50.fejezet

Sziasztok! Kissé sokára sajnálom, de itt az 50.fejezet. Bizony, és már csak 10 lesz. Szóval most már lassacskán majd minden a helyére kerül. Ez nem lett olyan hosszú, sem eseménydús, de remélem azért tetszeni fog, egy kis bevezető a következőre. :) Köszi Puszmónak :) Pusszantás :Liz

50.fejezet




/Rob/



Majdnem Tomba kellett kapaszkodnom, hogy ne essek el a látottaktól.

Ő volt az, aki ajtót nyitott Nicknek.

És tökéletesen láttam őt. Mintha csak előttem állt volna. És alig akartam hinni a szememnek.

Kristen gyönyörűbb volt, mint valaha. És ezen még valami dobott egy kicsit. A ruhája alul kidudorodó hasa.

- Te haver, Kristen nem........

- Terhes - fejeztem be Tom helyett.

Lizzy sem nagyon jutott szóhoz.

Nick mielőtt belépett volna, Kristen hasára tette a kezét és láthatóan beszéltek közben, de azt nem hallottuk, mit.

Én magam még mindig teljesen ledöbbenve álltam. Nem különben, mint Tom és Lizzy.

Nem sokkal később pedig csukódott az ajtó, ami mögött mindketten eltűntek.

Én pedig szó szerint a földre rogytam, és arcom a kezembe temettem, miközben csak egy szót ismételgettem magamban.

Terhes..........

És most már, hogy biztos vagyok benne, hogy semmi köze nem volt Mike-hoz, csak is egy valakitől várhat gyereket. Tőlem.

Ekkor borzadtam csak még jobban el attól, amit tettem.

Tom és Lizzy alig tudtak összekaparni a földről és visszavinni a kocsiig.

Nem tudom, hogy, talán mert teljesen a gondolataim közé vesztem, csak arra lettem figyelmes, hogy hazaértünk és már a nappaliban vagyok.

Mintha az óta megszűnt volna körülöttem a világ, ami most csak körülötte, körülöttük forog. Kristen körül, és a gyereken, akit vár. Minden bizonnyal tőlem.

Anya és apa még mindig a nappaliban voltak. Szinte már ijedten kérdezgették, mi történt velem, amitől ilyen állapotba kerültem. De erre sem tudtam válaszolni.

- Mi a fene történt? Hol voltatok?

- Ha tudnád anya - válaszolta Lizzy.

- Akkor el is mondhatnátok, miért van ilyen állapotban a fiam.

- Hát most jött rá ténylegesen, mit is tett - válaszolta Tom.

- Nick tudja, hol van Kris - válaszoltam ezúttal én.

- Mi? De hogy? És miért nem mondta el?

- Gondolom, Kristen kérte erre.

- De gondolom, nem csak emiatt borultál így ki? Jól sejtem? - kérdezte apa.

- Kristen terhes - adtam a választ a kérdésükre, és hasonló döbbenetet láttam arcukon, amilyet nem olyan régen az enyém is tükrözött.

- Te jó ég - mondta halkan anya.

- Ó fiam. Akkor mindent értek. Gondolom, ezúttal nem akarsz kételkedni benne, hogy . . . . .

- Nem. Most már nem. De már késő. Ő látni sem akar. Még azt sem mondta el, hogy gyereket vár, minden bizonnyal tőlem.

- Azért azok után, amiket a fejéhez vágtál, ez érthető is - vette őt a védelmébe anya.

Én meg sem próbáltam védeni magam, mert igazuk volt. És Krisnek is, amiért eltitkolta, hogy terhes. Ami pedig még jobban megdöbbentett, hogy végig itt volt a közelemben. És Nick eltitkolta.

Vele később készültem beszélni, de alig vártam, hogy végre hazaérjen.

Szerettem volna egyedül lenni, ezért szó nélkül a szobámba vonultam. Ezúttal egyedül. Nem vittem magammal hű társam az alkoholt, ami mindig velem volt az utóbbi időben.

Ezúttal tiszta fejjel kell ezt átgondolnom, és hogy mit is tegyek?

Ez a kérdés is végig a fejemben kavargott, de a válaszról fogalmam se volt.

Egy valami biztos csak. Szeretem Kristent. És kétségem sincs a felől, hogy az én gyermekem várja. Abban pedig már nem vagyok ennyire biztos, hogy valaha is meg fogja bocsátani, amit vele tettem. Vagyis velük.

