18. fejezet

Sziasztok! Itt hozom a következő fejli, az előzőhöz köszi szépen (L) a komikat, ide is várom a véleményeket. Szilnek ismét a cuppanós (L). Nektek meg jó olvasást, pussz.


18.fejezet

/Kristen/

Mivel az utóbbi időben szinte minden időmet Nickénél töltöttem, így nem sok időt voltam itthon a saját családommal. Ezért ma itthon maradtam velük. Anyuval vásárolni voltunk, főztünk estére. Mivel a szilvesztert sem itthon töltöttem, anyuékkal együtt vacsoráztam ma.

Rengeteget beszélgettünk. Elég sokat emlegette Nicket is. Persze eszemben sem volt szólni neki Robról. Igaz mindig mellettem állt mindenben, de ezt biztos nem nézné jó szemmel.

Még délután, nagy szerencsétlenségemre Lizzy is benézett.

Visszavonultunk a szobámba, majd rögtön letámadott. Persze, sejthettem volna, hogy nem kerüli el a figyelmét a szilveszteri kis eltűnésünk Robbal.

Nagy balhét vártam tőle, hisz pont előtte ígértem meg, hogy véget vetek neki, de mint utóbb kiderült, mégsem sikerült.

Ezzel ellentétben olyat mondott, ami meglepett.

Mivel rájött, hiába is tagadtam volna előtte, hogy Robbal tűntem el a buli éjszakáján, nagyjából mindent elmondtam neki. Na, nem olyan részletesen, csak annyit, hogy Robbal mi ezt megbeszéltük, és hogy számítanánk a diszkréciójára, amíg Rob itthon van. Hisz utána, akármennyire fáj is a gondolat, el fog menni.

De ahogy Robbal mondtuk, addig még van egy kis időnk, és most csak arra akarok gondolni. Ráérek majd még keseregni és szomorkodni, ha már nem lesz velem. Egyelőre minden percét ki akarom élvezni, amíg vele lehetek.

Ezzel kapcsolatban döbbentem le Lizzy kijelentésén. Azt azért reméltem, hogy hallgatni fog rólunk, de meggyőzött, hogy nem fogja elmondani senkinek, és hogy amíg Rob itthon van és tart ez a dolog, ha kell fedezni fog minket, mert ő sem akarja, hogy lebukjunk.

Az állítása szerint persze részben Nick miatt, de furcsálltam, hogy ilyen hamar megváltozott a véleménye, hisz mikor Robbal bevallottuk neki, rendesen letámadott és elég ellenséges volt.

Ezért nem értem, miért ez a hirtelen megértés? De nem akartam erről faggatni Lizzyt, csak megköszöntem neki, hogy segít, és hogy mellettünk van.

Ahogy ő elment, már nem kell sokat várnom arra, hogy Ő végre velem legyen.

Az este is hihetetlen gyorsasággal telt el a családom körében. Régen voltunk így együtt és jó volt. Bár részben az én hibám, mostanság eléggé elhanyagolom őket.

És mivel sajnos vége az ünnepeknek, lassan nekem is ideje lesz bejárnom a színjátszás óráimra. Imádom csinálni meg minden, de most nem örülök neki, mert ez által is kevesebb időt lehetek majd Robbal. És az idő az, ami nekünk amúgy is kevés van. De majdcsak lesz valahogy.

Vacsora után anyuval elpakoltunk a konyhában, Cameron persze lelépett a haverjaival, mint mindig, majd anyuék is visszavonultak a szobájukba.

Lezuhanyoztam, aztán magamra kaptam valami szebb hálóinget és egy köntöst. És csak reméltem, hogy anyuék nem jönnek rá, hogy Rob ma velem alszik.

Amíg készülődtem, legalább addig is telt az idő. Kilépve a fürdőből örömmel vettem tudomásul, hogy anyáék, ha minden igaz, elaludtak.

Lementem a nappaliba, ahol az éjszaka sötétjében az ablaknál állva lestem, mikor jön Ő. Nem kellett soká várnom. Ahogy megláttam alakját közeledni, őrült módjára, de próbáltam halkan rohanni az ajtóhoz, hogy mihamarabb a karjai közt lehessek.



/Rob/

Elég unalmasan telt a napom. Anyáék voltak csak itthon és Vic. Nicket senki sem tudja hol van, csak fogta magát egy telefonhívás után és elment.

