9.fejezet

Sziasztok! Igaz a szavazás még él, ami a frisst elleti, de ma kaptok új fejezetet. Sőt nem is akármilyet(ördögi vigyor), na de nem lövöm le a lényeget. Tessék olvasni és megtudjátok. A komikat nagyon köszönöm az előzőhöz is, imádlak titeket. A bétázást ismét Szilnek (L). Jó olvasást, pusszancs.


9.fejezet

/Kristen/

Kézen fogva léptünk be az ajtón, miközben eldöntöttem, hogy akármilyen rossz is, amit tenni készülünk, ma semmi másra nem fogok gondolni, csak arra, hogy Ő itt van velem.

Ahogy becsukódott az ajtó, Rob rögtön a karjaiba zárt, én pedig - mint mindig - örömmel simultam az ölelésébe. Ajkaink egymásra találásával egy időben nyelveink édes táncba kezdtek.

Ahogy fogyott a levegőnk, elváltunk egymástól. Mosolyogva néztem bele csodás szemeibe, amelyek mindig rabul ejtettek.

- Nem vagy éhes? - kérdeztem tőle, miközben a kabáttól és egy-két felesleges ruhadarabtól megszabadultunk.

- Nem ételre vagyok éhes - felelte a szemembe nézve, arcán huncut mosollyal.

Hívogatóan pillantottam rá. Vette is a jelet, és pillanatok alatt ismét a karjaiban voltam.

Nem tudtam, honnan jött a merészségem, hogy épp most készülök megcsalni a vőlegényem - aki nem mellesleg Rob testvére -, de magamban eldöntöttem, hogy ma este nem foglalkozok semmivel, csak kettőnkkel.

Az emelet felé húztam Robot egyenesen a szobámba. Beérve körbe nézett és a tekintete rögtön az ágyra tévedt, ahogy nekem is.

Míg Rob a szobám vizslatta, leoltottam a lámpát, így helyette néhány gyertya világította be a sötét szobát - még romantikusabbá téve azt.

Tudtam, és akartam is, hogy ma megtörténjen a dolog, és amióta a múltkor visszautasított, csak még jobban vágytam rá. Ezzel nem csak én voltam így, a szemébe nézve ugyanazt a vágyat láttam tükröződni, amelyet én magam is éreztem.

Egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, és gyengéden ölelt magához, miközben ajkai az enyémet kutatták. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymást, nyelveink is beszálltak a csatába, vadul kergetve egymást.

Kezei a derekamról lassan a pólóm szegélyéhez csúsztak, majd megéreztem magamon édes érintéseit, amitől a már jól ismert szikrák pattogni kezdtek közöttünk. Ujjait a hátamon simítottak végig, majd lassan levette rólam a felsőmet. Simogatásai forrón égették a bőröm, egyre jobban vágyva rá, hogy végre az övé legyek.

Egy percre sem engedve el egymás ajkait, levetkőztettük a másikat, míg már csak a fehérneműink választották el mostanra felhevült testünket.

Hirtelen eltűnt alólam a talaj. Rob a karjaiba kapott és finoman az ágyra fektetett.

Fölém helyezkedett, és végigsimított a karomon, mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd a szemembe nézett, amelyben hatalmas vággyal teli tűz lobogott. Először nem értettem tétovázásának okát, majd rájöttem, hogy ez amolyan engedélykérés a folytatásra.

Nem bírtam tovább, kezem közé fogtam az arcát, így húzva közelebb magamhoz, és éhes keselyűként kaptam ajkai után. Ezután ő sem fogta vissza magát; a hajamba túrva rántott magához, miközben egymás ajkait becézgettük.

Kezei a hajamról lejjebb vándoroltak, így elérték a melleimet. Puha ujjai finoman érintették bőrömet, majd csókunkat abbahagyva kezei helyét a szája vette át. Amint nyelve játékát megéreztem a mellbimbóimon, egyre sűrűbben törtek fel a sóhajaim.

Nyelvéve egyre lejjebb haladva csókolta végig testem, és mikor elért az ágyékomhoz, megszabadított az utolsó zavaró ruhadarabtól, a bugyimtól is.

