27.fejezet

Sziasztok! Nos ahogy ígértem itt is a következő fejezet, és bocsi a késésért. A sok dolga meg minden mellett köszi szívem a gyors javítást, imádlak (L). Nektek köszi a komikat az előzőhöz, remélem ide is lesz minnél több :). Ja az előző kis bejegyzésemhez feltettem a képet RobSten hálószobájáról amire sokan kíváncsian voltatok. Jó olvasást, pusszi.



27.fejezet

/Kristen/

Egy kis szorongás volt bennem még a vacsora előtt, mert féltem, mi lesz, ha esetleg nem fognak kedvelni Rob barátai. De legtöbbjüket ismertem még Londonból, csak Lizit és Petert nem.

Ashleyvel például rögtön megtaláltam a közös hangot. Róla mindig Lizzy és Vic jut eszembe. A családom mellett ők is nagyon hiányoznak, meg persze Robé is, hiszen ők már olyanok mintha az én családom is lennének.

Ashleyékkel megbeszéltük, holnap hátrahagyjuk egy kicsit a fiúkat, amint befejezték a munkát, és elmegyünk vásárolni. Robnak nem nagyon tetszett az ötlet, hogy el kell szakadjunk egymástól, hacsak egy kicsit is, de nem tudott mit tenni, a lányokkal lehetetlen lenne ellenkezni.

Egyetlen egy kis bökkenő volt a dologban. Hogy holnap már Nikkivel is találkoznom kell, mivel ő Rob főszereplőtársa a Twilightban, így ez elkerülhetetlen.

Nem arról van szó, hogy haragudnék rá, mert nem. Én is megcsaltam Nicket, nem is egyszer, így nem nagyon lehet egy szavam se, csak mégis furcsa lesz, hisz mégis akárhogy nézzük, a most már volt pasimmal feküdt le.

De majdcsak lesz valahogy, egyelőre ki akarom élvezni az estét.

Néha még mindig alig akarom elhinni, hogy itt vagyunk. Több szempontból annyira más Los Angeles mint London.

Egyrészt, ez egy sokkal nagyobb és nyüzsgőbb város, mint London, és az időjárás szempontjából sem ugyanaz.

Londonon kívül nem nagyon jártam még külföldön, így kissé furcsa, hogy nem az a folyton borús és esős hely, hanem pont az ellenkezője. Itt mindig napos és meleg idő van.

Egyelőre, ha lehet, minden szabad percemet Robbal akarom tölteni, utána lesz időm valami helyet keresni, ahol folytatni tudom a színészi tanulmányaimat.

Másrészt pedig itt vannak a paparazzik.

Otthon egyet sem lehetett látni, itt pedig Rob minden lépését követik. Ez a klubnál sem volt másképp. Fogalmunk sem volt, honnan tudták meg, hogy oda megyünk, de mire odaértünk, a hely telis tele volt fotósokkal.

Kiszálltunk az autóból, és csak a sok villanást láttam, meg éreztem, hogy Rob kézen fog, majd mondhatni már csak a klubban eszméltem fel, ahol szerelmemmel találtam szembe magam.

- Ne haragudj, ehhez még hozzá kell szokni, mindenhol ott vannak - mondta.

- Semmi baj. Nehéz lehet így élni, de majd megszokom. Ha veled vagyok, bármit – mondtam, mire felvillantotta a kedvenc csibészes mosolyom, amit úgy szeretek.

A karjaiba vont, és én boldogan simultam az ölelésébe, miközben csókot lehelt ajkaimra, ami egyre szenvedélyesebb lett. Kezei közben a derekamról egyre lejjebb merészkedtek, mire elszakadtam tőle.

- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe, amit most én magam is éreztem.

- Csak egy kicsit bírd ki hazáig - súgtam vissza.

- Nem tudom, menni fog-e - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében, majd elindultunk.

A hely belülről sokkal nagyobb volt, mint amilyennek tűnik. Telis tele volt fiatalokkal, de legalább itt bent Robék is olyanok lehettek, mint a hétköznapi emberek, itt nem zaklatták őket a rajongók, és elnézve őket, szerintem elég sűrűn megfordulnak itt.

