36.fejezet

Sziasztok! Először is ezer bocsánat a sok késésért. Lehet, hogy lesz még ilyen a munkám miatt, de igyekszek majd mindig hozni a frisst. Annyi változás lesz, hogy ezentúl nem lesz kiírva mikor pontosan. Ha tudom hozom, max annyi, hogy ha már kész és elküldtem Szilemnek bétázni akkor kiírom, hogy hamarosan lesz. Pusszantás szívemnek (LL). Nektek pedig jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.





36.fejezet



/Kristen/



Nem léptem be teljesen a helyiségbe, de innen is pont elég volt látni azt, amit.

A rendező épp lefújta a jelenetet, amiben Robnak Emilie-vel kellett csókolózni. Ami eddig mondhatni rendben is van, hiszen a szerepük ezt kívánta.

De ami kiverte nálam a biztosítékot, hogy miután a rendező lefújta az adott jelenetet, a csók nem maradt annyiban. Emilie és Rob ugyanolyan intenzitással csókolták egymást tovább, és nem úgy néztek ki, mint akik abba akarták hagyni.

Nem tudtam, Robba is mi ütött, de ezt nem voltam hajlandó tovább nézni. Persze nem maradhattam észrevétlen, volt egy két ember, akik észrevettek, amint döbbenten figyeltem a jelenetet.

Fogtam magam és szinte futva menekültem a kocsimhoz. Épp, hogy beszálltam, egy elég érdekes hívást kaptam. Méghozzá Mike-tól.

Sejtettem, hogy nem hagyja annyiban, és hogy továbbra is a nyakamra fog járni. Most is vacsorázni hívott, amire normális esetben azonnal nemet mondok. De nem most.

Talán őrültségnek tűnik, hogy így akartam visszavágni Robnak, de végül igent mondtam a meghívásra.

Még volt egy kis idő amíg Rob hazaér, na persze, ha Emilie engedi neki, így gyorsan átöltöztem és magamra kaptam valami ruhát és ismét kocsiba pattantam.

Az étterembe érve Mike már vár rám. Őt is meglepte a döntésem, hogy igen mondtam a meghívására, de a miértekbe nem akartam beavatni.

Persze rögtön Rob felől érdeklődött, hogy mit fog ő ehhez szólni, de erre is kapott választ, persze nem az igazat.

Ahhoz képest, amire számítottam, kellemesen telt a vacsora. Sokat beszélgettünk, sok mindenről. A filmről persze, és a magánéletünk is szóbakerült. Akaratlanul Rob is, akire jelen pillanatban gondolni sem akartam.

Mike sokat kérdezett rólunk. Hogy hol, és hogyan ismertem meg, hogy boldog vagyok-e vele. Persze mindenre mosolyogva boldogan válaszoltam. Legalábbis kívülről ez látszott. Nem pedig a szomorúság, amit a délután látottak miatt éreztem. Még mindig nem értettem a történteket.

De hirtelen nem is akartam gondolni rá. Biztos vagyok benne, hogy Rob erre is talál valami magyarázatot. Ami jelen pillanatban nem érdekel. Maradjon és csókolgassa a kis Emilie-t. Ha már ennyire nem akarták elengedni egymást.

- Remélem, azért Rob nem tilt el tőlem, és legalább barátok lehetünk - mosolygott rám Mike.

- Csak barátok - válaszoltam.

- Én már azzal is megelégszem.

Sokat beszélgettünk Mike-kal, de persze amiatt, amit régen tett, egyrészt megvolt róla a véleményem. De az régen volt, és nem akartam ez miatt ítélkezni senki felett, így megbeszéltük, hogy barátok azért lehetünk. Na persze, rögtön szóba hozta Robot, és hogy ő mennyire nem fogja díjazni ezt.

- Arról nem ő dönthet, kikkel barátkozom, én sem szabom meg neki.

- Ennek örülök.

Mielőtt indultunk volna, csörögni kezdett a mobilom.

- Vedd fel nyugodtan, biztos ő az - mondta Mike.

Pont nem ő volt az, de kaptam már néhány üzenetet tőle, ugyanis délután óta nem válaszoltam a hívásaira.

- Szia - köszöntem Ashelynek, aki hívott.

- Merre vagy? Rob már agyonra aggódta magát érted.

- Délután forgatás közben nem úgy tűnt, mint aki rám gondol, miközben nem akarták elengedni egymás a nőcskéjével - vágtam rá dühösen.

