26.fejezet

Sziasztok. Itt is a fejli, épp nemrégen lett kész. Ki is cseréltem a javítottra, köszi szívem (L). Most már hulla vok, de legkésőbb holnapra többen kértetek a ház melletti képekhez a hálószobáról képet, nos legkésőbb holnap hozom. Pusszantás.



26.fejezet



/Kristen/

Mielőtt azonban tényleg a hálószobát lestük volna meg kicsit alaposabban, körbenéztük a házban.

- Ha valamin változtatni szeretnél… - kezdett bele Rob.

- Ez így tökéletes - válaszoltam, és egy csókkal hallgattattam el, amit örömmel viszonzott.

Mielőtt még jobban bele melegedtünk volna, szerelmem a konyha felé terelt, ahol is már várt ránk a vacsora.

- Gondoltam, mielőtt megnézzük a hálót, ehetnénk valamit - válaszolta a kedvenc mosolyommal az arcán.

Rögtön kézen is fogtam, és egy centire sem távolodva el egymástól fogyasztottuk el a vacsoránkat az immár közös otthonunkban.

Végezvén Rob máris a szobák sokasága közül az egyik legtágasabba és legszebbe invitált.

Akárcsak a ház többi része, ez is gyönyörű volt. És mintha tudta volna, szó szerint az én ízlésem szerint volt berendezve. Rögtön otthonosan éreztem magam.

A középpontjában persze egy hatalmas franciaágy állt, amire egyszerre pillantottunk rá, majd mosolyogva néztünk össze.

A szobából két másik helyiség is nyílik. Az egyik a fürdő, ami szintén hatalmas. Óriási zuhanykabin és egy kisebb medencének megfelelő káddal.

A másik ajtó mögött nem tudtam először rájönni, mi rejtőzik, míg ki nem nyitottuk. Ez lesz a gardrób. Ez is szinte egy másik szobának felel meg, amit Robbal közösen fogunk használni.

Hirtelen olyan sok volt egyszerre a jóból, hogy még mindig alig akartam elhinni, hogy ez igaz.

Leültem az ágy szélére, majd szerelmem elém térdelt.

- Mi a baj?

- Semmi. Csak, még mindig nehéz elhinni, hogy ez igaz. Hogy itt vagyok veled, hogy itt fogunk élni, együtt.

- Ezzel én is hasonlóképp vagyok. Most érzem csak, hogy minden, amire vágytam, itt van velem. És minden erőmmel azon leszek, hogy téged boldoggá tegyelek.

- Tudom, és én is. Annyira szeretlek - mondtam, miközben egy könnycsepp folyt le az arcomon, de ezúttal a boldogság könnye.

- Én is nagyon szeretlek - válaszolta Rob, majd megcsókolt.

Tudtam, hogy végre annyi idő után ismét együtt lehetünk, és testileg is beteljesedhet a szerelmünk. Robot elnézve és érezve, ő is csak erre vágyik.

Forró csókunkat meg nem szakítva hámoztuk ki egymást a ruhákból. Rob a karjaiba kapott és ágy közepére fektetett, miközben a hálóról nyíló erkély ajtaján a hűs és egyben kissé meleg levegő is cirógatta testünket.

Megszakítva csókunkat Rob ajkai a nyakamra tévedtek, azt behintve édes csókjaival, elérve, hogy ha lehet, még jobban kívánjam őt.

A nyakamtól haladva csókolta végig a melleimet, mire egyre több jóleső sóhaj hagyta el a számat.

Egyre lejjebb haladt, mígnem nyelvét testem mélyére fúrta, ezzel egy hangos sikolyt váltva ki belőlem. Amint megéreztem magamban nyelvének játékát, a lepedőt markolva igyekeztem elfojtani élvezetem hangjait, kisebb-nagyobb sikerrel.

Miközben Rob nyelvével gyötört tovább, kezei a testemen kalandoztak. Testem megremegett, mikor elértem a nyelve által okozott gyönyörök kapuját.

