30.fejezet

Sziasztok! Bizony, itt a 30.fejezet. Remélem tetszeni fog. Előre szólok egy kis khmmm azaz +18 as résszel indul :XD. Hatalmas pussz Szilnek ismét (L). A fejli végén van egy kép Kris ruhájáról, valamint állati klassz Robsten manipokat találtam tegnap, egy ilyet találtok a fejli elején. Jó olvasást, és aztán tessék komizni :). Pusszantás.

30.fejezet


/Kristen/


Az úszási terveim rögtön elszálltak, amint Rob bejött mellém a vízbe, és a karjaiba zárt. Éreztem ágyékomnak nyomódó kőkemény vágyát.

Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, miközben egymást kényeztettük.

Még Los Angeleshez képest is kissé lehűlt a levegő, így szerelmem legnagyobb bánatomra elszakadt tőlem, majd még mindig a karjaiban tartva indult el velem be a házba.

De nem jutottunk el a hálóig, csak a nappaliig.

Itt velem az ölében ült a kanapéra, ami vizes testünktől szintén nedves lett, de jelen pillanatban ez most cseppet sem érdekelt. A figyelmemet valami egészen más kötötte le.

Ajkaink továbbra is a szerelem táncát járták, Rob ujjai pedig a melleimen keresztül egyre lejjebb merészkedtek.

Puha ujjai nőiességem kapuját kényeztették, míg belém nem mártotta őket. Amint megéreztem magamban mozgó ujjait, melyek egyre édesebben gyötörve hajtottak a csúcs felé, egyre többször nyögtem bele csókunkba.

Végigsimítva szerelmem tökéletes mellkasán kezem elérte a célját. Végigsimítottam kőkemény vágyán, amit egyre hevesebben izgattam, ezzel Robból is egyre több morgás szakadt fel.

Ujjai még mindig bennem mozogtak, szinte remegve omlottam a karjaiba, amikor elértem a hatalmas tűzijátékszerű robbanást.

Egy édes csókkal köszöntem meg neki az imént átélt gyönyöröket, amiket én is viszonozni szerettem volna neki.

Elszakadva ajkaitól lemásztam az öléből, hogy elé térdelve jobban hozzáférjek vágyainak bizonyítékához.

Először kezemmel kényeztettem, fel - le ingereltem egyre jobban, utána a nyelvemmel simítottam végig férfiasságán, majd eltüntettem a számban. Ekkor szakadt el nála a cérna. Egyre jobban hajszoltam őt a mindent elsöprő robbanás felé, amit hála neki nemrég én is átélhettem.

Kényeztetésemnek meg lett az eredménye, amint nedveit éreztem a számba lövellni. Az ő ízével a számban váltottunk egy mindennél forróbb csókot, majd az ölébe kapva rántott magához.

Megemelkedtem és magamba vettem ismét tettre kész vágyát. Tövig elmerülve bennem mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel, és csókkal üdvözöltük testünk eggyé válását.

Miközben vadul faltuk egymás ajkait, egyre gyorsabb mozgással hajszoltuk a gyönyört. Kezeinkkel egymás testét barangoltuk be. Néhány gyorsabb lökéssel szinte egyszerre léptük át a mennyek csodás kapuját.

Leszálltam szerelmem öléből, akinek a tekintete egy pillanatra értetlenséget tükrözött.

A kanapé előtti bársonyos szőnyegre térdeltem négykézláb. Szerelmem ekkor értette meg, mit is szeretnék.

Nem habozott csatlakozni hozzám. Hátam mögé térdelve tüntette el bennem ismét férfiasságát. Felnyögtem az ismét rám törő csodás érzésektől, amit minden alkalommal érzek, amikor együtt vagyunk.

Ezúttal hevesebbek, szenvedélyesebbek voltunk. Miközben egyre gyorsabb lökésekkel ajándékozott meg, kezei a mellemre csúsztak.

Még mindig bennem volt, mikor löktem rajta egyet, hogy a földre üljön, és így hátulról az ölében ülve mozogtam rajta tovább.

Puha ajkai a nyakamra leheltek édes csókokat, miközben mindketten hevesen ziháltunk.

Pillanatokkal később pedig ismét köszönthettük a robbanás okozta gyönyöröket. Szerelmem kihúzódott belőlem. Karjaiba vonva feküdtünk el a kényelmes szőnyegen.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét szerelmet.

Verítéktől nedves testünk szorosan simult egymáshoz, miközben gyengéd, de annál édesebb csókokkal igyekeztünk megnyugtatni felhevült testünket.

Még egy ideig így feküdtünk egymás karjaiban, mikor szerelmem felemelt és egyenest a fürdőig indult velem, ahol egy közös zuhanyzás után kissé fáradtan szenderedtünk el egymás karjában, miközben odakint immár az eső hozta hűvös szellő cirógatta testünket.