Vic szerint Lizzy pedig Kristenhez ment. Ahogy ezt kimondta, rögtön a félelem fogott el. Ha tudom, biztos megakadályozom. Elég rendesen letámadta a legutóbb is Kristent, amikor megtudta, mi van köztünk.

De mivel oda nem mehettem, képtelen voltam kivárni, míg hazaért. Őrjítően lassan telt az idő, de végre megjött. Berángattam a szobámba, és rögtön nekiestem.

- Mit mondtál neki? Remélem nem voltál megint olyan durva vele - kérdeztem.

- Ne aggódj, csak beszélgettünk. És mivel nem sikerült olyan jól eltitkolni azt, ami a buli éjszakáján történt, azért mentem el Krishez, hogy elmondjam neki, tudom, hogy mégsem fejeztétek be, de hogy tudja, nem szólok senkinek, és fedezlek titeket, amíg vége nem lesz.

- És mire ez a nagy megértés?

- Csak. Igaz, még mindig nehezen tudom elfogadni, hogy ezt tettétek, teszitek Nickkel, de ahogy látom, ez ellen nem tudtok tenni, és én sem tudok mit tenni. Csak addig legalább míg tart, és utána is nem akarom, hogy Nick rájöjjön, azt hiszem, az soha nem bocsátaná meg neked. Vagy lehet, hogy igen - mondta.

- Ezzel mire célzol?

- Semmire - hárította. Valamiért úgy éreztem, tud valamit, amit én nem. De őt ismerve, ha így is lenne, úgysem szedem ki belőle. Így csak megköszöntem neki, hogy segít.

Kicsit legalább Lizzy miatt megnyugodtam, hogy ő sem fog elárulni minket.

Délután főleg anyuval beszélgettem. Mióta nem sokat vagyok itthon, nem sűrűn van alkalmunk beszélgetni. De sajnos hamarosan megint elutazok, és ki tudja mikor jöhetek haza. Még körülbelül két hetet leszek itthon, és utána megyünk vissza a srácokkal a forgatásra.

Ennek még a gondolata is fájt. Nem akartam itt hagyni Kristent. De nincs más választásom, így minden percét ki akarom élvezni, amíg - ha csak titokban is - vele lehetek.

De nem akartam most szomorkodni emiatt, inkább az előttem álló éjszakára gondoltam.

Este nagy meglepetésemre betoppantak a srácok. Nikki nem jött velük, ami nagyon meglepett. Nem érezte jól magát tán, és inkább a szállodában maradt. Nick sem ért még haza, gondolom, a haverjaival van, mivel ma neki kell nélkülöznie Kristent.

Anyu mindenképp marasztalni akarta Kelléket vacsorára, így maradtak. Nagyon jó hangulatban telt az este, de mégis alig vártam, hogy vége legyen, és ezt Kellanék is láthatták rajtam, ugyanis mielőtt elköszöntek volna, meg is jegyezték:

- Ne türelmetlenkedj, rögtön mehetsz is hozzá - súgta Kellan.

- Ennyire látszik? - kérdeztem vissza.

- De még mennyire, még jó hogy anyukádéknak nem tűnt fel - vigyorgott Jackson.

- Pedig igyekszem visszafogni magam, de nehéz.

- Nyugi, mindjárt mehetsz hozzá, és előttetek az egész éjszaka - nevettet kajánul Kellan.

Anyuék is elköszöntek tőlük, majd ők visszamentek a szállodába. Előtte Ash még mesélte, hogy egy közös vásárlást akarnak beiktatni Kristennel és persze arról mi fiúk sem hiányozhatunk.

Sejtettem, hogy Kristen is belemegy majd, hisz ki tud ellenkezni a lányokkal? Csak az a gondolat nem dobott fel, hogy Nick is velünk jön, de ez ellen nem tudok mit tenni.

Ahogy elmentek, villámgyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és indulni készültem. Tomnak azért szóltam, hogy tudjon róla, ma este nála alszok, mert anyuék is így tudják.

Persze ő is sok szerencsét kívánt hozzá.

Végre elindultam. Erre a pillanatra vártam egész nap. És hamarosan a karjaimban tarthatom a szerelmem.

