tag:blogger.com,1999:blog-9332266573373545802024-03-13T22:44:06.424+01:00RobSten - Sweet SensationsLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.comBlogger99125tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-70485783984802336542014-09-27T09:34:00.001+02:002014-09-27T09:34:00.737+02:00Sziasztok!Sziasztok!<br />
<br />
Nem is gondoltam volna, hogy még a régebbi blogjaimon is megfordulnak/tok de úgy tűnik mégis. :) Ezért egy kis infó:<br />
<br />
Itt fogok tevékenykedni mostanság aki gondolja lessen be:<br />
<a href="https://www.blogger.com/goog_1635995509"><br /></a>
<a href="http://abosszu-angyala.blogspot.hu/">http://abosszu-angyala.blogspot.hu/</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-10415751490720855032013-02-18T17:05:00.000+01:002013-02-18T17:05:06.438+01:00Végleges búcsú innen és egy kis vallomásSziasztok!<br />
<br />
Mint a cím is mutatja de már ez nem újdonság de mégis ismét írok erről pár sort. Azt ugye látjátok is, hogy a blogjaim bezártak, lehet, sőt biztos akad is aki még örül is neki, hát egészségére nem mintha annyira érdekelne, de ahogy látom, akad még aki azért olvasná őket és kaptam is pár emailt tőletek ezzel kapcsolatban.<br />
Így hát úgy döntöttem, az eddigi befejezett történetek és amik abbamaradtak azok a blogok is nyitva lesznek aki esetleg szeretne benézni.<br />
Azthiszem ennyi jár azoknak akik végig itt voltak velem. Épp ma nézegettem a blogokat és nosztalgiáztam picit. Eszembe jutott a kezdet, és hogy milyen sokan is fordultatok meg itt ezek bizony az évek alatt mióta elkezdtem az első blogot. És amiért nem győzök hálás lenni, nagyon sokatoknak ennyi történetről nehéz is lenne mindenkit név szerintem említeni de remélem tudjátok, hogy Rólatok van szó. Rólatok, akik a legelejétől itt voltatok, azok akik akár később vagy nem olyan régen csatlakoztatok és akik hol időnként, hol mindig megtiszteltek a véleményetekkel.<br />
Ezért is jövök főleg nektek egy kis vallomással is, bár lehet, hogy újat nem mondok, a csajoknak például rögtön leesett a dolog, ahogy a blogot meglátták.<br />
Nem is tudom több oka is volt, hogy egy teljesen más néven kezdtem az új történetet.<br />
Van amit nem írok le okot, hogy miért is de természetesen és ezt ki is hangsúlyozom nem az az oka, hogy már nem szeretem Robot és Krist. Erről szó sincs. Bár sajnos egy két blog ha akad ami még a jó kis RS történetet ír, Lillu vagy akár Beus :) őket olvasom is és ahogy tudok a fb-s RS oldalunkon is vagyok és még mindig imádom őket, de így, hogy már mint írni róluk, nemtudom azthiszem ebből én már kinőttem. Az új történetnek pedig más oka is volt.<br />
Imádok olvasni, és van számomra három fantasztikus történet ami ösztönzőleg is hatott és rengeteg ötletet kaptam így lett meg a Vágyak Manhattanje című történet.<br />
Igen ami szintén tőlem származik, de ezúttal már Angelheart néven.<br />
Több oka is volt, miért így kezdtem el és nem az eddigi nevemen. Ezeket még most is tartom, de ahogy elnézegettem ezeket a blogokat ma, és ahogy kaptam emaileket rájöttem, hogy hiányoztok akik mindig és már a vége felé itt voltatok. Akik mindig várták a frisseket ezért is döntöttem úgy, hogy ezt leírom. Hogy már az elején ezt kellett volna. Hátha azért mégsem voltak az eddigiek olyan rosszak, nekem sokat jelentettek és szerettem, szeretem őket és titeket is, így mivel így mint Lizzyke és a RS sztorik véget értek ha netán ezek után akad aki szeretne mást olvasni, és esetleg nem tartja vissza az olyan előítélet egy történettől, hogy nem RobSten, na igen nem vagyunk egyformák és persze akit egy ilyen történet nem érdekel szíve joga, de hátha akad akit érdekelne az most már tudja, hogy hol talál meg.<br />
Ezzel az egésszel kapcsolatban pedig egy kis mondanivaló esetleg azoknak, vagy annak? - mert biztos akad olyan akitől olyan szép hozzászólást kapnák, neki/k üzenem, hogy ne is fáradjanak azzal, hogy megírják. Akad olyan aki utál, vagy ilyesmi nos ezekre nem éppen vagyok kíváncsi szóval kíméljen meg és magát is. Ismét, nem először kihangsúlyoznám, hogy nem készülök írónak meg ilyesmi, nekem is vannak hibáim, ez csak amolyan elfoglaltság, szórakozás nekem és igen akad akinek netán tetszik és aminek örülök, szóval akinek nem tudja mit szoktak erre mondani. Senkinek sem kötelező.<br />
<br />
Hát nagyjából ennyi lett volna. és sajnálom, hogy csak most írom le. De ha akad még aki be szokott bármelyik blogra is nézni és nem tartja vissza egy történet ami véletlenül éppen nem RS, de én imádom és nemrégen indult az most már tudja hol talál meg:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://vagyak-manhattanje.blogspot.hu/"><img border="0" height="100" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6MaK1BxpNjcLQ5JQBYJH1YPpjLH8YwfsHiEs6-rrbTAN_rv6OGw1aQpIkHEpqNqdLD4cVhUv6Ob_1n3snitH_ObkKX3wxumnaCYCK9txe_93lBkP6fr_Hfs6fztx23zEA9cIvaMuEupU/s320/vagyak_manhattanje_by_szasza.png" width="320" /> </a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://vagyak-manhattanje.blogspot.hu/">http://vagyak-manhattanje.blogspot.hu/</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
És a régi blogok: Labyrint, a Novellák, Lion and Lamb love, Sweet sensations és a Prohibited Passion blogok amik nyitva maradnak és amiket bármikor lehet olvasni. </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
A három teljesen kész történet Lion, SS és Labyrint pedig még ahogy időm engedi majd könyv formában is meglesznek. SS ezen verziója már épphogy meg is van :)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Szóval köszönök szépen Nektek mindent (L) </div>
<div style="text-align: center;">
Lizzyke</div>
<br />Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-38832767390307341052011-10-11T21:19:00.000+02:002011-10-11T21:19:19.357+02:00Sweet Sensations könyvNo itt is, a bejegyzés erről. <br />
<br />
Röviden arról lenne szó, hála a talin a múltkor a csajokkal jött az ötlet, főként mivel SS végéhez közeledett, és elég sok időt fektettem bele, hogy oké,hogy egy dolog itt blogon van, de ha egyszer ez sem lesz, vagy bármiért, hogy meglegyen kézzel fogható állapotban. Lehet, hogy hülyeség, de ez az enyém én szeretném rendes formában. <br />
<br />
És drága Szilvim felajánlotta, hogy segít összehozni. Ez nagyjából már meg is, a borító kell még, amihez már minden megvan, meg beszélni a nyomdás ismerőssel. <br />
Nos én ezt magamnak szeretném, hogy meglegyen, de kiírom, hátha akad olyan köztetek aki szeretne belőle. <br />
Nem kötelező, ez saját célra készül, de aki esetleg úgy gondolja érdekli a dolog, írjon nekem, hogy kb hány darabról is beszélünk. <br />
Akár ide, vagy emailben :) Ha pontosabban, továbbiakat tudok kiírom :)<br />
<br />
Pusszantás nektek!Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com18tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-10343850544888835952011-10-11T20:42:00.002+02:002011-10-12T16:24:59.361+02:0060.Utolsó fejezetSziasztok! <br />
Hát nagy nehezen, de eljött ez a pillanat. Ez a második történetem ami véget ér. Meg kell mondjam, nemtudom miért ez sokkal nehezebben született meg mint annak idején a Lion and Lamb love. <br />
Nem akarok sokat hadoválni az elején, inkább a végére hagyom a beszédet, hogy olvashassatok :)<br />
<br />
Nyomás tehát olvasni, SS-t utoljára. <br />
Már nem szoktam kérni komizni, véleményt senkitől. Aki ír az ír, aki nem az nem. Most azonban mégis kivételt teszek. <br />
<br />
Szerintem nem nagy kérés ha kérek egy kis véleményt. Ez az utolsó fejezet, és kíváncsi vagyok, hogy tetszik nektek. Remélem, bár nem érzem annyira, azért valamennyire mégis sikerült méltó véget adni a történetnek :)<br />
<br />
Hálás lennék ha hagynátok véleményt, akár az utolsó fejezetről, akár alapjában véve a történetről :)<br />
<br />
UI: <b>Egy kis meglepetésem is lesz, amit ezután mindjárt felteszek egy külön bejegyzésbe. Egy kis előzetes :D Ha minden igaz és sikerül már szinte megvan, akkor lesz könyv ebből a történetből, és ha van aki érdekelne az írjon, de a másik bejegyzésben leírok mindent :) </b><br />
<br />
<blockquote><img alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVjnFcVdEPML54GnT9I86Soh66WB3Kq5zdSoEtf_k9YzeZc0gfQr5Jwn7Ulmx9EQxr_ucZJBboOwRkSHzpLKL_HpzKGGnEBLQ28zc69VuRIUval59Kk85iKl4eJSoIMv5bM2ShXNGmVZg/s218/manip2.jpg" /></blockquote><br />
<br />
60.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
<br />
- Látom nagyon várod már - fordult felém Ashely, aki igencsak láthatta rajtam az izgatottságot és boldogságot, amit az utazás gondolata váltott ki belőlem. <br />
<br />
- Igen nagyon. Azóta nem voltam ott, hogy . . . . . <br />
<br />
- Tudom. És nem lesz rossz visszamenni oda? Hiszen mióta eljöttél onnan nem voltál abban a házban. <br />
<br />
- Még magam sem tudom. De ahogy Robnak is mondtam, soha többé nem akarok gondolni arra. Vége, mi pedig együtt vagyunk és boldogok. Nem szeretnék és nem is fogok arra gondolni. Csak a szép pillanatokra, amiből rengeteg adatott meg nekünk abban a házban. <br />
<br />
- Ez a beszéd - mondta Ashely. <br />
<br />
- Egyébként majd nekem is lesz egy meglepetésem. Persze csak majd miután Rob átadta a tiéd - mosolygott huncutul Ashely. <br />
<br />
- Miért van egy olyan sejtésem, hogy nálad is hiába próbálkoznék, hogy elmond? - kérdeztem barátnőmet. <br />
<br />
- Jól érzed. Szeretném, ha mindenki ott lenne. <br />
<br />
- Rendben - adtam meg magam, mivel nem volt más választásom. <br />
<br />
Ashelyvel tovább csevegtünk miközben csomagoltunk. Mivel ott jóval melegebb az idő, mint itt, nem csomagoltam olyan sok mindent. Egyrészt ami kell ott is meg tudjuk venni és nekem is maradtak ott ruháim. És csak a legfontosabbakat akartam vinni. <br />
<br />
Egyelőre nem tudjuk, mennyi időre megyünk. <br />
<br />
Jazminenak viszont mindent összepakoltam, amit kellett. Ruhákat persze neki is vehetünk ott, de például a kedvenc játékait nem hagyhatjuk itthon. <br />
<br />
Néhány órával későbbre sikerült mindent összepakolni, amit kell. <br />
<br />
Ashelyvel a konyhában terveztük folytatni, valami ennivalót készíteni, mire a fiúk és Jazmine hazaérnek. Akiknek mellesleg már itthon kellene lennie. <br />
<br />
- Ne aggódj, biztos jönnek most már. Tudod milyenek a pasik. - mondta Ashely. <br />
<br />
Épp a telefonért nyúltam, hogy felhívjam a drága férjem, hogy hol járnak már mikor nyílt a bejárat ajtó. <br />
<br />
- Végre itt vagytok. Kristen már aggódott - lépett mellém Ashely. <br />
<br />
- Csak összefutottunk Tommal - mondtam Rob, Tom felé pillantva, akinek a karjaiban volt Jazmine. <br />
<br />
Rögtön érte nyúltam és a karjaimba vettem. Puszikkal halmoztam el a kis arcát, amiket hangos kacagással tűrt. <br />
<br />
- Már hiányoztatok - pillantottam a karomban tartott lányunk válla felett az imádott apukája felé. <br />
<br />
Rob felénk lépett és mindkettőnket a karjaiba zárt. <br />
<br />
- Te is nekünk - mondta majd egy csókot lehelt a nyakamra, ajkaim felé haladva, amire egy szerelmes csókot kaptam. <br />
<br />
- Egek, hogy ennyi ideig nem bírjátok egymás nélkül. Nem semmik vagytok - nevetett fel Tom. <br />
<br />
Ashely addig Kellan karjaiba bújt. <br />
<br />
- És mi újság Bradlynél? - kérdeztem Robtól miközben leültünk a nappaliban. <br />
<br />
- Minden rendben. A kis tündérünk egészséges, mint a makk, és csodaszép, ahogy a doktor bácsi mondta igaz kicsim? - mosolygott Rob Jazminera, aki felé nyújtózott. <br />
<br />
- Éhesek vagytok? - fordultam a fiúk felé. <br />
<br />
- Igen - hangzott el egyszerre a válasz. <br />
<br />
- Már minden az asztalon, úgyhogy nyomás a konyha. <br />
<br />
- Addig én lerendezem a fiúkat, addig felvinnéd a picit? Jövök és tisztába teszem - fordultam barátnőmhöz. <br />
<br />
- Megcsinálom én, ha nem baj. Egy kis gyakorlás - mondta Ashely. <br />
<br />
- Persze - mondtam és átadtam neki Jazminet, akivel a lépcső felé indult, míg én a fiúk után mentem a konyhába. <br />
<br />
- Ashley? - kérdezte rögtön Kellan. <br />
<br />
- Jazmineal az emeleten - mondtam, mire Kellannak fülig ért a mosolya. <br />
<br />
Rögtön eszembe jutott a pár hónappal ezelőtt beszélgetésünk a lányokkal. Remélem, mielőbb összejön majd az a baba kettejüknek, hiszen elnézve őket nagyon szeretnék és biztos vagyok benne, hogy fantasztikus szülők lennének. <br />
<br />
- Sikerült minden összepakolni szívem? Ami kell, majd megvesszük ott - mondta Rob. <br />
<br />
- Persze, mindent elintéztünk. De ti hol voltatok eddig? - kérdeztem mire sunyin összenéztek. <br />
<br />
- Csak elintézünk ezt, azt - mondta Kellan, de tudtam, hogy sumákolnak valamiben. <br />
<br />
Persze tudtam, hogy ha akarnám, se tudnám egyikükből sem kiszedni, így nem volt mit tenni mint kivárni miben is sumákolnak. <br />
<br />
Ashely és Kellan is nem sokkal később hagytak magunkra bennünket, hogy ők is összepakoljanak. Mi viszont nem élvezhettük ki az együtt töltött pillanatokat. Rob szinte végig Jazmine mellett volt, még akkor is, amikor aludt. Képtelen volt elmozdulni mellőle, de ezzel nemcsak ő volt így. Akármeddig képes lennék csupán nézni, ahogyan alszik. Még mindig hihetetlen, szerintem Rob számára is, hogy ő a mi kis csöppségünk, és hogy ő van nekünk. <br />
<br />
Látszik rajta, hogy teljesen odáig van a lányáért, de ez érthető is, és én is hasonlóképp érzek. <br />
<br />
Nap mint nap hálát adok az égnek ennek a kis csodáért, aki még szebbé és boldogabbá teszi az életünket, és a szerelmünket. <br />
<br />
Mivel Rob a lányunkkal töltötte a délutánt, addig én még elcsomagoltam pár dolgot. Másnak reggel indult a gépünk. <br />
<br />
Anyuék, és persze Claireék, Lizzyék, Tom mindenki kikísért bennünket. A legtöbb rajongója természetesen Jazminenak akadt. Egyik karból a másikba, millió puszival köszöntek el tőle. <br />
<br />
- Vigyázz rájuk fiam - jött oda Claire Robhoz miközben megölelt minket a karomban szemlélődő tündérünkkel. <br />
<br />
- Az életemnél is jobban - válaszolta erre. <br />
<br />
- Mi is vigyázunk apura igaz kicsim? - pillantottam a kis Jazminera, aki egy nagy mosolyt küldött felénk, ezzel ismét elbűvölve mindenkit, legfőképp engem és az apukáját, aki egy hatalmas puszit adott az arcára. És én is kaptam egy kis csókot tőle,és a legfontosabb szót, amit ha csak lehet, elmondunk egymásnak, bár anélkül is tudjuk, mégis jól esik hallani a másiktól. <br />
<br />
- Szeretlek - súgta a fülembe a csók után, majd a nyakamra is hintett egyet. <br />
<br />
- Én is szeretlek - válaszoltam és a tőle imádott mosolyával ajándékozott meg. <br />
<br />
Miután megvoltak a búcsúzások, Rob kissé félrevonult a szüleivel és apuval. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, ismét a titokról van szó. A lányok pedig addig engem foglaltak le - jöttem rá közben még a pasik ellenem vagy, ahogy mondták értem, értünk szövetkeztek. <br />
<br />
Nem mondom, hogy nem szeretem a meglepetéseket, de mégis furdalt a kíváncsiság, hogy mit forgatnak a fejükben. <br />
<br />
Miközben, ezen gondolkoztam hirtelen eszembe jutott, ha most mi LA-be megyünk, a karácsonyt pont nem töltjük itthon, hiszen már csak pár nap van addig. <br />
<br />
- Na aggódj kicsim, a férjed mindenre gondolt - mondta anya. <br />
<br />
Még inkább dühös lettem, hogy most már tényleg csak én vagyok az egyetlen, akinek fogalma sincs, mi történik körülötte. <br />
<br />
Mégis igyekeztem nem kimutatni, főleg nem kérdezősködni. Ha nehéz is kifogom várni, hogy megtudjam, mit terveznek. <br />
<br />
Egy-egy utolsó ölelés és puszi után Kellanékkal elindultunk felszállni a gépre, ami a régen látott angyalok városába repít bennünket. <br />
<br />
Egy jó hosszú utat követően landoltunk ismét Los Angeles -ben. Szerencsére Jazmine is jól viselte az utat, amitől kicsit tartottam, hogy még ilyen picike. De persze ha apu a közelben van, akkor minden jó. Fantasztikus volt látni számomra, hogy még ilyen picin is milyen kapocs van köztük. Talán lehetetlenül is hangzik, de mintha máris tudná, vagy érezné ki is neki Rob, és már most imádja az apukáját és sok helyzetben Rob az, aki képes megnyugtatni őt. <br />
<br />
Persze én vagyok az anyukája, ami szintén megint más, és nagyon szeret nálam is lenni, de valamiért úgy érzem nagyon apukás kislányom lesz. De ennek örülök, hiszen én is tudom, hogy Robnál fantasztikusabb apukája nem is lehetne. <br />
<br />
Amint leszálltunk a gépről megjelentek a fotósok. Persze ők, hogy is hiányozhatnának? <br />
<br />
Londonban csak az elején volt ekkora felfordulás körülöttünk, ha valahol megjelentünk Jazmineal, de itt mindig is nagyobb volt a hiszti, ha erről volt szó. És nem utolsó sorban elég hosszú idő után mindketten, vagyis már hárman jöttünk vissza Los Angelesbe. <br />
<br />
Kissé félve pillantottam Robra, aki végig szorosan magához ölelve jött mellettem, a karjaimban a kislányunkkal, mögöttünk pedig Kellanékkal. <br />
<br />
Mindenhol vakuk villogtak és kérdések sokasága zúdult ránk miközben kifelé indultunk. Ekkor jelent meg a megmentőnk, aki egy pillanat alatt szétoszlatta a bagázst. <br />
<br />
- Helló főnök, Kristen. És látom, itt a kis tündér is - mosolygott ránk Dean. <br />
<br />
- Kösz Dean, mire mennénk nélküled? <br />
<br />
- Nem messzire - válaszolta Dean Robnak, majd ő segített távol tartani tőlünk a fotósokat, míg elértünk a kocsiig. <br />
<br />
Beszállva rögtön az itteni házunk felé indultunk. Egy furcsa, ugyanakkor jó érzés fogott el, hogy ismét itt vagyunk. Arra nem akartam emlékezni, mikor voltam itt utoljára és miért mentem el innen, az már a múlt. Viszont rengeteg szép emlék ébredt bennem a várost látván főként, amikor a házunk elé érkeztünk. <br />
<br />
Kiszálltunk a kocsiból, Jazmine is ébren volt, hiszen elég sokat, szinte végigaludta az ide utat. <br />
<br />
Ő is érdeklődve szemlélte a házat, ahol korábban éltünk. Lehet, hogy bolondág, és kissé meg is ijesztettem Robot, mikor meglátva a házat emlékek sokasága rohant meg, ezzel pár könnycseppet kiváltva belőlem. <br />
<br />
- Mi a baj kicsim? Rosszul vagy? - kérdezte rögtön aggódva. <br />
<br />
- Semmi baj - mosolyogtam rá. - Csak emlékek. Jó újra itt lenni, annyi minden történt velünk itt, és hihetetlen, hogy most a lányunkkal vagyunk itt - pillantottam az említett csöppségre a karomban. <br />
<br />
- Ez igaz. Tudod, néha nehezen tudok választani itt vagy Londonban jobb-e. Lehet, hogy badarság, hiszen ott él a családunk, közelebb vagyunk hozzájuk, de ez is hiányzik. Itt kezdtük a közös életünket és . . . . . <br />
<br />
- Tudom szívem. De a család miatt tényleg jobb otthon, de ide is bármikor eljöhetünk, vagy akár a nyarat tölthetnénk itt, vagy amikor kedvünk tartja. Jazminenak is tetszene biztos. <br />
<br />
- Jó lenne, igaz kicsim? - fordult Rob a lányunk felé, aki mosolyogva nyújtózott az apukája felé. <br />
<br />
- Azt hiszem, tetszik neki az ötlet - mondtam Rob miközben átvette őt tőlem, és engem is maga mellé vonva mentünk be a házba, aminek meglepő módon nyitva volt az ajtaja. <br />
<br />
Azon már nem is annyira lepődtem mikor találtunk pár embert a nappaliban, ha minden igaz ránk várva. <br />
<br />
Kellan és Ashely most nem jöttek velünk, ők hazamentek, de később mindenképp átjönnek. Dean is magunkra hagyott bennünket, de persze bármikor ugrásra készen állva, ha szükségünk lenne rá. <br />
<br />
Nikkiék, valamint Peter és Elizabeth vártak ránk a nappaliban. <br />
<br />
- Végre itt vagytok - jött oda hozzánk Nikki, Rob pedig a bátyjához indult. <br />
<br />
A legtöbb puszit persze ismét Jazmine kapta, aki rögtön Nikki karjaiban volt, miközben én lopva Nickre pillantottam, aki különös csillogással a szemében figyelte szerelmét a kislányunkkal a karjaiban. <br />
<br />
Nick addig engem is megölelt. <br />
<br />
- Jó, hogy itt vagytok. A kis tündéretek egyre szebb és látom minden tökéletes. <br />
<br />
- Ennél szebb már nem is lehetne - mondtam neki és boldogan öleltem vissza. <br />
<br />
Rob pedig mosolyogva figyelt bennünket. Mindig is szerintem mondhatom azt, hogy Nickel különleges kapcsolat lesz köztünk, és szerencsére Robnak eszébe sem jut féltékenynek lenni erre. Végtére is a bátyjának köszönhetünk nagyon sokat. Ki tudja, mi lenne velünk most, ha ő, akkor nem jön el Robért és hozza haza. <br />
<br />
De szerencsére minden jól alakult, és boldogabbak vagyunk, mint valaha. <br />
<br />
- Azt hiszem Jazminenek tiszta pelusra lesz szüksége - mondta Nikki, aki épp a karjaiban tartottam a lányunk. <br />
<br />
- A szobájában tisztába is tehetjük - mondta Nikki, mire talán kissé értetlenkedve néztem rá. <br />
<br />
- Reméljük, hogy sűrűbben is jöttök majd, és gondoltuk a kis hercegnőnek itt is szüksége lehet egy csodaszép szobára - mondta Nikki és el is indultunk a szobák felé. <br />
<br />
Rob és az én szobám melletti szoba lett a lányunké. Amint benyitottunk a lélegzetünk is elakadt. <br />
<br />
- A lányok rendeztek el mindent, reméljük tetszeni fog Jazminenak is - mondta mögöttünk Nick. <br />
<br />
- Abban biztos vagyok, ez meseszép igaz kicsim? - néztem a lányunkra, aki rögtön a sok játék felé nyújtózott. <br />
<br />
- Azért ti is sokat segítettetek Peterrel - tette hozzá Elizabeth. <br />
<br />
- Köszönjük - válaszolta Rob. <br />
<br />
Ő egy-egy puszi után visszament a nappaliba a fiúkkal, míg mi a lányokkal átöltöztettük és tisztába tettük Jazminet. Visszavinni már nem vittük, ugyanis kissé megpilledt utána a karjaimban. <br />
<br />
Nikkiék nem sokkal később elköszöntek tőlünk, hogy mi is pihenhessünk egy kicsit a hosszú út után. Előtte azonban még nagyon pusmogtak valamit Nickel, ami ismét gyanús lett nekem. <br />
<br />
- Miről suttogtatok ti ketten? - kérdeztem életem párját rögtön amint a többiek elmentek. <br />
<br />
- Semmiről kicsim. Csak megbeszéltünk ezt- azt karácsonyra - mondta Rob, ezzel engem is emlékeztetve, hogy két nap múlva karácsony. <br />
<br />
Rögtön eszembe jutott a családunk, akik nem lesznek velünk. Erre Robnak csak annyi volt a válasza, hogy ne aggódjak minden tökéletes lesz. Ezzel a sokat sejtető válaszával ismét adott okot a fejtörésre, de nem faggattam. <br />
<br />
Jazmine épp szólított minket, amikor a szobája felé mentünk. A vacsoráját követelte, majd egy közös fürdés után apuval, Robbal együtt fektettük le őt. Rob az ágya melletti hintaszékbe ült vele, ahol halkan énekelni kezdett neki. <br />
<br />
Akárcsak először Jazmine, én is csak ámultam. Álmomban sem gondoltam, hogy Rob ilyen jól tud énekelni. Teljesen elbűvölt. <br />
<br />
Mindketten adtunk egy- egy puszit az álomba merült lányunknak, majd Rob óvatosan, hogy fel ne ébredjen az ágyába fektette. Rob mögém lépett és a karjaiba zárt, így csodáltuk a mi kis tündérünk. <br />
<br />
Rob egy csókot lehelt a nyakamra, és a fülembe suttogta, mennyire szeret, amit szívem minden szerelmével viszonoztam neki. <br />
<br />
Magunkkal vittük a babafigyelőt hogy rögtön halljuk ha Jazmine felébredne. <br />
<br />
Robbal ez miatt is csak egy rövid, de közös zuhanyzást választottunk, majd szerelmem karjaiba bújva feküdtünk le, ismét Los Angelesben. Boldog vagyok, hogy ismét itt vagyunk, és immár hármasban. <br />
<br />
Férjem csókjával az ajkaimon, és szoros ölelésében aludtam el. <br />
<br />
Reggel azonban nem egyedül ébredtem, és nemcsak Rob feküdt mellettem. Úgy tűnik időközben kibontakozhattam a karjaiból, ugyanis elég távol kerültünk egymástól. Sőt volt valaki, aki elválasztott bennünket. <br />
<br />
Rob még mindig aludt, akárcsak az időközben közénk kerülő Jazmine. Mivel én biztos nem, Rob hozhatta őt át hozzánk. Pedig nem is hallottam felsírni őt - gondolkoztam el. <br />
<br />
Nem is akárhogy aludtak. Köztünk aludt Jazmine miközben Rob egyik ujját fogta a csöpp kis ujjacskáival. Mérhetetlen boldogság áradt szét a szívemben életem két legfontosabb személyét csodálva. <br />
<br />
Elég mélyen aludhattak ugyanis mindkettőjüknek adtam egy- egy puszit és nem ébredtek fel rá. Próbáltam óvatosan felkelni mellőlük. Párnákat tettem az ágy szélére, hogy Jazmine véletlenül se eshessen le, majd halkan a konyha felé indultam reggelit készíteni mindhármunknak. <br />
<br />
Az órára pillantva már nem is reggel, hanem lassan dél volt. A mosogatóban egy üres üveget találtam, ebből következtetve, hogy Rob megetette Jazminet, de lassan ismét úgy is éhes lesz szerintem, amint felébred akárcsak az apukája. <br />
<br />
Neki is láttam valami reggelit készíteni Robnak. Éppen befejeztem az ügyködést mikor hallottam, hogy mögém settenkedik. Vagyis settenkednek. <br />
<br />
- Itt is a mami kicsim - mondtam Rob és Jazmine felém nyújtózott. <br />
<br />
Átvettem őt Robtól és adtam egy puszit az arcocskájára, majd egy rendes csókot apunak. <br />
<br />
- Reggelizz te is, addig megetetem a kis hercegnőt. <br />
<br />
- Szerintem még nem éhes, nem olyan régen evett. Nem volt olyan hangos, ezért nem is szóltam. Feltaláltuk magunkat, igaz tündérem? - mosolygott Rob a lányunkra. <br />
<br />
Egyszerűen képtelen voltam betelni a látvánnyal. Imádtam csak nézni is őket együtt, a két legfontosabb személyt az életemben. <br />
<br />
- Mi az? - kérdezte hirtelen Rob amikor látta, hogy kettejüket nézem. <br />
<br />
- Semmi - válaszoltam mosolyogva, mire kissé értetlen kifejezést vágott. Imádlak titeket - mondtam neki kifejezve iménti gondolataim. <br />
<br />
- Én is titeket - mondta, majd odalépett hozzám. <br />
<br />
Jazmine egy nagy puszit kapott aputól, én pedig a világ legédesebb és legszerelmesebb csókját. <br />
<br />
- Mivel holnapután karácsony a lányokkal elmehetnétek vásárolni. Elizabeth és Nikki már kerestek, ha gondolod, hívd fel őket szerintem Jazminenak is tetszene - mondta Rob, mire ismét az az érzésem támadt, hogy még mindig azon a titokzatos meglepetésen dolgozik. <br />
<br />
Mikor rákérdeztem ismét kitérő választ adott, amiből nem lettem okosabb, inkább ráhagytam és Jazmineal az emeletre mentünk, amíg ő reggelizett. <br />
<br />
Miután Jazminet tisztába tettem és felöltöztettem beszéltem Nikkiékkel, akiket persze nem igen kellett győzködni egy kis vásárlásért amíg Rob a srácokkal kibontakozik. <br />
<br />
Míg ők megjönnek értünk addig nekem is lesz időm elkészülni. <br />
<br />
Jazminet lefektettem az ágyunkra és párnákkal körberaktam, mert kissé el is szunyókált. Addig én is kaptam az alkalmon és lezuhanyoztam. <br />
<br />
Kissé vizesen még egy törölközőbe csavarva léptem a gardróbba valami ruháért. Furcsa ismét a londoni hűvöshöz képest, hogy itt elég egy kis ruhát felvennem. Míg tanakodtam melyik legyen, annyira elmerültem a gondolataimban, hogy fel sem tűnt, mikor Rob mögém lépett csupán akkor, amikor még töröközőbe csavart testem hátulról a karjaiba vonta. <br />
<br />
Megszólalni már nem igen volt erőm, ugyanis édes csókjaival próbált elkápráztatni, így beszéd helyett egyre hangosabb sóhajokra futotta tőlem. Először nyakam járta be ajkaival, míg kezei a térdemtől haladva simítottak végig a lábamon egyre feljebb haladva. Sóhajtva hagytam bármit is akar tenni velem. <br />
<br />
A következő pillanatban azonban megfordított így már szemből láthattam az arcát, szemei mérhetetlen vágyat tükröztek felém. Ő is hasonlót láthatott az enyémben. <br />
<br />
- Imádlak - súgta miközben a nyakam hajlatát csókolta, majd a szemembe nézett, és a következő csókja ajkamat érintette. Szerelmes, ugyanakkor szenvedélyes csókban forrtunk össze, míg ismét szorosan a karjaiba vont. <br />
<br />
Éppen a törölközőt bontotta volna le rólam, ha valami nem szól közbe. A mobilom. Kelletlenül bontakoztam ki férjem karjaiból és mentem a telefonhoz, és végszóra ébredt fel Jazmine is, akit Rob a karjaiba vett. <br />
<br />
A lányok voltak, hogy pár perc és itt vannak. Egy lemondó sóhajjal vettem tudomásul én is és Rob is, hogy az együtt töltött percek véget értek. Jazmineal a karjaiban azért magához vont egy csókra. <br />
<br />
- Nemsokára innen folytatjuk - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében. A fiúk is hamarosan jönnek, elintézünk pár dolgot, de jövök mire ti is - tette hozzá. <br />
<br />
A lányunkkal, hogy gyorsabban menjen az öltözés - ugyanis ha maradna, szerintem megadnám magam a csábításnak - így inkább lementek a nappaliba. <br />
<br />
Mire én is leértem már Nikki, Ashely és Elizabeth is itt voltak. <br />
<br />
- Kicsim ugye nem ebben akarsz menni? - kérdezte tőlem Rob miután alaposan végigmért, a lányok pedig csak kuncogtak rajta, akárcsak az eddigre szintén megérkezett Kellanék. <br />
<br />
- De miért? Nem tetszik? Kérdeztem tőle és végignéztem magamon, tudtam, hogy ezzel csak az idegeit húzom. <br />
<br />
- Óó épp ellenkezőleg. Ebben nem mehetsz. Egyáltalán nem tűnsz férjes nőnek, főleg nem anyának. Minden pasi rajta csorgatja majd a nyálát, szó sem lehet róla. <br />
<br />
- Pedig már nincs idő átöltözni, a csajok menni akarnak. És hagy nézzenek, nem érdekel. <br />
<br />
- De engem igen. Csak én, nézhetlek, más pasik ne téged bámuljanak - mondta és közelebb lépett hozzám. <br />
<br />
- Nyugi tesó had lássa csak mindenki, hogy ez a szépség a tiéd, amint végeztünk csatlakozunk a csajokhoz - mondta Kellan. <br />
<br />
- Akkor se akarom, hogy más így lásson - mondta Rob ismét kissé morcosan. <br />
<br />
- Nemsokára találkozunk szívem - mondtam neki, és egy sokat ígérő csókra léptem hozzá. Mondanom sem kell, hogy alig akart elengedni. <br />
<br />
- Ezért még számolunk, abban biztos lehetsz - súgta Rob miután elszakadtunk egymástól. <br />
<br />
- Alig várom - válaszoltam egy csábos mosollyal, és jobbnak láttam inkább menni mielőtt tényleg képtelen leszek elmenni. <br />
<br />
Rob puszikkal halmozta el a lányunk, és egy-kettőt én is kaptam majd a lányok a kocsi felé ráncigáltak. <br />
<br />
Ashely fogta Jazminet és nekiindultunk vásárolni. Fogalmam sem volt miért kellett vennünk néhány melegebb ruhát nekem és Jazminenak is, de az okát nem tudtam meg, de sejtettem, hogy ahhoz a bizonyos meglepetéshez van köze. <br />
<br />
Fantasztikusan telt a napunk. Millió üzletet jártunk végig, és Jazmine nagyon élvezte. Én néha kevésbé, és mivel ez már nem London, volt, amikor fotósok követtek bennünket, egy-egy képért főleg a lányunkról. De voltak rajongók is, akik csupán autógrammot, vagy esetleg egy közös képet szerettek volna velem. <br />
<br />
Mivel akkoriban a film bemutatása után eltűntem, erre nem igen volt lehetőség, és most még mindig furcsa, hogy felismernek, és gratulálnak a filmhez. Mégis nagyon jól esik, és ahogy gondoltam és Rob mesélte annak idején nem minden rajongó olyan elvetemült, hogy szinte rámásznak. Na, jó végül is nála valamilyen szinte érthető, hiszen az én drága férjem szívdöglesztően néz ki. <br />
<br />
Kell egy kis idő, főleg amikor itt leszünk hozzászokni ehhez. <br />
<br />
Rengeteg üzletben voltunk, a lányok segítségével mindenkinek sikerült vennem valamit karácsonyra. A legtöbb ajándékot persze Jazmine fogja kapni, aki ilyen pici lévén is nagyon élvezte a vásárlást. <br />
<br />
Robnak fogalmam sem volt mit vehetnék mikor Ashely jött egy ötlettel. A gyűrűinket az esküvőre -mivel annak idején én nem is tudtam róla, hogy férjhez fogok menni -Rob titokban intézte. Az ékszer, azóta is mindkettőnk ujján ott csillog, ezzel is jelképezve a szerelmünk, és örök hűségünk egymás iránt, de az az ötletem támadt, hogy mégis legyen egy kicsit különlegesebb. Eszembe sem volt ez semmi pénzért elcserélni, de betértünk egy ékszerboltba ahol valami hasonló gyűrűt választottam ki, csak kicsit más milyet. Nekünk kettő is lesz. <br />
<br />
Kértem az ékszerészt, hogy ha lehet, akkor szerepeljen rajta belső felén egy felirat egy dátummal ami mindkettőnknek nagyon fontos. <br />
<br />
Kért pár órát, amíg elkészül addig mi vásároltunk tovább. Amikor visszamentünk érte, csak ámultam. Egyszerűen tökéletes lett. Bár lehet, hogy Rob hülyeségnek gondolja, hiszen minek nekünk két gyűrű? <br />
<br />
- Dehogy gondolja annak. Hidd el, jobbat ki sem találhattál volna, ez nekem elhiheted - kacsintott rám Ashely. <br />
<br />
Már majdnem esteledett, amikor hazaindultunk. <br />
<br />
Az ékszerdobozt jól elrejtettem a táskámban. Mire hazaértünk Robék is otthon voltak. Peter,Kellan és Nick társaságában söröztek a nappaliban. <br />
<br />
Rob rögtön felpattant, amint beléptünk az ajtón. Először Jazmine kapott egy hatalmas ölelést és puszit apától, majd jöttem én. Boldogan bújtam szerelmem karjaiba, akit egész nap nélkülöznöm kellett. <br />
<br />
A lányok is köszöntek párjainknak, majd mind a napaliba mentünk. Azonban valamin megakadt a szemem. <br />
<br />
Egy bőrönd áll a nappali egyik sarkában. Rögtön rá is kérdeztem a miértjére. <br />
<br />
- Ez része a meglepetésnek. Már csak holnapig kell várnod kicsim - mondta Rob míg kényelmesen az ölébe fészkeltük magunkat Jazminenal. <br />
<br />
- De még mekkora lesz. Apropó én is kíváncsi vagyok az enyémre - pillantott Kellan Ashleyre. <br />
<br />
- Neked is ki kell bírnod holnapig édes - válaszolta neki a barátnőm. <br />
<br />
- Azt hiszem Kris nincs más választásunk, mint várni. <br />
<br />
- Nagyon úgy tűnik - mondtam Kellannak. <br />
<br />
Beszélgettünk egy kicsit míg a lányunk közbe nem szólt. A srácok is menni készültek, hogy ahogy ők mondták pihenjünk rá a holnapra, így elköszöntünk tőlük. Még én elpakolásztam, Rob felvitte a szobájába Jazminet. <br />
<br />
Csatlakoztam hozzájuk egy vacsorára a kis tündérünknek, egy fürdésre természetesen apuval, akit mint mindig a nagy pancsolásban ismét teljesen eláztatott. <br />
<br />
Rob felöltöztette és a karjaiba véve leült vele a szobájában a hintaszékbe és álomba ringatta őt. Én is csatlakoztam hozzájuk a fürdő eltakarítása után, ami egy kisebb kacsaúsztatóra hasonlított. <br />
<br />
Szinte ámulattal néztem kettejüket. Csendben melléjük osontam, és puszit adtam nekik. Rob is majdnem elaludt mellette. <br />
<br />
Óvatosan elvettem a karjaiból Jazminet és az ágyába fektettem. Robbal apró puszit leheltünk az arcára és a szobánkba mentünk. Fogalmam sincs mit csináltak egész nap, de eléggé kimeríthette őt, ha Jazmineal együtt ülve képes lett volna elaludni. <br />
<br />
Míg én a lányukkal maradtam egy picit, elzavartam zuhanyozni. Én is követtem őt, és egymás karjaiba bújva merültünk el az álmok tengerében . . . . . . . <br />
<br />
Másnap reggel több okból is különleges napra ébredtünk. Nem is akárhogy. Jazmineal együtt, akit az éjszaka hozott át hozzánk Rob. <br />
<br />
Ez az első közös karácsonyunk Jazmineal, bár Robbal nem az első. Mégis így egy család, és szülőkként az első. <br />
<br />
Egy közös reggeli után Rob és a pici lányunk elfoglalták magukat, amíg én elkészültem. <br />
<br />
Szerettem volna én is karácsonyfát és mindent, ami ilyenkor kell, de Rob nem engedte, vagyis állítólag ő már mindent elintézett. <br />
<br />
Sőt ha minden igaz, nem is itthon karácsonyozunk, ezért is láttam a csomagokat. Legnagyobb meglepetésemre a családnak vásárolt összes ajándékot is összepakolta. <br />
<br />
Így nem tudtam mást tenni, mint kivárni, hogy annyi idő után végre megtudjam, mire készül. <br />
<br />
Miután elkészültünk kocsiba szálltunk, bár nekem egyelőre fogalmam sem volt hová tartunk. <br />
<br />
Mikor közeledtünk a cél felé szinte a szavaim is elállt, de ekkor még nem is tudtam mindent. <br />
<br />
Nem sokkal később már Jazmineal a karjaimban és Rob kezét fogva sétáltunk a tengerparton az ház felé ami annyi szép emléket idéz. <br />
<br />
Itt esküdtünk meg. Robbal és a barátainkkal jöttünk ide, akkor még úgy tudtam, hogy csak egy kis kikapcsolódásra, de esküvő lett belőle, és életem legszebb napja. <br />
<br />
Rögtön eszembe jutott annak a napnak minden csodás pillanata. Szívemet még nagyobb boldogság töltötte el mikor felidéztem a perceket. <br />
<br />
Mégis kissé szomorú is lettem, hiszen karácsony lévén a családunktól is távol vagyunk, de igyekeztem nem gondolni erre, csak arra, hogy hol vagyunk és hogy együtt. <br />
<br />
Az ismerős házba lépve a szavam is elállt, Jazmine is érdeklődéssel szemlélte a házat, ami karácsonyi díszben pompázott. Nem utolsó sorban a lányokat, akik épp a fát díszítették, a fiúk pedig nekik segédkeztek. <br />
<br />
- Végre itt vagyok - mondta Nick. <br />
<br />
Ashely átvette tőlem Jazminet, aki a szép színekben pompázó fenyőt csodálta. Rob addig Kellanal és Nickel behozta a cuccainkat. <br />
<br />
Hogy is gondolhattam, hogy nélkülük ünnepelünk? Hiszen már majdnem egy család vagyunk, és nekünk vannak a legcsodásabb barátaink. <br />
<br />
- Tehát ezt titkoltátok. <br />
<br />
- Is. - mondta Nikki, aki épp a konyhából jött. <br />
<br />
Mind a nappaliban voltunk. Kellan, Ashely, Nikki, Nick, Peter, Elizabeth és mi. Mégis továbbra is hallottam a zajokat a konyhából pedig más nem lehet itt. <br />
<br />
- Kicsim, benézel a konyhába, hátha kell még segítség, addig mi is elintézhetjük ezt a srácokkal odakint - monda Rob, és kissé gyanúsan pillantottam rá, de hallgattam rá és a konyhába mentem. <br />
<br />
Ők mégsem mozdultak. Mintha a reakciómat várták volna. <br />
<br />
A konyhába lépve még nagyobb ámulatba estem. <br />
<br />
- Jó, hogy itt vagytok kicsim, már majdnem minden kész - mosolygott rám Claire, aki anyuval sürgött forgott a konyhában. Alig akartam hinni a szememnek. <br />
<br />
Rögtön a nyakukba ugrottam, annyira örültem nekik. <br />
<br />
