58.fejezet

Sziasztok! Itt az új fejezet, mint látjátok szám szerint az 58-as.És igen, már csak 2 fejezet. Nem sokat szövegelek a fejli előtt inkább a végére írom, amit majd olvassatok el ha lehet :) Köszi szépen azoknak akik megtiszteltek a véleményükkel az előző fejezetnél,név szerint: Reni, Netty, Flora, Karolin, Lolee, d., Orsi,Valtina, Ágika, Krisztina, Mano, Nagyitta, Judit, Hugicának és Zsunak! És azoknak akik esetleg chatben vagy emailben írtak! Köszönöm szépen nektek, imádlak titeket (L)

Köszi Puszmó (L)



58.fejezet



/Rob/


Másnap, ahogy anyáék mondták, megjött Nick és Nikki. Persze mindketten rögtön Kristent és a picit akarták látni.

Épp mindketten nem olyan régen ébredtek. Kristen ás Jazmine is. És megvolt a reggeli is, legalábbis a kislányunknak, akit a mamája már megszoptatott.

Épp büfiztetés közben rontott rájuk Nick és Nikki. Szerintem mindketten rögtön Kristen nyakába vetették volna magukat, de mivel a lányunk pont a karjában volt, így óvatosan ölelték meg őt, és a karjaiban lévő kis csöppséget is, aki láttán mindketten csak ámultak.

- Istenem, annyira édes, igaz szívem? - kérdezte Nikki a bátyámtól, de közben végig a picit figyelte.

Valamiért van egy olyan érzésem elnézve Nikkit, hogy a közeljövőben nemcsak Kellannek kell eljátszania az apaság gondolatával, és ezt a kicsit arrébb álló Nickkel is megosztottam.

- Kellan is így járt ma, szóval hajrá tesó - mondtam neki halkan, míg Nikki Kristennel és a picivel volt elfoglalva.

- Ezt hogy érted? - kérdezett vissza rögtön.

- Ashley is így reagált, ahogy Nikki. Kellan el is töprengett rajta, tetszett neki a látvány, ahogy ő mondta, elbírna még egy nővel.

- Te atya ég. Kellan komolyan ezen gondolkozik? Na, pont róla nem gondoltam. Bár egyszer úgy is várható volt, hiszen látszik, hogy imádja Ashley-t.

- Így van. Szóval azt hiszem, lassan neked is gondolkoznod kell ezen. Nem tudom, mi üt ilyenkor a csajokba, de teljesen odavannak Jazmine-ért.

- Meg is tudom érteni, csodás kislány, öcsi gratulálok.

- Köszönök mindent - öleltem meg a bátyámat.

Ő is nagyon jól tudja, mi mindent köszönök neki. Sőt egy köszönöm nem is lenne elég. Rengeteg mindennel tartozok, főleg neki. Hiszen, ha ő akkor nem lép, most talán nem itt lennék, és talán Kristen sem lenne a feleségem, és minden teljesen máshogy alakult volna. Ennek gondolatára kissé elszomorodtam, és ezt ő is észrevehette rajtam.

- Min töprengtél el? - kérdezte és elmondtam neki, mi terelte el kissé a gondolataim.

- Ez igaz. De most már ne gondolj erre. Ennek így kellett lennie. Őt neked szánta a sors, nem nekem. Én örülök, hogy akkor utánad mentem. Mellettem nem lett volna ilyen boldog - pillantott Nick Kristen boldogságtól sugárzó arcára.

- És most már itt van nektek ez a csöppség.

- Ez így van. Többet nem is kívánhatnék magamnak. Mellettem van a nő, akit mindennél jobban szeretek, és aki egy csodaszép kislánnyal ajándékozott meg.

- Mit sutyorogtok ti ott? - hallottuk egyszer csak szerelmem hangját.

- Semmit - mondtam rögtön egyszerre Nickkel.

