31.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog. Most még nem annyira izgi, de higgyétek el az lesz :XD. Köszi akik komiztak az előzőhöz, remélem ide is minnél többet kapok. A bétázásért ismét hatalmas cuppanós drága Szilemnek (L). Jó olvasgatást. Pusszantás.

31.fejezet


/Rob/

Amint megérkeztünk Krissel, nem is kicsit lettem ideges.

Főleg, hogy hamarosan megismeri Mike-ot. És mi tagadás féltem.

Kristenben tökéletesen megbízom, csak Mike-ban nem. És van egy olyan érzésem, hogy rögtön be fog próbálkozni nála, főleg, ha megtudja, hogy Kristen velem van.

Bár Kris biztosított, hogy nincs mi miatt aggódnom, de még mindig nem dob fel a tudat, hogy heteken keresztül Mike közelében lesz.

Igaz kissé megnyugtat, hogy amikor csak tudom, elkísérhetem, és Liziék is mondták, hogy beszéltek már róla Krissel, hogy néha szívesen elkísérik őt a forgatásra.

Mi tagadás, ez megnyugtatott.

Én kissé lemaradtam odakint egy ismerőssel beszélgetni, és mire visszamentem, rögtön elfogott a félelem.

Kristen ugyanis éppen Mike-kal beszélgetett, akinek szinte csorgott a nyála, ahogy szerelmemet bámulta.

Na, de ebből nem eszel - gondoltam magamban, és odamentem hozzájuk.

Kristen pont háttal állt nekem, és hallottam Mike kérdését, mikor arról faggatta Kristent, van-e valakije.

Épp ekkor vett észre engem.

- Szia - köszöntem neki, kissé talán kimérten, de végül is megérdemli.

- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőlem Mike.

- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondtam neki.

- Ó, és ki a szerencsés?

- Én vagyok - felelte mosolyogva Kristen Mike-nak és boldog mosollyal az arcán bújt a karjaimba.

Bejött a tippem. Amint megtudta Mike, hogy Kristen velem van, máris lefagyott az az idióta vigyor a képéről.

- Kristen a párod?

- Igen - feleltem neki, és egy csókot leheltem szerelmem nyakára.

- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike.

- De még mennyire - felelte most én egy kissé talán önelégült mosollyal.

- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott Kristen arcára köszönésképp.

Most is csak az az egy szerencséje volt, hogy lelépett, különben kitekerem a nyakát.

- Nyugodj meg, szívem - fordult hozzám Kristen és megcsókolt.

Ő az, aki a puszta közelségével képes megnyugtatni. Boldogan csókoltam vissza, miközben a nyakam köré kulcsolta karjait, így öleltük tovább egymást.

Szerelmem körbepillantott a helyiségben, és nem csak én, hanem ő is észrevette, hogy szinte mindenki - remélem Mike is - minket tüntetett ki a figyelmével.

Ennek legbelül örültem, és valami hasonlót láttam Kristen arcán is.

Azt akartam, hogy mindenki, az egész világ tudja meg, hogy ez a csodás nő a szerelmem, és hogy ő hozzám tartozik, én pedig hozzá.

- Egész este téged bámult – mondtam, amint elindultunk.

- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.

- Nincs mit. Szeretlek - mondtam.

- Én is téged - jött a válasz.

Az utolsó forgatási hét hihetetlen gyorsasággal telt el, nekem és Kristennek, aki szintén hamarosan elkezd forgatni.

Addig viszont egy kis időre haza repülünk. Sőt Kellanék is velünk jönnek.

Az út kissé hosszú volt, bár szerelmem végig a karjaimba bújva töltötte az utat, aminél többet nem is kívánhatnék.

Leszállva a Londoni reptéren megpillantottuk Kris szüleit. Mivel én még elviszem a szállodába Kellanékat, szóltam anyuéknak, hogy ne jöjjenek ki, majd otthon találkozunk.

Kristen rögtön a szüleihez szaladt, akik boldogan ölelték magukhoz lányukat, majd engem is.

Jules rögtön faggatni kezdett minket, de Kris türelemre intette, legalább míg hazaérnek.

Így akármennyire nem akartam, egy kis időre el kellett szakadjak szerelmemtől, de csak estig, amikor is átjön hozzánk.

Egy kissé hosszúra nyúlt csók után elköszöntem tőle és a szüleitől, ők elmentek, én pedig a szállodába vittem a srácokat.

Akikkel megbeszéltük, hogy ők is pihennek egy kicsit, és este átjönnek hozzánk és Kellan szavaival élve csapunk egy kis bulit.

Mielőtt azonban haza mentem volna beugrottam Tomhoz, aki szintén alig várta, hogy hazaérjünk.

- Végre itthon, már halálra untam magam mióta elmentetek, és király, hogy Kellanék is jöttek, jó kis bulikat csapunk majd.

- Titeket össze kellene kötni, ő is pont ez mondta.

- És mesélj, milyen az élet Krissel? Hallom, egy házat és kocsit is kapott tőled.

