2011. augusztus 23., kedd

59.fejezet

Sziasztok! Mint látjátok eljött az utolsó fejezet. Ennek örülök is meg nem is, de egyszer minden végetér. Nem is húzom soká, köszönöm szépen annak a pár embernek akik komiztak az előző fejezethez és akik pipálgattak. Jó olvasást, pussz: Liz
Köszi Puszmó (L)




59.fejezet



/Kris/



Egy szempillantás alatt, csókunkat meg nem szakítva találtam magam a szobánkban. Rob talpra állított és továbbra is szorosan a karjaiban tartva őrjítően csókolt tovább.

Kezei egyre lejjebb kalandoztak a derekamról, majd a ruhámtól igyekezett megszabadítani.

Ismerős volt a helyzet.

Nem is olyan régen hasonló szituációban voltunk, annyi különbséggel, hogy akkor Jazmine még a pocakomban volt.

Többször is eszembe jutott már azóta, és most látván Rob fürkésző tekintetét, amint immár meztelen testemen pillant végig, hogy furcsa is, hogy már nem olyan hatalmas a hasam.

Mégis részben örülök, hiszen a mi kis angyalkánk immár velünk van.

Visszatérve arra, amit éppen művelünk, és ezt Rob is nagyon jól tudja, hogy ezúttal sem mehetünk el messzire. De erre is megvoltak a módszerei, ugyanúgy ahogy nekem is, hogy ennek ellenére kielégítsük egymás vágyait.

Miután mindketten sikeresen megszabadítottuk a másikat a ruháktól, Rob ismét a karjaiba kapva fektetett a hűs lepedőre, ami pillanatok alatt pokolian forróvá vált alattunk.

Ajkaink szenvedélyesen falták egymás, miközben meztelen testünk egymásba fonódott. Amint megéreztem vágyainak elég kemény bizonyítékát, minden józan gondolatom elszállt. Vagyis igyekeztem, hogy némi azért maradjon és tudjam fékezni magam és Robot is, hiszen ő is tudja, hogy ettől az élvezettől, hogy ma testileg is egybeforrhassunk egy ideig eltiltottak bennünket.

Ajkaival áttért a nyakam kényeztetésére, miközben férfiassága kemények ágyékomnak nyomódott. Egyre hangosabb sóhajok, nyögések hagyták el nem csak az én, hanem az ő száját is.

Már attól, hogy ilyen közel voltunk egymáshoz, teljesen feltüzelt. Mégis tudtam, hogy nem engedhetem tovább.

- Még nem lehet Rob - súgtam a fülébe, és tudtam, hogy ezzel neki is ugyanolyan szenvedést okozok, mint magamnak, amiért nem lehetek az övé.

- Tudom - nyögte kissé csalódottan a fülembe.

Én is hasonlóként éreztem, amiért nem tudom megadni neki, se magamnak azt, amire vágyunk.

- Attól még lehet jó, és csak eltelik ez a pár hét kicsim - mondta, miközben elfordított arcomat ismét maga felé fordította.

Válaszolni időm sem volt, ajkai ugyanis elhallgattattak. Egyáltalán nem bántam. Néha-néha azért levegővétel céljából elszakadtunk egymástól. Ilyenkor Rob a nyakamra, majd egyre lejjebb a melleimre hintette csókjait.

Kezei ezek után egyre lentebb tévedtek, míg nem nőiességemen simított végig. A szemébe néztem és elmondhatatlan vágyakozással nézett rám. Mégis annak ellenére, amit mondott, rosszul esik a tudat, hogy látom, mennyire kíván, és én is őt, de mégsem tudom megadni neki, amit szeretne, legalábbis egyelőre.

Igyekeztem nem erre gondolni, inkább arra, hogy azért mégis van módja, hogy elégíthetem ki a vágyait egyelőre ezek a keretek között.

Először ujjai simítottak gyengéden végig rajtam, amit ajkai követtek, miután elszakadt tőlem és végigcsókolta immár szinte lángokban álló testem, hogy a lábaim közt célt érjen.

Érzékien simított végig már igen nedves testrészemen, amiket egyre hangosodó nyögésekkel jutalmaztam.

A szülés óta eltelt pár nap, szerencsére az ezután jelentkező esetleges vérzés is elmúlt már.

Amint nyelve kissé beljebb merészkedett, eleinte nem éreztem semmi fájdalmat, amire felhívták a figyelmem, ha szeretkezni akarnánk, és amiért lényegében eltiltottak minket ettől a tevékenységtől.

