4.fejezet

Sziasztok! Nos kész is lettem vele, így kicsit hamarabb teszem fel. Igazság szerint már este kész volt, MoOa le is bétázta, de a végével egyáltalán nem voltam megelégedve így azt most átírtam, bár sokatoknak lehet, hogy az első verzió jobban tetszett volna, de majd az is lesz :). Még annyit, hogy köszönöm azoknak akik komiztak az előző fejezetekhez, remélem ide is írtok minnél többet, hogy minnél hamarabb jöjjön a következő fejezet. A bétázásért hatalmas cuppanós MoOa-nak, és Nikkym-nek is a segítségért ismét. Köszi babám (L). Ti pedig olvassatok és várom a komikat. Pussz


4.fejezet

/Robert/


Az éjszaka hátralevő részében egy szemhunyásnyit sem aludtam.
Mindvégig a Kristennel töltött percekre gondoltam.
Szinte még mindig éreztem a csodás illatát, ahogy a karjaimban tartottam és csókoltam őt.
Főleg, mióta híres lettem is voltak kapcsolataim, de egyik lányt se tudnám hozzá hasonlítani.
Épp, hogy csak egy napja ismerem őt, pedig, mintha mindig is ismertem volna.
Fogalmam sincs, mi ütött belém odalent, de ahogy ott állt mellettem egyszerűen képtelen voltam gondolkodni.
Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy mindennél jobban vágyom rá, hogy megcsókolhassam.
És megtettem.
Bármennyire is szereti a testvérem, mert biztos, hogy szereti, különben gondolom nem mondott volna igent a leánykérésre, de mégis visszacsókolt.
Éreztem, ahogy megremeg a karjaimban, ahogy megcsókolom.
Ő is ugyanúgy akarta, ahogy én.
Ezek után végképp nincs fogalmam róla, hogy leszek képes távol tartani magam tőle.
Pedig akármilyen nehéz is lesz, meg kell tennem.
Hiába voltak azok életem legszebb percei, amiket nem olyan régen a konyhában töltöttem vele a karjaimban, mégis el kell felejtsem.
Ő a testvérem szerelme, és akármilyen hatással is van rám ez a nő, nem tehetem ezt Nickkel.
Csak remélni tudom, hogy Kristen sem szól erről Nicknek, mert én biztos nem.
Bár lehetetlen vállalkozásnak tűnik, de el fogom felejteni őt.
Ennek érdekében azt hiszem, holnap áthívom Ninát.
Ezekkel a gondolatokkal merültem nagy nehezen álomba.
Reggel elég korán ébredtem, de semmiképp sem szerettem volna a tegnap este után összefutni Kristennel és Nickkel, így inkább a szobámban maradtam.
Később anya jött be, hogy ideje lenne lemenni reggelizni.
- A többiek? - kérdeztem mikor bejött hozzám.
- Már a konyhában, Kristen pedig hazament - mondta anyám.
Erre voltam kíváncsi.
- Máris?
- Igen, elég korán elment, ma a szüleivel tölti a napot, de ma, ha minden igaz, este ismét átjön - mondta anya majd magamra hagyott.
Szóval korán elment.
Ezek szerint, ő is el akar kerülni.
Ettől kissé megnyugodtam, attól viszont, hogy ma ismét itt aludna, egy cseppet sem.
Magamra kaptam valami ruhát majd a telefonomhoz mentem.
Nem haboztam, felhívtam Ninát, aki ma átjön vacsorára, és mivel régen nem tudom lehet-e szerelemnek nevezni ami köztünk volt, gondoltam hátha ő segíthet kiverni azt az eszement gondolatot a fejemből, hogy a testvérem menyasszonyát csábítsam el.
- Jó reggelt öcsi - köszöntek szinkronban Nick és a lányok, ahogy leértem a konyhába.
- Elég nyúzottnak tűnsz - mondta Lizzy.
- Nem bírtam aludni.
Magamhoz vettem némi kávét, hátha egy kicsit emberibbé varázsol.
Mikor anyu csatlakozott hozzánk, meséltem neki a tervem, miszerint áthívtam Ninát vacsorára.
Nemcsak ő, hanem a többiek is örültek neki.
Anyuék kedvelik őt, bár nem tudom miért, Vic és Lizzy annyira nincsenek oda érte.
Nick is örült neki, mondván még a végén ismét összejövünk.
Reggeli után inkább visszavonultam a szobámba.
Délután a csajokkal beszélgettem, kicsit később pedig Nick jött be hozzám.
Nagy bánatomra Kristen volt a téma, de én persze próbáltam odafigyelni rá, és kiverni a fejemből az este képeit.
Az este után viszont az is nehezen ment, hogy a testérem szemébe nézzek.
Igyekeztem nem gondolni erre és végképp kiverni őt a gondolataimból.
Egész gyorsan eltelt a nap, este pedig jött Nina.
- Itt a tékozló fiú - ugrott a nyakamba, ahogy megérkezett.
- Nagyon hiányoztál - suttogta kissé halkabban a fülembe.
- Örülök, hogy látlak - mondtam.
Beljebb mentünk, ahol anyáék rögtön üdvözölték őt.
A lányoktól csak egy Sziára futotta.
Nina semmit sem változott, mióta utoljára találkoztunk.
Úgymond ő volt az első szerelmem.
Akkor szakítottunk, mikor Los Angelesben mentem, mondván ilyen távolsággal köztünk nem menne a dolog.
Ha haza is jöttem és találkoztunk semmi komolyabb nem volt köztünk.
De ahogy látom, nem lenne ellenére, ha most mégis lenne.
Nem akarom kihasználni őt, de valahogy mégis muszáj kivernem a fejemből Kristent.
És régen nagyon jól kijöttünk Ninával.
Igaz nem sokat leszek itthon, de ha ő akarja, én nem fogok ellenkezni - döntöttem el magamban.
A vacsora alatt is egész végig mellette voltam.
Később átmentünk a nappaliba, míg Nick elment Kristenhez megnézni átjön-e.
Kicsit reménykedtem benne, hogy mégsem jön át, de nem sokkal később megjöttek Nickkel.
Na, erről ennyit - gondoltam magamban.
Ahogy ránéztem, olyan gyönyörű volt.
Elég Rob, ne is gondolj rá - intettem le magam.
Anyuék és a lányok is nagyon örültek, hogy Kris ismét velük van.
Nick pedig bemutatta neki Ninát.
Mosolyogva léptek be a nappaliba, de ahogy meglátott Ninával, már nem mosolygott.
Kissé reménykedtem benne, hogyha talán csak egy picit is féltékeny és ezért.
Végül jobbnak láttam nem is gondolni erre.
Anya kiment a konyhába Kristennel, hogy behozzák a desszertet.
Ő jött vissza a sütivel mondván, hogy Kris pedig rögtön hozza a tányérokat.
Hatalmas késztetést éreztem, hogy felpattanjak és utána menjek.


