15.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom az új fejlit. Sajnos a komika száma egyre kevesebb lesz :(, de akik eddig és ezután is komiznak nekik nagyon köszönöm. Remélem tetszeni fog, jó olvasást és várom a véleményeket. És mint mindig ezért is hatalmas cuppanós Szilnek (L).


15. fejezet

/Rob/


Ahogy megérkeztünk a klubba, és elfoglaltunk egy boxot, nemsokkal később érkezett meg Lizzy és Vic. Rögtön be is mutattam őket a srácoknak.
Mivel Ash és Nikki nők lévén szintén imádnak vásárolni és hasonlók, rögtön megtalálták a közös hangot a nővéreimmel.

Kicsit aggódtam amiatt, amit Kellan mondott Nikkiről. Miszerint ő még mindig érez valamit irántam. Mivel én tudom, hogy sosem lennék képes úgy szeretni őt, mint nőt, nem akarom megbántani, így csak reméltem, hogy nem fog közeledni felém.

Ahogy ezen tanakodtam, befutott Nina is. Őt is bemutattam a haveroknak, és amint Nina letámadott és megcsókolt, láttam Nikki arcán a döbbenetet. Kellan persze jó szokásához híven nem bírta ki, hogy ne szóljon be.

Nina mellém ült, és persze esze ágában sem volt tágítani mellőlem. A csajok beszélgettek, ahogy Tom és Kellan és Jackson is. Én pedig képtelen voltam elterelni a gondolataim Kristenről. Végig azon gondolkoztam, Nicknek sikerül-e rávennie, hogy eljöjjön.

A következő pillanatban pedig már csak azt éreztem, hogy Nina megcsókol. Először meglepődtem, majd nem tudom, mi ütött belém, de visszacsókoltam.

Talán mert ekkor hirtelen Kristen délutáni szavai és a hűvössége jutott eszembe. Bármilyen szemétségek is tűnik, hisz kihasználom őt, de ha már én nem érdeklem, és neki ott van Nick, nem fogom azt az örömet megadni neki, hogy szomorkodni lásson emiatt.

Ahogy Nina ajkaival elvált tőlem, meg is jelent az asztalunknál kéz a kézben és mosolyogva Nick és Ő.

Mivel Nick még nem ismerte Kellanékat, bemutattam nekik, ő pedig Kristent ismertette meg velük. Ahogy Nick bemutatta, és Kristen köszönt a srácoknak, ők rögtön rám kapták a tekintetüket.

Bármennyire is próbáltam tartani magam ahhoz, hogy el kell felejtsem, nem bírtam ki, hogy ne nézzek rá. Egy irtó dögös rövid ruhát viselt, ami kiemelte csodás alakját.

Ellenben velem, ő csak egy sziasztok-ot vetett felém és Nina felé, majd el is vette a tekintetét rólunk. Ha nem tudnám, hogy nem olyan régen még az én karjaimban volt boldog, most látván őket Nickkel, azt mondanám, hogy ők egy boldog jegyespár.

Egymás mellé ültek le pont velünk szemben. Tom és Kellan igencsak sutyorogtak egymásnak, de nem értettem mit.

- De jó, hogy eljöttél - fordult Vic Kristenhez, aki rámosolygott, majd Nick egy puszit nyomott az arcára.

Lizzy kissé furcsán méregetett minket, de látván, hogy tartom és tartjuk magunkat Kristen délutáni döntéséhez, ezzel letudta a dolgot, és nem ránk figyelt.

Mivel megjöttek Nickék, és fogytán is volt az ital, Tommal és Kellanal elmentünk utánpótlásért. Persze tudtam, hogy csak arra megy ki ez az egész, hogy amint hallótávolságon kívül érünk, letámadhassanak.

- Apám haver, ez a csaj nagyon dögös, nem csoda, hogy beleestél - szólalt meg rögtön Kellan. - Csak az a szívás, hogy a testvéred csaja - tette hozzá.

- Hát, tényleg az - értett egyet vele Tom.

- Tudtam, hogy rátok számíthatok - vetettem oda nekik.

- Nyugi haver, előbb utóbb úgy is ez lett volna a vége, fogadd el - mondta Tom.

- Persze, nektek mondani könnyű - vágtam vissza neki.

