2010. december 24., péntek

40.fejezet

Sziasztok! Itt is a fejezet ahogy ígértem. Jó olvasást hozzá, és várom a véleményetek. És Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek! Jó olvasást, pusszi nektek!









40.fejezet


/Kristen/




Kissé idegesen lépkedtem a kamerák elé. Sejtettem, hogy nem lesz egy könnyű menet, főleg így, hogy tudtam, hogy Rob mellett a barátaink is végig engem fognak nézni.

Mike arcáról persze letörölhetetlen volt a vigyor, és tudtam, hogy ez Robnak szól.

A kamerák elé lépve, amint elhangzott a felvétel, csak tettem a dolgom. Azt a jelentet vettük fel, amikor Mike karaktere és az enyém szerelmet vallanak egymásnak. Bár ezt nem igazán értettem, hogy miért ezt vettük fel később, mint az ágyjelentet. De végül is, jobb így, hogy azon már túl vagyunk.

Egyik pillanatról a másikra Mike karjaiba kerültem, és miután szerelmet vallott, csókolóznunk kellett. Ezzel alapjáraton nem is lett volna semmi baj.

Hiszen csak színlelt csók volt. Legalábbis a részemről.

Viszont ekkor történt meg, amire nem számítottam.

David lefújta a jelenetet, de Mike ekkor sem eresztett, helyette tovább csókolt. Hiába próbáltam leállítani, mintha eszét vesztette volna, vagy mintha süket lett volna.

A következő pillanatban, már csak annyit érzékeltem, hogy Mike-ot valaki leszedi rólam, és a következő pillanatban már a földön feküdt.

Rob volt az, aki leszedte rólam, sőt meg is ütötte. Riadtan bámultam életem értelmére, akit még sosem láttam ilyen idegesnek. Szikrákat szórtak a szemei amint Mike-ot figyelte, aki rögtön talpra pattanva akarta viszonozni az ütést Robnak, akit Kellan tartott vissza, Mike-ot pedig David.

Aki értetlenül szemlélte az előbb történteket. Hirtelen én szégyelltem magam mindkettejük helyett. De megértettem Robot is, és utáltam most Mike-ot, akibe nem tudom- mi a fene ütött.

Sejtettem, hogy csak Robot akarja ezzel feldühíteni, és sikerült is neki.

Kellan elengedte Robot, aki mellém lépve zárt a karjaiba.

- Jó lenne, ha a dolgod tennéd, és ajánlom, még egyszer meg ne lássalak Kristen közelében, és fordulj orvoshoz a hallásoddal, ha nem hallottad volna, túljátszottad a szereped - vágta oda Rob Mike-nak.

Szerencsére Mike erre nem válaszolt, csak önelégülten vigyorgott.

- Lesz még pár hasonló jelenetünk - szólt vissza mégis Mike, amint az öltözője felé indult.

- Hagyd őt - próbáltam megnyugtatni Robot.

- Persze, védd csak te is, vagy menj és csókolgasd tovább - mondta Rob, majd kiviharzott a helyiségből.

Davidtől és a többiektől elnézést kértem mindkettőjük viselkedéséért, majd a srácokhoz mentem, akik szintén döbbenten figyelték a jelenetet.

- Megyek, megnézem - szólt nekem Tom.

Tom és Kellanék Rob után mentek, míg engem Lizék kísértek az öltözőbe.

- Sajnálom, hogy ez lett. Tudtam, hogy rossz ötlet volt ez a film - mondtam, miközben a kanapéra rogytam, Ashleyék pedig mellém.

- Ne mondd ezt. Fantasztikusan játszol. És nem a te hibád. Mike provokálta ki, és csak azt kapta, amit megérdemelt. Érthető, hogy Rob nem bírta nézni, főleg Mike-ot ismerve - mondta Ashley.

- Akkor sem kellett volna. Már bánom ezt az egészet. Inkább éltem volna nyugodtan Robbal. Sosem veszekedtünk, de mióta forgatunk, egyre gyakrabban fordul elő. Utálom, amikor veszekszünk.

- Elhiszem, de értsd meg őt. Csak fél, hogy ismét megtörténik az, ami régen. Hogy elveszít téged.

- De már ezerszer megbeszéltük. Soha senkiért és semmiért, főleg nem egy Mike-ért nem hagynám el. Az életemnél is jobban szeretem.

- Ahogy én is téged, és belehalnék, ha elveszítenélek - szólalt meg az ajtóban álló Rob.

- Ne haragudj, de nem bírtam magammal - mondta, miközben közelebb jött hozzám, majd elém térdelt.

- Jó, de többet ne forduljon elő. Nem akarok bajt, és ne foglalkozz vele, gondolj arra, amit mondtam - kértem tőle.

- Rendben - felelte, majd magamhoz húztam és a karjaiba bújtam.

- Szeretlek - suttogtuk egymásnak, majd egy szerelmes csókkal pecsételtük meg vallomásunkat.

Mielőtt kiélvezhettük volna egymás közelségét, torokköszörülésre lettünk figyelmesek, ami az ajtóban leskelődő barátainktól jött.

- Akkor mehet a buli, szerelmesek? - kérdezte Tom, majd Rob felém pillantott a válasz reményében.

- Menjünk - mondtam.

Elköszöntünk mindenkitől, majd előtte Rob még beszélt Daviddel. Ha jól sejtem, a Mike-kal való jelentről, majd nevetve váltak el egymástól, így tudtam, hogy semmi baj nincs ebből.

Este a csajokkal partyruhába bújtunk, persze nem önszántamból, hanem erőszak hatására, amit a lányok alkalmaztak.

A szokásos klubba mentünk, ahol persze már a bejártnál voltak a fotósok.

Eddig nem sokszor volt szerencsém hozzájuk, de egyre többször legyeskednek körülöttünk, főleg mióta bejelentették, hogy Rob és én, mint a párja, is filmet forgatunk.

A nyilvánosság előtt egyelőre még nem volt olyan nagy téma a kapcsolatunk, de féltem, hogy ez másképp lesz, amint bemutatják a filmjeinket.

De addig még van egy kis idő, utána ráérünk ezzel foglalkozni, ha majd minden lépésünket fotósok követik.

A klubba érve azonban nem várt meglepetéssel találkoztunk.

Mike volt itt néhány emberrel a stábból, köztük Daviddel is. Akik persze bennünket meglátva rögtön magukhoz invitált. Se nekem, de főleg Robnak nem volt kedve csatlakozni, így elnézést kértünk, majd egy üres boxban ültünk le, miután kikértük az első köröket.

Tom és Kellan rögtön a nőket kezdték el bámulni, amiért Kellan egy alapos nyakonvágást kapott Ashleytől.

A fiúk nagyon jól érezték magukat az egyre több elfogyasztott alkohol után, persze Robot kivéve.

Egy lassú szám ment, amikor táncolni hívott, amikor is szinte már erotikus táncot lejtettük. Kezeivel szorosan ölelte magához a testem, miközben lágyan ringatóztunk a zenére, míg ő közben ajkaival a nyakam kényeztette. Tudtam, hogy nem a legjobb ötlet, hisz nyilvános helyen vagyunk, de képtelen voltam ellenállni neki.

Hirtelen ajkait az enyémre vetve szenvedélyes csókban részesített, amitől csak még jobban kívántam őt.

- Mielőtt itt helyben teperitek le egymást és mielőtt leég a klub, lekérem a hölgyet - jött oda Tom, akinek még hálás is voltam, hogy időben jött, még mielőtt tényleg az történt volna, amit mondott.

Szerelmem kelletlenül engedett a karjaiból Toméba, míg ő addig felkérte Lizt.

- Örülök, hogy semmi gáz, nem semmi volt az a pasi, már sokat hallottam róla.

- Én is, csak nem olyan régóta ismerem. De hiába mondom Robnak, hogy nem érdekel, tudom, hogy zavarja, ezért is mondtam a lányoknak, hogy mégsem kellett volna ez a film. Félek, hogy ez a kapcsolatunk rovására fog menni - mondtam.

- Emiatt ne aggódj. Elég sok mindenen mentetek már keresztül, és Rob is imád téged, nem lesz semmi baj.

- Remélem.

Később csatlakoztunk az asztalhoz, majd egy pillanatra kiszaladtam a mosdóba. Visszafelé jöttem, amikor szerencsétlenségemre Mike-ba botlottam.


Csak abba reménykedtem, hogy Robnak eszében sincs utánam jönni.

Rögtön le is hordtam Mike-ot a délutáni jelenetért, ami végül is az ő hibája, hiszen ha nem csókol tovább a kelleténél és elenged, akkor Rob nem üti meg.

- Ne haragudj, csak elvesztettem a fejem.

- Oké, de többé ne forduljon elő - kértem, majd gyorsan eljöttem tőle, mielőtt Rob meglát vele.

Mire visszaértem, igencsak megfogyatkozott az asztaltársaság. Ashley és Kellan táncoltak, és amint látom, Tom sem unatkozott egy csinos barna lány társaságában.

Ez után az érdekes nap után, Robbal csak arra vágytunk, hogy kettesben pihenhessünk egy kicsit, így elköszöntünk a többiektől, és szóltunk Tomnak, akit majd Kellanék hazahoznak.

A hazafelé út csendbe telt, miközben Rob egyik kezével a kormányt, másikkal pedig a kezem fogta.

Hazaérve egy közös zuhanyzás után együtt bújtunk ágyba, majd szerelmes cirógatások és csókok közepette nyomott el minket az álom egymás karjaiban.

Másnap reggel kissé későn ébredt, hozzáteszem egyedül. Az órára nézve meg is ijedtem, hiszen késében voltam a forgatásról. Amint kipattantam az ágyból, Rob lépett be a szobába.

- Miért nem ébresztettél?

- Beszéltem Daviddel, és kértem neked és magamnak is néhány nap szabadnapot a forgatás vége előtt, hogy amíg Tom itt van, vele lehessünk.

- Komolyan? És David nem volt mérges emiatt?

- Dehogy is, azon a pár napon nem múlik. És arra gondoltam lemehetnénk a partra, bérelhetnénk egy házat és pihenhetnénk egy kicsit, na meg persze bulizhatnánk is. A srácok már benne vannak - tette hozzá. - És lesz egy meglepetésem is.

- Akkor jól megszervezted. De mi lesz az? - érdeklődtem a meglepetés iránt.

- Holnap megtudod, szívem - csókolt meg.

- Kérlek, mond el…

- Nem lehet, de biztosíthatlak róla, te is nagyon fogsz örülni neki.

Most aztán azon törhetem a fejem, vajon megint mit talált ki. De tudom, ha egyszer valamit a fejébe vesz, akkor nem lehet megállítani, így biztos voltam benne, hogy idő előtt semmit sem fog elárulni.

Tom elég későn bújt elő a szobájából, persze, hiszen gondolom neki hosszú volt az éjszaka, de a tengerparti kiruccanás hírére azonnal felkapta a fejét.

- Király ötlet, tesó, mekkora bulikat csapunk - örvendezett.

- Tényleg, mesélted már, veled mi volt a forgatáson? - fordult Rob felé.

Persze témánál vagyunk. Mindig is ideges lettem, ha ez, vagy Emilie kerültek szóba, aki sosem tagadta, hogy Robra fáj a fog. Most azonban a hallottak kissé megnyugtattak. Persze, csak amíg Tom itt van.

- Hát, úgy tűnik, Emilie-nek új kiszemeltje akadt - kacsintott Rob Tomra, és én még mindig nem értettem, mire gondol pontosan, míg el nem mondta, mi történt.

A forgatásokra Tom és Kellanék is Robbal mentek. És ha minden igaz, akkor Emilie-nek igencsak felkeltette az érdeklődését Tom.

Mi tagadás, erre sosem gondoltam volna, és komolyan bánni fogom, ha hazamegy, mert akkor talán ismét Rob kell majd neki. De úgy tűnik, tőle egyelőre mégsem kell tartanom.

- Esetleg nincs kedved ide költözni? - kérdeztem tőle.

- Majd átgondolom, de nagyon tetszik itt, szóval ki tudja - kacsintott rám.

A napot ma is együtt töltöttük, míg Tom Kellannal ment el valamerre. Délután a lányok cipeltek el egy kis vásárlásra. Amikor is furcsa dolog történt velem. Többet felismertek az utcán, mint a nagy Robert Pattinson párját.

Most még nem olyan zavaró, de remélem sosem lesz olyan, mint korábban Robnak, mikor mindenhová sikítozó rajongók követték. Bár ki tudja, mi lesz a filmek bemutatása után.

Mire hazaértünk, egy csomó dologgal találtunk szembe magunkat a konyhában, ami többnyire alkohol volt. Amiket persze Tom és Kellan szereztek be a tengerparti napokra, amire holnap indulunk.

Még nem is sejtettem, micsoda meglepetést tartogatnak ezek a napok, és hogy mi is lesz Rob meglepetése…




Tessék komizni :)

2010. december 20., hétfő

39.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, sok hozzáfűznivalóm nincs, jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.








39.fejezet



/Kristen/



Miután a fiúk elmentek Tomért, Ashleynek igencsak fantasztikus ötlete támadt.

Ma egy kis itthoni bulit akartunk, ami végül egy kis medencés party lesz.

Ashley és Liz is már készülhettek, sőt Ashley ezt már előre kitervelte, hiszen nem véletlenül volt mindkettőjüknél fürdőruha. Csakhogy erről a fiúk nem tudtak.

Sejtettük, hogyha ők együtt elindulnak valahova, akkor nem jönnek meg egyhamar. Pláne, ha Tom és Kellan is benne vannak a buliban.

Így volt időnk összeütni valami vacsoraféleséget és átöltözni.

A kellemes időnek hála, egy-egy napozószékre feküdtünk ki, immár fürdőruhában. Igaz, a nap már nem sütött este lévén, de az idő még ilyenkor is nagyon kellemes.

A lányokkal elbeszélgettük az időt, így csak a ház előtt leparkoló kocsi hangjára lettünk figyelmesek, majd megjelentek a fiúk a nappalin keresztül a kertben.

A kis meglepetésünkkel igencsak elértük a várt hatást. Tátott szájjal figyeltek bennünket, miközben közelebb jöttek, immár Tommal.

- Jó estét a szép hölgyeknek! - köszönt Tom.

Felpattantam és odalépve hozzá megöleltem.

- Örülünk, hogy itt vagy - mosolyogtam rá.

- Remélem is, szép kis napoknak nézünk elébe - kacsintott rám.

- És minek köszönhetjük a csodás öltözékeket? - pillantott végig rajtunk Kellan.

- Gondoltuk, lehetne egy kis medencés buli - lépett Ashley Kellan mellé, aki nem habozott magához vonni és megcsókolni kedvesét.

Tomék időközben lepakolták a cuccait, majd csatlakoztak hozzánk.

Szerelmem végig perzselő tekintetével vizslatott. A múltkori hasonló esetből kiindulva sejtettem, hogy ez a fürdőruhás dolog ismét elég hamar kicsapja a biztosítékot nála.

