56.fejezet

Sziasztok! Azt hiszem elkezdődik a visszaszámlálás. Ezen kívül még 4 fejezet. Egyre jobban közeleg a vége. Ebben a fejezetben lesz ez az. Na de nem mondok semmit, majd meglátjátok. Köszönöm azoknak akik írtak véleményt az előzőhöz. (L). Jó olvasást, aki gondolja kíváncsian várom a véleményeket, ebben a fejezetbe lesz mihez azt hiszem. És a hosszúságát illetően sem lehet egy szavatok sem. Szóval jó olvasást. Pussz: Liz

56.fejezet




/Kristen/




Robnak persze eszében sem volt hallgatni Kellanra. A többiek először nem is értették mi az amire Rob ilyen hevesen reagált. Ekkor pillantottak ők is a bejárat felé.

Ő pedig rögtön fel akart kelni mellőlem, de Tom és Kellan elé álltak és a karjánál fogva állították meg.

- Szívem, kérlek, ne csinálj hülyeséget. Nem éri meg - néztem rá, de a szeme csak felém is ugyanazokat a szikrákat szórta mint amelyeket Mike felé.

- Ne mond, hogy véded, azok után amit velünk tett. Ha nem küldi azokat a képeket és vert át minket, akkor nem lettünk volna távol egymástól hónapokig.

- Tudom, de nem akarom, hogy verekedj vele. Kérlek.

- Ne haragudj, de ezt eszemben sincs annyiban hagyni, az a mocsok megérdemli.

- Mond valamit a srác, én segítek - eresztette el Kellan Robot.

Nemcsak én, hanem Ash is értetlenkedve pillantott párja felé.

Kisvártatva csatlakozott hozzájuk Tom. Komolyan alig akartam elhinni, amire készülnek ezek.

- Ti megőrültetek. Eszetekbe ne jusson semmi hülyeségre. Ti is miért adjátok a lovat alá? - kezdett el már majdnem Elizabeth kiabálni filmbeli fiaival és Tommal.

Persze akármennyire is próbáltam lehetetlenség volt meggyőzni Robot. Ráadásul balszerencsénkre Mike is kiszúrt minket.

Reméltem, hogy amint megpillantja Rob tekintetét leesik neki, hogy jobb lenne ha menekülőre fogná. De tévedtem. Pont az ellenkezője történt. Megindult felénk. Ekkor tudtam, hogy itt kő kövön nem marad.

Hibába próbáltam kérlelni Robot, hogy ne foglalkozzon vele, és menjünk inkább, mindenképp beszélni akart Mikeal.

- Nem akarok itt balhét, és a lányok előtt sem, kijöttök velem? Elbeszélgetünk vele - fordult Rob Tom és Kellan felé. A két idióta persze minden szó nélkül benne volt. Kellan és Tom még össze is pacsiztak.

- Végre egy kis balhé - csapta össze a kezeit Kellan.

Hirtelen, esküszöm rá sem ismertem erre a Robra. Megértem, hogy felzaklatja Mike jelenléte, akiről tényleg fogalmam sincs, hogy a fenébe került ide, de hiába kértem, hogy hagyja inkább, mert már semmi értelme.

Szerencsére, már minden tisztáztunk, és semmit mást nem akartam csak elfelejteni azt ami történt.

Bradly és Lizzy odajöttek mellém mikor Rob és a fiúk megindultak Mike felé.

- A férjed nagyon begőzölt erre a pasira. Mit vétett neki?

- Nem neki, nekik - mondta Lizzy.

- Miatta ment szét Rob és Kris. Küldött néhány képet Robnak, és ebből lett a félreértés, és hogy több hónapig távol voltak egymástól.

- Akkor nem csodálom, hogy így bepipult. A helyében és is nekimennék a pasinak - mondta Bradly, mire rá is elég csúnyán néztem.

- Ne csináld ezt te is. Elhiszem, hogy utálja, legszívesebb én is a pokolba küldeném, de semmit sem akarok csak elfelejteni végre.

- Sajnálom - mosolygott rám bocsánatkérően Bradly.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Itt vagytok az öcsémnek, és semmi hülyeséget nem fog csinálni.

- Azt ajánlom neki. Nem ért annyit az egész, hogy magát bajba sodorja - mondtam, de tudtam, hogy nem mehetek utánuk. És persze Bradly és Lizzy nem is engedtem volna.

Hiába próbált mindenki nyugtatni, nem sikerült. Képtelen voltam kiverni a fejemből a képet, hogy lehet hogy Rob és Mike éppen a klubb előtt esnek egymásnak.