/Kristen/

- Segíthetek? - szólalt meg a karok tulajdonosa a hátam mögül.
- Inkább ne, még a végén ezeket is eltöröd - válaszoltam.
- Az a pohár véletlen volt kicsim - válaszolt Nick és egy csókot adott a nyakamra.
Letettem a tányérokat és felé fordultam.
Még közelebb vont magához és megcsókolt.
Nyelve bebocsájtást kért a számba, amit én megadtam neki.
Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, mégis közben Rob csókjára gondoltam.
Elszakítottam magam Nicktől, aki kissé értetlenül nézett rám.
- Mi a baj kicsim?
- Semmi szívem, csak a többiek a nappaliban vannak, jobb lenne nem itt egymásnak esni - válaszoltam.
- Rendben, majd csak kibírom még egy kicsit - mondta.
- Helyes - válaszoltam neki egy kis csók kíséretében, majd visszamentünk a nappaliba.
- Na, végre itt vagytok - szólalt meg Vic.
- Csak feltartottak - feleltem.
- Azt gondolom - mondta vigyorogva Lizzy.
Leültünk és beszélgetés közben elfogyasztottuk Claire isteni sütijét.
Néha mintha mágnes vonzotta volna a tekintetem, Robra néztem, aki láthatóan nagyon élvezi Nina társaságát.
- Mi felmegyünk gyerekek ti csak beszélgessetek - mondta Claire aki Richarddal visszavonult a szobájukba.
- Kicsim felmegyünk mi is? - fordult felém Nick.
- Ne már mi még beszélni akarunk valamiről Krisszel, te menj addig - válaszolta helyette Vic.
- Már megint? Lassan többet van veletek, mint velem - mondta durcásan Nick.
- Ne aggódj a hétvégén csak a tiéd lesz - mondta Vic, majd Nick megcsókolt és felment az emeletre.
- Mivel holnapután már nyitva lesznek a boltok elmehetnénk vásárolni ruhákat a hétvégére - mondta lelkesen Lizzy.
- De minek? - kérdeztem.
- Ugyan, tudod, kell egy-két szexisebb ruha - mondta Lizzy, és Robra pillantottam, aki Ninával a karjaiban ült, de már cseppet sem jókedvűen.
- Gondolom úgyse úszom meg - feleltem.
- De nem ám - vágták rá egyszerre a lányok.
- Milyen meglepetés? - kérdezte Nina.
Igaz csak most ismertem meg, de nem is tudom talán, bár semmi okom rá, de lehet, hogy amiatt, hogy Robbal van, de egyáltalán nem olyan szimpatikus.
Felvettem ismét a legszebb mosolyom, hogy válaszoljak neki, de a lányok megelőztek.
- Kris egy romantikus hétvégével lepi meg Nicket - mesélték Lizzyék.
Miközben ők elmesélték a terveim, végig Robot figyeltem, akinek mintha egyáltalán nem tetszenének a hallottak.
- Ez romantikus, míg itthon vagy, mi is megejthetnénk egy ilyet mit szólsz? - kérdezte Nina Robtól.
- Jó ötlet - válaszolta neki Rob és megcsókolta őt.
Nem tudom miért, de nagyon rosszul esett ezeket hallani és látni is, mikor az este engem csókolt meg, most pedig ezt a nőt csókolja.
Ne gondolj erre - mondogattam magamban.
Eredetileg nem sokat terveztem maradni, de jócskán elbeszélgettük az időt.
- Én megyek, lehet, hogy Nick már így is elaludt - mondtam.
- Ugyan, majd felébreszted - kacsintott rám Lizzy.
- Azt hiszem, elég késő van, én is megyek - állt fel Nina Rob öléből.
- Nem maradsz? - kérdezte tőle Rob.
Erre a kérdésére rendesen kikerekedett a szemem.
- Ha szeretnéd - jött a válasz Ninától.
- Szeretném, és anyuék se bánnák, ha itt aludnál.
- Akkor maradok - válaszolta és Rob karjaiba vetette magát.
- Jó éjt lányok - köszöntem el tőlük és siettem az emelet felé, hogy ne kelljen tovább néznem őket.
Rob és Nina is rögtön jöttek utánam, egyenest Rob szobájába mentek.
Mielőtt beléptek Rob még vetett rám egy pillantást, de semmit sem tudtam kiolvasni a szeméből.
Belépve Nickhez igazam lett.
Megunt várni rám és elaludt.
Végül is, igaza van a lányoknak, egy egész hétvégénk lesz csak kettesben.
Ennek a gondolata kissé felvidított és reméltem, hogy attól a hétvégétől kezdve minden olyan lesz, mint mielőtt Robot megismertem.
Összeszedtem a pizsamám és a fürdő felé indultam ahonnan pont Nina jött ki, már lezuhanyozva egy kis hálóingben, majd Rob szobájába ment.
Magamra zártam a fürdőt és megpróbáltam nem arra gondolni, mit csinálhatnak odaát ezek ketten.
Egy jó forró zuhany után felvettem a pizsamám, és mikor léptem volna ki a fürdőből az ajtóban szembe találtam magam Robbal.
- Ne haragudj csak zuhanyozni jöttem - mondta.
- Gyere csak én már végeztem - mondtam.
Ismét olyan közel volt hozzám, ahogy előttem állt, és annyira édesen nézett rám.
Rob egyre közelebb lépett hozzám, míg én egyre hátráltam, végül mindketten bent voltunk a fürdőben.
Rob becsukta maga mögött az ajtót, ezzel elzárva a menekülési utat.
Ahogy ketten maradtunk a fürdőben, ő elzárva előlem a ki vezető utat, hogy elmenekülhessek, és ahogy a vágytól csillogó szemébe néztem, tudtam, vagy sejtettem, ha csak egy kicsit is közelebb jön, képtelen leszek megtartani az elhatározásom.
Próbáltam ismét elmenni mellette, de megint csak nem sikerült.
A karomnál fogva megállított.
Vele szembe álltam, ismét csupán egy kis távolság választott el tőle, és attól is, hogy ismét hülyeséget csináljak.
Egyre közelebb jött, míg nem puha kezeit ismét a derekamon éreztem, hogy közelebb von magához.
Ami pedig a legjobban megrémített, hogy nem akartam ellenkezni.
Jól esett a közeledése, ismét a karjaiban lenni.
Kezeim a mellkasán nyugodtak, míg ő derekam köré fonta karjait.
Egymás szemébe néztünk, majd lehajtva a fejét homlokát az enyémnek döntötte.
- Ne haragudj, de ha a közelemben vagy, nem bírok magammal - vallotta be. - Bármennyire is igyekszem, képtelen vagyok téged kiverni a fejemből - fejezte be a vallomását.
- Pedig muszáj lesz – feleltem neki, és ellöktem magamtól.
- Te eltudod felejteni? – kérdezte.
- Igen – vágtam rá rögtön, de legbelül éreztem, hogy ez hazugság.
Azokat a perceket nem fogom egy könnyen kiverni a fejemből.
Erre a kijelentésemre nem válaszolt, csak a szemébe nézett amiben talán a kijelentésem miatt csak szomorúságot láttam.
Mivel már nem állított meg, amilyen gyorsan csak tudtam kijöttem mellőle, még mielőtt esetleg valami meggondolatlant csinálok.
Belépve Nickhez ő mint mindig édesen aludt.
Leültem mellé az ágyra és csak figyeltem őt.
Közben azon gondolkoztam, bármilyen nehéz is ki kell verjem a fejemből a Robbal töltött perceket.
Nem gondoltam volna, hogy a vele való találkozás, így felborítja az életem és az érzéseim.
De azt is tudom, hogy nem tehetem ezt Nickel, és mostantól csak rá fogok koncentrálni, hogy olyan legyen a kapcsolatunk mint amilyen még néhány napja volt.
Erre pedig előttünk az a csodás hétvége amit szerveztem neki.
Nem tudom mi van velem, de mostanság valahányszor itt alszok alig jön álom a szememre.
Óvatosan felkeltem és elindultam a konyhába inni egy pohár tejet.
A lépcsőhöz érve fura hangokat hallottam, Rob szobájából, amiből arra következtettem, hogy ez a felejtsünk el a dolgot neki máris sikerült Nina segítségével.
Ne foglalkozz ezzel – szóltam magamra.
Fogtam egy pohár tejet és leültem vele a nappaliban.
Félhomály volt, csak a karácsonyfa égői világították be a szobát.
A tej után sem éreztem úgy, hogy eltudnék aludni, így lent maradtam és magamban megterveztem a hétvégénket Nickel.
A tőle kapott nyakláncot csodáltam, és ettől csak még biztosabb lettem benne, hogy ő a nekem való férfi és mindent megteszek, hogy boldoggá tegyem.
Töprengésemből léptek zaja hozott vissza a valóságba.
A lépcső felé kaptam a pillantásom ahol megláttam őt.

