3.fejezet

Sziasztok! Mint látjátok kicsit hamarabb teszem a fejezetet mert el kell mennem és nemtudom mikor érek haza. Köszi a komikat akik írtatok, remélni tudom csak, hogy ez is tetszeni fog, mivel ebben már történik ez az. Na de majd olvassátok el, és remélem minnél többen megtiszteltek a véleményetekkel.A bétázásért ismét hatalmas cuppanós MoOa-nak! (L) Csók nektek.


3.fejezet

/Kristen/


Elég késő volt már, mikor kijöttem a lányoktól és Nick szobájába indultam. Ha itt alszom náluk, természetesen mindig vele töltöm az éjszakát a szobájában.
Mielőtt nyitottam volna az ajtót meghallottam szerelmem hangját még mindig a földszintről.
Leérve ő és Rob még mindig a nappaliban beszélgettek.
- Végre elengedtek a lányok - jött oda hozzám Nick és a karjaiba zárt.
- Felmegyünk? - kérdeztem tőle.
- Menjünk, te is menj aludni tesó - mondta Nick Robnak.
- Jó éjt - köszöntünk el Robtól.
- Nektek is - jött a válasza, majd ismét maga elé bámulva ült magában a kanapén.
Felérve mindketten lezuhanyoztunk, majd visszatértünk a szobájába.
Kivételesen ma mindketten csak aludni akartunk éjszaka.
Ennek örültem, hogy Nick most nem közeledett felém úgy, valamiért még mindig zavarban voltam mióta Rob itt van.
Szerelmem karjaiba feküdtem, majd próbáltam elaludni.
A percek szinte óráknak tűntek, és nekem nem jött álom a szememre.
Ellenben Nickkel, aki miután lefeküdtünk nem sokkal később már jó mélyen aludt.
Ezt kihasználva, hogy fel ne ébresszem, óvatosan kimásztam a karjai alól, majd kiléptem a szobából.
A lépcsőn lefelé a konyhába indultam inni valamint.
Nagy meglepetésemre, ahogy leértem, Rob még mindig ugyanúgy ült, ahogy hagytuk.
Olyan vidámnak tűnt, mikor megérkeztünk, de azóta, hogy majdnem megcsókoltuk egymást elég szomorú a hangulata.
- Még mindig itt vagy? - kérdeztem tőle, ahogy közelebb mentem.
Ahogy rám nézett alaposan végigmérve tekintetével.
Ugyanis pizsamaként mindig csak egy igen rövid nadrágot és egy kis toppot szoktam használni, még ilyenkor télen is.
Nem tudom mi késztetett rá, de mintha mágnes vonzott volna, hogy még közelebb kerüljek hozzá, így mellé ültem a kanapéra.
- Nem tudok aludni - jött a válasza.
- Én sem - mondtam.
- Nick?
- Ő már mélyen alszik.
- Kérsz egyet? - mutatott a kezében lévő sörös üvegre.
- Persze.
Ahogy kimondtam, felpattant mellőlem majd a konyhába sietett és pillanatokkal később a kezembe nyomott egy üveget.
- Köszi.
- Nincs mit - mondta immár édesen mosolyogva.
Kínos csend telepedett közénk, miközben italunkat fogyasztottuk.
- És meddig leszel itthon?
- Néhány hétig, aztán újra forgatok - felelte.
- Az klassz - válaszoltam.
- Nick mesélte, hogy színészetet tanulsz.
- Igen, anyámék legnagyobb sajnálatára mindig is színésznő szerettem volna lenni.
- Nem gondoltál még rá, hogy szerencsét próbálj Hollywoodban? - kérdezte.
- Nem hiszem, hogy nekem sikerülne, mint neked. És nincs is még tapasztalatom, még nagyon kezdő vagyok.
- Valamikor Nickkel, ha ráértek meglátogathatnátok Los Angelesben és megnézhetnél forgatás közben - mondta.
- Az remek lenne, feltéve, ha nem zavarna.
- Dehogyis, örülnék neki - válaszolta.
- Majd beszéld meg Nickkel.
- Oké, és köszi – mondtam, mire megajándékozott azzal a szexi mosolyával, amitől már majdnem, hogy olvadozni kezdtem.
- Azt hiszem ideje aludni mennünk - mondtam.
- Ez jó ötlet, azt hiszem most már én is eltudnék aludni - felelte.
A konyha felé indultam, Rob pedig szorosan jött mögöttem.
Talán túlságosan is közel, szinte éreztem a testéből áradó meleget.
Kidobtuk az üvegeket, majd én még ittam egy pohár vizet.
Közben a konyhapultnak támaszkodtam, Rob pedig mellettem állt.