A srácok már helyet foglaltunk a boxban, ahova követtük őket.

- Látom, Kris, neked ehhez még hozzá kell szokni - szólalt meg Kellan.

- Bizony - helyeseltem.

Leültünk, persze szorosan egymás mellé, majd hozták is a kért italokat. Kezdésnek mi csajok egy-egy koktélt kaptunk, amik ahhoz képes gyorsan elfogytak.

Nem volt olyan hangos a zene, tudtunk beszélgetni is, na meg persze táncolni.

Kellan elvitte Ashleyt, és mikor egy lassú összebújós szám ment, Rob sem habozott felkérni engem, megragadva az alkalmat, hogy végre ismét egymás karjaiban legyünk.

Tánc közben karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, míg ő az övét szorosan a derekam köré, miközben ajkaival nyakamra hintette csókjait, az őrületbe kergetve ezzel engem.

- Rob, ha nem akarod, hogy itt mindenki előtt essünk egymásnak, hagyd ezt abba - szóltam neki.

Általában tudott uralkodni magán, de most én is mindennél jobban kívántam őt. Ezzel ő sem volt másképp.

Kissé talán észhez tért, és rájött, nem valami jó ötlet, ha itt esünk egymásnak.
Visszamentünk a többiekhez, ahol egyre több alkohol fogyott.

Épp a lányokkal beszélgettem, mire hirtelen, mivel egy rövid kis ruhában voltam, Rob ujjait éreztem a ruhám alja alá furakodni.

Rögtön rápillantottam és csak hatalmas vágyat tükrözött felém a szeme. Kezeit egyre feljebb csúsztak a combomon, mire úgy éreztem, nem bírom tovább.

- Megkeresem a mosdót - szólaltam meg és másztam ki Rob mellől, mire a többiek kissé talán értetlenül néztek rám.

Épp elértem a mosdót, mikor két kéz ragadott meg, és rántott be egy sötét helyiségbe.

Halványan égett a villany, amint feloltottam, de így ugyanazt a mérhetetlen szerelmet és vágyat tükrözött felém a tekintete.

- Látom, nem bírod ki hazáig - mondtam, majd nem tudott rá válaszolni, mert ajkaira vetettem magam.

Nyelveink vadul kergették egymást, miközben gyorsan szabadultunk meg a ruháinktól.

Rob a karjaiba kapott, majd leült velem egy kanapé szerűségre, mert ha jól néztem, valami öltöző féleségben vagyunk.

Meztelenül ültünk egymás ölében, miközben testünk közé nyúlva ragadtam meg merev férfiasságát, és kezdtem simogatni, ezzel egyre hangosabb sóhajokat kicsalva belőle.

Kezei közben a melleimet kényeztették, míg ajkai a nyakam hajlatában kalandoztak. Puha érintései a melleimről egyre lejjebb tévedtek.

Nőiességem bejáratánál közöztek, mígnem belém mártotta őket, nekem pedig nagy erőfeszítésembe került nem felsikoltani a rám törő gyönyörtől.

Ujjait egyre gyorsabban mozgatta bennem, elérve a legérzékenyebb pontomat.

Hátravetet fejjel tűrtem édes gyötrését, miközben kezemmel rajta mozogtam.

Hirtelen csak annyit éreztem, hogy az ujjai eltűnnek belőlem, hogy helyüket beteljesülésre vágyódó férfiassága vegye át.

Rob magára húzott, egyszerre kiáltottunk fel, amint testünk végre ismét egyesült.

Lassú mozgásba kezdtem rajta, ami egyre gyorsabb lett, miközben csókjainkkal igyekeztünk elfojtani gyönyörünk édes hangjait.

Néhány gyorsabb lökéssel a csúcsra repített mindkettőnket, és zihálva borultunk egymás karjaiba, de Robnak ennyi nem volt elég.