Nyelvével szinte az őrület határára sodort, miközben ujjai combom belső felét simogatták ezzel is remegést kiváltva belőlem.

Rob nyelvtevékenységének köszönhetően pillanatok alatt így is a mennyekbe sodort, és csak a nyelvével. Remegve hanyatlottam vissza a forró lepedőre.

Szerelmem pedig az arcomon látható kéj látványából lakmározott. Lenyúltam hozzá és magamhoz vontam.

Ajkain még mindig az én ízemmel húztam magamhoz egy vérforraló csókra, és egy vallomásra.

- Szeretlek.

- Én is téged - érkezett rögtön a válasz, majd rajtam volt a sor.

Felülkerekedtem és hanyatt döntve fölé másztam.

A csípőjére ültem és végigcsókoltam a mellkasát egyre lejjebb araszolva, amit egyre szaporodó levegővételével adta tudtomra, hogy élvezi a dolgot, és nem utolsó sorban észveszejtő morgásaival és sóhajaival, amiket imádok.

Kisvártatva el is értem a már kőkemény szervét. Forrón lüktetet a kezemben, amikkel először végigsimítottam rajta. Utána nyelvem járta be ujjaim útját, egyre hangosabb sóhajokat kicsalva belőle.

Egyre gonoszabbul kínoztam és láthatóan nem sok kellett neki, hogy ő is a kéj robbanása okozta csillagokat lássa.

Kisvártatva élvezetének nedveit a számban éreztem, az utolsó cseppig eltüntetve férfiasságáról.

Szinte elragadtatva szemlélte ezek után, ahogy letisztogatom, majd hasonló módszerhez folyamodva, mint én korábban, egy csókra húzott magához, majd magára vonta testem, így boldogan feküdtem a karjaiba.

Nem olyan sokáig, ugyanis pont végszóra hallottuk meg Jazmine hangját a szobája felől, aki ha minden igaz, engem és az étel adagját követeli.

Egy utolsó csókot leheltem Rob ajkaira, majd magamra kapva a köntösöm, átmentem a lányunkhoz. Miután rendbetettem úgymond magam, hogy megetethessem, hiszen nemrég Rob birtokolta azt a testrészem, ami a lányomnak táplálékforrásul szolgál.

Leültem vele a szobájában található hintaszékbe és ő rögtön enni kezdett. Édesen szemlélődött közben. Ilyenkor éjjel nem evett olyan sokat, bár ahogy megfigyeltük napközben ezt bepótolja.

Evés után felálltam és sétáltam vele lassan egy kicsit, miközben megbüfiztettem. Ekkor lépett be a szobába Rob.

Rögtön a lányunkért nyúlt, akinek álmos kis szemei rögtön felpattantak, amint meglátta az apukáját. Átadtam neki, és szépen a karjaiba fogta Jazmine-t, aki egy apró kis mosolyt villantott apukájára, majd ismét úgy tűnt, hogy elmerülni készül az álmok csodás tengerében.

- Menj pihenj le, majd én maradok vele - mondta Rob és egy csókkal nyomatékosította szavait.

Mikor látta, hogy ellenkezni akarok egy rám parancsoló pillantással jutalmazott, amit én egy hálással jutalmaztam, és egy szeretlek-kel.

Mielőtt azonban ágyba bújtam volna lezuhanyoztam.

Hálás voltam Robnak amiért ilyen sokat segít. Ami a legboldogabb, hogy látom, minden pillanatát élvezi, amikor velünk lehet.

Nem kellett sok idő, amint ágyba kerültem, talán az elmúlt napok fáradalmainak hála, pillanatok alatt elaludtam.

Riadtan ébredtem, ugyanis az ablak felé pillantva már reggel volt. Rögtön az járt a fejemben, mennyit aludtam, és elfogott a kétségbeesés, hogy mióta lefeküdtem, már legalább egyszer meg kellett volna etetnem a lányunkat.

Mégis úgy éreztem, mintha napokig aludtam volna. Most ha nem is aludtam át napokat, kipihentnek érzem magam.

Amint felrévedtem a gondolataimból a lányunkhoz rohantam. A látvány, ami a szobában fogadott, szinte megdöbbentett. Főleg az időponthoz képes, hiszen ha nem is olyan korán, de még reggel van.

A lányom a szobájában ült a kanapén nem is akárkinek, hanem Tomnak az ölében.

Szépen felöltözve, miközben Tom szórakoztatta őt, amit láthatólag a lányunk nagyon élvezett.

