28.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet ahogy ígértem. Egy képpel a végén, hogy miről, azt ha elolvassátok megtudjátok. Szívemnek egy hatalmas cuppanós ismét (L). És köszi mindenkinek aki komizott az előzőhöz, és persze ide is várom a véleményeket. Pusszantás.




28.fejezet


/Rob/



A délutánt és az estét nálunk töltöttük a srácokkal, Kellannal, Jacksonnal és Peterrel. A kertben ücsörögtünk néhány üveg sör társaságában, mikor megszólalt Kellan.

- Na és milyen az új csaj?

- Kire gondolsz? Milyen csaj? - kérdezett vissza rögtön Jackson.

- Mivel hamarosan vége a forgatásnak, Rob elkezdi az új filmjét, amiben, ha jól hallottam, egy bomba kis csajjal szerepel majd - újságolta Kellan.

- Te ismered? - kérdeztem tőle.

- Miért, te nem? Együtt fogtok szerepelni, és azt sem tudod, kicsoda?

- Nem ismerem. Ma este lesz egy vacsora a szereplőkkel és stábbal. Ha minden igaz, ott ismerem meg. Csak a nevét tudom. Bár Krisnek elég volt ennyi, hogy kiakadjon - mondtam.

- Máris féltékeny?

- Valamilyen szinten megértem, sőt. Én sem örülnék, ha csak a vásznon is más pasik ölelgetnék és csókolgatnák - mondtam.

- Majd azért mesélj, milyen a csaj. Aztán jól viselkedj - szólt rám Kellan.

- Eszemben sincs semmi hülyeséget tenni. Eleget szenvedtem, szenvedtünk, hogy együtt lehessünk, és ezt nem fogom senki, egy akárki miatt félredobni - mondtam.

- Nagyon helyes - értett egyet Peter.

- Szerintetek mikor jönnek a lányok? - kérdezte Jackson.

- Remélem most már hamarosan.

- Na mi az, máris hiányzik? - vigyorgott Kellan.

- De még mennyire - válaszoltam.

Később, ahogy sötétedni kezdett, bementünk a házba ahol leültünk a tévé elé. De hamarosan végre megjöttek a csajok, és rögtön karjaimba zártam szerelmem.

Viszont nem élvezhettem sokáig a közelségét, mert hamarosan mennem kellett a vacsorára és még át kell, hogy öltözzek. Így elköszöntem a srácoktól, akik elmentek. Csak Lizi maradt, aki Krisszel lesz.

- Siess haza - mondta szerelmem mielőtt menni akartam.

Haza. Annyira jól esett ezt hallani a szájából. Haza, a közös otthonunkba. Ez a tudat mérhetetlen boldogsággal töltött el.

- Sietek szívem, amint lehet, jövök - válaszoltam, és egy szenvedélyes búcsúcsók után elindultam.



/Kristen/


Miután Rob elment, kissé rosszkedvem lett.

Még mindig azon a nőn járt azt eszem.

Hogy vajon, hogy néz ki? Szebb, mint én?

Ilyesfajta kérdések kavarogtak a fejemben, amiket meg is osztottam Lizivel, miután látta a rosszkedvem.

- Ne gondolj ilyenekre, Robnak csak te létezel. Rá sem tudna nézni másra, ez csak egy szerep.

- Tudom, csak ehhez még hozzá kell szokjak.

- Előbb utóbb menni fog. És Rob mesélte, hogy te is színészetet tanulsz, ki tudja, talán hamarosan te is kerülsz ilyen helyzetbe - mondta Lizi.

- Az szerintem még elég messze van - mondtam mosolyogva.

Lizinek sikerült feldobnia, és végül nagyon klassz esténk lett.

Odakint fantasztikus volt az idő, így a kertbe ültünk ki, és beszélgetés közben iszogattunk.

Főleg persze Rob volt a téma és a színészet, de sokat mesélt magáról is, így még jobban megismerhettem, és csak örültem, hogy ilyen jóban lettünk.

Kezdett késő lenni, így mondtam Lizinek, hogy menjen nyugodtan. Viszont Rob miatt ideges voltam, hisz elég későre járt, és folyton eszement gondoltatok jutottak eszembe.

Elköszöntem és megköszöntem Lizinek, hogy velem volt, majd miután elment, gondoltam, felavatom a medencénket, hogy addig se agyaljak hülyeségeken.

Előkerestem a fürdőruhám, majd úszással ütöttem el az időt a kellemes vízben.

Annyira élveztem és belemerültem, hogy észre sem vettem, amikor Rob megjött. Csak arra figyeltem fel, hogy az ajtónak dőlve engem figyel.

