13.fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem is itt a fejli. Köszi szépen csajok a komikat az előzőhöz akik írtatok (L). És Szilnek hogy rögtön javította a fejlit (L). Jó olvasást ehhez és persze ide is várom a véleményeket, pussz :)


13. fejezet

/Robert/

Vallomásom hallatán még a lélegzete is elakadt. Én sem gondoltam volna, hogy kimondom neki, mit is érzek valójában. Bár nem tudom, ez az érzés kölcsönös-e, hisz neki ott a testvérem, de abban viszont biztos vagyok, hogy valamit csak érez irántam is, hiszen akkor nem lenne velem.

- Én… - kezdett volna bele.

- Nézd, tudom, hogy ezzel most kissé megleptelek, csak akartam, hogy tudd, mit érzek irántad, hogy mennyire fontos vagy nekem. Én sajnos hamarosan elmegyek, tőled pedig nem kérhetem, hogy hagyd el a testvérem és gyere velem, bármennyire is szeretlek, és tudom, hogy már így is szörnyű amit Nickkel művelünk, de ezt akkor sem tudom megtenni vele. Másrészt viszont még a gondolatától is rosszul leszek, hogy tudom, hamarosan el kell hagyjalak - mondtam neki.

- Én sosem gondoltam volna, hogy ezt teszem valaha is. Szeretem a testvéred, de mióta ismerlek, már nem úgy, mint régen. Azt, amit régen éreztem iránta, most már irántad érzem, de ez meg is rémít.

- De miért? - kérdeztem tőle.

- Mert részben ő a testvéred, és régen nagyon szerettem őt, azt hittem a felesége leszek - mutatott a gyűrűjére - de ahogy megismertelek, minden a feje tetejére állt. És nem tudom képes lennék-e ezek után is hozzámenni Nickhez. De az is ott van, hogy te hamarosan elmész, és én nem mehetek veled. Bármennyire is fontos vagy nekem, mert igenis az vagy. De nem tudom, mit tegyek. Nem tehetem ezt Nickkel, és ha meg is tudná mi történt köztük, akkor nemcsak engem utálna meg, hanem téged is, és azt nem akarom - mondta.

- Megértelek, és én sem akarom elveszíteni a testvérem, de ha megtudja, biztos vagyok benne, hogy az életben nem áll többet szóba velem.

- Akármilyen nehéz is lesz, azt hiszem jobb, ha tartjuk magunkat az eredeti megállapodáshoz.

- Miszerint?

- Ez, akármi is van köztünk, addig folytatódik, amíg itt vagy. És mivel elmész, és sűrűn nem is fogsz hazajönni, így mindketten elfelejthetjük, vagy megpróbálhatjuk elfelejteni, és élni az életünket úgy, ahogy eddig.

- Te képes leszel elfelejteni? - kérdeztem tőle még mindig a karjaimban tartva.

- Nem tudom - suttogta, míg fejét a mellkasomra hajtotta.

- Talán a távolsággal, ami köztünk lesz menni fog. És bár úgy érzem, ezek után már soha nem fogok úgy érezni Nick iránt, mint régen, de meg fogom próbálni, mert a kettőnk kapcsolata reménytelen. Legalábbis anélkül, hogy valakit ne bántanánk meg, és én ezt nem akarom - mondta Kristen. - Már az elején sem kellett volna ebbe belebonyolódni, akkor most nem lenne ilyen nehéz - tette hozzá.

- Te megbántad? - kérdeztem.

- Egyetlen pillanatot sem - felelte a szemembe nézve, én pedig hallva válaszát megcsókoltam.

Ez a csók nem olyan volt, mint a legtöbb csókunk. Ha most egyelőre nem is mondta, vagy nem tudta kimondani, hogy szeret, tudom, hogy ő is így érez, és ezt most ezzel a csókkal is bizonyította.

- Akármi is lesz ezután, tudd, hogy én szeretlek - mondtam neki, ahogy elszakadtunk egymás ajkaitól.

Erre nem válaszolt, legalábbis nem szavakkal, hanem ismét egy gyöngéd, de annál több érzelemmel, szerelemmel teli csókot kaptam tőle.

- Itt maradsz velem? - kérdeztem reménykedve.

- Igen, de csak egy kicsit - mondta célozva, hogy mielőtt feltűnne Nicknek, vissza kell menjen hozzá, de egyelőre ez is több mint a semmi - gondoltam magamban.

Lefeküdtünk az ágyamra, Kristen a legnagyobb örömre szorosan hozzám bújt, majd egy gyöngéd csók váltása után szerelmemmel a karjaimban nyomott el minket az álom.

Ismét hajnalodott mikor felébredtem, Kristen pedig még mindig édesen aludt a karomban. Sajnos akármennyire nem akarom, fel kell ébresszem.

Először a nyakára hintettem csókjaimat, majd elérve a száját egy csókot leheltem rá, majd húzódtam volna el, mikor ajkaim után kapott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy azt hittem, menten felgyulladok.