- Tudja, hogy ott voltál, láttak téged, de miért nem vártad meg? Jobb lenne, ha megbeszélnétek. Amúgy merre vagy? - kérdezte Ash, de valamiért volt egy olyan sejtésem, hogy Rob is rá van tapadva a telefonra.

- Mike-kal vacsorázom - válaszoltam, mire valami dühös csapkodást hallottam a háttérben. - Ő is hallotta ugye?

- Szerinted? A nappalitok bánja. Gyere inkább haza.

- Majd igyekszek. Mi csak vacsorázunk, nem hiszem, hogy neki lenne joga dühösnek lenni.

Erre már Ashely sem nagyon tudott mit mondani. Minden esetre azt mondta, addig nálunk marad, és jobb lenne, ha igyekeznék, mert Rob nincs valami nyugodt hangulatban.

Ez jelen pillanatban nem nagyon tudott aggasztani. Lehet, hogy hülyeség miatt kaptam fel a vizet, de képtelen vagyok nem gondolni arra, amit láttam. Ahogy azt a nőt csókolgatta még azután is, miután már nem kellett volna. Én pedig ezzel a vacsorával semmi rosszat nem tettem.

- Összevesztetek, ugye? - kérdezte Mike, miután persze szinte mindent hallott. - Ne haragudj, de Rob egy idióta ha nem értékeli a kincset, amit a magáénak tudhat - mondta Mike, majd az asztalon levő kezemre tette a sajátját, amitől én rögtön elhúzódtam. - Sajnálom. Biztos haza akarsz menni? Meg kellene várnod, míg lehiggad.

- Előbb-utóbb beszélnem kell vele.

- Remélem, nem lesz a baj a vacsoránkból, és hogy megismételhetjük majd - mondta Mike.

- Meglátjuk - erőltettem magamra egy mosolyt.

A végére kissé elromlott vacsora után Mike a kocsimhoz kísért, és egy arcra puszi után elköszöntünk egymástól, majd hazafelé indultam.

Kissé talán gyerekes dolog volt ezzel visszavágni neki, de ha még mindig látom őket magam előtt, rettentő dühös leszek. Emiatt talán kissé félve is mentem haza.

Sejtettem, hogy ezeknek a forgatásoknak nem lesz jó vége. És be is következett, amiktől féltem. Hogy emiatt lesznek gondjaink. Nem is Mike miatt, mert bár igaz, ő is elég rámenős, de felfogta, hogy semmi nem lehet munka és maximum baráti viszonynál.

Ellenben Emilie-vel, aki pióca módjára tapad Robra, és minden alkalmat megragad, hogy közénk álljon. Ami a legrosszabb pedig, hogy Rob hagyja is ezt neki.

Hirtelen a délutáni csókjuk képe villant fel előttem. Rögtön el is hessegettem a képeket.

Amint hazaértem, Robot nem láttam, csak Ashely volt a nappaliban, aki néhány törött váza romjait próbálta eltüntetni, amiket nyilván Rob tett tönkre.

- Végre itt vagy.

- Hol van?

- Elküldtem zuhanyozni. De mi a fene történt?

- Nem mondott neked semmit? - kérdeztem.

- Nem. Egész este hívott, de nem tudott elérni, ekkor hívott fel. De sem én, sem a lányok nem,tudtunk, hol vagy. Sejtettük, hogy valamin összekaptatok, de Rob se nagyon mondott semmit.

Ekkor mondtam el nagyjából mindent Ashelynek.

- Csak ennyi? - kérdezett vissza.

- Ennyi? Ez nem elég? Majd felfalták egymást, még akkor is, mikor már vége volt a jelenetnek. Mi lesz, ha szexjelentet vesznek fel - mert az is lesz -, akkor majd a kamerák előtt fekteti le Emilie-t?

- Nem fogom lefektetni. Sem őt sem, sem senkit - válaszolta ekkor hirtelen egy hang a hátam mögül.

Megfordulva Rob tekintetével találtam szembe magam.

- Beszéljétek meg, és csak nyugodtan. Én megyek. Rob a fiúk üzenik, hogy holnap munka közben benéznek hozzád, Kris mi meg téged lesünk meg. Alig várjuk, hogy láthassunk dolgozni - mosolygott rám Ashley.

De persze sejtettem, hogy nem csak emiatt, hanem minket akarnak távol tartani a vitákat okozó filmpartnerektől.

