34.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet ahogy ígértem. Ebben végre sor kerül a meglepetésre, és sokatok tippje be is jött :). A fejli előtti képről annyit, hogy nem feltétlen arra kell gondolni amit a képen láttok, de köze van hozzá :XD.

Hatalmas pusszantás Szilemnek (L).

Valamint még egy remélem jó hír. Szerintem holnapra elkészül egy kis meglepetésem nektek és magamnak is, amin még dolgozok. Szóval ha minden jól megy kiderül holnap :).
Addig jó olvasást, és várom ide nagyon a véleményeket. Pusszantás.

34. fejezet


/Kristen/

Sejtettem, de nem gondoltam volna, hogy ez a két hét amit itthon töltünk, ilyen gyorsan el fog telni.

Igyekeztünk minél többet lenni a családunkkal, hisz ki tudja mikor tudunk jönni legközelebb a munkánk miatt.

Bár, ha jobban belegondolunk, akár ők is meglátogathatnak minket. Abban a hatalmas házban, vagyis házunkban bőven elférünk.

Amint megérkeztünk a klubba, rögtön bevetettünk magunkat a szokásos boxunkba, és rendeltük az első kör alkoholokat.

Iszogatás közben, Kellan és Tom már a következő közös bulikat tervezgették, majd ha Tom eljön hozzánk LA-be. Nagyon egymásra találtak ők ketten.

Vic és Jackson táncolni mentek, ahogy Nikki és Nick is, akiket mosolyogva figyeltem. Kicsit aggódtam a holnapi nap miatt, ami őket illeti, mert nem tudom, mit terveznek a kapcsolatunkat illetően, de ha Nick úgy dönt, hogy itthon marad, nehéz lesz neki.

Ezt saját tapasztalatból tudom. Remélem, jó döntést hoznak, mert azok után, amit értem, értünk tett, hogy Robbal együtt lehessünk, igazán megérdemli, és ahogy látom Nikki boldoggá tudná tenni.

Robbal végig szorosan egymáshoz bújva ültünk, néha-néha egy szenvedélyes csókot váltva. Egy pillanatra viszont lemerevedtem.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte rögtön Rob.

- Semmi - mondtam, majd arrafelé figyelt, amerre én is, és ekkor értette meg a reakcióm.

Ő is meglátta Ninát belépni a klubba.

Biztos voltam benne, hogy ide pofátlankodik majd, ezzel elrontva az esténket. És hogy újra megpróbál - akár előttem is - rámászni Robra.

De hála az égnek, most hatalmasat tévedtem.

Nina a pult felé vette irányt, és egy sráchoz sétált, akivel láthatóan igencsak közel vannak egymáshoz.

Elnézve őket, kissé megnyugodtam, hogy talán végre belátja, hogy nem érdekli Robot.

- Na végre, ő is felfogta, mi a helyzet és tovább állt - szólalt meg rögtön Lizzy, és be kell valljam, kissé én is megnyugodtam.

Boldogan fordultam szerelmemhez, aki táncolni invitált.

Karjaim a nyaka köré fontam, míg ő a derekamnál fogva vont szorosan magához, így mozogtunk egy csodás lassú dalra.

- Egy kis részletet sem árulsz el, mit terveztek holnapra? Van egy olyan érzésem, hogy már mindenki, még a szüleim is tudják, csak én nem - lettem kissé morcos.

- Ha eddig kibírtad, még egy kis türelem, szerelmem. De igen, a lényeg, hogy Te ne tudd. Holnap meglátod. Csak azt remélem, tetszeni fog - mondta.

- Abban biztos vagyok – válaszoltam, és ajkaira hajoltam egy csókért, amit örömmel kaptam meg.

Mire visszamentünk az asztalhoz, ismét mindenki iszogatott.

- Na és veletek mi lesz? - kérdezte Peter Nikkit és Nicket.

- Hát, ez a két hét tényleg rövid volt, de mindent megért - kezdett bele Nikki.

- A helyzet az, hogy én most egy kis ideig még nem forgatok, és addig itt maradok Londonban - mesélte tovább Nikki.

- Igen, és mivel nekem már csak egy kicsit van az egyetemből, utána Nikkivel megyek vissza Los Angelesbe és ott fogok dolgozni - mondta tovább egy őszinte boldog mosollyal az arcán Nick, aki most mellettem ült.

