48.fejezet

Sziasztok! Itt is hozom, ahogy ígértem a következőt. Köszi Puszmónak a javítást, nektek pedig a komikat. Azt nem ígérem, hogy hangulatilag jobb lesz mint az előző, de szép lassan kiderülnek a dolgok és megoldódnak majd. Ebből az kiderül, jók voltak e a tippek az ajtóban álló személyre. Jó olvasást nektek, és ide a véleményekkel.

Még valami. Mint látjátok ez a 48.fejezet, összesen 60 lesz majd. Szóval a végéhez közeledünk, és örülnék neki ha csak egy egy rövid komiban véleményeznétek.

És tettem fel képet a kíváncsiaknak Bradyról :)(Köszi Alexa és Gabó ♥♥)

48.fejezet




/Rob/





Hónapok teltek el Kristen első telefonja óta.

Rendszeresen telefonál, de csak a szüleinek.

Remélni sem mertem, hogy hallani akar rólam. Sőt a szüleit is megkérte, ha minden igaz, hogy engem, mint téma hanyagoljanak. Nem kíváncsi rám.

Persze, hiszen gondolom, ott van neki Mike. Ő is, hol máshol lehetne, ha nem Krissel. Akárcsak Kristen, ő is hónapokkal ezelőtt felszívódott.

Igyekeztem nem gondolni erre, és hazajönni is kár volt. Semmivel sem jobb itt, mint LA-ben.

Azóta megvolt a Remember me itthoni premierje, és el kellett mennem pár megjelenésre, de többet meg is mondtam nincs kedvem a kamerák elé állni.

Csak azt akartam, hagyjanak békén. Magányra vágytam.

Lassan már a szüleim agyára is megyek. Semmi sem érdekel, többnyire csak a szobám és az emlékeim magányába zárkózom. Hiába teltek el hónapok, a hiánya egyre jobban gyötör.

Az elején még próbáltak rábeszélni, hogy keressem meg őt, de mint eddig is, feleslegesnek tartottam.

Kellan meg is látogatott egyszer, hátha személyesen megtud győzni, de nem ment neki. Kissé furcsának is találtam őt.

Végig olyan érzésem volt, mintha ő, és vele együtt Ashely is, aki szintén eltűnt azóta - mintha ők tudnák, hol van Kristen.

Mikor erről kérdeztem Kellant rögtön tagadta, én pedig nem boncolgattam tovább a témát.

Egy dolog volt, ami nem ment, bármennyire is próbáltam. Elfelejteni Kristent.

Sőt, napról napra jobban hiányzott.

Azt nem mondom, hogy nem bánom, amiket a fejéhez vágtam, de mégis jogosnak érzem, hiszem minden ellene szól. És ő sem nagyon törte magát, hogy megbeszéljük. Inkább eltűnt.

Aminek már körülbelül négy hónapja.

Az egyik nap hívott a producer, hogy lenne egy party itt Londonban, ami a film premierje után végül elmaradt. Nem volt mit tenni, mint hogy elmenjek.

Nem sok kedvem volt hozzá, de végül csak belementem. Tom pedig elkísért. Naná, hiszen Emilie is jött.

Elmentem, szórakoztam.

Nem egy csinos nő akadt a karjaim közé, mégis mindegyikben a feleségem kerestem. Hiába. Mégsem tudtam egy percre se kiverni a fejemből őt, és a tönkrement házasságunkat.

Végül, Tom rosszalló tekintete ellenére is, nem egyedül távoztam a partyról. Természetesen másnap címlapon is voltak az erről készült képek.

Egy csinos, és nem mellesleg első pillantásra is tökéletes nővel töltöttem az estét, a partyn és utána is. Visszakísértem a buli után őt a szállodába. Ő benne lett volna egy kis szórakozásban, de nekem nem ment.

Én képtelen voltam azt megtenni Kristennel, amit ő velem. Megcsalni. Még így sem, hogy tudtam, ő megtette Mikeal, és ki tudja, még most is azt teszi.

Egyik nő sem Kristen volt. Hiába kerestem őt mindben. Így hát miután ott hagytam a csajt a szállodában, hazaballagtam.

Tom persze addigra otthon várt. Nem is akárhogy. Teljes fegyverzetben a családommal. Akik persze rögtön nekem estek.

Kérdések millióit zúdították rám, miután Tom elmesélte nekik - akivel ezért még számolni készültem - hogy nem egyedül távoztam a buliról.

- Nyugodjatok már le - próbáltam rendet tenni köztük. Főleg anya és a nővéreim keltek ki magukból, hogy megcsalom Kristent, akármilyen jött ment nőkkel.