- Minden tökéletes. Egy-két dolgot leszámítva.

- Na mesélj.

Elmeséltem neki mindent. Többek között, Kris filmjéről, Mike-ról. Na és persze, nem is ő lenne, ha egy két szaftos részre nem lett volna kíváncsi. Ő is olyan, mint Kellan.

- Hát akkor nem unatkoztatok. De jó ilyen boldognak látni téged, és gondolom Kris ilyen.

- Nekem mondod? Azzal a nővel élek, akit mindennél jobban imádok, többet nem is kívánhatnék - mondtam.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd mivel gondoltam, anyáék már be vannak sózva, mikor érek haza, így estig elköszöntem Tomtól és hazafelé indultam.

Kristen elmesélte, miről beszélgettek Nikkivel a múltkor, így Nicket illetően végképp megnyugodtam. Sőt örülnék neki, ha összejönne nekik a dolog. Nikki nagyon szép és fantasztikus nő, és Nick is megérdemli, hogy boldog legyen, azok után, amit értünk tett Krissel.

Amint hazaértem, először nem is anya, hanem a csajok vetették magukat a nyakamba. Majd jött anya és apa.

Igaz, csak egy két hónapja mentünk el, mégis annyira hiányoztak. Beljebb mentünk egészen a nappaliig, ahol nekem is - akárcsak gondolom Krisnek -, minden el kellett meséljek.

- Annyira örülök, hogy ilyen boldogok vagytok - ölelt meg anya. - És Kristen jön ma?

- Igen, csak ő is a szüleivel van, de este átjön.

- Már alig várjuk - szólaltak meg Lizzyék.

- És a srácok is átjönnek? - érdeklődött Vic gondolom egy kis hátsó szándékkal, mivel ha jól sejtem, nem Kellanra kíváncsi.

- Igen este ők is átjönnek. Jackson már teljesen be van sózva - válaszoltam Vicnek, mire boldog mosoly ült ki az arcára.

Nem sokkal később pedig hazaért Nick, akivel szintén megöleltük egymás. Emiatt is boldog lehettem, hisz azok után, ami történt, hála az égnek ugyanolyan jó a kapcsolatunk.

Ő viszont a legnagyobb meglepetésemre, rögtön Nikkiről érdeklődött, de megnyugtattam, akárcsak Vicet, hogy este ő is jön.

Talán mégis összejön nekik a dolog - gondoltam magamban, és alig vártam az estét, többek között amiatt, hogy láthassam Kristent.

Na és persze elmeséltem Kris új filmjét is, amin rendesen meglepődtek, de nagyon várják, hogy gratulálhassanak Kristennek.

Lizzy és Vic alig várják, hogy vásárolni cipelhessék Kristent, és persze Ashleyéket, ahová azt tervezik, nekünk pasiknak is menni kell.

De akármennyire is nem akarok elválni egy kis időre sem Kristől, az utolsó előtti itt töltött napunkra még valamikor meg kell szervezzem a neki szánt meglepetésem…



/Nick/

Ma hazajönnek. Az elmúlt hetekben mióta elmentek, talán csak az elején hiányzott Kristen, vagy furcsa volt, hogy nincs mellettem, hisz több mint egy évig voltunk együtt.

De már jó ideje nem szerelem az, ami köztünk volt, inkább mondanám barátságnak. Csak annyit szeretnék, hogy boldog legyen.

És ahogy hallom, Rob mellett az, és csak ez számít.

Ami engem illet, néhány napja felhívott Nikki.

Elmesélte, hogy beszélt rólunk Krissel, hogy higgadtan meg tudtak beszélni mindent. Ez kissé megnyugtatott.

Bár nagyon szép perceket töltöttem vele, de ahhoz keveset, hogy bármit is kialakuljon köztünk. És ez a nagy távolság köztünk nem sokat dob a helyzetünkön.

De most már, hogy nem kell titkolózunk, és ismét itt töltenek egy kis időt, talán mégis lesz valami a dologból.

Ő egy gyönyörű és csodás nő, akibe akármelyik férfi bele tudna szeretni. Talán én is. Már most is nagyon vonzódom hozzá, és úgy vélem, ez kölcsönös, így talán, ha együtt töltjük ezt az időt, amíg itt vannak, lenne esélyünk jobban megismerni egymást.

Bár a távolság köztünk még mindig akadály. De ki tudja, ha hasonlóként alakulna a kapcsolatunk, olyan erős lenne, mint Robé és Krisené, talán én is képes lennék, hogy mindent itt hagyjak és vele menjek.

De ez egyelőre még a jövő zenéje…



/Kristen/

A délután anyuékkal gyorsan eltelt. Cameronnal és apuval beszélgettem egy kicsit, de többnyire anyuval voltam, akinek muszáj volt mindent elmesélni.

Teljesen le volt nyűgözve, mikor képeket mutattam neki a házunkról, a kocsimról. A főleg a hírtől, miszerint egy igazi filmben fogok szerepelni.

Le sem lehet lőni, mióta megtudta, és alig várja, hogy valamikor majd ő is meglátogathasson minket.

