2010. szeptember 30., csütörtök

21.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom a fejlit. Jó olvasást, és várom a komikat. Pusszantás :)


21.fejezet


/Rob/

Nagyon úgy tűnik, a tervem elég rosszul alakul. Sőt nem is rosszul, hanem egyenest borzalmasan. Azt tudom, hogy már akkor is szenvedni fogunk, ha el kell válnunk egymástól, ezért is akartam most elkezdeni, hátha akkor könnyebb lesz. De tévedtem.

Kristen próbálja leplezni, de elég a szemébe nézzek ahhoz, hogy lássam, mekkora fájdalmat okozok neki így, hogy mással lát. Pedig semmi másra nem vágyom jobban, mint hogy mellette lehessek.

Egész este olyan szomorú volt, és átkoztam magam, amiért Tom hülye ötletére hallgattam. Hisz így már most szenvedünk mindketten.

Mérhetetlen féltékenységet éreztem, ahogy egész este Nickkel láttam őt. Bár egy szavam sem lehet, hisz én is hasonlót teszek Ninával. És ezért csak magam okolhatom.

Ha nem tervezem el ezt a hülyeséget, hogy távol maradok tőle, most boldogság csillogna szerelmem szemében, nem pedig szomorúság.

Egész este lestem az alkalmat, mikor férkőzhetnénk a közelébe, de nem sok ilyen volt. Egészen eddig.

Kristen a mosdóba indult, én pedig nem haboztam utána menni.

Hála az égnek a mosdó pont takarásban volt, így az asztalunktól a srácok nem láttak ide, így nyugodtan várakoztam, hogy szerelmem kijöjjön, és hogy beszélhessek vele.

Valahogy sejtettem, hogy ez a borzalmas ötletem nem fog sokáig tartani, ugyanis nem fogom bírni a közelsége nélkül. Minden percben arra vágyom, hogy megérinthessem, hogy megcsókolhassam.

Tudtam, de félek, hogy ezzel az egész Nina-dologgal több rosszat értem el, mint hasznot. Ahelyett, hogy segítene, hogy megpróbáljunk elszakadni egymástól, már most szenvedünk.

Ezért is muszáj beszélnem vele, és bocsánatot kérnem ezért az idióta ötletemért, ami csak fájdalmat okoz mindkettőnknek. Bár, talán ha rendbe hozom a ma esti hülyeségem, és újra vele lehetek, még ennél is nehezebb lesz elválnom tőle, ha eljön az ideje.

Ha már most ilyen rossz, mikor ilyen közel van hozzám, mi lesz, ha el kell mennem? Hogy leszek képes elszakadni tőle?

Csak zakatoltak a fejemben a kérdések, de egyikre sem találtam választ. Biztos vagyok benne, akármennyire is próbálkozok majd, képtelen leszek elfelejteni életem legszebb perceit, amit vele élhettem át.

Ahogy ezen tanakodtam, végre nyílt a mosdó ajtaja, majd Kristen döbbent és talán dühös tekintetével találtam szembe magam.

El akart menni mellettem, amit nem engedhettem. A karjánál fogva megállítottam, és magamhoz vonva a karomba zártam.

- Eressz el – kérte, miközben szabadulni próbált a karjaimból.

- Kristen én… - akartam belekezdeni a mondandómba, de nem hagyta.

- Nem érdekelsz, eressz el - mondta, de eszemben sem volt elengedni, pont ellenkezőleg, még szorosabban öleltem át.

Nem haboztam tovább, szó nélkül megcsókoltam.

Biztos voltam benne, hogy rögtön elszakít magától. Így amikor kutató nyelvemnek engedélyt adva csókolt vissza, a szívem repesett a boldogságtól.
Örömmel vettem tudomásul, hogy még mindig ugyanolyan hatással vagyok rá. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, miközben kezeim a derekát simogatták.

Pillanatokkal később pedig már csak azt éreztem, hogy eltol magától. Szinte fájt a hiánya, ahogy kiengedtem a karjaimból.

- Vedd úgy, hogy ez volt az utolsó, inkább menj a barátnődhöz, már vár - mondta ridegen, majd faképnél hagyott és visszament az asztalunkhoz.

Tudtam, hogy hiába is próbál ilyen hidegen viselkedni velem, elég volt egyetlen csók, hogy megbizonyosodjak róla, még mindig ugyanúgy érez irántam. És ez mérhetetlen boldogsággal töltött el. Már csak azt kell elérjem, hogy meghallgasson, és bocsánatot kérhessek a hülyeségemért, amivel csak egy pocsék estét szereztem mindkettőnknek.

Kicsit vártam, majd én is csatlakoztam a srácokhoz. Még vissza sem értem, de Nina máris a nyakamon lógott, én pedig Kristent néztem.

Fejfájásra hivatkozva haza akart menni. Tudtam, hogy ez is miattam van. De nem hagyhattam csak úgy elmenni, muszáj volt beszélnem vele.

- Holnap találkozunk - mondta neki Nick.

- Persze, szívem - felelte neki Kristen. Majd olyat tett, ami a tűrőképességem határait feszegette. Olyan szenvedéllyel csókolta meg a testvéremet a szemem láttára, mint alig néhány perce engem.

Mégis tudtam, hogy ez a csók nekem is szól. Hogy nekem is annyira fájjon, mint neki engem Ninával látni. Hát, a terve sikerült.

Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne álljak fel és ráncigáljam ki őt Nick karjaiból. Már készültem megtenni, mikor végre elengedték egymást, majd Kristen elköszönve a többiektől az ajtó felé indult.

Tudtam, hogy most van esélyem beszélni vele, így hát ki kellett találnom valamit, hogy leléphessek.

- Én megyek, srácok, azt hiszem kidőltem - állt fel Tom, amin igencsak meglepődtem, de pillanatokon belül rájöttem, miért akar annyira menni.

- Elkísérsz? Kaptam nemrég egy klassz albumot, megnézhetnéd, és zenélhetnénk egyet valamikor a srácokkal - fordult felém Tom.

- Persze, menjünk - álltam fel Nina mellől, aki nem nagyon örült ennek, de ez most nem tudott érdekelni.

- Na, nyomás, menj utána - fordult felém Tom, alighogy kiértünk a klubból. - Rossz volt nézni titeket, és ahogy látom, az elhatározásod nem nagyon jött be.

- Hát, egyáltalán nem - mondtam.

- Menj és beszélj vele, ha a többiek kérdezik, nálam aludtál, persze csak ha nem dob ki.

- Kösz, remélem, végighallgat, mert ezt jól elszúrtam.

- Na, nyomás, majd hívj, mi volt - köszönt el Tom, majd hazafelé indult, én pedig Kristen után siettem.


/Kristen/

- Mit akarsz? - kérdeztem tőle, mikor végre elengedett.

- Csak beszélni veled - mondta Rob, miközben karjai szorosan a derekam köré kulcsolódtak.

- Nincs miről beszélnünk. És a barátnőd hol hagytad?

- Ő nem érdekel - mondta.

- Hát, a látottak után ezt nehezen hiszem el – mondtam, miközben kibontakoztam az öleléséből és elindultam a házunk felé.

Persze ő nem tágított, utánam jött, és egyfolytában azt kérte, hallgassam meg. Én meg azt kérdeztem magamtól, mi értelme lenne?

- Kérlek…

Megálltam, és szembe fordultam vele.

- Mondd, aztán hagyj békén - mondtam neki, hogy végre hazamehessek. Egyáltalán nem voltam kíváncsi a magyarázatára, főleg nem arra, ami Ninával és vele kapcsolatos, de inkább mondja el, aztán talán végre elenged.

- Nézd, tudom, hogy hülyeséget tettem, de csak magunk miatt - kezdett bele.

- Tommal voltam délután, amikor eldöntöttem, hogy bármennyire is nehéz lesz, meg kell próbáljak távol lenni tőled. Hamarosan végleg el kell engedjelek, és én csak azért tettem, hogy bármilyen rossz is, de próbáljunk elszakadni egymástól. Mindennél jobban szeretlek, de már a gondolatába is belebetegszem , hogy tudom nemsokára már nem lehetek veled. Tudom, hogy akkor is nehéz lesz, de csak azért csináltam, hogy már most hozzászokjunk a helyzethez, hogy eltávolodjunk egymástól - mondta.

- És Nina?

- Nem akartam kihasználni, de tudtam, ha vele látsz, akkor talán neked is könnyebb lesz, és el tudsz távolodni tőlem. Akkor még nem tudtam milyen rossz ötlet ez. De téged látva rájöttem, hogy ez nem fog menni. Láttam rajtad, mennyi rossz neked, hogy ezt teszem, és nem akarlak még egyszer ilyen szomorúnak látni - mondta miközben közelebb jött és ujjaival végigsimított az arcomon, ekkor jöttem csak rá, mennyire is hiányzott az érintése.

- Sajnálom. Én csak azt reméltem, így, ha eljön az ideje, könnyebb lesz - mondta immár lehajtott fejjel.

- Szóval erre ment ki az egész?

- Igen.

- Azt hittem, csak szórakoztál velem, és ahogy téged láttalak azzal a nővel, én…

- Ilyesmire ne is gondolj. Utálom magam emiatt a hülyeség miatt, sejtettem, hogy nem fog menni, és csak egy borzasztó esténk lett belőle. De, hogy gondolhattad, hogy csak szórakoztam veled?

- Én csak…

- Nézz rám - kérte, miközben ujjaival állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

- Nem egyszer elmondtam, hogy szeretlek. Az életemnél is jobban. Én nem akartalak megbántani, pedig pont ezt tettem. Bocsáss meg.

- Nem tudom, hogy foglak elengedni, már ez a kis idő is elviselhetetlen volt, hogy nem voltál velem - mondtam ki, miközben hozzá bújva, karjaim a nyaka köré kulcsoltam, miközben ő a derekam köré fonta karjait, és ölelt szorosan magához, míg én boldogan simultam az ölelésébe.

- Legyen úgy, ahogy az én hülye ötletem előtt akartunk. Ne gondoljunk másra, csak a mostra - suttogta a fülembe.

- Semmit sem szeretnék jobban.

- Szeretlek, és ez mindig is így lesz - mondta immár a szemembe nézve.

- Én is szeretlek - viszonoztam a vallomását.

Egy boldog mosoly ült ki mindkettőnk arcára, majd ajkaival óvatosan közeledett az enyém felé, mire én mohón kaptam utána.

Egész nap gyötört a hiánya, most végre ismét érezhettem a közelségét. Ő pedig készséggel viszonozta szenvedélyes csókom.

Nem tudom, meddig csókoltuk egymást, ilyenkor, mint most is, megszűnik a világ körülöttünk, és csak ketten vagyunk.

Megszakítva csókunkat kibontakoztam a karijaiból, mire kissé meglepődött, és mintha egy kicsit megijedt volna.

- Jössz? - nyújtottam felé a kezem, mire ismét a jól ismert, boldog mosoly terült szét arcán, miközben ujjainkat összekulcsolva, szorosan egymáshoz bújva haladtunk a házunk felé.

Anyuék még ma itthon voltak, így ismét halknak kellett lennünk. Mivel elég hideg volt és kissé fáztam, gondoltam kissé felmelegítem magunkat, így egyenest a fürdő felé húztam magammal Robot, aki engedelmesen követett.

Nem volt szükség szavakra, a szemébe nézve láthattam, hogy ő is ugyanarra vágyik, mint én. Magunkra zártam az ajtót, majd a következő pillanatban már egymást vetkőztettük.

Beálltam a zuhany alá és magamra nyitottam a forró vizet, szerelmem pedig alaposan végigmérte testem, majd belépett mellém.

- Köszönöm - súgta a fülembe, miközben meztelen testem az övéhez tapasztotta.

- Mit?

- Hogy elnézed a hülyeségeim, és hogy a közeledbe engedsz - jött a válasza.

- Felejtsünk el, jó? Szeretlek - mondtam ki a varázsszót, amivel mindig mosolyt tudok csalni az arcára, és ez most sem volt másképp.

Szorosan zárt a karjaiba, majd egy vérpezsdítő csókban egyesültünk.

Kezeinkkel közben egymás testét barangoltuk be. Puha ujjai a mellemre tévedtek, majd édes simogatásától nem egyszer belenyögtem a csókunkba.

Kezeimmel befurakodtam összesimuló testünk közé, és ujjaim rögtön férfiassága köré fontam. Egyre hangosabb sóhajaival adta tudtomra, hogy élvezi édes gyötrésemet, de hála az égnek, a víz zubogása elnyomta a hangjainkat.

Éreztem, hogy már nem bírja sokáig, majd a következő pillanatban csak annyit észleltem, hogy a karjaiba kap, hátam a zuhany falának dönti, majd most ő nyúlt be kettőnk közé és ujjait belém mélyesztette.

Hatalmas erőfeszítésembe került, hogy ne sikítsak fel, ahogy egyre jobban gyötört ujjaival. Majd hirtelen eltűntek belőlem puha ujjai, és helyébe merev férfiasságát küldte nőiességem tüzes barlangjába.

Mindkettőnkből egy-egy hangos nyögés szakadt fel, amint testünk egyesült. Erre a csodás pillanatra azóta várunk, mióta a próbafülkében estünk egymásnak, de most végre átadhattuk magunkat egymásnak.

Fenekem alá nyúlva segített szerelmem a gyorsabb mozgásban, miközben ott csókoltuk és simogattuk egymást, ahol csak értük. Egyre gyorsabban hajtottuk a gyönyört, ami kisvártatva meg is érkezett. Remegve, édes csókkal köszöntöttük az imént átélt gyönyöröket.

Szerelmem kihúzódott belőlem, majd alaposan megmostuk egymás testét. Nehezen szakadtunk el egymástól már arra a kis időre is, amíg csendben a szobámba osontunk, ahol tovább adóztunk a szerelemnek egész éjjel. Hajnaltájban pedig boldogan, szerelmesen és fáradtan omlottunk egymás karjaiba.

Reggel anyu kopogott be hozzám, hogy menjek le, mert indulnak. Rob még aludt, így óvatosan másztam ki mellőle, hogy lemenjek.

Apu már kivitte a csomagokat, mindkettőjüktől elköszöntem, majd elmentek. Ennek most kifejezetten örültem, így boldogan másztam vissza szerelmem mellé, aki még mindig édesen szuszogott mellettem.

Az este után nem gondoltam volna, hogy egyszer még így lehetek vele. Nem is gondoltam volna, hogy ez a hülye ötlete áll a dolog hátterében.

Igaz, csak nekünk akart jót, hogy szokjuk a különlétet, de mint utóbb kiderült, ez nem igazán jött be. De most ezt nem számít. Most már tényleg megegyeztünk, hogy amikor lehet, együtt leszünk és minden pillanatot kihasználunk, amíg ez lehetséges.

Ezekkel a gondolatokkal bújtam szerelmemhez, és aludtam el ismét.