Amint ezt elmondták, szinte mindenki rám nézett, mintha félnének a reakciómtól.

- Annyira örülök nektek. Csak azt kívánom, hogy olyan boldogok legyetek, mint mi, mert megérdemlitek. Te is, hiszen én neked köszönhetem, hogy együtt lehetünk Robbal - mondtam Nicknek.

- Ennek én is csak örülni tudok, és annak pláne, hogy látom, Rob milyen boldoggá tesz, és te is őt. Remélem, mi is ilyenek leszünk - mondta Nick ekkor már Nikki felé fordulva, akinek csak úgy csillogott a szeme, és le sem tagadhatná, hogy odáig van Nickért.

Jó sokáig tartott a buli, ami után még elmentünk Kellanékkal a szállodába, ahol szintén maradtunk még.

Már hajnalodott, mikor hazaértünk.

Én hazamentem, ahogy Rob is összecsomagolni. A napot anyuékkal töltöttem, akikből szintén nem tudtam semmit kiszedni az estét illetően.

- Ne légy olyan kíváncsi, kicsim - intett türelemre anya is.

- Olyan jó ilyen boldognak látni téged. Rob fantasztikus férfi, örülök, hogy egymásra találtatok.

- Ahogy én is. Még soha nem voltam ilyen boldog, mióta ismerem őt - mondtam.

- Ezt le sem tagadhatnátok. Elég rátok nézni - mondta anya, miközben még segített elcsomagolni ezt-azt.

Most csigalassúsággal telt el a nap, mígnem estefelé átjöttek a lányok.

Nem is akárhogy. Mindannyian kiöltözve, szép ruhában, és persze nekem is hoztak egyet.

- Mi folyik itt? Most már elárulhatnátok - kértem miközben felöltöztettek, akár egy próbababát.

Egy csodás ruha, haj és smink után végre késznek minősítettek, majd lementünk a nappaliba, ahol anya és apa szintén kiöltözve álltak, legnagyobb meglepetésemre Cameron is köztük volt.

- Nocsak, ma nincs buli?

- Kihagynám a húgocskám meglepetését? Azt már soha - mondta mosolyogva.

- Akkor menjünk, már alig várom, hogy megtudjam, mi folyik itt.

Legnagyobb meglepetésemre fogalmam sem volt hová megyünk, míg nem a megláttam a reptér fényeit, ahol Robékkal találkoztunk.

Claire, a lányok, Tom és Kellanék is itt vártak ránk, szintén igencsak elegánsan öltözve.

Remek, akkor mindenki tud mindent csak én nem - puffogtam magamban.

Ismét egy magángéphez mentünk, igaz, ami kissé nagyobb volt, mint a múltkori, mikor az utolsó közös napunkon Rob Párizsba vitt.

De most tippem sincs, hová tartunk. LA-re gondoltam, de ezek után semmiben sem lehettem biztos.

Végig szerelmemet csodáltam, aki szintén észvesztően nézett ki.

Egy rövidebb út után, amint kimondta a pilóta, hogy hamarosan leszállunk, egyre izgatottabb lettem. Semmit sem árultak el még ekkor sem. Sőt a repülő ablakán sem nézhettem ki egész úton, csak amikor leszállunk.

Mi szálltunk le utoljára a gépről, és ismét, mint már nem egyszer a szavam is elállt, és hatalmas boldogság kerített hatalmába, pont mikor utoljára jártunk itt.

Párizsban.

Igaz, akkor bennünk volt a bánat és a szomorúság, hisz az itt töltött csodás nap után el kellett válnunk, de ez most nem fog megtörténni, és a világon mindennél boldogabbá tett.

Rögtön Rob felé fordultam, akinek az imádott csibészes mosoly ült az arcán.

- Na, hogy tetszik?

- Ez… Annyira boldog vagyok, mint mikor utoljára voltunk itt - mondtam.

- Igen, csak most másnap nem válunk el - mondta boldogan szerelmem.

- Utoljára? Ti már voltatok itt? - kérdezte anyu, aki még nem tudta.

- Igen. Rob ide hozott el, még amikor először váltunk el, mikor egyedül ment vissza LA-be. Itt töltöttük az utolsó napunkat.