- Csak nem gondoltad, hogy az első közös karácsonyt az unokánkkal külön töltjük? Azt a fiam sem hagyta volna, ezért itt vagyunk - mondta Claire. <br />
<br />
Egyszerűen alig hittem el. Annyira boldog voltam, mégis valami hiányzott. A tudat, hogy a család többi tagja nincs itt, nagyon elszomorított, de Rob mindenre gondolt. <br />
<br />
Rögtön a nappali felé indultam. És még nem ért véget a meglepetés. Mire visszaértem még többen voltunk. <br />
<br />
Most már tényleg elmondhatom, hogy mindenki itt van. <br />
<br />
Anyu, apu, Cameron, Claire, Richard, Lizzy, Vic, Bradly, Jackson, Kellan, Ashely, Nikki, Nick, Peter és Elizabeth, na és persze aki nem hiányoztat Tom, aki már Jazminet tartotta a karjában. Lerí róla, hogy imádja a kis tündérünk, de ő is Tomot. <br />
<br />
Mindenkit megöleltünk, és most voltam csak igazán boldog. <br />
<br />
- El se hiszem, hogy itt vagytok - mondtam miután mind leültünk a nappaliba. <br />
<br />
- Bizony, és ez még nem minden. - mondta Rob, és sejtettem, hogy most jön csak az igazi meglepetés. <br />
<br />
Nagyjából én ültem a szoba közepén, Jazmine pedig az ölemben. <br />
<br />
Rob pedig odajött elénk és letérdelt. Ekkor jöttem rá, vagy kezdtem sejteni mi lesz a vége. <br />
<br />
És úgy lett, amikor elhangzott a kérdés, nem sok kellet, hogy sírva fakadjak, de csakis a boldogságtól. <br />
<br />
- Van egy dolog, ami miatt különleges ez a hely számunkra. Bizony kicsim, apu ezen a helyen vette feleségül a mamit - mondta Jazminera pillantva. - Bár sok minden történt velünk azóta, és többek között életem legszebb ajándékát adtad meg nekem, ezt a csodaszép kislányt - puszilta arcon a kislányunk, aki szintén érdeklődéssel hallgatta az apukáját. <br />
<br />
- És tettél ezzel a világ legboldogabb férfijává. Itt fogadtunk egymásnak örök hűséget, amit szeretném, ha újra megtennék. Ha ismét hozzám jössz ezzel megerősítve az eskünket, ami már így is örökre szól. Szeretlek Kristen mindennél jobban téged és a lányunk is. <br />
<br />
És ezután jött a nagy kérdés. <br />
<br />
- Kristen hozzám jössz feleségül? - kérdezte majd várakozóan nézett rám. <br />
<br />
Én pedig szavait hallgatván majdnem elsírtam magam, és ilyen állapotban, félig szinte sírva és nevetve igent válaszoltam vetettem magam a karjaiba, addig Claire átvette tőlem Jazminet. <br />
<br />
- Köszönöm. Annyira szeretlek - mondta Rob. <br />
<br />
- Én is téged. Ez a legszebb ajándék, amit kaphattam tőled - válaszoltam, és egy csókért hajoltam felé amit készségesen adott meg. <br />
<br />
Mérhetetlen szerelemmel és boldogsággal a szívünkben csókoltuk egymást. <br />
<br />
- Oké fiatalok, de akkor hajrá és csináljátok rendesen - szólt ránk Tom. <br />
<br />
- Igazad van haver. Kicsim, anyuék és a csajokra bízlak, nemsokára találkozunk - mondta Rob, és egy csók után őt is elrángatták a fiuk. Engem pedig a lányok húztak a szobába ahol annak idején készültem. <br />
<br />
Ismét hasonlóan éreztem magam, mint akkor, csak most tudom mi fog következni. Ismét kimondom a boldogító igent életem párjának. <br />
<br />
Valamiért így, hogy tudom, még idegesebb vagyok, mint akkor. <br />
<br />
Anyu, Claireék és lányok segítettek. Lizzy és Ashely Jazminet öltöztették fel, míg én is készülődtem. Rob ismét, mint akkor is mindenre gondolt. <br />
<br />
- Ezúttal nem anyukád, hanem én választottam neked, remélem tetszeni fog - mondta Claire miután Nikki elkészült a hajammal és sminkemmel és a ruhához értünk. <br />
<br />
Egy csodaszép ruhát választott nekem Claire. Furcsa nekem ez a második esküvőm és mindent ők szerveztek meg helyettem, ezt talán másoknak gondot okozna, vagy nem így képzelné, hiszen a ruhát is mindenki magának választja, és az külön egy élmény a többi előkészülettel együtt, számomra ez mégis tökéletes. <br />
<br />
Nem ezek a lényegesek, hanem a végeredmény. Hogy ismét Rob felesége leszek, és megerősítjük az egymásnak tett eskünket. <br />
<br />
Miután mindennel elkészültünk, egy picit magamra maradtam míg a lányok is elkészültünk gyorsan, és persze kellett egy kis segítség a fiúknak. Én pedig előkerestem addig a táskámba rejtett kis ékszerdobozt. <br />
<br />
A kezembe vettem és csak csodáltam. Tegnap még nem is gondoltam volna, hogy ennyire eltaláltam az ajándékválasztást, és hogy egy ilyen szép és számunkra fontos alkalommal adhatom oda neki. <br />
<br />
Nem sokkal később mind elkészültünk. Jazmine a keresztanyja kezében jött velünk, elém pedig apa jött a nappaliba. Ashelyék előre mentek a partra, ahol sejtéseim szerint ismét tartjuk az esküvőnket. <br />
<br />
Apába karoltam, és elindultunk a part felé. Jól sejtettem. Hasonló vagy még szebb díszítés várt rám, de nem is ez a fontos. Hanem az az ember, az a férfi, aki ott vár rám. Az arcán ugyanaz a boldog és szerelmes mosoly ragyogott és a szemei ugyanazokat az érzéseket tükrözték felém. <br />
<br />
Megfogtam a kezét mikor apu ismét átadott neki, összekulcsoltuk az ujjainkat, és a barátaink és családunk körében ismét elmondtuk az eskünket, megerősítve a szerelmünket és egymásnak tett ígértünket miszerint örökké egymáséi leszünk. <br />
<br />
Amikor a pap előtt és mindenki előtt ismét szerelmet és hűséget fogadtunk egymásnak, jött a várva várt pillanat. A csók. <br />
<br />
Minden egyes csókunk a mennyországba repít, ezzel most sem voltam másképp. A csók előtt átadtam Robnak az én ajándékom. <br />
<br />
Ő nyitotta ki, a pap és mindenki előtt a dobozt. <br />
<br />
- Igaz ez csak egy kis apróság a te ajándékodhoz képest, de számunkra fontos jelentősége van - mondtam Robnak és megmutattam neki miért. <br />
<br />
Egy dátum volt a belsejébe gravírozva, és egy szó. <br />
<br />
- Ma van a megismerkedésünk évfordulója. Pontosan két évvel ezelőtt pont ezen a napon, karácsonykor találkozunk először, és azt mondhatom, hogy azon a napon minden megváltozott. A szót pedig nem hiszem, hogy el kell mondanom miért. Ez áll a karkötőnkön is, amit a párizsi búcsúnkon kaptam tőled. <br />
<br />
<b>Örökké. <i></i></b><br />
<br />
- Életem legszebb napjai voltak. És ahogy akkor fogadtuk egymásnak. Örökké szeretlek - mondta Rob, és ezután felhúztuk a gyűrűket és egy szerelmes csókkal pecsételtünk meg a házasságunk és a szerelmünk melynek lángjai örökké égnek, amíg élünk. <br />
<br />
A pap gratulált nekünk, és még sok hasonló szép pillanatot kívántak nekünk. Rob a karjaiba fogta a lányunk, és úgy ölelt magához mindkettőnket. <br />
<br />
- Ti vagytok a mindenem. Szeretlek titeket - mondta és ezúttal mindketten kaptunk egy puszit, amit Jazmine csilingelő kacagása tett még szebbé. <br />
<br />
Rob ismét kitett magáért. A parton állt egy sátor ahol egy kis fogadás, eszem iszom volt a ceremónia után. <br />
<br />
Felvágtuk a tortát, miénk volt az első tánc, és minden, amit ilyenkor szokás, és ami felejthetetlenné tette ezt a napot. Szebb ajándékot, így az év legszebb ünnepére nem is kívánhattam volna. <br />
<br />
Persze nem maradhatott el a sok tánc, nekem a fiúkkal, Robnak pedig a csajokkal. Tom időközben kisajátította Jazminet, aki láthatóan odavolt a kissé bolondos Tomért. <br />
<br />
Esteledett mikor már amolyan beszélgetőssé alakult a bulink. Ekkor kért egy kis figyelmet Ashely. Az ő meglepetésére, amire főleg Kellan annyira vár. <br />
<br />
Egymás mellett ültek Kellanal mikor Ashely az asztalra tett valamit párja elé. Lehet, hogy van, aki sejti, én is így voltam, de most hogy látom, tudom jó volt a tippem, de Kellan arca egyik pillanatban teljesen döbbent volt. Addig, amíg felfogta mit is jelent az elé tett aprócska kis babacipő. <br />
<br />
A következő pillanatban Ashely sem nagyon tudott megszólalt. Kellan a karjaiba kaptam és körbe- körbe forgatta annyira boldog volt. <br />
<br />
- Istenem én is apa leszek. Tényleg igaz ez cica? <br />
<br />
- Igen édes. Reméltem, hogy örülni fogsz neki . . . . <br />
<br />
- Hogy örülök- e? El se hiszed mennyire. Egy kiscsaj. Vagy kisfiú, mindegy is a lényeg hogy egészséges legyen, és a mi babánk - mondta a nagy mackó, aki alig bírt magával. <br />
<br />
Elsőként Rob és Tom gratuláltak nekik. <br />
<br />
Én pedig Ashelynél voltam az első. Annyira örülök nekik. Kellant le sem lehetett lőni ezután. Már tervezgetett mi hogyan lesz, ha fiú vagy ha kislány lesz, és fantasztikus volt látni, hogy mennyire szereti Ashelyt, és hogy örül a babának. <br />
<br />
Szerelmét szinte egy pillanatra sem engedte el maga mellől. Sőt, elég sokat volt a karjaiban Jazmine is, ami Tomnak nem igen tetszett. Még a végén összevesznek a lányunkon. <br />
<br />
- Azt hiszem, egy kisfiúnak mégis jobban örülnék - mondta Kellan. Ha nekem is lányom lesz, nem lehet majd a pasikat levakarni róla, biztos olyan gyönyörű lesz, mint te cica. Ha fiú, akkor lehet csajozni tanítani - tette hozzá, mire mi csak nevettünk. <br />
<br />
- Majd egy ilyen, egy olyan idővel - mondta Ashely kissé óvatosan, hogy ugyan mit felel erre Kellan. <br />
<br />
- Én benne vagyok - mondta és megcsókolta Asht. <br />
<br />
Mindenki itt volt, és boldog. Lizzy és Bradly aki egyre jobban imádják egymást, Nikki és Nick akik az esküvőre készülnek, Kellan és Ashely akik babát várnak, Jackson is Vic, mindenki aki fontos nekünk, olyan boldogok mint mi. <br />
<br />
Minden tökéletes, amiről régen álmodni sem mertem most a valóság. Ennél csodásabb életet nem is kívánhatnék magamnak. <br />
<br />
Ashelyék csókjai után, én is kaptam egyet újdonsült férjemtől és magunkhoz vettük Jazminet. <br />
<br />
De csak egy egy puszira és ölelésre, este ugyanis Rob megegyezett, hogy a nagyszülők vigyáznak rá, amíg mi elmegyünk egy kicsit. Sejtettem, hogy ez az ő ötlete, egy amolyan második nászéjszaka. <br />
<br />
Elköszöntünk mindenkitől, főleg a lányunktól, akire anyuék vigyáznak, amíg ez az éjszaka csakis a miénk. <br />
<br />
- Anyuék reggel jönnek kicsim, és utána együtt elmegyünk valahová, de ne mond el a maminak - mondta neki Rob halkan, de persze hallottam. <br />
<br />
Megöleltük és megpusziltuk őt, Rob pedig kézen fogott és sétálva indultunk el a parton. Fantasztikus este volt, a hold és a csillagok ragyogtak felettünk, mintha ma csak miattunk bújtak volna elő. <br />
<br />
A part egy távolabb eső és magányosabb részére értünk, ahol egy gyertyákkal díszített ágyszerűség állt baldachinos sátorral és egy üveg pezsgővel. <br />
<br />
Rob töltött mindkettőnknek és ezúttal már kettesben koccintottunk a házasságunkra, és a szerelmünkre. Férjem szorosan magához vont és egy csókért hajoltam felé és ő készséggel illesztette ajkait az enyémre, miközben eldöntve a homokban, fölém kerekedett. <br />
<br />
Gyengéd és szerelmes csókunk pillanatok alatt váltott át forró és szenvedélyes csókba, miközben a ruhámból hámoz ki, és én is igyekszek minél előbb megszabadítani a feleslegessé vált ruhadaraboktól. <br />
<br />
Ebben a pillanatban semmi sem számított csak mi ketten. A legcsodásabb férj karjaiban voltam, aki szeret, és akit én is a világon mindennél jobban imádok. És ez az éjszaka csakis miénk. A második nászéjszakánk. <br />
<br />
Miután pillanatok alatt került le rólunk a ruha végigcsókolta a nyakam, a melleimen keresztül egyre lejjebb haladva, miközben kemény férfiassága ágyékomnak nyomódott. <br />
<br />
Most semmi sem érdekelt, csak az, hogy testünk eggyé váljon, és mindenestül az övé legyek, ahogy az eskünkben állt, örökre. <br />
<br />
Rob azonban tovább akart gyötörni. <br />
<br />
Hozzám dörgölte magát, de nem tett magáévá, ezzel pokoli kínokat okozva nekem, miközben a nyakam harapdálta. <br />
<br />
Nyögéseimet alig tudtam visszafogni, miközben tovább gyötört. <br />
<br />
- Kérlek. . . ne kínozz tovább - nyögtem két csók között, hiszen mindennél jobban akartam őt, mivel reggel is közbeszóltak, de most csak a miénk az éjjel. <br />
<br />
- De türelmetlen vagy - suttogta a fülembe. <br />
<br />
- Érezni akarlak- mondtam a szemébe nézve, ahol ugyanaz a tűz égett, mint az enyémben. <br />
<br />
Ekkor végre ő is megadta magát, és magunknak azt, amire vágyunk. <br />
<br />
Kínzóan lassan hatolt belém, miközben ujjai a mellbimbóim kényeztették, ajkaink pedig igyekeztek a hangjainkat elnyomni. <br />
<br />
Elszakadva egymástól, egyszerre nyögtünk fel, mikor tövig elmerült bennem. <br />
<br />
Pillanatokig nem mozdult, csak kiélveztük a pillanatot, forróbbnál forróbb csókokkal tarkítva, közben ezredjére is szerelmet vallva egymásnak. <br />
<br />
Majd megmozdítva a csípőmet, mozgásra ösztönöztem, miközben férfias morgásai hangossá tették a csendet, keveredve a saját nyögéseimmel. <br />
<br />
Lassan kezdett mozogni bennem, majd lábaim a dereka köré kulcsoltam, és fenekébe markolva ösztönöztem gyorsabb mozgásra. <br />
<br />
Heves lökésekkel sodródtunk a gyönyör felé, miközben ott simogattuk és csókoltuk a másikat, ahol értük. <br />
<br />
A robbanás pillanatában egymás ajkai és csókja segítségével igyekeztünk elnyomni élvezetünk kéjes hangjait. <br />
<br />
- Szeretlek - suttogta a fülembe, miközben teste rám hanyatlott és szorosan öleltem magamhoz. <br />
<br />
- Én is téged - válaszoltam. <br />
<br />
Percekig ziháltunk, majd kihúzódott belőlem. <br />
<br />
A karjaiba kapott és a tenger felé vitt, ahol ismét egymáséi lettünk, újra és újra, kiélvezve minden együtt töltött percet hódoltunk a szerelemnek és a vágynak . . . . . . . <br />
<br />
Kimerülten, kissé elszenderülve a parton egymás karjaiban ért minket a hajnal első sugara. Én ébredtem elsőnek, és egy csókkal ébresztgetve imádott férjemet. <br />
<br />
Édes érintéseivel és csókjaival üdvözölt, majd kissé elhúzódott tőlem, mintha mondani akarna valamit. <br />
<br />
- Emlékszel mit mondtam este Jazminenak? <br />
<br />
- Hogy van még egy meglepetésed, amit . . . . . <br />
<br />
- Ne mondjon el neked - fejezte be Rob mosolyogva. <br />
<br />
- Mit szólnál, ha elmennénk Párizsba? Ez az éjszaka csak a miénk volt, mi lenne, ha amolyan nászút lenne, de persze a lányunk is vinnénk - vetette fel Rob. <br />
<br />
- Komolyan? Istenem, de jó lenne. Utoljára akkor voltunk ott, amikor . . . . . <br />
<br />
- Amikor eljegyeztük egymást - fejezte be Rob. <br />
<br />
- Mit szólsz? <br />
<br />
- Nagyon örülnék neki. Annyira szeretlek - bújtam még szorosabban hozzá és csókoltam meg. <br />
<br />
- Én is téged - érkezett a válasz, egy szenvedélyes csók kíséretében miközben édes érintéseinkkel kényeztettük egymást, szerelmes szavakat suttogtunk egymásnak. <br />
<br />
A sokadik legszebb éjszakánk után, felöltözünk és kézen fogva indultunk vissza a parton a reggeli nap sugarainak kíséretével,a mind kettőnk számára a legfontosabb emberhez, a lányunkhoz, aki a szerelmünk gyümölcse, és a bizonyíték, hogy az igaz szerelem mindent legyőz, és ha igazán szeretjük egymást, bármit képesek vagyunk átvészelni. <br />
<br />
Erre a mi szerelmünk is bizonyíték. <br />
<br />
Annyi mindenen mentünk át, most mégis, a legboldogabb házasok és szerelmesekként, nem utolsó sorban szülőkként élünk boldogabban, mint valaha. <br />
<br />
Azon a napon ismét szerelmet esküdve egymásnak, amikor évekkel ezelőtt megismertem őt, és az életem megváltozott, amikor megláttuk egymást, és soha nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy ennyi bonyodalom és minden más közepette rátaláltam és a szerelmét örökre a magaménak tudhatom. <br />
<br />
Mielőtt tovább mentünk egy pillanatra megállított és a karjaiba zárt. <br />
<br />
A szemébe nézve, és nem is igazán volt erre szükség, tudtam, hogy ő is erre gondol. <br />
<br />
- Szeretlek - érkezett a legszebb szó, amivel kifejezheti irántam az érzéseit. <br />
<br />
- Én is téged. Örökké - tettem hozzá, ezt a jelképes szót, ami oly sokat jelent nekünk, és ezeket az érzéseket mindent, ami iránta érzek próbáltam belesűríteni a csókunkba, mely örök szerelmünk és házasságunk sokadik szerelmes csókja, majd kézen fogva sétálunk boldog közös életünk felé. . . <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Vége........<br />
<br />
----------------------<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Hát ennyi lenne. Annyi mindent szeretnél írni, igyekszem röviden. <br />
Kicsit nehéz is, főként hogy ez az első RS sztorim, és vége. Mondanom sem kell hogy nagyon fog hiányozni, de talán lesz aki olvassa majd Robékat Labyrintban is :)<br />
<br />
Sok ember van akinek köszönettel tartozom és szerintem holnap is itt ülnék ha mindenkit felsorolok, de pár nevet mindenképp szeretnék. <br />
<br />
Először is MoOanak aki az első fejezeteket bétázta, majd jó ideig Szilnek(Dorkának), aki szintén sokat segített, ha máshogy is alakult, én azét köszönöm neki is, valamint Puszmónak aki befejezte a történetet bétázását. <br />
<br />
Gabó barátnőmnek, akinek elég sok mindent köszönök, a sok segítséget, és tanácsot az olyan részekhez amikben nekem még nincs tapasztalatom, a véleményét, és hogy itt van nekem. Köszönöm szívem (L)<br />
<br />
És persze Nektek, akik az akár az elejétől fogva,akár később bekapcsolódva olvastátok és komiztátok a történetet. A rendszeres olvasókat, nemcsak ahányat a számláló mutat, mert sokkal többen vagytok, köszönöm szépen nektek, nélkületek nem sikerült volna. <br />
Hiszen ha imádok is írni, így hogy úgymond volt kinek, és szerettétek még nagyobb öröm volt. <br />
<br />
Kicsivel több mint egy év alatt íródott meg a történet. Köszönöm szépen, hogy itt voltatok végig. A sok sok véleményt, ami nagyon sokat jelentett és jelent nekem. <br />
<br />
Imádlak benneteket, remélem az utolsó fejezettel sem okozok csalódást nektek, ha én nem is érzem olyan jónak.<br />
<br />
Még egy kis apróság. <br />
<br />
Páran vannak aki tudják, hogy ha minden igaz a történet könyv formában is meglesz. Rögtön teszek fel erről is bővebben infót akit esetleg érdekel. <br />
<br />
Még egyszer köszönök nektek mindent. <br />
<br />
Várom a véleményetek a történet, és az utolsó fejezetről. <br />
<br />
Pusszantlak benneteket: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-90134375889351673552011-08-25T12:40:00.002+02:002011-09-15T21:47:40.008+02:00Pár dolog!Sziasztok! <br />
<br />
<br />
Először is, sajnos a mai friss elmarad. Mindenképp mára akartam, de képtelen voltam rá sajnálom, de totál hulla voltam. Amint tudom igyekszek holnap hozni. <br />
<br />
Addig is, köszi szépen ismét annak a pár embernek akik megtiszteltek a véleményükkel. Igaz, azt hittem többen lesztek, de valahogy azt hiszem mindig is jobban bejött a népnek Labyrint. Sebaj, ennek is nagyon örülök, köszi nektek mégegyszer. <br />
<br />
Azért köszönöm azoknak akik eddig írtak, akár ide, emailben vagy bárhogy. Köszi szépen nektek! <br />
<br />
És még valami. <br />
<br />
Tegnap volt 1 éves a blog! És ma egy éve, hogy felkerült az első fejezet! <br />
<br />
Szóval ismét köszönöm szépen, hogy itt voltatok és vagytok! Imádlak titeket! Pussz: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-28396498524251919592011-08-23T11:30:00.001+02:002011-08-24T09:12:20.669+02:0059.fejezetSziasztok! Mint látjátok eljött az utolsó fejezet. Ennek örülök is meg nem is, de egyszer minden végetér. Nem is húzom soká, köszönöm szépen annak a pár embernek akik komiztak az előző fejezethez és akik pipálgattak. Jó olvasást, pussz: Liz<br />
Köszi Puszmó (L)<br />
<br />
<blockquote><img alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBw6j1VupTfMNGjTDwpebLVElZ7VjuoKglAYifbeLoChuy9nibW4-xmWxZH6TdUZA3cERlMueBnr8fRM6JeV1mTwrdFfsoUG2UUrytLNf7oqGD93qA9QNTpZbo9gtCFmOckiG6lEBEseo/" /></blockquote><br />
<br />
<br />
59.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
/Kris/ <br />
<br />
<br />
<br />
Egy szempillantás alatt, csókunkat meg nem szakítva találtam magam a szobánkban. Rob talpra állított és továbbra is szorosan a karjaiban tartva őrjítően csókolt tovább. <br />
<br />
Kezei egyre lejjebb kalandoztak a derekamról, majd a ruhámtól igyekezett megszabadítani. <br />
<br />
Ismerős volt a helyzet. <br />
<br />
Nem is olyan régen hasonló szituációban voltunk, annyi különbséggel, hogy akkor Jazmine még a pocakomban volt. <br />
<br />
Többször is eszembe jutott már azóta, és most látván Rob fürkésző tekintetét, amint immár meztelen testemen pillant végig, hogy furcsa is, hogy már nem olyan hatalmas a hasam. <br />
<br />
Mégis részben örülök, hiszen a mi kis angyalkánk immár velünk van. <br />
<br />
Visszatérve arra, amit éppen művelünk, és ezt Rob is nagyon jól tudja, hogy ezúttal sem mehetünk el messzire. De erre is megvoltak a módszerei, ugyanúgy ahogy nekem is, hogy ennek ellenére kielégítsük egymás vágyait. <br />
<br />
Miután mindketten sikeresen megszabadítottuk a másikat a ruháktól, Rob ismét a karjaiba kapva fektetett a hűs lepedőre, ami pillanatok alatt pokolian forróvá vált alattunk. <br />
<br />
Ajkaink szenvedélyesen falták egymás, miközben meztelen testünk egymásba fonódott. Amint megéreztem vágyainak elég kemény bizonyítékát, minden józan gondolatom elszállt. Vagyis igyekeztem, hogy némi azért maradjon és tudjam fékezni magam és Robot is, hiszen ő is tudja, hogy ettől az élvezettől, hogy ma testileg is egybeforrhassunk egy ideig eltiltottak bennünket. <br />
<br />
Ajkaival áttért a nyakam kényeztetésére, miközben férfiassága kemények ágyékomnak nyomódott. Egyre hangosabb sóhajok, nyögések hagyták el nem csak az én, hanem az ő száját is. <br />
<br />
Már attól, hogy ilyen közel voltunk egymáshoz, teljesen feltüzelt. Mégis tudtam, hogy nem engedhetem tovább. <br />
<br />
- Még nem lehet Rob - súgtam a fülébe, és tudtam, hogy ezzel neki is ugyanolyan szenvedést okozok, mint magamnak, amiért nem lehetek az övé. <br />
<br />
- Tudom - nyögte kissé csalódottan a fülembe. <br />
<br />
Én is hasonlóként éreztem, amiért nem tudom megadni neki, se magamnak azt, amire vágyunk. <br />
<br />
- Attól még lehet jó, és csak eltelik ez a pár hét kicsim - mondta, miközben elfordított arcomat ismét maga felé fordította. <br />
<br />
Válaszolni időm sem volt, ajkai ugyanis elhallgattattak. Egyáltalán nem bántam. Néha-néha azért levegővétel céljából elszakadtunk egymástól. Ilyenkor Rob a nyakamra, majd egyre lejjebb a melleimre hintette csókjait. <br />
<br />
Kezei ezek után egyre lentebb tévedtek, míg nem nőiességemen simított végig. A szemébe néztem és elmondhatatlan vágyakozással nézett rám. Mégis annak ellenére, amit mondott, rosszul esik a tudat, hogy látom, mennyire kíván, és én is őt, de mégsem tudom megadni neki, amit szeretne, legalábbis egyelőre. <br />
<br />
Igyekeztem nem erre gondolni, inkább arra, hogy azért mégis van módja, hogy elégíthetem ki a vágyait egyelőre ezek a keretek között. <br />
<br />
Először ujjai simítottak gyengéden végig rajtam, amit ajkai követtek, miután elszakadt tőlem és végigcsókolta immár szinte lángokban álló testem, hogy a lábaim közt célt érjen. <br />
<br />
Érzékien simított végig már igen nedves testrészemen, amiket egyre hangosodó nyögésekkel jutalmaztam. <br />
<br />
A szülés óta eltelt pár nap, szerencsére az ezután jelentkező esetleges vérzés is elmúlt már. <br />
<br />
Amint nyelve kissé beljebb merészkedett, eleinte nem éreztem semmi fájdalmat, amire felhívták a figyelmem, ha szeretkezni akarnánk, és amiért lényegében eltiltottak minket ettől a tevékenységtől. <br />
<br />
Nyelvével szinte az őrület határára sodort, miközben ujjai combom belső felét simogatták ezzel is remegést kiváltva belőlem. <br />
<br />
Rob nyelvtevékenységének köszönhetően pillanatok alatt így is a mennyekbe sodort, és csak a nyelvével. Remegve hanyatlottam vissza a forró lepedőre. <br />
<br />
Szerelmem pedig az arcomon látható kéj látványából lakmározott. Lenyúltam hozzá és magamhoz vontam. <br />
<br />
Ajkain még mindig az én ízemmel húztam magamhoz egy vérforraló csókra, és egy vallomásra. <br />
<br />
- Szeretlek. <br />
<br />
- Én is téged - érkezett rögtön a válasz, majd rajtam volt a sor. <br />
<br />
Felülkerekedtem és hanyatt döntve fölé másztam. <br />
<br />
A csípőjére ültem és végigcsókoltam a mellkasát egyre lejjebb araszolva, amit egyre szaporodó levegővételével adta tudtomra, hogy élvezi a dolgot, és nem utolsó sorban észveszejtő morgásaival és sóhajaival, amiket imádok. <br />
<br />
Kisvártatva el is értem a már kőkemény szervét. Forrón lüktetet a kezemben, amikkel először végigsimítottam rajta. Utána nyelvem járta be ujjaim útját, egyre hangosabb sóhajokat kicsalva belőle. <br />
<br />
Egyre gonoszabbul kínoztam és láthatóan nem sok kellett neki, hogy ő is a kéj robbanása okozta csillagokat lássa. <br />
<br />
Kisvártatva élvezetének nedveit a számban éreztem, az utolsó cseppig eltüntetve férfiasságáról. <br />
<br />
Szinte elragadtatva szemlélte ezek után, ahogy letisztogatom, majd hasonló módszerhez folyamodva, mint én korábban, egy csókra húzott magához, majd magára vonta testem, így boldogan feküdtem a karjaiba. <br />
<br />
Nem olyan sokáig, ugyanis pont végszóra hallottuk meg Jazmine hangját a szobája felől, aki ha minden igaz, engem és az étel adagját követeli. <br />
<br />
Egy utolsó csókot leheltem Rob ajkaira, majd magamra kapva a köntösöm, átmentem a lányunkhoz. Miután rendbetettem úgymond magam, hogy megetethessem, hiszen nemrég Rob birtokolta azt a testrészem, ami a lányomnak táplálékforrásul szolgál. <br />
<br />
Leültem vele a szobájában található hintaszékbe és ő rögtön enni kezdett. Édesen szemlélődött közben. Ilyenkor éjjel nem evett olyan sokat, bár ahogy megfigyeltük napközben ezt bepótolja. <br />
<br />
Evés után felálltam és sétáltam vele lassan egy kicsit, miközben megbüfiztettem. Ekkor lépett be a szobába Rob. <br />
<br />
Rögtön a lányunkért nyúlt, akinek álmos kis szemei rögtön felpattantak, amint meglátta az apukáját. Átadtam neki, és szépen a karjaiba fogta Jazmine-t, aki egy apró kis mosolyt villantott apukájára, majd ismét úgy tűnt, hogy elmerülni készül az álmok csodás tengerében. <br />
<br />
- Menj pihenj le, majd én maradok vele - mondta Rob és egy csókkal nyomatékosította szavait. <br />
<br />
Mikor látta, hogy ellenkezni akarok egy rám parancsoló pillantással jutalmazott, amit én egy hálással jutalmaztam, és egy szeretlek-kel. <br />
<br />
Mielőtt azonban ágyba bújtam volna lezuhanyoztam. <br />
<br />
Hálás voltam Robnak amiért ilyen sokat segít. Ami a legboldogabb, hogy látom, minden pillanatát élvezi, amikor velünk lehet. <br />
<br />
Nem kellett sok idő, amint ágyba kerültem, talán az elmúlt napok fáradalmainak hála, pillanatok alatt elaludtam. <br />
<br />
Riadtan ébredtem, ugyanis az ablak felé pillantva már reggel volt. Rögtön az járt a fejemben, mennyit aludtam, és elfogott a kétségbeesés, hogy mióta lefeküdtem, már legalább egyszer meg kellett volna etetnem a lányunkat. <br />
<br />
Mégis úgy éreztem, mintha napokig aludtam volna. Most ha nem is aludtam át napokat, kipihentnek érzem magam. <br />
<br />
Amint felrévedtem a gondolataimból a lányunkhoz rohantam. A látvány, ami a szobában fogadott, szinte megdöbbentett. Főleg az időponthoz képes, hiszen ha nem is olyan korán, de még reggel van. <br />
<br />
A lányom a szobájában ült a kanapén nem is akárkinek, hanem Tomnak az ölében. <br />
<br />
Szépen felöltözve, miközben Tom szórakoztatta őt, amit láthatólag a lányunk nagyon élvezett. <br />
<br />
- Ejha, nézd csak, a mami is felébredt - pillantott rám Tom, majd melléjük sétáltam. <br />
<br />
Leguggoltam eléjük és sok apró puszit adtam a lányomnak, amit mosolyogva fogadott, és köszöntem Tomnak is. <br />
<br />
- Hogy hogy ilyen korán? <br />
<br />
- Gondoltam benézek, hátha kell segítség, de előtte beszéltem Robbal, hátha alszotok még. <br />
<br />
- Tényleg ő hol van? Fel kellett volna keltenie. Jazmine-nak már ennie kellett volna - kezdtem bele, de Tom leállított. <br />
<br />
- Nyugi Kris. Nemrég reggelizett a hercegnőm. Akkor esette az apja, amikor jöttem. Ha minden igaz, cumisüvegben volt tej a hűtőben, ezért sem keltett fel Rob. Örült, hogy tudsz pihenni egy kicsit. És meg kell, mondjam, öröm volt látni, ahogy sürgött forgott itt, amíg a lányával foglalkozott. Aki szintén imádja az apját. És Tom bácsit is - tette hozzá Tom, mire a kis csöppségünknek még nagyobb lett a mosolya. <br />
<br />
- Látod? <br />
<br />
- Igen - válaszoltam, és csak mosolyogtam rajtuk. <br />
<br />
- Ja és Rob a konyhában van. Menj csak, addig mi elleszünk - mondta Tom és ismét a lányomnak szentelte a figyelmét. <br />
<br />
Adtam egy puszit Jazmine-nak, és az apukája keresésére indultam. Ahogy Tom mondta a konyhában szorgoskodott. <br />
<br />
Nem akármivel várt rám. Szépen megterített asztal finomabbnál finomabb reggelivel. Éppen a pultnál állt, mikor halkan mögé lopóztam. <br />
<br />
Átöleltem a derekát, és a nyakába csókoltam. <br />
<br />
- Szeretlek - suttogtam neki egy újabb puszi után. <br />
<br />
Megfordult a karomban, majd engem zárt az ölelésébe. <br />
<br />
- Szeretlek - felelte ő is, majd egy édes csókkal pecsételte meg vallomásainkat. <br />
<br />
- Ne haragudj, hogy nem kelltettelek fel. Szerettem volna, ha pihensz egy kicsit. <br />
<br />
- Semmi baj. Csak hirtelen megijedtem, hogy Jazmine-nak már ennie kellett volna, és megfeledkeztem a tejről a hűtőben. De köszönöm. <br />
<br />
- Érted bármit - válaszolta. <br />
<br />
- És Tom addig szívesen vigyázott a lányunkra. Meg kell, mondjam, ezt álmomban sem gondoltam volna róla, hogy ő egy csecsemőre vigyázzon? <br />
<br />
- Az ő hercegnőjéért bármit, tudod - mondtam Tom szavaival élve. <br />
<br />
- Na, ehhez még nekem is lesz egy két szavam, ha eljön az ideje - mondta nevetve Rob, majd az asztal felé terelt, ahol elfogyasztottuk az általa készített finom reggelit. <br />
<br />
- Megyek, leváltom Tomot - álltam fel, egy csók után szerelmem mellől és indultam a lányunk szobájába. <br />
<br />
Tom átadta nekem Jazmine-t és lement Robhoz. <br />
<br />
A mi tündérünknek pont egy pelus cserére volt szüksége. Mire végeztünk ezzel, a srácokhoz indultunk, mikor a nappali felől több hangot is hallottam. <br />
<br />
Nick és Nikki voltak itt. <br />
<br />
Nikki rögtön odajött köszönni nekünk. Váltottunk pár szót, majd amíg köszöntem Nicknek, ő addig örömmel vette a karjaiba a lányom. <br />
<br />
- Hogy hogy ma mindenki ilyen korán? - kérdeztem a szerelmesektől. <br />
<br />
- Csak elköszönni jöttünk - mondta Nick, mire Robbal kérdőn pillantottunk feléjük. <br />
<br />
- Elutazunk egy kicsit kettesben - válaszolta Nikki. <br />
<br />
- Gondoltam, jót fog tenni egy kis kikapcsolódás és más is - pillantott kissé huncutul Nick szerelmére. <br />
<br />
Volt egy olyan érzésem, hogy talán ezen az úton derül ki, mit is titkol Nikki elől. <br />
<br />
Mielőtt azonban elmentek volna, mindenképp szerettek volna benézni hozzánk. <br />
<br />
Mivel még Clairékhez is át szerettek volna menni, nem tudtak soká maradni, ugyanis indult a gépük. <br />
<br />
- És hová mentek? - kérdeztem rá. <br />
<br />
- Meglepetés - felelte rögtön Nick. <br />
<br />
- Mint látod, nem sok beleszólásom volt ebbe, de nem tudtam mit tenni - mondta Nikki, miközben Nick a karjaiba vonta. <br />
<br />
- Tetszeni fog, szívem - mondta neki Nick. - De a ti meglepitekre tuti hazajövünk - mondta hirtelen Nick, mire csend telepedett a szobára, és Rob egy elég jelentőségteljes pillantás lövellt bátyja felé. <br />
<br />
Volt egy olyan sejtésem, hogy nemcsak Nikki az, aki elől titkolnak valamit. Robra pillantottam, aki ugyanazzal a válasszal állt elő, mint Nick. <br />
<br />
- Meglepetés - mondta, és hiába faggattam, nem tudtam meg többet. <br />
<br />
Időközben Nick és NIkki elköszöntek tőlünk, és Robék szüleihez indultak. Tom is magunkra hagyott minket, de jött is a váltás. Lizzy és Bradly, valamint anya személyében. <br />
<br />
A nappaliba mentünk, ahol rögtön Jazmine-t vették körül. Bradly a hogylétünk felől érdeklődött. <br />
<br />
- Minden fantasztikus, bár reggel a frász jött rám - meséltem az elalvásnak hitt dologról. <br />
<br />
- Látod? Jobb férjet és apát nem is találhattál volna - mondta Bradly. <br />
<br />
- Ez igaz - bújtam Rob karjaiba, míg anya fogta Jazmine-t. <br />
<br />
Mi anyával és Lizzyvel félrevonultunk beszélgetni kicsit, amíg Rob és Bradly is pusmogtam valamiről. Sejtettem, hogy köze van az állítólagos meglepetéshez, de ismerem már annyira Robot, hogy úgysem húzom ki belőle, mi az. <br />
<br />
Ezután a délutánunk is fantasztikusan telt. Anya többet között elhozta Claireék üzenetét, hogy ma mind vacsorázzunk náluk, így este oda készültünk. <br />
<br />
Meg sem lepődtünk, amikor belépve mindenkit ott találtunk. Mint megtudtuk később Elizabeth, Peter, és Jacksonék reggel repülnek vissza az államokba, ezért is jöttünk össze ma este. <br />
<br />
Az este fénypontjában persze a kis Jazmine Ashley állt. Mindenki körülrajongta őt. <br />
<br />
Kellanék kerültek sorra pont, mikor Rob megkérdezte őket, meddig maradnak. Kellan és Ashley meglepő válasszal álltak elő. <br />
<br />
- Arra gondoltunk, hogy a terveinket figyelembe véve, és hogy egy ideig nem akarunk dolgozni, úgy döntöttünk, veszünk itt egy házat - mondta Ashley mindenki döbbenetére. <br />
<br />
Az első sokkok után mindenki nagyon örült neki. Bár nem gondoltuk volna, hogy egyszer ők is itt Londonban kötnek ki. De láthatóan boldogok a döntésük miatt, és csak ez a fontos. <br />
<br />
Lizzy és Vic rögtön kaptak az alkalmon. <br />
<br />
- Nem leszünk sokáig távol, de mire visszajövünk, szerintem találtunk megfelelő helyet, és akkor csapunk egy nagy vásárlást - mondta Vic. <br />
<br />
- Na, ettől óvjon az isten minket - szólalt meg Kellan, mire mind nevetni kezdtünk. <br />
<br />
- Ti is jöttök. Tiétek a cipekedős része - vette el Kellan kedvét Ashley, és persze Robékét is. <br />
<br />
- Hát ezt bebuktátok - vigyorgott Tom. <br />
<br />
- Ha akarod, te is jöhetsz - fordultam felé, mire már nem volt akkora a vigyora, de mégis meglepett. <br />
<br />
- Ha a hercegnőm is jön, akkor bárhová, igaz tündérem? - kérdezte szinte gügyögve a lányunk felé fordulva, aki éppen Claire karjaiban volt. <br />
<br />
- Akkor ezt megbeszéltük - mondta Lizzy. <br />
<br />
Az este további része fantasztikusan telt. Kezdett későre járni, mikor Robbal indulni akartunk, hogy a pici lányunk lefektessük. <br />
<br />
Claireék és mindenki elköszönt a kis csöppségünktől és tőlünk is, akit Robbal óvatosan a karjainkba vettünk, ugyanis időközben elszundított. <br />
<br />
Amint hazaértünk, Rob a szobájába vitte. Szinte ámulattal figyeltem kettősüket, főleg Robot, hogy milyen gyengédséggel és szeretettel bánik a lányunkkal. <br />
<br />
Mindketten egy-egy jó éjt puszit adtunk csöpp kis arcára, majd kezünkbe véve a babaőrzőt indultunk a saját szobánk felé. <br />
<br />
Talán most volt az a pillanat, hogy láttam Robon, ő is kezd elfáradni. Nagyon sokat segített a kicsivel és mindenben. Ledobáltam magamról a ruhákat és felvettem a hálóingem. Szerelmem is egy alsónadrágig vetkőzött le. <br />
<br />
Hívogatóan intettem felé, miközben lefeküdtem az ágyra. <br />
<br />
Tudtunk mindketten, hogy most csupán egymás közelségére vágyunk, és egy kis pihenésre. <br />
<br />
Rob szorosan mögém feküdt, karjaival derekam ölelve, így tartva szorosan magához. Hasamon lévő kezéért nyúltam és összekulcsoltam ujjainkat. Rob egy csókot nyomott a nyakamra, majd elsuttogta azt a szót, amit hosszú idő óta nap, mint nap hallok tőle, mégis minden egyes alkalommal, amikor kimondja, földöntúli boldogságot érzek. <br />
<br />
- Szeretlek - mondta, majd viszonoztam vallomását, és pillanatokon belül mindketten, boldogan, immár szülőkként és nem utolsó sorban boldog szerelmesekként merültünk álomba. <br />
<br />
<i><br />
Néhány hónappal később........ </i><br />
<br />
<br />
<br />
Eltelt kicsivel több, mint három hónap, mióta megszületett a kislányunk, Jazmine. És nemsokára itt a karácsony. Mindannyian nagyon várjuk, hiszen ez lesz a lányunk első karácsonya, és nekünk is az első vele. <br />
<br />
Ez idő óta minden egyes pillanat maga a paradicsom számunkra. Jó pár hónappal korábban, mikor teljesen megtörve idejöttünk Ashley-vel, sosem gondoltam volna, hogy lesz rá esélyem és egyszer ilyen boldog leszek. És hogy Robbal minden rendbe jön. <br />
<br />
És aki nap, mint nap bizonyítja, hogy imád minket, és akit az egyre növekvő és egyre gyönyörűbb kislányunk is imád. De végtére is ki ne imádna egy ilyen csodás apukát? <br />
<br />
Szerencsére a pár hónappal korábbi incidens, amikor is a fotósok a kórház előtt rontottak ránk, nem ismétlődött meg. Volt párszor, amikor elmentünk valahova rajtakaptak minket, de nem zaklattak bennünket. Mégis elkerülhetetlen volt, hogy készüljön néhány kép a lányunkról. <br />
<br />
Nem akartuk persze eltitkolni a világ elől, csak nem szerettük volna, ha valahányszor elmegyünk vele valahová a nyakunkba lihegve kattogtassák a gépeiket. <br />
<br />
Mégis sikerült nekik, de legalább az egész világ tudja, hogy minden rendben köztünk és boldogok vagyunk. <br />
<br />
Életem párját, ha lehet ilyet mondani, jobban szeretem, mint valaha. <br />
<br />
Az első alkalommal, amikor próbálkoztunk együtt lenni nem sokkal a szülés után, ahogy mondták nem igen sikerült még. De hálás voltam Robnak, hogy ki tudta várni azt a pár hetet, de persze ez idő alatt nem kellett mindent nélkülöznünk. <br />
<br />
Az első éjszakánkat ezután mégis különlegesre akartam, amikor úgy éreztem, készen állok rá, és miután az orvosaim is engedték. <br />
<br />
