14.fejezet

Sziasztok! Itt hozom a következő fejezetet, remélem tetszeni fog. Köszi a komikat akik eddig írtak, természetesen ide is várom őket, remélem minnél több lesz :). Jó olvasást, és mint mindig a gyors és tökéletes bétázásért köszi szívemnek Szilnek! Pussz.



14.fejezet

/Robert/

- Mi van kettőtök között? - tette fel a kérdést Lizzy ismét.

- Semmi, mi lenne? - válaszoltam remélve, hogy elhiszi, míg Kristen idegesen járatta a tekintetét köztem és Lizzy között.

- Annak mondd, aki elhiszi - felelte Lizzy.

- Mégis miből gondoltad ez a hülyeséget? - kérdeztem nővéremtől.

- Ugyan, ne adjátok az ártatlant. Láttam reggel, vagyis hajnalban Krist kisettenkedni tőled - mondta Lizzy, mire összenéztünk Kristennel.

Az ő szemében is ugyanazt a félelmet véltem felfedezni, amit ő is láthatott az enyémben, mégpedig amiatt, hogy lebuktunk. És ha egyszer Lizzy valamire rájön, annak annyi. Azt tuti, hogy ezt nem dumáljuk ki előtte. Nincs más választásunk, mint vallani, és erre szerintem Kristen is rájött.

Csak az a kérdés, ha Lizzynek bevalljuk, amit más így is sejt vagy tud, elmondja-e Nicknek és a többieknek?

Közben szép lassan hazafelé indultunk, míg Lizzy továbbra is a válaszunk várta.

- Szóval? Most mi is van? - kérdezte türelmetlenül. - Ti ketten kavartok Nick háta mögött?

- Lizzy...

- Semmi Lizzy! Az igazat akarom hallani - mondta.

Kristenre néztem, aki egy kisebbet bólintott, hogy mondjam el, mivel ő is láthatta, hogy Lizzy előtt már lehetetlen lenne tagadni.

Így hát nem volt más választásom, mint mindent elmondani, míg ő egyelőre türelmesen hallgatta végig a mondandómat.

Végülis mondhatni én kevertem ebbe bele Kristent. Nem azt mondom, hogy neki semmi szerepe nincs ebben, mert ő is akarta, akarja, de ha még a legelején nem nyomulok rá, és békén hagyom, ahogy kérte, akkor talán most nem lenne ilyen kényes helyzetben. És nem csak ő, hanem én sem.

Bár az igaz, hogy ha ez kiderül, mindkettőnknek elég sok veszteni valója van. Először is én elveszítem a testvérem, és valószínű, hogy a családom többi tagja is utálni fog emiatt.

Kristen pedig elveszti Nicket, aki láthatólag is imádja őt, és vele együtt a családunkat is, akik nagyon szeretik őt.

- Szóval ti ketten már jó ideje együtt vagytok, vagy hogy is nevezzem - vonta le a következtetést Lizzy a hallottakból.

- Igen - feleltük egyszerre Krissel mindketten lehajtott fejjel.

- De mégis hogy képzeltétek ezt? És Nick? Rá nem gondoltok? - dőltek belőle a kérdések.

- El se tudod képzelni mennyit, de egyszerűen ez erősebb, mint mi - mondtam nővéremnek.

- Ti egymásba szerettetek? - jött a következő kérdés.

- Én szeretem Kristent - vallottam be immár Kristennek és a nővéremnek is.

- És te? - fordult Lizzy Kris felé.

- Nem tudom. Csak annyit, hogy Nicket is szeretem, de az, hogy távol tartsuk magunkat egymástól, az sem ment - vallotta Kris is.

- És ha meg szabad kérdeznem, meddig mentetek el? - érdeklődött Lizzy, és rögtön tudtuk mire kíváncsi.

- A legmesszebb - mondtam inkább én.

- Értem - mondta Lizzy, aki hirtelen nem is tudott mit mondani erre.

Hisz most, hogy ezt tudja, két tűz közé került. Vagy úgymond falaz nekünk és nem mond semmit Nicknek, vagy neki hazudik, hogy nekünk segítsen.

- És mi lesz, ha elmész? - fordult felém Lizzy.

Mivel ezt már mi is többször átbeszéltük Krissel, és mindig ugyanarra jutunk, miszerint, ez addig tart és élvezzük ki, amíg itthon vagyok, és ha elmegyek, akkor minden olyan lesz, mint régen. Legalábbis erre számítunk, és ezt elmondtuk Lizzynek is.

- Tudod, ez nem gondoltam volna rólatok. Azt még megértem, hogy vonzódtok egymáshoz, de, hogy ezt tegyétek, ráadásul szegény Nickkel… Hogy tudsz ezek után Nick szemébe nézni és vele lenni? - fordult Lizzy Kris felé.

Szegény, Lizzy nagyon letámadta.

- Hagyd abba - fordultam felé. - Nem az ő, inkább nagyrészt az én hibám. Kristen nem akarta ezt, én voltam az, aki utána jártam, míg nem végül nagy nehezen belement, hogy néha találkozzunk - mondtam el az igazat Lizzynek.

