32.fejezet

Sziasztok! Először is bocsi, hogy ilyen sokára jött a friss, de mint kiírtam tegnap nem voltam itthon. És ezúton is köszönöm Szilnek és a csajoknak a tegnapi napot szuper volt (L). És persze szintén szívemnek a gyors javítást (LLL). Nektek a komikat az előzőhöz, remélem ide is jön pár :). Jó olvasást, pusszantás.

32.fejezet


/Kristen/



Fantasztikus volt újra Londonban lenni. Bár nem tudnám megmondani, a Robbal Los Angelesben töltött csodás hetek után, hogy ott vagy itthon jobb-e.

Itthon is nagyon jó, egyrészt mert ugye itt él mindkettőnk családja, de hiába töltöttem még csak igen kevés időt szerelmemmel az Angyalok városában, mégis nagyon a szívemhez nőtt, és kissé hiányzik.

Bár a lényeg csak egy, hogy akárhol is vagyok Rob mellettem legyen.

Legyen az itt Londonban vagy éppen LA-ben.

És mindketten ki akartuk használni ezt a kis időt, amit itthon töltünk, mielőtt munkába állunk. Ami még mindig hihetetlen számomra. Sokat töprengtem azon, mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy mindenem megvan, amire valaha vágytam.

Csodás családom, egy férfi, akit egyszerűen imádok, és aki viszontszeret, csodás otthon Los Angelesben, fantasztikus barátok, és egy készülőben levő film, amiben szerepelni fogok. Minden álmom valóra vált.

Néha kissé meg is ijedek ettől. Riasztóan boldog vagyok, és szinte félek, mikor jön valaki vagy valami, ami véget vet a boldogságunknak. Bár erre még csak gondolni sem akartam, és csak remélni tudom, hogy ez örökké fog tartani.

Töprengésemből Nick szakított ki, aki a mellettem ülő Nikkit hívta el táncolni, aki boldog mosollyal az arcán fogta meg Nick kezét, és elindultak a táncparkett felé.

- Nem zavar? - súgta oda nekem Rob.

- Nem. Ellenkezőleg. Annyira örülök nekik, és csak remélem, hogy ők is, ha összejönnek, olyan boldogok lesznek, mint mi - mondtam mire a Rob szemében tükröződő félelem eltűnt.

Ha nem is mondja ki, ilyenkor, ha felmerül Nick neve, vagy így hogy itt vagyunk, néha érzem rajta a félelmet. Talán amiatt, hogy még mindig érzek valamit iránta.

Bár tudhatná már, hogy nekem csak ő számít, ő az, akit az életemnél jobban szeretek. Ezért is éreztem, hogy muszáj megnyugtatnom emiatt, hogy ne agyaljon hülyeségeken.

- Mindig is szeretni fogom, de csak, mint egy barátot. Köztünk már nagyon régóta nem szerelem volt, azt csak egy valaki iránt érezem és fogom érezni örökké. És az Te vagy. Mindennél jobban szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve, ahol immár a félelem helyét a boldogság és a mérhetetlen szerelem váltotta fel.

- Ne haragudj a hülyeségem miatt, csak ilyenkor félek, hogy elveszítelek.

- Ilyenekre ne gondolj - mondtam és meg nem várva a válaszát megcsókoltam.

Ebben a csókban benne volt minden, amit egymás iránt érzünk. A szerelmünk, vágyaink, féltés és még sok minden.

- Szeretlek, nagyon - mondta miután ajkaink elszakadtak egymástól.

Időközben annyira elmerültünk a beszélgetésben és a csókolózásban, hogy nagyon fel sem tűnt, hogy már csak mi ülünk azt asztalnál. Vagyis ültünk.

- Látom, Kris eloszlatta a félelmeid - jött oda hozzánk Lizzy.

- Igen - felelte boldog mosollyal Rob és a karjaiba vont.

A társaság nagy része egy idő után megunta a táncot, így alkohol utánpótlásért indult. Mi pedig Lizzyvel és Vickel a mosdóba.

Visszafelé igyekeztünk, mikor szememmel Robot kutattam. És megtaláltam, nem is akárkivel.