- Úgy van, felejtsd el, bár megértelek, nem semmi a csaj, de ott van Nina, így hívják, ugye? Ő is odavan érted - mondta Kellan.

- Igen, és bármennyire is leszek szemét, ha ezt mondom, de Kris elég boldognak tűnik a testvéreddel - szólalt meg Tom.

Rájuk kaptam a tekintetem, de kár volt, mert Nick pont őt csókolta. Rögtön el is vettem a szemem róluk, és egy húzásra ledöntöttem fogalmam sincs mit, de a lényeg, hogy jó ütős volt.

- Hiába is mutatja ezt, tudom, hogy még nem felejtett el - mondtam a srácoknak.

- Hát, a jelen szerint mégis - mondta vigyorogva Kellan.

- Tudod, ő is színészetet tanul, és ha kell, gondolom, jól meg tudja játszani magát. De ha csak a karjaimba zárnám vagy megérinteném, biztos vagyok benne, hogy akkor képtelen lenne letagadni előttem, hogy igenis még mindig érez valamit irántam.

- Tegyünk egy próbát - mondta rögtön Kellan. Persze, tőle nem is vártam mást.

- Ha csak ennyi kell, hogy megbizonyosodj róla, hajrá - tette hozzá.

- Ugyan, esélyem sincs, akármennyire is szeretném, hogy a közelébe jussak - mondtam.

Pedig hiába is küldött el délután, tudom, biztos vagyok benne, hogy csak próbálja leplezni, de ő is ugyanannyira szenved, mint én. És nemegyszer bizonyította, hogy igenis érez valamit irántam, és akármibe is kerül, ezt be fogom bizonyítani neki és magamnak is.

Hiába ígértem meg, hogy elfelejtem, hisz az lenne a legjobb, képtelen vagyok rá, és nem érdekel mi lesz, legalább még azt a kis időt, amit itt vagyok, vele akarom eltölteni, hisz utána már tényleg mindennek vége lesz.

- Oké, és szerintetek, hogy tudnák a közelébe menni? Nick el sem engedi - fordultam a nagyokos haverjaim felé.

- Ahogy láttam a múltkor, Nick nem az a táncolós fajta, Kellan vagy én felkérjük Krist, te meg Ninát, majd min a múltkor párt cserélünk. Te mondtad, hogy elég lenne csak egyszer a karjaidban tartanod őt, nos, erre egy tánc és lassú zene, összebújás elég lesz nem? - kérdezte Tom.

- Ez haver, ez király lesz, alig várom, hogy lássam. Én is hívom Asht és a közelben leszek, hogy figyeljelek - vágta rá rögtön Kellan.

- Oké, legyen - egyeztem bele.

- Akkor hajrá - mondta Kellan, majd az italokkal az asztalunkhoz indultunk.

- Aztán ügyes légy - súgta oda Tom. Akárcsak Kellant hallottam volna.

- Végre, édes, már hiányoltalak - mászott rám Nina rögtön, ahogy visszamentünk.

Akaratlanul is Kristenre tévedt a tekintetem, aki szintén engem figyelt. A szeméből semmit sem tudtam kiolvasni. Bár délután ügyesen elhitette velem a ridegségével, hogy már nem akar, de hamarosan bebizonyítom neki, hogy ez nem igaz.

Mégis rossz volt látni őt Nick karjaiban. Legszívesebben kitéptem volna az öleléséből, de sajnos nem tehettem.

- És hol lesz a holnapi szilveszteri buli? - kérdezte Kellan.

- Nálunk. Anyuék nem lesznek otthon, úgyhogy miénk a ház - felelte Lizzy.

- Az király. Jó kis bulit csapunk - mondta Kellan.

- De még mennyire - értett egyet vele Tom.

Ahogy láttam, a lányok megtalálták a közös hangot. Még Nikki is jól elbeszélgetett Kristennel. Biztos vagyok benne, ha tudná, mi van vagy volt köztünk, nem lenne ilyen barátságos Krissel, annyira már ismerem Nikkit.

- Beszéltük Kristennel és Nickkel, hogy valamikor, ha forgatjuk a következő filmet, eljöhetnének megnézni, mivel Kristen mesélte, hogy színészetet tanul - mondta Ash.