Nemsokkal később azonban nem bírtam tovább. Felpattantam és a kijárat felé indultam. Nick és Bradly akkor pattantak mellém.

- Eszedbe ne jusson. Nem vagy abban az állapotban - mondták szinte egyszerre.

- Akkor is véget fogok vetni ennek - mondtam határozottan, majd a két pasi társaságában az ajtó felé indultam.

Kilépve a látvány ami fogadott hihetetlen és sokkoló volt. Legalábbis számomra.

Rob éppen Mikeal verekedett. Tom és Kellan a két jómadár pedig a falhoz dőlve nézték őket. Épphogy nem álltak neki szurkolni.

A hangomra mindannyian odakapták a fejüket.

- Megőrültetek? Rob kérlek hagyd abba - próbáltam hatni szerelmemre, de szinte mint egy bevadult állat ütötte tovább Mikeot, aki viszonozta az ütéseit.

- Csináljatok már valamit - kértem Kellanékat. Bradly és Nick engem fogtam le, hogy ne lépjek a két megvadult idióta közé.

- Rob kérte, hogy ezt hagy intézzék el ketten. Ha szarul áll akkor segítünk neki - mondta Kellan, jóformán mosolyogva.

Na ebben a pillanatban kevertem volna le neki is egy hatalmasat. Komolyan alig akartam elhinni, hogy ez történik. És hogy Rob ezt csinálja. Még csúnyán nézni se láttam senkire, nemhogy verekedni.

- Rob kérlek hagyd abba! - próbáltam nem egyszer, de hiába.

- Megérdemli amit kap - mondta majd tovább püfölték egymást.

Bár nem tagadom, egy két pofont tényleg kiérdemelt Mike.

Hiába próbáltam szabadulni Nickék nem engedtek a közelükbe. Ekkor azonban olyan történt amire nem számítottam. Mike egy kést rántott elő a zsebéből és Rob felé hadonászott vele.

Ami eddig egy rendezzük le verekedésnek indult most elég komolyra fordult. Nemcsak én hanem a többiek is erre még inkább felkapták a fejüket.

Most már mind be akartak szállni, hogy Rob mellé álljanak.

Ez volt az a pont amikor én nem bírtam tovább. A félelem, és düh ekkor gyűrt le. Utoljára kértem Robot és Mikeot hagy hagyják végre abba, majd a fájdalomtól összecsuklottam.

A hasam fogtam, ugyanis elmondhatatlanul fájni kezdett, és a sötétség is kezdett legyűrni, annyit még hallottam, hogy a nevemet szólongatják, de válaszolni már képtelen voltam, majd utol is ért és elhomályosult minden.


Fogalmam sem volt hol vagyok amikor kinyitottam a szemem. Kissé kábán néztem körbe. Egy kórházban.

Hirtelen fogalmam sem volt mióta és miért kerültem ide. Ekkor villant az agyamba egy kép a bár előtti verekedésről.

Rögtön Robot kerestem a tekintetemmel, de ugyanebben a pillanatban és másik gondolat hasított belém.

A kisbabám - kaptam a hasamhoz rögtön, és kezdtem el bepánikolni mikor eszembe jutott, hogy milyen érzés volt amikor belém hasított a fájdalom. Most nyilván a gyógyszerek miatt nem érzek semmit.

A szoba teljesen üres volt. Kezdett egyre inkább eluralkodni rajtam a pánik, hogy mi van a lányommal. Szerencsére ekkor nyitott be az orvos Braldy társaságában. Az ő arca rögtön mosolyra derült amikor meglátta, hogy ébren vagyok.

Az enyém kevésbe sem volt olyan.

- Mi történt? A lányom? Ugye nincs semmi baja? Istenem, nem lehet semmi baja - mondtam el hirtelen mindent ami eszembe jutott.

Bradly leült mellém és megfogta a kezem.

- Ő itt Thomas. Egy orvos barátom. Az ő kórházában vagyunk. Mellettem ő itt a legjobb orvos.

- De miért vagyok itt? Nem voltál elég te?

- Nagyon megijesztettél, ás rögtön hozzá hoztalak. Nagyon jól felszerelt a kórháza, és itt eltudtalak látni, ő pedig segített.

- Köszönöm magának is - pillantottam Thomasra. Aki ránézésre olyan negyven évesnek mondható körülbelül. De elég fiatalos és jóképű.

- Nincs mit megköszönnöd. Bradlyvel gyakran vannak közös eseteink, vagy ha ide hozza a betegeit szívesen segítek.