- Ejha, nézd csak, a mami is felébredt - pillantott rám Tom, majd melléjük sétáltam.

Leguggoltam eléjük és sok apró puszit adtam a lányomnak, amit mosolyogva fogadott, és köszöntem Tomnak is.

- Hogy hogy ilyen korán?

- Gondoltam benézek, hátha kell segítség, de előtte beszéltem Robbal, hátha alszotok még.

- Tényleg ő hol van? Fel kellett volna keltenie. Jazmine-nak már ennie kellett volna - kezdtem bele, de Tom leállított.

- Nyugi Kris. Nemrég reggelizett a hercegnőm. Akkor esette az apja, amikor jöttem. Ha minden igaz, cumisüvegben volt tej a hűtőben, ezért sem keltett fel Rob. Örült, hogy tudsz pihenni egy kicsit. És meg kell, mondjam, öröm volt látni, ahogy sürgött forgott itt, amíg a lányával foglalkozott. Aki szintén imádja az apját. És Tom bácsit is - tette hozzá Tom, mire a kis csöppségünknek még nagyobb lett a mosolya.

- Látod?

- Igen - válaszoltam, és csak mosolyogtam rajtuk.

- Ja és Rob a konyhában van. Menj csak, addig mi elleszünk - mondta Tom és ismét a lányomnak szentelte a figyelmét.

Adtam egy puszit Jazmine-nak, és az apukája keresésére indultam. Ahogy Tom mondta a konyhában szorgoskodott.

Nem akármivel várt rám. Szépen megterített asztal finomabbnál finomabb reggelivel. Éppen a pultnál állt, mikor halkan mögé lopóztam.

Átöleltem a derekát, és a nyakába csókoltam.

- Szeretlek - suttogtam neki egy újabb puszi után.

Megfordult a karomban, majd engem zárt az ölelésébe.

- Szeretlek - felelte ő is, majd egy édes csókkal pecsételte meg vallomásainkat.

- Ne haragudj, hogy nem kelltettelek fel. Szerettem volna, ha pihensz egy kicsit.

- Semmi baj. Csak hirtelen megijedtem, hogy Jazmine-nak már ennie kellett volna, és megfeledkeztem a tejről a hűtőben. De köszönöm.

- Érted bármit - válaszolta.

- És Tom addig szívesen vigyázott a lányunkra. Meg kell, mondjam, ezt álmomban sem gondoltam volna róla, hogy ő egy csecsemőre vigyázzon?

- Az ő hercegnőjéért bármit, tudod - mondtam Tom szavaival élve.

- Na, ehhez még nekem is lesz egy két szavam, ha eljön az ideje - mondta nevetve Rob, majd az asztal felé terelt, ahol elfogyasztottuk az általa készített finom reggelit.

- Megyek, leváltom Tomot - álltam fel, egy csók után szerelmem mellől és indultam a lányunk szobájába.

Tom átadta nekem Jazmine-t és lement Robhoz.

A mi tündérünknek pont egy pelus cserére volt szüksége. Mire végeztünk ezzel, a srácokhoz indultunk, mikor a nappali felől több hangot is hallottam.

Nick és Nikki voltak itt.

Nikki rögtön odajött köszönni nekünk. Váltottunk pár szót, majd amíg köszöntem Nicknek, ő addig örömmel vette a karjaiba a lányom.

- Hogy hogy ma mindenki ilyen korán? - kérdeztem a szerelmesektől.

- Csak elköszönni jöttünk - mondta Nick, mire Robbal kérdőn pillantottunk feléjük.

- Elutazunk egy kicsit kettesben - válaszolta Nikki.

- Gondoltam, jót fog tenni egy kis kikapcsolódás és más is - pillantott kissé huncutul Nick szerelmére.

Volt egy olyan érzésem, hogy talán ezen az úton derül ki, mit is titkol Nikki elől.

Mielőtt azonban elmentek volna, mindenképp szerettek volna benézni hozzánk.

Mivel még Clairékhez is át szerettek volna menni, nem tudtak soká maradni, ugyanis indult a gépük.

- És hová mentek? - kérdeztem rá.

- Meglepetés - felelte rögtön Nick.

- Mint látod, nem sok beleszólásom volt ebbe, de nem tudtam mit tenni - mondta Nikki, miközben Nick a karjaiba vonta.

- Tetszeni fog, szívem - mondta neki Nick. - De a ti meglepitekre tuti hazajövünk - mondta hirtelen Nick, mire csend telepedett a szobára, és Rob egy elég jelentőségteljes pillantás lövellt bátyja felé.

