10.fejezet

Sziasztok! Nos végre megvan a fejli. Az a vacak citromail-em folyton vacakol. Na de drága Szilem kijavította, egy hatalmas cuppanós neki (L), és már olvashatjátok is. Pussz.


10.fejezet


/Robert/

Hazafelé sétáltam Kristentől, és egy másodpercre sem tudtam kiverni a fejemből a vele töltött éjszakát. Nem hittem volna, hogy valaha is engedni fog a csábításnak és az enyém lesz. Már csak Nick miatt sem.

Nem azt mondom, hogy nem szereti őt, de ezek szerint mégsem annyira, mint kellene. Hisz az együtt töltött éjszakánk is ezt bizonyítja.

Ezek után bátran kimondhatom, hogy még egyetlen nővel sem éreztem ezt, amit Kristennel. És most, ha egyenlőre csak magamnak is, de be kell valljam, hogy teljesen beleszerettem. Imádom őt.

Emellett csak azt rontja el a boldogságom, hogy ő soha nem lehet teljesen az enyém. Csak míg itthon vagyok, és van alkalmunk egy kicsit együtt lenni. Bármennyire is imádom őt, nekem csak ennyi jut nekem belőle. Ellenben Nickkel, aki elmondhatja magáról, hogy egy ilyen csodás nő a menyasszonya.

Azt hittem, a hétvége, amit Nickkel töltött, majd még közelebb hozza őket egymáshoz, és titokban féltem is ettől, hogy ezek után már semmi esélyem sem lesz, hogy akár csak egy kis részt is kapjak a figyelméből.

De úgy tűnik, tévedtem. Elég volt, hogy újra találkozzunk, és legnagyobb örömömre, egyetlen érintésemmel ugyanazt a hatást váltottam ki belőle, mint eddig. Nem akartam nagyképűnek tűnni, de ez elégedettséggel töltött el.

Már csak abban reménykedtem, hogy mihamarabb ismét vele lehessek. Mióta belekóstoltam a tiltott gyümölcsbe, még inkább vágytam rá.

Az a tény viszont, hogy hamarosan elmegyek, cseppet sem javított a dolgokon. Fogalmam sem volt, hogy leszek képes ezek után itt hagyni őt. Pedig nem lesz más választásom, nem kérhetem tőle, hogy hagyja el Nicket és jöjjön velem. Tudom, hogy a testvérem imádja őt, bár ez - akármilyen szemétség is - az éjszaka nem nagyon érdekelt, de ezt azért mégsem tenném meg vele. Ha csak Kristen nem akarná, de ebben nem is mertem reménykedni.

A sok tanakodás közben haza is értem. Reméltem, hogy senkivel sem futok össze, akinek magyarázatot kellene adnom, hol is töltöttem az éjszakát. Mivel Lizzyék is ott voltak, és ők is látták Tomot, aki gondolom a végén nem egyedül távozott, most nem mondhatom, hogy nála aludtam.

Óvatosan próbáltam csendben felsettenkedni a szobámba, és hála az égnek sikerült is. Remélem, hogy esetleg van olyan szerencsém, hogy nem vették észre, nem aludtam itthon, így gyorsan felvettem valami alvós ruhát, és végigdőltem az ágyamon.

Elég korán volt még, de elaludni képtelen voltam. Már most hiányzott, pedig nemrég váltunk el. Annyira jó lenne úgy itt feküdni, hogy a karjaimban tartom őt - ábrándoztam. Ahogy most én itt, ő is egyedül fekszik odahaza.

Elaludnom nem sikerült, de később mászkálást hallottam odakintről, így lementem.

- Jó reggelt, kicsim! - köszönt anya.

- Neked is, anya! A többiek?

- A lányok, ahogy te is, elég későn értek haza, Nick pedig bement az egyetemre, délután meg Krishez megy - mondta anya.

A monda vége cseppet sem tetszett. Sőt…

Nem sokkal később előkerült apa, és a lányok is. Mivel ők is későn értek haza, és rögtön ágyba zuhantak - meg sem nézve egyáltalán hazajöttem-e -, nem kellett magyarázkodnom nekik.

Az biztos, hogy hatalmas botrány lenne, ha megtudnák mi műveltem az éjjel - gondoltam.

A délelőttöt otthon töltöttem a szüleimmel és a csajokkal, végül már esteledett, mikor Tom jött el hozzám, és invitált el a bárba.