Elég nehezen tudta türtőztetni magát, ha valami hasonló, semmit nem takaró öltözékben látott, ami rám nézve hízelgően hatott.

A srácok kezükbe fogtak némi alkoholt, majd leültek mellénk.

- Mit szólnátok egy kis fürdéshez? - kérdezte Ashley, miközben kézen fogta Kellant, és a medence felé indultak.

Kellannak sem kellett több. Miután ők is magukra vettek egy-egy fürdőzéshez való ruhadarabot, karjaiba vette Ashleyt akivel együtt ugrottak a medencébe.

Tom, Liz és Peter is követték a példájukat, majd mint a kisgyerekek kezdtek el játszani, még Liz és Peter is, akik egy kicsit idősebbek voltak.

- Nagyon arra hajtasz, édes, hogy őrületbe kergess - ült mellém, és zárt a karjaiba Rob.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz - adtam az ártatlan, miközben egy csókért hajoltam felé.

Miközben teljes nyugalommal ízlelgettük egymás ajkait, csak arra lettem figyelmes, hogy életem szerelme a karjaiba vesz, és Kellanék példáját követve mi is a medencében kötöttünk ki.

Végignézve magunkon, olyanok voltunk a vízben, mint a gyerekek. De nem is baj, jó így kikapcsolódni, és a barátainkkal lenni.

Kicsit távolabb úsztam Robtól, aki pillanatok alatt utolért, és a karjaiba zárt, majd ajkait az enyémre tapasztotta.

Kezei a víz alatt indultak felfedezőútra a testemen, amitől a kellemes vízben úszkálva is a borzongás futott végig rajtam.

Ujjai a bikini alsóm szegélyénél kőröztek, mikor megszólalt a fejemben a vészcsengő, hogy ezt talán mégsem itt kellene.

- Mit művelsz?

- A te hibád, kívánlak - suttogta a fülembe, miközben ajkai a nyakamra vándorolva ingereltek.

- Hé, fiatalok, felforr a medence vize, legalább egy kicsit bírjátok ki, még itt vagyunk - pillantott ránk kaján vigyorával Kellan.

Szerelmemből egy csalódott sóhaj tört fel, amiért ezt abba kellett hagynunk. Én azonban biztosítani akartam, hogy ennek itt nincs vége.

Eddig karjait ölelő kezem a víz alá merült, és végigsimítottam már vágyódó testrészén, és a fülébe suttogtam.

- Én is kívánlak. Csak egy kicsit bírd ki, és a tiéd vagyok - mondtam, majd nyelvemmel végigsimítottam a nyakán, újabb csak számomra hallható sóhajt kicsalva belőle.

- Te tényleg egy boszorkány vagy - mosolygott rám, mikor elúsztam mellőle, és kimásztam a vízből.

Nyilván neki több időre volt szüksége, hogy csillapítsa a vágyait, mielőtt kilép a medencéből.

Ő jött ki utoljára, amit persze Kellan és Tom nem hagytak poénok nélkül.

Egy-egy törölközőbe csavartunk magunkat, majd rávetettük magunkat a vacsorára.

- Mi lenne, ha holnap házon kívül buliznánk? - kérdezte Kellan.

- Király ötlet, tesó. Gondolom, itt is van törzshely - kérdezte Tom.

- Naná, hogy van. Srácok?

- Felőlem oké, úgysem forgatunk olyan sokáig - pillantott rám kérdően Rob.

- Miért is ne? - mondtam.

- Akkor ezt megbeszéltük.

Miközben beszélgettünk még egy kicsit, elég sokszor akadt össze a tekintetem egy vággyal teli szempárral. Robéval.

- Azt hiszem, én, ha lehet, visszavonulok, kicsit elfáradtam - kacsintott Tom Kellanra, aki rögtön vette az adást.

- Igen, szerintem mi is megyünk, gondolom Robék is fáradtak - mondta Kellan vigyorogva.

- Igen, biztos azok - vigyorgott Tom is, és persze tudtunk, mire megy ki ez az egész. Hogy kettesben hagyjanak bennünket.

- Akkor holnap találkozunk - köszöntünk el egymástól.

Robék előtte megbeszélték, hogy elkísérik őt Tommal a forgatásra, és mivel ő valamivel hamarabb végez, utána átjönnek hozzám.

Ismét nem rajongtam az ötletért, hogy Rob lásson dolgozni. Igaz, a kényes jelenten már túl vagyunk, de holnapra lesz még egy két romantikusabb jelentem Mike-kal.

- Megmutatom a szobád - fordultam Tom felé, miután Kellanék elmentek.

Annyiból jó volt, hogy a vendégszobák kissé távolabb voltak a miénktől, így talán semmi olyasmit nem hallhat majd, amit nem kellene.

- Köszi, srácok, akkor holnap. Nektek pedig szép estét - kacsintott ránk, majd elvonult a szobájába.

Még szinte magára sem csukta az ajtót, Rob máris maga felé fordított és a karjaiba kapott.

- Látom, nem bírod türtőztetni magad - mosolyogtam a türelmetlenségén.

Meglepetésemre nem a szobánk, hanem ismét a medence felé indult velem.

- Jobb lenne a szobába menni, ha Tom véletlen…

- Ne aggódj, Tom nem fog zavarni - mosolygott rám, majd velem a karjaiban sétált a medencébe.

Testünket körül ölelte a kellemes víz, miközben pillanatok alatt szabadultunk meg a felesleges ruhadarabjainktól.

Ajkaink szenvedélyes táncot jártak, miközben szerelmem ujjai egyre lejjebb kalandoztak a testemen.

Először melleimen éreztem érintéseit, majd fenekembe markolva vont még közelebb magához. Éreztem ágyékomnak nyomódó férfiasságát, így nem haboztam közénk nyúlni, és simogatni, ezzel egyre hangosabb sóhajokat kicsalva belőle.

Ujjai a fenekemről a lábaim közé tévedtek, ahol ő is viszonozta a simogatásaimat, amivel egyre jobban az őrület határára sodort.

Közben csókjainkkal próbáltuk elfojtani kéjes hangjainkat, kisebb-nagyobb sikerrel.

Egyre jobban űztük egymást a mindent elsöprő orgazmusig, ami szinte egyszerre hurrikánként csapott le ránk, és amit forróbbnál forróbb csókokkal köszöntöttünk.

Kissé lenyugodva az imént átéltektől, ismét megragadtam szerelmem tettre kész vágyát, majd habozás nélkül magamba vezettem.

Szinte egyszerre nyögtünk fel testünk egyesülésének kéjes pillanatában.

Először lágyan ringatózva mozogtunk a víz lágy hullámaival, miközben vággyal és szenvedéllyel teli csókjaink inkább szerelmesebbe csaptak át.

A kissé lassúnak talált tempón gyorsítottunk, miközben Rob ujjai a testemen kalandoztak, míg én a víz által szabadon hagyott nyakát harapdáltam, édesebbnél édesebb hangokat kicsalva belőle.

Néhány őrjítő lökéssel az egekbe repített mindkettőnket, majd szorosan magához ölelt, és így eggyé válva, egy szál semmiben vitt ki a medencéből a szobánkig, ahol tovább szerettünk egymást egész éjjel.



/Rob/



Szerelmemmel a karjaiban ébredtem ismét, egy csodás éjszaka után. Csak reméltem, hogy Tom volt annyira tapintatos, hogy nem nagyon kukkolt a medence felé. Abban nem voltam biztos, hogy nem hallott semmit, csak reméltem.

Óvatosan másztam ki az ágyból, hogy fel ne ébresszem Kristent, és hogy reggelit készítsek.

Persze, Tom is pont ma reggelt kelt ilyen korán, pedig általában igen későn kel. Az arcáról pedig nem hiányozhatott a már Kellantől is megszokott kaján vigyor.

- Helló haver. Gondolom, egy kis energiapótlásra van szükségetek.

Ezt inkább elengedtem a fülem mellett, de persze volt még néhány ilyen beszólása.

Miközben őt hallgattam, reggelit készítettem Kristennek. Tálcára pakoltam, majd Tomot a poénjai helyett inkább öltözni küldtem, hogy később indulni tudjunk, ha el akar kísérni a forgatásokra.

Szerelmem rögtön ébredezni kezdett a friss kávé illatára, majd letettem a szekrényre mellé egy tálcát, hogy egy csókkal ébreszthessem.

Ő azonban másképp gondolta, szó szerint magára rántott, és úgy csókolt meg.

- Jó reggelt - köszöntem neki.

- Neked is.

Amint megpillantotta a reggelit, mosoly ült ki az arcára. Szorosan hozzám bújt, magához vette a tálcát és közösen fogyasztottuk el a reggelit, ami után kissé nehezen másztunk ki az ágyból.

Egy igencsak kellemes reggeli zuhanyzás után mindketten felöltöztünk, és csatlakoztunk a nappaliban ránk várakozó Tomhoz. Aki már nem volt egyedül.

A lányok, Ashley és Liz érkeztek meg igencsak korán.

- Gondoltuk, ha nem baj, akkor mi téged kísérünk el - pillantottak Kristen felé a lányok.

- Dehogy baj, örülök nektek.

- Hát még én, legalább Mike remélhetőleg nem mászik rád - morogtam magamban, de persze ők is hallották.

- Ezt már megbeszéltük - bújt oda hozzám Kristen.

- Tudom, ne haragudj. Szeretlek.

- Én is téged - válaszolta.

Nehezen, de elengedtem őt a lányokkal, én pedig Kellanal és Tommal indultam a forgatásokra.

Amint megérkeztünk, mint általában már a nyakamon csüngött Emilie. Azonban váratlan dolog is történt…




/Kristen/



A lányokkal amint a forgatásra értünk, rögtön odajött hozzám Mike.

Már egyszer elmentem vele, de ismét bepróbálkozott egy vacsorameghívással, amit az ő nagy bánatára ismét visszautasítottam.

A lányok nagyon várták, hogy dolgozni lássanak, de talán egy kissé feszélyezve éreztem magam amiatt, hogy ők is látnak, bár szerintük semmi okom rá.

Délelőtt csak kisebb jelenteket vettünk fel, pedig reméltem, hogy felvesszük a még Mike-kal közös jeleneteket, mielőtt Robék értünk jönnek.

Tudom, hogy hiába is próbálná tagadni, még mindig zavarná a dolog. Azonban nem volt szerencsém.

Ebédszünet után, amint visszaértünk a forgatásokra, David engem és Mike-ot hívott, hogy mi következünk felvenni a jelentünket, amiben Mike, vagyis a karaktere, ismét szerelmet vall nekem, és szerelmes csókokat váltunk.

Be kell valljam, nem túlságosan dobott fel a gondolat, hogy vele kell csókolózzak, hacsak a kamerák előtt is.

A kedvemen pedig az is rontott, hogy Rob és a fiúk szinte pont ekkor toppantak be.

A legjobbkor - gondoltam magamban, és pont a lányokra pillantottam.

- Hát tudják, hogy kell időzíteni, de nyugi, remélem, vissza bírja fogni magát - pillantott Ashley Robra.

Akinek rögtön lehervadt az arcáról a mosoly, amint meglátta Mike-ot, és amint megtudta milyen jelentet veszünk fel.

Azonban igyekeztem elterelni a figyelmét, amíg volt pár percünk a kezdésig. Ezt egy igencsak szenvedélyes csókkal próbáltam, vagyis inkább eléretem.

Magunkon éreztem szinte mindenki, köztük Mike figyelő tekintetét is. Nem is tévedtem, szinte mintha irigykedve pillantott volna ránk.

- Alig várjuk, hogy láthassunk, csajszi - vigyorgott rám Tom. - Te meg nyugi, tesó, a csaj imád téged - kacsintott Robra.

- Akkor is idegesít - morogta neki vissza Rob, amin én már csak mosolyogtam.

David felvételre hívott bennünket, így egy utolsó csókot lopva szerelmemtől a kamerák elé léptem, ekkor még nem is sejtve- miket tartogat a következő néhány perc számunkra, és hogy mik történtek Robékkal az ő filmje forgatásán…





Tessék komizni :)

2010. december 15., szerda

38.fejezet

Sziasztok! Itt is a mai friss. Kivételesen ez a fejezet Rob szemszög lett, remélem ennek is örültök és tetszeni fog. Mivel mostanság sajnos a munkám miatt elég kevés friss volt amit a héten igyekszek kissé behozni mert szabin vagyok. Szóval a héten lesz még két friss. Pénteken és vasárnap, mert szombaton pesten leszek a csajokkal (L). Köszönöm Szilemnek a hipergyors javítást (L). Nektek pedig jó olvasást, és köszönöm szépen a komikat az előző fejezethez. Persze ide is várom a véleményeket. Pusszantás.





38.fejezet



/Rob/



A szerelmemmel töltött fantasztikus éjszaka után egy kevésbé szép reggelre ébredtünk. Vagyis én ébredtem arra.

Ugyanis neki ma lesz forgatása. Nem is akármilyen jeleneteket vesznek fel.

Ő tegnap inkább nem nézte végig, amint nekem a kamerák előtt kellett szeretkeznem Emilie-vel. Azt nem tudom, én képes leszek-e végignézni, ahogy ő ma ugyanazt teszi Mike-kal.

Azt sejtem, hogy Mike minden alkalmat meg fog ragadni, hogy feldühítsen, és nem tudom, képes leszek-e megállni, hogy ne menjek neki.

Hogyha csak színjáték is, de végignézzem, amint Kristen csókolja, öleli és szeretkezik vele. Ő még sosem csinált ilyet, ez az első filmszerepe, és pont egy ilyen alakkal került össze, mint Mike.

Nem tudom miért, hiszen mikor mindketten belevágtunk ezekbe a filmekbe, megbeszéltük Kristennel, hogy nem fog a kapcsolatunk rovására menni. De valamiért mégis úgy érzem, ez a két film lesz a vesztünk.

És hiába nem akarok gondolni sem erre, ezek a rossz megérzések nem hagynak nyugodni. Őt nem akarom ezzel idegesíteni, elég, ha én aggódok emiatt.

Benne megbízom, hisz az életemnél is jobban szeretem őt, de a partnereinkben, sem Emilie-ben sem Mike-ban egyáltalán nem bízom.

Ha csak egy kis időre is, félretettem a borús gondolataimat, majd édes csókkal ébresztettem szívem hölgyét.

- Jó reggelt - nézett rám csillogó szemekkel. - Ha nem baj, akkor Liz és Ashley is eljönnének ma megnézni - szólalt meg amint elszakadtunk egymástól.

- Persze, hogy nem - válaszoltam.

Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak emiatt jönnének a lányok. Hanem inkább rám vigyázni, nehogy Mike-nak essek, ha az a bizonyos jelent lesz.

De nem volt ellenemre, sőt, jobb is, így talán nem veszítem el a fejem.

Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, majd egy közös zuhanyzás és reggeli után úton is voltunk a stúdióba, ahol a lányok már vártak ránk.

Kris épphogy köszönt Lizéknek, David már el is rabolta őt.

- Nyugi, nem lesz semmi baj - próbált nyugtatni Ashley, nem sok sikerrel.

A félelmeim ismét a felszínre törtek, amint megláttam Mike önelégült képét, és utána csatlakozni a jelenthez a szinte meztelen, csak egy kis semmit nem takaró köntösben szerelmem.

Hatalmasat nyeltem a látványtól, amint szemeimmel végigpásztáztam csodás testét.

- Szeretlek, és csak erre gondolj, ez csak egy szerep - lépett oda mellém egy Kristen, majd egy igencsak forró csókkal lepett meg.

Tudtam, hogy igaza van, és megpróbáltam csak az előbbi szavaira gondolni, majd eleresztettem.

Mike arcáról pedig még mindig letörölhetetlen volt a vigyor, de ezen szívesen változtattam volna.

Amint elkezdődött a felvétel, értettem meg, mit érezhetett Kristen tegnap.

Elemi erővel csapott le rám a mérhetetlen féltékenység, amint Mike-kal csókolózásba kezdtek. És ez még csak a kezdet volt.

Szép lassan lekerültek a ruhák róluk, majd az ágyban kötöttek ki, ahol elég hevesen estek egymásnak. Legalábbis a szerepük szerint, de mintha Mike ezt túlságosan is jól játszotta volna.

Ökölbe szorított kezekkel néztem végig, ahogy Kristen simogatja és csókolgatja, és szerintem nem csak nekem tűnt fel, hogy elég szépen beindult az én szerelmemre. Sejtettem, hogy nem lesz egy nagy élmény ezt látni, de ez aztán túltett mindenen.

Újra előbújtak belőlem a régi érzések, a félelmek, mikor azt, akit régen szerettem, vagy azt hittem, hogy szeretem, Mike miatt vesztettem el.

Abba belehalnék, ha Kristent is elveszíteném.

Egy dolognak örültem csak most. Hogy elég jó, sőt tökéletes lett a jelent, így csak egyszer kellett felvenni.

Mike-nak viszont nem volt akkora szerencséje, ugyanis túl soká szorongatta Kristent a karjaiban, így nem sok kellett, hogy én magam tépjem le a karjait, amivel szerelmem szorongatta magához.

Amint vége lett a jelentnek, Kristen rögtön magára kapta a köntösét, és hozzám igyekezett.

- Sajnálom…

- Semmi baj, tényleg nem volt könnyű, de végre vége van - suttogtam neki, miközben magamhoz öleltem.

Imádom őt, mindennél jobban szeretem, de egy dolog volt, amire most képtelen voltam.

Hogy megcsókoljam őt. Még a gondolatától is dühbe gurultam, mikor felidéztem, hogy pár pillanattal ezelőtt még Mike csókolgatta.

Szerelmem is érezhette tétovázásom, mert kibújt a karjaimból, majd az öltözője felé iramodott.

- Azt hiszem, most megbántottam.

- Valamilyen szinten megértelek, hisz az előbb még egy másik pasit csókolt, nem is akárkit, pont Mike-ot, de nem az ő hibája, és ez csak egy szerep. Vele nem fog ugyanaz megtörténni, mint régen - mondta Ashley.

- Menj utána - parancsolt rám szinte Liz, de nem is tétlenkedtem sokáig, utána indultam.

Megszaporázva a lépteimet siettem Kristen öltözője felé, ahonnan megdöbbenésemre Mike lépett ki fülig éri vigyorral a képén.

- Tied a pálya haver - vágta a képembe, és nálam ekkor szakadt el a cérna.

Kristen előtt teszi a szépet, de amint ő nem látja, ugyanaz az érzéketlen idióta lesz, aki mindig is volt.

A karjánál fogva a falhoz vágtam őt, és egyből nem volt olyan széles a vigyora.

- Jobb, ha messziről elkerülőd őt - sziszegtem a képébe.

- Majd ő eldönti, mit akar. Ki tudja, talán hamarosan őt is elveszem tőled.

- Azt csak szeretnéd. Keress egy magadhoz illő nőcskét, akikhez szoktál, és őt felejtsd el, ha nem akarod megjárni - vágtam hozzá, majd elengedve ellöktem az utamból.

Dühösen léptem be Kristenhez, aki szomorú szemekkel pillantott rám a kanapén ülve.

- Sajnálom. Tudom, hogy hülyén viselkedtem, de megőrjít, amikor hozzád ér ez a mocsok - borultam le elé a földre.

- Ő csak barátkozni akar. És ez csak egy szerep. Tudod, hogy csak téged szeretlek - mondta.

Persze, ő el is hitte, amiket az a szerencsétlen összehordott neki.

- Nem megbántani akarlak, de ő tőled is ugyanazt akarja, mint minden nőtől, vagy azoktól, akik fontosak nekem. Lefektetni és elvenni tőlem.

- Tudom, hogy mit tett, de már nem hiszem, hogy olyan lenne.

- Akkor te nem az igazi oldalát ismered.

- Csak barátok vagyunk, ha az lenne a szándéka, amit te mondasz, engem akkor sem érdekel. Az egyetlen, aki fontos nekem, az Te vagy.

- Ne haragudj - kértem ismét, majd előtte ülve a fejem az ölébe hajtottam.

- Nem haragszom, de ígérd meg, hogy többet nem fogunk ezek miatt veszekedni és hasonlók.

- Megígérem, szeretlek.

- Én is téged - viszonozta vallomásom Kristen.

Felhúzott magához a kanapéra, majd szemből az ölembe helyezkedett.

Nem haboztam levenni a köntöst róla, hogy én élvezhessem ki az öleléseit, a csókjait és a simogatásait.

Pillanatok alatt szabadítottam meg a testét takaró apró fehérneműtől, majd én is ledobáltam magamról a felesleges ruhadarabokat, majd testünk végre meztelen valójában simulhatott egymáshoz.

Forró csókokat váltottunk, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be.

Elszakadva szerelmem finom ajkaitól nyakára hintettem csókjaimat, miközben ujjaim abbahagyták derekának cirógatását, hogy nőiességének tüzes barlangjában temetkezhessenek.

Csókjainkkal próbáltam elnyomni Kristen édes hangjait, amit ujjam által okozott örömei csaltak ki belőle, miközben pihekönnyű érintéseit magamon éreztem.

Kettőnk közé fúrta kezeit és a kezébe vett. Egy halk morgás szakadt fel a torkomból, amint elkezdett mozogni rajtam, és arcomat a nyakába fúrva próbáltam én is elnyomni a belőlem kikívánkozó hangokat.

Az én ujjaimnak és az ő kezének hála, szinte egyszerre léptük át a mennyország kapuját.

Édes csókban forrtunk össze, majd szerelmem kissé megemelkedett, és magába vezette merev férfiasságom.

Egyszerre nyögtünk fel az édes, ám kéjes érzéstől, amit testünk újra egyesülése okozott.

Először őrjítően lassan mozgott rajtam, majd feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, ami neki sem volt ellenére.

Ajkaimmal eközben melleit kényeztettem, egyre több édes sikolyt és sóhajt kicsalva belőle, és amit reméltem, hogy csak én hallok.

Néhány utolsó, de őrjítő lökéssel ismét egyazon időben léptünk a testi gyönyörök édes világába, amit egy mindennél édesebb és szerelmesebb csókkal üdvözöltünk.

Apró csókokat váltva próbáltuk lenyugtatni felhevült testünk.

Szinte fáztam, amint Kristen lemászott rólam.

Nemcsak ezeknek a perceknek köszönhetően, de tudtam, és biztos voltam benne, vagy inkább remélem, hogy ez sosem fog megváltozni, és hogy az a csodás nő mindig is csak az enyém lesz.

Megbűvölve figyeltem, amint magára veszi a következő jelentéhez szükséges ruhákat, majd én is felöltöztem.

- Nagyon szeretlek, belehalnék, ha elveszítenélek - vontam magamhoz mielőtt kiléptünk volna.

- Soha nem fogsz elveszíteni, és én is nagyon szeretlek téged - nézett a szemembe csillogó szemekkel, majd megcsókolt.

Minden egymás iránt érzett érzésünket belesűrítettük ebbe a csókba, majd ha kelletlenül is, de kiengedtem a karjaiból, és kézen fogva mentünk vissza a következő felvételre.

A lányok mosolyogva szemlélték, hogy minden rendben van köztünk. Mike már kevésbé.

Gondolom, abban reménykedett, hogy sikerül összeugrasztania bennünket, de igencsak nagy csalódást kellett okoznunk neki, mert ez nem sikerült neki. És remélhetőleg soha nem is fog.

Egy utolsó csók, és szerelmem ismét a helyére lépett.

Annyi jó dolog volt már csak benne, hogy a továbbiakban egyelőre nem nagyon volt jelente Mike-kal. Ő bizonyára sajnálta is ezt.

- Örülök, hogy minden rendben van, egy ilyen miatt nem éri meg veszekednetek.

- Most már én is tudom, és én is örülök, hogy mindent megbeszéltünk.

Egy igencsak kiborító nap után a forgatás végén elköszöntünk mindenkitől, Lizéktől is, majd hazafelé indultunk.

Az elkövetkezendő néhány nap, ami a forgatásokat illeti, zökkenőmentesen telt.

Krist néha a lányok kísérték el helyettem, mert sokszor egyszerre forgattunk, velem pedig Kellanék jöttek el.

A forgatásokkal nagyon jól haladtunk, de volt valami, ami miatt nem vártam a végét.

A promóciós utak.

Igaz, én és Kris is csak itt, Amerikában tervezett promózáson veszünk részt, de erre egyelőre még gondolni sem akartam.

Mivel nagy bánatunkra szinte egyazon időben lesz a bemutatója a kettőnek, még arról sem lehetett szó, hogy elkísérjük egymást.

De a lányok erre is találtak megoldást. Mivel sem Ash, sem Liz nem forgatnak, ők elkísérik majd Krist, mivel még ez nagyon új lesz neki.

Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha ő is híres lesz. Ahogy engem minden nő, úgy akarja majd őt is minden férfi. Ennek még a gondolata is az őrületbe kergetett.

Már a média is megszokta, hogy együtt vagyunk, ez már nem olyan nagy újdonság nekik az elejéhez képest, amikor kiderült, hogy van valakim.

Majd akkor lesz ez ismét nagy durranás, ha bemutatják Kristen filmjét is.

De a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak, és együtt minden sikerülni fog.

Hála az égnek az utóbbi napok mondhatni Mike és Emilie mentesek voltak.

Na igen, bár egyszer Kristen azzal a hírrel jött haza, hogy Mike ismét vacsorázni hívta, amire ő persze nemet mondott.

Igaz, semmit sem tilthatok meg neki, hisz azzal találkozik, akivel akar, de megnyugtatott, mikor mondta, hogy esze ágában sincs vele menni.

A promózások miatt ez viszont úgyis elkerülhetetlen lesz. Még egyelőre bele sem merek gondolni, hogy Mike-kal ketten együtt utaznak el.

Csak az nyugtat meg, hogy végül is nem lesznek kettesben, hisz a rendező és mások, többek között a lányok is velük lesznek, akik nem adják meg az esélyt Mike-nak, hogy rámásszon Kristenre.

És mi tagadás, ami az én partneremet, Emilie-t illeti, ő sem egy ártatlan bárány. Ő is elég rámenős, de hála az égnek, nem annyira, mint Mike, és nem is szeretném, ha Kristen miatta idegeskedne.

Persze őt sem dobja fel a gondolat, hogy akár csak egy kis időre is el kell majd váljunk egymástól a forgatások után, de ezeken muszáj részt vennünk.

Utána pedig, ha véget értek ezek a kötelező megjelenések, mindketten ismét haza akarunk menni egy kicsit a családunkhoz, és elbújni a világ elől.

Ami a családunkat illeti, szinte naponta beszéltünk velük. Krisnek és nekem is nagyon hiányoztak, de elég sűrűn beszélünk velük, és mindketten nagyon várjuk már, hogy ismét láthassuk őket.

Bár sajnos Kristen szüleit egyelőre fogva tartja a munka, de anyuék felvetették az ötletet, hogy ha csak egy hétvégére is, meglátogatnának minket.

- Annyira jó lenne, szívem, ha az én szüleim nem is, de nagyon örülnék, ha Claire-ék el tudnának jönni.

- Akkor szólok nekik, hogy benne vagy.

- Ezt meg sem kellett volna kérdezned, alig várom, hogy lássam őket - bújt a karjaimba Kristen.

- Tényleg, Tom is ma érkezik, nem?

- Igen, nemsokára megyek Kellanékért, és kimegyünk elé.

- Oké. Addig mi a lányokkal elmegyünk bevásárolni, mire ti megjöttök.

- Oké, édes - csókoltam meg életem értelmét.

Míg szerelmem felöltözött, addigra megjött Liz és Ashley, karöltve a fiúkkal.

- Végre, tesó, mehetünk már? - kérdezte Kellan.

- De fel van pörögve valaki - mondtam.

- De mennyire, alig várom, hogy Tom barátunk is megérkezzen. Ma kissé szolidabb, de holnap egy nagy bulit csapunk, mondjuk a klubban?! - mondta, de inkább kérdésnek hangzott, de mindenki örömmel ment bele.

Én még beszéltem anyuékkal, akit ismerve, mivel a jövő hét végén akkor ők jönnek el hozzánk, szerintem máris nekilátott csomagolni.

- Szívem, anyuék a jövő héten jönnek - szóltam be Krisnek a hálóba.

- Annyira örülök - jött ki, és szinte a karjaiba ugrott.

- Én is nagyon - válaszoltam és megcsókoltam.

- Remélem Nickékről is hoznak valami jó hírt - mondta kedvesem.

- Biztos vagyok benne - mosolyogtam rá.

- Oké, szerelmesek, ne várassuk meg Tomot, később ráértek enyelegni. Majd jövünk, édes - fordult Kellan Ashleyhez és megcsókolta.

- Jók legyetek - öleltem még magamhoz Krist, és egy utolsó csókot váltva nehezen elszakadtam tőle.

Kocsiba pattantunk Kellanal és Peterrel, majd a reptér felé mentünk, hogy Tom barátunk elé menjünk, akit ismerve, na meg persze- ha ők ketten összekerülnek Kellanal, igencsak bulis és izgalmas napok elé nézünk.

És a gondolat, hogy a szüleim, hacsak egy hétvégére is, meglátogatnak minket, nagyon boldoggá tett, és Kristent is.

Akit, igaz, csak most engedtem el, de máris hiányzott. Ha lehetne, a nap 24 órájában a karjaimban tartanám, és soha nem ereszteném el.

