6.fejezet a meglepi!

Sziasztok! Nos hát talán voltak akik sejtették, hogy a meglepi egy új fejezet lesz. Bizony!! Igaz mivel tegnap volt fejli, eredetileg csak vasárnapra terveztem újat. Köszönöm szépen azoknak akik komiztak a tegnapi fejezethez, hatalmas cuppanós nektek (L). Azért ide is örülnék jó sok kominak, szerintem meg lesztek elégedve a fejlivel. Az eddigiek közül nekem ez tetszik a legjobban, de majd ti eldöntitek. Tehát olvassatok és sok - sok komit!!!

Még valami.
A fejli külön ajánlom drága Szil-nek, ezt többnyire neked írtam baba, remélem tetszik, bár hozzád képest még mindig nem egy nagy szám, de tudod, hogy jobb kedved legyen :) hisz legalább ez boldoggá tesz minket. Imádlak baba, sok pussz neked :) (L)


6.fejezet

/Kristen/

-Te mit keresel itt? - kérdeztem.
-Bemehetek?
Nem válaszoltam, csak kitártam az ajtót és beengedtem.
Ahogy becsuktam magunk mögött a ház ajtaját ismét neki szegeztem a kérdést.
-Szóval? Miért jöttél vissza?
Nem válaszolt, csak a szememben nézett, ami hatalmas hiba volt, mert teljesen elvesztem, ahogy tekintetünk találkozott.
-Miattad - adta meg a választ előbbi kérdésemre Rob.
Erre válaszolni sem volt időm, ugyanis elém lépett, háttal az ajtónak nyomott és ajkait az enyémre tapasztotta.
Olyan szenvedéllyel csókolt meg, mintha az élete múlna rajta, és én sem voltam rest viszonozni a csókját.
Abban a pillanatban amint ajkaink találkoztak és a karjaiban találtam magam, minden józan gondolatom elszállt, és csak arra tudtam gondolni, hogy Ő tart a karjaiban és csókol.
Tudtam, hogy ezzel sokadjára szegem, szegjük meg az ígéretünket miszerint távol maradunk egymástól, de valahányszor közeledik felém egyszerűen képtelen vagyok neki megálljt parancsolni, csak hagyom, hogy magával ragadjon a szenvedély, amit az első pillanattól kezdve érzek, hogy megláttam őt.
Végig szorosan a karjaiban tartva faltuk egymás ajkait, míg én karom a nyaka köré kulcsoltam, hogy ha lehet még közelebb tudjam magamhoz.
Kezei a derekamról a fenekemre csúsztak, majd felemelt én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam, és egy percre sem szakadva el egymástól a nappali felé vitt.
Velem az ölében ült le a kanapéra ahol folytattuk csókcsatánkat.
Időközben megszabadítottam a kabátjától és a pulóverétől is, így csak egy testre simuló póló választott el tökéletes testétől.
Nyelveink érzéki és vad táncot jártak miközben kezeinkkel egymást testét barangoltunk be, és ismerősként üdvözöltük a köztünk pattogó szikrákat.
Egy idő után a levegő hiány miatt kénytelen voltunk egy kicsit elszakadni egymástól.
Rob karjai visszacsúsztak a derekamra, ahol édes érintéseivel kényeztetett, míg én fejem a mellkasára hajtva próbáltam levegőhöz jutni az előbbiek után.
Felemeltem a fejem, ismét a szemébe nézve ugyanazt a vágyat láttam tükröződni benne amit valószínű ő is láthatott az enyémben.
Ajkai a nyakamra siklottak és hintették be édes csókokkal.
Minden egyes csókjától megremegtem amit ő is érzett, és ezek után hiába is tagadnám, hogy én semmit sem érzek ha vele vagyok, mert az hazugság lenne.
-Ezt abba kell hagynunk - suttogtam miközben tovább kényeztette lágy puszijaival a nyakam.
-Te képes leszel ezt elfejetni? - kérdezte ismét a szemembe nézve.
-Épp ez a baj. Ha tovább folytatjuk akkor olyat teszünk amit nem szabad - mondtam.
-Nem tehetjük ezt Nickel - tettem hozzá, mert tudtam ha kimondom a nevét talán ő is észhez tér és rájön, képtelenség amit művelünk.
