46.fejezet

Sziasztok! Kissé sokára, sajnálom, de itt hozom az új fejezetet. Sok hozzáfűznivalóm nincs, max egy kicsit a végére. Köszi a véleményeket az előzőhöz, és jó olvasást. Pussz: Liz





46.fejezet




/Rob/




A kép láttán még mindig alig tértem magamhoz.

Szinte sokkolt a látvány. Nem akartam elhinni, amit a képeken láttam, de mégis mi mást tehetnék?

Elég egyértelmű, hogy Kristen mit csinált Mike karjaiban.

Amint az agyam és a szívem is felfogta a látottak jelentését, a szívem is kettéhasadt.

Még mindig képtelen voltam elhinni, hogy ez velem történik. Hogy a történelem ismétli önmagát, és újra megtörténik az, ami régen. A nő, akit szeretek, Mike karjaiban köt ki.

Tudtam, hogy nem lenne szabad ezek alapján ítélkeznem, mégis képtelen voltam józanul gondolkodni. És a java még csak azután következett.

A szálloda portájáról üzentek, hogy levelem érkezett. Rögtön fel is hozták, és ekkor ért az újabb meglepetés.

Sietve téptem fel a borítékot, de mint utóbb kiderül, mégsem kellett volna.

Újabb, az előbbiekhez hasonló bizonyítékok voltak benne.

Mike éppen Kristennel jön ki egy étteremből, ami a háttér alapján a szállodában van, és Mike viszi őt a szobájába. Innentől pedig ugyanazok a képek, amiket a mobilomra kaptam.

Az én feleségem Mike-kal egy ágyban, és elég nyilvánvaló mit műveltek.

Most jött el az a pillanat, amikor mérhetetlen dühöt, csalódást, és bánatot érzek.

Kristen megcsalt - mondogatta egy hang folyton a fejemben. Hiába nem akarom elhinni, minden jel erre utal.

Az a levél is, amit a csomag mellé kaptam. Miszerint a feleségem nem egyszer csalt már meg Mike-kal, többek között a filmjük forgatásán is, a szünetekben, ha éppen nem voltam a közelébe, és ki tudja, most hányszor, mióta együtt utaztak el.

Aláírás persze nem volt a levélhez, egy névtelen jóakaró.

Összetörve süllyedtem a kanapéra, és semmi másra sem vágytam, csak eltűnni a föld színéről.

Egyfolytában azt kérdeztem magamtól, hogy tehette ezt velem Kristen?

Végül is, Nicket is megcsalta velem, mikor még az ő menyasszonya volt. Miért ne tenné meg velem is? Őrülten hangzott ez az egész, mégis igaz.

Fogalmam sem volt róla, mit fogok tenni. Holnap hazautazom, és nem tudom mi lesz ha találkozom Kristennel.......






/Kristen/



Miután rosszul lettem, Mike felkísért a szobámba.

Továbbra is émelyegtem, és szinte forgott körülöttem a világ. Rögtön ágyba parancsolt, ahová fáradtan dőltem be. Nem nagyon akartam engedelmeskedni neki, főleg miután sejtettem, mi okozza a rosszullétem.

Képtelen voltam nyugton maradni, mégis úgy döntöttem, ha igaz a sejtésem, akkor jobb, ha pihenek. Holnap ha hazamegyünk első dolgom lesz elmenni egy orvoshoz. Még mielőtt hazamegyek Robhoz.

Muszáj megtudnom, hogy tényleg teres vagyok-e.

A legszebb álmaim válnának valóra, ha ez tényleg igaz lenne. Egyelőre semmit sem tehetek, mint hogy kipihenem magam.

Mike megígérte, hogy velem marad, amíg el nem alszom, hátha ismét rosszul lennék. Hiába mondtam neki, hogy erre semmi szükség, hajthatatlan volt.

Másnap reggel kipihenten és boldogan ébredtem.

Furcsa érzések kavarogtak bennem, amint arra gondoltam, hogy ha isten is úgy akarja, hamarosan anya leszek. Minta egy megérzés azt súgta volna, hogy jó a feltételezésem.

Ebben biztos mégis csak egy orvos véleménye után lehetek.

David és Mike rögtön elém jöttek a szálloda portáján, mikor megláttak. Biztosítottam őket, hogy semmi bajom, majd David mindent elintézett, és indultunk a reptérre, hogy végre hazamehessünk.

