37.fejezet

Sziasztok! Ezer bocsánat a sok késésért, de itt is a fejli :). Hatalmas pusszantás Szilemnek (L). Nektek pedig jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.




37.fejezet


/Kristen/


Miután mindent sikerült tisztáznunk Robbal, egy ilyen felejthetetlenül csodás éjszaka után jó volt úgy ébredni, hogy tudom, mellettem van, és hogy minden rendben van köztünk.

De ennek nem mindenki örült ennyire.

Ma Rob nem forgatott, így engem kísért el. Mike rögtön meg is jegyezte, hogy kibékültünk. Persze azt sem bírta ki, hogy ne idegesítse Robot a tegnap esti vacsoránkkal, és a legyünk barátok dologgal.

Ez láthatólag nem volt éppen szerelmem kedvére, és tudtam, hogy emiatt még lehet egy kis nézeteltérésünk, de reméltem, hogy nem lesz mérges rám emiatt.

Végül is nem tilthatja meg kivel barátkozzam, én sem zárhatom el Emilie-től.

Végül is egyelőre Rob semmi olyat nem láthatott a forgatáson, ami kiverte volna nála a biztosítékot. De ez nem lesz mindig így.

Néhány nappal később két számunkra igencsak nehéz nap elé néztünk.

Rob Emilie-vel forgatott, én pedig másnap Mike-kal. És nem is akármit. A filmjeink szex jeleneteit szinte egy azon nap vettük fel. Rob az egyik, én a másik nap.

Rob volt először. Nem szívesen láttam őt más nő, főleg nem Emilie karjaiban. Már a csókolózós jeleneteiktől is a hideg rázott ki, így ettől szinte féltem.

Rob persze próbált megnyugtatni, hogy semmi okom emiatt aggódni, hogy ez csak egy film, de ez engem akkor sem nyugtatott meg. Sőt, inkább arra kért, ha ennyire zavar, ne nézzem végig.

Valamiért, nem tudom mi vett rá, de mégis látni akartam. Nem azért, mert ellenőrizni akarom, mit vált ki belőle egy másik nő.

Benne tökéletesen megbízom. Csak Emilie-ben nem, aki már nem egyszer mászott rá Robra.

Végig szerelmem mellett voltam, amint megérkeztünk. És egyre idegesebb is lettem.

Robot és Emilie-t felkészítették a jelenetre, majd amint elhangzott a felvétel, szinte máris megbántam, hogy ezt látni akartam.

Hiába tudtam, hogy Robnak igaza van, és ez csak színjáték, mégis rettentő féltékeny lettem. Látni őt vele csókolózni, ahogyan ölelgeti a szinte meztelen Emilie-t, aki láthatóan nagyon is élvezi a helyzetet.

A szerepük szerint is egyre jobban belemelegedtek a dologba. Nálam itt szakadt el a cérna.

Nem mondom, hogy rohanva, de igen sietősen jöttem ki a teremből, és az épületből is. Azt hiszem, többet is láttam, mint kellett volna.

Tudtam, hogy ez csak a szerepe miatt van, és hogy nem csalna meg ezzel a nővel és senkivel, de mit tehetnék. Egyszerűen majd megölt a féltékenység látni őt egy másik nő karjaiban, hogy őt ölelte és csókolta, ha csak eljátszva is.

Ahogy kiléptem a friss levegőre, kissé kitisztult a fejem. Részben ezek után megértettem Robot, miért zavarja annyira őt Mike.

A stúdió területén volt egy kis kertes rész, ahová mondhatni elbújtam, amíg vége nem lesz a forgatásnak.

Olyan sokáig nem kellett egyedül lennem, mert nem sokkal később szerelmem ült le mellém, és vont magához.

- Mondtam, hogy jobb lenne, ha nem látnád. Sajnálom.

- Én is. Csak nagyon nehéz volt látni téged vele…

- Tudod, mit mondtam erről. Ez csak egy szerep - mondta, majd felém hajolt egy csókért, de nem tudom miért, elhajtottam a fejem.

