16.fejezet

Sziasztok! Mint ahogy ígértem, itt az új fejezet, nem is fűzök hozzá sokat, csak annyit, hogy ismét hatalmas cuppanós a javításért Szilnek, nektek pedig jó olvasást. És köszi a komikat az előzőhöz (L), ide is várom őket! Pussz.



16. fejezet

/Kristen/


Reggel, vagy inkább hajnalban ébredtem fel. Akárhogy próbáltam, nem tudtam visszaaludni. Óvatosan kimásztam Nick mellől, és a konyhába indultam. Elég korán volt még, mindenki aludt.

A konyhába érve kávét főztem, és töltöttem magamnak. Ha tudom, hogy ismét ez a konyha lesz a vesztem, biztos nem jövök le. Az ajtónak háttal álltam és a kávémat iszogattam, mikor hátulról kezek csúsztak a derekamra. Biztos voltam benne, hogy Nick az, de mekkorát tévedtem.

- Azt hittem, alszol még - szóltam annak, akit először Nicknek hittem.

Először nem válaszolt, csak szorosabban ölelve a derekamat még közelebb vont magához, majd a nyakamra lehelte csókjait. Minden egyes csókjától remegés futott át a testemen, és ekkor jöttem rá, hogy nem Nick karjaiban vagyok.

Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam, ki ölel át. A csókjai, az ölelése elárulta őt. És bármennyire is tudtam, hogy nem szabadna így reagálnom, mégis minden egyes alkalommal elárult a testem, amikor csak hozzám ért, hiszen Nick sosem váltott ki ilyen reakciókat belőlem.

Mégsem mertem megfordulni. Tudtam, ha a szemébe nézek, vagy megcsókol, végképp elvesztem.

Akármilyen jól is esett az érintése, a nyakamra hintett csókjai, véget kell vessek neki - mondogattam magamban, de persze megtenni nehezebb volt, mint mondani. És Rob sem könnyítette meg a dolgom, és így nem tudom, meddig leszek képes megtartani magamon azt az álarcot, amit eddig viseltem a távol tartása érdekében.

Akárhányszor a közelembe jön, a testem is elárul, és ő ezt nagyon jól tudja és ki is használja. Pedig muszáj erősnek lennem, és nem szabad ezt folytatnom. Így is elég nehéz, ha tovább folytatjuk, csak még nehezebb lesz az elválás, ha eljön az ideje. Pedig hamarosan el fog jönni az a pillanat.

- Eressz el - kértem tőle még mindig háttal állva neki.

- Tudom, hogy te is akarsz és kellek neked - mondta ki, amiket én sem tagadhattam, legalábbis magam előtt nem, de ezt neki nem mondhatom ki.

Maga felé fordított, hogy a szemébe nézhessek, és ismét erőt kellett vegyek magamon, hogy képes legyen nemet mondani neki.

- Akármit is hiszel, felejtsd el, és engem is. A testvéredet szeretem, és nem fogom elhagyni őt - mondtam ki azokat a szavakat, amikkel tudom, hogy nagy fájdalmat okozok neki.

És nem is tévedtem. Hihetetlen fájdalmat láttam tükröződni a szemében a szavaim hallatán. De most sem úgy cselekedett ahogy vártam.

- Hiába is tagadod, és nem mondod ki, tudom, hogy te is szeretsz. És ha csak addig is, amíg itt vagyok, nem fogok lemondani arról, hogy a közeledben lehessek - mondta igencsak kitartóan.

Az elhatározása sziklaszilárd volt, és tudom, hogy ki fog tartani mellette. Csak nekem kell elég erősnek lennem, hogy vissza tudjam őt utasítani. Így is hatalmas erőfeszítésembe kerül, nem viszonozni az érintéseit, a csókjait, mikor mindennél jobban vágyom Rá.

Válaszolni sem tudtam az előbbi szavaira, mert lépteket hallottunk a lépcső felől és azonnal kitéptem magam a karjaiból.

- Szia, szívem - köszönt nekem Nick.

- Szia, kicsim - köszöntem neki, a karjaiba vont és megcsókolt.

Tudtam, hogy nagyon fog fájni neki, és nekem is, hogy látja, de talán így lesz a legjobb és könnyebben elfelejt, így viszonoztam a csókját, amin Nick is kissé meglepődött, de boldogan zárt a karjaiba.

Rob pedig, ahogy éreztem, kiviharzott a konyhából.

Később én haza indultam, hogy egy kicsit a családommal is legyek, de estére mindenképp vissza kellett jönnöm a bulira. Előtte elköszöntem Claire-től és Richardtól, akik úgymond elhagyták a csatamezőt, amivé a csajok készültek varázsolni a házat a bulira.

