29.fejezet

Sziasztok! Nos itt is a következő fejezet. De előtte egy két dolog. Először is a dizivel kapcsolatban, amit kissé meguntam így később keresek valami hasonlót mint az előzőek voltak pyzam-ost és olyat teszek fel. Remélem azért az is tetszeni fog majd. A másik dolog, valaki kérdezte komiba a frisseket. Igen régen volt egy szavazás, hogy legyen e napi friss, és egy ideig volt is. De mivel dolgozok így az már nem nagyon lesz, maximum majd talán ha a Lionos sztorit befejezem, de arra még egy kicsit várni kell. Így a szokásos heti 3 friss lesz. Igyekszek tartani a kiírt időpontot, de sajnálom ha nem mindig sikerül.
A komikat köszi mindenkinek aki írt az előzőhöz, persze ide is várom a véleményeket nagyon :). Pusszantás Szilemnek (L). Nektek jó olvasást, pussz.




29.fejezet

/Kristen/



- Szóval akkor átgondolod? - kérdezte David, megtörve a csendet.

Ismét Robra néztem, aki elég idegesnek tűnt, és nem tudtam, mit feleljek. Meg akartam tudni, miért váltott ki belőle ilyen reakciót ez a név.

Végül is csak az átgondolásra kell egyenlőre igent mondanom, nem a szerepre. Legfeljebb nemet mondok.

- Átgondolom - feleltem, még mindig Robra nézve.

- Remélem, jól döntesz. Biztos vagyok benne, hogy ez hatalmas lehetőség lenne számodra, és ilyen tehetséggel kár lenne kihagynod.

David megadta a névjegyét, és megbeszéltük, ha döntöttem, felhívom.

Robéknak mára véget ért a forgatás.

Ő még mindig nem szólt egy szót sem, csak elment átöltözni, és lemosni magáról a vámpírsminket.

- Ti tudjátok, miért lett ilyen, ugye? - állítottam meg Ashleyt és Lizit.

- Semmi komoly, ne aggódj. Biztos elmondja - mondta Ashley.

Elköszöntünk a srácoktól, és hazafelé indultunk.

Kissé feszült volt a hangulat a kocsiban. Nagyon meg sem mertem szólalni, gondoltam, ha úgy érzi, elmondja. De furdalt a kíváncsiság, vajon miért utálja ennyire azt a pasit, mert a reakcióját látva, a neve hallatán nem éppen kedveli őt.

Hazaérve a konyhába mentem, hogy igyak valamit, Rob pedig leült a nappaliban. Sejtettem, hogy lesz még egy érdekes beszélgetésünk, de ekkor még nem gondoltam, miket fogok megtudni tőle és róla.

- Szóval, elmondod, miért akadtál ki amiatt a pasi miatt? – kérdeztem, miközben leültem mellé.

- El. Nem titok, csak egy régi közös ügy – kezdte.

- Még a Twilight őrület legelején volt egy barátnőm, Camille. Nem sokkal azután ismertem meg, hogy idejöttem. Nagyon szerettem. Ő is színésznő. Egy nap elvállalt egy szerepet egy készülő filmben. Igaz, nem Mike volt a partnere, de ő is szerepelt benne. Ekkor kezdődtek a gondjaink - mesélte Rob.

- Egyre kevesebbet voltunk együtt, és ő egyre többet volt vele. Miatta hagyott el Camille, és Mike nyilvánosan is a képembe vágta, hogy elhódította a barátnőm. Ha jól tudom, már nincsenek együtt. Egyszer-kétszer egymásnak is estünk, ha találkoztunk, de azóta messziről elkerülöm őt - mesélte egy nagyjából a történteket.

Szóval volt előttem valamikor ez a csaj, akit annyira szeretett. És Mike úgymond elvette tőle, és még a képébe is vágta.

Azt hallva, mennyire sokat jelentett neki az a nő, és mennyire szerette, kissé rossz érzésem lett.

Ki tudja, ha egyszer újra találkoznának, lehet, hogy Rob rájön, hogy még mindig érez iránta valamit - gondoltam rögtön a legrosszabbra.