Amint meglátta, hogy észrevettem, közelebb jött. Én még mindig a medencében voltam, ő pedig leguggolt elém.

- Ne haragudj, nehéz volt megszabadulni tőlük, és sok megbeszélni valónk is volt.

- Semmi baj, csak hiányoztál - mondtam.

Neki sem kellett több, közelebb hajolt hozzám, és ajkaim után kapott. Nyelvünk egymásra találásával édes táncba kezdett, mikor hirtelen belém bújt a kisördög.

Kissé kijjebb emelkedtem a vízből a medence falánál, majd átkaroltam szerelmem nyakát és ruhástól rántottam be magamhoz. Hangos csobbanással esett mellém a vízbe.

- Te kis boszorkány - úszott rögtön mellém és zárt a karjaiba.

Így kócos, vizes hajjal is eszméletlen szexi látványt nyújtott. Bár jobban szerettem, ha nincs rajta ruha. De ezen a problémán hamar segítettünk.

Szorosan ölelt magához és pillanatok alatt szabadult meg ő a ruháitól, én pedig a fürdőruhámtól, majd a víz lágy hullámai közt lettünk egymáséi, utána pedig a hálóban szerettük tovább egymást egész pirkadatig.

Akkor nyomott el minket az álom egymás karjaiban.

Reggel én ébredtem előbb, és valami reggelit akartam készíteni. Miközben a konyhában ügyködtem, bekapcsoltam a tévét a nappaliban. Utóbb kiderült, talán jobb lett volna, ha nem teszem.

Épp a kávét töltöttem ki, mikor meghallottam, hogy Robról van szó.

Egy nem is tudom, milyen celebekről szóló műsorban tettek róla említést, és a tegnapi vacsoráról, amin részt vett. Persze csodálkoztam is volna, ha ma nem ezzel lenne minden tele.

Mióta hallottam róla, azóta vagyok kíváncsi arra a nőre, milyen lehet, és most láthattam. De nem is akárhogy.

”Úgy tűnik, a szívtipró vámpír nem éri be egyetlen nővel. Előző este egy ismeretlen lánnyal láthattuk kézen fogva, tegnap este pedig új filmjének leendő partnernőjével Emilie da Ravin-al bújtak össze meghitten" - mondták, és erről képeket is láttam.

Még a szavam is elakadt.

Azon a tegnapi vacsorán készült képeket mutatták, ahol Rob és egy szőke nő – aki az a híres Emilie – voltak igencsak közel egymáshoz. Sőt, ahogy mondták eléggé összebújva, és láthatóan nem zavartatták magukat.

Ezeket hallgatva és elnézve, a féltékenység és a düh mérhetetlen gyorsasággal tört rám. Csak meredtem magam elé, igaz, már másról beszéltek, mégis folyton a kettejükről készült képeket láttam magam előtt.

Épp, hogy megismerte, máris összemelegedtek. Szóval ezért jött olyan későn haza, nem a többiek hanem Emilie tartotta fel. Ezekre gondolva szinte fortyogtam a dühtől, és észre sem vettem, hogy Rob mögöttem áll, és ki tudja, mióta van itt.

Amint hallottam róla, tudtam, hogy előbb vagy utóbb bele fog kavarni a kapcsolatunkba, de nem gondoltam, hogy máris.

Szó nélkül hagytam ott a reggelit, elmentem mellette egyenest a szobánkba, és befeküdtem az ágyba.

Nem tudtam, mire gondoljak.

Egyrészt bízni akartam benne, mert tudom, hogy szeret, de akkor sem hagynak nyugodni azok a képek. Bár esélyt sem adtam neki, hogy elmondja mi történt, a képek alapján elég nyilvánvaló.

Lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgot, de kimondhatatlanul rosszul esik, mással látni őt, így meg pláne, hogy másnap az egész világ ezen csámcsog.

Hallottam bejönni őt, de pont háttal feküdtem neki, így nem láttam az arcát.

- Meghallgatsz? - kérdezte.

Nem válaszoltam, de a hallgatásomat igennek vette. Kíváncsi voltam, milyen magyarázat van erre, nem akartam semmiség miatt veszekedni vele.

- Semmi összebújás nem volt. Legalábbis részemről. Már az elején tudattam vele, hogy Te vagy nekem, és eszemben sincs akarni tőle bármit is. Nem tudom, mit gondolt, hisz épp, hogy megismertük egymást, de elég rámenős volt. De végül felfogta, mi a helyzet és nem nyomult tovább, felfogta, hogy maximum barátság és munkakapcsolat lehet köztünk, vagy különben megmondtam, keressenek mást a szerepre. Nem ér annyit az egész, hogy emiatt veszekedjünk, vagy veszítselek el - mondta, és sejtettem, hogy ennyi volt a mondandója.