A csodás éjszaka után, a napok hihetetlen gyorsasággal teltek, a mi legnagyobb bánatunkra. Mivel anyuék sem voltak itthon, hogy reklamáljanak, az óráim kihagytam és akkor is Robbal voltam.

Próbáltuk minden szabad percünket együtt tölteni. Többnyire az éjszakákat is egymás karjaiba töltöttük, persze legtöbb esetben nem alvással.

Nickkel is kellett lennem persze, hisz egy idő után még neki is gyanús lett volna, ha mindig kerülöm, de az egyetem miatt vele többnyire csak délután találkoztam.
Hála Tomnak és a srácoknak, akik tudtak rólunk, így ők fedeztek minket, ha kellett. Még soha ilyen boldog nem voltam, mint ez idő alatt, amit vele tölthettem.

Mivel a napok vészesen gyorsan teltek, egyszer csak arra észleltünk fel, hogy már csak két nap és elmegy.

Mindketten szomorúan gondoltunk arra, hogy már csak két napunk van együtt. Ha nem volt velem, folyton azon töprengtem, hogy leszek képes elengedni őt, és hogy fogok nélküle élni?

Ez a néhány hét, amióta megismertem és vele vagyok, örökre bevésődött a szívembe és az eszembe. De ezzel ő sem volt másképp. Láttam rajta is, hogy nehezen viseli a tudatot, hogy hamarosan el kell váljunk.

De hiába, ez ellen nem tudtunk tenni. Így már csak két napunk volt, amíg együtt lehettünk, és csak azt reméltem, hogy ezt a két napot, és az utolsó éjszakánkat is vele tölthetem. Hogy utána mi lesz, azt még egyikünk sem tudta....



Tessék komizni :)

2010. szeptember 28., kedd

20.fejezet

Sziasztok! Itt hozom a 20.fejezetet. Sokat nem fűzök hozzá, majd ti megmondjátok nektek, hogy tetszik. Ide is várom a komikat :) és jó olvasást. Pusszantás (L)



20. fejezet


/Kristen/


- Te hogy kerülsz ide? - kérdezte rögtön kissé meglepetten, amint meglátott az ágyában feküdni.

- Ha akarod, el is mehetek - álltam fel, miközben úgy tettem, mint aki kicsit megsértődött.

Tudtam, hogy úgysem fog elengedni, ismertem már annyira és igazam is lett. Indultam az ajtó felé, de elállta az utam és rögtön a karjaiba rántott.

- Erre a pillanatra vártam egész este, azt hiszed, hogy csak úgy elengedlek, mikor végre itt vagy velem? - mondta suttogva, miközben ajkai a nyakamra siklottak. Mint mindig, most is remegni kezdett a testem az érintéseitől. - Csak megleptél. Álmomban sem mertem remélni, hogy itt talállak - vallotta be immár a szemembe nézve.

- Reméltem, hogy nem lesz ellenedre, ha ma veled aludnék - mondtam.

- Ez nem is kérdés. De van egy olyan érzésem, hogy nem fejezhetjük be, amit korábban elkezdtünk, igaz? - kérdezte reménykedve.

- Semmi másra nem vágyom jobban - ismertem be, - de nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, mikor Nick és a többiek is nem messze vannak tőlünk. Már az is elég kockázatos, hogy idejöttem - mondtam.

- Az igaz - felelte szomorkásan. De már annak is kimondhatatlanul örülök, ha csak mellettem vagy - vallotta be, majd végre megkaptam azt, amire egész este vágytam. A csókját.

Ahogy ajkait végre az enyémen érezhettem, ekkor éreztem csak igazán boldognak magam. Gyengéden ízlelgettük egymás ajkait, majd egyre szenvedélyesebben, miközben szerelmem hajába túrva próbáltam - ha lehet - még közelebb vonni magamhoz.

Elszakadtunk egymástól, majd szerelmem ledobálta magáról a ruháit, csak egy boxer maradt rajta. Ahogy látom, nem csak nekem, hanem neki is hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy ma éjjel tényleg csak aludjunk. Csak remélni tudtam, hogy minél előbb lesz alkalmunk befejezni, amit délután elkezdtünk. Rob szeméből is ugyanezt olvastam ki.

Bebújt az ágyba és hívogatóan tárta ki felém kezeit, mire én sem haboztam tovább, bebújtam mellé. Szerelmem mellkasára vont, míg én derekát ölelve bújtam hozzá, miközben gondosan betakarta testünket.

- Annyira szeretlek - suttogta a hajamba.

- Én is téged - viszonoztam vallomását, majd a világ legédesebb, legszerelmesebb csókjában egyesültünk.

Visszahajtottam a fejem Rob mellkasára, majd élvezve egymás közelségét, mindketten megpróbáltunk elaludni.

Nem akartam elrontani a pillanatot azzal, hogy felemlegetem az egyre közeledő utazását, így ma átadtunk magunkat a pillanatnak, és semmi másra nem gondoltunk, csak ki akartuk élvezni egymás közelségét, amíg lehet. Ezekkel a gondolatokkal merültem édes álomba, miközben szerelmem ölelő karjaiban feküdtem.

Hajnalban Rob mámorító csókjára ébredtem, amit készséggel viszonoztam, miközben szomorúan vettem tudomásul, hogy eljött a reggel, és el kell válnunk egymástól. Csak az biztatott, hogy minél előbb ismét együtt lehetünk.

- Mikor találkozunk? - tette fel a kérdést, amire még én magam sem tudtam a választ.

- Nem tudom. Nick ma bemegy az egyetemre, nekem is be kell mennem a színjátszás óráimra, délután pedig gondolom, Nickkel leszek. De este, ha minden igaz, otthon alszok - mondtam.

- Értem. Remélem, este együtt lehetünk - mondta ki az én vágyaim is.

- Szerintem megoldható - feleltem és egy csókot leheltem ajkaira.

- De gondolom, találkozunk a klubban is.

- A klubban?

- Igen, a srácok le akarnak menni, és beszéltük, hogy mind mehetnénk - mondta Rob.

- Akkor gondolom, ott is találkozunk.

Feküdtünk még egy ideig, majd elköszöntem szerelmemtől, aki nagy nehezen engedett csak el, és visszalopóztam Nickhez, aki ébren volt, mikor beléptem a szobába.

Amint megláttam, rögtön egy kérdés zakatolt a fejemben, vagyis inkább kettő.

Mióta lehet ébren? És észrevette-e, hogy nem aludtam mellette? Rögtön iszonyú ideges lettem.

- Felébredtél? - kérdeztem tőle.

- Igen, az előbb, de nem találtalak.

- Csak a mosdóban voltam - hazudtam ismét.

Ő is, akárcsak este Rob, kitárta felém a karjait, amit nem utasíthattam vissza, így befeküdtem mellé, majd Nick karjaiban nyomott el ismét az álom.

Mivel még elég korán jöttem át Robtól, és jó sok idő volt, mire mindenki felébred, sikerült még aludni egy kicsit. De hazudnék, ha azt mondanám, jó volt Nickkel aludni.

Mennyire más volt Rob ölelő karjai közt elaludni - gondoltam magamban, majd próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy legalább ha Nickkel vagyok, akkor ne gondoljak rá.

Mivel kissé tovább is aludtunk, Nicknek rohannia kellett az egyetemre. Nekem még volt egy kis időm, Claire-ékkel és a lányokkal megreggeliztünk, utána készültem hazaindulni.

Claire, Richard és a lányok még a konyhában voltak, mikor elköszöntem tőlük, majd az ajtó felé vettem az irányt. Lépteket hallottam a lépcső felöl, és rögtön odakaptam a tekintetem.

- Már mész is? - kérdezte Rob, miközben közelebb lépett.

- Igen, de remélem, este látlak - suttogtam neki.

Még közelebb jött, a karjaiba zárt és vadul csókolni kezdett. Nyelve ellentmondást nem tűrően csúszott a számba, de ahogy nyelvünk vad táncát járta, tudtam, hogy ez ellen nem is akarnék ellenkezni.

Eleinte vad csókunk egyre gyengédebb lett, mire a végén finom csókkal szakadtunk el egymástól.

- Szeretlek - suttogta majd nagy nehezen elengedett.

- Én is téged - súgtam vissza, egy utolsó rövid csókot nyomtam a szájára és kiléptem az ajtón.

Hazaérve egy két bőröndöt találtam összekészítve az ajtóban, és nem tudtam mire vélni. Majd anya jött le a lépcsőn, és elmondta, mire fel a csomagok.

Igaz, már jócskán túl vagyunk a karácsonyon, de apu egy amolyan utókarácsonyi ajándékként - és mivel hamarosan lesz a házassági évfordulójuk - meglepte anyut egy utazással, így az elkövetkezendő két heten valahol a napsütötte tengerparton töltik.

Meglepett, de örültem is neki. A sok munka mellett rájuk fér egy kis pihenés. És talán kicsit önző is vagyok, de magam miatt is örülök neki. Mivel hála az égnek Cameron alapból sem sokat van itthon, így két hétig csak enyém lesz a ház.

Soha jobbkor nem időzíthették volna ezt az utazást. Pont két hetet lesz még itthon Rob, így legalább amikor csak tehetjük, itt kettesben lehetünk.

Anyuék holnap reggel indulnak, de ez nem akadályoz meg abban, hogy ma, ha minden jól megy, Rob itt aludjon velem.

Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, majd indultam is az óráimra. Itt Londonban járok egy színjátszó suliba, amit imádok, de most kivételesen bármit megadnék, ha nem kellene mennem. És ez is Rob miatt. Az óráim helyett akár vele is lehetnék, de sajnos ki kell bírjam estig.



/Rob/


Miután Kris elment, anyuval mentünk el vásárolni. Bár a legtöbb korombeli manapság nem csinál ilyet, de mivel én keveset vagyok a szüleimmel, ilyenkor, ha tudok, akkor velük vagyok.

Hiába próbáltam elterelni a gondolataim Kristenről, nem nagyon sikerült. Legalább anyu nem vette észre, hogy folyton máshol járok.

Délután megbeszéltem Kellanékkal, hogy a klubban találkozunk. Nick nem olyan régen ért haza az egyetemről, majd boldogan mesélte, hogy Kristennel tölti a délutánt. Ő nagyon is örült ennek, ellentétben velem. Majd’ bele őrültem a féltékenységbe, de persze nem mutathattam ki.

Inkább fogtam magam, és amíg nem megyünk a klubba, átmentem Tomhoz, mondván, hogy majd együtt lemegyünk.

- Neked mi bajod? - kérdezte Tom, ahogy meglátta, milyen kedvem van.

- Semmi.

- Kristen, mi? Megint mi van?

- Nickkel tölti a délutánt - mondtam dühösen. Hiába tudtam, hogy nekem végül is semmi jogom ehhez, hiszen még én vagyok a szemét, hogy ezt teszem Nickkel, de mégis, nem tudok ellene mit tenni. Majd belebolondulok már csak a tudatba is, hogy éppen együtt vannak.

- Hát, ez ellen nem tudsz mit tenni. Mi lesz, ha elmész? Akkor nemcsak egy délutánt, hanem minden napot vele tölt majd, te pedig többet nem lehetsz vele - mondta Tom.

- Ne is mond. Fogalmam sincs, hogy leszek képes elmenni - mondtam.

- Csak nem akarsz itthon maradni?

- Bármit megadnék, hogy lehessen. De te is tudod, hogy mennem kell. Hamarosan elkezdjük forgatni a Twilight második részét, és én rögtön utána egy másik filmet. Időm sem lesz hazajönni, vagy fél évig minimum - mondtam a szomorú tényt.

- Hát, az kemény. Akkor viszont nem tudsz mit tenni. El kell felejtened, és erre a legjobb a távolság, és az idő lesz. És ki tudja, megismersz valakit Los Angelesben és elfelejted.

- Azt soha - vágtam rá rögtön.

- Pedig azt kellene tenned. Kris is megmondta, bármilyen jó is most nektek együtt, amint elmész vége lesz, és ő újra úgymond Nickkel lesz. Ráadásul a menyasszonya, és gondolom előbb-utóbb hozzá fog menni.

- Tudom – mondtam, miközben a kezembe temettem az arcom.

- Nem lenne jobb most abbahagyni, legalább már most szoknátok a különlétet - vetette fel az ötletet Tom.

Ezt hallva az első gondolatom azt volt, hogy lehurrogom már az ötlet miatt is. De jobban belegondolva nem is olyan hülyeség. Akármennyire is szeretem, és tudom, hogy ő is engem, nem tudom képes lennék-e rá, hogy távol maradjak tőle. Ekkor jutott eszembe valami.

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de talán ez lenne a legjobb. Igaz ő is akarta, de ha még az elején én nem futok utána, nem hiszem, hogy engedett volna a csábításnak.

Tudom, érzem rajta is, hogy szeret, és ez a világ legboldogabb emberévé tesz. De gondolnom kell a jövőre is. Ha elmegyek, mindketten csak szenvedni fogunk, bár neki utána is ott lesz Nick.

Igaz, azt beszéltük, hogy amíg itthon vagyok, együtt leszünk, de bármennyire is fáj belátnom, Tomnak talán igaza van. És tudom, hogy ezt lesz a legnehezebb megtennem, de muszáj valahogy távol lennem tőle, hogy ő is el tudjon felejteni, és Nick segít neki ebben. Így talán nem lesz olyan nehéz túltennünk magunkat ezen.

Tom csak csodálkozott, hogy erre a döntésre jutottam. Bármennyire is kínoz a gondolat, hogy például a ma éjszakát is vele tölthetném, erősnek kell lennem. Mindkettőnk miatt hosszú távon ez lesz a legjobb.

Már így is eléggé belebonyolódtunk, ha még tovább leszünk együtt, annál nehezebb lesz az elválás. Tudom, hogy ezzel neki is fájdalmat okozok, és magamnak is, de így lesz a legjobb. Bármilyen nehéz is lesz, távol fogok maradni tőle, ő pedig majd vigaszt talál Nicknél. Így lesz a legjobb, már az elején nem kellett volna ennek megtörténnie. Nem azt mondom, hogy megbántam, mert nem. Egyetlen percét sem, amit vele töltöttem, ezek voltak életem legszebb percei. De ha nem gabalyodunk bele, akkor most nem szenvednénk ennyit.

Tudom, hogy most ő is boldog, ha együtt vagyunk, de hamarosan muszáj lesz elhagynom, és nem akarom, hogy még többet szenvedjünk.

Így ház ezekkel az elhatározásokkal indultunk a klubba, azt viszont ekkor még nem tudtam, hogy meddig leszek képes tartani magam az elhatározásomhoz.



/Kristen/

Az óráim után Nick értem jött és együtt töltöttük a délutánt. Elmentünk egy étterembe, utána pedig beültünk moziba. Már régen voltunk így együtt valahol, és legnagyobb meglepetésemre a vele töltött idő alatt nem gondoltam Robra.

Ha csak erre a néhány órára is, úgy éreztem magam Nickkel, mint régen, mielőtt még Rob belépett volna az életembe. Ez viszont nem tartott sokáig. Amint hazafelé indultunk, már csak rá tudtam gondolni és az éjszakára, amit reményeim szerint már vele tölthetek. Nicknek is mondtam, hogy ma otthon alszok.