Ekkor még nem sejtettem, sem én, sem ő, hogy talán már nem is olyan sokáig tart a boldogságunk, ugyanis, mint mondani szokták semmi sem tart örökké, ahogy a mostani boldogságunk sem, és hogy várnak még nehéz idők ránk és a kapcsolatunkra, de csak remélni tudtam, hogy együtt mindent képesek leszünk megoldani, és egyenlőre csak a jelenre gondolunk, és csak élvezzük a boldogságot és a szerelmet amit a sorstól kaptunk......




Várom a véleményeket :)

2010. december 7., kedd

37.fejezet

Sziasztok! Ezer bocsánat a sok késésért, de itt is a fejli :). Hatalmas pusszantás Szilemnek (L). Nektek pedig jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.




37.fejezet


/Kristen/


Miután mindent sikerült tisztáznunk Robbal, egy ilyen felejthetetlenül csodás éjszaka után jó volt úgy ébredni, hogy tudom, mellettem van, és hogy minden rendben van köztünk.

De ennek nem mindenki örült ennyire.

Ma Rob nem forgatott, így engem kísért el. Mike rögtön meg is jegyezte, hogy kibékültünk. Persze azt sem bírta ki, hogy ne idegesítse Robot a tegnap esti vacsoránkkal, és a legyünk barátok dologgal.

Ez láthatólag nem volt éppen szerelmem kedvére, és tudtam, hogy emiatt még lehet egy kis nézeteltérésünk, de reméltem, hogy nem lesz mérges rám emiatt.

Végül is nem tilthatja meg kivel barátkozzam, én sem zárhatom el Emilie-től.

Végül is egyelőre Rob semmi olyat nem láthatott a forgatáson, ami kiverte volna nála a biztosítékot. De ez nem lesz mindig így.

Néhány nappal később két számunkra igencsak nehéz nap elé néztünk.

Rob Emilie-vel forgatott, én pedig másnap Mike-kal. És nem is akármit. A filmjeink szex jeleneteit szinte egy azon nap vettük fel. Rob az egyik, én a másik nap.

Rob volt először. Nem szívesen láttam őt más nő, főleg nem Emilie karjaiban. Már a csókolózós jeleneteiktől is a hideg rázott ki, így ettől szinte féltem.

Rob persze próbált megnyugtatni, hogy semmi okom emiatt aggódni, hogy ez csak egy film, de ez engem akkor sem nyugtatott meg. Sőt, inkább arra kért, ha ennyire zavar, ne nézzem végig.

Valamiért, nem tudom mi vett rá, de mégis látni akartam. Nem azért, mert ellenőrizni akarom, mit vált ki belőle egy másik nő.

Benne tökéletesen megbízom. Csak Emilie-ben nem, aki már nem egyszer mászott rá Robra.

Végig szerelmem mellett voltam, amint megérkeztünk. És egyre idegesebb is lettem.

Robot és Emilie-t felkészítették a jelenetre, majd amint elhangzott a felvétel, szinte máris megbántam, hogy ezt látni akartam.

Hiába tudtam, hogy Robnak igaza van, és ez csak színjáték, mégis rettentő féltékeny lettem. Látni őt vele csókolózni, ahogyan ölelgeti a szinte meztelen Emilie-t, aki láthatóan nagyon is élvezi a helyzetet.

A szerepük szerint is egyre jobban belemelegedtek a dologba. Nálam itt szakadt el a cérna.

Nem mondom, hogy rohanva, de igen sietősen jöttem ki a teremből, és az épületből is. Azt hiszem, többet is láttam, mint kellett volna.

Tudtam, hogy ez csak a szerepe miatt van, és hogy nem csalna meg ezzel a nővel és senkivel, de mit tehetnék. Egyszerűen majd megölt a féltékenység látni őt egy másik nő karjaiban, hogy őt ölelte és csókolta, ha csak eljátszva is.

Ahogy kiléptem a friss levegőre, kissé kitisztult a fejem. Részben ezek után megértettem Robot, miért zavarja annyira őt Mike.

A stúdió területén volt egy kis kertes rész, ahová mondhatni elbújtam, amíg vége nem lesz a forgatásnak.

Olyan sokáig nem kellett egyedül lennem, mert nem sokkal később szerelmem ült le mellém, és vont magához.

- Mondtam, hogy jobb lenne, ha nem látnád. Sajnálom.

- Én is. Csak nagyon nehéz volt látni téged vele…

- Tudod, mit mondtam erről. Ez csak egy szerep - mondta, majd felém hajolt egy csókért, de nem tudom miért, elhajtottam a fejem.

Akaratlanul is arra gondoltam ebben a pillanatban, hogy nem olyan régen még Emilie-t csókolgatta.

- Ma emiatt meg sem fogsz csókolni?

- Ne haragudj, csak…

- Ezt megbeszéltük. Ha te ennyire kiborultál emiatt, bele sem merek gondolni a holnapi napba - mondta.

- Erre most én is csak azt mondhatom, amit te nekem. Csak téged szeretlek, és ez csak egy szerep.

- Igen, de az az idióta totál megőrül érted, le sem veszi a szemét rólad, még akkor is van képe a nyálát csorgatni utánad, mikor én ott vagyok.

- Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Az egyetlen, aki érdekel, akit imádok és szeretek, az te vagy - mondtam szerelmemnek, majd most én hajoltam felé hogy végre élvezhessem azt, ami csak engem illett. Az Ő csókját.

Rob készséggel teljesítette a kívánságom, és levegőhiányunkig csókoltuk egymást, mire a végére már ölében kötöttem ki.

- Szeretlek - súgtuk egymásnak, egy szerelmes csók kíséretében.

Hirtelen megpillantottam Emilie-t aki a bejárat felöl meglátott bennünket. Rögtön mosoly ült ki az arcomra, látván milyen arcot vágott, majd boldogan bújtam vissza szerelmemhez.

- Legalább tudja, hol a helye - gondoltam magamban.

Délután mikor hazaértünk, Rob szólt, hogy mit szólnék, ha áthívná a srácokat.

Egy ilyen nap után csak örültem egy kis kikapcsolódásnak, így örömmel mentem bele.

- Ha itt lesznek, lesz egy klassz hírem is - mondta szerelmem, miközben a konyhában ügyködve próbáltunk valami vacsorát készíteni.

- Nekem legalább elárulhatnád.

- Bírd ki estig szívem, klassz napoknak nézünk elébe, biztos jó buli lesz - mondta, ezzel még kíváncsibbá téve.

De sajnos akármilyen módszerhez folyamodtam semmit sem tudtam kiszedni belőle. Nem akarta elárulni, míg nem jönnek Kellanék, de már csak azért is vissza akartam vágni neki.

És ebben a lányok segítségét kértem.

- Na mi a pálya, fiatalok? - köszönt nekünk Kellan.

Köszöntünk egymásnak, majd a nappali helyett a kis kerti ebédlő részen terítettünk, így a csodás estét ott élveztünk.

- Ti beszélgessetek, mi a lányokkal egy kicsit félrevonulunk - pillantottam az említettek felé, aki érdeklődő pillantásokat vetettek felém, majd velem jöttek a hálóba.

- Nekünk sem mondott semmit Rob, csak, hogy van egy jó híre - mondta Ashley.

- Gondoltam, megkísérlem mekkora az önuralma a drágámnak - mosolyogtam ördögien.

- Óóó, akkor a legjobbakhoz fordultál. Azt hiszem, ezen tudunk segíteni - vigyorgott Liz is, majd a gardrób felé vettük az irányt.

Mivel a csodás időnek köszönhetően Nikkiék sem voltak túlöltözve, én viszont nem voltam ezek ki szűk miniruhák híve, így ezzel még magam is megleptem.

Kiválasztottunk egy igen dögös darabot, ahogy a lányok hívták, majd belebújtam.

- Csodásan festesz, Robnak még a szava is eláll - mondta Liz.

- Azt remélem is.

- Akkor nem fogunk csodálkozni, ha Rob leteper egy eldugott sarokban, ha nem látunk - mosolygott Ashley.

- Tisztára mintha Kellant hallottuk volna - mosolygott Liz.

- Hát néha ragad rám az én mackóm stílusából - mondta Ashely, majd ideje volt csatlakozni a fiúkhoz.

A lányok segítettek a konyhából az italokat és ételeket kivinni, majd a fiúk felé indultunk.

Rob pont háttal ült nekem, de Kellan füttyszói hátrafordult, és még a sört is félrenyelte amint megpillantott.

Mi tagadás ez hízelgően hatott rám. A szemében mérhetetlen vágyat láttam, és épp ez volt a cél. Az őrületbe kergetni őt, és ha jól látom, ez bevált. Szinte felfalt a szemével. De be kell valljam, ezek hatására mérhetetlenül kívántam őt.

De mivel nem voltunk egyedül, ezzel még várnunk kellett, és ahogy a lányok mondták, kíváncsi vagyok ,meddig bírja.

- Ejha - kacsintott rám Kellan.

- Csak óvatosan - szólt rá Rob.

- Nyugi, az én szívem csücske itt van velem - húzta magához Kellan egy csókra Ashleyt, aki boldogan bújt az ő nagy macijához.

- És tudtok valamit Nikkiékről? - kérdeztem.

- Nagyon jól megvannak, a hangjából is csak árad a boldogság. De hamarosan nekik is dönteniük kell. Nikkinek hamarosan vissza kell jönnie forgatni - mondta Liz.

- Remélem, jól döntenek, és nem szakadnak el egymástól - mondtam.

- Azt én is. És jó lenne. ha Nick is ideutazna - mondta Rob.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, de már csak direkt is a lányok mellé ültem, kissé messzebb Robtól, amit ő nem nagyon díjazott.

- Megyek, hozom a desszertet - álltam fel, és indultam a konyha felé.

Ekkor döbbentem rá, milyen szerencse, hogy kellő hallótávolságon belül van a konyha, elég messze a kerttől.

Háttal álltam, mikor Rob hirtelen mögöttem termett, maga felé fordított és szó nélkül tapadt ajkaimra.

Heves csókját lehetetlenség volt nem viszonozni, miközben leült egy székre engem is magával húzva.

Az ölében ülve a ruhám szinte a derekamig gyűrődött, és jelen pillanatban az sem érdekelt, ha a barátaink látnak meg minket ilyen helyzetben.

Semmi más sem akartam, csak Őt.

- Akarlak, most - mondta határozottan, miközben ajkaival a nyakam szívogatta.

- Tudom - mosolyogtam.

- Te kis boszorkány. Örülj, hogy eddig kibírtam. Nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne ott mindenki előtt már az asztalnál vessem rád magam. Gonosz dolog volt, ezért még kapni fog - mosolygott most ő rám ördögien, ám vadító szexi mosolyával.

- Már alig várom - mormoltam, miközben nyelvemmel a nyakán simítottam végig, amibe beleremegett.

Mivel letépni nem téphette rólam, pillanatok alatt szabadított meg a ruháktól, majd őt is a közénk álló még zavaró nadrágjától, majd miután pillanatok, és csupán néhány érintéssel képesek voltunk az őrületbe kergetni a másikat, végre a magáévá tett.

Mindkettőnkből egy-egy kisebb sóhaj szakadt fel, amint testünk végre ismét egybeforrt. Csókjainkkal próbáltuk elnyomni hangjaink, miközben heves mozgással űztük egymást a gyönyör mámorító kapuja felé.

Mégis a lányoknak lett igaza, inkább Ashelynek, mert tényleg nem bírtunk ki, amíg elmennek. Nyílván mind tudják miért tűntünk el.

Egyre hevesebb mozgással, szinte egyszerre léptünk a földi paradicsomba, amit egy szerelmes, de annál szenvedélyesebb csókkal üdvözöltünk.

- Annyira szeretlek - szólalt meg Rob, miközben még testünk egybe forrva volt.

- Én is téged - leheltem csókot ajkaira.

Kelletlenül szálltam le róla, hogy visszarendezzük a ruháinkat.

De mielőtt visszaindultunk volna, ismét magához rántott.

- Most azt egyszer alig várom, hogy elmenjenek - mondta, egy sokat sejtető csók kíséretében.

Immár tényleg kissé megváratva, de visszatértünk a desszerttel. Amit persze Kellan nem hagyhatott szó nélkül.

- Látom, nektek megvolt a desszert.

- Elég kielégült képet vágtok - vigyorgott tovább, a tőle megszokott kaján vigyorával.

- Hagyd már őket - szólt rá Ashley.

- Ne haragudjatok - szólaltunk meg egyszerre Robbal.

- Ugyan, csak szerelmesek vagytok - mosolygott Liz.

- És azért sikerült megtudnod, mit titkolt Rob?

- Nem - mondtam kissé zavartan.

- Ugyan, nem a beszélgetéssel voltak elfoglalva.

- Szóval a kis meglepi, vagyis ő reméli, hogy örülni fogtok neki.

- Ki az az Ő? - kérdezte türelmetlenül Kellan.

- Tom barátom néhány napon belül meglátogat minket - árulta el Rob, mire mindenki arcára hatalmas mosoly ült ki.

- Atyám, Tom pajtás, micsoda bulikat szervezünk - pattant fel Kellan.

- Azért nyugi, szívem, és akkora bulik nem lesznek, főleg nem más csajokkal.

- Tudod, hogy nem arra gondoltam, édes. A mi kis bandánkkal. Ezzel feldobtad a napom Rob barátom. Király lesz.

- Igaza van Kellannak, jó buli lesz - mondta Peter.

- Igaz gyerekek? - kérdezte.

- Igen apu - vágta rá Kellan viccesen.

Hát, Tom volt az utolsó, akire gondoltam. De nagyon örülök neki, még annak idején amikor bujkálnunk kellett, sokat segíthettünk neki, amit sosem felejtek el neki. És nagyon jó fej pasi, és nagyon jó barátja Robnak, és most már mondhatom, hogy mindannyiunknak.

- Tom arcáról le sem lehetne vakarni a vigyort, ha látná, mennyire örültök neki - mondta Rob.

- Alig várjuk, hogy megérkezzen. Ha megjön, rögtön összejövünk, és megbeszéljük a bulikat.

- Oké, addig én még kicsit kitakaríttatom a lakásom - szólalt meg Rob, amit nem nagyon értettem.

- A lakásod.

- Igen, Tom itt lesz egy két hétig, és nem akarom szállodába zavarni.

- Miért kellene? Laknak addig itt is.

- Nem akartam megkérdezni, azt hittem, zavarna.

- De hogy zavarna, ő a barátunk, persze, hogy lakhatna itt. És a házunk is elég nagy - mosolyogtam Robra.

- Köszönöm, szívem - adott egy csókot.

Beszélgettünk és iszogattunk még egy kicsit, majd a srácok indulni készültek.

- Oké, akkor hívj, ha tudod, mikor érkezik Tom pajtás - szólalt meg Kellan.

- Ne aggódj, te tudsz róla először.

- Azt reméltem is.

- Jó munkát holnapra - jöttek oda a lányok.

Elköszöntünk egymástól, majd magunkra maradtunk.

