2010. november 28., vasárnap

36.fejezet

Sziasztok! Először is ezer bocsánat a sok késésért. Lehet, hogy lesz még ilyen a munkám miatt, de igyekszek majd mindig hozni a frisst. Annyi változás lesz, hogy ezentúl nem lesz kiírva mikor pontosan. Ha tudom hozom, max annyi, hogy ha már kész és elküldtem Szilemnek bétázni akkor kiírom, hogy hamarosan lesz. Pusszantás szívemnek (LL). Nektek pedig jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.





36.fejezet



/Kristen/



Nem léptem be teljesen a helyiségbe, de innen is pont elég volt látni azt, amit.

A rendező épp lefújta a jelenetet, amiben Robnak Emilie-vel kellett csókolózni. Ami eddig mondhatni rendben is van, hiszen a szerepük ezt kívánta.

De ami kiverte nálam a biztosítékot, hogy miután a rendező lefújta az adott jelenetet, a csók nem maradt annyiban. Emilie és Rob ugyanolyan intenzitással csókolták egymást tovább, és nem úgy néztek ki, mint akik abba akarták hagyni.

Nem tudtam, Robba is mi ütött, de ezt nem voltam hajlandó tovább nézni. Persze nem maradhattam észrevétlen, volt egy két ember, akik észrevettek, amint döbbenten figyeltem a jelenetet.

Fogtam magam és szinte futva menekültem a kocsimhoz. Épp, hogy beszálltam, egy elég érdekes hívást kaptam. Méghozzá Mike-tól.

Sejtettem, hogy nem hagyja annyiban, és hogy továbbra is a nyakamra fog járni. Most is vacsorázni hívott, amire normális esetben azonnal nemet mondok. De nem most.

Talán őrültségnek tűnik, hogy így akartam visszavágni Robnak, de végül igent mondtam a meghívásra.

Még volt egy kis idő amíg Rob hazaér, na persze, ha Emilie engedi neki, így gyorsan átöltöztem és magamra kaptam valami ruhát és ismét kocsiba pattantam.

Az étterembe érve Mike már vár rám. Őt is meglepte a döntésem, hogy igen mondtam a meghívására, de a miértekbe nem akartam beavatni.

Persze rögtön Rob felől érdeklődött, hogy mit fog ő ehhez szólni, de erre is kapott választ, persze nem az igazat.

Ahhoz képest, amire számítottam, kellemesen telt a vacsora. Sokat beszélgettünk, sok mindenről. A filmről persze, és a magánéletünk is szóbakerült. Akaratlanul Rob is, akire jelen pillanatban gondolni sem akartam.

Mike sokat kérdezett rólunk. Hogy hol, és hogyan ismertem meg, hogy boldog vagyok-e vele. Persze mindenre mosolyogva boldogan válaszoltam. Legalábbis kívülről ez látszott. Nem pedig a szomorúság, amit a délután látottak miatt éreztem. Még mindig nem értettem a történteket.

De hirtelen nem is akartam gondolni rá. Biztos vagyok benne, hogy Rob erre is talál valami magyarázatot. Ami jelen pillanatban nem érdekel. Maradjon és csókolgassa a kis Emilie-t. Ha már ennyire nem akarták elengedni egymást.

- Remélem, azért Rob nem tilt el tőlem, és legalább barátok lehetünk - mosolygott rám Mike.

- Csak barátok - válaszoltam.

- Én már azzal is megelégszem.

Sokat beszélgettünk Mike-kal, de persze amiatt, amit régen tett, egyrészt megvolt róla a véleményem. De az régen volt, és nem akartam ez miatt ítélkezni senki felett, így megbeszéltük, hogy barátok azért lehetünk. Na persze, rögtön szóba hozta Robot, és hogy ő mennyire nem fogja díjazni ezt.

- Arról nem ő dönthet, kikkel barátkozom, én sem szabom meg neki.

- Ennek örülök.

Mielőtt indultunk volna, csörögni kezdett a mobilom.

- Vedd fel nyugodtan, biztos ő az - mondta Mike.

Pont nem ő volt az, de kaptam már néhány üzenetet tőle, ugyanis délután óta nem válaszoltam a hívásaira.

- Szia - köszöntem Ashelynek, aki hívott.

- Merre vagy? Rob már agyonra aggódta magát érted.

- Délután forgatás közben nem úgy tűnt, mint aki rám gondol, miközben nem akarták elengedni egymás a nőcskéjével - vágtam rá dühösen.

- Tudja, hogy ott voltál, láttak téged, de miért nem vártad meg? Jobb lenne, ha megbeszélnétek. Amúgy merre vagy? - kérdezte Ash, de valamiért volt egy olyan sejtésem, hogy Rob is rá van tapadva a telefonra.

- Mike-kal vacsorázom - válaszoltam, mire valami dühös csapkodást hallottam a háttérben. - Ő is hallotta ugye?

- Szerinted? A nappalitok bánja. Gyere inkább haza.

- Majd igyekszek. Mi csak vacsorázunk, nem hiszem, hogy neki lenne joga dühösnek lenni.

Erre már Ashely sem nagyon tudott mit mondani. Minden esetre azt mondta, addig nálunk marad, és jobb lenne, ha igyekeznék, mert Rob nincs valami nyugodt hangulatban.

Ez jelen pillanatban nem nagyon tudott aggasztani. Lehet, hogy hülyeség miatt kaptam fel a vizet, de képtelen vagyok nem gondolni arra, amit láttam. Ahogy azt a nőt csókolgatta még azután is, miután már nem kellett volna. Én pedig ezzel a vacsorával semmi rosszat nem tettem.

- Összevesztetek, ugye? - kérdezte Mike, miután persze szinte mindent hallott. - Ne haragudj, de Rob egy idióta ha nem értékeli a kincset, amit a magáénak tudhat - mondta Mike, majd az asztalon levő kezemre tette a sajátját, amitől én rögtön elhúzódtam. - Sajnálom. Biztos haza akarsz menni? Meg kellene várnod, míg lehiggad.

- Előbb-utóbb beszélnem kell vele.

- Remélem, nem lesz a baj a vacsoránkból, és hogy megismételhetjük majd - mondta Mike.

- Meglátjuk - erőltettem magamra egy mosolyt.

A végére kissé elromlott vacsora után Mike a kocsimhoz kísért, és egy arcra puszi után elköszöntünk egymástól, majd hazafelé indultam.

Kissé talán gyerekes dolog volt ezzel visszavágni neki, de ha még mindig látom őket magam előtt, rettentő dühös leszek. Emiatt talán kissé félve is mentem haza.

Sejtettem, hogy ezeknek a forgatásoknak nem lesz jó vége. És be is következett, amiktől féltem. Hogy emiatt lesznek gondjaink. Nem is Mike miatt, mert bár igaz, ő is elég rámenős, de felfogta, hogy semmi nem lehet munka és maximum baráti viszonynál.

Ellenben Emilie-vel, aki pióca módjára tapad Robra, és minden alkalmat megragad, hogy közénk álljon. Ami a legrosszabb pedig, hogy Rob hagyja is ezt neki.

Hirtelen a délutáni csókjuk képe villant fel előttem. Rögtön el is hessegettem a képeket.

Amint hazaértem, Robot nem láttam, csak Ashely volt a nappaliban, aki néhány törött váza romjait próbálta eltüntetni, amiket nyilván Rob tett tönkre.

- Végre itt vagy.

- Hol van?

- Elküldtem zuhanyozni. De mi a fene történt?

- Nem mondott neked semmit? - kérdeztem.

- Nem. Egész este hívott, de nem tudott elérni, ekkor hívott fel. De sem én, sem a lányok nem,tudtunk, hol vagy. Sejtettük, hogy valamin összekaptatok, de Rob se nagyon mondott semmit.

Ekkor mondtam el nagyjából mindent Ashelynek.

- Csak ennyi? - kérdezett vissza.

- Ennyi? Ez nem elég? Majd felfalták egymást, még akkor is, mikor már vége volt a jelenetnek. Mi lesz, ha szexjelentet vesznek fel - mert az is lesz -, akkor majd a kamerák előtt fekteti le Emilie-t?

- Nem fogom lefektetni. Sem őt sem, sem senkit - válaszolta ekkor hirtelen egy hang a hátam mögül.

Megfordulva Rob tekintetével találtam szembe magam.

- Beszéljétek meg, és csak nyugodtan. Én megyek. Rob a fiúk üzenik, hogy holnap munka közben benéznek hozzád, Kris mi meg téged lesünk meg. Alig várjuk, hogy láthassunk dolgozni - mosolygott rám Ashley.

De persze sejtettem, hogy nem csak emiatt, hanem minket akarnak távol tartani a vitákat okozó filmpartnerektől.

- Köszi mindent. Holnap találkozunk - öleltem meg barátnőmet.

- Én is köszönöm. A srácoknak is, majd holnap találkozunk - köszönt el tőle Rob.

Kicsit féltem, hogy Ashely elment. Nem Robtól, hanem ettől a beszélgetéstől.

- Szóval vele voltál?

- Igen. De mi csak vacsoráztunk és beszélgettünk. Nem estünk egymásnak - vágtam vissza.

- Mi sem.

- Ugyan Rob, a saját szememmel láttam.

- Az elejét. Emilie folytatta a csókot, de ha vársz egy kicsit, láthattad volna, hogy ellöktem magamtól, és finoman melegebb éghajlatra küldtem ott, mindenki előtt.

- Nem számít, akkor is rosszul esett. Gondolom, te sem lennél odáig az örömtől, ha Mike karjában látnál.

- Tényleg nem. De én nem akartam. Emilie-nek is megmondtam világosan, hogy ne próbáljon még egyszer bepróbálkozni. Sajnálom - mondta lehajtott fejjel.

Így már azért minden más volt. Talán tényleg várhattam volna egy kicsit, de abban a helyzetben nem voltam rá képes. Sejtettem, hogy nehéz lesz más nővel látni őt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire - és ezt neki is kifejtettem.

- Tudom. De neked is tudnod kell, hogy rajtad kívül más nő nem érdekel. És nem akarom, hogy ilyenek miatt veszekedjünk - mondta szerelmem.

- Én sem. Én is sajnálom. Csak visszavágni akartam ezzel a Mike-os vacsorával - ismertem be.

- Hát sikerült. Már a tudattól megőrültem, hogy vele vagy, és féltem, hogy egy ilyen hülyeség miatt elveszítelek - mondta Rob.

- Soha nem tudnék más szeretni. És csak beszélgettünk - mondtam.

- Még egyszer sajnálom. Annyira szeretlek - mondta immár a szemeimbe nézve, továbbra is kissé messze tőlem.

- Én is szeretlek - ahogy ezt kimondtam, az általam imádott mosolya ült ki az arcára.

Nem habozott közelebb lépni felém, de kissé tétován állt meg előttem. Semmi másra sem vágytam ez a nap után, csak ismét vele lenni.

A karjaiba vetettem magam. Immár mindent tisztázva boldogan bújta szerelmem karjaiba, aki készségesen ölelt magához, miközben forró csókjaival a nyakam hintette be, miközben valamennyi csókja után egy-egy szeretlekkel ajándékozott meg.

Nemcsak a csókjai, a vallomásai is lángra gyújtották mind a szívemet, mind a testemet.

Szerelmem - mivel a zuhany alól jött ki, mikor megérkeztem - testét csak egy nadrág fedte előttem, miközben kusza tincseiből a víz végigcsöpögött tökéletes testén.

Rob a karjaiba kapott, majd meg nem szakítva egyre tüzesebb csókunkat, indult meg velem a zuhanyzó felé.




/Rob/


Miután megbizonyosodtam róla, hogy a félelmeim valósak, és hogy Kristen Mike-kal van, legszívesebben mindent összezúztam volna magam körül. Egy-két vázát a nappaliban sikerült is.

Délután miután nagy nehezen ellöktem magamtól az adott jelentet után Emilie-t, aki kissé jobban beleélte magát, mint kellett volna, szóltak, hogy itt volt Kris, és elég dühösen rohant el.

Ekkor világosodtam meg, hogy valószínű ő is mindent látott, és most a pokolba kíván engem.

Amint végeztem, kocsiba ültem és hazasiettem. Otthon persze sehol sem találtam, és telefonon sem tudtam elérni. Persze a lányok sem tudtak róla semmit, így még jobban aggódtam érte.

Ashley jött át később megnézni, hogy Kris előkerült-e már. Ekkor próbálta meg ő felhívni, mert sejtettem, hogy csak én vagyok az, akire nem kíváncsi. Igazam is lett. Neki rögtön felvette.

Végig Ash mellett voltam, akkor is, mikor rákérdezett, hogy hol van. Feszülten vártam szerelmem válaszát. Amint megérkezett, mérhetetlen félelem és düh fogott el. Mike-kal vacsorázik.

Rögtön mindenféle eszement képeket vetített le előttem a féltékeny elmém, amiket ki akartam zárni a fejemből, ezért valami ital után nyúltam.

Ashley amint letette a telefont, szó szerint tépte ki az a poharat a kezemből, és zavart el zuhanyozni, hogyha Kris hazaér higgadtan tudjuk megbeszélni a történteket.

Egy szerencsém volt csak, hogy amint szerelmem hazaért, sikerült mindent tisztázni. Viszont fájt hallani a szavait, hogy azt hiszi, képes lennék akár lefektetni is Emilie-t. De bármire képes voltam, hogy meggyőzzem és bebizonyítsam neki, ő az egyetlen nő, aki érdekel engem, és akivel együtt akarok lenni.