- És a baba? Ugye semmi baja, kérlek ha . . . .

- Nyugodj meg Kris - kérte elsőként.

Elég nehezemre esett ebben a pillanatban, de jó érvet hozol fel.

- Ha tovább idegesíted magad, akkor lesz baj, úgyhogy higgadj le, mert azzal csak ártasz magatoknak. Nem akarlak ilyesztgetni, de az a balhé nem tett jót nektek, se babának. Muszáj lesz ezektől kímélned magad, ha nem akarod, hogy baja legyen. Nem akarom, hogy idegeskedj ezen, azért mondom el, hogy gondold át és vigyázz magatokra.

- Tudod, hogy nem direkt csináltam. Képtelen voltam nézni, hogy azok ketten szétverik egymást, főleg nem, ahogy Mike bántani akarta Robot.

- Elhiszem.Ezért ő is megkapta a magáét tőlem. Talán gonoszul hangzik, de meg is érdemli, hogy most rosszul érzi magát. Tudom mi történt azzal a pasival, de akkor sem kellett volna belemennie ebbe, főleg nem mikor kérted, hogy hagyja abba. Nektek és neki is baja még nagyobb baja eshetett volna.

- Akkor vele minden rendben ugye? - simítottam a kezem hasamra, és szinte könyörögve néztem immár a két orvosomra.

- Most már minden rendben. De nagyon rosszul voltál. Ne csinálj többet ilyet. Most már nem csak magadat veszélyezteted.

- Sajnálom, de képtelen voltam csak ott állni.

- Értem, de legközelebb ha netán bár ezek után kétlem, de akkor hagyd az ilyesmit a férjedre. Elnézve tud ő vigyázni magára.

- Hol van most?

- Odakint. Elég ramatyul fest. Rá is a frászt hoztad. És magát hibáztatja amiért ez történt. Nem mert bejönni hozzád. Akkor volt bent amikor aludtál. Azóta csak egyfolytában azt kérdezgeti, hogy vagytok és minden rendben lesz e. És itt vannak a családjaitok is.

- Istenem. Nem gondoltam, hogy ilyen vége lesz annak az estének. És majdnem baja esett a lányomnak. Abba belehaltam volna ha elveszítem.

- Nem lett semmi baj. Úgyhogy ezentúl szigorúan csak pihenés. Eszedbe ne jusson semmit csinálni - mondta ellenmondást nem tűrően Bradly.

- Megígérem.

- Helyes - mondta egyszerre Thomassal.

- Akarod, hogy szóljak neki? - kérdezte. Rögtön tudtam, hogy kire gondol.

- Előtte beszélhetek Tommal? Ő is itt van?

- Persze. Szólok neki.

- Köszönöm.

Bradlyt is meglepte, hogy nem Robot akarom látni rögtön. Lehet, hogy most ő is azt fogja hinni, hogy tényleg haragszom rá. Pedig nem így van. Vagyis részben.

Amiért nem volt képes abbahagyni ezt hiába kértem. Az az őrült akár meg is sebesíthette volna. Vagyis ki tudja mi történt miután engem elnyelt a sötétség. Ezt akarom megtudni Tomtól.

Aki épp ebben a pillanatban nyitott be.

- Jól vagy? -jött oda mellém rögtön.

- Vagyis vagytok.

- Igen. Szerencsére.

- Ennyire haragszol rá?

- Nem, csak egy kicsit.

- Már csak őt is meglepte, hogy először engem akarsz látni és nem őt. Most még jobban utálja magát.

- Van oka rá. Mi a fenének kellett ezt tennie? Hagynia kellett volna, nem ért annyit az egész.

- Hát az a mocsok megérdemelte. Nem csoda, hogy Rob így kibukott azok után amiket a disznó mondott neki. De amikor összeestél a látta, hogy valami nincs rendben a babával mikor a hasad fogtad, még sosem láttam ekkor félelmet a szemében. Ezért is utálja most magát.

- Nem haragszom rá. Hálás vagyok amiért így kiáll és mellettünk áll. Szeretem őt, csak akkor sem kellett volna belemennie Mike mocskos játékaiba, mert majdnem rossz vége lett. Nem szabad többet idegeskednem és semmi izgalom, ha nem akarom, hogy baja essen a babának. Erre kellett volna gondolnia.

- Tudja ő is. Ezért sem mert eléd kerülni. Mikor Bradly is beolvasott neki, elment. Azt sem tudtuk hová. Egyedül akart lenni. Alig akarta elhinni, hogy a hülyesége miatt elveszíthettétek volna a babát. Imád titeket. És ezek után mondanom sem kell, hogy még jobban utálja a pasit. Örülhetünk ha kiengedik és nem küld rá bérgyilkos a férjed - mondta Tom.