Reggel óvatosan másztam ki Rob mellől, hogy a konyhába induljak valami reggelit készíteni.

Kávét főztem, és összeütöttem egy kis reggelit, amit tálcára pakoltam, és indultam vissza a szobába, ahol szerelmem már ébredezett.

- Jó reggelt, édes - köszönt, mire én egy csókkal köszöntöttem.

- Energiapótlásként hoztam egy kis reggelit - mutattam a tálca felé.

- Azt hiszem, az most ránk fér - mosolygott rám, majd az ölébe vont, így fogyasztottuk el a reggelit.

Később nagy nehezen engedtük csak el egymást, mikor Rob dolgozni ment. Lizi nézett be hozzám később, mivel ő ma nem forgatott.

Meséltem neki, hogy mégis elfogadom a filmet, és csak gratulálni tudott a döntésemhez. Bár ahogy én, ő is rögtön Robra gondolt, de megnyugtattam, hogy ezt megbeszéltem vele is.

Kissé be kell valljam, várom a hétvégi stábos vacsorát, már csak amiatt is mert hajt a kíváncsiság. Kíváncsi vagyok arra a híres Mike-ra.

Remélem, azért nálam nem fog bepróbálkozni. Emiatt talán kissé félek, hogy Rob velem jön. Nem akarom, hogy véletlenül egymásnak essenek. És izgatott is vagyok a film miatt, hisz ez lesz az első alkalom, hogy igazi filmben fogok játszani.

- Ne aggódj, láttunk a próbán, és hidd el, fantasztikus leszel - nyugtatott meg Lizi.

- Ha Rob nem is tud, mert az Újhold után ő is újra forgat, ha gondolod, néha-néha elkísérünk a lányokkal.

- Ez jól hangzik, persze csak ha lesz időtök. Jó lenne, ha lenne mellettem valaki, mert nagyon ismeretlen lesz még a terep.

- Akkor ezt megbeszéltük. És szerintem Rob is nyugodtabb lenne.

- Ebben igazad van - válaszoltam.

Lizivel elmentünk vásárolni, ami hála az égnek paparazzi-mentesre sikerült. Most nem a butikokat és ruhákat részesítettük előnyben, hanem az élelmiszereket.

Felhívtam Robot, és megbeszéltük, ha végeztek. jöjjenek el a srácokkal, addigra Lizivel kiagyaltuk, hogy főzünk valamit.

Nem sokkal dél után be is toppantak Robék, akinek rögtön a karjaiba másztam. Hiába csak néhány órára megy el, néha az is egy örökkévalóságnak tűnik.

- Látom, hiányzott a vámpírod - szólalt meg Kellan.

- De még mennyire - mondtam, és egy szenvedélyes csókkal bizonyítottam is Robnak.
Kellanékkal és a lányokkal kiültünk ebédelni a kertbe, mivel az esti eső után ismét jó idő volt.

Na és persze meg is volt a program délutánra, mégpedig a nem olyan régen megbeszélt közös vásárlás, a fiúk legnagyobb örömére velük együtt.

Robnak semmi kifogása nem volt. Sőt, ő még örült is, csak együtt lehessünk, és ezzel én is így voltam.

Ebéd után ejtőztünk egy kicsit, majd gyorsan átöltöztem, a csajoknak hála egy igencsak szexis kis ruciba. Rob, amint meglátott, még a szája is tátva maradt.

- Csukd be a szád, haver, még a végén beleszáll egy légy - szólalt meg Kellan, mire mindenki nevetni kezdett.

- Szívem, ebbe nem jöhetsz - szólalt meg nagy nehezen Rob.

- És miért nem? - kérdeztem értetlenül.

- Talán nem tetszik? - incselkedtem vele.

- Ellenkezőleg. Nagyon is tetszik, édes. De ha nem akarod, hogy a város közepén teperjelek le, akkor átöltözöl.

- Azt hiszem, megkockáztatom - válaszoltam, tudva, hogy ezzel nem könnyítem meg a dolgát.

A többiek pedig csak mosolyogtak a kis szópárbajunkon.

- Arra nem gondoltál, hogy ha így jössz, minden pasi utánad fogja csorgatni a nyálát? Én meg kénytelen leszek legyilkolni mindenkit, aki csak fél szemmel is rád mer nézni - mondta Rob.

- Nézzenek. Én tudom, hogy ez - mutattam végig magamon - csak neked szól. Engem más nem érdekel.

- Engem igen. Te az enyém vagy, nem akarom, hogy minden pasi rajtad legeltesse a szemét - mondta miközben a karjaiba zárt.

- Jól mondod. Csak a tiéd - feleltem, és megcsókoltam.