- Vártuk, hogy sorra kerüljek és láthassam a tündéri kislányotok - mondta Nick és Nikki mellé ült, aki épp a kezében tartotta Jazmine-t.

- Nektek is nagyon jól állna - mondta ki hirtelen Kristen a gondolataim.

Nikki és a bátyám rögtön összenéztek, és egy szerelmes pillantást vetettek egymásra, de egyikük sem kommentálta szerelmem előbbi megjegyzését. Én viszont megjegyeztem magamnak, hogy hamarosan azt hiszem, nem egy kisbabával bővülünk. Egyelőre nem Kristen én, hanem Kellanék és Nikkiék. Remélem, ha tényleg akarják, nekik is megadatik ez a csoda.

Szerelmem felállt és a karjaimba bújt. Szerencsére az éjjel is sikerült pihennie, csak etetni kellett felkelnie három óránkét a picit. Rá is fért a pihenés, de most már kissé pihentebbnek tűnt, és nem utolsó sorban végtelenül boldognak.

- Szeretlek - súgtam a fülébe, miközben a karjaimban szorosan öleltem magamhoz.

- Én is téged - érkezett a válasz egy csók kíséretében.

- Azt hiszem, lesznek jelentkezők, akik vigyáznak a hercegnőmre, amíg apuék összebújnak - hallottunk meg hirtelen egy nevetéssel egybekötött hangot az ajtó felöl. Tom dugta be a fejét, majd jött beljebb, nem egyedül, hanem a másik jómadárral, Kellannal, ő pedig Ashley-vel.

Ashley-t ismerve, amint megláttam Nikkiéket, rögtön a nyakukba ugrott. Nick kissé messzebb jött a csajok csacsogásától, szerelmem pedig csatlakozott a lányokhoz. Tom persze ezt sem hagyhatta szó nélkül.

- Persze a csajok már el is hanyagolnak minket, na de majd a hercegnő figyel ránk - pillantott Tom Jazmine-ra, aki mintha értette volna Tom mondókáját, édesen gügyögött, miközben végig mosoly ült az arcán.

- Mi újság haver? Csak nem te is beállni akarsz az apukák sorába? - fordult Tom Nickhez.

- Még meglehet - válaszolta Nick.

- Csapj bele tesó - szólt neki Kellan és mind nevetésben törtünk ki, felhívva a lányok figyelmét, de nem osztottuk meg velük, min nevettünk.

A csajok és persze ezután mi is egy valakinek, Jazmine-nak szenteltük a figyelmünket. Ő azonban egy idő után elpilledt édesanyja karjaiban.

Kristen lefektette őt, majd nem sokkal később a srácok is menni készültek, mondván, hogy holnap majd immár otthon látogatnak meg minket.

Bradly szólt, hogy ha szeretnénk, akkor holnap délután hazavihetjük Jazmine-t.

Estefelé anyuék és Kristen szülei jöttek be, akikkel szintén közöltük a hírt. Lizzy ekkor elmondta, hogy minden készen áll otthon, hogy hazavigyem Kristent és a lányom.

Jules pedig rólunk is gondolkodott, és gondoskodik. Ő is tudja mennyi törődéssel és figyelemmel jár egy ilyen csöppség, így anyával karöltve megegyeztek, hogy felváltva segítenek majd. Többnyire az otthoni teendőkkel, főzés ilyesmi.

Kristent így is el fogja fárasztani Jazmine, aki mindennek ellenére nagyon jó, csendes baba, de ha ennivalóról van szó, elég hangosan követeli a jussát.

És akárcsak Kristen én is minden percet vele és a lányommal szeretnék tölteni.

Miután anyuék elmentek szerelmem megetette Jazmine-t, amit ismét csodálva szemléltem. Kristen közben néha-néha egy- egy szexi mosolyt villantott felém.

