4.fejezet

Sziasztok! Nos kész is lettem vele, így kicsit hamarabb teszem fel. Igazság szerint már este kész volt, MoOa le is bétázta, de a végével egyáltalán nem voltam megelégedve így azt most átírtam, bár sokatoknak lehet, hogy az első verzió jobban tetszett volna, de majd az is lesz :). Még annyit, hogy köszönöm azoknak akik komiztak az előző fejezetekhez, remélem ide is írtok minnél többet, hogy minnél hamarabb jöjjön a következő fejezet. A bétázásért hatalmas cuppanós MoOa-nak, és Nikkym-nek is a segítségért ismét. Köszi babám (L). Ti pedig olvassatok és várom a komikat. Pussz


4.fejezet

/Robert/


Az éjszaka hátralevő részében egy szemhunyásnyit sem aludtam.
Mindvégig a Kristennel töltött percekre gondoltam.
Szinte még mindig éreztem a csodás illatát, ahogy a karjaimban tartottam és csókoltam őt.
Főleg, mióta híres lettem is voltak kapcsolataim, de egyik lányt se tudnám hozzá hasonlítani.
Épp, hogy csak egy napja ismerem őt, pedig, mintha mindig is ismertem volna.
Fogalmam sincs, mi ütött belém odalent, de ahogy ott állt mellettem egyszerűen képtelen voltam gondolkodni.
Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy mindennél jobban vágyom rá, hogy megcsókolhassam.
És megtettem.
Bármennyire is szereti a testvérem, mert biztos, hogy szereti, különben gondolom nem mondott volna igent a leánykérésre, de mégis visszacsókolt.
Éreztem, ahogy megremeg a karjaimban, ahogy megcsókolom.
Ő is ugyanúgy akarta, ahogy én.
Ezek után végképp nincs fogalmam róla, hogy leszek képes távol tartani magam tőle.
Pedig akármilyen nehéz is lesz, meg kell tennem.
Hiába voltak azok életem legszebb percei, amiket nem olyan régen a konyhában töltöttem vele a karjaimban, mégis el kell felejtsem.
Ő a testvérem szerelme, és akármilyen hatással is van rám ez a nő, nem tehetem ezt Nickkel.
Csak remélni tudom, hogy Kristen sem szól erről Nicknek, mert én biztos nem.
Bár lehetetlen vállalkozásnak tűnik, de el fogom felejteni őt.
Ennek érdekében azt hiszem, holnap áthívom Ninát.
Ezekkel a gondolatokkal merültem nagy nehezen álomba.
Reggel elég korán ébredtem, de semmiképp sem szerettem volna a tegnap este után összefutni Kristennel és Nickkel, így inkább a szobámban maradtam.
Később anya jött be, hogy ideje lenne lemenni reggelizni.
- A többiek? - kérdeztem mikor bejött hozzám.
- Már a konyhában, Kristen pedig hazament - mondta anyám.
Erre voltam kíváncsi.
- Máris?
- Igen, elég korán elment, ma a szüleivel tölti a napot, de ma, ha minden igaz, este ismét átjön - mondta anya majd magamra hagyott.
Szóval korán elment.
Ezek szerint, ő is el akar kerülni.
Ettől kissé megnyugodtam, attól viszont, hogy ma ismét itt aludna, egy cseppet sem.
Magamra kaptam valami ruhát majd a telefonomhoz mentem.