Akaratlanul is arra gondoltam ebben a pillanatban, hogy nem olyan régen még Emilie-t csókolgatta.

- Ma emiatt meg sem fogsz csókolni?

- Ne haragudj, csak…

- Ezt megbeszéltük. Ha te ennyire kiborultál emiatt, bele sem merek gondolni a holnapi napba - mondta.

- Erre most én is csak azt mondhatom, amit te nekem. Csak téged szeretlek, és ez csak egy szerep.

- Igen, de az az idióta totál megőrül érted, le sem veszi a szemét rólad, még akkor is van képe a nyálát csorgatni utánad, mikor én ott vagyok.

- Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Az egyetlen, aki érdekel, akit imádok és szeretek, az te vagy - mondtam szerelmemnek, majd most én hajoltam felé hogy végre élvezhessem azt, ami csak engem illett. Az Ő csókját.

Rob készséggel teljesítette a kívánságom, és levegőhiányunkig csókoltuk egymást, mire a végére már ölében kötöttem ki.

- Szeretlek - súgtuk egymásnak, egy szerelmes csók kíséretében.

Hirtelen megpillantottam Emilie-t aki a bejárat felöl meglátott bennünket. Rögtön mosoly ült ki az arcomra, látván milyen arcot vágott, majd boldogan bújtam vissza szerelmemhez.

- Legalább tudja, hol a helye - gondoltam magamban.

Délután mikor hazaértünk, Rob szólt, hogy mit szólnék, ha áthívná a srácokat.

Egy ilyen nap után csak örültem egy kis kikapcsolódásnak, így örömmel mentem bele.

- Ha itt lesznek, lesz egy klassz hírem is - mondta szerelmem, miközben a konyhában ügyködve próbáltunk valami vacsorát készíteni.

- Nekem legalább elárulhatnád.

- Bírd ki estig szívem, klassz napoknak nézünk elébe, biztos jó buli lesz - mondta, ezzel még kíváncsibbá téve.

De sajnos akármilyen módszerhez folyamodtam semmit sem tudtam kiszedni belőle. Nem akarta elárulni, míg nem jönnek Kellanék, de már csak azért is vissza akartam vágni neki.

És ebben a lányok segítségét kértem.

- Na mi a pálya, fiatalok? - köszönt nekünk Kellan.

Köszöntünk egymásnak, majd a nappali helyett a kis kerti ebédlő részen terítettünk, így a csodás estét ott élveztünk.

- Ti beszélgessetek, mi a lányokkal egy kicsit félrevonulunk - pillantottam az említettek felé, aki érdeklődő pillantásokat vetettek felém, majd velem jöttek a hálóba.

- Nekünk sem mondott semmit Rob, csak, hogy van egy jó híre - mondta Ashley.

- Gondoltam, megkísérlem mekkora az önuralma a drágámnak - mosolyogtam ördögien.

- Óóó, akkor a legjobbakhoz fordultál. Azt hiszem, ezen tudunk segíteni - vigyorgott Liz is, majd a gardrób felé vettük az irányt.

Mivel a csodás időnek köszönhetően Nikkiék sem voltak túlöltözve, én viszont nem voltam ezek ki szűk miniruhák híve, így ezzel még magam is megleptem.

Kiválasztottunk egy igen dögös darabot, ahogy a lányok hívták, majd belebújtam.

- Csodásan festesz, Robnak még a szava is eláll - mondta Liz.

- Azt remélem is.

- Akkor nem fogunk csodálkozni, ha Rob leteper egy eldugott sarokban, ha nem látunk - mosolygott Ashley.

- Tisztára mintha Kellant hallottuk volna - mosolygott Liz.

- Hát néha ragad rám az én mackóm stílusából - mondta Ashely, majd ideje volt csatlakozni a fiúkhoz.

A lányok segítettek a konyhából az italokat és ételeket kivinni, majd a fiúk felé indultunk.