Mindennél jobban vártam, hogy újra láthassam a férjem, és ha igaz, akkor megosszam vele a jó hírt.

Indulás előtt próbáltam többször hívni, de nem válaszolt. Azzal nyugtattam magam, hogy ő is repül és ezért, de mégis aggódtam miatta.

A repülőút után, szinte megkönnyebbülés volt amikor újra Los Angelesbe értünk.

Leszállva rögtön Ashleyt hívtam egy kis segítségért. Davidtől és Mike-tól elköszöntem, akik nyugodtan engedtek el miután Ashley kijött értem.

Addig sem volt egy perc nyugtom sem. Fotósok sokasága rajongókkal karöltve várt ránk a reptéren. Szerencsére Ashley a lehető legjobbkor jött, hogy ne kelljen most millió autogramot kiosztanom, ami hála az első és eddig hihetetlenül sikeres filmemnek.

Ashleyvel kocsiba szálltunk, majd amint elmondtam neki a sejtésem, szinte ugrált örömében.

- És Rob tudja már?

- Nem. Még nem biztos, ezért akarok orvoshoz menni.

- Akkor ne vesztegessük az időt. Remélem, így van, hihetetlenül boldoggá tennéd őt ezzel, és téged elnézve, ez rád is vonatkozik - mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.

A reptérről rögtön a saját orvosához vitt. Egy fiatal, jóképű férfi volt a szóban forgó orvos. Hálás voltam Ashnek amiért elhozott, nekem itt még nem volt sajátom, de azt hiszem, ennél az orvosnál maradok.

Nagyon kedves volt, és rekord sebességgel végzett el minden vizsgálatot, hogy kiderüljön, állapotos vagyok-e.

Szerencsére a mai orvostudománynak hála, hamarosan meg is tudtunk az eredményt.

- Gratulálok. Igazak voltak a megérzései. Ön állapotos - közölte az orvos velem és Ashleyvel, aki mellettem volt.

Amint felfogtam az orvos szavait, leírhatatlan boldogság kerített hatalmába.

A hasamra simítottam a kezem, ahol immár egy új élet növekedett bennem. A szerelmünk gyümölcse.

Rögtön Rob jutott eszembe, és hogy alig várom, hogy elmondhassam neki.

Néhány dolgot még megbeszéltünk az orvossal, aki készséggel válaszolt minden kérdésemre. Volt egy pár, hiszen ez az élmény még teljesen új nekem.

A következő vizsgálatok időpontját is megbeszéltük, majd megköszönve a segítségét jöttünk el az orvostól.

Ashley végig beszélte az utat, le sem lehetett lőni. Az első kérdése az volt, amire még én magam sem tudtam a választ.

- Hogy mikor mondom el a jó hírt Robnak?

Fogalmam sem volt róla, de mindenképp valami különleges módon szerettem volna ezt tenni. Ashley hazavitt, ahol Rob kocsija már a ház előtt volt.

- Hajrá. Aztán majd mesélj, hogy fogadta. Annyira örülök nektek.

- Köszönöm – öleltem meg a barátnőmet, majd a ház felé indultam, hogy végre férjem karjaiba vessem magam.

Hatalmas izgalommal szinte feltéptem az ajtót.

Robot szólongattam, de semmi válasz. A nappaliban találtam rá, néhány alkoholos üveg társaságában.

Rögtön rákérdeztem, mi folyik itt.

- Elszórakoztattam magam, ahogy te is tetted Mike-kal.

- Miről beszélsz? - kérdeztem, mikor nem értettem, miért jön ezzel.

- Ugyan, ne add az ártatlant. Jól szórakoztál Mike-kal? - kérdezte, miközben arcáról csak fájdalmat tudtam leolvasni, és ennek az okát hiába kutattam, nem értettem.

Mindennél jobban vártam, hogy hazajöhessek hozzá, és elmondhassam neki a jó hírt, és ő ezzel fogad, hozzáteszem, még mindig nem értem, mire megy ki ez az egész.

Hamarosan azonban nem szándékozott tovább titkolni előlem miért viselkedik így velem.

Ledobott az előttem lévő asztalra egy borítékot.

A kezembe vettem, és néhány fényképet vettem ki belőle.