Mivel esti programként a klubba mentünk,de előtte Nick hazavitt. Átöltöztem, majd elsétáltunk a klubba. Belépve rögtön kiszúrtam a srácokat. Kellanék és a csajok is ott voltak már.

Viszont volt valami, amire egyáltalán nem számítottam. Valami olyat láttam, amitől a szívem szorult össze, és nagy erőfeszítésembe került, hogy elfojtsam előtörni készülő könnyeim.

A csajok beszélgettek, Tom Kellanal csevegett. Aki a döbbenetem és fájdalmam okozta, azt volt, akitől nem is számítottam rá. Rob.

Aki nem egyedül volt. Ninát ölelgette és csókolgatta. És látszólag elég vidámak voltak. Alig akartam hinni a szememnek.

Hisz nem olyan régen még nekem mondta, hogy szeret, most pedig ezt a nőszemélyt csókolgatja. Igaz, nekem is ott van Nick, de ő ezt már az elejétől kezdve tudja és így fogadta el. Ő pedig állítólag végzett Ninával. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen változást. Reggel még azt mondta szeret, és hogy ő is alig várja az estét, de úgy tűnik, megunta a várakozást.

Talán csak játszott velem? Megkapott és ennyi? De hisz azt mondta, hogy szeret. És éreztem is rajta, de akkor meg nem értettem, mi történt? Csak annyit tudtam, hogy legszívesebben a világ végére menekültem volna.

Miért teszi ezt velem? - kérdeztem magamtól miközben feléjük igyekeztünk, én pedig próbáltam visszafojtani a könnyeim. És csak reméltem, hogy hamar vége lesz az estének, és hogy legyen erőm kiborulás nélkül végignézni, hogy enyelegnek az orrom előtt.

- Végre itt vagytok - köszöntek a srácok, majd leültünk hozzájuk. Hiába próbáltam, nem nagyon sikerült elrejtenem a szomorúságom. És vesztemre pont Lizzy mellé kerültem.

- Kris…

- Semmi baj - súgtam vissza, mert tudtam, hogy ő is látja rajtam, mi a baj. Bár nem ért, értett egyet azzal, amit Robbal tettünk és az elején rosszul fogadta, de mégis tudom, hogy számíthatok rá. Hiába próbáltam leplezni a bánatom, nem nagyon sikerült.

A szomorúságom ellenére a többiek nagyon jól szórakoztak. Vic és Jackson táncolni mentek, ahogy Kellan és Ashely is. Nick engem is vinni akart, de nem volt kedvem, így inkább mondtam kérje fel Nikkit, aki szintén magányos volt. Tom is, mint mindig, talált magának táncpartnert.

Így csak én maradtam az asztalnál Robbal és a kis nőcskéjével. Nem bírtam tovább nézni az enyelgésüket és bár nem szoktam inni, mégis kértem valami jó erőset, és egyből le is húztam, mire Rob egy elég csúnya pillantást vetett felém, de figyelemre sem méltattam.

Nikki visszajött, és kért valami piát magának, így mégiscsak táncolni mentem Nickkel. Nem sokkal később Rob is követett a kis Ninával. Szorosan ölelve táncoltunk Nickkel egy lassú számra miközben néha Robékra tévedt a pillantásom.

Majd megőrültem a dühtől, ahogy láttam, Nina hogy mászik rá, és Rob hagyja is neki. A tánc után visszamentünk az asztalhoz, ahol a társaság nagy része ismét az alkoholhoz nyúlt.

Nicknek is lecsúszott egy két pohár, majd Nikkivel állt le csevegni, mellém pedig Lizzy került ismét, másik oldalamról pedig vesztemre Rob.

- Nem gondoltam, hogy ez ennyire fáj neked - suttogta a fülembe.

- Nem érdekes, majd elmúlik - mondtam kissé hangosabban így Rob is hallotta.

Mindenki annyira boldognak tűnt, leszámítva engem. Kimásztam a helyemről, majd a mosdó felé vettem az irányt. Reggel még olyan boldog voltam, nem gondoltam volna, hogy az estém ilyen lesz.

Kifelé menet szembe találtam magam Vele.

El akartam menni mellette, de a karomnál fogva magához rántott és a karjaiba zárt.

- Eressz el - kértem tőle, de nem hagyta, hogy szabaduljak.

- Kristen, én…

- Nem érdekelsz, eressz el - mondtam, de ismét nem engedett csak erősebben szorított magához. Még szerencse, hogy takarásban voltunk, így Nickék nem láthattak meg.

Nem válaszolt, csak szó nélkül megcsókolt. Nyelve rögtön utat tört a számba, és utáltam is magam érte, de képtelen voltam elutasítani.

Egész nap erre a pillanatra vártam, és ha csak egy kicsit is, és talán utoljára, ki akartam élvezni a csókját. Olyan szenvedéllyel csókolt, hogy azt hittem, menten felgyulladok. Nyelvünk vad táncot, járt miközben kezei a derekam simogatták.

Majd hirtelen eszembe jutott, hogy nem olyan régen még Ninát csókolta így, és ennek a gondolatnak hála volt erőm eltolni magamtól.

- Vedd úgy, hogy ez volt az utolsó, inkább menj a barátnődhöz, már vár - vágtam a képébe és ott hagytam.

Mi a fenének csókolt meg, ha eddig vele volt? - kérdezgettem magamtól, miközben a helyemre mentem. Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajta.

De már nem is akarok - döntöttem el. El fogom felejteni, nem ér annyit, hogy miatta szenvedjek - gondoltam magamban.

Visszaértem, nem sokkal később ő is megjött, és Nina szinte rögtön rá vetette magát.

Mivel nem volt kedvem tovább nézni őket, feleslegesnek tartottam, hogy maradjak. Szóltam a többieknek, hogy menni akarok, Nick velem akart jönni, de lebeszéltem.

- Kissé megfájdult a fejem, de te maradj csak - mondtam.

- Rendben, de holnap találkozunk.

- Persze, szívem - feleltem, majd nem tudom mi ütött belém, ott Rob szeme láttára elég szenvedélyesen megcsókoltam. Talán, hogy visszavágjak neki. És ránézve sikerült is.

Elköszöntem a srácoktól, majd a kijárat felé indultam. Kiérve megcsapta az arcom a hideg levegő, de jól esett. Legalább hazafelé sétálva kiszellőztetem a fejem.

Már majdnem a házunkhoz értem, mikor hirtelen egy kar ragadott meg, és fordított maga felé, és befogta a szám, hogy ne sikítsak. Szemébe nézve a fogva tartómnak nem tudtam, vajon örülnöm vagy inkább elfutnom kellene.




No emberek tessék komizni :)

2010. szeptember 26., vasárnap

19.fejezet

Sziasztok! Na emberek, itt is a következő fejezet. Mivel hamarosan megyek el, így mint általában ilyenkor vasárnap most is hamarabb kapjátok. Remélem van aki örül neki :XD. Várom a komikat aki gondolja, remélem minnél több lesz. Szilnek repül a cuppanós (L). Nektek meg nyomás olvasni. Később jövök, pusszantás.



19.fejezet


/Kristen/


Óvatosan bújtam vissza Rob karjaiba, aki hála Istennek nem ébredt fel anyám hangjára. Ösztönösen fonta körém karjait, ezzel még közelebb vonva magához, én pedig örömmel simultam szerelmem ölelésébe.

Már lassan dél körül járt, mikor felébredtünk, és rögtön egy mézédes csókkal indítva a napot.

- Nekem már rég nem szabadna itt lennem - mondta a csókunk után, mikor kissé magához tért.

- Ne aggódj, előttünk a délután - nyugtattam meg és elmondtam neki, hogy nincs mitől tartania, mert Nick nem jön értem.

Ekkor láttam csak igazán megkönnyebbülni, majd magához vont egy csókra. Viszont nem élvezhettük sokáig egymást, mert most a telefon csörgése zavart meg minket. Lizzy volt. Mivel már megbeszélték a srácokkal a délutáni programot, csak szólni akart, hogy náluk találkozunk. És mivel Lizzy sejtette, hogy a drága testvére velem van, megkért, hogy adjam át neki is, és ha lehet, legalább ne együtt érkezzünk.

Miután letettem, elmondtam Robnak, mit üzent Lizzy.

És miután így van még néhány szabad óránk kettesben, minden percét ki akartuk használni. Kezdésnek egy közös zuhanyzással indítottuk, ami a mi esetünkben elég hosszúra nyúlt.

Az egymás szeretésével egybekötött fürdés után a konyhába mentünk enni valamit. Rob összeütött valami reggeliszerűséget így délben, míg én kávét főztem.

A reggelit és a kávét is egymás ölében fogyasztottuk el, egy pillanatra sem eresztve egymást. Miután végeztünk a konyhában, visszamentünk a szobámba és egymás karjaiba feküdtünk.

- Mikor kell elmenned? - kérdeztem tőle szomorúan.

- El, Londonból?

- Igen.

- Még két hetet leszek itthon - felelte kissé komoran.

- Értem - feleltem röviden, próbálva elrejteni a szomorúságot a hangomban.

- Bármit megtennék, hogy velem gyere - mondta.

- Tudod, hogy akármennyire is szeretném, nem lehet - gondoltam itt elég sok mindenre.

Többek között a családomra, a tanulmányaimra és persze Nickre. Megbeszéltük, hogy ez addig tart, míg itt lesz, de akkor még nem gondoltam, hogy ennyire belebonyolódunk.

- Nem tudom, képes leszek-e itt hagyni téged - mondta Rob.

- Tudod, hogy muszáj lesz. Én nem mehetek el, te pedig nem maradhatsz itt.

- Igen, tudom - mondta lemondóan. - De addig még van időnk, és használjuk ki - kérte már a szemembe nézve.

- Én is ezt szeretném.

- Szívesebben maradnék veled délután a vásárlás helyett - mondtam szerelmemnek.

- Elhiheted, hogy én is, de tudod milyenek a lányok, és nem kelthetünk gyanút.

- Tudom.

- De remélem, hamarosan ismét együtt lehetünk - feleltem immár egy mosollyal az arcomon.

- Ezt én is nagyon remélem - suttogta a fülembe Rob.

Legnagyobb sajnálatunkra az együtt töltött órák hihetetlen gyorsasággal értek véget, és indulni kellett Robékhoz. És mivel nem érkezhettünk egyszerre, nagy nehezen elengedtem őt, remélvén, hogy hamarosan ismét együtt lehetünk.

Miután Rob elment, átöltöztem, kissé összepakoltam a szobámban, és én is elindultam hozzájuk.

Mire odaértem, már mindenki ott volt. Tom, Kellanék, Vicék és Nick is, aki mosolyogva zárt a karjaiba, és csókolt meg mindenki előtt. Hiába tudtam, hogy Rob is látja, nem tehettem mást, visszacsókoltam és próbáltam boldogságot mutatni. Ami többé-kevésbé sikerült is.

Kocsikba szálltunk, és irány a bevásárlóközpont. Akárcsak Vic és Lizzy, Nikki és Ashley is ugyanolyan vásárlásmániások, mint Lizzyék.

Nick mintha kissé furán viselkedett volna Nikkiék társaságába, de ekkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki.

Nick egész végig maga mellett tartott. Néha, ha tudtam, lopva Robra pillantottam, őt viszont látszólag Nikki tartotta fogva.

Ahogy őt is zavarta Nick, engem is úgy zavart, ahogy Nikki rámászott. De ez ellen, bármennyire nem is tetszett, semmit sem tehettem.

Kellan és a fiúk egy idő után megunták a vásárlást, és elmentek inni valamit. A csajokkal pedig belevetettük magunkat a vásárlásba.

Az első néhány üzletet még élveztem, de mivel én nem vagyok butikmániás, egy idő után unni kezdtem. A csajok leragadtak egy üzletnél, míg én tovább mentem.

Egy kirakat előtt sétáltam el, ahol megláttam egy klassz felsőt. Mivel a lányok lemaradtak, bementem, magamhoz vettem a kiszemelt darabot, és egyenest a próbafülkéhez araszoltam.

Miután lehámoztam magamról a saját ruháim, felvettem a felsőt. Egy rövid ujjú, igencsak mélyen dekoltált kék darab volt, amit kiszemeltem. Nem vagyok annyira oda a túlságosan dekoltált pólókért, de ez nagyon tetszett.

Annyira elmerültem a ruha tanulmányozásában, hogy észre sem vettem, mikor kinyílt a próbafülke ajtaja, és belépett mellém valaki.

A helyzet ismerős volt. Egyszer már voltunk ilyen szituációban, de most nem küldtem el, hanem boldogan simultam hozzá, mikor hátulról a derekamnál fogva magához ölelt.

- Meg fognak látni - suttogtam Robnak, aki a tükörből figyelte egymáshoz simuló testünket.

- Ne aggódj, a csajok is elvannak még, és a fiúk is találtak egy játéktermet - mondta mosolyogva. - Gyönyörű vagy - tette hozzá, majd ajkai a nyakamra tévedtek, hogy édes csókjaival hintse be azt.

Akaratlanul is egy kisebb sóhaj szakadt fel a torkomból, ahogy megéreztem csókjait a nyakamon.

- Jobb lenne, ha mennénk - mondtam, majd nagy nehezen elszakítottam magam tőle, hogy levehessem a pólót.

- Megvársz kint? - kérdeztem tőle, mert tudtam, hogy abból semmi jó nem sül ki, ha itt marad. De cseppet sem könnyítette meg a dolgom. Sőt.

Kezei a derekamról a póló szegélyéhez vándoroltak, majd óvatosan kibujtatott belőle, miközben csókjaival hintette a be a hátam.

Egy szál melltartóban álltam előtte, és nemhogy segített volna visszaöltözni, vetkőztetni kezdett. Kezdve a melltartómmal, amit pillanatok alatt lehámozott rólam.

- Mit művelsz? Ezt nem lehet - próbáltam kérni, hogy hagyja abba, de amint kezei a mellemre tévedtek, minden észérvem tovaszállt.

Puha érintéseivel melleim kényeztette, míg nyelvével a nyakamon szántott végig, mire én szinte remegtem a karjaiban, és csak reméltem, hogy senki nem kezd el keresni minket.

Hirtelen szembefordított magával és vadul csókolni kezdett, amit én sem voltam rest viszonozni. Tudtam, hogy egyenest őrültség, amit művelünk, de képtelen voltam leállni.

Míg nyelveink a magunk táncát járták, Rob kezei a nadrágom felé csúsztak. Kigombolta, és már csak azt éreztem, hogy ujjaival a bugyim szegélyénél köröz, majd eltünteti őket nőiességem forró barlangjában.

Belenyögtem a csókunkba, ahogy megérzem magamban, mire ujjaival egyre jobban gyötört, egyre közelebb a mindent megsemmisítő gyönyör felé. Közben pedig hatalmas erőfeszítésembe került, hogy elnyomjam az általa okozott örömöm hangját.