Volt egy olyan sejtésem, hogy nemcsak Nikki az, aki elől titkolnak valamit. Robra pillantottam, aki ugyanazzal a válasszal állt elő, mint Nick.

- Meglepetés - mondta, és hiába faggattam, nem tudtam meg többet.

Időközben Nick és NIkki elköszöntek tőlünk, és Robék szüleihez indultak. Tom is magunkra hagyott minket, de jött is a váltás. Lizzy és Bradly, valamint anya személyében.

A nappaliba mentünk, ahol rögtön Jazmine-t vették körül. Bradly a hogylétünk felől érdeklődött.

- Minden fantasztikus, bár reggel a frász jött rám - meséltem az elalvásnak hitt dologról.

- Látod? Jobb férjet és apát nem is találhattál volna - mondta Bradly.

- Ez igaz - bújtam Rob karjaiba, míg anya fogta Jazmine-t.

Mi anyával és Lizzyvel félrevonultunk beszélgetni kicsit, amíg Rob és Bradly is pusmogtam valamiről. Sejtettem, hogy köze van az állítólagos meglepetéshez, de ismerem már annyira Robot, hogy úgysem húzom ki belőle, mi az.

Ezután a délutánunk is fantasztikusan telt. Anya többet között elhozta Claireék üzenetét, hogy ma mind vacsorázzunk náluk, így este oda készültünk.

Meg sem lepődtünk, amikor belépve mindenkit ott találtunk. Mint megtudtuk később Elizabeth, Peter, és Jacksonék reggel repülnek vissza az államokba, ezért is jöttünk össze ma este.

Az este fénypontjában persze a kis Jazmine Ashley állt. Mindenki körülrajongta őt.

Kellanék kerültek sorra pont, mikor Rob megkérdezte őket, meddig maradnak. Kellan és Ashley meglepő válasszal álltak elő.

- Arra gondoltunk, hogy a terveinket figyelembe véve, és hogy egy ideig nem akarunk dolgozni, úgy döntöttünk, veszünk itt egy házat - mondta Ashley mindenki döbbenetére.

Az első sokkok után mindenki nagyon örült neki. Bár nem gondoltuk volna, hogy egyszer ők is itt Londonban kötnek ki. De láthatóan boldogok a döntésük miatt, és csak ez a fontos.

Lizzy és Vic rögtön kaptak az alkalmon.

- Nem leszünk sokáig távol, de mire visszajövünk, szerintem találtunk megfelelő helyet, és akkor csapunk egy nagy vásárlást - mondta Vic.

- Na, ettől óvjon az isten minket - szólalt meg Kellan, mire mind nevetni kezdtünk.

- Ti is jöttök. Tiétek a cipekedős része - vette el Kellan kedvét Ashley, és persze Robékét is.

- Hát ezt bebuktátok - vigyorgott Tom.

- Ha akarod, te is jöhetsz - fordultam felé, mire már nem volt akkora a vigyora, de mégis meglepett.

- Ha a hercegnőm is jön, akkor bárhová, igaz tündérem? - kérdezte szinte gügyögve a lányunk felé fordulva, aki éppen Claire karjaiban volt.

- Akkor ezt megbeszéltük - mondta Lizzy.

Az este további része fantasztikusan telt. Kezdett későre járni, mikor Robbal indulni akartunk, hogy a pici lányunk lefektessük.

Claireék és mindenki elköszönt a kis csöppségünktől és tőlünk is, akit Robbal óvatosan a karjainkba vettünk, ugyanis időközben elszundított.

Amint hazaértünk, Rob a szobájába vitte. Szinte ámulattal figyeltem kettősüket, főleg Robot, hogy milyen gyengédséggel és szeretettel bánik a lányunkkal.

Mindketten egy-egy jó éjt puszit adtunk csöpp kis arcára, majd kezünkbe véve a babaőrzőt indultunk a saját szobánk felé.

Talán most volt az a pillanat, hogy láttam Robon, ő is kezd elfáradni. Nagyon sokat segített a kicsivel és mindenben. Ledobáltam magamról a ruhákat és felvettem a hálóingem. Szerelmem is egy alsónadrágig vetkőzött le.

Hívogatóan intettem felé, miközben lefeküdtem az ágyra.

Tudtunk mindketten, hogy most csupán egymás közelségére vágyunk, és egy kis pihenésre.