A végért ne utáljatok, tudom gonosz vagyok, de tessél jó sok komit írni és minnél hamarabb jön a kövi! Pussz

3.fejezet

Sziasztok! Mint látjátok kicsit hamarabb teszem a fejezetet mert el kell mennem és nemtudom mikor érek haza. Köszi a komikat akik írtatok, remélni tudom csak, hogy ez is tetszeni fog, mivel ebben már történik ez az. Na de majd olvassátok el, és remélem minnél többen megtiszteltek a véleményetekkel.A bétázásért ismét hatalmas cuppanós MoOa-nak! (L) Csók nektek.


3.fejezet

/Kristen/


Elég késő volt már, mikor kijöttem a lányoktól és Nick szobájába indultam. Ha itt alszom náluk, természetesen mindig vele töltöm az éjszakát a szobájában.
Mielőtt nyitottam volna az ajtót meghallottam szerelmem hangját még mindig a földszintről.
Leérve ő és Rob még mindig a nappaliban beszélgettek.
- Végre elengedtek a lányok - jött oda hozzám Nick és a karjaiba zárt.
- Felmegyünk? - kérdeztem tőle.
- Menjünk, te is menj aludni tesó - mondta Nick Robnak.
- Jó éjt - köszöntünk el Robtól.
- Nektek is - jött a válasza, majd ismét maga elé bámulva ült magában a kanapén.
Felérve mindketten lezuhanyoztunk, majd visszatértünk a szobájába.
Kivételesen ma mindketten csak aludni akartunk éjszaka.
Ennek örültem, hogy Nick most nem közeledett felém úgy, valamiért még mindig zavarban voltam mióta Rob itt van.
Szerelmem karjaiba feküdtem, majd próbáltam elaludni.
A percek szinte óráknak tűntek, és nekem nem jött álom a szememre.
Ellenben Nickkel, aki miután lefeküdtünk nem sokkal később már jó mélyen aludt.
Ezt kihasználva, hogy fel ne ébresszem, óvatosan kimásztam a karjai alól, majd kiléptem a szobából.
A lépcsőn lefelé a konyhába indultam inni valamint.
Nagy meglepetésemre, ahogy leértem, Rob még mindig ugyanúgy ült, ahogy hagytuk.
Olyan vidámnak tűnt, mikor megérkeztünk, de azóta, hogy majdnem megcsókoltuk egymást elég szomorú a hangulata.
- Még mindig itt vagy? - kérdeztem tőle, ahogy közelebb mentem.
Ahogy rám nézett alaposan végigmérve tekintetével.
Ugyanis pizsamaként mindig csak egy igen rövid nadrágot és egy kis toppot szoktam használni, még ilyenkor télen is.
Nem tudom mi késztetett rá, de mintha mágnes vonzott volna, hogy még közelebb kerüljek hozzá, így mellé ültem a kanapéra.
- Nem tudok aludni - jött a válasza.
- Én sem - mondtam.
- Nick?
- Ő már mélyen alszik.
- Kérsz egyet? - mutatott a kezében lévő sörös üvegre.
- Persze.
Ahogy kimondtam, felpattant mellőlem majd a konyhába sietett és pillanatokkal később a kezembe nyomott egy üveget.
- Köszi.
- Nincs mit - mondta immár édesen mosolyogva.
Kínos csend telepedett közénk, miközben italunkat fogyasztottuk.
- És meddig leszel itthon?
- Néhány hétig, aztán újra forgatok - felelte.
- Az klassz - válaszoltam.
- Nick mesélte, hogy színészetet tanulsz.
- Igen, anyámék legnagyobb sajnálatára mindig is színésznő szerettem volna lenni.
- Nem gondoltál még rá, hogy szerencsét próbálj Hollywoodban? - kérdezte.
- Nem hiszem, hogy nekem sikerülne, mint neked. És nincs is még tapasztalatom, még nagyon kezdő vagyok.
- Valamikor Nickkel, ha ráértek meglátogathatnátok Los Angelesben és megnézhetnél forgatás közben - mondta.
- Az remek lenne, feltéve, ha nem zavarna.
- Dehogyis, örülnék neki - válaszolta.
- Majd beszéld meg Nickkel.
- Oké, és köszi – mondtam, mire megajándékozott azzal a szexi mosolyával, amitől már majdnem, hogy olvadozni kezdtem.
- Azt hiszem ideje aludni mennünk - mondtam.
- Ez jó ötlet, azt hiszem most már én is eltudnék aludni - felelte.
A konyha felé indultam, Rob pedig szorosan jött mögöttem.
Talán túlságosan is közel, szinte éreztem a testéből áradó meleget.
Kidobtuk az üvegeket, majd én még ittam egy pohár vizet.
Közben a konyhapultnak támaszkodtam, Rob pedig mellettem állt.
- Én megyek jó éjt - köszöntem el tőle, majd mikor elakartam menni mellette megfogta a karom és visszarántott magához.
Mire észbe kaptam puha érintését már a derekamon éreztem, miközben még közelebb vont magához, így már csak néhány centi választott el minket egymástól.
- Mit művelsz? Eressz el - kértem tőle.
Kezei az arcom cirógatták, mire remegés futott át a testemen.
- Kérlek, engedj el - próbáltam kérni, de nem úgy tűnt, mint aki el akar engedni.
Egy szót sem szólt végig a szemembe nézet, amitől majd elolvadtam, de tudtam, hogy ez helytelen, de hiába próbáltam szabadulni a karjaiból, amíg képes vagyok rá, nem tudtam.
Elszakítottam a szemem az övétől és próbáltam eltaszítani magamtól.
Akartam is meg nem is.
Tudtam, hogy amit teszünk, vagy tenni készülünk helytelen, hisz Nick a vőlegényem, aki ráadásul Rob testvére, és aki épp az emeleten alszik.
Másrészt viszont hihetetlenül jó érzés volt a karjaiban lenni, és fogalmam sincs miért, de csak arra vágytam, hogy megcsókoljon.
Ezen eltanakodva a jobbik felem győzött és szabadulni próbáltam az öleléséből.
Minél inkább akartam, annál erősebben húzott magához.
- Ne mond, hogy te nem akarod - mondta nekem.
- Nem, én nem akarom – mondtam, de nem néztem a szemébe.
Ahogy ezt kimondtam ismét egy mosoly jelent meg az arcán, majd ajkai a nyakamra siklottak, és édes csókokkal hintették be azt.
Minden egyes csókjától, amit a nyakamra lehelt, remegés futott végig rajtam, és tudtam, hogy ezt ő is érezte, és ezzel elárultam magam.
- Kérlek eressz el - nyögtem utolsó erőmmel.
Válasz helyett egyszer csak ajkai az enyémet kutatták.
Megérezve édes ajkait az enyémen, amik már az első pillanattól kezdve vonzottak, minden ellenállásom a porba hullott.
Először finom csókokkal kényeztettet, miközben karjaim a nyaka köré fontam.
Kezeivel a derekam cirógatta, ami csak még jobban feltüzelt.
Fogalmam sem volt mit teszek, szenvedélyesen kaptam ajkai után.
Megérezve kutató nyelvét, ami bebocsájtást kér a számba, képtelen voltam nem megadni neki.
Nyelveink vadul kergették egymást miközben kezeink egymás testén kalandoztak.
Nem tudom meddig csókoltuk egymást, mikor hirtelen jött rám a felismerés, hogy mit a fenét művelek?!
Ahogy észhez tértem ajkaim elszakítottam az övétől és ismét próbáltam lefejteni a kezeit magamról.
- Ezt nem csak én akartam - vágta oda nekem kissé talán önelégült vigyorral a képén.
- Csak pillanatnyi zavarodottság volt - vágtam vissza neki.
- Igen?
- Igen. - állítottam határozottan.
El akartam menni, mikor elzárva előlem az utat a derekamnál fogva felemelt és a konyhapultra ültetett, majd ismét ajkaimra vetette magát.
A fenébe is, miért csinálja ezt velem? - kérdeztem magamtól, miközben ismét engedtem az érzéseimnek és utat adva kutató nyelvének ismét egymást csókoltuk.
Előtte ültem a pulton, testünk szorosan tapadt egymáshoz, olyannyira hogy éreztem nekem nyomódó férfiasságát.
Szemérmetlenül faltuk egymás ajkait, miközben kezeinkkel a másik testét simogattuk.
Rob érintéseit egyszer csak a pólóm alatt éreztem, amint melleim simogatták, mire belenyögtem a csókunkba.
Szenvedélyes csókunk közben egyszer csak, mintha egy vészcsengő csengetett volna a fejemben, ismét észhez tértem.
Elszakítottam magam Rob ajkaitól, és kitépve magam az öleléséből kirohantam a konyhából egyenest az emeletre.
Ezek után nem volt merszem bemenni Nickhez így a fürdőbe zárkóztam.
Leroskadtam a kád mellé, a földre.
Egyfolytában a lent történtek képei jelentek meg előttem.
Fogalmam sincs mi ütött belém? És Robba is? Hogy tehettük ezt Nickkel?
Másrészt viszont bármennyire is tilos és lehetetlen, annyira jó érzés volt a karjaiban lenni, élvezni az öleléseit, a csókjait.
De hiába is élveztem, ez soha többet nem ismétlődhet meg.
