11.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom az új fejlit, amiért sok cuppanós Szilnek, hogy ismét bétázta. Nektek pedig mielőtt vagy miután elolvassátok hálás lennék ha az előtte lévő bejegyzésem is elolvasnátok. Jó olvasgatás és persze várom a véleményeket is. Pussz



11. fejezet

/Kristen/

Visszaérve a nappaliba odaültem Nick mellé, aki rögtön megcsókolt. Rob és Tom utánam jöttek vissza. Rob a kis barátnője mellé ült, aki rögtön rá vetette magát.

- Míg ti a konyhában voltatok, beszéltük, hogy együtt lemehetnénk a klubba - vetette fel az ötletet Lizzy.

- Ez jó ötlet - mondta Rob és rögtön rám tévedt a tekintete.

- Mit szólsz, kicsim? - fordult felém Nick.

- Felőlem mehetünk, szívem - mosolyogtam rá.

- Nina, te is jössz? - kérdezte tőle Nick. Reméltem, hogy nemet mond, de sejtettem, hogy olyan szerencsém úgysem lesz.

- Ha téged nem zavar, édes - nézett Robra.

- Persze, hogy nem - vigyorgott rá Rob.

Fantasztikus estének néztünk elébe. Egész este figyelhetem, ahogy turbékolnak. A fenébe is, nem kéne, hogy zavarjon! - mordultam magamra.

- Jó szórakozást nektek, gyerekek! - köszöntek Claire-ék, majd felmentek.

- Mi is menjünk fel átöltözni és indulhatunk - állt fel Lizzy és Vic, magukkal húzva engem is.

Ugyan nem bulizáshoz öltöztem, de a lányok mindig találnak nekem valami ruhát. Ez most sem volt másképp. Hiába volt tél, egy kegyetlenül rövid ruhát erőltettek rám, mondván a klubban nem lesz hideg.

Ő is hasonlóan öltöztek, így én sem ellenkezhettem. Ruha, hajigazítás és egy kis smink felkenése után a fiúkhoz indultunk, akik az ajtóban vártak ránk.

- Csodásan festenek a hölgyek - szólalt meg Tom.

Rob szinte levetkőztetett a szemével - még jó, hogy más nem vette észre.

- Szabad? - fordult Lizzyék felé Tom, akik a kabátjaikat magukra kapva karon ragadták Tomot és ők vezették a sort, így indultunk gyalog a klubba.

Mint legtöbbször, Rob most is elég sűrűn pillantott rám. Nina egy percre sem eresztette, én pedig szorosan Nickhez bújtam. Ahogy engem is, úgy láttam, őt is majd meg eszi a fene emiatt. De megérdemli, ott van neki Ninácska - gondoltam. Azt azért ne higgye, hogy olyan hamar elfelejtem, hogy vele bújt ágyba.

Mire megérkeztünk, már elég szépen gyülekeztek az emberek. Kerestünk egy még üres boxot és leültünk. Legnagyobb sajnálatomra egyik oldalamon Nick ült, a másikon pedig Rob, mellette Nina.

Kértük is az első kör piát, de a tegnapiakból kiindulva csak reménykedni mertem, hogy Rob nem fog annyit inni, és nem előttem teperi le a kis barátnőjét.

Az italok fogyasztása közben beszélgettünk. Hála az égnek olyanok voltak az asztalok, hogyha alatta valaki hozzád ért, az a melletted ülő nem látta.

És ezt jelenleg a saját bőrömön is megtapasztalhattam.

Egyik percben még a koktélomat fogyasztottam, a következőben pedig egy kéz simult a combomra. Testem ismerősként üdvözölte a szikrákat, melyeket érintése váltott ki belőlem, és egyből tudtam, hogy ezeknek ki a tulajdonosa.

Robra kaptam a tekintetem, mire ő egy szívdöglesztő mosolyt küldött felém, amikor a többiek épp nem figyeltek. Finom ujjai a bőröm simogatták, amit egyre nehezebben viseltem anélkül, hogy rá ne vetném magam.

Az asztal alá nyúltam, hogy elvegyem a kezét onnan, de ő most is másképp gondolta. Összefűzte az ujjainkat, majd ismét megajándékozott egy mosollyal. Ahogy egymás kezét fogtuk, éreztem a testéből felém áradó hőt, és egy jéghideg vödör víz sem tudott volna most lehűteni. Hiába ült a másik oldalamon Nick, most csak Rá vágytam, még annak ellenére is, amit tett.