Eszemben sem volt ellenkezni, legalább addig sem arra gondolok, hogy Kristen épp Nickkel van, és hogy vajon mit csinálhatnak.

Tudtam, hogy Nicknek joga van hozzá - ellentétben velem -, de még a gondolata is megőrjített, hogy az éjszakát együtt töltik. Hogy őt öleli és csókolja Kristent.

Hogy csak egy kicsit is ki tudjam verni ezt a fejemből, most szükségem volt a jó öreg Tom barátomra és egy kis piára.

Tommal leültünk a szokásos helyünkre, de a megfelelő alkoholmennyiség megrendelése után rögtön nekem esett.

- Mi volt ez este, miért vele mentél el? - nézett felém.

Tudom, hogy ő a legjobb barátom, de ő óva intett, hogy belemásszak ebbe, én mégis megtettem, és nem tudtam mit fog szólni, ha megtudja, hogy megtettem.

- Nekem elmondhatod, bármennyire is őrültségnek tartom, vagy fogom tartani, tudod, hogy számíthatsz rám - mondta.

- Oké, hát…

- Hát? Te jó ég, mit műveltél? Csak nem…?

- Ha arra gondolsz, vele töltöttem-e az éjszakát, és az enyém lett-e, a válasz igen - mondtam, és reméltem, hogy nem akad ki rám nagyon.

- Jaj, haver, sejtettem, hogy nem fogod sokáig bírni, hogy távol maradj tőle, és gondolom, ha megtettétek, ő sem. De most, hogy megkaptad, talán már lehiggadtál - mondta.

Tudtam, hogy ő ilyen. Egy-egy éjszakára tartja a nőket, így ezen kijelentésén nem is lepődtem meg.

- Tévedsz. Most még inkább akarom őt. Imádom ezt a nőt, beleszerettem, haver.

- Ó, tesó, na ez már gáz, főleg, hogy a bátyád csaja, vagyis menyasszonya. De mit tesztek most? És mit akar Kris? - záporoztak belőle a kérdések.

- Nem fogja elhagyni Nicket, ezzel tisztában vagyok, de amíg azt a kevés időt itthon töltöm, minden lehetséges percben vele akarok lenni.

- És aztán? Mi lesz, ha visszamész L.A.-be?

- Nem tudom. Arra egyelőre gondolni sem akarok. Arra, hogy elszakadjak tőle. Csak nemrég ismertem meg, de lassan már olyan számomra, mint a levegő. Szükségem van rá. És az a legrosszabb, hogy tudom, soha nem lesz teljesen az enyém. De ha elmegyek, talán idővel túlteszem magam rajta, csak azt remélem, hogy legalább Nick majd boldoggá teszi - mondtam szomorúan.

- Hát, ez szívás haver. Nem lehet könnyű. Jól beletrafáltál. Hazajössz és belezúgsz a tesód nőjébe. De igazad van, ha elmész, könnyebb lesz elfelejteni őt. Mert ahogy látom, amíg egymás közelében vagytok, ez nemigen fog menni - mondta Tom.

- Tényleg nem, és ezért akarok kihasználni minden lopott percet, amit kaphatok tőle, mert tudom, hogy ennek hamarosan vége szakad.

- Ajaj - szólalt meg Tom.

- Nina.

- Mi van vele? - kérdeztem.

- Ott jön - mutatott az ajtó felé, és ő egyenest felénk tartott.

- Lazíts kicsit és legalább próbálj meg ne állandóan rá gondolni, ahogy látom, Ninát úgysem tudod ma lerázni - mondta Tom egy vigyorral az arcán. Válaszolni sem volt időm, mert Nina ideért hozzánk.

- Sziasztok, fiúk! - köszönt nekünk.

Mi is viszonoztunk a köszönését, majd csatlakozott hozzánk. Csak nem zavarhatjuk el - gondoltam magamban.

Így hát leült hozzánk. Beszélgettünk, időközben Tom ismét rávetette magát egy csajra, így vesztemre kettesben maradtam Ninával. Azok után ami Kristennel történt köztünk, eszemben sem volt bármit is csinálni vele. De ő nem így gondolta.

Egyre több alkohol fogyott el, és ezen az a gondolat sem segített, mikor magam előtt láttam együtt Kristent Nickkel. Így aztán én is elég sokat ittam, és kezdtem elveszteni a fonalat.