Karjaiba kaptam szerelmem, aki észveszejtő csókjaival viszonozta csókom, majd másodjára is a zuhanyzó felé vettem az irányt, immár karjaimban életem értelmével.

Pillanatok alatt szabadítottam meg szerelmem kívánatos testét a zavaró ruhadaraboktól, míg ő sem habozott levenni rólam a nadrágom, majd meztelen testünk szorosan tapadt egymáshoz, miközben a zuhany alá álltunk.

A langyos víz végigcsurgott testünkön, miközben nyelveink vadul ostromolták egymást.

Kezeim szerelmem derekáról formás melleire tévedtek, mire ő belenyögött a csókunkba, amint megérezte érintéseim.

Kristen puha ujjai a mellkasom térképezték fel, egyre lejjebb haladva, míg nem kettőnk közé nyúlva ragadta meg tettre kész vágyam.

Egyre hevesebb simogatásaival kergetett az őrületbe, majd hirtelen szakadt el ajkaimtól, hogy szájába vegyen. Kábán dőltem a falnak, miközben Kristen hol nyelvével, hol ujjaival izgatta férfiasságom.

Néha rám emelte szintén vágytól izzó tekintetét, miközben engem kényeztetett, majd mikor nem bírtam tovább, éreztem szájába lövellni élvezetem nedveit, ami az utolsó cseppig örömmel tüntetett el szájával.

Magamhoz rántottam őt egy vérforraló csókra, és csak hálát adtam a sorsnak, hogy egy ilyen nő van mellettem, és hogy végül mindent tisztáztunk.

Ő azonban ismét elvenni készült a maradék józan eszem is. De most rajtam volt a sor.

Most én voltam az, aki a zuhanyzó falán döntöttem, miközben készségesen tárta szét vágytól remegő lábait előttem, majd először ujjaimat tüntettem el nőiessége forróságában.

Ujjaim játékáért egyre több és hangosabb nyögést kaptam, amiket még a víz zubogó hangja sem nyomott el, és amiktől egyre jobban vágytam rá, hogy végre egyek lehessünk.

Ujjaim helyét egy idő után nyelvem váltotta fel, amivel édes nedveit csalogattam ki nőiessége tüzes barlangjából. Kristen hajamba markolva próbálta elviselni az édes gyötrésemet, majd éreztem megremegni őt, és szinte reszketve a gyönyörtől omlott bársonyos teste a karjaimba.

Kissé kapkodva a levegő után, de szinte kifulladásig csókoltuk egymást. Karjait nyakam köré fonta, miközben én feneke alá nyúlva emeltem fel magamhoz, mire ő örömmel kulcsolta lábait csípőm köré.

Kettőnk közé nyúlva ragadta meg ismét tettre kész vágyam, és vezette magába.

Szerelmemmel egyszerre nyögtünk fel a kéjtől, amit testünk újra egyesülése okozott. Először lassan mozogtam benne, mindkettőnk tűrőképességeit próbára téve, miközben puha nyakának bőrét szívogattam. Ujjaim pedig melleit izgatták közben.


Mikor már egyikük sem bírta tovább, feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, miközben csókjaink és a víz hangjai igyekeztek elnyomni élvezetünk hangjait.

Elérve a végső gyönyöröket, Kristen remegő testtel omlott a mellkasomra, majd egy immár szerelemmel, de még mindig hatalmas vággyal téli csókban egyesüljünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd egy alapos mosdatás után a hálószobában folytattuk az előbb elkezdetteket, és sűrű szerelmi vallomások közepette lettünk sokadjára is egymáséi az éjszaka folyamán.

Hajnaltájban nyomott el minket az álom, boldogan, egymás karjaiban. Ekkor még nem is sejtve, hogy a közeljövőben nem ez volt, vagy lesz az első veszekedésünk…




Várom a véleményetek :)

2010. november 19., péntek

35.fejezet

Sziasztok!

Sajnos a vacak szolgáltató megint vacakol és nincs otthon netem, de itt a fejli. Előre is bocsi, amiért igen rövid és eseménytelen lett, de az erőmből és az időmből ennyire futotta, de a következő a megszokott hosszúságú lesz, na és persze lesz benne ez az. A bétázást köszi Szilnek (L). Nektek meg jó olvasást. Pusszantás.





35. fejezet


/Kristen/


Mondhatni életem egyik legszebb napja után szerelmemmel egymás karjaiban ébredtünk. Bár mióta ismerem őt, minden egyes nap életem legszebb napja.

Oldalamra fordulva aludtam, hátam mögött szerelmemmel, aki szorosan magához ölelve aludt.

Még nem ébredt fel, addig én a tegnap este ujjamra került csodás gyűrűt csodáltam, ami immár még hivatalosabbá tette a kapcsolatunkat, és persze felhőtlenül boldoggá mindkettőnket.

- Jó reggelt, édes - csókolt nyakamba szerelmem.

- Neked is - fordultam felé és csókkal köszöntöttem.

Nyelvünk egymásra találásával a jól ismert táncot járta, miközben szorosan egymáshoz bújtunk.

- Sajnos ideje mennünk - mondta kissé lehangoltan, miután elszakadtunk egymástól.

- Tudom. De nem számít, hol vagyunk, a lényeg, hogy együtt legyünk - válaszoltam, mire egy még nagyobb mosoly ült ki az arcára.

Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk, majd a szálloda recepcióján találkoztunk a családunkkal.

Akik széles vigyorral az arcukon vártak bennünket.

- Olyan szépek vagytok - szólalt meg Claire, miközben látta, hogy Rob a derekam ölelve von magához.

- Hát sajnos vége a bulinak, irány vissza az unalomba - szólalt meg Tom.

- Ne aggódj tesó, jössz majd hozzánk bulizni LA-be - veregette vállon őt Kellan.

- Jól beszélt - válaszoltam Tom.

Rendeztük a számlát, majd kocsival indultunk vissza a reptérre, ahol búcsút intettünk Párizsnak. Annak a helynek, ahol a legszebb pillanatokat töltöttem életem értelmével.

Nem sokkal később pedig már a Londoni reptéren landoltunk.

Kissé szomorúan engedtünk el egymást Robbal, akivel a csomagolás erejéig kénytelenek voltunk megválni egymástól. Ugyanis hamarosan indul a gépünk vissza LA-be.

Ő is hazament Claire-rel, én is a szüleimmel.

Hazafelé anyut le sem lehetett lőni.

Igaz, pontos dátumot még nem tűztünk ki, de ő és Claire már az esküvőnket szervezi. Egyfolytában erről mesélt, de ő is megígérte, amint apuval idejük engedi, meglátogatnak minket, ahogy Rob szülei és Lizzyék is.

Amint hazaértünk, csomagolás közben is végig beszélgettünk, majd egy kicsit a család férfi tagjaival is voltam.

Délután ismét búcsút vettem a házunktól, majd indultunk anyuékkal a reptérre, ahol Robékkal találkoztunk.

Mire kiértünk, már ők és Kellanék is ott voltak.

Rob amint meglátott, jött elém, és szorosan magához ölelt, míg én boldogan bújtam ölelő karjaiba.

- Na ne már, egy kicsit sem bírjátok ki egymás nélkül? - kérdezte Kellan.

- Hagyd már őket - szólt rá Ashley az ő mackójára.

Ezután következett az amit egyikünk sem szeretett. A búcsúzkodás.

Mindenki elköszönt mindenkitől. Anyuék megígértették Elizabethéknek is, hogy amint tudnak ők is velünk jönnek majd. Nagyon megkedvelték egymást anyuékkal.

Elköszöntünk a családjainktól, Tomtól, aki szintén megígérte, hamarosan számíthatunk a látogatására.

Ennek talán Kellan örült a legjobban, akivel észvesztő bulikat terveztek jó csajokkal. Na persze ehhez Ashelynek és nekem is lesz egy két szavam.

Egy-egy utolsó puszi és ölelés után felszálltunk a gépre, ami egyenest a második otthonunkba repített haza minket.

Az úton is szorosan egymáshoz bújva ültünk, miközben elég sokszor a gyűrűm csodáltam, amit Rob is.

Itt a reptéren viszont millió fotós várta érkezésünket, amit fogalmunk sincs, honnan tudtak meg, így ismét egy hátsó kijáratot választottunk menekülésképpen.

Elköszöntünk a srácoktól, akik még egyszer gratuláltak az eljegyzésünkhöz, majd hazafelé indultunk.

Igaz, rövid ideje élünk itt együtt Robbal, de ez már a Mi otthonunk. Ami nagyon hiányzott, és ahová nagyon jó érzés volt ismét visszatérni.

A mi "kis" házunkba.

A csomagolást későbbre halasztottuk, mivel itt már este van. Szerelmemmel egy közös zuhanyzás és némi vacsora után együtt bújtunk ágyba, hogy szembe nézzünk a ránk váró feladatokkal.

Amik holnaptól indulnak. Holnap ugyanis már elkezdek forgatni, ahogy Rob is. Ő Emilie-vel, én pedig Mike-kal.

És mi tagadás, félek ettől. Nem magától a munkától, hanem hogy milyen hatással lesz ez a kapcsolatunkra. Főleg ami a partnereinket illeti.

Én sem tagadtatom, hogy piszkosul idegesít Emilie, ahogy Robot Mike. És félek, hogy ennek előbb utóbb a kapcsolatunk látja kárát. De remélem, ez csak egy rossz megérzés, és minden rendben lesz.

Reggel én már nem olyan boldogan keltem, mert tudtam, hogy ma Rob ismét találkozni fog Emilie-vel, ami már most nagyon zavart.

Rob nem mondta ki, de látom rajta, hogy ő sincs elragadtatva az ötlettől, hogy találkozni fogok Mike-kal. Sőt, mostantól elég sok időt fogunk együtt tölteni.

De miután mindketten biztosítottunk róla a másikat, hogy semmi értelme emiatt aggódni, boldogan és kissé szomorúan is indultunk el dolgozni.

Mindketten külön helyre mentünk, de ha minden igaz, én hamarabb végzek. Rob már a forgatást kezdi el, míg Dave-vel még csak próbálunk ma, és holnaptól pedig forgatás.

Amint beértem, David szinte letámadott, és a próbára invitált. Ahol már vártak ránk a többiek, és persze Mike, aki rögtön szélesen rám mosolygott, amint meglátott.

David a kezembe adta a szövegkönyvet, mikor valamin megakadt a pillantása.

- Ó, azt hiszem eseménydús volt az utatok, és úgy látom gratulálnom is kellene - mondta, mire leesett, hogy a gyűrűmre gondol.

- Rob barátom igazán szerencsés, hogy ilyen nőt tudhat immár a menyasszonyának - szólalt meg David, miközben megölelt és is megcsodálta a gyűrűm.

Mike-ra pillantottam, aki mintha kissé irigykedve hallgatta volna David szavait, és ő is a kezemen csillogó ékszerre figyelt.

- És hol volt a nagy esemény? Úgy tudom, haza repültetek Londonba.

- Igen, de nem ott volt, hanem összebeszéltek a családunkkal, és Párizsban kérte meg a kezem - válaszoltam boldogan.

- Ejha. Biztos csodálatos volt, és látom, nagyon boldog vagy.

- Az nem kifejezés - válaszoltam.

- Én is gratulálok - jött oda hozzám Mike, aki arcon puszilt.

Ilyenkor örülök, ha Rob nincs itt, nem tudom hogy reagálna ha Mike-kal látna, bár ez a munka miatt elkerülhetetlen. Mielőtt elkezdtük, én viszont azon töprengtem, mit csinálhat vajon Rob?

Az idő gyorsan telt, és megvoltunk a próbákkal, és hála az égnek David tökéletesen meg volt elégedve velem.

Mindent megbeszéltünk, amit még kellett a filmről, majd egy kicsit beszélgettünk még erről Mike-kal, majd David elengedett minket, mondván, hogy holnap reggel munkára készen vár bennünket.

- Gondolom, mész Robhoz? - kérdezte David.

- Igen, hogy együtt mehessünk haza.

- Tudod, már ismerem őt egy ideje, és még soha sem láttam ilyen boldognak, nagyon szép pár vagytok - mondta David.

- Én is csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba küldte.

- Menj csak, holnap találkozunk - zavart David szerelmemhez.

- Ha ráérsz, valamikor esetleg megihatnánk valamit és beszélhetnénk a filmről? - próbálkozott be nálam ismét Mike, mielőtt indultam volna. - Vagy Rob nem engedni?

- Nem erről van szó. Én nem akarom, és félreértést sem akarok vele.

- Remélem, azért egyszer elfogadod a meghívásom - köszönt el egy nagy vigyorral az arcán, majd elment.

Nem tudom, miért nem tudja felfogni, hogy nem. Elég rámenős pasi. Nem tudom, azt hiszi, hogy nálam is el tudja érni, hogy elhagyjam Robot miatta?

Hát, ha így van, elég nagyot téved. Sőt. Hatalmasat.