Ezt az estét, ha kicsit önzőnek is hangzik, csak kettőnknek akartam. Mondanom sem kell, hogy akadt bőven jelentkező, akik szívesen vigyáznak a lányunkra. <br />
<br />
Végül a két nagyszülő páros, anyuék és Richardék vigyáztak Jazmine-ra, míg én megleptem az apukáját. Ő vitte a picit a szüleihez, addig én mindent előkészítettem, és persze kellett Claire és anyu segítsége, hogy egy kicsit lefoglalva őt jusson időm mindent előkészíteni. <br />
<br />
Ezen az estén nem kicsit leptem meg Robot. Csodás, gyertyafényes vacsorával vártam haza. Mikor az alkalomról kérdezett, elég volt egy pillantásom, ami elárulta neki, mi fog történni ma este. <br />
<br />
Ezek után a szavakat tetteink vették át. Kissé igaz felesleges bennem volt a félsz, hogy annyi idő ismét együtt legyünk. Ennek az az oka, hogy féltem, mégsem fog menni és, hogy még mindig fájni fog. <br />
<br />
De Robot ismerve tudtam, hogy nem kell félnem, és gondoskodott róla, hogy még csak gondolni sem tudjak ilyesmire, hiszen majd eszemet vesztettem a vágytól és a szerelemtől, hogy végre ismét teljesen az övé lehetek. <br />
<br />
Ha mondhatok ilyet, de végül is minden egyes éjszaka, de különösen ezt az éjjel, életem legvarázslatosabb éjszakája volt. <br />
<br />
Amit azóta még millió követett, és fog követni. <br />
<br />
Jazmine pedig napról napra szebb. Már nemsokára négy hónapos lesz. Nem sokkal ezelőtt tartottuk a keresztelőt, ami igen jelentős alkalom volt, mégis meghitt, csupán a családunkkal és a barátainkkal. <br />
<br />
Anyuék és persze Lizzyék gondoskodtak mindenről. <br />
<br />
Egyedül a keresztszülőkkel voltunk bajba, mert nem tudtunk dönteni. <br />
<br />
Végül Robbal teljes mértékben egyetértve döntöttünk Bradly és Lizzy mellett. Nem hiába, hiszen nagyon sokat köszönhetünk Bradlynek, akinek hála egy csodás egészséges kislányt hoztam a világra, és aki mindvégig mellettünk volt. Lizzy, hát ő pedig csak Lizzy, akit imádok persze a lányokat is, de neki is sokkal tartozom és Rob is, mindig is a nővérei közül ő volt az, akivel meg tudta beszélni, ha valami gondja van, ettől függetlenül persze ugyanúgy imádja Vicket is. De végül így döntöttünk. <br />
<br />
Bradly és Lizzy majd ki ugrottak a bőrükből, főleg Lizzy, ismerve őt. Bradlyt talán kicsit meglepte, főleg, hogy Rob mondani el nekik. <br />
<br />
Nem is csoda, hiszen Rob eleinte nem kedvelte őt. De mint minden rossz már az is a múlté. Bradly nagyon boldog Lizzyvel, akivel nem olyan régóta együtt is élnek. Robnak bőven elég ennyi, és ő is nagyon hálás azért, amit értem és a lányáért tett, és nem utolsó sorban, hogy ilyen boldoggá teszi Lizzyt. Azóta nagyon jól kijönnek egymással. Elég sokat is vannak nálunk, és persze imádják a keresztlányukat, ahogy Jazmine is őket. <br />
<br />
Anyuék és Claireék is sokat vannak velünk, és néha ha itthon van a lökött bátyám Cam is meglátogat minket. <br />
<br />
Ahogy Peter és Elizabeth, ha van idejük a munka és a családjuk mellett. Ugyanúgy, ahogy Jackson és Vic. <br />
<br />
Kellan és Ashley, mint ahogy tervezték, itt Londonban vettek egy házat. Szerettek volna ők is kicsit távol lenni a LA által nyújtott felhajtástól. Kellan azóta úgymond szabadságon van, és csak élvezik az életet és boldogságot Ashley-vel. <br />
<br />
Robbal nagyon örültünk a hírnek, hiszen nagyon jó barátaink. <br />
<br />
Egyik alkalommal, amikor összeültünk, pont ez jött szóba. Megkérdeztem Robot neki nem hiányzik e ez az egész. Mindig is imádott filmezni, színészkedni. <br />
<br />
- Ez igaz. De most már van más, amit mindennél jobban imádok. És most érzem teljesnek az életem. Itt veletek - válaszolta, majd a karjaiba vonva egy szerelmes csókkal nyomatékosította szavait. <br />
<br />
Mindenki, mi is, a körülöttünk lévők boldogok voltak, és tényleg, ahogy Rob mondta, így teljes az életünk. Nagyobb boldogságot el sem tudnék képzelni. <br />
<br />
A férfi, akit mindennél jobban szeretek mellettem van, és itt a csodás kislányunk, aki beragyogja az életünk. Ennél többet nem is kívánhatnék. <br />
<br />
Ehhez a hatalmas boldogsághoz csatlakozott pár hónapja az azóta még boldogabb és szerelmesebb pár Nikki és Nick. <br />
<br />
Akik akkor elutaztak egy kicsit kettesben. És mint gondoltunk Nick akkor avatta be Nikkit a meglepetésbe. Nem akármi volt az, de itthon sejtettük, mire készül Nick. <br />
<br />
Hazaérve immár nemcsak szerelmesekként jöttek. Hanem mint jegyesek. Nick egy meseszép szigetre vitte őt, ahol megkérte Nikki kezét, és aki boldogan mondott igent. <br />
<br />
Ők továbbra is LA-ben élnek, de esküvőt mindenképpen itt Londonban szeretnének majd. <br />
<br />
Az egyik ilyen alkalommal, amikor Kellan és Ashley nálunk volt és szóba jöttek a meglepetések, jutott eszembe, hogy Rob annak idején elkotyogta vagy inkább Nick, hogy a férjem is készül valamire. Rá is kérdeztem, de ismét nem éppen valami kielégítő választ kaptam. <br />
<br />
- Mindent a maga idejében kicsim. Már nem kell sokat várnod - válaszolta Rob és mint mindig ilyenkor, a hatásos módszerével, a csókjával fojtotta belém a szót, és nehogy tovább faggassam, persze eszemben sem volt ellenkezni. <br />
<br />
- Ejnye, gyerekek, legalább ne a kicsi előtt essetek egymásnak - váltunk szét Kellan hangjára, és pillantottuk Jazmine-ra, aki cseppet sem figyelt ránk, ugyanis Ashley-nél volt. <br />
<br />
- Mondtad már Krisnek, hogy mit szeretnél? - szólalt meg ismét Kellan, aki Robnak célozta a kérdést. <br />
<br />
- Igen, mit is szeretnél szívem? - fordultam Rob felé válaszra várva. <br />
<br />
- Beszéltük Ashleyékkel, hogy Kellannak pár napra LA-be kell mennie és mi lenne, ha velük mennénk? <br />
<br />
Nem tudom miért, de izgatott lettem a gondolattól. Annyi szép és boldog elmék köt oda, és a gondolat, hogy ha csak egy kicsit is visszamenjünk, nagyon feldobott. Persze nemcsak szép, hanem kevésbe jó emlékek is, de mint akkor mondtam, azokra már soha többé nem akarok gondolni. <br />
<br />
- Én nagyon örülnék neki. De Jazmine nem kicsi még ehhez? <br />
<br />
- Szerintem úgy is végig alszik, és ő is élvezné. Ott a házunk, és Elizabeth és Nikki elrendeztek mindent a házban, hiszen már régen nem jártunk ott. <br />
<br />
- Szóval akkor gondolom, már minden el van rendezve. Én szeretnék menni - pillantottam Robra, és láttam rajta, hogy ő is. És hogy ugyanazokra gondol, amikre én. <br />
<br />
Fantasztikus lenne visszatérni oda. Hiszen ott kezdtük a közös életünk, és megannyi szép pillanatot ott éltünk át együtt. És igaza van ott a házunk, amivel annak idején Rob meglepett engem, vagyis minket, amikor eljött értem Londonba. <br />
<br />
- Akkor azt hiszem, ezt megbeszéltünk - csapta össze a kezeit Kellan. <br />
<br />
- És mikor akartok indulni? - kérdeztem tőlük, ha már így szervezkedtek. <br />
<br />
- Hát már holnap indulnánk - mondta Kellan. <br />
<br />
- Az kevés idő szívem és ma kell Jazmine-t is Bradlyhez vinnünk. <br />
<br />
- Mi szívesen segítünk. Akár most a fiúk mehetnének a picivel az orvoshoz, addig mi összepakolunk - javasolta Ash. <br />
<br />
- Mit szólsz kicsim? Mész ma apuékkal Bradlyhez? - fordultam Jazmine-hoz, aki Ashleynél volt, és aki gügyögve hatalmas mosollyal az arcán hadonászott. <br />
<br />
- Rendben, akkor nyomás öltözni kisasszony - mondta Rob és átvette a lányunkat és a szobája felé indult vele. <br />
<br />
Nem sokkal később az ajtóból figyeltem őket, amint éppen a tündérünket öltöztetve, aki mosolyogva s hangosan kacagva tűri, amikor az apukája néha megcsiklandozza. <br />
<br />
Ennél szebb látványt el sem tudtam volna képzelni, de amit ezek után mondott? Még boldogabbá tett. <br />
<br />
- Tudod, hercegnőm, imádlak téged és a mamit is. És el ne áruld neki, de ahová megyünk, ott lesz majd egy meglepetésünk neki. Nagyon boldogok voltunk ott, és biztos, hogy neked is tetszeni fog, és ott lepjük meg a mamit, aki . . . . . <br />
<br />
- Aki imád titeket - fejeztem be Rob mondatát, majd közelebb léptem hozzájuk. <br />
<br />
Rob a karjaiba vette Jazmine-t és így öleltem meg őket. Jazmine egy puszit kapott, míg az apukája egy szerelmes csókot. <br />
<br />
- Én is titeket - érkezett a válasz, miután elváltunk egymástól. <br />
<br />
Nem akartam ismét faggatni, mire készül, tudtam egyrészt, hogy úgysem mondaná el, másrészt hogy hamarosan úgyis megtudom. <br />
<br />
- Oké, most nyomás a dokihoz, Bradly már vár titeket - mondtam Robnak és egy-egy utolsó puszi után neki és a lányunknak, Bradlyhez indultak karöltve Kellannal. <br />
<br />
A szokásos mérésekre viszik Jazmine-t, mint mindig, amit Bradly végez. Testsúlymérés és ilyesmik, amiket mindig megnéznek, főként Bradly mint az orvosunk, de ha éppen neki dolga van, vagy más betege, akkor Tomas szokta megnézni a kis hercegnőnket. <br />
<br />
Miután elmentek, Ashleyvel mi nekiláttunk összepakolni az útra, hogy holnap indulhassunk LA-be. <br />
<br />
Mondanom sem kell, hihetetlen izgalom fogott el, amikor erre gondoltam. És azon töprengtem közben, vajon milyen meglepetésre készül az én imádott férjem . . . . . .<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<b>Utolsó fejezet csütörtökön hasonló időben délelőtt :)</b><br />
Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-5227583014420662762011-08-20T18:06:00.002+02:002011-08-20T18:24:57.404+02:00Kukkantsatok be :) + még egy új blog :)Sziasztok!<br />
<br />
<br />
Egy kéréssel fordulok hozzátok, vagy inkább egy kis olvasnivalót ajánlok :)<br />
<br />
Angelblood nemrég nyitotta blogját, ahol egy fantasztikus történet tesz fel. Új történet ami nemrég indult, de már most jó pár fejezettel várja az olvasókat. Engem nagyon megfogott már a tartalma is, főleg miután olvastam :)<br />
Ha van időtök lessetek be és olvassátok el, és véleményezzétek :)<br />
<br />
Katt a képre :)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://diary-angelsblood.blogspot.com/"><img border="0" height="108" src="http://4.bp.blogspot.com/-U4aUt1V_tnw/TkPVUCzjxxI/AAAAAAAAAPQ/IglxU2mSj4k/s320/xangel.jpg" width="320" /></a></div><br />
<br />
<br />
Úgy látszik a nagyon jó új törikre és blogokra ma lelek rá: <br />
<br />
Beky ma nyitotta új Twilightos blogját ami szintén nagyon jónak ígérkezik ha kíváncsiak vagytok kukk be: <br />
<br />
<a href="http://burningfeeling499.blogspot.com/">http://burningfeeling499.blogspot.com/</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-17207506922867912092011-08-17T21:36:00.002+02:002011-08-23T11:32:22.273+02:0058.fejezetSziasztok! Itt az új fejezet, mint látjátok szám szerint az 58-as.És igen, már csak 2 fejezet. Nem sokat szövegelek a fejli előtt inkább a végére írom, amit majd olvassatok el ha lehet :) Köszi szépen azoknak akik megtiszteltek a véleményükkel az előző fejezetnél,név szerint: <b>Reni, Netty, Flora, Karolin, Lolee, d., Orsi,Valtina, Ágika, Krisztina, Mano, Nagyitta, Judit, Hugicának és Zsunak! És azoknak akik esetleg chatben vagy emailben írtak!</b> Köszönöm szépen nektek, imádlak titeket (L) <br />
<br />
Köszi Puszmó (L)<br />
<br />
<br />
<br />
58.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
/Rob/ <br />
<br />
<br />
Másnap, ahogy anyáék mondták, megjött Nick és Nikki. Persze mindketten rögtön Kristent és a picit akarták látni.<br />
<br />
Épp mindketten nem olyan régen ébredtek. Kristen ás Jazmine is. És megvolt a reggeli is, legalábbis a kislányunknak, akit a mamája már megszoptatott.<br />
<br />
Épp büfiztetés közben rontott rájuk Nick és Nikki. Szerintem mindketten rögtön Kristen nyakába vetették volna magukat, de mivel a lányunk pont a karjában volt, így óvatosan ölelték meg őt, és a karjaiban lévő kis csöppséget is, aki láttán mindketten csak ámultak.<br />
<br />
- Istenem, annyira édes, igaz szívem? - kérdezte Nikki a bátyámtól, de közben végig a picit figyelte.<br />
<br />
Valamiért van egy olyan érzésem elnézve Nikkit, hogy a közeljövőben nemcsak Kellannek kell eljátszania az apaság gondolatával, és ezt a kicsit arrébb álló Nickkel is megosztottam.<br />
<br />
- Kellan is így járt ma, szóval hajrá tesó - mondtam neki halkan, míg Nikki Kristennel és a picivel volt elfoglalva.<br />
<br />
- Ezt hogy érted? - kérdezett vissza rögtön.<br />
<br />
- Ashley is így reagált, ahogy Nikki. Kellan el is töprengett rajta, tetszett neki a látvány, ahogy ő mondta, elbírna még egy nővel.<br />
<br />
- Te atya ég. Kellan komolyan ezen gondolkozik? Na, pont róla nem gondoltam. Bár egyszer úgy is várható volt, hiszen látszik, hogy imádja Ashley-t.<br />
<br />
- Így van. Szóval azt hiszem, lassan neked is gondolkoznod kell ezen. Nem tudom, mi üt ilyenkor a csajokba, de teljesen odavannak Jazmine-ért.<br />
<br />
- Meg is tudom érteni, csodás kislány, öcsi gratulálok.<br />
<br />
- Köszönök mindent - öleltem meg a bátyámat.<br />
<br />
Ő is nagyon jól tudja, mi mindent köszönök neki. Sőt egy köszönöm nem is lenne elég. Rengeteg mindennel tartozok, főleg neki. Hiszen, ha ő akkor nem lép, most talán nem itt lennék, és talán Kristen sem lenne a feleségem, és minden teljesen máshogy alakult volna. Ennek gondolatára kissé elszomorodtam, és ezt ő is észrevehette rajtam.<br />
<br />
- Min töprengtél el? - kérdezte és elmondtam neki, mi terelte el kissé a gondolataim.<br />
<br />
- Ez igaz. De most már ne gondolj erre. Ennek így kellett lennie. Őt neked szánta a sors, nem nekem. Én örülök, hogy akkor utánad mentem. Mellettem nem lett volna ilyen boldog - pillantott Nick Kristen boldogságtól sugárzó arcára.<br />
<br />
- És most már itt van nektek ez a csöppség.<br />
<br />
- Ez így van. Többet nem is kívánhatnék magamnak. Mellettem van a nő, akit mindennél jobban szeretek, és aki egy csodaszép kislánnyal ajándékozott meg.<br />
<br />
- Mit sutyorogtok ti ott? - hallottuk egyszer csak szerelmem hangját.<br />
<br />
- Semmit - mondtam rögtön egyszerre Nickkel.<br />
<br />
- Vártuk, hogy sorra kerüljek és láthassam a tündéri kislányotok - mondta Nick és Nikki mellé ült, aki épp a kezében tartotta Jazmine-t.<br />
<br />
- Nektek is nagyon jól állna - mondta ki hirtelen Kristen a gondolataim.<br />
<br />
Nikki és a bátyám rögtön összenéztek, és egy szerelmes pillantást vetettek egymásra, de egyikük sem kommentálta szerelmem előbbi megjegyzését. Én viszont megjegyeztem magamnak, hogy hamarosan azt hiszem, nem egy kisbabával bővülünk. Egyelőre nem Kristen én, hanem Kellanék és Nikkiék. Remélem, ha tényleg akarják, nekik is megadatik ez a csoda.<br />
<br />
Szerelmem felállt és a karjaimba bújt. Szerencsére az éjjel is sikerült pihennie, csak etetni kellett felkelnie három óránkét a picit. Rá is fért a pihenés, de most már kissé pihentebbnek tűnt, és nem utolsó sorban végtelenül boldognak.<br />
<br />
- Szeretlek - súgtam a fülébe, miközben a karjaimban szorosan öleltem magamhoz.<br />
<br />
- Én is téged - érkezett a válasz egy csók kíséretében.<br />
<br />
- Azt hiszem, lesznek jelentkezők, akik vigyáznak a hercegnőmre, amíg apuék összebújnak - hallottunk meg hirtelen egy nevetéssel egybekötött hangot az ajtó felöl. Tom dugta be a fejét, majd jött beljebb, nem egyedül, hanem a másik jómadárral, Kellannal, ő pedig Ashley-vel.<br />
<br />
Ashley-t ismerve, amint megláttam Nikkiéket, rögtön a nyakukba ugrott. Nick kissé messzebb jött a csajok csacsogásától, szerelmem pedig csatlakozott a lányokhoz. Tom persze ezt sem hagyhatta szó nélkül.<br />
<br />
- Persze a csajok már el is hanyagolnak minket, na de majd a hercegnő figyel ránk - pillantott Tom Jazmine-ra, aki mintha értette volna Tom mondókáját, édesen gügyögött, miközben végig mosoly ült az arcán.<br />
<br />
- Mi újság haver? Csak nem te is beállni akarsz az apukák sorába? - fordult Tom Nickhez.<br />
<br />
- Még meglehet - válaszolta Nick.<br />
<br />
- Csapj bele tesó - szólt neki Kellan és mind nevetésben törtünk ki, felhívva a lányok figyelmét, de nem osztottuk meg velük, min nevettünk.<br />
<br />
A csajok és persze ezután mi is egy valakinek, Jazmine-nak szenteltük a figyelmünket. Ő azonban egy idő után elpilledt édesanyja karjaiban.<br />
<br />
Kristen lefektette őt, majd nem sokkal később a srácok is menni készültek, mondván, hogy holnap majd immár otthon látogatnak meg minket.<br />
<br />
Bradly szólt, hogy ha szeretnénk, akkor holnap délután hazavihetjük Jazmine-t.<br />
<br />
Estefelé anyuék és Kristen szülei jöttek be, akikkel szintén közöltük a hírt. Lizzy ekkor elmondta, hogy minden készen áll otthon, hogy hazavigyem Kristent és a lányom.<br />
<br />
Jules pedig rólunk is gondolkodott, és gondoskodik. Ő is tudja mennyi törődéssel és figyelemmel jár egy ilyen csöppség, így anyával karöltve megegyeztek, hogy felváltva segítenek majd. Többnyire az otthoni teendőkkel, főzés ilyesmi.<br />
<br />
Kristent így is el fogja fárasztani Jazmine, aki mindennek ellenére nagyon jó, csendes baba, de ha ennivalóról van szó, elég hangosan követeli a jussát.<br />
<br />
És akárcsak Kristen én is minden percet vele és a lányommal szeretnék tölteni.<br />
<br />
Miután anyuék elmentek szerelmem megetette Jazmine-t, amit ismét csodálva szemléltem. Kristen közben néha-néha egy- egy szexi mosolyt villantott felém.<br />
<br />
Örültem, hogy részben "kettesben" vagyunk, amihez egy ideje nem volt szerencsénk. A lányunk miatt egyáltalán nem bántam. Bár igaz, ami igaz, remélem az éjszakák alkalmával egymásra is szentelhetünk egy kis időt.<br />
<br />
Erre gondolva nem éppen ide illő gondolatok támadtak a fejemben, ahogy figyeltem Kristent szoptatás közben. És ezen a megjegyzése sem sokat segített.<br />
<br />
- Ugye tudod, hogy pár hétig szó szem lehet semmi olyasmiről, amire gondolsz? - kérdezte lelombozva a kedvem és a vágyaim amint eszembe jutott Bradly figyelmeztetése, amit én is megkaptam.<br />
<br />
- Azért nem minden tilos - kacsintottam szerelmemre, aki egy igéző mosolyt küldött felém.<br />
<br />
Csak remélni mertem, hogy lesz majd néha egy kis időnk egymásra is, és bepótolhatjuk amit Jazmine születése előtt abbahagytunk - gondoltam magamban - persze egyelőre szigorú keretek között.<br />
<br />
Fogalmam sincs, hogy fog menni nekünk ez a böjt, de nincs mit tenni, mint kibírni ezt a pár hetet. Ami pokoli nehéz lesz, legalábbis szerintem a magam részéről, de egy valami azt hiszem, mindkettőnket kárpótol. A lányunk. És csupán pár hétről van szó, annyit csak ki fogunk bírni.<br />
<br />
Szerelmem ujjaival magához hívogatott, és egy kis előzetest kaptam szenvedélyéből.<br />
<br />
Miközben lányunk Kristen melleit ejtette foglyul táplálkozás céljából, addig én édesanyja ajkait foglaltam le. Nem is akárhogy.<br />
<br />
Kristen olyan hévvel csókolt, mintha fel akarna falni. Igaz, ami igaz az utóbbi kis időben nem igen volt lehetőségünk ilyesféle szenvedélyes csókra.<br />
<br />
Nyelve vad táncba hívta az enyémet, miközben egyik karjában a lányunkat tartotta, másikkal pedig a hajamba markolva tartott közel magához. Erre bár semmi szükség nem volt, hiszen képtelen lettem volna elszakadni tőle.<br />
<br />
Olyan hévvel csókolt, hogy azt hittem, felrobbanok a vágytól. Mindig is tudta mivel képes teljesen az őrületbe kergetni, és sokszor alkalmazta is. Csupán egyetlen ilyen forró csók és teljesen elvesztem.<br />
<br />
Bár szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy ez tényleg amolyan előzetes, és hogy egyelőre többet nem kaphatok belőle.<br />
<br />
Sóhajtva hagytam el szerelmem ajkait, akinek huncut mosoly ült az arcán.<br />
<br />
- Azért tudd, hogy ezért még számolunk - mondtam neki, és tudta, hogy ezt még behajtom rajta.<br />
<br />
Nem sok kellett, hogy a testemen is látható jelei legyenek a vágyamnak, de azt most inkább nem szeretném. Inkább, ha valami nyugodtabb, és olyan helyen vagyunk, ahol nem nyithat ránk bármelyik pillanatban valaki.<br />
<br />
Igyekeztem elterelni a gondolataim szerelmemről, aki igencsak megkísértette az imént az ellenálló képességem.<br />
<br />
Inkább a lányunkat figyeltem, aki végzett a vacsorával. Elvettem őt Kristen karjaiból és rám várt a büfiztetés.<br />
<br />
Sokszor, még most is szinte alig mertem megfogni olyan pici. Mintha porcelánból lenne, úgy vettem a karjaimba.<br />
<br />
- Olyan édesek vagytok - mondta Kristen kicsit később, mikor már a kis tündérünk elszundított a karomban.<br />
<br />
Ilyenkor szoktuk lefektetni őt a többi baba mellé egyelőre, de holnap már a saját szobájában szundikálhat.<br />
<br />
Később Krist is ágyba parancsoltam, hogy pihenjen, amíg nem kell ismét megetetnie Jazmine-t. Lefekvés előtt még Bradly is belesett hozzánk, hogy vannak a lányok. Nem is egyedül, hanem Lizzyvel.<br />
<br />
Nem maradtak soká, mikor látták, hogy Kristen is fáradt, hiszen egész nap fent volt, és éjjel, ha tudott is pihenni kicsit, mégiscsak három óránként a kis Jazmine követelte őt és a számára fontos anyatejet.<br />
<br />
Kristen az ágyába feküdt, ahová engem is magával csalt, de szigorúan csak alvás célzattal. Háttal feküdt nekem, szorosan magamhoz vontam és csókot leheltem nyakának finom bőrére. Pillanatok alatt álomba merült, és csak édes szuszogását hallottam, amíg jómagam is elszenderedtem . . . . . . <br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
Mióta a lányunk megszületett, nem sok időm volt egyedül lenni.<br />
<br />
Még most is szinte hihetetlen, hogy létezik ennyi boldogság. Ez a kis csöppség pedig a világ legszebb kislánya. Rob pedig a legjobb apuka már most, aki mindvégig mellettem volt.<br />
<br />
Bár ő nem így gondolja. Elszomorodni láttam párszor, amikor a külön töltött idő jutott eszébe. Például amikor Ashleyéknek mondtuk el, miért is kapta Ash nevét másodiknak a lányunk.<br />
<br />
Még most is rossz tudni, hogy ez még mindig fáj neki. Ha annyi ideig őt is okoltam, már vége. De ő nem tudja elfelejteni, magát okolja, amiért hónapokon keresztül nem volt mellettünk.<br />
<br />
Ez mindkettőnk, sőt hármunk hibája. Részben Mike-é, akinek köszönhettük ezt a félreértést, ami az elválásunkig vezetett.<br />
<br />
De már mindennek vége. Azt hittem, ezt már megbeszéltük vele. De látom rajta még most is sokszor, hogy emészti magát ezen. De igyekszek mindent megtenni azért, hogy ezt egyszer és mindenkorra kiverje a fejéből.<br />
<br />
Mindenre szeretnék időt szakítani, de most a legfontosabb a lányom és persze a férjem. Ők ketten az életem.<br />
<br />
Reggel a pár órával ezelőtti etetés után kissé fáradtan ébredtem. Panaszkodni azonban eszembe sem jutott. Még a fáradtság is édes, ha egy ilyen tündéri kislány fárasztja le az embert, mint Jazmin.<br />
<br />
Aki épp az apukája karjaiból mosolygott rám, amíg nekem Bradly elintézte a papírjainkat, hogy délután hazamehessünk.<br />
<br />
Összepakolhattam a ruháinkat, hogy nemsokára elhagyhassuk a kórházat. Szerencsére az itt töltött utolsó órák hamar elteltek. Bradlynek még dolgoznia kellett, és Nick volt az, aki értünk jött.<br />
<br />
Mielőtt elmentünk, Rob és én is mindent megköszöntünk Tomasnak és Bradlynek. Továbbra is ők lesznek az én és a lányom orvosai, akinek szintén néha szüksége lesz a szokásos vizsgálatokra.<br />
<br />
Mikor Nick a szobába lépett, azonban mintha kissé ideges lett volna.<br />
<br />
- Mi a baj? - kérdezte tőle Rob.<br />
<br />
- Azt hiszem, a távozás nem lesz zökkenőmentes - mondta Nick, de nekünk fogalmunk sem volt ,mire gondol. Értetlen arcunkat látva kérte, hogy nézzünk ki az ablakon. Megtettünk. A látvány, ami ott fogadott, minket is sokként ért.<br />
<br />
- Honnan a pokolból tudják? - kérdezte rögtön Rob.<br />
<br />
- Nyugodj meg szívem.<br />
<br />
- Te nem látod kicsim? Egy nyugodt percünk sem lesz. Amint meglátnak minket Jazmine-nal, mindenki őt akarja majd látni.<br />
<br />
- Te is tudod, hogy ez ezzel jár. Megoldjuk, de a lányunkat nem akarom kitenni ennek. Annyit tudni fognak, amennyit kell, hátha akkor leszállnak rólunk - pillantottam az odakint ácsorgó fotósok hadára.<br />
<br />
- Szerintem jobb, ha hátul mentek ki - hallottuk meg az ajtóból Bradly hangját. - Még sosem láttam ilyet. Azt tudtam, hogy színészek vagytok, de ez? Hihetetlen - tette hozzá.<br />
<br />
- Azt hiszem, itt az ideje mindent tisztázni - mondtam hirtelen.<br />
<br />
- Szívem, fogod Jazmine-t? - kérdeztem Robot, aki magához ölelte a lányunk és betakargatta a karjaiban.<br />
<br />
- Kicsim, mit akarsz?<br />
<br />
- Csak a helyére tenni mindent. Akár mehetünk is.<br />
<br />
- Szerintem el fog kelni még egy kis segítség - szólalt meg ekkor Nick.<br />
<br />
Ismét értetlenül pillantottunk felé, és ő az ajtó felé nézett.<br />
<br />
- Ezt nem hiszem el - hallottam Rob hangját.<br />
<br />
- Helló főnök - mondta az ajtóban egy nagydarab, inkább medvére hasonlító férfi.<br />
<br />
- Jó régen, de ismét munkára kész. Azt hiszem, elkél egy kis hessegetés - mondta a férfi az ablak felé nézve.<br />
<br />
Rob ekkor kapott észbe, hogy nekem még fogalmam sincs ki ez a pasi, aki főnöknek hívta őt.<br />
<br />
- Szívem ő Dean, a megmentőm, megmentőnk - helyesbített.<br />
<br />
- Ő a testőröm, vagyis volt, amikor még filmeztem.<br />
<br />
- Örvendek - mutatkozott be Dean, aki szintén gratulált a lányunkhoz, és nagyon örült, hogy ismét Robnak dolgozhat.<br />
<br />
- Ezer éve volt már főnök. A régi szép idők, a testvére szólt, hogy szerinte, ha kiderül, hogy itt vannak, jól fog jönni egy kis segítség. És mivel az emberek, főleg a hiénák kíváncsiak, itt vagyok.<br />
<br />
- Köszi, Nick, és neked is Dean. Ne haragudj, de reméltem, hogy már nem lesz szükségem rád.<br />
<br />
- Sejtettem, hogy jobb lenne ezek nélkül - célzott a fotósoknak - De hamar lenyugszanak, itt amúgy is jobb a helyzet, mint Amerikában, hamar ismét nyugodtan élhetnek. De mióta mindketten eljöttek, mindenki arra kíváncsi, mi történt a híres sztárpárral azután, hogy . . . .<br />
<br />
- Igen - mondta Rob, hogy Deannek ne keljek kimondani, hogy a szakításunk után.<br />
<br />
Éppen ezért is akartam végre tisztázni mindent, hogy többé Rob se eméssze magát emiatt.<br />
<br />
Nagyon rendes pasasnak tűnt Dean, és látszik, hogy Rob is kedvelte őt, hiszen sokáig mellette volt, amikor én még nem is ismertem őt. És most valóban jól jön a segítsége.<br />
<br />
- Szívem, ti menjetek a kocsihoz Jazmine-nal, Dean majd segít, én is rögtön jövök - mondtam neki, miután összeszedtük a dolgainkat és a főbejárat felé indultunk. Rob mintha kissé félt volna ettől, de főleg attól, hogy mit akarok.<br />
<br />
És megtörtént.<br />
<br />
Amikor kiléptünk, vakuk sokasága villant, és fényképeke rengetegét készíthették.<br />
<br />
Rögtön mindenki Robot akarta és a lányunkat, vagyis képet róluk. Dean azonban rögtön a kocsihoz vitte őket, és nem kis ereje kellett, sőt Nick segítsége is, hogy távol tartsák maguktól a fotósokat. Én azonban igyekeztem elterelni a figyelmüket.<br />
<br />
Amint ez sikerült, kérdések sokaságát zúdították a nyakamba.<br />
<br />
Hogy mi történt velem és Robbal? Miért menekültem el? Mi volt az oka a szakításunknak? Még mindig együtt vagyunk e vagy csak a baba miatt? És, hogy egyáltalán ő ez apja? És hasonló kérdések, aminek a végére teljesen kikeltem magamtól egy némelyik feltételezésre, és igyekeztem hamar tisztázni mindent.<br />
<br />
- Igen, voltak hála néhány embernek, akik mindent megtettek, hogy elválasszanak minket - céloztam itt főként Mike-ra, akiről reméltem mihamarabb tudomást szerez erről, hogy nem jött be a terve, és igyekeztem nem gondolni a balhéra, amit Robbal rendeztek a klub előtt.<br />
<br />
- De nem sikerült nekik. Volt egy időszak, amikor igen, külön voltunk, de már jó ideje mindent tisztáztunk és boldogan vártuk a lányunkat.<br />
<br />
Ekkor jöttek a kérdések Jazmine-ról.<br />
<br />
- Másról nem nyilatkozok. Szeretnék nyugodt életet a férjemmel és főként a lányunkkal, aki boldogan fog felnőni a szülei mellett. Sok mindenen ment át a kapcsolatunk, de kitartottunk egymás mellett. És ami történt mindkettőnk hiába, de rendbe hoztuk, és csodásabb férjet és apát a lányomnak nem is kívánhatnék, mint Rob, és csak hálát adhatok a sorsnak, amiért mellettem van - fejeztem be a mondandómat.<br />
<br />
- És csak nyugalmat kérünk. Amit akartak, már tudják - hallottam ekkor Rob hangját, aki minden bizonnyal hallotta az iméntiket.<br />
<br />
Ekkor minden figyelem felé irányult.<br />
<br />
Rögtön Jazmin után akartam kérdezni, de a fülembe súgta, hogy Lizzyvel van a kocsiban, aki ott várt rájuk.<br />
<br />
Rob nem sokat fűzött hozzá az iménti mondandómhoz, csak hangosan mindenki füle hallatára vallott szerelmet nekem, és tett ígéretet, hogy minden erejével azon lesz, hogy engem és a lányunk boldoggá tegyen, majd megcsókolt.<br />
<br />
Ekkor kezdtek el ismét vakuk sokaságai villanni, majd Rob elvonszolt a fotósok elöl, akik, mint megkapták, amit akartak, szerencsére nem követtek minket, és az időközben ismét mellénk szegődő Dean miatt nem is tudtak volna követni minket.<br />
<br />
Kissé távolabb a kocsitól állított meg Rob. Tudtam, hogy választ vár, hogy miért csináltam ezt.<br />
<br />
- Szerintem te is tudod. Így remélhetőleg legalább békén hagynak minket. És végre tisztázni akartam mindent. És hogy soha többet - hangsúlyoztam ezt ki, miközben kértem, hogy a szemembe nézzen - hogy soha többet ne gondolj arra, ami történt. Vége van, és együtt vagyunk. Csak ez számít Rob, ne rágódj rajta.<br />
<br />
- Tudom, de . . .<br />
<br />
- Semmi de. Kérlek, felejtsd el, ahogy én is. Együtt vagyunk, boldogan a lányunkkal, aki szintén egy boldog apukát akar magának. Ne rágódjunk a múlton, kérlek.<br />
<br />
- Rendben - adta meg magát egy sóhajjal, majd mélyen a szemembe nézett.<br />
<br />
- Köszönöm. A világon mindennél jobban szeretlek. Téged, és a lányunkat - mondta, miközben ezen érzések mindegyike az arcára volt írva, majd a karjaiba vont.<br />
<br />
Gyengéd, szerelmes csókot váltottunk, majd csatlakoztunk a ránk várókra.<br />
<br />
Lizzy egy sötétített üvegű hatalmas kocsiban várt karjaiban a lányunkkal, akit rögtön magunkhoz öleltünk, és most már tényleg igyekeztünk mindent magunk mögött hagyni, többek között a színészi világot is, egy időre biztos hogy csak a lányunknak élhessünk és a szerelmünknek. <br />
<br />
Nem akartam többet erre gondolni, és ezek után, amint elnéztem Robot, ő sem. Lányunk később az apukája felé nyújtotta kis kezeit, így átadtam neki.<br />
<br />
Semminél sem nyújtott szebb látványt, mint amikor Rob a karjaiban tartotta a lányunkat. És ez földöntúli boldogsággal töltött el engem is.<br />
<br />
Mire hazaértünk, otthon is egy kisebb tömeg fogadott minket. A családunk és a barátaink. Immár teljes létszámban. Megjött Peter és Elizabet, valamint Vic és Jackson is, akik rögtön a kis csöppséget akarták látni.<br />
<br />
Anyuék Claire-rel a konyhában sürögtek forogtak, és mondhatni annyit főztek, ami egy hadseregnek is elég lett volna. Majd ők is szerettek volna unokázni egy kicsit.<br />
<br />
A lányokkal a szobájába vittük Jazmine-t, míg a srácok a szülőkkel maradtak a nappaliban.<br />
<br />
Pici lányunk érdeklődve szemlélte az új szobáját, amit az apukája csinált neki. Szinte minden percet, mióta világra jött, valakinek a karjában töltött. Mindenki imádja őt.<br />
<br />
Letettem a kiságyába és kis szemei rögtön lecsukódtak. Csodálva figyeltem őt, majd a mellettem lévő Nikkire és Ashleyékre pillantottam. Lizzy és Vic is itt voltak.<br />
<br />
- Rob nem mondta neked, mit pusmogtak múltkor a fiúkkal? - kérdezte Ashley halkan, miközben a szobában lévő kanapéra ültünk a lányokkal.<br />
<br />
Nikkire pillantottam és eszembe jutott, mit mondtam nekik, mikor láttam őt Jazmine-nal a karjaiban.<br />
<br />
Nikki elmondta a lányoknak, mit mondtam neki és Nicknek.<br />
<br />
Vic és Jackson egyelőre nem terveznek babát, ahogy Vic elmondta. Lizzy és Bradly sem olyan régóta vannak együtt, és ők még nem beszéltek erről. Nem úgy, mint Nikkiék. Rögtön faggatni kezdtük őt.<br />
<br />
- Ez nem is kérdés, hogy imádom Nicket. És fantasztikus vele élni, soha nem voltam ilyen boldog, mint vele. És képes volt itt hagyni értem a családját és mindent, hogy LA-be költözzön velem. Ő is dolgozik és én is. Igaz most egyelőre nem tervezek más forgatást. És ezt vele is beszéltük. Egyszerűen imádnivaló a kislányod, és mióta a karjaimba vettem - mondta Nikki egy hatalmas sóhajjal.<br />
<br />
- Szóval Nick benne lenne?<br />
<br />
- Ahogy elmondta, igen. Nagyon is tetszett neki a látvány mikor Jazmine-t a karomban látta. És mindig is tudtam, hogy ő is olyan családcentrikus, mint az öccse. És, hogy megfogtam az isten lábát egy ilyen férfival. Szóval igen, mindketten szeretnénk, és dolgozunk is rajta. De valami mégis aggaszt.<br />
<br />
- Mi? - kérdezett rá rögtön Ash.<br />
<br />
- Még La-ben az irodájában volt, amikor elmentem hozzá és egy nő jött ki tőle. Azóta mintha titkolózna. És valamiért azt hiszem, Kellan tudja, miről van szó.<br />
<br />
- Nekem nem mondott semmit - szólalt meg Ashley.<br />
<br />
- Biztos valami jó dolog. Ha akarja, elmondja, emiatt nem kell aggódnod - mondtam Nikkinek, de ő igenis tudni akarja, mit titkol előle Nick.<br />
<br />
- És ti? - pillantottam Ashleyre.<br />
<br />
- Hát, őszintén, kissé furcsa a kép, amikor az én plüssmacim egy ilyen kis csöppséggel a kezében képzelem el, de határozottan tetszene a kép. És elmondta, hogy neki sem lenne ellenére a dolog. Ekkor értettem meg, miért mondta azt a kórházban Robnak, hogy elbírna még egy nővel. Bár azt hiszem, ő egy fiúnak jobban örülne. Mindenesetre még aznap dolgoztunk az ügy érdekében - mondta kissé elpirulva Ashley.<br />
<br />
- Én is nagyon szeretném. Fantasztikus érzés lehet. És imádom Kellant - tette hozzá Ashley.<br />
<br />
Nagyon jó volt ilyeneket hallani a lányoktól, és jó látni, hogy ők is olyan boldogok, mint mi Robbal. Már csak azt remélem, hogy nekik is sikerül egy-egy baba.<br />
<br />
A lányokkal beszélgettünk még, majd Rob kukkantott be hozzánk és nézett rá Jazmine-ra, aki békésen és édesen aludt.<br />
<br />
Magunkkal vittük a babaőrzőt, hogyha a pici lányunk felébred halljuk, és a nappaliba mentünk. Anyuék, és Claire-ék is menni készültek éppen.<br />
<br />
- Pihenjetek kicsim. Holnap Claire-rel ,ha akarjátok, átjövünk vigyázni a picire, hogy együtt is pihenhessetek kicsit - mondta anya.<br />
<br />
- Pihenni mi? Na, azt nézném én meg - szólalt meg Tom, mire mindenki nevetésben tört ki, de persze mi mást vártunk tőle.<br />
<br />
Ő csak azt sajnálta, hogy ahogy ő hívja, a hercegnőjétől nem tudott elköszönni, mert elaludt. De majd holnap.<br />
<br />
- Köszi mindent, anya - adott egy puszit Rob az anyukájának.<br />
<br />
- Nincs mit, fiam. Ha bármiben tudunk segíteni, szóljatok kicsim - pillantott rám is Claire.<br />
<br />
- Köszönjük - mondtam én is, majd egy- egy puszi és ölelés után anyuék elmentek.<br />
<br />
A srácok is menni készültek, és igazat megvallva az utóbbi napok izgalmaitól elfáradtam, és tényleg szerettem volna pihenni egy kicsit.<br />
<br />
Fáradtan, boldogan, szerelmesen és millió más érzéssel a szívemben omlottam Rob karjaiba ,miután kettesben maradtunk.<br />
<br />
Mielőtt egymásba feledkeztünk volna, eszembe jutott valami.<br />
<br />
- Tudod, mit titkol Nick? - kérdeztem rá nyíltan.<br />
<br />
- Mi? Miért titkolna bármit? - kérdezte Rob, de valamiért úgy éreztem, nagyon is tudja.<br />
<br />
- Nikki szerint igen. Furcsa volt az utóbbi időben és nem tudja mire vélni. És azt hiszem, te tudod - néztem rá gyanakodva.<br />
<br />
- Ha akarja, majd elmondja neki - mondta ezzel elszólva magát.<br />
<br />
- Á, szóval mégis tudod.<br />
<br />
- Igen - vallotta be egy sóhajjal. - Nick elmondta, de majd ő mondja el Nikkinek.<br />
<br />
- Kérlek, mondd el - kértem tőle bevetve a legszebb mosolyom, miközben karjaimat a nyaka köré vonva bújtam hozzá.<br />
<br />
Rögtön a derekam köré kulcsolta karjait szorosan ölelve magához.<br />
<br />
- Mindent a maga idejében. Bízd ezt rájuk kicsim. Amúgy is nem pihenésről volt szó? - próbálta terelni a témát, és amint édes ajkai kényeztetését a nyakamon éreztem, kezdtem megadni magam.<br />
<br />
Rob a következő pillanatban megcsókolt belesűrítve ebbe a csókba minden szerelmét, és teljesen elmerültünk egymás csókjában, miközben a karjaiba kapott és a háló felé indult velem, amíg lányunk a szobájában aludt, addig mi is együtt tölthettünk egy kis időt . . . . <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Ennyi lenne, kíváncsian várom a véleményeket. <br />
<br />
Mivel már csak 2 fejli igyekszek hamar megírni. Ha minden igaz több okból is, de ezt majd idejében megtudjátok, az utolsó fejezet jövőhét szerdán lesz. <br />
<br />
Mivel ennek vége lesz, ott az másik legújabb RS a NTBF sztori és a Twilightos ami függőben van. Akit érdekel ha minden igaz ezután a Twilightos sztori kerül folytatásra Labyrint és a Telihold csábítása mellett. Remélem lesz aki örül neki. <br />
<br />
<div style="color: blue;"><b>MÉG EGY FONTOS DOLOG!!! EGY KIS JÁTÉK, VAGYIS AJÁNDÉK SZERŰSÉG NEKTEK!!!</b></div><div style="color: blue;"><b><br />
</b></div><div style="color: blue;"><b>Teszek ki egy szavazást is amire az utolsó fejli felkerüléséig lehet szavazni. </b></div><div style="color: blue;"><b><br />
</b></div><div style="color: blue;"><b>Kíváncsi lennék Rob és Kris után melyik páros a kedvencetek. Erre lehet majd szavazni, sőt akár ide komiban vagy chatbe írjátok meg mellé milyen vagy melyik sztoribeli szituációt olvasnátok el a kedvenc párosotokról és az ő szemszögükből, amit egy amolyan fejli szerűségben megírok nektek! Tehát tessék szavazni és ide az kedvenc részekkel :)</b></div><br />