Volt még valami, amire viszont gondolni sem mertem, mert ha igaz, akkor még nagyon szemétnek fogom érezni magam. És még biztosabb leszek benne, hogy örökre elveszítettem őket.

Mégpedig annak a reménye, hogy Kristen még akkor nem volt terhes, amikor elzavartam, és azokat a fejéhez vágtam.

Mégis visszaszámolva, és a látottakból arra következtettem, és az eltelt időből is, hogy valamikor akkor tájt tudhatta meg.

Nem tudom, meddig töprengtem ezen, de teljesen elveszett az időérzékem. És minden épeszű gondolatom.

Ez a dolog, amit most megtudtam, mindent felborított. Így már nem lesz olyan egyszerű, hogy visszaszerezzem őt. Ha egyáltalán ez lehetséges még.

Gondolataimból az ajtó nyílása zökkentett vissza.

- Végre itt vagy - dörrentem rá kissé a szobámba belépő Nickre.

- Anyáék mondták, hogy jöjjek fel hozzád.

- Azt nem, hogy miért?

- Nem. Azt mondták, majd te elmondod.

- Oké.

- Szóval?

- Mióta tudod, hogy hol van Kristen? És azt, hogy terhes? - kérdeztem tőle, ezúttal láthatóan az ő arcára ült ki a döbbenet.

- Nem tudom, miről beszélsz - próbálta még most is tagadni, de már hiába.

- Ugyan, elmondhatod. Láttam.

- Mi? Kit?

- Őt. És téged is.

- Hol?

- Amikor elmentél hozzá. Jól sejtettem, hogy te tudod, hol van.

- Szóval követtél.

- Igen, követtünk.

- Kivel?

- Tommal és Lizzyvel - mondtam mire egy "Kris meg fog ölni" mondatot hadart el, de meghallottam.

- Miért? Mit gondolt? Meddig tudja eltitkolni, hogy gyereket várt t....... - képtelen voltam végig mondani, hogy tőlem.

Ki tudja nincs e az óta valakije, és esetleg . . . . .

- Tőled. Ne agyalj megint hülyeségeken. Bízhatnál már végre benne, ne csinálj az eddiginél is nagyobb hülyeséget.

- Szóval akkor beismered. Miért nem mondtad el?

- Ő kért meg rá. Gondolom, nem lep meg, ha azt mondom, hallani sem akar rólad.

Ezt megértettem, de bármire képes vagyok tenni ez ellen.

Nickkel leültünk és mindent elmondott. Rájött, hogy már ezek után semmi értelme eltitkolnia. Én is elmondtam neki, hogy végre rájöttem, mekkora idióta is voltam, és hogy Kellannak hála tudom, hogy Kristen soha sem csalt meg Mike-kal.

- Csak az a kár, hogy erre későn jöttél rá.

- Tudom - sóhajtottam lemondóan.

- És hogy van ő és a . . . .

- A lányod? - fejezte be helyettem Nick. Ez volt az, ami ismét szíven talált.

- A lányom - ismételgettem ezt a szót, ami még több értelmet ad annak, hogy küzdjek értük.

- Igen. Kislány lesz. Kristen már most imádja őt. És egészséges. Bradly odafigyel rájuk - mondta egy kis fintorral az arcán.

Volt egy olyan érzésem, van még valami, aminek nem fogok örülni.

- Ki az a Bradly?

- Hááát. . . .

- Ne kímélj - kértem tőle.

- Ő Kristen orvosa. Legalábbis eddig. De a pasi odavan érte, és nagyon jól megértik egymást. Nekem sem tetszik, de Kris megkért, ne szóljak bele. Egyelőre - hangsúlyozta ki ezt a szót - csak barátok.

Most jött el az a pillanat, amikor kezdtem az eddiginél jobban kétségbeesni.

- Szereted még? - tette fel Nick a világ leghülyébb kérdését.

- Ezt meg sem kellene kérdezned. Tudom, hogy ezt én szúrtam el, és nem is akárhogy, de belehalok, ha végleg elveszítem őt.

Volt azonban még egy kérdés, amit eddig Nick sem mondott el, és én sem mertem rákérdezni. Mindent elmondott Krissel kapcsolatban, arra viszont nem tért ki, hogy Kris pontosan mikor tudta meg, hogy állapotos.

Féltem rákérdezni, attól meg pláne, hogy beigazolódik a sejtésem. És a félelmemnek volt alapja.

- Akkor akarta neked elmondani, amikor te azok a hülyeségeket a fejéhez vágtad. Ashley-vel előtte voltak orvosnál - adta meg a kegyelemdöfést Nick.

