17.fejezet

Sziasztok! Itt hozom az új fejezetet :), akik komiztak nekik köszi szépen (L). Szilnek csak annyit, hogy jár neki egy hatalmas cuppanós (L), nektek pedig jó olvasást és várom a véleményeket. Ja még egy dolog, a változatosság kedvéért egy kis Nick szemszöggel indítunk. Pussz



17.fejezet


/Nick/


Miután Kris nem akart táncolni, felkértem Nikkit, aki szintén egyedül maradt. Ahogy láttam rajta, igencsak sűrűn pillantott az öcsikém felé, de mivel neki ott van most Nina, aki folyton a nyakán lóg, így Nikkinek nem sok esélye van.

Még korábban mesélte Rob, hogy egy darabig együtt voltak, de aztán csak barátság lett belőle. De ahogy látom, csak Rob részéről, mert Nikki még mindig odavan érte.

Az igaz, hogy nagyon szép nő, és mi tagadás, ha egyedül lennék, és nem lenne ott nekem Kris, bepróbálkoznék nála.

A táncolás után némi csend érdekében félrevonultunk egy-egy itallal a konyhába és ott beszélgettünk egy kicsit.

Meglepett, hogy milyen nyitott, és bátran kimeri mondani, amit gondol. Nagyon szimpatikus lány. Bár nekem gondolnom sem szabadna ilyesmire, hisz ki akarna másik nőt, ha egy olyan szépség a menyasszonya, mint Kristen. Na, nem mintha Nikki nem lenne szép, sőt. De ő maximum csak barátszerűség lehet, amíg itt vannak.

Fogalmam se volt róla, Kris merre járhat, de ahogy visszamentünk a nappaliban bulizó társasághoz, sehol sem láttam. Ellenben a srácok jól mulattak. Sőt…

Vic például Rob egyik cimborájával, Jacksonnal mulatta az időt. És nagy meglepetésemre Tom Ninával táncolt. De hova tűnt Rob? Csodálom, hogy Nina egyáltalán kiengedte a karmai közül. Nem mintha nem kedvelném, de nem hiszem, hogy Robot komolyan érdekli.

Viszont visszatérve Krisre, bár lehet, hogy csak ezek az ünnepi felhajtások miatt, de mostanában ő sem olyan, mint régen. Legalábbis ami a kapcsolatunkat illeti. Az együtt töltött hétvégénk óta mintha megváltozott volna, bár lehet, hogy csak én képzelődök.

Tudom, legalábbis úgy gondolom, hogy szeret, hiszen belement az eljegyzésbe is, de az utóbbi napokban mintha mindig máshol járna, és nem tudom kérdezzek-e rá, gondolom, ha velünk lenne valami baj, elmondaná.

De ilyenekre gondolni sem akarok. Nagyon szeretem őt, és csak remélem, hogy ez részéről sem változott vagy változik meg.

- Kijössz velem? Elszívok egy cigit - jött oda hozzám Nikki.

- Persze, menjünk - mondtam, majd a kertbe mentünk.

Míg ő cigizett, jót beszélgettünk. Beszélték a srácokkal, hogy még körülbelül két hetet marad itthon Rob is, mielőtt visszamenne Los Angelesbe, és addig ők is maradnának, hisz úgyis együtt kezdenek el majd forgatni, így addig még nem kell menniük, itt maradnának.

Nem tudom megmondani, miért, de ez az ötlet feldobott, sőt Nikki társasága is. Bár közben, ahogy visszamentünk, egyre többet ittunk, talán már az miatt gondoltam ilyeneket.

Kris még mindig nem tudom, merre van, és mivel Nikki is magányos volt, elég jól elvoltunk. Bár nem ittam részegre magam, azért lecsúszott egy két ital, és egyik dolog jött a másik után.



/Kristen/

Ahogy Rob a kilincs felé nyújt, még a vér is meghűlt bennem. Nem akartam elhinni, hogy ki fogja nyitni. Akárcsak a múltkor, mikor Claire kopogott be, most is Rob szekrénye mellé bújtam, és csak reménykedtem, hogy Nicknek - ha Rob ki is nyitja - eszében sincs bejönni.

- Mi az, tesó? - nyitotta ki az ajtót Rob, nekem pedig majd kiugrott a szívem a helyéről annyira ideges voltam.

- Nem láttad Krist? Sehol sem találom - mondta Nick.

- Nem láttam, lehet, hogy levegőzik egyet, vagy nem bírta a bulit és hazament - mondta neki Rob.

- Kösz, megnézem, hátha meglelem valahol, amúgy Nina már keres szerintem - tette hozzá Nick.

- Menj, majd én is megyek, csak kicsit megfájdult a fejem - hazudta Rob.

- Oké - mondta Nick, majd csukódni hallottam az ajtót, és a következő pillanatban Rob jelent meg előttem.

- Jobb, ha megyünk, Nick keres, téged pedig vár Nina - mondtam kissé talán ingerülten, majd el akartam menni mellette az ajtó felé, de a karjaiba rántott.