Pussz: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-57810018088449586072011-07-27T19:47:00.002+02:002011-07-27T19:49:15.693+02:00Új történet első fejezet fennt :)Sziasztok! <br />
<br />
Végre kész lett az új történet A telihold csábításának első fejezete. Ha kíváncsi vagy rá less be, kíváncsian várom a véleményeket :)<br />
<br />
katt ide: <br />
<a href="http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/"><br />
http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/</a><br />
<br />
Pussz: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-34238723535260181862011-07-24T14:38:00.001+02:002011-07-24T14:43:23.356+02:00Ha van kedved less be!Sziasztok! Igaz vannak már akik látták és tudnak róla, hogy mivel a két RS sztori hamarosan befejezésre kerül, valami mást szerettem volna írni. Hasonló témában mint amiket olvasni szeretek. Ehhez készült egy blog is, eddig korlátozott hozzáféréssel, ezért vannak akik látták már, ennek is megvolt a miértje, de végül is miért ne láthatná bárki? Egyenlőre úgy döntöttem, hogy nyitott lesz, aztán meglátjuk. Ha még esetleg nem látta valaki és van kedve lessen be. Véleményt is lehet mondani mit gondoltok a történetről. <br />
Itt ha minden igaz, mivel este megyek éjszakára melózni, holnap vagy kedden lesz az első fejezet aki kíváncsi rá :) <br />
Pussz: Liz<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://atelihold-csabitasa.blogspot.com/"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrOpoknfaTbcVnMB0o11PBDINM5G1nkGHvgmYFjN-rNpwxNeQVjYne1aDT5U8kSMhfCG3o_bv3wQWleZSsRB-858Ee2LVmcoODK9XWMNby3jpXB4FdDIRu7hW6c-KIajeiPhD-1YeeUeE/s1600/3.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-29544292366902278042011-07-22T17:19:00.004+02:002011-07-24T15:16:51.977+02:0057.fejezetSziasztok! Először is, kezdem egy sajnálommal, hogy ilyen sokat kellett várni. Elég nehezen született meg ez a szülős :D fejezet. De végre megvan, és most megtudhatjátok amire kíváncsiak voltatok a babával kapcsolatban. Nemtudom milyen lett a fejezet, én sosem vagyok annyira elégedett vele, most rajtatok a sor, hogy eldöntések milyen lett. A végére lesz majd egy kis közlendőm, ha meglesitek. Jó olvasást: Pussz: Liz<br />
Köszi szépen Puszmó ♥<br />
<br />
UI: Az oktatást a szüléssel kapcsolatos dolgokról köszönöm barátnőmnek Gabónak! Köszi szívem ♥<br />
<br />
Még valami. Jó ideje nem kérek senkit, hogy íjon. Aki ír az ír, aki nem az nem. Mindenesetre nagyon hálás vagyok azoknak akik szokta. Mivel az utolsó pár fejezet következik, kíváncsi vagyok a véleményekre. Szóval ha van kedvetek és időtök írjátok meg. (L)<br />
<br />
<blockquote><img alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgddmNEbY2P2TU_XEVg3Xb-QuXzEFaGnnU3ke_B0HpA21q0bzXzgL6mE-2o0gkGM6aZSMzx0hMF6l1g4cQ7vImrghJu5TjTJuHBSspT1x20qubUiSTpdifH0-YsDRzDyq1d-CMr7zUmr58/" /></blockquote><br />
57.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Rob/ <br />
<br />
<br />
Fogalmam sem volt róla, mit kellene csinálnom. Két szó volt az egész, mégis elöntött az izgalom, a boldogság, és nem utolsó sorban a rettegés is. <br />
<br />
Vagy inkább mondanám félelemnek, hogy vajon mit is tegyek most. <br />
<br />
Kristen jóformán még mindig a karjaimban volt, nem mellesleg meztelenül. De most kivételesen nem tudtam arra gondolni. Csak arra a két szóra, amit az előbb kiejtett a száján. <br />
<br />
Itt az idő. <br />
<br />
El sem tudom képzelni, mióta várok erre a pillanatra. Nemsokára a karomban tarthatom azt a kis csöppséget, aki fényt hoz, és hozott az életünkbe, és nem utolsó sorban ennek a mindent elsöprő és túlélő szerelemnek a gyümölcse. <br />
<br />
- Jól vagy édes? - hallottam Kristen hangját, ami visszatérített a merengésből, és arra is rádöbbentett, hogy jó lenne nem csak bambán itt állni, hanem tenni is valamit. <br />
<br />
- Ezt pont te kérdezed? Nagyon fáj? Azonnal szólok Bradlynek - mondtam, majd már nyúltam is a mobilomért, amíg Kristen persze a helyzethez képest csak óvatosan magára kapott valamit, hogy ha mégis megjönnek, ne így fogadja őket. <br />
<br />
Nem tudom Bradly mivel jött, de szinte a telefonom után pár perccel később már egy mentővel érkezett a biztonság kedvéért és elindultunk a barátja kórháza felé, ahová mindig jártunk Krissel. <br />
<br />
Mindvégig mellette voltam, miközben Bradly a helyzethez képest próbálta megvizsgálni őt, és a babát is, aki ha minden igaz, hamarosan megérkezik hozzánk. <br />
<br />
Sokat nem tudok az ilyenkor esedékes teendőkről, de amint megérkeztünk a kórházba, Bradly a szülőszobába vitette Kristent. <br />
<br />
- El kellene intézni a papírjait a recepción - fordult hozzám Bradly.<br />
<br />
- Mellette akarok lenni, nem hagyom egyedül. <br />
<br />
- Nem is kell. Csak pár perc az egész, addig megnézem, mi is a helyzet a kisasszonnyal odabent. <br />
<br />
- Menj csak szívem, megvárunk - próbált mosolyogni rám Kris, de közben már egyre erősödő fájások gyötörték. <br />
<br />
Nehéz szívvel, de hallgattam rá. Minden perc maga volt az őrület, amit távol kell töltenem tőle. A percek, amíg a nővérke a papírokat intézte, éveknek tűntek. <br />
<br />
Hirtelen eszembe jutott, hogy a családból senki sem tud semmit. Lehet, hogy önzően hangzik, de most inkább idegzetem nem volt senkihez, csak a feleségem mellett akartam lenni. <br />
<br />
<br />
Hiába próbáltam siettetni a nővért, az idő mintha megállt volna itt. Már csak pár dolog és kész, ha minden igaz. Ekkor csörrent meg a mobilom. <br />
<br />
Még a mentőben hallottam, amint üzenetet jelzett, de nem volt türelmem hozzá. <br />
<br />
- Na, végre haver. Hol a fenében vagy? Mi újság? <br />
<br />
- Nincs most hozzád kedvem Tom - mondtam, miközben igyekeztem leplezni a türelmetlenségem. <br />
<br />
- Mi van? Hol vagy? <br />
<br />
- A kórházban. Nemsokára megszületik a lányom. <br />
<br />
- Te atya ég. Azért szólhattál volna. Akarod, hogy odamenjek? Anyukádéknak szóltál? <br />
<br />
- Még nem. Olyan gyorsan történt mindent. Még a papírokkal vacakolok, de megyek is hozzá. Megtennéd, hogy szólsz nekik? <br />
<br />
- Naná. Aztán ügyesen, be ne ájulj haver. <br />
<br />
- Marha vicces vagy Tom. Mennem kell. <br />
<br />
- Oké, szólok a családnak és bemegyünk. Hátha addigra már apuka leszel - mondta ezt is vigyorogva, de most nem éppen voltam humoromnál, de tőle persze nem is vártam mást. <br />
<br />
Elköszöntünk egymástól, addigra szerencsére a nővérke is végzett, így rögtön rohantam is a feleségemhez. <br />
<br />
Bradly a szülőszoba előtt várt rám. Még mielőtt letámadtam volna, hogy hol van Kristen, egy kórteremszerűség felé vezetett, ahol nekem is be kellett öltöznöm, ha Kristen mellett akarok lenni. <br />
<br />
Nem sokkal később, amint végeztem az öltözéssel, végre ismét vele lehettem. Ez idő alatt őt is átöltöztették és elvégeztek mindent teendőt, és már csak maga a szülés van hátra. <br />
<br />
Szerelmem mosolyogva és hálásan pillantott felém, amint beléptem hozzá. <br />
<br />
Rögtön mellé léptem és amennyire lehetett mellé ültem. Rögtön a kezem után kapott és boldogan néztem összekulcsolódott ujjainkra. <br />
<br />
- Szeretlek - súgtam neki, miközben mélyen a szemébe néztem, ahol ugyanezt a leírhatatlan érzést láttam tükröződni, amit egy csókkal is megpecsételtünk. <br />
<br />
Persze csak óvatosan, hiszen Kris mindenféle kütyükre volt kötve, amik az ő és persze a baba állapotát is figyelték. <br />
<br />
Bradly magunkra hagyott bennünket, és nővérek sem nyüzsögtek mindenhol. Ekkor maradtunk kettesben. <br />
<br />
Mint maga a kórház is, a szoba is nagyon jól felszerelt volt. <br />
<br />
Ahogy Bradly elmondta Krisnek, amíg én nem voltam itt, már nem nagyon kellene járkálni, mert most már tényleg bármelyik pillanatban megindulhat a szülés. Egyre sűrűben jöttek a fájásai is. <br />
<br />
Szinte megbabonázva hallgattuk hála a monitoroknak a kislányunk szapora szívhangját, néha egy- egy szerelmes csókot váltva. <br />
<br />
Lassan, ahogy egyre közeledett az idő, úgy sűrűsödtek a fájások, és egyre többször néztek rá a nővérek is, akik ellenőrizték őt és a babát, hogy körülbelül mikor is érkezik meg, amit a méh tágulásából állapítanak meg. <br />
<br />
Amint közeledett ez a pillanat, én egyre idegesebb lettem. Bradly ekkor már itt volt velünk, akárcsak Thomas, aki segített neki, és persze mindenekelőtt Kristennek. <br />
<br />
Szerelmem már most elég megviseltnek tűnt a fájások miatt, de még inni sem adhattam neki, csak vizes ruhával nedvesíthettem be a száját, hogy mégis némi folyadékhoz jusson. <br />
<br />
Közben végig a kezem szorította, a vége felé egyre erősebben. Én pedig most sajnáltam, és rossz volt csak ott ülni, és tudni, hogy én nem segíthetek neki, csak ennyit. <br />
<br />
Igaz elképzelni lehet, de nem tudom milyen érzés, és mennyire fájhat a szülés, nemcsak neki, hanem minden nőnek, amikor egy új életet hoznak a világra. És ezért csak tisztelni lehet őket, hogy ennyi mindent kibírnak. <br />
<br />
Sokat jártunk el mindenféle terhes tornára és ilyesmikre, ahol elég sok mindent tanultam én is, többek között a babákról is, és hogy mégis mi az a kis dolog, amiben egy férfi ilyenkor segíthet a párjának. <br />
<br />
Az egyre sűrűsödő fájások közepette a tanult légző gyakorlatokat végeztük együtt, amiért Kristen hálás pillantásokat vetett felém, míg keze egyre erősebben szorította az enyémet, homlokán pedig izzadtság gyöngyözött. <br />
<br />
Egy hangosabb nyögéssel adta tudtunkra, hogy valószínű itt az idő. Ekkor lépett mellénk Bradly. Kristen szülő helyzetbe helyezkedett a szülőágyon, már amennyire bírt, persze a segítségünkkel. <br />
<br />
Az események ezután teljesen összemosódtak előttem. Szerelmem nem kicsit szenvedett meg az elmúlt percekben, de ahogy látom rajta, ezért a csodáért bármikor képes lenne újra átélni ezt. És igaz ő nagyobb részt is vállalt, hogy ez a csoda most velünk van, bármikor, és remélem még sokszor lesz alkalmunk átélni ezt. <br />
<br />
Végig mellette voltam, miközben neki nyomnia kellett, amikor Bradly kérte, és jóformán teljesen elszorította a kezem, de egy pillanatra sem hagytam volna magára, és amiben csak tudtam, és amit a terhes tornákon és a szülésre való felkészítés alatt tanultunk, igyekeztem itt hasznát venni ezeknek. <br />
<br />
Amikor azonban meghallottuk a világ legszebb hangját, mindkettőnk lélegzete elakadt, és azt hiszem Kristen nevében is elmondhatom, hogy mérhetetlen boldogságot éreztünk. <br />
<br />
Először hallottuk meg a kislányunk hangját, amit egy kevésbé szebb hang követett, Bradlyé. A mondandóját ő hozzám intézte. Vagyis a kérdést, hogy szeretném-e én elvágni a köldökzsinórt. <br />
<br />
Sosem voltam oda az ilyesfajta dolgokért, és habár sosem vallottam volna be Krisnek, féltem, hogy nem leszek képest ezt ájulás nélkül végigcsinálni, ha végig kell néznem, ahogy szül. Nem én lettem volna az első férfi, aki így jár. De szerencsére a nehezén túl voltunk zökkenőmentesen, és eszem ágában sem volt ezt a megismételhetetlen és csodás pillanatot elszalasztani. <br />
<br />
Egy pillanatra sem haboztam. Amint ez megtörtént, újabb sokk, de ezúttal jó értelemben. A kezembe vehettem a lányunk. <br />
<br />
A kis csöppség olyan apró volt, hogy szinte féltem megfogni őt, nehogy valami baja essen. Eddig ügyesen próbálgatta a kis, vagy inkább kissé nagyobb hangját, de most a sírás abbamaradt. <br />
<br />
Egymásra néztünk, és talán hihetetlen, de mintha egy aranyos kis mosoly jelent volna meg az arcán. <br />
<br />
Teljesen lenyűgözve álltam ott a kislányommal a karjaimban. Majd az anyukája mellé léptünk, aki szintén hasonló ámulattal szemlélte a kis csöppséget. <br />
<br />
A karjaiba adtam a kislányunk és rögtön észrevettem szerelmem könnyeit végigcsordulni az arcán. Ezúttal a boldogság könnycseppjeit. Magam is hasonlóképp éreztem. <br />
<br />
Kristen és én ugyanolyan csodálattal és boldogsággal figyeltünk szerelmünk gyümölcsét, életünk új értelmét. <br />
<br />
Alig akartam elhinni, hogy ez igaz lehet. Azt hiszem, egy férfi, és férj számára ezek az élete legcsodásabb percei. <br />
<br />
<br />
Igaz, sosem panaszkodna erre, sem ő sem én. Hiszen hála neki, itt tarthatjuk a karunkban szerelmünk gyümölcsét. <br />
<br />
A lényeghez, hogy ő most itt lehessen, igaz én is hozzájárultam, de a javát szerelmem vitte véghez. <br />
<br />
Benne fejlődött hónapokon át, és most a világra hozta őt. A világ legszebb és legegészségesebb kislányát. <br />
<br />
Amint meghallottam felsírni őt, leírhatatlan érzések lettek úrrá rajtam. Egyetlen egy gondolat kavargott a fejemben. <br />
<br />
Apa lettem. <br />
<br />
Kristen szemei is ugyanezeket az érzéseket tükrözték, amiknek az örvénye bennem is kavarog. <br />
<br />
Mérhetetlen szerelem, boldogság, csodálat, hála, főként a sorsnak, hogy ezt a csodás nőt az utamba vezette és, hogy annyi félreértés és hiba után mégis kitartottunk egymás mellett. <br />
<br />
Ahogy én, ő is a karjába vette az apró csöppséget. Figyeltük őt, aki talán kissé megszeppenten szemlélte a számára új világot, és akinek mintha mégis egy kis mosoly ült volna ki az arcára, amikor hol engem, hol az anyukáját nézte. <br />
<br />
Jelen pillanatban sem Kris, sem én nem voltunk képesek kinyögni egy értelmes mondatot. Ehelyett csodálattal figyeltük a kislányunkat, aki már most teljesen elbűvölt. Még ha ilyen pici is, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan gyönyörű és imádnivaló lesz, mint az édesanyja. Sőt, már most olyan. <br />
<br />
Egy dologban voltam egészen biztos. Immár két értelme van az életemnek, akikért mindent meg fogok tenni, hogy boldogok legyenek. <br />
<br />
- Nagyon szeretlek - mondtam szinte suttogva szerelmemnek, aki boldog mosollyal az arcán, szemeiből sugárzó szerelemmel kísérve viszonozta a vallomásom, majd egy csókkal pecsételtük meg. <br />
<br />
A boldog pillanatokat Bradly zavarta meg, aki el akarta venni tőlünk a picit, hogy elvégezhessék az ilyenkor szükséges vizsgálatokat. <br />
<br />
- És a nevét még nem is tudjuk ennek a csöppségnek - pillantott ránk Bradly. <br />
<br />
Kristennel ismét összeakadt a tekintetünk. Két név között vacilláltunk. Mindkettő nagyon tetszett, és nem igen tudtunk dönteni, de végül sikerül. <br />
<br />
Azt hiszem a családunk és mindenki érteni fogja, főleg egy személy, akinek nagyon hálásak vagyunk mindenért, és nem hiába döntöttünk így. Nem egy vagy kettő, akár öt vagy több nevet is tudtunk volna adni neki, de az elég érdekesen hangzott volna, ezért dönteni kellett. <br />
<br />
- A neve Jazmine Ashley Pattinson - mondta Kristen egy percre sem véve le a szemét a lányunkról. <br />
<br />
- Csodás nevet, vagyis neveket választottatok - gratulált Bradly a kislányunkhoz. <br />
<br />
Ezután azonban mindkettőnk bánatára elvittél tőlünk Jazmine-t megfürdetni és az ilyenkor szükséges vizsgálatokat elvégezni, és persze előtte megkapta a csöpp kis kezére a karperecet a nevével. <br />
<br />
Miután elvitték őt, Krishez fordultam, aki igencsak kimerültnek tűnt. <br />
<br />
De az örömünkön semmi sem ronthatott. Hamarosan átvitték a szobájába Kristent is. Nem sokkal később Bradly nézett be hozzá, hogy minden rendben van-e vele, és nem egyedül jött. <br />
<br />
A lányunkat is magával hozta, akit rögtön Kristen karjába adtam és melléjük ültem. <br />
<br />
Kristen miután kettesben, vagy inkább már hármasban maradunk, etette meg először a lányunkat. Kissé irigyeltem is érte, nem magát az ennivalót, hanem azt, amilyen formában kapja a kis csöppség. Persze apucira most jó néhány kemény hét vár, amikor is hozzá sem nyúlhatok a feleségemhez. <br />
<br />
Rögtön meg is dorgáltam magam az ilyesféle gondolatokért pont most. <br />
<br />
Félretéve ezeket a képeket a fejemben, inkább életem immár két szerelmét csodáltam. Kristent és a kis Jazmine-t. <br />
<br />
Kristen pedig hol engem, hol a lányunkat nézte. <br />
<br />
- Szívem, azt hiszem, ideje lenne szólni a családunknak. <br />
<br />
- Megkértem Tomot, mikor ideértünk, hogy szóljon nekik. Tudom, hogy anyu meg fog ölni ezért, de akkor nem voltam olyan idegállapotban, csak veletek akartam lenni, Tom pedig akkor hívott pont. <br />
<br />
- Szerintem meg fogják érteni - biztosított Kris. <br />
<br />
Az idő kettejükkel hihetetlen gyorsan telt. Miután Kristen megetette a kicsit, nem sokkal később Bradly jött be érte, hogy Jazmine-nak és Kristennek is pihennie kellene kicsit. Persze neki, és nekem sem volt semmi kedvem elválni a kicsitől, de abban igaza volt, hogy a nehéz órák után Krisre is ráfér egy kis pihenés és utána rögtön visszakapjuk a kis csöppségünket. <br />
<br />
Mindketten megszeretgettük őt, majd Kristent is megcsókoltam és kicsit magára hagytuk, hogy pihenhessen. Addig én Bradlyvel mentem, és letettük a csecsemő osztályon a többi újszülötthöz a mi kicsikénket is, ahonnan tovább lehetett csodálni őt, amíg ő maga is barátkozik a kinti élettel. <br />
<br />
Visszafelé sétálva Kris szobájához, megköszöntem mindent Bradlynek. <br />
<br />
A szoba elé érve azonban egy újabb sokk ért. Vagy inkább néhány kissé dühös szempár. A családunk. <br />
<br />
A szüleim, és Kris szülei, a nővéreim, Ashley és Kellan és persze Tom. <br />
<br />
Milliónyi kérdést zúdítottak rám egyszerre, még szerencse, hogy Bradly velem volt és válaszolt a kérdésekre, ami a babát és Kristent illeti. Persze rögtön látni akarták mindkettőjüket. <br />
<br />
Mivel Kris éppen pihen a lányunkat néztük meg, mi ismét, ők először. <br />
<br />
Amint meglátták őt, alig jutottak szóhoz. Akárcsak én, amikor először a karjaimban fogtam őt. Anya és apa büszkén néztek rám, hisz immár én is apa lettem. <br />
<br />
Mindannyian gratuláltak nekünk, és alig várták, hogy közelebbről és persze agyonra babusgassák Jazmine-t. <br />
<br />
- És elárulod végre a nevét? - kérdezte apa. <br />
<br />
- Kis türelem. Ha Kristen felébred, megtudjátok, és megismeritek őt - mondtam mosolyogva. <br />
<br />
Mindenképp meg akartam várni vele Krist. A lányok odáig voltak. Főleg Lizzyék és Ashley. Már most azt tervezték, hová viszik, hogy fog öltözködni és ilyesmik, mi pedig csak jót mosolyogtunk rajtuk. <br />
<br />
- Apám haver, el se hiszem. Egy kiscsaj. Vagyis még egy nő. Gratulálok tesó, tündéri a csajszi - mondta Kellan, és közben Ashley odabújt hozzá. <br />
<br />
- Kösz, haver. Azt hiszem, ideje lenne neked is felnőni, és ki tudja, szerintem te is elbírnál még egy nővel - mondtam neki halkan, mikor Ashley a lányokhoz állt. Rögtön értette, mire mondtam. <br />
<br />
- Á haver, nem vagyok én apának való. Ez neked áll jól. <br />
<br />
- Ez nem arról szól kinek áll jól. Nem olyan régen, amíg nem ismertem Kristent, én se gondoltam volna. Nem azt mondom, hogy soha, hanem hogy a közeljövőben apa leszek. Nem mellesleg egy ilyen csodás kislány édesapja, és ugyanilyen fantasztikus nővel az oldalamon. Szóval ne írd le magad. A fantasztikus nő már neked is megvan. <br />
<br />
Kellan hol Ashleyre, hol a lányomra pillantott, és láttam rajta, hogy elgondolkozik azon, amit mondtam. <br />
<br />
A csibészes mosolyával nézett felém, de mielőtt bármit is mondott volna, Ash jött oda mellénk, és bújt Kellanhoz. <br />
<br />
- Igazad van, az egyik nő már megvan - mondta Kellan, Ashley persze semmit se értett, de a barátom nem akarta beavatni, miről is beszéltünk, inkább sikeresen terelte a témát. Ki tudja, talán legközelebb miattuk gyűlünk majd itt össze - gondoltam magamban. <br />
<br />
Leültünk egy a családtagok számára fenntartott, amolyan nappaliszerűségben, ahol a család minden részletről kifaggatott, amíg Kristen kipiheni magát. <br />
<br />
Ami nem tartott olyan sokáig, csupán néhány órát, amíg Jazmine ismét éhes nem lett és a mamit követelte. Kicsit magára hagytam a családot, amíg a lányunkat bevittem az anyukájához. Neki is elmondtam, hogy itt vannak a szüleink, és a többiek és rajta is úrrá lett az izgatottság. És persze a felhőtlen boldogság, amikor ismét a karjaiba vette Jazmine-t. <br />
<br />
Jazmine édesen feküdt Kris karjaiban, miközben a mamája etette őt. <br />
<br />
- Csak nem irigykedsz? - zökkentett ki a gondolataimból Kristen. <br />
<br />
- Egy kicsit - vallottam be. De nem magát az ennivalót irigylem tőle - tettem hozzá. <br />
<br />
- Azt valahogy sejtettem - mondta mosolyogva, majd kuncogva magához csalogatott. <br />
<br />
Amíg a lányunk is táplálkozott egy kicsit, én is kaptam a számomra nélkülözhetetlen csókokból, amik nélkül már létezni sem tudok. <br />
<br />
- Köszönöm - suttogtam, miután ajkaink elszakadtak egymástól, és visszaültem melléjük az ágyra. <br />
<br />
- Mit? <br />
<br />
- Őt. És ezt. Hogy vagytok nekem. <br />
<br />
- Én köszönöm, hogy vagy. Szeretlek. <br />
<br />
- Én is téged. Mindennél jobban - mondtam neki, és a karjára pillantottam, ahol hirtelen megcsillanni láttam valamit. <br />
<br />
Amit a szülés közben levehettek róla, de ismét rajta van. Sőt, valamit, amit mióta szétváltunk, nem láttam nála. <br />
<br />
- Megkértem Bradlyt, hogy hozza be nekem. Akkor vettem le, amikor . . . . . . <br />
<br />
- Tudom. - Tudom mikor vette le. Mikor elhagyott az én hibámból. <br />
<br />
A karkötő, amit tőlem kapott. Vagyis kaptunk mindketten az első búcsúnkkor, amikor nekem el kellett hagynom őt, hogy visszamehessek LA-be, és amikor ő még a testvérem jegyese volt. Amikor Párizsban vallottunk örök szerelmet egymásnak. <br />
<br />
Kristen a karomra pillantott, ahol én azóta is viselem a számomra oly fontos ékszert, ami az egyik legcsodásabb napunkat juttatja eszembe. Amiből persze kismillió van, szinte minden pillanat az, mióta megismertem őt. <br />
<br />
- Imádlak - suttogtam a szemébe nézve, amik ugyanezt a mély és csodás érzést tükrözték felém. <br />
<br />
Jazmine pont ezt a pillanatot választotta, hogy abbahagyja a cumizást édesanyja kebleiből. <br />
<br />
Ezután jöhetett a büfiztetés, amit apuci vállalt. Kristen még kissé óvatosan mozgott és a kanapéra ült. Mellé ültünk a kicsivel, ekkor dugta be az ajtón a fejét Lizzy. <br />
<br />
- Bejöhetünk? <br />
<br />
- Persze. Éppen végeztünk az evéssel - válaszolta Kristen. <br />
<br />
A következő pillanatban már szinte mindenki a szobában volt. <br />
<br />
- Ó drágáim, annyira édesek vagytok - ámuldozott anya, akárcsak Jules. <br />
<br />
Mindkettőjük számára furcsa lehet a kép, amit látnak, hiszen eddig mi voltunk az ő kicsikéik, és most már mi is szülők vagyunk. <br />
<br />
Persze a csajok Liz, Vic és Ashley rögtön a picit akarták megfogni. A csajok teljesen odavoltak érte. Tom persze most is hozta a formáját. <br />
<br />
Kristen nem nagyon merte az ő karjaiba adni, de most igyekezett jól viselkedni. Amint a karjaiba a fogta csupán pár órája világra jött kislányunkat, mindannyian csak ámultunk. <br />
<br />
Mint egy gyerek gügyögött neki és beszélt hozzá, Jazmine pedig mosolyogva hallgatta őt. <br />
<br />
- Látjátok, mondtam én, hogy őt is leveszem a lábáról. Imádni fogom ezt a kiscsajt - mondta Tom, amit persze nem hagyhattam szó nélkül. <br />
<br />
- El a kezekkel haver. <br />
<br />
- Majd ő eldönti, igaz tündérem? - mosolygott a lányunkra, mi pedig csak nevettünk Tomon. <br />
<br />
Persze anyáék és apuék sem maradtak ki a sorból. Elnézve őket, Jazmine egy pillanatra sem lesz magára hagyva, mindig valaki karjaiban volt. <br />
<br />
Akkor figyeltem leginkább, amikor Ashley Kristen mellé ülve vette a karjaiba. Kellannal és Tommal kicsit arrébb álltunk és beszélgettünk, amíg a csajok is kibeszélték magukat. <br />
<br />
Rögtön a barátomra pillantottam, aki azt hiszem az előbbi beszélgetésünk hatására végig szerelmét figyelte. <br />
<br />
- Nagyon jól áll neki a baba - súgtam Kellannak. <br />
<br />
- Mit sutyorogtok? - kérdezte Tom, így őt is be kellett avatni, és mint mindenhez, ehhez is volt hozzáfűznivalója. <br />
<br />
- Mindenki gyereket akar? Haver, mi van veled is? Bár a csajnak jól áll, akárcsak Krisnek, szóval hajrá - veregette vállon Tom Kellant. <br />
<br />
A fiúk kissé elmerültek ebben a beszélgetésben, addig én az életem két értelmét néztem. Néha egy-egy végtelennek tűnő pillanatra összeakadt a tekintetünk, majd mindketten a lányunkat néztük. <br />
<br />
- Annyira büszke vagyok rátok fiam. Csodás szülők lesztek, és ami a legfontosabb, ti is imádjátok egymást - jött oda hozzám anya. <br />
<br />
- Ez igaz. Ők a mindenem - mondtam anyának, és láttam rajta mennyire büszke rám, ránk és ez még nagyobb boldogsággal töltött el. <br />
<br />
- Nick és Nikki holnap érkeznek. Apád szólt nekik, mielőtt elindultunk. Kissé mérges volt ő is, hogy nem te szóltál nekik, de megértik, és alig várják, hogy láthassanak titeket - mondta anya nekem és Kristennek is. <br />
<br />
- Mi is őket - válaszolta szerelmem, aki ismét a karjaiba vehette Jazmine-t, miután mindenki megszeretgette őt. <br />
<br />
- És akkor eláruljátok végre a nevét? - kérdezte Tom, eddig előttük ugyanis mindig becézgettük, csak főleg egy valaki miatt akkor akartuk elmondani, hogy neveztük el, amikor mindenki nagyjából itt van. <br />
<br />
Szerelmem maga mellé hívott. Szorosan hozzám bújtak a kislányunkkal. <br />
<br />
- A mi kis tündérünk neve Jazmine Ashley Pattinson - mondtam büszkén, és a lányunk mosolygós kis arcát figyeltem, amiről reméltük, hogy neki is tetszik a név, amit kapott. <br />
<br />
Közben egy személyre tévedt a tekintetem, aki a mi nagy mackónk karjaiban volt és nem igen jutott szóhoz. <br />
<br />
Kristen idehívta őt hozzánk, és láttam mindkettőjükön, hogy meghatódtak. <br />
<br />
- Nemcsak azért kapta ezt a nevet másodiknak, mert gyönyörű - kezdett bele Kris, miközben a másik oldaláról Ashley mellé ült - hanem mert nagyon sokat köszönhetünk neked. Nagyon sokáig te vigyáztál mindkettőnkre, és szerettük volna ezt viszonozni valahogy, és hogy ő is tudja, hogy nagyon szeretünk téged, és ha nagyobb lesz, hogy mennyi mindent köszönhetünk neked - mondta Kris Ashleynek. <br />
<br />
- Ó, Kris. <br />
<br />
- Köszönjük még egyszer, hogy mellettünk voltál akkor - tudtam, hogy itt arra az időszakra gondol, amikor én nem voltam mellette. <br />
<br />
Mindig is gyűlölni fogom magam azokért az időkért, hogy a saját hülyeségem miatt kellett távol lennem tőlük, és nem lehettem mellettük. Ezért vagyok én is hálás Ashleynek, hogy addig velük volt, és vigyázott rájuk. <br />
<br />
- Ezért is hálás vagyok Robnak, hogy általa ilyen fantasztikus barátaim lettek - mondta Kris, végignézve Ashleyn, Kellanon és Tomon, és persze Lizzyéken akiket még korábbról ismét. <br />
<br />
- És persze Peter, Elizabeth és Nikkit is értem ez alatt - tette hozzá. <br />
<br />
- Ezért nem tartozol köszönettel. Mi is szeretünk titeket, és örülök, hogy segíthettem. És persze ezek után is bármiben. Ennek a kis tündérnek bármit. Köszönöm - mondta Ashley, és amennyire Jazmine engedte, megölelte Kristent, majd engem is. <br />
<br />
- Remélem, tetszik a neved, drágám - mosolygott a lányunkra, aki az apró kis ujjacskáival megfogta Ashley ujját. <br />
<br />
- Ahogy látom, bejön neki - mondta Tom és mind nevetésben törtünk ki. <br />
<br />
Hihetetlen gyorsan szaladt az idő így együtt. Anyu rengeteg finomságot hozott többek között Krisnek. Bradly is benézett hozzánk, hogy megnézze a mi kis hercegnőnket, akinek ideje volt aludni menni. <br />
<br />
Kristen és én is ilyenkor mindig elszomorodtunk, mikor elvitték, de a kis Jazmine tényleg elálmosodott, és anyuék is menni készültek, hogy Kris is pihenhessen. <br />
<br />
- Mikor engednek haza kicsim? - kérdezte Jules Kristentől. - A testvéred is nemsokára hazajön, alig várja, hogy lásson benneteket - tette hozzá. <br />
<br />
- Én is őt. Nagyon hiányzik már. Még két napot maradnunk kell, de jó kezekben vagyunk, utána hazavisszük Jazmine-t. <br />
<br />
- Nem tudom, mit hagytatok otthon, de addig mi elintézünk minden,t mire hazajöttök - lelkesült fel Lizzy. <br />
<br />
- Igazad van, valamit ennetek is kell majd nektek is - mondta anya. <br />
<br />
Szerencsére anyáék sokat segítettek eddig is, főleg az utóbbi hetekben, amikor már nem igen engedtem Kristent otthon ténykedni. Persze a takarítás ez - az nekem is ment, de a főzéssel nem állok valami fényesen. És most minden időt a lányunkkal szeretnénk tölteni, és szerintem, nemcsak mi, hanem a családunk is. <br />
<br />
Mindenki elköszönt Jazmine-tól, Kristen és én is magunkhoz ölelgettünk őt, és puszilgattuk majd Bradlyvel visszavittük őt az ágyába. Ahol egy kis szundítás után úgyis hamarosan ismét éhes lesz. <br />
<br />
Mire visszaértünk, anyuék menni készültek. Bradly is végzett mára, így ő is Lizzyvel és anyuékkal ment haza, mondván, hogy később úgy is benéz ránk. <br />
<br />
Kristen és én is megköszöntünk neki is mindent. <br />
<br />
- Erről egy szót se többet. Nekem volt öröm világra segíteni ezt a tündért, akinek csodás szülei lesznek - mondta Bradly, akit az utóbbi időben én is megkedveltem, miután tényleg láttam, hogy komolyak a szándékai Lizzyvel, és nem a feleségem érdekli. <br />
<br />
Jules, Ashleyék, anyuék, a csajok és Tom is elköszöntek, majd ismét magunkra maradtunk. <br />
<br />
Láttam Krisen is, hogy fáradt, és mi tagadás, ilyen lesz még egy darabig, amíg mindig figyelni kell a kicsire, de ez az, amit egyikünk se bán. <br />
<br />
Óvatosan felsegítettem a kanapéról és lefektettem őt. Rögtön maga mellé pillantott, kissé arrébb húzódva. <br />
<br />
Mellé feküdtem és a karjaimba vontam. <br />
<br />
Furcsa is volt kissé, hiszen mikor utoljára így feküdt a karjaimban, még nagy volt a pocakja, és a lányunk odabent volt még. <br />
<br />
Most viszont már velünk van. Annyit vártuk őt, és itt van. Boldogan néztem Kristen szemeibe, amik ugyanezeket az érzéseket sugallták felém. <br />
<br />
- Nagyon szeretlek - suttogtam neki. <br />
<br />
- Én is téged - érkezett a válasz. <br />
<br />
Felé hajoltam és ajkaimat az övére simítottam. Gyengéd csókokat váltottunk, néha kissé elmélyítve minden szerelmünket belesűrítve a csókokba, már ha ez lehetséges. <br />
<br />
Néhány apró csókkal váltunk el egymástól, és néztem, ahogy Kristen álomba merül a karjaimban, egy kimerítő, de annál szebb nap után, amikor megajándékozott a világ legcsodásabb kislányával… <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Íme ez lenne, várom a véleményeket :)<br />
<br />
Még valami. Vagytok akik már tudtok róla és ki is irtam már, de akkor nem sok infóval. <br />
<br />
Egy teljesen más történetet fogok írni, egy zárt bloggal, ahová nem mindenki léphet be. Vannak akik kaptak már, vagy kértek rá meghívót, ha netán valaki kíváncsi lenne rá írjon nyugodtan ide, vagy akár mailbe :) Ahhoz is kíváncsi lennék a Ti véleményetekre :)<br />
<br />
Pussz (L)Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com15tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-37186633888916632132011-07-02T13:23:00.001+02:002011-07-02T13:25:39.322+02:00Valami másSziasztok! <br />
<br />
Azok akik szoktam komizni, létszi, Lolee, Zeno és még vagytok páran, de egyenként nemtom a mail címeteket dobtok nekem egy mailt ide? : lizzyke21@gmail.com<br />
<br />
Küldök nektek valamit akit érdekel, várom a maileket akik szoktatok írni :) pussz: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-87414308928519087322011-06-29T08:50:00.002+02:002011-06-29T10:08:19.764+02:00Sorry!Sziasztok!<br />
<br />
<br />
Hűű, nem is tudom, hogy kezdjem. <br />
Gondoltam rá, hogy azt írom, hogy ezt még befejezem, aztán itt a vége. <br />
De nem. Eljátszottam a gondolattal, hogy SS-t és Labyrintot még befejezem utána abbahagyom ezt az egész írást. <br />
Nem mondom, hogy már nem érdekel, az nem lenne igaz. Az utóbbi időben csak inkább elfáradtam, minden szempontból. Munka miatt is, és sokszor se erőm se ötlethiány miatt nemtudok nekiesni egy egy fejezetnek. <br />
Szeretem ezt csinálni, félreértés ne essék, csak elfáradtam. És ez mellett kis millió más dolgom is lenne, és sokszor mire idejutok már úgy vagyok vele, hogy ez nem fog menni. <br />
<br />
De abbahagyni nem fogom. Csak egy is kis idő kell, hogy a többi dolgommal is összekapjam magam. Ilyenkor délutános héten amúgy is húzósabb, mert csak 3-4 órát vagyok itthon utána csak késő este jövök. <br />
Szóval a héten nem lesz friss, sajnálom. Ha minden igaz jövőhéten éjszakás leszek, akkor napközben itthon leszek, időm is több lesz, és addigra összekapom magam. <br />
Sajnálom, hogy ígértem, és nemtudom hozni, és ez most így jött ki. <br />
<br />
Annyi van még, mint ti is látjátok ebből a történetből már csak 4 fejezet. Labyrintból sincs már sok, igyekszek azt is befejezni. Utána már csak Új RS és a Twilightos sztori marad, azokra jönnek a frissek ezerrel. <br />
<br />
<br />
<br />
Nektek meg köszönöm, remélem megértitek. Frissek jövőhéten, igyekszek, hogy akkor meglegyen a maradék 4 SS fejli, amivel lezárjuk ezt a sztorit. <br />
<br />
Legyetek jók addig, ha bármi kérdés, óhaj, sóhaj van tudjátok hol találtok. Bocsi még egyszer. <br />
<br />
Puszi: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-42109155175151279042011-06-27T08:48:00.000+02:002011-06-27T08:48:30.793+02:00Ízelítő az 57.-dik fejezetbőlSziasztok!<br />
<br />
Mint a cím is mutatja, ez csak ízelítő, teljes fejezet holnap délelőtt. <br />
Nem magyarázkodok, most ez van. Nekem is kell pihi meg egy kis idő néha, akármennyire is szeretek írni, és kicsit lusta is vagyok mostanság, többnyire a sok új könyvem az oka ennek mostanság. De igyekszek minden szempontból összekapni magam, hogy azokkal is felzárkózzak, meg ezekkel is, és hozni a régen megszokott fejliket, sűrűbben mint most. <br />
Ha ennek hamarosan vége lesz, még több lesz majd a másik blogokon. Egyenlőre ez van, ha van vagy lesz friss azt úgy is látni fogjátok. <br />
<br />
Szóval itt egy kis előzetes a holnapiból. Kérdeztétek páran, hogy látjuk e majd Krist és Robot szülőként. A válasz: igen. Mint az előző végéből kiderül, eljött az idő, hogy megszülessen a bébi, és hogy kedvenceinket anyuka - apukaként is lássuk. <br />
Ebből egy kis ízelítő a többit, holnap :)<br />
<br />
Köszi a türelmetek, pussz: Liz<br />
<br />
57.fejezet /ízelítő/<br />
<br />
<br />
/Rob/ <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Alig akartam elhinni, hogy ez igaz lehet. Azt hiszem egy férfi, és férj számára ezek az élete legcsodásabb percei.<br />
<br />
Szerelmem kimerülten hullott a párnákra az elmúlt órák nehézségei után.<br />
<br />
Igaz, sosem panaszkodna erre, sem ő sem én. Hiszen hála neki, itt tarthatjuk a karunkban szerelmünk gyümölcsét.<br />
<br />
A lényeghez, hogy ő most itt lehessen, igaz én is hozzájárultam, de a javát szerelmem vitte véghez.<br />
<br />
Benne fejlődött hónapokon át, és most a világra hozta őt. A világ legszebb és legegészségesebb kislányát.<br />
<br />
Amint meghallottam felsírni őt, leírhatatlan érzések lettek urrá rajtam. Egyetlen egy gondolat kavargott a fejemben.<br />
<br />
Apa lettem.<br />
<br />
Kristen szemei is ugyanezeket az érzéseket tükrözték amiknek az örvénye bennem is kavarog. <br />
<br />
Mérhetetlen szerelem, boldogság, csodálat, hála, főként a sorsnak, hogy ezt a csodás nőt az utamba vezette és, hogy annyi félreértés és hiba után mégis kitartottunk egymás mellett.<br />
<br />
Ahogy ő, én is a karomba vett apró csöppséget. Figyeltük őt, aki talán kissé megszeppenten szemlélte a számára új világot, és akinek mintha mégis egy kis mosoly ült volna ki az arcára, amikor hol engem, hol az anyukáját nézte.<br />
<br />
Jelen pillanatban sem Kris, sem én nem voltunk képesek kinyögni egy értelmes mondatot. Ehelyett csodálattal figyeltünk a kislányunkat, aki már most teljesen elbűvölt. Még ha ilyen pici is, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan gyönyörű és imádnivaló lesz mint az édesanyja. Sőt, már most olyan.<br />
<br />
Egy dologban voltam egészen biztos. Immár két értelme van az életemnek, akikért mindent megfogok tenni, hogy boldogok legyenek.<br />
<br />
- Nagyon szeretlek - mondtam szinte suttogva szerelmemnek, aki boldog mosollyal az arcán, szemeiből sugárzó szerelemmel kísérve viszonozta a vallomásom, majd egy csókkal pecsételtük meg.<br />
<br />
A boldog pillanatokat Bradly zavarta meg, aki el akarta venni tőlünk a picit, hogy elvégezhessék az ilyenkor szükséges vizsgálatokat.<br />
<br />
- És a nevét még nem is tudjuk ennek a csöppségnek - pillantott ránk Bradly.<br />
<br />
Kristennel ismét összeakadt a tekintetünk. Két név között vacilláltunk. Mindkettő nagyon tetszett, és nem igen tudtunk dönteni, de végül sikerül.<br />
<br />
- A neve . . . . . . .Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-29008852970191259702011-06-16T17:35:00.001+02:002011-06-16T17:35:47.426+02:00NTBF Új fejezetSziasztok! <br />
<br />
Akit érdekel az legújabb Never to be forgotten blogon új fejezet van :)<br />
<a href="http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/2011/06/4-varatlan-fordulatok.html"><br />
http://nevertobeforgotten-byliz.blogspot.com/2011/06/4-varatlan-fordulatok.html</a><br />
<br />