Örültem, hogy részben "kettesben" vagyunk, amihez egy ideje nem volt szerencsénk. A lányunk miatt egyáltalán nem bántam. Bár igaz, ami igaz, remélem az éjszakák alkalmával egymásra is szentelhetünk egy kis időt.

Erre gondolva nem éppen ide illő gondolatok támadtak a fejemben, ahogy figyeltem Kristent szoptatás közben. És ezen a megjegyzése sem sokat segített.

- Ugye tudod, hogy pár hétig szó szem lehet semmi olyasmiről, amire gondolsz? - kérdezte lelombozva a kedvem és a vágyaim amint eszembe jutott Bradly figyelmeztetése, amit én is megkaptam.

- Azért nem minden tilos - kacsintottam szerelmemre, aki egy igéző mosolyt küldött felém.

Csak remélni mertem, hogy lesz majd néha egy kis időnk egymásra is, és bepótolhatjuk amit Jazmine születése előtt abbahagytunk - gondoltam magamban - persze egyelőre szigorú keretek között.

Fogalmam sincs, hogy fog menni nekünk ez a böjt, de nincs mit tenni, mint kibírni ezt a pár hetet. Ami pokoli nehéz lesz, legalábbis szerintem a magam részéről, de egy valami azt hiszem, mindkettőnket kárpótol. A lányunk. És csupán pár hétről van szó, annyit csak ki fogunk bírni.

Szerelmem ujjaival magához hívogatott, és egy kis előzetest kaptam szenvedélyéből.

Miközben lányunk Kristen melleit ejtette foglyul táplálkozás céljából, addig én édesanyja ajkait foglaltam le. Nem is akárhogy.

Kristen olyan hévvel csókolt, mintha fel akarna falni. Igaz, ami igaz az utóbbi kis időben nem igen volt lehetőségünk ilyesféle szenvedélyes csókra.

Nyelve vad táncba hívta az enyémet, miközben egyik karjában a lányunkat tartotta, másikkal pedig a hajamba markolva tartott közel magához. Erre bár semmi szükség nem volt, hiszen képtelen lettem volna elszakadni tőle.

Olyan hévvel csókolt, hogy azt hittem, felrobbanok a vágytól. Mindig is tudta mivel képes teljesen az őrületbe kergetni, és sokszor alkalmazta is. Csupán egyetlen ilyen forró csók és teljesen elvesztem.

Bár szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy ez tényleg amolyan előzetes, és hogy egyelőre többet nem kaphatok belőle.

Sóhajtva hagytam el szerelmem ajkait, akinek huncut mosoly ült az arcán.

- Azért tudd, hogy ezért még számolunk - mondtam neki, és tudta, hogy ezt még behajtom rajta.

Nem sok kellett, hogy a testemen is látható jelei legyenek a vágyamnak, de azt most inkább nem szeretném. Inkább, ha valami nyugodtabb, és olyan helyen vagyunk, ahol nem nyithat ránk bármelyik pillanatban valaki.

Igyekeztem elterelni a gondolataim szerelmemről, aki igencsak megkísértette az imént az ellenálló képességem.

Inkább a lányunkat figyeltem, aki végzett a vacsorával. Elvettem őt Kristen karjaiból és rám várt a büfiztetés.

Sokszor, még most is szinte alig mertem megfogni olyan pici. Mintha porcelánból lenne, úgy vettem a karjaimba.

- Olyan édesek vagytok - mondta Kristen kicsit később, mikor már a kis tündérünk elszundított a karomban.

Ilyenkor szoktuk lefektetni őt a többi baba mellé egyelőre, de holnap már a saját szobájában szundikálhat.

Később Krist is ágyba parancsoltam, hogy pihenjen, amíg nem kell ismét megetetnie Jazmine-t. Lefekvés előtt még Bradly is belesett hozzánk, hogy vannak a lányok. Nem is egyedül, hanem Lizzyvel.