- Kiengedik? Kit? És honnan?

- Mikeot letartóztatták mert késsel támadt Robra. Nick időben hívta a rendőrséget és bevitték.

- Neki semmi baja? Nem bántotta ugye?

- Ne aggódj. Pihenj inkább. Csak pár kisebb ütés. Mike rosszabbul járt.

- De mit mondott Robnak?

- Inkább hagyjuk. Neked nem szabad idegeskedned. Próbáld elfelejteni. Az lenne a legjobb Robnak is. Ha kiengedik a disznót szerintem menekül haza. Bár ez a botrány után, mert a sajtó is tudomást szerzett róla, nem hiszem, hogy az emberek elé akar kerülni. Nyugodj meg, azt nemtudják mi történt, titeket meg sem említ, csak annyit, hogy valami balhéba keveredett és etartóztatták. - mondta Tom amikor látta, hogy ideges lettem.

- Felejtsük el inkább. Ne említsd neki se. Így is elég szarul néz ki és magát okolja miattatok is. Mint mondtad nem ér annyit.

- Kösz Tom.

- Nincs mit tündéreim. Aztán vigyázz a kiscsajra - mondta mosolyogva majd kacsintott rám.

- Hé, még meg sem született, te nőcsábász.

- Nyugi, megvárom míg felnő, és majd rokonok leszünk. Tuti ilyen szép lesz mint te.

- Akkor is el a kezekkel a lányomtól.

- Ahjjj ezt mondta Rob is. De figyeld meg, hogy ő is imádni fog engem - mondta Tom.

Ő képes a sok hülyeségével rögtön jobb kedvre deríteni.

Ekkor éreztem meg valamit. Hirtelen fel sem fogtam mi az, csak elsírtam magam. Persze rögtön a frászt hoztam Tomra.

- Jézusom mi a baj? Basszus hívom az orvost - mondta Tom, de jelent pillanatban képtelen voltam reagálni. A következő pillanatban már azt a hangot hallottam ami a világot jelenti nekem.

- Kicsim mi a baj? Mit műveltél vele? - kezdett el ordítani Tommal.

- Semmit. Az egyik pillanatban még nevetett utána sírni kezdett.

- Mi a baj életem? Fáj megint? Kérlek mondj valamit - kérte Rob.

Még mindig alig hittem el. Az érzés ami ebben a pillanatban átjárt maga volt a mennyorság. És ezt csak egy valakivel, legalábbis először - akartam megosztani.

Életem másik értelmével. Robbal.

Nem szóltam egy szót sem csak a kezéért nyúltam. Értetlenkedve nézett rám, ahogy a háttérből Tom is. Felhúztam a köpenyem amit a kórházban adtak rám majd Rob kezét a pocakomra simítottam, oda ahol még most is éreztem ezt a csodát.

Rob is ebben a pillanatban amint megértette hallgatott el.Láttam rajta ugyanazt a döbbenetet amit pár perce én magam is átélek.

- Istenem - csak ennyit bírt kinyögni, és szinte tátott szájjal, mérhetetlen szerelemmel és boldogsággal teli szemekkel nézett rám.

- Köszönöm. Annyira szeretlek titeket. Nagyon sajnálom, én . . . .

- Kérlek, ne rontsd el. Felejtsünk el. Nem akarok gondolni se rá. Nem ér annyit, és idegeskedni sem akarok.

- Rendben, de akkor is majdnem miattam lett bajotok. - mondta lehajtott fejjel, miközben a keze továbbra is a hasamon volt.

- Nézz rám - kértem tőle, és ismét a szemembe nézett.

- Felejtsük el. Nem lett semmi bajunk. És meg lett tiltva az idegeskedés is, szóval ne beszéljünk róla. Ahogy hallottam elintézted őt - mondtam, és ismét elfordította a fejét rólam.

- Inkább élvezzük ki ezt a csodát - kértem tőle, és ismét éreztük a pocakomban mozgolódó kislányunk amint rugdos.

- Szeretlek - mondta Rob, majd egy puszit adott a pocakomra.

- Téged is kicsim, nagyon fogok vigyázni rád és a mamira is - mondta Rob, mire nem is tudom megmagyarázni, de mintha ez a kis csöppség odabent értette volna az apukája hangját és örömteli s rugdosásokkal jutalmazott.

- Szeretlek - feleltem szerelmem előbbi vallomásra, majd mélyen egymás szemébe néztük.