- Én megyek jó éjt - köszöntem el tőle, majd mikor elakartam menni mellette megfogta a karom és visszarántott magához.
Mire észbe kaptam puha érintését már a derekamon éreztem, miközben még közelebb vont magához, így már csak néhány centi választott el minket egymástól.
- Mit művelsz? Eressz el - kértem tőle.
Kezei az arcom cirógatták, mire remegés futott át a testemen.
- Kérlek, engedj el - próbáltam kérni, de nem úgy tűnt, mint aki el akar engedni.
Egy szót sem szólt végig a szemembe nézet, amitől majd elolvadtam, de tudtam, hogy ez helytelen, de hiába próbáltam szabadulni a karjaiból, amíg képes vagyok rá, nem tudtam.
Elszakítottam a szemem az övétől és próbáltam eltaszítani magamtól.
Akartam is meg nem is.
Tudtam, hogy amit teszünk, vagy tenni készülünk helytelen, hisz Nick a vőlegényem, aki ráadásul Rob testvére, és aki épp az emeleten alszik.
Másrészt viszont hihetetlenül jó érzés volt a karjaiban lenni, és fogalmam sincs miért, de csak arra vágytam, hogy megcsókoljon.
Ezen eltanakodva a jobbik felem győzött és szabadulni próbáltam az öleléséből.
Minél inkább akartam, annál erősebben húzott magához.
- Ne mond, hogy te nem akarod - mondta nekem.
- Nem, én nem akarom – mondtam, de nem néztem a szemébe.
Ahogy ezt kimondtam ismét egy mosoly jelent meg az arcán, majd ajkai a nyakamra siklottak, és édes csókokkal hintették be azt.
Minden egyes csókjától, amit a nyakamra lehelt, remegés futott végig rajtam, és tudtam, hogy ezt ő is érezte, és ezzel elárultam magam.
- Kérlek eressz el - nyögtem utolsó erőmmel.
Válasz helyett egyszer csak ajkai az enyémet kutatták.
Megérezve édes ajkait az enyémen, amik már az első pillanattól kezdve vonzottak, minden ellenállásom a porba hullott.
Először finom csókokkal kényeztettet, miközben karjaim a nyaka köré fontam.
Kezeivel a derekam cirógatta, ami csak még jobban feltüzelt.
Fogalmam sem volt mit teszek, szenvedélyesen kaptam ajkai után.
Megérezve kutató nyelvét, ami bebocsájtást kér a számba, képtelen voltam nem megadni neki.
Nyelveink vadul kergették egymást miközben kezeink egymás testén kalandoztak.
Nem tudom meddig csókoltuk egymást, mikor hirtelen jött rám a felismerés, hogy mit a fenét művelek?!
Ahogy észhez tértem ajkaim elszakítottam az övétől és ismét próbáltam lefejteni a kezeit magamról.
- Ezt nem csak én akartam - vágta oda nekem kissé talán önelégült vigyorral a képén.
- Csak pillanatnyi zavarodottság volt - vágtam vissza neki.
- Igen?
- Igen. - állítottam határozottan.
El akartam menni, mikor elzárva előlem az utat a derekamnál fogva felemelt és a konyhapultra ültetett, majd ismét ajkaimra vetette magát.
A fenébe is, miért csinálja ezt velem? - kérdeztem magamtól, miközben ismét engedtem az érzéseimnek és utat adva kutató nyelvének ismét egymást csókoltuk.
Előtte ültem a pulton, testünk szorosan tapadt egymáshoz, olyannyira hogy éreztem nekem nyomódó férfiasságát.
Szemérmetlenül faltuk egymás ajkait, miközben kezeinkkel a másik testét simogattuk.
Rob érintéseit egyszer csak a pólóm alatt éreztem, amint melleim simogatták, mire belenyögtem a csókunkba.
Szenvedélyes csókunk közben egyszer csak, mintha egy vészcsengő csengetett volna a fejemben, ismét észhez tértem.
Elszakítottam magam Rob ajkaitól, és kitépve magam az öleléséből kirohantam a konyhából egyenest az emeletre.
Ezek után nem volt merszem bemenni Nickhez így a fürdőbe zárkóztam.
Leroskadtam a kád mellé, a földre.
Egyfolytában a lent történtek képei jelentek meg előttem.
Fogalmam sincs mi ütött belém? És Robba is? Hogy tehettük ezt Nickkel?
Másrészt viszont bármennyire is tilos és lehetetlen, annyira jó érzés volt a karjaiban lenni, élvezni az öleléseit, a csókjait.
De hiába is élveztem, ez soha többet nem ismétlődhet meg.