A lányok és én is döbbenten, tátott szájjal a pultnál csókolózó Ninát és Robot.

Egy pillantás vetettem az asztalunk felé, de mindenki a másikkal volt elfoglalva. Nekem pedig mintha kést döftek volna a szívembe, amint ismét Robékra néztem.

Néhány perccel ezelőtt még nekem vallott szerelmet, engem csókolt, most pedig épp, hogy egy picit magára hagyom, Nina karjaiban köt ki. Ekkor akaratlanul is eszembe jutott, mikor még a kapcsolatunk elején szintén ez a nőcske miatt volt egy vitánk vele. Akkor, pont miután velem volt együtt, utána rögtön Ninával bújt ágyba.

Elnézve őket és visszaemlékezve, a sírás kerített hatalmába.

Rob elszakította magát Nina ajkaitól, majd tekintetünk egymásba fúródott.

Elléptem Lizzyék mellől, és az asztalunkhoz siettem a táskámért.

- Mi a baj? - kérdezte Ashley mikor meglátta az arckifejezésem.

- Ti nem láttátok? - kérdezte tőlük Vic.

- Kicsim, meg tudom magyarázni - ért oda hozzánk Rob, és megfogta a karom.

- Eressz el - téptem ki magam a kezei közül, mire akik nem látták nem értették, miről van szó.

- Kristen, kérlek, nem úgy van, ahogy gondolod! - jött a szokásos szöveggel, amit ilyenkor a pasik vetnek be.

- Persze, de tudod mit? Nem érdekel. Menj és csókolgasd tovább őt, vagy akár vidd magaddal őt vissza Los Angelesbe - vágtam kegyetlenül a képébe, de nem tehettem róla. Annyira dühös voltam rá a látottak miatt.

Semmi más nem akartam, csak elmenni innen.

- Kit csókolgattál? - kérdezte most cseppet sem humorosan Tom.

Erre meg sem akartam várni a választ, csak el akartam menni innen.

- Hazakísérünk - álltak fel a csajok rögtön. Ashley, Lizi, Nikki, Vic és Rob tesója Lizzy is.

Rob megpróbált utálnunk jönni, de ahogy hallottam, Vic elég rendesen beolvasott neki, és a fiúkkal a klubban maradt.

Haza nem akartam menni, de hozzájuk sem nagyon akartam menni ezek után. De végül a lányok meggyőztek, hogy menjünk hozzájuk, és majd alszok Lizzyék szobájában.

Bárhol, csak most őt ne kelljen látnom.

Bár lehet, hogy meg kellett volna hallgassam. Ha egyáltalán van ésszerű magyarázat erre. Nem akarok félreértések és ilyenek miatt összeveszni vele, de akkor, látva őket, képtelen voltam józanul gondolkodni.

De lehet, hogy tényleg Nina mászott rá? Róla el tudom képzelni, amennyire odavan Robért. De azért Rob sem nagyon ellenkezett és ezt fájt a legjobban.

- Ha akarod, beszélek vele, hogy mi a fene volt ez - ajánlotta Vic, miután elmeséltek a történteket nagyjából Ashelyéknek.

- Nem védeni akarom, de hallgasd meg. Egy ilyen nőcske miatt ne vesszetek össze - mondta Elizabeth.

- Nemtudom...

Lizzy adott egy kényelmesebb ruhát, amit felvettem, majd lementek a nappaliba és magamra hagytak egy kicsit. Befeküdtem Lizzy ágyába és csak gondolkoztam.

Remélni tudtam csak, hogy igazuk van, és hogy Nina mászott rá ismét Robra. De akkor is rosszul esett. Ha akarta volna, ellökhette volna magától rögtön, de nem tette.

Nem tudom meddig feküdtem, mikor eldöntöttem, kap egy esélyt, hogy megmagyarázza a dolgokat.

A lépcsőn mentem le, mikor hangokat hallottam a nappaliból. A srácok voltak ott mind, és persze a klubban történtek volt a téma.

- Én nem élem túl, ha egy ilyen hülyeség miatt elveszítem - hallottam meg a számomra legédesebb hangot és rögtön fülelni kezdtem.