- És most ha nem bánod megcsókolhatnál végre - mosolyogtam rá, mire neki is megjelent az arcán a kedvenc mosolyom amit imádok.

A pici egyenlőre abbahagyta a mozgolóást. Az apukája pedig a világ legédesebb és legszerelmesebb csókjában részesített.

- Na végre - mondta Tom amikor elszakadtunk egymástól.

Rob keze végig a hasamon volt. A pici ekkor ismét rúgott egyet. A boldogság és büszkeség amit Rob szeme sugárzott felém mérhetetlen boldogsággal töltött el.

Ekkor lépett be a szobába, Bradly és a családunk.

- Mi a baj? Tom szólt, hogy. . . . . .

- Már minden oké. Bár én még mindig nem értem mi történt - mondta elgondolkodva Tom.

- A baba most először mozdult meg te lökött - mondta Rob az értetlen Tomnak.

- Aha, akkor már értem miért fogdosod a tündéreim. Azt hittem itt előttem akarsz nekiesni.

- Háát éppenséggel akarok, de nem előtted. A tündéreid?

- Ja, Kris és a kiscsaj.

- Tudod mit mondtam erre. El a kezekkel a két szerelmemtől.

- Majd a lányod eldönti ha nagy lesz. Én megvárom.

- Te megőrültél - mondta Rob a barátjának.

- Annyira örülök, hogy minden rendben kicsim - jött oda mellénk anya, és Claireék is.

Kellanék és mindenki itt volt.

- Minden rendben. Nem akartam megijeszteni senkit, csak Robbal akartam először megosztani ezt - mosolyogtam a páromra aki még mindig a kislányunk mozgolódását élvezte.

- Ez hihetetlen. Annyira szeretlek titeket.

- Mi is téged. Már most imád téged ő is - néztem a hasamra.

- Ahogy én is őt - mondta Rob és egy csókot nyomott a számra.

- Oké, a nekiesős részt inkább tényleg kettesben, bár nekem jöhet az ingyen pornó - szólalt meg Kellan, mire Ash jól nyakon csapta.

- Ezt most miért kaptam szivi?

- Majd adok én neked ingyen pornót. Jobb ha ma a kanapén alszol - adta Ashely a sértődöttett. Eddig sosem láttam veszekedni őket. Bár mikor láttam a Kellannak háttal álló barátnőm cinkos mosolyát tudtam én, hogy Kellan még ezért megkapja a magáét. Bár lehet, hogy ezt a fajta büntetést élvezni fogja. Ha jobban belegondolok, valami ilyesmit most én is élveznék.

- Ejnye Kris csak nem a te fejedben is ilyen pajzán gondolatok járnak? - vigyorgott rám kajánul Kellan aki azt hiszem átlátott Ashelyn.

- Ne gondold, hogy mindenki olyan perverz mint te édesem - vágott vissza neki Ash, mi pedig élveztük a kis szópárbajukat, miközben elég jelentőségteljesen néztem Robra. És vágyakozva.

- Eszedbe ne jusson ilyesmi. Most pihenned kell - súgta a fülembe Rob, miközben a többiek figyelme egy kicsit elterelődött rólunk.

- Nem akarsz engem? - néztem rá szomorúan és megbántódva.

- El sem tudod képzelni mennyire kívánlak. És mit tennék ha nem lenne itt mindenki, de most nem lehet. Gondolj magatokra. Neki is pihennie kell - nézett a hasamra.

- Oké - adtam be a durcást mire mosolyogni kezdett.

- Tudod, hogy rám számíthatsz tündérem - kacsintott rám Tom, aki szerintem tudta miről van szó.

- Pofa be Tom - fordult felé Rob.

- Oké abbahagytam.

- Úgy hallottam ilyen téren a terhes nők még kívánósabbak. Ezt hiszem ez tényleg igaz - szólalt meg Kellan.

Szerencse, hogy látszólag anyuék semmit sem értettek ebből, ellentétbe a többiekkel.

- Oké, erről most inkább később - mondta Rob, majd másfelé próbálta terelni a témát, de az én fülembe már bogarat ültettek. És most ha hülyén hangzik is semmit mást nem akartam csak vele lenni.

- Mikor vihetem haza őket? - fordult Rob Bradly felé.

Olyan édes volt. Ahogy már most többesszámban beszélt rólunk, és végig imádatot, boldogságot és büszkeséget sugárzott a tekintete.

- Ma még maradjanak megfigyelésre, holnap.