- Annak már régen vége. Nem is érdemelte meg, hogy szerettem, és már nagyon régóta nem is gondolok rá, ő már a múlt - mondta immár a szemembe nézve, mintha tényleg gondolatolvasó lenne, és hallotta volna az előbbi gondolataim.

És meg kell hagyni, kissé megnyugtattak a szavai, de most rajtam volt a sor, hogy megnyugtassam.

- Nem fogom elvállalni - mondtam.

- Miattam ne hagyd ki, csak…

- Csak?

- Félek, ha a közeledbe kerül, a történelem megismétli önmagát, és téged is elvesz tőlem - mondta lehajtott fejjel.

Mellőle szemből az ölébe másztam. Megfogtam az arcát, hogy a szemembe nézzen.

- Fogalmam sincs az elmondottakon kívül, ki ez a pasi, de nem is érdekel. Egyrészt, mert nem fogom elvállalni, másrészt pedig ilyen hülyeségekre ne is gondolj - kezdtem bele.

- Az életemnél is jobban szeretlek, és soha senki, főleg nem egy ilyen nem fog elválasztani minket. Soha senkit nem tudnék szeretni, csak téged - mondtam.

- De ez jó lehetőség lenne neked. Fogadd el. Majdcsak elviselem valahogy, ha a közeledben van.

- Nem akarom…

- Gondold át, jó? Emiatt ne hagyd ki. Bízom benned, csak benne nem. Biztos vagyok benne, hogy ha megtudja, hogy együtt vagyunk, ki fogja használni az alkalmat.

- Átgondolom. De ha mégis úgy döntök, hogy elfogadom, akkor sem kell aggódnod. Gondolj arra, amiket az előbb mondtam. Senkinek nem fogom hagyni, főleg nem egy ilyen pasinak, hogy közénk álljon. Ez csak egy film.

- Rendben, gondolkodj rajta.

- Oké, de most már ne gondoljunk erre. Soha senki nem fog közénk állni, nem fogom engedni. Szeretlek - mondtam.

- Ne haragudj, csak a gondolata is megőrjít, hogy elveszíthetlek - vallotta be.

- Én pedig mondtam, hogy ez soha nem fog megtörténni, szóval ezt zárjuk le.

- Rendben. Nagyon szeretlek, mindennél jobban - válaszolta, majd a világ legszerelmesebb csókjában egyesültünk.

Szerelmem felállt, velem az ölében, és a háló felé indult velem, ahol átadtuk magunkat a szerelemnek és hosszú órákon át szerettük egymást, de ezúttal a szenvedély és vadság helyett a gyengédség és a mindent elsöprő szerelem dominált.

Másnap délelőtt Rob magamra hagyott, és forgatni ment.

Addig én nagyjából rendet raktam, és reggeli után kiültem a kertbe, ahol a tegnap történteken gondolkodtam.

Épp, hogy megjöttünk, és máris mennyi bonyodalom. London tényleg sokkal nyugisabb volt. A kapcsolatunk szempontjából is.

Csak remélni tudtam, hogy Robnak igaza van, és ezek a dolgok, Emilie, ez a Mike és semmi, senki más nem fogja tönkretenni a kapcsolatunkat.

Másfelől viszont ott volt ez a szerep.

Valóban hatalmas lehetőséget jelentene, és egy álmom válna valóra ezzel, de ha ezzel netán árthatok a kapcsolatunknak, akkor nem fogadom el. De persze azt még nem tudhatom, hogy alakulna, ha elfogadnám.

Főként Rob miatt nem akarom. Tudom, hogy nehezen viselné, ha azzal a pasival látna, és mióta tudom ezeket róla, hiába nem ismerem még, van egy olyan érzésem, nem lennénk valami jóban.

És nem akarom ezzel Robot sem megbántani. Nem tudom, mit tegyek. Azt hiszem, ezen még gondolkodnom kell, vagy megvárom Robot és együtt eldöntjük. Igaz, ő azt mondta, ez az én döntésem, de mivel őt is érinti, meg akarom beszélni vele.