Reggel otthon ébredtem a saját ágyamban és legnagyobb döbbenetemre nem egyedül. Nina feküdt a karjaimban és mivel mindketten meztelenek voltunk, nem volt nehéz kitalálni, mit csináltunk az éjjel, bár nekem nem sok emlékem maradt meg belőle.

Nem sokkal később Nina is felébredt, és bebizonyosodtak a legrosszabb sejtéseim, miszerint az éjjel lefeküdtem vele.

Tudtam én, hogy nem kellett volna annyit innom. Bár nem foghattam a piára - ha nagyon akartam volna, ellenkezhettem volna. De általában, ha túl sokat iszom - amit nem sűrűn teszek meg -, olyankor olyan dolgokat is megteszek, amiket, ha józan lennék, nem tennék. És ez is egy ilyen dolog.

Lefeküdtem Ninával. Ennek még a gondolatától is kiborultam. Azért nem akartam rátámadni, mert nyilván neki is köze van ehhez, hiszen ő volt az, aki egyre csak itatott minket, és végül ez lett az eredménye.

Egyből Kristen jutott eszembe, és elborzadtam a gondolattól, hogy ezt tettem. Hisz előző éjjel még vele voltam. Másnap pedig Ninával feküdtem le. Te jó ég, hogy lehettem ekkora barom? Nem is kellett volna elmennem Tommal, akkor most nem lenne ez.

Abban nem is reménykedek, hogy nem tudja meg, mert tuti, hogy a fülébe jut a dolog.

Bár ő nem az enyém, de akkor sem akartam ezt tenni vele. Bele sem mertem gondolni, ha megtudja, miket fog gondolni rólam. Akkor még annak az esélyét is elveszítem, hogy legalább amíg itthon vagyok, a közelében lehessek - és teszem hozzá, az én hülyeségem miatt.

Nina felöltözött, míg én lezuhanyoztam.

Az ő arcáról viszont levakarhatatlan volt a vigyor. Bár ez az én hibám is, hisz az elején én biztattam, de akkor is csak azért közeledtem felé, hogy Krist elfelejtsem. És most aztán jól megcsináltam.

Lementünk a lépcsőn és pont Kristenékbe ütköztünk, aki Nickkel és a lányokkal pont indulni készült.

Neki sem kellett sok idő, hogy leessen neki, miért van itt Nina. Ahogy meglátta őt lejönni velem, azóta rám sem nézett.

- Sziasztok – köszöntünk nekik.

- Végre felébredtetek, öcsi! Hosszú volt az éjszaka, mi? Vagy inkább túl rövid? – kérdezte Vic.

- Mi is volt éjszaka, tesó? – fordult felém Nick, Nina pedig csak mosolygott.

- Ó, ha halottad volna őket! Hát biztos nem sakkoztak az éjjel – vágta be Lizzy.

Remek. Tehát ők hallották is. És pont Kristen előtt kellett beszólniuk. Na, ezzel aztán egy életre elvágtam magam előtte. Bár teljes mértékben csak magamat okolhattam ezért.

Végig őt néztem, próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de amikor egy pillanatra rám nézett, csak szomorúságot és talán csalódást láttam a tekintetében.

Nem azt mondom, hogy ő nem szólhat egy szót sem, mert neki meg ott van Nick, de én ezt az elejétől fogva tudtam, és így fogadtam el. De azok után, hogy előző este vele voltam együtt, utána meg Ninával, az neki is fájhatott.

Nem nézett a szemembe, de tudtam, hogy így próbálja nem kimutatni a fájdalmat, amit okoztam neki. És ezért is csak magamon okolhattam.

- Megyünk végre? – szólalt meg Kristen, kissé mérgesen.

- Mióta sietsz te ennyire vásárolni? – kérdezte tőle Lizzy.

- Mostantól – vágta oda neki.

- Hívsz, ha végeztél? Aludhatnál nálam – fordult Kristen Nick felé.

- Persze, szívem! – felelte neki mosolyogva Nick, miközben én majd meg őrültem a féltékenységtől.

Nina megcsókolt és miután elköszönt tőlem, elment. Nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, tudja, mi van velem és Krissel, és mintha direkt csinálta volna pont előtte. Átkoztam a percet is, amikor engedtem neki, és csak arra használtam, hogy Kristent elfelejtsem. És most biztos voltam benne, hogy többet rám sem fog nézni, nemhogy a közelemben akarjon lenni.