Magamhoz rántottam, és még a saját ízemmel a számban forrón csókoltuk meg egymást. Nyelvünk vad táncot járt, miközben kezeim Rob férfiassága köré fontam.

Viszonozni kívántam a nekem okozott örömöket, így löktem rajta egyet, így ő került alulra.

Kezembe vettem őt és simogatni kezdtem, majd eltüntettem a számban, ezzel fokozva élvezetét. Nyelvem édes gyötrése egyre hangosabb hangokat csalogatott ki belőle, mígnem elérte a végső robbanást.

Szerelmem magához rántott és rögtön ajkaim után kapott. Szenvedélyes és tüzes csókunk közepette puha ujjai a melleimen kalandoztak. Szinte reszkettem a kéjtől, hogy végre érezhessem őt.

Nem haboztam tovább. Testünk közé nyúlva emelkedtem meg kissé, hogy kezembe véve őt, férfiasságát végre magamban érezhessem.

Ahogy kitöltötte a bensőmet, és testünk végre ismét egyesült, mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel, amit csókjaink nyeltek el.

Kiélvezve minden pillanatot, először lassan mozogtam rajta, ezzel az őrületben kergetve őt. Kezeit a csípőmre téve akadályozott meg a mozgásban.

A szemébe nézve ugyanazt olvashattam ki, amit én is éreztem. Ki akartuk élvezni a pillanatot, amíg testünk egyet alkot.

Egyikünk sem bírta sokáig, észveszejtő csókok közepette szerelmem a fenekem alá nyúlva ösztönzött gyorsabb mozgásra.

Elszakadva ajkaitól csókjaimmal hintettem be tökéletes mellkasát. A következő pillanatban fordult a kocka, és én voltam alul.

Egyre gyorsabb lökésekkel hajtottuk magunkat a csúcs felé, ami kisvártatva utolért minket. Testünk remegve borult egymásra az imént átéltektől. Levegő után kapkodva csókoltuk tovább egymást, mintha az életünk múlna rajta.

Szerelmem kihúzódott belőlem, mellém feküdt és verítéktől nedves testem a mellkasára vonta, és én örömmel, boldogan simultam hozzá.

- Szeretlek - vallottunk egymásnak, ismét egy szerelmes csókkal megpecsételve, majd első közös éjszakánk végéhez közeledve merültünk álomba egymás ölelő karjaiban.

Reggel, mire felébredtem, már egyedül voltam. De az illatok alapján Rob csak a konyháig ment.

Magamra kaptam az ingét, és utána indultam. Még így, reggeli készítés közben is irtó szexi volt.

- Jó reggelt! - köszöntem rá, majd hátulról átöleltem és csókot leheltem a nyakára.

- Neked is - jött a válasza, majd szembe fordult velem, hogy rendesen megcsókolhasson.

Nagy nehezen szakadtunk el egymástól és reggeliztünk meg.

- Mi lesz a mai program? Nem kell még ma dolgoznod?

- Nem. Mára még kértem egy szabadnapot. Először kicsomagolhatnánk, utána kiruccanhatnánk valahová ebédelni, na meg persze hazatelefonálni. És arra gondoltam, ha nem zavarna, estére áthívhatnánk Kellanékat, utána meg elnézhetnénk egy bárba.

- Itt is van törzshely?

- Naná, hogy van. Van egy klassz kis hely, ahová járni szoktunk - válaszolta Rob.

- Felőlem benne vagyok, a lényeg, hogy veled legyek.

-,Akkor megbeszéltük. Később felhívom őket, hogy jöjjenek át este.

- Igaz nem vagyok egy konyhatündér, de egy vacsora azért menni fog.

- Ha gondolod, besegítek, ketten csak összehozzuk.

- Rendben - feleltem, és csókot nyomtam ajkaira.

A napot először is a csomagolással kezdtük, mivel Londonban még éjszaka van, így később tudunk csak telefonálni.