Rob szorosan mögém feküdt, karjaival derekam ölelve, így tartva szorosan magához. Hasamon lévő kezéért nyúltam és összekulcsoltam ujjainkat. Rob egy csókot nyomott a nyakamra, majd elsuttogta azt a szót, amit hosszú idő óta nap, mint nap hallok tőle, mégis minden egyes alkalommal, amikor kimondja, földöntúli boldogságot érzek.

- Szeretlek - mondta, majd viszonoztam vallomását, és pillanatokon belül mindketten, boldogan, immár szülőkként és nem utolsó sorban boldog szerelmesekként merültünk álomba.


Néhány hónappal később........




Eltelt kicsivel több, mint három hónap, mióta megszületett a kislányunk, Jazmine. És nemsokára itt a karácsony. Mindannyian nagyon várjuk, hiszen ez lesz a lányunk első karácsonya, és nekünk is az első vele.

Ez idő óta minden egyes pillanat maga a paradicsom számunkra. Jó pár hónappal korábban, mikor teljesen megtörve idejöttünk Ashley-vel, sosem gondoltam volna, hogy lesz rá esélyem és egyszer ilyen boldog leszek. És hogy Robbal minden rendbe jön.

És aki nap, mint nap bizonyítja, hogy imád minket, és akit az egyre növekvő és egyre gyönyörűbb kislányunk is imád. De végtére is ki ne imádna egy ilyen csodás apukát?

Szerencsére a pár hónappal korábbi incidens, amikor is a fotósok a kórház előtt rontottak ránk, nem ismétlődött meg. Volt párszor, amikor elmentünk valahova rajtakaptak minket, de nem zaklattak bennünket. Mégis elkerülhetetlen volt, hogy készüljön néhány kép a lányunkról.

Nem akartuk persze eltitkolni a világ elől, csak nem szerettük volna, ha valahányszor elmegyünk vele valahová a nyakunkba lihegve kattogtassák a gépeiket.

Mégis sikerült nekik, de legalább az egész világ tudja, hogy minden rendben köztünk és boldogok vagyunk.

Életem párját, ha lehet ilyet mondani, jobban szeretem, mint valaha.

Az első alkalommal, amikor próbálkoztunk együtt lenni nem sokkal a szülés után, ahogy mondták nem igen sikerült még. De hálás voltam Robnak, hogy ki tudta várni azt a pár hetet, de persze ez idő alatt nem kellett mindent nélkülöznünk.

Az első éjszakánkat ezután mégis különlegesre akartam, amikor úgy éreztem, készen állok rá, és miután az orvosaim is engedték.

Ezt az estét, ha kicsit önzőnek is hangzik, csak kettőnknek akartam. Mondanom sem kell, hogy akadt bőven jelentkező, akik szívesen vigyáznak a lányunkra.

Végül a két nagyszülő páros, anyuék és Richardék vigyáztak Jazmine-ra, míg én megleptem az apukáját. Ő vitte a picit a szüleihez, addig én mindent előkészítettem, és persze kellett Claire és anyu segítsége, hogy egy kicsit lefoglalva őt jusson időm mindent előkészíteni.

Ezen az estén nem kicsit leptem meg Robot. Csodás, gyertyafényes vacsorával vártam haza. Mikor az alkalomról kérdezett, elég volt egy pillantásom, ami elárulta neki, mi fog történni ma este.

Ezek után a szavakat tetteink vették át. Kissé igaz felesleges bennem volt a félsz, hogy annyi idő ismét együtt legyünk. Ennek az az oka, hogy féltem, mégsem fog menni és, hogy még mindig fájni fog.

De Robot ismerve tudtam, hogy nem kell félnem, és gondoskodott róla, hogy még csak gondolni sem tudjak ilyesmire, hiszen majd eszemet vesztettem a vágytól és a szerelemtől, hogy végre ismét teljesen az övé lehetek.

Ha mondhatok ilyet, de végül is minden egyes éjszaka, de különösen ezt az éjjel, életem legvarázslatosabb éjszakája volt.

Amit azóta még millió követett, és fog követni.

Jazmine pedig napról napra szebb. Már nemsokára négy hónapos lesz. Nem sokkal ezelőtt tartottuk a keresztelőt, ami igen jelentős alkalom volt, mégis meghitt, csupán a családunkkal és a barátainkkal.

Anyuék és persze Lizzyék gondoskodtak mindenről.

Egyedül a keresztszülőkkel voltunk bajba, mert nem tudtunk dönteni.