- Biztos vagyok benne, hogy ez túltesz majd azon is - kacsintott ránk Tom.

- Szerintem induljunk, mert gondolom, már türelmetlen és kíváncsi vagy - vont karjaiba szerelmem, akivel egy szerelmes csókban forrtunk össze.

- De még mennyire - válaszoltam.

Kocsikba szálltunk, majd ismerős utakon hajtottunk, míg nem pont ugyanahhoz az étteremhez mentünk, mint legutóbb.

Belépve a csodás étterembe, kilátással a városra, csodás emlékek képei jelentem meg előttem.

Ahogy legutóbb, most is üres volt az étterem, csak ránk várt, és a tulajdonos ismét személyesen köszöntött minket, de sokat nem maradt, majd a meglepetés végén ígérte, benéz még.

Kissé morcos lettem, hogy még egy idegen is tudja, miről van szó. De már csak pillanatok kérdése és megtudom.

Rob még a vacsora előtt akarta átadni a meglepetését.

Így miután mindenki megcsodálta a gyönyörű kilátást az erkélyről, összegyűltünk és Rob belekezdett.

Mondhatni én álltam Robbal a kör közepére, amit a családunk és a barátaink alkottak, akiknek mindannyiuknak széles mosoly ült az arcán.

Rob csodás szavakkal, amiket én sem tudtam volna szebben megfogalmazni, öntötte szavakba egymás iránti érzéseinket és szerelmünket, majd már szinte könnyes szemmel meghatottan szemléltem, amint térdre ereszkedik elém és felteszi a kérdést, amire egyáltalán nem számítottam.

Ez volt az a pillanat, amikor a lélegzetem is elakadt ettől a tényleg hatalmas, de annál szebb meglepetéstől. Megszűnt körülettem a világ és csak az előttem térdelő csodás férfit láttam.

- Kristen Stewart, hozzám jössz feleségül? - kérdezte, majd egy kis bársony dobozt nyitott ki benne a világ legcsodásabb gyűrűjével, miközben csillogó szemekkel nézve várta válaszom.

Sosem gondoltam, hogy ilyen korán menyasszony leszek, és férjhez megyek, de mióta Robot ismerem, elég sok mindenben megváltoztak a nézeteim, és bármire képesnek érzem magam, ha ő mellettem van, így száz százalékig biztos voltam a válaszomban.

- Igen. Hozzád megyek - mondtam ki, miközben egy könnycsepp immár a boldogság könnye gördült végig az arcomon, miközben Rob a kezemért nyúlt, és ráhúzta az ujjamra a csodás ékszert, hogy immár mindenki előtt jegyespár legyünk.

Miután szerelmem az ujjamra húzta a gyűrűt, rögtön a karjaiba vett és én boldogan bújtam hozzá, miközben a világ legédesebb csókjával pecsételtük meg a pillanatot.

Ami nyelvünk játékával egyre szenvedélyesebb lett, de rádöbbentünk, hogy kissé sokan vannak körülöttünk ahhoz, hogy belemelegedjünk a dologba.

- Csak a miénk az éjszaka - súgta fülembe szerelmem, mintha hallotta volna az előbbi gondolataim.

- Már alig várom. Annyira boldog vagyok - csodáltam a gyűrűm.

- Hát még én. Kissé féltem, hogy talán még korainak tartod - mondta.

- Nem kellett volna ettől tartanod. Mindennél jobban szeretlek, és hihetetlenül boldoggá tettél - válaszoltam.

- Ahogy te is engem. Te vagy az életem - mondta és kaptam még egy csókot, majd a családunk türelmetlenül várta, hogy végre gratulálhasson.

Anyun és Claire-en meg sem lepődök, akik szintén könnyes szemmel nézték végig, ahogy Rob megkéri a kezem.

A szülök rögtön a nyakunkba vetették magukat, és ahogy a többiek is, sok boldogságot kívántak nekünk. Na persze a lányok rögtön a gyűrűmet csodálták, ahogy én magam is.

Még mikor megismertem Őt, soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen csodás férfi és ilyen csodás szerelem. És mégis. Mindenem megvan, amire valaha vágytam.

Amint fogadtuk a gratulációkat, szerelmem ismét magához ölelt, de én sem akartam egy percet sem távol lenni tőle.