- Köszi mindent. Holnap találkozunk - öleltem meg barátnőmet.

- Én is köszönöm. A srácoknak is, majd holnap találkozunk - köszönt el tőle Rob.

Kicsit féltem, hogy Ashely elment. Nem Robtól, hanem ettől a beszélgetéstől.

- Szóval vele voltál?

- Igen. De mi csak vacsoráztunk és beszélgettünk. Nem estünk egymásnak - vágtam vissza.

- Mi sem.

- Ugyan Rob, a saját szememmel láttam.

- Az elejét. Emilie folytatta a csókot, de ha vársz egy kicsit, láthattad volna, hogy ellöktem magamtól, és finoman melegebb éghajlatra küldtem ott, mindenki előtt.

- Nem számít, akkor is rosszul esett. Gondolom, te sem lennél odáig az örömtől, ha Mike karjában látnál.

- Tényleg nem. De én nem akartam. Emilie-nek is megmondtam világosan, hogy ne próbáljon még egyszer bepróbálkozni. Sajnálom - mondta lehajtott fejjel.

Így már azért minden más volt. Talán tényleg várhattam volna egy kicsit, de abban a helyzetben nem voltam rá képes. Sejtettem, hogy nehéz lesz más nővel látni őt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire - és ezt neki is kifejtettem.

- Tudom. De neked is tudnod kell, hogy rajtad kívül más nő nem érdekel. És nem akarom, hogy ilyenek miatt veszekedjünk - mondta szerelmem.

- Én sem. Én is sajnálom. Csak visszavágni akartam ezzel a Mike-os vacsorával - ismertem be.

- Hát sikerült. Már a tudattól megőrültem, hogy vele vagy, és féltem, hogy egy ilyen hülyeség miatt elveszítelek - mondta Rob.

- Soha nem tudnék más szeretni. És csak beszélgettünk - mondtam.

- Még egyszer sajnálom. Annyira szeretlek - mondta immár a szemeimbe nézve, továbbra is kissé messze tőlem.

- Én is szeretlek - ahogy ezt kimondtam, az általam imádott mosolya ült ki az arcára.

Nem habozott közelebb lépni felém, de kissé tétován állt meg előttem. Semmi másra sem vágytam ez a nap után, csak ismét vele lenni.

A karjaiba vetettem magam. Immár mindent tisztázva boldogan bújta szerelmem karjaiba, aki készségesen ölelt magához, miközben forró csókjaival a nyakam hintette be, miközben valamennyi csókja után egy-egy szeretlekkel ajándékozott meg.

Nemcsak a csókjai, a vallomásai is lángra gyújtották mind a szívemet, mind a testemet.

Szerelmem - mivel a zuhany alól jött ki, mikor megérkeztem - testét csak egy nadrág fedte előttem, miközben kusza tincseiből a víz végigcsöpögött tökéletes testén.

Rob a karjaiba kapott, majd meg nem szakítva egyre tüzesebb csókunkat, indult meg velem a zuhanyzó felé.




/Rob/


Miután megbizonyosodtam róla, hogy a félelmeim valósak, és hogy Kristen Mike-kal van, legszívesebben mindent összezúztam volna magam körül. Egy-két vázát a nappaliban sikerült is.

Délután miután nagy nehezen ellöktem magamtól az adott jelentet után Emilie-t, aki kissé jobban beleélte magát, mint kellett volna, szóltak, hogy itt volt Kris, és elég dühösen rohant el.

Ekkor világosodtam meg, hogy valószínű ő is mindent látott, és most a pokolba kíván engem.

Amint végeztem, kocsiba ültem és hazasiettem. Otthon persze sehol sem találtam, és telefonon sem tudtam elérni. Persze a lányok sem tudtak róla semmit, így még jobban aggódtam érte.

Ashley jött át később megnézni, hogy Kris előkerült-e már. Ekkor próbálta meg ő felhívni, mert sejtettem, hogy csak én vagyok az, akire nem kíváncsi. Igazam is lett. Neki rögtön felvette.

Végig Ash mellett voltam, akkor is, mikor rákérdezett, hogy hol van. Feszülten vártam szerelmem válaszát. Amint megérkezett, mérhetetlen félelem és düh fogott el. Mike-kal vacsorázik.

Rögtön mindenféle eszement képeket vetített le előttem a féltékeny elmém, amiket ki akartam zárni a fejemből, ezért valami ital után nyúltam.