Végül Robbal teljes mértékben egyetértve döntöttünk Bradly és Lizzy mellett. Nem hiába, hiszen nagyon sokat köszönhetünk Bradlynek, akinek hála egy csodás egészséges kislányt hoztam a világra, és aki mindvégig mellettünk volt. Lizzy, hát ő pedig csak Lizzy, akit imádok persze a lányokat is, de neki is sokkal tartozom és Rob is, mindig is a nővérei közül ő volt az, akivel meg tudta beszélni, ha valami gondja van, ettől függetlenül persze ugyanúgy imádja Vicket is. De végül így döntöttünk.

Bradly és Lizzy majd ki ugrottak a bőrükből, főleg Lizzy, ismerve őt. Bradlyt talán kicsit meglepte, főleg, hogy Rob mondani el nekik.

Nem is csoda, hiszen Rob eleinte nem kedvelte őt. De mint minden rossz már az is a múlté. Bradly nagyon boldog Lizzyvel, akivel nem olyan régóta együtt is élnek. Robnak bőven elég ennyi, és ő is nagyon hálás azért, amit értem és a lányáért tett, és nem utolsó sorban, hogy ilyen boldoggá teszi Lizzyt. Azóta nagyon jól kijönnek egymással. Elég sokat is vannak nálunk, és persze imádják a keresztlányukat, ahogy Jazmine is őket.

Anyuék és Claireék is sokat vannak velünk, és néha ha itthon van a lökött bátyám Cam is meglátogat minket.

Ahogy Peter és Elizabeth, ha van idejük a munka és a családjuk mellett. Ugyanúgy, ahogy Jackson és Vic.

Kellan és Ashley, mint ahogy tervezték, itt Londonban vettek egy házat. Szerettek volna ők is kicsit távol lenni a LA által nyújtott felhajtástól. Kellan azóta úgymond szabadságon van, és csak élvezik az életet és boldogságot Ashley-vel.

Robbal nagyon örültünk a hírnek, hiszen nagyon jó barátaink.

Egyik alkalommal, amikor összeültünk, pont ez jött szóba. Megkérdeztem Robot neki nem hiányzik e ez az egész. Mindig is imádott filmezni, színészkedni.

- Ez igaz. De most már van más, amit mindennél jobban imádok. És most érzem teljesnek az életem. Itt veletek - válaszolta, majd a karjaiba vonva egy szerelmes csókkal nyomatékosította szavait.

Mindenki, mi is, a körülöttünk lévők boldogok voltak, és tényleg, ahogy Rob mondta, így teljes az életünk. Nagyobb boldogságot el sem tudnék képzelni.

A férfi, akit mindennél jobban szeretek mellettem van, és itt a csodás kislányunk, aki beragyogja az életünk. Ennél többet nem is kívánhatnék.

Ehhez a hatalmas boldogsághoz csatlakozott pár hónapja az azóta még boldogabb és szerelmesebb pár Nikki és Nick.

Akik akkor elutaztak egy kicsit kettesben. És mint gondoltunk Nick akkor avatta be Nikkit a meglepetésbe. Nem akármi volt az, de itthon sejtettük, mire készül Nick.

Hazaérve immár nemcsak szerelmesekként jöttek. Hanem mint jegyesek. Nick egy meseszép szigetre vitte őt, ahol megkérte Nikki kezét, és aki boldogan mondott igent.

Ők továbbra is LA-ben élnek, de esküvőt mindenképpen itt Londonban szeretnének majd.

Az egyik ilyen alkalommal, amikor Kellan és Ashley nálunk volt és szóba jöttek a meglepetések, jutott eszembe, hogy Rob annak idején elkotyogta vagy inkább Nick, hogy a férjem is készül valamire. Rá is kérdeztem, de ismét nem éppen valami kielégítő választ kaptam.

- Mindent a maga idejében kicsim. Már nem kell sokat várnod - válaszolta Rob és mint mindig ilyenkor, a hatásos módszerével, a csókjával fojtotta belém a szót, és nehogy tovább faggassam, persze eszemben sem volt ellenkezni.

- Ejnye, gyerekek, legalább ne a kicsi előtt essetek egymásnak - váltunk szét Kellan hangjára, és pillantottuk Jazmine-ra, aki cseppet sem figyelt ránk, ugyanis Ashley-nél volt.

- Mondtad már Krisnek, hogy mit szeretnél? - szólalt meg ismét Kellan, aki Robnak célozta a kérdést.