Egyszerűen nem tehetem ezt Nickkel, egyáltalán, hogy leszek képes reggel a szemébe nézni?
Mialatt ő fent aludt, addig mi egymásnak estünk odalent a testvérével.
De ez nemcsak az én hibám, Robé is.
Tudja, hogy a testvére menyasszonya vagyok, és mégis.
Ha nem csinálja ezt, én biztos meg tudtam volna tartani a távolságot, és soha nem történt volna ez meg.
De legbelül bármennyire is kellett volna, nem tudom megbánni, hisz minden, a karijaiban töltött percet élveztem, és Rob meg a csókjai valami megmagyarázhatatlan érzést váltottak ki belőlem, olyan dolgokat amiket még Nickkel sem éreztem.
Ez az, amitől igazán megrémültem.
Percekkel, vagy talán órákkal később, nem tudom meddig ülhettem a fürdőben, de vettem a bátorságot kiléptem az ajtón, de, hogy véletlenül se fussak össze Robbal, sietve Nick szobájába mentem.
Halkan befeküdtem mellé, aki ezt szinte megérezve körém fonva a karjait, közelebb húzott magához.
Ahogy a karjaiban feküdtem, bűntudat gyötört, hogy most itt fekszem vele, mikor nem olyan régen a testvérét csókoltam.
Ezek után aztán még annyira se jött álom a szememre, mint mielőtt lementem.
Csak abban voltam biztos, hogy ez, ami megtörtént, soha többet nem fordulhat elő, és amennyire csak lehet, el fogom kerülni Robot.
És persze abban reménykedtem, hogy ő ezt nem akarja elmondani Nicknek.
Nem is magam miatt félek, csak nem akarom, hogy miattam vesszenek össze.
Megrémisztett a gondolat, hogy két ilyen nagyon jó testvér miattam haragudjon egymásra, ezért is reméltem, hogy Rob tartja a száját, és, hogy ezentúl nagy ívben el fog kerülni.
Nagy nehezen, de végre valamikor már hajnal tájt sikerült elaludnom.
Reggel Nick csókjára ébredtem.
Istenem mennyire más, mint az Övé - jutott eszembe, gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolataimat.
- Jó reggelt kicsim.
- Neked is.
- Mit akarsz csinálni ma? - kérdezte tőlem.
Először is mindenképp elkerülni a testvéred - gondoltam magamban.
- Ma megígértem anyáéknak, hogy velük leszek, de ha gondolod, te is jöhetsz - mondta.
- Menj csak, biztos örülnek, hogy egy kicsit velük is leszel, és ma hozzánk is jön néhány rokon ha minden igaz.
- Rendben - feleltem és kimászva az ágyból a ruháim után néztem.
- Este átjössz? - tette fel a kérdést Nick, amitől féltem.
Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne itt aludni - gondoltam.
- Nem tudom, mit terveznek anyáék.
- Oké, este hívlak és megbeszéljük - zárta le a dolgot.
Gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam a ruháim és visszamentem Nickhez.
- Máris menni akarsz? Olyan korán van.
- Igen kicsim, de később beszélünk - feleltem neki.
Lementem a földszintre, ahol Claire már fent volt.
- Jó reggelt gyerekek.
- Jó reggelt - köszöntünk mi is.
- Már mész is kicsim? Legalább reggelizz.
- Nem vagyok éhes köszönöm. Igen megyek, ma anyáékkal leszek.
- Később átjössz? - kérdezte.
- Remélem este itt alszik - felelte Nick a hátam mögé osonva.
Olyan ismerős volt a helyzet.
Ölelő karok a derekam körül, és a konyha.
Rob.
Gyorsan el is hessegettem az este képeit.
Elköszöntem Clairetől és Nicktől is, majd mivel nem is lakunk olyan messze, hazasétáltam.
Remélve, hogy Robnak sem áll szándékában elmondani Nicknek mi történt, eldöntöttem, hogy bármennyire is nehéz lesz, úgy teszek mintha meg sem történt volna és csak úgy fogok tekinteni Robra, ahogy kell.
Mint a vőlegényem öccsére.
Hazaérve anyáék már nagyon vártak, és persze kifaggattak a tegnap estéről.
Az ajándékok nagy részét ott hagytam, de amik rajtam voltak, azokat anya és apa is megcsodálták.
Többek közt a Nicktől kapott nyakláncot, és a karkötőt, amit Robtól kaptam.
Ránézve, tudtam, hogy erről folyton ő fog eszembe jutni.
Viszont nem akartam azzal megsérteni, hogy leveszem, és Nicknek is feltűnne, még a végén kérdezősködnek, hogy miért nem viselem.
A nap gyorsan telt el, Nick hívott néha, többek közt az estéről érdeklődött, hogy mit tervezek.
Egyelőre eszem ágában sem volt egy újabb éjszakát náluk tölteni.
Vesztemre, anya is legtöbbet Nick híres testvéréről faggatott.
Próbáltam terelni a témát, de amilyen anya, ez képtelenség volt.
Elég kíváncsi természet.
Este átadtuk egymásnak az ajándékokat, és mivel tegnap nem, így ma vacsiztam anyuékkal és a bátyámmal.
Vacsi után kopogást halottam az ajtó felöl.
Nick volt.
- Na kicsim átjössz? - kérdezte.
- Nem tudom, anyuékkal is akarok lenni egy kicsit.
- Egész nap velünk voltál, menj csak nyugodtan - szólalt meg anya.
Ezt nem hiszem el.
- Oké, menjünk - adtam meg magam kelletlenül.
Összepakoltam néhány cuccot magamnak, majd kocsival indulva nem sokkal később Nickéknél voltunk.
Belépve elég nagy hangzavar jött a nappali felől.
- Vendégetek van? - kérdeztem.
- Csak Nina van itt.
- Nina?
- Ja igen, őt még nem ismered. Ő Rob volt barátnője, és elnézve őket talán újra az lesz - mondta mosolyogva.
Ezeket hallva nem tudom miért, mintha a féltékenység fogott volna el.
Nickkel kézen fogva mentünk a nappaliba.
Lizzy és Vic rögtön a nyakamba ugrottak.
- De jó végre itt vagy - mondták egyszerre.
- Csak reggel mentem el - feleltem.
- Bizony, el se köszöntél. Hova siettél? - kérdezte Vic.
Most mit mondjak? Nem mondhatom, hogy Rob elől menekültem.
Miután Vicék elengedtek ránéztem az említettre, aki szintén engem nézett, miközben egy ismeretlen lány ült szorosan mellette.
- Kris, ő Nina - mutatott be neki Nick.
- Nina, ő Kris a menyasszonyom.
- Szia, nagyon örülök, már sokat hallottam rólad - jött oda hozzám.
Egész csinos, vöröses barna hajú lány állt elém.
- Én is örülök - feleltem miközben magamra erőltettem a legszebb mosolyom.
- Szia - köszöntem szintén tettetett mosolyommal Robnak, majd Richardéknak is.
Nina visszaült szorosan Rob mellé, aki átölelte a lány derekát.
Ezek látták kikerekedett a szemem.
Nick magával húzott a kanapé felé, ahol ismét az ölébe fészkeltem magam, és egy csókot kaptam tőle.
- Ma is itt alszol kicsim? - kérdezte Caire.
- Igen, Nick rábeszélt - néztem az említettre.
- Nem baj, nagyon helyes. Örülünk, ha itt vagy.
- Köszönöm - válaszoltam.
- Te ettél már? - kérdezte szintén Claire.
- Igen, anyáékkal vacsoráztam.
- Értem, de desszert remélem jöhet.
- Bizony, anya fantasztikus sütit készített, azt kár lenne kihagynod - szólalt meg Rob.
Erre nem válaszoltam, hanem miközben Rob tovább ölelgette Ninát, én Claireékkel beszélgettem egy kicsit, néha-néha lopva Robra pillantva, aki egyszer csak szájon csókolta Ninát.
Ezt látva, valami érthetetlen okból nagyon dühös lettem.
Bár semmi okom rám, hisz ő azt csinál, amit akar.
Nekem pedig ott van Nick, akkor mégis miért zavar egy másik nővel látni őt, mikor az este még engem csókolt így?
Persze, biztos mégis igazak a pletykák róla, és csak szórakozni akar.
Na, de ebből nem eszel - gondoltam magamban és megcsókoltam Nicket.
Nemtudom, hogy Robnak vagy magamnak akartam e bizonyítani ezzel, de az esti tévedésünk miatt nem fogom, nem akarom elveszíteni Nicket.
Ő először meglepődött, majd készségesen viszonozta csókom.
Csókunk után rögtön Robra tévedt a pillantásom, aki már minket látva máris nem mosolygott.
- Megyek, behozom a desszertet - állt fel Claire.
- Segítek - mondtam és vele mentem a konyhába.
Ő megfogta a süteményt én pedig villákat és tányérokat szedtem elő.
- Menj csak, rögtön viszem a tányérokat - mondtam neki, majd ő visszament a nappaliba én pedig csak szerettem volna egy kicsit egyedül lenni.
Kivettem a felső polcról a tányérokat mikor egyszer csak két ismerős kar kulcsolódott a derekam köré.


