2011. augusztus 25., csütörtök

Pár dolog!

Sziasztok!


Először is, sajnos a mai friss elmarad. Mindenképp mára akartam, de képtelen voltam rá sajnálom, de totál hulla voltam. Amint tudom igyekszek holnap hozni.

Addig is, köszi szépen ismét annak a pár embernek akik megtiszteltek a véleményükkel. Igaz, azt hittem többen lesztek, de valahogy azt hiszem mindig is jobban bejött a népnek Labyrint. Sebaj, ennek is nagyon örülök, köszi nektek mégegyszer.

Azért köszönöm azoknak akik eddig írtak, akár ide, emailben vagy bárhogy. Köszi szépen nektek!

És még valami.

Tegnap volt 1 éves a blog! És ma egy éve, hogy felkerült az első fejezet!

Szóval ismét köszönöm szépen, hogy itt voltatok és vagytok! Imádlak titeket! Pussz: Liz

2011. augusztus 23., kedd

59.fejezet

Sziasztok! Mint látjátok eljött az utolsó fejezet. Ennek örülök is meg nem is, de egyszer minden végetér. Nem is húzom soká, köszönöm szépen annak a pár embernek akik komiztak az előző fejezethez és akik pipálgattak. Jó olvasást, pussz: Liz
Köszi Puszmó (L)




59.fejezet



/Kris/



Egy szempillantás alatt, csókunkat meg nem szakítva találtam magam a szobánkban. Rob talpra állított és továbbra is szorosan a karjaiban tartva őrjítően csókolt tovább.

Kezei egyre lejjebb kalandoztak a derekamról, majd a ruhámtól igyekezett megszabadítani.

Ismerős volt a helyzet.

Nem is olyan régen hasonló szituációban voltunk, annyi különbséggel, hogy akkor Jazmine még a pocakomban volt.

Többször is eszembe jutott már azóta, és most látván Rob fürkésző tekintetét, amint immár meztelen testemen pillant végig, hogy furcsa is, hogy már nem olyan hatalmas a hasam.

Mégis részben örülök, hiszen a mi kis angyalkánk immár velünk van.

Visszatérve arra, amit éppen művelünk, és ezt Rob is nagyon jól tudja, hogy ezúttal sem mehetünk el messzire. De erre is megvoltak a módszerei, ugyanúgy ahogy nekem is, hogy ennek ellenére kielégítsük egymás vágyait.

Miután mindketten sikeresen megszabadítottuk a másikat a ruháktól, Rob ismét a karjaiba kapva fektetett a hűs lepedőre, ami pillanatok alatt pokolian forróvá vált alattunk.

Ajkaink szenvedélyesen falták egymás, miközben meztelen testünk egymásba fonódott. Amint megéreztem vágyainak elég kemény bizonyítékát, minden józan gondolatom elszállt. Vagyis igyekeztem, hogy némi azért maradjon és tudjam fékezni magam és Robot is, hiszen ő is tudja, hogy ettől az élvezettől, hogy ma testileg is egybeforrhassunk egy ideig eltiltottak bennünket.

Ajkaival áttért a nyakam kényeztetésére, miközben férfiassága kemények ágyékomnak nyomódott. Egyre hangosabb sóhajok, nyögések hagyták el nem csak az én, hanem az ő száját is.

Már attól, hogy ilyen közel voltunk egymáshoz, teljesen feltüzelt. Mégis tudtam, hogy nem engedhetem tovább.

- Még nem lehet Rob - súgtam a fülébe, és tudtam, hogy ezzel neki is ugyanolyan szenvedést okozok, mint magamnak, amiért nem lehetek az övé.

- Tudom - nyögte kissé csalódottan a fülembe.

Én is hasonlóként éreztem, amiért nem tudom megadni neki, se magamnak azt, amire vágyunk.

- Attól még lehet jó, és csak eltelik ez a pár hét kicsim - mondta, miközben elfordított arcomat ismét maga felé fordította.

Válaszolni időm sem volt, ajkai ugyanis elhallgattattak. Egyáltalán nem bántam. Néha-néha azért levegővétel céljából elszakadtunk egymástól. Ilyenkor Rob a nyakamra, majd egyre lejjebb a melleimre hintette csókjait.

Kezei ezek után egyre lentebb tévedtek, míg nem nőiességemen simított végig. A szemébe néztem és elmondhatatlan vágyakozással nézett rám. Mégis annak ellenére, amit mondott, rosszul esik a tudat, hogy látom, mennyire kíván, és én is őt, de mégsem tudom megadni neki, amit szeretne, legalábbis egyelőre.

Igyekeztem nem erre gondolni, inkább arra, hogy azért mégis van módja, hogy elégíthetem ki a vágyait egyelőre ezek a keretek között.

Először ujjai simítottak gyengéden végig rajtam, amit ajkai követtek, miután elszakadt tőlem és végigcsókolta immár szinte lángokban álló testem, hogy a lábaim közt célt érjen.

Érzékien simított végig már igen nedves testrészemen, amiket egyre hangosodó nyögésekkel jutalmaztam.

A szülés óta eltelt pár nap, szerencsére az ezután jelentkező esetleges vérzés is elmúlt már.

Amint nyelve kissé beljebb merészkedett, eleinte nem éreztem semmi fájdalmat, amire felhívták a figyelmem, ha szeretkezni akarnánk, és amiért lényegében eltiltottak minket ettől a tevékenységtől.

Nyelvével szinte az őrület határára sodort, miközben ujjai combom belső felét simogatták ezzel is remegést kiváltva belőlem.

Rob nyelvtevékenységének köszönhetően pillanatok alatt így is a mennyekbe sodort, és csak a nyelvével. Remegve hanyatlottam vissza a forró lepedőre.

Szerelmem pedig az arcomon látható kéj látványából lakmározott. Lenyúltam hozzá és magamhoz vontam.

Ajkain még mindig az én ízemmel húztam magamhoz egy vérforraló csókra, és egy vallomásra.

- Szeretlek.

- Én is téged - érkezett rögtön a válasz, majd rajtam volt a sor.

Felülkerekedtem és hanyatt döntve fölé másztam.

A csípőjére ültem és végigcsókoltam a mellkasát egyre lejjebb araszolva, amit egyre szaporodó levegővételével adta tudtomra, hogy élvezi a dolgot, és nem utolsó sorban észveszejtő morgásaival és sóhajaival, amiket imádok.

Kisvártatva el is értem a már kőkemény szervét. Forrón lüktetet a kezemben, amikkel először végigsimítottam rajta. Utána nyelvem járta be ujjaim útját, egyre hangosabb sóhajokat kicsalva belőle.

Egyre gonoszabbul kínoztam és láthatóan nem sok kellett neki, hogy ő is a kéj robbanása okozta csillagokat lássa.

Kisvártatva élvezetének nedveit a számban éreztem, az utolsó cseppig eltüntetve férfiasságáról.

Szinte elragadtatva szemlélte ezek után, ahogy letisztogatom, majd hasonló módszerhez folyamodva, mint én korábban, egy csókra húzott magához, majd magára vonta testem, így boldogan feküdtem a karjaiba.

Nem olyan sokáig, ugyanis pont végszóra hallottuk meg Jazmine hangját a szobája felől, aki ha minden igaz, engem és az étel adagját követeli.

Egy utolsó csókot leheltem Rob ajkaira, majd magamra kapva a köntösöm, átmentem a lányunkhoz. Miután rendbetettem úgymond magam, hogy megetethessem, hiszen nemrég Rob birtokolta azt a testrészem, ami a lányomnak táplálékforrásul szolgál.

Leültem vele a szobájában található hintaszékbe és ő rögtön enni kezdett. Édesen szemlélődött közben. Ilyenkor éjjel nem evett olyan sokat, bár ahogy megfigyeltük napközben ezt bepótolja.