Kevés séta után már láttam a házukat. Ahogy egyre közeledtem, hirtelen kinyílt az ajtó és Ő lépett, jobban mondva szaladt ki rajta.

Lenyűgözött a látványa. Ő a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam. Felém rohant és a karjaimba vetette magát.

Egész álló nap erre a pillanatra vártam, és most végre magamhoz ölelhettem. Ekkor vettem csak észre, hogy csak egy szál köntösben van. Mivel elég hideg van, a karjaimban tartva gyorsan befelé vittem.

Halkan csuktuk be az ajtót, mivel a szülei itthon vannak. A nappali ablaka felől jövő holdfény világította be a sötét előszobát, és még így is láttam ugyanazt a fényt és boldogságot csillogni a szemében, amit én magam is érzek.

Nem is vártunk tovább, rögtön egymás ajkainak estünk. Nyelvünk rögtön egymásra talált és édes táncba kezdett. Karjaimmal közben szorosan magamhoz öleltem, egy percre sem akartam elengedni magam mellől.

- Annyira hiányoztál - mondta ki most először. A szívem, ha lehet még hevesebben kezdett verni az iménti szavaitól.

- Te is nekem - vallottam be és újra megcsókoltam.

Elszakadtunk egymástól, majd összefonva ujjainkat halkan lépkedtünk fel a szobájába. Beléptünk hozzá, ő rögtön ránk zárta az ajtót.

Nem oltott villanyt, néhány percig a sötétben figyeltem ténykedését, mire rájöttem mit csinál. Gyertyákat gyújtott, amik hangulatos, romantikus fénybe burkolták a szobát.

Levettem a kabátom, majd végre ismét magamhoz ölelhettem szerelmem testét. Csókra nyújtotta ajkait, amit én örömmel adtam meg neki.

Egész nap gyötört a hiánya, és éreztem rajta is, hogy ma a szavak helyett inkább tettekkel bizonyítjuk szerelmünket egymásnak.

A következő pillanatban az ajtónak döntöttem és úgy csókoltuk egymást, miközben ő már a ruháimtól próbált megszabadítani.

- Nem lesz ebből baj, a szüleid meghallhatnak? - kérdeztem mikor egy pillanatra elszakadtunk egymástól.

- Akarlak - mondta ki a varázsszót, amitől nekem is minden ellenállásom tovaszállt.

Vadul kaptam ajkai után miközben tovább vetkőztetett, amiben én is segítettem neki, és már csak egy szál boxerben voltam.

Lesimítottam a testét fedő selyem köntöst, ami alatt egy vadítóan szexi hálóing fedte csodás testét. Egy pillanatra végig végigmustráltam őt, majd birtokba vettem a testét.

Megszabadítottam a hálóingtől, ő pedig a boxeremtől engem, így semmi sem állt útjába, hogy végre egymáséi legyünk. Továbbra is az ajtónak döntve faltuk egymás ajkait. Közben kezeink sem tétlenkedtek. Ujjaimmal formás melleit simogattam, egyre lejjebb haladva mindenhol érintve finom selymes bőrét, mígnem ujjaim a lábai között értek célt.

Ahogy ujjaimat eltüntettem nőiessége tüzes barlangjában, belenyögött a csókunkba. Ajkaink elváltak egymástól, míg nyelvem nyaka vonalán simított végig, arcát a nyakamba fúrva próbálta elnyomni ujjaim által okozott örömeinek édes hangjait.

Egyre jobban gyötörtem őt, míg elszakadva nyakától, már megkeményedett mellbimbóit izgattam. Amint éreztem, hogy rögtön eléri a gyönyör kapuját, ajkai után kaptam, ezzel próbálva elnyomni sikolyait.

Teste remegése adta tudtomra, hogy a csúcsra juttattam őt előbbi tettemmel. Egy csókra rántott magához, majd kiszakadva a karjaimból háttal az ajtónak nyomott, így helyet cseréltünk és sejtettem is mire készül.

Nyelvünk vad táncát járta, közben egy pillanatra sem eresztette egymást, miközben kezeivel beférkőzött összepréselt testük közé és kezébe vette merev szervem.

Ahogy megérintett és egyre hevesebb kezdett mozogni rajtam, bele-belenyögtem a csókunkba. Elszakította magát tőlem, és elém térdelve kezei helyét puha nyelve vette át.