A fotókra pillantva vált minden világossá előttem. És nyugodtan mondhatom, hogy még a szívem is megállt egy pillanatra amikor megnéztem őket. Ekkor értettem meg miért viselkedik így velem Rob.

A képeken Mike és én voltunk, eléggé félreérthető pózban. Pontosabban együtt az ágyban.

Rögtön azon kezdtem el töprengeni, ki és hogyan készítette a képeket, mikor még hasonló sem történt köztünk Mike-kal.

Rögtön rá kezdtem gyanakodni. Ki más tehette volna?

Fogtam a képeket, és rögtön a telefonom után nyúltam. Mike persze nem vette fel.

Nem tudom, ki, és rá sem merem mondani biztosra, hogy ő volt, hiszen nem tudhatom, de elég volt ahhoz, hogy egy elég nagy vita elé nézzek a férjemmel.

- Ugye nem akarsz hinni ezeknek?

- Már miért ne hinnék? Elég egyértelmű, mit műveltetek, amíg nem voltam veled. És ki tudja, hányszor még, mikor nem láttalak titeket. A múltkor is, gondolom jót henteregtetek, mielőtt az öltöződben rátok találtam volna – mondta Rob, miközben ismét inni kezdett.

Alig fogtam fel a szavait. Nem lehet, hogy kételkedik bennem, és azoknak a képeknek hisz – mondogattam magamban.

- Ugye nem mondod komolyan? Hogy hihetsz ezeknek az én szavammal szemben?

- Ugyan, Kristen. Elég nyilvánvaló, mit műveltetek, látod? - mutatott ezúttal ő az asztalra dobot képekre.

- Soha semmi ilyesmi nem volt köztünk.

- Hát én már ebben nem vagyok biztos. Úgy tűnik, mégiscsak bekövetkezett, amitől féltem – tette hozzá.

- Mi? - kérdeztem most már én is dühösen.

- Hogy Mike téged is megszerez magának tőlem.

- Az istenért, miért nem érted meg, hogy semmi nem történt köztünk.

- Pedig minden azt bizonyítja, hogy megtörtént.

A szívem meghasadni készült, Rob szavait hallgatva.

Tudtam, hogy ez az egész rossz ötlet volt. Az is bekövetkezett, amitől én féltem.

Hogy ez a film lesz a vesztünk, és hogy emiatt fog tönkremenni a kapcsolatunk. És lám, nem tévedtem.

Rob azt hiszi, megcsaltam. És hiába iszik, annyit még nem ivott, hogy részegnek mondjam, mégis tudtam, hogy ha egyszer egy elméletet a fejébe vesz, onnan nem lehet kiverni.

És most ő nem nekem, hanem a képeknek hisz.

A következő szavaival pedig egyenesen ő törte össze a szívemet, ami eddig csakis érte dobogott.

- Legalább azt mond, hogy megérte ez neked. Mivel tudott ő többet adni neked, mint én? Tudod, jobb is, hogy eddig nem estél teherbe. Ki tudja, talán ha így lett volna, nem is én lettem volna az apja.

Ez volt az a pillanat amikor minden reményem, vágyam, és minden amit iránta érzek, és éreztem szertefoszlott.

Mint egy szappanbuborék, pillanatok alatt foszlottak szét az álmaim

Percekig emésztgettem a szavait, és képtelen voltam megszólalni. A szavaival minden boldogságot kiölt belőlem.

Itt álltam előtte, nemsokkal ezelőttig a világ legboldogabb nőjeként, a hírrel, hogy a gyermekünket várom.

És ő a fejemhez vágja, hogyha terhes lennék, nem lenne biztos benne, hogy ő az apja.

A mennyből pillanatok alatt kerültem a pokolba.

- Ezt nem mondod komolyan, ugye?

- De, a legkomolyabban. Nem hittem volna, hogy képes leszel erre. Nem voltam elég jó neked, hogy mellettem még Mike-ra is szükséged van? - kérdezte Rob.

Alig tudom elhinni, hogy ez az én Robom. Hogy képes ezt gondolni rólam. Igaz, azok az átkozott képek, származzanak akárkitől is megrendítették a hitét bennem, de sosem gondoltam volna, hogy képes ezeket a fejemhez vágni.

Főleg a gyerekkel kapcsolatos szavai fájtak, mikor itt állok előtte, és az Ő gyermekét várom.