Amíg meg nem ismertem őt, biztos voltam benne, hogy Nick számomra az igazi, és hogy őt az, akit a világon mindennél jobban szeretek. Sőt, addig így is éreztem, amíg meg nem ismertem Robot. De amint besétált az életembe, az eddigi elméletem megdőlni látszott. És akármilyen képtelenségnek is hangzott, ha másnak nem is, de magamnak be kellett ismernem, hogy talán mégis létezik szerelem első látásra, és hogy én ezt érzem, amióta megláttam őt. Ez pedig minden egyes érintésével csak erősebb lesz.

Képtelen vagyok elfelejteni. De most mit csináljak? - kérdeztem magamtól.

Mivel ő hamarosan elmegy, és ki tudja, mikor látom újra - ha egyáltalán látom még -, erre nem lehet alapoznom - töprengtem. És Nicket is képtelen lennék elhagyni. Ha nem is éreztem úgy iránta, mint Rob iránt, nagyon szerettem őt és fontos volt nekem. Nem tudnám ezt megtenni vele, ebben biztos voltam. És a Robbal való kapcsolata is egy életre tönkremenne, ha ez a dolog rólunk kiderülne.

Így nem maradt más választásom - választásunk -, mint hogy kihasználjuk azt a kis időt, amíg itt van, és amikor csak lehet, együtt legyünk. Na persze ha még akarja, de a tetteiből ítélve igenis akarta. Azt sem bántam volna, ha le tudja rázni Ninát. Igaz, nagyon fájt a tudat, hogy vele is lefeküdt, de én is meg szoktam tenni Nickkel. Jó az is igaz, hogy mióta együtt voltam Robbal, nem voltunk úgy együtt, és nem tudtam, egyáltalán képes leszek-e még rá: úgy lefeküdni vele, hogy közben ne Rá gondoljak.

Fogalmam sem volt, mit tegyek. De úgy gondoltam, hogy a jelen helyzetben az a legjobb, ha minden úgy marad, ahogy van. Kihasználjuk az időt, amíg lehet, és miután elmegy, megpróbálom elfelejteni? – kérdeztem magamtól.

Na ez az, ami szerintem sosem fog menni – válaszoltam is meg a saját kérdésemet. De egyelőre csak a jelenre koncentrálok, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő – döntöttem.

- Táncolunk, édes? - kérdezte Nina Robot.

- Menjünk - felelte neki, és nagy nehezen, de elengedte a kezem. Alighogy felállt mellőlem, máris hiányzott a közelsége. Pont egy gyorsabb szám ment, amikor Tom engedélyt kért Nicktől és táncolni hívott.

- Köszönöm - mondtam neki tánc közben, és ő is tudta, miért mondtam ezt neki.

Igaz, ők nem éppen puszipajtások Nickkel, ő Rob barátja, de azért Nickkel is jól kijött, és hálás voltam neki, amiért titokban tartja azt, ami köztünk van, sőt falaz is nekünk Robbal.

- Nincs mit - felelte mosolyogva és tovább táncoltunk.

Egy lassú szám közeledett, amit Tom szerencsére nem velem tervezett eltáncolni. Mivel Rob és Nina pont mellettünk lejtettek, lekérte Ninát, aki vele táncolt tovább, hozzám pedig Rob csatlakozott.

És mivel senki nem sejtett semmit abból, ami köztünk zajlik, nem fordítottak ránk különösebb figyelmet. Az asztalnál a többiek tovább iszogattak és beszélgettek.

Hála a lassú dalnak, Rob szorosan a karjaiba zárt, én pedig ösztönösen simultam az ölelésébe. Fejét a nyakamba fúrta, míg én a karjaimat a nyaka köré fontam.

- Annyira hiányzott a közelséged - suttogta.

- Ezzel akkor sincs teljesen elnézve, amit tettél, rosszul esett - mondtam neki, és tudta mire célzok.

- Tudom, és utálom is magam, amiért megtörtént. És azt is, hogy annyit ittam akkor. Ha józan vagyok, ez soha az életben nem történik meg - mondta. - Kérlek, hadd legyek a közeledben és veled néha, nem bírom elviselni, ha nem vagy velem - tette hozzá, miközben egyre közelebb vont magához, én pedig végre élvezhettem a közelségét, amire már annyira vágytam.

- Jó, legyen! - adtam meg neki a választ, mert tudtam, hogy nemet mondani képtelen lennék.