Tessék komizni!!!!

2.fejezet

Sziasztok! Először is mint látjátok új kinézetet csináltam a blognak, ami remélem nektek is tetszik. Hatalmas cuppanós FANNINAK a csodás fejlécért. (L) A fejezetről pedig annyit, hogy nagyon köszönöm mindenkinek a komikat az első fejezethez. Örülök, hogy tetszett nektek, és csak azt remélem ez is fog. Ide is várom a véleményeket. A fejli bétázását pedig ismét köszi MoOa-nak! (L) Jó olvasást, pussz.


2.fejezet

/Rob/

Ahogy Nickel hazaértünk, anya rögtön a nyakamba ugrott.
Nemcsak ő, hanem én is nagyon örültem, hogy végre újra itthon lehetek.
Apát, mint mindig tévézés közben leptem meg, aki szintén nagy örömmel ölelt magához.
A nagy ölelések után felvittem a cuccaim a szobámba.
Fura újra itthon, újra a régi szobámban, együtt a családommal, viszont nagyon jó is, már annyira hiányoztak.
Nagyjából kipakoltam, majd lementem anyáékhoz.
Beszélgettünk egy kicsit, mik történtek itthon és persze rólam is.
Anya kíváncsisága még mindig határtalan.
Persze a lányokról tett fel több kérdést.
Mivel drága Nick tesómnak már nem barátnője, hanem menyasszonya van, már alig várják, hogy én mikor hozok haza magammal valakit.
Ezzel kapcsolatban nem kaptak olyan választ, amit vártak, mert egyenlőre senki sincs, aki érdekelne, vagy akibe bele tudnék szeretni.
- Kicsim menj, zuhanyozz le és öltözz át, hamarosan itt lesznek a lányok Krisszel - mondta anya.
Bizony, a bátyám menyasszonyával.
Eszemben se volt ellenkezni, felmentem lezuhanyoztam és épp valami elfogadható ruhát kerestem, mikor a hallottak alapján arra tippeltem, hogy a csajok már meg is jöttek.
Felöltöztem, lefelé ballagva a lépcsőn már hallottam a nővéreim hangját, akik épphogy leértem, a nyakamba vetették magukat.
- Azért meg ne fojtsatok csajok - szóltam nekik.
Lizzyék az ölelések és puszik után leültek, majd végre eljött a pillanat, amit kíváncsian vártam.
Megismerhetem a tesóm híres szerelmét.
- Végre tesó, ő itt Kristen, a menyasszonyom - mutatta őt be Nick.
- Szia Kristen vagyok - köszönt - és felém nyújtotta a kezét.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek, én Rob - mutatkoztam be.
Megfogtam a kezét, és köszönés képp egy puszit adtam arcára.
Amit lehet jobb lett volna, ha nem teszek, az illata teljesen elvarázsolt.
És nemcsak az.
Ahogy jobban megnéztem őt, egyszerűen gyönyörű volt.
Elhúzódott tőlem, majd Nick a karjába zárta őt, amiért fogalmam sincs miért, de most irigyeltem őt.
Irigyeltem, hogy egy ilyen gyönyörű lányt talált magának.
- Én is örülök - felelte az előbbi mondatomra. .
- Gyertek, üljetek le - hívott vissza minket anya a nappaliba.
Leültem Lizzyék mellé, Kristen pedig a tesóm ölébe ült, amiért szintén féltékeny voltam rá.
Te jó ég, miket gondolok.
Hisz csak most látom őt életemben először, ráadásul ő a bátyám menyasszonya.
Jobb, ha ezeket a gondolatokat gyorsan kiverem a fejemből.
Nem vagyok az a csöpögős típus, de most talán igazat adok annak, aki azt mondja, hogy létezik szerelem első látásra.
Végig csak Kristent néztem, persze próbáltam úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek.
Nick néha a nyakába csókolt, amitől láthatóan Kristen zavarban volt.
- Átmehetnénk vacsorázni, és utána jöhetnek az ajándékok - mondta anya ezzel kizökkentve az álmodozásból.
Az asztalnál szerencsétlenségemre vagy szerencsémre Kristen mellé ültem, másik oldalán Nickel.
Kissé furán éreztem magam, de próbáltam nem sűrűn nézni Kristenre.
- Vacsora után beszélgetünk egy kicsit? - kérdezte Liz Kristenről, miközben anya a desszertet hozta.
- Máris elraboljátok tőlem? - kérdezte Nick, miközben egy csókot adott szerelmének.
- Csak egy kicsit öcsi - szólt vissza Vic.
- Ne aggódj, éjszaka csak a tiéd - tette hozzá Lizzy.
- Örülünk, hogy itt alszol nálunk - felelte anyánk.
Szóval Kristen itt alszik, együtt Nickel.
De miért is érdekel ez engem?
Nem tudom, mi a fene van velem, de gyorsan ki kell vernem a fejemből őt, mielőtt belebonyolódnék.
Próbálok úgy viselkedni vele, mint a bátyám menyasszonyával, de ez a tény, hogy ma éjjel itt alszik, nem sokat segít az elhatározásom megtartásában.
De talán az segít, ha arra gondolok, hogy ez képtelenség, és hogy akármennyire is megőrjít ez a nő, pedig még csak most ismertem meg, nem tehetem ezt a bátyámmal.
Kristen az ő jövendőbelije - mondogattam magamban.
Azt hiszem, kihasználom az alkalmat, hogy itthon vagyok, és holnap találkozok Ninával.