- Tudod, én sem hittem volna, hogy képes leszel ezeket a fejemhez vágni, és hogy néhány rohadt fotónak jobban hiszel, mint a saját feleségednek.

- Talán mégis csak rossz ötlet volt a házasságunk – mondta maga elé meredve.

Ez volt az a pillanat, ami már nekem is sok volt.

A szavai egyenest a földbe tiportak. Könnyek csorogtak végig az arcomon, és szó nélkül a szobámba indultam.

Mérhetetlen fájdalommal a lelkemben roskadtam az ágyra.

Kezem a hasamra simítottam, ahol a gyermekünk növekedett bennem. Akit az apja talán el sem ismerne.

Nem az fájt a legjobban, hogy kételkedett benne, hanem a tudat, hogy megtagadná a gyermekünket. Ezt az egyet, ezeket a szavai soha nem fogom megbocsátani neki.

Elmélkedésemből hangok riasztottak fel. A bejárati ajtó csapódását hallottam, majd Rob kocsiját elhajtani.

Elment – visszhangzott csak egy szó a fejemben.

Képtelen vagyok ezt elviselni. Életem legszebb napjának indult ez a nap, és a legpokolibb lett belőle.

A következő pillanatban csak egy dolgot akartam. Eltűnni innen, sőt a föld színéről is. Csak egyetlen egy dolog volt, ami vigasztalt. Ez a kis csöppség aki a pocakomban növekszik, és aki semmiről sem tehet. Arról főleg nem, hogy apja nem akarja őt.

Mert a szavaival őt is megtagadta, amit sosem fogok megbocsátani neki.

A telefonomért nyúltam, és szinte síró hangon szóltam bele.

- Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak, de el tudnál jönni értem hozzánk?

- Mi a baj? - kérdezte Ashley, amint meghallotta a hangomból csengő fájdalmat.

- Elmondom, csak kérlek, gyere értem. Nem tudok kihez fordulni.

- Oké, csak nyugodj meg. Rögtön ott vagyok. - mondta, majd letette.

Fogalmam sem volt, hogyan tovább ezután, de tudtam, hogy ennek itt a vége.

Rob vetett véget neki, és az, hogy kételkedik bennem. A szerelmemben és a házasságunkban.

„Talán mégis csak rossz ötlet volt az esküvőnk” - visszhangoztak a fejemben a szavai, mikor szabad utat engedtem az érzéseimnek és sírva fakadtam.

Egyet akartam most csak, azt, hogy elmehessek innen.

A gardróbba mentem, ahol összeszedtem magamnak néhány dolgot a bőröndbe, és azokat is vinni akartam, amiket még ki sem pakoltam az utazásból hazaérve.

Ashley nemsokkal később megérkezett. És nem egyedül.

- Mi történt? Mik ezek a bőröndök? Ismét elutazol? - kérdezte Kellan.

- Nem. Elmegyek. El tudnátok vinni egy szállodába?

- Mi történt, Kris? Miért akarsz elmenni?

- -Később, jó? Csak el akarok menni innen, mielőtt hazaér.

Egy szót sem kérdeztek többet. Kellan a kocsiba tette a csomagjaim, míg én kértem még pár percet.

Mérhetetlen bánattal a lelkemben néztem körbe a házban, ami a miénk. Vagyis csak volt.

Képtelen voltam itt maradni. Itt, ahol nem olyan régen még minden olyan tökéletes volt. És minden egy pillanat alatt foszlott szét.

Hála valakinek, aki minden bizonnyal szét akart választani minket azokkal a bizonyos fotókkal. És akinek ez sikerült is.

Mégis, nemcsak ezt a valakit hibáztatom. Hanem Robot is. Ha tényleg úgy szeret, ahogy mutatta és ahogy hittem, hinne kellett volna nekem.

De úgy tűnik, tévedtem. Ha szeretne, akkor nem kételkedne bennem. Mégis a legfájóbb szavai a gyermekünkkel voltak kapcsolatosak.

Igyekeztem összeszedni magam, és csak Ő, a kisbabám volt az, aki erőt adott ebben. Igen, az én kisbabám. Ugyanis az apja nem akarja őt.

Igaz, nem is tud a létezéséről. De a szavaival minden jogát elvesztette felette. Mire mentem volna, ha elmondom neki? A fejemhez vágja, hogy biztos Mike az apja? Ez hiányzott már a legkevésbé. Így is mérhetetlen fájdalmat hagytak bennem a szavai.

