43.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom az új fejezetet, amihez nem fűznék sokat hozzá, csak megköszönni akik komiztak az előzőhöz, imádlak titeket (L). És Szilemnek (L).
Remélem tetszeni fog a fejli, képeket találtok az elején egy kettőt a végén is találtok a fejezethez.

Valamint egy kis apróság, oldalt találjátok a Fő blogom linkjét, ahonnan az összes blogom elérhető, valamint mostantól oda lesznek kiírva hogy mikor melyik blogon lesz friss, tehát azt is ott keressétek. Valamint ha bármi lesz oda írom ki, már van is egy bejegyzés, ha valaki olvasta a Kellan Love Story írásomat azzal kapcsolatban kérném a véleményetek.

43.fejezet



/Kristen/




Életem szerelmének, és immár a férjemnek a karjaiban ébredtem.

Még mindig alig akartam elhinni, hogy ez igaz, és hogy a tegnapi napot, életem legszebb napját nemcsak álmodtam, és tényleg feleségül mentem Robhoz.

Ez az, amiről álmodni sem mertem volna. Persze előbb vagy utóbb tervbe volt véve az esküvő is, hiszen már eljegyeztük egymást. De hogy titokban megszervezze, és hogy minden ilyen tökéletes legyen, ezt sosem gondoltam volna.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy ezzel a pasival én vagyok a világ legszerencsésebb nője, hogy Ő az enyém.

Aki boldoggá varázsolta minden napom, remélhetőleg az örökkévalóságig, és akinek épp most is a karjaiban fekszem, miközben a nap felkel és a tenger lágy szellője simogatja bőrünket.

Meztelen valómban feküdtem életem párja karjaiban. Csókokkal hintettem be mellkasát felfelé haladva miközben éreztem megremegni őt, de a szeme nem rebbent.

Lássuk, meddig bírod, hogy nem mozdulsz - gondoltam huncutul, majd elkezdtem az én kis ördögi tervem megvalósítani, amivel próbára készültem tenni újdonsült férjem türelmét.

Ujjaimmal belső combját kezdtem cirógatni, egyre lejjebb haladva ujjaimmal, miközben nyelvemmel mellkasának és hasának bőrét ízleltem végig, amit eddig mozdulatlanul tűrt.

Lejjebb haladva célom felé elértem férfiasságát, ami rögtön reagált az érintésemre. Kezembe vettem és mozogni kezdtem rajta, mire egyre szaggatottabban vette a levegőt.

Elmosolyodtam, majd folytattam, ezúttal ujjaim helyét nyelvem vette át. Végignyalva kőkemény vágyán tudtam, hogy már nem fogja sokáig bírni.

Átvetve lábaim a derekán combjaira ültem, majd kőkemény vágyát egy hangos, jóleső sóhaj kíséretében magamba vezettem.

Ekkor szakadt el nála az a bizonyos cérna, és nyitotta ki a szemét, amiben ugyanazt a vágyat láttam, mint amit ő találhatott az enyémben.

Nem szólalt meg, csak megbabonázva néztem a helyet, ahol testünk összeforr. Kezeit a derekamra tette megakadályozva, hogy egyenlőre mozogjak rajta, majd magához rántott és egy sokat sejtető forró csókba forrtuk.

Nyelveink vadul kergették egymást, miközben pár pillanatig kiélveztük, hogy testünk egyé vált, majd elengedte a derekam, és mozogni kezdtem rajta.

Kezei eközben a melleimre tévedtek, még több sóhajt kiváltva belőlem, miközben a végtelenségig és kifulladásig csókoltuk egymást.

Közben egy pillanat alatt fordított a helyzetünkön, miáltal én kerültem alulra. Egyre hevesedő lökéseivel sodort bennünket a sokadik gyönyörünk felé, amit együtt élünk át immár házasokként.

Ajkai eközben elszakadtak az enyémtől, hogy levegőhöz jussunk, majd forró ajkait a nyakamon éreztem egyre lejjebb haladva, hogy melleim vehesse célba.