Be kell valljam, jól jött az a néhány ruha, amit az utolsó vásárlásunk alkalmával vettünk Lizzyvel és Viccel. Itt szinte mindig jó idő van. Furcsa is, a derűs és folyton esős Londonhoz képest, de meg lehet szokni.

Egy ilyen könnyed ruhát vettem magamra, így léptem vissza a szobába.

- Gyönyörű vagy - zárt rögtön a karjaiba Rob, és egy csókkal köszöntem meg a bókját.

Míg átöltöztem, Rob felhozta a csomagjainkat és neki is álltunk feltölteni a gardróbot. Ami jó néhány órába beletelt, jócskán ráment a délelőttünk és a délután eleje is, mire mindent sikerült elpakolni.

Ahogy végeztünk, hazatelefonáltunk.

Rob beszélt a szüleivel és Lizzyvel, én is beszéltem anyuékkal, és megígérték, hogy valamikor majd meglátogatnak. És persze rögtön le volt nyűgözve, amit meséltem neki, hogy egy házat vett nekünk Rob.

Ő is mesélte a lányoknak, akik persze alig várják, hogy majd eljöhessenek és láthassák. Rob Nickkel is beszélt pár szót, de én nem tudtam anyát lerázni, így nem tudtam vele beszélni.

Rob még felhívta Kellant, akik örömmel átjönnek este, így addig ki akartuk használni az időt.

- Mit szólnál, ha kipróbálnánk a medencét? - kérdezte Rob.

- Jól hangzik - válaszoltam egy mosoly kíséretében.

Még szerencse, hogy a lányok rábeszéltek, hozzak fürdőruhát. Gyorsan bele is bújtam, mire Rob elismerő és szenvedéllyel teli pillantásokat küldött felém, miközben én is szemügyre vettem csodás testét.

Fantasztikus idő van, így együtt csobbantunk a langyos vízbe.

A délután nagy részében többnyire a medencét avattuk fel. Rob szavaival élve, nem is igen kellett volna az a fürdőruha.

Később pedig ideje volt nekilátni összeütni valami vacsorát. Rob elment venni ezt-azt, addig én előkészítettem a terepet.

- Végre, már hiányoztál - ugrottam a nyakába, amint megérkezett.

- Csak nemrég mentem el - mosolygott.

- Igen, de akkor is.

Nehezen, de abbahagytuk a csókolózást, és a főzésre koncentráltunk. Robbal ketten egész klassz vacsorát dobtunk össze estére. Míg én rendbe tettem a csatateret, amivé a konyhát varázsoltuk, ő megterített.

Miután mindennel végeztünk, felmentünk lezuhanyozni és felöltözni. Az előbbi nem volt egy könnyű menet, ugyanis elég nehezen akartunk kikászálódni a zuhany alól.

Miután végül sikeresen felöltöztünk, épp megjöttek Kellanék.

Rob még előtte szólt, hogy Nikki nem tud vagy nem akar jönni. Gondolom Nick miatt. Végül is nincs miért haragudnom rá, hisz akkor, mikor ez történt köztük Nickkel, én is már Robbal voltam. Sőt, ha Nick boldog lenne akár vele, akár mással, én annak csak örülnél.

- Szia - köszöntek Robnak, ahogy ajtót nyitott.

- Apropó sziasztok. Nocsak, nocsak, haver arról elfelejtettél szólni, hogy Krist is magaddal hoztad - folytatta Kellan, miközben a nappaliba mentünk, és végig magamon éreztem Ashley döbbent tekintetét, valamint két új emberke is velük jött, akikkel még nem találkoztam, de sejtem kik ők.

- Üljünk le aztán mesélek - mondta Rob. - De előtte még had mutassam be neked szívem Liziéket, őket még nem ismered. Ők is kollégák, a szüleink legalábbis a filmben, Peter és Elizabeth. Ő pedig itt az életem értelme Kristen - mutatott be egymásnak minket Rob.