- Tudod, hogy ő nem érdekel, csak te - mondta miközben karjai körbe zártak.

Erre nem hagyta, hogy válaszoljak, ajkait az enyémre nyomta, és egy édes szerelemmel és vággyal teli csókkal ajándékozott meg.

- Szeretlek - mondta ismét nyomatékosítva az előbbi vallomását.

- Tudom, hogy nekem semmi jogom ilyenekhez, de rosszul esik látni, ahogy rád mászik - vallottam be nehezen.

- Ez kölcsönös. Majd megőrülök, ha Nick karjaiban látlak. De ne veszekedjünk, ki akarok használni minden percet, amit veled tölthetek - mondta Rob.

- Én is ezt szeretném - mondtam ki halkan, és egy újabb csókot kaptam.

- Tényleg jobb lenne menni, nem akarom, hogy nagyon feltűnjön, hogy eljöttük - tettem hozzá.

- Oké - mondta Rob szomorkás arccal, miközben elengedett a karjaiból.

A háta mögé álltam, kinyitotta az ajtó és kinézett.

- Tiszta a levegő - mondta.

Lépett volna ki, mikor visszarántottam és megcsókoltam. Az ajtónak döntve faltuk egymást, hisz ki tudja, mikor lesz alkalmunk ismét kettesben lenni, ha csak egy kicsit is.

Kelletlenül húzódtam el tőle, hisz tényleg menni kellett. Az ő arcáról pedig levakarhatatlan volt a mosoly. Ami az enyémről sem hiányzott.

Ha csak magunk közt is, de kimondhatom, életem legszebb szilveszterét és legboldogabb pillanatait köszönhetem neki.

- Szeretlek - vallottam be neki ismét, amitől még nagyobbra húzódott a mosoly az arcán.

- Én is téged - jött a válasza, majd egy kis csókot nyomott a számra.

Még egyszer kinézett az ajtón, majd kiengedett és a lépcső felé indultam, remélve, hogy nem bukunk le.

Fogalmam sincs mi ütött belém. Nem gondoltam volna, hogy egyszer bárkinek is kimondom ezt a szót, aki nem Nick. De úgy éreztem, abban a pillanatban az hiányzik a tökéletes pillanathoz.

Már meg sem próbálok józanul gondolkodni, ha ő is a közelemben van, olyankor csak érzek. És hiába tudom, hogy helytelen, amit teszünk, képtelen vagyok tenni ellene.

Ahogy leértem a lépcsőn, a buli még javában zajlott. Vic Jackson karjaiban táncolt, már szinte csak ők voltak talpon, ami a táncot illeti. A többiek már csak iszogattak. Kellan és Tom rögtön összemosolyogtak, ahogy megláttak lejönni a lépcsőn.

Persze, Rob mondta, hogy a srácok fedeznek. Ezek szerint már nemcsak Tom tud róla. Ahogy leértem a lépcsőn, Tom jött oda hozzám.

- Nick az udvaron keres, menj az ajtóhoz és tény úgy, mintha kintről jönnél és sétálni voltál - mondta Tom, és sejtettem, hogy jobb lesz hallgatni rá.

Épp úgy tettem, mint aki az ajtón jön be, még jó, hogy nagyjából, főleg hála az alkoholnak, senkinek sem tűnt fel a kis cselünk - mikor Nick talált meg.

- Már kerestelek.

- Csak sétáltam egyet, talán a hangos zene fájt a fejem, de már jobb - mondtam neki, majd rögtön megcsókolt.

Most akármennyire nem akartam, muszáj volt visszacsókolnom, hogy még csak véletlenül se gyanakodjon. Visszamentünk a többiekhez a nappaliba, ahol már mindenki szanaszét szóródva ült, és lassan mindenki kidőlni látszott.

Rob ekkor jött le a lépcsőn. Hála az égnek Ninát sehol sem láttam. Gondolom, mivel nem találta Robot lelépett.

Habár a buli már nem volt olyan hangos, az iszogatás reggelig kitartott. Majd jött az, amihez senkinek nem volt kedve, főleg a másnaposság miatt: a romeltakarítás.

Persze azért a fiúkat is belevontuk, hogy nagyjából rendbe tegyünk a házat, mire Claire és Richard hazajönnek. Már majdnem mindenki hazavánszorgott, csak Kellanék voltak még itt és Tom.

Őket Rob készült visszavinni a szállodába. Én pedig a mai napot a családommal szándékoztam tölteni, Nick pedig azt mondta, talál valami elfoglaltságot, amíg nélkülöznie kell ma.

Bármennyire is lehetetlennek tűnt, el akartam köszönni Robtól.

Mielőtt azonban cselekedtem volna, megbizonyosodtam róla, hogy a lányok - főleg Lizzy - nincs a közelben. De ők már visszavonultak, így mázlim volt.

- Felszaladok egy percre a fürdőbe és indulhatunk - mondtam Nicknek, aki legalább ahhoz ragaszkodott, hogy hazavigyen.
Felfelé mentem a lépcsőn, mikor még hallottam a fiúk hangját.

