12. rész

Sziasztok! Néhány perc késéssel bocsi, de itt is vagyok csak most estem haza. Na itt is a kövi fejli. Várom ehhez is a véleményeket, és ez kis üzi Sziltől az elején. Ehhez csak annyit, hogy engem nem zavar szívem, sőt örülök neki mert Te fantasztikusan írsz, és én csak megköszönni tudom, hogy elvállaltad. Ja és sokatok örömére egy kis khmmm is van benne :). Na elég nem dumálok többet, ti olvassatok és várom a véleményeket. Pussz



Szil üzenete a fejezethez:

Sziasztok :)
Néhány valóban építő kritikát kaptam a tegnapi napon, ennek függvényében igyekeztem bétázni most már Lizzyke fejezetét. Aki tudja, hogy mi is volt ez, az érteni fogja, mire gondolok, amint elolvasta a fejezetet ;-) Köszönöm, lányok! (L)
Szil



12. fejezet

/Kristen/


Alighogy ajtót nyitottam, ott állt előttem ő, és mindkettőnk arcára boldog mosoly ült ki. Nem tudtam, mi ütött belém - újabban magamra sem ismertem -, de már meg sem lepődtem a tetteimen.

A kabátjánál fogva rántottam be az ajtón, és amint az becsukódott mögöttünk, rögtön a karjaiba vetettem magam és megcsókoltam.

Annyira hiányzott már az ölelése, a csókjai. Talán kissé meglephettem eme tettemmel, de örömmel vettem tudomásul, hogy ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza a csókom.

Fenekem alá nyúlt és az ölébe vett, míg én lábaimat a dereka köré kulcsoltam, így indult velem a nappaliba. Egy pillanatra sem szakítva meg a csókunkat ült le velem a kanapéra.

Egyre hevesebben ostromoltuk egymást, miközben a ruháinktól is semmi perc alatt megszabadultunk. Mikorra már csak egy-egy alsónemű választotta el testünket, semmi másra nem vágytam jobban, csak hogy újra az övé lehessek. És ahogy rajta éreztem, ezzel ő sem volt másképp.

Elszakadva ajkaimtól puha csókjaival nyakam hintette be, miközben kezei meztelen melleimet kényeztették. Kezei aztán egyre lejjebb csúsztak és szinte letépve rólam a bugyim csúsztatta belém ujjait. Közben újra egymás ajkait faltuk. Ahogy ujjai elkezdtek mozogni bennem, belenyögtem a csókunkba. Egyre hevesebben hajtott a gyönyör felé, mígnem egy hangos sikoly és testem remegése adta tudtára, hogy elértem a mennyek kapujába.

Rob szorosan ölelte magához még remegő testem, majd miután kissé lenyugodtam az imént átélt gyönyörök után, viszonozni kívántam az előbb nekem nyújtott élvezeteket.

Szenvedélyes csókot nyomtam a szájára, majd végigcsókolva meztelen felsőtestét egyre lejjebb haladva értem el célom. Most rajtam volt a sor, hogy letépjem róla a boxert, amint ez sikerült, rögtön kezembe is vettem merev szervét.

Ahogy simogatni kezdtem, egyre sűrűbben törtek fel belőle a kisebb morgások, amik tudatták velem, élvezi, amit csinálok. Egy idő után kezeimet a nyelvem váltottam fel. Ahogy számba vettem és úgy kényeztettem, a kanapén lévő párnákat markolta. Majd édes gyötrésem következményeként nem sokkal később éreztem, ahogy számba lövellnek élvezetének édes nedvei.

Felmásztam vissza az ölébe, és magamba vezettem vágytól lüktető férfiasságát, miközben egy vérforraló csókban forrtunk össze. Ahogy testünk egyesült, csókunkat megszakítva mindkettőnkből egy kéjes sóhaj tört fel.

Kínzóan lassan kezdtem el mozogni rajta, miközben nyelvével már kőkemény mellbimbóimat kényeztette. Mikor már nem bírta tovább édes gyötrésem, fenekem alá nyúlva segített a gyorsabb mozgásban.

Egyre hevesebben hajszoltuk a gyönyört, míg közben ott csókoltuk egymást, ahol értük. Mindketten egyszerre értük el a végső megsemmisülést, és kimerülten hulltam Rob testére.