Evés után felálltam és sétáltam vele lassan egy kicsit, miközben megbüfiztettem. Ekkor lépett be a szobába Rob.

Rögtön a lányunkért nyúlt, akinek álmos kis szemei rögtön felpattantak, amint meglátta az apukáját. Átadtam neki, és szépen a karjaiba fogta Jazmine-t, aki egy apró kis mosolyt villantott apukájára, majd ismét úgy tűnt, hogy elmerülni készül az álmok csodás tengerében.

- Menj pihenj le, majd én maradok vele - mondta Rob és egy csókkal nyomatékosította szavait.

Mikor látta, hogy ellenkezni akarok egy rám parancsoló pillantással jutalmazott, amit én egy hálással jutalmaztam, és egy szeretlek-kel.

Mielőtt azonban ágyba bújtam volna lezuhanyoztam.

Hálás voltam Robnak amiért ilyen sokat segít. Ami a legboldogabb, hogy látom, minden pillanatát élvezi, amikor velünk lehet.

Nem kellett sok idő, amint ágyba kerültem, talán az elmúlt napok fáradalmainak hála, pillanatok alatt elaludtam.

Riadtan ébredtem, ugyanis az ablak felé pillantva már reggel volt. Rögtön az járt a fejemben, mennyit aludtam, és elfogott a kétségbeesés, hogy mióta lefeküdtem, már legalább egyszer meg kellett volna etetnem a lányunkat.

Mégis úgy éreztem, mintha napokig aludtam volna. Most ha nem is aludtam át napokat, kipihentnek érzem magam.

Amint felrévedtem a gondolataimból a lányunkhoz rohantam. A látvány, ami a szobában fogadott, szinte megdöbbentett. Főleg az időponthoz képes, hiszen ha nem is olyan korán, de még reggel van.

A lányom a szobájában ült a kanapén nem is akárkinek, hanem Tomnak az ölében.

Szépen felöltözve, miközben Tom szórakoztatta őt, amit láthatólag a lányunk nagyon élvezett.

- Ejha, nézd csak, a mami is felébredt - pillantott rám Tom, majd melléjük sétáltam.

Leguggoltam eléjük és sok apró puszit adtam a lányomnak, amit mosolyogva fogadott, és köszöntem Tomnak is.

- Hogy hogy ilyen korán?

- Gondoltam benézek, hátha kell segítség, de előtte beszéltem Robbal, hátha alszotok még.

- Tényleg ő hol van? Fel kellett volna keltenie. Jazmine-nak már ennie kellett volna - kezdtem bele, de Tom leállított.

- Nyugi Kris. Nemrég reggelizett a hercegnőm. Akkor esette az apja, amikor jöttem. Ha minden igaz, cumisüvegben volt tej a hűtőben, ezért sem keltett fel Rob. Örült, hogy tudsz pihenni egy kicsit. És meg kell, mondjam, öröm volt látni, ahogy sürgött forgott itt, amíg a lányával foglalkozott. Aki szintén imádja az apját. És Tom bácsit is - tette hozzá Tom, mire a kis csöppségünknek még nagyobb lett a mosolya.

- Látod?

- Igen - válaszoltam, és csak mosolyogtam rajtuk.

- Ja és Rob a konyhában van. Menj csak, addig mi elleszünk - mondta Tom és ismét a lányomnak szentelte a figyelmét.

Adtam egy puszit Jazmine-nak, és az apukája keresésére indultam. Ahogy Tom mondta a konyhában szorgoskodott.

Nem akármivel várt rám. Szépen megterített asztal finomabbnál finomabb reggelivel. Éppen a pultnál állt, mikor halkan mögé lopóztam.

Átöleltem a derekát, és a nyakába csókoltam.

- Szeretlek - suttogtam neki egy újabb puszi után.

Megfordult a karomban, majd engem zárt az ölelésébe.

- Szeretlek - felelte ő is, majd egy édes csókkal pecsételte meg vallomásainkat.

- Ne haragudj, hogy nem kelltettelek fel. Szerettem volna, ha pihensz egy kicsit.

- Semmi baj. Csak hirtelen megijedtem, hogy Jazmine-nak már ennie kellett volna, és megfeledkeztem a tejről a hűtőben. De köszönöm.

- Érted bármit - válaszolta.

- És Tom addig szívesen vigyázott a lányunkra. Meg kell, mondjam, ezt álmomban sem gondoltam volna róla, hogy ő egy csecsemőre vigyázzon?

- Az ő hercegnőjéért bármit, tudod - mondtam Tom szavaival élve.

- Na, ehhez még nekem is lesz egy két szavam, ha eljön az ideje - mondta nevetve Rob, majd az asztal felé terelt, ahol elfogyasztottuk az általa készített finom reggelit.

- Megyek, leváltom Tomot - álltam fel, egy csók után szerelmem mellől és indultam a lányunk szobájába.

Tom átadta nekem Jazmine-t és lement Robhoz.

A mi tündérünknek pont egy pelus cserére volt szüksége. Mire végeztünk ezzel, a srácokhoz indultunk, mikor a nappali felől több hangot is hallottam.

Nick és Nikki voltak itt.

Nikki rögtön odajött köszönni nekünk. Váltottunk pár szót, majd amíg köszöntem Nicknek, ő addig örömmel vette a karjaiba a lányom.

- Hogy hogy ma mindenki ilyen korán? - kérdeztem a szerelmesektől.

- Csak elköszönni jöttünk - mondta Nick, mire Robbal kérdőn pillantottunk feléjük.

- Elutazunk egy kicsit kettesben - válaszolta Nikki.

- Gondoltam, jót fog tenni egy kis kikapcsolódás és más is - pillantott kissé huncutul Nick szerelmére.

Volt egy olyan érzésem, hogy talán ezen az úton derül ki, mit is titkol Nikki elől.

Mielőtt azonban elmentek volna, mindenképp szerettek volna benézni hozzánk.

Mivel még Clairékhez is át szerettek volna menni, nem tudtak soká maradni, ugyanis indult a gépük.

- És hová mentek? - kérdeztem rá.

- Meglepetés - felelte rögtön Nick.

- Mint látod, nem sok beleszólásom volt ebbe, de nem tudtam mit tenni - mondta Nikki, miközben Nick a karjaiba vonta.

- Tetszeni fog, szívem - mondta neki Nick. - De a ti meglepitekre tuti hazajövünk - mondta hirtelen Nick, mire csend telepedett a szobára, és Rob egy elég jelentőségteljes pillantás lövellt bátyja felé.

Volt egy olyan sejtésem, hogy nemcsak Nikki az, aki elől titkolnak valamit. Robra pillantottam, aki ugyanazzal a válasszal állt elő, mint Nick.

- Meglepetés - mondta, és hiába faggattam, nem tudtam meg többet.

Időközben Nick és NIkki elköszöntek tőlünk, és Robék szüleihez indultak. Tom is magunkra hagyott minket, de jött is a váltás. Lizzy és Bradly, valamint anya személyében.

A nappaliba mentünk, ahol rögtön Jazmine-t vették körül. Bradly a hogylétünk felől érdeklődött.

- Minden fantasztikus, bár reggel a frász jött rám - meséltem az elalvásnak hitt dologról.

- Látod? Jobb férjet és apát nem is találhattál volna - mondta Bradly.

- Ez igaz - bújtam Rob karjaiba, míg anya fogta Jazmine-t.

Mi anyával és Lizzyvel félrevonultunk beszélgetni kicsit, amíg Rob és Bradly is pusmogtam valamiről. Sejtettem, hogy köze van az állítólagos meglepetéshez, de ismerem már annyira Robot, hogy úgysem húzom ki belőle, mi az.

Ezután a délutánunk is fantasztikusan telt. Anya többet között elhozta Claireék üzenetét, hogy ma mind vacsorázzunk náluk, így este oda készültünk.