- Rob, a kocsikulcs szerintem a szobádban maradt - mondta Tom.

- Kösz, tényleg - hallottam válaszolni Robot, majd a lépteit a lépcsőn.

Magamra csuktam a fürdő ajtót, majd pillanatokkal később kopogtak rajta.

Kinyitottam és berántottam őt magamhoz. Nem csak ő, még én is meglepődtem a hevességemen. Ajkaimat rögtön az övére tapasztottam. Amint nyelveink egymásra találtak, szinte a mennyországban éreztem magam.

Gyöngéden a karjaiba zárt, miközben szenvedélyesen tovább csókoltuk egymást.

- Mikor láthatlak? - kérdezte miután elváltunk egymástól.

- Ha minden igaz, ma a családommal leszek otthon, de este egyedül leszek, Nick csak holnap reggel jön értem - feleltem egy huncut mosollyal az arcomon.

- Szóval, akkor talán éjszakára átmehetek hozzád? - kérdezett vissza azzal a lehengerlő vigyorral a képén.

- Hát, ha szeretnél - incselkedtem vele.

- Akkor este – mondta, majd ismét egymásnak estünk.

Sajnos muszáj volt mennünk, így kelletlenül váltunk el egymástól.

- Este várlak - mondtam.

- Ott leszek - felelte egy utolsó kis csók kíséretében, majd kilépett a fürdőből.

Vártam egy kicsit, majd én is lementem, de addigra Robék már elmentek. Nick és én is indultunk.

- Holnap találkozunk, szívem - fordult felém, ahogy megérkeztünk hozzám.

- Persze, reggel várlak - mondtam egy magamra erőltetett mosollyal, majd csak a látszat kedvéért megcsókoltam, amit örömmel viszonzott.

Elváltunk egymástól, majd bementem a házba. Cameron persze még nem ért haza, gondolom nálunk is nagy buli volt a haverjaival. Ahogy beléptem, anyuék a konyhában voltak és persze nem úsztam meg egy kis vallatás nélkül a tegnapi bulit illetően.

Hiába próbáltam rájuk figyelni, állandóan csak Robra tudtam gondolni, a vele töltött percekre, és hogy a ma éjszakát, ha csak anyuék miatt is alvással töltjük, de legalább vele lehetek.



/Rob/

- Na, mesélj már? - támadott le rögtön Kellan, ahogy beléptünk a szobájukba.

- Ez az, egész este nem láttunk, se téged se Krist. Gondolom, nem véletlenül tüntetek el egyszerre - mondta Tom.

Mivel elmondták, hogy nekik is volt egy kis részük abban, hogy Nicknél nem buktunk le, és persze nem is hagytak volna addig békén, nagyjából elmeséltem nekik, mi történt.

- Tudtam én, szóval együtt voltatok. Igazad volt, nem sokáig bírta nélküled - szólalt meg Kellan.

- Akkor ezért az a letörölhetetlen vigyor a képedről - mondta Jacks.

- De még mennyire. És most először mondta ki, hogy szeret, amivel a legboldogabb emberré tett - mondtam.

- Hát, gratulálok tesó, akkor neked jól kezdődik az újév - mondta Kellan.

- Amúgy meg, azt beszéltük, mit szólnál, ha maradnánk még, és mehetnénk majd együtt vissza a forgatásokra? A csajok is benne vannak - újságolta Kellan.

- Ez klasszul hangzik - mondtam.

- Akkor legalább lenne, aki segítene szegény Tomnak fedezni a kis hancúrjaitokat - vágta be Kellan.

- Kösz, tudtam, hogy számíthatok rátok - vágtam oda nekik én is vigyorogva.

- Akkor ezt megbeszéltünk - mondta Jacks.

- Amúgy meg a drága tesód sem unatkozott az éjjel - szólalt meg Tom.

- Mert? - kérdeztem értetlenül.

- Igaz is, ahogy láttuk, elég jól kijönnek Nikkivel. Miután Kris lelépett vele táncolt, sőt egész este egymás mellett voltak - mondta Kellan, mire én kicsit ledöbbentem.

- Nick és Nikki? - kérdeztem vissza.

- Nyugi, akármennyire is jól jönne ez neked, nem történt semmi köztük - lombozott le Tom.

- Legalábbis mi nem tudunk róla, de ki tudja - szólalt meg ismét Kellan.

- Nem hiszem, srácok, sajnos Nick nem olyan. Biztos vagyok benne, hogy nem kockáztatná a kapcsolatát Krissel, akármilyen jól is jönne az nekem.

Meglepett, amit a srácok meséltek kettejükről, de sajnos Nick nem olyan hülye, hogy kavarni kezdjen Nikivel. És nekem sincs olyan mázlim, hogy ezáltal mégiscsak legyen esélyem Krishez.

Dumáltunk még egy kicsit, majd sok sikert kívántak nekem az estéhez, és Tommal eljöttünk. Őt hazavittem, majd én is hazamentem és alig vártam, hogy végre eljöjjön az este, hogy újra láthassam őt és a karjaimba zárhassam.




Tessék komizni :)