Hogy tehettem ezt vele? - borzadtam el magamtól.

Nem hiába, hogy hallani sem akar rólam.

A fejemben zsongott minden szó, amit akkor hozzávágtam.

"Ha most terhes lennél, nem is biztos, hogy tőlem lenne"

Még számomra is fájt visszaemlékezni erre. Akkor mit érezhetett ő? Mikor ezeket a fejéhez vágtam, ő már tudta, hogy gyereket vár tőlem. És ekkor akarta elmondani.

Teljesen összetörve éreztem magam, és a legrosszabb az egészben, hogy mindezt magamnak köszönhetem.

- És mit akarsz tenni? Mert akarsz ugye? Nem hagyhatod, hogy más nevelje fel a lányod.

- Persze, hogy nem hagyom. De át kell, gondoljam. Csak úgy nem állhatok elé.

- Szerintem szeret még téged. Sőt ebben biztos is vagyok. De azt is megértem, hogy most hallani sem akar rólad. Azt mondja, semmi nem érdekli, csak a lányának fog élni.

Vissza fogom szerezni, bármibe is kerüljön. Visszaszerzem őket - döntöttem el, és ehhez szükségem lesz főleg a lányok és Steph segítségére.

Nagyjából elmondtam Nicknek is mit akarok.

- Oké, ezzel talán elkezdheted kibékíteni, és ha a lányáról van szó, akkor nem tud majd nemet mondani. De mindent bele kell adnod tesó.

- Tudom, és mindent meg fogok tenni.

- Akkor hajrá.

- Mikor mész hozzá?

- Holnap. Ugyanilyenkor. Kellan megy hozzájuk napközben én majd este.

- Szóval ő is tudta végig, hol vannak.

- Igen, de csak Ashley miatt. Mondhatni ő is mindent feladott, hogy Krissel mehessen és vigyázhasson rájuk. Miután tőled eljött Ashleyékhez ment. Azóta vele van.

Ezért is csak hálás voltam nekik. Ha el is titkolták előlem, legalább ők vigyáztak rá helyettem is. és Kellannak csak hálás lehetek, amiért segített mindent tisztázni.

Miután mindent megbeszéltünk, és nagyjából tudtam mit akarok tenni, lementünk a nappaliba a többiekhez.

Nekik is elmondtam.

- Mi mindenben segítünk fiam.

- Úgy van. Rendbe hozni, amit elbarmoltál - mondta Tom.

- Kösz haver.

- Oké, akkor én beszélek Steph-el hogy intézkedjen, és ha megvan, akkor ti jöttök csajok, én nem értek ehhez.

- Ó ezt bízd ránk nyugodtan - mondta Lizzy egyetértve anyával.

Mivel elég késő volt ma már nem tehettem semmit, de holnap nekilátok visszaszerezni a feleségem és a gyermekem . . . . . . . . .




/Kristen/



Nickkel nagyon jól telt az este. Persze mint mindig megkértem, hogy egy bizonyos témát hanyagoljunk.

A másik Bradly volt.

Ezt nem tudtam elkerülni.

- Mit akar tőled az a pasi Kris? Ugye nem akarsz tőle semmit?

- Miért mi lenne, ha így lenne?

- Nem mondhatod komolyan.

- Miért ne? Már semmi közöm az öcsédhez.

- Még midig a felesége van - érvelt Nick.

- Ez neki semmit sem számított. Akkor nekem miért kellene?

- Azért ne siesd el. Lehet, hogy rendes ez a pasi, de ne akarj más apát a lányodnak, és valaki mást magadnak se. Tudom, hogy most minden az ellenkezőjét mutatja, de minden rendbe fog jönni.

- Én ebben már nem hiszek, szóval zárjuk ezt le, kérlek. Nem akarok veszekedni veled - kértem tőle, majd az este további részébe hanyagoltuk a kellemetlen témákat.

Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Nick is megígérte, ha tud eljön, és ő is szívesen segít a lányom szobájának berendezésében.

Persze nem volt odáig az ötlettől, mikor elmondtam, hogy ezt már Bradly is megígérte.

Később neki is mennie kellett, mielőtt otthon feltűnik nekik a titokzatos eltűnése.

Mielőtt elment volna, azonban mégsem bírtam magammal. Már az ajtóban állt, indulni készült, mikor utána szóltam.

- Ő hogy van? - rögtön tudta, mire gondolok.