- Igen, mit is szeretnél szívem? - fordultam Rob felé válaszra várva.

- Beszéltük Ashleyékkel, hogy Kellannak pár napra LA-be kell mennie és mi lenne, ha velük mennénk?

Nem tudom miért, de izgatott lettem a gondolattól. Annyi szép és boldog elmék köt oda, és a gondolat, hogy ha csak egy kicsit is visszamenjünk, nagyon feldobott. Persze nemcsak szép, hanem kevésbe jó emlékek is, de mint akkor mondtam, azokra már soha többé nem akarok gondolni.

- Én nagyon örülnék neki. De Jazmine nem kicsi még ehhez?

- Szerintem úgy is végig alszik, és ő is élvezné. Ott a házunk, és Elizabeth és Nikki elrendeztek mindent a házban, hiszen már régen nem jártunk ott.

- Szóval akkor gondolom, már minden el van rendezve. Én szeretnék menni - pillantottam Robra, és láttam rajta, hogy ő is. És hogy ugyanazokra gondol, amikre én.

Fantasztikus lenne visszatérni oda. Hiszen ott kezdtük a közös életünk, és megannyi szép pillanatot ott éltünk át együtt. És igaza van ott a házunk, amivel annak idején Rob meglepett engem, vagyis minket, amikor eljött értem Londonba.

- Akkor azt hiszem, ezt megbeszéltünk - csapta össze a kezeit Kellan.

- És mikor akartok indulni? - kérdeztem tőlük, ha már így szervezkedtek.

- Hát már holnap indulnánk - mondta Kellan.

- Az kevés idő szívem és ma kell Jazmine-t is Bradlyhez vinnünk.

- Mi szívesen segítünk. Akár most a fiúk mehetnének a picivel az orvoshoz, addig mi összepakolunk - javasolta Ash.

- Mit szólsz kicsim? Mész ma apuékkal Bradlyhez? - fordultam Jazmine-hoz, aki Ashleynél volt, és aki gügyögve hatalmas mosollyal az arcán hadonászott.

- Rendben, akkor nyomás öltözni kisasszony - mondta Rob és átvette a lányunkat és a szobája felé indult vele.

Nem sokkal később az ajtóból figyeltem őket, amint éppen a tündérünket öltöztetve, aki mosolyogva s hangosan kacagva tűri, amikor az apukája néha megcsiklandozza.

Ennél szebb látványt el sem tudtam volna képzelni, de amit ezek után mondott? Még boldogabbá tett.

- Tudod, hercegnőm, imádlak téged és a mamit is. És el ne áruld neki, de ahová megyünk, ott lesz majd egy meglepetésünk neki. Nagyon boldogok voltunk ott, és biztos, hogy neked is tetszeni fog, és ott lepjük meg a mamit, aki . . . . .

- Aki imád titeket - fejeztem be Rob mondatát, majd közelebb léptem hozzájuk.

Rob a karjaiba vette Jazmine-t és így öleltem meg őket. Jazmine egy puszit kapott, míg az apukája egy szerelmes csókot.

- Én is titeket - érkezett a válasz, miután elváltunk egymástól.

Nem akartam ismét faggatni, mire készül, tudtam egyrészt, hogy úgysem mondaná el, másrészt hogy hamarosan úgyis megtudom.

- Oké, most nyomás a dokihoz, Bradly már vár titeket - mondtam Robnak és egy-egy utolsó puszi után neki és a lányunknak, Bradlyhez indultak karöltve Kellannal.

A szokásos mérésekre viszik Jazmine-t, mint mindig, amit Bradly végez. Testsúlymérés és ilyesmik, amiket mindig megnéznek, főként Bradly mint az orvosunk, de ha éppen neki dolga van, vagy más betege, akkor Tomas szokta megnézni a kis hercegnőnket.

Miután elmentek, Ashleyvel mi nekiláttunk összepakolni az útra, hogy holnap indulhassunk LA-be.

Mondanom sem kell, hihetetlen izgalom fogott el, amikor erre gondoltam. És azon töprengtem közben, vajon milyen meglepetésre készül az én imádott férjem . . . . . .