Meg sem lepődtünk, amikor belépve mindenkit ott találtunk. Mint megtudtuk később Elizabeth, Peter, és Jacksonék reggel repülnek vissza az államokba, ezért is jöttünk össze ma este.

Az este fénypontjában persze a kis Jazmine Ashley állt. Mindenki körülrajongta őt.

Kellanék kerültek sorra pont, mikor Rob megkérdezte őket, meddig maradnak. Kellan és Ashley meglepő válasszal álltak elő.

- Arra gondoltunk, hogy a terveinket figyelembe véve, és hogy egy ideig nem akarunk dolgozni, úgy döntöttünk, veszünk itt egy házat - mondta Ashley mindenki döbbenetére.

Az első sokkok után mindenki nagyon örült neki. Bár nem gondoltuk volna, hogy egyszer ők is itt Londonban kötnek ki. De láthatóan boldogok a döntésük miatt, és csak ez a fontos.

Lizzy és Vic rögtön kaptak az alkalmon.

- Nem leszünk sokáig távol, de mire visszajövünk, szerintem találtunk megfelelő helyet, és akkor csapunk egy nagy vásárlást - mondta Vic.

- Na, ettől óvjon az isten minket - szólalt meg Kellan, mire mind nevetni kezdtünk.

- Ti is jöttök. Tiétek a cipekedős része - vette el Kellan kedvét Ashley, és persze Robékét is.

- Hát ezt bebuktátok - vigyorgott Tom.

- Ha akarod, te is jöhetsz - fordultam felé, mire már nem volt akkora a vigyora, de mégis meglepett.

- Ha a hercegnőm is jön, akkor bárhová, igaz tündérem? - kérdezte szinte gügyögve a lányunk felé fordulva, aki éppen Claire karjaiban volt.

- Akkor ezt megbeszéltük - mondta Lizzy.

Az este további része fantasztikusan telt. Kezdett későre járni, mikor Robbal indulni akartunk, hogy a pici lányunk lefektessük.

Claireék és mindenki elköszönt a kis csöppségünktől és tőlünk is, akit Robbal óvatosan a karjainkba vettünk, ugyanis időközben elszundított.

Amint hazaértünk, Rob a szobájába vitte. Szinte ámulattal figyeltem kettősüket, főleg Robot, hogy milyen gyengédséggel és szeretettel bánik a lányunkkal.

Mindketten egy-egy jó éjt puszit adtunk csöpp kis arcára, majd kezünkbe véve a babaőrzőt indultunk a saját szobánk felé.

Talán most volt az a pillanat, hogy láttam Robon, ő is kezd elfáradni. Nagyon sokat segített a kicsivel és mindenben. Ledobáltam magamról a ruhákat és felvettem a hálóingem. Szerelmem is egy alsónadrágig vetkőzött le.

Hívogatóan intettem felé, miközben lefeküdtem az ágyra.

Tudtunk mindketten, hogy most csupán egymás közelségére vágyunk, és egy kis pihenésre.

Rob szorosan mögém feküdt, karjaival derekam ölelve, így tartva szorosan magához. Hasamon lévő kezéért nyúltam és összekulcsoltam ujjainkat. Rob egy csókot nyomott a nyakamra, majd elsuttogta azt a szót, amit hosszú idő óta nap, mint nap hallok tőle, mégis minden egyes alkalommal, amikor kimondja, földöntúli boldogságot érzek.

- Szeretlek - mondta, majd viszonoztam vallomását, és pillanatokon belül mindketten, boldogan, immár szülőkként és nem utolsó sorban boldog szerelmesekként merültünk álomba.


Néhány hónappal később........




Eltelt kicsivel több, mint három hónap, mióta megszületett a kislányunk, Jazmine. És nemsokára itt a karácsony. Mindannyian nagyon várjuk, hiszen ez lesz a lányunk első karácsonya, és nekünk is az első vele.

Ez idő óta minden egyes pillanat maga a paradicsom számunkra. Jó pár hónappal korábban, mikor teljesen megtörve idejöttünk Ashley-vel, sosem gondoltam volna, hogy lesz rá esélyem és egyszer ilyen boldog leszek. És hogy Robbal minden rendbe jön.

És aki nap, mint nap bizonyítja, hogy imád minket, és akit az egyre növekvő és egyre gyönyörűbb kislányunk is imád. De végtére is ki ne imádna egy ilyen csodás apukát?

Szerencsére a pár hónappal korábbi incidens, amikor is a fotósok a kórház előtt rontottak ránk, nem ismétlődött meg. Volt párszor, amikor elmentünk valahova rajtakaptak minket, de nem zaklattak bennünket. Mégis elkerülhetetlen volt, hogy készüljön néhány kép a lányunkról.

Nem akartuk persze eltitkolni a világ elől, csak nem szerettük volna, ha valahányszor elmegyünk vele valahová a nyakunkba lihegve kattogtassák a gépeiket.

Mégis sikerült nekik, de legalább az egész világ tudja, hogy minden rendben köztünk és boldogok vagyunk.

Életem párját, ha lehet ilyet mondani, jobban szeretem, mint valaha.

Az első alkalommal, amikor próbálkoztunk együtt lenni nem sokkal a szülés után, ahogy mondták nem igen sikerült még. De hálás voltam Robnak, hogy ki tudta várni azt a pár hetet, de persze ez idő alatt nem kellett mindent nélkülöznünk.

Az első éjszakánkat ezután mégis különlegesre akartam, amikor úgy éreztem, készen állok rá, és miután az orvosaim is engedték.

Ezt az estét, ha kicsit önzőnek is hangzik, csak kettőnknek akartam. Mondanom sem kell, hogy akadt bőven jelentkező, akik szívesen vigyáznak a lányunkra.

Végül a két nagyszülő páros, anyuék és Richardék vigyáztak Jazmine-ra, míg én megleptem az apukáját. Ő vitte a picit a szüleihez, addig én mindent előkészítettem, és persze kellett Claire és anyu segítsége, hogy egy kicsit lefoglalva őt jusson időm mindent előkészíteni.

Ezen az estén nem kicsit leptem meg Robot. Csodás, gyertyafényes vacsorával vártam haza. Mikor az alkalomról kérdezett, elég volt egy pillantásom, ami elárulta neki, mi fog történni ma este.

Ezek után a szavakat tetteink vették át. Kissé igaz felesleges bennem volt a félsz, hogy annyi idő ismét együtt legyünk. Ennek az az oka, hogy féltem, mégsem fog menni és, hogy még mindig fájni fog.

De Robot ismerve tudtam, hogy nem kell félnem, és gondoskodott róla, hogy még csak gondolni sem tudjak ilyesmire, hiszen majd eszemet vesztettem a vágytól és a szerelemtől, hogy végre ismét teljesen az övé lehetek.

Ha mondhatok ilyet, de végül is minden egyes éjszaka, de különösen ezt az éjjel, életem legvarázslatosabb éjszakája volt.

Amit azóta még millió követett, és fog követni.

Jazmine pedig napról napra szebb. Már nemsokára négy hónapos lesz. Nem sokkal ezelőtt tartottuk a keresztelőt, ami igen jelentős alkalom volt, mégis meghitt, csupán a családunkkal és a barátainkkal.

Anyuék és persze Lizzyék gondoskodtak mindenről.

Egyedül a keresztszülőkkel voltunk bajba, mert nem tudtunk dönteni.

Végül Robbal teljes mértékben egyetértve döntöttünk Bradly és Lizzy mellett. Nem hiába, hiszen nagyon sokat köszönhetünk Bradlynek, akinek hála egy csodás egészséges kislányt hoztam a világra, és aki mindvégig mellettünk volt. Lizzy, hát ő pedig csak Lizzy, akit imádok persze a lányokat is, de neki is sokkal tartozom és Rob is, mindig is a nővérei közül ő volt az, akivel meg tudta beszélni, ha valami gondja van, ettől függetlenül persze ugyanúgy imádja Vicket is. De végül így döntöttünk.