Éreztem, hogy bemászik mellém az ágyba, én felé fordultam, és szorosan hozzá bújtam, mire ő boldogan ölelt magához.

- Ne haragudj, csak rosszul esett látni téged vele. Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy mindig a közeledben lesz. Sajnálom, igaz, nem ismerem őt, de benned megbízom, csak benne nem. Ki tudja, mikor mászik rád megint, és ha te nem tudsz neki nemet mondani?

- Erre ne is gondolj. Soha senkire nem is tudnék ránézni. Ha ez neki nem megy, az ő dolga. De neki is megmondtam elég világosan, hogy tartsa magát ehhez, vagy más partnere lesz.

- Ne haragudj - kértem bocsánatot ismét.

- Én sajnálom. És eszedbe ne jusson ilyenekre gondolni, ha akarod, minden nap magammal viszlek, hogy mellettem lehess, és te is megnyugodj, hogy lásd, csak együtt dolgozunk semmi több. Csak téged szeretlek, és eszemben sincs kockára tenni a szerelmünk ő, vagy akárki más miatt - mondta mire teljesen meghatódtam.

- Szeretlek - csak ennyire futotta tőlem, de a boldogság, ami a szemében ragyogott vallomásom hallatára mindent megért.

Ő először egy szerelemmel teli csókkal bizonyította érzéseit irántam.

- Én is szeretlek - mondta később.

Egy ideig csendben élvezve egymás közelségét feküdtünk egymás karjaiban, majd megreggeliztünk és Robnak mennie kellett a forgatásra.

Ma is szerette volna, ha elkísérem, de nem akartam zavarni, inkább itthon maradtam.

- Ja és estére lesz egy kis meglepetésem neked, remélem tetszeni fog.

- Egy újabb? Remélem, nem költöttél rá egy vagyont? - kérdeztem.

Nem szeretem, ha sokat költ rám, hisz itt ez a ház is. Hiába kettőnké, mégis egy egész vagyont adott ki rá. Remélem nem csinált megint őrültséget.

- Este meglátod - mondta egy csókot nyomva ajkaimra, de kissé hosszabbra nyúlt a búcsú, majd elment.

Mikor egyedül maradtam, rendet raktam a házban, és mivel tegnap nem foglalkoztam vele, ma elpakoltam a ruhákat, amiket a lányokkal vettünk tegnap.

Elég gyorsan telt az idő, de alig vártam, hogy Rob hazaérjen.

Kora délután viszont hívott Lizzy.

- Annyira hiányoztok - mondta.

- Ti is nekünk. Remélem minden rendben otthon, később beszélek anyuékkal is.

- Persze minden oké. És milyen az együttélés?

- Fantasztikus.

- Ennek örülök, remélem, hamarosan meglátogathatunk titeket.

- Annak mi is örülnénk.

- Rob?

- Dolgozik, én épp ruhákat pakolászok.

- Tényleg? Miket vettél? Gondolom, ott sokkal jobb idő van, mint itt.

- Igen. Ne aggódj, ha eljöttök, nem hagyunk ki egy kis vásárlást - nyugtattam meg. - Lizzy, .....

- Igen? - nem tudtam, kérdezzek-e rá, de tudni akartam, mi van vele.

- Nick hogy van?

- Egész jól. Bár néha kissé szomorúnak látom, de elvan. Suliba jár, és többnyire a barátaival lóg. Ne aggódj, ő rendben van.

- Oké. Remélem, előbb-utóbb ő is talál magának valakit - mondtam.

- Biztos. Ő is megtalálja majd a nagy Őt.

- Rendben, nekem mennem kell. Puszilom Robot és téged is, majd azért hívj.

- Én is titeket, anyuékat és mindenkit. És persze hívlak. Puszi - köszöntem el tőle és letettem.

Elbeszélgettük az időt Lizzyvel, közben Rob is hazaért, és elmeséltem neki, hogy mit beszéltem Lizzyvel, és hogy Lizzy puszilja őt.

- Majd én is telefonálok, nekem is hiányoznak.

- Mit szólnál, ha bemennénk a városban, vagy a partra sétálni?

- Jól hangzik - mondta egy csók után.

Elkerülve a tömeget és persze a paparazzikat lementünk a part egy kevésbe nyüzsgő részére. A látvány egyszerűen csodás volt.

Kézen fogva sétáltunk a homokban, és ekkor éreztem csak igazán boldognak magam. Este beültünk egy hangulatos kis étterembe, majd hazamentünk.

Beérve a kapun viszont, nem először állt el a szavam.

- Rob, mondd, hogy nem…

- De. Ez a tiéd. Ha nem is vagyok itthon, bárhová el tudsz menni, vagy bejönni hozzám - vette elő a csibészes mosolyát, hogy meggyőzzön.