Nem is akartam ezen gondolkozni tovább, hanem a stúdió másik felébe indultam megkeresni Robot, aki az én nagy bánatomra Emilie-vel forgat, ekkor még nem is sejtve mit fogad majd ha odaérek…




Azért aki gondolja komizzon :)

2010. november 18., csütörtök

Ismét bocsi:XD

Sziasztok! Egy kevésbé jó hírrel kezdem a napot. A mai friss szintén elmarad. Vagyis csak csúszik holnapra.
Tudom, hogy mostanság sűrűn van ilyen, mióta dolgozok. De sajnálom, akármennyire is már szinte sajnálok időt szánni a pihenésre, inkább írok helyette, amit imádok mert nagyon szeretem csinálni, másrészt pedig egy kicsit kikapcsol, de néha muszáj pihenni. A héten délutános vagyok, reggel tudok lenni egy picit, utána este 11 körül esek haza sajnos. De holnap jön tényleg a friss :). Abbahagyni semmiképp sem akarom egyiket sem, csak meló óta kevesebb az időm, de igyekszek, hogy az eddigi frissek meglegyenek, és előre is bocsi, ha néha egy egy napot csúszik. Holnap tehát frissel jövök. Puszi mindenkinek!

2010. november 13., szombat

Meglepi: Új blog!

Nos, ma nemcsak Robnak van meglepije mint a fejliben hanem nekem is. Remélem tetszeni fog, és lesz akit érdekel.
Íme:

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com


Biza, egy új blog.
Már fennt a sztori ismertetőjével, igaz még alakítgatom, és első fejezet holnap. Akit érdekel lessen be.

Pusszantás

34.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet ahogy ígértem. Ebben végre sor kerül a meglepetésre, és sokatok tippje be is jött :). A fejli előtti képről annyit, hogy nem feltétlen arra kell gondolni amit a képen láttok, de köze van hozzá :XD.

Hatalmas pusszantás Szilemnek (L).

Valamint még egy remélem jó hír. Szerintem holnapra elkészül egy kis meglepetésem nektek és magamnak is, amin még dolgozok. Szóval ha minden jól megy kiderül holnap :).
Addig jó olvasást, és várom ide nagyon a véleményeket. Pusszantás.


34. fejezet


/Kristen/

Sejtettem, de nem gondoltam volna, hogy ez a két hét amit itthon töltünk, ilyen gyorsan el fog telni.

Igyekeztünk minél többet lenni a családunkkal, hisz ki tudja mikor tudunk jönni legközelebb a munkánk miatt.

Bár, ha jobban belegondolunk, akár ők is meglátogathatnak minket. Abban a hatalmas házban, vagyis házunkban bőven elférünk.

Amint megérkeztünk a klubba, rögtön bevetettünk magunkat a szokásos boxunkba, és rendeltük az első kör alkoholokat.

Iszogatás közben, Kellan és Tom már a következő közös bulikat tervezgették, majd ha Tom eljön hozzánk LA-be. Nagyon egymásra találtak ők ketten.

Vic és Jackson táncolni mentek, ahogy Nikki és Nick is, akiket mosolyogva figyeltem. Kicsit aggódtam a holnapi nap miatt, ami őket illeti, mert nem tudom, mit terveznek a kapcsolatunkat illetően, de ha Nick úgy dönt, hogy itthon marad, nehéz lesz neki.

Ezt saját tapasztalatból tudom. Remélem, jó döntést hoznak, mert azok után, amit értem, értünk tett, hogy Robbal együtt lehessünk, igazán megérdemli, és ahogy látom Nikki boldoggá tudná tenni.

Robbal végig szorosan egymáshoz bújva ültünk, néha-néha egy szenvedélyes csókot váltva. Egy pillanatra viszont lemerevedtem.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte rögtön Rob.

- Semmi - mondtam, majd arrafelé figyelt, amerre én is, és ekkor értette meg a reakcióm.

Ő is meglátta Ninát belépni a klubba.

Biztos voltam benne, hogy ide pofátlankodik majd, ezzel elrontva az esténket. És hogy újra megpróbál - akár előttem is - rámászni Robra.

De hála az égnek, most hatalmasat tévedtem.

Nina a pult felé vette irányt, és egy sráchoz sétált, akivel láthatóan igencsak közel vannak egymáshoz.

Elnézve őket, kissé megnyugodtam, hogy talán végre belátja, hogy nem érdekli Robot.

- Na végre, ő is felfogta, mi a helyzet és tovább állt - szólalt meg rögtön Lizzy, és be kell valljam, kissé én is megnyugodtam.

Boldogan fordultam szerelmemhez, aki táncolni invitált.

Karjaim a nyaka köré fontam, míg ő a derekamnál fogva vont szorosan magához, így mozogtunk egy csodás lassú dalra.

- Egy kis részletet sem árulsz el, mit terveztek holnapra? Van egy olyan érzésem, hogy már mindenki, még a szüleim is tudják, csak én nem - lettem kissé morcos.

- Ha eddig kibírtad, még egy kis türelem, szerelmem. De igen, a lényeg, hogy Te ne tudd. Holnap meglátod. Csak azt remélem, tetszeni fog - mondta.

- Abban biztos vagyok – válaszoltam, és ajkaira hajoltam egy csókért, amit örömmel kaptam meg.

Mire visszamentünk az asztalhoz, ismét mindenki iszogatott.

- Na és veletek mi lesz? - kérdezte Peter Nikkit és Nicket.

- Hát, ez a két hét tényleg rövid volt, de mindent megért - kezdett bele Nikki.

- A helyzet az, hogy én most egy kis ideig még nem forgatok, és addig itt maradok Londonban - mesélte tovább Nikki.

- Igen, és mivel nekem már csak egy kicsit van az egyetemből, utána Nikkivel megyek vissza Los Angelesbe és ott fogok dolgozni - mondta tovább egy őszinte boldog mosollyal az arcán Nick, aki most mellettem ült.

Amint ezt elmondták, szinte mindenki rám nézett, mintha félnének a reakciómtól.

- Annyira örülök nektek. Csak azt kívánom, hogy olyan boldogok legyetek, mint mi, mert megérdemlitek. Te is, hiszen én neked köszönhetem, hogy együtt lehetünk Robbal - mondtam Nicknek.

- Ennek én is csak örülni tudok, és annak pláne, hogy látom, Rob milyen boldoggá tesz, és te is őt. Remélem, mi is ilyenek leszünk - mondta Nick ekkor már Nikki felé fordulva, akinek csak úgy csillogott a szeme, és le sem tagadhatná, hogy odáig van Nickért.

Jó sokáig tartott a buli, ami után még elmentünk Kellanékkal a szállodába, ahol szintén maradtunk még.

Már hajnalodott, mikor hazaértünk.

Én hazamentem, ahogy Rob is összecsomagolni. A napot anyuékkal töltöttem, akikből szintén nem tudtam semmit kiszedni az estét illetően.

- Ne légy olyan kíváncsi, kicsim - intett türelemre anya is.

- Olyan jó ilyen boldognak látni téged. Rob fantasztikus férfi, örülök, hogy egymásra találtatok.

- Ahogy én is. Még soha nem voltam ilyen boldog, mióta ismerem őt - mondtam.

- Ezt le sem tagadhatnátok. Elég rátok nézni - mondta anya, miközben még segített elcsomagolni ezt-azt.

Most csigalassúsággal telt el a nap, mígnem estefelé átjöttek a lányok.

Nem is akárhogy. Mindannyian kiöltözve, szép ruhában, és persze nekem is hoztak egyet.

- Mi folyik itt? Most már elárulhatnátok - kértem miközben felöltöztettek, akár egy próbababát.

Egy csodás ruha, haj és smink után végre késznek minősítettek, majd lementünk a nappaliba, ahol anya és apa szintén kiöltözve álltak, legnagyobb meglepetésemre Cameron is köztük volt.

- Nocsak, ma nincs buli?

- Kihagynám a húgocskám meglepetését? Azt már soha - mondta mosolyogva.

- Akkor menjünk, már alig várom, hogy megtudjam, mi folyik itt.

Legnagyobb meglepetésemre fogalmam sem volt hová megyünk, míg nem a megláttam a reptér fényeit, ahol Robékkal találkoztunk.

Claire, a lányok, Tom és Kellanék is itt vártak ránk, szintén igencsak elegánsan öltözve.

Remek, akkor mindenki tud mindent csak én nem - puffogtam magamban.

Ismét egy magángéphez mentünk, igaz, ami kissé nagyobb volt, mint a múltkori, mikor az utolsó közös napunkon Rob Párizsba vitt.

De most tippem sincs, hová tartunk. LA-re gondoltam, de ezek után semmiben sem lehettem biztos.

Végig szerelmemet csodáltam, aki szintén észvesztően nézett ki.

Egy rövidebb út után, amint kimondta a pilóta, hogy hamarosan leszállunk, egyre izgatottabb lettem. Semmit sem árultak el még ekkor sem. Sőt a repülő ablakán sem nézhettem ki egész úton, csak amikor leszállunk.

Mi szálltunk le utoljára a gépről, és ismét, mint már nem egyszer a szavam is elállt, és hatalmas boldogság kerített hatalmába, pont mikor utoljára jártunk itt.

Párizsban.

Igaz, akkor bennünk volt a bánat és a szomorúság, hisz az itt töltött csodás nap után el kellett válnunk, de ez most nem fog megtörténni, és a világon mindennél boldogabbá tett.

Rögtön Rob felé fordultam, akinek az imádott csibészes mosoly ült az arcán.

- Na, hogy tetszik?

- Ez… Annyira boldog vagyok, mint mikor utoljára voltunk itt - mondtam.

- Igen, csak most másnap nem válunk el - mondta boldogan szerelmem.

- Utoljára? Ti már voltatok itt? - kérdezte anyu, aki még nem tudta.

- Igen. Rob ide hozott el, még amikor először váltunk el, mikor egyedül ment vissza LA-be. Itt töltöttük az utolsó napunkat.

- Biztos vagyok benne, hogy ez túltesz majd azon is - kacsintott ránk Tom.

- Szerintem induljunk, mert gondolom, már türelmetlen és kíváncsi vagy - vont karjaiba szerelmem, akivel egy szerelmes csókban forrtunk össze.

- De még mennyire - válaszoltam.

Kocsikba szálltunk, majd ismerős utakon hajtottunk, míg nem pont ugyanahhoz az étteremhez mentünk, mint legutóbb.

Belépve a csodás étterembe, kilátással a városra, csodás emlékek képei jelentem meg előttem.

Ahogy legutóbb, most is üres volt az étterem, csak ránk várt, és a tulajdonos ismét személyesen köszöntött minket, de sokat nem maradt, majd a meglepetés végén ígérte, benéz még.

Kissé morcos lettem, hogy még egy idegen is tudja, miről van szó. De már csak pillanatok kérdése és megtudom.

Rob még a vacsora előtt akarta átadni a meglepetését.

Így miután mindenki megcsodálta a gyönyörű kilátást az erkélyről, összegyűltünk és Rob belekezdett.

Mondhatni én álltam Robbal a kör közepére, amit a családunk és a barátaink alkottak, akiknek mindannyiuknak széles mosoly ült az arcán.

Rob csodás szavakkal, amiket én sem tudtam volna szebben megfogalmazni, öntötte szavakba egymás iránti érzéseinket és szerelmünket, majd már szinte könnyes szemmel meghatottan szemléltem, amint térdre ereszkedik elém és felteszi a kérdést, amire egyáltalán nem számítottam.

Ez volt az a pillanat, amikor a lélegzetem is elakadt ettől a tényleg hatalmas, de annál szebb meglepetéstől. Megszűnt körülettem a világ és csak az előttem térdelő csodás férfit láttam.

- Kristen Stewart, hozzám jössz feleségül? - kérdezte, majd egy kis bársony dobozt nyitott ki benne a világ legcsodásabb gyűrűjével, miközben csillogó szemekkel nézve várta válaszom.

Sosem gondoltam, hogy ilyen korán menyasszony leszek, és férjhez megyek, de mióta Robot ismerem, elég sok mindenben megváltoztak a nézeteim, és bármire képesnek érzem magam, ha ő mellettem van, így száz százalékig biztos voltam a válaszomban.

- Igen. Hozzád megyek - mondtam ki, miközben egy könnycsepp immár a boldogság könnye gördült végig az arcomon, miközben Rob a kezemért nyúlt, és ráhúzta az ujjamra a csodás ékszert, hogy immár mindenki előtt jegyespár legyünk.

Miután szerelmem az ujjamra húzta a gyűrűt, rögtön a karjaiba vett és én boldogan bújtam hozzá, miközben a világ legédesebb csókjával pecsételtük meg a pillanatot.

Ami nyelvünk játékával egyre szenvedélyesebb lett, de rádöbbentünk, hogy kissé sokan vannak körülöttünk ahhoz, hogy belemelegedjünk a dologba.

- Csak a miénk az éjszaka - súgta fülembe szerelmem, mintha hallotta volna az előbbi gondolataim.

- Már alig várom. Annyira boldog vagyok - csodáltam a gyűrűm.

- Hát még én. Kissé féltem, hogy talán még korainak tartod - mondta.

- Nem kellett volna ettől tartanod. Mindennél jobban szeretlek, és hihetetlenül boldoggá tettél - válaszoltam.

- Ahogy te is engem. Te vagy az életem - mondta és kaptam még egy csókot, majd a családunk türelmetlenül várta, hogy végre gratulálhasson.

Anyun és Claire-en meg sem lepődök, akik szintén könnyes szemmel nézték végig, ahogy Rob megkéri a kezem.

A szülök rögtön a nyakunkba vetették magukat, és ahogy a többiek is, sok boldogságot kívántak nekünk. Na persze a lányok rögtön a gyűrűmet csodálták, ahogy én magam is.