A lányok utolsó mondatával kissé elszomorították Robot a holnapi napra gondolva, de ma este nem akartam ilyesmivel elrontani a pillanatot.

Robhoz léptem, és a karjaiba bújtam, ő pedig boldogan ölelt magához.

- Azt hiszem, elkezdtünk valamit, ami befejezhetnénk - mosolyogtam rá, majd elhúzódtam tőle, és a medence felé indultam, miközben a ruhám kezdtem lehúzni magamról.

Nem tudom, mióta lettem ilyen kacér, de megőrjít ez a pasi.

Aki jelenleg tátott szájjal figyelte a kis akcióm, majd követett.

Egyenlőre nem gondoltunk a holnapi napra, amiről ekkor még nem tudtunk, hogy miket tartogat számunkra - csak egymással törődtünk és befejeztünk, amit nem olyan régen a konyhában elkezdtünk…




Tessék komizni :)

2010. december 5., vasárnap

Új blog!

Sziasztok!

Mint a cím is mutatja új blogot csináltam, ami nem is egy annyira új sztorinak készült.

Aki olvassa a Lion and Lamb love című történetemet azt tudja, hogy még egy fejezet és vége. Ennek a történtnek fog felkerülni a folytatása erre a blogra.

Ha van kedved less be:

A címe: Forever Yours - Örökké a tiéd

2010. december 4., szombat

Hűséges olvasóknak



"Ezzel a kis képpel szeretném felhívni mindazok figyelmét, akik vagy hasonló helyzetben vannak, mint én magam (azaz, nem díjazzák a munkájukat kritikával) vagy csak elegük van abból, hogy nem tudnak elolvasni egy-egy fejezetet, mivel nincs meg az elegendő komment határ.
Arra kérek mindenkit, akinek van saját blogja, hogy tegye ki ezt a képet az oldalára, és tüntessünk az ellen, hogy az általunk szerkesztett és rengeteg munkával fenntartott blogjainkat ne kelljen felfüggeszteni, szüneteltetni vagy éppen bezárni! Bírjuk rá a névtelen és nevüket felvállaló olvasóinkat arra, hogy egyetlen percet rászánjanak még az idejükből arra, hogy kritikájukkal javítsák a blog fejlődését."


/Szozsa914 (Zsani)/



Ehhez csatlakozom én is, remélem ezzel a kis biztatással többen komiztok majd, nem azért mert mi arra megyünk minnél több legyen, csak a véleményetekre legyen az jó vagy éppen egy kis kritikával megfűszerezve, azoknak is örülünk, így tudjuk, hogy esetleg mi az amin változtatni tudunk, hogy egy egy fejezet még jobb legyen.

2010. november 28., vasárnap

36.fejezet

Sziasztok! Először is ezer bocsánat a sok késésért. Lehet, hogy lesz még ilyen a munkám miatt, de igyekszek majd mindig hozni a frisst. Annyi változás lesz, hogy ezentúl nem lesz kiírva mikor pontosan. Ha tudom hozom, max annyi, hogy ha már kész és elküldtem Szilemnek bétázni akkor kiírom, hogy hamarosan lesz. Pusszantás szívemnek (LL). Nektek pedig jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.





36.fejezet



/Kristen/



Nem léptem be teljesen a helyiségbe, de innen is pont elég volt látni azt, amit.

A rendező épp lefújta a jelenetet, amiben Robnak Emilie-vel kellett csókolózni. Ami eddig mondhatni rendben is van, hiszen a szerepük ezt kívánta.

De ami kiverte nálam a biztosítékot, hogy miután a rendező lefújta az adott jelenetet, a csók nem maradt annyiban. Emilie és Rob ugyanolyan intenzitással csókolták egymást tovább, és nem úgy néztek ki, mint akik abba akarták hagyni.

Nem tudtam, Robba is mi ütött, de ezt nem voltam hajlandó tovább nézni. Persze nem maradhattam észrevétlen, volt egy két ember, akik észrevettek, amint döbbenten figyeltem a jelenetet.

Fogtam magam és szinte futva menekültem a kocsimhoz. Épp, hogy beszálltam, egy elég érdekes hívást kaptam. Méghozzá Mike-tól.

Sejtettem, hogy nem hagyja annyiban, és hogy továbbra is a nyakamra fog járni. Most is vacsorázni hívott, amire normális esetben azonnal nemet mondok. De nem most.

Talán őrültségnek tűnik, hogy így akartam visszavágni Robnak, de végül igent mondtam a meghívásra.

Még volt egy kis idő amíg Rob hazaér, na persze, ha Emilie engedi neki, így gyorsan átöltöztem és magamra kaptam valami ruhát és ismét kocsiba pattantam.

Az étterembe érve Mike már vár rám. Őt is meglepte a döntésem, hogy igen mondtam a meghívására, de a miértekbe nem akartam beavatni.

Persze rögtön Rob felől érdeklődött, hogy mit fog ő ehhez szólni, de erre is kapott választ, persze nem az igazat.

Ahhoz képest, amire számítottam, kellemesen telt a vacsora. Sokat beszélgettünk, sok mindenről. A filmről persze, és a magánéletünk is szóbakerült. Akaratlanul Rob is, akire jelen pillanatban gondolni sem akartam.

Mike sokat kérdezett rólunk. Hogy hol, és hogyan ismertem meg, hogy boldog vagyok-e vele. Persze mindenre mosolyogva boldogan válaszoltam. Legalábbis kívülről ez látszott. Nem pedig a szomorúság, amit a délután látottak miatt éreztem. Még mindig nem értettem a történteket.

De hirtelen nem is akartam gondolni rá. Biztos vagyok benne, hogy Rob erre is talál valami magyarázatot. Ami jelen pillanatban nem érdekel. Maradjon és csókolgassa a kis Emilie-t. Ha már ennyire nem akarták elengedni egymást.

- Remélem, azért Rob nem tilt el tőlem, és legalább barátok lehetünk - mosolygott rám Mike.

- Csak barátok - válaszoltam.

- Én már azzal is megelégszem.

Sokat beszélgettünk Mike-kal, de persze amiatt, amit régen tett, egyrészt megvolt róla a véleményem. De az régen volt, és nem akartam ez miatt ítélkezni senki felett, így megbeszéltük, hogy barátok azért lehetünk. Na persze, rögtön szóba hozta Robot, és hogy ő mennyire nem fogja díjazni ezt.

- Arról nem ő dönthet, kikkel barátkozom, én sem szabom meg neki.

- Ennek örülök.

Mielőtt indultunk volna, csörögni kezdett a mobilom.

- Vedd fel nyugodtan, biztos ő az - mondta Mike.

Pont nem ő volt az, de kaptam már néhány üzenetet tőle, ugyanis délután óta nem válaszoltam a hívásaira.

- Szia - köszöntem Ashelynek, aki hívott.

- Merre vagy? Rob már agyonra aggódta magát érted.

- Délután forgatás közben nem úgy tűnt, mint aki rám gondol, miközben nem akarták elengedni egymás a nőcskéjével - vágtam rá dühösen.

- Tudja, hogy ott voltál, láttak téged, de miért nem vártad meg? Jobb lenne, ha megbeszélnétek. Amúgy merre vagy? - kérdezte Ash, de valamiért volt egy olyan sejtésem, hogy Rob is rá van tapadva a telefonra.

- Mike-kal vacsorázom - válaszoltam, mire valami dühös csapkodást hallottam a háttérben. - Ő is hallotta ugye?

- Szerinted? A nappalitok bánja. Gyere inkább haza.

- Majd igyekszek. Mi csak vacsorázunk, nem hiszem, hogy neki lenne joga dühösnek lenni.

Erre már Ashely sem nagyon tudott mit mondani. Minden esetre azt mondta, addig nálunk marad, és jobb lenne, ha igyekeznék, mert Rob nincs valami nyugodt hangulatban.

Ez jelen pillanatban nem nagyon tudott aggasztani. Lehet, hogy hülyeség miatt kaptam fel a vizet, de képtelen vagyok nem gondolni arra, amit láttam. Ahogy azt a nőt csókolgatta még azután is, miután már nem kellett volna. Én pedig ezzel a vacsorával semmi rosszat nem tettem.

- Összevesztetek, ugye? - kérdezte Mike, miután persze szinte mindent hallott. - Ne haragudj, de Rob egy idióta ha nem értékeli a kincset, amit a magáénak tudhat - mondta Mike, majd az asztalon levő kezemre tette a sajátját, amitől én rögtön elhúzódtam. - Sajnálom. Biztos haza akarsz menni? Meg kellene várnod, míg lehiggad.

- Előbb-utóbb beszélnem kell vele.

- Remélem, nem lesz a baj a vacsoránkból, és hogy megismételhetjük majd - mondta Mike.

- Meglátjuk - erőltettem magamra egy mosolyt.

A végére kissé elromlott vacsora után Mike a kocsimhoz kísért, és egy arcra puszi után elköszöntünk egymástól, majd hazafelé indultam.

Kissé talán gyerekes dolog volt ezzel visszavágni neki, de ha még mindig látom őket magam előtt, rettentő dühös leszek. Emiatt talán kissé félve is mentem haza.

Sejtettem, hogy ezeknek a forgatásoknak nem lesz jó vége. És be is következett, amiktől féltem. Hogy emiatt lesznek gondjaink. Nem is Mike miatt, mert bár igaz, ő is elég rámenős, de felfogta, hogy semmi nem lehet munka és maximum baráti viszonynál.

Ellenben Emilie-vel, aki pióca módjára tapad Robra, és minden alkalmat megragad, hogy közénk álljon. Ami a legrosszabb pedig, hogy Rob hagyja is ezt neki.

Hirtelen a délutáni csókjuk képe villant fel előttem. Rögtön el is hessegettem a képeket.

Amint hazaértem, Robot nem láttam, csak Ashely volt a nappaliban, aki néhány törött váza romjait próbálta eltüntetni, amiket nyilván Rob tett tönkre.

- Végre itt vagy.

- Hol van?

- Elküldtem zuhanyozni. De mi a fene történt?

- Nem mondott neked semmit? - kérdeztem.

- Nem. Egész este hívott, de nem tudott elérni, ekkor hívott fel. De sem én, sem a lányok nem,tudtunk, hol vagy. Sejtettük, hogy valamin összekaptatok, de Rob se nagyon mondott semmit.

Ekkor mondtam el nagyjából mindent Ashelynek.

- Csak ennyi? - kérdezett vissza.

- Ennyi? Ez nem elég? Majd felfalták egymást, még akkor is, mikor már vége volt a jelenetnek. Mi lesz, ha szexjelentet vesznek fel - mert az is lesz -, akkor majd a kamerák előtt fekteti le Emilie-t?

- Nem fogom lefektetni. Sem őt sem, sem senkit - válaszolta ekkor hirtelen egy hang a hátam mögül.

Megfordulva Rob tekintetével találtam szembe magam.

- Beszéljétek meg, és csak nyugodtan. Én megyek. Rob a fiúk üzenik, hogy holnap munka közben benéznek hozzád, Kris mi meg téged lesünk meg. Alig várjuk, hogy láthassunk dolgozni - mosolygott rám Ashley.

De persze sejtettem, hogy nem csak emiatt, hanem minket akarnak távol tartani a vitákat okozó filmpartnerektől.

- Köszi mindent. Holnap találkozunk - öleltem meg barátnőmet.

- Én is köszönöm. A srácoknak is, majd holnap találkozunk - köszönt el tőle Rob.

Kicsit féltem, hogy Ashely elment. Nem Robtól, hanem ettől a beszélgetéstől.

- Szóval vele voltál?

- Igen. De mi csak vacsoráztunk és beszélgettünk. Nem estünk egymásnak - vágtam vissza.

- Mi sem.

- Ugyan Rob, a saját szememmel láttam.

- Az elejét. Emilie folytatta a csókot, de ha vársz egy kicsit, láthattad volna, hogy ellöktem magamtól, és finoman melegebb éghajlatra küldtem ott, mindenki előtt.

- Nem számít, akkor is rosszul esett. Gondolom, te sem lennél odáig az örömtől, ha Mike karjában látnál.

- Tényleg nem. De én nem akartam. Emilie-nek is megmondtam világosan, hogy ne próbáljon még egyszer bepróbálkozni. Sajnálom - mondta lehajtott fejjel.

Így már azért minden más volt. Talán tényleg várhattam volna egy kicsit, de abban a helyzetben nem voltam rá képes. Sejtettem, hogy nehéz lesz más nővel látni őt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire - és ezt neki is kifejtettem.

- Tudom. De neked is tudnod kell, hogy rajtad kívül más nő nem érdekel. És nem akarom, hogy ilyenek miatt veszekedjünk - mondta szerelmem.

- Én sem. Én is sajnálom. Csak visszavágni akartam ezzel a Mike-os vacsorával - ismertem be.

- Hát sikerült. Már a tudattól megőrültem, hogy vele vagy, és féltem, hogy egy ilyen hülyeség miatt elveszítelek - mondta Rob.

- Soha nem tudnék más szeretni. És csak beszélgettünk - mondtam.

- Még egyszer sajnálom. Annyira szeretlek - mondta immár a szemeimbe nézve, továbbra is kissé messze tőlem.

- Én is szeretlek - ahogy ezt kimondtam, az általam imádott mosolya ült ki az arcára.

Nem habozott közelebb lépni felém, de kissé tétován állt meg előttem. Semmi másra sem vágytam ez a nap után, csak ismét vele lenni.

A karjaiba vetettem magam. Immár mindent tisztázva boldogan bújta szerelmem karjaiba, aki készségesen ölelt magához, miközben forró csókjaival a nyakam hintette be, miközben valamennyi csókja után egy-egy szeretlekkel ajándékozott meg.

Nemcsak a csókjai, a vallomásai is lángra gyújtották mind a szívemet, mind a testemet.

Szerelmem - mivel a zuhany alól jött ki, mikor megérkeztem - testét csak egy nadrág fedte előttem, miközben kusza tincseiből a víz végigcsöpögött tökéletes testén.

Rob a karjaiba kapott, majd meg nem szakítva egyre tüzesebb csókunkat, indult meg velem a zuhanyzó felé.




/Rob/


Miután megbizonyosodtam róla, hogy a félelmeim valósak, és hogy Kristen Mike-kal van, legszívesebben mindent összezúztam volna magam körül. Egy-két vázát a nappaliban sikerült is.

Délután miután nagy nehezen ellöktem magamtól az adott jelentet után Emilie-t, aki kissé jobban beleélte magát, mint kellett volna, szóltak, hogy itt volt Kris, és elég dühösen rohant el.

Ekkor világosodtam meg, hogy valószínű ő is mindent látott, és most a pokolba kíván engem.

Amint végeztem, kocsiba ültem és hazasiettem. Otthon persze sehol sem találtam, és telefonon sem tudtam elérni. Persze a lányok sem tudtak róla semmit, így még jobban aggódtam érte.