/Rob/

Ma nem igazán tudtam a munkára koncentrálni, és ezt a srácok is észrevették.
Először nem akartam elmondani ezt az egészet Kristennek. De végül megtörtént, amitől féltem.

Igaz, ő nem mondta ki, de láttam a szemében a félelmet Camille miatt.

Igaz, régen szerettem, de feleannyira sem, mint Kristent. És ahogy neki mondtam, az már a múlt.

Mike viszont, úgy tűnik, ismét az életem része lesz. Persze, ha Kristen elfogadja a szerepet. Nem akarom, hogy miattam hagyjon ki egy ilyen lehetőséget.

És bízom benne, valamint a szerelmünkben, és amit mondott, nagyon megnyugtatott és boldoggá tett.

Tudtom, hogy szeret, és hogy bármit képes átvészelni a kapcsolatunk. És ha úgy dönt, hogy el fogadja a filmszerepet, nem fogom még egyszer hagyni annak a szemét Mike-nak, hogy elvegye tőlem azt, akit szeretek. Főleg nem Kristent.

Bár biztos vagyok benne, hogy gyötrelmes hónapok elé nézek, ami a féltékenységet illeti, ha Kris elfogadja. Benne bízom, de Mike-ban nem. Ismerem már annyira, hogy tudjam, be fog próbálkozni, főleg ha megtudja, hogy Kristennel együtt vagyunk.

De csak egyszer merjen rámászni, azt biztos nem éli túl - gondoltam magamban.

- Mi az haver, elmondtad neki? - jött oda hozzám Kellan, Peter és Jackson.

- Igen, még este.

- Na és, mi volt? - kérdezték rögtön, én meg nagyjából elmeséltem a dolgokat.

- Látod, nincs miért aggódnod. Kris imád téged, és ő sem fogja hagyni, hogy egy ilyen kis senki közétek álljon. Ha gáz van, lecsapjuk az ürgét - mondta Kellan.

- Kösz, tudtam, hogy rád számíthatok.

- Nincs mit, tudod, egy jó kis bunyó bármikor jöhet - mondta.

- Kivel akarsz te bunyózni? - jöttek oda Ashleyék.

- Senkivel, édes. Csak Robnak ajánlottam fel az ökleim, ha gondja lenne Mike-kal - felelte Ashleynek.

- Kris hogy van? Döntött már? - kérdezte Lizi.

- Még nem. De sokat gondolkozik rajta. Kicsit félek, ha elfogadja, milyen hatással lesz ez a kapcsolatunkra - mondtam.

- Semmilyenre. Ő imád téged, és te is őt. Egy ilyen Mike nem állhat közétek. - mondta Lizi.

- Remélem.

- Így lesz kicsim, emiatt ne aggódj.

- Köszi, anya - pusziltam meg, mire elmosolyodott.

- Ha végeztünk, átjöttök? Veszünk valami kaját, és Krisre is ráférne egy kis kikapcsolódás, aztán ráér majd dönteni - mondtam.

- Ez jól hangzik - értett mindenki egyet.

Volt még néhány jelent, majd mind végeztünk.

Hazafelé beugrottunk valami kajáért, és persze némi alkoholért, aztán úton voltunk hozzánk.


/Kristen/


Kora délután sikerült beszélnek anyáékkal. Persze a szerepről egyelőre nem meséltem nekik. Még én sem tudom, mit akarok.

Délután volt még egy kis idő, amíg nem jött haza Rob, addig elvittem egy körré az új kocsim. Még mindig túlzásnak tartottam, de ha használom, és ezzel boldoggá teszem őt, akkor legyen.

Mire hazaértem, több kocsi is állt a ház előtt. Robé és ha jól ismertem fel, Kellané.

Elhozta a srácokat. Remélem a lányok is jöttek - gondoltam magamban.

- Sziasztok - köszöntem a nappaliban ülő társaságban.

- Szia, szívem - jött oda hozzám Rob, majd rögtön a karjaiba zárt, és megcsókolt.

Kissé hosszúra nyúlt a csókunk.

- Elég lesz fiatalok - vigyorgott Kellan.

- Merre jártál? - kérdezte Rob.