Egyszerűen nem tehetem ezt Nickkel, egyáltalán, hogy leszek képes reggel a szemébe nézni?
Mialatt ő fent aludt, addig mi egymásnak estünk odalent a testvérével.
De ez nemcsak az én hibám, Robé is.
Tudja, hogy a testvére menyasszonya vagyok, és mégis.
Ha nem csinálja ezt, én biztos meg tudtam volna tartani a távolságot, és soha nem történt volna ez meg.
De legbelül bármennyire is kellett volna, nem tudom megbánni, hisz minden, a karijaiban töltött percet élveztem, és Rob meg a csókjai valami megmagyarázhatatlan érzést váltottak ki belőlem, olyan dolgokat amiket még Nickkel sem éreztem.
Ez az, amitől igazán megrémültem.
Percekkel, vagy talán órákkal később, nem tudom meddig ülhettem a fürdőben, de vettem a bátorságot kiléptem az ajtón, de, hogy véletlenül se fussak össze Robbal, sietve Nick szobájába mentem.
Halkan befeküdtem mellé, aki ezt szinte megérezve körém fonva a karjait, közelebb húzott magához.
Ahogy a karjaiban feküdtem, bűntudat gyötört, hogy most itt fekszem vele, mikor nem olyan régen a testvérét csókoltam.
Ezek után aztán még annyira se jött álom a szememre, mint mielőtt lementem.
Csak abban voltam biztos, hogy ez, ami megtörtént, soha többet nem fordulhat elő, és amennyire csak lehet, el fogom kerülni Robot.
És persze abban reménykedtem, hogy ő ezt nem akarja elmondani Nicknek.
Nem is magam miatt félek, csak nem akarom, hogy miattam vesszenek össze.
Megrémisztett a gondolat, hogy két ilyen nagyon jó testvér miattam haragudjon egymásra, ezért is reméltem, hogy Rob tartja a száját, és, hogy ezentúl nagy ívben el fog kerülni.
Nagy nehezen, de végre valamikor már hajnal tájt sikerült elaludnom.
Reggel Nick csókjára ébredtem.
Istenem mennyire más, mint az Övé - jutott eszembe, gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolataimat.
- Jó reggelt kicsim.
- Neked is.
- Mit akarsz csinálni ma? - kérdezte tőlem.
Először is mindenképp elkerülni a testvéred - gondoltam magamban.
- Ma megígértem anyáéknak, hogy velük leszek, de ha gondolod, te is jöhetsz - mondta.
- Menj csak, biztos örülnek, hogy egy kicsit velük is leszel, és ma hozzánk is jön néhány rokon ha minden igaz.
- Rendben - feleltem és kimászva az ágyból a ruháim után néztem.
- Este átjössz? - tette fel a kérdést Nick, amitől féltem.
Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne itt aludni - gondoltam.
- Nem tudom, mit terveznek anyáék.
- Oké, este hívlak és megbeszéljük - zárta le a dolgot.
Gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam a ruháim és visszamentem Nickhez.
- Máris menni akarsz? Olyan korán van.
- Igen kicsim, de később beszélünk - feleltem neki.
Lementem a földszintre, ahol Claire már fent volt.
- Jó reggelt gyerekek.
- Jó reggelt - köszöntünk mi is.
- Már mész is kicsim? Legalább reggelizz.
- Nem vagyok éhes köszönöm. Igen megyek, ma anyáékkal leszek.
- Később átjössz? - kérdezte.
- Remélem este itt alszik - felelte Nick a hátam mögé osonva.
Olyan ismerős volt a helyzet.
Ölelő karok a derekam körül, és a konyha.
Rob.
Gyorsan el is hessegettem az este képeit.
Elköszöntem Clairetől és Nicktől is, majd mivel nem is lakunk olyan messze, hazasétáltam.
Remélve, hogy Robnak sem áll szándékában elmondani Nicknek mi történt, eldöntöttem, hogy bármennyire is nehéz lesz, úgy teszek mintha meg sem történt volna és csak úgy fogok tekinteni Robra, ahogy kell.
Mint a vőlegényem öccsére.
Hazaérve anyáék már nagyon vártak, és persze kifaggattak a tegnap estéről.
Az ajándékok nagy részét ott hagytam, de amik rajtam voltak, azokat anya és apa is megcsodálták.
Többek közt a Nicktől kapott nyakláncot, és a karkötőt, amit Robtól kaptam.
Ránézve, tudtam, hogy erről folyton ő fog eszembe jutni.
Viszont nem akartam azzal megsérteni, hogy leveszem, és Nicknek is feltűnne, még a végén kérdezősködnek, hogy miért nem viselem.
