33.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért volt még egy kis dolgom, de itt is a fejli. Köszi szépen szívemnek a gyors javítást (L), valamint nektek a komikat, amiből igaz sajnos egyre kevesebb jön. Azért várom ide is a véleményeket. Mint látjátok tegnap új külsőt tettem, ma pedig a Robsten blogos cseréim kerültek ki a linkek helyet képekkel. A Twilightosakét holnap csinálom meg, arra már nem volt erőm. Elég is a rizsából, jó olvasást, pusszantás.

33.fejezet


/Rob/



A csajos vásárlás végül kissé másképp alakult.

Elmentünk ugyan a csajokkal, de mi pasik addig külön váltunk tőlük. Részben, mert meg akartam szervezni a meglepetésem, és ehhez kellett egy kis idő a lányok nélkül.

Amint elmeséltem a terveimet a fiúknak, rögtön belementek, hogy segítenek.

- Te aztán jól belevágsz haver - szólalt meg Kellan.

- De kétség kívül király ötlet, és tuti, hogy Kris odáig lesz érte, na meg őseitek is - értett egyet vele Tom.

Elég sok mindent kellett megszervezni, megvenni, elintézni.

Ezt a meglepetést kezdésnek nem ide Londonba tervezem, másrészt pedig az ő és az én családom is ott lesz, na és Kellanék, de persze csak az elején, mert utána a kettesben töltött idő lesz a másik ajándékunk.

Igaz, szerelmem már lehet, hogy sejti, hogy készülök valamire, de a lényeg, hogy fogalma sincs róla, mit tervezek. És remélem a fiúk, főleg Kellan és Tom, tudják tartani a szájukat.

A csajok többnyire a bevásárlóközpont ruhabutikjait fosztogatták, így nyugodtan betérhettünk egy-két üzletbe a meglepihez úgy, hogy ne lássanak meg minket.

A délután ezzel telt el, majd később egy étteremnél találkoztunk, mint már egyszer korábban. Csak most azzal a különbséggel, hogy már nyíltan együtt voltunk.

Kristen és a lányok, nem okozva meglepetést, kis milliónyi új ruhával tértek vissza hozzánk. Rögtön arról faggattak minket, hogy mi mivel ütöttük el a külön töltött időt.

Hirtelen mind teljesen mást válaszoltunk, majd összenéztünk. A lányok furcsán méregettek minket, hogy vajon mit titkolunk, de belátták, hiába is próbálnak kiszedni belőlünk akármit, nem fogjuk elárulni nekik.

Még szerelmem is bevetette legszebb mosolyát, de most hajthatatlan voltam. Ismét a Londonban töltött utolsó esténkre terveztem a meglepetésem, így addig még van egy kis idő.

A titkom helyett egy szerelmes csókot kapott tőlem, amit készségesen viszonzott, és alig vártam, hogy végre kicsit kettesben legyünk. Most nem feltétlen a szexre gondolok.

Mikor még titkoltunk a kapcsolatunkat, akkor is volt, hogy sokszor, sőt, szinte minden éjszakát együtt töltöttük, és nem mindig szexszel végződött. Sokszor az is hihetetlen boldogsággal töltött el minket, ha csak összebújva egymás karjaiban élveztük a másik közelségét.

A mai éjszaka is ilyen volt.

Végre hazaértünk a vásárlásból, és az éjszakát nálunk, a szobámban töltöttük. Kissé fura is volt úgy itthon lenni, hogy már nem kell félni, hogy meglát minket valaki, és rájön a titkunkra.

A srácok visszamentek a szállodába, és legnagyobb - vagy talán nem is olyan nagy - meglepetésünkre, Nick még a vásárlás után eltűnt Nikkivel.

Miután megnyugodtam, hogy Kristen már csak egy barát vagy testvérként szereti a bátyámat, én is csak örülni tudtam, hogyha tényleg összejönne neki a dolog Nikkivel. És úgy tűnik, sikerül is. Ő és persze Nikki és megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Szerelmemmel kettesben tölthettük az estét, mivel anya és Jules megtudták, vagyis nem mindent, csak, hogy egy kis vagy inkább talán nagy meglepetéssel készülök Kristennek, így a közös nagy családi vacsorát áttettük az utolsó itthon töltött napunkra.