Vetettem egy pillantást az oly sok csodás pillanatot megért házra, majd könnyes szemmel léptem ki, és mondtam talán örökre búcsút az eddig otthonomnak hitt háznak.

Kocsiba szálltunk, és elindultunk.

Ashelyék semmit sem kérdeztek útközben, én voltam az, aki kérdezett mikor megérkeztünk, de nem egy szállodába.

- Nem gondoltad komolyan, hogy ebben az állapotban hagylak szállodába menni?

- Nem akarlak zavarni titeket.

- Dehogy zavarsz, kislány. Menjünk fel és mondd el mi történt – mondta Kellan, aki fogta a csomagjaimat, és felmentünk a lakásba ahol Ashleyvel éltek.

- Bevittem a cuccaid a vendégszobába – mondta Kellan, majd leültünk a nappaliba.

Tudtam, és miután tőlük kértem segítséget, elmondtam nekik, mi történt.

Megdöbbenve hallgattak végig.

- Ez egy idióta, megkeresem és. . . . .

- Ne, kérlek.

- Miért ne? Hogy gondolhatta ezt rólad? Neked pedig mégis el kellett volna mondanod, hogy terhes vagy – mondta Kellan.

- Azok után, hogy azt mondta, ha terhes lennék, nem is lenne biztos, hogy az övé, és hogy bánja a házasságunkat? Ezek után, minden jogát elvesztette ami ezt a babát illeti.

- De hogy lehet ekkora idióta, hogy bedőlt ennek?

Arcom a kezembe temettem, így próbálva elrejteni a könnyeimet, miközben Ashley magához ölelt.

- Le kellene pihenned. Nem tesz jót neked, ha idegeskedsz. Holnap majd tiszta fejjel megbeszélitek.

- Neki most is elég tiszta volt a feje. És mindent komolyan mondott, amit a fejemhez vágott.

- Akkor mit akarsz tenni? - kérdezte Kellan.

- Elmegyek - mondtam ki az egyetlen ötletet, ami a beugrott. - Muszáj egyedül lennem egy kicsit.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet, Kris. Mi lesz a filmmel?

- Nem tudom, és most nem is érdekel. Majd szólok Davidnek, hogy elutazom. Egyelőre úgyis meglesznek nélkülem.

- Hova akarsz menni?

- Egyetlen hely van, ahol senki sem talál rám. Csak egyedül akarok lenni – mondtam.

Talán egy ember mégis van, aki tudja hol van ez a hely – gondoltam magamban, de tudom, hogy ő, ha arra kérem, nem árulja el senkinek.

- Pihenj le, és reggel meglátod.

- Már eldöntöttem. Elmegyek. Holnap.

- Akkor veled megyek. Nem hagylak pont most egyedül – mondta Ashely.

- Nem. Neked jobb dolgod is van, és nem lennék jó társaság.

- Hagyd, hogy veled menjen. Nem szívesen engedünk el egyedül. - mondta Kellan.

- Nem akarlak még titeket is elszakítani egymástól, mert nemcsak a következő városba megyek.

- Ugyan, én úgy is forgatok, és sajnos ez miatt is így keveset lennénk együtt, de ha úgy alakul, utánatok megyek, legyen az akárhol is, de legalább Ashleynek engedd, hogy veled menjen.

- Nem tudom. Megleszek egyedül is.

- Erről nem nyitok vitát. Veled megyek és kész.

- Semmi de - mondta Kellan is.

Tudtam, hogy Ashley az, akire mindig számíthatok, és ezért hálás vagyok Robnak, hogy általa egy fantasztikus barátra leltem. Vagyis kettőre, Kellanal együtt.

- Köszönöm – öleltem meg barátnőmet.

- Senki sem tudhatja, mi történt, és hol vagyok. Ő sem. Főleg nem a sajtó.

- Rendben – egyeztek bele.

- A családotoknak szólsz? Előbb-utóbb megtudják. És mi lesz, elváltok? A baba?

- Nem tudom. Fogalmam sincs. Egyelőre csak annyiban vagyok biztos, hogy hallani sem akarok róla. A családom sem tudhatja meg, hogy gyereket várok. Rob főleg nem. Minden jogát elvesztette, amint kimondta azokat a szavakat. Az én gyerekem, és ha kell, a világtól elbújva egyedül nevelem fel egyedül, mint egy olyan apával, aki még a születése előtt megtagadja őt.