Testem remegése adta tudtunkra, hogy elértem a csúcsra, és pihegve borultam szerelmem mellkasára. Próbáltam magamhoz térni az imént átéltek után, ami először kissé nehezen ment, majd mikor kopogást hallottam a fülke ajtaján, rögtön magunkhoz tértünk.

- Kris, odabent vagy? - kérdezte Vic.

- Igen - böktem ki nagy nehezen.

- Kész vagy? Gondoltunk, elmegyünk enni valamit, és előkeríteni a srácokat - folytatta Vic az ajtó túloldaláról.

- Menjetek csak, rögtön megyek, ott találkozunk - szóltam ki.

- Oké - válaszolta Vic és a hangok szerint már el is ment.

Hű ez meleg volt - gondoltam magamban.

Viszont azt is tudom, ha nem jön most Vic, tuti, hogy nem állunk meg itt. Ezt bármennyire is fantasztikus volt, nem lett volna szabad. Legalábbis nem itt.

Így csak még jobban kívánom őt, és ki tudja, mikor lehetek megint vele. Ezzel csak még jobban az őrületbe kergetett.

- Majd meghalok a vágytól, hogy ezt befejezhessük - mondta, és a szemébe nézve ugyanazt a vágyat láttam tükröződni, mint amit én magam is éreztem.

- Én is - vallottam be, és egy szenvedélyes csókkal bizonyítottam is neki.

Bármennyire nem akartam és Rob sem segített túlságosan, ami az öltözködést illeti, magamra vettem a ruháim, és indulni akartam mikor Rob magához rántott és egy tüzes csókkal engedett csak utamra.

Szinte még szédelegve léptem ki a fülkéből. Kifizettem a pólót, és kiléptem az üzletből. Mivel nem jöhettünk ki egyszerre, Rob nem sokkal utánam lépett ki.

A srácokat egy étteremnél találtam meg. Nem sokkal később Rob is megjött, Lizzy pedig rögtön kérdő pillantásokat vettet felénk, bár felesleges, mert lerítt róla, hogy tudja, hogy együtt voltunk.

Mikor megérkeztünk, Nick épp Nikkivel és Ashleyvel csevegett. Vic pedig ismét Jacksonnal társalgott. Csatlakoztunk hozzájuk, és rendeltünk mind valamit, ami már vacsorának számított, mert időközben beesteledett.

Szinte végig magamon éreztem Rob pillantásait, de bármilyen nehéz is, nem néztem felé. Nick pedig meggyőzött, hogy ma aludjak náluk.

Mivel nem akartam ismét lerázni, netán, hogy gyanakodni kezdjen, belementem. És mivel holnap neki az egyetemre kell menni, és nekem is már sajnos be kell mennem a színjátszás óráimra, megbeszéltük, hogy reggel majd ő visz el.

Így nem volt más választásom, ma náluk alszom. Igaz, már régen feladtam, hogy próbáljak ésszerűen viselkedni, így végig abban reménykedtem, hogy esetleg Rob szobájában töltetem az éjszakát. Bár arról már álmodni sem mertem, hogy esetleg befejezhetjük, amit a próbafülkében elkezdtünk.

Talán Rob is ugyanarra gondolhatott, mert egyszerre néztünk össze, és még mindig csak vágyódást láttam a szemében.

Vacsi után már hála az égnek a csajok sem akartak többet vásárolni, így végre hazafelé indultunk.

A parkolóban elköszöntünk Kellanéktól, akik Tommal és Robbal mentek el. Én pedig Nickkel, és a lányokkal indultam el hozzájuk, és végig az előttünk álló éjszakára tudtam gondolni.



/Rob/

Visszamentünk a srácokkal a szállodába, és mivel a lányok visszavonultak ruhákat próbálgatni, mi Kellanékhoz mentünk még beszélgetni egy kicsit.

- Szóval, mesélj csak, hova tűntél el? - kérdezte rögtön Kellan.

- Sehova - vágtam rá.

- Ugyan, na mesélj csak - szólalt meg Tom.

- Ugyan, nézettek rá, tuti hogy Kristennel volt - vágta be Kellan.

- Igen, vele voltam.

És mivel tudtam, hogy magunk vagyunk, és hogy ők semmit sem kotyognak ki, nagy vonalakban elmeséltem nekik, hol voltam. Na, azért nem olyan részletesen, bár Kellan nem bánta volna.

- Te aztán nem vagy semmi, tesó - hüledeztek.

- Csak szerelmes - szólalt meg Jackson.

- Apropó, ha már itt tartunk, mi van veled és Vicel? - fordultam Jackson felé. - Csak az igazat. Nagyon egymásra hangolódtatok, mióta itt vagyunk, és ne is tagadd, hogy tetszik a nővérem - mondtam neki.

- Nem tagadom. Nagyon tetszik, és nagyon megkedveltem, de…

- De mi?

- Vele is hasonló a helyzet, mint veled és Kristennel. Hamarosan elmegyünk, így nincs értelme belebonyolódni, hisz úgysem tudjuk folytatni - mondta végét már kissé szomorkásan.

- Megértelek. Igen nehéz lenne a hatalmas távolsággal. Sajnálom, mert látom, hogy ő is nagyon kedvel és mi tagadás szépek lennétek együtt - mondtak Jacksnak.

- Köszi, haver.

- Na lám, nemcsak Rob barátunk hanem Jacks cimbora is Londonban talál magának csajt - mondta vigyorogva Kellan.

- És mit tervezel éjszakára? - kérdezte Tom, mivel ők is tudják, hogy Kris ma nálunk alszik.

- Ugyan, micsoda kérdés. Tuti, hogy befejezik, amit a próbafülkében elkezdtek - vihogta Kellan.

- Nem hiszem, hogy lehetne, és elég veszélyes is lenne, hisz most Nick is ott lesz - mondtam.

- Hát, azért mi drukkolunk neked - mondták a srácok.

- Köszi.

Beszélgettünk még egy kicsit, mikor átjöttek a lányok.

- Nincs kedvetek lemenni a klubba, ahol a múltkor voltunk? - kérdezte Ash.

- Hát, Nickék már nem hiszem, hogy jönnek, de mi lenézhetünk, ha gondoljátok - szólalt meg rögtön Tom.

- Ez jól hangzik. Mivel csak mi mennénk, holnap meg szólhatnánk a többieknek is - mondta Jacks.

- Oké, majd szólok a csajoknak és Nicknek - mondtam. - Én megyek is, nektek meg szép estét.

- Te nem jössz? - kérdezte rögtön Nikki.

- Rob cimborának más dolga van, meg ő ma korán ágyba bújuk - szólalt meg Kellan. Még jó, hogy a lányok nem tudják, mire is gondolt ez a jó madár.

Elköszöntem tőlük, mondván, hogy holnap találkozunk, majd hazafelé indultam.

Hazaérve beköszöntem anyuéknak, akik már a szobájukban voltak, majd lezuhanyoztam és én is a szobámba mentem.

Mivel Kris ma Nickkel van, amire még csak gondolni sem nagyon akartam, nem hiszem, hogy ma velem alszik. Olyan mázlim nem lenne. Nick ma egész nap egy percre sem eresztette maga mellől, nem hiszem, hogy pont éjszakára tenné meg. Ha csak el nem alszik, mint már volt rá példa. De nincs olyan szerencsém.

Elég késő volt, mire kimásztam a zuhany alól, már tippjeim szerint mindenki aludt. Lementem még a konyhába inni valamit, majd a szobám felé vettem az irányt. Szomorúan vettem tudomásul, hogy ma nem ölelhetem magamhoz őt, sőt most épp a testvérem karjaiban van.

Belépve a szobámba viszont nem várt meglepetést találtam. A hold fénye világította csak be a szobát, mikor megláttam az ágyamban feküdni őt, aki hívogatóan tárta ki felém karjait, hogy csatlakozzak hozzá.




Tessék komizni, pussza :)

2010. szeptember 24., péntek

18. fejezet

Sziasztok! Itt hozom a következő fejli, az előzőhöz köszi szépen (L) a komikat, ide is várom a véleményeket. Szilnek ismét a cuppanós (L). Nektek meg jó olvasást, pussz.


18.fejezet

/Kristen/

Mivel az utóbbi időben szinte minden időmet Nickénél töltöttem, így nem sok időt voltam itthon a saját családommal. Ezért ma itthon maradtam velük. Anyuval vásárolni voltunk, főztünk estére. Mivel a szilvesztert sem itthon töltöttem, anyuékkal együtt vacsoráztam ma.

Rengeteget beszélgettünk. Elég sokat emlegette Nicket is. Persze eszemben sem volt szólni neki Robról. Igaz mindig mellettem állt mindenben, de ezt biztos nem nézné jó szemmel.

Még délután, nagy szerencsétlenségemre Lizzy is benézett.

Visszavonultunk a szobámba, majd rögtön letámadott. Persze, sejthettem volna, hogy nem kerüli el a figyelmét a szilveszteri kis eltűnésünk Robbal.

Nagy balhét vártam tőle, hisz pont előtte ígértem meg, hogy véget vetek neki, de mint utóbb kiderült, mégsem sikerült.

Ezzel ellentétben olyat mondott, ami meglepett.

Mivel rájött, hiába is tagadtam volna előtte, hogy Robbal tűntem el a buli éjszakáján, nagyjából mindent elmondtam neki. Na, nem olyan részletesen, csak annyit, hogy Robbal mi ezt megbeszéltük, és hogy számítanánk a diszkréciójára, amíg Rob itthon van. Hisz utána, akármennyire fáj is a gondolat, el fog menni.

De ahogy Robbal mondtuk, addig még van egy kis időnk, és most csak arra akarok gondolni. Ráérek majd még keseregni és szomorkodni, ha már nem lesz velem. Egyelőre minden percét ki akarom élvezni, amíg vele lehetek.

Ezzel kapcsolatban döbbentem le Lizzy kijelentésén. Azt azért reméltem, hogy hallgatni fog rólunk, de meggyőzött, hogy nem fogja elmondani senkinek, és hogy amíg Rob itthon van és tart ez a dolog, ha kell fedezni fog minket, mert ő sem akarja, hogy lebukjunk.

Az állítása szerint persze részben Nick miatt, de furcsálltam, hogy ilyen hamar megváltozott a véleménye, hisz mikor Robbal bevallottuk neki, rendesen letámadott és elég ellenséges volt.

Ezért nem értem, miért ez a hirtelen megértés? De nem akartam erről faggatni Lizzyt, csak megköszöntem neki, hogy segít, és hogy mellettünk van.

Ahogy ő elment, már nem kell sokat várnom arra, hogy Ő végre velem legyen.

Az este is hihetetlen gyorsasággal telt el a családom körében. Régen voltunk így együtt és jó volt. Bár részben az én hibám, mostanság eléggé elhanyagolom őket.

És mivel sajnos vége az ünnepeknek, lassan nekem is ideje lesz bejárnom a színjátszás óráimra. Imádom csinálni meg minden, de most nem örülök neki, mert ez által is kevesebb időt lehetek majd Robbal. És az idő az, ami nekünk amúgy is kevés van. De majdcsak lesz valahogy.

Vacsora után anyuval elpakoltunk a konyhában, Cameron persze lelépett a haverjaival, mint mindig, majd anyuék is visszavonultak a szobájukba.

Lezuhanyoztam, aztán magamra kaptam valami szebb hálóinget és egy köntöst. És csak reméltem, hogy anyuék nem jönnek rá, hogy Rob ma velem alszik.

Amíg készülődtem, legalább addig is telt az idő. Kilépve a fürdőből örömmel vettem tudomásul, hogy anyáék, ha minden igaz, elaludtak.

Lementem a nappaliba, ahol az éjszaka sötétjében az ablaknál állva lestem, mikor jön Ő. Nem kellett soká várnom. Ahogy megláttam alakját közeledni, őrült módjára, de próbáltam halkan rohanni az ajtóhoz, hogy mihamarabb a karjai közt lehessek.



/Rob/

Elég unalmasan telt a napom. Anyáék voltak csak itthon és Vic. Nicket senki sem tudja hol van, csak fogta magát egy telefonhívás után és elment.

Vic szerint Lizzy pedig Kristenhez ment. Ahogy ezt kimondta, rögtön a félelem fogott el. Ha tudom, biztos megakadályozom. Elég rendesen letámadta a legutóbb is Kristent, amikor megtudta, mi van köztünk.

De mivel oda nem mehettem, képtelen voltam kivárni, míg hazaért. Őrjítően lassan telt az idő, de végre megjött. Berángattam a szobámba, és rögtön nekiestem.

- Mit mondtál neki? Remélem nem voltál megint olyan durva vele - kérdeztem.

- Ne aggódj, csak beszélgettünk. És mivel nem sikerült olyan jól eltitkolni azt, ami a buli éjszakáján történt, azért mentem el Krishez, hogy elmondjam neki, tudom, hogy mégsem fejeztétek be, de hogy tudja, nem szólok senkinek, és fedezlek titeket, amíg vége nem lesz.

- És mire ez a nagy megértés?

- Csak. Igaz, még mindig nehezen tudom elfogadni, hogy ezt tettétek, teszitek Nickkel, de ahogy látom, ez ellen nem tudtok tenni, és én sem tudok mit tenni. Csak addig legalább míg tart, és utána is nem akarom, hogy Nick rájöjjön, azt hiszem, az soha nem bocsátaná meg neked. Vagy lehet, hogy igen - mondta.

- Ezzel mire célzol?

- Semmire - hárította. Valamiért úgy éreztem, tud valamit, amit én nem. De őt ismerve, ha így is lenne, úgysem szedem ki belőle. Így csak megköszöntem neki, hogy segít.

Kicsit legalább Lizzy miatt megnyugodtam, hogy ő sem fog elárulni minket.

Délután főleg anyuval beszélgettem. Mióta nem sokat vagyok itthon, nem sűrűn van alkalmunk beszélgetni. De sajnos hamarosan megint elutazok, és ki tudja mikor jöhetek haza. Még körülbelül két hetet leszek itthon, és utána megyünk vissza a srácokkal a forgatásra.

Ennek még a gondolata is fájt. Nem akartam itt hagyni Kristent. De nincs más választásom, így minden percét ki akarom élvezni, amíg - ha csak titokban is - vele lehetek.

De nem akartam most szomorkodni emiatt, inkább az előttem álló éjszakára gondoltam.

Este nagy meglepetésemre betoppantak a srácok. Nikki nem jött velük, ami nagyon meglepett. Nem érezte jól magát tán, és inkább a szállodában maradt. Nick sem ért még haza, gondolom, a haverjaival van, mivel ma neki kell nélkülöznie Kristent.

Anyu mindenképp marasztalni akarta Kelléket vacsorára, így maradtak. Nagyon jó hangulatban telt az este, de mégis alig vártam, hogy vége legyen, és ezt Kellanék is láthatták rajtam, ugyanis mielőtt elköszöntek volna, meg is jegyezték:

- Ne türelmetlenkedj, rögtön mehetsz is hozzá - súgta Kellan.