Néhány lökéssel majdnem egyszerre léptünk át a mennyek kapuján, amit mámortó csókokkal üdvözöltünk.

Szerelmem kihúzódott belőlem, mire máris fázni kezdtem nélküle.

Mellkasára vont, és szorosan hozzábújtam, majd édes csókokat váltottunk.

- Szeretlek - suttogta el két csók között.

- Én is téged - válaszoltam.

- Egyébként köszönöm a csodás ébresztőt - mondta egy csibészes mosoly kíséretében.

- Remélem, minden reggelünk ilyen szép lesz - feleltem.

- Ebben biztos lehetsz - mondta, majd egy csókkal pecsételte meg szavait.

- Rá kellene nézni a családunkra - mondta.

- Szerintem is, lesz még időnk erre - néztem végig magunkon.

- Ez igaz - mosolygott.

Felkeltünk nagy nehezen, majd felöltöztünk.

Sokadik csók után hagytuk el nagy nehezen nászéjszakánk csodás helyszínét.

Kézen fogva sétáltunk vissza a parti házhoz, ahol nem meglepő módon a családunk és a barátink a parton ücsörögtek.

Rögtön mindenki felugrott, ahogy megláttak közeledni bennünket. A szüleink a nyakunkba vetették magukat, persze kérdezni nem kérdezték- milyen volt az éjszakánk.

- Nem kell azt kérdezni, elég rátok nézni - vigyorgott Kellan, majd összepacsiztak Tommal.

Csatlakoztunk hozzájuk, majd volt egy kis parton sütögetés, míg a lányok azért egy picit faggattak, Rob is elvonult egy-egy sört meginni a fiúkkal.

- Olyan jó ilyen boldognak látni titeket, még Robot sem láttam sose ilyennek- csak amióta veled van - mosolygott rám Claire.

- Én is csak azóta vagyok ilyen boldog- mióta magam mellett tudhatom őt - válaszoltam.

Anyuékkal is beszélgettem, hiszen hamarosan ők ismét hazamennek akárcsak Rob szülei.

Nickkel is volt alkalmam egy kicsit kettesben beszélgetni, és amennyire lehet, kíváncsiságból, hogy alakul az ő boldogsága kifaggattam Nikkiről.

- Minden jól alakul, és ha minden igaz hamarosan ideköltözöm, és itt fogok dolgozni, de mi még nem költözünk össze, nálunk egy kicsit lassabban megy a dolog, de nagyon jó úton. És én csak örülni tudok, hogy boldog vagy Kris, biztos vagyok benne, hogy az öcsém nagyon boldoggá fog tenni, ahogy megérdemled - mondta Nick.

- Tudom, én is ezen leszek, hogy viszonozzam - mosolyogtam rá, majd Nicket elrabolta Nikki, én pedig ismét a közelemben tudtam életem párját.

Este a parton szintén egy nagy bulit tartottunk, beszélgetésekkel, sok vidámsággal és némi alkohollal fűszerezve Tomnak és Kellannak.

Az éjszakát immár szobában és ágyban töltöttük, ezúttal sem alvással, és sok mellettünk alvó fülre való tekintettel igyekeztünk kissé halkabban lenni, miközben egész éjjel szerettünk egymást.



Házas életünk első napjai fantasztikusan teltek. Amennyi időt csak lehet, egymással töltöttünk, néha persze nélkülözve egy kicsit a másikat, hogy a ritkán látott családunkkal is lehessünk egy kicsit.

Hihetetlenül gyorsan elszaladt ez a néhány nap, amit a parton töltöttünk, de bátran kimondhatom, életem legszebb napjai voltak.

De ez minden napra igaz, amit Robbal töltöttem, és amit vele fogok tölteni.

Viszont eljött egy kissé szomorkásabb nap, amikor a családunktól kellett búcsút vennünk.