Nem maradtak soká, mikor látták, hogy Kristen is fáradt, hiszen egész nap fent volt, és éjjel, ha tudott is pihenni kicsit, mégiscsak három óránként a kis Jazmine követelte őt és a számára fontos anyatejet.

Kristen az ágyába feküdt, ahová engem is magával csalt, de szigorúan csak alvás célzattal. Háttal feküdt nekem, szorosan magamhoz vontam és csókot leheltem nyakának finom bőrére. Pillanatok alatt álomba merült, és csak édes szuszogását hallottam, amíg jómagam is elszenderedtem . . . . . .



/Kristen/


Mióta a lányunk megszületett, nem sok időm volt egyedül lenni.

Még most is szinte hihetetlen, hogy létezik ennyi boldogság. Ez a kis csöppség pedig a világ legszebb kislánya. Rob pedig a legjobb apuka már most, aki mindvégig mellettem volt.

Bár ő nem így gondolja. Elszomorodni láttam párszor, amikor a külön töltött idő jutott eszébe. Például amikor Ashleyéknek mondtuk el, miért is kapta Ash nevét másodiknak a lányunk.

Még most is rossz tudni, hogy ez még mindig fáj neki. Ha annyi ideig őt is okoltam, már vége. De ő nem tudja elfelejteni, magát okolja, amiért hónapokon keresztül nem volt mellettünk.

Ez mindkettőnk, sőt hármunk hibája. Részben Mike-é, akinek köszönhettük ezt a félreértést, ami az elválásunkig vezetett.

De már mindennek vége. Azt hittem, ezt már megbeszéltük vele. De látom rajta még most is sokszor, hogy emészti magát ezen. De igyekszek mindent megtenni azért, hogy ezt egyszer és mindenkorra kiverje a fejéből.

Mindenre szeretnék időt szakítani, de most a legfontosabb a lányom és persze a férjem. Ők ketten az életem.

Reggel a pár órával ezelőtti etetés után kissé fáradtan ébredtem. Panaszkodni azonban eszembe sem jutott. Még a fáradtság is édes, ha egy ilyen tündéri kislány fárasztja le az embert, mint Jazmin.

Aki épp az apukája karjaiból mosolygott rám, amíg nekem Bradly elintézte a papírjainkat, hogy délután hazamehessünk.

Összepakolhattam a ruháinkat, hogy nemsokára elhagyhassuk a kórházat. Szerencsére az itt töltött utolsó órák hamar elteltek. Bradlynek még dolgoznia kellett, és Nick volt az, aki értünk jött.

Mielőtt elmentünk, Rob és én is mindent megköszöntünk Tomasnak és Bradlynek. Továbbra is ők lesznek az én és a lányom orvosai, akinek szintén néha szüksége lesz a szokásos vizsgálatokra.

Mikor Nick a szobába lépett, azonban mintha kissé ideges lett volna.

- Mi a baj? - kérdezte tőle Rob.

- Azt hiszem, a távozás nem lesz zökkenőmentes - mondta Nick, de nekünk fogalmunk sem volt ,mire gondol. Értetlen arcunkat látva kérte, hogy nézzünk ki az ablakon. Megtettünk. A látvány, ami ott fogadott, minket is sokként ért.

- Honnan a pokolból tudják? - kérdezte rögtön Rob.

- Nyugodj meg szívem.

- Te nem látod kicsim? Egy nyugodt percünk sem lesz. Amint meglátnak minket Jazmine-nal, mindenki őt akarja majd látni.

- Te is tudod, hogy ez ezzel jár. Megoldjuk, de a lányunkat nem akarom kitenni ennek. Annyit tudni fognak, amennyit kell, hátha akkor leszállnak rólunk - pillantottam az odakint ácsorgó fotósok hadára.

- Szerintem jobb, ha hátul mentek ki - hallottuk meg az ajtóból Bradly hangját. - Még sosem láttam ilyet. Azt tudtam, hogy színészek vagytok, de ez? Hihetetlen - tette hozzá.