pussz: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-90137967328207268032011-06-12T18:20:00.000+02:002011-06-12T18:20:09.912+02:0056.fejezetSziasztok! Azt hiszem elkezdődik a visszaszámlálás. Ezen kívül még 4 fejezet. Egyre jobban közeleg a vége. Ebben a fejezetben lesz ez az. Na de nem mondok semmit, majd meglátjátok. Köszönöm azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz. (L). Jó olvasást, aki gondolja kíváncsian várom a véleményeket, ebben a fejezetbe lesz mihez azt hiszem. És a hosszúságát illetően sem lehet egy szavatok sem. Szóval jó olvasást. Pussz: Liz<br />
<br />
<blockquote><p><img src="https://lh5.googleusercontent.com/-IbqpoeQ95L0/TfTmuV77UcI/AAAAAAAABH4/-I1WuvROKn8/19668723.png" alt="" /></p></blockquote><br />
56.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Robnak persze eszében sem volt hallgatni Kellanra. A többiek először nem is értették mi az amire Rob ilyen hevesen reagált. Ekkor pillantottak ők is a bejárat felé.<br />
<br />
Ő pedig rögtön fel akart kelni mellőlem, de Tom és Kellan elé álltak és a karjánál fogva állították meg.<br />
<br />
- Szívem, kérlek, ne csinálj hülyeséget. Nem éri meg - néztem rá, de a szeme csak felém is ugyanazokat a szikrákat szórta mint amelyeket Mike felé.<br />
<br />
- Ne mond, hogy véded, azok után amit velünk tett. Ha nem küldi azokat a képeket és vert át minket, akkor nem lettünk volna távol egymástól hónapokig.<br />
<br />
- Tudom, de nem akarom, hogy verekedj vele. Kérlek.<br />
<br />
- Ne haragudj, de ezt eszemben sincs annyiban hagyni, az a mocsok megérdemli.<br />
<br />
- Mond valamit a srác, én segítek - eresztette el Kellan Robot.<br />
<br />
Nemcsak én, hanem Ash is értetlenkedve pillantott párja felé.<br />
<br />
Kisvártatva csatlakozott hozzájuk Tom. Komolyan alig akartam elhinni, amire készülnek ezek.<br />
<br />
- Ti megőrültetek. Eszetekbe ne jusson semmi hülyeségre. Ti is miért adjátok a lovat alá? - kezdett el már majdnem Elizabeth kiabálni filmbeli fiaival és Tommal.<br />
<br />
Persze akármennyire is próbáltam lehetetlenség volt meggyőzni Robot. Ráadásul balszerencsénkre Mike is kiszúrt minket.<br />
<br />
Reméltem, hogy amint megpillantja Rob tekintetét leesik neki, hogy jobb lenne ha menekülőre fogná. De tévedtem. Pont az ellenkezője történt. Megindult felénk. Ekkor tudtam, hogy itt kő kövön nem marad.<br />
<br />
Hibába próbáltam kérlelni Robot, hogy ne foglalkozzon vele, és menjünk inkább, mindenképp beszélni akart Mikeal.<br />
<br />
- Nem akarok itt balhét, és a lányok előtt sem, kijöttök velem? Elbeszélgetünk vele - fordult Rob Tom és Kellan felé. A két idióta persze minden szó nélkül benne volt. Kellan és Tom még össze is pacsiztak.<br />
<br />
- Végre egy kis balhé - csapta össze a kezeit Kellan.<br />
<br />
Hirtelen, esküszöm rá sem ismertem erre a Robra. Megértem, hogy felzaklatja Mike jelenléte, akiről tényleg fogalmam sincs, hogy a fenébe került ide, de hiába kértem, hogy hagyja inkább, mert már semmi értelme.<br />
<br />
Szerencsére, már minden tisztáztunk, és semmit mást nem akartam csak elfelejteni azt ami történt.<br />
<br />
Bradly és Lizzy odajöttek mellém mikor Rob és a fiúk megindultak Mike felé.<br />
<br />
- A férjed nagyon begőzölt erre a pasira. Mit vétett neki?<br />
<br />
- Nem neki, nekik - mondta Lizzy.<br />
<br />
- Miatta ment szét Rob és Kris. Küldött néhány képet Robnak, és ebből lett a félreértés, és hogy több hónapig távol voltak egymástól.<br />
<br />
- Akkor nem csodálom, hogy így bepipult. A helyében és is nekimennék a pasinak - mondta Bradly, mire rá is elég csúnyán néztem.<br />
<br />
- Ne csináld ezt te is. Elhiszem, hogy utálja, legszívesebb én is a pokolba küldeném, de semmit sem akarok csak elfelejteni végre.<br />
<br />
- Sajnálom - mosolygott rám bocsánatkérően Bradly.<br />
<br />
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Itt vagytok az öcsémnek, és semmi hülyeséget nem fog csinálni.<br />
<br />
- Azt ajánlom neki. Nem ért annyit az egész, hogy magát bajba sodorja - mondtam, de tudtam, hogy nem mehetek utánuk. És persze Bradly és Lizzy nem is engedtem volna.<br />
<br />
Hiába próbált mindenki nyugtatni, nem sikerült. Képtelen voltam kiverni a fejemből a képet, hogy lehet hogy Rob és Mike éppen a klubb előtt esnek egymásnak.<br />
<br />
Nemsokkal később azonban nem bírtam tovább. Felpattantam és a kijárat felé indultam. Nick és Bradly akkor pattantak mellém.<br />
<br />
- Eszedbe ne jusson. Nem vagy abban az állapotban - mondták szinte egyszerre.<br />
<br />
- Akkor is véget fogok vetni ennek - mondtam határozottan, majd a két pasi társaságában az ajtó felé indultam.<br />
<br />
Kilépve a látvány ami fogadott hihetetlen és sokkoló volt. Legalábbis számomra.<br />
<br />
Rob éppen Mikeal verekedett. Tom és Kellan a két jómadár pedig a falhoz dőlve nézték őket. Épphogy nem álltak neki szurkolni.<br />
<br />
A hangomra mindannyian odakapták a fejüket.<br />
<br />
- Megőrültetek? Rob kérlek hagyd abba - próbáltam hatni szerelmemre, de szinte mint egy bevadult állat ütötte tovább Mikeot, aki viszonozta az ütéseit.<br />
<br />
- Csináljatok már valamit - kértem Kellanékat. Bradly és Nick engem fogtam le, hogy ne lépjek a két megvadult idióta közé.<br />
<br />
- Rob kérte, hogy ezt hagy intézzék el ketten. Ha szarul áll akkor segítünk neki - mondta Kellan, jóformán mosolyogva.<br />
<br />
Na ebben a pillanatban kevertem volna le neki is egy hatalmasat. Komolyan alig akartam elhinni, hogy ez történik. És hogy Rob ezt csinálja. Még csúnyán nézni se láttam senkire, nemhogy verekedni.<br />
<br />
- Rob kérlek hagyd abba! - próbáltam nem egyszer, de hiába.<br />
<br />
- Megérdemli amit kap - mondta majd tovább püfölték egymást.<br />
<br />
Bár nem tagadom, egy két pofont tényleg kiérdemelt Mike.<br />
<br />
Hiába próbáltam szabadulni Nickék nem engedtek a közelükbe. Ekkor azonban olyan történt amire nem számítottam. Mike egy kést rántott elő a zsebéből és Rob felé hadonászott vele.<br />
<br />
Ami eddig egy rendezzük le verekedésnek indult most elég komolyra fordult. Nemcsak én hanem a többiek is erre még inkább felkapták a fejüket.<br />
<br />
Most már mind be akartak szállni, hogy Rob mellé álljanak.<br />
<br />
Ez volt az a pont amikor én nem bírtam tovább. A félelem, és düh ekkor gyűrt le. Utoljára kértem Robot és Mikeot hagy hagyják végre abba, majd a fájdalomtól összecsuklottam.<br />
<br />
A hasam fogtam, ugyanis elmondhatatlanul fájni kezdett, és a sötétség is kezdett legyűrni, annyit még hallottam, hogy a nevemet szólongatják, de válaszolni már képtelen voltam, majd utol is ért és elhomályosult minden.<br />
<br />
<br />
Fogalmam sem volt hol vagyok amikor kinyitottam a szemem. Kissé kábán néztem körbe. Egy kórházban.<br />
<br />
Hirtelen fogalmam sem volt mióta és miért kerültem ide. Ekkor villant az agyamba egy kép a bár előtti verekedésről.<br />
<br />
Rögtön Robot kerestem a tekintetemmel, de ugyanebben a pillanatban és másik gondolat hasított belém.<br />
<br />
A kisbabám - kaptam a hasamhoz rögtön, és kezdtem el bepánikolni mikor eszembe jutott, hogy milyen érzés volt amikor belém hasított a fájdalom. Most nyilván a gyógyszerek miatt nem érzek semmit.<br />
<br />
A szoba teljesen üres volt. Kezdett egyre inkább eluralkodni rajtam a pánik, hogy mi van a lányommal. Szerencsére ekkor nyitott be az orvos Braldy társaságában. Az ő arca rögtön mosolyra derült amikor meglátta, hogy ébren vagyok.<br />
<br />
Az enyém kevésbe sem volt olyan.<br />
<br />
- Mi történt? A lányom? Ugye nincs semmi baja? Istenem, nem lehet semmi baja - mondtam el hirtelen mindent ami eszembe jutott.<br />
<br />
Bradly leült mellém és megfogta a kezem.<br />
<br />
- Ő itt Thomas. Egy orvos barátom. Az ő kórházában vagyunk. Mellettem ő itt a legjobb orvos.<br />
<br />
- De miért vagyok itt? Nem voltál elég te?<br />
<br />
- Nagyon megijesztettél, ás rögtön hozzá hoztalak. Nagyon jól felszerelt a kórháza, és itt eltudtalak látni, ő pedig segített.<br />
<br />
- Köszönöm magának is - pillantottam Thomasra. Aki ránézésre olyan negyven évesnek mondható körülbelül. De elég fiatalos és jóképű.<br />
<br />
- Nincs mit megköszönnöd. Bradlyvel gyakran vannak közös eseteink, vagy ha ide hozza a betegeit szívesen segítek.<br />
<br />
- És a baba? Ugye semmi baja, kérlek ha . . . .<br />
<br />
- Nyugodj meg Kris - kérte elsőként.<br />
<br />
Elég nehezemre esett ebben a pillanatban, de jó érvet hozol fel.<br />
<br />
- Ha tovább idegesíted magad, akkor lesz baj, úgyhogy higgadj le, mert azzal csak ártasz magatoknak. Nem akarlak ilyesztgetni, de az a balhé nem tett jót nektek, se babának. Muszáj lesz ezektől kímélned magad, ha nem akarod, hogy baja legyen. Nem akarom, hogy idegeskedj ezen, azért mondom el, hogy gondold át és vigyázz magatokra.<br />
<br />
- Tudod, hogy nem direkt csináltam. Képtelen voltam nézni, hogy azok ketten szétverik egymást, főleg nem, ahogy Mike bántani akarta Robot.<br />
<br />
- Elhiszem.Ezért ő is megkapta a magáét tőlem. Talán gonoszul hangzik, de meg is érdemli, hogy most rosszul érzi magát. Tudom mi történt azzal a pasival, de akkor sem kellett volna belemennie ebbe, főleg nem mikor kérted, hogy hagyja abba. Nektek és neki is baja még nagyobb baja eshetett volna.<br />
<br />
- Akkor vele minden rendben ugye? - simítottam a kezem hasamra, és szinte könyörögve néztem immár a két orvosomra.<br />
<br />
- Most már minden rendben. De nagyon rosszul voltál. Ne csinálj többet ilyet. Most már nem csak magadat veszélyezteted.<br />
<br />
- Sajnálom, de képtelen voltam csak ott állni.<br />
<br />
- Értem, de legközelebb ha netán bár ezek után kétlem, de akkor hagyd az ilyesmit a férjedre. Elnézve tud ő vigyázni magára.<br />
<br />
- Hol van most?<br />
<br />
- Odakint. Elég ramatyul fest. Rá is a frászt hoztad. És magát hibáztatja amiért ez történt. Nem mert bejönni hozzád. Akkor volt bent amikor aludtál. Azóta csak egyfolytában azt kérdezgeti, hogy vagytok és minden rendben lesz e. És itt vannak a családjaitok is.<br />
<br />
- Istenem. Nem gondoltam, hogy ilyen vége lesz annak az estének. És majdnem baja esett a lányomnak. Abba belehaltam volna ha elveszítem.<br />
<br />
- Nem lett semmi baj. Úgyhogy ezentúl szigorúan csak pihenés. Eszedbe ne jusson semmit csinálni - mondta ellenmondást nem tűrően Bradly.<br />
<br />
- Megígérem.<br />
<br />
- Helyes - mondta egyszerre Thomassal.<br />
<br />
- Akarod, hogy szóljak neki? - kérdezte. Rögtön tudtam, hogy kire gondol.<br />
<br />
- Előtte beszélhetek Tommal? Ő is itt van?<br />
<br />
- Persze. Szólok neki.<br />
<br />
- Köszönöm.<br />
<br />
Bradlyt is meglepte, hogy nem Robot akarom látni rögtön. Lehet, hogy most ő is azt fogja hinni, hogy tényleg haragszom rá. Pedig nem így van. Vagyis részben.<br />
<br />
Amiért nem volt képes abbahagyni ezt hiába kértem. Az az őrült akár meg is sebesíthette volna. Vagyis ki tudja mi történt miután engem elnyelt a sötétség. Ezt akarom megtudni Tomtól.<br />
<br />
Aki épp ebben a pillanatban nyitott be.<br />
<br />
- Jól vagy? -jött oda mellém rögtön.<br />
<br />
- Vagyis vagytok.<br />
<br />
- Igen. Szerencsére.<br />
<br />
- Ennyire haragszol rá?<br />
<br />
- Nem, csak egy kicsit.<br />
<br />
- Már csak őt is meglepte, hogy először engem akarsz látni és nem őt. Most még jobban utálja magát.<br />
<br />
- Van oka rá. Mi a fenének kellett ezt tennie? Hagynia kellett volna, nem ért annyit az egész.<br />
<br />
- Hát az a mocsok megérdemelte. Nem csoda, hogy Rob így kibukott azok után amiket a disznó mondott neki. De amikor összeestél a látta, hogy valami nincs rendben a babával mikor a hasad fogtad, még sosem láttam ekkor félelmet a szemében. Ezért is utálja most magát.<br />
<br />
- Nem haragszom rá. Hálás vagyok amiért így kiáll és mellettünk áll. Szeretem őt, csak akkor sem kellett volna belemennie Mike mocskos játékaiba, mert majdnem rossz vége lett. Nem szabad többet idegeskednem és semmi izgalom, ha nem akarom, hogy baja essen a babának. Erre kellett volna gondolnia.<br />
<br />
- Tudja ő is. Ezért sem mert eléd kerülni. Mikor Bradly is beolvasott neki, elment. Azt sem tudtuk hová. Egyedül akart lenni. Alig akarta elhinni, hogy a hülyesége miatt elveszíthettétek volna a babát. Imád titeket. És ezek után mondanom sem kell, hogy még jobban utálja a pasit. Örülhetünk ha kiengedik és nem küld rá bérgyilkos a férjed - mondta Tom.<br />
<br />
- Kiengedik? Kit? És honnan?<br />
<br />
- Mikeot letartóztatták mert késsel támadt Robra. Nick időben hívta a rendőrséget és bevitték.<br />
<br />
- Neki semmi baja? Nem bántotta ugye?<br />
<br />
- Ne aggódj. Pihenj inkább. Csak pár kisebb ütés. Mike rosszabbul járt.<br />
<br />
- De mit mondott Robnak?<br />
<br />
- Inkább hagyjuk. Neked nem szabad idegeskedned. Próbáld elfelejteni. Az lenne a legjobb Robnak is. Ha kiengedik a disznót szerintem menekül haza. Bár ez a botrány után, mert a sajtó is tudomást szerzett róla, nem hiszem, hogy az emberek elé akar kerülni. Nyugodj meg, azt nemtudják mi történt, titeket meg sem említ, csak annyit, hogy valami balhéba keveredett és etartóztatták. - mondta Tom amikor látta, hogy ideges lettem.<br />
<br />
- Felejtsük el inkább. Ne említsd neki se. Így is elég szarul néz ki és magát okolja miattatok is. Mint mondtad nem ér annyit.<br />
<br />
- Kösz Tom.<br />
<br />
- Nincs mit tündéreim. Aztán vigyázz a kiscsajra - mondta mosolyogva majd kacsintott rám.<br />
<br />
- Hé, még meg sem született, te nőcsábász.<br />
<br />
- Nyugi, megvárom míg felnő, és majd rokonok leszünk. Tuti ilyen szép lesz mint te.<br />
<br />
- Akkor is el a kezekkel a lányomtól.<br />
<br />
- Ahjjj ezt mondta Rob is. De figyeld meg, hogy ő is imádni fog engem - mondta Tom.<br />
<br />
Ő képes a sok hülyeségével rögtön jobb kedvre deríteni.<br />
<br />
Ekkor éreztem meg valamit. Hirtelen fel sem fogtam mi az, csak elsírtam magam. Persze rögtön a frászt hoztam Tomra.<br />
<br />
- Jézusom mi a baj? Basszus hívom az orvost - mondta Tom, de jelent pillanatban képtelen voltam reagálni. A következő pillanatban már azt a hangot hallottam ami a világot jelenti nekem.<br />
<br />
- Kicsim mi a baj? Mit műveltél vele? - kezdett el ordítani Tommal.<br />
<br />
- Semmit. Az egyik pillanatban még nevetett utána sírni kezdett.<br />
<br />
- Mi a baj életem? Fáj megint? Kérlek mondj valamit - kérte Rob.<br />
<br />
Még mindig alig hittem el. Az érzés ami ebben a pillanatban átjárt maga volt a mennyorság. És ezt csak egy valakivel, legalábbis először - akartam megosztani.<br />
<br />
Életem másik értelmével. Robbal.<br />
<br />
Nem szóltam egy szót sem csak a kezéért nyúltam. Értetlenkedve nézett rám, ahogy a háttérből Tom is. Felhúztam a köpenyem amit a kórházban adtak rám majd Rob kezét a pocakomra simítottam, oda ahol még most is éreztem ezt a csodát.<br />
<br />
Rob is ebben a pillanatban amint megértette hallgatott el.Láttam rajta ugyanazt a döbbenetet amit pár perce én magam is átélek.<br />
<br />
- Istenem - csak ennyit bírt kinyögni, és szinte tátott szájjal, mérhetetlen szerelemmel és boldogsággal teli szemekkel nézett rám.<br />
<br />
- Köszönöm. Annyira szeretlek titeket. Nagyon sajnálom, én . . . .<br />
<br />
- Kérlek, ne rontsd el. Felejtsünk el. Nem akarok gondolni se rá. Nem ér annyit, és idegeskedni sem akarok.<br />
<br />
- Rendben, de akkor is majdnem miattam lett bajotok. - mondta lehajtott fejjel, miközben a keze továbbra is a hasamon volt.<br />
<br />
- Nézz rám - kértem tőle, és ismét a szemembe nézett.<br />
<br />
- Felejtsük el. Nem lett semmi bajunk. És meg lett tiltva az idegeskedés is, szóval ne beszéljünk róla. Ahogy hallottam elintézted őt - mondtam, és ismét elfordította a fejét rólam.<br />
<br />
- Inkább élvezzük ki ezt a csodát - kértem tőle, és ismét éreztük a pocakomban mozgolódó kislányunk amint rugdos.<br />
<br />
- Szeretlek - mondta Rob, majd egy puszit adott a pocakomra.<br />
<br />
- Téged is kicsim, nagyon fogok vigyázni rád és a mamira is - mondta Rob, mire nem is tudom megmagyarázni, de mintha ez a kis csöppség odabent értette volna az apukája hangját és örömteli s rugdosásokkal jutalmazott.<br />
<br />
- Szeretlek - feleltem szerelmem előbbi vallomásra, majd mélyen egymás szemébe néztük.<br />
<br />
- És most ha nem bánod megcsókolhatnál végre - mosolyogtam rá, mire neki is megjelent az arcán a kedvenc mosolyom amit imádok.<br />
<br />
A pici egyenlőre abbahagyta a mozgolóást. Az apukája pedig a világ legédesebb és legszerelmesebb csókjában részesített.<br />
<br />
- Na végre - mondta Tom amikor elszakadtunk egymástól.<br />
<br />
Rob keze végig a hasamon volt. A pici ekkor ismét rúgott egyet. A boldogság és büszkeség amit Rob szeme sugárzott felém mérhetetlen boldogsággal töltött el.<br />
<br />
Ekkor lépett be a szobába, Bradly és a családunk.<br />
<br />
- Mi a baj? Tom szólt, hogy. . . . . .<br />
<br />
- Már minden oké. Bár én még mindig nem értem mi történt - mondta elgondolkodva Tom.<br />
<br />
- A baba most először mozdult meg te lökött - mondta Rob az értetlen Tomnak.<br />
<br />
- Aha, akkor már értem miért fogdosod a tündéreim. Azt hittem itt előttem akarsz nekiesni.<br />
<br />
- Háát éppenséggel akarok, de nem előtted. A tündéreid?<br />
<br />
- Ja, Kris és a kiscsaj.<br />
<br />
- Tudod mit mondtam erre. El a kezekkel a két szerelmemtől.<br />
<br />
- Majd a lányod eldönti ha nagy lesz. Én megvárom.<br />
<br />
- Te megőrültél - mondta Rob a barátjának.<br />
<br />
- Annyira örülök, hogy minden rendben kicsim - jött oda mellénk anya, és Claireék is.<br />
<br />
Kellanék és mindenki itt volt.<br />
<br />
- Minden rendben. Nem akartam megijeszteni senkit, csak Robbal akartam először megosztani ezt - mosolyogtam a páromra aki még mindig a kislányunk mozgolódását élvezte.<br />
<br />
- Ez hihetetlen. Annyira szeretlek titeket.<br />
<br />
- Mi is téged. Már most imád téged ő is - néztem a hasamra.<br />
<br />
- Ahogy én is őt - mondta Rob és egy csókot nyomott a számra.<br />
<br />
- Oké, a nekiesős részt inkább tényleg kettesben, bár nekem jöhet az ingyen pornó - szólalt meg Kellan, mire Ash jól nyakon csapta.<br />
<br />
- Ezt most miért kaptam szivi?<br />
<br />
- Majd adok én neked ingyen pornót. Jobb ha ma a kanapén alszol - adta Ashely a sértődöttett. Eddig sosem láttam veszekedni őket. Bár mikor láttam a Kellannak háttal álló barátnőm cinkos mosolyát tudtam én, hogy Kellan még ezért megkapja a magáét. Bár lehet, hogy ezt a fajta büntetést élvezni fogja. Ha jobban belegondolok, valami ilyesmit most én is élveznék.<br />
<br />
- Ejnye Kris csak nem a te fejedben is ilyen pajzán gondolatok járnak? - vigyorgott rám kajánul Kellan aki azt hiszem átlátott Ashelyn.<br />
<br />
- Ne gondold, hogy mindenki olyan perverz mint te édesem - vágott vissza neki Ash, mi pedig élveztük a kis szópárbajukat, miközben elég jelentőségteljesen néztem Robra. És vágyakozva.<br />
<br />
- Eszedbe ne jusson ilyesmi. Most pihenned kell - súgta a fülembe Rob, miközben a többiek figyelme egy kicsit elterelődött rólunk.<br />
<br />
- Nem akarsz engem? - néztem rá szomorúan és megbántódva.<br />
<br />
- El sem tudod képzelni mennyire kívánlak. És mit tennék ha nem lenne itt mindenki, de most nem lehet. Gondolj magatokra. Neki is pihennie kell - nézett a hasamra.<br />
<br />
- Oké - adtam be a durcást mire mosolyogni kezdett.<br />
<br />
- Tudod, hogy rám számíthatsz tündérem - kacsintott rám Tom, aki szerintem tudta miről van szó.<br />
<br />
- Pofa be Tom - fordult felé Rob.<br />
<br />
- Oké abbahagytam.<br />
<br />
- Úgy hallottam ilyen téren a terhes nők még kívánósabbak. Ezt hiszem ez tényleg igaz - szólalt meg Kellan.<br />
<br />
Szerencse, hogy látszólag anyuék semmit sem értettek ebből, ellentétbe a többiekkel.<br />
<br />
- Oké, erről most inkább később - mondta Rob, majd másfelé próbálta terelni a témát, de az én fülembe már bogarat ültettek. És most ha hülyén hangzik is semmit mást nem akartam csak vele lenni.<br />
<br />
- Mikor vihetem haza őket? - fordult Rob Bradly felé.<br />
<br />
Olyan édes volt. Ahogy már most többesszámban beszélt rólunk, és végig imádatot, boldogságot és büszkeséget sugárzott a tekintete.<br />
<br />
- Ma még maradjanak megfigyelésre, holnap.<br />
<br />
- Jobb lenne otthon, ott is tudok pihenni - néztem könyörgően Bradlyre, de most nemtudtam hatni rá.<br />
<br />
- Holnap. Rád fog férni egy kis pihenés, a torna ráér holnap is - mondta egy köhögéssel egybekötve, de mindenki vette a lapot, ő pedig Lizzyre pillantott.<br />
<br />
Le sem tagadhatná, hogy odáig van a sógornőmért.<br />
<br />
- Oké - sóhajtottam lemondóan.<br />
<br />
- Addig mindent előkészítünk nálatok. Főzünk valamit mire jöttök - mondta anya egyetértve Claireel.<br />
<br />
- Köszi anya - mosolygott Rob hálásan az édesanyjára.<br />
<br />
- Nincs mit kicsim. Vigyázz rájuk - mondta felénk pillantva. Rob persze örömmel teljesítette a kérését.<br />
<br />
Anya és Clairéknek is volt része a mi kis csodánkban. Még rúgott párat a pici, ami őket is teljesen lenyűgözte. Claire elmesélte, hogy Rob is elég sokat mozgolódott odabent. De ettől csak még boldogabb volt,hogy mindig érezte őt.<br />
<br />
Később ők és anyuék is elköszöntek a többiekkel együtt, hogy tudjunk pihenni kicsit. Kellan, Ash és Tom voltak csak ár itt.<br />
<br />
- Vigyázz rájuk öcsi - mondta Nick Robnak mielőtt elment, majd egy puszi után ő is elment Nikkivel.<br />
<br />
- Azt hiszem nekünk is menni kéne - mondta egy huncut vigyorral az arcán Kellan.<br />
<br />
- Holnap találkozunk, aztán pihenjetek - köszöntek el Ashelyvel és ők is elmentek.<br />
<br />
- Jobb én is lépek mielőtt tényleg végig kell nézzem ahogy egymásnak estek.<br />
<br />
- Szeretnéd megfogni? - kérdeztem Tomtól és Robra pillantottam aki rábólintott.<br />
<br />
- Szabad? Egyébként is pont én vidítottalak fel amikor megmozdult. Már most odavan értem látjátok?<br />
<br />
- Persze haver - mosolygott Rob.<br />
<br />
Tom odalépett mellénk és a kezét megfogva a hasamra tettem. Még rugdosott néha a kicsi.<br />
<br />
Amint érezem megmozdulni rögtön Tomra néztünk Robbal. Hihetetlen de csak tátogni tudott mint egy hal. Elég vicces képet vágott.<br />
<br />
- Ez . . . . hihetetlen.<br />
<br />
- Gratulálok haver. Tényleg megfogtad az isten lábát. Aztán vigyázni a tündéreimre, különben annyi neked.<br />
<br />
- Emiatt ne aggódj - mondta neki Rob.<br />
<br />
- Azt hiszem én megyek legurítok párat erre a mai napra. Gondolom ti találtok jobb elfoglaltságot - kacsintott ránk Tom.<br />
<br />
- Ma a két kisasszony csak pihenni fog - mondta Rob.<br />
<br />
- Na ehhez azt hiszem az asszonynak is lesz egy két szava - mondta Tom a pillantásom láttán amivel Robot jutalmaztam a szavai után.<br />
<br />
- Szerintem jobb ha megyek és hagyom, hogy lejátsszátok - mondta Tom, majd puszit nyomott az arcomra, és elköszönt Robtól is.<br />
<br />
Épphogy becsukódott az ajtó Rob megszólalt.<br />
<br />
- Utálhatsz, de ma hozzád sem érek úgy. Pihenned kell. Elég volt ennyi izgalom mára.<br />
<br />
- Oké - vágtam rá, és óvatosan megfordulva az ágyon hátat fordítottam neki.<br />
<br />
- Ne mond kicsim, hogy a mai napot nem bírod ki?<br />
<br />
- Képzeld nem. De látom te igen - mondta sértődötten, majd becsuktam a szemem, hogy tényleg pihenjek egy kicsit ha már ő nem akar velem lenni.<br />
<br />
- Kicsim kérlek . . . .<br />
<br />
- Menj haza Rob, pihenni akarok.<br />
<br />
- Az előbb még nem akartál.<br />
<br />
- De most már igen, holnap találkozunk - mondtam, majd becsuktam a szemem.<br />
<br />
Hallottam, hogy a másik oldalamra sétál, és egyre közelebbről éreztem a lehelletét. Majd elérte ajkaimat. Apró puszikat nyomott a számra, majd a nyakamra hintette édes csókjait.<br />
<br />
- Menni akartál nem? - kérdeztem tőle.<br />
<br />
- Miért csinálod ezt velem?<br />
<br />
- Mit?<br />
<br />
- Megőrjítesz. Tudod, hogy képtelen vagyok ellenállni neked, és nem megadni bármit amit kérsz - mondta, de először nem értettem mire gondol.<br />
<br />
Egészen addig amíg el nem lépdelt az ajtóig és rá nem fordította a zárat.<br />
<br />
- Egy igazi boszorkány vagy ugye tudod? - kérdezte mikor visszaült mellém az ágyra.<br />
<br />
Kivettem a kezem a takaró alól és végigsimítottam a combjain, vészesen közeledve nadrágjának azon pontja felém amely egyre jobban dudorodott.<br />
<br />
Felnyögött amikor végigsímitottam azon a részen. Akárcsak én amikor kőkeménynek éreztem őt.<br />
<br />
A következő pillanatban éhes vadként, mégis gyengéden tapadt ajkaimra. Győzelemittas mosollyal az arcomon viszonoztam a csókját miközben óvatosan szabadított meg a köpenyemtől és rángatta le ő is a még közénk álló zavaró ruhadarabokat, hogy végre átadhassunk magunkat a szerelemnek és a vágynak.<br />
<br />
Talán órákkal később, pihegve feküdtem Rob karjaiban, meztelenül összebújva a szobámban lévő ágyamban miközben apró csókokkal köszöntünk meg egymásnak az elmúlt csodás perceket, órákat.<br />
<br />
- Imádlak kis boszorkám.<br />
<br />
- Héé én nem is . . . .<br />
<br />
- Ó dehogynem kicsim. Egy boszorkány vagy, aki képes mindenre rávenni, mert nemtudok neked nemet mondani.<br />
<br />
- Ne mond, hogy megbántad.<br />
<br />
- Eszemben sincs. De most már pihennetek kell - mondta immár ellentmondást nem tűrően majd egy utolsó tüzes csókot váltva óvatosan kimászott mellőlem és öltözni kezdett.<br />
<br />
Meztelen látványa ismét feltüzelte a vágyaimat iránta, de tudtam, hogy most be kell érjem ennyivel, ha nem akarok kikapni Bradlytől.<br />
<br />
- Csak nem tetszik amit látsz?<br />
<br />
- Hát nem is tudom - húztam el a szám.<br />
<br />
- ÁÁ szóval lenne valaki akit szívesebben látnál így? - kérdezte.<br />
<br />
Először megijedtem ettől mert féltem, hogy ami hülyéskedésnek indult félreértés lesz, de láttam rajta, hogy belemegy a játékba.<br />
<br />
- Talán Tomot - vágtam rá, mire Robnak a torkán akadt a szó.<br />
<br />
- Nem is tudom. Szerintem ő nem lenne az eseted, de ha akarod megkérdezzük.<br />
<br />
- Még meggondolom. Azt hiszem maradok az én félistenemnél.<br />
<br />
- Szóval félisten. Én is megismerhetem őt? Igazán szerencsés alak lehet, hogy egy ilyen nőt tudhat a magáénak.<br />
<br />
- Bár biztos nem szívesen osztozik rajtam - tettem hozzá.<br />
<br />
- Az igaz. Senkivel. Bár egy valakivel mégis - mondta Rob, de annyira elvarázsolt a csibészes mosolyával ismét, hogy először fogalmam sem volt kire gondol.<br />
<br />
- Kivel?<br />
<br />
- Vele - mondtam, majd mellém lépett,és immár felöltözve feküdt mellém, mire rögtön hozzá is bújtam, ő pedig boldogan ölelt magához.<br />
<br />
- Csak vele osztozkodom rajtad - mondta ismét, miközben a kezét a hasamra tette.<br />
<br />
- Nagyon helyes - vágtam rá mosolyogva, majd egy csók reményében hajoltam felé.<br />
<br />
Amint ajkai az enyémhez értek rögtön megnyíltam előtte és boldogan viszonoztam mámorító csókját. <br />
<br />
Később szerencsére semmi sem sejtve, hogy megszegtem a pihenési utasítást nézett be hozzánk Bradly, hogy megvizsgáljon. Rob addig elment hozni nekem valami édesességet amit most ettem volna.<br />
<br />
- Örülök, hogy minden rendben.<br />
<br />
- Én is - mondtam boldogan, és Rob is megérkezett mire az ultrahangos vizsgálathoz értük.<br />
<br />
Minden rendben van a picivel és Robot is teljesen magába bolondította, pedig még meg sem született.<br />
<br />
Másnap kiengedtek a kórházból. Nem sok nyugtunk volt aznap. A családunk és a barátaink nálunk töltötték a napot. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
A hónapok pedig ezután csak úgy elreőültek ezután.<br />
<br />
Sose tudtam, vagy tudom meg mit beszélt akkor aznap Rob és Mike. De már nem is számított. Tényleg elakartunk mindent felejteni, és boldogan várni a picit.<br />
<br />
Minden nap volt mellettem valaki ha Robnak éppen dolga akadt.<br />
<br />
LA-be is vissza kellett mennie pár napra, hiszen hónapok óta eltűnt ő is a világ szeme elől. Tényleg megtette amit mondott és lemondta a filmjeit, hogy csak velünk lehessen. Féltem, hogy idővel ezt megfogja bánni, hiszen eddig imádta ezt csinálni.<br />
<br />
De ismét meggyőzött, hogy semmi okom ezen aggódni, mert most csakis mi vagyunk a fontosak neki, és leszünk is mindig.<br />
<br />
Abban a házban élünk boldogan amit nekünk vett. A hónapok teltével egyre csak nőtt a pocakom, és szinte mindig ficánkolt odabent a mi kislányunk, ezzel a mennyekbe repítve engem és az apukáját.<br />
<br />
A családunk sem lehetett volna boldogabb, hogy végre minden rendben van.<br />
<br />
Csak azt sajnáltuk, hogy a barátainknak el kellett menni. Ashely mivel az utóbbi hónapokat velem töltötte nem dolgozott. Ő és Kellan kaptak főszerepet egy közös filmben.Nagyon várjuk már mit alakítanak ők ketten, akik azóta is imádják egymást. Ugyanúgy ahogy Nikki és Nick, akik szintén LA-ben élnek pár hónapja.<br />
<br />
Mivel Nikkit most odaköti a munkája ott vettek közös lakást. Nick pedig saját ügyvédi irodát nyitott. Amikor csak tudnak ők is hazalátogatnak. Ugyanez a helyzet Vickel és Jacksonnal.<br />
<br />
Tom sem változott semmit. Sokat volt ő is mellettünk, amiért én és Rob is nagyon hálásak vagyunk.<br />
<br />
Rob rá bízott, amíg ő LA-ben intézte a dolgait, Tom pedig boldogan vállalta,hogy vigyáz ránk.<br />
<br />
Miután Rob hazajött az idő hihetetlen sebességgel telt, miközben a mi kis csöppségünk érkezésének napja egyre közeledett.<br />
<br />
Rob minden nap meglepett minket valamivel. Mindent megvett a kicsinek, és persze nekem is, akinek az érkezésére minden elő van készítve.<br />
<br />
Bradly is minden nap meglátogat minket, hogy megnézze minden rendben van e. Szerencsére főleg mióta ő is nagyon boldog Lizzyvel Robnak semmi kifogása ellene.<br />
<br />
Nagyon sok időt töltöttem anyával és Claire-el is, akiket a anyaságról faggattam, hogy tökéletes anyja lehessek a lányomnak. Ők persze örömmel láttak el tanácsokkal.<br />
<br />
Szerelmemmel is a lehető legboldogabbak voltunk. Most így ennyi minden után, azt mondom, hogy mégis megérte az a több hónapnyi szenvedés, hiszen még sosem voltunk ilyen boldogok. Ha ez kellett ahhoz, hogy most minden ilyen tökéletes legyen megérte.<br />
<br />
Így közeledtén a szülés felé Rob még jobban vigyázott ránk mint eddig. Most már tényleg nem nagyon mert hozzámérni. Eddig semmi gond nem volt ezzel.<br />
<br />
Miután akkor kiengedtek a kórházból megkérdeztük erről Bradlyt, és azt mondta semmi okunk tartóztatni magunkat az ilyesmitől, és egy ideig Rob tartotta is magát ehhez.<br />
<br />
Már csak pár nap van hátra a nagy napig. Hiába mondtam neki, hogy semmi bajunk nem lesz, hajthatatlan volt. Bár tényleg elég nagy lettem. Mint egy hordó akkora lett a pocakom, de a férjem még mindig ugyanúgy odavan értem mint eddig. Pedig kissé féltem ettől ha még nagyobb lesz a hasam vagy meghízom nem fogok tetszeni neki.<br />
<br />
Rögtön biztosított erről, hogy semmi okom az ilyesféle gondolatokra. A szülés előtt pár nappal mégsem ért hozzám. Azt mondta ezt a kicsit már kibírjuk, és mert bármelyik pillanatban beindulhat a szülés.<br />
<br />
Persze eszembe sem olt hagyni magam. <br />
<br />
- Kicsim merre vagy? - kiabált utánam Rob.<br />
<br />
- A szobában vagyok - mondtam Robnak aki pillanatokon belül az ajtóban termett.<br />
<br />
- Kissé elmaradtam ne haragudj, nemtudtam megszabadulni Tomtól.<br />
<br />
- Semmi baj - mondtam neki mosolyogva miközben végigmért a tekintetével.<br />
<br />
Épp zuhanyozni indultam és ekkor dobáltam le a ruháimat magamról.<br />
<br />
- Mi az? - kérdeztem mikor láttam rajta, hogy nehezen állja meg, hogy ne jöjjön közelebb, és a levegőt is egyre szaggatottabban veszi.<br />
<br />
- Semmi.<br />
<br />
- Zuhanyozni indultam - mondtam a meztelenségem okát.<br />
<br />
- Mondtam, hogy várj meg. Mi van ha megcsúszol vagy valami?<br />
<br />
- Most már itt vagy nem? Jössz? - kérdeztem tőle kihívóan.<br />
<br />
Közelebb lépett felém, és én is közeledtem felém. Elé léptem és karjaim a nyaka köré fonva simultam hozzá meztelenül. Már ekkor éreztem, hogy nemcsak én kívánom őt.<br />
<br />
Remegő keze a derekamra simult.<br />
<br />
Mielőtt azonban másra is gondolhattam volna, más is éreztem.<br />
<br />
Fájásokat éreztem, Rob is rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben. De ez most nem olyan fájdalom. Egy dolgot jeleztek az egyre sűrűbben jövő fájások.<br />
<br />
- Itt az idő - mondtam Robnak, aki szintén rögtön felfogta mire értem.Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-3293237339990148642011-06-03T23:31:00.002+02:002011-06-07T15:48:55.445+02:0055.fejezetSziasztok! Mint irtam, vagyis drága barátnőm Gabó, akivel üzentem mert nem volt időm írni, hogy este érkezik a friss. Sajnálom, hogy ilyen későn most értem haza és tudtam befejezni. Ez bizony már az 55. fejezet. Már csak 5 lesz. Egyre közeledünk a végéhez. Tartogatok még egy két dolgot, de remélem tetszeni fog. Köszi azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz. Jó olvasást, pussz: Liz <br />
<br />
Köszi Puszmónak (L)<br />
<br />
<br />
<blockquote><p><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-oiPm3-SrGbnpNzc0_TYaqxrGxkf5oVSI2oafsXFQXOp6NcdtDAa5mxs2wNZ5Ke6PLACq25oG46a2irKX7myHaM30yCHbs_XsuHfb3mJR6we3UGI_5m4Z9pLaP6dVm6akLq4mCQH5kQY/" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
55.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Fogalmam sincs, mióta, de már jó ideje annak, hogy ilyen nyugodtan és boldogan ébredtem reggel. <br />
<br />
Nem is csoda, hiszen imádott férjem, Rob karjaiban értek a reggel első sugarai. <br />
<br />
Előbb ébredtem, mint ő. Megfordultam a karjaiban, hogy szemben legyek vele. Szinte még álmában is az az ellenállhatatlan mosoly ült az arcán. Édesen szuszogott mellettem. <br />
<br />
Alig akartam elhinni, hogy ez igaz, és hogy ismét itt van velem. Nem is tudom, mikor éreztem utoljára ekkora boldogságot. Valamilyen szinten ez megvolt az utóbbi hónapokban is, hála egy valakinek. Ennek a kis csöppségnek, aki a pocakomban növekszik. Ő adott erőt, boldogságot és kitartást. Aminek végül meg is lett az eredménye, és az apukája ismét mellettünk van, és minden erejével azon van, hogy minket boldoggá tegyen. <br />
<br />
Hiába a több hónapnyi szenvedés, magány, és a sok félreértés, ismét győzött a szerelmünk, és csak hálás lehetek a sorsnak, hogy kaptunk, adhattunk egymásnak még egy esélyt. <br />
<br />
És nemcsak mi vagyunk ilyen boldogok, hanem a családunk is, hogy ismét együtt látnak minket. <br />
<br />
Ha lehet, még közelebb húzódtam szerelmemhez és finom csókot adtam az arcára, egyre közeledve ajkai felé. Szeme megrezzent, sejtetve, hogy már nem alszik olyan mélyen, vagy csak látszólag. Megmosolyodtam a reakcióját, majd tovább csókolgattam. <br />
<br />
Kíváncsi voltam, vajon meddig tudja az alvást tettetni. Kissé fészkelődtem a karjaiban, hogy jobban hozzáférhessek egy bizonyos testrészéhez. A mellkasát kezdtem el simogatni, amikor már egyre szaporábban vette a levegőt. Ami csak gyorsult, ahogy a kezeim egyre lejjebb kalandoztak. <br />
<br />
Ha ő még aludt is vagy csak ezt mutatta, egy testrésze már nagyon is ébren volt. Az éjjel nem sokat vesződtünk olyannal, mint a pizsama, így teljes valójában tárult elém meztelen kincsének látványa. <br />
<br />
<br />
Ami mi tagadás, az én vágyaimat is életre keltette. <br />
<br />
Miközben simogatni kezdtem férfiasságát, ajkaimmal csodás felsőtestét hintettem be csókjaimmal, amit még mindig látszólag és hallhatólag némán tűrt. <br />
<br />
A következő pillanatban egy elvetemült lépésre szántam magam. Tudtam, hogy ezzel véget vetek a hatalmas önuralmának, és szerintem a sajátoménak is. <br />
<br />
Igyekeztem mégis a pocakom miatt óvatosan mozogni. Átvetettem a lábam a csípőjén és a derekára ültem. Semmi másra nem vágytam jobban, mint hogy végre ismét magamban érezzem őt. Annyi idő után teljesnek éreztem magam. Ismét vele. <br />
<br />
Egy kicsit helyezkedtem rajta, majd a következő pillanatban magamba vezette kőkemény vágyát. <br />
<br />
Az érzés, ami ebben a pillanatban elöntött, leírhatatlan volt. De nemcsaknekem. Rob is velem egyszerre nyögött fel a csodás érzéstől, majd a következő pillanatban csillogó szemeivel találtam szembe magad. <br />
<br />
- Tudtam, hogy tovább nem fogod bírni - suttogtam a szájába, mikor ajkaira hajoltam. <br />
<br />
Szenvedélyesen kapott ajkaim után. Hajamba túrva vont még közelebb magához, miközben nyelvünk a jól ismert és régen járt táncot lejtette. <br />
<br />
Forró csókok közepett kezdtem el kínzóan lassan mozogni rajta. <br />
<br />
- Látom, ma az a célod, hogy az őrületbe kergess - mondta azzal az imádott mosollyal az arcán, miután elszakadtunk egymástól. <br />
<br />
- Lehet - mosolyogtam rá talán kissé ördögien, majd ismét megcsókoltam. <br />
<br />
Elszakadva ajkaitól nyakát kezdtem el csókolgatni. Kezei közben a derekamon kalandoztak, miközben szemeivel a testemet simogatta. <br />
<br />
Egyre gyorsabban kezdtem mozogni rajta, míg ő is felült, továbbra is velem az ölében, hogy ezúttal ő kényeztessen. A nyakam szívogatásával kezdte, míg kezei melleimet becézgették, szemei pedig ezután arra a pontra tévedtek, ahol testünk összekapcsolódott. <br />
<br />
- Szeretlek - mondta ki azt az egy szót, ami számomra mégis mindent jelentett. <br />
<br />
Főként, hogy a szemei is csillogtak felém. <br />
<br />
- Én is téged. Imádlak- válaszoltam, és egy szerelmes csókban forrtunk össze, miközben lassabban, minden pillanatot kiélvezve mozogtam rajta. <br />
<br />