Hazafelé menet kivittük őket a reptérre. Egyedül Tom az, aki marad még egy kicsit, de Rob ennek is nagyon örül, persze én is.

Rossz volt a tudat, hogy ismét el kell váljunk a családunktól, de Rob biztosított róla, hogy amint lezajlik majd a filmjeink promózása, utána ismét hazamegyünk.

- Vigyázzatok magatokra, és legyetek nagyon boldogok, és mindig szeressétek egymást - mondta Claire szinte könnyes szemmel, majd magához ölelt.

- Remélem, azért hamarosan már nemcsak ketten lesztek - suttogta a fülembe, miközben Rob kérdőn pillantott rám, és az édesanyjára.

Én sem ezekre a szavakra számítottam Clairtől, de így, hogy mondja, ezen még sosem gondolkodtam el.

- Meglátjuk, a fiad mit gondol róla, én nagyon boldog lennék - mondtam ki az első gondolatom immár mindenki számára halhatóan miközben férjem tekintete fürkészett.

- Miről mit gondol Rob? És mitől lennél boldog? Ne már, mások előtt nem sugdolózunk, minket ne hagyjatok ki semmiből - szólalt meg Kellan.

- Erre én is kíváncsi vagyok - mondta Rob.

- Majd idővel megtudod, fiam - mosolyogtunk össze az anyósommal.

Megöleltem anyuékat, Camet, Lizzyéket akiknek mivel, hogy így nem jött össze a vásárlás, lógok eggyel, ha hazamegyünk.

Mindenkitől elköszöntünk, majd kissé szomorúan bújtam szerelmem karjaiba, aki egy-egy csókkal máris mérhetetlenül boldoggá tett.

A reptérről hazafelé mentünk ahol persze útközben is faggattak mit mondott Claire, de türelemre intettem őket, főleg a kíváncsi férjemet.

Még én magam sem gondoltam erre a dologra. Hogy anya legyek. Nem azért mert túl fiatalnak érzem rá magam, de még nem ötlött fel bennem a gondolat.

Én- mint anya - gondolkodtam rajta- miközben hazafelé hajtottunk. Még a reptéren elköszöntünk a srácoktól, így Tommal mentünk haza.

Akinek már persze van programja estére. Mivel volt egy olyan sejtésük, hogy a mi kis párosunk szeretne ismét egy kicsit egyedül lenni, Kellanal a többiekkel ő lemegy este a klubba.

Ha minden igaz, akkor nekem holnap csak délután kell bemennem egy kis időre, még néhány végső jelenet miatt, akárcsak Robnak, csak neki délelőtt.

Szerencse, hogy szinte egyszerre kezdtük a filmet, így majdnem egyszerre is lesz kész. A forgatásokból már csak néhány jelenet van mindkettőnknek, utána pedig már csak utómunkálatok, majd sorra a bemutatók.

Visszatérve a gyerek dologra, ha túl lennénk ezen, és úgy alakulnak, akkor ahogy Claire-nek is mondtam, semmi sem tenne boldogabbá, mint egy kisbaba, ami kettőnk szerelmének gyümölcse lenne. De persze egyelőre még nem tudom, mit gondolna erről Rob.

A kocsi lefékezett a ház előtt, ez rángatott vissza a gondolataimból.

- Elkísérsz holnap dolgozni? Utána én is elmennék veled - kérdezte Rob, mikor hazaértünk, miután Tom a szobájába vonult rápihenni az estére.

- Persze - mondtam, miközben egy huncut mosoly bujkált az arcán.

- Mi az?

- Semmi csak, alig várom, hogy eldicsekedhessek a feleségemmel - mondta, majd a karjaiba kapva vitt át a küszöbön.

- Anyu üzente, hogy tett egy kis meglepit a bőrödbe - mondta szerelmem, miközben a hálóba vittük a csomagokat.

Persze, nem bírtam magammal, és rögtön látni akartam, mit művelt Claire.