-Tudom, és hidd el utálom magam amiért így érzek és ezt tesszük vele, de egyszerűen elvesztem a fejem ha a közelemben vagy, és ha nem, akkor pedig majd meghalok, hogy a közelemben tudhassalak. És igen is irigy vagyok rá, hogy ő elmondhatja magáról, hogy te az övé vagy - vallotta be.
-Azt ugye hiába is tagadnám, hogy én nem érzek semmit - kezdtem bele.
-Hát igen, azt bizony hiába - felelte egy önelégült mosollyal a képén, míg én még mindig az ölében ültem.
-De nem tehetjük ezt Nickel, én szeretem a testvéred, és a menyasszonya vagyok - mutattam neki a gyűrűm is.
-Tudom - sóhajtott fel.
- Bármilyen nehéz is lesz, ezt el kell felejtsünk, azt akarom, hogy csak olyan kapcsolat legyen köztünk amilyennek lennie kell. Én a bátyád menyasszonya vagyok, te pedig a vőlegényem testvére. Ezt kell észben tartanunk. És különben is te hamarosan ismét elmész, akkor elfelejtesz és minden visszatér a régi kerékvágásba - mondtam mivel tudtam, hogy nemsokára visszautazik az Egyesült Államokba és akkor végre talán én is megnyugodhatok, nem kell attól féltem mikor vesztem el a fejem és rohanok Rob karjaiba.
-Ez igaz. Csak 2-3 hetet leszek még itthon és elmegyek. De...
-De?
-Kérlek, addig hadd legyek néha a közeledben - kérte.
-Ezt nem lehet, te is tudod. És nem akarom, hogy Nick bármit is megsejtsen. Jobb ha távol maradunk egymástól.
-Képes leszel rá? - kérdezte rögtön.
-Igen - vágtam rá, talán túl gyorsan is.
-Biztos? - kérdezte ismét miközben újra a nyakam csókolgatta, és nekem kezdett megint porba hullani az ellenállásom, és ezt ő is tudta.
-Látod, ez nem fog menni.
-Ha nagyon akarjuk sikerülni fog. Foglalkozz Ninával még itthon vagy, ő úgy is odavan érted - mondtam neki.
-Nekem te kellesz - felelte.
Válaszolni se volt időm mert kopogást hallottam.
Amilyen gyorsan csak tudtam másztam le Rob öléből, ő pedig gyorsan magára kapta a ruháit, míg én is kissé rendbe szedtem magam és mentem ajtót nyitni.
-Szia édes - köszönt Nick és megcsókolt.
-Szia, gyere - hívtam be, remélve, hogy nem fog gyanakodni ha meglátja a nappaliban ülő testévérét.
-Hát te? - kérdezte rögtön Nick, ahogy meglátta Robot.
-Csak hazahoztam Kristent, és itt fogott az anyukája, de el kellett mennie és én is épp indulni akartam, Nina hamarosan átjön - tette még hozzá, ami nem esett jól, de tudtam ha ezt feleli akkor Nick biztos nem gyanakszik.
-Értem, kösz, hogy hazahoztad Krist.
-Ugyan tesó.
-Én megyek is, elhozom Ninát hozzánk - mondta Rob.
-Menj csak, aztán jók legyetek, később találkozunk - mondta Nick a testvérének.
-Ti is legyetek jók - felelte Rob, kissé bánatosan ahogy végignézett rajtunk,miközben Nick a karjába zárt.
-Köszi még egyszer, hogy elhoztál - köszöntem meg neki.
-Nincs mit - felelte.
Csak egy sziát köszönt mindkettőnknek, majd még Nick leült a nappaliban én kikísértem Robot.
-Szia - köszöntünk el egymástól, és láttam rajta, hogy azok után ami köztünk történt rosszul esik neki, hogy végül a testvérével maradok itt.
Legbelül én is rosszul éreztem magam e miatt, nem akarok egyikőjüknek se fájdalmat okozni, de a végén biztos az fog történni ha ezt tovább folytatjuk.
Rob egy hosszú puszit adott az arcomra, mire én újra megremegtem a közelségétől, majd már csak távolodó alakját láttam.
Tudtam, hogy vissza kell mennem a nappaliba ahol a vőlegényem vár, és úgy tenni mintha ez meg se történt volna.