Elfektetett a kanapén, majd miután kihúzódott belőlem, merev szervének helyét nyelve vette át. Már azt hittem ennél nagyobb gyönyöröket nem élhetek át, de egyre sebesebb nyelvcsapásaival erre rácáfolni igyekezett.

Nem hagyta abba kínzásom, míg nem még egy orgazmusig repített, hogy aztán újra belém hatoljon, majd testünk újra a szerelem táncát ropta.

Nem tudom már hányadszorra jutottunk el a megsemmisülés édes mezejére, de bármilyen jó is volt egymás karjaiba feküdni, ideje volt visszamenni.

- Szeretlek – súgta, miközben végignézte, ahogy magamra veszem a ruhámat.

- Jobban szeretlek nélküle - tette hozzá.

- Lehet, de nem hiszem, hogy díjaznád, ha más is így látna - mondtam.

- Az igaz. Te csak az enyém vagy - zárt a karjaiba miután felöltöztünk.

- Soha nem akarlak és nem is foglak elveszíteni - tette még hozzá.

- Én sem téged - csókoltam meg utoljára, majd kissé rendbe szedve magunkat mentünk vissza a többiekhez.

- Gondolod, tudják, hol voltunk?

- Biztos vagyok benne. De ne aggódj, ilyen mással, velük is fordult már elő - vigyorgott.

- Na végre, merre járt a gerlepár? De ne is válaszoljatok, elég kielégült fejet vágtok - szólalt meg Kellan, mire én örültem a félhomálynak, így talán nem látták, hogy fülig pirulok.

- Hagyd már őket, mellesleg te mostanság nem vagy ilyen tüzes - szólt neki Ashley.

- Még hogy nem? Na, várj csak, míg hazaérünk - csókolta meg Kellan Ashleyt.

Ők is aranyosak együtt, szép párt alkotnak. Látva őket együtt, nehéz elhinni, amit Rob mondott, hogy Ashley előtt Kellan mekkora nőcsábász volt.

Iszogattunk még egy kicsit, majd megszólalt Kellan.

- Mi lenne, ha mi mennénk, cica? - nézett Ashleyre.

- Menjünk - felelte ő mosolyogva, és sejteni lehetett, nekik is csodás éjszakájuk lesz.

- Menjünk mi is, holnap úgyis találkozunk a forgatáson - szólalt meg Peter.

- Oké, apuci - hülyéskedett Kellan.

- Akkor te is jössz holnap, Kristen? - kérdezte Jackson.

-Igen.

- Csak aztán Rob tudjon koncentrálni - mosolygott Kellan.

- Na akkor talán jobb lenne, ha… Még a végén elvonom a figyelmét a munkától.

- Eszedbe ne jusson. Azt akarom, hogy mindig a közelemben légy - ölelt magához.

- Akkor ezt megbeszéltük.

- Jobb lesz, ha hátul megyünk ki - mondta Lizi és így is tettünk.

Ide hozták az autókat és itt legalább nem voltak fotósok, de a lányok említették, hogy holnapra biztos mi leszünk a címlapon.

Elköszöntünk egymástól, mondván holnap úgy is találkozunk, majd kocsiba szálltunk, és úton voltunk haza.

Míg Rob vezetett, egyfolytában őt néztem, és azon gondolkoztam, mivel érdemeltem őt ki, és hálát adtam a sornak, hogy rá találtam, és hogy itt lehetek vele ilyen boldogan.

- Mi az? - kérdezte Rob, amint hazaérve leállította a kocsit, és észrevette, hogy őt nézem.

- Semmi, csak boldog vagyok - mosolyogtam rá.

- Ahogy én is. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy itt vagy velem - válaszolta.

- Ezzel én is így vagyok, de egy idő után csak megszokjuk, hogy ez tényleg a valóság, és hogy itt vagyunk együtt - mondtam.

Egy újabb csókot kaptam, majd bementünk a házba, ahol meg sem álltunk a hálóig, ahol egész éjjel szerettük egymást.