Egy pillanatra abba hagyta, amit csinált, és vágytól perzselő szemekkel nézett végig előtte fekvő meztelen testemen. Pillantásaitól el is pirultam, amit hála a félhomálynak, valószínűleg nem látott.

Felültem és magamra rántottam, hogy egy vérforraló csókban forrjunk össze.

Kezei közben egy pillanatra sem pihentek, cél találva a lábaim közt tüntette el ujjait nőiességem forróságában. Amint megéreztem magamban, belenyögtem a csókunkba. Egyre hevesebben mozgatta őket bennem finoman, majd egymás ajkaitól elválva egyre hangosabb nyögések szakadtak fel belőlem.

Mindennél jobban élvezhettem édes kínzását, mikor ujjai helyét a nyelve vette át. Abban a pillanatban, mikor mélyebbre fúrta nyelvét nőiességemben, éreztem, hogy menten a csúcsra jutok. Ez nem is váratott sokáig magára, hatalmas robbanással adta tudtomra testem, hogy beléptem a mennyek kapuján. Rob az ajkaimhoz hajolt egy édes csók reményében, amit meg is adtam neki.

Szerettem volna viszonozni a nekem nyújtott örömöket, ezért hanyatt döntöttem és a boxerét lerángatva róla vettem a kezembe merev férfiasságát. Végigsimítottam rajta, mire egy halk sóhaj hagyta el a száját. Először a kezeimmel kényeztettem kőkemény vágyát, majd nyelvemet is bevetve juttattam egyre közelebb az általam már átélt csúcsok felé.

Robnál ekkor szakadt el az a bizonyos cérna. Maga alá gyűrt, széttárt lábaim közé feküdt. Már én is csak arra vágytam, hogy végre az övé legyek.

Óvatosan rám feküdt, égető csókokkal halmozta el a nyakam, miközben belém hatolt.

Ahogy megéreztem magamba csusszanni férfiasságát, nem bírtam ki, egy hangos sikoly hagyta el a számat. ekkor rám kapta a tekintetét, de megmozdítottam a csípőm, jelezve, hogy minden rendben, így biztatva a folytatásra.

Kínzóan lassan kezdett el mozogni bennem, miközben érzéki csókok sokaságával halmoztunk el egymást. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, és fenekébe markolva próbáltam gyorsabb tempóra ösztönözni. Tudta is, mit akarok, és egyre gyorsabb, hevesebb lökésekkel sodort mindkettőnket a csúcs felé. Közben elszakadva ajkaimtól a mellbimbóimat vette a szájába, még nagyobb örömet okozva ezzel nekem.

A beteljesüléshez értem, amit hangos sikollyal adtam a tudtára, majd pillanatokkal később ő is követett, és egy érzéki csókban egyesültünk.

Kihúzódott belőlem, mellém feküdt, és nedves testemet a mellkasára vonva magához vont. Ránk húztam egy takarót, mialatt éreztem lágy cirógatásait, ahogy ujjai a bőrömön táncolnak.

Egy csókot leheltem ajkaira, majd fejem visszahajtottam mellkasára.

Ez volt életem egyik legcsodásabb éjszakája, és így, a karjaiban fekve, csak azt kívántam, bár sose érne véget. Ezekkel a gondolatokkal merültem édes álomba az Ő ölelésében.

Valamikor hajnaltájban Rob csókjaira ébredtem.

- Jó reggelt!

- Neked is, mennyi az idő? – kérdeztem tőle.

- Még elég korán van, de akármilyen nehezemre is esik megválni tőled, jobb lenne, ha mennék – felelte szomorúsággal a szemeiben.

- Tudom – válaszoltam és sem valami boldogan.

- Megbántad? – bökte ki hirtelen a kérdést.

- Bármilyen helytelen is volt, amit tettünk, soha – hangsúlyoztam ki ezt a szót. – soha nem tudnám ezt megbánni – válaszoltam az előbbi kérdésére.