Amin leszünk egy páran. A teljes Pattinson család, leszámítva Claire-éket, Rob barátai, Tom, és még néhány barátjuk, na és persze Nina sem hiányozhat. A csajok és a fiúk szerint is fantasztikus buli lesz, ekkor még nem sejtettem miket tartogat számomra az esti buli.


/Rob/

Hihetetlen gyorsasággal telt el a nap, és végre eljött az este. Mindenképp azon leszek, hogy akármibe is kerül, és akármilyen szemétség is, amit tenni készülök, vissza kell kapjam őt. Ha csak erre a kis időre is, ami jut nekünk.

Tommal épp most érkeztünk meg a szállodába Kellanékhoz, és míg a lányok készülődtek, a srácok engem faggattak.

- Szóval, ma este mire készülsz? - kérdezte Kellan.

- Nem tudom még, bármire, de muszáj visszaszereznem őt.

- De hisz sosem volt tiéd igazán - világított rá a szomorú tényre Tom.

- Tudom, de legalább míg itthon vagyok, addig vele akarok tölteni minden lehetséges percet - mondtam.

- Hát, sok sikert hozzá, de elég nehéz lesz. Láthatólag a csaj nagyon tartja magát az elhatározásához - mondta Kellan.

Ekkor elmeséltem nekik a reggeli kis akciómat.

- Szóval akkor ő se nagyon bírja nélküled - vigyorgott Kellan.

- Igen, tudom, hogy így van, de azt is tudom, hogy nem fogja elhagyni Nicket.

- És neked elég ennyi, hogy addig vele leszel, míg itt vagy? - kérdezte most Jacks.

- Egyelőre. Aztán majd még kigondolom, mi lesz. De most csak a jelennel foglalkozom, és hogy ráébresszem, ő is akar engem - mondtam.

- Rám számíthatsz, ha segítség kell - mondta Kellan.

- Tudod, hogy ránk is - mondták egyszerre Tom és Jacks.

- Köszi srácok, azt hiszem, ma este szükség is lesz, muszáj ha lehet, minél többet a közelében lennem - mondtam.

- Hát, az nem lesz egyszerű tesó, de valahogy csak összehozzuk - vigyorgott Kellan.

- Mehetünk? - lépett be az ajtón Nikki és Ash.

- Persze, cica - lépett oda Kellan Ashelyhez és megcsókolta.

- Oké, nyalakodásra lesz még idő, most lépjünk - mondta Tom, és elindultunk hozzánk.

Mielőtt eljöttem, Lizzy és Vic akkor mentek Krishez. Alig vártam, hogy végre láthassam őt, és ha minden jól megy, újra a karjaimban tarthassam.

Mire hazaértünk, a lányok mindent elintéztek Nick segítségével, aki befejezte a dolgokat, míg a csajok Krisért mentek. Nem terveztük olyan nagyra a bulit, de kissé kinőtte magát, és egész szép kis társaság gyűlt már össze, mire hazaértünk.

Beindult a zene, a kaja és persze az alkoholok elfogyasztása. A nappali is táncparketté alakult, ahol Kellan és Ashely is belevetették magukat a táncba, amint megérkeztünk.

Én pedig közben köszöntem néhány barátomnak, akikkel még nem találkoztam, mióta hazajöttem. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy közben észre sem vettem, mikor jöttek meg a csajok. Csak Vic tűnt fel, aki már Jacksonnal táncol. Van egy olyan érzésem, hogy köztük is alakul valami.

Szemeimmel rögtön őt kezdtem keresni, és nem nagy meglepetésemre Nick karjaiban találtam rá a nappali egy sötétebb sarkában.

Kínzó féltékenység gyötört a testvérem karjaiban látni őt. De mint mindig, most is gyönyörű volt. Bármit megadtam volna, hogy a karjaimban tarthassam. Közben azon gondolkoztam, hogy kerülhetnék majd a közelébe, amihez a srácok segítsége is kelleni fog.

- Szia, édes - zökkentett ki a gondolkodásomból Nina, aki rögtön megcsókolt. Én marha pedig hagytam magam, amit nem kellett volna, mert amint ellöktem magamtól, Kristen döbbent tekintetével találtam szembe magam.

Tudtam, hogy ezt ismét elbaltáztam. Hisz azért könyörgök neki, hogy velem legyen, erre az orra előtt Ninával csókolózok. Oh, én idióta - szidtam magam, majd Ninát ellökve magamtól, a kert felé indultam egy kis friss levegőre vágyva.



/Kristen/

Ahogy megláttam őt Ninával, mintha a szívem szakadt volna meg. Tudtam, hogy jobb így, ha ő is megpróbál elfelejteni, és végül is én is ezt kértem tőle, de mégis fájt látni ezt.