- Ez jól hangzik - mondta és Kristenre néztem.

- Valamikor összehozzuk, hisz hamarosan úgyis ismét forgatunk - mondta Nikki.

Megvallom őszintén, ez a gondolat feldobott. Persze annak jobban örülnék, ha Kristen egyedül jönne, de ez is több lenne, mint a semmi.

Mivel ideje volt megvalósítani a kis tervünket, felkértem táncolni Ninát, aki persze nem ellenkezett. Rögtön utánunk Tom kérte fel Krist, aki szintén elfogadta a felkérést.

Kellan és Nick beszélgettek, ahogy Ash és Nikki is Lizzyvel. Míg Jackson, aki kissé hallgatag volt ma este, de ahogy látom igen jól megtalálta a közös hangot Vicel. Kellan terve nem jött be, miszerint a közelben lesz majd, ahogy láttam, inkább Nicket tartotta szóval.

Egy gyorsabb számokra táncoltunk, mikor - akárcsak utoljára - egy lassabb szám következett, és persze a párcsere. Tom lekérte Ninát, aki remélem, nem jön rá, mi is folyik itt, mi pedig Kristennel először csak álltunk egymással szemben.

- Csak egy tánc - mondtam és felé nyújtottam a kezem.

Először kissé talán tétovázott, majd megfogta a kezem és végre közelebb húzhattam magamhoz. Legnagyobb sajnálatomra, ahogy karjaimba zártam, most nem éreztem azokat a bizonyos szikrákat körülöttünk, mint általában.

De megvolt a módszerem, hogy olvasszam fel őt. Az agyam egyfolytában azt hajtogatta felejtsem el, és ne csináljam tovább, most is - mint mindig - a szívemre hallgattam, mert hiába is tilos, képtelen voltam meglenni a közelsége nélkül.

Szorosan tartottam a karomban, míg egy ideig némán vesztünk el egymás tekintetében, amiből most sem sokat tudtam kifürkészni.

- Eleinte el akartam fogadni a döntésed, de megőrülök, ha nem vagy a közelemben - mondtam neki.

- Rob, én...

- Tudom, hogy te is akarsz - vágtam a szavába.

- Ebben tévedsz. Mondtam, hogy vége és felejtsd el, ahogy én is teszem - felelte.

- Szóval, azt mondod, már nem érdekellek.

- Igen, azt - válaszolta még mindig ugyanazzal a hideg és semmit mondó tekintettel.

Mindjárt meglátjuk, igazat mondasz-e - mondtam magamban.

A következő pillanatban, mivel pont takarásban voltunk, így Nickét nem láttak, se Nináék, ha lehet még közelebb vontam őt magamhoz.

Ismét nem reagált úgy a közelségemre, mint eddig, de erre is megvolt a módszerem, hogy szóra bírjam testét, ami mindig elárulta őt, valahányszor a közelében voltam.

Kezei a nyakam köré voltak kulcsolódva, míg az enyémeket szorosan a dereka köré fonva tartottam a karjaimban. Ajkaimmal közeledtem felé, mire talán ijedtséget láttam a szemében, de most nem megcsókolni akartam.

Ajkaim elhaladva az övéi mellett a nyakára siklottak. Ahogy a nyakához hajoltam, még előtte láttam Tomot inteni, hogy szabad a pálya, így nem haboztam.

Puha csókokkal hintettem be szerelmem nyakát. És a várt hatás nem maradt el. Tudtam, hogy ennyi kell, és be tudom neki is bizonyítani, hogy bármennyire is tagadja, még mindig ugyanolyan hatással vagyok rá.

Ahogy elkezdtem csókolgatni puha, selymes bőrét, ismét a jól ismert remegés futott át a testén. Éreztem reszketni a karjaimban, és tudtam, hogy még mindig akar engem, bármennyire is tagadja.

Majd visszahajoltam, hogy a szemébe nézhessek.

- Látod, ha te tagadod is, a tested elárul - mondtam neki mosolyogva.

Egy pillanatra azt hittem, hogy megtörik az ellenállása, de sajnos tévedtem.

- Ha így is van, akkor sem változik semmi - mondta ismét közönnyel a hangjában, majd ellökött magától és kiszabadulva a karjaimból, visszament az asztalhoz.