A válaszomat meghallva hatalmas mosoly ült ki az arcára és szenvedélyes csókkal jutalmazott, mielőtt kimászott mellőlem az ágyból. Alighogy itt hagyott, szinte fájt a hiánya, hogy nincs velem. Öltözni kezdett, mire én is magamra kaptam valamit, utána kézen fogtuk egymást és a konyhába mentünk.

- Legalább egy kávé belefér? – fordultam felé.

- Jöhet – felelte.

Gyorsan megfőztem, töltöttem mindkettőnek, majd ő az asztalhoz ült és engem az ölébe vonva fogyasztottuk el a kávénkat. Ami után sajnos tényleg el kellett engednem.

Bármilyen nehezemre is esett ezek után megválni tőle, szomorúan vettem tudomásul, hogy véget ért az a csodás éjszaka, és bánatosan figyeltem, ahogy magára veszi a kabátját és itt hagyni készül engem.

- Mikor látlak újra? – fordult felém.

- Nem tudom. Ma itthon leszek, anyunak segítek ezt-azt, és mivel ma már Nick is bemegy az egyetemre, gondolom, csak délután jön értem, de akkor biztosan átmegyünk hozzátok – feleltem.

- Akkor remélem, hamar eltelik a nap, és ha egyenlőre csupán néhány lopott pillanatra is, de láthatlak.

- Meglátjuk – feleltem, mert fogalmam sem volt róla, mikor lesz - ha egyáltalán lesz - alkalmunk kettesben lenni.

Rob máris az ajtóhoz lépett, de megtorpant. Felém fordult, a karjaiba rántott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, mintha az élete múlna rajta. Én sem voltam rest viszonozni, majd nagy nehezen, de elváltunk egymástól.

Egy utolsó kis csókot lehelt ajkaimra, aztán elment. Szomorúan figyeltem távolodó alakját, majd becsuktam mögötte az ajtót és a konyhába mentem. Összeütöttem magamnak valami reggelit, amit gyorsan megettem.

Anyáék is hamarosan hazajönnek – jutott eszembe, így a szobámba indultam rendet rakni. Bánatosan, de ugyanakkor boldogan néztem végig az ágyamon, ahol nem olyan régen még Rob ölelő karjaiban feküdtem, és akivel életem talán legszebb pillanatait éltem át.

Lezuhanyoztam, majd magamra kaptam valami ruhát, és végigdőltem az ágyamon, felidézve magam előtt az éjszaka minden pillanatát.

Mialatt ezen gondolkodtam, eszembe jutott Nick. És hogy ezek után hogy leszek képes megcsókolni és vele lenni? Ha egyáltalán képes leszek… Mert a történtek után már semmi sem lesz olyan köztünk, mint volt.

Másrészt viszont a fejünk felett lebegett Rob távozása is, aki hamarosan elmegy.

Mi lesz velem akkor? – kérdeztem magamtól. Képes leszek elfelejteni őt? Ezt az éjszakát? Vagy idővel és a távolsággal, ami köztünk lesz, talán túl leszek rajta, és Nick segít elfelejteni őt? Ezekre a kérdésekre egyenlőre nem tudtam a választ. Abban viszont száz százalékig biztos voltam, hogy akármennyire is szemétség, amit teszünk, amíg Rob itt van, és amint lehet, minden percet ki akarok használni, amit vele tölthetek.

Ismét végigpörgettem magam előtt az éjszaka képeit, és rájöttem, hogy még senki, még Nick sem váltott ki belőle soha ilyen érzéseket, melyeket Robbal éreztem. De megnevezni nem tudtam, melyek is ezek - vagy csak nem mertem.

Töprengésemből a szüleim hazaérkezése térített vissza, akik a nagyszüleimnél töltötték az előző napot.

- Szia, kicsim – köszöntek nekem egyszerre apával.

- Sziasztok.

- Apád elmegy dolgozni, te eljönnél velem bevásárolni? – fordult felém anya.

- Persze.

- Köszönöm! Gyorsan átöltözök és mehetünk.