- Én megyek, kicsim – szólalt meg Nick.

- Mi is megyünk, majd hívj! - mondta Kris.

Nick ezután megcsókolta őt, és Kristen még tőle nem látott hevességgel viszonozta Nick csókját. Nálam ekkor telt be a pohár. Legszívesebben kitéptem volna Nick karjaiból. Majd megőrültem őket elnézve.

- Szeretlek, kicsim – mondta Nick.

- Én is szeretlek - válaszolta neki Kris, ezzel megadva nekem a kegyelemdöfést.

Tudtam, hogy ezek után még annyi esélyem sincs, hogy ezt az édes szót egyszer majd nekem suttogja, mint amennyi eddig volt.

Nick elment, nyilván az egyetemre. A lányok is indulni készültek, Lizzyék minden bizonnyal vásárolni rángatták el Krist.

Lizzy és Vic mentek előre, de én beszélni akartam Kristennel. A karjai után nyúltam és megállítottam.

- Eressz el! – szólt rám dühösen.

- Kristen, meg tudom magyarázni – próbáltam volna érvelni, de nem hagyta.

- Az lehet, de engem nem érdekel! Sőt, te sem, azt csinálsz, amit akarsz – vágta az arcomba szemrebbenés nélkül, majd kitépte magát a szorításomból és a lányok után ment.

Szerencséjére Lizzyék vele voltak, különben biztos nem hagytam volna ennyiben.

De így, hogy tudja mi történt Ninával, örülhetek, ha ezek után köszön nekem, nemhogy a közelébe engedjen.

De valamit muszáj volt tennem, nem akartam, hogy olyasmit gondoljon, hogy nekem csak arra kellett, hogy kihasználtam, mert ez nem volt igaz, bár biztos voltam benne, hogy ő most ezt hiszi.


/Kristen/

- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle, miközben belépett mögém és ránk zárta a próbafülke ajtaját.

- És egyáltalán, hogy kerültél ide?

- Követtelek, muszáj beszélnünk.

- Nem hiszem, hogy lenne miről, elég világos volt minden. Ami történt, egyszeri hiba volt, felejtsd el, én is azt teszem - mondtam neki, közben próbáltam közönyös arcot magamra varázsolni, hogy elhiggye, amit mondok.

- Kérlek, hadd magyarázzam meg! - kérte Rob.

- Nem sok értelme van, mert nem érdekel, de mond.

Felé fordultam, mire röviden tömören elmondta, mi történt az este.
Nem tartottam jó mentségnek, hogy részeg volt. Az nem változtatott a helyzeten, hogy lefeküdt Ninával. Ha nem történik köztünk az, ami, akkor talán nem is zavart volna ennyi.

- Tudom, hogy ez nem mentség arra, amit tettem, csak az alkohol miatt volt, és mert képtelen voltam elviselni a tudatot, hogy Nickkel aludtál.

- Igen, jól mondod vele aludtam - hangsúlyoztam ki a mondat végét. - És te tudtad, hogy vele vagyok és elfogadtad. Szóval ne mond azt, hogy én kergettelek Ninával az ágyba - vágtam hozzá. Igyekeztem halkan beszélni, hogy ne hallja senki, na meg reméltem, hogy Vicék még egy darabig nem keresnek.

- Azt nem mondtad, de…

- Semmi de. Különben is, semmi jogom, hogy számon kérjelek, hisz a testvéred menyasszonya vagyok.

Bár igaz volt, amit mondtam, mégis rosszul esett, fájl látni, hogy szinte rögtön utánam mással feküdt le. De jól mondtam, semmi közöm hozzá és ehhez fogom tartani magam - tettem hozzá gondolatban.

- Egy éjszaka volt, semmi több, felejtsd el - mondtam neki.

- Lehetetlen, amit kérsz - mondta.

- Tegnap éjjel könnyen ment - vágtam vissza.

- Tudom, ezt elcsesztem, de kérlek…

- Mondtam, nem érdekelsz, ennyi volt. Mindketten elfelejtjük, és éljünk tovább az eddigi életünket - mondtam neki.

- Te eltudod felejteni azt az éjszakát? - kérdezett vissza.

A szemébe néztem, és a magamra vett álarc mögé bújva válaszoltam neki.

