2.fejezet

Sziasztok! Először is mint látjátok új kinézetet csináltam a blognak, ami remélem nektek is tetszik. Hatalmas cuppanós FANNINAK a csodás fejlécért. (L) A fejezetről pedig annyit, hogy nagyon köszönöm mindenkinek a komikat az első fejezethez. Örülök, hogy tetszett nektek, és csak azt remélem ez is fog. Ide is várom a véleményeket. A fejli bétázását pedig ismét köszi MoOa-nak! (L) Jó olvasást, pussz.


2.fejezet

/Rob/

Ahogy Nickel hazaértünk, anya rögtön a nyakamba ugrott.
Nemcsak ő, hanem én is nagyon örültem, hogy végre újra itthon lehetek.
Apát, mint mindig tévézés közben leptem meg, aki szintén nagy örömmel ölelt magához.
A nagy ölelések után felvittem a cuccaim a szobámba.
Fura újra itthon, újra a régi szobámban, együtt a családommal, viszont nagyon jó is, már annyira hiányoztak.
Nagyjából kipakoltam, majd lementem anyáékhoz.
Beszélgettünk egy kicsit, mik történtek itthon és persze rólam is.
Anya kíváncsisága még mindig határtalan.
Persze a lányokról tett fel több kérdést.
Mivel drága Nick tesómnak már nem barátnője, hanem menyasszonya van, már alig várják, hogy én mikor hozok haza magammal valakit.
Ezzel kapcsolatban nem kaptak olyan választ, amit vártak, mert egyenlőre senki sincs, aki érdekelne, vagy akibe bele tudnék szeretni.
- Kicsim menj, zuhanyozz le és öltözz át, hamarosan itt lesznek a lányok Krisszel - mondta anya.
Bizony, a bátyám menyasszonyával.
Eszemben se volt ellenkezni, felmentem lezuhanyoztam és épp valami elfogadható ruhát kerestem, mikor a hallottak alapján arra tippeltem, hogy a csajok már meg is jöttek.
Felöltöztem, lefelé ballagva a lépcsőn már hallottam a nővéreim hangját, akik épphogy leértem, a nyakamba vetették magukat.
- Azért meg ne fojtsatok csajok - szóltam nekik.
Lizzyék az ölelések és puszik után leültek, majd végre eljött a pillanat, amit kíváncsian vártam.
Megismerhetem a tesóm híres szerelmét.
- Végre tesó, ő itt Kristen, a menyasszonyom - mutatta őt be Nick.
- Szia Kristen vagyok - köszönt - és felém nyújtotta a kezét.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek, én Rob - mutatkoztam be.
Megfogtam a kezét, és köszönés képp egy puszit adtam arcára.
Amit lehet jobb lett volna, ha nem teszek, az illata teljesen elvarázsolt.
És nemcsak az.
Ahogy jobban megnéztem őt, egyszerűen gyönyörű volt.
Elhúzódott tőlem, majd Nick a karjába zárta őt, amiért fogalmam sincs miért, de most irigyeltem őt.
Irigyeltem, hogy egy ilyen gyönyörű lányt talált magának.
- Én is örülök - felelte az előbbi mondatomra. .
- Gyertek, üljetek le - hívott vissza minket anya a nappaliba.
Leültem Lizzyék mellé, Kristen pedig a tesóm ölébe ült, amiért szintén féltékeny voltam rá.
Te jó ég, miket gondolok.
Hisz csak most látom őt életemben először, ráadásul ő a bátyám menyasszonya.
Jobb, ha ezeket a gondolatokat gyorsan kiverem a fejemből.
Nem vagyok az a csöpögős típus, de most talán igazat adok annak, aki azt mondja, hogy létezik szerelem első látásra.
Végig csak Kristent néztem, persze próbáltam úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek.
Nick néha a nyakába csókolt, amitől láthatóan Kristen zavarban volt.
- Átmehetnénk vacsorázni, és utána jöhetnek az ajándékok - mondta anya ezzel kizökkentve az álmodozásból.
Az asztalnál szerencsétlenségemre vagy szerencsémre Kristen mellé ültem, másik oldalán Nickel.
Kissé furán éreztem magam, de próbáltam nem sűrűn nézni Kristenre.
- Vacsora után beszélgetünk egy kicsit? - kérdezte Liz Kristenről, miközben anya a desszertet hozta.
- Máris elraboljátok tőlem? - kérdezte Nick, miközben egy csókot adott szerelmének.
- Csak egy kicsit öcsi - szólt vissza Vic.
- Ne aggódj, éjszaka csak a tiéd - tette hozzá Lizzy.
- Örülünk, hogy itt alszol nálunk - felelte anyánk.
Szóval Kristen itt alszik, együtt Nickel.
De miért is érdekel ez engem?
Nem tudom, mi a fene van velem, de gyorsan ki kell vernem a fejemből őt, mielőtt belebonyolódnék.
Próbálok úgy viselkedni vele, mint a bátyám menyasszonyával, de ez a tény, hogy ma éjjel itt alszik, nem sokat segít az elhatározásom megtartásában.
De talán az segít, ha arra gondolok, hogy ez képtelenség, és hogy akármennyire is megőrjít ez a nő, pedig még csak most ismertem meg, nem tehetem ezt a bátyámmal.
Kristen az ő jövendőbelije - mondogattam magamban.
Azt hiszem, kihasználom az alkalmat, hogy itthon vagyok, és holnap találkozok Ninával.


