38.fejezet

Sziasztok! Itt is a mai friss. Kivételesen ez a fejezet Rob szemszög lett, remélem ennek is örültök és tetszeni fog. Mivel mostanság sajnos a munkám miatt elég kevés friss volt amit a héten igyekszek kissé behozni mert szabin vagyok. Szóval a héten lesz még két friss. Pénteken és vasárnap, mert szombaton pesten leszek a csajokkal (L). Köszönöm Szilemnek a hipergyors javítást (L). Nektek pedig jó olvasást, és köszönöm szépen a komikat az előző fejezethez. Persze ide is várom a véleményeket. Pusszantás.

38.fejezet



/Rob/



A szerelmemmel töltött fantasztikus éjszaka után egy kevésbé szép reggelre ébredtünk. Vagyis én ébredtem arra.

Ugyanis neki ma lesz forgatása. Nem is akármilyen jeleneteket vesznek fel.

Ő tegnap inkább nem nézte végig, amint nekem a kamerák előtt kellett szeretkeznem Emilie-vel. Azt nem tudom, én képes leszek-e végignézni, ahogy ő ma ugyanazt teszi Mike-kal.

Azt sejtem, hogy Mike minden alkalmat meg fog ragadni, hogy feldühítsen, és nem tudom, képes leszek-e megállni, hogy ne menjek neki.

Hogyha csak színjáték is, de végignézzem, amint Kristen csókolja, öleli és szeretkezik vele. Ő még sosem csinált ilyet, ez az első filmszerepe, és pont egy ilyen alakkal került össze, mint Mike.

Nem tudom miért, hiszen mikor mindketten belevágtunk ezekbe a filmekbe, megbeszéltük Kristennel, hogy nem fog a kapcsolatunk rovására menni. De valamiért mégis úgy érzem, ez a két film lesz a vesztünk.

És hiába nem akarok gondolni sem erre, ezek a rossz megérzések nem hagynak nyugodni. Őt nem akarom ezzel idegesíteni, elég, ha én aggódok emiatt.

Benne megbízom, hisz az életemnél is jobban szeretem őt, de a partnereinkben, sem Emilie-ben sem Mike-ban egyáltalán nem bízom.

Ha csak egy kis időre is, félretettem a borús gondolataimat, majd édes csókkal ébresztettem szívem hölgyét.

- Jó reggelt - nézett rám csillogó szemekkel. - Ha nem baj, akkor Liz és Ashley is eljönnének ma megnézni - szólalt meg amint elszakadtunk egymástól.

- Persze, hogy nem - válaszoltam.

Volt egy olyan érzésem, hogy nem csak emiatt jönnének a lányok. Hanem inkább rám vigyázni, nehogy Mike-nak essek, ha az a bizonyos jelent lesz.

De nem volt ellenemre, sőt, jobb is, így talán nem veszítem el a fejem.

Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, majd egy közös zuhanyzás és reggeli után úton is voltunk a stúdióba, ahol a lányok már vártak ránk.

Kris épphogy köszönt Lizéknek, David már el is rabolta őt.

- Nyugi, nem lesz semmi baj - próbált nyugtatni Ashley, nem sok sikerrel.

A félelmeim ismét a felszínre törtek, amint megláttam Mike önelégült képét, és utána csatlakozni a jelenthez a szinte meztelen, csak egy kis semmit nem takaró köntösben szerelmem.

Hatalmasat nyeltem a látványtól, amint szemeimmel végigpásztáztam csodás testét.

- Szeretlek, és csak erre gondolj, ez csak egy szerep - lépett oda mellém egy Kristen, majd egy igencsak forró csókkal lepett meg.

Tudtam, hogy igaza van, és megpróbáltam csak az előbbi szavaira gondolni, majd eleresztettem.

Mike arcáról pedig még mindig letörölhetetlen volt a vigyor, de ezen szívesen változtattam volna.

Amint elkezdődött a felvétel, értettem meg, mit érezhetett Kristen tegnap.

Elemi erővel csapott le rám a mérhetetlen féltékenység, amint Mike-kal csókolózásba kezdtek. És ez még csak a kezdet volt.

Szép lassan lekerültek a ruhák róluk, majd az ágyban kötöttek ki, ahol elég hevesen estek egymásnak. Legalábbis a szerepük szerint, de mintha Mike ezt túlságosan is jól játszotta volna.

Ökölbe szorított kezekkel néztem végig, ahogy Kristen simogatja és csókolgatja, és szerintem nem csak nekem tűnt fel, hogy elég szépen beindult az én szerelmemre. Sejtettem, hogy nem lesz egy nagy élmény ezt látni, de ez aztán túltett mindenen.