- Miért, ő nem ezt tette és teszi velem? Akkor én miért legyek hűséges? De elárulom, csak, hogy megnyugodjatok. Csak visszakísértem a szállodába. Nekem nem ment olyan könnyen, mint neki. Én képtelen voltam rá - vágtam oda nekik és rögtön néma csend ült a szobára.

Fogtam magam, magamhoz vettem egy üveg italt és a szobámba vonultam vele. Már csak ez maradt nekem. Az alkohol.

Szerencse, hogy egyelőre nem volt több hasonló megjelenés a filmmel, így nyugodtan zárkózhattam a szobám magányába az új társammal.


Másnap bújtam csak elő a szobámból, valamikor este. Nick épp a nappaliban telefonált, de ahogy meghallotta a hangom, hogy anyának szóltam, rögtön elhallgatott.

Ő is furcsa volt mostanság. Mintha valamit titkolna. Ő is akárcsak Kellan. Valamiért mégis úgy érzem, ő Kellan-nal és Ashley-vel együtt tudja, hol van Kristen.

És ha ezt tudják, akkor gondolom azt is, hogy kivel.

- Te tudod, hol van, igaz? - tettem fel a kérdést mégis.

- Mi lenne, ha tudnám? Téged úgysem érdekelne. Elküldted őt, mindent a fejéhez vágva anélkül, hogy érdekelt volna az igazság.

- Eleget tudok így is, a részletekre nem voltam kíváncsi - mondtam, majd Nick elsétált mellettem, de előtte volt még egy hozzám intézett mondata.

- Hidd el, meg fogod még bánni ezt, de akkor már késő lesz. Félek, hogy már most is az - mondta, majd az emelet felé indult.

Most lettem biztos abban, amiben eddig kételkedtem. Nick tudja, hol van Kristen. Sőt, segít is neki bujkálni.

Bár hogyne tudná, hiszen az ő menyasszonya is volt.

Mégis képtelen voltam kizárni a gondolatot a fejemből, hogy ő tudja, hol bujkál Kristen. És nyilván azt is, hogy kivel.

De mire célzott azzal, hogy lehet, hogy már most is késő? - töprengtem magamban, de választ nem találtam a kérdésemre.

Nem is tudom, akarom e egyáltalán tudni, hogy merre van és kivel. Egy eléggé képtelen ötlet fordult meg a fejemben.

Lehet, hogy ő is itt van Londonban? Hol máshol lehetne.

Nick is elég sokat van távol mostanság. Még Nikkinek sem árulta el, hová szokott menni. Bár neki ma nem kellett elszámolni, mert el kellett utazni vissza LA-be forgatni.

Ma is eltűnt még reggel. És csak most jött haza. Utána ez a hívás, és a nekem intézett szavai, amik még most is a fülemben csengtek.

Hiába tudom, vagy érzem, hogy talán nem jó ötlet, mégis muszáj kiderítenem, hogy mit tud Nick. Azzal tisztában vagyok, hogy ha megkérdezem őt, semmit sem fog mondani. De valamilyen szinten már elszólta magát előttem.

Egész este ez az ötlet motoszkált a fejemben. Még a gondolatába is beleremegtem, hogy Kristen talán itt van karnyújtásnyira tőlem, de mégis oly messze.

Nem tudom, talán mert a szívem is azt súgja, valamiért biztos vagyok benne, hogy ő is itt van Londonban. Mint ahogy abban is, hogy Nick azt is tudja, hol.

Azt viszont nem tudom én akarom e tudni, hogy hol van?

Hónapok teltek el, és hiába ez az egész, hogy megcsalt, mégis meghalok a vágytól, hogy legalább egy percre, ha csak messziről is, láthassam.

Néha magam sem tudom, mit akarok. Csak azt érzem, beleőrülök a hiányába. Mégis még mindig ott a tudat, és magam előtt látom azokat a képeket.

Nem tudom, mit tegyek...........

A töprengésemből az ajtón kopogtató idegen rántott vissza.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem az ajtóban álló Kellant.

- Hoztam neked valamit, amit jó lenne, ha megnéznél. Nem is tudod, mibe került kideríteni és megszerezni ezeket - mutatott a kezében egy borítékra.

Átadta őket nekem. A kezem remegett és nem tudtam, merjem e kibontani . . . .






/Kristen/




- Azt hiszem, lesz miről beszélgetnünk - mondta a vendégünk, mikor beljebb hívtam.

Bradly kérdőn pillantottam rám, Ashley pedig kissé zavartan, hogy mitévők legyünk. Mert ha ő tudja, hogy itt vagyok, előbb utóbb Rob és mindenki tudni fogja.

- Ő ki? - pillantott Nick Bradlyre, aki mellettem ült le.

- Egy barátom. És az orvosom.