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket - fogtuk kezet Peterrel, Elizabeth pedig megölelt. Nagyon kedvesnek tűnnek, akárcsak Ashleyék.

- Mi is örülünk. Szóval te vagy az, aki ilyen boldoggá varázsolta a mi fiacskánkat - viccelődött Peter.

- Igen, ő lenne - vont a karjaiba Rob, majd helyet foglaltuk, én persze Rob ölében.

Mivel Jackson és Kellan már tudtak rólunk, Ashely volt az, aki még mindig csodálkozva nézett ránk, de Rob nagyjából mindent elmondott rólunk, így ő is értette mi a helyzet.

- Hát, én csak örülök nektek, jó Robot is ilyen boldognak látni, és csodásak vagytok együtt - mondta Ashley.

- Köszönjük.

- Hát jól megleptetek minket, nem gondoltuk volna, hogy rá tudod venni Kristen, hogy veled jöjjön. Bár be kell valljam, én már tudtam róla, hogy veled jött - sunnyogta el Jackson.

- Hogy tudtad?

- Igen, beszéltem Vickel, ő mesélte.

- Áhá. Így már értem - mosolygott Rob.

Jót beszélgettünk, főleg a lányokkal, Lizivel és Ashelyvel, a fiúk kivonultak a kertbe. Persze Ashley is olyan, mint Lizzy és Vic otthon. Az első kérdése az volt, holnap nem megyünk-e el vásárolni.

- Rendben, forgatás után lehet róla szó. Arra gondoltam, elkísérhetnél - mondta Rob ahogy bejöttek a fiúkkal.

- Tényleg?

- Persze. Örülnék, ha ott lennél és látnál, és te is többet tudnál meg ezekről a dolgokról, mert végül is te is ezt tanulod.

- Hát, ha nem zavarok és lehet akkor rendben.

- Dehogy zavarsz. Jól fogod érezni magad - kacsintott rám Kellan.

- Ha te ott vagy, akkor biztos nem fogunk unatkozni - szólt Jackson Kellannak.

Később átmentünk vacsorázni, amit örömmel fogyasztott el a társaság. Kissé féltem, hogy nem sikerült valami jól, de mivel szinte minden elfogyott, így megnyugodtam.

- Csodás lett a vacsora. Ki a szakács? - kérdezte Peter.

- Közös érdem - felelte Rob.

- Nagyon finom lett.

- Örülök, hogy ízlett.

- Erre akár le is csúszhatna egy-egy pohárral, mit gondoltok? -kérdezte Kellan.

- Felőlem mehetünk, ha gondoljátok - mondtam, mert mind egyszerre néztek rám.

- Ez a beszéd - szólalt meg Kellan.

Míg ők kicsit ejtőztek a vacsi után a kertben, addig én elpakolásztam a konyhában, ahol Lizit nem tudtam lebeszélni, és segített nekem.

Közben beszélgettünk kicsit és mesélt Robról.

Tudtam és gondoltam is, hogy előttem is voltak kapcsolatai, de én ugye csak egyről tudtam, Nináról. De Lizi elmondta, egyik sem volt komoly ennyire, mint a mi kapcsolatunk.

Ismeri már egy ideje Robot, és még sosem látta ilyen boldognak, és örül, hogy egymásra találtunk.

- Ahogy én is. Mindennél jobban szeretem - mondtam.

- Kit szeretsz te mindennél jobban? - jött be a konyhába mosolyogva Rob.

- Hááát, egy fantasztikus, hihetetlenül jóképű és csodás férfit.

- Tényleg? Szerencsés alak lehet, hogy egy ilyen kincset tudhat a magáénak - mondta Rob, majd a karjaiba zár és megcsókolt.

- Oké, fiatalok, ráértek még erre, inkább menjünk - robogott be Kellan.

- Jól van, jövünk - mondta Rob, majd hozta a kulcsait, bezártuk a házunkat, és elindultunk első közös Los Angeles-i éjszakánk felé.




Na tessék komiz :)