Újra előbújtak belőlem a régi érzések, a félelmek, mikor azt, akit régen szerettem, vagy azt hittem, hogy szeretem, Mike miatt vesztettem el.

Abba belehalnék, ha Kristent is elveszíteném.

Egy dolognak örültem csak most. Hogy elég jó, sőt tökéletes lett a jelent, így csak egyszer kellett felvenni.

Mike-nak viszont nem volt akkora szerencséje, ugyanis túl soká szorongatta Kristent a karjaiban, így nem sok kellett, hogy én magam tépjem le a karjait, amivel szerelmem szorongatta magához.

Amint vége lett a jelentnek, Kristen rögtön magára kapta a köntösét, és hozzám igyekezett.

- Sajnálom…

- Semmi baj, tényleg nem volt könnyű, de végre vége van - suttogtam neki, miközben magamhoz öleltem.

Imádom őt, mindennél jobban szeretem, de egy dolog volt, amire most képtelen voltam.

Hogy megcsókoljam őt. Még a gondolatától is dühbe gurultam, mikor felidéztem, hogy pár pillanattal ezelőtt még Mike csókolgatta.

Szerelmem is érezhette tétovázásom, mert kibújt a karjaimból, majd az öltözője felé iramodott.

- Azt hiszem, most megbántottam.

- Valamilyen szinten megértelek, hisz az előbb még egy másik pasit csókolt, nem is akárkit, pont Mike-ot, de nem az ő hibája, és ez csak egy szerep. Vele nem fog ugyanaz megtörténni, mint régen - mondta Ashley.

- Menj utána - parancsolt rám szinte Liz, de nem is tétlenkedtem sokáig, utána indultam.

Megszaporázva a lépteimet siettem Kristen öltözője felé, ahonnan megdöbbenésemre Mike lépett ki fülig éri vigyorral a képén.

- Tied a pálya haver - vágta a képembe, és nálam ekkor szakadt el a cérna.

Kristen előtt teszi a szépet, de amint ő nem látja, ugyanaz az érzéketlen idióta lesz, aki mindig is volt.

A karjánál fogva a falhoz vágtam őt, és egyből nem volt olyan széles a vigyora.

- Jobb, ha messziről elkerülőd őt - sziszegtem a képébe.

- Majd ő eldönti, mit akar. Ki tudja, talán hamarosan őt is elveszem tőled.

- Azt csak szeretnéd. Keress egy magadhoz illő nőcskét, akikhez szoktál, és őt felejtsd el, ha nem akarod megjárni - vágtam hozzá, majd elengedve ellöktem az utamból.

Dühösen léptem be Kristenhez, aki szomorú szemekkel pillantott rám a kanapén ülve.

- Sajnálom. Tudom, hogy hülyén viselkedtem, de megőrjít, amikor hozzád ér ez a mocsok - borultam le elé a földre.

- Ő csak barátkozni akar. És ez csak egy szerep. Tudod, hogy csak téged szeretlek - mondta.

Persze, ő el is hitte, amiket az a szerencsétlen összehordott neki.

- Nem megbántani akarlak, de ő tőled is ugyanazt akarja, mint minden nőtől, vagy azoktól, akik fontosak nekem. Lefektetni és elvenni tőlem.

- Tudom, hogy mit tett, de már nem hiszem, hogy olyan lenne.

- Akkor te nem az igazi oldalát ismered.

- Csak barátok vagyunk, ha az lenne a szándéka, amit te mondasz, engem akkor sem érdekel. Az egyetlen, aki fontos nekem, az Te vagy.

- Ne haragudj - kértem ismét, majd előtte ülve a fejem az ölébe hajtottam.

- Nem haragszom, de ígérd meg, hogy többet nem fogunk ezek miatt veszekedni és hasonlók.

- Megígérem, szeretlek.

- Én is téged - viszonozta vallomásom Kristen.

Felhúzott magához a kanapéra, majd szemből az ölembe helyezkedett.

Nem haboztam levenni a köntöst róla, hogy én élvezhessem ki az öleléseit, a csókjait és a simogatásait.

Pillanatok alatt szabadítottam meg a testét takaró apró fehérneműtől, majd én is ledobáltam magamról a felesleges ruhadarabokat, majd testünk végre meztelen valójában simulhatott egymáshoz.

Forró csókokat váltottunk, miközben kezeinkkel egymás testét barangoltuk be.

Elszakadva szerelmem finom ajkaitól nyakára hintettem csókjaimat, miközben ujjaim abbahagyták derekának cirógatását, hogy nőiességének tüzes barlangjában temetkezhessenek.