- Ennyire látszik? - kérdeztem vissza.

- De még mennyire, még jó hogy anyukádéknak nem tűnt fel - vigyorgott Jackson.

- Pedig igyekszem visszafogni magam, de nehéz.

- Nyugi, mindjárt mehetsz hozzá, és előttetek az egész éjszaka - nevettet kajánul Kellan.

Anyuék is elköszöntek tőlük, majd ők visszamentek a szállodába. Előtte Ash még mesélte, hogy egy közös vásárlást akarnak beiktatni Kristennel és persze arról mi fiúk sem hiányozhatunk.

Sejtettem, hogy Kristen is belemegy majd, hisz ki tud ellenkezni a lányokkal? Csak az a gondolat nem dobott fel, hogy Nick is velünk jön, de ez ellen nem tudok mit tenni.

Ahogy elmentek, villámgyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és indulni készültem. Tomnak azért szóltam, hogy tudjon róla, ma este nála alszok, mert anyuék is így tudják.

Persze ő is sok szerencsét kívánt hozzá.

Végre elindultam. Erre a pillanatra vártam egész nap. És hamarosan a karjaimban tarthatom a szerelmem.

Kevés séta után már láttam a házukat. Ahogy egyre közeledtem, hirtelen kinyílt az ajtó és Ő lépett, jobban mondva szaladt ki rajta.

Lenyűgözött a látványa. Ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam. Felém rohant és a karjaimba vetette magát.

Egész álló nap erre a pillanatra vártam, és most végre magamhoz ölelhettem. Ekkor vettem csak észre, hogy csak egy szál köntösben van. Mivel elég hideg van, a karjaimban tartva gyorsan befelé vittem.

Halkan csuktuk be az ajtót, mivel a szülei itthon vannak. A nappali ablaka felől jövő holdfény világította be a sötét előszobát, és még így is láttam ugyanazt a fényt és boldogságot csillogni a szemében, amit én magam is érzek.

Nem is vártunk tovább, rögtön egymás ajkainak estünk. Nyelvünk rögtön egymásra talált és édes táncba kezdett. Karjaimmal közben szorosan magamhoz öleltem, egy percre sem akartam elengedni magam mellől.

- Annyira hiányoztál - mondta ki most először. A szívem, ha lehet még hevesebben kezdett verni az iménti szavaitól.

- Te is nekem - vallottam be és újra megcsókoltam.

Elszakadtunk egymástól, majd összefonva ujjainkat halkan lépkedtünk fel a szobájába. Beléptünk hozzá, ő rögtön ránk zárta az ajtót.

Nem oltott villanyt, néhány percig a sötétben figyeltem ténykedését, mire rájöttem mit csinál. Gyertyákat gyújtott, amik hangulatos, romantikus fénybe burkolták a szobát.

Levettem a kabátom, majd végre ismét magamhoz ölelhettem szerelmem testét. Csókra nyújtotta ajkait, amit én örömmel adtam meg neki.

Egész nap gyötört a hiánya, és éreztem rajta is, hogy ma a szavak helyett inkább tettekkel bizonyítjuk szerelmünket egymásnak.

A következő pillanatban az ajtónak döntöttem és úgy csókoltuk egymást, miközben ő már a ruháimtól próbált megszabadítani.

- Nem lesz ebből baj, a szüleid meghallhatnak? - kérdeztem mikor egy pillanatra elszakadtunk egymástól.

- Akarlak - mondta ki a varázsszót, amitől nekem is minden ellenállásom tovaszállt.

Vadul kaptam ajkai után miközben tovább vetkőztetett, amiben én is segítettem neki, és már csak egy szál boxerben voltam.

Lesimítottam a testét fedő selyem köntöst, ami alatt egy vadítóan szexi hálóing fedte csodás testét. Egy pillanatra végig végigmustráltam őt, majd birtokba vettem a testét.

Megszabadítottam a hálóingtől, ő pedig a boxeremtől engem, így semmi sem állt útjába, hogy végre egymáséi legyünk. Továbbra is az ajtónak döntve faltuk egymás ajkait. Közben kezeink sem tétlenkedtek. Ujjaimmal formás melleit simogattam, egyre lejjebb haladva mindenhol érintve finom selymes bőrét, mígnem ujjaim a lábai között értek célt.

Ahogy ujjaimat eltüntettem nőiessége tüzes barlangjában, belenyögött a csókunkba. Ajkaink elváltak egymástól, míg nyelvem nyaka vonalán simított végig, arcát a nyakamba fúrva próbálta elnyomni ujjaim által okozott örömeinek édes hangjait.

Egyre jobban gyötörtem őt, míg elszakadva nyakától, már megkeményedett mellbimbóit izgattam. Amint éreztem, hogy rögtön eléri a gyönyör kapuját, ajkai után kaptam, ezzel próbálva elnyomni sikolyait.

Teste remegése adta tudtomra, hogy a csúcsra juttattam őt előbbi tettemmel. Egy csókra rántott magához, majd kiszakadva a karjaimból háttal az ajtónak nyomott, így helyet cseréltünk és sejtettem is mire készül.

Nyelvünk vad táncát járta, közben egy pillanatra sem eresztette egymást, miközben kezeivel beférkőzött összepréselt testük közé és kezébe vette merev szervem.

Ahogy megérintett és egyre hevesebb kezdett mozogni rajtam, bele-belenyögtem a csókunkba. Elszakította magát tőlem, és elém térdelve kezei helyét puha nyelve vette át.

Amint megéreztem, hogy eltünteti szájában merev férfiasságom, azt hittem ott menten végem van. Egyre jobban ingerelt nyelvével, amitől az őrület határára sodort.

Néha lopva rám pillantott és egy ördögi mosolyt küldött felém, közben tovább folytatva édes kínzásom. Amikor már éreztem, hogy nem bírom tovább, magamhoz rántottam és vadul, de mégis gyengéden csókolni kezdtem. Lábait a derekam köré fonta, miközben közénk nyúlva megragadta férfiasságom és magába vezette.

Elmerülve teste tüzes forróságában, ahogy testünk egyesült szinte egyszerre nyögtünk fel. Persze próbáltunk halkak lenni, de ilyen élmények hatása alatt ez néha képtelenség volt.

Először kínzóan lassan mozogtam benne, amivel egyikünk sem elégedett meg, így feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban. Közben nyelvemmel mellei kóstoltam végig.

Egyre gyorsabban hajszoltuk magunkat a gyönyör kapuja felé, miközben tüzes csókokat váltva igyekeztünk elnyomni élvezetünk hangjait.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom érezni. És itt nem csak a most végzett tevékenységünkre gondolok. Soha egyetlen nő sem váltott ki ilyen tetteket, gondolatokat, érzéseket, mint Kristen.

Sosem voltam az a hősszerelmes típus, és nem hittem abban, hogy létezik szerelem első látásra. De úgy tűnik, ez igenis létezik. És csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba sodorta ezt a csodás nőt.

Kisvártatva egyszerre értük el a végső megsemmisülést jelentő hatalmas robbanást. Kristen verítéktől nedves teste erőtlenül omlott a mellkasomra.

Kihúzódtam belőle, majd továbbra is karjaimban tartva óvatosan az ágyra fektettem. Fölé helyezkedtem és egy mindennél édesebb csókkal köszöntük meg egymásnak az imént átélteket.

- Szeretlek - suttogtam neki.

- Én is szeretlek - jött rögtön a válasza csilingelő hangján.

Szerelmes, gyöngéd csókban forrtunk össze, majd az éjszaka hátralevő részében tovább szerettük egymást, míg nem valamikor hajnaltájban nyomott el minket az álom, egymás ölelő karjaiban.



/Kristen/

Reggel Rob karjaiban ébredtem, és boldogan figyeltem, ahogy alszik. Még soha ilyen boldog nem voltam, mint mellette. Visszagondolva erre a csodás éjszakára, aminek még a gondolatába is belepirultam.

Soha, még Nickkel sem éreztem azt, amit csak Rob tud kiváltani belőlem. És tudom, ha ennek egyszer vége is lesz, soha senkit nem fogok így szeretni.

Hihetetlen, milyen rövid idő alatt lopta be magát a szívembe, ahol örökre csak neki lesz hely.

De bármilyen szép is volt az éjszaka, ideje lassan visszatérni a valóságba. Ahogy szerelmem arcát figyeltem, az éjjeliszekrényen felejtett telefonom rezgéssel adta tudtomra, hogy üzenetem érkezett.

Nicktől. Kissé későn ért haza a haverokkal való találkáról így arra kért, hogy délután találkozzunk. Ezt olvasván némileg megkönnyebbültem.

Így egy kicsit tovább tarthat az este elkezdődött csodaszép álom, amit Robbal élhetek át.

Míg ő édesen szuszogva aludt mellettem, gyorsan visszaírtam Nicknek.

Ahogy letettem a telefont, anyám hangját hallottam meg az ajtó túloldaláról, mire hirtelen hatalmas ijedség lett úrrá rajtam. De hála az égnek, csak közölte velem, hogy apuval elmennek és Cameron is majd csak este jön haza, így egyedül leszek ma itthon.

Ennek csak örülni tudtam, bár a frászt hozta rám, még jó, hogy az ajtót bezártam, mert ha benyitott volna, na, abból lett volna csak hatalmas botrány.

Így örömmel könyveltem el, hogy még nyugodtan bújhatok vissza Rob karjaiba, hisz előttünk az egész délelőtt és a délután egy része is, amit kettesben tölthetünk, de ekkor még nem tudtam, mit is terveznek délutáni programként a lányok.




Tessék komizni :)

2010. szeptember 23., csütörtök

Ismét egy kis változás!

Sziasztok! Nos mint látjátok, megint nem bírtam magammal.....XD. Valahogy nem igazán jött be a lila, így lecseréltem a külsőt :). Remélem azért nem olyan rossz :), holnap pedig jön a következő fejezet is. Még nemtudom, hogy alakul a holnapi napom, mivel már jó néhány napja a melóm intézem, de igyekszek, legkésőbb 15:00-ig tuti hozom. Addig is aki még nem tette és szeretne komizzon az előző fejlihez. Pusszantás (L)

2010. szeptember 21., kedd

17.fejezet

Sziasztok! Itt hozom az új fejezetet :), akik komiztak nekik köszi szépen (L). Szilnek csak annyit, hogy jár neki egy hatalmas cuppanós (L), nektek pedig jó olvasást és várom a véleményeket. Ja még egy dolog, a változatosság kedvéért egy kis Nick szemszöggel indítunk. Pussz



17.fejezet


/Nick/


Miután Kris nem akart táncolni, felkértem Nikkit, aki szintén egyedül maradt. Ahogy láttam rajta, igencsak sűrűn pillantott az öcsikém felé, de mivel neki ott van most Nina, aki folyton a nyakán lóg, így Nikkinek nem sok esélye van.

Még korábban mesélte Rob, hogy egy darabig együtt voltak, de aztán csak barátság lett belőle. De ahogy látom, csak Rob részéről, mert Nikki még mindig odavan érte.

Az igaz, hogy nagyon szép nő, és mi tagadás, ha egyedül lennék, és nem lenne ott nekem Kris, bepróbálkoznék nála.

A táncolás után némi csend érdekében félrevonultunk egy-egy itallal a konyhába és ott beszélgettünk egy kicsit.

Meglepett, hogy milyen nyitott, és bátran kimeri mondani, amit gondol. Nagyon szimpatikus lány. Bár nekem gondolnom sem szabadna ilyesmire, hisz ki akarna másik nőt, ha egy olyan szépség a menyasszonya, mint Kristen. Na, nem mintha Nikki nem lenne szép, sőt. De ő maximum csak barátszerűség lehet, amíg itt vannak.

Fogalmam se volt róla, Kris merre járhat, de ahogy visszamentünk a nappaliban bulizó társasághoz, sehol sem láttam. Ellenben a srácok jól mulattak. Sőt…

Vic például Rob egyik cimborájával, Jacksonnal mulatta az időt. És nagy meglepetésemre Tom Ninával táncolt. De hova tűnt Rob? Csodálom, hogy Nina egyáltalán kiengedte a karmai közül. Nem mintha nem kedvelném, de nem hiszem, hogy Robot komolyan érdekli.

Viszont visszatérve Krisre, bár lehet, hogy csak ezek az ünnepi felhajtások miatt, de mostanában ő sem olyan, mint régen. Legalábbis ami a kapcsolatunkat illeti. Az együtt töltött hétvégénk óta mintha megváltozott volna, bár lehet, hogy csak én képzelődök.

Tudom, legalábbis úgy gondolom, hogy szeret, hiszen belement az eljegyzésbe is, de az utóbbi napokban mintha mindig máshol járna, és nem tudom kérdezzek-e rá, gondolom, ha velünk lenne valami baj, elmondaná.

De ilyenekre gondolni sem akarok. Nagyon szeretem őt, és csak remélem, hogy ez részéről sem változott vagy változik meg.

- Kijössz velem? Elszívok egy cigit - jött oda hozzám Nikki.

- Persze, menjünk - mondtam, majd a kertbe mentünk.

Míg ő cigizett, jót beszélgettünk. Beszélték a srácokkal, hogy még körülbelül két hetet marad itthon Rob is, mielőtt visszamenne Los Angelesbe, és addig ők is maradnának, hisz úgyis együtt kezdenek el majd forgatni, így addig még nem kell menniük, itt maradnának.

Nem tudom megmondani, miért, de ez az ötlet feldobott, sőt Nikki társasága is. Bár közben, ahogy visszamentünk, egyre többet ittunk, talán már az miatt gondoltam ilyeneket.

Kris még mindig nem tudom, merre van, és mivel Nikki is magányos volt, elég jól elvoltunk. Bár nem ittam részegre magam, azért lecsúszott egy két ital, és egyik dolog jött a másik után.



/Kristen/

Ahogy Rob a kilincs felé nyújt, még a vér is meghűlt bennem. Nem akartam elhinni, hogy ki fogja nyitni. Akárcsak a múltkor, mikor Claire kopogott be, most is Rob szekrénye mellé bújtam, és csak reménykedtem, hogy Nicknek - ha Rob ki is nyitja - eszében sincs bejönni.

- Mi az, tesó? - nyitotta ki az ajtót Rob, nekem pedig majd kiugrott a szívem a helyéről annyira ideges voltam.

- Nem láttad Krist? Sehol sem találom - mondta Nick.

- Nem láttam, lehet, hogy levegőzik egyet, vagy nem bírta a bulit és hazament - mondta neki Rob.

- Kösz, megnézem, hátha meglelem valahol, amúgy Nina már keres szerintem - tette hozzá Nick.

- Menj, majd én is megyek, csak kicsit megfájdult a fejem - hazudta Rob.

- Oké - mondta Nick, majd csukódni hallottam az ajtót, és a következő pillanatban Rob jelent meg előttem.

- Jobb, ha megyünk, Nick keres, téged pedig vár Nina - mondtam kissé talán ingerülten, majd el akartam menni mellette az ajtó felé, de a karjaiba rántott.