Bradly és Lizzy majd ki ugrottak a bőrükből, főleg Lizzy, ismerve őt. Bradlyt talán kicsit meglepte, főleg, hogy Rob mondani el nekik.

Nem is csoda, hiszen Rob eleinte nem kedvelte őt. De mint minden rossz már az is a múlté. Bradly nagyon boldog Lizzyvel, akivel nem olyan régóta együtt is élnek. Robnak bőven elég ennyi, és ő is nagyon hálás azért, amit értem és a lányáért tett, és nem utolsó sorban, hogy ilyen boldoggá teszi Lizzyt. Azóta nagyon jól kijönnek egymással. Elég sokat is vannak nálunk, és persze imádják a keresztlányukat, ahogy Jazmine is őket.

Anyuék és Claireék is sokat vannak velünk, és néha ha itthon van a lökött bátyám Cam is meglátogat minket.

Ahogy Peter és Elizabeth, ha van idejük a munka és a családjuk mellett. Ugyanúgy, ahogy Jackson és Vic.

Kellan és Ashley, mint ahogy tervezték, itt Londonban vettek egy házat. Szerettek volna ők is kicsit távol lenni a LA által nyújtott felhajtástól. Kellan azóta úgymond szabadságon van, és csak élvezik az életet és boldogságot Ashley-vel.

Robbal nagyon örültünk a hírnek, hiszen nagyon jó barátaink.

Egyik alkalommal, amikor összeültünk, pont ez jött szóba. Megkérdeztem Robot neki nem hiányzik e ez az egész. Mindig is imádott filmezni, színészkedni.

- Ez igaz. De most már van más, amit mindennél jobban imádok. És most érzem teljesnek az életem. Itt veletek - válaszolta, majd a karjaiba vonva egy szerelmes csókkal nyomatékosította szavait.

Mindenki, mi is, a körülöttünk lévők boldogok voltak, és tényleg, ahogy Rob mondta, így teljes az életünk. Nagyobb boldogságot el sem tudnék képzelni.

A férfi, akit mindennél jobban szeretek mellettem van, és itt a csodás kislányunk, aki beragyogja az életünk. Ennél többet nem is kívánhatnék.

Ehhez a hatalmas boldogsághoz csatlakozott pár hónapja az azóta még boldogabb és szerelmesebb pár Nikki és Nick.

Akik akkor elutaztak egy kicsit kettesben. És mint gondoltunk Nick akkor avatta be Nikkit a meglepetésbe. Nem akármi volt az, de itthon sejtettük, mire készül Nick.

Hazaérve immár nemcsak szerelmesekként jöttek. Hanem mint jegyesek. Nick egy meseszép szigetre vitte őt, ahol megkérte Nikki kezét, és aki boldogan mondott igent.

Ők továbbra is LA-ben élnek, de esküvőt mindenképpen itt Londonban szeretnének majd.

Az egyik ilyen alkalommal, amikor Kellan és Ashley nálunk volt és szóba jöttek a meglepetések, jutott eszembe, hogy Rob annak idején elkotyogta vagy inkább Nick, hogy a férjem is készül valamire. Rá is kérdeztem, de ismét nem éppen valami kielégítő választ kaptam.

- Mindent a maga idejében kicsim. Már nem kell sokat várnod - válaszolta Rob és mint mindig ilyenkor, a hatásos módszerével, a csókjával fojtotta belém a szót, és nehogy tovább faggassam, persze eszemben sem volt ellenkezni.

- Ejnye, gyerekek, legalább ne a kicsi előtt essetek egymásnak - váltunk szét Kellan hangjára, és pillantottuk Jazmine-ra, aki cseppet sem figyelt ránk, ugyanis Ashley-nél volt.

- Mondtad már Krisnek, hogy mit szeretnél? - szólalt meg ismét Kellan, aki Robnak célozta a kérdést.

- Igen, mit is szeretnél szívem? - fordultam Rob felé válaszra várva.

- Beszéltük Ashleyékkel, hogy Kellannak pár napra LA-be kell mennie és mi lenne, ha velük mennénk?

Nem tudom miért, de izgatott lettem a gondolattól. Annyi szép és boldog elmék köt oda, és a gondolat, hogy ha csak egy kicsit is visszamenjünk, nagyon feldobott. Persze nemcsak szép, hanem kevésbe jó emlékek is, de mint akkor mondtam, azokra már soha többé nem akarok gondolni.

- Én nagyon örülnék neki. De Jazmine nem kicsi még ehhez?

- Szerintem úgy is végig alszik, és ő is élvezné. Ott a házunk, és Elizabeth és Nikki elrendeztek mindent a házban, hiszen már régen nem jártunk ott.

- Szóval akkor gondolom, már minden el van rendezve. Én szeretnék menni - pillantottam Robra, és láttam rajta, hogy ő is. És hogy ugyanazokra gondol, amikre én.

Fantasztikus lenne visszatérni oda. Hiszen ott kezdtük a közös életünk, és megannyi szép pillanatot ott éltünk át együtt. És igaza van ott a házunk, amivel annak idején Rob meglepett engem, vagyis minket, amikor eljött értem Londonba.

- Akkor azt hiszem, ezt megbeszéltünk - csapta össze a kezeit Kellan.

- És mikor akartok indulni? - kérdeztem tőlük, ha már így szervezkedtek.

- Hát már holnap indulnánk - mondta Kellan.

- Az kevés idő szívem és ma kell Jazmine-t is Bradlyhez vinnünk.

- Mi szívesen segítünk. Akár most a fiúk mehetnének a picivel az orvoshoz, addig mi összepakolunk - javasolta Ash.

- Mit szólsz kicsim? Mész ma apuékkal Bradlyhez? - fordultam Jazmine-hoz, aki Ashleynél volt, és aki gügyögve hatalmas mosollyal az arcán hadonászott.

- Rendben, akkor nyomás öltözni kisasszony - mondta Rob és átvette a lányunkat és a szobája felé indult vele.

Nem sokkal később az ajtóból figyeltem őket, amint éppen a tündérünket öltöztetve, aki mosolyogva s hangosan kacagva tűri, amikor az apukája néha megcsiklandozza.

Ennél szebb látványt el sem tudtam volna képzelni, de amit ezek után mondott? Még boldogabbá tett.

- Tudod, hercegnőm, imádlak téged és a mamit is. És el ne áruld neki, de ahová megyünk, ott lesz majd egy meglepetésünk neki. Nagyon boldogok voltunk ott, és biztos, hogy neked is tetszeni fog, és ott lepjük meg a mamit, aki . . . . .

- Aki imád titeket - fejeztem be Rob mondatát, majd közelebb léptem hozzájuk.

Rob a karjaiba vette Jazmine-t és így öleltem meg őket. Jazmine egy puszit kapott, míg az apukája egy szerelmes csókot.

- Én is titeket - érkezett a válasz, miután elváltunk egymástól.

Nem akartam ismét faggatni, mire készül, tudtam egyrészt, hogy úgysem mondaná el, másrészt hogy hamarosan úgyis megtudom.

- Oké, most nyomás a dokihoz, Bradly már vár titeket - mondtam Robnak és egy-egy utolsó puszi után neki és a lányunknak, Bradlyhez indultak karöltve Kellannal.

A szokásos mérésekre viszik Jazmine-t, mint mindig, amit Bradly végez. Testsúlymérés és ilyesmik, amiket mindig megnéznek, főként Bradly mint az orvosunk, de ha éppen neki dolga van, vagy más betege, akkor Tomas szokta megnézni a kis hercegnőnket.

Miután elmentek, Ashleyvel mi nekiláttunk összepakolni az útra, hogy holnap indulhassunk LA-be.

Mondanom sem kell, hihetetlen izgalom fogott el, amikor erre gondoltam. És azon töprengtem közben, vajon milyen meglepetésre készül az én imádott férjem . . . . . .