Visszavonultunk a szobámba, ahol egy közös zuhanyzás után szerelmes cirógatások és csókok közepette egymás ölelő karjaiban ért minket az álom.



/Kristen/


Az elkövetkezendő napok nagyon gyorsan teltek, és azon kaptunk magunkat, hogy már csak két nap és ismét megyünk Los Angelesbe.

Az elmúlt napokat többnyire sajnos külön töltöttük szerelmemmel. Vagyis nem mindig, de mivel ő is szeretett volna többet lenni a családjával, mielőtt isten tudja mennyi időre ismét elmegyünk - és persze én is -, így sok időt töltöttük külön.

Én sokat voltam anyuval és apuval is, Cameronnal annál kevesebbet. Őt, mint mindig, szinte alig lehetett otthon látni.

Rob is Claire-ék nagy örömére sok időt töltött velük. Na és persze mivel a napok nagy részét külön töltöttük, így este és éjszakánként mindig együtt voltunk.

A fiúk sem maradhattak ki a buliból. Tom és Kellan szinte elválaszthatatlanok lettek. Néha komolyan, mint két gyerek. Szinte minden estére volt valami programjuk számunka.

Végül is őt se sűrűn látjuk, így sok időt töltött velünk, de végre mindenki boldog volt.

Ami még boldogabbá tett, az Nick. Szinte minden idejét Nikkivel töltötte, és őt is olyan boldognak látom, mint amilyen én vagyok Robbal. És ennek csak örülni tudtam, bár kissé félek is, hogy ilyen közel kerülnek egymáshoz. Nem emiatt, csak ezért mert hamarosan, mint annak idején Robnak és nekem, el kell majd válniuk.

És kiindulva abból, hogy ez milyen fájdalmas volt nekünk, nekik sem lesz könnyebb. De ki tudja talán, Nick is úgy dönt, mint én, és Nikkivel jön majd, vagy ha nem most, idővel.

Ami minket illett, végre mindenki boldog.

Vic és Jackson, Kellan és Ashely, Nikki és Nick valamint én és Rob is. Örülök, hogy a Nina ügyet sikerült tisztázni, és hála az égnek azóta nem láttuk őt.

Egy valami miatt viszont kissé ideges, sőt, nem is ideges, hanem kíváncsi lettem.

Első alkalommal, mikor vásárolni voltunk, akkor tűnt fel a fiúk titkolózása. Akárhogy is próbáltuk, nem tudtuk kiszedni belőlük, hogy mit titkolnak.

Bár, ha minden igaz, Rob azt mondta, az utolsó itt töltött napunkon minden kiderül. Aznapra tettük át a közös családi vacsoránkat is. Amiről kiderült, nem is nálunk lesz, hanem ki tudja hol.

Már csak két nap volt addig, holnap este minden kiderül - nyugtattam magam.

A fiúk, vagyis Tom és Kellan egy klubos estét terveztek, amit persze nem hagyhattunk ki. De előtte volt egy kisebb vitánk Robbal.

Ha nem Nina, akkor Mike miatt.

Még mielőtt eljöttünk, találkoztunk a forgatások és a ruhapróbákra készülődés miatt, és telefonszámot cseréltünk, amit nem értettem minek, de David azt mondta legyen így, hogyha bármi van eltudjuk érni egymást.

Erről eddig nem szóltam Robnak, mert tudtam volna, hogy nem örülne neki. Ma viszont én épp zuhanyoztam mikor csörgött a telefon, és persze lebuktam.

- Miért hívogat téged ez a félkegyelmű? - támadott le rögtön Rob, amint kiléptem a fürdőből még egy szál törölközőben.

Elmondtam neki, miért.

- Elmondhattad volna - durcáskodott.

- Pont ezt akartam elkerülni. Hogy miatta veszekedjünk.

- Én lezuhanyzok, addig hívd vissza - mondta Rob, majd elment mellettem egyenest a fürdőbe.

Tudtam, hogy ez lesz. És még csak el sem kezdtünk forgatni. Mi lesz majd akkor, ha már most ennyire kiakad, ha csak meghallja Mike nevét? - kérdeztem magamtól, de egyelőre inkább nem akartam belegondolni.