- Tudod, hogy ő nem érdekel, csak te - mondta miközben karjai körbe zártak.

Erre nem hagyta, hogy válaszoljak, ajkait az enyémre nyomta, és egy édes szerelemmel és vággyal teli csókkal ajándékozott meg.

- Szeretlek - mondta ismét nyomatékosítva az előbbi vallomását.

- Tudom, hogy nekem semmi jogom ilyenekhez, de rosszul esik látni, ahogy rád mászik - vallottam be nehezen.

- Ez kölcsönös. Majd megőrülök, ha Nick karjaiban látlak. De ne veszekedjünk, ki akarok használni minden percet, amit veled tölthetek - mondta Rob.

- Én is ezt szeretném - mondtam ki halkan, és egy újabb csókot kaptam.

- Tényleg jobb lenne menni, nem akarom, hogy nagyon feltűnjön, hogy eljöttük - tettem hozzá.

- Oké - mondta Rob szomorkás arccal, miközben elengedett a karjaiból.

A háta mögé álltam, kinyitotta az ajtó és kinézett.

- Tiszta a levegő - mondta.

Lépett volna ki, mikor visszarántottam és megcsókoltam. Az ajtónak döntve faltuk egymást, hisz ki tudja, mikor lesz alkalmunk ismét kettesben lenni, ha csak egy kicsit is.

Kelletlenül húzódtam el tőle, hisz tényleg menni kellett. Az ő arcáról pedig levakarhatatlan volt a mosoly. Ami az enyémről sem hiányzott.

Ha csak magunk közt is, de kimondhatom, életem legszebb szilveszterét és legboldogabb pillanatait köszönhetem neki.

- Szeretlek - vallottam be neki ismét, amitől még nagyobbra húzódott a mosoly az arcán.

- Én is téged - jött a válasza, majd egy kis csókot nyomott a számra.

Még egyszer kinézett az ajtón, majd kiengedett és a lépcső felé indultam, remélve, hogy nem bukunk le.

Fogalmam sincs mi ütött belém. Nem gondoltam volna, hogy egyszer bárkinek is kimondom ezt a szót, aki nem Nick. De úgy éreztem, abban a pillanatban az hiányzik a tökéletes pillanathoz.

Már meg sem próbálok józanul gondolkodni, ha ő is a közelemben van, olyankor csak érzek. És hiába tudom, hogy helytelen, amit teszünk, képtelen vagyok tenni ellene.

Ahogy leértem a lépcsőn, a buli még javában zajlott. Vic Jackson karjaiban táncolt, már szinte csak ők voltak talpon, ami a táncot illeti. A többiek már csak iszogattak. Kellan és Tom rögtön összemosolyogtak, ahogy megláttak lejönni a lépcsőn.

Persze, Rob mondta, hogy a srácok fedeznek. Ezek szerint már nemcsak Tom tud róla. Ahogy leértem a lépcsőn, Tom jött oda hozzám.

- Nick az udvaron keres, menj az ajtóhoz és tény úgy, mintha kintről jönnél és sétálni voltál - mondta Tom, és sejtettem, hogy jobb lesz hallgatni rá.

Épp úgy tettem, mint aki az ajtón jön be, még jó, hogy nagyjából, főleg hála az alkoholnak, senkinek sem tűnt fel a kis cselünk - mikor Nick talált meg.

- Már kerestelek.

- Csak sétáltam egyet, talán a hangos zene fájt a fejem, de már jobb - mondtam neki, majd rögtön megcsókolt.

Most akármennyire nem akartam, muszáj volt visszacsókolnom, hogy még csak véletlenül se gyanakodjon. Visszamentünk a többiekhez a nappaliba, ahol már mindenki szanaszét szóródva ült, és lassan mindenki kidőlni látszott.

Rob ekkor jött le a lépcsőn. Hála az égnek Ninát sehol sem láttam. Gondolom, mivel nem találta Robot lelépett.

Habár a buli már nem volt olyan hangos, az iszogatás reggelig kitartott. Majd jött az, amihez senkinek nem volt kedve, főleg a másnaposság miatt: a romeltakarítás.

Persze azért a fiúkat is belevontuk, hogy nagyjából rendbe tegyünk a házat, mire Claire és Richard hazajönnek. Már majdnem mindenki hazavánszorgott, csak Kellanék voltak még itt és Tom.

Őket Rob készült visszavinni a szállodába. Én pedig a mai napot a családommal szándékoztam tölteni, Nick pedig azt mondta, talál valami elfoglaltságot, amíg nélkülöznie kell ma.

Bármennyire is lehetetlennek tűnt, el akartam köszönni Robtól.

Mielőtt azonban cselekedtem volna, megbizonyosodtam róla, hogy a lányok - főleg Lizzy - nincs a közelben. De ők már visszavonultak, így mázlim volt.

- Felszaladok egy percre a fürdőbe és indulhatunk - mondtam Nicknek, aki legalább ahhoz ragaszkodott, hogy hazavigyen.
Felfelé mentem a lépcsőn, mikor még hallottam a fiúk hangját.

- Rob, a kocsikulcs szerintem a szobádban maradt - mondta Tom.

- Kösz, tényleg - hallottam válaszolni Robot, majd a lépteit a lépcsőn.

Magamra csuktam a fürdő ajtót, majd pillanatokkal később kopogtak rajta.

Kinyitottam és berántottam őt magamhoz. Nem csak ő, még én is meglepődtem a hevességemen. Ajkaimat rögtön az övére tapasztottam. Amint nyelveink egymásra találtak, szinte a mennyországban éreztem magam.

Gyöngéden a karjaiba zárt, miközben szenvedélyesen tovább csókoltuk egymást.

- Mikor láthatlak? - kérdezte miután elváltunk egymástól.

- Ha minden igaz, ma a családommal leszek otthon, de este egyedül leszek, Nick csak holnap reggel jön értem - feleltem egy huncut mosollyal az arcomon.

- Szóval, akkor talán éjszakára átmehetek hozzád? - kérdezett vissza azzal a lehengerlő vigyorral a képén.

- Hát, ha szeretnél - incselkedtem vele.

- Akkor este – mondta, majd ismét egymásnak estünk.

Sajnos muszáj volt mennünk, így kelletlenül váltunk el egymástól.

- Este várlak - mondtam.

- Ott leszek - felelte egy utolsó kis csók kíséretében, majd kilépett a fürdőből.

Vártam egy kicsit, majd én is lementem, de addigra Robék már elmentek. Nick és én is indultunk.

- Holnap találkozunk, szívem - fordult felém, ahogy megérkeztünk hozzám.

- Persze, reggel várlak - mondtam egy magamra erőltetett mosollyal, majd csak a látszat kedvéért megcsókoltam, amit örömmel viszonzott.

Elváltunk egymástól, majd bementem a házba. Cameron persze még nem ért haza, gondolom nálunk is nagy buli volt a haverjaival. Ahogy beléptem, anyuék a konyhában voltak és persze nem úsztam meg egy kis vallatás nélkül a tegnapi bulit illetően.

Hiába próbáltam rájuk figyelni, állandóan csak Robra tudtam gondolni, a vele töltött percekre, és hogy a ma éjszakát, ha csak anyuék miatt is alvással töltjük, de legalább vele lehetek.



/Rob/

- Na, mesélj már? - támadott le rögtön Kellan, ahogy beléptünk a szobájukba.

- Ez az, egész este nem láttunk, se téged se Krist. Gondolom, nem véletlenül tüntetek el egyszerre - mondta Tom.

Mivel elmondták, hogy nekik is volt egy kis részük abban, hogy Nicknél nem buktunk le, és persze nem is hagytak volna addig békén, nagyjából elmeséltem nekik, mi történt.

- Tudtam én, szóval együtt voltatok. Igazad volt, nem sokáig bírta nélküled - szólalt meg Kellan.

- Akkor ezért az a letörölhetetlen vigyor a képedről - mondta Jacks.

- De még mennyire. És most először mondta ki, hogy szeret, amivel a legboldogabb emberré tett - mondtam.

- Hát, gratulálok tesó, akkor neked jól kezdődik az újév - mondta Kellan.

- Amúgy meg, azt beszéltük, mit szólnál, ha maradnánk még, és mehetnénk majd együtt vissza a forgatásokra? A csajok is benne vannak - újságolta Kellan.

- Ez klasszul hangzik - mondtam.

- Akkor legalább lenne, aki segítene szegény Tomnak fedezni a kis hancúrjaitokat - vágta be Kellan.

- Kösz, tudtam, hogy számíthatok rátok - vágtam oda nekik én is vigyorogva.

- Akkor ezt megbeszéltünk - mondta Jacks.

- Amúgy meg a drága tesód sem unatkozott az éjjel - szólalt meg Tom.

- Mert? - kérdeztem értetlenül.

- Igaz is, ahogy láttuk, elég jól kijönnek Nikkivel. Miután Kris lelépett vele táncolt, sőt egész este egymás mellett voltak - mondta Kellan, mire én kicsit ledöbbentem.

- Nick és Nikki? - kérdeztem vissza.

- Nyugi, akármennyire is jól jönne ez neked, nem történt semmi köztük - lombozott le Tom.

- Legalábbis mi nem tudunk róla, de ki tudja - szólalt meg ismét Kellan.

- Nem hiszem, srácok, sajnos Nick nem olyan. Biztos vagyok benne, hogy nem kockáztatná a kapcsolatát Krissel, akármilyen jól is jönne az nekem.

Meglepett, amit a srácok meséltek kettejükről, de sajnos Nick nem olyan hülye, hogy kavarni kezdjen Nikivel. És nekem sincs olyan mázlim, hogy ezáltal mégiscsak legyen esélyem Krishez.

Dumáltunk még egy kicsit, majd sok sikert kívántak nekem az estéhez, és Tommal eljöttünk. Őt hazavittem, majd én is hazamentem és alig vártam, hogy végre eljöjjön az este, hogy újra láthassam őt és a karjaimba zárhassam.




Tessék komizni :)

2010. szeptember 19., vasárnap

16.fejezet

Sziasztok! Mint ahogy ígértem, itt az új fejezet, nem is fűzök hozzá sokat, csak annyit, hogy ismét hatalmas cuppanós a javításért Szilnek, nektek pedig jó olvasást. És köszi a komikat az előzőhöz (L), ide is várom őket! Pussz.



16. fejezet

/Kristen/


Reggel, vagy inkább hajnalban ébredtem fel. Akárhogy próbáltam, nem tudtam visszaaludni. Óvatosan kimásztam Nick mellől, és a konyhába indultam. Elég korán volt még, mindenki aludt.

A konyhába érve kávét főztem, és töltöttem magamnak. Ha tudom, hogy ismét ez a konyha lesz a vesztem, biztos nem jövök le. Az ajtónak háttal álltam és a kávémat iszogattam, mikor hátulról kezek csúsztak a derekamra. Biztos voltam benne, hogy Nick az, de mekkorát tévedtem.

- Azt hittem, alszol még - szóltam annak, akit először Nicknek hittem.

Először nem válaszolt, csak szorosabban ölelve a derekamat még közelebb vont magához, majd a nyakamra lehelte csókjait. Minden egyes csókjától remegés futott át a testemen, és ekkor jöttem rá, hogy nem Nick karjaiban vagyok.

Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, ki ölel át. A csókjai, az ölelése elárulta őt. És bármennyire is tudtam, hogy nem szabadna így reagálnom, mégis minden egyes alkalommal elárult a testem, amikor csak hozzám ért, hiszen Nick sosem váltott ki ilyen reakciókat belőlem.

Mégsem mertem megfordulni. Tudtam, ha a szemébe nézek, vagy megcsókol, végképp elvesztem.

Akármilyen jól is esett az érintése, a nyakamra hintett csókjai, véget kell vessek neki - mondogattam magamban, de persze megtenni nehezebb volt, mint mondani. És Rob sem könnyítette meg a dolgom, és így nem tudom, meddig leszek képes megtartani magamon azt az álarcot, amit eddig viseltem a távol tartása érdekében.

Akárhányszor a közelembe jön, a testem is elárul, és ő ezt nagyon jól tudja és ki is használja. Pedig muszáj erősnek lennem, és nem szabad ezt folytatnom. Így is elég nehéz, ha tovább folytatjuk, csak még nehezebb lesz az elválás, ha eljön az ideje. Pedig hamarosan el fog jönni az a pillanat.

- Eressz el - kértem tőle még mindig háttal állva neki.

- Tudom, hogy te is akarsz és kellek neked - mondta ki, amiket én sem tagadhattam, legalábbis magam előtt nem, de ezt neki nem mondhatom ki.

Maga felé fordított, hogy a szemébe nézhessek, és ismét erőt kellett vegyek magamon, hogy képes legyen nemet mondani neki.

- Akármit is hiszel, felejtsd el, és engem is. A testvéredet szeretem, és nem fogom elhagyni őt - mondtam ki azokat a szavakat, amikkel tudom, hogy nagy fájdalmat okozok neki.

És nem is tévedtem. Hihetetlen fájdalmat láttam tükröződni a szemében a szavaim hallatán. De most sem úgy cselekedett ahogy vártam.

- Hiába is tagadod, és nem mondod ki, tudom, hogy te is szeretsz. És ha csak addig is, amíg itt vagyok, nem fogok lemondani arról, hogy a közeledben lehessek - mondta igencsak kitartóan.

Az elhatározása sziklaszilárd volt, és tudom, hogy ki fog tartani mellette. Csak nekem kell elég erősnek lennem, hogy vissza tudjam őt utasítani. Így is hatalmas erőfeszítésembe kerül, nem viszonozni az érintéseit, a csókjait, mikor mindennél jobban vágyom Rá.

Válaszolni sem tudtam az előbbi szavaira, mert lépteket hallottunk a lépcső felől és azonnal kitéptem magam a karjaiból.

- Szia, szívem - köszönt nekem Nick.

- Szia, kicsim - köszöntem neki, a karjaiba vont és megcsókolt.

Tudtam, hogy nagyon fog fájni neki, és nekem is, hogy látja, de talán így lesz a legjobb és könnyebben elfelejt, így viszonoztam a csókját, amin Nick is kissé meglepődött, de boldogan zárt a karjaiba.

Rob pedig, ahogy éreztem, kiviharzott a konyhából.

Később én haza indultam, hogy egy kicsit a családommal is legyek, de estére mindenképp vissza kellett jönnöm a bulira. Előtte elköszöntem Claire-től és Richardtól, akik úgymond elhagyták a csatamezőt, amivé a csajok készültek varázsolni a házat a bulira.

Amin leszünk egy páran. A teljes Pattinson család, leszámítva Claire-éket, Rob barátai, Tom, és még néhány barátjuk, na és persze Nina sem hiányozhat. A csajok és a fiúk szerint is fantasztikus buli lesz, ekkor még nem sejtettem miket tartogat számomra az esti buli.