- Azt hiszem, itt az ideje mindent tisztázni - mondtam hirtelen.

- Szívem, fogod Jazmine-t? - kérdeztem Robot, aki magához ölelte a lányunk és betakargatta a karjaiban.

- Kicsim, mit akarsz?

- Csak a helyére tenni mindent. Akár mehetünk is.

- Szerintem el fog kelni még egy kis segítség - szólalt meg ekkor Nick.

Ismét értetlenül pillantottunk felé, és ő az ajtó felé nézett.

- Ezt nem hiszem el - hallottam Rob hangját.

- Helló főnök - mondta az ajtóban egy nagydarab, inkább medvére hasonlító férfi.

- Jó régen, de ismét munkára kész. Azt hiszem, elkél egy kis hessegetés - mondta a férfi az ablak felé nézve.

Rob ekkor kapott észbe, hogy nekem még fogalmam sincs ki ez a pasi, aki főnöknek hívta őt.

- Szívem ő Dean, a megmentőm, megmentőnk - helyesbített.

- Ő a testőröm, vagyis volt, amikor még filmeztem.

- Örvendek - mutatkozott be Dean, aki szintén gratulált a lányunkhoz, és nagyon örült, hogy ismét Robnak dolgozhat.

- Ezer éve volt már főnök. A régi szép idők, a testvére szólt, hogy szerinte, ha kiderül, hogy itt vannak, jól fog jönni egy kis segítség. És mivel az emberek, főleg a hiénák kíváncsiak, itt vagyok.

- Köszi, Nick, és neked is Dean. Ne haragudj, de reméltem, hogy már nem lesz szükségem rád.

- Sejtettem, hogy jobb lenne ezek nélkül - célzott a fotósoknak - De hamar lenyugszanak, itt amúgy is jobb a helyzet, mint Amerikában, hamar ismét nyugodtan élhetnek. De mióta mindketten eljöttek, mindenki arra kíváncsi, mi történt a híres sztárpárral azután, hogy . . . .

- Igen - mondta Rob, hogy Deannek ne keljek kimondani, hogy a szakításunk után.

Éppen ezért is akartam végre tisztázni mindent, hogy többé Rob se eméssze magát emiatt.

Nagyon rendes pasasnak tűnt Dean, és látszik, hogy Rob is kedvelte őt, hiszen sokáig mellette volt, amikor én még nem is ismertem őt. És most valóban jól jön a segítsége.

- Szívem, ti menjetek a kocsihoz Jazmine-nal, Dean majd segít, én is rögtön jövök - mondtam neki, miután összeszedtük a dolgainkat és a főbejárat felé indultunk. Rob mintha kissé félt volna ettől, de főleg attól, hogy mit akarok.

És megtörtént.

Amikor kiléptünk, vakuk sokasága villant, és fényképeke rengetegét készíthették.

Rögtön mindenki Robot akarta és a lányunkat, vagyis képet róluk. Dean azonban rögtön a kocsihoz vitte őket, és nem kis ereje kellett, sőt Nick segítsége is, hogy távol tartsák maguktól a fotósokat. Én azonban igyekeztem elterelni a figyelmüket.

Amint ez sikerült, kérdések sokaságát zúdították a nyakamba.

Hogy mi történt velem és Robbal? Miért menekültem el? Mi volt az oka a szakításunknak? Még mindig együtt vagyunk e vagy csak a baba miatt? És, hogy egyáltalán ő ez apja? És hasonló kérdések, aminek a végére teljesen kikeltem magamtól egy némelyik feltételezésre, és igyekeztem hamar tisztázni mindent.

- Igen, voltak hála néhány embernek, akik mindent megtettek, hogy elválasszanak minket - céloztam itt főként Mike-ra, akiről reméltem mihamarabb tudomást szerez erről, hogy nem jött be a terve, és igyekeztem nem gondolni a balhéra, amit Robbal rendeztek a klub előtt.