- Jó reggelt - köszöntem a csókjai után egy hatalmas vigyorral az arcomon.

- Neked is - mondta még kissé álmosan.

- Mennem kell - bújt ki mellőlem és az ajtó felé indult, de utána léptem, a karjaimba rántottam és ő a nyakam köré fonva kezeit egyesültünk egy forró csókban. Majd ezután tényleg elengedtem, és egyedül feküdtem vissza az ágyamba, ahol máris hiányzott a közelsége.


/Kristen/

Életem talán sokadik Robbal töltött legszebb pillanatai után kissé szomorúan bújtam vissza Nick mellé, és örömmel láttam, hogy még mindig mélyen alszik.

Visszaaludni képtelen voltam, mindvégig Rob szavai jártak a fejembe, amint többször is kimondta, hogy szeret.

Ha neki nem is mertem akkor, de legalább magamnak be kell ismerjem, hogy én is szeretem őt. Kissé furán éreztem így kimondani ezt, mikor Nick itt alszik mellettem, de magam előtt nem tagadhatom le, hogy ez az igazság.

De egyszer, mint mindennek, ennek is vége szakad, mikor Rob elmegy. Aztán talán az én életem is visszatér a régi kerékvágásba, ha egyáltalán lehet valaha is olyan, mint régen.

A gondolkodás közepette sikerült mégis visszaaludni, reggel vagy inkább már majdnem dél körül járt, mikor Nick ébresztett.

Ő már felöltözött, én is lezuhanyoztam és felöltöztem, majd lementünk.

Úgy tűnik, ma mindenki későn kelt, mert még mindig a konyhában volt a reggelijét vagy inkább már az ebédet fogyasztva. Mindenki, Rob is.

Csak egy pillanatra tévedt rá a tekintetem, amiben csak szomorúságot láttam, ahogy meglátott Nickkel, de ez ellen nem tehetek semmit.

Miután végeztünk, átmentünk a nappaliba, ahol Rob felvázolta a terveit holnapra, szilveszterre. Néhány színésztársa, akikkel a Twilightban szerepelt, jönnek bulizni Londonba és már megbeszélték Tommal is, hogy itt nálunk lenne egy kis buli.

Ahogy ezt meghallották a lányok, le sem lehetett lőni őket. Claire és Richard a buli hallatán úgy döntöttek, addig Robék nagyszüleihez mennek, hogy velük töltsék a szilvesztert, mondván, hogy mi fiatalok addig bulizhassunk.

Az elmondottak alapján, mi leszünk, Rob barátai, Tom és még néhány itteni barátja Nicknek és Robnak.

Nem hangzott rosszul, csak reméltem, hogy jól fog elsülni ez a buli, nem lesz semmi gubanc.

Én is színészetet tanulok itt Londonban, de nekem már nem kell bejárnom a művészeti suliba az idén csak az ünnepeket után, de Nicknek még el kellett intézni ezt-azt, így ő elment, én maradtam otthon náluk a többiekkel.

Anyáékkal is ismertettem a terveim holnapra, így mivel az utóbbi időben elég keveset látnak megegyeztünk, hogy a ma estét velük töltöm.

Közben pedig Rob is elment, mivel jönnek a barátai és eléjük ment a repülőtérre. Vic vásárolni ment a bulira Clairel, Lizzy és én maradtunk csak itt Richardal. De mielőtt Rob elment volt, Lizzy félre hívott minket, hogyha Rob visszér szeretne kettőnkkel beszélni. Fogalmunk sem volt mit akarhat, majd megtudjuk később - gondoltam magamban.


/Robert/

Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlünk Lizzy, de gondolom, megint valami őrült ötlete támadt a bulit illetően. E miatt nem idegeskedtem, pedig ekkor még nem sejtettem drága nővérem mit tartogat nekünk.

Volt még egy kis időm, mielőtt a srácokért mentem a repülőtérre, addig beugrottam Tomhoz.

- Na, mi újság haver? – kérdezte, miközben így délben egy-egy sörrel leültünk nála a nappaliban.

- Nem sok, jönnek a srácok, eléjük megyek.

- Én nem erre gondoltam.

- Sejtettem. Semmi, minden a régi. Leszámítva, hogy bevallottam Kristennek, hogy szeretem.

- Te jó ég, tesó, és?

Elmeséltem neki mindent, ami az este történt.

- Hát, nem irigyellek. Ebben jól benne vagy. Elhiszem, hogy szereted meg minden, de ennek a kapcsolatnak úgysincs jövője. Hisz, ahogy te is mondtad, Kris nem fogja elhagyni a testvéred, és mivel te elég messze leszel, ezt a titokban-találkozgatunk dolgot sem folytathatjátok - mondta Tom, amit már eddig is tudtam.

- Abba kellene hagynod már most. Keresni egy másik csajt, amíg itthon vagy, úgy talán ha még most abbahagyjátok, könnyebb lenne elengedned őt.