Utolsó fejezet csütörtökön hasonló időben délelőtt :)

2011. augusztus 20., szombat

Kukkantsatok be :) + még egy új blog :)

Sziasztok!


Egy kéréssel fordulok hozzátok, vagy inkább egy kis olvasnivalót ajánlok :)

Angelblood nemrég nyitotta blogját, ahol egy fantasztikus történet tesz fel. Új történet ami nemrég indult, de már most jó pár fejezettel várja az olvasókat. Engem nagyon megfogott már a tartalma is, főleg miután olvastam :)
Ha van időtök lessetek be és olvassátok el, és véleményezzétek :)

Katt a képre :)



Úgy látszik a nagyon jó új törikre és blogokra ma lelek rá:

Beky ma nyitotta új Twilightos blogját ami szintén nagyon jónak ígérkezik ha kíváncsiak vagytok kukk be:

http://burningfeeling499.blogspot.com/

2011. augusztus 17., szerda

58.fejezet

Sziasztok! Itt az új fejezet, mint látjátok szám szerint az 58-as.És igen, már csak 2 fejezet. Nem sokat szövegelek a fejli előtt inkább a végére írom, amit majd olvassatok el ha lehet :) Köszi szépen azoknak akik megtiszteltek a véleményükkel az előző fejezetnél,név szerint: Reni, Netty, Flora, Karolin, Lolee, d., Orsi,Valtina, Ágika, Krisztina, Mano, Nagyitta, Judit, Hugicának és Zsunak! És azoknak akik esetleg chatben vagy emailben írtak! Köszönöm szépen nektek, imádlak titeket (L)

Köszi Puszmó (L)



58.fejezet



/Rob/


Másnap, ahogy anyáék mondták, megjött Nick és Nikki. Persze mindketten rögtön Kristent és a picit akarták látni.

Épp mindketten nem olyan régen ébredtek. Kristen ás Jazmine is. És megvolt a reggeli is, legalábbis a kislányunknak, akit a mamája már megszoptatott.

Épp büfiztetés közben rontott rájuk Nick és Nikki. Szerintem mindketten rögtön Kristen nyakába vetették volna magukat, de mivel a lányunk pont a karjában volt, így óvatosan ölelték meg őt, és a karjaiban lévő kis csöppséget is, aki láttán mindketten csak ámultak.

- Istenem, annyira édes, igaz szívem? - kérdezte Nikki a bátyámtól, de közben végig a picit figyelte.

Valamiért van egy olyan érzésem elnézve Nikkit, hogy a közeljövőben nemcsak Kellannek kell eljátszania az apaság gondolatával, és ezt a kicsit arrébb álló Nickkel is megosztottam.

- Kellan is így járt ma, szóval hajrá tesó - mondtam neki halkan, míg Nikki Kristennel és a picivel volt elfoglalva.

- Ezt hogy érted? - kérdezett vissza rögtön.

- Ashley is így reagált, ahogy Nikki. Kellan el is töprengett rajta, tetszett neki a látvány, ahogy ő mondta, elbírna még egy nővel.

- Te atya ég. Kellan komolyan ezen gondolkozik? Na, pont róla nem gondoltam. Bár egyszer úgy is várható volt, hiszen látszik, hogy imádja Ashley-t.

- Így van. Szóval azt hiszem, lassan neked is gondolkoznod kell ezen. Nem tudom, mi üt ilyenkor a csajokba, de teljesen odavannak Jazmine-ért.

- Meg is tudom érteni, csodás kislány, öcsi gratulálok.

- Köszönök mindent - öleltem meg a bátyámat.

Ő is nagyon jól tudja, mi mindent köszönök neki. Sőt egy köszönöm nem is lenne elég. Rengeteg mindennel tartozok, főleg neki. Hiszen, ha ő akkor nem lép, most talán nem itt lennék, és talán Kristen sem lenne a feleségem, és minden teljesen máshogy alakult volna. Ennek gondolatára kissé elszomorodtam, és ezt ő is észrevehette rajtam.

- Min töprengtél el? - kérdezte és elmondtam neki, mi terelte el kissé a gondolataim.

- Ez igaz. De most már ne gondolj erre. Ennek így kellett lennie. Őt neked szánta a sors, nem nekem. Én örülök, hogy akkor utánad mentem. Mellettem nem lett volna ilyen boldog - pillantott Nick Kristen boldogságtól sugárzó arcára.

- És most már itt van nektek ez a csöppség.

- Ez így van. Többet nem is kívánhatnék magamnak. Mellettem van a nő, akit mindennél jobban szeretek, és aki egy csodaszép kislánnyal ajándékozott meg.

- Mit sutyorogtok ti ott? - hallottuk egyszer csak szerelmem hangját.

- Semmit - mondtam rögtön egyszerre Nickkel.

- Vártuk, hogy sorra kerüljek és láthassam a tündéri kislányotok - mondta Nick és Nikki mellé ült, aki épp a kezében tartotta Jazmine-t.

- Nektek is nagyon jól állna - mondta ki hirtelen Kristen a gondolataim.

Nikki és a bátyám rögtön összenéztek, és egy szerelmes pillantást vetettek egymásra, de egyikük sem kommentálta szerelmem előbbi megjegyzését. Én viszont megjegyeztem magamnak, hogy hamarosan azt hiszem, nem egy kisbabával bővülünk. Egyelőre nem Kristen én, hanem Kellanék és Nikkiék. Remélem, ha tényleg akarják, nekik is megadatik ez a csoda.

Szerelmem felállt és a karjaimba bújt. Szerencsére az éjjel is sikerült pihennie, csak etetni kellett felkelnie három óránkét a picit. Rá is fért a pihenés, de most már kissé pihentebbnek tűnt, és nem utolsó sorban végtelenül boldognak.

- Szeretlek - súgtam a fülébe, miközben a karjaimban szorosan öleltem magamhoz.

- Én is téged - érkezett a válasz egy csók kíséretében.

- Azt hiszem, lesznek jelentkezők, akik vigyáznak a hercegnőmre, amíg apuék összebújnak - hallottunk meg hirtelen egy nevetéssel egybekötött hangot az ajtó felöl. Tom dugta be a fejét, majd jött beljebb, nem egyedül, hanem a másik jómadárral, Kellannal, ő pedig Ashley-vel.

Ashley-t ismerve, amint megláttam Nikkiéket, rögtön a nyakukba ugrott. Nick kissé messzebb jött a csajok csacsogásától, szerelmem pedig csatlakozott a lányokhoz. Tom persze ezt sem hagyhatta szó nélkül.

- Persze a csajok már el is hanyagolnak minket, na de majd a hercegnő figyel ránk - pillantott Tom Jazmine-ra, aki mintha értette volna Tom mondókáját, édesen gügyögött, miközben végig mosoly ült az arcán.

- Mi újság haver? Csak nem te is beállni akarsz az apukák sorába? - fordult Tom Nickhez.

- Még meglehet - válaszolta Nick.

- Csapj bele tesó - szólt neki Kellan és mind nevetésben törtünk ki, felhívva a lányok figyelmét, de nem osztottuk meg velük, min nevettünk.

A csajok és persze ezután mi is egy valakinek, Jazmine-nak szenteltük a figyelmünket. Ő azonban egy idő után elpilledt édesanyja karjaiban.

Kristen lefektette őt, majd nem sokkal később a srácok is menni készültek, mondván, hogy holnap majd immár otthon látogatnak meg minket.

Bradly szólt, hogy ha szeretnénk, akkor holnap délután hazavihetjük Jazmine-t.

Estefelé anyuék és Kristen szülei jöttek be, akikkel szintén közöltük a hírt. Lizzy ekkor elmondta, hogy minden készen áll otthon, hogy hazavigyem Kristent és a lányom.

Jules pedig rólunk is gondolkodott, és gondoskodik. Ő is tudja mennyi törődéssel és figyelemmel jár egy ilyen csöppség, így anyával karöltve megegyeztek, hogy felváltva segítenek majd. Többnyire az otthoni teendőkkel, főzés ilyesmi.