Ashley jött át később megnézni, hogy Kris előkerült-e már. Ekkor próbálta meg ő felhívni, mert sejtettem, hogy csak én vagyok az, akire nem kíváncsi. Igazam is lett. Neki rögtön felvette.

Végig Ash mellett voltam, akkor is, mikor rákérdezett, hogy hol van. Feszülten vártam szerelmem válaszát. Amint megérkezett, mérhetetlen félelem és düh fogott el. Mike-kal vacsorázik.

Rögtön mindenféle eszement képeket vetített le előttem a féltékeny elmém, amiket ki akartam zárni a fejemből, ezért valami ital után nyúltam.

Ashley amint letette a telefont, szó szerint tépte ki az a poharat a kezemből, és zavart el zuhanyozni, hogyha Kris hazaér higgadtan tudjuk megbeszélni a történteket.

Egy szerencsém volt csak, hogy amint szerelmem hazaért, sikerült mindent tisztázni. Viszont fájt hallani a szavait, hogy azt hiszi, képes lennék akár lefektetni is Emilie-t. De bármire képes voltam, hogy meggyőzzem és bebizonyítsam neki, ő az egyetlen nő, aki érdekel engem, és akivel együtt akarok lenni.

Karjaiba kaptam szerelmem, aki észveszejtő csókjaival viszonozta csókom, majd másodjára is a zuhanyzó felé vettem az irányt, immár karjaimban életem értelmével.

Pillanatok alatt szabadítottam meg szerelmem kívánatos testét a zavaró ruhadaraboktól, míg ő sem habozott levenni rólam a nadrágom, majd meztelen testünk szorosan tapadt egymáshoz, miközben a zuhany alá álltunk.

A langyos víz végigcsurgott testünkön, miközben nyelveink vadul ostromolták egymást.

Kezeim szerelmem derekáról formás melleire tévedtek, mire ő belenyögött a csókunkba, amint megérezte érintéseim.

Kristen puha ujjai a mellkasom térképezték fel, egyre lejjebb haladva, míg nem kettőnk közé nyúlva ragadta meg tettre kész vágyam.

Egyre hevesebb simogatásaival kergetett az őrületbe, majd hirtelen szakadt el ajkaimtól, hogy szájába vegyen. Kábán dőltem a falnak, miközben Kristen hol nyelvével, hol ujjaival izgatta férfiasságom.

Néha rám emelte szintén vágytól izzó tekintetét, miközben engem kényeztetett, majd mikor nem bírtam tovább, éreztem szájába lövellni élvezetem nedveit, ami az utolsó cseppig örömmel tüntetett el szájával.

Magamhoz rántottam őt egy vérforraló csókra, és csak hálát adtam a sorsnak, hogy egy ilyen nő van mellettem, és hogy végül mindent tisztáztunk.

Ő azonban ismét elvenni készült a maradék józan eszem is. De most rajtam volt a sor.

Most én voltam az, aki a zuhanyzó falán döntöttem, miközben készségesen tárta szét vágytól remegő lábait előttem, majd először ujjaimat tüntettem el nőiessége forróságában.

Ujjaim játékáért egyre több és hangosabb nyögést kaptam, amiket még a víz zubogó hangja sem nyomott el, és amiktől egyre jobban vágytam rá, hogy végre egyek lehessünk.

Ujjaim helyét egy idő után nyelvem váltotta fel, amivel édes nedveit csalogattam ki nőiessége tüzes barlangjából. Kristen hajamba markolva próbálta elviselni az édes gyötrésemet, majd éreztem megremegni őt, és szinte reszketve a gyönyörtől omlott bársonyos teste a karjaimba.

Kissé kapkodva a levegő után, de szinte kifulladásig csókoltuk egymást. Karjait nyakam köré fonta, miközben én feneke alá nyúlva emeltem fel magamhoz, mire ő örömmel kulcsolta lábait csípőm köré.

Kettőnk közé nyúlva ragadta meg ismét tettre kész vágyam, és vezette magába.

Szerelmemmel egyszerre nyögtünk fel a kéjtől, amit testünk újra egyesülése okozott. Először lassan mozogtam benne, mindkettőnk tűrőképességeit próbára téve, miközben puha nyakának bőrét szívogattam. Ujjaim pedig melleit izgatták közben.


Mikor már egyikük sem bírta tovább, feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, miközben csókjaink és a víz hangjai igyekeztek elnyomni élvezetünk hangjait.

Elérve a végső gyönyöröket, Kristen remegő testtel omlott a mellkasomra, majd egy immár szerelemmel, de még mindig hatalmas vággyal téli csókban egyesüljünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd egy alapos mosdatás után a hálószobában folytattuk az előbb elkezdetteket, és sűrű szerelmi vallomások közepette lettünk sokadjára is egymáséi az éjszaka folyamán.

Hajnaltájban nyomott el minket az álom, boldogan, egymás karjaiban. Ekkor még nem is sejtve, hogy a közeljövőben nem ez volt, vagy lesz az első veszekedésünk…




Várom a véleményetek :)

2010. november 19., péntek

35.fejezet

Sziasztok!

Sajnos a vacak szolgáltató megint vacakol és nincs otthon netem, de itt a fejli. Előre is bocsi, amiért igen rövid és eseménytelen lett, de az erőmből és az időmből ennyire futotta, de a következő a megszokott hosszúságú lesz, na és persze lesz benne ez az. A bétázást köszi Szilnek (L). Nektek meg jó olvasást. Pusszantás.





35. fejezet


/Kristen/


Mondhatni életem egyik legszebb napja után szerelmemmel egymás karjaiban ébredtünk. Bár mióta ismerem őt, minden egyes nap életem legszebb napja.

Oldalamra fordulva aludtam, hátam mögött szerelmemmel, aki szorosan magához ölelve aludt.

Még nem ébredt fel, addig én a tegnap este ujjamra került csodás gyűrűt csodáltam, ami immár még hivatalosabbá tette a kapcsolatunkat, és persze felhőtlenül boldoggá mindkettőnket.

- Jó reggelt, édes - csókolt nyakamba szerelmem.

- Neked is - fordultam felé és csókkal köszöntöttem.

Nyelvünk egymásra találásával a jól ismert táncot járta, miközben szorosan egymáshoz bújtunk.

- Sajnos ideje mennünk - mondta kissé lehangoltan, miután elszakadtunk egymástól.

- Tudom. De nem számít, hol vagyunk, a lényeg, hogy együtt legyünk - válaszoltam, mire egy még nagyobb mosoly ült ki az arcára.

Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk, majd a szálloda recepcióján találkoztunk a családunkkal.

Akik széles vigyorral az arcukon vártak bennünket.

- Olyan szépek vagytok - szólalt meg Claire, miközben látta, hogy Rob a derekam ölelve von magához.

- Hát sajnos vége a bulinak, irány vissza az unalomba - szólalt meg Tom.

- Ne aggódj tesó, jössz majd hozzánk bulizni LA-be - veregette vállon őt Kellan.

- Jól beszélt - válaszoltam Tom.

Rendeztük a számlát, majd kocsival indultunk vissza a reptérre, ahol búcsút intettünk Párizsnak. Annak a helynek, ahol a legszebb pillanatokat töltöttem életem értelmével.

Nem sokkal később pedig már a Londoni reptéren landoltunk.

Kissé szomorúan engedtünk el egymást Robbal, akivel a csomagolás erejéig kénytelenek voltunk megválni egymástól. Ugyanis hamarosan indul a gépünk vissza LA-be.

Ő is hazament Claire-rel, én is a szüleimmel.

Hazafelé anyut le sem lehetett lőni.

Igaz, pontos dátumot még nem tűztünk ki, de ő és Claire már az esküvőnket szervezi. Egyfolytában erről mesélt, de ő is megígérte, amint apuval idejük engedi, meglátogatnak minket, ahogy Rob szülei és Lizzyék is.

Amint hazaértünk, csomagolás közben is végig beszélgettünk, majd egy kicsit a család férfi tagjaival is voltam.

Délután ismét búcsút vettem a házunktól, majd indultunk anyuékkal a reptérre, ahol Robékkal találkoztunk.

Mire kiértünk, már ők és Kellanék is ott voltak.

Rob amint meglátott, jött elém, és szorosan magához ölelt, míg én boldogan bújtam ölelő karjaiba.

- Na ne már, egy kicsit sem bírjátok ki egymás nélkül? - kérdezte Kellan.

- Hagyd már őket - szólt rá Ashley az ő mackójára.

Ezután következett az amit egyikünk sem szeretett. A búcsúzkodás.

Mindenki elköszönt mindenkitől. Anyuék megígértették Elizabethéknek is, hogy amint tudnak ők is velünk jönnek majd. Nagyon megkedvelték egymást anyuékkal.

Elköszöntünk a családjainktól, Tomtól, aki szintén megígérte, hamarosan számíthatunk a látogatására.

Ennek talán Kellan örült a legjobban, akivel észvesztő bulikat terveztek jó csajokkal. Na persze ehhez Ashelynek és nekem is lesz egy két szavam.

Egy-egy utolsó puszi és ölelés után felszálltunk a gépre, ami egyenest a második otthonunkba repített haza minket.

Az úton is szorosan egymáshoz bújva ültünk, miközben elég sokszor a gyűrűm csodáltam, amit Rob is.

Itt a reptéren viszont millió fotós várta érkezésünket, amit fogalmunk sincs, honnan tudtak meg, így ismét egy hátsó kijáratot választottunk menekülésképpen.

Elköszöntünk a srácoktól, akik még egyszer gratuláltak az eljegyzésünkhöz, majd hazafelé indultunk.

Igaz, rövid ideje élünk itt együtt Robbal, de ez már a Mi otthonunk. Ami nagyon hiányzott, és ahová nagyon jó érzés volt ismét visszatérni.

A mi "kis" házunkba.

A csomagolást későbbre halasztottuk, mivel itt már este van. Szerelmemmel egy közös zuhanyzás és némi vacsora után együtt bújtunk ágyba, hogy szembe nézzünk a ránk váró feladatokkal.

Amik holnaptól indulnak. Holnap ugyanis már elkezdek forgatni, ahogy Rob is. Ő Emilie-vel, én pedig Mike-kal.

És mi tagadás, félek ettől. Nem magától a munkától, hanem hogy milyen hatással lesz ez a kapcsolatunkra. Főleg ami a partnereinket illeti.

Én sem tagadtatom, hogy piszkosul idegesít Emilie, ahogy Robot Mike. És félek, hogy ennek előbb utóbb a kapcsolatunk látja kárát. De remélem, ez csak egy rossz megérzés, és minden rendben lesz.

Reggel én már nem olyan boldogan keltem, mert tudtam, hogy ma Rob ismét találkozni fog Emilie-vel, ami már most nagyon zavart.

Rob nem mondta ki, de látom rajta, hogy ő sincs elragadtatva az ötlettől, hogy találkozni fogok Mike-kal. Sőt, mostantól elég sok időt fogunk együtt tölteni.

De miután mindketten biztosítottunk róla a másikat, hogy semmi értelme emiatt aggódni, boldogan és kissé szomorúan is indultunk el dolgozni.

Mindketten külön helyre mentünk, de ha minden igaz, én hamarabb végzek. Rob már a forgatást kezdi el, míg Dave-vel még csak próbálunk ma, és holnaptól pedig forgatás.

Amint beértem, David szinte letámadott, és a próbára invitált. Ahol már vártak ránk a többiek, és persze Mike, aki rögtön szélesen rám mosolygott, amint meglátott.

David a kezembe adta a szövegkönyvet, mikor valamin megakadt a pillantása.

- Ó, azt hiszem eseménydús volt az utatok, és úgy látom gratulálnom is kellene - mondta, mire leesett, hogy a gyűrűmre gondol.

- Rob barátom igazán szerencsés, hogy ilyen nőt tudhat immár a menyasszonyának - szólalt meg David, miközben megölelt és is megcsodálta a gyűrűm.

Mike-ra pillantottam, aki mintha kissé irigykedve hallgatta volna David szavait, és ő is a kezemen csillogó ékszerre figyelt.

- És hol volt a nagy esemény? Úgy tudom, haza repültetek Londonba.

- Igen, de nem ott volt, hanem összebeszéltek a családunkkal, és Párizsban kérte meg a kezem - válaszoltam boldogan.

- Ejha. Biztos csodálatos volt, és látom, nagyon boldog vagy.

- Az nem kifejezés - válaszoltam.

- Én is gratulálok - jött oda hozzám Mike, aki arcon puszilt.

Ilyenkor örülök, ha Rob nincs itt, nem tudom hogy reagálna ha Mike-kal látna, bár ez a munka miatt elkerülhetetlen. Mielőtt elkezdtük, én viszont azon töprengtem, mit csinálhat vajon Rob?

Az idő gyorsan telt, és megvoltunk a próbákkal, és hála az égnek David tökéletesen meg volt elégedve velem.

Mindent megbeszéltünk, amit még kellett a filmről, majd egy kicsit beszélgettünk még erről Mike-kal, majd David elengedett minket, mondván, hogy holnap reggel munkára készen vár bennünket.

- Gondolom, mész Robhoz? - kérdezte David.

- Igen, hogy együtt mehessünk haza.

- Tudod, már ismerem őt egy ideje, és még soha sem láttam ilyen boldognak, nagyon szép pár vagytok - mondta David.

- Én is csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba küldte.

- Menj csak, holnap találkozunk - zavart David szerelmemhez.

- Ha ráérsz, valamikor esetleg megihatnánk valamit és beszélhetnénk a filmről? - próbálkozott be nálam ismét Mike, mielőtt indultam volna. - Vagy Rob nem engedni?

- Nem erről van szó. Én nem akarom, és félreértést sem akarok vele.

- Remélem, azért egyszer elfogadod a meghívásom - köszönt el egy nagy vigyorral az arcán, majd elment.

Nem tudom, miért nem tudja felfogni, hogy nem. Elég rámenős pasi. Nem tudom, azt hiszi, hogy nálam is el tudja érni, hogy elhagyjam Robot miatta?

Hát, ha így van, elég nagyot téved. Sőt. Hatalmasat.

Nem is akartam ezen gondolkozni tovább, hanem a stúdió másik felébe indultam megkeresni Robot, aki az én nagy bánatomra Emilie-vel forgat, ekkor még nem is sejtve mit fogad majd ha odaérek…




Azért aki gondolja komizzon :)

2010. november 18., csütörtök

Ismét bocsi:XD

Sziasztok! Egy kevésbé jó hírrel kezdem a napot. A mai friss szintén elmarad. Vagyis csak csúszik holnapra.
Tudom, hogy mostanság sűrűn van ilyen, mióta dolgozok. De sajnálom, akármennyire is már szinte sajnálok időt szánni a pihenésre, inkább írok helyette, amit imádok mert nagyon szeretem csinálni, másrészt pedig egy kicsit kikapcsol, de néha muszáj pihenni. A héten délutános vagyok, reggel tudok lenni egy picit, utána este 11 körül esek haza sajnos. De holnap jön tényleg a friss :). Abbahagyni semmiképp sem akarom egyiket sem, csak meló óta kevesebb az időm, de igyekszek, hogy az eddigi frissek meglegyenek, és előre is bocsi, ha néha egy egy napot csúszik. Holnap tehát frissel jövök. Puszi mindenkinek!