Pedig hamarosan ideje lesz, hisz néhány nap és mindketten forgatunk.

Míg Rob zuhanyzott, felhívtam Mike-ot, mit akart.

Azt hittem, esetleg a forgatások miatt hívott, de csak a hogylétem felől akart érdeklődi, és hogy meghívhat-e ma vagy holnap vacsorázni.

Rögtön ki kellett ábrándítsam, hogy nem fog menni, mert nem vagyok LA-ben.

Másrészt viszont, igaz kissé visszafogottan, de tudtára adtam ismét, hogy foglalt a szívem, és Rob nem nézné jó szemmel. Úgy tűnt feladta, legalábbis egy időre, így megbeszéltük, hogy a forgatáson találkozunk, majd elköszöntünk.

Rob épp ekkor lépett vissza a szobába, egy szál boxerben, míg én még mindig egy törölközőben ültem az ágyon.

Látta a telefont a kezemben, és tudta, hogy beszéltem vele, de nem kérdezett semmit. A szekrényéhez lépett, és ruhát keresgélt magának.

- Csak a forgatásokról beszéltünk, és meghívott volna vacsorázni - mondtam el neki.

- Mikor fogja már fel, hogy nem vagy szabad? - fújtatott rögtön.

- Ezt is elmondtam neki, és remélem, felfogta, mert ő nem érdekel - mondtam, remélve, hogy ezzel megnyugtatom őt.

Nem tudom miért hiszi még mindig, hogy ő vagy akárki más miatt képes lennék elhagyni őt. Ezt a magamban feltett kérdést tőle is megkérdeztem.

- Csak félek, hogy találsz valaki jobbat nálam, vagy valaki közénk áll - mondta nekem még mindig háttal, a ruhái közt turkálva.

- Már ezerszer megbeszéltük ezt. Ilyenekre ne gondolj, csak téged szeretlek, örökké - mondtam, majd bizonyítani is kívántam szerelmem és vágyaim iránta.

Mögé lépve hátulról karoltam át testét és szorosan hozzá bújtam, majd csókot leheltem a nyakára, amitől borzongás futott végig rajta.

Szembe fordult velem és a szemembe nézett.

- Ne haragudj a hülyeségeimért - kérte.

- Szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Én is téged - mondta, majd szerelmesen megcsókolt, miközben testünk szorosan préselődött össze.

Legközelebb csak annyit éreztem, hogy csókunk közben szerelmem kezei a derekamról a törölközőm felé araszoltak, majd egy rántással letépve rólam és ajkai a nyakamra tévedtek.

Én sem haboztam, megszabadítottam a boxerétől, és hiába vártak már ránk, így ismét egymáséi lettünk és csodás perceket, sőt órákat töltöttünk egymás szeretésével és kényeztetésével.

Miután az egymással töltött csodás órák után nagy nehezen elengedtük egymást, lementünk a nappaliba, ahol a többiek türelmetlenül vártak ránk.

- Na végre, nézzétek milyen kielégült képet vágnak - szólalt meg Kellan.

- Legalább nekik összejött az élet - mondtam Tom.

- Ne aggódj cimbora, ha meglátogatsz minket LA-ben neked is találunk majd egy klassz csajt - nyugtatta őt meg Kellan, mire egyből nagyobb lett a mosolya.

- Remélem úgy lesz - pacsiztak össze Kellanal.

- Induljunk inkább - szólalt meg Lizzy, de Nickék még sehol sem voltak.

- Bocs, itt is vagyunk - mondta Nick mikor az ajtóban összefutottunk.

- Na, ti is huncutkodtatok? - jött a kérdés Kellantól.

- Miért még ki? - kérdezte Nikki ezzel elárulva magukat, bár elég volt látni a mosolyukat az arcukon, és összekulcsolt kezeiket.

Amint feltette a kérdést Nikki, mindenki ránk nézett.

- Menjünk - ajánlotta Lizzy, majd mind együtt Nick, Nikki, Peter, Elizabeth, Ashely, Kellan, Jacks, Vic, Lizzy és Tommal együtt a mi kis csapatunk a klub felé vette az irányt, ekkor még nem is sejtve, hogy a holnapi utolsó londoni napunk milyen csodás meglepetéseket tartogat számomra.




Tessék komizni :)