- Azt hiszem, ezt a csatát elvesztettem. Akkor gyorsan essünk túl rajta - mondta Rob, majd kocsiba szállva elindultunk.

Most nem volt olyan szerencsénk, mint a múltkor, amikor vásárolni voltunk.

Los Angeles egyik legdrágább és legelegánsabb üzletközpontjába mentünk.

Ahol nem mellesleg nyüzsögtek a Twilight rajongók és persze az elmaradhatatlan paparazzik.

A srácok és Rob sem zavartatta magát. Az elején engem még mindig zavart kissé, ahogy ők mondják, még hozzá kell szokjak.

Robbal végig kéz a kézben sétáltunk, néha egy-egy szerelmes csókot váltva, amikor igencsak villogtak a vakuk.

Persze az elmaradhatatlan autogramkérő tinilányok sem hiányozhattak. De ettől függetlenül fantasztikusan telt a délután. Jól szórakoztunk a lányokkal, és a fiúk nagy bánatára kismillió ruhaüzletet jártunk végig, nekik pedig maradt a cipekedés.
Az estét otthonunk csendjében, immár végre kettesben töltöttük, csakis egymással törődve.


Az elkövetkezendő néhány nap, talán Rob nagy bánatára, nagyon gyorsan telt el.

Többször beszéltem Daviddel, hogy pontosítsuk a stábos vacsora részleteit, ami ma lesz, LA egyik elegáns, csak erre az alkalomra bérelt éttermében.

Ahová - hála Ashleyéknek, és Rob bánatára - egy elegáns kis ruhát aggattak rám.

Készülődés közben már éreztem a feszültséget Robon. Hiába próbáltam megnyugtatni, nem nagyon sikerült.

- Gyönyörű vagy - szólalt meg, amikor kijöttem a hálóból.

- Te sem panaszkodhatsz - néztem végig rajta, és egy csókot loptam tőle, majd elindultunk, életünk talán legérdekesebb estéje felé.

Rob kocsijával mentünk. Amikor megérkeztünk, én előre mentem, míg ő a bejáratnál összefutott valakivel.

Még a szavam is elakadt az étterembe lépve. Egy kisebb vacsoraszerű összejövetelre gondoltam, ehelyett egy igencsak nagyszabásúval találtam szembe magam.

Mindenhol elegáns emberek sokasága, de Davidnek nem tartott sokáig kiszúrnia engem.

- Csodaszép vagy - szólalt meg, amint odaért hozzám.


- Köszönöm.
- Ha gondolod, csapjunk a közepébe. Már szinte mindenki itt van.

A mindenki az összes szereplőt, a rendezőket, mindenkit magába foglalta.

A héten a forgatókönyvet is sikerült elolvasnom, amit David átküldött.

A történet lényege nagyjából annyi, hogy az én általam alakított karakter férje súlyos betegségben még a film elején meghal, és csak nehezen teszem túl magam rajta. De a felejtésben segítségemre lesz egy új szerelem, akit nem más, mint ez a híres Mike fog alakítani. De időközben kiderül, hogy a sok próbálkozásunknak meg lett az eredménye, és a férjem halála után mégsem maradok magamra, ugyanis teherbe estem. És ugye ekkor jönnek a bonyodalmak, hogy új szerelmem képes lesz-e ezzel együtt elfogadni.

Nos, a történet lényege nagyjából ennyi.

Rob legnagyobb örömére, csak egy szex jelenet lesz benne - bár ő ezt is sokallta -, és néhány csók.

Remélem, főleg az ő érdekében ezeket nem akarja majd végignézni. Bár említette, már ha lesz ideje és nem forgat éppen, szeretne elkísérni.

David bemutatott szinte minden stábtagnak és persze a szereplőknek. Mindenki nagyon kedvesen fogadott. Néhányukkal sikerült is beszélgetni egy kicsit, és úgy tűnik, mindenkivel sikerül megtalálni a közös hangot.

Viszont már nagyon hiányoltam szerelmem, aki sehol sem találtam a kisebb tömegben.

Daviddel beszélgettem pont, a forgatás kezdetét tárgyaltuk, ami három hét múlva kezdődik. Ebből a három hétből egy hetet forgat még Rob, és a maradék két hét szünetemet pedig Londonban töltjük, majd mire visszaérünk, Rob és én is munkába állunk.

Ő az én bánatomra Emilie-vel, én pedig Mike-kal, akihez még nem volt szerencsém.

- Gyere Mike-ot még nem ismered - invitált felé David.

- Mike Arangano, ő itt Kristen Stewart. Kristen, ő itt Mike - mutatott be minket egymásnak David.

- David sokat mesélt rólad, és ami a szépséged illeti, nem túlzott. Örvendek - fogtunk kezet Mike-kal.