Magam sem tudom, de Nick közelsége és kényeztetése segített nem gondolni Rá.
Este megjöttek anyáék, akik nagyon örültek Nicknek, és annak, hogy végre itthon is vagyok egy kicsit.
Így ma anya javaslatára Nick aludt itt nálunk.
Kicsit féltem az estétől, mert mióta Rob hazajött és megismertem őt, nem nagyon engedtem közel magamhoz Nicket vagy mindig történt valami ami miatt nem lehettünk annyit kettesben.
Azt hittem ma ha itt alszik közeledni fog és együtt akar lenni velem, de nem így történt.
Talán egy csöppnyit örültem neki, hogy ma éjszaka is csak összebújva aludtunk.
Mióta itt van Rob, nem tudom képes lennék e lefeküdni Nickel.
Azt viszont tudtam, hogy ez hétvégén mindenképp megtörténik, hisz kettesben leszünk.
Bár mindig is jó volt vele szeretkezni, ilyen téren sem volt problémánk soha, és csak remélni tudom, hogy az a hétvége elfeledtet velem minden képtelen gondolatot és minden ugyanolyan lesz köztünk mint mielőtt ezt Rob érkezése felborította volna.
Másnap délelőtt pedig átmentünk Nickékhez.
Nina ma is náluk vendégeskedett, de próbáltam tudomást sem venni róla.
Csak tegnap találkoztunk, de a lányok úgy örültek nekem mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.
Megebédeltünk, majd átmentünk egy kis mozizásra a nappaliba, mikor beállított Tom, Rob barátja.
Őt már ismerem, igaz csak egyszer kétszer beszéltünk, még Nick mutatta be.
Vele nem olyan nagy haverok mint Robbal, de jól kijönnek.
Ebéd után mozi teremmé alakítottuk a nappalit,majd Claire helyett a konyhába mentem egy kis pattogatott kukoricát készíteni.
Épp indultam volna vissza mikor ismerős szituációba kerültem.
Két kar fonódott a derekam köré, és valaki csókot lehelt a nyakamra.
Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki az.
Bármikor felismerném az érintését.
-Alig vártam, hogy végre láthassalak - súgta Rob a fülembe.
-Megőrültél, meglátnak - mondtam kissé ingerülten miután magamhoz tértem a kábulatból amit a közelsége váltott ki belőlem.
-Ne aggódj mind belemerültek a filmbe - suttogta miközben édes csókjaival hintette be a nyakam, én pedig ismét remegtem a karjaiban.
-Khmmm - köszörülte valaki a torkát az ajtóban, mire még a vér is meghűlt bennem és azonnal szétrebbentünk.
-Hol az a kukorica? - kérdezte vigyorogva és talán kissé értetlen fejet vágva Tom.
Ez nem lehet igaz.
Még az a szerencse, hogy nem Nick volt az.
Na nem mintha Tomnak jobban örülnék, főleg, hogy látott minket ilyen félreérthető helyzetben.
-Hagyjuk a filmet, sétálunk egyet haver? - kérdezte Tom Robtól.
-Menjünk - válaszolta Rob.
-Ne aggódj, ő nem fog beszélni - súgta nekem, majd miután Tom kiment és gyors csókot nyomott a számra és ő is kiment Tom után.
Istenem miért nem adtál több akaraterőt, hogy távol tudjam tartani magamtól? - kérdeztem magamtól és visszamentem a nappaliba a kukoricával.
Nick rögtön az ölébe vont, és úgy néztük a filmet.
Rob pedig Ninát itt hagyva elment Tommal, míg én próbáltam a filmre koncentrálni.
Anyu is hívott közben, hogy ma nem alszanak otthon, hanem még délután elmentek a nagyiékhoz, így ha otthon alszok csak egyedül leszek.
Eldöntöttem, hogy erről nem szólok Nicknek, majd anyuékra és a fáradságra hivatkozok, hogy ma ne kelljen itt aludnom.
Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
Még soha nem hazudtam neki, és utálom is, de muszáj egy kicsit egyedül lennem átgondolni a történteket.