- Lehet, hogy igazad van, de mit tegyek, ha képtelen vagyok rá - vallottam be.

- Figyelj, neki ott van Nick, te is keress magadnak valakit, úgy talán könnyebb lesz.

- Én azt nem hiszem. Egyelőre nem tervezek semmit, majd meglátjuk, hogy alakul.

- Te tudod, azért a bulin is légy óvatos, ne hogy lebukjatok - figyelmeztetett Tom.

- Majd igyekszek.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd ideje volt indulnom a reptérre.

Ahogy kiértem, nem sokkal később már a csajok lógtak a nyakamban. Ashley és Nikki. Bár Nikkivel együtt voltunk egy kis ideig, de már jó ideje szakítottunk, azóta csak haver. Legalábbis az én részemről.

- Hé, babám engem sosem ölelgetsz így - szólalt meg Kellan Ashley felé fordulva.

- Ki mit érdemel - vágott vissza neki Ash.

- Igen, na gyere csak ide - rántottam magához Kellan Ashleyt és megcsókolta. Igen, ők ketten nem olyan régóta egy párt alkotnak. Na Kellan egy igazi nőcsábász, de mióta Ashleyt megismerte, ő is megváltozott és jó együtt látni őket.

Köszöntem Kellannak és Jacksonnak is, majd a csajokkal együtt a kocsihoz igyekeztünk. Ők beültek, míg mi Kellanékkal a csomagokat intéztük.

- Alig várom, hogy mesélj, tesó, amint egyedül leszünk, úgysem úszod meg - szólalt meg Kellan.

- Mit kellene meséljen? - kérdezte Jackson.

- Rob cimboránk összeszedett valami csajt itthon - mondta neki Kellan.

- Ejnye haver, akkor tényleg lesz mit mesélned. Szegény Nikki alig várta, hogy lásson - mondta Jackson.

- Ő csak barát. Legalábbis részemről - feleltem neki.

- Hát jól mondod, a részedről, mert ő még mindig odavan érted - szólalt meg Kellan.

Fogalmam sincs, mire vállalkoztam ezzel a bulival. Nem elég hogy Nina folyton a nyakamon lóg, most még ez a dolog Nikkivel is.

Csak azt remélem, nem lesz emiatt semmi gáz Kristennel.

A srácok előre foglaltak szobát egy szállodában, mivel sajnos ennyien már tényleg nem fértünk volna el nálunk, így oda vittem őket.

Mielőtt eljöttem Tomtól, még megbeszéltük, este kiruccanunk a klubba, ahol bemutatom a többieknek a srácokat.

Míg én értük jöttem, megkértem Tomot, szóljon haza a lányoknak.

Elvittem a szállodába a srácokat, ahol Ash és Nikki egy szobában, míg a fiúk is egy közös szobát kaptak. Ahogy beértünk hozzájuk egyből nekem estek.

- Na, mesélj már, ki az a csaj? Dögös legalább? - kérdezte Kellan.

- Neked nincs véletlen barátnőd? - fordultam felé.

- De van, és hidd el, imádom is Asht, de attól vak még nem vagyok - mondta vigyorogva.

Már jó ideje ismerem őket, és a forgatások alatt is már nagyon jól összebarátkoztunk, és tudom, ha elmondok nekik valamit, az köztük is marad. Így elmeséltem nekik, mik történtek velem itthon, de persze előtte meg lettek esketve, hogy senkinek, még a csajoknak sem szólhatnak egy szót sem.

- Öcsém, ez durva. A tesód menyasszonya? - döbbentek le mire én csak bólogattam.

- Ezt jól kifogtad és mihez akarsz, akartok kezdeni? - kérdezte Kellan, mintha csak Tomot hallottam volna.

Miután mindent elmondtam nekik, csak bámultak maguk elé. Ezzel még őket is megleptem, de biztosítottak róla, hogy velem vannak, és alig várják, hogy megismerhessék a csajt, aki a tesóm és az én eszem is elvette - ez a beszólás persze Kellantól jött, tőle nem is vártam mást, de ő már csak ilyen.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd elköszöntem tőlük és a lányoktól is, mondván, hogy este értük jövök, addig pihenjenek egy kicsit, és elmegyünk a klubba.

Amint hazaértem, még nem volt otthon csak anya, apa és a csajok Krissel. Nick még nem.

Lizzy rögtön jött is le a lépcsőn Kristenel, mondván, hogy még egy két dolog a bulihoz és hárman elmegyünk megvenni.

Gyalog indultunk el a szupermarket felé, ami tulajdonképpen csak ürügy volt, hogy Lizzy beszélhessen velünk. De mivel vásárolni jöttünk, vettünk is néhány dolgot.

Amint kiértünk, és senki nem volt hallótávolságban, Lizzy megállt és felénk fordulva támadott le minket a kérdésével, amitől mindkettőnkben még a vér is meghűlt.

- Mi van kettőtök között? - tette fel a kérdést Lizzy, mire mi idegesen néztünk össze Kristennel.



Várom a véleményeket :)