Csókjainkkal próbáltam elnyomni Kristen édes hangjait, amit ujjam által okozott örömei csaltak ki belőle, miközben pihekönnyű érintéseit magamon éreztem.

Kettőnk közé fúrta kezeit és a kezébe vett. Egy halk morgás szakadt fel a torkomból, amint elkezdett mozogni rajtam, és arcomat a nyakába fúrva próbáltam én is elnyomni a belőlem kikívánkozó hangokat.

Az én ujjaimnak és az ő kezének hála, szinte egyszerre léptük át a mennyország kapuját.

Édes csókban forrtunk össze, majd szerelmem kissé megemelkedett, és magába vezette merev férfiasságom.

Egyszerre nyögtünk fel az édes, ám kéjes érzéstől, amit testünk újra egyesülése okozott.

Először őrjítően lassan mozgott rajtam, majd feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, ami neki sem volt ellenére.

Ajkaimmal eközben melleit kényeztettem, egyre több édes sikolyt és sóhajt kicsalva belőle, és amit reméltem, hogy csak én hallok.

Néhány utolsó, de őrjítő lökéssel ismét egyazon időben léptünk a testi gyönyörök édes világába, amit egy mindennél édesebb és szerelmesebb csókkal üdvözöltünk.

Apró csókokat váltva próbáltuk lenyugtatni felhevült testünk.

Szinte fáztam, amint Kristen lemászott rólam.

Nemcsak ezeknek a perceknek köszönhetően, de tudtam, és biztos voltam benne, vagy inkább remélem, hogy ez sosem fog megváltozni, és hogy az a csodás nő mindig is csak az enyém lesz.

Megbűvölve figyeltem, amint magára veszi a következő jelentéhez szükséges ruhákat, majd én is felöltöztem.

- Nagyon szeretlek, belehalnék, ha elveszítenélek - vontam magamhoz mielőtt kiléptünk volna.

- Soha nem fogsz elveszíteni, és én is nagyon szeretlek téged - nézett a szemembe csillogó szemekkel, majd megcsókolt.

Minden egymás iránt érzett érzésünket belesűrítettük ebbe a csókba, majd ha kelletlenül is, de kiengedtem a karjaiból, és kézen fogva mentünk vissza a következő felvételre.

A lányok mosolyogva szemlélték, hogy minden rendben van köztünk. Mike már kevésbé.

Gondolom, abban reménykedett, hogy sikerül összeugrasztania bennünket, de igencsak nagy csalódást kellett okoznunk neki, mert ez nem sikerült neki. És remélhetőleg soha nem is fog.

Egy utolsó csók, és szerelmem ismét a helyére lépett.

Annyi jó dolog volt már csak benne, hogy a továbbiakban egyelőre nem nagyon volt jelente Mike-kal. Ő bizonyára sajnálta is ezt.

- Örülök, hogy minden rendben van, egy ilyen miatt nem éri meg veszekednetek.

- Most már én is tudom, és én is örülök, hogy mindent megbeszéltünk.

Egy igencsak kiborító nap után a forgatás végén elköszöntünk mindenkitől, Lizéktől is, majd hazafelé indultunk.

Az elkövetkezendő néhány nap, ami a forgatásokat illeti, zökkenőmentesen telt.

Krist néha a lányok kísérték el helyettem, mert sokszor egyszerre forgattunk, velem pedig Kellanék jöttek el.

A forgatásokkal nagyon jól haladtunk, de volt valami, ami miatt nem vártam a végét.

A promóciós utak.

Igaz, én és Kris is csak itt, Amerikában tervezett promózáson veszünk részt, de erre egyelőre még gondolni sem akartam.

Mivel nagy bánatunkra szinte egyazon időben lesz a bemutatója a kettőnek, még arról sem lehetett szó, hogy elkísérjük egymást.

De a lányok erre is találtak megoldást. Mivel sem Ash, sem Liz nem forgatnak, ők elkísérik majd Krist, mivel még ez nagyon új lesz neki.

Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha ő is híres lesz. Ahogy engem minden nő, úgy akarja majd őt is minden férfi. Ennek még a gondolata is az őrületbe kergetett.

Már a média is megszokta, hogy együtt vagyunk, ez már nem olyan nagy újdonság nekik az elejéhez képest, amikor kiderült, hogy van valakim.

Majd akkor lesz ez ismét nagy durranás, ha bemutatják Kristen filmjét is.

De a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak, és együtt minden sikerülni fog.

Hála az égnek az utóbbi napok mondhatni Mike és Emilie mentesek voltak.

Na igen, bár egyszer Kristen azzal a hírrel jött haza, hogy Mike ismét vacsorázni hívta, amire ő persze nemet mondott.

