36.fejezet

Sziasztok! Először is ezer bocsánat a sok késésért. Lehet, hogy lesz még ilyen a munkám miatt, de igyekszek majd mindig hozni a frisst. Annyi változás lesz, hogy ezentúl nem lesz kiírva mikor pontosan. Ha tudom hozom, max annyi, hogy ha már kész és elküldtem Szilemnek bétázni akkor kiírom, hogy hamarosan lesz. Pusszantás szívemnek (LL). Nektek pedig jó olvasást, és várom a véleményeket. Pusszantás.





36.fejezet



/Kristen/



Nem léptem be teljesen a helyiségbe, de innen is pont elég volt látni azt, amit.

A rendező épp lefújta a jelenetet, amiben Robnak Emilie-vel kellett csókolózni. Ami eddig mondhatni rendben is van, hiszen a szerepük ezt kívánta.

De ami kiverte nálam a biztosítékot, hogy miután a rendező lefújta az adott jelenetet, a csók nem maradt annyiban. Emilie és Rob ugyanolyan intenzitással csókolták egymást tovább, és nem úgy néztek ki, mint akik abba akarták hagyni.

Nem tudtam, Robba is mi ütött, de ezt nem voltam hajlandó tovább nézni. Persze nem maradhattam észrevétlen, volt egy két ember, akik észrevettek, amint döbbenten figyeltem a jelenetet.

Fogtam magam és szinte futva menekültem a kocsimhoz. Épp, hogy beszálltam, egy elég érdekes hívást kaptam. Méghozzá Mike-tól.

Sejtettem, hogy nem hagyja annyiban, és hogy továbbra is a nyakamra fog járni. Most is vacsorázni hívott, amire normális esetben azonnal nemet mondok. De nem most.

Talán őrültségnek tűnik, hogy így akartam visszavágni Robnak, de végül igent mondtam a meghívásra.

Még volt egy kis idő amíg Rob hazaér, na persze, ha Emilie engedi neki, így gyorsan átöltöztem és magamra kaptam valami ruhát és ismét kocsiba pattantam.

Az étterembe érve Mike már vár rám. Őt is meglepte a döntésem, hogy igen mondtam a meghívására, de a miértekbe nem akartam beavatni.

Persze rögtön Rob felől érdeklődött, hogy mit fog ő ehhez szólni, de erre is kapott választ, persze nem az igazat.

Ahhoz képest, amire számítottam, kellemesen telt a vacsora. Sokat beszélgettünk, sok mindenről. A filmről persze, és a magánéletünk is szóbakerült. Akaratlanul Rob is, akire jelen pillanatban gondolni sem akartam.

Mike sokat kérdezett rólunk. Hogy hol, és hogyan ismertem meg, hogy boldog vagyok-e vele. Persze mindenre mosolyogva boldogan válaszoltam. Legalábbis kívülről ez látszott. Nem pedig a szomorúság, amit a délután látottak miatt éreztem. Még mindig nem értettem a történteket.

De hirtelen nem is akartam gondolni rá. Biztos vagyok benne, hogy Rob erre is talál valami magyarázatot. Ami jelen pillanatban nem érdekel. Maradjon és csókolgassa a kis Emilie-t. Ha már ennyire nem akarták elengedni egymást.

- Remélem, azért Rob nem tilt el tőlem, és legalább barátok lehetünk - mosolygott rám Mike.

- Csak barátok - válaszoltam.

- Én már azzal is megelégszem.

Sokat beszélgettünk Mike-kal, de persze amiatt, amit régen tett, egyrészt megvolt róla a véleményem. De az régen volt, és nem akartam ez miatt ítélkezni senki felett, így megbeszéltük, hogy barátok azért lehetünk. Na persze, rögtön szóba hozta Robot, és hogy ő mennyire nem fogja díjazni ezt.

- Arról nem ő dönthet, kikkel barátkozom, én sem szabom meg neki.

- Ennek örülök.

Mielőtt indultunk volna, csörögni kezdett a mobilom.

- Vedd fel nyugodtan, biztos ő az - mondta Mike.

Pont nem ő volt az, de kaptam már néhány üzenetet tőle, ugyanis délután óta nem válaszoltam a hívásaira.

- Szia - köszöntem Ashelynek, aki hívott.

- Merre vagy? Rob már agyonra aggódta magát érted.

- Délután forgatás közben nem úgy tűnt, mint aki rám gondol, miközben nem akarták elengedni egymás a nőcskéjével - vágtam rá dühösen.

- Tudja, hogy ott voltál, láttak téged, de miért nem vártad meg? Jobb lenne, ha megbeszélnétek. Amúgy merre vagy? - kérdezte Ash, de valamiért volt egy olyan sejtésem, hogy Rob is rá van tapadva a telefonra.

- Mike-kal vacsorázom - válaszoltam, mire valami dühös csapkodást hallottam a háttérben. - Ő is hallotta ugye?

- Szerinted? A nappalitok bánja. Gyere inkább haza.

- Majd igyekszek. Mi csak vacsorázunk, nem hiszem, hogy neki lenne joga dühösnek lenni.

Erre már Ashely sem nagyon tudott mit mondani. Minden esetre azt mondta, addig nálunk marad, és jobb lenne, ha igyekeznék, mert Rob nincs valami nyugodt hangulatban.

Ez jelen pillanatban nem nagyon tudott aggasztani. Lehet, hogy hülyeség miatt kaptam fel a vizet, de képtelen vagyok nem gondolni arra, amit láttam. Ahogy azt a nőt csókolgatta még azután is, miután már nem kellett volna. Én pedig ezzel a vacsorával semmi rosszat nem tettem.

- Összevesztetek, ugye? - kérdezte Mike, miután persze szinte mindent hallott. - Ne haragudj, de Rob egy idióta ha nem értékeli a kincset, amit a magáénak tudhat - mondta Mike, majd az asztalon levő kezemre tette a sajátját, amitől én rögtön elhúzódtam. - Sajnálom. Biztos haza akarsz menni? Meg kellene várnod, míg lehiggad.

- Előbb-utóbb beszélnem kell vele.

- Remélem, nem lesz a baj a vacsoránkból, és hogy megismételhetjük majd - mondta Mike.

- Meglátjuk - erőltettem magamra egy mosolyt.

A végére kissé elromlott vacsora után Mike a kocsimhoz kísért, és egy arcra puszi után elköszöntünk egymástól, majd hazafelé indultam.

Kissé talán gyerekes dolog volt ezzel visszavágni neki, de ha még mindig látom őket magam előtt, rettentő dühös leszek. Emiatt talán kissé félve is mentem haza.

Sejtettem, hogy ezeknek a forgatásoknak nem lesz jó vége. És be is következett, amiktől féltem. Hogy emiatt lesznek gondjaink. Nem is Mike miatt, mert bár igaz, ő is elég rámenős, de felfogta, hogy semmi nem lehet munka és maximum baráti viszonynál.

Ellenben Emilie-vel, aki pióca módjára tapad Robra, és minden alkalmat megragad, hogy közénk álljon. Ami a legrosszabb pedig, hogy Rob hagyja is ezt neki.

Hirtelen a délutáni csókjuk képe villant fel előttem. Rögtön el is hessegettem a képeket.