/Kristen/


Vacsora után visszamentünk a nappaliba, ahol kibontottuk az ajándékokat.
Lizzyék tanácsára, gondolom tőlük és Claireéktől is parfümöt és ruhákat kaptam, amit minden bizonnyal Liz és Vic választottak.
Richardék is bontogatták az ajándékaikat, amiket tőlem kaptak, de legjobban Robert reakciójára voltam kíváncsi.
Lizzyék javaslatára mivel tudom, hogy nagyon szereti a zenét, és néhány hangszeren játszik is, a lányok segítségével néhány klassz cd-t vettem neki.
Először a szülei és a lányok ajándékát bontogatta.
Hála Nicknek és, hogy közelebb vont magához, sikerült elszakítanom a tekintetem Robertről.
Nick ekkor adta oda az ő ajándékát.
Egy csodaszép láncot egy medállal belevésve a neveinkkel és az eljegyzésünk dátumával.
- Köszönöm, ez csodálatos - suttogtam neki és megcsókoltam.
Minden szem ránk szegeződött, amitől ismét zavarva jöttem.
Szerelmem feltette a nyakamba a láncot, a lányok és Claire is rögtön megcsodálták.
- Ez csodás kicsim - mondta Claire mindkettőnknek.
- Örülök, hogy tetszik édes - mondta Nick és kaptam egy csókot tőle.
Mivel Nicknek is mindene megvan, és ő egy pasi, nem igazán tudtam mit venni neki, de a lányok elvetemült ötletét követve egy kettesben töltött hétvégét fog kapni tőlem.
- El sem mondod, mit kap tőled Nick? - kérdezte Lizzy.
- Mit is? - incselkedett Nick.
Nem tudom miért, de kissé feszélyezve éreztem magam, hogy a testvére előtt kell elmondanom neki.
- Legyen meglepetés, csak bírd ki hétvégéig és megtudod - mondtam Nicknek.
- Ne már, áruljátok el! - kérte.
- Csak néhány napot bírj ki, kicsim és megtudod, de szabaddá kell tenned a hétvégéd - tettem hozzá.
- Óó, szóval egy egész hétvégés ajándék?
- Bizony - válaszolt helyettem Vic.
- Ti tudjátok mi lesz az ugye? - fordult felé Nick.
- Persze, mi segítettünk eldönteni Krisnek - mondta LIzzy.
- Na, ne légy ilyen kíváncsi, hamarosan megtudod - feleltem neki és egy csókot adtam ajkaira.
- Oké, de csak azért, mert ma velem alszol - válaszolta.
Ahogy ezt kimondta, tekintetem Robra tévedt, aki mintha nem nagyon örülne a hallottaknak.
De miért is zavarná?
Hisz semmi közünk egymáshoz, leszámítva, hogy ő a vőlegényem testvére.
Ezt az utolsó mondatot jobb, ha az eszembe vésem - mondtam magamnak.
Időközben Rob is bontogatta az ajándékokat, többek közt azt is, amit tőlem kapott.
- Ezt Kristől kapod - felelték egyszerre a csajok.
- Tőled?
- Igen, igaz akkor még nem ismertelek, de remélem tetszeni fog - nyögtem ki nagy nehezen.
Kibontotta a kis csomagot és egy szédítő mosoly jelent meg az arcán, amiből arra következtettem, hogy mégis tetszik neki.
- Ezek fantasztikusak, köszönöm - mondta immár felém fordulva.
- Örülök, hogy tetszenek, a lányok segítettek választani.
- Nektek is köszi - fordult feléjük Rob.
Rob Clairenek egy szép nyakláncot hozott, Lizzyiék és én is egy-egy csodaszép karláncot kaptunk.
Richard pedig szabadidejében lelkes filmrajongó, egy hatalmas film gyűjteményt, amibe Claire-rel bele is vetették magukat az ajándékozás után.
Ők visszavonultak a szobájukba, Lizzy és Vic is felmentek, csak én, Rob és Nick maradtunk lent.
Nick kiment a konyhába én pedig kettesben maradtam Robbal a nappaliban.
Épp a tőle kapott karkötőt nézegettem, mikor közelebb lépett hozzám.
- Segíthetek feltenni? Feltéve, ha hordani akarod - mondta.
- Persze, hogy akarom - vágtam rá, talán kissé gyorsan is.
Egyre közelebb jött hozzám, kihasználva, hogy kettesben vagyunk és elvette tőlem a láncot.
Csupán néhány centi választott el minket egymástól, miközben a kezemre varázsolta az ékszert.
- Nagyon jól áll - mondta egy csodás mosoly kíséretében, amitől a szívem gyorsabb ütemre váltott.
- Köszönöm - mondtam miközben éreztem, hogy lassan az a néhány centi távolság és eltűnik közülünk.
Bársonyos kezei a csuklómra fonódtak és közelebb vont magához.
Nem tudom mi ütött belém, de megrészegített a közelsége, és fogalmam se volt róla mit teszek, vagy teszünk, csak engedtem neki.
Végül szinte a karjaiban voltam.
Kezei a csuklómról a derekamra vándoroltak, és mintha áramütés járta volna végig a testem, ahogy hozzámért.
Szemébe nézve ugyanazt a szenvedélyt és vágyat láttam tükröződni, amit ha még nem is szabad, sőt gondolnom sem szabadna ilyesmire, mégis éreztem.
Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez, mikor az utolsó pillanatban mielőtt hatalmas hibát követtünk volna el, zajt hallottunk a konyhából.
Kiszabadítottam magam a karjaiból és szó nélkül a konyhába siettem.
Belépve oda Nick a földön egy összetört pohár darabjait szedegette.
- Megvágtad magad - néztem a kezére, ami vérzett.
- Csak le akartam tenni a kezemből és kicsúszott - mondta.
- Gyere, bekötöm - mondtam, és az emeletre húztam magammal a fürdő felé.
Felfelé menet Rob egyedül ült a nappaliban.
Visszagondolva a pár perccel ezelőtt történtekre, el se hiszem, hogy majdnem megcsókoltam a vőlegényem öccsét.
Te jó ég Kristen, mi ütött beléd? - kérdeztem magamtól.
Miközben Nick kezét kötöttem be, pillantásom a karkötőmre tévedt, ahogy Nické is.
- Szép – mondta, ahogy ránézett.
- Igen, kedves a testvéredtől - böktem ki.
- Rob már csak ilyen.
- Köszi szívem - mondta Nick, mikor végeztem a kezével.
- Nincs mit, de máskor jobban vigyázz - mondtam.
- Igyekszem - felelte és megcsókolt.
Csókunk nem tarthatott sokáig, mert a lányok utánunk jöttek.
- Mi történt? - kérdezték rögtön Nick kezét látva.
- Csak eltört egy poharat - mondtam.
- Ez nem meglepő - felelte nevetve Liz.
- Oké, akkor mi most elraboljuk Krist, addig beszélgess Robbal, a nappaliban van - mondta Vic.
Bementünk a csajok szobájába, Nick pedig a földszintre indult a testvéréhez.
Nem csalódva a lányokba, első kérdésük az volt, mi a véleményem Robról?
Na, erre mit mondhatnék?
Hogy az előbb majdnem megcsókoltuk egymást?
Atya ég, hogy mi van velem?
Itt van nekem Nick, aki imád, és én is szeretem őt, de most jövök csak rá, hogy hiába szeretem őt, az, amikor majdnem megcsókolt Rob, hihetetlen érzéseket váltott ki belőlem.
Olyanokat, amiket talán még Nickel sem éreztem, és ettől nagyon megrémültem.
Az az egy biztos, hogy ezt sürgősen ki kell verjem a fejemből, és csak Nickel törődni, és ha muszáj, messziről elkerülöm Robot.
Nem gondoltam volna, hogy ez a találkozás ilyen hatással lesz rám, és ahogy látom, rá is.
De ez soha többet nem fordulhat elő.
Ezek után még jobban tartottam attól, hogy ma itt fogok aludni, és ekkor még nem tudtam, mi vár rám ezen az éjszakán.