- Jobb lenne otthon, ott is tudok pihenni - néztem könyörgően Bradlyre, de most nemtudtam hatni rá.

- Holnap. Rád fog férni egy kis pihenés, a torna ráér holnap is - mondta egy köhögéssel egybekötve, de mindenki vette a lapot, ő pedig Lizzyre pillantott.

Le sem tagadhatná, hogy odáig van a sógornőmért.

- Oké - sóhajtottam lemondóan.

- Addig mindent előkészítünk nálatok. Főzünk valamit mire jöttök - mondta anya egyetértve Claireel.

- Köszi anya - mosolygott Rob hálásan az édesanyjára.

- Nincs mit kicsim. Vigyázz rájuk - mondta felénk pillantva. Rob persze örömmel teljesítette a kérését.

Anya és Clairéknek is volt része a mi kis csodánkban. Még rúgott párat a pici, ami őket is teljesen lenyűgözte. Claire elmesélte, hogy Rob is elég sokat mozgolódott odabent. De ettől csak még boldogabb volt,hogy mindig érezte őt.

Később ők és anyuék is elköszöntek a többiekkel együtt, hogy tudjunk pihenni kicsit. Kellan, Ash és Tom voltak csak ár itt.

- Vigyázz rájuk öcsi - mondta Nick Robnak mielőtt elment, majd egy puszi után ő is elment Nikkivel.

- Azt hiszem nekünk is menni kéne - mondta egy huncut vigyorral az arcán Kellan.

- Holnap találkozunk, aztán pihenjetek - köszöntek el Ashelyvel és ők is elmentek.

- Jobb én is lépek mielőtt tényleg végig kell nézzem ahogy egymásnak estek.

- Szeretnéd megfogni? - kérdeztem Tomtól és Robra pillantottam aki rábólintott.

- Szabad? Egyébként is pont én vidítottalak fel amikor megmozdult. Már most odavan értem látjátok?

- Persze haver - mosolygott Rob.

Tom odalépett mellénk és a kezét megfogva a hasamra tettem. Még rugdosott néha a kicsi.

Amint érezem megmozdulni rögtön Tomra néztünk Robbal. Hihetetlen de csak tátogni tudott mint egy hal. Elég vicces képet vágott.

- Ez . . . . hihetetlen.

- Gratulálok haver. Tényleg megfogtad az isten lábát. Aztán vigyázni a tündéreimre, különben annyi neked.

- Emiatt ne aggódj - mondta neki Rob.

- Azt hiszem én megyek legurítok párat erre a mai napra. Gondolom ti találtok jobb elfoglaltságot - kacsintott ránk Tom.

- Ma a két kisasszony csak pihenni fog - mondta Rob.

- Na ehhez azt hiszem az asszonynak is lesz egy két szava - mondta Tom a pillantásom láttán amivel Robot jutalmaztam a szavai után.

- Szerintem jobb ha megyek és hagyom, hogy lejátsszátok - mondta Tom, majd puszit nyomott az arcomra, és elköszönt Robtól is.

Épphogy becsukódott az ajtó Rob megszólalt.

- Utálhatsz, de ma hozzád sem érek úgy. Pihenned kell. Elég volt ennyi izgalom mára.

- Oké - vágtam rá, és óvatosan megfordulva az ágyon hátat fordítottam neki.

- Ne mond kicsim, hogy a mai napot nem bírod ki?

- Képzeld nem. De látom te igen - mondta sértődötten, majd becsuktam a szemem, hogy tényleg pihenjek egy kicsit ha már ő nem akar velem lenni.

- Kicsim kérlek . . . .

- Menj haza Rob, pihenni akarok.

- Az előbb még nem akartál.

- De most már igen, holnap találkozunk - mondtam, majd becsuktam a szemem.

Hallottam, hogy a másik oldalamra sétál, és egyre közelebbről éreztem a lehelletét. Majd elérte ajkaimat. Apró puszikat nyomott a számra, majd a nyakamra hintette édes csókjait.

- Menni akartál nem? - kérdeztem tőle.

- Miért csinálod ezt velem?

- Mit?

- Megőrjítesz. Tudod, hogy képtelen vagyok ellenállni neked, és nem megadni bármit amit kérsz - mondta, de először nem értettem mire gondol.

Egészen addig amíg el nem lépdelt az ajtóig és rá nem fordította a zárat.

- Egy igazi boszorkány vagy ugye tudod? - kérdezte mikor visszaült mellém az ágyra.

Kivettem a kezem a takaró alól és végigsimítottam a combjain, vészesen közeledve nadrágjának azon pontja felém amely egyre jobban dudorodott.