Amint hazaértem, Robot nem láttam, csak Ashely volt a nappaliban, aki néhány törött váza romjait próbálta eltüntetni, amiket nyilván Rob tett tönkre.

- Végre itt vagy.

- Hol van?

- Elküldtem zuhanyozni. De mi a fene történt?

- Nem mondott neked semmit? - kérdeztem.

- Nem. Egész este hívott, de nem tudott elérni, ekkor hívott fel. De sem én, sem a lányok nem,tudtunk, hol vagy. Sejtettük, hogy valamin összekaptatok, de Rob se nagyon mondott semmit.

Ekkor mondtam el nagyjából mindent Ashelynek.

- Csak ennyi? - kérdezett vissza.

- Ennyi? Ez nem elég? Majd felfalták egymást, még akkor is, mikor már vége volt a jelenetnek. Mi lesz, ha szexjelentet vesznek fel - mert az is lesz -, akkor majd a kamerák előtt fekteti le Emilie-t?

- Nem fogom lefektetni. Sem őt sem, sem senkit - válaszolta ekkor hirtelen egy hang a hátam mögül.

Megfordulva Rob tekintetével találtam szembe magam.

- Beszéljétek meg, és csak nyugodtan. Én megyek. Rob a fiúk üzenik, hogy holnap munka közben benéznek hozzád, Kris mi meg téged lesünk meg. Alig várjuk, hogy láthassunk dolgozni - mosolygott rám Ashley.

De persze sejtettem, hogy nem csak emiatt, hanem minket akarnak távol tartani a vitákat okozó filmpartnerektől.

- Köszi mindent. Holnap találkozunk - öleltem meg barátnőmet.

- Én is köszönöm. A srácoknak is, majd holnap találkozunk - köszönt el tőle Rob.

Kicsit féltem, hogy Ashely elment. Nem Robtól, hanem ettől a beszélgetéstől.

- Szóval vele voltál?

- Igen. De mi csak vacsoráztunk és beszélgettünk. Nem estünk egymásnak - vágtam vissza.

- Mi sem.

- Ugyan Rob, a saját szememmel láttam.

- Az elejét. Emilie folytatta a csókot, de ha vársz egy kicsit, láthattad volna, hogy ellöktem magamtól, és finoman melegebb éghajlatra küldtem ott, mindenki előtt.

- Nem számít, akkor is rosszul esett. Gondolom, te sem lennél odáig az örömtől, ha Mike karjában látnál.

- Tényleg nem. De én nem akartam. Emilie-nek is megmondtam világosan, hogy ne próbáljon még egyszer bepróbálkozni. Sajnálom - mondta lehajtott fejjel.

Így már azért minden más volt. Talán tényleg várhattam volna egy kicsit, de abban a helyzetben nem voltam rá képes. Sejtettem, hogy nehéz lesz más nővel látni őt, de nem gondoltam volna, hogy ennyire - és ezt neki is kifejtettem.

- Tudom. De neked is tudnod kell, hogy rajtad kívül más nő nem érdekel. És nem akarom, hogy ilyenek miatt veszekedjünk - mondta szerelmem.

- Én sem. Én is sajnálom. Csak visszavágni akartam ezzel a Mike-os vacsorával - ismertem be.

- Hát sikerült. Már a tudattól megőrültem, hogy vele vagy, és féltem, hogy egy ilyen hülyeség miatt elveszítelek - mondta Rob.

- Soha nem tudnék más szeretni. És csak beszélgettünk - mondtam.

- Még egyszer sajnálom. Annyira szeretlek - mondta immár a szemeimbe nézve, továbbra is kissé messze tőlem.

- Én is szeretlek - ahogy ezt kimondtam, az általam imádott mosolya ült ki az arcára.

Nem habozott közelebb lépni felém, de kissé tétován állt meg előttem. Semmi másra sem vágytam ez a nap után, csak ismét vele lenni.

A karjaiba vetettem magam. Immár mindent tisztázva boldogan bújta szerelmem karjaiba, aki készségesen ölelt magához, miközben forró csókjaival a nyakam hintette be, miközben valamennyi csókja után egy-egy szeretlekkel ajándékozott meg.

Nemcsak a csókjai, a vallomásai is lángra gyújtották mind a szívemet, mind a testemet.

Szerelmem - mivel a zuhany alól jött ki, mikor megérkeztem - testét csak egy nadrág fedte előttem, miközben kusza tincseiből a víz végigcsöpögött tökéletes testén.

Rob a karjaiba kapott, majd meg nem szakítva egyre tüzesebb csókunkat, indult meg velem a zuhanyzó felé.




/Rob/


Miután megbizonyosodtam róla, hogy a félelmeim valósak, és hogy Kristen Mike-kal van, legszívesebben mindent összezúztam volna magam körül. Egy-két vázát a nappaliban sikerült is.

Délután miután nagy nehezen ellöktem magamtól az adott jelentet után Emilie-t, aki kissé jobban beleélte magát, mint kellett volna, szóltak, hogy itt volt Kris, és elég dühösen rohant el.

Ekkor világosodtam meg, hogy valószínű ő is mindent látott, és most a pokolba kíván engem.

Amint végeztem, kocsiba ültem és hazasiettem. Otthon persze sehol sem találtam, és telefonon sem tudtam elérni. Persze a lányok sem tudtak róla semmit, így még jobban aggódtam érte.

Ashley jött át később megnézni, hogy Kris előkerült-e már. Ekkor próbálta meg ő felhívni, mert sejtettem, hogy csak én vagyok az, akire nem kíváncsi. Igazam is lett. Neki rögtön felvette.

Végig Ash mellett voltam, akkor is, mikor rákérdezett, hogy hol van. Feszülten vártam szerelmem válaszát. Amint megérkezett, mérhetetlen félelem és düh fogott el. Mike-kal vacsorázik.

Rögtön mindenféle eszement képeket vetített le előttem a féltékeny elmém, amiket ki akartam zárni a fejemből, ezért valami ital után nyúltam.

Ashley amint letette a telefont, szó szerint tépte ki az a poharat a kezemből, és zavart el zuhanyozni, hogyha Kris hazaér higgadtan tudjuk megbeszélni a történteket.

Egy szerencsém volt csak, hogy amint szerelmem hazaért, sikerült mindent tisztázni. Viszont fájt hallani a szavait, hogy azt hiszi, képes lennék akár lefektetni is Emilie-t. De bármire képes voltam, hogy meggyőzzem és bebizonyítsam neki, ő az egyetlen nő, aki érdekel engem, és akivel együtt akarok lenni.

Karjaiba kaptam szerelmem, aki észveszejtő csókjaival viszonozta csókom, majd másodjára is a zuhanyzó felé vettem az irányt, immár karjaimban életem értelmével.

Pillanatok alatt szabadítottam meg szerelmem kívánatos testét a zavaró ruhadaraboktól, míg ő sem habozott levenni rólam a nadrágom, majd meztelen testünk szorosan tapadt egymáshoz, miközben a zuhany alá álltunk.

A langyos víz végigcsurgott testünkön, miközben nyelveink vadul ostromolták egymást.

Kezeim szerelmem derekáról formás melleire tévedtek, mire ő belenyögött a csókunkba, amint megérezte érintéseim.

Kristen puha ujjai a mellkasom térképezték fel, egyre lejjebb haladva, míg nem kettőnk közé nyúlva ragadta meg tettre kész vágyam.