Amint megéreztem, hogy eltünteti szájában merev férfiasságom, azt hittem ott menten végem van. Egyre jobban ingerelt nyelvével, amitől az őrület határára sodort.

Néha lopva rám pillantott és egy ördögi mosolyt küldött felém, közben tovább folytatva édes kínzásom. Amikor már éreztem, hogy nem bírom tovább, magamhoz rántottam és vadul, de mégis gyengéden csókolni kezdtem. Lábait a derekam köré fonta, miközben közénk nyúlva megragadta férfiasságom és magába vezette.

Elmerülve teste tüzes forróságában, ahogy testünk egyesült szinte egyszerre nyögtünk fel. Persze próbáltunk halkak lenni, de ilyen élmények hatása alatt ez néha képtelenség volt.

Először kínzóan lassan mozogtam benne, amivel egyikünk sem elégedett meg, így feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban. Közben nyelvemmel mellei kóstoltam végig.

Egyre gyorsabban hajszoltuk magunkat a gyönyör kapuja felé, miközben tüzes csókokat váltva igyekeztünk elnyomni élvezetünk hangjait.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ezt fogom érezni. És itt nem csak a most végzett tevékenységünkre gondolok. Soha egyetlen nő sem váltott ki ilyen tetteket, gondolatokat, érzéseket, mint Kristen.

Sosem voltam az a hősszerelmes típus, és nem hittem abban, hogy létezik szerelem első látásra. De úgy tűnik, ez igenis létezik. És csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba sodorta ezt a csodás nőt.

Kisvártatva egyszerre értük el a végső megsemmisülést jelentő hatalmas robbanást. Kristen verítéktől nedves teste erőtlenül omlott a mellkasomra.

Kihúzódtam belőle, majd továbbra is karjaimban tartva óvatosan az ágyra fektettem. Fölé helyezkedtem és egy mindennél édesebb csókkal köszöntük meg egymásnak az imént átélteket.

- Szeretlek - suttogtam neki.

- Én is szeretlek - jött rögtön a válasza csilingelő hangján.

Szerelmes, gyöngéd csókban forrtunk össze, majd az éjszaka hátralevő részében tovább szerettük egymást, míg nem valamikor hajnaltájban nyomott el minket az álom, egymás ölelő karjaiban.



/Kristen/

Reggel Rob karjaiban ébredtem, és boldogan figyeltem, ahogy alszik. Még soha ilyen boldog nem voltam, mint mellette. Visszagondolva erre a csodás éjszakára, aminek még a gondolatába is belepirultam.

Soha, még Nickkel sem éreztem azt, amit csak Rob tud kiváltani belőlem. És tudom, ha ennek egyszer vége is lesz, soha senkit nem fogok így szeretni.

Hihetetlen, milyen rövid idő alatt lopta be magát a szívembe, ahol örökre csak neki lesz hely.

De bármilyen szép is volt az éjszaka, ideje lassan visszatérni a valóságba. Ahogy szerelmem arcát figyeltem, az éjjeliszekrényen felejtett telefonom rezgéssel adta tudtomra, hogy üzenetem érkezett.

Nicktől. Kissé későn ért haza a haverokkal való találkáról így arra kért, hogy délután találkozzunk. Ezt olvasván némileg megkönnyebbültem.

Így egy kicsit tovább tarthat az este elkezdődött csodaszép álom, amit Robbal élhetek át.

Míg ő édesen szuszogva aludt mellettem, gyorsan visszaírtam Nicknek.

Ahogy letettem a telefont, anyám hangját hallottam meg az ajtó túloldaláról, mire hirtelen hatalmas ijedség lett úrrá rajtam. De hála az égnek, csak közölte velem, hogy apuval elmennek és Cameron is majd csak este jön haza, így egyedül leszek ma itthon.

Ennek csak örülni tudtam, bár a frászt hozta rám, még jó, hogy az ajtót bezártam, mert ha benyitott volna, na, abból lett volna csak hatalmas botrány.

Így örömmel könyveltem el, hogy még nyugodtan bújhatok vissza Rob karjaiba, hisz előttünk az egész délelőtt és a délután egy része is, amit kettesben tölthetünk, de ekkor még nem tudtam, mit is terveznek délutáni programként a lányok.




Tessék komizni :)