Rob pont háttal ült nekem, de Kellan füttyszói hátrafordult, és még a sört is félrenyelte amint megpillantott.

Mi tagadás ez hízelgően hatott rám. A szemében mérhetetlen vágyat láttam, és épp ez volt a cél. Az őrületbe kergetni őt, és ha jól látom, ez bevált. Szinte felfalt a szemével. De be kell valljam, ezek hatására mérhetetlenül kívántam őt.

De mivel nem voltunk egyedül, ezzel még várnunk kellett, és ahogy a lányok mondták, kíváncsi vagyok ,meddig bírja.

- Ejha - kacsintott rám Kellan.

- Csak óvatosan - szólt rá Rob.

- Nyugi, az én szívem csücske itt van velem - húzta magához Kellan egy csókra Ashleyt, aki boldogan bújt az ő nagy macijához.

- És tudtok valamit Nikkiékről? - kérdeztem.

- Nagyon jól megvannak, a hangjából is csak árad a boldogság. De hamarosan nekik is dönteniük kell. Nikkinek hamarosan vissza kell jönnie forgatni - mondta Liz.

- Remélem, jól döntenek, és nem szakadnak el egymástól - mondtam.

- Azt én is. És jó lenne. ha Nick is ideutazna - mondta Rob.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, de már csak direkt is a lányok mellé ültem, kissé messzebb Robtól, amit ő nem nagyon díjazott.

- Megyek, hozom a desszertet - álltam fel, és indultam a konyha felé.

Ekkor döbbentem rá, milyen szerencse, hogy kellő hallótávolságon belül van a konyha, elég messze a kerttől.

Háttal álltam, mikor Rob hirtelen mögöttem termett, maga felé fordított és szó nélkül tapadt ajkaimra.

Heves csókját lehetetlenség volt nem viszonozni, miközben leült egy székre engem is magával húzva.

Az ölében ülve a ruhám szinte a derekamig gyűrődött, és jelen pillanatban az sem érdekelt, ha a barátaink látnak meg minket ilyen helyzetben.

Semmi más sem akartam, csak Őt.

- Akarlak, most - mondta határozottan, miközben ajkaival a nyakam szívogatta.

- Tudom - mosolyogtam.

- Te kis boszorkány. Örülj, hogy eddig kibírtam. Nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne ott mindenki előtt már az asztalnál vessem rád magam. Gonosz dolog volt, ezért még kapni fog - mosolygott most ő rám ördögien, ám vadító szexi mosolyával.

- Már alig várom - mormoltam, miközben nyelvemmel a nyakán simítottam végig, amibe beleremegett.

Mivel letépni nem téphette rólam, pillanatok alatt szabadított meg a ruháktól, majd őt is a közénk álló még zavaró nadrágjától, majd miután pillanatok, és csupán néhány érintéssel képesek voltunk az őrületbe kergetni a másikat, végre a magáévá tett.

Mindkettőnkből egy-egy kisebb sóhaj szakadt fel, amint testünk végre ismét egybeforrt. Csókjainkkal próbáltuk elnyomni hangjaink, miközben heves mozgással űztük egymást a gyönyör mámorító kapuja felé.

Mégis a lányoknak lett igaza, inkább Ashelynek, mert tényleg nem bírtunk ki, amíg elmennek. Nyílván mind tudják miért tűntünk el.

Egyre hevesebb mozgással, szinte egyszerre léptünk a földi paradicsomba, amit egy szerelmes, de annál szenvedélyesebb csókkal üdvözöltünk.

- Annyira szeretlek - szólalt meg Rob, miközben még testünk egybe forrva volt.

- Én is téged - leheltem csókot ajkaira.

Kelletlenül szálltam le róla, hogy visszarendezzük a ruháinkat.

De mielőtt visszaindultunk volna, ismét magához rántott.

- Most azt egyszer alig várom, hogy elmenjenek - mondta, egy sokat sejtető csók kíséretében.