Egyre hevesebb simogatásaival kergetett az őrületbe, majd hirtelen szakadt el ajkaimtól, hogy szájába vegyen. Kábán dőltem a falnak, miközben Kristen hol nyelvével, hol ujjaival izgatta férfiasságom.

Néha rám emelte szintén vágytól izzó tekintetét, miközben engem kényeztetett, majd mikor nem bírtam tovább, éreztem szájába lövellni élvezetem nedveit, ami az utolsó cseppig örömmel tüntetett el szájával.

Magamhoz rántottam őt egy vérforraló csókra, és csak hálát adtam a sorsnak, hogy egy ilyen nő van mellettem, és hogy végül mindent tisztáztunk.

Ő azonban ismét elvenni készült a maradék józan eszem is. De most rajtam volt a sor.

Most én voltam az, aki a zuhanyzó falán döntöttem, miközben készségesen tárta szét vágytól remegő lábait előttem, majd először ujjaimat tüntettem el nőiessége forróságában.

Ujjaim játékáért egyre több és hangosabb nyögést kaptam, amiket még a víz zubogó hangja sem nyomott el, és amiktől egyre jobban vágytam rá, hogy végre egyek lehessünk.

Ujjaim helyét egy idő után nyelvem váltotta fel, amivel édes nedveit csalogattam ki nőiessége tüzes barlangjából. Kristen hajamba markolva próbálta elviselni az édes gyötrésemet, majd éreztem megremegni őt, és szinte reszketve a gyönyörtől omlott bársonyos teste a karjaimba.

Kissé kapkodva a levegő után, de szinte kifulladásig csókoltuk egymást. Karjait nyakam köré fonta, miközben én feneke alá nyúlva emeltem fel magamhoz, mire ő örömmel kulcsolta lábait csípőm köré.

Kettőnk közé nyúlva ragadta meg ismét tettre kész vágyam, és vezette magába.

Szerelmemmel egyszerre nyögtünk fel a kéjtől, amit testünk újra egyesülése okozott. Először lassan mozogtam benne, mindkettőnk tűrőképességeit próbára téve, miközben puha nyakának bőrét szívogattam. Ujjaim pedig melleit izgatták közben.


Mikor már egyikük sem bírta tovább, feneke alá nyúlva segítettem a gyorsabb mozgásban, miközben csókjaink és a víz hangjai igyekeztek elnyomni élvezetünk hangjait.

Elérve a végső gyönyöröket, Kristen remegő testtel omlott a mellkasomra, majd egy immár szerelemmel, de még mindig hatalmas vággyal téli csókban egyesüljünk.

Kihúzódtam szerelmemből, majd egy alapos mosdatás után a hálószobában folytattuk az előbb elkezdetteket, és sűrű szerelmi vallomások közepette lettünk sokadjára is egymáséi az éjszaka folyamán.

Hajnaltájban nyomott el minket az álom, boldogan, egymás karjaiban. Ekkor még nem is sejtve, hogy a közeljövőben nem ez volt, vagy lesz az első veszekedésünk…




Várom a véleményetek :)

35.fejezet

Sziasztok!

Sajnos a vacak szolgáltató megint vacakol és nincs otthon netem, de itt a fejli. Előre is bocsi, amiért igen rövid és eseménytelen lett, de az erőmből és az időmből ennyire futotta, de a következő a megszokott hosszúságú lesz, na és persze lesz benne ez az. A bétázást köszi Szilnek (L). Nektek meg jó olvasást. Pusszantás.





35. fejezet


/Kristen/


Mondhatni életem egyik legszebb napja után szerelmemmel egymás karjaiban ébredtünk. Bár mióta ismerem őt, minden egyes nap életem legszebb napja.

Oldalamra fordulva aludtam, hátam mögött szerelmemmel, aki szorosan magához ölelve aludt.

Még nem ébredt fel, addig én a tegnap este ujjamra került csodás gyűrűt csodáltam, ami immár még hivatalosabbá tette a kapcsolatunkat, és persze felhőtlenül boldoggá mindkettőnket.

- Jó reggelt, édes - csókolt nyakamba szerelmem.

- Neked is - fordultam felé és csókkal köszöntöttem.

Nyelvünk egymásra találásával a jól ismert táncot járta, miközben szorosan egymáshoz bújtunk.

- Sajnos ideje mennünk - mondta kissé lehangoltan, miután elszakadtunk egymástól.

- Tudom. De nem számít, hol vagyunk, a lényeg, hogy együtt legyünk - válaszoltam, mire egy még nagyobb mosoly ült ki az arcára.

Miután nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból, felöltöztünk, majd a szálloda recepcióján találkoztunk a családunkkal.

Akik széles vigyorral az arcukon vártak bennünket.

- Olyan szépek vagytok - szólalt meg Claire, miközben látta, hogy Rob a derekam ölelve von magához.

- Hát sajnos vége a bulinak, irány vissza az unalomba - szólalt meg Tom.

- Ne aggódj tesó, jössz majd hozzánk bulizni LA-be - veregette vállon őt Kellan.

- Jól beszélt - válaszoltam Tom.

Rendeztük a számlát, majd kocsival indultunk vissza a reptérre, ahol búcsút intettünk Párizsnak. Annak a helynek, ahol a legszebb pillanatokat töltöttem életem értelmével.

Nem sokkal később pedig már a Londoni reptéren landoltunk.

Kissé szomorúan engedtünk el egymást Robbal, akivel a csomagolás erejéig kénytelenek voltunk megválni egymástól. Ugyanis hamarosan indul a gépünk vissza LA-be.

Ő is hazament Claire-rel, én is a szüleimmel.

Hazafelé anyut le sem lehetett lőni.

Igaz, pontos dátumot még nem tűztünk ki, de ő és Claire már az esküvőnket szervezi. Egyfolytában erről mesélt, de ő is megígérte, amint apuval idejük engedi, meglátogatnak minket, ahogy Rob szülei és Lizzyék is.

Amint hazaértünk, csomagolás közben is végig beszélgettünk, majd egy kicsit a család férfi tagjaival is voltam.

Délután ismét búcsút vettem a házunktól, majd indultunk anyuékkal a reptérre, ahol Robékkal találkoztunk.

Mire kiértünk, már ők és Kellanék is ott voltak.

Rob amint meglátott, jött elém, és szorosan magához ölelt, míg én boldogan bújtam ölelő karjaiba.

- Na ne már, egy kicsit sem bírjátok ki egymás nélkül? - kérdezte Kellan.

- Hagyd már őket - szólt rá Ashley az ő mackójára.

Ezután következett az amit egyikünk sem szeretett. A búcsúzkodás.

Mindenki elköszönt mindenkitől. Anyuék megígértették Elizabethéknek is, hogy amint tudnak ők is velünk jönnek majd. Nagyon megkedvelték egymást anyuékkal.

Elköszöntünk a családjainktól, Tomtól, aki szintén megígérte, hamarosan számíthatunk a látogatására.

Ennek talán Kellan örült a legjobban, akivel észvesztő bulikat terveztek jó csajokkal. Na persze ehhez Ashelynek és nekem is lesz egy két szavam.

Egy-egy utolsó puszi és ölelés után felszálltunk a gépre, ami egyenest a második otthonunkba repített haza minket.