Nem tudom, meddig feküdtem a karjaiban, de az imént átéltek után csak arra vágytam, hogy ez a pillanat örökké tartson.

Miután kellően lenyugodtunk, egy közös zuhanyzás után visszavettük a ruháinkat. Mivel sajnos még vásárolni is el kell mennem és anyuék is bármelyik percben betoppanhatnak, nem lenne valami okos dolog, ha Rob itt maradna, akármennyire is nehezemre esik most elengedni őt.

Egyetlen percet sem vesztegettünk el, amikor csak tudtuk, csókjainkkal kényeztettük egymást.

- Bármennyire nem akarom, menned kell, és nekem is, még be kell vásároljak - mondtam neki, miközben a földszinten felöltöztünk.

- Hadd kísérjelek el - fordult felém.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.

- Kérlek… - vetette be a csábos mosolyt, aminek persze nem tudtam ellenállni.

- Rendben - adtam meg magam.

- Köszönöm – felelte, és a karjaiba zárva egy csókkal jutalmazott.

Fogtam a pénztárcám és a táskám, majd miután felöltöztünk, sétálva indultunk el a szupermarketbe. Legnagyobb sajnálatomra, bármennyire is nem szerettem, itt az utcán meg kellett tartanunk a tisztes távolságot. Ahogy láttam ez Robnak sem volt ínyére.

Nagy sajnálatunkra a vásárlással hamar végeztünk. Hazamentünk hozzám, segített bevinni a vásároltakat, de mivel hamarosan jönnek anyuék, neki mennie kellett.

- Gondolom, mennem kell - fordult felém szomorú szemekkel, miközben az ajtóhoz mentünk.

- Igen, a szüleim bármikor itt lehetnek, és Nick is akármelyik percben jöhet - mondtam.

- Mikor láthatlak?

- Még el sem váltunk - mondtam mosolyogva miközben ismét a karjaiba zárt.

- Igen, de máris hiányzol - válaszolta, közben pedig a nyakamra lehelte édes csókjait, amibe ismét beleremegtem.

- Nem tudom, majd meglátjuk. Gondolom, az estét nálatok akarja tölteni Nick - feleltem.

- Értem - mondta ezt kissé gondterhelten.

Sejtettem, hogy nem lelkesíti az ötlet, hogy nálunk alszok, nem is ez a része, hanem az, hogy Nickkel. De nem akartam ezt ki is mondani, elrontva ezzel ezt a szép pillanatot és a csodás perceket, amiket együtt töltöttünk.

Megcsókoltam, amolyan ideiglenes búcsúcsókként, míg nem láthatjuk egymást újra, mikor a hátunk mögött kopogtak az ajtón.

Rögtön elszakadtunk egymástól és riadtan kaptunk tekintetünket az ajtóra. Kissé eltávolodtunk és megigazgattuk a ruhánkat, majd ajtót nyitottam.

- Szia, szívem - támadott le egy csókkal Nick.

- Szia - böktem ki nagy nehezen.

- Hát te? - fordult rögtön a hátam mögött álló testvéréhez.

- Csak összefutottunk, miközben Kristen vásárolni volt és hazakísértem - felelte Rob Nick kérdésére.

- Kösz, tesó.

- Ugyan, nincs mit. Én megyek is.

- Mi is átmegyünk hozzánk kicsim? - fordult felém Nick.

- Hát…

- Van programod a szüleiddel? - kérdezte.

- Nincs, csak a vásárlást bízták rám, de az megvan.

- Akkor?

- Oké, menjünk - adtam meg magam végül.

Gyorsan elpakoltam a konyhában, hagytam egy üzenetet anyuéknak, felöltöztem és indultunk is.

Hála az égnek, még így gyalog sem lakunk messze egymástól, így pillanatok alatt meg is érkeztünk hozzájuk. Kissé kényelmetlenül éreztem magam a kettejük társaságában. Rob végig mögöttünk jött, és szinte állandóan magamon éreztem a tekintetét.

Nick miatt sem éreztem magam jobban, hisz tudom, hogy szeret és valószínű ő ezt sose tenné meg velem, míg én épp nemrég feküdtem le a testvérével. Emiatt éreztem magam nagyon rosszul, másrészt viszont egyetlen percét sem bántam meg, amit vele töltöttem.

