Ízelítő az 57.-dik fejezetből

Sziasztok!

Mint a cím is mutatja, ez csak ízelítő, teljes fejezet holnap délelőtt.
Nem magyarázkodok, most ez van. Nekem is kell pihi meg egy kis idő néha, akármennyire is szeretek írni, és kicsit lusta is vagyok mostanság, többnyire a sok új könyvem az oka ennek mostanság. De igyekszek minden szempontból összekapni magam, hogy azokkal is felzárkózzak, meg ezekkel is, és hozni a régen megszokott fejliket, sűrűbben mint most.
Ha ennek hamarosan vége lesz, még több lesz majd a másik blogokon. Egyenlőre ez van, ha van vagy lesz friss azt úgy is látni fogjátok.

Szóval itt egy kis előzetes a holnapiból. Kérdeztétek páran, hogy látjuk e majd Krist és Robot szülőként. A válasz: igen. Mint az előző végéből kiderül, eljött az idő, hogy megszülessen a bébi, és hogy kedvenceinket anyuka - apukaként is lássuk.
Ebből egy kis ízelítő a többit, holnap :)

Köszi a türelmetek, pussz: Liz

57.fejezet /ízelítő/


/Rob/




Alig akartam elhinni, hogy ez igaz lehet. Azt hiszem egy férfi, és férj számára ezek az élete legcsodásabb percei.

Szerelmem kimerülten hullott a párnákra az elmúlt órák nehézségei után.

Igaz, sosem panaszkodna erre, sem ő sem én. Hiszen hála neki, itt tarthatjuk a karunkban szerelmünk gyümölcsét.

A lényeghez, hogy ő most itt lehessen, igaz én is hozzájárultam, de a javát szerelmem vitte véghez.

Benne fejlődött hónapokon át, és most a világra hozta őt. A világ legszebb és legegészségesebb kislányát.

Amint meghallottam felsírni őt, leírhatatlan érzések lettek urrá rajtam. Egyetlen egy gondolat kavargott a fejemben.

Apa lettem.

Kristen szemei is ugyanezeket az érzéseket tükrözték amiknek az örvénye bennem is kavarog.

Mérhetetlen szerelem, boldogság, csodálat, hála, főként a sorsnak, hogy ezt a csodás nőt az utamba vezette és, hogy annyi félreértés és hiba után mégis kitartottunk egymás mellett.

Ahogy ő, én is a karomba vett apró csöppséget. Figyeltük őt, aki talán kissé megszeppenten szemlélte a számára új világot, és akinek mintha mégis egy kis mosoly ült volna ki az arcára, amikor hol engem, hol az anyukáját nézte.

Jelen pillanatban sem Kris, sem én nem voltunk képesek kinyögni egy értelmes mondatot. Ehelyett csodálattal figyeltünk a kislányunkat, aki már most teljesen elbűvölt. Még ha ilyen pici is, biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan gyönyörű és imádnivaló lesz mint az édesanyja. Sőt, már most olyan.

Egy dologban voltam egészen biztos. Immár két értelme van az életemnek, akikért mindent megfogok tenni, hogy boldogok legyenek.

- Nagyon szeretlek - mondtam szinte suttogva szerelmemnek, aki boldog mosollyal az arcán, szemeiből sugárzó szerelemmel kísérve viszonozta a vallomásom, majd egy csókkal pecsételtük meg.

A boldog pillanatokat Bradly zavarta meg, aki el akarta venni tőlünk a picit, hogy elvégezhessék az ilyenkor szükséges vizsgálatokat.

- És a nevét még nem is tudjuk ennek a csöppségnek - pillantott ránk Bradly.

Kristennel ismét összeakadt a tekintetünk. Két név között vacilláltunk. Mindkettő nagyon tetszett, és nem igen tudtunk dönteni, de végül sikerül.

- A neve . . . . . . .