- Köszönöm - felelte most már komolyan rám pillantva, mégis egy hatalmas mosollyal az arcán. - Mindent megadnék, hogy most megcsókolhassalak - mondta.

A szemébe néztem, és ugyanazt a szenvedélyt és vágyat láttam benne, amit én is éreztem jelen pillanatban.

De nem válaszoltam, mivel vége lett a dalnak, és visszamentünk az asztalunkhoz. Nick, Tom és Nina Lizzyvel beszélgettek, míg Vic egy sráccal táncolt.

Jól éreztünk magunkat és az idő gyorsan telt, én pedig nem bírtam tovább.

- Kimegyek a mosdóba - szólaltam meg, és lopva Robra pillantottam.

Elindultam a mosdó felé, és majdnem oda is értem, mikor Rob csatlakozott hozzám, és egy sötét helyre rántott be. Valami öltözőszerűség volt. Alighogy beértünk, magunkra csukta az ajtót, és már érezhettem is az száját az enyémen.

Szorosan átkarolt, míg én a hajába túrva vontam közelebb magamhoz. Nyelveink vad táncba kezdtek. Kezei közben derekamról egyre lejjebb tévedtek, végül pedig megállapodtak a fenekemen. Ekkor felemelt mire lábaimat a dereka köré kulcsoltam.

Rögtön megéreztem ágyékomnak nyomódó vágyát. Mindennél jobban akartam, hogy ismét az övé lehessek, de mindketten tudtunk, hogy ezt itt és most lehetetlen, és hogy ennél tovább nem mehetünk.

Addig csókoltunk egymást, mígnem elfogyott a levegőnk - ekkor ajkaink elváltak egymástól. Rob zihálva fúrta arcát a nyakamba. Forró lehelete szinte égette a bőröm.

Nyelve végigsimított a nyakamon, majd ismét lecsapott ajkaimra. Csakhogy most is félbeszakítottak minket. Amikor kopogást hallottunk az ajtón, szinte halálra rémültem.

- Jó lenne, ha előbújnátok - szólt nekünk halkan Tom.

Egyszer még a frászt hozza rám - mondtam magamban.

Lemásztam Robról, aki egy utolsó szenvedélyes csókkal engedett ki a karjaiból, majd együtt léptünk ki a folyosóra.

- Köszönjétek Tom bácsinak, aki figyel rátok, mert már Nick akart utánad jönni - fordult felém.

- Kösz, haver! - felelte neki Rob.

- Én is köszönöm - mondtam.

- Jól van, elég a hálálkodásból, legalább nektek kijut egy kis izgalom - mondta kissé letörten.

- Na mi az, ma egy csaj sem jön össze? - poénkodott vele Rob.

- Úgy néz ki.

- Ne búsulj, van ilyen - mondta Rob.

- Ez van, de indulás, mert a többiek menni akarnak – mondta, majd hogy mégse legyen annyira feltűnő, én Tommal visszamentem a többiekhez, Rob pedig másfelől jött.

- Jól vagy, kicsim? - fordult hozzám Nick, amikor odaértünk.

- Persze szívem, csak sokan voltak a mosdónál - hazudtam neki.

Fizettünk, majd fogtunk magunkat, és hazaballagtunk.

Rob nem jött velünk, ő Ninát kísérte haza, akinek szerencsére eszében sem volt ma Robnál aludni. Hazaérve mindenki szinte rögtön ágyba zuhant, Tom is hazament, de előtte súgtam neki még egy köszönömöt.

Lezuhanyoztunk, majd mi is ágyba bújtunk Nickkel. Ő - mint mindig - hamar elaludt, de nekem nem jött álom a szememre.

Fogalmam sem volt mi ütött belém, csak reméltem, hogy ha eddig sikerült, nem most fogunk lebukni - így kimásztam Nick mellől, aki mélyen aludt tovább, és a folyosóra léptem.

Már mindenki aludt, úgyhogy nem tétováztam: fogtam magam és bementem Robhoz.

Még jócskán volt idő, mire hajnalodik, így csendben bemásztam mellé az ágyba. Az oldalán feküdt, én most épp szembe feküdtem vele. Közelebb húzódtam hozzá és egy csókot leheltem a nyakára.

- Szia - szólalt meg álmosan, amikor erre kinyitotta a szemét.

Én csak rámosolyogtam, ő pedig a hátára fordult, engem is magával húzva és a mellkasára vont.