Felnyögött amikor végigsímitottam azon a részen. Akárcsak én amikor kőkeménynek éreztem őt.

A következő pillanatban éhes vadként, mégis gyengéden tapadt ajkaimra. Győzelemittas mosollyal az arcomon viszonoztam a csókját miközben óvatosan szabadított meg a köpenyemtől és rángatta le ő is a még közénk álló zavaró ruhadarabokat, hogy végre átadhassunk magunkat a szerelemnek és a vágynak.

Talán órákkal később, pihegve feküdtem Rob karjaiban, meztelenül összebújva a szobámban lévő ágyamban miközben apró csókokkal köszöntünk meg egymásnak az elmúlt csodás perceket, órákat.

- Imádlak kis boszorkám.

- Héé én nem is . . . .

- Ó dehogynem kicsim. Egy boszorkány vagy, aki képes mindenre rávenni, mert nemtudok neked nemet mondani.

- Ne mond, hogy megbántad.

- Eszemben sincs. De most már pihennetek kell - mondta immár ellentmondást nem tűrően majd egy utolsó tüzes csókot váltva óvatosan kimászott mellőlem és öltözni kezdett.

Meztelen látványa ismét feltüzelte a vágyaimat iránta, de tudtam, hogy most be kell érjem ennyivel, ha nem akarok kikapni Bradlytől.

- Csak nem tetszik amit látsz?

- Hát nem is tudom - húztam el a szám.

- ÁÁ szóval lenne valaki akit szívesebben látnál így? - kérdezte.

Először megijedtem ettől mert féltem, hogy ami hülyéskedésnek indult félreértés lesz, de láttam rajta, hogy belemegy a játékba.

- Talán Tomot - vágtam rá, mire Robnak a torkán akadt a szó.

- Nem is tudom. Szerintem ő nem lenne az eseted, de ha akarod megkérdezzük.

- Még meggondolom. Azt hiszem maradok az én félistenemnél.

- Szóval félisten. Én is megismerhetem őt? Igazán szerencsés alak lehet, hogy egy ilyen nőt tudhat a magáénak.

- Bár biztos nem szívesen osztozik rajtam - tettem hozzá.

- Az igaz. Senkivel. Bár egy valakivel mégis - mondta Rob, de annyira elvarázsolt a csibészes mosolyával ismét, hogy először fogalmam sem volt kire gondol.

- Kivel?

- Vele - mondtam, majd mellém lépett,és immár felöltözve feküdt mellém, mire rögtön hozzá is bújtam, ő pedig boldogan ölelt magához.

- Csak vele osztozkodom rajtad - mondta ismét, miközben a kezét a hasamra tette.

- Nagyon helyes - vágtam rá mosolyogva, majd egy csók reményében hajoltam felé.

Amint ajkai az enyémhez értek rögtön megnyíltam előtte és boldogan viszonoztam mámorító csókját.

Később szerencsére semmi sem sejtve, hogy megszegtem a pihenési utasítást nézett be hozzánk Bradly, hogy megvizsgáljon. Rob addig elment hozni nekem valami édesességet amit most ettem volna.

- Örülök, hogy minden rendben.

- Én is - mondtam boldogan, és Rob is megérkezett mire az ultrahangos vizsgálathoz értük.

Minden rendben van a picivel és Robot is teljesen magába bolondította, pedig még meg sem született.

Másnap kiengedtek a kórházból. Nem sok nyugtunk volt aznap. A családunk és a barátaink nálunk töltötték a napot.




A hónapok pedig ezután csak úgy elreőültek ezután.

Sose tudtam, vagy tudom meg mit beszélt akkor aznap Rob és Mike. De már nem is számított. Tényleg elakartunk mindent felejteni, és boldogan várni a picit.

Minden nap volt mellettem valaki ha Robnak éppen dolga akadt.

LA-be is vissza kellett mennie pár napra, hiszen hónapok óta eltűnt ő is a világ szeme elől. Tényleg megtette amit mondott és lemondta a filmjeit, hogy csak velünk lehessen. Féltem, hogy idővel ezt megfogja bánni, hiszen eddig imádta ezt csinálni.

De ismét meggyőzött, hogy semmi okom ezen aggódni, mert most csakis mi vagyunk a fontosak neki, és leszünk is mindig.

Abban a házban élünk boldogan amit nekünk vett. A hónapok teltével egyre csak nőtt a pocakom, és szinte mindig ficánkolt odabent a mi kislányunk, ezzel a mennyekbe repítve engem és az apukáját.