Szinte rávetettem magam a csomagokra, miközben Rob csak mosolygott a türelmetlenségemen.

Amint megláttam, még a szavam is elakadt.

Egy csodaszép fotóalbum volt benne, rólunk és az esküvőnkről összeállított képekkel. Valamint egy kép keretbe foglalva. Az esküvői képünk.

Rob ezt rögtön a kezébe vette, és ámulattal csodálta, majd az ágyunk mellé az éjjeli szekrényre helyezte, hogy mindig jól lássuk.

Később lezuhanyoztunk, majd Tomtól is elköszöntünk, aki bulizni ment a többiekkel, mi pedig egymás karjaiba bújtunk az ágyban, és együtt nézegettünk az esküvői képeinket.

Miután átnéztük őket, gyengéd, szerelmes csókban forrtunk össze, és szerelmi vallomásainkat suttogtuk el egymásnak.

Majd Robból kibújt a kíváncsibb énje.

- Mit mondott neked anya? Mi az, ami rajtam múlik, és aminek te örülnél?

- Muszáj most erre válaszolnom? - kérdeztem kissé elpirulva.

Nem tudom, miért, hiszen mindig mindent meg tudtunk beszélni, mégis most kissé zavarba jöttem ettől a témától. Végiggondolva, nekem nagyon tetszik még a gondolata is, hogy szülők legyünk, de félek kicsit, hogy Rob mit szólna ehhez.

De tudtam, hogy addig úgysem fog békén hagyni, amíg el nem mondom neki.

- Mit mondott anya? Semmi rosszat, ugye?

- Nem dehogy, csak nem tudom, mit fogsz szólni.

- Ugyan, szívem, mond nyugodtan, azt mondtad te örülni fogsz neki, és ami téged boldoggá tesz, az engem is - nyugtatott meg, majd gyorsan elhadartam, amit Claire súgott a fülembe, és lehajtott fejjel vártam, mit reagál erre a férjem. - Ez minden? - kérdezte Rob higgadtan, mire én csak bólogattam. - És ezt nem merted elmondani? - kérdezte miközben állam alá nyúlva felemelte a fejem, hogy a szemébe nézzek. - Ezen gondolkoztál ma olyan sokat ugye? - kérdezte, mivel persze ő is észrevette, hogy ma sokszor elkalandoztam és Claire szavain töprengtem.

- Igen - válaszoltam ismét.

- Akkor erre mondtad anyának, hogy téged boldoggá tenne, de rajtam is múlik - kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott. - Engem is kimondhatatlanul boldoggá tenne - válaszolta hirtelen Rob, majd a szemébe nézve ugyanazt a csillogást láttam, mint ami ő láthatott most az enyémben.

- Remélem, minél hamarabb összejön a dolog, fantasztikus lenne egy kis Kristen, aki rád hasonlítana, és aki szintén első látásra magába bolondítana.

- Egy kis Robnak nem örülnél? - kérdeztem.

- Dehogynem, a lényeg, hogy egészséges legyen, majd addig dolgozunk rajta, amíg nem lesz egy kis Kristen és egy kis Rob is - mosolygott és a boldogság hihetetlen erővel csapott le rám is, majd férjem nyakába vettem magam, és csókolni kezdtem.

Most már tudom, hogy semmi okom nem volt, félni megbeszélni vele ezt, és csak remélem, hogy a természet is hamar hozzásegít minket, hogy valóra váljanak az álmaink. Az biztos, hogy rajtunk nem fog múlni - gondoltam magamban.

Rob is így gondolta, és rögtön nekiláttunk a terv gyakorlatban ültetésének, remélve, hogy mindig ilyen boldogok leszünk, és ha itt lesz az ideje, akkor kibővül a családunk egy kis csöppséggel…





Várom a véleményeket :)



Esküvő helyszín, csak este: KATT


Kris az esküvőjén Nikkivel és Ashel: KATT


A szerelmesek: KATT