Kisvártatva szinte egyszerre csapott le ránk a gyönyör, tőlem egy hangosabb sikoly, Robtól pedig egy morgásszerűség kíséretében. <br />
<br />
Míg szenvedélyünk lecsillapodott, csókoltuk egymást, majd óvatosan leemelt magáról és az ágyra fektetett. Én tévedtem, amikor azt hittem, ennek itt lesz vége. Most rajta volt a sor, hogy kényeztessen, nekem pedig eszem ágában sem volt ellenkezni. <br />
<br />
Ajkaimtól indulva csókjaival hintette be az egész testem, a hasamnál tovább időzve. Szinte bámulattal puszilgatta, miközben édesebbnél édesebb dolgokat suttogott a babának. <br />
<br />
- Tudod, a mami és én imádni fogunk téged, és nagyon várunk már - mondta Rob és egy puszit hintett a hasamra. <br />
<br />
Szinte elolvadtam tőle, ahogy a pocakomban növekvő kis csöppségnek beszélt. <br />
<br />
A hajába túrtam, és magamhoz rántottam őt. <br />
<br />
- Téged is imádni fog, jobb apukát nem is kaphatna. Szeretlek - mondtam életem párjának, akinek nem hiányozhatott a boldog mosoly az arcáról. <br />
<br />
- Én is téged kicsim. Titeket - jött a válasz, egy észveszejtő csók kíséretében. <br />
<br />
Ezek után jóformán az egész napot ágyban töltöttük. Persze a leendő apuka mindenről, az energiapótlásunkról is gondoskodott, nekem a kisujjamat sem kellett mozdítanom. <br />
<br />
Délután, pontosabban már majdnem este volt, amikor kimerészkedtünk a szobából. Ekkor is csak azért, mert Rob telefonja csörgött valahol a nappaliban. <br />
<br />
Én lezuhanyoztam, amíg ő elakarta zavarni azt, aki megzavart minket. <br />
<br />
Pont felöltöztem, mire Rob visszaért. <br />
<br />
- Azt hiszem, erről lecsúsztam, de Kellan ezért még megkapja a magáét - mondta kissé szomorúan, amikor meglátta, hogy már túl vagyok a zuhanyozáson és felöltözve talált rám. <br />
<br />
- Lesz még időnk arra - feleltem mosolyogva, majd közelebb jött és a karjaiba zárt. <br />
<br />
- És mit akart Kellan? <br />
<br />
- A többiekkel le akarnak nézni a klubba, és persze szeretnék, ha velük mennénk. Mondtam, hogy megkérdezlek, de nem tudom, jó ötlet- e. Neked pihenni kellene és . . . . . <br />
<br />
- Nem lesz semmi bajunk. Pihenni is lesz még időnk. <br />
<br />
- De én szívesebben lennék csak veled. <br />
<br />
- Szóval még nem volt elég belőlem mára? <br />
<br />
- Nemcsak mára. Soha nem elég belőled. <br />
<br />
- Akkor elmegyünk? - néztem életem párjára mosolyogva. <br />
<br />
- Szerinted valaki ellen tud állni neked? - kérdezte vigyorogva, majd egy csókra hajolt felém, amit készséggel viszonoztam. <br />
<br />
- Oké, de előtte elnézhetnénk anyuékhoz, meg a te szüleidhez is, és mehetnénk onnan - ajánlottam Robnak. <br />
<br />
- Ez jó ötlet. Szólok a srácoknak, és akkor mehetünk is. A szüleid is örülni fognak - mondta Rob, majd tárcsázta Kellant. <br />
<br />
Így a délutánt és az estét először anyuéknál töltöttük. Rob többnyire apával volt. Engem anya kötött le. <br />
<br />
Mindent tudni akart, ami az elmúlt néhány hónapban történt velünk. Nem egyszer kértem bocsánatot az eltűnésem miatt, és csak hálás lehetek, amiért tényleg ilyen fantasztikus szülőket kaptam a sorstól. <br />
<br />
- A lényeg, hogy itt vagytok, végre ismét együtt, és az unokám várjátok - mondta anya. <br />
<br />
- Tudod, nemrég még az én kislányom voltál, most pedig lassan már te is anya leszel. <br />
<br />
- Bizony. Bár kissé izgulok. Mi lesz ha. . . . . <br />
<br />
- Fantasztikus anya leszel kicsim. És ez a csöppség jobb szülőket nem is kívánhatna, mint te és Rob, hidd el. <br />
<br />
- Köszönöm anya - öleltem meg őt, majd csatlakoztunk a nappaliba a fiúkhoz. <br />
<br />
Gyorsan elszaladt az idő, de anyáék is átjöttek velünk Claire-ékhez, akik szintén nagy örömmel fogadtak minket. <br />
<br />
Nem egyszer akadt össze a tekintetem a minket boldogan szemlélő Claire-rel. Náluk vacsoráztunk. Vic is itthon volt, csak Lizzy nem. Ennek az okát viszont sejtettem. <br />
<br />
Átmentünk a nappaliba, amíg én segítettem Claire-nek behozni a desszertet. <br />
<br />
Rob persze rögtön mellém ugrott és a helyemre akart tessékelni, de megnyugtattam, hogy semmi bajunk nem lesz addig, amíg a konyháig elmegyek és egy csókkal megnyugtattam. <br />
<br />
- Azért tudod, hogy kell meggyőzőnek lenned - suttogta a fülembe utána, miután elszakadtunk egymástól. <br />
<br />
Mosolyogva mentem a konyhába Claire után. Nem hiába. Láttam rajta, ahogy minket figyelt, hogy szeretne mondani nekem valamit. <br />
<br />
Bevallom kissé féltem ettől. <br />
<br />
- Nyugodj meg kicsim, semmi baj, csak meg akarom köszönni neked - kezdett bele Claire, aki azt hiszem, látta rajtam az idegességet. <br />
<br />
- Nekem? Mit? <br />
<br />
- Sok mindent kicsim. Tudom, hogy sok mindenen mentetek keresztül a fiammal, de örülök, és ennél boldogabbak nem is lehetnénk, hogy ismét együtt vagytok és várjátok a kicsit. <br />
<br />
- Ez igaz. Én is nagyon boldog vagyok, hogy ismét együtt vagyunk. <br />
<br />
- Ez látszik is rajtatok. Köszönöm neked, hogy ilyen boldoggá teszed a fiam. Ő imád téged, és őt is - pillantott a hasamra. - Ti vagytok a mindene. El se hiszed, mennyire hálás vagyok neked. Fantasztikusabb lányt nem is találhatott volna Rob. Köszönöm, hogy mellette vagy és hogy ilyen boldoggá teszed. Az utóbbi hónapokban nagyon aggódtam érte. El sem hiszed, milyen volt olyannak látni őt. Ezért is örülök, hogy végre sikerült mindent tisztáznotok. És hogy ismét boldogok vagytok, és hogy ilyen boldoggá teszed Robot. Imádom a lányokat is, ez természetes, de ő mindig is az én kisfiam lesz, és csak hálás lehetek, hogy megtalált téged és hogy boldoggá teszed - mondta Claire. <br />
<br />
Mire a végére ért, nekem már potyogtak a könnyeim. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt hallom tőle, hogy ilyeneket mond nekem. Hihetetlen érzés volt ezeket hallani tőle. <br />
<br />
- Olyan jó ismét ilyen boldognak látni őt, amiért ott vagy mellette. Nem győzlek nézni titeket, és örülni, hogy ismét minden rendben van veletek. <br />
<br />
- Köszönöm - öleltem meg kissé pityeregve Claire-t. <br />
<br />
- Nekem kell hálásnak lennem, hogy rátaláltam, és hogy ő is ennyire szeret. Mindent megteszek, hogy boldoggá tegyem, és tudom, látom, hogy ő is ugyanezt akarja. Imádom őt. Az életemnél is jobban szeretem Robot, és mindent megteszünk, hogy boldog szülei legyünk ennek a kicsinek - simítottam a kezem a pocakomra. <br />
<br />
- Tudom szívem. És örülök nektek. Csak sok-sok boldogságot tudok kívánni nektek - mondta Claire, majd az ajtó felé pillantott. <br />
<br />
Rögtön odakaptam a tekintetem, és hirtelen az emlegetett Robbal találtuk szembe magunkat. <br />
<br />
- Mióta állsz ott kisfiam? - kérdezte Claire Robtól. <br />
<br />
- Épp elég ideje - válaszolta huncutul, majd közelebb lépett és a karjaiba zárta édesanyját. <br />
<br />
- Köszönöm anya - mondta neki és mindketten tudtuk, mire érti ezt. És én is hálás voltam Claire-nek, amiért mindig mellettünk van, és hogy ilyen fantasztikus anyja Robnak, és nagyanyja lesz a kislányunknak. Nekem pedig mintha nemcsak az anyósom, hanem mintha az édesanyám lenne. <br />
<br />
Ezután pedig hozzám fordult és engem zárt a karjaiba. <br />
<br />
- Téged pedig nagyon szeretlek. Én köszönöm, hogy vagytok nekem. És én is minden áron azon leszek, hogy boldoggá tegyelek titeket. Szeretlek - mondta Rob az előbbi szavaimra. <br />
<br />
- Én is téged - válaszoltam mosolyogva, majd megcsókoltam. <br />
<br />
Sokáig nem tarthatott, ugyanis egy öblös nevetésre rebbentünk szét. <br />
<br />
- Végre megvagytok. Legalább egy kicsit szakadjatok le egymásról - jött be a konyhába Kellan, Tommal a nyomában. <br />
<br />
- Eszemben sincs haver, mikor végre visszakaptam - mondta Rob, majd még szorosabban ölelt magához, és én sem nagyon akartam elengedni. <br />
<br />
Ekkor robbant be Ashley, és nem sokkal utána Lizzyék is. <br />
<br />
Visszamentünk a nappaliba, ahol persze mindenki ránk volt kíváncsi. Rob kissé elkomorult, amikor meglátta Bradlyt. De szerencsére nem kellett közbe avatkozni. Amint meglátta, hogy Lizzy kezét szorongatja, és hogy hogyan néznek egymásra a nővérével, megnyugodott. <br />
<br />
- Ejha Kristen, csak nem egy vámpírral töltötted az éjszakát? - szólalt meg Tom, és Kellannal kitört belőlük a nevetés. <br />
<br />
Robra pillantottam, mert először nem értettem, mire mondják. <br />
<br />
- Ne haragudj - pillantott rám Rob bocsánatkérőn, majd nekem is leesett. <br />
<br />
A nyakam. Rögtön rájöttem, mire mondták Tomék. A reggelnek még vannak nyomai rajtam - mosolyodtam el visszaemlékezve rá. <br />
<br />
- Nemcsak az éjszakát, a másnap reggelt és az elmúlt napot, és fantasztikus vámpír volt, nekem elhiheted - vágtam vissza, de erre biztos nem számítottak. <br />
<br />
Rob a karjaiba zárt és csak mosolygott mögöttem. <br />
<br />
- Ez a beszéd csajszi. Mázlista lehetett az a vámpír - mondta Kellan, és összepacsiztak Tommal. <br />
<br />
- El a kezekkel a feleségemtől - pirított rájuk Rob, de csak viccesen. <br />
<br />
- Egye fene, megtarthatod - mondta Kellan, majd Ashley mögé lépett és magához vonva, a nyakába csókolt. <br />
<br />
Barátnőm arcára is boldog mosoly ült ki, és szerelmesen bújt az ő nagy macijához. <br />
<br />
Nem sokkal később befutott mindenki Cullen doktora és felesége, Peter és Elizabeth, majd elköszöntünk Claire-éktől és elindultunk a klubba. <br />
<br />
Rob persze egy percre sem eresztett maga mellől. Mikor megérkeztünk, egy kis időre mégis kénytelen volt elereszteni, mikor a mosdóba kellet mennem. Utána egy kupacba ültünk a lányokkal és beszélgettünk egy kicsit, már amennyire a zene engedte. <br />
<br />
Rob kért nekem egy narancslevet, míg a többiek persze alkoholt fogyasztottak. <br />
<br />
Nikki elcsábította Robot táncolni, addig Bradly keveredett mellém, és a hogylétünkről érdeklődött. Szerettem volna meglepni Robot valamivel és ehhez most Bradly segítségére volt szükségem. <br />
<br />
- Az öcsém odáig lesz, de majd mi is akarjuk látni. <br />
<br />
- Mindenképp - mosolyogtam Lizzyre. <br />
<br />
- Mi a susmogás tárgya? - jött oda hozzánk Rob és Bradlyt méregette. <br />
<br />
- Csak egy kis meglepetést tervez neked holnapra a feleséged - mondta neki Bradly, ekkor Rob kíváncsian pillantott rám. <br />
<br />
- Holnap meglátod - mosolyogtam rá. <br />
<br />
Robot ez nem éppen nyugtatta meg, Bradly meg főleg nem. Kissé mintha neheztelve nézett volna rám, hogy titkolózok előtte, de a saját módszereimmel biztosítottam róla, hogy semmi oka rosszra gondolni, és hogy odáig lesz, remélhetőleg azért, amit tervezek neki holnapra. <br />
<br />
Inkább táncolni csaltam őt, persze csak módjával. Bradly is figyelmeztetett, hogy azért még mindig vigyáznom kell magamra. Robnak sem kellett több. Még felállni se nagyon engedett egyedül. Szerencsére egy lassú táncba belement, ahol boldogan simultam a karjaiba. <br />
<br />
Később azonban egy tánc erejéig Tom rabolt el tőle, aki szintén gratulált nekünk, hogy ismét együtt vagyunk és ilyen boldogok. <br />
<br />
- És nemsokára érkezik a kiscsaj. Meg is van az első számú hódolója, főleg ha olyan szép lesz, mint a mamája - mondta Tom, miközben táncoltunk. <br />
<br />
- El a kezekkel. Még meg sem született. <br />
<br />
- Oké, majd kivárom, míg felnő - vigyorgott Tom. <br />
<br />
- Na, arra várhatsz - nevettem én is vele, majd a szám véget érte után visszamentünk az asztalhoz. <br />
<br />
Kezdett elcsendesedni a buli is, így többet tudtunk beszélgetni. Persze mindenki ránk volt kíváncsi. <br />
<br />
Robbal igaz még nem beszéltünk, mi is hogyan is lesz tovább, de ideje volt erre is gondolni. <br />
<br />
Mint mondta, egyelőre nem akar dolgozni. Hiába mondtam, hogy miattunk felesleges abbahagynia, amit szeret, ebben hajthatatlan volt. Hálás is voltam neki ezért, de részben igaza is van. Most majd a lányunk lesz az első mindkettőnknek. <br />
<br />
- És itt éltek vagy visszajöttök L. A. -be? - tett fel egy fogós kérdést Kellan. <br />
<br />
Robbal összenéztünk. Eszembe jutott, hogy egy házat vett nekünk, ahol azt tervezte, hogy ott élünk majd. Hiányzik persze L. A.is, az ottani házunk, de már ilyen rövid idő alatt nagyon megszerettem a házunkat. Főleg a kicsink szobáját, amit Robtól kapott, a még meg nem született kislányunk. <br />
<br />
Rob mintha reménykedve nézett volna rám, és mintha tőlem várná a választ. <br />
<br />
- Egyelőre maradunk. Itt van a családunk és most már a házunk, az otthonunk is - mondtam, majd szerelmem arcára egy ezer wattos boldog mosoly ült ki. <br />
<br />
- Helyes. Bár nagyon fogtok hiányozni - mondta Ash, aki visszamegy L.A.- be Kellannal, mert most már neki is dolgoznia kell. <br />
<br />
Azt hiszem, soha nem lehetek elég hálás neki azért, amiért ennyi hónapon át mellettem volt, és ezt ismét elmondtam neki. <br />
<br />
Fantasztikus barátaink vannak, akiket részben szintén Robnak köszönhetek, hisz általa ismertem meg őket. <br />
<br />
Később egyre csak tovább fogytak az italok, részemről persze csak a gyümölcslé. <br />
<br />
Éppen a lányokkal beszélgettünk, mikor mintha egy mérges morgást hallottam volna a szorosan mellettem ülő Robtól. <br />
<br />
Felé néztem, és a szemei mintha szikrákat szórtak volna. <br />
<br />
- Nyugi haver, nem kell a balhé - szólalt meg Kellan. <br />
<br />
Először fogalmam sem volt, mi történik, míg az ajtó felé nem pillantottam, és egy ismerős arcot láttam belépni rajta. . . . . .Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-91678189014703827902011-06-02T00:28:00.000+02:002011-06-02T00:28:36.949+02:00BD videó :)Az első pici BD vidi, gondolom az MMA-on lesz hosszabb vasárnap éjszaka :) IMÁDOM :)<br />
<br />
<blockquote><p><img src="https://s-external.ak.fbcdn.net/safe_image.php?d=2a7a83090a24782616f382fbeccb83dc&w=130&h=130&url=http%3A%2F%2Fmtv.mtvnimages.com%2Furi%2Fmgid%3Auma%3Avideo%3Amtv.com%3A659218%3Fheight%3D105%26width%3D140%26matte%3Dtrue%26matteColor%3Dwhite" alt="" /></p></blockquote><a href="http://www.mtv.com/videos/misc/659218/breaking-dawn-exclusive-at-2011-mtv-movie-awards.jhtml#id=1664924%C2%A8"><br />
http://www.mtv.com/videos/misc/659218/breaking-dawn-exclusive-at-2011-mtv-movie-awards.jhtml#id=1664924%C2%A8</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-11085363463167183442011-05-10T19:09:00.001+02:002011-06-07T15:47:56.190+02:0054.fejezetSziasztok! Itt is a következő fejezet. Előre bocsátom, hogy holnaptól ismét meló ezerrel, szóval nemtudom mikor lesz következő, ha tudom hozom. Adddig is itt van ez. Lassan közeledünk a vége felé amikor most már szép lassan minden a helyére kerül :)<br />
Köszönöm azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz, akár komiban akár chatbe. Puszi nektek :) Jó olvasást, pussz: Liz<br />
Köszi Puszmónak (L)<br />
<br />
<br />
<blockquote><p><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXwOawtFCyrPWAM4BH9tsbgQI2UBlz-i2ucGIkEZZ-TO1kf2kFblxVZGn_IBp-DPxbZ4AF9QqQuC-8kGsCtifaxeMuWlaDv7WbWdp8GbsX7QBpJNcB8yvVnVkqo8UDDV7Pm9L1VenLo2s/" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
54.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
/Rob/ <br />
<br />
<br />
Azt hiszem, nyugodtan elmondhatom magamról, hogy nagyon régen nem voltam már ilyen boldog, mint ebben a pillanatban. Életem két értelmével a karjaimban. Azt remélem, mi hamarabb, ha eljön az ideje, a másik szépségemet, a kislányunkat is a karjaimban tarthatom.<br />
<br />
Biztos vagyok benne, hogy ő is ugyanúgy első látásra magába fog bolondítani, mint az édesanyja. És hogy az ő szépségét fogja örökölni.<br />
<br />
Ennyi egymástól távol töltött idő után elég nehezen szakadtunk el egymástól. Amikor megtettük, Nick ezer wattos mosolyával találtuk szembe magunkat.<br />
<br />
- Na végre - sóhajtotta elég hangosan, és ezúttal rajtunk volt a sor, hogy egy jót nevessünk.<br />
<br />
Kristen csilingelő nevetése és gyönyörű mosolya mindent megért. És újra itt van velem. Még egyszer nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni, és esélyt sem adni senkinek, hogy külön lásson minket.<br />
<br />
- Hazamegyünk? - pillantottam szerelmemre.<br />
<br />
Ismét felém hajolt és egy édes csókot kaptam tőle, majd elsuttogott egy igent.<br />
<br />
Szerencsére nagyjából a fényképészek is kezdtek eltűnni, de azért egy hátsó kijáratot választottunk menekülés céljából.<br />
<br />
Kézen fogtam Krist, akit ezentúl egy másodpercre sem szándékozok elengedni magam mellől.<br />
<br />
Nick vezetett, de először anyuékhoz mentünk. Mindketten el akartuk mondani nekik a jó hírt.<br />
<br />
Kristen kissé idegesnek tűnt, amikor a házhoz értünk.<br />
<br />
- Mi a baj kicsim?<br />
<br />
- Semmi, csak . . . .<br />
<br />
- Mi az? Talán megbántad, hogy . . .<br />
<br />
- Dehogy is. Eszedbe ne jusson ilyen. Csak félek anyukádéktól. Meg az enyémektől is. Hiszen ennyi időn át bujkáltam előlük és mindenki elől. És eltitkoltam, hogy gyereket várok.<br />
<br />
- Igen, de okkal tetted. Mi mindent tisztáztunk és ez a lényeg. Csak a mának és a jövőnek éljünk. És annak, hogy minden rendben köztünk. A többi nem fontos. És anyuék is ugyanúgy szeretnek, és örülni fognak, hogy ismét együtt vagyunk. Ebben sose kételkedj.<br />
<br />
- Rendben - mondta egy nagy sóhaj kíséretében.<br />
<br />
Tudtam, hogy akárcsak régen, egy dologgal biztos meg tudom nyugtatni.<br />
<br />
A következő pillanatban a karjaimba vontam csodás testét, persze csak óvatosan a baba miatt, majd megcsókoltam.<br />
<br />
Gyengéden, mégis minden szenvedélyemmel.<br />
<br />
Nyelvem rögtön utat kapott a szájába, és a szerelem már régen járt táncát kezdték járni, amint egymásra találtak.<br />
<br />
Szerelmem karjai a nyakam köré kulcsolódtak, miközben karjaimmal a derekát öleltem. Fantasztikus érzés volt, ami átjárt ezekben a pillanatokban.<br />
<br />
Mámorító csókja ugyanolyan erővel hatott rám, akár a legelső. Végtére is hosszú idő után ez az első ilyen csókunk.<br />
<br />
- Oké, egy picit bírjátok még ki és egyedül lehettek - mondta Nick néhány köhintés után.<br />
<br />
Kristen kissé elpirult a szavaira, vagy talán inkább azokra, amik erről eszébe jutottak. De nemcsak neki, hanem nekem is. És a szemei is ugyanezt tükrözték felém.<br />
<br />
Kézen fogtam ismét, majd az ajtó felé mentünk.<br />
<br />
Beléptünk a házba. Elég nagy volt a csend. Lizzy jött le a lépcsőn. Amint meglátott kézen fogva Kristennel, egy istentelen sikítás hagyta el a száját és szó szerint a nyakunkba vetette magát.<br />
<br />
Mind megnevettük a reakcióját, és jó volt látni, hogy ennyire örül nekünk.<br />
<br />
Nem is csoda, hogy meglepte a dolog, hiszen itthon senki sem tudta, hogy Nick utánam hozta Kristent.<br />
<br />
- Mi történt, miért kiabálsz kislányom? - jött le kissé rémülten anya és apa.<br />
<br />
Azonban rögtön mosolyra váltott az arcuk, amint Lizzy ellépett előlünk és a pillantásuk rögtön az összefonódott ujjainkra és az arcunkról letörölhetetlen mosolyra esett .<br />
<br />
- Ó, drágáim végre - jött oda hozzánk anya és ölelt meg mindkettőnket.<br />
<br />
- El se hiszitek, milyen boldog vagyok, hogy végre ismét együtt látlak titeket.<br />
<br />
- Úgy van drágám - ölelte át apu anyát.<br />
<br />
- Köszi, anya.<br />
<br />
- Végre minden rendben, és az unokám szülei együtt várják őt - mosolygott anya Kristenre, aki mintha még zavarban lett volna kissé.<br />
<br />
- Menjünk beljebb, hogy te is le tudj ülni kicsim, neked most pihenned kell - mondta anya, majd Krissel előre mentek és leültek a nappaliban.<br />
<br />
Apa is gratulált nekem, hogy sikerült mindent rendbe hozni, és sok boldogságot kívánt nekünk ismét.<br />
<br />
Mire beértünk a nappaliba, anya és Kristen a piciről beszélgettek.<br />
<br />
Nem sokkal később, miután csatlakoztunk hozzájuk, kopogtak. Legnagyobb döbbenetemre, Kristen szülei álltak az ajtóban. Végtére is várható volt, hogy előbb- utóbb megtudják, mi történik.<br />
<br />
Elég idegesnek tűntek, ami nem is csoda. Nem mondom, hogy Kris hibája, de a szüleit sem lehet okolni, hiszen hónapok óta ők sem tudtak semmit róla, azt meg, hogy állapotos, főleg nem. És nem sokat dobott a helyzeten, hogy a tévéből tudták meg.<br />
<br />
Kristen eléggé ijedt arcot vágott, amikor a nappaliba kísértem a szüleit. Legjobban Jules reakciója lepett meg.<br />
<br />
Igaz kissé megdorgálta Krist, de rögtön magához ölelte, és látszott rajta, hogy nagyon boldog, hogy újra látja a lányát és a hírnek, hogy egy unokát is kap.<br />
<br />
Akár csak Kris édesapja. Rögtön faggatni kezdték az elmúlt hónapokról, de szerencsére elég tapintatosak voltak, és rá is hagyták, amikor látták, hogy Kristen nem szívesen gondol erre. Ahogy én sem. Végtére is, jóformán nekem köszönhetjük ezt az időszakot.<br />
<br />
Kissé messzebb ültem tőle, mikor ezeknek a gondolatára lehajtott fejjel emlékeztem vissza. Ő ezt rögtön láthatta rajtam.<br />
<br />
- Ne gondolj most már erre. Felejtsük el, jó? Vége. Itt vagyunk veled - jött oda hozzám.<br />
<br />
Nem tudom, mivel érdemeltem ki őt. Még ő az, aki vigasztal engem. Ilyenkor jövök csak rá, hogy milyen csodát vesztettem el majdnem. Sőt el is vesztettem egy időre.<br />
<br />
- De. . . .<br />
<br />
- Semmi de. Vége van, oké? Nézz rám - kérte és a szemébe néztem.<br />
<br />
- Szeretlek. Nagyon - mondta, és a szemei is ugyanezt tükrözték felém.<br />
<br />
- Én is téged. Mindennél jobban - vallottam én is szerelmet szívem választottjának, majd egy csókra hajoltam felé.<br />
<br />
Ismét nem élvezhettük soká egymást. Ajtókopogás szakított félbe minket. Lizzyt nem tudom, mi lelte, de rögtön rohant az ajtóhoz.<br />
<br />
Egy hatalmas mosollyal az arcán tért vissza a nappaliba. Hozzáteszem nem egyedül. Nekem rögtön nem volt akkora a mosolyom, amikor megláttam, ki van vele. És ezt Kristen is észrevehette.<br />
<br />
- Te mit keresel itt?<br />
<br />
- Rob, nyugodj meg - kérte Kris.<br />
<br />
- Nem a feleségedhez jöttem. Lizzyért - válaszolta legnagyobb döbbenetemre.<br />
<br />
Lizzy mellé lépett, majd Bradly megfogta a kezét, és csak egy puszit adott az arcára.<br />
<br />
Rögtön kérdések sokasága kavargott bennem.<br />
<br />
Ő és Lizzy? De hogy? És mióta?<br />
<br />
- Ne nézz így ránk! A feleséged csak a barátom és az orvosuk vagyok. Vigyáztam rájuk eddig, de ez most már a te dolgod. Az ellen remélem nincs kifogásod, ha a nővéreddel találkozok - intézte szavait hozzám Bradly.<br />
<br />
- Ha rendesen bánsz vele, akkor nem lesz - ejtettem meg egy kisebb mosolyt.<br />
<br />
- Ebben biztos lehetsz - mosolygott Bradly Lizzyre, akit még sosem láttam ilyennek. Boldognak, és azt hiszem, fülig szerelmesnek.<br />
<br />
Fogalmam sincs, honnan jött ez a dolog kettőjük között, de örülök. Kissé önzően is hangzik talán, de főleg Kristen miatt, hogy nem utána koslat a doki. És Lizzy is boldog.<br />
<br />
- Mi megyünk is - szólalt meg Lizzy, majd elköszöntek tőlünk és elmentek.<br />
<br />
- Látod? Semmi okod aggódni - nézett rám Kris.<br />
<br />
- Még egy jó hír - mosolyogtam rá, és a karjaimba vontam.<br />
<br />
Hihetetlen, de minden megoldódni látszott. Végre mindenki megtalálta a párját és mindenki boldog.<br />
<br />
- Holnap áthívhatnánk Kellanékat, még mindig itt vannak, egy kis bulira itt nálunk - javasolta Nick.<br />
<br />
- Ez nagyon jól hangzik - értett egyet Kris, és anyuék is.<br />
<br />
Hirtelen meghallottam a zsebemben csörgő telefont.<br />
<br />
- Mi az? - kérdezte Kris.<br />
<br />
- Ejha, azt hiszem, ezért megkapom a magamét. Stephnek azt mondtam, hogy gépre szállok és megyek L. A.-be.<br />
<br />
- Egy pillanat és jövök - tettem hozzá, majd a konyhába vonultam. Nem akartam, hogy Kris aggódjon emiatt.<br />
<br />
Nagy nehezen lerendeztem Stephet és visszatértem a nappaliba.<br />
<br />
- Mit mondott? Baj van? - kérdezte rögtön szerelmem.<br />
<br />
- Nem, dehogy. Csak megkértem, hogy mondjon le egy találkozót, amire nemrég igent mondtam, mikor azt hittem, visszamegyek L. A. -be. Nem nagyon örült neki, de kissé megnyugodott, mikor megtudta az okát, hogy ismét velem vagytok.<br />
<br />
- Milyen ajánlatot?<br />
<br />
- Csak egy film - mondtam, majd témát akartam váltani.<br />
<br />
- Csak egy film. Istenem Rob, de ez jó hír, nem?<br />
<br />
- Nem fogadtam el. És a közeljövőben nem is fogok egyet sem.<br />
<br />
- De hiszen mindig ez volt, amit szerettél csinálni, amit szerettél. Nem dobhatod el miattam.<br />
<br />
- Jól figyelj rám, kicsim. Igen, szeretem csinálni, de téged jobban szeretlek. Vagyis titeket. És nem dobom el miattad, vagy akár lehet így is mondani. De az semmi hozzátok képest. Ti vagytok most csak a fontosak nekem, nem egy vacak film. Ti. Te és ő - simítottam a kezem a pocakjára. - Minden percet veletek akarok tölteni. Szóval eszedbe ne jusson ilyes felé hülyeségekre gondolni, hogy akármit is eldobok magamtól. Itt vagytok nekem ti, és ennél semmi sem fontosabb.<br />
<br />
- Annyira szeretlek - bújt a karjaimba a vallomásom után.<br />
<br />
Karjait a nyakam köré fonta, és arcát a nyakamba temette. Könnyeit éreztem a bőrömön.<br />
<br />
- Te sírsz?<br />
<br />
- Csak a boldogság - törölte le a könnyeit, majd egy csókot kaptam tőle.<br />
<br />
- Azt hiszem, ideje, hogy hazamenjetek. Kristenéknek pihenniük kell, és neked is fiam. Vagy maradhattok itt is - mondta anya.<br />
<br />
- Inkább hazamegyünk, ha nem baj - mondta Kris.<br />
<br />
Annyira jól esett ezt hallani a szájából. Hazamegyünk. Már egy ilyen kis aprósággal képes volt a mennyekbe repíteni.<br />
<br />
- Persze, menjetek. Holnap találkozunk. Nektek is ki kell ezt pihenni. Vigyázz rájuk fiam - fordult hozzám apa.<br />
<br />
- Úgy lesz, ne aggódj - köszöntem el tőle.<br />
<br />
- Neked is köszönök mindent tesó - léptem Nickhez, akivel megöleltük egymást.<br />
<br />
- Nincs mit, tudod. Aztán most már vigyázz rájuk.<br />
<br />
- Ezt megígérhetem - válaszoltam, majd szerelmem is megölelte Nicket.<br />
<br />
A mi kis, vagy nem is olyan kicsi házunkhoz tartottunk. Néhány órával ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy akár valamikor is visszajövök ide. Azt meg főleg nem, hogy ilyen hamar és, hogy ismét együtt a feleségemmel. . . . . <br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
Nem tudom, minek betenni ezt, de kissé ideges lettem, amikor a házhoz értünk. Vagyis nem is inkább ideges, hanem izgatott.<br />
<br />
Annyi idő után újra együtt Robbal. Kettesben.<br />
<br />
Kisegített a kocsiból és így már elég nagy pocakkal a karjaiba kapott. A nyakába kapaszkodtam, így lépdelt be velem a házba, majd a hálóba.<br />
<br />
Na, ettől a gondolattól még izgatottabb lettem. De jó értelemben.<br />
<br />
Megállt velem az ágy mellett. Egy csókot leheltem a nyakára, és éreztem megremegni őt. Tetszett, hogy még mindig ilyen hatással vagyok rá.<br />
<br />
- Szeretlek - súgtam a fülébe érzékien.<br />
<br />
Talpra állított, majd mélyen a szemembe nézett.<br />
<br />
Ugyanezt a csodás érzést láttam az ő szemében is csillogni.<br />
<br />
- Én is téged - érkezett a válasz korábbi vallomásomra.<br />
<br />
- Egy pillanat és jövök - mondtam, majd a fürdőbe vettem az irányt.<br />
<br />
Kissé rendbe szedtem magam, majd visszamentem hozzá. Még mindig ugyanott állt, ahol az előbb.<br />
<br />
Tudtam, hogy ő is tudja, mi az, amire mindketten vágyunk.<br />
<br />
- Biztos, hogy akarod? - kérdezte.<br />
<br />
- Miért, te nem?<br />
<br />
- Hogy kérdezheted ezt? El se tudod képzelni, mennyire kívánlak. De neked pihenned kellene és a baba. . .<br />
<br />
- Neki semmi baja sem lesz. Attól lehetünk együtt. Terhes vagyok, nem beteg. Eszedbe ne jusson, hogy még meg nem születik, hozzám sem érsz.<br />
<br />
- Azt hiszem, azt, ha akarnám, sem bírnám ki - mosolygott Rob.<br />
<br />
- Helyes válasz - mondtam, majd egy lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot, és gyengéden ölelt magához, miközben ajkai az enyémet kutatták. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymást, nyelveink is beszálltak a csatába, vadul kergetve egymást.<br />
<br />
Annyi idő után ismét a karjaiban lenni leírhatatlan érzés volt. A gondolat, hogy ismét az övé leszek, testestől-lelkestől minden eddigi külön töltött időért kárpótol.<br />
<br />
Kezei a derekamról lassan a pólóm szegélyéhez csúsztak, majd megéreztem magamon édes érintéseit, amitől a már jól ismert szikrák pattogni kezdtek közöttünk. Ujjait a hátamon simította végig, majd lassan levette rólam a felsőmet. Simogatásai forrón égették a bőröm, egyre jobban vágyva rá, hogy végre az övé legyek.<br />
<br />
Gyengéden simított végig a pocakomon, majd elém térdelt és apró puszikkal hintette be a hasam, majd szinte álmélkodva nézte, mint aki alig hiszi el, hogy odabent növekszik a szerelmünk gyümölcse.<br />
<br />
Felállt és felém hajolt. Rögtön ajkai után kaptam.<br />
<br />
Egy percre sem engedve el egymás ajkait, levetkőztettük a másikat, míg már csak a fehérneműink választották el mostanra felhevült testünket.<br />
<br />
Hirtelen eltűnt alólam a talaj. Rob a karjaiba kapott és finoman az ágyra fektetett.<br />
<br />
Fölém helyezkedett, és végigsimított a karomon, mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd a szemembe nézett, amelyben hatalmas vággyal teli tűz lobogott. Először nem értettem tétovázásának okát, majd rájöttem, hogy ez amolyan engedélykérés akar lenni a folytatásra.<br />
<br />
Nem bírtam tovább, kezem közé fogtam az arcát, így húzva közelebb magamhoz, és éhes keselyűként kaptam ajkai után. Ezután ő sem fogta vissza magát; a hajamba túrva rántott magához, miközben egymás ajkait becézgettük.<br />
<br />
Szenvedélyes volt, ugyanakkor hihetetlenül gyengéd is. Minden mozdulatával ügyelt rá, nehogy ártson, főleg a babának, hogy rám ne nehezedjen vagy ilyesmi.<br />
<br />
Kezei a hajamról lejjebb vándoroltak, így elérték a melleimet. Puha ujjai finoman érintették bőrömet, majd csókunkat abbahagyva kezei helyét a szája vette át. Amint nyelve játékát megéreztem a mellbimbóimon, egyre sűrűbben törtek fel a sóhajaim.<br />
<br />
Nyelvével egyre lejjebb haladva csókolta végig testem, és mikor elért az ágyékomhoz, megszabadított az utolsó zavaró ruhadarabtól, a bugyimtól is.<br />
<br />
Egy pillanatra abbahagyta, amit csinált, és vágytól perzselő szemekkel nézett végig előtte fekvő meztelen testemen. Pillantásaitól el is pirultam, amit hála a félhomálynak, valószínűleg nem látott.<br />
<br />
- Most még gyönyörűbb vagy, mint valaha - mondta hirtelen teljesen elbűvölve.<br />
<br />
Felültem és magamra rántottam, hogy egy vérforraló csókban forrjunk össze.<br />
<br />
Kezei közben egy pillanatra sem pihentek, célt találva a lábaim közt tüntette el ujjait nőiességem forróságában. Minden mozdulatából áradt a gyengédség felém. Amint megéreztem magamban, belenyögtem a csókunkba. Egyre hevesebben mozgatta őket bennem finoman, majd egymás ajkaitól elválva egyre hangosabb nyögések szakadtak fel belőlem.<br />
<br />
Mindennél jobban élvezhettem édes kínzását, mikor ujjai helyét a nyelve vette át. Abban a pillanatban, mikor mélyebbre fúrta nyelvét nőiességemben, éreztem, hogy menten a csúcsra jutok. Ez nem is váratott sokáig magára, hatalmas robbanással adta tudtomra testem, hogy beléptem a mennyek kapuján. Rob az ajkaimhoz hajolt egy édes csók reményében, amit meg is adtam neki.<br />
<br />
Szerettem volna viszonozni a nekem nyújtott örömöket, ezért hanyatt döntöttem és a boxerét lerángatva róla, vettem kezembe merev férfiasságát. A hasam ezúttal kissé akadályozott a mozgásban és hogy kényelmes legyen, de eszemben sem volt panaszkodni. Így is kész voltam minden örömöt megadni neki, amit én megkapok tőle.<br />
<br />
Végigsimítottam rajta, mire egy halk sóhaj hagyta el a száját. Először a kezeimmel kényeztettem kőkemény vágyát, majd nyelvemet is bevetve juttattam egyre közelebb az általam már átélt csúcsok felé.<br />
<br />
Robnál ekkor szakadt el az a bizonyos cérna. Maga alá gyűrt, széttárt lábaim közé feküdt. Már én is csak arra vágytam, hogy végre az övé legyek.<br />
<br />
Óvatosan rám feküdt, égető csókokkal halmozta el a nyakam, miközben belém hatolt.<br />
<br />
- Szeretlek - suttogta közben.<br />
<br />
Igyekeztem viszonozni a vallomását, ami nem ment könnyen. Az ebben a pillanatban rám törő érzésektől jóformán megnémultam.<br />
<br />
Most éreztem magam igazán teljesnek. Eggyé olvadva vele. A karjaiban, amint szerelmünket bizonyítjuk egymásnak.<br />
<br />
Ahogy megéreztem magamba csusszanni férfiasságát, nem bírtam ki, egy hangos sikoly hagyta el a számat. Ekkor rám kapta a tekintetét, de megmozdítottam a csípőm, jelezve, hogy minden rendben, így biztatva a folytatásra.<br />
<br />
Kínzóan lassan kezdett el mozogni bennem, miközben érzéki csókok sokaságával halmoztuk el egymást. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, és fenekébe markolva próbáltam gyorsabb tempóra ösztönözni. Tudta is, mit akarok, és egyre gyorsabb, hevesebb lökésekkel sodort mindkettőnket a csúcs felé. Közben elszakadva ajkaimtól, a mellbimbóimat vette a szájába, még nagyobb örömet okozva ezzel nekem.<br />
<br />
A beteljesüléshez értem, amit hangos sikollyal adtam a tudtára, majd pillanatokkal később ő is követett, és egy érzéki csókban egyesültünk.<br />
<br />
Kihúzódott belőlem, mellém feküdt, és nedves testemet a mellkasára vonva magához vont. Ránk húztam egy takarót, mialatt éreztem lágy cirógatásait, ahogy ujjai a bőrömön táncolnak.<br />
<br />
Egy csókot leheltem ajkaira, majd fejem visszahajtottam mellkasára.<br />
<br />
Ujjai a hasamat cirógatták, miközben én kissé lejjebb tévedtem az ujjaimmal testén.<br />
<br />
- Ejnye, de telhetetlenek vagyunk - hallottam a hangját a fülemben csengeni.<br />
<br />
- Belőled sosem elég.<br />
<br />
- Pihenned kellene.<br />
<br />
- Biztos vagy benne? - kérdeztem tőle, miközben ujjaimmal ismét tettre kész férfiasságát simogattam.<br />
<br />
- Ezért még megkapod a magadét - mondta mosolyogva, majd a következő pillanatban magára rántott és ott folytattuk egymás szeretését, ahol nemrég abbahagytuk.<br />
<br />
Egész éjjel egymás karjaiban hódoltunk a szerelemnek, majd már hajnalodott, mikor Rob ölelő karjaiban szorosan hozzábújva ért minket az álom. . . . . .Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-68964257295246446412011-05-07T21:31:00.002+02:002011-06-03T23:45:33.627+02:0053.fejezetSziasztok! Itt is az új fejezet, nemtudom én személy szerint nem érzem valami hűű de jónak. Hát ilyen lett :DD Köszönöm annak a pár embernek akik komiztak az előzőhöz meg akik esetleg chatben, köszi nektek (L). Jó olvasást, pussz: Liz<br />
<br />
Köszi Puszmónak :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
53.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Rob még mindig a válaszunkra várt. Arca csak dühöt, fájdalmat és féltékenységet tükrözött. <br />
<br />
- Szóval? Válaszolsz végre? - kérdezte többnyire tőlem. <br />
<br />
- Sajnálom Rob, én . . . . . <br />
<br />
- Tehát ti mégis. . . . <br />
<br />
- Nem akartam, hogy így tudd meg - mondtam lehajtott fejjel. <br />
<br />
- Azért elmondhattad volna, mielőtt hülyét csinálok magamból. <br />
<br />
- Ne rá haragudj! Szeretem őt, és mint eddig mindig nagyon fontosak voltak nekem. Én akartam, hogy akkor mondja el, amikor megfelelő lesz a pillanat - felelte Bradly. <br />
<br />
- Szóval így döntöttél? - kérdezte Rob. <br />
<br />
- Igen. Sajnálom. <br />
<br />
- Jó. Nem fogok tovább az utadban állni és könyörögni neked. De egy dologban biztos lehetsz. A lányomról nem mondok le. Nem fogja más felnevelni. Én vagyok az apja, ha tetszik, ha nem - mondta mérhetetlen fájdalommal a hangjában és a szemében. <br />
<br />
Utáltam, hogy ezt teszem vele, de ez egyfajta bizonyítás nekem, hogy tényleg képes e megváltozni, és nem rögtön ostobaságokkal vádolni, ha csak egy férfi rám néz. <br />
<br />
- Ezt mondanod sem kellett volna, tisztában vagyok vele. <br />
<br />
- Az jó - morogta inkább magában. <br />
<br />
Bradly még mindig mellettem volt, sőt végig a kezem fogta. <br />
<br />
Ekkor jelent meg Lizzy. <br />
<br />
- Te is tudtad? - fordult rögtön hozzá Rob. <br />
<br />
- Én . . . . <br />
<br />
- Tehát igen. Köszönöm neked is. <br />
<br />
- Jobb, ha megyek, már semmi keresnivalóm itt. <br />
<br />
- Nem kell, mi megyünk. Ez a te házad. <br />
<br />
Bradly felsegített, addigra már Lizzy összeszedte a cuccaim. Rob végig nem nézett ránk. Lizzy is mérges pillantásokat vetett felém, de ő tudta, mire megy ki ez az egész. <br />
<br />
Rob, ekkor nem értettem, miért, fogta magát és a konyhába ment. Értetlenül néztünk egymásra. <br />
<br />
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen viseli a vereséget. Eddig nem úgy mutatta - mondta nekem halkan Bradly. <br />
<br />
- Mikor mondod el neki? Utálom így látni, és ő meg engem utál - kérdezte Lizzy. <br />
<br />
- Ne aggódj! Ő rontott el mindent, de én helyrehozom - nyugtattam meg Lizzyt, akinek ezek után rögtön más terelte el a figyelmét. Bradly. <br />
<br />
- Oké, menjetek, aztán ne tétovázz soká. <br />
<br />
Bradly továbbra is a kezem fogta és mentünk ki a kocsihoz. Egész hazafelé úton a történteken töprengtem. <br />
<br />
- Meddig hagyod szenvedni? - kérdezte Bradly, mikor leparkolt a ház előtt, ahol az elmúlt néhány hónapban Ashleyvel éltem. <br />
<br />
- Csak holnapig - mondtam. <br />