A családunk sem lehetett volna boldogabb, hogy végre minden rendben van.

Csak azt sajnáltuk, hogy a barátainknak el kellett menni. Ashely mivel az utóbbi hónapokat velem töltötte nem dolgozott. Ő és Kellan kaptak főszerepet egy közös filmben.Nagyon várjuk már mit alakítanak ők ketten, akik azóta is imádják egymást. Ugyanúgy ahogy Nikki és Nick, akik szintén LA-ben élnek pár hónapja.

Mivel Nikkit most odaköti a munkája ott vettek közös lakást. Nick pedig saját ügyvédi irodát nyitott. Amikor csak tudnak ők is hazalátogatnak. Ugyanez a helyzet Vickel és Jacksonnal.

Tom sem változott semmit. Sokat volt ő is mellettünk, amiért én és Rob is nagyon hálásak vagyunk.

Rob rá bízott, amíg ő LA-ben intézte a dolgait, Tom pedig boldogan vállalta,hogy vigyáz ránk.

Miután Rob hazajött az idő hihetetlen sebességgel telt, miközben a mi kis csöppségünk érkezésének napja egyre közeledett.

Rob minden nap meglepett minket valamivel. Mindent megvett a kicsinek, és persze nekem is, akinek az érkezésére minden elő van készítve.

Bradly is minden nap meglátogat minket, hogy megnézze minden rendben van e. Szerencsére főleg mióta ő is nagyon boldog Lizzyvel Robnak semmi kifogása ellene.

Nagyon sok időt töltöttem anyával és Claire-el is, akiket a anyaságról faggattam, hogy tökéletes anyja lehessek a lányomnak. Ők persze örömmel láttak el tanácsokkal.

Szerelmemmel is a lehető legboldogabbak voltunk. Most így ennyi minden után, azt mondom, hogy mégis megérte az a több hónapnyi szenvedés, hiszen még sosem voltunk ilyen boldogok. Ha ez kellett ahhoz, hogy most minden ilyen tökéletes legyen megérte.

Így közeledtén a szülés felé Rob még jobban vigyázott ránk mint eddig. Most már tényleg nem nagyon mert hozzámérni. Eddig semmi gond nem volt ezzel.

Miután akkor kiengedtek a kórházból megkérdeztük erről Bradlyt, és azt mondta semmi okunk tartóztatni magunkat az ilyesmitől, és egy ideig Rob tartotta is magát ehhez.

Már csak pár nap van hátra a nagy napig. Hiába mondtam neki, hogy semmi bajunk nem lesz, hajthatatlan volt. Bár tényleg elég nagy lettem. Mint egy hordó akkora lett a pocakom, de a férjem még mindig ugyanúgy odavan értem mint eddig. Pedig kissé féltem ettől ha még nagyobb lesz a hasam vagy meghízom nem fogok tetszeni neki.

Rögtön biztosított erről, hogy semmi okom az ilyesféle gondolatokra. A szülés előtt pár nappal mégsem ért hozzám. Azt mondta ezt a kicsit már kibírjuk, és mert bármelyik pillanatban beindulhat a szülés.

Persze eszembe sem olt hagyni magam.

- Kicsim merre vagy? - kiabált utánam Rob.

- A szobában vagyok - mondtam Robnak aki pillanatokon belül az ajtóban termett.

- Kissé elmaradtam ne haragudj, nemtudtam megszabadulni Tomtól.

- Semmi baj - mondtam neki mosolyogva miközben végigmért a tekintetével.

Épp zuhanyozni indultam és ekkor dobáltam le a ruháimat magamról.

- Mi az? - kérdeztem mikor láttam rajta, hogy nehezen állja meg, hogy ne jöjjön közelebb, és a levegőt is egyre szaggatottabban veszi.

- Semmi.

- Zuhanyozni indultam - mondtam a meztelenségem okát.

- Mondtam, hogy várj meg. Mi van ha megcsúszol vagy valami?

- Most már itt vagy nem? Jössz? - kérdeztem tőle kihívóan.

Közelebb lépett felém, és én is közeledtem felém. Elé léptem és karjaim a nyaka köré fonva simultam hozzá meztelenül. Már ekkor éreztem, hogy nemcsak én kívánom őt.

Remegő keze a derekamra simult.

Mielőtt azonban másra is gondolhattam volna, más is éreztem.

Fájásokat éreztem, Rob is rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben. De ez most nem olyan fájdalom. Egy dolgot jeleztek az egyre sűrűbben jövő fájások.

- Itt az idő - mondtam Robnak, aki szintén rögtön felfogta mire értem.