Tessék komizni :)

1.fejezet

Sziasztok!
Először is köszi az eddigi komikat és akik a chatbe írtak. Hát remélem tényleg tetszeni fog nektek, igaz kicsit később de itt az első fejli. Végre végeztem a sütéssel, alig vártam, hogy a géphez ülhessek. Nos ki is cseréltem a bétázottra, amiért hatalmas köszi MoOa-nak! (L) És hatalmas cuppanós Nikkym-nek a sok segítségért.(L) Tessék olvasni, és várom a komikat. Pussz nektek.


1.fejezet

/Kristen/

Kezdésnek néhány szót rólam.
A nevem Kristen Stewart.
Londonban élek a családommal.
A szüleimmel és a bátyámmal, Cameronnal.
Én jelenleg színészetet tanulok, ugyanis színésznő szeretnék lenni.
A szüleim eleinte nem rajongtak az ötletért, de mivel nekem ez minden vágyam, így mellettem állnak.
Már majdnem egy éve barátom is van, sőt, ha jól akarom kifejezni magam, akkor nem olyan rég óta már nem is a barátom, hanem a vőlegényem.
A neve Nick.
Nem olyan régen kérte meg a kezem, és én igent mondtam.
Nagyon szeretem őt, egy irtó helyes, rendes srác.
Nagyon romantikus, és, ami a legfontosabb nagyon szeret.
Ahogy én is őt, és csak remélni tudom, hogy örökre így is marad.
És nem mellesleg a családjával is nagyon jól kijövök.
Ami a foglalkozását illeti, ő még tanul, ráadásul a családja nagy örömére ügyvédnek.
Egy barátnőm mutatott be neki, és már az első perctől kezdve vonzódtunk egymáshoz, aztán már minden jött magától.
Találkozgattunk, összejöttünk és már majdnem egy éve egy pár vagyunk.
És nem olyan régen eljegyeztük egymást.
Bár én ezt még kissé korainak tartottam, de megbeszéltük, hogy az esküvővel azért várunk még.
Nagyon szeretem őt, de az esküvő gondolatától kissé megijedtem.
Mind a ketten meg akarjuk valósítani az álmainkat, így megbeszéltük, hogy azzal még várunk egy kicsit.
Visszatérve a családjára, rájuk már a második családomként tekintek.
A szüleivel is nagyon jól kijövök, és a két nővérével is Lizzyvel és Viccel.
Igazából négyen testvérek.
A két nővére, Elizabeth és Victoria. Nick a harmadik gyerek, és a legfiatalabb testvérüket, Robertet még személyesen nem ismerem.
Bár nagyon sokat hallottam már róla.
Nem is hiába, hisz ő egy híres színész, a Twilight filmek főszereplője.
Személyesen még nem találkoztunk, mert a munkája miatt ritkán jön haza.
A testvérei és Nick is rengeteget meséltek róla.
Mióta híres lett az interneten is nagyon sok mindent meg lehet tudni róla, na nem mintha érdekelne, bár azt meg kell hagyni, ő is nagyon helyes srác.
De amiket legalábbis olvastam róla, mióta híres színészként befutott, elég sok barátnője volt már, és ha minden igaz, már ma este lesz alkalmam megismerni őt, ugyanis ma karácsony van.
Így anyuék nem nagy örömére Nicknél és a családjánál töltöm a Karácsony estét.
Mindenki alig várja, hogy olyan hosszú idő után Robert hazajöjjön az ünnepekre, így ma lesz alkalmam találkozni vele.
Mióta együtt vagyok Nickkel, vele együtt kaptam két fantasztikus barátnőt is a nővérei személyében.
A tegnapi napot Nick nagy bánatára velük töltöttem, és persze vásárolni voltunk.
Már a családomnak korábban beszereztem az ajándékokat, de kellett a lányok segítsége, hogy Nicknek és a szüleinek is vegyek valamit.
Velük is nagyon jó a kapcsolatom, és nagyon örültek a hírnek mikor megtudnák, hogy a fiúk megkérte a kezem.
Igaz még nem ismerem Robertet, de ha már ma vele is találkozok és karácsony van, Lizzyék segítettek és neki is vettem valami ajándékot.
Vic és Lizzy, mint két energiabomba, főleg, ha vásárlásról van szó.
Mivel ma Nickéknél töltöm az estét, megbeszéltük anyáékkal, hogy velük holnap este leszek.
Lizzy és Vic hamarosan átjönnek értem és velük megyek át hozzájuk.
Kikészítettem az ajándékokat, amiket vinnem kell, mikor csöngettek a lányok.
Anya beengedte őket, akik persze segítettek elkészülni, mert, ha velük megy valahova az ember, nem vehet fel akármit.
Rám erőltettek egy egész tűrhető ruhát, pedig nem vagyok oda semmi szoknyaféleségért, de ez egész szép volt, bár nem értem miért kell így kiöltözni, mintha bálba mennék.
Megcsinálták a sminkem és a hajam is.
- Na most már kész is vagy - mondták és a tükör elé állítottak.
Mi tagadás, nem is volt olyan vészes ez a ruha.
Egy szép sötétkék rövid ruha, nem olyan csicsás, hanem egy visszafogott, de elegáns.
Az megnyugtatott, hogy Lizzyék is hasonlókép voltak öltözve.
- Ez nem is rossz - mondtam nekik.
- Hogy nem rossz? Csodásan festesz - monda Vic.
- Bizony, a fiúk is imádni fognak - tette hozzá Lizzy.
- A fiúk?
- Igen, mire megyünk szerintem már Rob is megérkezik - mondta lelkesen Vic.
Mindenki, Nick is alig várják, hogy végre hazaérjen.
Ha minden igaz, a lányok és már Nick is meséltek neki rólam.
Én is sok mindent tudok, hallottam már róla, így kíváncsian várom a mai találkozást.
Remélem kedvelni fog - gondoltam magamban.
- Oké, ideje indulni - mondták a csajok miután rám erőltettek egy rémes magassarkút és egy kabátot.
Lizzék míg én az utolsó simításokat végezetem magamon, odaadták az ajándékokat, amiket anyuéknak hoztak.
Anyuék és Nick szülei is jól kijönnek egymással.
Cameron is odavan a csajokért, állandóan hülyéskednek egymással.
Elköszöntem anyuéktól, és mivel Nick szeretné, ha ma náluk aludnék szóltam nekik, hogy majd csak holnap jövök.
Igen nála alszom.
Mivel elég rég óta vagyunk együtt, természetesen már megvolt az első együtt alvás, és rendszeresen vagyunk együtt is.
Na, de végre elindultunk,és alig vártam már, hogy lássam a szerelmem és persze megismerhessem a híres testvérüket.