- De nem sikerült nekik. Volt egy időszak, amikor igen, külön voltunk, de már jó ideje mindent tisztáztunk és boldogan vártuk a lányunkat.

Ekkor jöttek a kérdések Jazmine-ról.

- Másról nem nyilatkozok. Szeretnék nyugodt életet a férjemmel és főként a lányunkkal, aki boldogan fog felnőni a szülei mellett. Sok mindenen ment át a kapcsolatunk, de kitartottunk egymás mellett. És ami történt mindkettőnk hiába, de rendbe hoztuk, és csodásabb férjet és apát a lányomnak nem is kívánhatnék, mint Rob, és csak hálát adhatok a sorsnak, amiért mellettem van - fejeztem be a mondandómat.

- És csak nyugalmat kérünk. Amit akartak, már tudják - hallottam ekkor Rob hangját, aki minden bizonnyal hallotta az iméntiket.

Ekkor minden figyelem felé irányult.

Rögtön Jazmin után akartam kérdezni, de a fülembe súgta, hogy Lizzyvel van a kocsiban, aki ott várt rájuk.

Rob nem sokat fűzött hozzá az iménti mondandómhoz, csak hangosan mindenki füle hallatára vallott szerelmet nekem, és tett ígéretet, hogy minden erejével azon lesz, hogy engem és a lányunk boldoggá tegyen, majd megcsókolt.

Ekkor kezdtek el ismét vakuk sokaságai villanni, majd Rob elvonszolt a fotósok elöl, akik, mint megkapták, amit akartak, szerencsére nem követtek minket, és az időközben ismét mellénk szegődő Dean miatt nem is tudtak volna követni minket.

Kissé távolabb a kocsitól állított meg Rob. Tudtam, hogy választ vár, hogy miért csináltam ezt.

- Szerintem te is tudod. Így remélhetőleg legalább békén hagynak minket. És végre tisztázni akartam mindent. És hogy soha többet - hangsúlyoztam ezt ki, miközben kértem, hogy a szemembe nézzen - hogy soha többet ne gondolj arra, ami történt. Vége van, és együtt vagyunk. Csak ez számít Rob, ne rágódj rajta.

- Tudom, de . . .

- Semmi de. Kérlek, felejtsd el, ahogy én is. Együtt vagyunk, boldogan a lányunkkal, aki szintén egy boldog apukát akar magának. Ne rágódjunk a múlton, kérlek.

- Rendben - adta meg magát egy sóhajjal, majd mélyen a szemembe nézett.

- Köszönöm. A világon mindennél jobban szeretlek. Téged, és a lányunkat - mondta, miközben ezen érzések mindegyike az arcára volt írva, majd a karjaiba vont.

Gyengéd, szerelmes csókot váltottunk, majd csatlakoztunk a ránk várókra.

Lizzy egy sötétített üvegű hatalmas kocsiban várt karjaiban a lányunkkal, akit rögtön magunkhoz öleltünk, és most már tényleg igyekeztünk mindent magunk mögött hagyni, többek között a színészi világot is, egy időre biztos hogy csak a lányunknak élhessünk és a szerelmünknek.

Nem akartam többet erre gondolni, és ezek után, amint elnéztem Robot, ő sem. Lányunk később az apukája felé nyújtotta kis kezeit, így átadtam neki.

Semminél sem nyújtott szebb látványt, mint amikor Rob a karjaiban tartotta a lányunkat. És ez földöntúli boldogsággal töltött el engem is.

Mire hazaértünk, otthon is egy kisebb tömeg fogadott minket. A családunk és a barátaink. Immár teljes létszámban. Megjött Peter és Elizabet, valamint Vic és Jackson is, akik rögtön a kis csöppséget akarták látni.

Anyuék Claire-rel a konyhában sürögtek forogtak, és mondhatni annyit főztek, ami egy hadseregnek is elég lett volna. Majd ők is szerettek volna unokázni egy kicsit.