2010. november 13., szombat

Meglepi: Új blog!

Nos, ma nemcsak Robnak van meglepije mint a fejliben hanem nekem is. Remélem tetszeni fog, és lesz akit érdekel.
Íme:

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com


Biza, egy új blog.
Már fennt a sztori ismertetőjével, igaz még alakítgatom, és első fejezet holnap. Akit érdekel lessen be.

Pusszantás

34.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet ahogy ígértem. Ebben végre sor kerül a meglepetésre, és sokatok tippje be is jött :). A fejli előtti képről annyit, hogy nem feltétlen arra kell gondolni amit a képen láttok, de köze van hozzá :XD.

Hatalmas pusszantás Szilemnek (L).

Valamint még egy remélem jó hír. Szerintem holnapra elkészül egy kis meglepetésem nektek és magamnak is, amin még dolgozok. Szóval ha minden jól megy kiderül holnap :).
Addig jó olvasást, és várom ide nagyon a véleményeket. Pusszantás.


34. fejezet


/Kristen/

Sejtettem, de nem gondoltam volna, hogy ez a két hét amit itthon töltünk, ilyen gyorsan el fog telni.

Igyekeztünk minél többet lenni a családunkkal, hisz ki tudja mikor tudunk jönni legközelebb a munkánk miatt.

Bár, ha jobban belegondolunk, akár ők is meglátogathatnak minket. Abban a hatalmas házban, vagyis házunkban bőven elférünk.

Amint megérkeztünk a klubba, rögtön bevetettünk magunkat a szokásos boxunkba, és rendeltük az első kör alkoholokat.

Iszogatás közben, Kellan és Tom már a következő közös bulikat tervezgették, majd ha Tom eljön hozzánk LA-be. Nagyon egymásra találtak ők ketten.

Vic és Jackson táncolni mentek, ahogy Nikki és Nick is, akiket mosolyogva figyeltem. Kicsit aggódtam a holnapi nap miatt, ami őket illeti, mert nem tudom, mit terveznek a kapcsolatunkat illetően, de ha Nick úgy dönt, hogy itthon marad, nehéz lesz neki.

Ezt saját tapasztalatból tudom. Remélem, jó döntést hoznak, mert azok után, amit értem, értünk tett, hogy Robbal együtt lehessünk, igazán megérdemli, és ahogy látom Nikki boldoggá tudná tenni.

Robbal végig szorosan egymáshoz bújva ültünk, néha-néha egy szenvedélyes csókot váltva. Egy pillanatra viszont lemerevedtem.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte rögtön Rob.

- Semmi - mondtam, majd arrafelé figyelt, amerre én is, és ekkor értette meg a reakcióm.

Ő is meglátta Ninát belépni a klubba.

Biztos voltam benne, hogy ide pofátlankodik majd, ezzel elrontva az esténket. És hogy újra megpróbál - akár előttem is - rámászni Robra.

De hála az égnek, most hatalmasat tévedtem.

Nina a pult felé vette irányt, és egy sráchoz sétált, akivel láthatóan igencsak közel vannak egymáshoz.

Elnézve őket, kissé megnyugodtam, hogy talán végre belátja, hogy nem érdekli Robot.

- Na végre, ő is felfogta, mi a helyzet és tovább állt - szólalt meg rögtön Lizzy, és be kell valljam, kissé én is megnyugodtam.

Boldogan fordultam szerelmemhez, aki táncolni invitált.

Karjaim a nyaka köré fontam, míg ő a derekamnál fogva vont szorosan magához, így mozogtunk egy csodás lassú dalra.

- Egy kis részletet sem árulsz el, mit terveztek holnapra? Van egy olyan érzésem, hogy már mindenki, még a szüleim is tudják, csak én nem - lettem kissé morcos.

- Ha eddig kibírtad, még egy kis türelem, szerelmem. De igen, a lényeg, hogy Te ne tudd. Holnap meglátod. Csak azt remélem, tetszeni fog - mondta.

- Abban biztos vagyok – válaszoltam, és ajkaira hajoltam egy csókért, amit örömmel kaptam meg.

Mire visszamentünk az asztalhoz, ismét mindenki iszogatott.

- Na és veletek mi lesz? - kérdezte Peter Nikkit és Nicket.

- Hát, ez a két hét tényleg rövid volt, de mindent megért - kezdett bele Nikki.

- A helyzet az, hogy én most egy kis ideig még nem forgatok, és addig itt maradok Londonban - mesélte tovább Nikki.

- Igen, és mivel nekem már csak egy kicsit van az egyetemből, utána Nikkivel megyek vissza Los Angelesbe és ott fogok dolgozni - mondta tovább egy őszinte boldog mosollyal az arcán Nick, aki most mellettem ült.

Amint ezt elmondták, szinte mindenki rám nézett, mintha félnének a reakciómtól.

- Annyira örülök nektek. Csak azt kívánom, hogy olyan boldogok legyetek, mint mi, mert megérdemlitek. Te is, hiszen én neked köszönhetem, hogy együtt lehetünk Robbal - mondtam Nicknek.

- Ennek én is csak örülni tudok, és annak pláne, hogy látom, Rob milyen boldoggá tesz, és te is őt. Remélem, mi is ilyenek leszünk - mondta Nick ekkor már Nikki felé fordulva, akinek csak úgy csillogott a szeme, és le sem tagadhatná, hogy odáig van Nickért.

Jó sokáig tartott a buli, ami után még elmentünk Kellanékkal a szállodába, ahol szintén maradtunk még.

Már hajnalodott, mikor hazaértünk.

Én hazamentem, ahogy Rob is összecsomagolni. A napot anyuékkal töltöttem, akikből szintén nem tudtam semmit kiszedni az estét illetően.

- Ne légy olyan kíváncsi, kicsim - intett türelemre anya is.

- Olyan jó ilyen boldognak látni téged. Rob fantasztikus férfi, örülök, hogy egymásra találtatok.

- Ahogy én is. Még soha nem voltam ilyen boldog, mióta ismerem őt - mondtam.

- Ezt le sem tagadhatnátok. Elég rátok nézni - mondta anya, miközben még segített elcsomagolni ezt-azt.

Most csigalassúsággal telt el a nap, mígnem estefelé átjöttek a lányok.

Nem is akárhogy. Mindannyian kiöltözve, szép ruhában, és persze nekem is hoztak egyet.

- Mi folyik itt? Most már elárulhatnátok - kértem miközben felöltöztettek, akár egy próbababát.

Egy csodás ruha, haj és smink után végre késznek minősítettek, majd lementünk a nappaliba, ahol anya és apa szintén kiöltözve álltak, legnagyobb meglepetésemre Cameron is köztük volt.

- Nocsak, ma nincs buli?

- Kihagynám a húgocskám meglepetését? Azt már soha - mondta mosolyogva.

- Akkor menjünk, már alig várom, hogy megtudjam, mi folyik itt.

Legnagyobb meglepetésemre fogalmam sem volt hová megyünk, míg nem a megláttam a reptér fényeit, ahol Robékkal találkoztunk.

Claire, a lányok, Tom és Kellanék is itt vártak ránk, szintén igencsak elegánsan öltözve.

Remek, akkor mindenki tud mindent csak én nem - puffogtam magamban.

Ismét egy magángéphez mentünk, igaz, ami kissé nagyobb volt, mint a múltkori, mikor az utolsó közös napunkon Rob Párizsba vitt.

De most tippem sincs, hová tartunk. LA-re gondoltam, de ezek után semmiben sem lehettem biztos.

Végig szerelmemet csodáltam, aki szintén észvesztően nézett ki.

Egy rövidebb út után, amint kimondta a pilóta, hogy hamarosan leszállunk, egyre izgatottabb lettem. Semmit sem árultak el még ekkor sem. Sőt a repülő ablakán sem nézhettem ki egész úton, csak amikor leszállunk.

Mi szálltunk le utoljára a gépről, és ismét, mint már nem egyszer a szavam is elállt, és hatalmas boldogság kerített hatalmába, pont mikor utoljára jártunk itt.

Párizsban.

Igaz, akkor bennünk volt a bánat és a szomorúság, hisz az itt töltött csodás nap után el kellett válnunk, de ez most nem fog megtörténni, és a világon mindennél boldogabbá tett.

Rögtön Rob felé fordultam, akinek az imádott csibészes mosoly ült az arcán.

- Na, hogy tetszik?

- Ez… Annyira boldog vagyok, mint mikor utoljára voltunk itt - mondtam.

- Igen, csak most másnap nem válunk el - mondta boldogan szerelmem.

- Utoljára? Ti már voltatok itt? - kérdezte anyu, aki még nem tudta.

- Igen. Rob ide hozott el, még amikor először váltunk el, mikor egyedül ment vissza LA-be. Itt töltöttük az utolsó napunkat.

- Biztos vagyok benne, hogy ez túltesz majd azon is - kacsintott ránk Tom.

- Szerintem induljunk, mert gondolom, már türelmetlen és kíváncsi vagy - vont karjaiba szerelmem, akivel egy szerelmes csókban forrtunk össze.

- De még mennyire - válaszoltam.

Kocsikba szálltunk, majd ismerős utakon hajtottunk, míg nem pont ugyanahhoz az étteremhez mentünk, mint legutóbb.

Belépve a csodás étterembe, kilátással a városra, csodás emlékek képei jelentem meg előttem.

Ahogy legutóbb, most is üres volt az étterem, csak ránk várt, és a tulajdonos ismét személyesen köszöntött minket, de sokat nem maradt, majd a meglepetés végén ígérte, benéz még.

Kissé morcos lettem, hogy még egy idegen is tudja, miről van szó. De már csak pillanatok kérdése és megtudom.

Rob még a vacsora előtt akarta átadni a meglepetését.

Így miután mindenki megcsodálta a gyönyörű kilátást az erkélyről, összegyűltünk és Rob belekezdett.

Mondhatni én álltam Robbal a kör közepére, amit a családunk és a barátaink alkottak, akiknek mindannyiuknak széles mosoly ült az arcán.

Rob csodás szavakkal, amiket én sem tudtam volna szebben megfogalmazni, öntötte szavakba egymás iránti érzéseinket és szerelmünket, majd már szinte könnyes szemmel meghatottan szemléltem, amint térdre ereszkedik elém és felteszi a kérdést, amire egyáltalán nem számítottam.

Ez volt az a pillanat, amikor a lélegzetem is elakadt ettől a tényleg hatalmas, de annál szebb meglepetéstől. Megszűnt körülettem a világ és csak az előttem térdelő csodás férfit láttam.

- Kristen Stewart, hozzám jössz feleségül? - kérdezte, majd egy kis bársony dobozt nyitott ki benne a világ legcsodásabb gyűrűjével, miközben csillogó szemekkel nézve várta válaszom.

Sosem gondoltam, hogy ilyen korán menyasszony leszek, és férjhez megyek, de mióta Robot ismerem, elég sok mindenben megváltoztak a nézeteim, és bármire képesnek érzem magam, ha ő mellettem van, így száz százalékig biztos voltam a válaszomban.

- Igen. Hozzád megyek - mondtam ki, miközben egy könnycsepp immár a boldogság könnye gördült végig az arcomon, miközben Rob a kezemért nyúlt, és ráhúzta az ujjamra a csodás ékszert, hogy immár mindenki előtt jegyespár legyünk.

Miután szerelmem az ujjamra húzta a gyűrűt, rögtön a karjaiba vett és én boldogan bújtam hozzá, miközben a világ legédesebb csókjával pecsételtük meg a pillanatot.

Ami nyelvünk játékával egyre szenvedélyesebb lett, de rádöbbentünk, hogy kissé sokan vannak körülöttünk ahhoz, hogy belemelegedjünk a dologba.

- Csak a miénk az éjszaka - súgta fülembe szerelmem, mintha hallotta volna az előbbi gondolataim.

- Már alig várom. Annyira boldog vagyok - csodáltam a gyűrűm.

- Hát még én. Kissé féltem, hogy talán még korainak tartod - mondta.

- Nem kellett volna ettől tartanod. Mindennél jobban szeretlek, és hihetetlenül boldoggá tettél - válaszoltam.

- Ahogy te is engem. Te vagy az életem - mondta és kaptam még egy csókot, majd a családunk türelmetlenül várta, hogy végre gratulálhasson.

Anyun és Claire-en meg sem lepődök, akik szintén könnyes szemmel nézték végig, ahogy Rob megkéri a kezem.

A szülök rögtön a nyakunkba vetették magukat, és ahogy a többiek is, sok boldogságot kívántak nekünk. Na persze a lányok rögtön a gyűrűmet csodálták, ahogy én magam is.

Még mikor megismertem Őt, soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen csodás férfi és ilyen csodás szerelem. És mégis. Mindenem megvan, amire valaha vágytam.

Amint fogadtuk a gratulációkat, szerelmem ismét magához ölelt, de én sem akartam egy percet sem távol lenni tőle.

- Hát akkor bekötik a fejed haver - szólalt meg Kellan.

- Bizony. A világ legcsodásabb nőjét mondhatom az enyémnek - mosolygott rám Rob.

Majd ezen a csodás helyen töltöttük az estét ahol végül csak megvolt a közös családi vacsora, amit anyuék terveztek.

De persze nemcsak a vacsorát, ha már rögtön az esküvőt is szervezik, aminek a dátumáról még nem döntöttük, de mindennek eljön az ideje.

Most viszont, csak ezeket a csodás perceket akartuk kiélvezni.

Elizabeth anyuval és Claire-rel beszélgetett, míg Rob kissé félrevonult a fiúkkal, engem pedig a lányok ejtettek rabul, vagyis csak a gyűrűsujjam. Amin én magam sem győztem a csodás ékszert csodálni.

- Azt hiszem, ideje visszakapnom a menyasszonyom - ölelt át hirtelen hátulról Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.

- Menjetek csak, holnap a gépen találkozunk - jöttek oda hozzánk anyuék.

- Mi még kicsit szétnézünk a városban - mondta, majd mindenkitől elköszöntünk és Robbal elindultunk, ugyanaz a szálloda felé, amiben a múltkor szálltunk meg.

Sőt nemcsak a szálloda, hanem a szoba is ugyanaz volt.

Belépve rögtön a háló felé mentünk, ahova belépve a legszebb emlékek jutottak eszünkbe. Pillantásom rögtön Robra tévedt, aki a szemeiből ítélve szintén arra gondolt, amire én.

- Köszönöm, hogy vagy nekem - lépett közelebb hozzám és zárt a karjaiba rögtön.