Megpróbáltam nem minden pillanatban Robra gondolni, és egy vásárlás anyával segíthet, ha csak egy kis ideig is, de száműzni őt a gondolataimból.

Hihetetlen volt, hogy még csak nemrég ment el, máris hiányzik a közelsége.

Nem sokkal később anya elkészült, és a délelőttöt vele és a vásárlással töltöttem. Közben Nick is felhívott, hogy érdeklődjön az estémről, és hogy szóljon, az egyetem után eljön hozzám. Ahogy az estéről kérdezett, elkezdett gyötörni a bűntudat, amiért ezt teszem vele.

Mivel Nick délutánra ígérte magát, addig anyának segítettem főzni. Időközben Cameron is hazaért a haverjaitól, persze csak egy villámzuhanyzásra és átöltözésre, majd ment is tovább.

Így, hogy egész nap volt mit csinálni, hamar telt az idő, de így sem volt olyan perc, hogy ne gondoltam volna Robra. Estefelé pedig megjött Nick. Felvetette, hogy ma maradjunk nálunk, így az éjszakát nálam töltöttük. Hála az égnek csak alvással. Mégis hiába aludt mellettem Nick, Rob hiánya gyötört, és a gondolat, hogy előző éjjel vele szeretkeztem itt.

Hiába imádtam minden percét az előző éjszakának, most hogy Nick aludt mellettem, szemétnek éreztem magam, amiért ezt tettem vele. Ekkor viszont arra gondoltam, ha Robbal vagyok, akkor viszont semmi sem érdekel. Néha nem értem magam, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer képes leszek ilyesmit csinálni, hűtlenkedni. De mégis megtettem, és nem bántam meg, csak talán egy kicsit, Nick miatt.

Sehogy sem akart álom jönni a szememre. Azon töprengtem, Rob vajon mit csinálhat éppen? Ekkor még nem is sejtettem, mi vár rám holnap.

Másnap reggel Nick velem maradt, csak délután kellett az egyetemre mennie, így délelőtt átmentünk hozzájuk. Egyrészt nagyon vártam már, hogy csak egy kicsit is, de Rob közelében lehessek.

Nem keltünk olyan korán, így egy késői reggeli után elköszöntünk a szüleimtől, és átmentünk hozzájuk.

- Sziasztok – köszöntek nekünk a többiek, ahogy megérkeztünk.

- Szia Kris, de jó, hogy jössz – ugrottak a nyakamba Lizzyék.

- Miért is? – kérdeztem félve tőlük, mert sejtettem, hogy mi lesz ennek a vége.

- Eljössz velünk vásárolni – jelentették ki a csajok. Tudtam, hogy ez ügyben hasztalan vitába szállnom velük, mert úgysem úszom meg.
- Rendben – adtam meg magam.

Mivel ebédidő közeledett és én nem voltam éhes, megvártam a csajokat, míg ebédelnek. Addig Nickkel a nappaliban ültünk le. A karjaiba vont és talán már csak megszokásból, de hozzábújtam. Ez közel sem volt annyira jó, mint Robhoz bújni.

Őt még nem is láttam, mióta megjöttünk, vajon nincs itthon? – tettem fel a kérdést magamban.

Hamarabb kaptam választ a ki nem mondott kérdésemre, mint gondoltam, de álmomban sem gondoltam volna, mi - vagy inkább ki – a távollétének az oka.

Nem sokkal később, mire a lányok is végeztek és készülődni kezdtünk, Nick is öltözött. Mi vásárolni, ő az egyetemre ment.
Az előszobában voltunk, mikor Nina lépdelt le a lépcsőn a nyomában Robbal.

- Sziasztok – köszöntek nekünk.

- Végre felébredtetek öcsi, hosszú volt a éjszaka mi? Vagy inkább túl rövid? – kérdezte Vic Robtól.

- Mi is volt éjszaka, tesó? – fordult Nick a testvéréhez, Nina meg csak vigyorgott.

- Ó, ha halottad volna őket! Hát biztos nem sakkoztak az éjjel – vágta be Lizzy, mire hirtelen teljesen lefagytam.