Az úton is szorosan egymáshoz bújva ültünk, miközben elég sokszor a gyűrűm csodáltam, amit Rob is.

Itt a reptéren viszont millió fotós várta érkezésünket, amit fogalmunk sincs, honnan tudtak meg, így ismét egy hátsó kijáratot választottunk menekülésképpen.

Elköszöntünk a srácoktól, akik még egyszer gratuláltak az eljegyzésünkhöz, majd hazafelé indultunk.

Igaz, rövid ideje élünk itt együtt Robbal, de ez már a Mi otthonunk. Ami nagyon hiányzott, és ahová nagyon jó érzés volt ismét visszatérni.

A mi "kis" házunkba.

A csomagolást későbbre halasztottuk, mivel itt már este van. Szerelmemmel egy közös zuhanyzás és némi vacsora után együtt bújtunk ágyba, hogy szembe nézzünk a ránk váró feladatokkal.

Amik holnaptól indulnak. Holnap ugyanis már elkezdek forgatni, ahogy Rob is. Ő Emilie-vel, én pedig Mike-kal.

És mi tagadás, félek ettől. Nem magától a munkától, hanem hogy milyen hatással lesz ez a kapcsolatunkra. Főleg ami a partnereinket illeti.

Én sem tagadtatom, hogy piszkosul idegesít Emilie, ahogy Robot Mike. És félek, hogy ennek előbb utóbb a kapcsolatunk látja kárát. De remélem, ez csak egy rossz megérzés, és minden rendben lesz.

Reggel én már nem olyan boldogan keltem, mert tudtam, hogy ma Rob ismét találkozni fog Emilie-vel, ami már most nagyon zavart.

Rob nem mondta ki, de látom rajta, hogy ő sincs elragadtatva az ötlettől, hogy találkozni fogok Mike-kal. Sőt, mostantól elég sok időt fogunk együtt tölteni.

De miután mindketten biztosítottunk róla a másikat, hogy semmi értelme emiatt aggódni, boldogan és kissé szomorúan is indultunk el dolgozni.

Mindketten külön helyre mentünk, de ha minden igaz, én hamarabb végzek. Rob már a forgatást kezdi el, míg Dave-vel még csak próbálunk ma, és holnaptól pedig forgatás.

Amint beértem, David szinte letámadott, és a próbára invitált. Ahol már vártak ránk a többiek, és persze Mike, aki rögtön szélesen rám mosolygott, amint meglátott.

David a kezembe adta a szövegkönyvet, mikor valamin megakadt a pillantása.

- Ó, azt hiszem eseménydús volt az utatok, és úgy látom gratulálnom is kellene - mondta, mire leesett, hogy a gyűrűmre gondol.

- Rob barátom igazán szerencsés, hogy ilyen nőt tudhat immár a menyasszonyának - szólalt meg David, miközben megölelt és is megcsodálta a gyűrűm.

Mike-ra pillantottam, aki mintha kissé irigykedve hallgatta volna David szavait, és ő is a kezemen csillogó ékszerre figyelt.

- És hol volt a nagy esemény? Úgy tudom, haza repültetek Londonba.

- Igen, de nem ott volt, hanem összebeszéltek a családunkkal, és Párizsban kérte meg a kezem - válaszoltam boldogan.

- Ejha. Biztos csodálatos volt, és látom, nagyon boldog vagy.

- Az nem kifejezés - válaszoltam.

- Én is gratulálok - jött oda hozzám Mike, aki arcon puszilt.

Ilyenkor örülök, ha Rob nincs itt, nem tudom hogy reagálna ha Mike-kal látna, bár ez a munka miatt elkerülhetetlen. Mielőtt elkezdtük, én viszont azon töprengtem, mit csinálhat vajon Rob?

Az idő gyorsan telt, és megvoltunk a próbákkal, és hála az égnek David tökéletesen meg volt elégedve velem.

Mindent megbeszéltünk, amit még kellett a filmről, majd egy kicsit beszélgettünk még erről Mike-kal, majd David elengedett minket, mondván, hogy holnap reggel munkára készen vár bennünket.

- Gondolom, mész Robhoz? - kérdezte David.

- Igen, hogy együtt mehessünk haza.

- Tudod, már ismerem őt egy ideje, és még soha sem láttam ilyen boldognak, nagyon szép pár vagytok - mondta David.

- Én is csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az utamba küldte.

- Menj csak, holnap találkozunk - zavart David szerelmemhez.

- Ha ráérsz, valamikor esetleg megihatnánk valamit és beszélhetnénk a filmről? - próbálkozott be nálam ismét Mike, mielőtt indultam volna. - Vagy Rob nem engedni?

- Nem erről van szó. Én nem akarom, és félreértést sem akarok vele.

- Remélem, azért egyszer elfogadod a meghívásom - köszönt el egy nagy vigyorral az arcán, majd elment.

Nem tudom, miért nem tudja felfogni, hogy nem. Elég rámenős pasi. Nem tudom, azt hiszi, hogy nálam is el tudja érni, hogy elhagyjam Robot miatta?

Hát, ha így van, elég nagyot téved. Sőt. Hatalmasat.

Nem is akartam ezen gondolkozni tovább, hanem a stúdió másik felébe indultam megkeresni Robot, aki az én nagy bánatomra Emilie-vel forgat, ekkor még nem is sejtve mit fogad majd ha odaérek…




Azért aki gondolja komizzon :)

Ismét bocsi:XD

Sziasztok! Egy kevésbé jó hírrel kezdem a napot. A mai friss szintén elmarad. Vagyis csak csúszik holnapra.
Tudom, hogy mostanság sűrűn van ilyen, mióta dolgozok. De sajnálom, akármennyire is már szinte sajnálok időt szánni a pihenésre, inkább írok helyette, amit imádok mert nagyon szeretem csinálni, másrészt pedig egy kicsit kikapcsol, de néha muszáj pihenni. A héten délutános vagyok, reggel tudok lenni egy picit, utána este 11 körül esek haza sajnos. De holnap jön tényleg a friss :). Abbahagyni semmiképp sem akarom egyiket sem, csak meló óta kevesebb az időm, de igyekszek, hogy az eddigi frissek meglegyenek, és előre is bocsi, ha néha egy egy napot csúszik. Holnap tehát frissel jövök. Puszi mindenkinek!

Első LS fejli

Sziasztok! Akit esetleg érdekel az új blogomon fent az első fejezet.

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com/

Meglepi: Új blog!

Nos, ma nemcsak Robnak van meglepije mint a fejliben hanem nekem is. Remélem tetszeni fog, és lesz akit érdekel.
Íme:

http://robsten-labyrinthofsecrets.blogspot.com

Biza, egy új blog.
Már fennt a sztori ismertetőjével, igaz még alakítgatom, és első fejezet holnap. Akit érdekel lessen be.

Pusszantás

34.fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet ahogy ígértem. Ebben végre sor kerül a meglepetésre, és sokatok tippje be is jött :). A fejli előtti képről annyit, hogy nem feltétlen arra kell gondolni amit a képen láttok, de köze van hozzá :XD.

Hatalmas pusszantás Szilemnek (L).