Még mikor megismertem Őt, soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen csodás férfi és ilyen csodás szerelem. És mégis. Mindenem megvan, amire valaha vágytam.

Amint fogadtuk a gratulációkat, szerelmem ismét magához ölelt, de én sem akartam egy percet sem távol lenni tőle.

- Hát akkor bekötik a fejed haver - szólalt meg Kellan.

- Bizony. A világ legcsodásabb nőjét mondhatom az enyémnek - mosolygott rám Rob.

Majd ezen a csodás helyen töltöttük az estét ahol végül csak megvolt a közös családi vacsora, amit anyuék terveztek.

De persze nemcsak a vacsorát, ha már rögtön az esküvőt is szervezik, aminek a dátumáról még nem döntöttük, de mindennek eljön az ideje.

Most viszont, csak ezeket a csodás perceket akartuk kiélvezni.

Elizabeth anyuval és Claire-rel beszélgetett, míg Rob kissé félrevonult a fiúkkal, engem pedig a lányok ejtettek rabul, vagyis csak a gyűrűsujjam. Amin én magam sem győztem a csodás ékszert csodálni.

- Azt hiszem, ideje visszakapnom a menyasszonyom - ölelt át hirtelen hátulról Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.

- Menjetek csak, holnap a gépen találkozunk - jöttek oda hozzánk anyuék.

- Mi még kicsit szétnézünk a városban - mondta, majd mindenkitől elköszöntünk és Robbal elindultunk, ugyanaz a szálloda felé, amiben a múltkor szálltunk meg.

Sőt nemcsak a szálloda, hanem a szoba is ugyanaz volt.

Belépve rögtön a háló felé mentünk, ahova belépve a legszebb emlékek jutottak eszünkbe. Pillantásom rögtön Robra tévedt, aki a szemeiből ítélve szintén arra gondolt, amire én.

- Köszönöm, hogy vagy nekem - lépett közelebb hozzám és zárt a karjaiba rögtön.

- Szeretlek - válaszoltam.

- Én is téged - felelte.

Majd végre megkaptuk azt, amire egész este vágytunk. Egy kis kettesben töltött időre, hogy élvezhessük a szerelmünk.

Gyengéd csókban egyesültünk, ami egyre tüzesebb lett. Lihegve szakadtunk el egymástól, hogy levegőhöz jussunk, majd szerelmem eközben ajkaival a nyakam kényeztette, és szinte lángra lobbantottam testem érintéseitől.

Pillanatok alatt szabadítottuk meg egymást a zavaró ruhadaraboktól, hogy meztelen testünk összefonódjon.

Rob az ágyra fektetett, majd fölém helyezkedett. Rögtön ajkai után kaptam, miközben kezeinkkel egymás jól ismert testét térképeztük fel.

Puha ujjait a mellemen éreztem, aminek érintéseire nyögésekkel válaszoltam.
Egyre lejjebb tévedő kezei nőiességem felé közeledtek, majd amikor belém fúrta ujjait, rögtön belenyögtem a csókunkba.

Hevesen mozgatta őket bennem, aminek következtében hamar a mindent megsemmisítő robbanás felé sodort, amit egy vérforraló csókkal köszöntem meg neki.

Kihúzta ujjait belőlem, és rögtön hanyatt döntöttem. Már tettre kész merev vágyához dörgöltem ágyékom, ezzel robbanás közeli állapotba sodorva őt, miközben ajkaimmal mellkasát csókoltam végig, egyre lejjebb haladva.

Kissé lejjebb csúsztam, hogy ujjaim után nyelvemmel is kényeztethessem férfiasságát. Egyre jobban gyötörtem őt, míg nem vágyának nedveit a számban éreztem.

Csípőm mozgásának hála, ismét tettre kész vágya fölé kerülve magamba vezettem. Egyszerre nyögtünk fel az egyesülés édes pillanatában.

Eleinte lassú mozgással kergettük az őrület határára egymást, majd egyre gyorsabban mozogtam rajta, miközben szájával melleim kényeztette, amit hátra vetett fejjel tűrtem.

Néhány gyorsabb lökéssel egyszerre léptük át a mennyei paradicsom kapuit, míg csókjainkkal próbáltuk lenyugtatni felhevült testünk.

- Szeretlek - vallottunk ezredjére is örök szerelmet egymásnak, miután az éjszaka hátralevő részében tovább adóztunk a szerelemnek, immár nemcsak mint szerelmesek, hanem mint jegyesek.




Tessék komizni emberek :)

2010. november 11., csütörtök

33.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért volt még egy kis dolgom, de itt is a fejli. Köszi szépen szívemnek a gyors javítást (L), valamint nektek a komikat, amiből igaz sajnos egyre kevesebb jön. Azért várom ide is a véleményeket. Mint látjátok tegnap új külsőt tettem, ma pedig a Robsten blogos cseréim kerültek ki a linkek helyet képekkel. A Twilightosakét holnap csinálom meg, arra már nem volt erőm. Elég is a rizsából, jó olvasást, pusszantás.



33.fejezet


/Rob/



A csajos vásárlás végül kissé másképp alakult.

Elmentünk ugyan a csajokkal, de mi pasik addig külön váltunk tőlük. Részben, mert meg akartam szervezni a meglepetésem, és ehhez kellett egy kis idő a lányok nélkül.

Amint elmeséltem a terveimet a fiúknak, rögtön belementek, hogy segítenek.

- Te aztán jól belevágsz haver - szólalt meg Kellan.

- De kétség kívül király ötlet, és tuti, hogy Kris odáig lesz érte, na meg őseitek is - értett egyet vele Tom.

Elég sok mindent kellett megszervezni, megvenni, elintézni.

Ezt a meglepetést kezdésnek nem ide Londonba tervezem, másrészt pedig az ő és az én családom is ott lesz, na és Kellanék, de persze csak az elején, mert utána a kettesben töltött idő lesz a másik ajándékunk.

Igaz, szerelmem már lehet, hogy sejti, hogy készülök valamire, de a lényeg, hogy fogalma sincs róla, mit tervezek. És remélem a fiúk, főleg Kellan és Tom, tudják tartani a szájukat.

A csajok többnyire a bevásárlóközpont ruhabutikjait fosztogatták, így nyugodtan betérhettünk egy-két üzletbe a meglepihez úgy, hogy ne lássanak meg minket.

A délután ezzel telt el, majd később egy étteremnél találkoztunk, mint már egyszer korábban. Csak most azzal a különbséggel, hogy már nyíltan együtt voltunk.

Kristen és a lányok, nem okozva meglepetést, kis milliónyi új ruhával tértek vissza hozzánk. Rögtön arról faggattak minket, hogy mi mivel ütöttük el a külön töltött időt.

Hirtelen mind teljesen mást válaszoltunk, majd összenéztünk. A lányok furcsán méregettek minket, hogy vajon mit titkolunk, de belátták, hiába is próbálnak kiszedni belőlünk akármit, nem fogjuk elárulni nekik.

Még szerelmem is bevetette legszebb mosolyát, de most hajthatatlan voltam. Ismét a Londonban töltött utolsó esténkre terveztem a meglepetésem, így addig még van egy kis idő.

A titkom helyett egy szerelmes csókot kapott tőlem, amit készségesen viszonzott, és alig vártam, hogy végre kicsit kettesben legyünk. Most nem feltétlen a szexre gondolok.

Mikor még titkoltunk a kapcsolatunkat, akkor is volt, hogy sokszor, sőt, szinte minden éjszakát együtt töltöttük, és nem mindig szexszel végződött. Sokszor az is hihetetlen boldogsággal töltött el minket, ha csak összebújva egymás karjaiban élveztük a másik közelségét.

A mai éjszaka is ilyen volt.

Végre hazaértünk a vásárlásból, és az éjszakát nálunk, a szobámban töltöttük. Kissé fura is volt úgy itthon lenni, hogy már nem kell félni, hogy meglát minket valaki, és rájön a titkunkra.

A srácok visszamentek a szállodába, és legnagyobb - vagy talán nem is olyan nagy - meglepetésünkre, Nick még a vásárlás után eltűnt Nikkivel.

Miután megnyugodtam, hogy Kristen már csak egy barát vagy testvérként szereti a bátyámat, én is csak örülni tudtam, hogyha tényleg összejönne neki a dolog Nikkivel. És úgy tűnik, sikerül is. Ő és persze Nikki és megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Szerelmemmel kettesben tölthettük az estét, mivel anya és Jules megtudták, vagyis nem mindent, csak, hogy egy kis vagy inkább talán nagy meglepetéssel készülök Kristennek, így a közös nagy családi vacsorát áttettük az utolsó itthon töltött napunkra.

Visszavonultunk a szobámba, ahol egy közös zuhanyzás után szerelmes cirógatások és csókok közepette egymás ölelő karjaiban ért minket az álom.



/Kristen/


Az elkövetkezendő napok nagyon gyorsan teltek, és azon kaptunk magunkat, hogy már csak két nap és ismét megyünk Los Angelesbe.

Az elmúlt napokat többnyire sajnos külön töltöttük szerelmemmel. Vagyis nem mindig, de mivel ő is szeretett volna többet lenni a családjával, mielőtt isten tudja mennyi időre ismét elmegyünk - és persze én is -, így sok időt töltöttük külön.

Én sokat voltam anyuval és apuval is, Cameronnal annál kevesebbet. Őt, mint mindig, szinte alig lehetett otthon látni.

Rob is Claire-ék nagy örömére sok időt töltött velük. Na és persze mivel a napok nagy részét külön töltöttük, így este és éjszakánként mindig együtt voltunk.

A fiúk sem maradhattak ki a buliból. Tom és Kellan szinte elválaszthatatlanok lettek. Néha komolyan, mint két gyerek. Szinte minden estére volt valami programjuk számunka.

Végül is őt se sűrűn látjuk, így sok időt töltött velünk, de végre mindenki boldog volt.

Ami még boldogabbá tett, az Nick. Szinte minden idejét Nikkivel töltötte, és őt is olyan boldognak látom, mint amilyen én vagyok Robbal. És ennek csak örülni tudtam, bár kissé félek is, hogy ilyen közel kerülnek egymáshoz. Nem emiatt, csak ezért mert hamarosan, mint annak idején Robnak és nekem, el kell majd válniuk.

És kiindulva abból, hogy ez milyen fájdalmas volt nekünk, nekik sem lesz könnyebb. De ki tudja talán, Nick is úgy dönt, mint én, és Nikkivel jön majd, vagy ha nem most, idővel.

Ami minket illett, végre mindenki boldog.

Vic és Jackson, Kellan és Ashely, Nikki és Nick valamint én és Rob is. Örülök, hogy a Nina ügyet sikerült tisztázni, és hála az égnek azóta nem láttuk őt.

Egy valami miatt viszont kissé ideges, sőt, nem is ideges, hanem kíváncsi lettem.

Első alkalommal, mikor vásárolni voltunk, akkor tűnt fel a fiúk titkolózása. Akárhogy is próbáltuk, nem tudtuk kiszedni belőlük, hogy mit titkolnak.

Bár, ha minden igaz, Rob azt mondta, az utolsó itt töltött napunkon minden kiderül. Aznapra tettük át a közös családi vacsoránkat is. Amiről kiderült, nem is nálunk lesz, hanem ki tudja hol.

Már csak két nap volt addig, holnap este minden kiderül - nyugtattam magam.

A fiúk, vagyis Tom és Kellan egy klubos estét terveztek, amit persze nem hagyhattunk ki. De előtte volt egy kisebb vitánk Robbal.

Ha nem Nina, akkor Mike miatt.

Még mielőtt eljöttünk, találkoztunk a forgatások és a ruhapróbákra készülődés miatt, és telefonszámot cseréltünk, amit nem értettem minek, de David azt mondta legyen így, hogyha bármi van eltudjuk érni egymást.

Erről eddig nem szóltam Robnak, mert tudtam volna, hogy nem örülne neki. Ma viszont én épp zuhanyoztam mikor csörgött a telefon, és persze lebuktam.

- Miért hívogat téged ez a félkegyelmű? - támadott le rögtön Rob, amint kiléptem a fürdőből még egy szál törölközőben.

Elmondtam neki, miért.

- Elmondhattad volna - durcáskodott.

- Pont ezt akartam elkerülni. Hogy miatta veszekedjünk.

- Én lezuhanyzok, addig hívd vissza - mondta Rob, majd elment mellettem egyenest a fürdőbe.

Tudtam, hogy ez lesz. És még csak el sem kezdtünk forgatni. Mi lesz majd akkor, ha már most ennyire kiakad, ha csak meghallja Mike nevét? - kérdeztem magamtól, de egyelőre inkább nem akartam belegondolni.

Pedig hamarosan ideje lesz, hisz néhány nap és mindketten forgatunk.

Míg Rob zuhanyzott, felhívtam Mike-ot, mit akart.

Azt hittem, esetleg a forgatások miatt hívott, de csak a hogylétem felől akart érdeklődi, és hogy meghívhat-e ma vagy holnap vacsorázni.

Rögtön ki kellett ábrándítsam, hogy nem fog menni, mert nem vagyok LA-ben.

Másrészt viszont, igaz kissé visszafogottan, de tudtára adtam ismét, hogy foglalt a szívem, és Rob nem nézné jó szemmel. Úgy tűnt feladta, legalábbis egy időre, így megbeszéltük, hogy a forgatáson találkozunk, majd elköszöntünk.