Reggel egymás karjaiban ébredtünk, miközben a nap sugarai sütöttek be ránk.

- Jó reggelt - köszöntött szerelmem egy mézédes csókkal.

- Neked is - csókoltam vissza.

Kimásztam mellőle, majd magamra vettem egy köntöst, és a konyhába mentem összeütni valami reggelit. Rob addig lezuhanyozott.

Mire kész lett, én is elkészültem a reggelivel.

Mindketten ettünk, majd én vonultam el a fürdőbe zuhanyozni és felöltözni.

A biztonság kedvéért ruha helyett és könnyű farmert és egy pólót vettem magamra, hogy véletlenül se tereljem el Rob figyelmét.

Épp letette a telefont, mire visszaértem.

- Csak az ügynököm volt. Mivel már jó ideje forgatunk és nekem nincs is olyan sok szerepem a második filmben, hamarosan új filmet kezdek, ezért találkoznom kellene a rendezővel és a többi szereplővel. Este lenne egy vacsorával egybekötött megbeszélés - mondta.

- Persze, menj csak.

- De nem akarlak magadra hagyni. Gyere velem - kérte.

- Dehogyis, menj nyugodtan, addig én esetleg áthívom Liziéket hogy ne legyek egyedül, bár lehet, hogy a délutáni vásárláson úgyis kifárasztanak - mondtam.

- Rendben, de tényleg nem akarlak itt hagyni, miért nem jössz velem?

- Ugyan, neked kell menned. Majd sietsz haza - hallgattattam el egy csókkal.

- Rendben - adta meg magát.

- És milyen film lesz? - kérdeztem tőle, miközben úton voltunk a forgatásra.

- Egy romantikus dráma. Remember Me a címe - mondta.

- És a főszereplőnő? - érdeklődtem.

- Még nem ismerem, majd este. Emilie de Ravin a neve - mondta.

Valamiért hatalmas késztetést éreztem, hogy megtudjam, hogy néz ki és milyen a nő.

Nem voltam vagy vagyok az a féltékeny típus, de idegesít már a gondolat is, ha csak színészkedni is, de más nővel lássam őt.

Mintha igazából is gondolatolvasó lenne, megszólalt.

- Én csak téged szeretlek, rá se tudnék nézni más nőre, akármilyen szép is, bár nehéz lenne bárkinek is utolérnie téged - mondta ahogy megérkeztünk.

Válaszolni sem volt időm, érzéseit egy csókkal is bizonyította.

- Szeretlek - mondtam.

- Én is téged.

- Sziasztok - köszöntünk a többieknek, amint megláttuk őket, akik szintén most érkeztek.

Ezúttal már Nikkivel, de ő is ugyanúgy köszönt, mint a többiek, bár kissé talán feszélyezve éreztem magam miatta.

Nem beszéltünk, de volt egy olyan érzésem, ha most nem is, a délutáni vásárlás során vagy valamikor túl kell essünk ezen.

Bementünk egyenest az öltözőkig, ahol a srácokból és szerelmemből is vámpírt varázsoltak az öltöztetők és a sminkesek.

Mikor kész lettek, nem lepett meg, hogy Robnak még ez a holtsápadt bőr aranyszín szemmel is hihetetlenül jól áll.

- Na, mit gondolsz? Hogy tetszik a vámpírod? - jött oda hozzám Kellan oldalán a többiekkel.

- Így is imádom – mondtam, mire szerelmem a karjaiba zárt, majd rögtön hívták is őket felvételre.

Már csak néhány nap forgatás volt hátra Robnak, ami csak kora délutánig tartott. De egy percet sem unatkoztam.

Mivel én is színészetet tanulok, fantasztikus volt látni őt munka közben, és tudni, hogy zajlik egy ilyen forgatás.

És persze minden szabad percét az öltözőjében töltöttük, bár itt vissza kellett fogjuk magunkat.

Na és a kezembe is akadt valami pletykalap, aminek persze mi voltunk a címlapján. A kép este készült a klub előtt, ahová kézen fogva mentünk be. Gyorsan futottam csak át.