Valamint még egy remélem jó hír. Szerintem holnapra elkészül egy kis meglepetésem nektek és magamnak is, amin még dolgozok. Szóval ha minden jól megy kiderül holnap :).
Addig jó olvasást, és várom ide nagyon a véleményeket. Pusszantás.

34. fejezet


/Kristen/

Sejtettem, de nem gondoltam volna, hogy ez a két hét amit itthon töltünk, ilyen gyorsan el fog telni.

Igyekeztünk minél többet lenni a családunkkal, hisz ki tudja mikor tudunk jönni legközelebb a munkánk miatt.

Bár, ha jobban belegondolunk, akár ők is meglátogathatnak minket. Abban a hatalmas házban, vagyis házunkban bőven elférünk.

Amint megérkeztünk a klubba, rögtön bevetettünk magunkat a szokásos boxunkba, és rendeltük az első kör alkoholokat.

Iszogatás közben, Kellan és Tom már a következő közös bulikat tervezgették, majd ha Tom eljön hozzánk LA-be. Nagyon egymásra találtak ők ketten.

Vic és Jackson táncolni mentek, ahogy Nikki és Nick is, akiket mosolyogva figyeltem. Kicsit aggódtam a holnapi nap miatt, ami őket illeti, mert nem tudom, mit terveznek a kapcsolatunkat illetően, de ha Nick úgy dönt, hogy itthon marad, nehéz lesz neki.

Ezt saját tapasztalatból tudom. Remélem, jó döntést hoznak, mert azok után, amit értem, értünk tett, hogy Robbal együtt lehessünk, igazán megérdemli, és ahogy látom Nikki boldoggá tudná tenni.

Robbal végig szorosan egymáshoz bújva ültünk, néha-néha egy szenvedélyes csókot váltva. Egy pillanatra viszont lemerevedtem.

- Mi a baj, kicsim? - kérdezte rögtön Rob.

- Semmi - mondtam, majd arrafelé figyelt, amerre én is, és ekkor értette meg a reakcióm.

Ő is meglátta Ninát belépni a klubba.

Biztos voltam benne, hogy ide pofátlankodik majd, ezzel elrontva az esténket. És hogy újra megpróbál - akár előttem is - rámászni Robra.

De hála az égnek, most hatalmasat tévedtem.

Nina a pult felé vette irányt, és egy sráchoz sétált, akivel láthatóan igencsak közel vannak egymáshoz.

Elnézve őket, kissé megnyugodtam, hogy talán végre belátja, hogy nem érdekli Robot.

- Na végre, ő is felfogta, mi a helyzet és tovább állt - szólalt meg rögtön Lizzy, és be kell valljam, kissé én is megnyugodtam.

Boldogan fordultam szerelmemhez, aki táncolni invitált.

Karjaim a nyaka köré fontam, míg ő a derekamnál fogva vont szorosan magához, így mozogtunk egy csodás lassú dalra.

- Egy kis részletet sem árulsz el, mit terveztek holnapra? Van egy olyan érzésem, hogy már mindenki, még a szüleim is tudják, csak én nem - lettem kissé morcos.

- Ha eddig kibírtad, még egy kis türelem, szerelmem. De igen, a lényeg, hogy Te ne tudd. Holnap meglátod. Csak azt remélem, tetszeni fog - mondta.

- Abban biztos vagyok – válaszoltam, és ajkaira hajoltam egy csókért, amit örömmel kaptam meg.

Mire visszamentünk az asztalhoz, ismét mindenki iszogatott.

- Na és veletek mi lesz? - kérdezte Peter Nikkit és Nicket.

- Hát, ez a két hét tényleg rövid volt, de mindent megért - kezdett bele Nikki.

- A helyzet az, hogy én most egy kis ideig még nem forgatok, és addig itt maradok Londonban - mesélte tovább Nikki.

- Igen, és mivel nekem már csak egy kicsit van az egyetemből, utána Nikkivel megyek vissza Los Angelesbe és ott fogok dolgozni - mondta tovább egy őszinte boldog mosollyal az arcán Nick, aki most mellettem ült.

Amint ezt elmondták, szinte mindenki rám nézett, mintha félnének a reakciómtól.

- Annyira örülök nektek. Csak azt kívánom, hogy olyan boldogok legyetek, mint mi, mert megérdemlitek. Te is, hiszen én neked köszönhetem, hogy együtt lehetünk Robbal - mondtam Nicknek.

- Ennek én is csak örülni tudok, és annak pláne, hogy látom, Rob milyen boldoggá tesz, és te is őt. Remélem, mi is ilyenek leszünk - mondta Nick ekkor már Nikki felé fordulva, akinek csak úgy csillogott a szeme, és le sem tagadhatná, hogy odáig van Nickért.

Jó sokáig tartott a buli, ami után még elmentünk Kellanékkal a szállodába, ahol szintén maradtunk még.

Már hajnalodott, mikor hazaértünk.

Én hazamentem, ahogy Rob is összecsomagolni. A napot anyuékkal töltöttem, akikből szintén nem tudtam semmit kiszedni az estét illetően.

- Ne légy olyan kíváncsi, kicsim - intett türelemre anya is.

- Olyan jó ilyen boldognak látni téged. Rob fantasztikus férfi, örülök, hogy egymásra találtatok.

- Ahogy én is. Még soha nem voltam ilyen boldog, mióta ismerem őt - mondtam.

- Ezt le sem tagadhatnátok. Elég rátok nézni - mondta anya, miközben még segített elcsomagolni ezt-azt.

Most csigalassúsággal telt el a nap, mígnem estefelé átjöttek a lányok.

Nem is akárhogy. Mindannyian kiöltözve, szép ruhában, és persze nekem is hoztak egyet.

- Mi folyik itt? Most már elárulhatnátok - kértem miközben felöltöztettek, akár egy próbababát.

Egy csodás ruha, haj és smink után végre késznek minősítettek, majd lementünk a nappaliba, ahol anya és apa szintén kiöltözve álltak, legnagyobb meglepetésemre Cameron is köztük volt.

- Nocsak, ma nincs buli?

- Kihagynám a húgocskám meglepetését? Azt már soha - mondta mosolyogva.

- Akkor menjünk, már alig várom, hogy megtudjam, mi folyik itt.

Legnagyobb meglepetésemre fogalmam sem volt hová megyünk, míg nem a megláttam a reptér fényeit, ahol Robékkal találkoztunk.

Claire, a lányok, Tom és Kellanék is itt vártak ránk, szintén igencsak elegánsan öltözve.

Remek, akkor mindenki tud mindent csak én nem - puffogtam magamban.

Ismét egy magángéphez mentünk, igaz, ami kissé nagyobb volt, mint a múltkori, mikor az utolsó közös napunkon Rob Párizsba vitt.

De most tippem sincs, hová tartunk. LA-re gondoltam, de ezek után semmiben sem lehettem biztos.

Végig szerelmemet csodáltam, aki szintén észvesztően nézett ki.

Egy rövidebb út után, amint kimondta a pilóta, hogy hamarosan leszállunk, egyre izgatottabb lettem. Semmit sem árultak el még ekkor sem. Sőt a repülő ablakán sem nézhettem ki egész úton, csak amikor leszállunk.

Mi szálltunk le utoljára a gépről, és ismét, mint már nem egyszer a szavam is elállt, és hatalmas boldogság kerített hatalmába, pont mikor utoljára jártunk itt.

Párizsban.