Rob épp ekkor lépett vissza a szobába, egy szál boxerben, míg én még mindig egy törölközőben ültem az ágyon.

Látta a telefont a kezemben, és tudta, hogy beszéltem vele, de nem kérdezett semmit. A szekrényéhez lépett, és ruhát keresgélt magának.

- Csak a forgatásokról beszéltünk, és meghívott volna vacsorázni - mondtam el neki.

- Mikor fogja már fel, hogy nem vagy szabad? - fújtatott rögtön.

- Ezt is elmondtam neki, és remélem, felfogta, mert ő nem érdekel - mondtam, remélve, hogy ezzel megnyugtatom őt.

Nem tudom miért hiszi még mindig, hogy ő vagy akárki más miatt képes lennék elhagyni őt. Ezt a magamban feltett kérdést tőle is megkérdeztem.

- Csak félek, hogy találsz valaki jobbat nálam, vagy valaki közénk áll - mondta nekem még mindig háttal, a ruhái közt turkálva.

- Már ezerszer megbeszéltük ezt. Ilyenekre ne gondolj, csak téged szeretlek, örökké - mondtam, majd bizonyítani is kívántam szerelmem és vágyaim iránta.

Mögé lépve hátulról karoltam át testét és szorosan hozzá bújtam, majd csókot leheltem a nyakára, amitől borzongás futott végig rajta.

Szembe fordult velem és a szemembe nézett.

- Ne haragudj a hülyeségeimért - kérte.

- Szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Én is téged - mondta, majd szerelmesen megcsókolt, miközben testünk szorosan préselődött össze.

Legközelebb csak annyit éreztem, hogy csókunk közben szerelmem kezei a derekamról a törölközőm felé araszoltak, majd egy rántással letépve rólam és ajkai a nyakamra tévedtek.

Én sem haboztam, megszabadítottam a boxerétől, és hiába vártak már ránk, így ismét egymáséi lettünk és csodás perceket, sőt órákat töltöttünk egymás szeretésével és kényeztetésével.

Miután az egymással töltött csodás órák után nagy nehezen elengedtük egymást, lementünk a nappaliba, ahol a többiek türelmetlenül vártak ránk.

- Na végre, nézzétek milyen kielégült képet vágnak - szólalt meg Kellan.

- Legalább nekik összejött az élet - mondtam Tom.

- Ne aggódj cimbora, ha meglátogatsz minket LA-ben neked is találunk majd egy klassz csajt - nyugtatta őt meg Kellan, mire egyből nagyobb lett a mosolya.

- Remélem úgy lesz - pacsiztak össze Kellanal.

- Induljunk inkább - szólalt meg Lizzy, de Nickék még sehol sem voltak.

- Bocs, itt is vagyunk - mondta Nick mikor az ajtóban összefutottunk.

- Na, ti is huncutkodtatok? - jött a kérdés Kellantól.

- Miért még ki? - kérdezte Nikki ezzel elárulva magukat, bár elég volt látni a mosolyukat az arcukon, és összekulcsolt kezeiket.

Amint feltette a kérdést Nikki, mindenki ránk nézett.

- Menjünk - ajánlotta Lizzy, majd mind együtt Nick, Nikki, Peter, Elizabeth, Ashely, Kellan, Jacks, Vic, Lizzy és Tommal együtt a mi kis csapatunk a klub felé vette az irányt, ekkor még nem is sejtve, hogy a holnapi utolsó londoni napunk milyen csodás meglepetéseket tartogat számomra.




Tessék komizni :)

2010. november 8., hétfő

Aki még nem látta volna :XD

Ez kihagyhatatlan!

Ilyen képekre érdemes hazaérnie az embernek.

Elkezdődött ugye a BD forgatása Rioban, ahonnan meg is vannak az első videók és képek. És nem is akármilyenek. Nem is mondok semmit a képek magukért beszélni. Még sok sok ilyen.

A Csókos vidiért KATT IDE

További vidik: Vidi1 Vidi2

További képek: Képek1 Képek2 Képek3

2010. november 7., vasárnap

32.fejezet

Sziasztok! Először is bocsi, hogy ilyen sokára jött a friss, de mint kiírtam tegnap nem voltam itthon. És ezúton is köszönöm Szilnek és a csajoknak a tegnapi napot szuper volt (L). És persze szintén szívemnek a gyors javítást (LLL). Nektek a komikat az előzőhöz, remélem ide is jön pár :). Jó olvasást, pusszantás.




32.fejezet


/Kristen/



Fantasztikus volt újra Londonban lenni. Bár nem tudnám megmondani, a Robbal Los Angelesben töltött csodás hetek után, hogy ott vagy itthon jobb-e.

Itthon is nagyon jó, egyrészt mert ugye itt él mindkettőnk családja, de hiába töltöttem még csak igen kevés időt szerelmemmel az Angyalok városában, mégis nagyon a szívemhez nőtt, és kissé hiányzik.

Bár a lényeg csak egy, hogy akárhol is vagyok Rob mellettem legyen.

Legyen az itt Londonban vagy éppen LA-ben.

És mindketten ki akartuk használni ezt a kis időt, amit itthon töltünk, mielőtt munkába állunk. Ami még mindig hihetetlen számomra. Sokat töprengtem azon, mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy mindenem megvan, amire valaha vágytam.

Csodás családom, egy férfi, akit egyszerűen imádok, és aki viszontszeret, csodás otthon Los Angelesben, fantasztikus barátok, és egy készülőben levő film, amiben szerepelni fogok. Minden álmom valóra vált.

Néha kissé meg is ijedek ettől. Riasztóan boldog vagyok, és szinte félek, mikor jön valaki vagy valami, ami véget vet a boldogságunknak. Bár erre még csak gondolni sem akartam, és csak remélni tudom, hogy ez örökké fog tartani.

Töprengésemből Nick szakított ki, aki a mellettem ülő Nikkit hívta el táncolni, aki boldog mosollyal az arcán fogta meg Nick kezét, és elindultak a táncparkett felé.

- Nem zavar? - súgta oda nekem Rob.

- Nem. Ellenkezőleg. Annyira örülök nekik, és csak remélem, hogy ők is, ha összejönnek, olyan boldogok lesznek, mint mi - mondtam mire a Rob szemében tükröződő félelem eltűnt.

Ha nem is mondja ki, ilyenkor, ha felmerül Nick neve, vagy így hogy itt vagyunk, néha érzem rajta a félelmet. Talán amiatt, hogy még mindig érzek valamit iránta.

Bár tudhatná már, hogy nekem csak ő számít, ő az, akit az életemnél jobban szeretek. Ezért is éreztem, hogy muszáj megnyugtatnom emiatt, hogy ne agyaljon hülyeségeken.

- Mindig is szeretni fogom, de csak, mint egy barátot. Köztünk már nagyon régóta nem szerelem volt, azt csak egy valaki iránt érezem és fogom érezni örökké. És az Te vagy. Mindennél jobban szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve, ahol immár a félelem helyét a boldogság és a mérhetetlen szerelem váltotta fel.

- Ne haragudj a hülyeségem miatt, csak ilyenkor félek, hogy elveszítelek.

- Ilyenekre ne gondolj - mondtam és meg nem várva a válaszát megcsókoltam.

Ebben a csókban benne volt minden, amit egymás iránt érzünk. A szerelmünk, vágyaink, féltés és még sok minden.

- Szeretlek, nagyon - mondta miután ajkaink elszakadtak egymástól.

Időközben annyira elmerültünk a beszélgetésben és a csókolózásban, hogy nagyon fel sem tűnt, hogy már csak mi ülünk azt asztalnál. Vagyis ültünk.

- Látom, Kris eloszlatta a félelmeid - jött oda hozzánk Lizzy.

- Igen - felelte boldog mosollyal Rob és a karjaiba vont.

A társaság nagy része egy idő után megunta a táncot, így alkohol utánpótlásért indult. Mi pedig Lizzyvel és Vickel a mosdóba.

Visszafelé igyekeztünk, mikor szememmel Robot kutattam. És megtaláltam, nem is akárkivel.

A lányok és én is döbbenten, tátott szájjal a pultnál csókolózó Ninát és Robot.

Egy pillantás vetettem az asztalunk felé, de mindenki a másikkal volt elfoglalva. Nekem pedig mintha kést döftek volna a szívembe, amint ismét Robékra néztem.

Néhány perccel ezelőtt még nekem vallott szerelmet, engem csókolt, most pedig épp, hogy egy picit magára hagyom, Nina karjaiban köt ki. Ekkor akaratlanul is eszembe jutott, mikor még a kapcsolatunk elején szintén ez a nőcske miatt volt egy vitánk vele. Akkor, pont miután velem volt együtt, utána rögtön Ninával bújt ágyba.

Elnézve őket és visszaemlékezve, a sírás kerített hatalmába.

Rob elszakította magát Nina ajkaitól, majd tekintetünk egymásba fúródott.

Elléptem Lizzyék mellől, és az asztalunkhoz siettem a táskámért.

- Mi a baj? - kérdezte Ashley mikor meglátta az arckifejezésem.

- Ti nem láttátok? - kérdezte tőlük Vic.

- Kicsim, meg tudom magyarázni - ért oda hozzánk Rob, és megfogta a karom.

- Eressz el - téptem ki magam a kezei közül, mire akik nem látták nem értették, miről van szó.

- Kristen, kérlek, nem úgy van, ahogy gondolod! - jött a szokásos szöveggel, amit ilyenkor a pasik vetnek be.

- Persze, de tudod mit? Nem érdekel. Menj és csókolgasd tovább őt, vagy akár vidd magaddal őt vissza Los Angelesbe - vágtam kegyetlenül a képébe, de nem tehettem róla. Annyira dühös voltam rá a látottak miatt.

Semmi más nem akartam, csak elmenni innen.

- Kit csókolgattál? - kérdezte most cseppet sem humorosan Tom.

Erre meg sem akartam várni a választ, csak el akartam menni innen.

- Hazakísérünk - álltak fel a csajok rögtön. Ashley, Lizi, Nikki, Vic és Rob tesója Lizzy is.

Rob megpróbált utálnunk jönni, de ahogy hallottam, Vic elég rendesen beolvasott neki, és a fiúkkal a klubban maradt.

Haza nem akartam menni, de hozzájuk sem nagyon akartam menni ezek után. De végül a lányok meggyőztek, hogy menjünk hozzájuk, és majd alszok Lizzyék szobájában.

Bárhol, csak most őt ne kelljen látnom.

Bár lehet, hogy meg kellett volna hallgassam. Ha egyáltalán van ésszerű magyarázat erre. Nem akarok félreértések és ilyenek miatt összeveszni vele, de akkor, látva őket, képtelen voltam józanul gondolkodni.

De lehet, hogy tényleg Nina mászott rá? Róla el tudom képzelni, amennyire odavan Robért. De azért Rob sem nagyon ellenkezett és ezt fájt a legjobban.

- Ha akarod, beszélek vele, hogy mi a fene volt ez - ajánlotta Vic, miután elmeséltek a történteket nagyjából Ashelyéknek.

- Nem védeni akarom, de hallgasd meg. Egy ilyen nőcske miatt ne vesszetek össze - mondta Elizabeth.

- Nemtudom...

Lizzy adott egy kényelmesebb ruhát, amit felvettem, majd lementek a nappaliba és magamra hagytak egy kicsit. Befeküdtem Lizzy ágyába és csak gondolkoztam.

Remélni tudtam csak, hogy igazuk van, és hogy Nina mászott rá ismét Robra. De akkor is rosszul esett. Ha akarta volna, ellökhette volna magától rögtön, de nem tette.

Nem tudom meddig feküdtem, mikor eldöntöttem, kap egy esélyt, hogy megmagyarázza a dolgokat.

A lépcsőn mentem le, mikor hangokat hallottam a nappaliból. A srácok voltak ott mind, és persze a klubban történtek volt a téma.

- Én nem élem túl, ha egy ilyen hülyeség miatt elveszítem - hallottam meg a számomra legédesebb hangot és rögtön fülelni kezdtem.

- Nina miatt ne aggódj, csak lássunk meg még egyszer, a csinos pofikája fogja bánni - mondta harciasan Lizzy, majd mintha tudnák, hogy ott állok, amit persze nem tudhattak. Vic nagyjából összefoglalta a történteket.

- Nem akarom miatta elveszíteni Krist. Ő a mindenem - mondta szerelmem, mire sajgó szívem egyre hevesebb lüktetett a mellkasomban.

Ezek után előléptem a lépcső mellől és minden tekintet rám szegeződött, de én csak egyet láttam meg. Az Övét...




/Rob/


Mióta Kristen elment a lányokkal, csak átkozni tudtam a percet, amikor megismertem Ninát.

Akárhányszor megjelenik, összeveszünk Krissel.

Eszem ágában sem volt megcsókolni.

Épp az italokat kértem, mikor ő hirtelen a hátam mögé lépett, és hátulról átölelt. De először nem is tudtam, hogy ő az. Azt hittem Kristen az.

De Nina hirtelen szó szerint letámadott, és csak arra kaptam észbe, hogy egy nő csókol. Majd nem sokkal később közben jöttem rá, hogy nem Az a Nő csókol akinek kellene.

Ekkor löktem el magamtól és szembesültem a ténnyel, hogy Kristen helyett Ninát csókoltam. És a legrosszabb az egészben, hogy szerelmem ezt szinte páholyból nézte végig.