- Bradly vagyok - nyújtott kezet.

- Te pedig?

- Nick Pattinson.

- Te??

- Igen. A férje testvére vagyok, nem mellesleg Kris volt vőlegénye, de ez hosszú mese - pillantott rám Nick.

- Remélem, megérted, ha azt mondom, senki sem tudhatja, hogy itt vagyok. Főleg nem Rob. Tudtam, ha valaki meg is fog találni, csak te lehetsz az. Te vagy az egyetlen, aki tudná, hogy ide jövök.

- Ez igaz. Egy kis időbe telt, amíg rájöttem, de utána tudtam, hogy csak itt bujkálhatsz.

- Azt hiszem, lenne miről beszélnetek - mondta Bradly, miközben felállt.

- Azért ne menj.

- Holnap találkozunk. Ashley el akar rángatni vásárolni és elhívott.

- Jól tette. És köszönök mindent - pillantottam a hasamra.

- Vigyázz magadra és a pici lányra is - simogatta meg a hasam, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Elköszönt Ashley-től és Nicktől is, majd elment.

- Szóval ő csak az orvosod?

- Igen. És ha nemcsak az lenne, akkor sem lenne senkinek semmi köze hozzá.

- Azt hiszem, az öcsémnek azért mégis csak van egy csöppnyi köze hozzá - pillantott a hasamra Nick.

- Nem. Nincs. Akkor elvesztette a jogát, amikor még az előtt, hogy tudott volna a létezéséről, megtagadta őt - simítottam a kezem a pocakomra.

- Jól mondod, nem tudta.

- Nem, mert nem hagyta, hogy elmondjam neki. Azzal vádolt, hogy megcsaltam. És hogyha terhes lennék, biztos, nem tőle lenne. Szerinted mit éreztem mikor ezt a fejemhez vágta? Pont, amikor el akartam mondani neki, hogy gyereket várok tőle.

- Hát Rob ezt jól elszúrta.

- De azért őt is meg lehet érteni, azok a képek láttán, hogy félreértette - próbálta védeni a testvérét Nick.

- Lehet. De ha bízik bennem, akkor meghallgat és hisz nekem, és nem vág mindent a fejemhez. De már nem érdekel. Ahogy ő sem. Csak a gyerekem. Akinek nem lesz apja. Én itt leszek neki, és ha kell, életem végéig bujkálni fogok.

- Mi lesz? - kérdezte Nick, miközben közelebb ült hozzám, és a kezét a hasamra tette.

- Kislány.

- Jól eltűntél. Még a szüleidnek sem mondtad, hol vagy.

- Igen, de néha felhívom őket.

- És mikor akarsz előbújni? Ugye nem mondtad komolyan, hogy akár egész életedben bujkálni akarsz a gyerekkel? Vissza kellene jönnöd és megbeszélnetek....

- Nem. Mondtam, hogy már nem érdekel. Ahogy én sem őt. Most már csak a lányom a fontos. Nem érdekel senki más.

- Persze. Gondolom az a pasi se. - gondolt itt Bradlyre.

- Ő a barátom és az orvosom. De amint mondtam, ha több is lenne, ahhoz se lenne senkinek semmi köze hozzá. Főleg nem neki - mondtam így, mert még a nevének kiejtése is fájdalmas volt.

Hiába tette ezt velünk, a szívem mélyén mégis szerettem őt. Bár, mióta itt van nekem a lányom, lassan ő veszi át azt a helyet a szívemben, amit eddig az apja töltött be. Csak neki fogom adni minden szeretetem.

- Miért csinálod ezt Kris? Ha elmondanád neki, hogy terhes vagy, és megbeszélnétek, együtt várhatnátok ezt a kicsit - mondta Nick.

- Eszemben sincs. Ő volt az, aki eldobott minket magától a hülye féltékenysége miatt. Amúgy is azóta neki is ott az a szőke. Már nem kellünk neki, ahogy eddig sem, ha el tudott üldözni maga mellől, mert ő tette. Az ő hibája, hogy itt tartunk.

- Milyen szőke? - kérdezte Nick, majd rájött, mire gondoltam.

- Á, most már tudom. Azzal a nővel semmi sem volt.

- Persze - mondtam hitetlenkedve.

- Hadd idézzem Robot, amikor hazaért: " Miért ő nem ezt tette és teszi velem? Miért legyek hűséges? De elárulom, csak, hogy megnyugodjatok. Csak visszakísértem a szállodába. Nekem nem ment olyan könnyen, mint neki. Én képtelen voltam rá!

Egy ideig csak emésztgettem a hallottakat.

Szóval még sem volt közte és a között a nő között semmi. Mégis az első mondatai voltak azok, amik nem hagytak elbizonytalanítani, és meggyőztek, hogy helyesen cselekszem.