"A lányok legnagyobb bánatára, úgy tűnik, nemcsak a vásznon lett szerelmes kedvenc vámpírjuk, akit tegnap este kézen fogva láttak bemenni LA egyik előkelő klubjába egy ismeretlen, de annál szerencsésebb nővel, aki a nők bánatára valószínűleg birtokolja Robert szívét - állt a cikkben.

Robnak igaza volt, minden lap velünk van tele. De talán addig jó, míg nem tudnak rólam, rólunk semmit. De ez most nem is érdekelt, csak Rob.

A nap ezen része gyorsan eltelt.

- Na, hogy tetszett? - kérdezte Rob, miután a többiekkel már kifelé jöttünk.

- Fantasztikus volt - mondtam.

- Szóval, mi mit csinálunk, míg a csajok vásárolnak? - kérdezte Jackson.

- Elmehetnénk hozzánk - mondta Rob.

Elmondta nekik, hogy este arra a vacsorára kell menjen, és Lizi rögtön felajánlotta, hogy addig átjön hozzám.

- Ugyan, elleszek én.

- Dehogyis kicsim, ne legyél addig egyedül, majd beszélgetünk addig - mondta.

- De gondolom, van más dolgod is...

- Ma estére pont nincs, úgyhogy ne aggódj - mondta.

- Rendben - adtam meg magam.

Kiérve mi, lányok, én, Lizi, Nikki és Ashely egy kocsival akartunk nekivágni a vásárlásnak.

- Később találkozunk. Remélem, látlak még, mielőtt megyek - mondta Rob.

- Ne aggódj, látni fogod, csak egy kicsit raboljuk el tőled - mondta Ash, aki szintén elköszönt Kellantól.

Egy igencsak hosszú csókkal váltunk el egymástól, majd elindultunk a lányokkal.

De végül csak hármasban, mert mielőtt indultunk volna, Nikkiért jött valaki, de mielőtt elment megkért, ha lesz időnk, szeretne beszélni velem. Nemet nem mondhattam, így megbeszéltük, hogy összehozzuk.

Rögtön belevetettük magunkat a város és az üzletek végeláthatatlan sokaságába. Közben betértünk egy étterembe is enni valamit, na és persze rengeteget beszélgettünk.

Nem meglepő, hogy többnyire a pasik voltak a téma középpontjában.

A ruhavásárlás sem maradt el. Ha nem tértünk be kismillió butikba, akkor egybe sem. És egyikből sem jöttünk ki üres kézzel. De sikerült beszerezni néhány fantasztikus darabot is.

A csajokkal gyorsan elrepült az idő, de a végén már nagyon hiányzott Rob, így menni akartam.

Mivel valószínű, hogy a fiúk még nálunk vannak, hozzánk mentünk.

Kiszálltunk a kocsiból, a fiúk pedig épp jöttek ki, így nem haboztam Rob karjaiba rohanni, és megcsókolni őt.

- Ejnye, egy kicsit sem bírjátok egymás nélkül? - kérdezte Kellan, mire mi csak mosolyogtunk.

- Nem. Igaz tényleg csak egy kis idő volt, de nagyon hiányoztál - mondta szerelmem.

- Te is nekem. De gondolom, lassan menned kell.

- Igen - felelte ő is kissé lehangoltan.

- Mi megyünk is. Elvigyünk Jacks?

- Aha, jó lenne.

- Oké, akkor mi megyünk, holnap találkozunk.

- Persze, Rob, te meg készülődj és menj, addig mi elleszünk Krissel - mondta Lizi.

- Oké – mondta, és miután elköszönt a srácoktól, ment is öltözni.

Lizivel a házba mentünk, míg Rob készülődött.

Egyfolytában arra a vacsorára tudtam gondolni, és nem hagyott nyugodni az a nő.

Hogy vajon ki lehet és milyen ő?

Ekkor még nem is gondoltam, hogy nem lesz zökkenőmentes - ha nem is ez az este - a másnap reggel...



Tessék komizni.