- Nem valami jól. Többnyire a szobájában van az új szenvedélyével - válaszolta Nick, és engem rögtön elöntött, a féltékenység. Vagy a harag?

- Az alkohollal - tette hozzá Nick.

Nem mondom, hogy ez megnyugtatott, de abból a szempontból igen, hogy nem a múltkori szőkével van.

Elköszöntem Nicktől, majd elment. Rögtön Ashley jött le hozzám.

- Szóval már nem érdekel?

- Nem - vágtam rá talán túl gyorsan, amin ő csak mosolygott.

- Gondold át. Ha megtudja, hogy gyereket vársz, mindent meg fog tenni, hogy visszakapjon.

- És ha én már ezt nem akarom?

- Nem?

- Nem tudom - mondtam, majd az emeletre mentem és pihenni akartam egy kicsit. Na meg elgondolkodni ezen.

Végül viszont lényegében nem változott a véleményem. Csak a lányom a fontos. Mi ugyanis neki nem vagyunk, és nem voltunk azok. Ezért ahogy őt sem érdekeltem akkor, ő sem fog most engem - döntöttem el, és nem szándékoztam erre gondolni többet, csak nyugodtan akartam várni a lányom születését.




/Nick/


Miután beszéltem Robbal és a többiekkel, Kris szavain gondolkodtam.

Ha most tagadja is, még persze Rob szerencséjére még mindig szereti az idióta öcsémet. Aki rendesen eltolta a házasságát.

Az ő érdekében is remélem, hogy rendbe tudja hozni, és persze, hogy végül Kris megenyhül és megbocsát neki.

Nem tetszik nekem a pasas, aki körülötte legyeskedik. Még a végén lecsapja őt Rob kezéről. Amihez valljuk be, ő segítette hozzá a pasit.

Ha nem lett volna akkor egy idióta, hogy nem hisz Krisnek, akkor most nem itt tartana. De amiben tudok, segítek neki ezt rendbe hozni.

A lányának is joga van megismerni, és megtudni, ki az igazi apja, de persze ez az anyján is múlik, aki egyelőre nem akar szólni az öcsémnek.

Ebből a szempontból örülök, hogy már tud róla, hogy Kris gyereket vár. Végre talán összekapja magát, és harcol a családjáért. Bár nem lesz könnyű dolga, úgy érzem. . . . . . .

Az elkövetkezendő napokban mégis egyre zavarosabb lett a dolog.

Majdnem minden nap voltam Krisnél. És nem igazán tetszett, amiket láttam, és megtudtam. És ezt Robnak is elmondtam.

Kristen egyre közelebb kerül ahhoz a Bradlyhez, és meg is értem, hogy ez a gondolat Robot sem dobta fel.

- Nem fogom hagyni, hogy elvegye a feleségem és a lányom.

- Akkor ideje most már tenni valamit.

- Oké. A lányokkal majdnem kész vagyunk.

- És minden csodás lett - lépett be a nappaliba anya és Lizzy.

- Akkor ideje hozzálátnod tesó.

- Nem gondolod, hogy amint meglát, elküld a pokolba?

- Az is benne van a pakliban, de AHOL meglát, hála annak lesz esélyed, hogy mégsem.

- Oké, akkor menj érte és ott találkozunk - mondta Rob, majd elindultam.

Még tegnap szóltam Krisnek, persze csak miután Ashleyt beavattam, hogy ma elrabolom egy kicsit. Eleinte ellenkezdett, de meggyőztem, hogy semmi oka aggódni.

Legalábbis remélem. Épp itt az ideje, hogy mindent tisztázzanak a férjével.

Mint mindig, főleg mióta kismama, csodásan nézett ki. Ma különösen. Ashley nem tartott velünk, Kristen pedig egyre kíváncsibb lett.

- Elmondod végre, hová viszel? Nem szeretem a meglepetéseket.

- Ezt szeretni fogod.

- Remélem, semmi őrültségben nem sántikálsz.

- Nem. Nyugi, csak mindent a helyére teszek. Legalábbis megpróbálok - mondtam, amikor pont megérkeztünk.

- Nick, ugye nem? - kérdezte most már ijedten.

Azt hiszem lebuktam.

- Nyugodj meg. Gyere és menjünk be.

- Én nem akarok.

- Kérlek Kris. Bízz bennem.

- Oké - mondta egy nagy sóhajjal, majd kisegítettem a kocsiból és az ajtó felé lépkedtünk, aminek a túloldalán az öcsém várakozott.........






Ide a véleményekkel :)