Tudom, sejtem, hogy Robnak sem lehetett könnyű. Már csak abból sem kiindulva, hogy én mit érzek, ha Ninával látom.


/Robert/

Ahogy megérkeztünk hozzánk, alig vártam, hogy a szobámba mehessek. Hiába volt nem régen még az én karjaimban Kristen, és volt az enyém, ha most ismét a testvéremmel van.

Tudom, hogy ez tőlünk szemétség, amiért ezt tesszük, de egyszerűen már képtelen vagyok távol lenni tőle. És a délután történtek után, ha lehet, még jobban szeretem őt.

Szeretem. Még magamban is most mondom ki ezt először. Az eddigi kapcsolataim alatt egy nő sem volt, akit valaha is csak feleannyira szerettem, ahogy Kristent. De be kellett érjem annyival, amit jelenleg kaphatok tőle.

Hazaérve Lizzyék az emeleten, míg anyuék a nappaliban voltak.

Kristen és Nick lent maradtak anyuékkal és a hozzájuk csatlakozó Lizzyékkel, hozzám pedig betoppant Tom, így mi pedig szokásunkhoz híven fogtuk magunkat és - hogy Tom kifaggathasson - lementünk a klubba.

Na persze most eszem ágában sem volt akár egy korty alkoholt is inni, nehogy megint Nina mellett kössek ki.

Amint letettünk magunkat, ő rögtön letámadott.

- Szóval, merre jártál délután amikor elméletileg velem voltál? De szerintem erre rá se kéne kérdeznem. Vele ugye?

- Igen - feleltem röviden.

- És gondolom nem sakkoztatok egész délután? Nem félsz, tesó, hogy lebuktok?

- Hát volt jobb elfoglaltságunk is, és nem kicsit félek, főleg, hogy mi lenne Nick reakciója, ha megtudná, de ha vele vagyok, akkor egyszerűen semmi sem érdekel - mondtam.

- Ez nagyon szép tesó, de ha elmész, ennek vége lesz - ébresztett rá a rideg valóságra.

- Tudom. De egyelőre azzal nem akarok foglalkozni, csak a jelennel. És tényleg jön néhány barátom szilveszterre, gondolom, velünk bulizol?

- Persze, kik jönnek? - kérdezte Tom.

- Csak Kellan, Nikki, Ashley és Jackson. Gondoltam csinálhatnánk nálunk egy kisebb bulit még pár ismerőssel - vetettem fel az ötletet.

- Ez jól hangzik, mindenképp összehozzuk - mondta Tom, aki persze minden buliban benne van. - És mikor jönnek?

- Holnap már itt lesznek - válaszoltam.

- Az klassz, jó kis bulit csapunk, de jobb lesz ha a biztonság kedvéért majd odafigyelek rátok, remélem bírtok magatokkal annyira, hogy ne legyen semmi gáz - mondta.

- Majd igyekszünk, én sem akarok balhét - zártam le ezzel a témát, de hálás voltam Tomnak, hogy segít.

Az estét a klubban töltöttük, én nem akartam úgy végezni, mint a legutóbb Ninával, így csak egy két sört ittam. Tom hazament később, majd én is hazaballagtam.

Sejtettem, hogy Nick ráveszi Krist, hogy aludjon nálunk, és nem is tévedtem. Hazaérve olyan látvány fogadott, amitől azt hittem felrobbanok. Nemcsak a méregtől, hanem a féltékenységtől is.

Elég későre járt, ahogy láttam már csak Nickék lehettek ébren, akik Kristennel együtt lépett ki a fürdőből, egy-egy törölközőbe csavarva.

Rögtön meg is torpantam, ahogy megláttam őket, és sajnos ők is észrevettek.

Hirtelen olyan szintű fájdalmat és féltékenységet éreztem, ami lassan felemésztett belülről. A látottak alapján gondolom, nem csak simán zuhanyoztak.

Egyből eszembe jutott, hogy Kristen nem olyan régen az én karjaimba volt, most pedig Nickkel volt együtt. Ekkor értettem meg, vajon mit érezhetett Kristen, mikor megtudta, hogy lefeküdtem Ninával.