Nagyon hiányoztak már, bár az is igaz, lehet, kissé önzőnek tűnök, de a legfontosabb, hogy Rob mellettem van, és az már nem számít, hogy hol.

De a lényeg, hogy most itthon vagyunk, a családunkkal, a barátainkkal.

Este anyuékkal vacsoráztam, szóltam is Robnak, majd utána átöltöztem, és indulni készültem hozzájuk.

- Egyik este, ha gondoljátok itt is vacsorázhatnánk, akár a barátaitokkal is, szívesen megismernénk őket - mondta anya mielőtt indultam volna.

- Ez jól hangzik, szerintem Robéknak is tetszeni fog az ötlet - mondtam, és megígértem, hogy megbeszélem velük.

Felvettem a kabátom és elindultam Robékhoz. Bár ez is furcsa volt, hisz LA-ben annyira más az időjárás, mint itt, és már ahhoz szoktam hozzá.

- Annyira hiányoztál - ölelt magához rögtön Rob, amint odaértem.

Még egy csókra sem volt időnk, mivel a lányok rögtön a nyakamba ugrottak. Majd Claire és Richard. Utána pedig Tom, aki már szintén itt volt Kellanékkel együtt, és végül Nick, akivel szintén megöleltük egymás.

Jó volt őt is újra látni, akárcsak a többieket. Nem tudom mire számítottam, mi lesz, ha újra találkozunk, de örömmel láttam, hogy ő is boldognak tűnik.

Amikor beljebb mentünk a nappaliba, rájöttem a boldogságának az okára, mikor megláttam, hogy szorosan Nikki mellé ül le, akinek az arcáról szintén levakarhatatlan a mosoly.

Szerelmem karjaiba fészkeltem magam, akitől végre megkaptam a reggel óta áhított csókomat.

Rob már mindent elmesélt nekik, így ezt megúsztam, de persze a lányokhoz híven, ők már Ashleyékkel előre terveztek egy közös csajos-pasis vásárlást.

Na és persze gratuláltak az első, hamarosan készülő filmemhez. És ő is látták a képeket, többek között a házunkról, amitől ők is ki voltak nyúlva.

Jó volt végignézni mindenkin, hogy milyen boldogok.

Csak remélni tudtam, hogy jó irányba alakul Nikki és Nick kapcsolata, valamint - ha jól láttam - Vic is igencsak boldognak tűnt Jacksonnal.

Peter és Lizi a múltkori látogatásuknál nem voltak itt Kellanékkal, így ők csak most ismerték meg Rob szüleit, az igaziakat, hisz ők a filmbeli szülei Robnak.

Lizi és Claire hamar megtalálták a közös hangot.

- Mit szólnátok, ha lenéznénk a klubba? - vetette fel az ötletet Tom.

- Ez király ötlet, tesó - pacsiztak össze Kellannel.

Persze, ők akár testvérek is lehetnének. Hogy mi lesz, haza ezek összekerülnek?

- Van kedved szívem?

- Persze felőlem mehetünk - mondtam.

- Peterék még úgysem voltak itt – szólt közbe Nikki.

- Akkor hajrá! - mondta Tom.

- Menjetek csak, gyerekek - mondta Claire, de előtte megemlítettem neki anya közös vacsoraötletét.

- Remekül hangzik. Beszélek majd Julesal és ketten összehozzuk - mondta Claire, aki imád ilyen kis - vagy éppen nagy - családi összejöveteleket szervezni.

Magunkra kaptuk a kabátjainkat, és mivel nincs messze a klub, mindenki fogta a párját és elindultunk.

Robbal kézen fogva, szorosan összebújva sétálunk, néha-néha egy-egy csókot váltva.

- Boldog vagy itthon? - kérdezte.

- Igen. De a másik otthonunkban is boldog vagyok. A lényeg, hogy te velem legyél - válaszoltam.

- Ezzel én is hasonlóképp vagyok - mondta, majd mivel hátul mentünk, megállított szorosan a karjaiba zárt, és szenvedélyesen megcsókolt.

Nyelveink érzéki táncba kezdtek, miközben karjaim szorosan a nyaka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz.

- Szeretlek - mondtuk egymásnak, miután elszakadtunk a másik ajkaitól mondhatni kissé sokára.

Vallomásunk után, Rob még mindig a karjaiban tartott, és édes csókjait a nyakamra lehelte, felébresztve a vágyat iránta.

- Szívem, ha nem akarod, hogy most a nyílt utcán essünk egymásnak, bármennyire is jó most így, abbahagyod - figyelmeztettem.

- Annyira kívánlak - mondta.

- Én is téged, de ki kell bírjuk, míg hazaérünk.

- Oké - mondta lemondóan, de én biztatóan megcsókoltam.

- Jobb, ha megyünk, a többiek jól lehagytak bennünket - mondtam, majd ismét kézen fogva indultunk a klub felé, és még nem is sejtettük, hogy ma lesz még egy talán számomra kellemetlen látogatónk.





Tessék komizni :)