Döbbenetet és fájdalmat láttam csak a szemében, és a legszívesebben a pokolba küldtem volna Ninát. Amit miután a lányok elvitték Krist, legnagyobb döbbenetemre Nick tette meg helyettem.

Nina azzal próbált védekezni, hogy nem tudta, hogy ő és én együtt vagyunk. Ebben van valami, mert senkitől sem tudhatta. Mivel nem sokkal azután, hogy elmentem, és egy hónapig szenvedtük Krissel egymás hiányától, ő is elutazott és csak nemrég jött vissza Londonba.

Így aztán ránézésre is meglepte a hír, hogy Nick volt menyasszonya most az én párom.

Mindezt rezzenés nélkül vágta a képébe Nick, majd Nina elviharzott. Amit most nem is bántam, mert Krissel nem először veszünk össze miatta.

- Hát, ezt aztán jól kifogtad haver - szólalt meg Kellan.

- Meg sem akar hallgatni. Nem akarom elveszíteni - temettem a kezembe az arcom, majd valami erősebb pia után nyúltam.

- Ezzel nem oldasz meg semmit. Kicsit lehiggad és beszélj vele - mondta Nick.

Rendeztük a számlát, majd a katasztrofális este után, ami olyan szépnek indult mind elindultunk hozzánk. Igaz elég késő volt már, de a srácok is jönni akartak.

A nappaliban beszélgettünk, mikor hirtelen megjelent az ajtóban szerelmem.

Nem tudom mióta állhatott is, lehet, hogy mindent hallott.

- Én sem akarlak elveszíteni, csak nagyon fájt látni, hogy... - itt elakadt, és egy könnycsepp gördült le az arcán.

Néhány lépéssel előtte termettem és szorosan magamhoz öleltem. És már az, hogy nem lökött el magától, hanem szorosan bújt a karjaimba, hihetetlen boldogsággal töltött el.

- Ne haragudj. Én nem akartam, ő támadott le és...

- Tudom.

- Sajnálom. Annyira szeretlek, bocsáss meg - kértem.

- Én is szeretlek. De nem ajánlom, hogy még egyszer a közeledbe merészkedjen az a nő, mert megbánja - mondta a még általam nem ismert, harcias Kristen.

- Mi segítünk - álltam a lányok Kris mellé, akinek az eddig szomorúságot tükröző szemei végre mosolyogtak.

Ajkaival felém hajol és megcsókoltam. Karjait a nyakam köré fonta, míg én az enyémeket a dereka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz, miközben nyelveink szenvedélyes táncot jártak.

- Mi örülünk nektek, csak ha egymásnak akartok esni, legalább menjetek fel - szólalt meg Tom.

- Igaz, ha jól hallottam, egy kis veszekedés után csak még jobb a szex - tette hozzá Kellan, mire mindenki mosolyogni kezdett.

Mi nem is foglalkoztunk velük, csak gyorsan elköszöntünk tőlük, és a szobám felé vettük az irányt.

A szobámba lépve rögtön körbepillantottunk, és Kris arcát elnézve ő is ugyanarra gondolhatott, mint én. Annyi szép pillanatot töltöttünk itt együtt. De most már annyi különbséggel, hogy senki előtt sem kell titkolni a szerelmünket.

A következő pillanatban villámsebességgel szabadultunk meg a ruháinktól, és merültünk el egymás kényeztetésében, aminek az éjszakát szenteltük.

Az éjszaka átélt gyönyörök után szerelmemmel a karjaimban nyomott el az álom.

Reggel ő még édesen aludt, csak egy takaró fedte testünket. Meztelen teste szorosan hozzám tapadt. Nem akartam felébreszteni, de vágyaimnak nem tudtam ellenállni.

Kezeim óvatosan cirógatták tökéletes testét a takaró alatt. Elérve melleihez mellbimbói rögtön megkeményedtek az érintésemre, és simogatásomra egyre többször hallottam felsóhajtani szerelmem.

Kezeim melleiről egyre lejjebb tévedtek. Szerelmem széjjelebb tárta lábait, hogy ujjaimmal hozzáférhessek nőiességéhez. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ébren van és megcsókoltam.

Rögtön ajkaim után kapott, és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy szinte úgy éreztem felgyulladok, ha nem tehetem rögtön a magamévá.

Csókunkat egy percre sem szakítva meg gyötörtem őt ujjaimmal, mire egyre többször nyögött be a csókunkba. Miközben kezei életre kelve kutatták fájóan vágyódó szervemet.

Ahogy megmarkolta férfiasságom, hangos morgás szakadt fel belőlem. Simogatásaival hamarosan az őrület határára sodort, miközben ujjaim játékának hála, Kristen testének remegése adta tudtomra, hogy elért a gyönyör kapujáig.

A következő pillanatba fölém kerekedett, lábait átvetve rajtam ült rám, és tüntette el magában férfiasságom. Egyszerre nyögtünk fel a ránk törő csodától, amit testünk egyesülése okozott.

Először kínzóan lassan mozgott rajtam, majd csípőjét fogva segítettem a gyorsabb mozgásban, amit az arcán tükröződő gyönyöröktől sejtettem, hogy neki sincs ellenére.

Kissé feljebb csúsztam az ágyon, még mindig rajtam ülő szerelmemmel, hogy felülve számba vehessem csodás melleit. Nyelvem kényeztetésnek hála, még több nyögés hagyta el a száját, amint csókjainkkal igyekeztünk elnyomni.

Néhány őrjítő csípőmozdulatának hála, egyszerre léptünk át a paradicsomba, amit egy forró csókkal köszöntöttük.

Szerelmem leszállt rólam, majd verítéktől nedves testét mellkasomra vontam, hogy kissé megnyugodjunk.

- Remélem, nem voltunk hangosak - mondta kissé elpirulva.

- Ne aggódj, szívem, mindenki tudja, hogy ez normális egy pár életében.

- De akkor is, kissé kényelmetlen lenne anyukádék miatt - mondta és egy csókkal megnyugtattam.

Egy kis ideig még élveztük egymás közelségét, majd legnagyobb bánatomra egy kicsit el kellett engedjem Krist.

Végül is, ennyit csak kibírok nélküle. És én is, ahogy ő is, akartunk egy kis időt tölteni a családunkkal, amíg itthon vagyunk.

De mielőtt szerelmem elment, Lizzyék körbeöleltek minket, mondván örülnek, hogy végül minden rendben. A délutáni programot is megszervezték már, ami sajnos egy közös vásárlás lesz a csajokkal. De ha Kristen velem van, még az is jöhet.

Este viszont anya csinált programot, vagyis Jules, ugyanis ma közös vacsora lesz Kristenéknél. Addig is viszont, míg nélkülöznöm kellett életem értelmét, össze akartam szedni a srácokat, és egy kis segítséget kérni összehozni a meglepetésemhez Kristennek...




Tessék komizni :)

2010. november 4., csütörtök

31.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog. Most még nem annyira izgi, de higgyétek el az lesz :XD. Köszi akik komiztak az előzőhöz, remélem ide is minnél többet kapok. A bétázásért ismét hatalmas cuppanós drága Szilemnek (L). Jó olvasgatást. Pusszantás.



31.fejezet


/Rob/

Amint megérkeztünk Krissel, nem is kicsit lettem ideges.

Főleg, hogy hamarosan megismeri Mike-ot. És mi tagadás féltem.

Kristenben tökéletesen megbízom, csak Mike-ban nem. És van egy olyan érzésem, hogy rögtön be fog próbálkozni nála, főleg, ha megtudja, hogy Kristen velem van.

Bár Kris biztosított, hogy nincs mi miatt aggódnom, de még mindig nem dob fel a tudat, hogy heteken keresztül Mike közelében lesz.

Igaz kissé megnyugtat, hogy amikor csak tudom, elkísérhetem, és Liziék is mondták, hogy beszéltek már róla Krissel, hogy néha szívesen elkísérik őt a forgatásra.

Mi tagadás, ez megnyugtatott.

Én kissé lemaradtam odakint egy ismerőssel beszélgetni, és mire visszamentem, rögtön elfogott a félelem.

Kristen ugyanis éppen Mike-kal beszélgetett, akinek szinte csorgott a nyála, ahogy szerelmemet bámulta.

Na, de ebből nem eszel - gondoltam magamban, és odamentem hozzájuk.

Kristen pont háttal állt nekem, és hallottam Mike kérdését, mikor arról faggatta Kristent, van-e valakije.

Épp ekkor vett észre engem.

- Szia - köszöntem neki, kissé talán kimérten, de végül is megérdemli.

- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőlem Mike.

- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondtam neki.

- Ó, és ki a szerencsés?

- Én vagyok - felelte mosolyogva Kristen Mike-nak és boldog mosollyal az arcán bújt a karjaimba.

Bejött a tippem. Amint megtudta Mike, hogy Kristen velem van, máris lefagyott az az idióta vigyor a képéről.

- Kristen a párod?

- Igen - feleltem neki, és egy csókot leheltem szerelmem nyakára.

- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike.

- De még mennyire - felelte most én egy kissé talán önelégült mosollyal.

- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott Kristen arcára köszönésképp.

Most is csak az az egy szerencséje volt, hogy lelépett, különben kitekerem a nyakát.

- Nyugodj meg, szívem - fordult hozzám Kristen és megcsókolt.

Ő az, aki a puszta közelségével képes megnyugtatni. Boldogan csókoltam vissza, miközben a nyakam köré kulcsolta karjait, így öleltük tovább egymást.

Szerelmem körbepillantott a helyiségben, és nem csak én, hanem ő is észrevette, hogy szinte mindenki - remélem Mike is - minket tüntetett ki a figyelmével.

Ennek legbelül örültem, és valami hasonlót láttam Kristen arcán is.

Azt akartam, hogy mindenki, az egész világ tudja meg, hogy ez a csodás nő a szerelmem, és hogy ő hozzám tartozik, én pedig hozzá.

- Egész este téged bámult – mondtam, amint elindultunk.

- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.

- Nincs mit. Szeretlek - mondtam.

- Én is téged - jött a válasz.

Az utolsó forgatási hét hihetetlen gyorsasággal telt el, nekem és Kristennek, aki szintén hamarosan elkezd forgatni.

Addig viszont egy kis időre haza repülünk. Sőt Kellanék is velünk jönnek.

Az út kissé hosszú volt, bár szerelmem végig a karjaimba bújva töltötte az utat, aminél többet nem is kívánhatnék.

Leszállva a Londoni reptéren megpillantottuk Kris szüleit. Mivel én még elviszem a szállodába Kellanékat, szóltam anyuéknak, hogy ne jöjjenek ki, majd otthon találkozunk.

Kristen rögtön a szüleihez szaladt, akik boldogan ölelték magukhoz lányukat, majd engem is.

Jules rögtön faggatni kezdett minket, de Kris türelemre intette, legalább míg hazaérnek.

Így akármennyire nem akartam, egy kis időre el kellett szakadjak szerelmemtől, de csak estig, amikor is átjön hozzánk.

Egy kissé hosszúra nyúlt csók után elköszöntem tőle és a szüleitől, ők elmentek, én pedig a szállodába vittem a srácokat.

Akikkel megbeszéltük, hogy ők is pihennek egy kicsit, és este átjönnek hozzánk és Kellan szavaival élve csapunk egy kis bulit.

Mielőtt azonban haza mentem volna beugrottam Tomhoz, aki szintén alig várta, hogy hazaérjünk.

- Végre itthon, már halálra untam magam mióta elmentetek, és király, hogy Kellanék is jöttek, jó kis bulikat csapunk majd.

- Titeket össze kellene kötni, ő is pont ez mondta.

- És mesélj, milyen az élet Krissel? Hallom, egy házat és kocsit is kapott tőled.

- Minden tökéletes. Egy-két dolgot leszámítva.

- Na mesélj.

Elmeséltem neki mindent. Többek között, Kris filmjéről, Mike-ról. Na és persze, nem is ő lenne, ha egy két szaftos részre nem lett volna kíváncsi. Ő is olyan, mint Kellan.

- Hát akkor nem unatkoztatok. De jó ilyen boldognak látni téged, és gondolom Kris ilyen.

- Nekem mondod? Azzal a nővel élek, akit mindennél jobban imádok, többet nem is kívánhatnék - mondtam.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd mivel gondoltam, anyáék már be vannak sózva, mikor érek haza, így estig elköszöntem Tomtól és hazafelé indultam.

Kristen elmesélte, miről beszélgettek Nikkivel a múltkor, így Nicket illetően végképp megnyugodtam. Sőt örülnék neki, ha összejönne nekik a dolog. Nikki nagyon szép és fantasztikus nő, és Nick is megérdemli, hogy boldog legyen, azok után, amit értünk tett Krissel.

Amint hazaértem, először nem is anya, hanem a csajok vetették magukat a nyakamba. Majd jött anya és apa.

Igaz, csak egy két hónapja mentünk el, mégis annyira hiányoztak. Beljebb mentünk egészen a nappaliig, ahol nekem is - akárcsak gondolom Krisnek -, minden el kellett meséljek.

- Annyira örülök, hogy ilyen boldogok vagytok - ölelt meg anya. - És Kristen jön ma?

- Igen, csak ő is a szüleivel van, de este átjön.

- Már alig várjuk - szólaltak meg Lizzyék.

- És a srácok is átjönnek? - érdeklődött Vic gondolom egy kis hátsó szándékkal, mivel ha jól sejtem, nem Kellanra kíváncsi.