/Rob/

Hihetetlen gyorsasággal telt el a nap, és végre eljött az este. Mindenképp azon leszek, hogy akármibe is kerül, és akármilyen szemétség is, amit tenni készülök, vissza kell kapjam őt. Ha csak erre a kis időre is, ami jut nekünk.

Tommal épp most érkeztünk meg a szállodába Kellanékhoz, és míg a lányok készülődtek, a srácok engem faggattak.

- Szóval, ma este mire készülsz? - kérdezte Kellan.

- Nem tudom még, bármire, de muszáj visszaszereznem őt.

- De hisz sosem volt tiéd igazán - világított rá a szomorú tényre Tom.

- Tudom, de legalább míg itthon vagyok, addig vele akarok tölteni minden lehetséges percet - mondtam.

- Hát, sok sikert hozzá, de elég nehéz lesz. Láthatólag a csaj nagyon tartja magát az elhatározásához - mondta Kellan.

Ekkor elmeséltem nekik a reggeli kis akciómat.

- Szóval akkor ő se nagyon bírja nélküled - vigyorgott Kellan.

- Igen, tudom, hogy így van, de azt is tudom, hogy nem fogja elhagyni Nicket.

- És neked elég ennyi, hogy addig vele leszel, míg itt vagy? - kérdezte most Jacks.

- Egyelőre. Aztán majd még kigondolom, mi lesz. De most csak a jelennel foglalkozom, és hogy ráébresszem, ő is akar engem - mondtam.

- Rám számíthatsz, ha segítség kell - mondta Kellan.

- Tudod, hogy ránk is - mondták egyszerre Tom és Jacks.

- Köszi srácok, azt hiszem, ma este szükség is lesz, muszáj ha lehet, minél többet a közelében lennem - mondtam.

- Hát, az nem lesz egyszerű tesó, de valahogy csak összehozzuk - vigyorgott Kellan.

- Mehetünk? - lépett be az ajtón Nikki és Ash.

- Persze, cica - lépett oda Kellan Ashelyhez és megcsókolta.

- Oké, nyalakodásra lesz még idő, most lépjünk - mondta Tom, és elindultunk hozzánk.

Mielőtt eljöttem, Lizzy és Vic akkor mentek Krishez. Alig vártam, hogy végre láthassam őt, és ha minden jól megy, újra a karjaimban tarthassam.

Mire hazaértünk, a lányok mindent elintéztek Nick segítségével, aki befejezte a dolgokat, míg a csajok Krisért mentek. Nem terveztük olyan nagyra a bulit, de kissé kinőtte magát, és egész szép kis társaság gyűlt már össze, mire hazaértünk.

Beindult a zene, a kaja és persze az alkoholok elfogyasztása. A nappali is táncparketté alakult, ahol Kellan és Ashely is belevetették magukat a táncba, amint megérkeztünk.

Én pedig közben köszöntem néhány barátomnak, akikkel még nem találkoztam, mióta hazajöttem. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy közben észre sem vettem, mikor jöttek meg a csajok. Csak Vic tűnt fel, aki már Jacksonnal táncol. Van egy olyan érzésem, hogy köztük is alakul valami.

Szemeimmel rögtön őt kezdtem keresni, és nem nagy meglepetésemre Nick karjaiban találtam rá a nappali egy sötétebb sarkában.

Kínzó féltékenység gyötört a testvérem karjaiban látni őt. De mint mindig, most is gyönyörű volt. Bármit megadtam volna, hogy a karjaimban tarthassam. Közben azon gondolkoztam, hogy kerülhetnék majd a közelébe, amihez a srácok segítsége is kelleni fog.

- Szia, édes - zökkentett ki a gondolkodásomból Nina, aki rögtön megcsókolt. Én marha pedig hagytam magam, amit nem kellett volna, mert amint ellöktem magamtól, Kristen döbbent tekintetével találtam szembe magam.

Tudtam, hogy ezt ismét elbaltáztam. Hisz azért könyörgök neki, hogy velem legyen, erre az orra előtt Ninával csókolózok. Oh, én idióta - szidtam magam, majd Ninát ellökve magamtól, a kert felé indultam egy kis friss levegőre vágyva.



/Kristen/

Ahogy megláttam őt Ninával, mintha a szívem szakadt volna meg. Tudtam, hogy jobb így, ha ő is megpróbál elfelejteni, és végül is én is ezt kértem tőle, de mégis fájt látni ezt.

Leszámítva a rossz kedvem, eddig nagyon jól alakul a buli. Elnézve a többieket, mindenki nagyon jól érzi magát. Kellan Ashelyvel, nagy meglepetésemre Vic Rob egyik barátjával, Jacksonnal találta meg a közös hangot, míg Nina éppen Tommal táncol.

Tommal. De hova tűnt Rob? Annyira elmerültem a gondolataimban hogy észre sem vettem elmenni. Mivel most én nem voltam valami táncos kedvemben, Nick felkérte a magányos Nikkit, így ő vele táncolt. Egyáltalán nem bántam, sőt, örültem, hogy egy kicsit egyedül hagy.

Mindenki jól szórakozott, míg én egy cseppet sem. Magamhoz vettem egy üveg sört, és felmentem Nick szobájába. Elnézve őt, jól kijön Nikkivel, de ezt most nem is bánom.

A fürdő előtt mentem el, ahonnan pont Rob lépett ki. El akartam menni mellette, mikor a karomnál fogva megfogott és a szobájába húzott. Becsukta mögöttünk és nekidöntött az ajtónak.

Karjai eközben derekamra fonódtak így húzva közelebb magához. Már most megremegtem az érintésétől, amit ő is észrevett és egy önelégült mosoly ült ki az arcára.

- Rob, engedj ki - kértem tőle, amíg még képes voltam rá.

- Nézz a szemembe, és mond, hogy el akarsz menni - kérte, miközben állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

Ő is tudta, hogy ezzel megfogott. Bármennyire is akarom, így képtelen vagyok nemet mondani neki, és hogy eddig hiába próbálkoztam, sosem fog sikerülni elfelejteni őt.

A szemébe néztem, ahogy kérte, és képtelen voltam kimondani, hogy el akarok menni, mert semmi másra sem vágytam jobban, mint hogy vele lehessek, és ezt ő is láthatta rajtam.

- Látod, te sem akarsz elmenni - mondta miközben puha csókjait lehelte a nyakamra, amitől ismét jóleső bizsergés futott át testemen.

- Igazad van, de...

- Most ne gondolj másra, csak a MOSTra, ne foglalkozz semmivel, csak kettőnkkel - mondta nyakam kényeztetése közben.

- Le fogunk bukni, Nick biztos keresni fog - nyögtem ki nehezen.

- Ne aggódj, a srácok fedeznek - mondta, ami talán kissé megnyugtatott.

Azt hiszem eddig tartott a nagy elhatározásom. A következő pillanatban végre azt éreztem, amire már napok óta vágyom. Rob ajkait együtt mozogni az enyémmel.

Olyan szenvedéllyel faltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta. Kész kínzás lett volna számomra, ha ezt most abba kellene hagynom. Annyira hiányzott már az érintése, a csókjai, a simogatása. És most végre újra élvezhetem ezeket, és bármilyen rossz is, és tudom, hogy ez semmi jóra nem vezet, most - ahogy ő is mondta - semmivel sem fogok törődni, csak azzal, hogy végre az Ő karjaiban vagyok.

Hátam mögé nyúlva zárta ránk a szobája ajtaját.

Fenekem alá nyúlva emelt fel, míg én a dereka köré kulcsoltam a lábaim, közben egy percre sem szakítva meg szenvedélyes csókunkat. Az ágy felé vitt, ahol talpra állított és érzékien levette rólam a ruhát, közben pedig csókjaival hintette az egész testem. Miután a ruha lekerült rólam, csak egy szál alsónemű fedte előtte álló testem.

Magamhoz rántottam egy csókra, közben pedig, mivel ő még mindig túl volt öltözve, legalábbis hozzám képest, semmi perc alatt szabadítottam meg a ruháitól utolsóként a boxerétől.

Karjaiba kapott és finoman az ágyra fektetett. Tüzes csókot váltottuk, majd nyelvével már kemény mellbimbóim kényeztette, mire halk sóhajok törtek fel belőlem, de nem szándékozott abbahagyni a kényeztetésem, sőt, nyelvével egyre lejjebb haladt. Megszabadított a bugyimtól, majd nyelvét bevetve kényeztette nőiességem, én pedig ajkaimba harapva igyekeztem elfojtani élvezetem hangjait.

Egyre gyorsabb nyelvcsapásokkal hajtott a csúcs felé, amint elértem, egy sikoly hagyta el a szám, amit képtelen voltam elfojtani. Testem még mindig remegett az előbb átélt gyönyöröktől, de én sem haboztam viszonozni a nekem nyújtott élvezeteket.

Egy csókra hajoltam hozzá, majd magam alá fordítottam, és rögtön kezembe vettem már merev férfiasságát. Először kezemmel kezdtem el simogatni, majd ujjaim helyét nyelvem vette át. Egyre jobban izgattam nyelvemmel és láttam, hogy hamarosan nála is el fog szakadni a cérna. A takarót markolta és igyekezett ő is visszafogni élvezetének hangjait, kisebb-nagyobb sikerrel.

Édes kínzásom meghozta gyümölcsét, mert nem sokkal később édes nedveit megéreztem a számban. A következő pillanatban magához rántott egy csókra. Még mindig érezve az ő ízét a számban csókoltuk egymást.

Kemény férfiassága ágyékomnak nyomódott, miközben rajta fekve ízlelgettük egymást. Felültem rajta, majd csípőmmel ingerlően közörve vágyánál, kezdtem az őrületbe kergetni.

Nem bírta sokáig, derekamra tette a kezeit és magára húzott. Mindkettőnkből hangos sikoly szakadt fel, ahogy magamba fogadtam szervét.

Először lassabban, majd a fenekem alá nyúlva ösztönzött egyre gyorsabb mozgásra, közben kezei mellem kényeztették. Egyre közeledtünk a csúcs felé, mikor felült és maga alá gyűrt. Még mindig bennem volt, majd így mozgott tovább, egyre hevesebb lökésekkel hajtott minket a mennyek kapuja felé.

Nyelvünk vadul kergette egymást, ezzel is próbálva elnyomni szenvedélyünk hangjait. Kezeinkkel közben egymás testét barangoltuk be. Egy utolsó lökéssel tüntette el szervét nőiességem barlangjában, ezzel pedig a mennyekbe juttatva mindkettőnket.

Rob kihúzódott belőlem, és verítéktől nedved testem a mellkasára vonta. Az imént átéltektől még mindig alig kaptam levegőt, de egy csókért hajoltam hozzá, amit nem habozott megadni.

Az ágya mellett levő szekrényen az órára pillantottam.

- Mindjárt éjfél - mondtam és már csak pár másodperc választott el minket egy új év kezdetétől.

A szokásos boldog új évet helyett azonban mást mondott.

- Szeretlek - mondta ki, amint éjfélt ütött az óra.

- Én is szeretlek - vallottam be neki most először.

Ahogy ezt kimondtam, egy hatalmas boldog mosoly jelent meg az arcán, és egy szerelmes, gyöngéd csókban forrtunk össze, majd ismét a mellkasára hajtottam a fejem.

Magam sem tudom, mi ütött belém, hogy ezt tettük, főleg itt, amikor Nick nem messze van, és bármikor bárki ránk törhet, de semmi sem érdekelt, csak ő. És most először mondtam ki, mit is érzek iránta.

Én is meglepődtem az őszinteségemen, de felesleges lett volna tovább tagadni, és ennél tökéletesebb pillanatot nem is találhattam volna rá, hogy kimondjam, és ezzel tudom, hogy nem csak magamat, hanem őt is kimondhatatlanul boldoggá tettem.

Részben tudtam, hogy ezzel fordulóponthoz értünk, de most semmi más nem számított, csak ő és mi. Majd ráérek gondolkodni, mi is lesz, ha eljön az ideje, hogy el kell mennie.

- Bármennyire is vágyom arra, hogy itt maradhassunk, vissza kell mennünk - mondta szomorúan.

- Tudom – feleltem, miközben felkeltem a mellkasáról.

- Nem akarom elrontani ezzel ezt a csodás pillanatot, de mi lesz velünk ezután? - fordult felém miközben igyekezetünk magunkra venni a ruháinkat.

- Mint látod, az elfelejtjük egymást dolog nekünk nem megy, de mivel te nem is olyan sokára elmész, amíg itt vagy, ki szeretnék használni minden percet - mondtam.

- Én is azt szeretném, egyenlőre nem akarok arra gondolni, mi lesz ha elmegyek, csak a mára és arra, hogy szeretlek - jött oda hozzám, miután mindketten felöltöztünk és a karjaiba vont.

- Én is téged - feleltem, mire ismét megjelent az arcán az a fülig érő mosoly.

- Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt hallhatom tőled. El sem tudod képzelni, milyen boldoggá tettél.

- Ez az érzés kölcsönös - válaszoltam neki, és megcsókoltam.

Tudtunk, hogy jobb lenne ismét nem belemelegedni ebbe a csókba, mert akkor nem mozdulunk ki innen egyhamar, így bármily nehéz is volt, elszakadtunk egymástól és az ajtó felé indultunk, ahonnan hirtelen kopogást hallottunk.

- Tesó, nem láttad Krist? - hallottuk meg az ajtó túloldaláról Nick hangját, mire mindkettőnk arcára a rémület ült ki.

Rob az ajtóhoz lépett, és a kilincs felé nyúlt.



TESSÉK KOMIZNI :)

2010. szeptember 17., péntek

15.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom az új fejlit. Sajnos a komika száma egyre kevesebb lesz :(, de akik eddig és ezután is komiznak nekik nagyon köszönöm. Remélem tetszeni fog, jó olvasást és várom a véleményeket. És mint mindig ezért is hatalmas cuppanós Szilnek (L).


15. fejezet

/Rob/


Ahogy megérkeztünk a klubba, és elfoglaltunk egy boxot, nemsokkal később érkezett meg Lizzy és Vic. Rögtön be is mutattam őket a srácoknak.
Mivel Ash és Nikki nők lévén szintén imádnak vásárolni és hasonlók, rögtön megtalálták a közös hangot a nővéreimmel.

Kicsit aggódtam amiatt, amit Kellan mondott Nikkiről. Miszerint ő még mindig érez valamit irántam. Mivel én tudom, hogy sosem lennék képes úgy szeretni őt, mint nőt, nem akarom megbántani, így csak reméltem, hogy nem fog közeledni felém.

Ahogy ezen tanakodtam, befutott Nina is. Őt is bemutattam a haveroknak, és amint Nina letámadott és megcsókolt, láttam Nikki arcán a döbbenetet. Kellan persze jó szokásához híven nem bírta ki, hogy ne szóljon be.

Nina mellém ült, és persze esze ágában sem volt tágítani mellőlem. A csajok beszélgettek, ahogy Tom és Kellan és Jackson is. Én pedig képtelen voltam elterelni a gondolataim Kristenről. Végig azon gondolkoztam, Nicknek sikerül-e rávennie, hogy eljöjjön.