- Nem kellene rám költened, ezt nem fogadhatom el.

- Azt hiszem ezt már megbeszéltük. Nekem örömet okoz ha boldoggá tehetlek, és kire költenék, ha nem arra, aki a legfontosabb nekem. Miért nem tetszik?

- Hogy nem tetszik? Ez gyönyörű - néztem az előttem álló csodás sportkocsit.

- Örülök, hogy tetszik - mondta, majd kezembe nyomta a kulcsokat és közelebbről is szemügyre vettem.

- Kipróbáljuk? Még úgysem láttalak vezetni - mosolygott rám.

- Menjünk - adtam meg magam, majd elvittük egy körre a vadi új kocsim.

Ez aztán már tényleg túlzás volt tőle, de mi tagadás, fantasztikus az ízlése.

Hazaérve rögtön egy csókkal köszöntem meg, hogy egyáltalán van nekem.

- Szeretlek - mondtuk egymásnak, tovább csókolva egymást, majd Rob a karjaiba kapva indult velem egyenest a hálószoba felé.



Az elkövetkezendő napok is hasonló boldogságban teltek. Azzal a különbséggel, hogy legtöbbször elkísértem Robot a forgatásra.

Ilyenkor szinte, amikor csak volt egy szabad perce, nem eresztett maga mellől, így Nikkivel azóta sem volt alkalmam beszélni. De tudtam, hogy egyszer ezen is túl leszünk, bár ezek után nem sok értelmét láttam, de ő mindenképp beszélni akart velem, és megbeszéltük, amint lehet, sort kerítünk rá.

Egyik nap ugyanúgy zajlott a forgatás, mikor váratlan dolog történt velem.

Rob bemutatott a rendezőnek, és ő egy másiknak, majd beszélgetni kezdtünk, és persze rákérdeztek mivel foglalkozom, így nem tagadhattam, hogy színészetet tanulok.

- Mit gondolsz, esetleg bemutatnád mit tudsz? - kérdezte az egyik rendező, David, aki épp egy filmet akar vászonra vinni, és ahhoz keres még szereplőket.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet, nekem ilyen téren még nincs tapasztalom - ellenkeztem.

- Ugyan, szívem, próbáld meg, menni fog - győzködött Rob.

- Oké, és ha Robbal mutatnátok be valamit? - kérdezte David.

- Lehetne, ha már itt vagyunk Edward és Bella egy jelenete - mondta David.

Még szerencse, hogy volt időm olvasni a könyveket, és látni az eddigi filmet, így tudtam miről van szó. Ezek után nem ellenkezhettem.

Rob még mindig Edward bőrébe volt bújva, én pedig hirtelen Bella lettem, és pont az Újholdas szakításukat kellett eljátszanunk.

Eleinte teljesen kétségbe voltam esve, hisz még sosem kerültem ilyen helyzetbe, ráadásul Rob és ennyi befolyásos ember előtt kellett szerepeljek.

De amint elkezdünk játszani, úgy éreztem, mintha mindig is ezt csináltam volna.

- Ez tökéletes - intett le minket David és a srácok is tapsolni kezdtek, Rob pedig a karjaiba kapott.

- Ezt elhallgattad előlem, fantasztikus voltál - mondta majd megcsókolt.

- Talán korai, és hirtelen is, de gondold át, örülnék neki, ha a készülő filmben szerepelnél - szólalt meg David, és nekem az állam is leesett.

- Mi?

- Milyen film? - kérdezte helyettem Rob.

- Egy romantikus film. A férfi főszereplő megvan, de női még nem találtunk. Eddig - mondta.

- Kristen még ismeretlen ebben a szakmában, de ilyen tehetséggel biztos vagyok benne, ez nem tart sokáig, mit szólsz?

- Hát, én nem tudom…

- Ne válaszolj rögtön, gondold át - mondta David.

- Oké - bólintottam rá, még mindig döbbenten.

- És ki a férfi főszereplő? - kérdezte Rob. Persze, most ő is érzi, amit én Emilie miatt - gondoltam magamban, de emellett én is kíváncsi voltam - ha elfogadom - kivel kellene együtt játszanom, bár még mindig hihetetlennek tűnt ez az egész.

- A neve: Michael Arangano - mondta ki David, mire számomra érthetetlen okokból Rob arcáról lefagyott a mosoly, ahogy Ashelyékéről is.

Sejtettem, hogy van itt valami, amiről én nem tudok, de remélem kiderül, miért reagált így mindenki erre a névre.



Tessék komizni :)

Kristen kocsija: http://i56.tinypic.com/fp1kj6.jpg