- Nina miatt ne aggódj, csak lássunk meg még egyszer, a csinos pofikája fogja bánni - mondta harciasan Lizzy, majd mintha tudnák, hogy ott állok, amit persze nem tudhattak. Vic nagyjából összefoglalta a történteket.

- Nem akarom miatta elveszíteni Krist. Ő a mindenem - mondta szerelmem, mire sajgó szívem egyre hevesebb lüktetett a mellkasomban.

Ezek után előléptem a lépcső mellől és minden tekintet rám szegeződött, de én csak egyet láttam meg. Az Övét...




/Rob/


Mióta Kristen elment a lányokkal, csak átkozni tudtam a percet, amikor megismertem Ninát.

Akárhányszor megjelenik, összeveszünk Krissel.

Eszem ágában sem volt megcsókolni.

Épp az italokat kértem, mikor ő hirtelen a hátam mögé lépett, és hátulról átölelt. De először nem is tudtam, hogy ő az. Azt hittem Kristen az.

De Nina hirtelen szó szerint letámadott, és csak arra kaptam észbe, hogy egy nő csókol. Majd nem sokkal később közben jöttem rá, hogy nem Az a Nő csókol akinek kellene.

Ekkor löktem el magamtól és szembesültem a ténnyel, hogy Kristen helyett Ninát csókoltam. És a legrosszabb az egészben, hogy szerelmem ezt szinte páholyból nézte végig.

Döbbenetet és fájdalmat láttam csak a szemében, és a legszívesebben a pokolba küldtem volna Ninát. Amit miután a lányok elvitték Krist, legnagyobb döbbenetemre Nick tette meg helyettem.

Nina azzal próbált védekezni, hogy nem tudta, hogy ő és én együtt vagyunk. Ebben van valami, mert senkitől sem tudhatta. Mivel nem sokkal azután, hogy elmentem, és egy hónapig szenvedtük Krissel egymás hiányától, ő is elutazott és csak nemrég jött vissza Londonba.

Így aztán ránézésre is meglepte a hír, hogy Nick volt menyasszonya most az én párom.

Mindezt rezzenés nélkül vágta a képébe Nick, majd Nina elviharzott. Amit most nem is bántam, mert Krissel nem először veszünk össze miatta.

- Hát, ezt aztán jól kifogtad haver - szólalt meg Kellan.

- Meg sem akar hallgatni. Nem akarom elveszíteni - temettem a kezembe az arcom, majd valami erősebb pia után nyúltam.

- Ezzel nem oldasz meg semmit. Kicsit lehiggad és beszélj vele - mondta Nick.

Rendeztük a számlát, majd a katasztrofális este után, ami olyan szépnek indult mind elindultunk hozzánk. Igaz elég késő volt már, de a srácok is jönni akartak.

A nappaliban beszélgettünk, mikor hirtelen megjelent az ajtóban szerelmem.

Nem tudom mióta állhatott is, lehet, hogy mindent hallott.

- Én sem akarlak elveszíteni, csak nagyon fájt látni, hogy... - itt elakadt, és egy könnycsepp gördült le az arcán.

Néhány lépéssel előtte termettem és szorosan magamhoz öleltem. És már az, hogy nem lökött el magától, hanem szorosan bújt a karjaimba, hihetetlen boldogsággal töltött el.

- Ne haragudj. Én nem akartam, ő támadott le és...

- Tudom.

- Sajnálom. Annyira szeretlek, bocsáss meg - kértem.

- Én is szeretlek. De nem ajánlom, hogy még egyszer a közeledbe merészkedjen az a nő, mert megbánja - mondta a még általam nem ismert, harcias Kristen.

- Mi segítünk - álltam a lányok Kris mellé, akinek az eddig szomorúságot tükröző szemei végre mosolyogtak.

Ajkaival felém hajol és megcsókoltam. Karjait a nyakam köré fonta, míg én az enyémeket a dereka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz, miközben nyelveink szenvedélyes táncot jártak.

- Mi örülünk nektek, csak ha egymásnak akartok esni, legalább menjetek fel - szólalt meg Tom.

- Igaz, ha jól hallottam, egy kis veszekedés után csak még jobb a szex - tette hozzá Kellan, mire mindenki mosolyogni kezdett.