A következő pillanatban pedig már csak azt éreztem, hogy Nina megcsókol. Először meglepődtem, majd nem tudom, mi ütött belém, de visszacsókoltam.

Talán mert ekkor hirtelen Kristen délutáni szavai és a hűvössége jutott eszembe. Bármilyen szemétségek is tűnik, hisz kihasználom őt, de ha már én nem érdeklem, és neki ott van Nick, nem fogom azt az örömet megadni neki, hogy szomorkodni lásson emiatt.

Ahogy Nina ajkaival elvált tőlem, meg is jelent az asztalunknál kéz a kézben és mosolyogva Nick és Ő.

Mivel Nick még nem ismerte Kellanékat, bemutattam nekik, ő pedig Kristent ismertette meg velük. Ahogy Nick bemutatta, és Kristen köszönt a srácoknak, ők rögtön rám kapták a tekintetüket.

Bármennyire is próbáltam tartani magam ahhoz, hogy el kell felejtsem, nem bírtam ki, hogy ne nézzek rá. Egy irtó dögös rövid ruhát viselt, ami kiemelte csodás alakját.

Ellenben velem, ő csak egy sziasztok-ot vetett felém és Nina felé, majd el is vette a tekintetét rólunk. Ha nem tudnám, hogy nem olyan régen még az én karjaimban volt boldog, most látván őket Nickkel, azt mondanám, hogy ők egy boldog jegyespár.

Egymás mellé ültek le pont velünk szemben. Tom és Kellan igencsak sutyorogtak egymásnak, de nem értettem mit.

- De jó, hogy eljöttél - fordult Vic Kristenhez, aki rámosolygott, majd Nick egy puszit nyomott az arcára.

Lizzy kissé furcsán méregetett minket, de látván, hogy tartom és tartjuk magunkat Kristen délutáni döntéséhez, ezzel letudta a dolgot, és nem ránk figyelt.

Mivel megjöttek Nickék, és fogytán is volt az ital, Tommal és Kellanal elmentünk utánpótlásért. Persze tudtam, hogy csak arra megy ki ez az egész, hogy amint hallótávolságon kívül érünk, letámadhassanak.

- Apám haver, ez a csaj nagyon dögös, nem csoda, hogy beleestél - szólalt meg rögtön Kellan. - Csak az a szívás, hogy a testvéred csaja - tette hozzá.

- Hát, tényleg az - értett egyet vele Tom.

- Tudtam, hogy rátok számíthatok - vetettem oda nekik.

- Nyugi haver, előbb utóbb úgy is ez lett volna a vége, fogadd el - mondta Tom.

- Persze, nektek mondani könnyű - vágtam vissza neki.

- Úgy van, felejtsd el, bár megértelek, nem semmi a csaj, de ott van Nina, így hívják, ugye? Ő is odavan érted - mondta Kellan.

- Igen, és bármennyire is leszek szemét, ha ezt mondom, de Kris elég boldognak tűnik a testvéreddel - szólalt meg Tom.

Rájuk kaptam a tekintetem, de kár volt, mert Nick pont őt csókolta. Rögtön el is vettem a szemem róluk, és egy húzásra ledöntöttem fogalmam sincs mit, de a lényeg, hogy jó ütős volt.

- Hiába is mutatja ezt, tudom, hogy még nem felejtett el - mondtam a srácoknak.

- Hát, a jelen szerint mégis - mondta vigyorogva Kellan.

- Tudod, ő is színészetet tanul, és ha kell, gondolom, jól meg tudja játszani magát. De ha csak a karjaimba zárnám vagy megérinteném, biztos vagyok benne, hogy akkor képtelen lenne letagadni előttem, hogy igenis még mindig érez valamit irántam.

- Tegyünk egy próbát - mondta rögtön Kellan. Persze, tőle nem is vártam mást.

- Ha csak ennyi kell, hogy megbizonyosodj róla, hajrá - tette hozzá.

- Ugyan, esélyem sincs, akármennyire is szeretném, hogy a közelébe jussak - mondtam.

Pedig hiába is küldött el délután, tudom, biztos vagyok benne, hogy csak próbálja leplezni, de ő is ugyanannyira szenved, mint én. És nemegyszer bizonyította, hogy igenis érez valamit irántam, és akármibe is kerül, ezt be fogom bizonyítani neki és magamnak is.

Hiába ígértem meg, hogy elfelejtem, hisz az lenne a legjobb, képtelen vagyok rá, és nem érdekel mi lesz, legalább még azt a kis időt, amit itt vagyok, vele akarom eltölteni, hisz utána már tényleg mindennek vége lesz.

- Oké, és szerintetek, hogy tudnák a közelébe menni? Nick el sem engedi - fordultam a nagyokos haverjaim felé.

- Ahogy láttam a múltkor, Nick nem az a táncolós fajta, Kellan vagy én felkérjük Krist, te meg Ninát, majd min a múltkor párt cserélünk. Te mondtad, hogy elég lenne csak egyszer a karjaidban tartanod őt, nos, erre egy tánc és lassú zene, összebújás elég lesz nem? - kérdezte Tom.

- Ez haver, ez király lesz, alig várom, hogy lássam. Én is hívom Asht és a közelben leszek, hogy figyeljelek - vágta rá rögtön Kellan.

- Oké, legyen - egyeztem bele.

- Akkor hajrá - mondta Kellan, majd az italokkal az asztalunkhoz indultunk.

- Aztán ügyes légy - súgta oda Tom. Akárcsak Kellant hallottam volna.

- Végre, édes, már hiányoltalak - mászott rám Nina rögtön, ahogy visszamentünk.

Akaratlanul is Kristenre tévedt a tekintetem, aki szintén engem figyelt. A szeméből semmit sem tudtam kiolvasni. Bár délután ügyesen elhitette velem a ridegségével, hogy már nem akar, de hamarosan bebizonyítom neki, hogy ez nem igaz.

Mégis rossz volt látni őt Nick karjaiban. Legszívesebben kitéptem volna az öleléséből, de sajnos nem tehettem.

- És hol lesz a holnapi szilveszteri buli? - kérdezte Kellan.

- Nálunk. Anyuék nem lesznek otthon, úgyhogy miénk a ház - felelte Lizzy.

- Az király. Jó kis bulit csapunk - mondta Kellan.

- De még mennyire - értett egyet vele Tom.

Ahogy láttam, a lányok megtalálták a közös hangot. Még Nikki is jól elbeszélgetett Kristennel. Biztos vagyok benne, ha tudná, mi van vagy volt köztünk, nem lenne ilyen barátságos Krissel, annyira már ismerem Nikkit.

- Beszéltük Kristennel és Nickkel, hogy valamikor, ha forgatjuk a következő filmet, eljöhetnének megnézni, mivel Kristen mesélte, hogy színészetet tanul - mondta Ash.

- Ez jól hangzik - mondta és Kristenre néztem.

- Valamikor összehozzuk, hisz hamarosan úgyis ismét forgatunk - mondta Nikki.

Megvallom őszintén, ez a gondolat feldobott. Persze annak jobban örülnék, ha Kristen egyedül jönne, de ez is több lenne, mint a semmi.

Mivel ideje volt megvalósítani a kis tervünket, felkértem táncolni Ninát, aki persze nem ellenkezett. Rögtön utánunk Tom kérte fel Krist, aki szintén elfogadta a felkérést.

Kellan és Nick beszélgettek, ahogy Ash és Nikki is Lizzyvel. Míg Jackson, aki kissé hallgatag volt ma este, de ahogy látom igen jól megtalálta a közös hangot Vicel. Kellan terve nem jött be, miszerint a közelben lesz majd, ahogy láttam, inkább Nicket tartotta szóval.

Egy gyorsabb számokra táncoltunk, mikor - akárcsak utoljára - egy lassabb szám következett, és persze a párcsere. Tom lekérte Ninát, aki remélem, nem jön rá, mi is folyik itt, mi pedig Kristennel először csak álltunk egymással szemben.

- Csak egy tánc - mondtam és felé nyújtottam a kezem.

Először kissé talán tétovázott, majd megfogta a kezem és végre közelebb húzhattam magamhoz. Legnagyobb sajnálatomra, ahogy karjaimba zártam, most nem éreztem azokat a bizonyos szikrákat körülöttünk, mint általában.

De megvolt a módszerem, hogy olvasszam fel őt. Az agyam egyfolytában azt hajtogatta felejtsem el, és ne csináljam tovább, most is - mint mindig - a szívemre hallgattam, mert hiába is tilos, képtelen voltam meglenni a közelsége nélkül.

Szorosan tartottam a karomban, míg egy ideig némán vesztünk el egymás tekintetében, amiből most sem sokat tudtam kifürkészni.

- Eleinte el akartam fogadni a döntésed, de megőrülök, ha nem vagy a közelemben - mondtam neki.

- Rob, én...

- Tudom, hogy te is akarsz - vágtam a szavába.

- Ebben tévedsz. Mondtam, hogy vége és felejtsd el, ahogy én is teszem - felelte.

- Szóval, azt mondod, már nem érdekellek.

- Igen, azt - válaszolta még mindig ugyanazzal a hideg és semmit mondó tekintettel.

Mindjárt meglátjuk, igazat mondasz-e - mondtam magamban.

A következő pillanatban, mivel pont takarásban voltunk, így Nickét nem láttak, se Nináék, ha lehet még közelebb vontam őt magamhoz.

Ismét nem reagált úgy a közelségemre, mint eddig, de erre is megvolt a módszerem, hogy szóra bírjam testét, ami mindig elárulta őt, valahányszor a közelében voltam.

Kezei a nyakam köré voltak kulcsolódva, míg az enyémeket szorosan a dereka köré fonva tartottam a karjaimban. Ajkaimmal közeledtem felé, mire talán ijedtséget láttam a szemében, de most nem megcsókolni akartam.

Ajkaim elhaladva az övéi mellett a nyakára siklottak. Ahogy a nyakához hajoltam, még előtte láttam Tomot inteni, hogy szabad a pálya, így nem haboztam.

Puha csókokkal hintettem be szerelmem nyakát. És a várt hatás nem maradt el. Tudtam, hogy ennyi kell, és be tudom neki is bizonyítani, hogy bármennyire is tagadja, még mindig ugyanolyan hatással vagyok rá.

Ahogy elkezdtem csókolgatni puha, selymes bőrét, ismét a jól ismert remegés futott át a testén. Éreztem reszketni a karjaimban, és tudtam, hogy még mindig akar engem, bármennyire is tagadja.

Majd visszahajoltam, hogy a szemébe nézhessek.

- Látod, ha te tagadod is, a tested elárul - mondtam neki mosolyogva.

Egy pillanatra azt hittem, hogy megtörik az ellenállása, de sajnos tévedtem.

- Ha így is van, akkor sem változik semmi - mondta ismét közönnyel a hangjában, majd ellökött magától és kiszabadulva a karjaimból, visszament az asztalhoz.

Szavai ismét szomorúsággal töltöttek el egyrészt, másfelől pedig tudtam, hogy hiába is ellenkezik most, ezek után tudom, hogy bármilyen jól is tagadja, még mindig ugyanazt a hatást váltja ki belőle akár csak egyetlen érintésem is, és ez boldogsággal töltött el.

Én is visszamentem az asztalhoz, majd Tomék is jöttek.

Kris többet az este folyamán felém se nézett, Nick viszont legnagyobb bánatomra egyfolytában csókolgatta őt, Kris pedig hagyta.

Nem tudom, talán csak hogy féltékennyé tegyem, néha én is hasonlóképp tettem Ninával. Egyszer, ahogy utána Kristenre pillantottam, boldogan könyveltem el, hogy igenis féltékenység az, amit az arca és a tekintete mutat.

Később kimentünk a srácokkal rágyújtani, de most Jackson is csatlakozott. Rögtön kifaggattak, mi történt tánc közben, én pedig elmeséltem.

Tom még mindig azon a véleményen volt, hogy hagynom kellene a dolgot, az lenne a legjobb, de mivel akármennyire is tudom, hogy igaza van, mégis képtelen vagyok rá.

Így mindannyian biztosítottak, hogy hallgatnak, és hogyha kell, bármiben segítenek, hogy tovább folytassam ezt az őrületet. Kellan pedig alig várta a holnapi bulit, hogy ugyan mi fog történni. Erre gondolva viszont én is kíváncsi voltam.



/Kristen/

Egész kellemesen telt az este a klubban. Rob barátai nagyon jó fejek, és a lányokkal is jó kijövök. Ők olyanok akárcsak Lizzy és Vic. Kár, hogy olyan messze vannak, különben biztos vagyok benne, hogy velük is jóban lennék.

Mielőtt elköszöntünk tőlük mára, megbeszéltük, hogy szilveszter után valamikor, mielőtt elmennek, megejtünk a csajokkal egy közös vásárlást.

Tom is velük ment, ahogy Nina is és Rob visszavitte Kellanékat a szállodába. Lizzyékkel és Nickkel pedig hozzájuk mentünk. Elég késő volt mikor megérkeztünk hozzájuk, Claire-ék is már aludtak.

Lezuhanyoztunk, majd Nickkel szorosan összebújva aludtunk el, vagy legalábbis én próbálkoztam vele. Nem tudtam, meddig tudom még esetlegesen visszautasítani, ha közeledik felém, és velem akar lenni.

De már nem hiszem, hogy sokáig. Nem azt mondom, hogy már nem érdekel, és nem tudnék vele lenni, de anélkül nem menne, hogy ne Robra gondolnék - akármilyen szemétül is hangzik ez.

Egyfolytában rá gondoltam, és arra, amit a klubban tett.

Biztos vagyok benne, hogy szándékosan tette. Az elején nagyon is jól sikerült játszani, hogy már nem érdekel, bármilyen nehéz is volt. Aztán jött az a tánc.

Az elején is sikerült elhitetnem vele, hogy már nem érdekel. Pedig el sem tudja képzelni, milyen nehezemre esett, hogy olyan hidegnek mutatkozzak, mikor minden egyes érintése szinte égette a bőröm, és csak arra vágytam, hogy vele lehessek.

De amint a nyakam kezdte el édes csókjaival behinteni, minden ellenállásom ott hullott porba. Ismét remegtem a karjaiban, és tudtam - ahogy ő is -, hogy ezzel elárultam magam.

Tudom, hogy ezzel csak neki bizonyítottam, hogy még igenis hatással van rám, de az elhatározásom továbbra is változatlan. Semmiképp sem szabad a közelébe kerülnöm, akármennyi erőfeszítésembe is kerül ez.

Szerettem volna a szívemre hallgatni, ami azt súgta, hogy már itthon van, és hogy menjek át hozzá, és - mint eddig nem egyszer - a karjaiba bújva aludjunk el, de most, bármilyen nehéz volt is, az eszemre hallgattam és Nick karjaiban aludtam el, nem is sejtve, miket tartogat számomra a holnapi nap és az a bizonyos szilveszteri buli.



TESSÉK KOMIZNI :)