Szóval Rob Ninával volt az éjjel – vontam le a következtetést a hallottakból.

Tehát ennyire érdeklem őt – keseredtem el. Amint engem megkapott, másnap rögtön Ninával bújt ágyba. Hogy is gondolhattam, hogy számított neki az együtt töltött éjszakánk? Jól megjátszotta magát, mennyire érdeklem. Persze, hisz máshogy nem kapott volna meg. Úgy tűnt, mégiscsak igaz, amiket az újságok írnak róla, hogy igencsak sok nő fordul meg az ágyában.

Ebben csak azt volt a legrosszabb, hogy én is csak az egyik voltam.

Hogy dőlhettem be neki, és tettem meg ezt Nickkel, egy olyan valaki miatt, aki meg sem érdemli? – kérdeztem magamtól, miközben próbáltam nem elsírni magam a többiek előtt.

Végig Nina öntelt képét bámultam, Robra rá sem tudtam nézni.

- Megyünk végre? – fordultam talán kissé ingerülten a lányok felé.

- Mióta sietsz te ennyire vásárolni? – kérdezett vissza Lizzy.

- Mostantól – vágtam oda neki.

Nem törődtem Robbal, miközben Nick felé fordultam.

- Hívsz, ha végeztél? Aludhatnál nálam – mondtam neki.

- Persze, szívem! – felelte, és legalább ő mosolygott.

Nina közben elköszönt Robtól - nem is akárhogy. Legszívesebben sírva fakadtam volna, annyira rosszul esett látni, ahogy Rob nyakán lóg. Elköszönt és elment.

- Én megyek, kicsim – szólt nekem Nick.

- Mi is megyünk, majd hívj! – mondtam neki, mire megcsókolt. Nem tudtam, mi ütött belém, talán csak én is fájdalmat akartam okozni Robnak - ha egyáltalán érdekli, amit nem nagyon hiszek azok után, hogy Ninával töltötte az éjszakát - és elég szenvedélyesen csókoltam vissza. Nick kissé meglepődött hirtelen hevességemen, de készséggel viszonozta a csókom.

- Szeretlek, kicsim – súgta, mielőtt elment.

- Én is szeretlek – mondtam neki. Tudtam, hogy a múltkori hűtlen éjszaka után ez nem teljesen igaz, és csak Rob miatt mondtam ki, hogy ő is hallja.

Nick elment, a lányok pedig megindultak a kocsi felé. Én kissé lemaradtam, fel akartam venni a kabátom, mielőtt kilépek az ajtón, de ekkor Rob megragadta a karom.

- Eressz el! – szóltam rá dühösen.

- Kristen, meg tudom magyarázni – kezdett bele a mondókájába.

- Az lehet, de engem nem érdekel! Sőt, te sem, azt csinálsz, amit akarsz – vágtam ridegen a képébe és otthagytam.

Mivel Lizzyék a kocsinál vártak, hála az égnek nem tudott utánam jönni.
Átkoztam a percet - bármilyen jó is volt -, mikor odaadtam magam neki. Másnap pedig képes volt Ninával ágyba bújni. Ez fájt.

- Mi a baj, Kris? – nézett felém Vic.

- Semmi, menjünk – mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.

Soha többet egy percre sem fogok gondolni rá! – döntöttem el magamban, és próbáltam a vásárlásra koncentrálni.

A lányok rögtön a butikok kínálatába vetették magukat, alighogy megérkeztünk.

Míg ők az egyik helyen nézelődtek, én is bementem egy ruhás üzletbe, ahol kiválasztottam néhány farmert, hogy felpróbáljam. A lányok mondták, hogy majd utánam jönnek, és együtt nézünk valami jobb darabot szilveszterre.

Pont felvettem az egyik nadrágot, mikor kinyitva a próbafülke ajtaját belépett rajta valaki, aki nem Lizzy és nem is Vic volt.

- Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle.




Na hát ennyi lenne, a végéért ne utáljatok, csak tessék sokat komizni és sietek a kövivel.

Szívem köszi a bétázást mint mindig te vagy a csúcs (L)