A lányokkal a szobájába vittük Jazmine-t, míg a srácok a szülőkkel maradtak a nappaliban.

Pici lányunk érdeklődve szemlélte az új szobáját, amit az apukája csinált neki. Szinte minden percet, mióta világra jött, valakinek a karjában töltött. Mindenki imádja őt.

Letettem a kiságyába és kis szemei rögtön lecsukódtak. Csodálva figyeltem őt, majd a mellettem lévő Nikkire és Ashleyékre pillantottam. Lizzy és Vic is itt voltak.

- Rob nem mondta neked, mit pusmogtak múltkor a fiúkkal? - kérdezte Ashley halkan, miközben a szobában lévő kanapéra ültünk a lányokkal.

Nikkire pillantottam és eszembe jutott, mit mondtam nekik, mikor láttam őt Jazmine-nal a karjaiban.

Nikki elmondta a lányoknak, mit mondtam neki és Nicknek.

Vic és Jackson egyelőre nem terveznek babát, ahogy Vic elmondta. Lizzy és Bradly sem olyan régóta vannak együtt, és ők még nem beszéltek erről. Nem úgy, mint Nikkiék. Rögtön faggatni kezdtük őt.

- Ez nem is kérdés, hogy imádom Nicket. És fantasztikus vele élni, soha nem voltam ilyen boldog, mint vele. És képes volt itt hagyni értem a családját és mindent, hogy LA-be költözzön velem. Ő is dolgozik és én is. Igaz most egyelőre nem tervezek más forgatást. És ezt vele is beszéltük. Egyszerűen imádnivaló a kislányod, és mióta a karjaimba vettem - mondta Nikki egy hatalmas sóhajjal.

- Szóval Nick benne lenne?

- Ahogy elmondta, igen. Nagyon is tetszett neki a látvány mikor Jazmine-t a karomban látta. És mindig is tudtam, hogy ő is olyan családcentrikus, mint az öccse. És, hogy megfogtam az isten lábát egy ilyen férfival. Szóval igen, mindketten szeretnénk, és dolgozunk is rajta. De valami mégis aggaszt.

- Mi? - kérdezett rá rögtön Ash.

- Még La-ben az irodájában volt, amikor elmentem hozzá és egy nő jött ki tőle. Azóta mintha titkolózna. És valamiért azt hiszem, Kellan tudja, miről van szó.

- Nekem nem mondott semmit - szólalt meg Ashley.

- Biztos valami jó dolog. Ha akarja, elmondja, emiatt nem kell aggódnod - mondtam Nikkinek, de ő igenis tudni akarja, mit titkol előle Nick.

- És ti? - pillantottam Ashleyre.

- Hát, őszintén, kissé furcsa a kép, amikor az én plüssmacim egy ilyen kis csöppséggel a kezében képzelem el, de határozottan tetszene a kép. És elmondta, hogy neki sem lenne ellenére a dolog. Ekkor értettem meg, miért mondta azt a kórházban Robnak, hogy elbírna még egy nővel. Bár azt hiszem, ő egy fiúnak jobban örülne. Mindenesetre még aznap dolgoztunk az ügy érdekében - mondta kissé elpirulva Ashley.

- Én is nagyon szeretném. Fantasztikus érzés lehet. És imádom Kellant - tette hozzá Ashley.

Nagyon jó volt ilyeneket hallani a lányoktól, és jó látni, hogy ők is olyan boldogok, mint mi Robbal. Már csak azt remélem, hogy nekik is sikerül egy-egy baba.

A lányokkal beszélgettünk még, majd Rob kukkantott be hozzánk és nézett rá Jazmine-ra, aki békésen és édesen aludt.

Magunkkal vittük a babaőrzőt, hogyha a pici lányunk felébred halljuk, és a nappaliba mentünk. Anyuék, és Claire-ék is menni készültek éppen.