- Igen este ők is átjönnek. Jackson már teljesen be van sózva - válaszoltam Vicnek, mire boldog mosoly ült ki az arcára.

Nem sokkal később pedig hazaért Nick, akivel szintén megöleltük egymás. Emiatt is boldog lehettem, hisz azok után, ami történt, hála az égnek ugyanolyan jó a kapcsolatunk.

Ő viszont a legnagyobb meglepetésemre, rögtön Nikkiről érdeklődött, de megnyugtattam, akárcsak Vicet, hogy este ő is jön.

Talán mégis összejön nekik a dolog - gondoltam magamban, és alig vártam az estét, többek között amiatt, hogy láthassam Kristent.

Na és persze elmeséltem Kris új filmjét is, amin rendesen meglepődtek, de nagyon várják, hogy gratulálhassanak Kristennek.

Lizzy és Vic alig várják, hogy vásárolni cipelhessék Kristent, és persze Ashleyéket, ahová azt tervezik, nekünk pasiknak is menni kell.

De akármennyire is nem akarok elválni egy kis időre sem Kristől, az utolsó előtti itt töltött napunkra még valamikor meg kell szervezzem a neki szánt meglepetésem…



/Nick/

Ma hazajönnek. Az elmúlt hetekben mióta elmentek, talán csak az elején hiányzott Kristen, vagy furcsa volt, hogy nincs mellettem, hisz több mint egy évig voltunk együtt.

De már jó ideje nem szerelem az, ami köztünk volt, inkább mondanám barátságnak. Csak annyit szeretnék, hogy boldog legyen.

És ahogy hallom, Rob mellett az, és csak ez számít.

Ami engem illet, néhány napja felhívott Nikki.

Elmesélte, hogy beszélt rólunk Krissel, hogy higgadtan meg tudtak beszélni mindent. Ez kissé megnyugtatott.

Bár nagyon szép perceket töltöttem vele, de ahhoz keveset, hogy bármit is kialakuljon köztünk. És ez a nagy távolság köztünk nem sokat dob a helyzetünkön.

De most már, hogy nem kell titkolózunk, és ismét itt töltenek egy kis időt, talán mégis lesz valami a dologból.

Ő egy gyönyörű és csodás nő, akibe akármelyik férfi bele tudna szeretni. Talán én is. Már most is nagyon vonzódom hozzá, és úgy vélem, ez kölcsönös, így talán, ha együtt töltjük ezt az időt, amíg itt vannak, lenne esélyünk jobban megismerni egymást.

Bár a távolság köztünk még mindig akadály. De ki tudja, ha hasonlóként alakulna a kapcsolatunk, olyan erős lenne, mint Robé és Krisené, talán én is képes lennék, hogy mindent itt hagyjak és vele menjek.

De ez egyelőre még a jövő zenéje…



/Kristen/

A délután anyuékkal gyorsan eltelt. Cameronnal és apuval beszélgettem egy kicsit, de többnyire anyuval voltam, akinek muszáj volt mindent elmesélni.

Teljesen le volt nyűgözve, mikor képeket mutattam neki a házunkról, a kocsimról. A főleg a hírtől, miszerint egy igazi filmben fogok szerepelni.

Le sem lehet lőni, mióta megtudta, és alig várja, hogy valamikor majd ő is meglátogathasson minket.

Nagyon hiányoztak már, bár az is igaz, lehet, kissé önzőnek tűnök, de a legfontosabb, hogy Rob mellettem van, és az már nem számít, hogy hol.

De a lényeg, hogy most itthon vagyunk, a családunkkal, a barátainkkal.

Este anyuékkal vacsoráztam, szóltam is Robnak, majd utána átöltöztem, és indulni készültem hozzájuk.

- Egyik este, ha gondoljátok itt is vacsorázhatnánk, akár a barátaitokkal is, szívesen megismernénk őket - mondta anya mielőtt indultam volna.

- Ez jól hangzik, szerintem Robéknak is tetszeni fog az ötlet - mondtam, és megígértem, hogy megbeszélem velük.

Felvettem a kabátom és elindultam Robékhoz. Bár ez is furcsa volt, hisz LA-ben annyira más az időjárás, mint itt, és már ahhoz szoktam hozzá.

- Annyira hiányoztál - ölelt magához rögtön Rob, amint odaértem.

Még egy csókra sem volt időnk, mivel a lányok rögtön a nyakamba ugrottak. Majd Claire és Richard. Utána pedig Tom, aki már szintén itt volt Kellanékkel együtt, és végül Nick, akivel szintén megöleltük egymás.

Jó volt őt is újra látni, akárcsak a többieket. Nem tudom mire számítottam, mi lesz, ha újra találkozunk, de örömmel láttam, hogy ő is boldognak tűnik.

Amikor beljebb mentünk a nappaliba, rájöttem a boldogságának az okára, mikor megláttam, hogy szorosan Nikki mellé ül le, akinek az arcáról szintén levakarhatatlan a mosoly.

Szerelmem karjaiba fészkeltem magam, akitől végre megkaptam a reggel óta áhított csókomat.

Rob már mindent elmesélt nekik, így ezt megúsztam, de persze a lányokhoz híven, ők már Ashleyékkel előre terveztek egy közös csajos-pasis vásárlást.

Na és persze gratuláltak az első, hamarosan készülő filmemhez. És ő is látták a képeket, többek között a házunkról, amitől ők is ki voltak nyúlva.

Jó volt végignézni mindenkin, hogy milyen boldogok.

Csak remélni tudtam, hogy jó irányba alakul Nikki és Nick kapcsolata, valamint - ha jól láttam - Vic is igencsak boldognak tűnt Jacksonnal.

Peter és Lizi a múltkori látogatásuknál nem voltak itt Kellanékkal, így ők csak most ismerték meg Rob szüleit, az igaziakat, hisz ők a filmbeli szülei Robnak.

Lizi és Claire hamar megtalálták a közös hangot.

- Mit szólnátok, ha lenéznénk a klubba? - vetette fel az ötletet Tom.

- Ez király ötlet, tesó - pacsiztak össze Kellannel.

Persze, ők akár testvérek is lehetnének. Hogy mi lesz, haza ezek összekerülnek?

- Van kedved szívem?

- Persze felőlem mehetünk - mondtam.

- Peterék még úgysem voltak itt – szólt közbe Nikki.

- Akkor hajrá! - mondta Tom.

- Menjetek csak, gyerekek - mondta Claire, de előtte megemlítettem neki anya közös vacsoraötletét.

- Remekül hangzik. Beszélek majd Julesal és ketten összehozzuk - mondta Claire, aki imád ilyen kis - vagy éppen nagy - családi összejöveteleket szervezni.

Magunkra kaptuk a kabátjainkat, és mivel nincs messze a klub, mindenki fogta a párját és elindultunk.

Robbal kézen fogva, szorosan összebújva sétálunk, néha-néha egy-egy csókot váltva.

- Boldog vagy itthon? - kérdezte.

- Igen. De a másik otthonunkban is boldog vagyok. A lényeg, hogy te velem legyél - válaszoltam.

- Ezzel én is hasonlóképp vagyok - mondta, majd mivel hátul mentünk, megállított szorosan a karjaiba zárt, és szenvedélyesen megcsókolt.

Nyelveink érzéki táncba kezdtek, miközben karjaim szorosan a nyaka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz.

- Szeretlek - mondtuk egymásnak, miután elszakadtunk a másik ajkaitól mondhatni kissé sokára.

Vallomásunk után, Rob még mindig a karjaiban tartott, és édes csókjait a nyakamra lehelte, felébresztve a vágyat iránta.

- Szívem, ha nem akarod, hogy most a nyílt utcán essünk egymásnak, bármennyire is jó most így, abbahagyod - figyelmeztettem.

- Annyira kívánlak - mondta.

- Én is téged, de ki kell bírjuk, míg hazaérünk.

- Oké - mondta lemondóan, de én biztatóan megcsókoltam.

- Jobb, ha megyünk, a többiek jól lehagytak bennünket - mondtam, majd ismét kézen fogva indultunk a klub felé, és még nem is sejtettük, hogy ma lesz még egy talán számomra kellemetlen látogatónk.





Tessék komizni :)

2010. november 1., hétfő

30.fejezet

Sziasztok! Bizony, itt a 30.fejezet. Remélem tetszeni fog. Előre szólok egy kis khmmm azaz +18 as résszel indul :XD. Hatalmas pussz Szilnek ismét (L). A fejli végén van egy kép Kris ruhájáról, valamint állati klassz Robsten manipokat találtam tegnap, egy ilyet találtok a fejli elején. Jó olvasást, és aztán tessék komizni :). Pusszantás.





30.fejezet


/Kristen/


Az úszási terveim rögtön elszálltak, amint Rob bejött mellém a vízbe, és a karjaiba zárt. Éreztem ágyékomnak nyomódó kőkemény vágyát.

Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, miközben egymást kényeztettük.

Még Los Angeleshez képest is kissé lehűlt a levegő, így szerelmem legnagyobb bánatomra elszakadt tőlem, majd még mindig a karjaiban tartva indult el velem be a házba.

De nem jutottunk el a hálóig, csak a nappaliig.

Itt velem az ölében ült a kanapéra, ami vizes testünktől szintén nedves lett, de jelen pillanatban ez most cseppet sem érdekelt. A figyelmemet valami egészen más kötötte le.

Ajkaink továbbra is a szerelem táncát járták, Rob ujjai pedig a melleimen keresztül egyre lejjebb merészkedtek.

Puha ujjai nőiességem kapuját kényeztették, míg belém nem mártotta őket. Amint megéreztem magamban mozgó ujjait, melyek egyre édesebben gyötörve hajtottak a csúcs felé, egyre többször nyögtem bele csókunkba.

Végigsimítva szerelmem tökéletes mellkasán kezem elérte a célját. Végigsimítottam kőkemény vágyán, amit egyre hevesebben izgattam, ezzel Robból is egyre több morgás szakadt fel.

Ujjai még mindig bennem mozogtak, szinte remegve omlottam a karjaiba, amikor elértem a hatalmas tűzijátékszerű robbanást.

Egy édes csókkal köszöntem meg neki az imént átélt gyönyöröket, amiket én is viszonozni szerettem volna neki.

Elszakadva ajkaitól lemásztam az öléből, hogy elé térdelve jobban hozzáférjek vágyainak bizonyítékához.

Először kezemmel kényeztettem, fel - le ingereltem egyre jobban, utána a nyelvemmel simítottam végig férfiasságán, majd eltüntettem a számban. Ekkor szakadt el nála a cérna. Egyre jobban hajszoltam őt a mindent elsöprő robbanás felé, amit hála neki nemrég én is átélhettem.

Kényeztetésemnek meg lett az eredménye, amint nedveit éreztem a számba lövellni. Az ő ízével a számban váltottunk egy mindennél forróbb csókot, majd az ölébe kapva rántott magához.

Megemelkedtem és magamba vettem ismét tettre kész vágyát. Tövig elmerülve bennem mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel, és csókkal üdvözöltük testünk eggyé válását.

Miközben vadul faltuk egymás ajkait, egyre gyorsabb mozgással hajszoltuk a gyönyört. Kezeinkkel egymás testét barangoltuk be. Néhány gyorsabb lökéssel szinte egyszerre léptük át a mennyek csodás kapuját.

Leszálltam szerelmem öléből, akinek a tekintete egy pillanatra értetlenséget tükrözött.

A kanapé előtti bársonyos szőnyegre térdeltem négykézláb. Szerelmem ekkor értette meg, mit is szeretnék.

Nem habozott csatlakozni hozzám. Hátam mögé térdelve tüntette el bennem ismét férfiasságát. Felnyögtem az ismét rám törő csodás érzésektől, amit minden alkalommal érzek, amikor együtt vagyunk.

Ezúttal hevesebbek, szenvedélyesebbek voltunk. Miközben egyre gyorsabb lökésekkel ajándékozott meg, kezei a mellemre csúsztak.

Még mindig bennem volt, mikor löktem rajta egyet, hogy a földre üljön, és így hátulról az ölében ülve mozogtam rajta tovább.

Puha ajkai a nyakamra leheltek édes csókokat, miközben mindketten hevesen ziháltunk.

Pillanatokkal később pedig ismét köszönthettük a robbanás okozta gyönyöröket. Szerelmem kihúzódott belőlem. Karjaiba vonva feküdtünk el a kényelmes szőnyegen.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét szerelmet.

Verítéktől nedves testünk szorosan simult egymáshoz, miközben gyengéd, de annál édesebb csókokkal igyekeztünk megnyugtatni felhevült testünket.

Még egy ideig így feküdtünk egymás karjaiban, mikor szerelmem felemelt és egyenest a fürdőig indult velem, ahol egy közös zuhanyzás után kissé fáradtan szenderedtünk el egymás karjában, miközben odakint immár az eső hozta hűvös szellő cirógatta testünket.

Reggel óvatosan másztam ki Rob mellől, hogy a konyhába induljak valami reggelit készíteni.

Kávét főztem, és összeütöttem egy kis reggelit, amit tálcára pakoltam, és indultam vissza a szobába, ahol szerelmem már ébredezett.

- Jó reggelt, édes - köszönt, mire én egy csókkal köszöntöttem.

- Energiapótlásként hoztam egy kis reggelit - mutattam a tálca felé.