Igaz, akkor bennünk volt a bánat és a szomorúság, hisz az itt töltött csodás nap után el kellett válnunk, de ez most nem fog megtörténni, és a világon mindennél boldogabbá tett.

Rögtön Rob felé fordultam, akinek az imádott csibészes mosoly ült az arcán.

- Na, hogy tetszik?

- Ez… Annyira boldog vagyok, mint mikor utoljára voltunk itt - mondtam.

- Igen, csak most másnap nem válunk el - mondta boldogan szerelmem.

- Utoljára? Ti már voltatok itt? - kérdezte anyu, aki még nem tudta.

- Igen. Rob ide hozott el, még amikor először váltunk el, mikor egyedül ment vissza LA-be. Itt töltöttük az utolsó napunkat.

- Biztos vagyok benne, hogy ez túltesz majd azon is - kacsintott ránk Tom.

- Szerintem induljunk, mert gondolom, már türelmetlen és kíváncsi vagy - vont karjaiba szerelmem, akivel egy szerelmes csókban forrtunk össze.

- De még mennyire - válaszoltam.

Kocsikba szálltunk, majd ismerős utakon hajtottunk, míg nem pont ugyanahhoz az étteremhez mentünk, mint legutóbb.

Belépve a csodás étterembe, kilátással a városra, csodás emlékek képei jelentem meg előttem.

Ahogy legutóbb, most is üres volt az étterem, csak ránk várt, és a tulajdonos ismét személyesen köszöntött minket, de sokat nem maradt, majd a meglepetés végén ígérte, benéz még.

Kissé morcos lettem, hogy még egy idegen is tudja, miről van szó. De már csak pillanatok kérdése és megtudom.

Rob még a vacsora előtt akarta átadni a meglepetését.

Így miután mindenki megcsodálta a gyönyörű kilátást az erkélyről, összegyűltünk és Rob belekezdett.

Mondhatni én álltam Robbal a kör közepére, amit a családunk és a barátaink alkottak, akiknek mindannyiuknak széles mosoly ült az arcán.

Rob csodás szavakkal, amiket én sem tudtam volna szebben megfogalmazni, öntötte szavakba egymás iránti érzéseinket és szerelmünket, majd már szinte könnyes szemmel meghatottan szemléltem, amint térdre ereszkedik elém és felteszi a kérdést, amire egyáltalán nem számítottam.

Ez volt az a pillanat, amikor a lélegzetem is elakadt ettől a tényleg hatalmas, de annál szebb meglepetéstől. Megszűnt körülettem a világ és csak az előttem térdelő csodás férfit láttam.

- Kristen Stewart, hozzám jössz feleségül? - kérdezte, majd egy kis bársony dobozt nyitott ki benne a világ legcsodásabb gyűrűjével, miközben csillogó szemekkel nézve várta válaszom.

Sosem gondoltam, hogy ilyen korán menyasszony leszek, és férjhez megyek, de mióta Robot ismerem, elég sok mindenben megváltoztak a nézeteim, és bármire képesnek érzem magam, ha ő mellettem van, így száz százalékig biztos voltam a válaszomban.

- Igen. Hozzád megyek - mondtam ki, miközben egy könnycsepp immár a boldogság könnye gördült végig az arcomon, miközben Rob a kezemért nyúlt, és ráhúzta az ujjamra a csodás ékszert, hogy immár mindenki előtt jegyespár legyünk.

Miután szerelmem az ujjamra húzta a gyűrűt, rögtön a karjaiba vett és én boldogan bújtam hozzá, miközben a világ legédesebb csókjával pecsételtük meg a pillanatot.

Ami nyelvünk játékával egyre szenvedélyesebb lett, de rádöbbentünk, hogy kissé sokan vannak körülöttünk ahhoz, hogy belemelegedjünk a dologba.

- Csak a miénk az éjszaka - súgta fülembe szerelmem, mintha hallotta volna az előbbi gondolataim.

- Már alig várom. Annyira boldog vagyok - csodáltam a gyűrűm.

- Hát még én. Kissé féltem, hogy talán még korainak tartod - mondta.

- Nem kellett volna ettől tartanod. Mindennél jobban szeretlek, és hihetetlenül boldoggá tettél - válaszoltam.

- Ahogy te is engem. Te vagy az életem - mondta és kaptam még egy csókot, majd a családunk türelmetlenül várta, hogy végre gratulálhasson.

Anyun és Claire-en meg sem lepődök, akik szintén könnyes szemmel nézték végig, ahogy Rob megkéri a kezem.

A szülök rögtön a nyakunkba vetették magukat, és ahogy a többiek is, sok boldogságot kívántak nekünk. Na persze a lányok rögtön a gyűrűmet csodálták, ahogy én magam is.

Még mikor megismertem Őt, soha nem gondoltam volna, hogy létezik ilyen csodás férfi és ilyen csodás szerelem. És mégis. Mindenem megvan, amire valaha vágytam.

Amint fogadtuk a gratulációkat, szerelmem ismét magához ölelt, de én sem akartam egy percet sem távol lenni tőle.

- Hát akkor bekötik a fejed haver - szólalt meg Kellan.

- Bizony. A világ legcsodásabb nőjét mondhatom az enyémnek - mosolygott rám Rob.

Majd ezen a csodás helyen töltöttük az estét ahol végül csak megvolt a közös családi vacsora, amit anyuék terveztek.

De persze nemcsak a vacsorát, ha már rögtön az esküvőt is szervezik, aminek a dátumáról még nem döntöttük, de mindennek eljön az ideje.

Most viszont, csak ezeket a csodás perceket akartuk kiélvezni.

Elizabeth anyuval és Claire-rel beszélgetett, míg Rob kissé félrevonult a fiúkkal, engem pedig a lányok ejtettek rabul, vagyis csak a gyűrűsujjam. Amin én magam sem győztem a csodás ékszert csodálni.

- Azt hiszem, ideje visszakapnom a menyasszonyom - ölelt át hirtelen hátulról Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.

- Menjetek csak, holnap a gépen találkozunk - jöttek oda hozzánk anyuék.

- Mi még kicsit szétnézünk a városban - mondta, majd mindenkitől elköszöntünk és Robbal elindultunk, ugyanaz a szálloda felé, amiben a múltkor szálltunk meg.

Sőt nemcsak a szálloda, hanem a szoba is ugyanaz volt.

Belépve rögtön a háló felé mentünk, ahova belépve a legszebb emlékek jutottak eszünkbe. Pillantásom rögtön Robra tévedt, aki a szemeiből ítélve szintén arra gondolt, amire én.

- Köszönöm, hogy vagy nekem - lépett közelebb hozzám és zárt a karjaiba rögtön.

- Szeretlek - válaszoltam.

- Én is téged - felelte.

Majd végre megkaptuk azt, amire egész este vágytunk. Egy kis kettesben töltött időre, hogy élvezhessük a szerelmünk.

Gyengéd csókban egyesültünk, ami egyre tüzesebb lett. Lihegve szakadtunk el egymástól, hogy levegőhöz jussunk, majd szerelmem eközben ajkaival a nyakam kényeztette, és szinte lángra lobbantottam testem érintéseitől.

Pillanatok alatt szabadítottuk meg egymást a zavaró ruhadaraboktól, hogy meztelen testünk összefonódjon.