Nem haboztam, felhívtam Ninát, aki ma átjön vacsorára, és mivel régen nem tudom lehet-e szerelemnek nevezni ami köztünk volt, gondoltam hátha ő segíthet kiverni azt az eszement gondolatot a fejemből, hogy a testvérem menyasszonyát csábítsam el.
- Jó reggelt öcsi - köszöntek szinkronban Nick és a lányok, ahogy leértem a konyhába.
- Elég nyúzottnak tűnsz - mondta Lizzy.
- Nem bírtam aludni.
Magamhoz vettem némi kávét, hátha egy kicsit emberibbé varázsol.
Mikor anyu csatlakozott hozzánk, meséltem neki a tervem, miszerint áthívtam Ninát vacsorára.
Nemcsak ő, hanem a többiek is örültek neki.
Anyuék kedvelik őt, bár nem tudom miért, Vic és Lizzy annyira nincsenek oda érte.
Nick is örült neki, mondván még a végén ismét összejövünk.
Reggeli után inkább visszavonultam a szobámba.
Délután a csajokkal beszélgettem, kicsit később pedig Nick jött be hozzám.
Nagy bánatomra Kristen volt a téma, de én persze próbáltam odafigyelni rá, és kiverni a fejemből az este képeit.
Az este után viszont az is nehezen ment, hogy a testérem szemébe nézzek.
Igyekeztem nem gondolni erre és végképp kiverni őt a gondolataimból.
Egész gyorsan eltelt a nap, este pedig jött Nina.
- Itt a tékozló fiú - ugrott a nyakamba, ahogy megérkezett.
- Nagyon hiányoztál - suttogta kissé halkabban a fülembe.
- Örülök, hogy látlak - mondtam.
Beljebb mentünk, ahol anyáék rögtön üdvözölték őt.
A lányoktól csak egy Sziára futotta.
Nina semmit sem változott, mióta utoljára találkoztunk.
Úgymond ő volt az első szerelmem.
Akkor szakítottunk, mikor Los Angelesben mentem, mondván ilyen távolsággal köztünk nem menne a dolog.
Ha haza is jöttem és találkoztunk semmi komolyabb nem volt köztünk.
De ahogy látom, nem lenne ellenére, ha most mégis lenne.
Nem akarom kihasználni őt, de valahogy mégis muszáj kivernem a fejemből Kristent.
És régen nagyon jól kijöttünk Ninával.
Igaz nem sokat leszek itthon, de ha ő akarja, én nem fogok ellenkezni - döntöttem el magamban.
A vacsora alatt is egész végig mellette voltam.
Később átmentünk a nappaliba, míg Nick elment Kristenhez megnézni átjön-e.
Kicsit reménykedtem benne, hogy mégsem jön át, de nem sokkal később megjöttek Nickkel.
Na, erről ennyit - gondoltam magamban.
Ahogy ránéztem, olyan gyönyörű volt.
Elég Rob, ne is gondolj rá - intettem le magam.
Anyuék és a lányok is nagyon örültek, hogy Kris ismét velük van.
Nick pedig bemutatta neki Ninát.
Mosolyogva léptek be a nappaliba, de ahogy meglátott Ninával, már nem mosolygott.
Kissé reménykedtem benne, hogyha talán csak egy picit is féltékeny és ezért.
Végül jobbnak láttam nem is gondolni erre.
Anya kiment a konyhába Kristennel, hogy behozzák a desszertet.
Ő jött vissza a sütivel mondván, hogy Kris pedig rögtön hozza a tányérokat.
Hatalmas késztetést éreztem, hogy felpattanjak és utána menjek.