- Értem, de akkor is, előbb utóbb Nick is megtudja. Tudjátok, hogy szeretlek titeket, de mégsem tehetjük ezt Nickkel. Szóval ez a dolog és hazudozás meg titkolózás addig tart, míg el nem mész?

- Igen. Szeretem Kristent, bár tudom, hogy irántam is érez valamit, de emellett az is elfogadom, hogy nem fogja Nicket elhagyni és itt hagyni miattam, ezért kértem, hogy legalább addig hadd legyek a közelében, amíg itthon vagyok, hisz utána úgyis mindennek vége lesz - mondtam a nővéremnek.

- Oké. Próbálom megérteni és elfogadni, de nagyon nehéz. Azt mondod, szereted Krist, ha ez így van, akkor megértem, hogy neked is nehéz lehet, hogy pont belé lettél szerelmes, de jobb lesz, ha elmész. Akkor mindketten elfelejtitek ezt, ahogy én is, és minden olyan lesz, mint régen, igaz? - fordult Lizzy Krishez.

- Igen - helyeselt még mindig lehajtott fejjel.

Egyrészt tudom, hogy ez így lesz a helyes, hiába is tettük már meg ezt Nickkel, mégis megőrjít a tudat, hogy nekem el kell mennem, és Kristen vele marad. De ez ellen nem tehetek semmit. Az biztos, hogy minden lehetséges percet ki akarok használni, amit még vele tölthetek, már ha ezek után ő is akarja.

Pont, ahogy ezt kimondtam magamban, halottam meg Kristen hangját, kimondva azokat a szavakat, amiktől a legjobban féltem.

Kristen megállt és mindkettőnkkel szembe fordult.

- Lizzynek igaza van. Hiába is történt már meg a dolog, ezt most fogjuk abbahagyni - mondta többnyire nekem.

- De...

- Semmi de. Ezt nem folytathatjuk tovább. Így is eléggé belebonyolódtunk, ennél jobban nem szeretnék. Ezt itt és most abbahagyjuk - mondta most már végig a szemembe nézve.

Bármennyire is próbáltam, semmit sem tudtam kiolvasni belőle. Vagy csak egy nagyon hiteles álarcot vett magára, hogy azt tudja mutatni, ő már nem akarja, és nem érdeklem, vagy ami számomra a legrosszabb, ha tényleg így gondolja.

De ez képtelenség. Ha nekem nem is vallja be, tudom, hogy ő is szeret. Akárhányszor együtt voltunk mindig éreztette velem. A tetteivel, a csókjaival, és a teste sem hazudik, valahányszor a közelében vagyok.

- Sajnálom Rob, de Kristen helyesen döntött. Nem folytathatjátok ezt tovább. Amíg itthon vagy, próbáld távol tartani magad tőle, és tartsd tiszteletben a döntését - mondta Lizzy.

- Ezt akarod? - fordultam Kristen felé.

- Igen - mondta, de ezúttal nem nézett a szemembe, és mivel Lizzy itt volt, nem próbáltam meg közeledni felé.

- Jó, legyen így - volt a válaszom.

Időközben hazaértünk, én pedig el sem köszönve tőlük, felsiettem a szobámba.

Igaz, még sosem tettem ilyet, de legszívesebben így férfi létemre is elsírtam volna magam.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni, ha ezeket a szavakat hallom tőle. Hogy már nem akar engem. Hiába tudom legbelül, hogy így a helyes, legalábbis ezzel próbálom nyugtatni magam, mégis majd’ bele halok a tudatba, hogy ennyi, vége van.

És nem tudom, képes leszek-e kibírni nap mint nap a közelében lenni, és látni őt Nickkel.

Most kivételesen alig vártam az esti bulit, hogy jól leihassam magam. És mivel a srácok is ott lesznek, talán nem fenyeget a veszély, hogy Nina, vagy akár Nikki ágyában kötök ki. Bár Kristen rideg szavai után, amikkel kimondta, hogy hagyjuk abba, azok után talán már ez sem érdekelne.

A délutánt egyedül a szobámban töltöttem, majd mivel esteledett, ideje volt indulni Tomhoz és a srácokért. Mire lementem a csajok is készülődtek és megbeszéltük, hogy a klubban találkozunk.

Annyit még hallottam, mielőtt eljöttem, hogy Kris már jó ideje hazament a szüleihez, így nem valószínű, hogy ő is velünk jön, de Nick elmegy majd hozzá, hogy elcsalja.

Most az egyszer nem tudom akarom-e. Nem hiszem, hogy kibírnám, ha tovább kéne néznem őket együtt, anélkül, hogy valami hülyeséget csinálnék.

Ezekkel a gondolatokkal szálltam kocsiba. Elmentem, felvettem Tomot, majd a szállodába mentünk. A fiúk persze már kész voltak, mint mindig a lányokra kellett várni.

Addig sem úsztam meg egy kis vallatást a srácoktól, miután látták, milyen pocsék kedvem van. Elmeséltem nekik a délután történteket. Sajnálják, hogy így alakult, de szerintük is jobb így, talán hamarabb túl leszek rajta. Sőt, Kellan alig várja, hogy felszedjek valakit, főleg ha az a valaki Nikki lenne, aki állításuk szerint odavan értem.