Hát így első látásra nem tudom. Nem is értem azt a nőt, aki Robot elhagyta miatta. Nem azt mondom, hogy csúnya pasi, de Rob nyomába sem érhet - gondolkodtam el.

- Én is örülök - mondtam. Davidet elhívták, így kettesben maradtunk.

Mike kérdezgetett rólam ezt-azt, és én szintén. A filmről is beszélgettünk.

- Alig várom, hogy együtt dolgozhassunk, biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni - mosolygott rám.

- Én is - nyögtem ki nehezen.

Elég rámanős pasi. És kissé zavar, hogy szinte majd’ felfal a szemével. Hol van már Rob? - kérdeztem magamban.

Remélem a munka azért jól fog menni. Így első benyomásra semmi gond nem lesz vele, remélem, bár nem hagy nyugodni, amiket Rob mesélt róla.

És a gondolat, hogy akármikor megkörnyékezhet, nem dobott fel túlságosan.

- Parancsolj - adott a kezembe egy üveg pezsgőt, majd ő is fogott egyet.

Ismét szóba elegyedtünk az italok elfogyasztása után.

- David nem árulta el, van most egy szerencsés férfi, akié a szíved? - kérdezte egy önelégült mosollyal az arcán, ami sejtem pillanatokon belül lehervad majd.

És jól sejtettem. Ekkor jelent meg végre Rob.

- Szia - köszönt kissé kimérten Mike-nak.

- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőle Mike.

- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondta neki Rob.

- Ó, és ki a szerencsés?

- Én vagyok - feleltem mosolyogva Mike-nak és Rob ölelő karjaiba bújtam.

Az előbbi tippem bejött miszerint Mike arcáról rögtön lefagyott a mosoly, amint megtudta, hogy Robbal együtt vagyunk.

- Kristen a párod?

- Igen - felelte Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.

- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike Robnak.

- De még mennyire - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán Rob.

- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott az arcomra köszönésképp.

Rob szinte megdermedt mögöttem, és szikrákat szórt a szeme. Mike-nak szerencséje, hogy odébb állt.

- Nyugodj meg, szívem - fordultam felé, és karjaim a nyaka köré fontam, és megcsókoltam.

Miután elszakadtunk egymástól, tovább ölelve őt körbepillantottam a teremben, ahol elég sok szempár minket tüntetett ki a figyelmével, többek között Mike is.
Ennek örültem.

Azt akartam, hogy mindenki, de főleg ő tudja, hogy én Robhoz tartozom, és ő hozzám.
Szerencsére az este további részében nem jött oda hozzánk. Nem is bántam, mert Rob végig mellettem volt.

Bár kissé megnyugodott, amint Mike elment tőlünk.

- Egész este téged bámult - mondta Rob, amint elindultunk.

- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.

- Nincs mit. Szeretlek - mondta.

- Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam, majd hazafelé vettük az irányt.

Az utolsó forgatási hete Robnak is gyorsan telt. Én sem unatkoztam. A szöveget tanultam, valamint ruha próbákra kellett mennem.

Az Újhold forgatásának végét egy igencsak nagy bulival ünnepelték meg a srácok, és a stáb, ahonnan persze én sem hiányozhattam.

Hétvégén pedig csomagolni kezdtük a melegebb ruhákat, hogy elinduljunk Londonba. Kellan, Ashley, Nikki, Jackson, Lizi és Peter.

Ők már elintézték a szállodát, mi pedig értesítettük a szülőket, hogy hazamegyünk.
Rob és az én családom is majd kiugrottak a bőrükből, hogy hazalátogatunk. És ezzel mi sem voltunk másképp.

Az utolsó nap, mielőtt indultunk, viszont valami furcsát vettem észre Robon. Elég sokszor sutyorogtak össze a fiúkkal, és rögtön elhallgattak, amint a közelükbe mentem.

Nem tudtam mire vélni, és persze rögtön rosszra gondoltam, mert tudtam, hogy titkol valamit előlem.

És sajnos erről még a lányok sem tudtak. De Rob megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, és hogy Londonban mindent megtudok.

Sejtettem immár, hogy egy újabb meglepetésre készül, de ekkor még nem sejtettem, mi is lesz.

Kellanékkal a reptéren találkoztunk, ahonnan persze nem hiányozhattak a fotósok. De mind örültünk neki, hogy legalább míg Londonban leszünk nyugtunk lesz tőlük.

- Akkor irány a jó öreg London - vigyorgott Kellan, majd szerelmemmel kézen fogva indultunk a gépünkhöz, ami egyenest haza, a családunkhoz, a barátainkhoz, és életünk legszebb pillanataihoz repít, amiket ott éltünk át együtt.


Kristen ruhája: http://oi56.tinypic.com/73mrt0.jpg


Tessék komizni :)