/Kristen/

- Segíthetek? - szólalt meg a karok tulajdonosa a hátam mögül.
- Inkább ne, még a végén ezeket is eltöröd - válaszoltam.
- Az a pohár véletlen volt kicsim - válaszolt Nick és egy csókot adott a nyakamra.
Letettem a tányérokat és felé fordultam.
Még közelebb vont magához és megcsókolt.
Nyelve bebocsájtást kért a számba, amit én megadtam neki.
Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást, mégis közben Rob csókjára gondoltam.
Elszakítottam magam Nicktől, aki kissé értetlenül nézett rám.
- Mi a baj kicsim?
- Semmi szívem, csak a többiek a nappaliban vannak, jobb lenne nem itt egymásnak esni - válaszoltam.
- Rendben, majd csak kibírom még egy kicsit - mondta.
- Helyes - válaszoltam neki egy kis csók kíséretében, majd visszamentünk a nappaliba.
- Na, végre itt vagytok - szólalt meg Vic.
- Csak feltartottak - feleltem.
- Azt gondolom - mondta vigyorogva Lizzy.
Leültünk és beszélgetés közben elfogyasztottuk Claire isteni sütijét.
Néha mintha mágnes vonzotta volna a tekintetem, Robra néztem, aki láthatóan nagyon élvezi Nina társaságát.
- Mi felmegyünk gyerekek ti csak beszélgessetek - mondta Claire aki Richarddal visszavonult a szobájukba.
- Kicsim felmegyünk mi is? - fordult felém Nick.
- Ne már mi még beszélni akarunk valamiről Krisszel, te menj addig - válaszolta helyette Vic.
- Már megint? Lassan többet van veletek, mint velem - mondta durcásan Nick.
- Ne aggódj a hétvégén csak a tiéd lesz - mondta Vic, majd Nick megcsókolt és felment az emeletre.
- Mivel holnapután már nyitva lesznek a boltok elmehetnénk vásárolni ruhákat a hétvégére - mondta lelkesen Lizzy.
- De minek? - kérdeztem.
- Ugyan, tudod, kell egy-két szexisebb ruha - mondta Lizzy, és Robra pillantottam, aki Ninával a karjaiban ült, de már cseppet sem jókedvűen.
- Gondolom úgyse úszom meg - feleltem.
- De nem ám - vágták rá egyszerre a lányok.
- Milyen meglepetés? - kérdezte Nina.
Igaz csak most ismertem meg, de nem is tudom talán, bár semmi okom rá, de lehet, hogy amiatt, hogy Robbal van, de egyáltalán nem olyan szimpatikus.
Felvettem ismét a legszebb mosolyom, hogy válaszoljak neki, de a lányok megelőztek.
- Kris egy romantikus hétvégével lepi meg Nicket - mesélték Lizzyék.
Miközben ők elmesélték a terveim, végig Robot figyeltem, akinek mintha egyáltalán nem tetszenének a hallottak.
- Ez romantikus, míg itthon vagy, mi is megejthetnénk egy ilyet mit szólsz? - kérdezte Nina Robtól.
- Jó ötlet - válaszolta neki Rob és megcsókolta őt.
Nem tudom miért, de nagyon rosszul esett ezeket hallani és látni is, mikor az este engem csókolt meg, most pedig ezt a nőt csókolja.
Ne gondolj erre - mondogattam magamban.
Eredetileg nem sokat terveztem maradni, de jócskán elbeszélgettük az időt.
- Én megyek, lehet, hogy Nick már így is elaludt - mondtam.
- Ugyan, majd felébreszted - kacsintott rám Lizzy.
- Azt hiszem, elég késő van, én is megyek - állt fel Nina Rob öléből.
- Nem maradsz? - kérdezte tőle Rob.
Erre a kérdésére rendesen kikerekedett a szemem.
- Ha szeretnéd - jött a válasz Ninától.
- Szeretném, és anyuék se bánnák, ha itt aludnál.
- Akkor maradok - válaszolta és Rob karjaiba vetette magát.
- Jó éjt lányok - köszöntem el tőlük és siettem az emelet felé, hogy ne kelljen tovább néznem őket.
Rob és Nina is rögtön jöttek utánam, egyenest Rob szobájába mentek.
Mielőtt beléptek Rob még vetett rám egy pillantást, de semmit sem tudtam kiolvasni a szeméből.
Belépve Nickhez igazam lett.
Megunt várni rám és elaludt.
Végül is, igaza van a lányoknak, egy egész hétvégénk lesz csak kettesben.
Ennek a gondolata kissé felvidított és reméltem, hogy attól a hétvégétől kezdve minden olyan lesz, mint mielőtt Robot megismertem.