Mi nem is foglalkoztunk velük, csak gyorsan elköszöntünk tőlük, és a szobám felé vettük az irányt.

A szobámba lépve rögtön körbepillantottunk, és Kris arcát elnézve ő is ugyanarra gondolhatott, mint én. Annyi szép pillanatot töltöttünk itt együtt. De most már annyi különbséggel, hogy senki előtt sem kell titkolni a szerelmünket.

A következő pillanatban villámsebességgel szabadultunk meg a ruháinktól, és merültünk el egymás kényeztetésében, aminek az éjszakát szenteltük.

Az éjszaka átélt gyönyörök után szerelmemmel a karjaimban nyomott el az álom.

Reggel ő még édesen aludt, csak egy takaró fedte testünket. Meztelen teste szorosan hozzám tapadt. Nem akartam felébreszteni, de vágyaimnak nem tudtam ellenállni.

Kezeim óvatosan cirógatták tökéletes testét a takaró alatt. Elérve melleihez mellbimbói rögtön megkeményedtek az érintésemre, és simogatásomra egyre többször hallottam felsóhajtani szerelmem.

Kezeim melleiről egyre lejjebb tévedtek. Szerelmem széjjelebb tárta lábait, hogy ujjaimmal hozzáférhessek nőiességéhez. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ébren van és megcsókoltam.

Rögtön ajkaim után kapott, és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy szinte úgy éreztem felgyulladok, ha nem tehetem rögtön a magamévá.

Csókunkat egy percre sem szakítva meg gyötörtem őt ujjaimmal, mire egyre többször nyögött be a csókunkba. Miközben kezei életre kelve kutatták fájóan vágyódó szervemet.

Ahogy megmarkolta férfiasságom, hangos morgás szakadt fel belőlem. Simogatásaival hamarosan az őrület határára sodort, miközben ujjaim játékának hála, Kristen testének remegése adta tudtomra, hogy elért a gyönyör kapujáig.

A következő pillanatba fölém kerekedett, lábait átvetve rajtam ült rám, és tüntette el magában férfiasságom. Egyszerre nyögtünk fel a ránk törő csodától, amit testünk egyesülése okozott.

Először kínzóan lassan mozgott rajtam, majd csípőjét fogva segítettem a gyorsabb mozgásban, amit az arcán tükröződő gyönyöröktől sejtettem, hogy neki sincs ellenére.

Kissé feljebb csúsztam az ágyon, még mindig rajtam ülő szerelmemmel, hogy felülve számba vehessem csodás melleit. Nyelvem kényeztetésnek hála, még több nyögés hagyta el a száját, amint csókjainkkal igyekeztünk elnyomni.

Néhány őrjítő csípőmozdulatának hála, egyszerre léptünk át a paradicsomba, amit egy forró csókkal köszöntöttük.

Szerelmem leszállt rólam, majd verítéktől nedves testét mellkasomra vontam, hogy kissé megnyugodjunk.

- Remélem, nem voltunk hangosak - mondta kissé elpirulva.

- Ne aggódj, szívem, mindenki tudja, hogy ez normális egy pár életében.

- De akkor is, kissé kényelmetlen lenne anyukádék miatt - mondta és egy csókkal megnyugtattam.

Egy kis ideig még élveztük egymás közelségét, majd legnagyobb bánatomra egy kicsit el kellett engedjem Krist.

Végül is, ennyit csak kibírok nélküle. És én is, ahogy ő is, akartunk egy kis időt tölteni a családunkkal, amíg itthon vagyunk.

De mielőtt szerelmem elment, Lizzyék körbeöleltek minket, mondván örülnek, hogy végül minden rendben. A délutáni programot is megszervezték már, ami sajnos egy közös vásárlás lesz a csajokkal. De ha Kristen velem van, még az is jöhet.

Este viszont anya csinált programot, vagyis Jules, ugyanis ma közös vacsora lesz Kristenéknél. Addig is viszont, míg nélkülöznöm kellett életem értelmét, össze akartam szedni a srácokat, és egy kis segítséget kérni összehozni a meglepetésemhez Kristennek...




Tessék komizni :)