Kristent így is el fogja fárasztani Jazmine, aki mindennek ellenére nagyon jó, csendes baba, de ha ennivalóról van szó, elég hangosan követeli a jussát.

És akárcsak Kristen én is minden percet vele és a lányommal szeretnék tölteni.

Miután anyuék elmentek szerelmem megetette Jazmine-t, amit ismét csodálva szemléltem. Kristen közben néha-néha egy- egy szexi mosolyt villantott felém.

Örültem, hogy részben "kettesben" vagyunk, amihez egy ideje nem volt szerencsénk. A lányunk miatt egyáltalán nem bántam. Bár igaz, ami igaz, remélem az éjszakák alkalmával egymásra is szentelhetünk egy kis időt.

Erre gondolva nem éppen ide illő gondolatok támadtak a fejemben, ahogy figyeltem Kristent szoptatás közben. És ezen a megjegyzése sem sokat segített.

- Ugye tudod, hogy pár hétig szó szem lehet semmi olyasmiről, amire gondolsz? - kérdezte lelombozva a kedvem és a vágyaim amint eszembe jutott Bradly figyelmeztetése, amit én is megkaptam.

- Azért nem minden tilos - kacsintottam szerelmemre, aki egy igéző mosolyt küldött felém.

Csak remélni mertem, hogy lesz majd néha egy kis időnk egymásra is, és bepótolhatjuk amit Jazmine születése előtt abbahagytunk - gondoltam magamban - persze egyelőre szigorú keretek között.

Fogalmam sincs, hogy fog menni nekünk ez a böjt, de nincs mit tenni, mint kibírni ezt a pár hetet. Ami pokoli nehéz lesz, legalábbis szerintem a magam részéről, de egy valami azt hiszem, mindkettőnket kárpótol. A lányunk. És csupán pár hétről van szó, annyit csak ki fogunk bírni.

Szerelmem ujjaival magához hívogatott, és egy kis előzetest kaptam szenvedélyéből.

Miközben lányunk Kristen melleit ejtette foglyul táplálkozás céljából, addig én édesanyja ajkait foglaltam le. Nem is akárhogy.

Kristen olyan hévvel csókolt, mintha fel akarna falni. Igaz, ami igaz az utóbbi kis időben nem igen volt lehetőségünk ilyesféle szenvedélyes csókra.

Nyelve vad táncba hívta az enyémet, miközben egyik karjában a lányunkat tartotta, másikkal pedig a hajamba markolva tartott közel magához. Erre bár semmi szükség nem volt, hiszen képtelen lettem volna elszakadni tőle.

Olyan hévvel csókolt, hogy azt hittem, felrobbanok a vágytól. Mindig is tudta mivel képes teljesen az őrületbe kergetni, és sokszor alkalmazta is. Csupán egyetlen ilyen forró csók és teljesen elvesztem.

Bár szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy ez tényleg amolyan előzetes, és hogy egyelőre többet nem kaphatok belőle.

Sóhajtva hagytam el szerelmem ajkait, akinek huncut mosoly ült az arcán.

- Azért tudd, hogy ezért még számolunk - mondtam neki, és tudta, hogy ezt még behajtom rajta.

Nem sok kellett, hogy a testemen is látható jelei legyenek a vágyamnak, de azt most inkább nem szeretném. Inkább, ha valami nyugodtabb, és olyan helyen vagyunk, ahol nem nyithat ránk bármelyik pillanatban valaki.

Igyekeztem elterelni a gondolataim szerelmemről, aki igencsak megkísértette az imént az ellenálló képességem.

Inkább a lányunkat figyeltem, aki végzett a vacsorával. Elvettem őt Kristen karjaiból és rám várt a büfiztetés.

Sokszor, még most is szinte alig mertem megfogni olyan pici. Mintha porcelánból lenne, úgy vettem a karjaimba.

- Olyan édesek vagytok - mondta Kristen kicsit később, mikor már a kis tündérünk elszundított a karomban.

Ilyenkor szoktuk lefektetni őt a többi baba mellé egyelőre, de holnap már a saját szobájában szundikálhat.

Később Krist is ágyba parancsoltam, hogy pihenjen, amíg nem kell ismét megetetnie Jazmine-t. Lefekvés előtt még Bradly is belesett hozzánk, hogy vannak a lányok. Nem is egyedül, hanem Lizzyvel.

Nem maradtak soká, mikor látták, hogy Kristen is fáradt, hiszen egész nap fent volt, és éjjel, ha tudott is pihenni kicsit, mégiscsak három óránként a kis Jazmine követelte őt és a számára fontos anyatejet.

Kristen az ágyába feküdt, ahová engem is magával csalt, de szigorúan csak alvás célzattal. Háttal feküdt nekem, szorosan magamhoz vontam és csókot leheltem nyakának finom bőrére. Pillanatok alatt álomba merült, és csak édes szuszogását hallottam, amíg jómagam is elszenderedtem . . . . . .



/Kristen/


Mióta a lányunk megszületett, nem sok időm volt egyedül lenni.

Még most is szinte hihetetlen, hogy létezik ennyi boldogság. Ez a kis csöppség pedig a világ legszebb kislánya. Rob pedig a legjobb apuka már most, aki mindvégig mellettem volt.

Bár ő nem így gondolja. Elszomorodni láttam párszor, amikor a külön töltött idő jutott eszébe. Például amikor Ashleyéknek mondtuk el, miért is kapta Ash nevét másodiknak a lányunk.

Még most is rossz tudni, hogy ez még mindig fáj neki. Ha annyi ideig őt is okoltam, már vége. De ő nem tudja elfelejteni, magát okolja, amiért hónapokon keresztül nem volt mellettünk.

Ez mindkettőnk, sőt hármunk hibája. Részben Mike-é, akinek köszönhettük ezt a félreértést, ami az elválásunkig vezetett.

De már mindennek vége. Azt hittem, ezt már megbeszéltük vele. De látom rajta még most is sokszor, hogy emészti magát ezen. De igyekszek mindent megtenni azért, hogy ezt egyszer és mindenkorra kiverje a fejéből.

Mindenre szeretnék időt szakítani, de most a legfontosabb a lányom és persze a férjem. Ők ketten az életem.

Reggel a pár órával ezelőtti etetés után kissé fáradtan ébredtem. Panaszkodni azonban eszembe sem jutott. Még a fáradtság is édes, ha egy ilyen tündéri kislány fárasztja le az embert, mint Jazmin.

Aki épp az apukája karjaiból mosolygott rám, amíg nekem Bradly elintézte a papírjainkat, hogy délután hazamehessünk.

Összepakolhattam a ruháinkat, hogy nemsokára elhagyhassuk a kórházat. Szerencsére az itt töltött utolsó órák hamar elteltek. Bradlynek még dolgoznia kellett, és Nick volt az, aki értünk jött.

Mielőtt elmentünk, Rob és én is mindent megköszöntünk Tomasnak és Bradlynek. Továbbra is ők lesznek az én és a lányom orvosai, akinek szintén néha szüksége lesz a szokásos vizsgálatokra.

Mikor Nick a szobába lépett, azonban mintha kissé ideges lett volna.

- Mi a baj? - kérdezte tőle Rob.

- Azt hiszem, a távozás nem lesz zökkenőmentes - mondta Nick, de nekünk fogalmunk sem volt ,mire gondol. Értetlen arcunkat látva kérte, hogy nézzünk ki az ablakon. Megtettünk. A látvány, ami ott fogadott, minket is sokként ért.

- Honnan a pokolból tudják? - kérdezte rögtön Rob.

- Nyugodj meg szívem.

- Te nem látod kicsim? Egy nyugodt percünk sem lesz. Amint meglátnak minket Jazmine-nal, mindenki őt akarja majd látni.