Rob az ágyra fektetett, majd fölém helyezkedett. Rögtön ajkai után kaptam, miközben kezeinkkel egymás jól ismert testét térképeztük fel.

Puha ujjait a mellemen éreztem, aminek érintéseire nyögésekkel válaszoltam.
Egyre lejjebb tévedő kezei nőiességem felé közeledtek, majd amikor belém fúrta ujjait, rögtön belenyögtem a csókunkba.

Hevesen mozgatta őket bennem, aminek következtében hamar a mindent megsemmisítő robbanás felé sodort, amit egy vérforraló csókkal köszöntem meg neki.

Kihúzta ujjait belőlem, és rögtön hanyatt döntöttem. Már tettre kész merev vágyához dörgöltem ágyékom, ezzel robbanás közeli állapotba sodorva őt, miközben ajkaimmal mellkasát csókoltam végig, egyre lejjebb haladva.

Kissé lejjebb csúsztam, hogy ujjaim után nyelvemmel is kényeztethessem férfiasságát. Egyre jobban gyötörtem őt, míg nem vágyának nedveit a számban éreztem.

Csípőm mozgásának hála, ismét tettre kész vágya fölé kerülve magamba vezettem. Egyszerre nyögtünk fel az egyesülés édes pillanatában.

Eleinte lassú mozgással kergettük az őrület határára egymást, majd egyre gyorsabban mozogtam rajta, miközben szájával melleim kényeztette, amit hátra vetett fejjel tűrtem.

Néhány gyorsabb lökéssel egyszerre léptük át a mennyei paradicsom kapuit, míg csókjainkkal próbáltuk lenyugtatni felhevült testünk.

- Szeretlek - vallottunk ezredjére is örök szerelmet egymásnak, miután az éjszaka hátralevő részében tovább adóztunk a szerelemnek, immár nemcsak mint szerelmesek, hanem mint jegyesek.




Tessék komizni emberek :)

33.fejezet

Sziasztok! Bocsi a késésért volt még egy kis dolgom, de itt is a fejli. Köszi szépen szívemnek a gyors javítást (L), valamint nektek a komikat, amiből igaz sajnos egyre kevesebb jön. Azért várom ide is a véleményeket. Mint látjátok tegnap új külsőt tettem, ma pedig a Robsten blogos cseréim kerültek ki a linkek helyet képekkel. A Twilightosakét holnap csinálom meg, arra már nem volt erőm. Elég is a rizsából, jó olvasást, pusszantás.

33.fejezet


/Rob/



A csajos vásárlás végül kissé másképp alakult.

Elmentünk ugyan a csajokkal, de mi pasik addig külön váltunk tőlük. Részben, mert meg akartam szervezni a meglepetésem, és ehhez kellett egy kis idő a lányok nélkül.

Amint elmeséltem a terveimet a fiúknak, rögtön belementek, hogy segítenek.

- Te aztán jól belevágsz haver - szólalt meg Kellan.

- De kétség kívül király ötlet, és tuti, hogy Kris odáig lesz érte, na meg őseitek is - értett egyet vele Tom.

Elég sok mindent kellett megszervezni, megvenni, elintézni.

Ezt a meglepetést kezdésnek nem ide Londonba tervezem, másrészt pedig az ő és az én családom is ott lesz, na és Kellanék, de persze csak az elején, mert utána a kettesben töltött idő lesz a másik ajándékunk.

Igaz, szerelmem már lehet, hogy sejti, hogy készülök valamire, de a lényeg, hogy fogalma sincs róla, mit tervezek. És remélem a fiúk, főleg Kellan és Tom, tudják tartani a szájukat.

A csajok többnyire a bevásárlóközpont ruhabutikjait fosztogatták, így nyugodtan betérhettünk egy-két üzletbe a meglepihez úgy, hogy ne lássanak meg minket.

A délután ezzel telt el, majd később egy étteremnél találkoztunk, mint már egyszer korábban. Csak most azzal a különbséggel, hogy már nyíltan együtt voltunk.

Kristen és a lányok, nem okozva meglepetést, kis milliónyi új ruhával tértek vissza hozzánk. Rögtön arról faggattak minket, hogy mi mivel ütöttük el a külön töltött időt.

Hirtelen mind teljesen mást válaszoltunk, majd összenéztünk. A lányok furcsán méregettek minket, hogy vajon mit titkolunk, de belátták, hiába is próbálnak kiszedni belőlünk akármit, nem fogjuk elárulni nekik.

Még szerelmem is bevetette legszebb mosolyát, de most hajthatatlan voltam. Ismét a Londonban töltött utolsó esténkre terveztem a meglepetésem, így addig még van egy kis idő.

A titkom helyett egy szerelmes csókot kapott tőlem, amit készségesen viszonzott, és alig vártam, hogy végre kicsit kettesben legyünk. Most nem feltétlen a szexre gondolok.

Mikor még titkoltunk a kapcsolatunkat, akkor is volt, hogy sokszor, sőt, szinte minden éjszakát együtt töltöttük, és nem mindig szexszel végződött. Sokszor az is hihetetlen boldogsággal töltött el minket, ha csak összebújva egymás karjaiban élveztük a másik közelségét.

A mai éjszaka is ilyen volt.

Végre hazaértünk a vásárlásból, és az éjszakát nálunk, a szobámban töltöttük. Kissé fura is volt úgy itthon lenni, hogy már nem kell félni, hogy meglát minket valaki, és rájön a titkunkra.

A srácok visszamentek a szállodába, és legnagyobb - vagy talán nem is olyan nagy - meglepetésünkre, Nick még a vásárlás után eltűnt Nikkivel.

Miután megnyugodtam, hogy Kristen már csak egy barát vagy testvérként szereti a bátyámat, én is csak örülni tudtam, hogyha tényleg összejönne neki a dolog Nikkivel. És úgy tűnik, sikerül is. Ő és persze Nikki és megérdemlik, hogy boldogok legyenek.

Szerelmemmel kettesben tölthettük az estét, mivel anya és Jules megtudták, vagyis nem mindent, csak, hogy egy kis vagy inkább talán nagy meglepetéssel készülök Kristennek, így a közös nagy családi vacsorát áttettük az utolsó itthon töltött napunkra.

Visszavonultunk a szobámba, ahol egy közös zuhanyzás után szerelmes cirógatások és csókok közepette egymás ölelő karjaiban ért minket az álom.



/Kristen/


Az elkövetkezendő napok nagyon gyorsan teltek, és azon kaptunk magunkat, hogy már csak két nap és ismét megyünk Los Angelesbe.

Az elmúlt napokat többnyire sajnos külön töltöttük szerelmemmel. Vagyis nem mindig, de mivel ő is szeretett volna többet lenni a családjával, mielőtt isten tudja mennyi időre ismét elmegyünk - és persze én is -, így sok időt töltöttük külön.

Én sokat voltam anyuval és apuval is, Cameronnal annál kevesebbet. Őt, mint mindig, szinte alig lehetett otthon látni.

Rob is Claire-ék nagy örömére sok időt töltött velük. Na és persze mivel a napok nagy részét külön töltöttük, így este és éjszakánként mindig együtt voltunk.

A fiúk sem maradhattak ki a buliból. Tom és Kellan szinte elválaszthatatlanok lettek. Néha komolyan, mint két gyerek. Szinte minden estére volt valami programjuk számunka.