- Hát akkor bekötik a fejed haver - szólalt meg Kellan.

- Bizony. A világ legcsodásabb nőjét mondhatom az enyémnek - mosolygott rám Rob.

Majd ezen a csodás helyen töltöttük az estét ahol végül csak megvolt a közös családi vacsora, amit anyuék terveztek.

De persze nemcsak a vacsorát, ha már rögtön az esküvőt is szervezik, aminek a dátumáról még nem döntöttük, de mindennek eljön az ideje.

Most viszont, csak ezeket a csodás perceket akartuk kiélvezni.

Elizabeth anyuval és Claire-rel beszélgetett, míg Rob kissé félrevonult a fiúkkal, engem pedig a lányok ejtettek rabul, vagyis csak a gyűrűsujjam. Amin én magam sem győztem a csodás ékszert csodálni.

- Azt hiszem, ideje visszakapnom a menyasszonyom - ölelt át hirtelen hátulról Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.

- Menjetek csak, holnap a gépen találkozunk - jöttek oda hozzánk anyuék.

- Mi még kicsit szétnézünk a városban - mondta, majd mindenkitől elköszöntünk és Robbal elindultunk, ugyanaz a szálloda felé, amiben a múltkor szálltunk meg.

Sőt nemcsak a szálloda, hanem a szoba is ugyanaz volt.

Belépve rögtön a háló felé mentünk, ahova belépve a legszebb emlékek jutottak eszünkbe. Pillantásom rögtön Robra tévedt, aki a szemeiből ítélve szintén arra gondolt, amire én.

- Köszönöm, hogy vagy nekem - lépett közelebb hozzám és zárt a karjaiba rögtön.

- Szeretlek - válaszoltam.

- Én is téged - felelte.

Majd végre megkaptuk azt, amire egész este vágytunk. Egy kis kettesben töltött időre, hogy élvezhessük a szerelmünk.

Gyengéd csókban egyesültünk, ami egyre tüzesebb lett. Lihegve szakadtunk el egymástól, hogy levegőhöz jussunk, majd szerelmem eközben ajkaival a nyakam kényeztette, és szinte lángra lobbantottam testem érintéseitől.

Pillanatok alatt szabadítottuk meg egymást a zavaró ruhadaraboktól, hogy meztelen testünk összefonódjon.

Rob az ágyra fektetett, majd fölém helyezkedett. Rögtön ajkai után kaptam, miközben kezeinkkel egymás jól ismert testét térképeztük fel.

Puha ujjait a mellemen éreztem, aminek érintéseire nyögésekkel válaszoltam.
Egyre lejjebb tévedő kezei nőiességem felé közeledtek, majd amikor belém fúrta ujjait, rögtön belenyögtem a csókunkba.

Hevesen mozgatta őket bennem, aminek következtében hamar a mindent megsemmisítő robbanás felé sodort, amit egy vérforraló csókkal köszöntem meg neki.

Kihúzta ujjait belőlem, és rögtön hanyatt döntöttem. Már tettre kész merev vágyához dörgöltem ágyékom, ezzel robbanás közeli állapotba sodorva őt, miközben ajkaimmal mellkasát csókoltam végig, egyre lejjebb haladva.

Kissé lejjebb csúsztam, hogy ujjaim után nyelvemmel is kényeztethessem férfiasságát. Egyre jobban gyötörtem őt, míg nem vágyának nedveit a számban éreztem.

Csípőm mozgásának hála, ismét tettre kész vágya fölé kerülve magamba vezettem. Egyszerre nyögtünk fel az egyesülés édes pillanatában.

Eleinte lassú mozgással kergettük az őrület határára egymást, majd egyre gyorsabban mozogtam rajta, miközben szájával melleim kényeztette, amit hátra vetett fejjel tűrtem.

Néhány gyorsabb lökéssel egyszerre léptük át a mennyei paradicsom kapuit, míg csókjainkkal próbáltuk lenyugtatni felhevült testünk.

- Szeretlek - vallottunk ezredjére is örök szerelmet egymásnak, miután az éjszaka hátralevő részében tovább adóztunk a szerelemnek, immár nemcsak mint szerelmesek, hanem mint jegyesek.




Tessék komizni emberek :)