Ashley amint letette a telefont, szó szerint tépte ki az a poharat a kezemből, és zavart el zuhanyozni, hogyha Kris hazaér higgadtan tudjuk megbeszélni a történteket.

Egy szerencsém volt csak, hogy amint szerelmem hazaért, sikerült mindent tisztázni. Viszont fájt hallani a szavait, hogy azt hiszi, képes lennék akár lefektetni is Emilie-t. De bármire képes voltam, hogy meggyőzzem és bebizonyítsam neki, ő az egyetlen nő, aki érdekel engem, és akivel együtt akarok lenni.

Karjaiba kaptam szerelmem, aki észveszejtő csókjaival viszonozta csókom, majd másodjára is a zuhanyzó felé vettem az irányt, immár karjaimban életem értelmével.

Pillanatok alatt szabadítottam meg szerelmem kívánatos testét a zavaró ruhadaraboktól, míg ő sem habozott levenni rólam a nadrágom, majd meztelen testünk szorosan tapadt egymáshoz, miközben a zuhany alá álltunk.

A langyos víz végigcsurgott testünkön, miközben nyelveink vadul ostromolták egymást.

Kezeim szerelmem derekáról formás melleire tévedtek, mire ő belenyögött a csókunkba, amint megérezte érintéseim.

Kristen puha ujjai a mellkasom térképezték fel, egyre lejjebb haladva, míg nem kettőnk közé nyúlva ragadta meg tettre kész vágyam.

Egyre hevesebb simogatásaival kergetett az őrületbe, majd hirtelen szakadt el ajkaimtól, hogy szájába vegyen. Kábán dőltem a falnak, miközben Kristen hol nyelvével, hol ujjaival izgatta férfiasságom.

Néha rám emelte szintén vágytól izzó tekintetét, miközben engem kényeztetett, majd mikor nem bírtam tovább, éreztem szájába lövellni élvezetem nedveit, ami az utolsó cseppig örömmel tüntetett el szájával.

Magamhoz rántottam őt egy vérforraló csókra, és csak hálát adtam a sorsnak, hogy egy ilyen nő van mellettem, és hogy végül mindent tisztáztunk.

Ő azonban ismét elvenni készült a maradék józan eszem is. De most rajtam volt a sor.

Most én voltam az, aki a zuhanyzó falán döntöttem, miközben készségesen tárta szét vágytól remegő lábait előttem, majd először ujjaimat tüntettem el nőiessége forróságában.

Ujjaim játékáért egyre több és hangosabb nyögést kaptam, amiket még a víz zubogó hangja sem nyomott el, és amiktől egyre jobban vágytam rá, hogy végre egyek lehessünk.

Ujjaim helyét egy idő után nyelvem váltotta fel, amivel édes nedveit csalogattam ki nőiessége tüzes barlangjából. Kristen hajamba markolva próbálta elviselni az édes gyötrésemet, majd éreztem megremegni őt, és szinte reszketve a gyönyörtől omlott bársonyos teste a karjaimba.

Kissé kapkodva a levegő után, de szinte kifulladásig csókoltuk egymást. Karjait nyakam köré fonta, miközben én feneke alá nyúlva emeltem fel magamhoz, mire ő örömmel kulcsolta lábait csípőm köré.

Kettőnk közé nyúlva ragadta meg ismét tettre kész vágyam, és vezette magába.

Szerelmemmel egyszerre nyögtünk fel a kéjtől, amit testünk újra egyesülése okozott. Először lassan mozogtam benne, mindkettőnk tűrőképességeit próbára téve, miközben puha nyakának bőrét szívogattam. Ujjaim pedig melleit izgatták közben.


Mikor már egyikük sem bírta tovább, feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, miközben csókjaink és a víz hangjai igyekeztek elnyomni élvezetünk hangjait.

Elérve a végső gyönyöröket, Kristen remegő testtel omlott a mellkasomra, majd egy immár szerelemmel, de még mindig hatalmas vággyal téli csókban egyesüljünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd egy alapos mosdatás után a hálószobában folytattuk az előbb elkezdetteket, és sűrű szerelmi vallomások közepette lettünk sokadjára is egymáséi az éjszaka folyamán.

Hajnaltájban nyomott el minket az álom, boldogan, egymás karjaiban. Ekkor még nem is sejtve, hogy a közeljövőben nem ez volt, vagy lesz az első veszekedésünk…




Várom a véleményetek :)