- Szeretlek - válaszoltam.

- Én is téged - felelte.

Majd végre megkaptuk azt, amire egész este vágytunk. Egy kis kettesben töltött időre, hogy élvezhessük a szerelmünk.

Gyengéd csókban egyesültünk, ami egyre tüzesebb lett. Lihegve szakadtunk el egymástól, hogy levegőhöz jussunk, majd szerelmem eközben ajkaival a nyakam kényeztette, és szinte lángra lobbantottam testem érintéseitől.

Pillanatok alatt szabadítottuk meg egymást a zavaró ruhadaraboktól, hogy meztelen testünk összefonódjon.

Rob az ágyra fektetett, majd fölém helyezkedett. Rögtön ajkai után kaptam, miközben kezeinkkel egymás jól ismert testét térképeztük fel.

Puha ujjait a mellemen éreztem, aminek érintéseire nyögésekkel válaszoltam.
Egyre lejjebb tévedő kezei nőiességem felé közeledtek, majd amikor belém fúrta ujjait, rögtön belenyögtem a csókunkba.

Hevesen mozgatta őket bennem, aminek következtében hamar a mindent megsemmisítő robbanás felé sodort, amit egy vérforraló csókkal köszöntem meg neki.

Kihúzta ujjait belőlem, és rögtön hanyatt döntöttem. Már tettre kész merev vágyához dörgöltem ágyékom, ezzel robbanás közeli állapotba sodorva őt, miközben ajkaimmal mellkasát csókoltam végig, egyre lejjebb haladva.

Kissé lejjebb csúsztam, hogy ujjaim után nyelvemmel is kényeztethessem férfiasságát. Egyre jobban gyötörtem őt, míg nem vágyának nedveit a számban éreztem.

Csípőm mozgásának hála, ismét tettre kész vágya fölé kerülve magamba vezettem. Egyszerre nyögtünk fel az egyesülés édes pillanatában.

Eleinte lassú mozgással kergettük az őrület határára egymást, majd egyre gyorsabban mozogtam rajta, miközben szájával melleim kényeztette, amit hátra vetett fejjel tűrtem.

Néhány gyorsabb lökéssel egyszerre léptük át a mennyei paradicsom kapuit, míg csókjainkkal próbáltuk lenyugtatni felhevült testünk.

- Szeretlek - vallottunk ezredjére is örök szerelmet egymásnak, miután az éjszaka hátralevő részében tovább adóztunk a szerelemnek, immár nemcsak mint szerelmesek, hanem mint jegyesek.




Tessék komizni emberek :)

2010. november 11., csütörtök

33.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért volt még egy kis dolgom, de itt is a fejli. Köszi szépen szívemnek a gyors javítást (L), valamint nektek a komikat, amiből igaz sajnos egyre kevesebb jön. Azért várom ide is a véleményeket. Mint látjátok tegnap új külsőt tettem, ma pedig a Robsten blogos cseréim kerültek ki a linkek helyet képekkel. A Twilightosakét holnap csinálom meg, arra már nem volt erőm. Elég is a rizsából, jó olvasást, pusszantás.



33.fejezet


/Rob/



A csajos vásárlás végül kissé másképp alakult.

Elmentünk ugyan a csajokkal, de mi pasik addig külön váltunk tőlük. Részben, mert meg akartam szervezni a meglepetésem, és ehhez kellett egy kis idő a lányok nélkül.

Amint elmeséltem a terveimet a fiúknak, rögtön belementek, hogy segítenek.

- Te aztán jól belevágsz haver - szólalt meg Kellan.

- De kétség kívül király ötlet, és tuti, hogy Kris odáig lesz érte, na meg őseitek is - értett egyet vele Tom.

Elég sok mindent kellett megszervezni, megvenni, elintézni.

Ezt a meglepetést kezdésnek nem ide Londonba tervezem, másrészt pedig az ő és az én családom is ott lesz, na és Kellanék, de persze csak az elején, mert utána a kettesben töltött idő lesz a másik ajándékunk.

Igaz, szerelmem már lehet, hogy sejti, hogy készülök valamire, de a lényeg, hogy fogalma sincs róla, mit tervezek. És remélem a fiúk, főleg Kellan és Tom, tudják tartani a szájukat.

A csajok többnyire a bevásárlóközpont ruhabutikjait fosztogatták, így nyugodtan betérhettünk egy-két üzletbe a meglepihez úgy, hogy ne lássanak meg minket.

A délután ezzel telt el, majd később egy étteremnél találkoztunk, mint már egyszer korábban. Csak most azzal a különbséggel, hogy már nyíltan együtt voltunk.

Kristen és a lányok, nem okozva meglepetést, kis milliónyi új ruhával tértek vissza hozzánk. Rögtön arról faggattak minket, hogy mi mivel ütöttük el a külön töltött időt.

Hirtelen mind teljesen mást válaszoltunk, majd összenéztünk. A lányok furcsán méregettek minket, hogy vajon mit titkolunk, de belátták, hiába is próbálnak kiszedni belőlünk akármit, nem fogjuk elárulni nekik.

Még szerelmem is bevetette legszebb mosolyát, de most hajthatatlan voltam. Ismét a Londonban töltött utolsó esténkre terveztem a meglepetésem, így addig még van egy kis idő.

A titkom helyett egy szerelmes csókot kapott tőlem, amit készségesen viszonzott, és alig vártam, hogy végre kicsit kettesben legyünk. Most nem feltétlen a szexre gondolok.

Mikor még titkoltunk a kapcsolatunkat, akkor is volt, hogy sokszor, sőt, szinte minden éjszakát együtt töltöttük, és nem mindig szexszel végződött. Sokszor az is hihetetlen boldogsággal töltött el minket, ha csak összebújva egymás karjaiban élveztük a másik közelségét.

A mai éjszaka is ilyen volt.

Végre hazaértünk a vásárlásból, és az éjszakát nálunk, a szobámban töltöttük. Kissé fura is volt úgy itthon lenni, hogy már nem kell félni, hogy meglát minket valaki, és rájön a titkunkra.

A srácok visszamentek a szállodába, és legnagyobb - vagy talán nem is olyan nagy - meglepetésünkre, Nick még a vásárlás után eltűnt Nikkivel.

Miután megnyugodtam, hogy Kristen már csak egy barát vagy testvérként szereti a bátyámat, én is csak örülni tudtam, hogyha tényleg összejönne neki a dolog Nikkivel. És úgy tűnik, sikerül is. Ő és persze Nikki és megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Szerelmemmel kettesben tölthettük az estét, mivel anya és Jules megtudták, vagyis nem mindent, csak, hogy egy kis vagy inkább talán nagy meglepetéssel készülök Kristennek, így a közös nagy családi vacsorát áttettük az utolsó itthon töltött napunkra.

Visszavonultunk a szobámba, ahol egy közös zuhanyzás után szerelmes cirógatások és csókok közepette egymás ölelő karjaiban ért minket az álom.



/Kristen/


Az elkövetkezendő napok nagyon gyorsan teltek, és azon kaptunk magunkat, hogy már csak két nap és ismét megyünk Los Angelesbe.

Az elmúlt napokat többnyire sajnos külön töltöttük szerelmemmel. Vagyis nem mindig, de mivel ő is szeretett volna többet lenni a családjával, mielőtt isten tudja mennyi időre ismét elmegyünk - és persze én is -, így sok időt töltöttük külön.

Én sokat voltam anyuval és apuval is, Cameronnal annál kevesebbet. Őt, mint mindig, szinte alig lehetett otthon látni.

Rob is Claire-ék nagy örömére sok időt töltött velük. Na és persze mivel a napok nagy részét külön töltöttük, így este és éjszakánként mindig együtt voltunk.

A fiúk sem maradhattak ki a buliból. Tom és Kellan szinte elválaszthatatlanok lettek. Néha komolyan, mint két gyerek. Szinte minden estére volt valami programjuk számunka.

Végül is őt se sűrűn látjuk, így sok időt töltött velünk, de végre mindenki boldog volt.

Ami még boldogabbá tett, az Nick. Szinte minden idejét Nikkivel töltötte, és őt is olyan boldognak látom, mint amilyen én vagyok Robbal. És ennek csak örülni tudtam, bár kissé félek is, hogy ilyen közel kerülnek egymáshoz. Nem emiatt, csak ezért mert hamarosan, mint annak idején Robnak és nekem, el kell majd válniuk.

És kiindulva abból, hogy ez milyen fájdalmas volt nekünk, nekik sem lesz könnyebb. De ki tudja talán, Nick is úgy dönt, mint én, és Nikkivel jön majd, vagy ha nem most, idővel.

Ami minket illett, végre mindenki boldog.

Vic és Jackson, Kellan és Ashely, Nikki és Nick valamint én és Rob is. Örülök, hogy a Nina ügyet sikerült tisztázni, és hála az égnek azóta nem láttuk őt.

Egy valami miatt viszont kissé ideges, sőt, nem is ideges, hanem kíváncsi lettem.

Első alkalommal, mikor vásárolni voltunk, akkor tűnt fel a fiúk titkolózása. Akárhogy is próbáltuk, nem tudtuk kiszedni belőlük, hogy mit titkolnak.

Bár, ha minden igaz, Rob azt mondta, az utolsó itt töltött napunkon minden kiderül. Aznapra tettük át a közös családi vacsoránkat is. Amiről kiderült, nem is nálunk lesz, hanem ki tudja hol.

Már csak két nap volt addig, holnap este minden kiderül - nyugtattam magam.

A fiúk, vagyis Tom és Kellan egy klubos estét terveztek, amit persze nem hagyhattunk ki. De előtte volt egy kisebb vitánk Robbal.

Ha nem Nina, akkor Mike miatt.

Még mielőtt eljöttünk, találkoztunk a forgatások és a ruhapróbákra készülődés miatt, és telefonszámot cseréltünk, amit nem értettem minek, de David azt mondta legyen így, hogyha bármi van eltudjuk érni egymást.

Erről eddig nem szóltam Robnak, mert tudtam volna, hogy nem örülne neki. Ma viszont én épp zuhanyoztam mikor csörgött a telefon, és persze lebuktam.

- Miért hívogat téged ez a félkegyelmű? - támadott le rögtön Rob, amint kiléptem a fürdőből még egy szál törölközőben.

Elmondtam neki, miért.

- Elmondhattad volna - durcáskodott.

- Pont ezt akartam elkerülni. Hogy miatta veszekedjünk.

- Én lezuhanyzok, addig hívd vissza - mondta Rob, majd elment mellettem egyenest a fürdőbe.

Tudtam, hogy ez lesz. És még csak el sem kezdtünk forgatni. Mi lesz majd akkor, ha már most ennyire kiakad, ha csak meghallja Mike nevét? - kérdeztem magamtól, de egyelőre inkább nem akartam belegondolni.

Pedig hamarosan ideje lesz, hisz néhány nap és mindketten forgatunk.

Míg Rob zuhanyzott, felhívtam Mike-ot, mit akart.

Azt hittem, esetleg a forgatások miatt hívott, de csak a hogylétem felől akart érdeklődi, és hogy meghívhat-e ma vagy holnap vacsorázni.

Rögtön ki kellett ábrándítsam, hogy nem fog menni, mert nem vagyok LA-ben.

Másrészt viszont, igaz kissé visszafogottan, de tudtára adtam ismét, hogy foglalt a szívem, és Rob nem nézné jó szemmel. Úgy tűnt feladta, legalábbis egy időre, így megbeszéltük, hogy a forgatáson találkozunk, majd elköszöntünk.

Rob épp ekkor lépett vissza a szobába, egy szál boxerben, míg én még mindig egy törölközőben ültem az ágyon.

Látta a telefont a kezemben, és tudta, hogy beszéltem vele, de nem kérdezett semmit. A szekrényéhez lépett, és ruhát keresgélt magának.

- Csak a forgatásokról beszéltünk, és meghívott volna vacsorázni - mondtam el neki.

- Mikor fogja már fel, hogy nem vagy szabad? - fújtatott rögtön.

- Ezt is elmondtam neki, és remélem, felfogta, mert ő nem érdekel - mondtam, remélve, hogy ezzel megnyugtatom őt.

Nem tudom miért hiszi még mindig, hogy ő vagy akárki más miatt képes lennék elhagyni őt. Ezt a magamban feltett kérdést tőle is megkérdeztem.

- Csak félek, hogy találsz valaki jobbat nálam, vagy valaki közénk áll - mondta nekem még mindig háttal, a ruhái közt turkálva.

- Már ezerszer megbeszéltük ezt. Ilyenekre ne gondolj, csak téged szeretlek, örökké - mondtam, majd bizonyítani is kívántam szerelmem és vágyaim iránta.

Mögé lépve hátulról karoltam át testét és szorosan hozzá bújtam, majd csókot leheltem a nyakára, amitől borzongás futott végig rajta.

Szembe fordult velem és a szemembe nézett.

- Ne haragudj a hülyeségeimért - kérte.

- Szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Én is téged - mondta, majd szerelmesen megcsókolt, miközben testünk szorosan préselődött össze.

Legközelebb csak annyit éreztem, hogy csókunk közben szerelmem kezei a derekamról a törölközőm felé araszoltak, majd egy rántással letépve rólam és ajkai a nyakamra tévedtek.

Én sem haboztam, megszabadítottam a boxerétől, és hiába vártak már ránk, így ismét egymáséi lettünk és csodás perceket, sőt órákat töltöttünk egymás szeretésével és kényeztetésével.

Miután az egymással töltött csodás órák után nagy nehezen elengedtük egymást, lementünk a nappaliba, ahol a többiek türelmetlenül vártak ránk.

- Na végre, nézzétek milyen kielégült képet vágnak - szólalt meg Kellan.

- Legalább nekik összejött az élet - mondtam Tom.

- Ne aggódj cimbora, ha meglátogatsz minket LA-ben neked is találunk majd egy klassz csajt - nyugtatta őt meg Kellan, mire egyből nagyobb lett a mosolya.

- Remélem úgy lesz - pacsiztak össze Kellanal.

- Induljunk inkább - szólalt meg Lizzy, de Nickék még sehol sem voltak.

- Bocs, itt is vagyunk - mondta Nick mikor az ajtóban összefutottunk.

- Na, ti is huncutkodtatok? - jött a kérdés Kellantól.

- Miért még ki? - kérdezte Nikki ezzel elárulva magukat, bár elég volt látni a mosolyukat az arcukon, és összekulcsolt kezeiket.

Amint feltette a kérdést Nikki, mindenki ránk nézett.

- Menjünk - ajánlotta Lizzy, majd mind együtt Nick, Nikki, Peter, Elizabeth, Ashely, Kellan, Jacks, Vic, Lizzy és Tommal együtt a mi kis csapatunk a klub felé vette az irányt, ekkor még nem is sejtve, hogy a holnapi utolsó londoni napunk milyen csodás meglepetéseket tartogat számomra.




Tessék komizni :)