Utolsó fejezet csütörtökön hasonló időben délelőtt :)

9 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon jó lett, imádom. Jazmine tündéri kislány. Tom xD, hát őt senkinek sem kell bemutatni. Rob annyira aranyos és édes, amikor a kislányával van. Már nagyon várom, hogy megtudjam mi lesz Rob meglepetése. Várom is meg nem is a csütörtököt. Várom, mert jön a következő fejezet és nem várom, mert az a fejezet lesz az utolsó:(
    A szívemhez nőtt ez a történet, mindig izgatottan vártam a következő fejezetet. És csütörtökön véget ér.=(

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Fantasztikus lett:D Olyan jó olvasni hogy ilyen boldogok :D És Rob meg Jazmine olyan édesek együtt. Rob tényleg mindenből kiveszi a részét és nagyon kíváncsi vagyok milyen meglepetéssel drukkol elő.
    Sajnálom hogy már csak egy feji van...de imádom a többi történetet így örülök is hogy azok is folytatódnak:D
    Nagyon várom az kövit
    Netty

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Hát erre nem tudok mit irni csak azt , hogy már megint fantaszzikuson jó lett! :D
    Olyan jó , hogy minden rendbe jött és mindenki boldog..nagyon kiváncsi leszek Rob meglepetésére, mert ötletem sincs , hogy mi lehet :P
    Annyira jó ez a sztori, nagyon sajnálom , hogy az utolsó feji jön, de hát minden történetnek be kell fejezödni valamikor.:D
    De legalább ott a többi történet és azok fojytatodnak és tudom olvasni azokat, ha már ez nem lesz.:))
    Várom az utólsó fejezett!
    Puszi :-)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nagyon tetszett a feji! :)
    Rob igazán remek apuka, olyan, amilyenről minden gyermek álmodik! Nem hiába imádja annyira Jazmine! :)
    Tom pedig nagyon kedves, és aranyos tőle, hogy így törődik a kicsivel! :)
    Nagyon várom már a befejezést, biztosra veszem, hogy méltó zárása lesz majd a törinek! :)
    Puszi: Reni :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Előttem már szinte mindent elmondtak úgyhogy csak annyit tudok mondani hogy nagyon nagyon jó volt :D Imádom Robot apuka szerepben:D
    Nagyon várom a befejezést. Biztos nagyon jó lesz.
    Puszi

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Nem akarom, nem akarom, nem akarom, hogy vége legyen! Már csak egyet alszok és vége! Ez nagyon nem jó így!
    Imádom a gyerekeid! Mindegyik annyira cuki! Rob és Kris szülőnek.... Mintha nekik lenne kitalálva ez a szerep!
    Nem kicsit leptél meg a kereszt szülőkkel! Nekem valamiért tök természetes volt az Ashley Kellan páros!
    Most, hogy felhoztad L.A-t! Azt hiszem én is visszamegyek és újraolvasom!
    Na jó azért várom a következő fejezetet. De csak, hogy tudd már most ki vagyok bukva, hogy vége lesz!

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nem tudtam előbb írni. Nagyon tetszett a fejezet! :)
    Rob nagyon jó apuka, olyan aranyos, ahogy gondoskodik a kicsiről.:) Krsiten-nek is annyira jól áll az anyuka szerep.<3 Imádom!
    És még Tom is oda van a pici lányért! :)
    Nagyon jó feji lett! :)

    VálaszTörlés
  8. szia lizzi!
    Nagyon tetszett ez a fejezet is csak kár hogy vége lesz kíváncsi vgyok mi lesz a meg lepi los angelesbe olyan aranyosak együtt reméelm tomnak is talász vmi barátnöt habár nagyon oda van ahogy ö m9ondja a kis hercegnőjéért na és rob ahogy gondoskodik jasminról még a leirásba is látszik menyire szereti na jó várom az utolsó részt:-( nagyon sok puszi kriszty

    VálaszTörlés
  9. Szia!
    Csak most tudtam elolvasni. Sajnos.
    Nagyon jó utolsó előtti fejezet lett. Jó volt olvasni, hogy milyen boldog mindenki, leginkább Rob és Kris - immár - a kis Jazmine-nel. De a többiek is kezdenek révbe érni.
    Nagyon jó fej Tom, ahogy Jazmine-nel törődik és foglalkozik, "beszélget". Imádtam ezt a részt.
    Én azt hittem, hogy a keresztanyja Ashley lesz, nem tudom miért. Talán amitt, hogy annyi ideig "bújtatta" Krist Rob elől és segített neki olyan hosszú ideig, de a Bradley-Lizzy páros is jó keresztszülő-választás.
    Nagyon kíváncsi vagyok, mit tartogat Rob Krisnek, bár van egy elképzelésem - talán egy újabb lánykérés.
    Várom az utolsó részt, bár kár, hogy vége lesz.
    Ágika

    VálaszTörlés