/Kristen/


Vacsora után visszamentünk a nappaliba, ahol kibontottuk az ajándékokat.
Lizzyék tanácsára, gondolom tőlük és Claireéktől is parfümöt és ruhákat kaptam, amit minden bizonnyal Liz és Vic választottak.
Richardék is bontogatták az ajándékaikat, amiket tőlem kaptak, de legjobban Robert reakciójára voltam kíváncsi.
Lizzyék javaslatára mivel tudom, hogy nagyon szereti a zenét, és néhány hangszeren játszik is, a lányok segítségével néhány klassz cd-t vettem neki.
Először a szülei és a lányok ajándékát bontogatta.
Hála Nicknek és, hogy közelebb vont magához, sikerült elszakítanom a tekintetem Robertről.
Nick ekkor adta oda az ő ajándékát.
Egy csodaszép láncot egy medállal belevésve a neveinkkel és az eljegyzésünk dátumával.
- Köszönöm, ez csodálatos - suttogtam neki és megcsókoltam.
Minden szem ránk szegeződött, amitől ismét zavarva jöttem.
Szerelmem feltette a nyakamba a láncot, a lányok és Claire is rögtön megcsodálták.
- Ez csodás kicsim - mondta Claire mindkettőnknek.
- Örülök, hogy tetszik édes - mondta Nick és kaptam egy csókot tőle.
Mivel Nicknek is mindene megvan, és ő egy pasi, nem igazán tudtam mit venni neki, de a lányok elvetemült ötletét követve egy kettesben töltött hétvégét fog kapni tőlem.
- El sem mondod, mit kap tőled Nick? - kérdezte Lizzy.
- Mit is? - incselkedett Nick.
Nem tudom miért, de kissé feszélyezve éreztem magam, hogy a testvére előtt kell elmondanom neki.
- Legyen meglepetés, csak bírd ki hétvégéig és megtudod - mondtam Nicknek.
- Ne már, áruljátok el! - kérte.
- Csak néhány napot bírj ki, kicsim és megtudod, de szabaddá kell tenned a hétvégéd - tettem hozzá.
- Óó, szóval egy egész hétvégés ajándék?
- Bizony - válaszolt helyettem Vic.
- Ti tudjátok mi lesz az ugye? - fordult felé Nick.
- Persze, mi segítettünk eldönteni Krisnek - mondta LIzzy.
- Na, ne légy ilyen kíváncsi, hamarosan megtudod - feleltem neki és egy csókot adtam ajkaira.
- Oké, de csak azért, mert ma velem alszol - válaszolta.
Ahogy ezt kimondta, tekintetem Robra tévedt, aki mintha nem nagyon örülne a hallottaknak.
De miért is zavarná?
Hisz semmi közünk egymáshoz, leszámítva, hogy ő a vőlegényem testvére.
Ezt az utolsó mondatot jobb, ha az eszembe vésem - mondtam magamnak.
Időközben Rob is bontogatta az ajándékokat, többek közt azt is, amit tőlem kapott.
- Ezt Kristől kapod - felelték egyszerre a csajok.
- Tőled?
- Igen, igaz akkor még nem ismertelek, de remélem tetszeni fog - nyögtem ki nagy nehezen.
Kibontotta a kis csomagot és egy szédítő mosoly jelent meg az arcán, amiből arra következtettem, hogy mégis tetszik neki.
- Ezek fantasztikusak, köszönöm - mondta immár felém fordulva.
- Örülök, hogy tetszenek, a lányok segítettek választani.
- Nektek is köszi - fordult feléjük Rob.
Rob Clairenek egy szép nyakláncot hozott, Lizzyiék és én is egy-egy csodaszép karláncot kaptunk.
Richard pedig szabadidejében lelkes filmrajongó, egy hatalmas film gyűjteményt, amibe Claire-rel bele is vetették magukat az ajándékozás után.
Ők visszavonultak a szobájukba, Lizzy és Vic is felmentek, csak én, Rob és Nick maradtunk lent.
Nick kiment a konyhába én pedig kettesben maradtam Robbal a nappaliban.
Épp a tőle kapott karkötőt nézegettem, mikor közelebb lépett hozzám.