Immár tényleg kissé megváratva, de visszatértünk a desszerttel. Amit persze Kellan nem hagyhatott szó nélkül.

- Látom, nektek megvolt a desszert.

- Elég kielégült képet vágtok - vigyorgott tovább, a tőle megszokott kaján vigyorával.

- Hagyd már őket - szólt rá Ashley.

- Ne haragudjatok - szólaltunk meg egyszerre Robbal.

- Ugyan, csak szerelmesek vagytok - mosolygott Liz.

- És azért sikerült megtudnod, mit titkolt Rob?

- Nem - mondtam kissé zavartan.

- Ugyan, nem a beszélgetéssel voltak elfoglalva.

- Szóval a kis meglepi, vagyis ő reméli, hogy örülni fogtok neki.

- Ki az az Ő? - kérdezte türelmetlenül Kellan.

- Tom barátom néhány napon belül meglátogat minket - árulta el Rob, mire mindenki arcára hatalmas mosoly ült ki.

- Atyám, Tom pajtás, micsoda bulikat szervezünk - pattant fel Kellan.

- Azért nyugi, szívem, és akkora bulik nem lesznek, főleg nem más csajokkal.

- Tudod, hogy nem arra gondoltam, édes. A mi kis bandánkkal. Ezzel feldobtad a napom Rob barátom. Király lesz.

- Igaza van Kellannak, jó buli lesz - mondta Peter.

- Igaz gyerekek? - kérdezte.

- Igen apu - vágta rá Kellan viccesen.

Hát, Tom volt az utolsó, akire gondoltam. De nagyon örülök neki, még annak idején amikor bujkálnunk kellett, sokat segíthettünk neki, amit sosem felejtek el neki. És nagyon jó fej pasi, és nagyon jó barátja Robnak, és most már mondhatom, hogy mindannyiunknak.

- Tom arcáról le sem lehetne vakarni a vigyort, ha látná, mennyire örültök neki - mondta Rob.

- Alig várjuk, hogy megérkezzen. Ha megjön, rögtön összejövünk, és megbeszéljük a bulikat.

- Oké, addig én még kicsit kitakaríttatom a lakásom - szólalt meg Rob, amit nem nagyon értettem.

- A lakásod.

- Igen, Tom itt lesz egy két hétig, és nem akarom szállodába zavarni.

- Miért kellene? Laknak addig itt is.

- Nem akartam megkérdezni, azt hittem, zavarna.

- De hogy zavarna, ő a barátunk, persze, hogy lakhatna itt. És a házunk is elég nagy - mosolyogtam Robra.

- Köszönöm, szívem - adott egy csókot.

Beszélgettünk és iszogattunk még egy kicsit, majd a srácok indulni készültek.

- Oké, akkor hívj, ha tudod, mikor érkezik Tom pajtás - szólalt meg Kellan.

- Ne aggódj, te tudsz róla először.

- Azt reméltem is.

- Jó munkát holnapra - jöttek oda a lányok.

Elköszöntünk egymástól, majd magunkra maradtunk.

A lányok utolsó mondatával kissé elszomorították Robot a holnapi napra gondolva, de ma este nem akartam ilyesmivel elrontani a pillanatot.

Robhoz léptem, és a karjaiba bújtam, ő pedig boldogan ölelt magához.

- Azt hiszem, elkezdtünk valamit, ami befejezhetnénk - mosolyogtam rá, majd elhúzódtam tőle, és a medence felé indultam, miközben a ruhám kezdtem lehúzni magamról.

Nem tudom, mióta lettem ilyen kacér, de megőrjít ez a pasi.

Aki jelenleg tátott szájjal figyelte a kis akcióm, majd követett.

Egyenlőre nem gondoltunk a holnapi napra, amiről ekkor még nem tudtunk, hogy miket tartogat számunkra - csak egymással törődtünk és befejeztünk, amit nem olyan régen a konyhában elkezdtünk…




Tessék komizni :)