A nap gyorsan telt el, Nick hívott néha, többek közt az estéről érdeklődött, hogy mit tervezek.
Egyelőre eszem ágában sem volt egy újabb éjszakát náluk tölteni.
Vesztemre, anya is legtöbbet Nick híres testvéréről faggatott.
Próbáltam terelni a témát, de amilyen anya, ez képtelenség volt.
Elég kíváncsi természet.
Este átadtuk egymásnak az ajándékokat, és mivel tegnap nem, így ma vacsiztam anyuékkal és a bátyámmal.
Vacsi után kopogást halottam az ajtó felöl.
Nick volt.
- Na kicsim átjössz? - kérdezte.
- Nem tudom, anyuékkal is akarok lenni egy kicsit.
- Egész nap velünk voltál, menj csak nyugodtan - szólalt meg anya.
Ezt nem hiszem el.
- Oké, menjünk - adtam meg magam kelletlenül.
Összepakoltam néhány cuccot magamnak, majd kocsival indulva nem sokkal később Nickéknél voltunk.
Belépve elég nagy hangzavar jött a nappali felől.
- Vendégetek van? - kérdeztem.
- Csak Nina van itt.
- Nina?
- Ja igen, őt még nem ismered. Ő Rob volt barátnője, és elnézve őket talán újra az lesz - mondta mosolyogva.
Ezeket hallva nem tudom miért, mintha a féltékenység fogott volna el.
Nickkel kézen fogva mentünk a nappaliba.
Lizzy és Vic rögtön a nyakamba ugrottak.
- De jó végre itt vagy - mondták egyszerre.
- Csak reggel mentem el - feleltem.
- Bizony, el se köszöntél. Hova siettél? - kérdezte Vic.
Most mit mondjak? Nem mondhatom, hogy Rob elől menekültem.
Miután Vicék elengedtek ránéztem az említettre, aki szintén engem nézett, miközben egy ismeretlen lány ült szorosan mellette.
- Kris, ő Nina - mutatott be neki Nick.
- Nina, ő Kris a menyasszonyom.
- Szia, nagyon örülök, már sokat hallottam rólad - jött oda hozzám.
Egész csinos, vöröses barna hajú lány állt elém.
- Én is örülök - feleltem miközben magamra erőltettem a legszebb mosolyom.
- Szia - köszöntem szintén tettetett mosolyommal Robnak, majd Richardéknak is.
Nina visszaült szorosan Rob mellé, aki átölelte a lány derekát.
Ezek látták kikerekedett a szemem.
Nick magával húzott a kanapé felé, ahol ismét az ölébe fészkeltem magam, és egy csókot kaptam tőle.
- Ma is itt alszol kicsim? - kérdezte Caire.
- Igen, Nick rábeszélt - néztem az említettre.
- Nem baj, nagyon helyes. Örülünk, ha itt vagy.
- Köszönöm - válaszoltam.
- Te ettél már? - kérdezte szintén Claire.
- Igen, anyáékkal vacsoráztam.
- Értem, de desszert remélem jöhet.
- Bizony, anya fantasztikus sütit készített, azt kár lenne kihagynod - szólalt meg Rob.
Erre nem válaszoltam, hanem miközben Rob tovább ölelgette Ninát, én Claireékkel beszélgettem egy kicsit, néha-néha lopva Robra pillantva, aki egyszer csak szájon csókolta Ninát.
Ezt látva, valami érthetetlen okból nagyon dühös lettem.
Bár semmi okom rám, hisz ő azt csinál, amit akar.
Nekem pedig ott van Nick, akkor mégis miért zavar egy másik nővel látni őt, mikor az este még engem csókolt így?
Persze, biztos mégis igazak a pletykák róla, és csak szórakozni akar.
Na, de ebből nem eszel - gondoltam magamban és megcsókoltam Nicket.
Nemtudom, hogy Robnak vagy magamnak akartam e bizonyítani ezzel, de az esti tévedésünk miatt nem fogom, nem akarom elveszíteni Nicket.
Ő először meglepődött, majd készségesen viszonozta csókom.
Csókunk után rögtön Robra tévedt a pillantásom, aki már minket látva máris nem mosolygott.
- Megyek, behozom a desszertet - állt fel Claire.
- Segítek - mondtam és vele mentem a konyhába.
Ő megfogta a süteményt én pedig villákat és tányérokat szedtem elő.
- Menj csak, rögtön viszem a tányérokat - mondtam neki, majd ő visszament a nappaliba én pedig csak szerettem volna egy kicsit egyedül lenni.
Kivettem a felső polcról a tányérokat mikor egyszer csak két ismerős kar kulcsolódott a derekam köré.


Tessék komizni!!!!