/Robert/

Éppen csomagolok, mert jó hosszú idő után végre hazamegyek a családomhoz.
Mivel véget értek a második Twilight film forgatásai, van egy kis szabadidőm, így az ünnepeket otthon, Londonban töltöm a családommal.
Alig várom, hogy lássam, őket.
Mióta híres lettem a Twilight Edwardjaként, egyre kevesebbet tudok hazamenni, így többnyire Los Angelesben lakom.
Hozzáteszem egyedül.
Nem vagyok az a nőcsábász típus, de volt már néhány kapcsolatom.
Egy ideig filmbeli partneremmel Nikkivel voltam együtt, de szakítottunk.
De amint hallom, a bátyámnak igencsak összejött az élet.
Ügyvédnek tanul, és nem olyan régen megkérte a barátnője kezét.
Ő sem olyan nagy csajozós, de ezt azért nem gondoltam volna róla.
Ha jól emlékszem a lány Kristen, és színésznek tanul.
Nick állandóan róla áradozik, így alig várom, hogy megismerhessem Nick menyasszonyát.
De nem csak őt, hanem hogy végre annyi idő után lássam a szüleim és persze a nővéreim is.
Pasi lévén utálok csomagolni, de végre megvagyok vele.
Be is zártam a lakásom és útban voltam a reptérre.
Anyáék is nagyon boldogok voltak, mikor megtudták, hogy hazamegyek.
Anya és a Lizzyék első kérdése persze az volt, hogy én viszek-e haza magammal valakit.
Ezzel kapcsolatban ki kellett ábrándítanom őket, nekem most nincs senkim.
De ki tudja?
Vic mesélte, hogy Nina, az első barátnőm már alig várja, hogy újra láthasson.
Mielőtt Los Angelesbe jöttem nem sokkal az előtt szakítottunk.
Igaz csak néhány hetet leszek otthon, így nem hiszem, hogy sok értelme lenne vele újrakezdeni.
De ki tudja mi lesz?
Jó hosszú repülőút után, leszálltam a Londoni reptéren ahol Nick várt rám.
- Végre tesó - jött oda hozzám és ölelt meg.
- Újra itthon, látom hiányoztam.
- De még mennyire - mondta.
- Hogy-hogy te jöttél elém? Magára hagytad a menyasszonyod? - kérdeztem.
- Nem, Lizzyék érte mentek, segítenek neki elkészülni.
- Na, akkor jaj neki, ha a lányok egyszer beindulnak - mondtam.
- Az lehet, de hála az égnek nagyon jól kijönnek Krisszel, és anyáék is. Az ő családtagjai is nagyon jó fejek. Már alig várom, hogy bemutathassam - mondta Nick, miközben kocsiba szálltunk és útban voltunk haza.
- Na és mesélj, milyen vőlegénynek lenni? - kérdeztem tőle.
- Nagyon klassz, bár megbeszéltük mivel mindkettőnknek tervei vannak még, várunk az esküvővel de ő egy fantasztikus és gyönyörű lány, és imádom őt - áradozott róla a tesóm, így aztán alig vártam, hogy végre találkozhassunk.
De ekkor még nem tudtam, hogy ez a találkozás mekkora lavinát fog elindítani.


/Kristen/

Nem sok kocsikázás után már a Pattinson háznál voltunk.
Mivel ilyen ruhában voltunk elég hideg volt.
Gyorsan kivettük az ajándékokat a kocsiból és siettünk be, ahol Richard és Claire elénk jöttek.
- Szia kicsim - köszöntek nekem egy-egy öleléssel egybekötve.
- Sziasztok - köszöntem nekik én is, mivel tegeztem őket.
- Szia édes - jött le az emeletről Nick.
- Szia - köszöntem neki és megcsókoltuk egymást.
Hiába voltam jóban a családjával, és a második otthonomként tekintettem erre a házra, zavarban voltam mikor előttük csókolóztunk.
Bementünk a nappaliba, ahol már a szépen feldíszített fa körül voltak az ajándékok, ahova letettük az enyémeket is.
Claire és a lányok a konyhába mentek megnézni, hogy áll a vacsora, majd csatlakoztak hozzánk.
Helyet foglaltunk a nappaliban, én szerelmem karjaiba fészkeltem magam, amit nem élvezhettem sokáig.
Valaki épp a lépcsőn jött le amint hallottam, és mivel mindenki velünk volt a nappaliban így csak a híres testvér, Robert lehetett.
Lizzy és Vic rögtön a nyakába ugrottak, annyira örültek neki.
- Azért meg ne fojtsatok csajok - szólt nekik Rob.
Ahogy a lányok végeztek az ölelgetéssel kiszálltam Nick öléből, aki Rob felé húzott.
- Végre tesó, ő itt Kristen a menyasszonyom - mutatott be Nick a testvérének.
- Szia Kristen vagyok - köszöntem neki - és felé nyújtottam a kezem.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek, én Rob - mutatkozott be és megfogta a kezem és két puszit is kaptam az arcomra köszönés képpen.
Ahogy közelebb mentem hozzá és megpuszilt megéreztem csodás illatát, és fogalmam sincs mi ütött belém, de nagyon jól esett.
Ahogy elhúzódtam tőle, Nick hátulról a karjaiba zárt.
- Én is örülök - böktem ki nagy nehezen az előbbi mondatára.
- Gyertek üljetek le - hívott vissza minket Claire.
Ahogy visszamentünk hozzájuk, ismét Nick ölébe ültem, de a tekintetem képtelen voltam elszakítani Robétól.
És ahogy látom, ezzel ő is így van.
Nem tudom mi a fene ütött belém, hisz nem most látom először, milliószor láttam képet róla, de így élőben teljesen más.
Őrjítően jól nézett ki, és az illata, ahogy megpuszilt.
Elég Kristen, elég legyen.
Neked ott van Nick, akit szeretsz, és ő pedig a testvére - dorgáltam meg magam, és nagy nehezen végre elvettem a szemem róla, de végig magamon éreztem a tekintetét.
Igyekeztem a többiekre figyelni, de nem nagyon ment.
A végén mindig azon kaptam magam, hogy Robot nézem, és csak reméltem, hogy Nicknek ez nem tűnt fel.
Aki viszont néha a nyakamba csókolt, amitől még jobban zavarba jöttem.
- Átmehetnénk vacsorázni, és utána jöhetnek az ajándékok - mondta Claire, majd mind a konyha felé indultunk, ahol vesztemre Nick és Rob közé kellett ülnöm.
És az a gondolat se dobott sokat a helyzeten, hogy ma este itt fogok aludni.
Csak remélem, hogy ki tudom verni ezeket az eszement gondolatokat a fejemből, amik azóta kavarognak bennem, mióta megpillantottam őt.
Neked ott van Nick, és szereted őt, a menyasszonya vagy - ismételgettem magamban, de a végén mindig Rob tekintete tartott fogva.

Na ez lenne az első, hát kíváncsi vagyok a véleményetekre, remélem nem lett olyan rossz. :)

Első bejegyzés és tartalom!

Sziasztok!
Nos az az őrült ötletem támadt a már meglévő két blogom mellett, hogy elkezdenék egy a változatosság kedvéért :) egy RobSten sztorit. Mivel a két blog mellett honlapot is szerkesztettem, de mivel azt bezártam esetleg beleférne egy új sztori. Feltéve ha tetszene nektek. Nagyjából leírom az alapsztorit és még ma összehozok egy új fejlit, amit mondjuk holnap felteszek, aztán meglátjuk tetszik e nektek és hogy folytassam e.

Na íme röviden a történet:
Nos a sztori két helyszínen Londonban és Los Angelesben játszódik.
A két főszereplő ki lenne más mint Rob és Kristen.
Rob itt is híres színész, főszereplője a Twilight-nak, de a főszereplőnő nem Kristen.
Rob többnyire a munkája miatt LA-ban tartózkodik, de a történet elején karácsonyra hazalátogat a családjához.
Szüleihez és 3 testvéréhez.
Igen 3. A két nővére Lizzy és Victoria mellett van egy bátyja is Nick.
A hazalátogatás alatt megismerkedik bátyja menyasszonyával is.

Krisről annyit, hogy ő Londonban él a szüleivel és a testvérével Cameronnal.
Van két nagyon jó barátnője, akik a vőlegényének a nővérei.
A vőlegénye nem más mint Nick, Rob bátyja.
Rob és Kris, Rob karácsonyi hazalátogatásán ismerkednek meg, és ekkor kezdődnek majd a bonyodalmak, mivel a két fiatal az első perctől kezdve vonzódik egymáshoz, de mivel Kristen Rob bátyjának a menyasszonya szerelmük tiltott is, vagy talán mégis lehetséges lesz?
Kris vajon feleségül megy Nickhez, vagy Robot választja?
Ez majd kiderül :)
Lesz benne persze romantika, de sok izgalom is, mivel a kapcsolatuk ugye elinte tiltott :)
Na és persze a kmh.... sem hiányozhat, mivel mostanság mindenki arra bukik! :)

A történet többnyire Kris szemszöge lesz, de lesz benne majd Rob is, az első fejezet amolyan bevezető lesz, amiből kiváncsi vagyok, hogy tetszik és mit gondoltok, lenne e értelme folytatni. :)