Tudtam, hogy nem kicsit erkölcstelen amit művelünk, hisz én a vőlegényemet csalom meg, ő meg - ha ezt így ki lehet mondani - engem Ninával.

De mióta őt ismertem, lemondtam a józan gondolkodásomról, és beletörődtem, hogy sosem úgy cselekszek, ahogy helyes lenne, ahogy kellene.

Egy újabb édes csók után az ő karjaiban merültem álomba.


/Robert/

Soha nem aludtam még ilyen jól, nemhiába: hisz imádatom tárgya fekszik a karomban. Már ébren voltam egy ideje, és őt nézem, ahogy édesen szuszogva alszik a mellkasomon. Képtelennek érezte, hogy valaha megunjam.

Bár a Ninával történt óriási baklövésem után valami erre késztette, örültem, hogy nem küldött el a pokolba. Csak a kezdetekkor próbálta tagadni, hogy ő nem akarja, de örültem, hogy meg tudtam győzni az ellenkezőjéről, és hogy ennek hála most ismét itt van velem.

Mivel semmiképp sem akartam bonyodalmat, bármennyire is nehezemre esett, ébresztgetni kezdtem, mert ideje volt, hogy visszamenjen Nickhez. Ezt még gondolni is rossz volt, de nem akartam hangosan kimondani, hisz örültem neki, hogy egyáltalán ennyit kaphatok belőle.

Megcsókoltam, mert tudtam, hogy arra felébred. Még így álomból ébredve is hihetetlen szenvedéllyel viszonozta a csókom, ami hatalmas boldogsággal töltött el.

- Mennem kell- motyogta.

- Igen - mondtam lehangoltan. - De köszönöm, hogy itt vagy. Nem gondoltam volna, hogy meglepsz - céloztam arra, hogy átsettenkedett hozzám.

Miután kissé magához tért, kimászott az ágyból és az ajtóhoz sétált, én pedig követtem.

- Én… - kezdett bele.

- Igen?

- Nick délelőtt egyetemre megy, így ma, hacsak Cameron nem gondolja meg magát, egyedül leszek otthon - bökte ki végül kissé talán szégyenlősen.

- Szóval akár meg is látogathatlak? – kérdeztem, miközben magamhoz öleltem.

- Ha szeretnél - mondta.

- Ez nem is kérdés - feleltem, és egy utolsó csókot váltottunk, ami elég hosszúra nyúlt majd elengedtem, ő pedig kiment a szobámból.

Hatalmas boldogság lett úrrá rajtam, hogy mégsem tudott a pokolba küldeni, ahogy talán eleinte próbálta, és mérhetetlen boldogságot jelentett minden egyes perc, amit vele töltök, akkor is ha ezek csak lopott pillanatok.

Elég korán volt még, ezért visszafeküdtem egy kicsit, aludni persze már nem tudtam. Viszont később, mire lementem, Nick már elment az egyetemre, de előtte legnagyobb bánatomra Krist is hazavitte.

De vígasztalt a tudat, hogy hamarosan újra láthatom őt.

Megreggelizünk, majd a szobámba érve felhívtam Tom barátomat, hogy tudjon róla, hogy a ma délelőttöt elméletileg vele töltöm, majd elköszöntem a többiektől, és elindultam a most már mindenemet jelentő nőhöz.


/Kristen/

Ahogy visszaértem Nickhez, örömmel nyugtáztam, hogy még nem ébredt fel. Befeküdtem mellé, és próbáltam úgy tenni, mint aki alszik. Hajnal révén még igencsak korán volt, így jóval később ébredtünk Nickkel.

Felöltöztünk és mivel ő sietett be, csak egy gyors reggelire futotta. Elköszöntünk Richardéktól és Lizzyéktől is. Robtól nem tudtam, mert ő még nem jött le.

- Délután jövök, szívem! - köszönt el Nick tőlem is és megcsókolt.

- Rendben, várni foglak - mondtam a csókja után.

Nem azt mondom, hogy már nem volt jó őt csókolni, de valaki mást jobban – gondoltam, miközben a ház felé igyekeztem.

Anyáék csak egyetlen cetlit hagytak, hogy elmentek dolgozni, és majd csak este jönnek, valamint hogy legyek szíves bevásárolni. Mivel csak este érnek haza, az még ráér - döntöttem el magamban és felmentem lezuhanyozni. Magamra vettem egy másik ruhát, és ebben a pillanatban meghallottam a kopogást.

Lementem ajtót nyitni, és kinyitva ott állt előttem Ő.




Várom a véleményeteket!