- Te is tudod, hogy ez ezzel jár. Megoldjuk, de a lányunkat nem akarom kitenni ennek. Annyit tudni fognak, amennyit kell, hátha akkor leszállnak rólunk - pillantottam az odakint ácsorgó fotósok hadára.

- Szerintem jobb, ha hátul mentek ki - hallottuk meg az ajtóból Bradly hangját. - Még sosem láttam ilyet. Azt tudtam, hogy színészek vagytok, de ez? Hihetetlen - tette hozzá.

- Azt hiszem, itt az ideje mindent tisztázni - mondtam hirtelen.

- Szívem, fogod Jazmine-t? - kérdeztem Robot, aki magához ölelte a lányunk és betakargatta a karjaiban.

- Kicsim, mit akarsz?

- Csak a helyére tenni mindent. Akár mehetünk is.

- Szerintem el fog kelni még egy kis segítség - szólalt meg ekkor Nick.

Ismét értetlenül pillantottunk felé, és ő az ajtó felé nézett.

- Ezt nem hiszem el - hallottam Rob hangját.

- Helló főnök - mondta az ajtóban egy nagydarab, inkább medvére hasonlító férfi.

- Jó régen, de ismét munkára kész. Azt hiszem, elkél egy kis hessegetés - mondta a férfi az ablak felé nézve.

Rob ekkor kapott észbe, hogy nekem még fogalmam sincs ki ez a pasi, aki főnöknek hívta őt.

- Szívem ő Dean, a megmentőm, megmentőnk - helyesbített.

- Ő a testőröm, vagyis volt, amikor még filmeztem.

- Örvendek - mutatkozott be Dean, aki szintén gratulált a lányunkhoz, és nagyon örült, hogy ismét Robnak dolgozhat.

- Ezer éve volt már főnök. A régi szép idők, a testvére szólt, hogy szerinte, ha kiderül, hogy itt vannak, jól fog jönni egy kis segítség. És mivel az emberek, főleg a hiénák kíváncsiak, itt vagyok.

- Köszi, Nick, és neked is Dean. Ne haragudj, de reméltem, hogy már nem lesz szükségem rád.

- Sejtettem, hogy jobb lenne ezek nélkül - célzott a fotósoknak - De hamar lenyugszanak, itt amúgy is jobb a helyzet, mint Amerikában, hamar ismét nyugodtan élhetnek. De mióta mindketten eljöttek, mindenki arra kíváncsi, mi történt a híres sztárpárral azután, hogy . . . .

- Igen - mondta Rob, hogy Deannek ne keljek kimondani, hogy a szakításunk után.

Éppen ezért is akartam végre tisztázni mindent, hogy többé Rob se eméssze magát emiatt.

Nagyon rendes pasasnak tűnt Dean, és látszik, hogy Rob is kedvelte őt, hiszen sokáig mellette volt, amikor én még nem is ismertem őt. És most valóban jól jön a segítsége.

- Szívem, ti menjetek a kocsihoz Jazmine-nal, Dean majd segít, én is rögtön jövök - mondtam neki, miután összeszedtük a dolgainkat és a főbejárat felé indultunk. Rob mintha kissé félt volna ettől, de főleg attól, hogy mit akarok.

És megtörtént.

Amikor kiléptünk, vakuk sokasága villant, és fényképeke rengetegét készíthették.

Rögtön mindenki Robot akarta és a lányunkat, vagyis képet róluk. Dean azonban rögtön a kocsihoz vitte őket, és nem kis ereje kellett, sőt Nick segítsége is, hogy távol tartsák maguktól a fotósokat. Én azonban igyekeztem elterelni a figyelmüket.

Amint ez sikerült, kérdések sokaságát zúdították a nyakamba.

Hogy mi történt velem és Robbal? Miért menekültem el? Mi volt az oka a szakításunknak? Még mindig együtt vagyunk e vagy csak a baba miatt? És, hogy egyáltalán ő ez apja? És hasonló kérdések, aminek a végére teljesen kikeltem magamtól egy némelyik feltételezésre, és igyekeztem hamar tisztázni mindent.

- Igen, voltak hála néhány embernek, akik mindent megtettek, hogy elválasszanak minket - céloztam itt főként Mike-ra, akiről reméltem mihamarabb tudomást szerez erről, hogy nem jött be a terve, és igyekeztem nem gondolni a balhéra, amit Robbal rendeztek a klub előtt.

- De nem sikerült nekik. Volt egy időszak, amikor igen, külön voltunk, de már jó ideje mindent tisztáztunk és boldogan vártuk a lányunkat.

Ekkor jöttek a kérdések Jazmine-ról.

- Másról nem nyilatkozok. Szeretnék nyugodt életet a férjemmel és főként a lányunkkal, aki boldogan fog felnőni a szülei mellett. Sok mindenen ment át a kapcsolatunk, de kitartottunk egymás mellett. És ami történt mindkettőnk hiába, de rendbe hoztuk, és csodásabb férjet és apát a lányomnak nem is kívánhatnék, mint Rob, és csak hálát adhatok a sorsnak, amiért mellettem van - fejeztem be a mondandómat.

- És csak nyugalmat kérünk. Amit akartak, már tudják - hallottam ekkor Rob hangját, aki minden bizonnyal hallotta az iméntiket.

Ekkor minden figyelem felé irányult.

Rögtön Jazmin után akartam kérdezni, de a fülembe súgta, hogy Lizzyvel van a kocsiban, aki ott várt rájuk.

Rob nem sokat fűzött hozzá az iménti mondandómhoz, csak hangosan mindenki füle hallatára vallott szerelmet nekem, és tett ígéretet, hogy minden erejével azon lesz, hogy engem és a lányunk boldoggá tegyen, majd megcsókolt.

Ekkor kezdtek el ismét vakuk sokaságai villanni, majd Rob elvonszolt a fotósok elöl, akik, mint megkapták, amit akartak, szerencsére nem követtek minket, és az időközben ismét mellénk szegődő Dean miatt nem is tudtak volna követni minket.

Kissé távolabb a kocsitól állított meg Rob. Tudtam, hogy választ vár, hogy miért csináltam ezt.

- Szerintem te is tudod. Így remélhetőleg legalább békén hagynak minket. És végre tisztázni akartam mindent. És hogy soha többet - hangsúlyoztam ezt ki, miközben kértem, hogy a szemembe nézzen - hogy soha többet ne gondolj arra, ami történt. Vége van, és együtt vagyunk. Csak ez számít Rob, ne rágódj rajta.

- Tudom, de . . .

- Semmi de. Kérlek, felejtsd el, ahogy én is. Együtt vagyunk, boldogan a lányunkkal, aki szintén egy boldog apukát akar magának. Ne rágódjunk a múlton, kérlek.

- Rendben - adta meg magát egy sóhajjal, majd mélyen a szemembe nézett.

- Köszönöm. A világon mindennél jobban szeretlek. Téged, és a lányunkat - mondta, miközben ezen érzések mindegyike az arcára volt írva, majd a karjaiba vont.

Gyengéd, szerelmes csókot váltottunk, majd csatlakoztunk a ránk várókra.

Lizzy egy sötétített üvegű hatalmas kocsiban várt karjaiban a lányunkkal, akit rögtön magunkhoz öleltünk, és most már tényleg igyekeztünk mindent magunk mögött hagyni, többek között a színészi világot is, egy időre biztos hogy csak a lányunknak élhessünk és a szerelmünknek.

Nem akartam többet erre gondolni, és ezek után, amint elnéztem Robot, ő sem. Lányunk később az apukája felé nyújtotta kis kezeit, így átadtam neki.

Semminél sem nyújtott szebb látványt, mint amikor Rob a karjaiban tartotta a lányunkat. És ez földöntúli boldogsággal töltött el engem is.

Mire hazaértünk, otthon is egy kisebb tömeg fogadott minket. A családunk és a barátaink. Immár teljes létszámban. Megjött Peter és Elizabet, valamint Vic és Jackson is, akik rögtön a kis csöppséget akarták látni.