- Ne haragudj, hogy nem szóltam, csak kocsikáztam egyet.

- Semmi baj - ölelt magához, és végre mosolyogva.

Hoztak kaját is, így megterítettünk az ebédlőben és elfogyasztottuk. Annyi különbség volt a mai estében, hogy Nikki is itt volt.

Vacsi után a srácok kiültek a kertbe a sörökkel és a lányokkal, én meg elpakoltam Nikkivel, aki felajánlotta, hogy segít. Sejtettem, hogy most fogunk túlesni azon a bizonyos beszélgetésen.

Miután végeztünk, leültünk a nappaliban.

Ő kezdett el beszélni.

Nagyjából - persze nem olyan részletesen - elmesélte mi történt velük Nickkel.

Nekem nem kellett, hisz nagyjából már mindent tudott rólunk Robbal.

- Szóval köztünk ez nem volt olyan komoly, mint köztetek. Látszik, hogy imádjátok egymást - mondta Nikki.

- Nem is akartál többet Nicktől? - kérdeztem rá.

Kissé furcsa volt, hisz a volt vőlegényemről beszélünk, de végül is már nem szeretem őt. Legalábbis nem szerelemmel.

- Nem tudom. Nem sok időt voltunk együtt. És ő nem jön ide, mint te Robhoz, így nem is nagyon van esélyünk, hogy esetleg jobban megismerhessük egymást.

- Hát, ki tudja, lehet, hogy Nick majd meggondolja magát. Én nem ítélkezhetek, hisz én is megcsaltam Robbal. Csak annyit akarok, hogy boldog legyen. És örülnék, ha akár melletted lenne az.

- Már nem érzel iránta semmit? - kérdezte.

- Szeretem, de már nem szerelemmel. Hanem mint egy barátot, testvért. Lehet, hogy így kimondva kegyetlenül hangzik, de a kapcsolatunk alatt sosem szerettem annyira, mint Robot.

- Megértem. Ő fantasztikus pasi, és örülök nektek. Gondolom, barátnők nem leszünk, de tisztázni akartam a dolgot - mondta Nikki.

- Végül is miért ne lehetnénk? Én csak örülnék neki, ha mégis lenne valami a kapcsolatotokból, nekem csak az a fontos, hogy Nick is boldog legyen, hisz ő is csak ezt akarta nekem, és neki köszönhetem, hogy most itt vagyok, együtt Robbal.

- Komolyan? Én is örülnék neki, csak azt hittem utálni fogsz emiatt, hogy…

- Nem foglak. Nickkel már megbeszéltük és lezártuk ezt. Rob az, aki most már az életem, és Nick is csak talál valakit, aki viszont szereti, és akit ő is szeret, ezt kívánom neki, mert megérdemli - mondtam.

- Hát meglátjuk, hogy alakul - mosolygott Nikki.

- Visszamegyünk? - kérdeztem.

- Persze menjünk. És köszönöm.

- Nincs mit - válaszoltam.

Örülök, hogy ezt is letudtuk, és végül nem lesz semmi konfliktus köztem és Nikki közt. Ő egy gyönyörű és helyes csaj, és ki tudja, talán egyszer összejön neki a dolog Nickkel.

Rob és a többiek rögtön elhallgattak, mikor együtt mentünk ki. Gondolom sejtették, hogy miről beszélgettünk. Legalábbis Rob biztos.

- Minden rendben? - kérdezte.

- Persze - feleltük mosolyogva, együtt Nikkivel.

- Mit szólnátok, ha a forgatás után elmehetnénk valahová esetleg pihenni egy kicsit? - hozta fel Rob.

- Meddig forgattok még? - kérdeztem.

- Még körülbelül két hét.

- Utána a többségünknek új filmje lesz, majd csak később forgatjuk a harmadik filmet, lesz néhány hét szünetünk - mondta Kellan.

- És hova mehetnénk? - kérdezte Lizi.

- Nem tudom, mit szólnátok, ha egy kicsit kiruccannánk Londonba? - kérdezte Rob, mire felcsillant a szemem.

- Komolyan?