<br />
Bradly bekísért és miután ellenőrizte, hogy minden rendben van e, magamra hagyott. Előtte persze megköszöntem neki mindent. <br />
<br />
A nappaliban telepedtem le. <br />
<br />
Előttem volt Rob arca, amikor azt mondtam neki, hogy Bradly az, akivel maradok. Iszonyatos volt látni az arcát abban a pillanatban. Mégis tudtam, hogy ez szükséges, hogy tudjam, megérdemli, hogy megbocsássak neki. <br />
<br />
A régi Rob, rögtön nekiesett volna Bradlynek, akár nekem is, na, nem szó szerint. Ez a Rob viszont elfogadta a döntésem, és tűrt, még akkor is, ha ő belehal a fájdalomba, hogy elveszít. Ez a Rob az, aki kell nekem, és ilyennek kellett volna lennie akkor is. Nem olyan forrófejűnek, hogy csak a saját verziójára építve elzavart és olyanokat vágott a fejemhez. <br />
<br />
Azok után nemcsak én, hanem ő is megváltoztunk. Főleg ennyi külön töltött hónap után. És ő csakis jó irányban. <br />
<br />
Tudom, és tudtam akkoriban is, hogy szeret. Akadtak vitáink a féltékenysége miatt nem is egyszer, és neki kell rájönnie, hogy ezen túl kell lépnie. <br />
<br />
Nem egyszer mondtam neki, hogy semmi oka rá. Hogy csak ő az, akit szeretek, aki fontos nekem. Mégis minden velem valamilyen kapcsolatba kerülő férfira, vagy aki csak rám nézett, féltékeny lett. <br />
<br />
Bíznia kellene bennem, és akkor is ezt kellett volna tennie. Meghallgatni, és nem rögtön másnak hinni. <br />
<br />
De ezen már nem tudunk változtatni, csak jobbá tenni. Az utóbbi pár napban mióta újra találkoztunk, minden egyes tettével bizonyította, hogy még mindig szeret. És, hogy odáig meg vissza van a babáért is. <br />
<br />
Nem utolsó sorban a mai tettével is. Képes volt elengedni, mert azt hitte, ezt akarom, hogy így döntöttem. Még akkor is, ha ezután ő szenvedni fog. <br />
<br />
Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy jól döntöttem. Képesek leszünk helyrehozni a kapcsolatunk, és ha ő is akarja, még minden olyan lehetne, mint régen. . . . . . <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Rob/ <br />
<br />
<br />
<br />
Megsemmisülten ültem a konyhában, mikor Lizzy rám talált. Képtelen voltam neki is nekiesni, csak a föld alá akartam süllyedni. <br />
<br />
Egyfolytában azt kérdeztem magamtól, hogy miért? <br />
<br />
Miért tette ezt velem? Miért hitette el velem, hogy lát esélyt rá, hogy minden rendbe jöjjön köztünk, hogy még mindig jelentek neki valamit, mikor végül a másik mellett döntött? <br />
<br />
Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne vessem ezt mind a szemére, és hogy ne essek neki annak az idiótának. Mégis lenyeltem mindent. <br />
<br />
Az utóbbi időben, amikor mellettem volt, éreztem, hogy még mindig szeret. Amikor a karjaimban volt, és közel hozzám. Minden olyan volt, mint régen. <br />
<br />
Vagyis ezek szerint csak én gondoltam így. Hiszen ő nem mellettem döntött. <br />
<br />
És ez ellen nem tudok más tenni, csak elfogadni. <br />
<br />
Mindent megtettem, hogy helyrehozzam, mégis hiába. Ezek után, bármennyire is fáj és szeretem őt, csak egy dolog érdekel. A születendő lányom. Őt nem fogom átengedni másnak, hogy mást szólítson az apjának, és más szeresse őt. Ha az anyját el is vette tőlem, a lányom nem fogja. <br />
<br />
Ezek után már csak ő maradt nekem. <br />
<br />
- Már megint? - kérdezte Lizzy, mikor az időközben megtöltött poharamra pillantott. <br />
<br />
- Mit érdekel téged, mit csinálok? Menj és segíts nekik inkább - vágtam hozzá, de most rá is dühös voltam. <br />
<br />
- Rob . . . . <br />
<br />
- Nem érdekel Lizzy. Már nem. Mindent megtettem, mégse számít neki. Nem akar engem, ott van neki a másik. Nem érdekel, ha ő vele lesz boldog, legyen. Nekem csak ez számít. Pokoli lesz, mert az életemnél is jobban szeretem őt, de ha már nem tudom boldoggá tenni, és neki a másik kell, legyen. Ha ő boldog lesz, akkor megéri az áldozatot. <br />
<br />
Nehezen hiszem el, hogy így lesz, de ő így akarja. <br />
<br />
- És te mit akarsz? <br />
<br />
- Elmegyek. Nem tudom meddig. Egy időre. Persze mindig tudni akarom, és fogom, mi van a lányommal, és ha itt az idő itt leszek. Őt nem fogom elveszíteni. <br />
<br />
- Hová akarsz menni, és mikor? <br />
<br />
- Holnap visszamegyek LA-be. <br />
<br />
- Oké - felelte teljesen nyugodtan Lizzy. <br />
<br />
Ekkor kattant be valami. Valami, ami nagyon nincs rendben itt. Valami bűzlik nekem, de nem tudom, mi. Vagy csak én látom rosszul a dolgokat. <br />
<br />
Elég Rob, már hülyeségeket is gondolsz. <br />
<br />
Felálltam a konyhából és miután kiürítettem a poharam, a nappaliba mentem. <br />
<br />
Volt néhány dolog, amit nem akartam itt hagyni. A képeinket, amiken még boldogok voltunk. Összeszedtem őket, és néhány utolsó pillantást vetve arra a helyre, amire azt hittem, itt ismét boldogok lehetünk és az ajtó felé vettem az irányt. <br />
<br />
- Hazamegyünk? - kérdezte Lizzy. <br />
<br />
- Igen, csomagolni akarok. <br />
<br />
Bezártunk a házat, amiről néhány szomorú és csalódott pillantás után elvettem a szemem és elindultunk haza. <br />
<br />
Semmit sem akartam csak egyedül lenni. Lizzy úgy is mindent elmond nekik. <br />
<br />
Anya kérdő pillantást vettem felém, de csak elmentem mellette és a szobámba indultam csomagolni. Közben megrendeltem a jegyem holnapra. <br />
<br />
Holnap mindennek vége lesz. Vagyis már most is vége van. Mindennek........ <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
<br />
Másnap reggel szó szerint Lizzy rontott be hozzám. <br />
<br />
- Azt hiszem, sietned kell - mondta Lizzy. <br />
<br />
Időközben befutott Bradly és Nick is, én pedig nem értettem, mi van. <br />
<br />
- Miért? Mi a baj? <br />
<br />
- Rob . . . . . <br />
<br />
- Mi van vele? Baja esett, mondd már - kértem kétségbeesettem, miközben igyekeztem a rémképeket elhessegetni a fejemből, amikor elöntött a pánik. <br />
<br />
- Rob elutazik. El akar menni. Mindjárt indul a gépe. <br />
<br />
- De mikor? És hova akar menni? <br />
<br />
Lizzy ekkor szinte szóról szóra elmesélte, miket mondott neki Rob. Ezek után megsemmisülve ültem a kanapén. <br />
<br />
- Igyekezned kell, ha utol akarod érni és helyretenni mindent - mondta Lizzy. <br />
<br />
- Kiviszel a reptérre? - fordultam Nickhez. <br />
<br />
- Oké, nyomás. Remélem, még nem késő - mondta, majd gyorsan már amennyire tőlem telik, felöltöztem, persze közben vigyázva magamra. <br />
<br />
Nick vezetési stílusának hála gyorsan kiértünk a reptérre, ahol rögtön őt kezdtem keresni, remélve, hogy még nincs késő. . . . . . <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Lizzy/ <br />
<br />
<br />
<br />
Bradlyvel mi itt maradtunk. <br />
<br />
Csak remélni tudom, hogy Kris időben megtalálja az öcsém és mindent rendbe hoznak. <br />
<br />
Nem tetszett az a hülye ötlet, de Kris így akarta. Azt hiszem, Rob jól vette az akadályt. Kris most már biztos lehet benne, hogy ő bármit is akar, Rob mellette van és képes elfogadni azt is, hogy más mellett dönt, ha azzal ő boldog, még akkor is, ha ezzel ő szenved. <br />
<br />
Rob sose volt egy nőfaló típus, még ha az újságok annak is festik le. És Kristen teljesen megváltoztatta őt. Sohasem volt önző, ezek után főleg. Csak az számít neki, hogy Kristen boldog legyen. <br />
<br />
Én is csak egy ilyen pasit szeretnék kifogni, aki így ilyen őszinte szerelemmel szeretne. És ha ennyi mindenen is mentek át az utóbbi időben, végül csak boldogok lesznek, és ez a legfontosabb. Persze, ha Kris időben megtalálja őt. <br />
<br />
- Remélem, még időben odaérnek - hallottam meg Bradly hangját, ami kirángatott a gondolataimból. <br />
<br />
- Én is. Azt hittem, hogy te. . . . <br />
<br />
- Igen. Én szerettem volna többet tőle, vagyis azt hittem. De látom, hogy ő imádja a férjét a félreértések ellenére is, és ő is imádja Kristent. És azt hiszem, ezzel a tettével, hogy képes elengedni Krist, ha ő azt hiszi, hogy velem akar lenni, ezzel meggyőzte Kristent. <br />
<br />
- Nem mindenki képes elengedni azt, akit szeret. Nem lehetett könnyű a testvérednek. De az igaz, hogy egy igazi kincset dobott el magától hónapokkal ezelőtt. Így megértem Kristent is, hogy valamelyest vissza akart vágni neki, vagy nem is annyira visszavágni, hanem meggyőződni, ha akármilyen félreértés alakul ki köztük, a testvéred nem esek neki rögtön és vádolja alaptalanul. <br />
<br />
- Ez igaz. Kissé forrófejű volt mindig is, főleg ha Kristenről volt szó. Annak idején ő Nick menyasszonya volt. <br />
<br />
- Ezt tudom, meg is lepődtem, mikor Kristen bemutatta, de azt sosem mondta el, hogy lett végül Rob felesége, és hogy van még mindig ilyen jóban Nickkel, és hogy a két testvér hogy nem utálta meg egymást. <br />
<br />
Nem tudom mi van velem, de valami különös dolog történik velem, mióta először láttam ezt a pasit. De ő Kris iránt érez valamit, legalábbis ahogy láttam, vagy nem tudom. . . <br />
<br />
- Elég sok mindenen mentek keresztül. Mikor megismerkedtek, Rob akkor jött haza év végén az ünnepekre. Akkor mutatta be neki Nick Kristent, mint a menyasszonyát. Nickkel is szerették egymást, és régóta együtt is voltak, de az már másfajta, inkább baráti szeretet volt. Robbal más volt. Az első pillanattól szikrák pattogtak köztük, és rögtön fellobbant a szerelem lángja. Az igaz szerelemé. Sokáig titkolták, és végig, míg Rob itthon volt, együtt voltak. De eljött az a nap, amitől féltek. Robnak vissza kellett mennie LA-be. Kris még mindig Nick jegyese volt, ide kötötte minden, Robot pedig oda a munkája. <br />
<br />
- Ejha. Nem volt könnyű dolguk. <br />
<br />
- Tényleg nem. Nagyon nehéz volt elválniuk, és azt hitték, akkor ott a vége. Egy hónapig szenvedtek mindketten. Nick ekkor ment el Robért és hozta haza. <br />
<br />
- Hazahozta? De honnan. . . . Úgy érted ő tudta, hogy.. . .? <br />
<br />
- Igen. Tudta, hogy ők titokban együtt voltak. Nick látta szenvedni Krist emiatt, még ha ő igyekezett is Nick miatt leplezni. Nick hazahozta Robot, de előtte ők mindent megbeszéltek. Nick is szerette őt, de máshogy, mint Rob. Rob mérhetetlen szerelemmel imádja és szereti Kristent. Akkor találkoztak újra. Az a pillanat, mikor Kristen újra meglátta Robot, és hogy Nick félreállt, hogy ők boldogok legyenek, hihetetlen volt. Kristen ekkor döntötte el, hogy mindent hátrahagy. A barátait, a tanulmányait, a családját, az otthonát és Robbal elköltözött LA-ba. Rob egy házat vett kettejüknek. Ott éltek, és dolgoztak. <br />
<br />
- Igen. Láttam Kristen filmjét. Fantasztikus volt. <br />
<br />
- Bizony. Egyszerre forgatták Rob filmjével. Ekkortájt volt egy kis pihenőjük, amikor elutaztak a barátaikkal. Rob ekkor titokban szervezte meg az esküvőjüket, a szintén titkos Párizsi lánykérés után. Összeházasodtak, de nemsokára akadtak félreértések köztük Rob akkori és Kristen filmbeli partnere miatt. Miatta volt ez a veszekedés is köztük, és ezután hagyta el Kris Robot és jött ide elbújni. <br />
<br />
- Ez hihetetlen. Mennyi mindenen mentek keresztül. És le sem tagadhatnák, hogy még mindig imádják egymást. És az, amit Nick tett, fantasztikus. Ugyanezt tette most Rob. Képes volt, lenne félreállni Kris boldogságáért. <br />
<br />
- Igen. De az óta is szeretik egymást Nickkel, persze csak barátokként. Nick annak idején, mikor Kris megismerte Robot, szintén belebolondult valakibe. Rob egyik kollégájába, akik az ünnepekre jöttek ide Robhoz. Ők is titokban persze. Bár az övéké nem az elején volt akkora szerelem, de már jó ideje együtt vannak és ők is boldogok. <br />
<br />
- Micsoda sztorik. Itt zajlottak az események. Remélem, Kristenékkel is rendbe jön minden. Megérdemli, hogy boldog legyen a lánya apjával. Köszönöm, hogy elmesélted. <br />
<br />
- Nagyon megkedveltem Kristent, és azt hittem, több is ennél, de most én vagyok hasonlóképp, mint Kris, annak idején az öcséddel. Azt hiszi, hogy többet érez valaki iránt, míg nem találkozik Vele. <br />
<br />
- Ezt hogy érted? <br />
<br />
- Kris elmondta, hogy nincs most senkid... - kezdett bele Bradly, és én azt hittem, ott menten kiugrik a szívem a helyéről. <br />
<br />
- Tényleg nincs - böktem ki nehezen. <br />
<br />
- Esetleg, ha lenne kedved, elmehetnénk valahova valamikor - mondta kissé félénken az a pasi, akit eddig mindig elég határozottnak láttam, ez alatt a rövid idő alatt, amióta bemutatott neki Kris. Amiért azt hiszem, örökké hálás leszek neki. <br />
<br />
- Örülnék neki - feleltem mosolyogva, miközben Bradly közelebb jött hozzám. Csupán néhány centire volt tőlem, és a tekintete ismét fogva tartott. Annyiszor láttam az öcsémet így nézni Kristenre, sosem gondoltam volna, hogy egyszer lesz valaki aki rám is így fog nézni, és hogy van rá esély, hogy én is megtalálom a szerelmet. <br />
<br />
Megfogta a kezem, és ujjaink rögtön összekulcsolódtak. <br />
<br />
- Kezdhetnénk egy ebéddel. Tudok egy fantasztikus kis helyet - szólalt meg Bradly. Amíg várakozunk a hírekre - tette hozzá nevetve. <br />
<br />
- Mehetünk - vágtam rá gondolkodás nélkül és kézen fogva indultunk el, hogy jobban megismerjük egymást. Addig is kellemesen töltjük az időt, amíg várunk, mi lesz Kristennel és Robbal. Csak azt remélem, hogy velük is rendbe jön minden. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Rob/ <br />
<br />
<br />
<br />
Reggel elég fáradtan keltem. Végül is nem sokat aludtam az éjjel. Anya jött be hozzám reggel és mondtam el neki nagyjából mindent. Nem nagyon akarta elhinni, hogy Kristen így döntött. De ez ellen sem ő, sem én nem tudunk mit tenni. <br />
<br />
Tomot is csak leráztam reggel. Nem volt kedvem senkihez. Csak el akartam menni innen. <br />
<br />
Lassan ideje volt indulnom. <br />
<br />
Elköszöntem a lányoktól, és anyuéktól is, akik nagyon rá akartak bírni a maradásra, és hogy harcoljak tovább. Nem akartam. Ha ő sem, akkor én minek tegyem? <br />
<br />
Kellannal is beszéltem, ő még marad Ashleyvel. Elizabethék is maradnak még egy kicsit, így egyedül megyek vissza LA-be. Ha minden igaz, Steph talált nekem egy új szerepet. Legalább lesz, ami leköti a figyelmem. <br />
<br />
Elköszöntem mindenkitől, a lányoktól és Nicktől is, és a reptérre indultam, hátrahagyva magam mögött mindent és Őt. <br />
<br />
Szerencsére nem volt millió fotós a reptéren, de persze azért voltak. <br />
<br />
Nehéz volt még mindig elfogadni és elhinni, hogy ő már nem lesz velem. Soha. Közben azon is töprengtem, hogy eladom a házunkat. Képtelen lennék oda visszamenni, így, hogy már nincs velem. Azt hiszem, visszamegyek a lakásomba. Nekem az elég lesz. <br />
<br />
Még nem tudom, mit hogyan. De lesz még időm mindent átgondolni. Mi, hogyan lesz tovább. Az biztos, hogy egyedül lesz ez a tovább. Vagyis addig, amíg meg nem születik a lányunk. Őt nem fogom elengedni. Már csak ő marad nekem belőle, a szerelmünkből. <br />
<br />
A gondolataimat a hangosbemondó szakította félbe, ami a beszállásra hívta fel a figyelmem. <br />
<br />
Ideje indulni. . . <br />
<br />
Fogtam a csomagjaim és elindultam. <br />
<br />
Már átadtam a jegyem, mikor egy hang állított meg. Az Ő hangja. Azt hittem, csak képzelődöm. De hátra pillantottam és ott állt Ő, Nick mellett. <br />
<br />
- Nem kellett volna kijönnötök elköszönni - mondtam. <br />
<br />
- Nem ezért jöttünk - felelte Kris. <br />
<br />
Képtelen voltam levenni a szemem róla. Gyönyörű volt, mint mindig. Ekkora azonban már még több fotós kattintgatott. És kérdések sokaságát zúdították felénk, többnyire a hónapok óta bujkáló Kristennek, és a nyilvánvaló tényről, hogy terhes. Még szerencse, hogy a kapun nem jutottak át, így csak messziről fényképezhettek. <br />
<br />
- Majd elküldöm az ügyvédem a papírokkal. Gondolom, el akarsz válni, hogy hozzámehess. <br />
<br />
- Uram, be kell szállnia - hívott egy nő és ideje volt indulnom. <br />
<br />
- Mennem kell. Vidd őt vissza hozzá Nick. <br />
<br />
- De én nem akarom, hogy elmenj - mondta elég hangosan Kristen. <br />
<br />
- Szeretlek, Rob. Csak téged, és senki mást. Ami tegnap történt, sajnálom. Lizzy szerint hülyeség volt, de tudni akartam, hogy jól döntöttem e. <br />
<br />
Ekkor azonban már végképp nem értettem semmit. <br />
<br />
- Biztos akartam lenni benne, hogy megváltoztál. Hogy nem fogsz rögtön az első félreértés miatt kételkedni bennem, és ha lesz ilyen, engem hallgatsz meg és nem másnak hiszel. Ebben segített Lizzy és Bradly. Nem szeretem őt. Csak téged. És egy kicsit vissza is akartam vágni, a sok szenvedésért, és azokért, amiket akkor vágtál hozzám. Sajnálom - fejezte be a mondandóját Kristen, és én még mindig döbbenten álltam ott. <br />
<br />
- Szóval erre ment ki az egész? <br />
<br />
- Igen. Ne haragudj! <br />
<br />
- Megérdemeltem. Azok után, amiket akkor mondtam neked - hajtottam le a fejem. Majd éreztem, hogy elém lép és kezével felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek. <br />
<br />
- Elég sok mindent elrontottunk mindketten, de nekünk kell helyrehozni. Mindketten elég sokat szenvedtünk, de tudom, hogy te is sokat változtál, és ha képes vagy megbocsájtani ezt nekem, akkor. .. . . <br />
<br />
- Neked kell megbocsátanod. Te csak visszaadta azt, amit érdemeltem. Azt hittem, hogy elveszítettelek. . . . <br />
<br />
- Soha. Akármi is történt, mindig is szerettelek. Csak téged, és soha senki mást. <br />
<br />
- Pokoli érzés volt látni, ahogy ő és te. . . <br />
<br />
- Sajnálom. Az utóbbi időben csak azt bizonyítottad, hogy szeretsz és megváltoztál. Erre akartam bizonyítékot. Hogy nem fogsz első adandó alkalommal, ha félreértés lesz köztünk, nekem esni. <br />
<br />
- Soha többé. Remélem, nem lesz ilyen, és ha mégis, megbeszéljük. Akkor is ezt kellett volna tennünk. Meghallgatnom téged. <br />
<br />
- Felejtsük el. Csak a Most a fontos. <br />
<br />
- Ez akkor azt jelenti, hogy kapok még esélyt? - kérdeztem. <br />
<br />
- Nem - mondta Kris, és engem ismét elfogott a félelem, de szerencsére feleslegesen. <br />
<br />
- Nem te, Mi. És a szerelmünk. - felelte mosolyogva. <br />
<br />
- Szeretlek - suttogtam, most csak ennyire futotta tőlem. Még mindig alig akartam elhinni, hogy ez igaz. Hogy itt van velem, hogy szeret, és én vagyok az, akit választott. Minket. <br />
<br />
- Én is szeretlek - válaszolta mosolyogva, miközben karjaim a derekára csúsztak és közelebb húztam magamhoz, ő pedig az ölelésembe simult. <br />
<br />
Most éreztem csak igazán boldognak és teljesnek magam. Vele, vagyis velük a karjaimban. <br />
<br />
- Szeretlek. Mindkettőtöket - simítottam az egyik kezem a pocakjára. <br />
<br />
- Mi is téged - hangzott a boldog válasz, majd megkaptam azt, amire hónapok óta vágyom, és amire az utóbbi napokban mindennél jobban áhítoztam. <br />
<br />
A csókját. <br />
<br />
Amint ajkaink egymáshoz értek, a rég érzett, boldogság, mámor és szerelem, tornádóként söpört végig rajtunk. Édes ajkai az enyémmel együtt mozogtak, a mennyekbe repítve mindkettőnket. <br />
<br />
Boldogan csókoltam őt, csókoltuk egymást, miközben szorosan a karjaimba simult. <br />
<br />
Ennyi hónapig távol tőle, nem is gondoltam, hogy valaha, főleg az elmúlt órák után, lehetek még ennyire boldog. És most az voltam. Életem szerelmével a karjaimban, aki nem mellesleg a szerelmünk gyümölcsét hordja a szíve alatt. . . . .Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-22986581843710279202011-04-30T17:42:00.001+02:002011-05-07T21:35:27.354+02:0052.fejezetSziasztok! Jó sokára sajnálom, de itt a friss. Remélem lesz aki örül neki. Nem húzom soká, egy kis szöveg majd a végére, nyomás olvasni :)A bétázást köszi Puszmónak :) Pussz: Liz<br />
<br />
<br />
<blockquote><p><img src="https://lh5.googleusercontent.com/_sovaUDIuS4M/Tbwtim32HRI/AAAAAAAABDw/IspUlBjsILM/201992-aa523-31258277-m750x740.jpg" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
<br />
52.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
<br />
Nem keveset szenvedtem az utóbbi időben, amiatt a férfi miatt, aki az imént a férjemnek nevezte magát. <br />
<br />
Egészen addig a pillanatig, amíg ismét meg nem pillantottam őt, senki szájából nem szívesen hallottam ezt, és legszívesebben megfosztottam volna őt ettől a kiváltságától. <br />
<br />
Azonban minden hasonló gondolom megváltozott, amikor abban a házban ismét megpillantottam őt. <br />
<br />
Azt hittem, reméltem, hogy majd még örömet is okoz nekem, ha szenvedni látom, ahogy én szenvedek miatta hónapok óta. De tévedtem. <br />
<br />
Volt talán egy kissé ördögibb részem, amelyik szívesen látta volna őt, miközben én kedvesebb vagyok egy férfival, aki nem ő. Hogy lássam őt úgy érezni, összetörve, ahogy én is vagyok. <br />
<br />
Most, látva őt, milyen kétségbeesett pillantásokkal méregeti Bradlyt, rájöttem, hogy akármennyit is szenvedtem miatta mostanában, én képtelen vagyok erre. <br />
<br />
Még gondolatban sem tudnám megcsalni őt, nem hogy ténylegesen. <br />
<br />
Képtelen vagyok megtenni. Pedig megérdemelné, hiszen neki akkor nem kellettem. Egy idegennek, egy senkinek jobban hitt, mint nekem, akit most már ismét a feleségének nevez. <br />
<br />
Reméltem, hogy több időm lesz átgondolni a korábbi, a házban történt beszélgetésünket, mielőtt újra találkozunk, de tévedtem. <br />
<br />
Nicket később tervezem megfojtani, amiért rögtön rohant Robhoz. Azt viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy ő rögtön itt termett mellettem. És akármennyire sem akarom bevallani, mégis ott csillog a szerelem, gondoskodás, aggódás a szemében. <br />
<br />
Egyre közelebb araszolt hozzám az ágyon ülve, míg végül megfogta a kezem. <br />
<br />
Mintha ezernyi kis villám cikázott volna át rajtam, amit az érintése okozott. A következő pillanatban pedig már csak azt vettem észre, hogy ujjaink egymás köré fonódnak, és szemében ugyanazt a mindent elsöprő vágyat és szerelmet láttam fellobbanni. <br />
<br />
Ez akármennyire is boldoggá tett, igyekeztem nem mutatni, és másfelől meg is ijedtem tőle. Nem akarok, nem akartam ilyen gyorsan megbocsátani neki, ha végül meg is teszem. <br />
<br />
Egyelőre semmiben sem voltam biztos, és most csak egy dolog számított: a gyermekem. <br />
<br />
Mégis itt volt két férfi és mindketten a válaszomra vártak. <br />
<br />
- Elmész vele? - kérdezte ismét Bradly. <br />
<br />
Rob pedig könyörgő szemekkel nézett rám. <br />
<br />
- Kérlek - suttogta halkan. <br />
<br />
- Ha akarod, ott lesznek veled a lányok. Nikky és Elizabeth is itt vannak. <br />
<br />
Tudta ő, hogy mivel foghat meg. Annyira hiányoztak már mind. A barátaink, Rob nővérei, és a szülei. Az én szüleim. <br />
<br />
- Rendben. De csak pár napra, amíg meg nem nyugodhatok, hogy minden rendben a picivel. <br />
<br />
- Oké - felelte Rob egy elég nagy mosollyal, amit rögtön le is hervasztottam az arcáról. <br />
<br />
Reméltem, hogy nem gondolta komolyan, hogy ilyen könnyű dolga lesz. <br />
<br />
- De Bradly minden nap eljön hozzám. Ő a barátom, és az orvosunk is, aki most is mellettem volt - mondtam Robnak, de később meg is bántam a mondatom végét. <br />
<br />
- Ahogy akarod - egyezett bele lemondóan, mégis utána kiült az arcára a csibészes mosolya, hogy végül csak elérte, hogy vele menjek. <br />
<br />
Fogalmam sincs, mi ütött belém, amikor igent mondtam. De legalább találkozhatok a többiekkel. Nemcsak emiatt örülök nekik, így legalább nem kell kettesben lennem Robbal. <br />
<br />
És addig végre Ashley sem folyton rám fog vigyázni, hanem Kellannal is lehet kicsit. Igaz tartották a kapcsolatot és Kellan látogatta is őt, de nem sokat voltak együtt, miután én ide száműztem magam. <br />
<br />
Ashley épp ekkor jött be hozzánk és Rob már újságolta neki is a hírt. Ashley próbálta titkolni az örömét, de nem nagyon sikerült neki. <br />
<br />
Hiába ajánlgatta ő Bradlyt, ha Robnak nem is bocsájtok meg, mindig sejtettem, hogy jobban örülne, ha visszamennék a férjemhez. De persze igyekezett tapintatos lenne most is, Bradly miatt. <br />
<br />
- Magunkra hagynátok egy kicsit minket? - néztem Ashleyre és Robra. <br />
<br />
A legjobban az ő viselkedése lepett meg. Azt hittem menten nekiesik Bradlynek, de szó nélkül fogta magát és kiment Ashley-vel. Előtte azonban nem habozott felém hajolni és egy csókot lehelni az arcomra, miközben kezével a hasam simogatta meg. <br />
<br />
Ekkor Bradly szeme volt az, ami villámokat szórt. Persze, Rob ezt direkt csinálta, de nem szóltam semmit, ők Ashlyevel kimentek. Bradly ült le mellém Rob korábbi helyére. <br />
<br />
- Sajnálom, én . . . . <br />
<br />
- Megértem, ő a férjed és . . . . <br />
<br />
- Ez nem azt jelenti, hogy vissza is fogok menni hozzá. Csak egy pár napról van szó, amíg jobban leszünk és felerősödünk. <br />
<br />
- Igen, Ashley mesélte, hogy egy házat vett nektek. <br />
<br />
- Igen. <br />
<br />
- Szóval odaköltözöl vele. <br />
<br />
- Igen, de nemcsak vele. Ashley végre Kellannal lehet, a lányok Lizzy vagy Nikkiék ott lesznek velem. Meg Rob szülei is. És azt hiszem, nem ártana beszélnem a saját szüleimmel is. Nem csak Rob elöl titkoltam, hogy terhes vagyok. <br />
<br />
- Ez igaz. Sajnálom. Nem akartam hülyén viselkedni, csak . . . . zavar - vallotta be, amitől féltem. <br />
<br />
- Tudod, hogy kedvellek, de csak . . . <br />
<br />
- Mint barátot - fejezte be helyettem egy szomorkás mosollyal az arcán. <br />
<br />
- És még mindig szereted a férjed. Nem kell mondanod, ez látszik. Ami a legrosszabb az egészben, hogy elég rá is csak ránézni, és tudni, hogy imád téged. De ezért nem hibáztatom. <br />
<br />
- Nem tudom, mit tegyek. Ha egyszer meg is bocsátok neki, nem lesz könnyű dolga. Nem keveset szenvedtem miatta. <br />
<br />
- Ezt is tudom. És bármiben segítek, tudod. Csak azt akarom, hogy te boldog légy. <br />
<br />
- Köszönöm - válaszoltam mosolyogva, majd kopogást hallottunk az ajtón. <br />
<br />
Ashley bújt be maga mögött Robbal, aki jóformán, hogy nem vetette magát Bradlyre, aki mellettem ült és a kezem fogtam. <br />
<br />
- Összeszedek neked néhány ruhát, de Rob szerint a lányok neked is vásároltak nemcsak a kicsinek. Már nagyon várnak téged. <br />
<br />
- Ahogy téged is vár valaki - mosolyogtam Ashleyre. <br />
<br />
- Bizony. Az én nagy macim, már alig várom, hogy lássam - mondta nevetve Ash. <br />
<br />
- Akkor ne várassuk tovább - mondtam. <br />
<br />
Bradly felállt mellőlem, és a táskájához lépett. <br />
<br />
- Ez néhány vitamin neki és a babának - nyomott egy lapot, ami gondolom a recept, Rob kezébe. <br />
<br />
- Köszönöm - mondta, talán most először egy hálás pillantás kíséretében Bradlynek. <br />
<br />
- Oké, mehetünk is - mondta Ash nem sokkal később. <br />
<br />
- Rendben - mondtam, majd fel akartam kelni az ágyból. <br />
<br />
- Nem kéne most megerőltetned magad - lépett mellém rögtön Rob és megakadályozta, hogy felkeljek. <br />
<br />
- Járni még tudok. Valahogy le kell, jussak innen - mondtam, de persze ő mindenre tudott válaszolni. <br />
<br />
- Pihenned kell. Most csak erre gondolj, és hogy ne essen bajotok - mondta, majd felém hajolt, egyik kezével a derekam ölelte át, a másikkal a térdeim alá nyúlt. <br />
<br />
A következő pillanatban már a karjaiban voltam. Talán reflexből, de karjaim rögtön a nyaka köré kulcsolódtak, amit egy észveszejtő mosollyal jutalmazott. <br />
<br />
- Ezt muszáj volt? Tudok járni. <br />
<br />
- Jobb, ha nem erőlteted meg magad. Nem akarom, hogy bármi bajotok essen. Pihenned kell - hozta fel az érveket ismét Rob, ezzel elhallgattatva engem. <br />
<br />
Viszont rosszul esett látni Bradly arcát, amikor Rob karjaiban látott. Hiába volt ez rossz, az ő karjaiban lenni mennyei érzés volt. <br />
<br />
Annyi idő után ismét. De persze igyekeztem nem kimutatni, mit is érezek ebben a pillanatban. <br />
<br />
- Holnap hívlak - lépett közelebb Bradly. <br />
<br />
- Ha bármi van, vagy csak rosszul érzed magad, szólj Kris. <br />
<br />
- Úgy lesz. Az ő életét semmiért sem kockáztatnám. Köszönöm. <br />
<br />
- Nincs mit. Holnap látlak - köszönt el Bradly tőlem és Ashleyéktől is, majd elment. <br />
<br />
Rob halkan felsóhajtott, mintha megkönnyebbült volna. <br />
<br />
Ő igen, én kevésbé. Nem kicsit feszélyezett a karjaiban lenni. Legszívesebben megcsókoltam volna. <br />
<br />
Ebben a pillanatban nézett rám. Pillantása az ajkaimra tévedt, amik csupán centikre voltak az övétől. Mintha hallotta volna az előbbi gondolatom. <br />
<br />
- Menjünk, a többiek várnak - mentette meg a helyzetet Ashley. <br />
<br />
Rob a karjaiban vitt a kocsijához, óvatosan, mintha porcelánból lennék. <br />
<br />
Ashley hátra ült, majd a rövid kis utat a házig csendben tettük meg. <br />
<br />
Amint megérkeztünk, Rob mellettem termett és ismét a karjaiba vett. <br />
<br />
Meg sem lepett, hogy nyílt az ajtó és szinte egy egész hadsereg lépett ki rajta. <br />
<br />
Ashley mosolyogta vetette magát Kellan karjaiba, aki rögtön megcsókolta őt. Kissé irigykedve pillantottam rájuk, majd Robra, aki szintén őket nézte. <br />
<br />
- Végre itt vagytok - lépett előrébb Claire. <br />
<br />
Mellette pedig Richard. Nem is igen mertem a szemükbe nézni. Azok után, amit a fiukkal tettem. Akármit is tett ő velem, mégis csak eltitkoltam előle, hogy gyereke lesz. Talán nem kellene, mégis hibásnak éreztem magam. <br />
<br />
Rögtön felcsillant a szemük, amikor Rob karjaiban láttak. <br />
<br />
- Csak Kris rosszul lett, ezért hozom, semmi másért - vallotta be Rob, kissé lerombolva a hangulatot. <br />
<br />
- Oké. Mindent szép sorban - mondta Claire. <br />
<br />
- Kész a szobátok kicsim. Gyere, pihenj le - mondta Claire. <br />
<br />
Rob a nappaliba vitt és leültetett a kanapéra. Rosszul esett elengedni őt, de ha nem akartam lebukni, hogy milyen hatással van még mindig rám, akkor jobban jártam elengedni őt. <br />
<br />
Mindenki itt volt. <br />
<br />
Rob szülei, a nővérei, Kellan, Nikki, Elizabeth, Jackson, Nick, Tom. <br />
<br />
Nem kezdtek el rögtön faggatni, mert Rob leintette őket. De most rajtam volt a sor. <br />
<br />
Rob hibáiért nem fogok bocsánatot kérni, de a sajátjaimért igen. És mindennek, amit tettem, megvolt az oka. És ezt is elmondtam. Rob lehajtott fejjel húzódott az egyik sarokba. <br />
<br />
- Tudom kicsim. De szólnod kellett volna. Hiszen mégis csak egy gyerekről van szó. De megértelek. A fiam is hibázott. De a tiétek a lehetőség, hogy helyrehozzátok - mondta Claire. <br />
<br />
- Ez igaz. Ez a félnótás még mindig imád téged. Vagyis titeket. Le sem lehet lőni, amióta tudja, hogy terhes vagy. Azt a babaszobát is egyedül csinálta, amit sosem gondoltam volna róla - mondta Tom. <br />
<br />
- Ami gyönyörű lett - mondtam és ekkor Rá pillantottam. <br />
<br />
Összefonódott a tekintetünk, és képtelenek voltunk elereszteni egymást. Mintha egy kis remény csillogott volna a szemeiben. <br />
<br />
- Meglátjuk - mondtam, ezt többnyire egy embernek célozva és ő értette is. <br />
<br />
Még mikor Bradlyvel beszéltem, eszembe jutott valami. Lehet, hogy gonosz dolog tőlem, de ennyit megérdemel Rob is - gondoltam, gonoszul elmosolyodva magamban. <br />
<br />
Ash és Kellan belefeledkeztek egymás társaságába, míg engem a többiek az elmúlt hónapokról és persze a piciről faggattak. <br />
<br />
Láttam Robon, hogy ő nem szívesen emlékszik vissza erre, persze én sem. Mégsem tudom kitörölni ezeknek a hónapoknak az emlékét, akármennyire is szeretném. <br />
<br />
Elég volt ránéznem, ahogy szinte végig lehajtott fejjel húzódott meg a sarokban, látni, hogy mennyire rosszul esek ezt hallani neki. Még így is, hogy mindenki tudja, ezért csak magát okolhatja. Okolja is. <br />
<br />
Legszívesebben szívem szerint odarohantam volna hozzá - már amennyire az állapotom most engedni - hogy a karjaiban bújjak és elsuttogjam neki azt a szót, amit hónapok óta megtagadtunk egymástól. Mégis türelemre intettem magam. <br />
<br />
Nem gondoltam volna, hogyha újra találkozunk, képes leszek, lennék ilyen könnyen visszafogadni őt. Meg voltam győződve róla, hogy ezt sosem leszek képes elfelejteni neki. És ez részben igaz is. Azokat a szavakat egy életre belém égette, mégis itt növekszik bennem ez a kis csöppség, akit nem foszthatok meg tőle. És az igazság az, hogy akármit is tett, magamat sem akarom. <br />
<br />
Minek is tagadnám, legalább magam előtt ne tegyem, hogy ő az a férfi, akit mindig is szeretni és imádni fogok. Annak ellenére, amit velünk tett. Jól átgondolva valahol őt is meg lehet érteni. Ha nincs Mike, vagy aki elküldte neki a hamis fotókat, akkor ez sose történt volna meg. <br />
<br />
A tudat, viszont még mindig rosszul esett, hogy akkor nem nekem hitt. De Nicknek igaza van. És én is tudom, hogy túl rövid az élet, hogy elszalasszuk a boldogságot. És mi csak vele lehetünk azok. <br />
<br />
Mégis, hacsak egy kicsit is, vissza akarom adni neki, amit tőle kaptam. Most én leszek kicsit gonosz, és biztos vagyok benne, hogy Bradly szívesen segít a tervemben. <br />
<br />
Később a fiúk hátrébb vonultak Robbal, míg a lányok engem faggattak. Én is hasonlóképp. Nagyon hiányoztak már, ezért meg is kaptam a magamét tőlük, és egy istentelen hosszú vásárlótúrával jövök nekik. <br />
<br />
- Erről szó sem lehet - hallottuk meg hirtelen Rob hangját. <br />
<br />
- Már miért ne lehetne? - kérdezett vissza Lizzy. <br />
<br />
- Kriséknek pihenniük kell, úgyhogy szó sem lehet róla. Most nem a vásárlás a legfontosabb, hanem az, hogy semmi bajuk se legyen - mondta Rob, amitől csak még egy jó pontot szerzett magának. <br />
<br />
Tetszett, és boldoggá tett, hogy így aggódik értünk, mégis kicsit túlzásnak tartottam. <br />
<br />
- Csak vásárlásról van szó - álltam a lányok mellé. <br />
<br />
- Majd máskor, most jobb lenne, ha pihennétek - nézett rám kérlelően. <br />
<br />
- Rendben - adtam meg magam. <br />
<br />
- Nem akarom megmondani ,mit csinálj, csak aggódok értetek, és nem akarom, hogy bármi bajotok essen - tette hozzá, majd a tekintetünk ismét egymáséba fonódott. <br />
<br />
- Elég késő van, sőt nagyon is, hagyunk pihenni kicsim - mondta Claire. <br />
<br />
Ez volt az a pillanat, amikor engem elöntött a pánik. A gondolattól, hogy kettesben kell maradnom Robbal. Ebben a házban, csak vele. <br />
<br />
- Ne aggódj, szerintem Lizzy vagy valaki szívesen marad, hogy ne kelljen velem lenned - mondta hirtelen Rob, nem kevés szomorúsággal és fájdalommal, mind a hangjában mind a tekintetében. <br />
<br />
Képtelen voltam így látni őt. <br />
<br />
- Maradjon itt valaki? - kérdezte Lizzy. <br />
<br />
- Nem kell. Elég lesz Rob - mondtam, majd az említettre pillantottam. <br />
<br />
- Biztos? - kérdezte Ő. <br />
<br />
- Igen. Menjetek csak, holnap találkozunk. <br />
<br />
- Rendben. Fiam te pedig figyelj és vigyázz rá, hogy pihenjen ő, és az unokám is - mondta Claire, amitől könnyek szöktek a szemembe. <br />
<br />
- Fiam, kísérd ki a többieket, rögtön megyek én is - mondta Robnak az édesanyja és rögtön megértette mindenki. <br />
<br />
- Aztán vigyázz a kis lurkóra és a haveromra is. Imád titeket - súgta a fülembe Tom, amikor elköszönt. <br />
<br />
Kellannéktől, Nikkiéktől és mindenkitől elköszöntem, és persze megköszöntem nekik mindent, majd csak ketten maradtunk. Claire és én. <br />
<br />
Rögtön a lényegre tért. <br />
<br />
- Szereted még őt? - kérdezte habozás nélkül. <br />
<br />
- Én . . . . . <br />
<br />
- Igen vagy nem? <br />
<br />
- Igen. Akármi is történt. Mindennél jobban. <br />
<br />
- Akkor ne habozz eldönteni vagy inkább megtenni a következő lépést. Tudom, hogy hülyeséget csinált Rob, de kész hogy mindent jóvátegyen és bebizonyítsa, mennyire fontosak vagytok neki. El sem tudod képzelni, milyen volt látni őt, amint a születendő babátokról áradozik, és hogy milyen lelkesen készítette azt a szobát - mondta Claire. <br />
<br />
- Tudom - sóhajtottam. <br />
<br />
- Ne félj megbocsátani. Rendbe tudjátok hozni, hisz imádjátok egymást és fantasztikus szülei lesztek ennek a kicsinek - simogatta meg a pocakom. <br />
<br />
- Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan. <br />
<br />
- Nincs mit kicsim. Tudod, hogy téged is a lányomként szeretlek. <br />
<br />
- Köszönöm - súgtam még egyszer, miközben Claire megölelt, majd elköszönt tőlem meg a kis pocaklakótól is és elment. <br />
<br />
Néhány perccel később eljött az, amitől féltem. Rob lépett be az ajtón. Ketten maradtunk. <br />
<br />
- Elviszlek a szobádba, hogy letudj pihenni - jött egyre közelebb. <br />
<br />
- Nem fontos, járni még tudok. <br />
<br />
- Kérlek - nézett rám. <br />
<br />
Egy halk beleegyező sóhaj hagyta el ajkam, amit ő is beleegyezésnek vett. Elém lépett, a következő pillanatban pedig már ismét ott voltam, ahol mindig lenni akartam. <br />
<br />
A karjaiban. <br />
<br />
Átöleltem a nyakát, míg ő szorosan tartott. Fejem akaratlanul is a vállára hajtottam és megéreztem azt az imádott illatot. Hatalmas volt a kísértés, hogy ne csókoljam meg a nyakát, de végül sikerült ellenállnom. <br />
<br />
- Megállhatnánk az ő szobájánál? - kérdeztem Robtól. <br />
<br />
Rögtön tudta, kire gondoltam, a következő pillanatban pedig a babaszobába léptünk be. <br />
<br />
Ezután olyat cselekedett, ami kissé meglepett. A rossz az egészben, hogy nagyon is kellemes volt így. <br />
<br />
Volt egy kisebb kanapé is a tündéri kislány szobában, ahol leült, velem a karjaiban. Éreztem, hogy nem nagyon akar elengedni. Na, nem mintha én szabadulni akartam volna. <br />
<br />
Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Az ő tekintete a hasam tüntette ki, majd felhúztam kissé a pólót magamon. Rob rögtön kapott az alkalmon és bársonyos érintését a bőrömön is érezhettem. Olyan érzékiséggel simogatta a pocakom, aminek egyre nehezebben tudtam ellenállni. <br />
<br />
Hiába történt ennyi minden, és telt el ennyi idő, nagyon jól tudta, mi az, aminek nem tudok ellenállni. <br />
<br />
De még nincs itt az ideje - emlékeztettem magam. Nem lesz ilyen könnyű dolgod Rob - mondtam magamban. <br />
<br />
- Köszönöm - törte meg a csendet. <br />
<br />
- Mit? <br />
<br />
- Mindent. Hogy itt vagy. Hogy itt vagytok, őt is - cirógatta tovább a hasam -, és hogy nem küldesz a pokolba. <br />
<br />
- Mindent a maga idejében. <br />
<br />
- Rendben - válaszolta. <br />
<br />
- Néven gondolkoztál már? - kérdezte Rob. <br />
<br />
- Van egy kettő, ami tetszik, de még nem tudtam dönteni. <br />
<br />
- Segíthetnél - tettem hozzám, és ekkor hatalmas és őszinte, boldog mosoly ült ki az arcára. <br />
<br />
- Mikre gondoltál, és . . . . . . - hallgatott el hirtelen. <br />
<br />
Rögtön tudtam, mit akart mondani, vagy inkább kérdezni. <br />
<br />
- Először azt akartam az én nevem viselje, de rájöttem, hogy nincs jogom tőle megtagadni az apját, akármi is történt köztünk. <br />
<br />
- Meg sem érdemelnélek - suttogta halkan Rob. <br />
<br />
- Nem mondom, hogy most rögtön, mert még mindig fáj, amit akkor tettél és mondtál, de idővel..... Igyekszek Rob. <br />
<br />
- Tudom, és köszönöm - felelte a szemembe nézve. <br />
<br />
- Szóval a nevek? <br />
<br />
- Ja, igen. Két név van, ami tetszett. Vagyis inkább három. Zoe, Hailey és . . . . . <br />
<br />
- A harmadik? <br />
<br />
- Isabella - mondtam ki. Tudtam, hogy rögtön tudja valahova kötni ezt a nevet. <br />
<br />
- Ez is köztük van? <br />
<br />
- Igen. Imádom azt a filmet és szerintem a név is gyönyörű. Ezek között vacilláltam. <br />
<br />
- Az igaz, hogy mindhárom nagyon szép. És még van egy kis időnk eldönteni. <br />
<br />
- Igen - válaszoltam, és egyelőre a névkérdést félretettük, de hamarosan vissza kell térnünk rá. Már csak pár hónap és velünk lesz ez a kis csöppség, aki láthatóan már most teljesen elbűvölte az édesapját. Akárcsak engem. <br />
<br />
Fantasztikus érzés volt ismét ilyen közel lenni Robhoz. Minden egyes tettével egyre közelebb sodort ahhoz, hogy megbocsássak neki. Nagyon nehéz volt így közel lenni hozzá. <br />
<br />
- Azt hiszem, neki is pihenésre van szüksége - szólaltam meg. <br />
<br />
- Ez igaz. A szobádba viszlek - mondta Rob, majd felemelkedett velünk a karjában és a háló felé vitt. <br />
<br />
Ami majdnem, hogy akárcsak maga a ház, kiköpött mása volt a Los Angeles-i otthonunknak. <br />
<br />
Rögtön az ott töltött pillanatok jutottak eszembe. És ahogy Robra pillantottam, szerintem neki is. <br />
<br />
Az ágyhoz lépett velem és óvatosan letett. Én viszont képtelen voltam elengedni őt. Ezen nemcsak én, hanem ő is meglepődött. <br />
<br />
- Kris - suttogta a nevem, miközben egyre közelebb hajolt felém, én pedig semmi másra sem vágytam, csak a csókjára. <br />
<br />
De mielőtt megkaphattam volna, elhajolt tőlem és bocsánatkérően nézett rám. <br />
<br />
- Ne haragudj. Nem akarlak lerohanni, csak .. . . . hiányzol. <br />
<br />
- Te is - mondtam, de egyelőre csak magamban. <br />
<br />
Nem gondoltam, hogy képes megállni. Hogy tiszteletben tartja, amit korábban kértem tőle, pont most, mikor már én voltam az, aki nem akartam ellenkezni. <br />
<br />
- Várok. Amíg csak kell, hogy megbocsáss. Szeretlek - tette hozzá. - Mindkettőtöket - mondta még, majd egy csókot lehelt ajkaimra és magamra hagyott. <br />
<br />
Miután kiment, csak bámultam magam elé. Mintha egy egészen más Rob lenne, mint aki hónapokkal ezelőtt elkergetett maga mellől. Ez az a Rob, akit mindig is imádtam. És aki tényleg mindent megtesz azért, hogy megbocsássak és visszakapjon. <br />
<br />
Most már tudom, hogy jól döntöttem. Véglegesen ebben a pillanatban. Helyesen fogok cselekedni. Egy dologra azonban még kíváncsi voltam. . . . . <br />
<br />
<br />
Reggel, vagyis inkább már délelőtt volt, mikor felébredtem. <br />
<br />
Lebotorkáltam a nappaliba, ahol legnagyobb meglepetésemre Lizzyt találtam csak. <br />
<br />
Rögtön üdvözölt, majd a kanapéig tessékelt. <br />
<br />
- Semmi bajom Lizzy. <br />
<br />
- Tudom, de Rob rám parancsolt, hogy ne hagyjalak semmit csinálni, csak pihenni. <br />
<br />
- Remek - mondtam. <br />
<br />
- Ne haragudj rá ezért. <br />
<br />
- Tudom - sóhajtottam - csak rossz egész nap folyton feküdni meg ülni. <br />
<br />
Miután Lizzy készített nekünk reggelit, a nappaliban beszélgettünk. Nem sokkal később kopogás zavart meg minket. Lizzy ment ajtót nyitni. <br />
<br />
Fogalmam sem volt, ki jött éppen, de Lizzynek hirtelen fülig szaladt a mosolya. <br />
<br />
Ekkor lépett be Bradly. Ez nem is lett volna akkora dolog, ha nem látom ugyanazt a vigyort az ő arcán is, amit Lizzyén. <br />
<br />
- Sziasztok - tért észhez Bradly. <br />
<br />
- Szia - köszöntem neki. <br />
<br />
- Ő a sógornőm és barátnőm Lizzy. Ő pedig Bradly a barátom és az orvosunk - mutattam be őket egymásnak. <br />
<br />
Azt hiszem, nemcsak engem csapott meg ismét a szerelem szele - mosolyogtam magamban. Ennek azonban igazán örültem. Ha Bradlynek megtetszene valaki, aki nem én vagyok. <br />
<br />
Alig akarták elengedni egymás kezét, amikor kezet fogtak. Már én voltam az, aki kezdett zavarban lenni. <br />
<br />
Ez hihetetlen. Visszagondolva Robra és rám, de azt hiszem, ez lehet, hogy rájuk is igaz lesz, hogy létezik szerelem első látásra. Ahogy ezek ketten egymásra néztek, hihetetlen volt. <br />
<br />
Kicsit elszakítottam őket egymástól, vagyis a pillantásukat és végül elmondtam nekik, mit szeretnék. Lizzy kissé meglepődött, de mondtam, hogy erre nagyon kíváncsi vagyok és fontos lenne nekem. <br />
<br />
- Oké, csak ne legyen még több baj belőle. <br />
<br />
- Nem lesz. Robon múlik. <br />
<br />
- Mi ez, egy próba neki? <br />
<br />
- Olyasmi. <br />
<br />
- Rendben. Remélem, ezután minden rendbe jön köztetek. <br />
<br />
- Én is - mondtam ki most először hangosan. <br />
<br />
Bradly rám pillantott, majd vissza Lizzyre. Nagyon úgy tűnik, hogy most már ő is csak barátként fog tekinteni rám, amit nem is bánok - gondoltam magamban. <br />
<br />
Lizzy egy kicsit magunkra hagyott minket, egy- egy eléggé feltűnő pillantás után, amit Bradlyre vetett, majd ketten maradtunk. <br />
<br />
Beszélgettünk kicsit, főleg rólam kérdezett, majd hirtelen más irányt vett a beszélgetés. <br />
<br />
- És a sógornőd? Ő . . . . <br />
<br />
- Most nincs senkije, ha erre gondolsz - válaszoltam a kimondatlan kérdésére, mire kissé zavartan elmosolyodott. <br />
<br />
A következő pillanatban kissé összefolytak a dolgok. Hallottam egy autót lefékezni a ház előtt, majd a következő pillanatban Bradly az ajkaimra vetette magát és gyengéden csókolni kezdett........ <br />
<br />
Nem mondom, hogy rossz volt, furcsa. Robon kívül nem nagyon csókolt meg senki mostanság. Nagyon érzéki és gyengéd volt ez a csók, mégsem tudtam az övéhez hasonlítani. Nem mozgatott meg bennem semmit úgy, mint az Ő csókja. <br />
<br />
- Ez meg mit jelentsen? - halottunk meg hirtelen egy dühös hangot és felé fordultunk, miután elszakadtunk egymástól, és a férjem dühös tekintetével találtuk szembe magunkat . . . . . <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Na jó kicsit gonosz voltam, de idővel minden rendbe jön:DD <br />
<br />
A másik dolog. Mint láthattátok egyenlőre a Twilight os blog szünetel. Ennek is hamarosan vége, utána marad a két RS blog. Az majd csak akkor folytatódik ha a melóm visszaáll a rendes 8 órába nem egésznapos lesz mint az utóbbi egy hónapban. Ezért nem is volt mostanság friss. Jóformán csak aludni jártam haza és írni más nem volt erőm, de igyekszek majd csak minden visszaáll és rendesen tudok frisseket hozni, addig kitartás. Köszönöm mindenkinek (L), a komikat is az előző fejezethez, remélem ez is tetszeni fog nektek. <br />
<br />
Pusssz: Liz<br />
<br />
Ha van kedvetek és szerettem mást is olvasni lessetek be ide: <br />
<br />
<a href="http://ilovethebooks-lizzyke.blogspot.com">http://ilovethebooks-lizzyke.blogspot.com</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-1903211909732044982011-04-25T12:51:00.002+02:002011-04-25T12:51:49.064+02:00Nézz be :)Sziasztok! <br />
<br />
<br />
Ha van kedvetek, igaz még csak most indult nézzetek be, folyamatosan kerülnek fel a dolgok :)<br />
<div style="color: red; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b><br />
</b></span></div><div style="color: red; font-family: Georgia,"Times New Roman",serif;"><span style="font-size: large;"><b><a href="http://ilovethebooks-lizzyke.blogspot.com/">http://ilovethebooks-lizzyke.blogspot.com/</a></b></span></div>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-29974265866485158122011-04-18T19:29:00.000+02:002011-04-18T19:29:16.696+02:00OMG!!!!!!!Bocsi, ezt muszály :DDD<br />
Tegnap volt a WFE premierje New yorkban és íme a képek. <br />
<br />
Nem akármilyenek, hanem újabb bizonyíték arra hogy RS létezik, íme: <br />
<br />
<blockquote><p><img src="https://lh5.googleusercontent.com/_sovaUDIuS4M/Tax0b_TxFnI/AAAAAAAAA_o/KayXM0fXXS0/normal_003.jpg" alt="" /></p></blockquote><br />
A többi kép: <br />
<a href="http://lion-lamb.livejournal.com/7830446.html#cutid1">http://lion-lamb.livejournal.com/7830446.html#cutid1</a><br />
<br />
A premier képei: <br />
<a href="http://lion-lamb.livejournal.com/7829934.html#cutid1">http://lion-lamb.livejournal.com/7829934.html#cutid1</a><br />
<br />
<br />
<b>VIDEO: </b><br />
<a href="http://www.popsugar.tv/Video-Robert-Pattinson-Kisses-Kristen-Stewart-After-Water-Elephants-Premiere-15795361#ooid=JiNGVlMjrilCoPRF2vVFFijt9DzMZvWE">http://www.popsugar.tv/Video-Robert-Pattinson-Kisses-Kristen-Stewart-After-Water-Elephants-Premiere-15795361#ooid=JiNGVlMjrilCoPRF2vVFFijt9DzMZvWE</a>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-65722177627858179002011-04-09T01:28:00.000+02:002011-04-09T01:28:00.240+02:00Happy Birthday Kristen!!!!<blockquote><p><img src="https://lh3.googleusercontent.com/_sovaUDIuS4M/TZ-ZbsD5IUI/AAAAAAAAA-s/99i-VLFmiBg/117532--41519687--u49033.jpg" alt="" /></p></blockquote>Lizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-933226657337354580.post-1515583054579345292011-04-01T19:10:00.001+02:002011-04-04T12:29:47.438+02:0051.fejezetSziasztok. Itt is a friss. Sokat az elején nem fűzök hozzá, majd inkább a végén. Jöjjön először a fejezet. Szerintem most nem lett olyan jó, de ennyire futotta, majd látjátok. Jó olvasást. <br />
<br />
<br />
<blockquote><p><img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6lSq6fEPy7Yk7kHh0yre2-olvCzXJZGy7_53OqVyvSoEkagHVanBxxVKKTm1O-wEoE4zOoF24my2kZx6i1FUIwK0eRCKbwaKeyxrWwlwtjwEzWwqEYdztSqtxhf3pO2_Gd1DWrUFd94M/" alt="" /></p></blockquote><br />
<br />
51.fejezet <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Rob/ <br />
<br />
<br />
<br />
Az utóbbi napokban nagy segítségemre voltak a lányok, hogy visszaszerezhessem Kristent és a születendő lányom.<br />
<br />
Még Nikkiék is, mindenki itt van, hogy nekem segítsenek. Ezért sosem lehetek elég hálás nekik.<br />
<br />
Szükségem is volt a segítségükre, főleg a csajokéra, a női és babás dolgokhoz csak jobban értenek, mint mi, pasik.<br />
<br />
Hála Steph-nek, aki a lényeget segített elintézni nekünk, már csak az apróságok maradtak. Kellan és Tom is sokat segített.<br />
<br />
Ma azonban eljött az idő.<br />
<br />
Nem tudom, elsietem-e, de egy percet sem akarok tovább várni.<br />
<br />
Így hát megkértem Nicket, hogy ma este hozza el ide Krist. Bele fog menni, mert nem tudja, hogy az én kezem is benne van, és hogy tulajdonképpen velem fog találkozni, de attól pokolian félek, hogy el fog zavarni, amint meglát.<br />
<br />
- Hát attól félhetsz is - mondta Tom.<br />
<br />
- Ezzel megnyugtattál, köszi - válaszoltam neki.<br />
<br />
- Nyugi haver, azért a nem kis meglepidet biztos értékelni fogja. Melyik nő ne alélna el, ha egy házat kapna tőled? - kérdezte Kellan.<br />
<br />
- Én azt akarom, hogy megbocsásson, és elfelejtse a hülyégeim és visszakapjam őket.<br />
<br />
- Szerintem jó úton haladsz. Reméljük a legjobbakat - mondta Tom.<br />
<br />
Mielőtt mindenki elment szerencsét kívántak, anyuék is, na meg alig várják a híreket, hogy mi fog történni.<br />
<br />
Kértem őket, hogy még ne éljék bele magukat. Én se nagyon szeretném, mert fennáll az esélye, hogy Kristen nem fog megbocsátani.<br />
<br />
És ki tudja, ott van még neki az a pasi is az orvosa. Bár erre gondolni sem mertem. Mégis ott mászkált a tudatomban a kép, hogy van valami köztük.<br />
<br />
Igyekeztem ezeket elfejteni és csak arra gondolni, hogy hamarosan itt lesz. Nick elment érte, és csak idő kérdése.<br />
<br />
Szinte a körmeim rágtam idegességemben. Nem olyan sokkal később Nick autóját hallottam fékezni a ház előtt.<br />
<br />
A szívem szó szerint a torkomban dobogott.<br />
<br />
Itt van . . . . - visszhangzottak a szavak a fejemben. <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
/Kristen/ <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Nem tudom, miért, de fura érzések kezdtek kavarogni bennem, amint kiszálltam.<br />
<br />
Nem tudtam, egyáltalán hová hozott Nick, vagy, hogy ki lakik ebben a házban. Mégis tudom, érzem, hogy valami nincs rendben.<br />
<br />
- Nyugi, csak gyere - pillantott rám Nick.<br />
<br />
A ház kívülről mesés volt. Egy igazi családi ház.<br />
<br />
Akaratlanul is a férjem jutott eszembe. És hogy milyen jó lenne egy ilyenben élni vele, és együtt várni a lányunkat.<br />
<br />
Mégis igyekeztem elhessegetni a borús gondolatokat, és alig vártam, hogy megtudjam, mi folyik itt. Ekkor viszont még nem sejtettem, milyen estém lesz.<br />
<br />
Mikor az ajtóhoz értünk, Nick benyitott.<br />
<br />
- Ki lakik itt? - kérdeztem rá, miközben beléptem előtte.<br />
<br />
Ismét az a megmagyarázhatatlan furcsa érzés kerített hatalmába.<br />
<br />
- Minden rajtad múlik Kris - mondta Nick, és ekkor kezdtem el félni.<br />
<br />
A nappaliig mentünk, ami szintén olyan csodás volt, mint maga a ház.<br />
<br />
Egy szekrény mellé léptem, ahol ismerős könyveket és tárgyakat láttam meg. És egy fényképet.<br />
<br />
Ekkor öntött el teljesen a pánik.<br />
<br />
Rob és én voltunk rajta. Az esküvői képünk.<br />
<br />
Majd hátrafordultam, hogy megkérdezzem, mi folyik itt. Erre azonban már nem volt szükség.<br />
<br />
Nick nem egyedül állt mögöttem. Ott állt mellette Ő. A férjem. Rob. Akit hónapok óta nem láttam, és aki a nap minden egyes másodpercében hiányzott, hiába is próbáltam tagadni.<br />
<br />
De az a férfi is, aki ellökött magától. ÉS nem csak engem, hanem a gyermekünk is.<br />
<br />
- Én elmegyek - mondtam ki az első gondolatot, ami eszembe jutott.<br />
<br />
- Kérlek Kris - mondta Rob, miközben közelebb lépett hozzám.<br />
<br />
- Hogy tehetted ezt velem? - kérdeztem Nicktől.<br />
<br />
- Sajnálom.<br />
<br />
Rögtön a hasamra pillantottam. Késő. Most már nem tudom tagadni előtte, hogy terhes vagyok, és szerintem már értelme sincs, mert Nick elárulta neki.<br />
<br />
- Nem én mondtam el neki. Magától jött rá, hogy tudhatok rólad és követett. Akkor látott meg téged.<br />
<br />
- Akkor sem kellett volna idehoznod. Látni sem akarom őt többet - mondtam, majd el akartam lépni mellettük. de Rob megfogta a karom.<br />
<br />
- Eressz el - rántottam el magam tőle.<br />
<br />
- Kérlek, csak beszélj vele Kris.<br />
<br />
- Mondtam már, hogy nem érdekel. Mikor utoljára találkoztunk ő mindent elmondott - céloztam ezt Rob felé.<br />
<br />
Közben az zakatolt a fejemben, hogy itt van. Annyi idő után ismét. Minden eddigi nyugalmam felborzolta ez a találkozás. De nem adhatom meg magam. Egyszer már nem kellettünk neki.<br />
<br />
- Csak hagy beszéljek veled. Kérlek. Vissza akarlak kapni titeket.<br />
<br />
- Kiket?<br />
<br />
- Téged és a lányunk.<br />
<br />
- Ó. szóval most már a te lányod is? Hát képzeld. nem. Ő az én lányom. Semmi közöd hozzá, és nem is lesz.<br />
<br />
- Sajnálom, amiket akkor mondtam. Mindent. De elborult az agyam, és ott voltak a képek és . . . .<br />
<br />
- Igen? Most már késő. Akkor kellett volna hinned nekem, nem akármilyen képeknek. Nekem, aki a feleséged voltam.<br />
<br />
- ÉS még vagy is - mondta Rob.<br />
<br />
- Már nem sokáig. El akarok válni. És, hogy tudd, már nem vagyok egyedül. Van valaki, aki így is mellettem volt, hogy tudja, nem az ő gyerekét várom, és így is akar engem.<br />
<br />
- Mi? - kérdezte döbbenten egyszerre Rob és Nick.<br />
<br />
- Kris ugye nem? Te és Bradly? Azt mondtad, hogy ő csak . . .<br />
<br />
- Igen, de ő többet szeretne, és csak rajtam múlik. Már nem érdekelsz Rob. Akkor nem kellettem sem én sem ő - tapintottam a pocakom - akkor most már te nem kellesz nekünk.<br />
<br />
- Nem is tudtam róla Kris. Hónapokig eltitkoltad, hogy terhes vagy, és véletlen tudtam meg, amikor követtem Nicket.<br />
<br />
- Hogy mondtam volna el? Mikor? Amikor a fejemhez vágtad, hogyha terhes lennék, biztos nem tőled lenne. Az voltam Rob. Már akkor is. Akkor akartam neked elmondani - vágtam kegyetlenül hozzá, miközben Nick csak hallgatott mellettünk.<br />
<br />
- Tudom - mondta lehajtott fejjel Rob.<br />
<br />
- Én jobb, ha megyek, a kocsiban leszek - mondta Nick.<br />
<br />
- Megyek én is, eszemben sincs itt maradni.<br />
<br />
- Kérlek Kris, csak hagy beszéljek veled.<br />
<br />
- Nem hiszem, hogy már lenne miről.<br />
<br />
- Azzal nem vesztes semmit, és hagy mutassa meg a házat neked - mondta Nick, mielőtt kilépett az ajtón.<br />
<br />
Kettesben maradtunk. Ettől féltem a legjobban. Főleg, hogy nem tudok ellenállni neki, hiába is bánt így el velünk. Még mindig ugyanolyan hatással van rám a közelsége, mint régen.<br />
<br />
Miután Nick kiment, még ránézni sem mertem, ezt szóvá is tette.<br />
<br />
- Ennyire gyűlölsz, hogy rám se tudsz nézni? - kérdezte Rob kissé szomorúan a hangját hallva.<br />
<br />
- Igen - hazudtam neki.<br />
<br />
Utálom is magam ezért. Nem azért, hogy hazudok neki, hanem amiatt, hogy annak ellenére, amit tett velem, még mindig ugyanúgy szeretem, mint régen.<br />
<br />
Hiába is próbálnám gyűlölni őt, képtelen vagyok rá. És a legrosszabb, hogy ezt szerintem ő is tudja, és félek, ki fogja használni. Sőt már most próbálkozik.<br />
<br />
- Nem hiszem el - mondta immár magabiztosabban.<br />
<br />
Még mindig a nappali bejáratánál álltunk. Ő egyre közeledett felém, mire én hátrálni kezdtem.<br />
<br />
Vesztemre nem volt menekvés, pont a falba ütköztem, ő pedig csupán centikre állt meg tőlem, miközben a cipőm orrát tüntettem ki inkább a figyelmemmel. De tudtam, hogy nem fogja sokáig hagyni ezt. Nem is tévedtem.<br />
<br />
Ujjaival állam alá nyúlt és felemelte a fejem. Ekkor vesztem el. A szemébe néztem. Ugyanazt láttam benne csillogni, mint régen. Szerelmet. És ez megrémített. Nem akarok megbocsátani, elnézni neki, amit velem tett, és ami miatt hónapok óta szenvedek.<br />
<br />
De mégis, ha így folytatja, végül csak beadom a derekam neki. És ezt nem akarom. Egyetlen esélyem van csak, hogy távol tudjam tartani magamtól. Azt nem bírnám elviselni, ha megbocsátok neki és még egyszer ezt tenné velem, így inkább elkerülöm ennek a lehetőségét, kezdve azzal, hogy nem engedek neki.<br />
<br />
Ezt ő rontotta el, viselje a következményeit. Eddig is elviseltem az életet nélküle, ezután is menni fog, és hamarosan már nem leszek egyedül.<br />
<br />
Miközben ezen töprengtem, Rob is elszakadt a tekintetemtől és a hasam tüntette ki a figyelmével.<br />
<br />
- Mennyi idős pontosan?<br />
<br />
- Majdnem öt hónapos.<br />
<br />
- És kislány lesz - volt a következő mondta, de szerintem ez nem kérdés, hanem kijelentés volt.<br />
<br />
- Igen. Kislány.<br />
<br />
- Elmondtad volna valamikor, hogy az én gyermekem várod?<br />
<br />
- Honnan tudod, hogy a tiéd? - tudtam, hogy ezzel szíven találom.<br />
<br />
- Lehet akárkié, Mike-é is - tettem rá még egy lapáttal.<br />
<br />
A szemébe nézve viszont nem azt láttam, amire számítottam.<br />
<br />
Azt hittem, szikrákat szór majd a szeme a dühtől szavaim hallatára, de nem. Ugyanolyan nyugodtságot sugárzott a tekintete, mint eddig.<br />
<br />
- Biztos vagyok benne, hogy az enyém - jelentette ki határozottan.<br />
<br />
- Ha így van, semmi közöd hozzá. Már akkor sem akartad őt mikor még nem is tudtál róla. Itt leszek neki én, és apja is lesz.<br />
<br />
- Mi?<br />
<br />
- Jól hallottad. Van már más az életemben, és ő hajlandó arra, hogy velem együtt nevelje fel a lányom - mondtam, és nem hazudtam.<br />
<br />
- Szerinted engedni fogom, hogy más pasas nevelje fel a lányom?<br />
<br />
- Ó, igen, most már a te lányod?<br />
<br />
- Ha kell, ezerszer fogok bocsánatot kérni, amiért, amit akkor tettem, de nem fogom ezt engedni. Szeretlek, mindkettőtöket és mindent meg fogom tenni, hogy visszaszerezzem a bizalmad és szerelmed.<br />
<br />
- Ehhez már késő Rob - mondtam ki szinte remegve a nevét, miközben a falba ütközve dőltem neki, míg ő a kezeivel fogott közre két oldalról. A falon támaszkodott meg, nem érintett még engem, de már ezt is túl közelinek találtam.<br />
<br />
Ha meg akarom tartani a józan eszem és nem elveszteni a fejem miatta, akkor sürgősen távolabb kell kerülnöm tőle.<br />
<br />
- Szerintem még nem késő, és amíg egy kis esélyt is látok arra, hogy minden olyan vagy még jobb legyen, mint régen, nem foglak békén hagyni - biztosított az elhatározásáról Rob.<br />
<br />
És nemcsak elmondta, bizonyítani is akarta az igazát.<br />
<br />
A szívem egyre hevesebben vert, miközben csupán már csak milliméterek választották el őt tőlem. A pillantásom rögtön az ajkaira esett, amit hónapok óta nem volt lehetőségem kóstolni.<br />
<br />
Ezt ő is észrevette, és megvillantotta a csibészes mosolyát, amit annyira imádok.<br />
<br />
Ujjaival végigsimított a karomon. Ismét érezni az érintését a bőrömön hihetetlen érzés volt.<br />
<br />
- Látod? Hiába is tagadod, még mindig szeretsz. És ameddig ez így van, nem adom fel. Bármit megteszek, hogy megbocsáss.<br />
<br />
- Felesleges Rob.<br />
<br />
- Soha nem lesz az.<br />
<br />
- És kié ez a ház? - kérdeztem rá egy kis terelésképpen.<br />
<br />
- A miénk - jött a válasz.<br />
<br />
- A hármunké.<br />
<br />
Amint ezt kimondta, még az ütő is megállt bennem. Egy házat vett nekem, nekünk.<br />
<br />
- Te őrült vagy, nem kellett volna egy házat venned.<br />
<br />
- Akár a csillagokat is lehoznám neked.<br />
<br />
- Kérlek Rob, hagyjuk ezt. Nekem ez nem fog menni, nem is kellene itt lennem.<br />
<br />
- Miért? Szívesebben lennék a doktorkáddal?<br />
<br />
- Róla honnan tudsz? - kérdeztem, de feleslegesen.<br />
<br />
Persze. Biztos Nicktől.<br />
<br />
- Akár vele is. Te vetettél véget ennek, mert nem hittél nekem. Hónapokig nem is kerestél, csak miután megtudtad, hogy terhes vagyok.<br />
<br />
- Tudom. De csak most jöttem rá, mekkora idióta voltam. Hála Kellannak.<br />
<br />
- Neki mi köze ehhez?<br />
<br />
Nem válaszolt rögtön, csak ellépett mellőlem és a nappaliba ment. A kezembe adott egy borítékot.<br />
<br />
Kissé félve nyitottam ki.<br />
<br />
A képek, amik miatt akkor elhagyott. Amin és Mike vagyunk kissé félreérthető helyzetben. De mellette voltak még képek.<br />
<br />
Ugyanazok, csak a nő volt más a képen Mike karjaiban.<br />
<br />
- Ezek az eredetiek - mutatott Rob a képekre, amin Mike karjaiban egy másik nő van.<br />
<br />
- Tudom, hogy nem mentség arra, hogy nem hittem neked, de sajnálom. Mike végül csak elérte, amit akart. Utálsz engem és elválasztott minket.<br />
<br />
Nem utállak, hanem imádlak. Még mindig - mondtam magamban, de hangosan képtelen voltam kimondani.<br />
<br />
Leültünk a nappaliba, szerencsére kellő távolságba egymástól, és Rob nagyjából mindent elmondott. Hogy mi történt, miután eljöttem tőle, az elmúlt hónapokban és az utóbbi napokban is, főként, amikor meglátott állapotosan.<br />
<br />
Végighallgattam. Ennyit kért csak, hogy hallgassam meg. Egyelőre - ahogy ő mondta.<br />
<br />
Megtettem.<br />
<br />
Ezután következtem én. Elmondtam neki, mit éltem át az utóbbi időben, és főleg, amikor terhesen eldobott magától.<br />
<br />
Egyre gyötrelmesebb arcot vágott, miközben meséltem. Főleg mikor elértem ahhoz a részhez, amiben már Bradly is szerepel.<br />
<br />
Annyit szenvedtem miatta az utóbbi időben, vissza akartam vágni neki ezzel, de legszívesebben a könnyebb utat választottam volna. Hogy megbocsátok neki.<br />
<br />
Mégsem tudtam megtenni. Nem tudom, hogy menni fog-e egyáltalán valaha is, vagy csak még nem.<br />
<br />
Félek, hogy megismétlődne ez. Korábban is minden apróság miatt, ha csak rám nézett egy pasi ,féltékeny lett. De ez mindenen túltett.<br />
<br />
Nem tudtam, mit tegyek. Nyugodtan kell ezt átgondolnom, nem úgy, hogy itt van mellettem.<br />
<br />
- Csak annyit kérek, hogy ne rögtön dönts. Vissza akarlak kapni, és ezért mindent megteszek. Értetek.<br />
<br />
- Rob . . . . .<br />
<br />
- Kérlek, tudom mit tettem, de sajnálom, és vissza akarlak kapni.<br />
<br />
- Én nem tudom, hogy akarom e még.<br />
<br />
- Biztos nem tudod? - kérdezte, majd mellette ülve közelebb csúszott hozzám, és megfogta a kezem.<br />
<br />
A szemébe nézve teljesen elvesztem.<br />
<br />
- Nem tudom. És ott van . . . . .<br />
<br />
- Persze, a kis doktor. Miatta akarsz eldobni mindent? Hogy együtt legyünk boldogok?<br />
<br />
- Hányszor mondtad már ezt, és nézd, mi lett a vége.<br />
<br />
- Tudom. De szeretlek, és nem adom fel, amíg esélyt látok rá, hogy újra az enyém leszel.<br />
<br />
Ez a mondat, hiába is tagadtam, boldogsággal töltött el.<br />
<br />
Nem így képzeltem, és terveztem az első újra találkozást. Szó szerint a pokolba akartam küldeni, és most, hogy itt van, képtelen vagyok rá. Legszívesebben a karjaiba omlanék, és sose szabadulnék onnan.<br />
<br />
Percekig néma csend honolt köztünk, miközben Rob még mindig a kezem fogta és összefonta az ujjainkat. A régen érzett szikrák ismét pattogtak köztünk.<br />
<br />
Próbáltam összeszedni a gondolataim, kisebb sikerrel.<br />
<br />
Nem tudtam, helyesen döntök-e, de tudtam, mit akarok. De még nem akartam közölni Robbal. Nyugodtan egyedül is át kell gondolnom.<br />
<br />
- Nem tudom. Egyedül akarok lenni egy kicsit.<br />
<br />
- Rendben. A közelben leszek. Ez itt a tiéd, a tiétek, nézz szét nyugodtan. Szeretném, ha itt maradnál. De ha tudod már . . . . .<br />
<br />
- Még beszélünk, de nem most. Szükségem van egy kis időre. Egyedül.<br />
<br />
- Szeretlek Kris, mindkettőtöket, akármit is mondtam akkor dühömben.<br />
<br />
Jólestek a szavai, mégis ott lebegett előttem az utolsó találkozásunk, mikor az ellenkezőjéről győzött meg a tetteivel.<br />
<br />
Mindketten felálltunk, de továbbra sem eresztette a kezem, miközben a hasam tüntette ki a figyelmével.<br />
<br />
Elengedte a kezem és a hasamra simult a keze.<br />
<br />
Ez volt az a pillanat, amikor földöntúli boldogságot éreztem. Mindig is erre vágytam. Hogy mellettünk legyen.<br />
<br />
- Megyek.<br />
<br />
- Ne menj, kérlek. Maradj itt, ez tiéd. Én megyek el, de ne feledd, hogy mit mondtam - kérte, majd hosszasan a szemembe nézett és az ajtó felé indult.<br />
<br />
Nem állítottam meg. Elment. Én pedig a kanapéra rogytam.<br />
<br />
A könnyeim most törtek elő. Túl sok volt ez nekem hirtelen. Újra látva őt minden gondolatom és tervem felborult. Képtelen voltam olyan kegyetlenül bánni vele, mint ahogy ő tette velem, hónapokkal ezelőtt.<br />
<br />
És tetejében itt ez a ház is. Amit első látásra imádok. Alig akartam elhinni, hogy Rob ezt tette. Egy tökéletes otthont épített fel. És hiába mondta, hogy az enyém, tudom, hogy hármunkra gondolt, hogy itt fogunk élni. Ahogy mindig is megálmodtam.<br />
<br />
És a döntés az én kezemben van, hogy hagyom e megvalósulni az álmomat. Ehhez azonban ki kellene, töröljem az elmúlt néhány hónapot és mindent elfelejtve megbocsátani neki.<br />
<br />
Még mikor itt volt, akkor döntöttem. És jó érveket kerestem a döntésem helyessége mellett.<br />
<br />
A gondolataimat léptek zaja borította fel. Nick lépett be a nappaliba.<br />
<br />
- Gondolom, elmondta, miről beszéltünk.<br />
<br />
- Igen. Örülök, hogy nem döntöttél elhamarkodottan. Jól gondold át. Hibázott, de itt van, és mindent jóvá akar tenni. Ezt mind miattatok csinálta - nézett szét a házban Nick.<br />
<br />
- Meglátjuk, de képtelen vagyok egyik pillanatról a másikra elfelejteni, amit velem tett.<br />
<br />
- Ezt én tudom, de bármire kész, hogy jóvátegye. Csak hagyd neki. Ne szenvedtesd sokáig, te is boldogabb lennél, ha ismét vele lehetnél.<br />
<br />
- De félek, Nick.<br />
<br />
- Nincs mitől. Hidd el, Rob is tanult ebből. Igaz, meg kellett volna bíznia benned, de azok, akik el akartak választani titeket alapos tervet készítettek, hogy Rob mindenképp kételkedjen benned. Sikerült nekik. Ne add meg mégis az örömöt nekik, hogy örökre elválasztanak titeket. És neki is - mutatott a hasamra - szüksége van az apjára.<br />
<br />
- De ronda dolog volt a dokit említeni neki.<br />
<br />
- Megérdemelte. Ez a legkevesebb, azok után, amennyit miatta szenvedtem.<br />
<br />
- Remélem, átgondolod és jól döntesz. Minden rajtad múlik Kris.<br />
<br />
- Tudom. Haza akarok menni.<br />
<br />
- Oké, de előtte legalább nézz szét. Ezt csak miattad csinálta.<br />
<br />
- Gondolom, nem egyedül - néztem Nickre.<br />
<br />
- Nem, mindenki segített neki, de ha kellett volna, egyedül csinál meg mindent. De van egy- két dolog, amikben jól jött a lányok segítsége - mondta, de nem tudtam, mire gondol.<br />
<br />
- Úgy látom kíváncsi vagy. Gyere- fogta meg ezúttal ő a kezem, és az emelet felé vezetett.<br />
<br />
A ház minden részét megmutatta Nick. Legnagyobb megdöbbenésemre, szinte minden részlete a Los Angeles-i házunkra emlékeztetett. Mintha a pontos mása lenne.<br />
<br />
Rob teljesen elterelte a figyelem, pedig jó ideig ültünk a nappaliban is és csak most tűnt fel. Sőt a legtöbb helyre tett egy- egy kis emlékeztetőt rólunk.<br />
<br />
Fényképeket többnyire, amiket még szerelmesen mosolyogtunk egymásra.<br />
<br />
Utoljára hagyott egy szobát Nick.<br />
<br />
Féltem benyitni, de miután megtettem, a szavam is elállt.<br />
<br />
Egy gyerekszoba. Egy csodaszép kislánynak való szoba. Könnyek szöktek a szemembe, de ezúttal a boldogságtól és a meghatottságtól.<br />
<br />
Mindenütt babajátékok, a szekrények telis tele csodaszép kisruhákkal, hintaszék, kiságy, minden, ami egy kis csöppségnek kell.<br />
<br />
- Ezt csak ő csinálta. Senkinek nem engedte, hogy segítsen, és eddig nem is látta senki. Azt akarta, hogy te légy az első. A lányok csak a ruhákat segítettek neki kiválasztani, abban kissé tanácstalan volt - mosolygott Nick, és én is, miután megpróbáltam elképzelni Robot, amint kisbaba ruhákat vásárol.<br />
<br />
Mi tagadás, ezzel tényleg szerzett egy- két jó pontot. Ennél szebb dolgod, a lányomon kívül még nem kaptam tőle. És bizonyítja, hogy komolyan gondolta a szavait.<br />
<br />
- Látom ez bejött neki.<br />
<br />
- Ki tud ellenállni ennek? Akármennyire próbálom, nem megy, Nick.<br />
<br />
- Micsoda?<br />
<br />
- Hogy gyűlöljem.<br />
<br />
- Nem is kell. Lépjetek tovább, itt van ő - simította a kezét a pocakomra - aki megérdemli,hogy mellette legyetek. És Rob is, hogy ismerhesse a lányát.<br />
<br />
- Meglátjuk. De menjünk most, mielőtt visszajön. Egyedül akarok lenni, és gondolkodni. Nem kis fejtörést adtatok. Azt hittem, lesz még egy kis időm nyugalomban.<br />
<br />
- Itt volt végre az ideje mindent a helyére tenni, csak okosan kell döntened - mondta Nick, majd mivel kissé többnyire lelkileg merített ki ez a mai este, Nick hazavitt.<br />
<br />
Bár őszintén megvallva legszívesebben maradtam volna, de most otthon akartam egyedül lenni. Bár gyanítottam, hogy Ashley is tud mindent, így amikor hazaérve kérdezett, hagytam, hogy Nick meséljen neki, én inkább a szobámba vonultam, hogy kicsit egyedül lehessek.<br />
<br />
Átöltözni készültem, mikor fura fájdalmat éreztem a hasamban, és láttam, hogy vérezni kezdtem.<br />
<br />
Elkiáltottam magam, és Nick-ék rögtön az ajtóban termettek.<br />
<br />
- Hívjátok Bradlyt, kérlek - mondtam szinte hisztérikusan és leültem az ágyra, miközben a hasam fogtam, és csak egy dologért imádkoztam. Hogy ne veszítsem el a gyermekem.<br />
<br />
- Rögtön jön, istenem Kris, nyugodj meg. Biztos nincs semmi baj.<br />
<br />
- Ha valami baja lesz, én belehalok - mondtam, miközben egyre jobban gyötört a fájdalom, és még midig véreztem, de semmit sem mertem tenni ,amíg Bradly ide nem ér.<br />
<br />
Kisvártatva megjött és rögtön vizsgálni kezdett, miután Ashleyék kimentek.<br />
<br />
Kissé kényelmetlenül is éreztem magam, hiszen már nemcsak az orvosom, és tudom, hogy ő is többnek tekint, mint pácienst, de most csak egy dologra tudtam gondolni, a lányomra.<br />
<br />
- Ugye nem lesz? Kérlek, mondd, hogy semmi baja - kértem tőle, miközben szó szerint idehozta a rendelőjét és megvizsgált.<br />
<br />
- Semmi baja, csak egy kis ijedtség. Egy ideig ágyban kellene maradnod, és nem idegeskedni. Most nyugalomra van szükséged, és fekvésre, de a baba jól van.<br />
<br />
Szinte hallani lehetett a mázsás kőtömböt, ami a szívemről esett le Bradly szavai hallatán.<br />
<br />
- Idegeskedtél ma? Vagy történt valami?<br />
<br />
- Azon kívül, hogy találkoztam a férjemmel? Semmi - mondtam.<br />
<br />
- Mi? Találkoztál vele? Hol?<br />
<br />
- Ez hosszú, de Nickkel és a családommal csapdába csaltak.<br />
<br />
- Szóval beszéltél vele.<br />
<br />
- Igen.<br />
<br />
- Gondolom, visszamész hozzá - nézett rám Bradly, de alkalmam nem volt felelni rá, ugyanis az ajtón rontott be valaki.<br />
<br />
- Mit keresel itt?<br />
<br />
- Nick hívott, hogy rosszul lettél - mondta Rob aggodalommal az arcán.<br />
<br />
- Szóval te vagy az az orvos - nézett Rob Bradlyre.<br />
<br />
- Rob, kérlek, nem akarok. . . .<br />
<br />
- Ne aggódj, nem fogok. Hogy vagytok? Ugye semmi baja?<br />
<br />
- Semmi. Csak feküdnie és pihennie kell, ha nem akarja, hogy baja legyen a kicsinek - válaszolta Bradly.<br />
<br />
- Persze, hogy nem akarom.<br />
<br />
- Szóval te pedig… - kezdett bele Bradly.<br />
<br />
- A férje vagyok - fejezte be Rob a mondatot.<br />
<br />
- Tudom. Már hallottam rólad.<br />
<br />
- Szintén - felelte Rob, ezúttal viszont szikrákat szórt szemeivel.<br />
<br />
- Csak pihennem kell. Nem lesz semmi baj, nem lehet semmi.<br />
<br />
Bradly felkelt mellőlem az ágyról és összepakolta a felszerelését.<br />
<br />
Rob eközben a másik oldalamról mellém lépett és leült az ágyamra.<br />
<br />
- Gyere velem Kris - kérte hirtelen.<br />
<br />
- Mi?<br />
<br />
- A házunkba. Kérlek. Vigyázni akarok rátok, és melletted lenni. Ha nem akarod, nem kell, beszélj velem, amíg nem gondoltad át, amiről beszéltünk, csak hagy tudjalak a közelemben, és vigyázhassak rátok - kérte Rob, én nem tudtam, mit mondjak.<br />
<br />
- Kérlek . . . - tette hozzá mélyen a szemembe nézve.<br />
<br />
- Vele mész? - kérdezte immár Bradly.<br />
<br />
Fogalmam sem volt, mit feleljek. Mindkét férfi a válaszomra várt. A férjem, és az a férfi, akinek sokat és most mindent köszönhetek, aki mindig vigyázott rám és a lányomra.<br />
<br />
Nem tudtam, mit válaszoljak. . . . . <br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Nos ennyi lenne. <br />
Inkább ide a végére írom amit akarok. <br />
Bizony volt egy kis szünet, na nem mintha annyit tudtam volna pihenni, mindig van valami. De mostantól újra lesznek frissek. <br />
<br />
A komikkal kapcsolatban írnék csak annyit, hogy ezentúl nem fogom kérni. Így is alig jött pár, tisztelet a kivételnek (L), nem fogok könyörögni senkinek, meg ilyen olyan határokat szabni, hogy írjatok vagy nincs friss, van akit ez tesz boldoggá hát hajrá. <br />
Aki ír ír, aki nem az meg nem. Ennyi. Akik eddig és ezután is megtisztelnek a véleményükkel nekik nagyon köszönöm. Imádlak titeket (L). Aki meg nem akar, az csak olvasson. <br />
Azért írom mert mert szeretem csinálni, nem azért, hogy agyonra komizzátok. Persze jólesik olvasni a véleményeket, hogy kinek mi és hogy tetszik, de nem kötelező. Köszönöm akik eddig és ezután is írni fognak, a maradék még 9 fejezhet. Igen, 9. Ugyanis nagyon a végéhez közeledünk :) :(. <br />
<br />
Még annyit, hogy nemtudom, fogalmam sincs mikor lesz friss. Majd ha lesz tudni fogjátok, szóval a chatben kérdezőknek sem tudok majd mit írni amíg nincs fent. Ha lesz látni fogjátok. <br />
<br />
Jövőhéten eredeti terv szerint délután melóztam volna, és tudtam volna írni délelőtt egy kicsit, de akadt ma egy kis gubanc, sőt nem is kicsit. Egész héten mehetek túlórázni, ami annyit jelent, hogy délután fél 6 tól reggel fél 6 ig dolgozok, és mivel néhány óra alvás is kéne, max 2-3 órát ha itthon leszek amit ébren töltök, szal jövőhétre nem garantálok frisst, sajnálom. De amint tudom hozom majd. <br />
<br />
Ennyi lenne, jó olvasást, pussz: LizLizzykehttp://www.blogger.com/profile/07307183632835316375noreply@blogger.com15