Anyuék Claire-rel a konyhában sürögtek forogtak, és mondhatni annyit főztek, ami egy hadseregnek is elég lett volna. Majd ők is szerettek volna unokázni egy kicsit.

A lányokkal a szobájába vittük Jazmine-t, míg a srácok a szülőkkel maradtak a nappaliban.

Pici lányunk érdeklődve szemlélte az új szobáját, amit az apukája csinált neki. Szinte minden percet, mióta világra jött, valakinek a karjában töltött. Mindenki imádja őt.

Letettem a kiságyába és kis szemei rögtön lecsukódtak. Csodálva figyeltem őt, majd a mellettem lévő Nikkire és Ashleyékre pillantottam. Lizzy és Vic is itt voltak.

- Rob nem mondta neked, mit pusmogtak múltkor a fiúkkal? - kérdezte Ashley halkan, miközben a szobában lévő kanapéra ültünk a lányokkal.

Nikkire pillantottam és eszembe jutott, mit mondtam nekik, mikor láttam őt Jazmine-nal a karjaiban.

Nikki elmondta a lányoknak, mit mondtam neki és Nicknek.

Vic és Jackson egyelőre nem terveznek babát, ahogy Vic elmondta. Lizzy és Bradly sem olyan régóta vannak együtt, és ők még nem beszéltek erről. Nem úgy, mint Nikkiék. Rögtön faggatni kezdtük őt.

- Ez nem is kérdés, hogy imádom Nicket. És fantasztikus vele élni, soha nem voltam ilyen boldog, mint vele. És képes volt itt hagyni értem a családját és mindent, hogy LA-be költözzön velem. Ő is dolgozik és én is. Igaz most egyelőre nem tervezek más forgatást. És ezt vele is beszéltük. Egyszerűen imádnivaló a kislányod, és mióta a karjaimba vettem - mondta Nikki egy hatalmas sóhajjal.

- Szóval Nick benne lenne?

- Ahogy elmondta, igen. Nagyon is tetszett neki a látvány mikor Jazmine-t a karomban látta. És mindig is tudtam, hogy ő is olyan családcentrikus, mint az öccse. És, hogy megfogtam az isten lábát egy ilyen férfival. Szóval igen, mindketten szeretnénk, és dolgozunk is rajta. De valami mégis aggaszt.

- Mi? - kérdezett rá rögtön Ash.

- Még La-ben az irodájában volt, amikor elmentem hozzá és egy nő jött ki tőle. Azóta mintha titkolózna. És valamiért azt hiszem, Kellan tudja, miről van szó.

- Nekem nem mondott semmit - szólalt meg Ashley.

- Biztos valami jó dolog. Ha akarja, elmondja, emiatt nem kell aggódnod - mondtam Nikkinek, de ő igenis tudni akarja, mit titkol előle Nick.

- És ti? - pillantottam Ashleyre.

- Hát, őszintén, kissé furcsa a kép, amikor az én plüssmacim egy ilyen kis csöppséggel a kezében képzelem el, de határozottan tetszene a kép. És elmondta, hogy neki sem lenne ellenére a dolog. Ekkor értettem meg, miért mondta azt a kórházban Robnak, hogy elbírna még egy nővel. Bár azt hiszem, ő egy fiúnak jobban örülne. Mindenesetre még aznap dolgoztunk az ügy érdekében - mondta kissé elpirulva Ashley.

- Én is nagyon szeretném. Fantasztikus érzés lehet. És imádom Kellant - tette hozzá Ashley.

Nagyon jó volt ilyeneket hallani a lányoktól, és jó látni, hogy ők is olyan boldogok, mint mi Robbal. Már csak azt remélem, hogy nekik is sikerül egy-egy baba.

A lányokkal beszélgettünk még, majd Rob kukkantott be hozzánk és nézett rá Jazmine-ra, aki békésen és édesen aludt.

Magunkkal vittük a babaőrzőt, hogyha a pici lányunk felébred halljuk, és a nappaliba mentünk. Anyuék, és Claire-ék is menni készültek éppen.

- Pihenjetek kicsim. Holnap Claire-rel ,ha akarjátok, átjövünk vigyázni a picire, hogy együtt is pihenhessetek kicsit - mondta anya.

- Pihenni mi? Na, azt nézném én meg - szólalt meg Tom, mire mindenki nevetésben tört ki, de persze mi mást vártunk tőle.

Ő csak azt sajnálta, hogy ahogy ő hívja, a hercegnőjétől nem tudott elköszönni, mert elaludt. De majd holnap.

- Köszi mindent, anya - adott egy puszit Rob az anyukájának.

- Nincs mit, fiam. Ha bármiben tudunk segíteni, szóljatok kicsim - pillantott rám is Claire.

- Köszönjük - mondtam én is, majd egy- egy puszi és ölelés után anyuék elmentek.

A srácok is menni készültek, és igazat megvallva az utóbbi napok izgalmaitól elfáradtam, és tényleg szerettem volna pihenni egy kicsit.

Fáradtan, boldogan, szerelmesen és millió más érzéssel a szívemben omlottam Rob karjaiba ,miután kettesben maradtunk.

Mielőtt egymásba feledkeztünk volna, eszembe jutott valami.

- Tudod, mit titkol Nick? - kérdeztem rá nyíltan.

- Mi? Miért titkolna bármit? - kérdezte Rob, de valamiért úgy éreztem, nagyon is tudja.

- Nikki szerint igen. Furcsa volt az utóbbi időben és nem tudja mire vélni. És azt hiszem, te tudod - néztem rá gyanakodva.

- Ha akarja, majd elmondja neki - mondta ezzel elszólva magát.

- Á, szóval mégis tudod.

- Igen - vallotta be egy sóhajjal. - Nick elmondta, de majd ő mondja el Nikkinek.

- Kérlek, mondd el - kértem tőle bevetve a legszebb mosolyom, miközben karjaimat a nyaka köré vonva bújtam hozzá.

Rögtön a derekam köré kulcsolta karjait szorosan ölelve magához.

- Mindent a maga idejében. Bízd ezt rájuk kicsim. Amúgy is nem pihenésről volt szó? - próbálta terelni a témát, és amint édes ajkai kényeztetését a nyakamon éreztem, kezdtem megadni magam.

Rob a következő pillanatban megcsókolt belesűrítve ebbe a csókba minden szerelmét, és teljesen elmerültünk egymás csókjában, miközben a karjaiba kapott és a háló felé indult velem, amíg lányunk a szobájában aludt, addig mi is együtt tölthettünk egy kis időt . . . .






Ennyi lenne, kíváncsian várom a véleményeket.

Mivel már csak 2 fejli igyekszek hamar megírni. Ha minden igaz több okból is, de ezt majd idejében megtudjátok, az utolsó fejezet jövőhét szerdán lesz.

Mivel ennek vége lesz, ott az másik legújabb RS a NTBF sztori és a Twilightos ami függőben van. Akit érdekel ha minden igaz ezután a Twilightos sztori kerül folytatásra Labyrint és a Telihold csábítása mellett. Remélem lesz aki örül neki.

MÉG EGY FONTOS DOLOG!!! EGY KIS JÁTÉK, VAGYIS AJÁNDÉK SZERŰSÉG NEKTEK!!!

Teszek ki egy szavazást is amire az utolsó fejli felkerüléséig lehet szavazni.

Kíváncsi lennék Rob és Kris után melyik páros a kedvencetek. Erre lehet majd szavazni, sőt akár ide komiban vagy chatbe írjátok meg mellé milyen vagy melyik sztoribeli szituációt olvasnátok el a kedvenc párosotokról és az ő szemszögükből, amit egy amolyan fejli szerűségben megírok nektek! Tehát tessék szavazni és ide az kedvenc részekkel :)

Pussz: Liz