Végül is őt se sűrűn látjuk, így sok időt töltött velünk, de végre mindenki boldog volt.

Ami még boldogabbá tett, az Nick. Szinte minden idejét Nikkivel töltötte, és őt is olyan boldognak látom, mint amilyen én vagyok Robbal. És ennek csak örülni tudtam, bár kissé félek is, hogy ilyen közel kerülnek egymáshoz. Nem emiatt, csak ezért mert hamarosan, mint annak idején Robnak és nekem, el kell majd válniuk.

És kiindulva abból, hogy ez milyen fájdalmas volt nekünk, nekik sem lesz könnyebb. De ki tudja talán, Nick is úgy dönt, mint én, és Nikkivel jön majd, vagy ha nem most, idővel.

Ami minket illett, végre mindenki boldog.

Vic és Jackson, Kellan és Ashely, Nikki és Nick valamint én és Rob is. Örülök, hogy a Nina ügyet sikerült tisztázni, és hála az égnek azóta nem láttuk őt.

Egy valami miatt viszont kissé ideges, sőt, nem is ideges, hanem kíváncsi lettem.

Első alkalommal, mikor vásárolni voltunk, akkor tűnt fel a fiúk titkolózása. Akárhogy is próbáltuk, nem tudtuk kiszedni belőlük, hogy mit titkolnak.

Bár, ha minden igaz, Rob azt mondta, az utolsó itt töltött napunkon minden kiderül. Aznapra tettük át a közös családi vacsoránkat is. Amiről kiderült, nem is nálunk lesz, hanem ki tudja hol.

Már csak két nap volt addig, holnap este minden kiderül - nyugtattam magam.

A fiúk, vagyis Tom és Kellan egy klubos estét terveztek, amit persze nem hagyhattunk ki. De előtte volt egy kisebb vitánk Robbal.

Ha nem Nina, akkor Mike miatt.

Még mielőtt eljöttünk, találkoztunk a forgatások és a ruhapróbákra készülődés miatt, és telefonszámot cseréltünk, amit nem értettem minek, de David azt mondta legyen így, hogyha bármi van eltudjuk érni egymást.

Erről eddig nem szóltam Robnak, mert tudtam volna, hogy nem örülne neki. Ma viszont én épp zuhanyoztam mikor csörgött a telefon, és persze lebuktam.

- Miért hívogat téged ez a félkegyelmű? - támadott le rögtön Rob, amint kiléptem a fürdőből még egy szál törölközőben.

Elmondtam neki, miért.

- Elmondhattad volna - durcáskodott.

- Pont ezt akartam elkerülni. Hogy miatta veszekedjünk.

- Én lezuhanyzok, addig hívd vissza - mondta Rob, majd elment mellettem egyenest a fürdőbe.

Tudtam, hogy ez lesz. És még csak el sem kezdtünk forgatni. Mi lesz majd akkor, ha már most ennyire kiakad, ha csak meghallja Mike nevét? - kérdeztem magamtól, de egyelőre inkább nem akartam belegondolni.

Pedig hamarosan ideje lesz, hisz néhány nap és mindketten forgatunk.

Míg Rob zuhanyzott, felhívtam Mike-ot, mit akart.

Azt hittem, esetleg a forgatások miatt hívott, de csak a hogylétem felől akart érdeklődi, és hogy meghívhat-e ma vagy holnap vacsorázni.

Rögtön ki kellett ábrándítsam, hogy nem fog menni, mert nem vagyok LA-ben.

Másrészt viszont, igaz kissé visszafogottan, de tudtára adtam ismét, hogy foglalt a szívem, és Rob nem nézné jó szemmel. Úgy tűnt feladta, legalábbis egy időre, így megbeszéltük, hogy a forgatáson találkozunk, majd elköszöntünk.

Rob épp ekkor lépett vissza a szobába, egy szál boxerben, míg én még mindig egy törölközőben ültem az ágyon.

Látta a telefont a kezemben, és tudta, hogy beszéltem vele, de nem kérdezett semmit. A szekrényéhez lépett, és ruhát keresgélt magának.

- Csak a forgatásokról beszéltünk, és meghívott volna vacsorázni - mondtam el neki.

- Mikor fogja már fel, hogy nem vagy szabad? - fújtatott rögtön.

- Ezt is elmondtam neki, és remélem, felfogta, mert ő nem érdekel - mondtam, remélve, hogy ezzel megnyugtatom őt.

Nem tudom miért hiszi még mindig, hogy ő vagy akárki más miatt képes lennék elhagyni őt. Ezt a magamban feltett kérdést tőle is megkérdeztem.

- Csak félek, hogy találsz valaki jobbat nálam, vagy valaki közénk áll - mondta nekem még mindig háttal, a ruhái közt turkálva.

- Már ezerszer megbeszéltük ezt. Ilyenekre ne gondolj, csak téged szeretlek, örökké - mondtam, majd bizonyítani is kívántam szerelmem és vágyaim iránta.

Mögé lépve hátulról karoltam át testét és szorosan hozzá bújtam, majd csókot leheltem a nyakára, amitől borzongás futott végig rajta.

Szembe fordult velem és a szemembe nézett.

- Ne haragudj a hülyeségeimért - kérte.

- Szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve.

- Én is téged - mondta, majd szerelmesen megcsókolt, miközben testünk szorosan préselődött össze.

Legközelebb csak annyit éreztem, hogy csókunk közben szerelmem kezei a derekamról a törölközőm felé araszoltak, majd egy rántással letépve rólam és ajkai a nyakamra tévedtek.

Én sem haboztam, megszabadítottam a boxerétől, és hiába vártak már ránk, így ismét egymáséi lettünk és csodás perceket, sőt órákat töltöttünk egymás szeretésével és kényeztetésével.

Miután az egymással töltött csodás órák után nagy nehezen elengedtük egymást, lementünk a nappaliba, ahol a többiek türelmetlenül vártak ránk.

- Na végre, nézzétek milyen kielégült képet vágnak - szólalt meg Kellan.

- Legalább nekik összejött az élet - mondtam Tom.

- Ne aggódj cimbora, ha meglátogatsz minket LA-ben neked is találunk majd egy klassz csajt - nyugtatta őt meg Kellan, mire egyből nagyobb lett a mosolya.

- Remélem úgy lesz - pacsiztak össze Kellanal.

- Induljunk inkább - szólalt meg Lizzy, de Nickék még sehol sem voltak.

- Bocs, itt is vagyunk - mondta Nick mikor az ajtóban összefutottunk.

- Na, ti is huncutkodtatok? - jött a kérdés Kellantól.

- Miért még ki? - kérdezte Nikki ezzel elárulva magukat, bár elég volt látni a mosolyukat az arcukon, és összekulcsolt kezeiket.

Amint feltette a kérdést Nikki, mindenki ránk nézett.

- Menjünk - ajánlotta Lizzy, majd mind együtt Nick, Nikki, Peter, Elizabeth, Ashely, Kellan, Jacks, Vic, Lizzy és Tommal együtt a mi kis csapatunk a klub felé vette az irányt, ekkor még nem is sejtve, hogy a holnapi utolsó londoni napunk milyen csodás meglepetéseket tartogat számomra.




Tessék komizni :)