- Persze. Megnéznénk anyuékat és Tomot, olyan szép emlékek kötnek oda - mondta Rob.

- Á, Tom barátunk. Jó kis buli lesz, ha jövünk, talán velünk jönne egy kicsit, itt is lehetne majd bulizni egyet - csapta össze a tenyerét Kellan.

- Itt a lehetőség - néztem Nikkire.

- Tényleg nem zavar?

- Nem. Csak ha összejön a dolog, tedd boldoggá őt.

- Ha sikerül, úgy lesz.

- Kiről beszéltek? - kérdezte Kellan.

- Nickről - mondtunk egyszerre.

- Ohhh.

- Szóval akkor irány hamarosan London - vigyorgott Kellan.

- Ti is jöttök ugye? - nézett Rob Lizire és Peterre.

- Végül is, igaz, a családom miatt nem sokáig, de egy kicsit mi is elmehetünk - mondta Peter és Lizi is egyetértett.

Még mindig alig akartam elhinni, ha csak egy kicsit is, hazamegyünk a családunkhoz. De előtte még mindig várt rám egy elég nehéz döntés.

Az este további részét jól elbeszélgettük.

A srácok a Londoni bulit tervezték, Ashleyék pedig egy újabb vásárlást a Los Angeles-i butikok kifosztására, amiről persze én sem hiányozhattam. A fiúk legnagyobb örömére ők is velünk jönnek.

Miután a srácok elmentek, még beszélni akartam Robbal.

- Szóval, hogy döntöttél?

- Én nem tudom…

- Semmi baj, ha elfogadod. Nem akarom, hogy miattam hagyd ki. Megbeszéltük a Mike-os részét, nyugodtan - mondta.

- De…

- Szeretnéd?

- Egy kicsit.

- Akkor hajrá. Miattam ne aggódj. Melletted leszek, és mindenben segíteni fogok.

- Köszönöm - bújtam szorosan a karjaiba.

- Nincs mit megköszönnöd. Szeretlek.

- Én is téged. És ne aggódj, minden rendben lesz - csókoltam meg.

Másnap felhívtam Davidet.

Alig várta a hívásom, és persze kimondhatatlanul örült, hogy elfogadom a szerepet, ami miatt kissé bizonytalan voltam, hogy jól tettem-e, de most már nincs visszaút.

Elmondta, hogy minden kész van, a szereplők nagy része is megvan, így hamarosan kezdhetnénk a forgatást.

Viszont annyi kikötésem volt, hogy mikor kezdjük. Mivel Robék hamarosan végeznek, utána pedig egy kicsit haza akarunk menni. Így megbeszéltük, hogy amint tudom, mikor jövünk haza Londonból, szólok neki, addigra mindent elő lesz készítve.

Kissé ideges voltam a forgatás miatt, hisz még nem szerepeltem igazi filmben. De Rob megnyugtatott és David is, hogy minden rendben lesz.

Viszont mielőtt elmennénk, hamarosan lesz egy hasonló ismerkedős összejövetel a stábbal, és a szereplőkkel, mint nem olyan régen Robnak is az új filmje miatt.

Mikor rákérdeztem, mikor lenne, a válasza annyi volt, hogy ha minden igaz, akkor még a héten.

Ahogy elmondtam Robnak, rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.

- Szeretném, ha elkísérnél - mondtam.

- Oda neked kell mennem, nem rám kíváncsiak.

- De én azt akarom, hogy mellettem légy - kértem.

- Biztos? Kibírom.

- Biztos. Velem jössz, mert azt akarom, hogy velem legyél.

- Rendben, ha szeretnéd.

- És ne aggódj, minden rendben lesz - mondtam és megcsókoltam.

- Mit szólnál egy kis úszáshoz? - mosolyogtam rá miközben kifelé sétálva és elkezdtem levenni a ruháim, mire ő vágytól elsötétült szemmel kísérte végig a kis akcióm, majd követett.

Ha csak egy kicsit is, de el akartam felejteni mindent, csak kettőnkre koncentrálni és boldogan adni át magunkat a szerelmünknek.




Tessék komizni :)