Összeszedtem a pizsamám és a fürdő felé indultam ahonnan pont Nina jött ki, már lezuhanyozva egy kis hálóingben, majd Rob szobájába ment.
Magamra zártam a fürdőt és megpróbáltam nem arra gondolni, mit csinálhatnak odaát ezek ketten.
Egy jó forró zuhany után felvettem a pizsamám, és mikor léptem volna ki a fürdőből az ajtóban szembe találtam magam Robbal.
- Ne haragudj csak zuhanyozni jöttem - mondta.
- Gyere csak én már végeztem - mondtam.
Ismét olyan közel volt hozzám, ahogy előttem állt, és annyira édesen nézett rám.
Rob egyre közelebb lépett hozzám, míg én egyre hátráltam, végül mindketten bent voltunk a fürdőben.
Rob becsukta maga mögött az ajtót, ezzel elzárva a menekülési utat.
Ahogy ketten maradtunk a fürdőben, ő elzárva előlem a ki vezető utat, hogy elmenekülhessek, és ahogy a vágytól csillogó szemébe néztem, tudtam, vagy sejtettem, ha csak egy kicsit is közelebb jön, képtelen leszek megtartani az elhatározásom.
Próbáltam ismét elmenni mellette, de megint csak nem sikerült.
A karomnál fogva megállított.
Vele szembe álltam, ismét csupán egy kis távolság választott el tőle, és attól is, hogy ismét hülyeséget csináljak.
Egyre közelebb jött, míg nem puha kezeit ismét a derekamon éreztem, hogy közelebb von magához.
Ami pedig a legjobban megrémített, hogy nem akartam ellenkezni.
Jól esett a közeledése, ismét a karjaiban lenni.
Kezeim a mellkasán nyugodtak, míg ő derekam köré fonta karjait.
Egymás szemébe néztünk, majd lehajtva a fejét homlokát az enyémnek döntötte.
- Ne haragudj, de ha a közelemben vagy, nem bírok magammal - vallotta be. - Bármennyire is igyekszem, képtelen vagyok téged kiverni a fejemből - fejezte be a vallomását.
- Pedig muszáj lesz – feleltem neki, és ellöktem magamtól.
- Te eltudod felejteni? – kérdezte.
- Igen – vágtam rá rögtön, de legbelül éreztem, hogy ez hazugság.
Azokat a perceket nem fogom egy könnyen kiverni a fejemből.
Erre a kijelentésemre nem válaszolt, csak a szemébe nézett amiben talán a kijelentésem miatt csak szomorúságot láttam.
Mivel már nem állított meg, amilyen gyorsan csak tudtam kijöttem mellőle, még mielőtt esetleg valami meggondolatlant csinálok.
Belépve Nickhez ő mint mindig édesen aludt.
Leültem mellé az ágyra és csak figyeltem őt.
Közben azon gondolkoztam, bármilyen nehéz is ki kell verjem a fejemből a Robbal töltött perceket.
Nem gondoltam volna, hogy a vele való találkozás, így felborítja az életem és az érzéseim.
De azt is tudom, hogy nem tehetem ezt Nickel, és mostantól csak rá fogok koncentrálni, hogy olyan legyen a kapcsolatunk mint amilyen még néhány napja volt.
Erre pedig előttünk az a csodás hétvége amit szerveztem neki.
Nem tudom mi van velem, de mostanság valahányszor itt alszok alig jön álom a szememre.
Óvatosan felkeltem és elindultam a konyhába inni egy pohár tejet.
A lépcsőhöz érve fura hangokat hallottam, Rob szobájából, amiből arra következtettem, hogy ez a felejtsünk el a dolgot neki máris sikerült Nina segítségével.
Ne foglalkozz ezzel – szóltam magamra.
Fogtam egy pohár tejet és leültem vele a nappaliban.
Félhomály volt, csak a karácsonyfa égői világították be a szobát.
A tej után sem éreztem úgy, hogy eltudnék aludni, így lent maradtam és magamban megterveztem a hétvégénket Nickel.
A tőle kapott nyakláncot csodáltam, és ettől csak még biztosabb lettem benne, hogy ő a nekem való férfi és mindent megteszek, hogy boldoggá tegyem.
Töprengésemből léptek zaja hozott vissza a valóságba.
A lépcső felé kaptam a pillantásom ahol megláttam őt.

A végért ne utáljatok, tudom gonosz vagyok, de tessél jó sok komit írni és minnél hamarabb jön a kövi! Pussz