Szavai ismét szomorúsággal töltöttek el egyrészt, másfelől pedig tudtam, hogy hiába is ellenkezik most, ezek után tudom, hogy bármilyen jól is tagadja, még mindig ugyanazt a hatást váltja ki belőle akár csak egyetlen érintésem is, és ez boldogsággal töltött el.

Én is visszamentem az asztalhoz, majd Tomék is jöttek.

Kris többet az este folyamán felém se nézett, Nick viszont legnagyobb bánatomra egyfolytában csókolgatta őt, Kris pedig hagyta.

Nem tudom, talán csak hogy féltékennyé tegyem, néha én is hasonlóképp tettem Ninával. Egyszer, ahogy utána Kristenre pillantottam, boldogan könyveltem el, hogy igenis féltékenység az, amit az arca és a tekintete mutat.

Később kimentünk a srácokkal rágyújtani, de most Jackson is csatlakozott. Rögtön kifaggattak, mi történt tánc közben, én pedig elmeséltem.

Tom még mindig azon a véleményen volt, hogy hagynom kellene a dolgot, az lenne a legjobb, de mivel akármennyire is tudom, hogy igaza van, mégis képtelen vagyok rá.

Így mindannyian biztosítottak, hogy hallgatnak, és hogyha kell, bármiben segítenek, hogy tovább folytassam ezt az őrületet. Kellan pedig alig várta a holnapi bulit, hogy ugyan mi fog történni. Erre gondolva viszont én is kíváncsi voltam.



/Kristen/

Egész kellemesen telt az este a klubban. Rob barátai nagyon jó fejek, és a lányokkal is jó kijövök. Ők olyanok akárcsak Lizzy és Vic. Kár, hogy olyan messze vannak, különben biztos vagyok benne, hogy velük is jóban lennék.

Mielőtt elköszöntünk tőlük mára, megbeszéltük, hogy szilveszter után valamikor, mielőtt elmennek, megejtünk a csajokkal egy közös vásárlást.

Tom is velük ment, ahogy Nina is és Rob visszavitte Kellanékat a szállodába. Lizzyékkel és Nickkel pedig hozzájuk mentünk. Elég késő volt mikor megérkeztünk hozzájuk, Claire-ék is már aludtak.

Lezuhanyoztunk, majd Nickkel szorosan összebújva aludtunk el, vagy legalábbis én próbálkoztam vele. Nem tudtam, meddig tudom még esetlegesen visszautasítani, ha közeledik felém, és velem akar lenni.

De már nem hiszem, hogy sokáig. Nem azt mondom, hogy már nem érdekel, és nem tudnék vele lenni, de anélkül nem menne, hogy ne Robra gondolnék - akármilyen szemétül is hangzik ez.

Egyfolytában rá gondoltam, és arra, amit a klubban tett.

Biztos vagyok benne, hogy szándékosan tette. Az elején nagyon is jól sikerült játszani, hogy már nem érdekel, bármilyen nehéz is volt. Aztán jött az a tánc.

Az elején is sikerült elhitetnem vele, hogy már nem érdekel. Pedig el sem tudja képzelni, milyen nehezemre esett, hogy olyan hidegnek mutatkozzak, mikor minden egyes érintése szinte égette a bőröm, és csak arra vágytam, hogy vele lehessek.

De amint a nyakam kezdte el édes csókjaival behinteni, minden ellenállásom ott hullott porba. Ismét remegtem a karjaiban, és tudtam - ahogy ő is -, hogy ezzel elárultam magam.

Tudom, hogy ezzel csak neki bizonyítottam, hogy még igenis hatással van rám, de az elhatározásom továbbra is változatlan. Semmiképp sem szabad a közelébe kerülnöm, akármennyi erőfeszítésembe is kerül ez.

Szerettem volna a szívemre hallgatni, ami azt súgta, hogy már itthon van, és hogy menjek át hozzá, és - mint eddig nem egyszer - a karjaiba bújva aludjunk el, de most, bármilyen nehéz volt is, az eszemre hallgattam és Nick karjaiban aludtam el, nem is sejtve, miket tartogat számomra a holnapi nap és az a bizonyos szilveszteri buli.



TESSÉK KOMIZNI :)