Elnézve őket, főleg Tomot és Kellant, mintha csak testvérek lennének. Nagyon jól ki fognak jönni egymással.

Végre a lányok is elkészültek, kocsiba szálltunk és irány a klub.


/Kristen/

Nem túlzok, ha azt mondom egész délután a szobámban sírtam. Még szerencse, hogy anyáék nem zaklattak. Azok után, hogy Lizzy rájött, mi van köztünk, bármennyire is fájt ezt mondanom Robnak, így volt helyes. Magamra vett álarcomnak köszönhetően és talán, hogy Lizzy is ott volt, Rob elfogadta a döntésem. De láttam a szemében a fájdalmat, a csalódást.

Tudom, hogy szeret. És ha egyelőre csak magamban is, de ki merem mondani, akármilyen őrültség is, hogy én is szeretem őt. De ebben a helyzetben így volt a helyes.

Bármennyire is szeretem őt, csak remélni tudom, hogy jól döntöttem, de abban nem kételkedem, hogy Nick mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen. És én is azon leszek, hogy minden a régi legyen.

Emellett, abban is biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű, sőt nem tudom egyáltalán fog-e sikerülni, de el kell felejtsem Robot, és azt ami köztünk történt.

Attól, ahogy utoljára, többnyire csalódottsággal rám nézett, nem hiszem, hogy újra közeledni fog felém. És bármennyire is fog fájni a hiánya, és látni őt akár egy másik nővel, tudom, hogy így lesz a legjobb mindkettőknek. Ő visszamegy a saját eddigi életéhez és én is megpróbálok visszatérni a sajátomhoz, ahhoz, amit addig éltem, míg ő meg nem jelent.

Ezzel egyidejűleg eldöntöttem, megpróbálom mélyen elzárni magamban minden iránta érzett érzésemet, és eltemetni minden egyes vele töltött percet.

Sejtettem, hogy ez nehéz, sőt egyenest lehetetlen vállalkozás lesz, de bízok benne, hogy Nick és az irántam érzett szerelme segíteni fog túltenni magam ezen, hogy minden olyan lehessen, mint régen.

A délután a szobámban elzárva töltöttem, míg nem anya jött be hozzám.

- Minden rendben kicsim?

- Persze anya - feleltem egy magamra erőltetett mosoly kíséretében.

- Rendben. De gyere, mert Nick vár rád odalent.

- Megyek rögtön - mondtam anyának, aki magamra hagyott.

A fürdőben mentem, hogy legalább valami normális külsőt varázsoljak magamra, és hogy ne lássa rajtam Nick, hogy egész délután sírtam.

Amint ez nagy nehezen sikerült, fogtam magam és lementem hozzá. Ő épp apuval beszélgetett.

- Beszélgessetek csak, én felmegyek - köszönt el apa Nicktől és felment az emeletre.

- Tudom, hogy ma a szüleiddel akartál lenni, de itt vannak Rob barátai és lemennénk a klubba, jönnek a lányok is, és meg akartam kérdezni nem jönnél-e el – kérdezte, miközben a karjaiba vont.

- Nem is tudom...

Próbáltam kifogást keresni, amivel lemondhatnám, mert semmi kedvem most látni őt. Bár legbelül semmi másra sem vágyom jobban, de mivel ezt el kell felejtenem, így ezt most nem a legjobb ötlet.

Másfelől pedig Nicket sem rázhatom le folyton. És ki tudja, talán jót fog tenni egy kis kikapcsolódást, még így is, hogy ő is ott lesz. Így mivel Nick elmondása szerint elég sokan leszünk, és esélyem sincs hülyeséget csinálni, nagy nehezen belementem.

- Rendben, menjünk - adtam be a derekam. - Átöltözök és mehetünk - mondtam Nicknek majd a szobámba siettem.

Magamra kaptam valami dögösebb ruhát, már csak azért is, és lementem Nickhez.

- Gyönyörű vagy - mondta egy csókot nyomva ajkaimra.

- Köszönöm.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Persze - feleltem, majd szóltam anyuéknak, és egyenest a klub felé vettük az irányt.

Bármilyen nehéz is lesz eldöntöttem, hogy el fogom felejteni őt, és csak Nickre fogok koncentrálni, hogy sikerüljön elérnem, hogy minden olyan lehessen, mint mielőtt Ő belépett az életembe.

De amint a klubba léptünk és a többiek felé igyekeztünk, megláttam a csókolózó Ninát és Robot, az elhatározásaim, miszerint figyelembe se veszem őt, megdőlni látszottak. Csak a fájdalmat éreztem, ahogy együtt láttam őket.

De nem vethetem a szemére, hisz én akartam így, mégis rossz volt más nő karjaiban látni őt.

Végül nagy nehezen erőt vettem magamon, és újra magamra erőltettem azt a bizonyos álarcot, mosolyogva indultunk a többiek felé, miközben azon tanakodtam, mik fognak még történni ma este.



Íme ez lenne, várom a véleményeket és a kis gubanc miatt ne utáljatok nagyon :XD