Nem is bírtam rájuk nézni, rögtön szó nélkül a szobámba siettem és magamra zártam. Tudtam, hogy előbb utóbb ez bekövetkezik, hogy nem rázhatja le örökké Nicket, hogy nem akar vele lenni, mert akkor megtudná, hogy valami nincs rendben, de erre miért pont a mai estét kellett választaniuk? Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni a tudat, hogy vele is együtt volt. Bár nem lehettem száz százalékig biztos benne, de gondolom csak történt valami a közös zuhanyzás alatt.

Megpróbáltam elterelni a gondolataimat, mielőtt magam előtt látnám őket együtt és belebolondulok. Ledobáltam magamról a ruháimat, egy boxerre vetkőzve az ágyamba feküdtem, és magamra véve a fülhallgatómat, kezdtem el valami zenét hallgatni, remélve, hogy az majd kissé eltereli a gondolataimat róluk.


Nem sokáig bírtam így. Remélve, hogy már ők is visszavonultak a szobájukba és hogy esetleg a továbbiakban nem kell őket hallgatnom, mentem le a konyhába inni valamit.

Kivettem egy sört a hűtőből, és a konyhapultnak támaszkodva inni kezdtem. Majd lépteket hallottam a lépcső felől.

- Azt hittem, alszol már - szólt hozzám.

- Nem tudtam elaludni - vetettem oda neki visszagondolva arra, mikor megláttam őket együtt.

Leraktam a kezemből az üveget és fel akartam menni a szobámba, de elém állt és most ő volt az, aki nem engedett.

- Mi a baj? - kérdezte tőlem Kristen.

- Semmi.

- Persze, és ezt higgyem is el?

- Menj, Nick már biztos vár - vágtam oda neki talán kissé dühösen, hiába is tudom, hogy nekem semmi jogom ilyeneket a fejéhez vágni, de akkor is fájt látnom őt vele.

- Szóval ez a bajod - állapította meg.

- Igen.

- Nincs semmi jogod akármit is a fejemhez vágni - mondta nekem.

- Tisztában vagyok vele, de el se tudod képzelni, milyen rosszul esett látni téged vele, miután velem voltál.

- Akkor legalább tudod, mit éreztem, mikor te Ninával voltál - vágta a képembe.

Ebben igaza van. De neki nem kell magyarázkodnia nekem, hisz Nick a vőlegénye, nekem viszont, ha azt vesszük, semmi közöm Ninához.

- De ha tudni akarod nem voltunk együtt, csak zuhanyoztunk - tette hozzá az előbbi mondandójához.

Ha ez igaz is, számomra akkor sem jelent megnyugvást, hisz ha most nem is, akkor máskor lesz vele. Mert Nicknek joga van hozzá, ellentétben velem. Hiába így fogadtam el, hogy csak néhány lopott pillanat a miénk, számomra ez már sokkal több.

Nem feleltem neki semmit, csak elléptem mellőle és felmentem a szobámba.

Magamra csuktam az ajtót és nekidőltem. Tudom, hogy emiatt nem kellene összevesznem vele, hisz inkább örülnöm kellene, hogy legalább néha egy kis időt vele tölthetek, de ha meglátom Nickkel, rám tör a féltékenység és képtelen vagyok uralkodni magamon.

Ezen töprengtem, mikor halk kopogást hallottam. Mivel mindenki aludt, sejtettem, hogy csak ő lehet.

Belépett hozzám és ránk zárta az ajtót, bár fogalmam sem volt róla mire készül. Szavak nélkül is tudtuk, mit akarunk, mire vágyunk. Elém lépett, karjait a nyakam köré fonta és ajkaival az enyémre tapadt. Én pedig képtelen voltam nem viszonozni édes csókját. Nyelvünk szenvedélyes táncát járta, miközben a derekára tettem a kezem és úgy fogtam szorosan a karjaimba.

- Sajnálom, csak…

- Tudom, én is sajnálom, de tudod, hogy előbb-utóbb ez megtörténik, mert bármi is az, ami köztünk van, előbb utóbb elmész és vége lesz - mondta Kristen miután ajkaink elváltak egymástól.

- Én nem akarom, hogy vége legyen, mert szeretlek - mondtam ki neki most először. - Szeretlek, mindennél jobban - ismételtem meg előbbi vallomásom, végig szorosan az a karjaimban tartva, közben arcát fürkésztem, így a sötétben is, míg a holdfény világította be a szobát, és lélegzetvisszafojtva vártam, mit válaszol az előbbi vallomásomra.



Várom a komikat, pussza :)