- De nem is tudta, hogy........

- Igen, és nem is fogja megtudni. Te mit tennél, ha azzal a hírrel mennél haza, hogy gyermeket vársz attól a férfitől akit mindennél jobban szeretsz, és ő azzal fogad, hogy azt vágja hozzád, ha terhes lennél, nem hinné, hogy az övé?

- Sajnálom.

- Nem neked kell sajnálnod, hanem neki. És hidd el, fogja is, de akkor már késő lesz. Nem hitt nekem, és majd viselje a következményeit. Fogja még ő úgy érezni magát, mint én, amikor ezeket vágta a fejemhez.

Megkértem őket, ha lehet, hadd pihenjek le. Egyelőre elég volt ebből a napból. Pihenni sem sikerült igazán. Nem mozdultam ki a szobából, csak vörösre sírtam a szemem, miközben mindvégig Rob szavai visszhangoztak a fejemben.

Így telt az az éjszaka is.

Másnap reggel pedig megkértem Ashleyt, hogy vegye meg a jegyeket, hogy elmehessek innen. Reméltem, hogy senki sem jön rá, mire készülök, és nem velem lesznek tele az újságok.

Daviddel nem tudtam beszélni, de üzentem neki, hogy elutazom egy időre. Nem tudom, mit reagál erre, de most még ez sem érdekelt.

Kellan kivitt minket a reptérre, ekkora már ők is tudták, hová akarok szökni. Elbúcsúztak egymástól Ashleyvel, akit ismét megkértem, maradjon inkább a szerelmével, de nem tudtam meggyőzni.

Kellant pedig megeskettem, hogy egy szót sem szól senkinek rólunk.

A gépünk délben indult. Jó hosszú utazással később pedig szerencsére eddig - és reméltem, hogy ez így is marad - teljes titkokban érkeztünk meg Londonba.

Hihetetlen érzés volt újra itthon lenni. Mégis fájt, hogy a családom erről mégsem tudhat, pedig most mindennél jobban hiányoztak.

Tudom, hogy előbb-utóbb megtudják, mi történt velünk, de nem akarom, hogy tudjanak a babáról. Mert akkor Rob is megtudná, amit nem akarok. Legalábbis egyelőre.

Kissé fáradtan az utazástól, és szédülősen a terhességtől béreltünk kocsit, majd egy Londoni kis falu felé vettük az irányt.

Abban a kis házban szeretnék elbújni, ahol még annak idején Nickkel töltöttünk egy hétvégét. Ez az utolsó hely, ahol bárki is keresne.

Egyedül akartam lenni, és ehhez muszáj volt eljönnöm. Persze nem teljesen jött össze, de hálás vagyok Ashleynek, hogy mellettem van.

És itt van az a kis csöppség is, aki bennem növekszik, és aki most mindent jelent számomra. . . .






/Rob/




Elment - ismételgettem magamban a szót, amikor hazaértem, és sehol sem találtam.

Valamelyest sikerült kijózanodnom, még ha nem is voltam részeg. Mégis mindent ugyanúgy gondoltam, ahogy eddig. Emellett fájt, amit Kristen fejéhez vágtam.

Mégsem változott a véleményem.

Persze, tagadta, hogy megcsalt volna.

Még így is, hogy minden ellene szól. Képtelen voltam hinni neki. A képek lebegtek folyton előttem. És hogy ismét elvesztettem azt, aki az életemet jelentette.

Ezúttal örökre. . . . .



-----------------------------------



Szóval mint olvashatjátok megkezdődik az a bizonyos nagy bonyodalom. Nem kell aggódnia vége persze happy lesz. Bár lehet, hogy ez után itt is lesz olyan aki úgy lesz vele, hogy a nagy balhé miatt nem olvassa tovább vagy egyenlőre, ha lesz ilyen sajnálom, nem lehet mindig minden happy.
Mint írtam már ez lesz az utolsó nagy balhé a vége előtt. Nyugi, semmit se fogok elsietni, igyekszek egy nagyon klassz véget összehozni a sztorinak, de azért addig van még pér izgalmas fejli.
Addig is szavazzatok ha még nem tettétek, és majd kiderül miért vagy kinek keressük az a lány nevet, már biztos sejtitek már.

Pussz