Leszámítva a rossz kedvem, eddig nagyon jól alakul a buli. Elnézve a többieket, mindenki nagyon jól érzi magát. Kellan Ashelyvel, nagy meglepetésemre Vic Rob egyik barátjával, Jacksonnal találta meg a közös hangot, míg Nina éppen Tommal táncol.

Tommal. De hova tűnt Rob? Annyira elmerültem a gondolataimban hogy észre sem vettem elmenni. Mivel most én nem voltam valami táncos kedvemben, Nick felkérte a magányos Nikkit, így ő vele táncolt. Egyáltalán nem bántam, sőt, örültem, hogy egy kicsit egyedül hagy.

Mindenki jól szórakozott, míg én egy cseppet sem. Magamhoz vettem egy üveg sört, és felmentem Nick szobájába. Elnézve őt, jól kijön Nikkivel, de ezt most nem is bánom.

A fürdő előtt mentem el, ahonnan pont Rob lépett ki. El akartam menni mellette, mikor a karomnál fogva megfogott és a szobájába húzott. Becsukta mögöttünk és nekidöntött az ajtónak.

Karjai eközben derekamra fonódtak így húzva közelebb magához. Már most megremegtem az érintésétől, amit ő is észrevett és egy önelégült mosoly ült ki az arcára.

- Rob, engedj ki - kértem tőle, amíg még képes voltam rá.

- Nézz a szemembe, és mond, hogy el akarsz menni - kérte, miközben állam alá nyúlva kényszerített, hogy a szemébe nézzek.

Ő is tudta, hogy ezzel megfogott. Bármennyire is akarom, így képtelen vagyok nemet mondani neki, és hogy eddig hiába próbálkoztam, sosem fog sikerülni elfelejteni őt.

A szemébe néztem, ahogy kérte, és képtelen voltam kimondani, hogy el akarok menni, mert semmi másra sem vágytam jobban, mint hogy vele lehessek, és ezt ő is láthatta rajtam.

- Látod, te sem akarsz elmenni - mondta miközben puha csókjait lehelte a nyakamra, amitől ismét jóleső bizsergés futott át testemen.

- Igazad van, de...

- Most ne gondolj másra, csak a MOSTra, ne foglalkozz semmivel, csak kettőnkkel - mondta nyakam kényeztetése közben.

- Le fogunk bukni, Nick biztos keresni fog - nyögtem ki nehezen.

- Ne aggódj, a srácok fedeznek - mondta, ami talán kissé megnyugtatott.

Azt hiszem eddig tartott a nagy elhatározásom. A következő pillanatban végre azt éreztem, amire már napok óta vágyom. Rob ajkait együtt mozogni az enyémmel.

Olyan szenvedéllyel faltuk egymást, mintha az életünk múlna rajta. Kész kínzás lett volna számomra, ha ezt most abba kellene hagynom. Annyira hiányzott már az érintése, a csókjai, a simogatása. És most végre újra élvezhetem ezeket, és bármilyen rossz is, és tudom, hogy ez semmi jóra nem vezet, most - ahogy ő is mondta - semmivel sem fogok törődni, csak azzal, hogy végre az Ő karjaiban vagyok.

Hátam mögé nyúlva zárta ránk a szobája ajtaját.

Fenekem alá nyúlva emelt fel, míg én a dereka köré kulcsoltam a lábaim, közben egy percre sem szakítva meg szenvedélyes csókunkat. Az ágy felé vitt, ahol talpra állított és érzékien levette rólam a ruhát, közben pedig csókjaival hintette az egész testem. Miután a ruha lekerült rólam, csak egy szál alsónemű fedte előtte álló testem.

Magamhoz rántottam egy csókra, közben pedig, mivel ő még mindig túl volt öltözve, legalábbis hozzám képest, semmi perc alatt szabadítottam meg a ruháitól utolsóként a boxerétől.

Karjaiba kapott és finoman az ágyra fektetett. Tüzes csókot váltottuk, majd nyelvével már kemény mellbimbóim kényeztette, mire halk sóhajok törtek fel belőlem, de nem szándékozott abbahagyni a kényeztetésem, sőt, nyelvével egyre lejjebb haladt. Megszabadított a bugyimtól, majd nyelvét bevetve kényeztette nőiességem, én pedig ajkaimba harapva igyekeztem elfojtani élvezetem hangjait.

Egyre gyorsabb nyelvcsapásokkal hajtott a csúcs felé, amint elértem, egy sikoly hagyta el a szám, amit képtelen voltam elfojtani. Testem még mindig remegett az előbb átélt gyönyöröktől, de én sem haboztam viszonozni a nekem nyújtott élvezeteket.