- Azt hiszem, az most ránk fér - mosolygott rám, majd az ölébe vont, így fogyasztottuk el a reggelit.

Később nagy nehezen engedtük csak el egymást, mikor Rob dolgozni ment. Lizi nézett be hozzám később, mivel ő ma nem forgatott.

Meséltem neki, hogy mégis elfogadom a filmet, és csak gratulálni tudott a döntésemhez. Bár ahogy én, ő is rögtön Robra gondolt, de megnyugtattam, hogy ezt megbeszéltem vele is.

Kissé be kell valljam, várom a hétvégi stábos vacsorát, már csak amiatt is mert hajt a kíváncsiság. Kíváncsi vagyok arra a híres Mike-ra.

Remélem, azért nálam nem fog bepróbálkozni. Emiatt talán kissé félek, hogy Rob velem jön. Nem akarom, hogy véletlenül egymásnak essenek. És izgatott is vagyok a film miatt, hisz ez lesz az első alkalom, hogy igazi filmben fogok játszani.

- Ne aggódj, láttunk a próbán, és hidd el, fantasztikus leszel - nyugtatott meg Lizi.

- Ha Rob nem is tud, mert az Újhold után ő is újra forgat, ha gondolod, néha-néha elkísérünk a lányokkal.

- Ez jól hangzik, persze csak ha lesz időtök. Jó lenne, ha lenne mellettem valaki, mert nagyon ismeretlen lesz még a terep.

- Akkor ezt megbeszéltük. És szerintem Rob is nyugodtabb lenne.

- Ebben igazad van - válaszoltam.

Lizivel elmentünk vásárolni, ami hála az égnek paparazzi-mentesre sikerült. Most nem a butikokat és ruhákat részesítettük előnyben, hanem az élelmiszereket.

Felhívtam Robot, és megbeszéltük, ha végeztek. jöjjenek el a srácokkal, addigra Lizivel kiagyaltuk, hogy főzünk valamit.

Nem sokkal dél után be is toppantak Robék, akinek rögtön a karjaiba másztam. Hiába csak néhány órára megy el, néha az is egy örökkévalóságnak tűnik.

- Látom, hiányzott a vámpírod - szólalt meg Kellan.

- De még mennyire - mondtam, és egy szenvedélyes csókkal bizonyítottam is Robnak.
Kellanékkal és a lányokkal kiültünk ebédelni a kertbe, mivel az esti eső után ismét jó idő volt.

Na és persze meg is volt a program délutánra, mégpedig a nem olyan régen megbeszélt közös vásárlás, a fiúk legnagyobb örömére velük együtt.

Robnak semmi kifogása nem volt. Sőt, ő még örült is, csak együtt lehessünk, és ezzel én is így voltam.

Ebéd után ejtőztünk egy kicsit, majd gyorsan átöltöztem, a csajoknak hála egy igencsak szexis kis ruciba. Rob, amint meglátott, még a szája is tátva maradt.

- Csukd be a szád, haver, még a végén beleszáll egy légy - szólalt meg Kellan, mire mindenki nevetni kezdett.

- Szívem, ebbe nem jöhetsz - szólalt meg nagy nehezen Rob.

- És miért nem? - kérdeztem értetlenül.

- Talán nem tetszik? - incselkedtem vele.

- Ellenkezőleg. Nagyon is tetszik, édes. De ha nem akarod, hogy a város közepén teperjelek le, akkor átöltözöl.

- Azt hiszem, megkockáztatom - válaszoltam, tudva, hogy ezzel nem könnyítem meg a dolgát.

A többiek pedig csak mosolyogtak a kis szópárbajunkon.

- Arra nem gondoltál, hogy ha így jössz, minden pasi utánad fogja csorgatni a nyálát? Én meg kénytelen leszek legyilkolni mindenkit, aki csak fél szemmel is rád mer nézni - mondta Rob.

- Nézzenek. Én tudom, hogy ez - mutattam végig magamon - csak neked szól. Engem más nem érdekel.

- Engem igen. Te az enyém vagy, nem akarom, hogy minden pasi rajtad legeltesse a szemét - mondta miközben a karjaiba zárt.

- Jól mondod. Csak a tiéd - feleltem, és megcsókoltam.

- Azt hiszem, ezt a csatát elvesztettem. Akkor gyorsan essünk túl rajta - mondta Rob, majd kocsiba szállva elindultunk.

Most nem volt olyan szerencsénk, mint a múltkor, amikor vásárolni voltunk.

Los Angeles egyik legdrágább és legelegánsabb üzletközpontjába mentünk.

Ahol nem mellesleg nyüzsögtek a Twilight rajongók és persze az elmaradhatatlan paparazzik.

A srácok és Rob sem zavartatta magát. Az elején engem még mindig zavart kissé, ahogy ők mondják, még hozzá kell szokjak.

Robbal végig kéz a kézben sétáltunk, néha egy-egy szerelmes csókot váltva, amikor igencsak villogtak a vakuk.

Persze az elmaradhatatlan autogramkérő tinilányok sem hiányozhattak. De ettől függetlenül fantasztikusan telt a délután. Jól szórakoztunk a lányokkal, és a fiúk nagy bánatára kismillió ruhaüzletet jártunk végig, nekik pedig maradt a cipekedés.
Az estét otthonunk csendjében, immár végre kettesben töltöttük, csakis egymással törődve.


Az elkövetkezendő néhány nap, talán Rob nagy bánatára, nagyon gyorsan telt el.

Többször beszéltem Daviddel, hogy pontosítsuk a stábos vacsora részleteit, ami ma lesz, LA egyik elegáns, csak erre az alkalomra bérelt éttermében.

Ahová - hála Ashleyéknek, és Rob bánatára - egy elegáns kis ruhát aggattak rám.

Készülődés közben már éreztem a feszültséget Robon. Hiába próbáltam megnyugtatni, nem nagyon sikerült.

- Gyönyörű vagy - szólalt meg, amikor kijöttem a hálóból.

- Te sem panaszkodhatsz - néztem végig rajta, és egy csókot loptam tőle, majd elindultunk, életünk talán legérdekesebb estéje felé.

Rob kocsijával mentünk. Amikor megérkeztünk, én előre mentem, míg ő a bejáratnál összefutott valakivel.

Még a szavam is elakadt az étterembe lépve. Egy kisebb vacsoraszerű összejövetelre gondoltam, ehelyett egy igencsak nagyszabásúval találtam szembe magam.

Mindenhol elegáns emberek sokasága, de Davidnek nem tartott sokáig kiszúrnia engem.

- Csodaszép vagy - szólalt meg, amint odaért hozzám.


- Köszönöm.
- Ha gondolod, csapjunk a közepébe. Már szinte mindenki itt van.

A mindenki az összes szereplőt, a rendezőket, mindenkit magába foglalta.

A héten a forgatókönyvet is sikerült elolvasnom, amit David átküldött.

A történet lényege nagyjából annyi, hogy az én általam alakított karakter férje súlyos betegségben még a film elején meghal, és csak nehezen teszem túl magam rajta. De a felejtésben segítségemre lesz egy új szerelem, akit nem más, mint ez a híres Mike fog alakítani. De időközben kiderül, hogy a sok próbálkozásunknak meg lett az eredménye, és a férjem halála után mégsem maradok magamra, ugyanis teherbe estem. És ugye ekkor jönnek a bonyodalmak, hogy új szerelmem képes lesz-e ezzel együtt elfogadni.

Nos, a történet lényege nagyjából ennyi.

Rob legnagyobb örömére, csak egy szex jelenet lesz benne - bár ő ezt is sokallta -, és néhány csók.

Remélem, főleg az ő érdekében ezeket nem akarja majd végignézni. Bár említette, már ha lesz ideje és nem forgat éppen, szeretne elkísérni.

David bemutatott szinte minden stábtagnak és persze a szereplőknek. Mindenki nagyon kedvesen fogadott. Néhányukkal sikerült is beszélgetni egy kicsit, és úgy tűnik, mindenkivel sikerül megtalálni a közös hangot.

Viszont már nagyon hiányoltam szerelmem, aki sehol sem találtam a kisebb tömegben.

Daviddel beszélgettem pont, a forgatás kezdetét tárgyaltuk, ami három hét múlva kezdődik. Ebből a három hétből egy hetet forgat még Rob, és a maradék két hét szünetemet pedig Londonban töltjük, majd mire visszaérünk, Rob és én is munkába állunk.

Ő az én bánatomra Emilie-vel, én pedig Mike-kal, akihez még nem volt szerencsém.

- Gyere Mike-ot még nem ismered - invitált felé David.

- Mike Arangano, ő itt Kristen Stewart. Kristen, ő itt Mike - mutatott be minket egymásnak David.

- David sokat mesélt rólad, és ami a szépséged illeti, nem túlzott. Örvendek - fogtunk kezet Mike-kal.

Hát így első látásra nem tudom. Nem is értem azt a nőt, aki Robot elhagyta miatta. Nem azt mondom, hogy csúnya pasi, de Rob nyomába sem érhet - gondolkodtam el.

- Én is örülök - mondtam. Davidet elhívták, így kettesben maradtunk.

Mike kérdezgetett rólam ezt-azt, és én szintén. A filmről is beszélgettünk.

- Alig várom, hogy együtt dolgozhassunk, biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni - mosolygott rám.

- Én is - nyögtem ki nehezen.

Elég rámanős pasi. És kissé zavar, hogy szinte majd’ felfal a szemével. Hol van már Rob? - kérdeztem magamban.

Remélem a munka azért jól fog menni. Így első benyomásra semmi gond nem lesz vele, remélem, bár nem hagy nyugodni, amiket Rob mesélt róla.

És a gondolat, hogy akármikor megkörnyékezhet, nem dobott fel túlságosan.

- Parancsolj - adott a kezembe egy üveg pezsgőt, majd ő is fogott egyet.

Ismét szóba elegyedtünk az italok elfogyasztása után.

- David nem árulta el, van most egy szerencsés férfi, akié a szíved? - kérdezte egy önelégült mosollyal az arcán, ami sejtem pillanatokon belül lehervad majd.

És jól sejtettem. Ekkor jelent meg végre Rob.

- Szia - köszönt kissé kimérten Mike-nak.

- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőle Mike.

- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondta neki Rob.

- Ó, és ki a szerencsés?

- Én vagyok - feleltem mosolyogva Mike-nak és Rob ölelő karjaiba bújtam.

Az előbbi tippem bejött miszerint Mike arcáról rögtön lefagyott a mosoly, amint megtudta, hogy Robbal együtt vagyunk.

- Kristen a párod?

- Igen - felelte Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.

- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike Robnak.

- De még mennyire - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán Rob.

- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott az arcomra köszönésképp.

Rob szinte megdermedt mögöttem, és szikrákat szórt a szeme. Mike-nak szerencséje, hogy odébb állt.

- Nyugodj meg, szívem - fordultam felé, és karjaim a nyaka köré fontam, és megcsókoltam.

Miután elszakadtunk egymástól, tovább ölelve őt körbepillantottam a teremben, ahol elég sok szempár minket tüntetett ki a figyelmével, többek között Mike is.
Ennek örültem.

Azt akartam, hogy mindenki, de főleg ő tudja, hogy én Robhoz tartozom, és ő hozzám.
Szerencsére az este további részében nem jött oda hozzánk. Nem is bántam, mert Rob végig mellettem volt.

Bár kissé megnyugodott, amint Mike elment tőlünk.

- Egész este téged bámult - mondta Rob, amint elindultunk.

- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.

- Nincs mit. Szeretlek - mondta.

- Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam, majd hazafelé vettük az irányt.

Az utolsó forgatási hete Robnak is gyorsan telt. Én sem unatkoztam. A szöveget tanultam, valamint ruha próbákra kellett mennem.

Az Újhold forgatásának végét egy igencsak nagy bulival ünnepelték meg a srácok, és a stáb, ahonnan persze én sem hiányozhattam.

Hétvégén pedig csomagolni kezdtük a melegebb ruhákat, hogy elinduljunk Londonba. Kellan, Ashley, Nikki, Jackson, Lizi és Peter.

Ők már elintézték a szállodát, mi pedig értesítettük a szülőket, hogy hazamegyünk.
Rob és az én családom is majd kiugrottak a bőrükből, hogy hazalátogatunk. És ezzel mi sem voltunk másképp.

Az utolsó nap, mielőtt indultunk, viszont valami furcsát vettem észre Robon. Elég sokszor sutyorogtak össze a fiúkkal, és rögtön elhallgattak, amint a közelükbe mentem.

Nem tudtam mire vélni, és persze rögtön rosszra gondoltam, mert tudtam, hogy titkol valamit előlem.

És sajnos erről még a lányok sem tudtak. De Rob megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, és hogy Londonban mindent megtudok.

Sejtettem immár, hogy egy újabb meglepetésre készül, de ekkor még nem sejtettem, mi is lesz.

Kellanékkal a reptéren találkoztunk, ahonnan persze nem hiányozhattak a fotósok. De mind örültünk neki, hogy legalább míg Londonban leszünk nyugtunk lesz tőlük.

- Akkor irány a jó öreg London - vigyorgott Kellan, majd szerelmemmel kézen fogva indultunk a gépünkhöz, ami egyenest haza, a családunkhoz, a barátainkhoz, és életünk legszebb pillanataihoz repít, amiket ott éltünk át együtt.


Kristen ruhája: http://oi56.tinypic.com/73mrt0.jpg


Tessék komizni :)