- Segíthetek feltenni? Feltéve, ha hordani akarod - mondta.
- Persze, hogy akarom - vágtam rá, talán kissé gyorsan is.
Egyre közelebb jött hozzám, kihasználva, hogy kettesben vagyunk és elvette tőlem a láncot.
Csupán néhány centi választott el minket egymástól, miközben a kezemre varázsolta az ékszert.
- Nagyon jól áll - mondta egy csodás mosoly kíséretében, amitől a szívem gyorsabb ütemre váltott.
- Köszönöm - mondtam miközben éreztem, hogy lassan az a néhány centi távolság és eltűnik közülünk.
Bársonyos kezei a csuklómra fonódtak és közelebb vont magához.
Nem tudom mi ütött belém, de megrészegített a közelsége, és fogalmam se volt róla mit teszek, vagy teszünk, csak engedtem neki.
Végül szinte a karjaiban voltam.
Kezei a csuklómról a derekamra vándoroltak, és mintha áramütés járta volna végig a testem, ahogy hozzámért.
Szemébe nézve ugyanazt a szenvedélyt és vágyat láttam tükröződni, amit ha még nem is szabad, sőt gondolnom sem szabadna ilyesmire, mégis éreztem.
Ajkai vészesen közeledtek az enyémhez, mikor az utolsó pillanatban mielőtt hatalmas hibát követtünk volna el, zajt hallottunk a konyhából.
Kiszabadítottam magam a karjaiból és szó nélkül a konyhába siettem.
Belépve oda Nick a földön egy összetört pohár darabjait szedegette.
- Megvágtad magad - néztem a kezére, ami vérzett.
- Csak le akartam tenni a kezemből és kicsúszott - mondta.
- Gyere, bekötöm - mondtam, és az emeletre húztam magammal a fürdő felé.
Felfelé menet Rob egyedül ült a nappaliban.
Visszagondolva a pár perccel ezelőtt történtekre, el se hiszem, hogy majdnem megcsókoltam a vőlegényem öccsét.
Te jó ég Kristen, mi ütött beléd? - kérdeztem magamtól.
Miközben Nick kezét kötöttem be, pillantásom a karkötőmre tévedt, ahogy Nické is.
- Szép – mondta, ahogy ránézett.
- Igen, kedves a testvéredtől - böktem ki.
- Rob már csak ilyen.
- Köszi szívem - mondta Nick, mikor végeztem a kezével.
- Nincs mit, de máskor jobban vigyázz - mondtam.
- Igyekszem - felelte és megcsókolt.
Csókunk nem tarthatott sokáig, mert a lányok utánunk jöttek.
- Mi történt? - kérdezték rögtön Nick kezét látva.
- Csak eltört egy poharat - mondtam.
- Ez nem meglepő - felelte nevetve Liz.
- Oké, akkor mi most elraboljuk Krist, addig beszélgess Robbal, a nappaliban van - mondta Vic.
Bementünk a csajok szobájába, Nick pedig a földszintre indult a testvéréhez.
Nem csalódva a lányokba, első kérdésük az volt, mi a véleményem Robról?
Na, erre mit mondhatnék?
Hogy az előbb majdnem megcsókoltuk egymást?
Atya ég, hogy mi van velem?
Itt van nekem Nick, aki imád, és én is szeretem őt, de most jövök csak rá, hogy hiába szeretem őt, az, amikor majdnem megcsókolt Rob, hihetetlen érzéseket váltott ki belőlem.
Olyanokat, amiket talán még Nickel sem éreztem, és ettől nagyon megrémültem.
Az az egy biztos, hogy ezt sürgősen ki kell verjem a fejemből, és csak Nickel törődni, és ha muszáj, messziről elkerülöm Robot.
Nem gondoltam volna, hogy ez a találkozás ilyen hatással lesz rám, és ahogy látom, rá is.
De ez soha többet nem fordulhat elő.
Ezek után még jobban tartottam attól, hogy ma itt fogok aludni, és ekkor még nem tudtam, mi vár rám ezen az éjszakán.

Tessék komizni :)