- Pihenjetek kicsim. Holnap Claire-rel ,ha akarjátok, átjövünk vigyázni a picire, hogy együtt is pihenhessetek kicsit - mondta anya.

- Pihenni mi? Na, azt nézném én meg - szólalt meg Tom, mire mindenki nevetésben tört ki, de persze mi mást vártunk tőle.

Ő csak azt sajnálta, hogy ahogy ő hívja, a hercegnőjétől nem tudott elköszönni, mert elaludt. De majd holnap.

- Köszi mindent, anya - adott egy puszit Rob az anyukájának.

- Nincs mit, fiam. Ha bármiben tudunk segíteni, szóljatok kicsim - pillantott rám is Claire.

- Köszönjük - mondtam én is, majd egy- egy puszi és ölelés után anyuék elmentek.

A srácok is menni készültek, és igazat megvallva az utóbbi napok izgalmaitól elfáradtam, és tényleg szerettem volna pihenni egy kicsit.

Fáradtan, boldogan, szerelmesen és millió más érzéssel a szívemben omlottam Rob karjaiba ,miután kettesben maradtunk.

Mielőtt egymásba feledkeztünk volna, eszembe jutott valami.

- Tudod, mit titkol Nick? - kérdeztem rá nyíltan.

- Mi? Miért titkolna bármit? - kérdezte Rob, de valamiért úgy éreztem, nagyon is tudja.

- Nikki szerint igen. Furcsa volt az utóbbi időben és nem tudja mire vélni. És azt hiszem, te tudod - néztem rá gyanakodva.

- Ha akarja, majd elmondja neki - mondta ezzel elszólva magát.

- Á, szóval mégis tudod.

- Igen - vallotta be egy sóhajjal. - Nick elmondta, de majd ő mondja el Nikkinek.

- Kérlek, mondd el - kértem tőle bevetve a legszebb mosolyom, miközben karjaimat a nyaka köré vonva bújtam hozzá.

Rögtön a derekam köré kulcsolta karjait szorosan ölelve magához.

- Mindent a maga idejében. Bízd ezt rájuk kicsim. Amúgy is nem pihenésről volt szó? - próbálta terelni a témát, és amint édes ajkai kényeztetését a nyakamon éreztem, kezdtem megadni magam.

Rob a következő pillanatban megcsókolt belesűrítve ebbe a csókba minden szerelmét, és teljesen elmerültünk egymás csókjában, miközben a karjaiba kapott és a háló felé indult velem, amíg lányunk a szobájában aludt, addig mi is együtt tölthettünk egy kis időt . . . .






Ennyi lenne, kíváncsian várom a véleményeket.

Mivel már csak 2 fejli igyekszek hamar megírni. Ha minden igaz több okból is, de ezt majd idejében megtudjátok, az utolsó fejezet jövőhét szerdán lesz.

Mivel ennek vége lesz, ott az másik legújabb RS a NTBF sztori és a Twilightos ami függőben van. Akit érdekel ha minden igaz ezután a Twilightos sztori kerül folytatásra Labyrint és a Telihold csábítása mellett. Remélem lesz aki örül neki.

MÉG EGY FONTOS DOLOG!!! EGY KIS JÁTÉK, VAGYIS AJÁNDÉK SZERŰSÉG NEKTEK!!!

Teszek ki egy szavazást is amire az utolsó fejli felkerüléséig lehet szavazni.

Kíváncsi lennék Rob és Kris után melyik páros a kedvencetek. Erre lehet majd szavazni, sőt akár ide komiban vagy chatbe írjátok meg mellé milyen vagy melyik sztoribeli szituációt olvasnátok el a kedvenc párosotokról és az ő szemszögükből, amit egy amolyan fejli szerűségben megírok nektek! Tehát tessék szavazni és ide az kedvenc részekkel :)

Pussz: Liz