/Robert/

Tommal elsétáltunk a kedvenc kocsmánkig, ahol ma nem voltak olyan sokan.
Kiválasztottunk egy eldugottabb sarkot és néhány italt rendelve Tom rögtön nekem esett a kérdéseivel.
-Mi a fene volt ez haver?
-Semmi tesó - mondtam neki, de tudtam, hogy addig úgysem nyugszik amíg mindent el nem mondok neki.
-Ugyan, láttam tesó. Mi van köztetek Krissel? És Nick?
Nem volt más választásom, néhány üveg sör elfogyasztása közben mindent elmeséltem neki.
-Te aztán jól benne vagy - mondta.
-Nekem mondod. Egyszerűen fogalmam sincs mi ütött belém, de megőrjít ez a nő. És hiába tudom, hogy Nick menyasszonya képtelen vagyok távol maradni tőle.
-Na igen, azt láttam. Csak le ne bukjatok, abból oltári botrány lenne.
-Az tuti. Azt én sem szeretném.
-De hamarosan elutazol akkor mi lesz? - kérdezte Tom.
-Semmi. Talán minden visszatér a régi kerékvágásba és csak remélni tudom, hogy elfelejtem őt.
-Úgy legyen, de amíg itthon vagy addig is próbálkozz vele, hidd el jobban jársz. Ne akard tönkretenni a kapcsolatát Nickel.
-Tudom mekkora szemét vagyok, hogy pont a bátyám szerelmét akarom, de nem tudok tenni ellene.
-Meg őrülök ha nincs velem, és majd megesz a féltékenység ha Nick ölelgeti és csókolgatja.
-Igen, de neki szabad, ellentétben veled.
-Kész agyrém, hisz épp, hogy megismertem.
-És Nina? Amíg itthon vagy találkozgass vele, láttam ma is vele voltál? Hátha segít, hogy távol tartsd magad Kristől.
-Hidd el megpróbáltam, de nem megy. Teljesen elvesztem a fejem ha a közelemben van. Voltak mások is előtte, de még egy lány sem volt rám ilyen hatással mint ő.
-Hát ez gáz haver.
-Tudom - feleltem lemondóan és egy újabb sört kértem.
Nem akartam leinni magam, pedig talán az jobb lett volna, akkor legalább egy kis időre kitudnám őt verni a fejemből.
Tom időközben összeszedett valami csajt, akivel lelépett így miután egyedül maradtam, fizettem és elindultam haza.
Kissé messzebb megtorpantam mikor már ráláttam a házunkra, ahol Kris és Nick épp az ajtóban búcsúzkodtak.
Gondolom Kristen ma otthon alszik.
Elköszöntek egymástól, egy igencsak hosszú csók után Nick becsukta az ajtót, Kris pedig elindult felém, de ekkor még nem látott.
Ahogy egyre közelebb ért vett csak észre.
-Hát te? - kérdezte.
-Csak megittunk valamit Tommal. Haza mész? - kérdeztem tőle.
-Igen.
-Azt hittem maradsz ma Nicknél - csúszott ki a számon.
-Nem, ma otthon alszok - jött a válasza.
-Hazakísérhetlek? - kérdeztem, de sejtettem hogy el fog utasítani.
-Ha szeretnél - mondta nagy meglepetésemre.
Nekem pedig nem kellett kétszer mondani.
Jaj, ha Tom most látna, tuti hülyének nézne, hogy ismét marhaságot készülök tenni.
De nem érdekel, most, hogy itt van, nem érdekel semmi.
Közelebb mentem hozzá, elég hideg volt.
Karjaival belém karolt, így indultunk el hozzájuk.
Nem laktak messze tőlünk az út nem tartott sokáig, de minden perc boldoggá tett amit vele tölthettem.
Szó nélkül sétáltunk egymás mellett, majd egészen az ajtóig kísértem.
Szembe fordultam vele, láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de tétovázik.
-Jobb ha bemész elég hideg van - mondtam neki, de nem nagyon akartam elengedni magam mellől.
-Bejössz? - tette fel a kérdést amire a legmerészebb álmaimban sem számítottam.
-Nem hiszem, a szüleid is itthon vannak, vagy jönnek hamarosan - mondtam mert sejtettem, hogy még senki nincs a házban.
-Ma nem alszanak itthon, egyedül leszek - felelte talán kissé félénken.
Mikor felfogtam miket mondott meg sem tudtam szólalni.
-Jössz? - kérdezte még egyszer és felém nyújtotta a kezét.
Semmire sem vágytam jobban, de másrészt ott volt előttem Nick arca is.
Nem tudtam dönteni, vajon az eszemre hallgassak és gyorsan menjek haza mielőtt olyat teszek amit nem lenne szabad, vagy a szívemre hallgatok és bemegyek vele.
Mérlegelve a dolgokat döntöttem.


Komizzatok, please!!!! :)