- Igen, el - hazudtam a szemébe - reméltem, elég ügyesen, mert legbelül tudtam, hogy ez egyáltalán nem igaz. Soha nem leszek képes elfelejteni, életem legszebb pillanatai voltak. De ezt ő nem tudhatja meg.

Így neki is, és nekem is könnyebb lesz. Nyugodtan maradhat a kis Ninával.

- Nem hiszek neked - mondta és egyre közeledett felém. Karjait a derekamra akarta csúsztatni, de mivel tudtam, hogy akkor képtelen leszek ellenállni neki, így bármilyen nehéz is, volt eltoltam magamtól, és a Ninával való reggeli jelentre gondolva rögtön sikerült.

- Higgy, amit akarsz - válaszoltam és kiléptem mellőle a fülkéből.

Ő nem jött utánam, de szerencsétlenségemre Lizzy és Vic pont ekkor léptek be az üzletbe.

- Végre megvagy, mit találtál?

- Csak néhány farmert próbáltam, de mehetünk - mondtam, miközben azt reméltem, Rob is hallja a lányokat és eszében sincs kijönni.

- Mehetünk? - kérdezték.

- Persze - válaszoltam, majd kifizettem a választott darabot és végre kiléptünk az üzletből.

Most az egyszer hálát adtam, hogy megjelentek Lizzyék és így le tudtam rázni Robot. Valahogy túl kell ezen tennem magam, és ahogy neki is mondtam elfelejteni őt a történtekkel együtt.

A lányok, ha vásárlásról volt szó, fáradhatatlanok voltak, így szinte egész nap az üzleteket jártunk, és találtunk is megfelelő ruhát szilveszterre.

Délután értünk vissza hozzájuk, ahol az egész család összegyűlt. Claire és Richard a nappaliban voltak, és persze nem hiányozhatott Nina és Rob sem. De Rob mellett ült még Tom.

Nem sokkal később ért haza Nick, majd megvacsoráztunk és a nappaliban beszélgettünk.

Tom és Rob egymás mellett ültek, Rob súgott neki valamit. Vajon miben mesterkednek megint? Ne foglalkozz vele - intettem le magam.

Többnyire a ritkán hazalátogató Rob volt a téma. Végül is megértettem, hisz Claire és Richard nagyon ritkán látták őt, és ha itthon volt, minél több időt akartak vele tölteni.

Végig Nick karjaiban ültem, aki néha egy-egy csókot lopott tőlem. Nem akartam Robra nézni, bár nehezemre esett kibírni, miközben elég sűrűn magamon éreztem a pillantását.

Kimásztam Nick öléből, és a konyhába mentem inni valamit. Ha tudtam volna, hogy ismét ez történik, be sem teszem a lábam ide. Kész átok számomra ez a konyha.

Épp a poharat tettem le a kezemből, mikor két kar a derekamra kulcsolódva megragadott, megfordított és felültetett a pultra.

Nem nagy meglepetésemre Robbal találtam szembe magam.

Időt sem hagyott arra, hogy megszólaljak, ajkait az enyémre nyomta. Próbáltam ellenkezni és szabadulni, de annál erősebben szorított magához. Ahogy nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, bármennyire is haragudtam rá, minden ellenállásom a porba hullott, és utat adtam kutató nyelvének. Forrón viszonoztam a csókját.

Ismét éreztem a már jól ismert szikrákat pattogni köztünk, és testem remegése sem maradhatott el - amint a karjaiba zárt, tudatta vele, hogy igenis hatással van rám az érintése, a csókja.

- Mit művelsz? Eressz el, bárki bejöhet – nyögtem ki, ahogy ajkaink elváltak egymástól.

- Ne aggódj, Tom figyel rájuk – mondta, miközben a nyakamra lehelte csókjait.

- Akkor is eressz - téptem ki magam a karjaiból, bármennyire is jól esett az ölelése.

Épp, hogy elengedett, megjelent az ajtóban Tom.

- Jobb, ha jöttök, Nick már hiányol - mondta nekem.

- Megyek – mondtam, miközben - rá sem nézve Robra - elsétáltam mellőle vissza a nappaliba, nem is sejtve, mi vár még rám, ha itt alszom.



Nos ennyi lenne. Örülnék, ha csak egy rövidke kis komiban is kifejtenétek a véleményetek :)Úgyhogy tessék sokat komizni :)