Egy csókra hajoltam hozzá, majd magam alá fordítottam, és rögtön kezembe vettem már merev férfiasságát. Először kezemmel kezdtem el simogatni, majd ujjaim helyét nyelvem vette át. Egyre jobban izgattam nyelvemmel és láttam, hogy hamarosan nála is el fog szakadni a cérna. A takarót markolta és igyekezett ő is visszafogni élvezetének hangjait, kisebb-nagyobb sikerrel.

Édes kínzásom meghozta gyümölcsét, mert nem sokkal később édes nedveit megéreztem a számban. A következő pillanatban magához rántott egy csókra. Még mindig érezve az ő ízét a számban csókoltuk egymást.

Kemény férfiassága ágyékomnak nyomódott, miközben rajta fekve ízlelgettük egymást. Felültem rajta, majd csípőmmel ingerlően közörve vágyánál, kezdtem az őrületbe kergetni.

Nem bírta sokáig, derekamra tette a kezeit és magára húzott. Mindkettőnkből hangos sikoly szakadt fel, ahogy magamba fogadtam szervét.

Először lassabban, majd a fenekem alá nyúlva ösztönzött egyre gyorsabb mozgásra, közben kezei mellem kényeztették. Egyre közeledtünk a csúcs felé, mikor felült és maga alá gyűrt. Még mindig bennem volt, majd így mozgott tovább, egyre hevesebb lökésekkel hajtott minket a mennyek kapuja felé.

Nyelvünk vadul kergette egymást, ezzel is próbálva elnyomni szenvedélyünk hangjait. Kezeinkkel közben egymás testét barangoltuk be. Egy utolsó lökéssel tüntette el szervét nőiességem barlangjában, ezzel pedig a mennyekbe juttatva mindkettőnket.

Rob kihúzódott belőlem, és verítéktől nedved testem a mellkasára vonta. Az imént átéltektől még mindig alig kaptam levegőt, de egy csókért hajoltam hozzá, amit nem habozott megadni.

Az ágya mellett levő szekrényen az órára pillantottam.

- Mindjárt éjfél - mondtam és már csak pár másodperc választott el minket egy új év kezdetétől.

A szokásos boldog új évet helyett azonban mást mondott.

- Szeretlek - mondta ki, amint éjfélt ütött az óra.

- Én is szeretlek - vallottam be neki most először.

Ahogy ezt kimondtam, egy hatalmas boldog mosoly jelent meg az arcán, és egy szerelmes, gyöngéd csókban forrtunk össze, majd ismét a mellkasára hajtottam a fejem.

Magam sem tudom, mi ütött belém, hogy ezt tettük, főleg itt, amikor Nick nem messze van, és bármikor bárki ránk törhet, de semmi sem érdekelt, csak ő. És most először mondtam ki, mit is érzek iránta.

Én is meglepődtem az őszinteségemen, de felesleges lett volna tovább tagadni, és ennél tökéletesebb pillanatot nem is találhattam volna rá, hogy kimondjam, és ezzel tudom, hogy nem csak magamat, hanem őt is kimondhatatlanul boldoggá tettem.

Részben tudtam, hogy ezzel fordulóponthoz értünk, de most semmi más nem számított, csak ő és mi. Majd ráérek gondolkodni, mi is lesz, ha eljön az ideje, hogy el kell mennie.

- Bármennyire is vágyom arra, hogy itt maradhassunk, vissza kell mennünk - mondta szomorúan.

- Tudom – feleltem, miközben felkeltem a mellkasáról.

- Nem akarom elrontani ezzel ezt a csodás pillanatot, de mi lesz velünk ezután? - fordult felém miközben igyekezetünk magunkra venni a ruháinkat.

- Mint látod, az elfelejtjük egymást dolog nekünk nem megy, de mivel te nem is olyan sokára elmész, amíg itt vagy, ki szeretnék használni minden percet - mondtam.

- Én is azt szeretném, egyenlőre nem akarok arra gondolni, mi lesz ha elmegyek, csak a mára és arra, hogy szeretlek - jött oda hozzám, miután mindketten felöltöztünk és a karjaiba vont.

- Én is téged - feleltem, mire ismét megjelent az arcán az a fülig érő mosoly.

- Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt hallhatom tőled. El sem tudod képzelni, milyen boldoggá tettél.

- Ez az érzés kölcsönös - válaszoltam neki, és megcsókoltam.

Tudtunk, hogy jobb lenne ismét nem belemelegedni ebbe a csókba, mert akkor nem mozdulunk ki innen egyhamar, így bármily nehéz is volt, elszakadtunk egymástól és az ajtó felé indultunk, ahonnan hirtelen kopogást hallottunk.

- Tesó, nem láttad Krist? - hallottuk meg az ajtó túloldaláról Nick hangját, mire mindkettőnk arcára a rémület ült ki.

Rob az ajtóhoz lépett, és a kilincs felé nyúlt.



TESSÉK KOMIZNI :)