Igaz, semmit sem tilthatok meg neki, hisz azzal találkozik, akivel akar, de megnyugtatott, mikor mondta, hogy esze ágában sincs vele menni.

A promózások miatt ez viszont úgyis elkerülhetetlen lesz. Még egyelőre bele sem merek gondolni, hogy Mike-kal ketten együtt utaznak el.

Csak az nyugtat meg, hogy végül is nem lesznek kettesben, hisz a rendező és mások, többek között a lányok is velük lesznek, akik nem adják meg az esélyt Mike-nak, hogy rámásszon Kristenre.

És mi tagadás, ami az én partneremet, Emilie-t illeti, ő sem egy ártatlan bárány. Ő is elég rámenős, de hála az égnek, nem annyira, mint Mike, és nem is szeretném, ha Kristen miatta idegeskedne.

Persze őt sem dobja fel a gondolat, hogy akár csak egy kis időre is el kell majd váljunk egymástól a forgatások után, de ezeken muszáj részt vennünk.

Utána pedig, ha véget értek ezek a kötelező megjelenések, mindketten ismét haza akarunk menni egy kicsit a családunkhoz, és elbújni a világ elől.

Ami a családunkat illeti, szinte naponta beszéltünk velük. Krisnek és nekem is nagyon hiányoztak, de elég sűrűn beszélünk velük, és mindketten nagyon várjuk már, hogy ismét láthassuk őket.

Bár sajnos Kristen szüleit egyelőre fogva tartja a munka, de anyuék felvetették az ötletet, hogy ha csak egy hétvégére is, meglátogatnának minket.

- Annyira jó lenne, szívem, ha az én szüleim nem is, de nagyon örülnék, ha Claire-ék el tudnának jönni.

- Akkor szólok nekik, hogy benne vagy.

- Ezt meg sem kellett volna kérdezned, alig várom, hogy lássam őket - bújt a karjaimba Kristen.

- Tényleg, Tom is ma érkezik, nem?

- Igen, nemsokára megyek Kellanékért, és kimegyünk elé.

- Oké. Addig mi a lányokkal elmegyünk bevásárolni, mire ti megjöttök.

- Oké, édes - csókoltam meg életem értelmét.

Míg szerelmem felöltözött, addigra megjött Liz és Ashley, karöltve a fiúkkal.

- Végre, tesó, mehetünk már? - kérdezte Kellan.

- De fel van pörögve valaki - mondtam.

- De mennyire, alig várom, hogy Tom barátunk is megérkezzen. Ma kissé szolidabb, de holnap egy nagy bulit csapunk, mondjuk a klubban?! - mondta, de inkább kérdésnek hangzott, de mindenki örömmel ment bele.

Én még beszéltem anyuékkal, akit ismerve, mivel a jövő hét végén akkor ők jönnek el hozzánk, szerintem máris nekilátott csomagolni.

- Szívem, anyuék a jövő héten jönnek - szóltam be Krisnek a hálóba.

- Annyira örülök - jött ki, és szinte a karjaiba ugrott.

- Én is nagyon - válaszoltam és megcsókoltam.

- Remélem Nickékről is hoznak valami jó hírt - mondta kedvesem.

- Biztos vagyok benne - mosolyogtam rá.

- Oké, szerelmesek, ne várassuk meg Tomot, később ráértek enyelegni. Majd jövünk, édes - fordult Kellan Ashleyhez és megcsókolta.

- Jók legyetek - öleltem még magamhoz Krist, és egy utolsó csókot váltva nehezen elszakadtam tőle.

Kocsiba pattantunk Kellanal és Peterrel, majd a reptér felé mentünk, hogy Tom barátunk elé menjünk, akit ismerve, na meg persze- ha ők ketten összekerülnek Kellanal, igencsak bulis és izgalmas napok elé nézünk.

És a gondolat, hogy a szüleim, hacsak egy hétvégére is, meglátogatnak minket, nagyon boldoggá tett, és Kristent is.

Akit, igaz, csak most engedtem el, de máris hiányzott. Ha lehetne, a nap 24 órájában a karjaimban tartanám, és soha nem ereszteném el.

Ekkor még nem sejtettem, sem én, sem ő, hogy talán már nem is olyan sokáig tart a boldogságunk, ugyanis, mint mondani szokták semmi sem tart örökké, ahogy a mostani boldogságunk sem, és hogy várnak még nehéz idők ránk és a kapcsolatunkra, de csak remélni tudtam, hogy együtt mindent képesek leszünk megoldani, és egyenlőre csak a jelenre gondolunk, és csak élvezzük a boldogságot és a szerelmet amit a sorstól kaptunk......




Várom a véleményeket :)