- Látod? Még mindig azt hiszi, hogy megcsaltam, és most is azt teszem. Így mondjam el neki, hogy terhes vagyok? Hogy a fejemhez vágja, hogy nem ő az apja. Ezt már egyszer eljátszottuk és még egyszer képtelen lennék elviselni.

- Nem csak az ő hibája. Azé is, aki ezt tette veletek. Aki elhitette vele, hogy megcsaltad. Fogalmam sincs ,ki volt az, de bejött neki. De addig úgysem nyugszunk, amíg ki nem derítjük, ki volt.

- Nyugszunk? Kik?

- Én és Kellan. Ő is biztos benne, hogy valami nagyon nincs rendben itt. Ő is Mike-ra tippel, akit ugye szintén elnyelt a föld.

- Igen, és ő azt hiszi, most is vele vagyok - nevettem fel már-már cinikusan.

- Igen, de......

- Nem hanyagolhatnánk ezt? Gondolni sem akarok rá. És felidegesíteni se akarom magam, nem tesz jót a kicsinek .És most csak ő a fontos nekem.

- Rendben.



- De jól vagytok? Ashley mióta van itt? - pillantott a konyha felé, ahol barátnőm ügyködött még mindig.

- Az eleje óta. Hozzájuk mentem, miután eljöttem otthonról. Tőle.

- Szóval Kellan is tudta, hogy itt vagy. Pedig sose mondta, jól játszotta a tudatlant.

- Nem hiába színész. És igen, tudta, el szokott jönni hozzánk, amikor tud, már csak Ashley miatt is, akinek hiába is mondtam, nem akart magamra hagyni. Amiért mindig hálás leszek neki. Ezért az egyért hálás vagyok Robnak. Hogy általa ilyen fantasztikus barátaim lettek.

- Nem kell hálásnak lenned. Én örülök, hogy segíthetek nektek - jött be Ashley.

- Köszönöm, hogy vigyázol rájuk - fordult Nick Ashley felé.

- De szeretnék én is eljönni néha. Legalább nekem engedd meg, hogy segítsek.

- Nem kell Nick. Jól vagyunk, és mindenünk meg van itt.

- De én szeretném. Mellettetek, lenni. Melletted - mondta, majd megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.

Rögtön furcsa érzéseim támadtak. De szerencsére Nick eloszlatta azokat.

- Nyugi, csak, mint a barátod. Tudod, hogy nagyon szeretlek. Mindig is különleges helyed lesz az életemben. De Nikki az, akit szeretek, szóval nyugi - mondta, mire kifújtam a levegőm.

Féltem, hogy esetleg Nick ezek után úgy gondol rám, mint régen. Na, ez a bonyodalom most nem hiányozna. Így is van elég.

- Ezt örömmel hallom. Legalább ti boldogok vagytok. És köszönöm.

- Nem kell. Én mindig itt leszek nektek, ha kellek. Megpróbálom megérteni és elfogadni a döntésed, egyelőre. Addig is minden erőmmel azon leszek, hogy kiderítsem, ki áll mögött, és ha ti nem, akkor én helyrehozzam. Rossz így látni mindkettőtöket. És ne is merj ellenkezni - csitított le ,mikor látta, hogy közbe akarok szólni.

Nem is merek semmiben reménykedni, ami Robot illeti és a kapcsolatunkat, de nem ellenkeztem Nickkel. Már beletörődtem, hogy egyedül maradok, nélküle.

De végtére is nem leszek magányos. Itt lesz a kislányom.

- És hogy fogják hívni? - kérdezte Nick.

- Van pár ötletem, de még nem döntöttem.

- Nemcsak a keresztnevére gondoltam - pillantott rám félve Nick.

Ez a kérdés volt az, amire én magam sem tudtam a választ.

- Az én nevem fogja viselni. Ki másét? Stewart lesz a vezetékneve - döntöttem el.

- Szerintem sok minden történik még addig, ne kapkodd el. Minden rendbe fog jönni, és viselheti majd az apja nevét.

- Azt nem. Ő nem akarta ezt a kicsit, megtagadta már akkor, mikor még nem is tudott a létezéséről. Ne kezdjük elölről, kérlek.

- Oké, nem kezdem. De ha addig sem jön rendbe ez a dolog, és nem tisztázzuk, akkor majd én a nevemre veszem - mondta Nick.

- Nem fogom hagyni, ha az öcsém megtudja és akkor is kitart a hülye elmélete mellett, hogy apa nélkül neveld fel a kicsit - mondta Nick, ezzel teljesen ledöbbentve engem.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet hallok tőle. És hogy a saját férjem helyett, a gyermekem igazi apja helyett ő lesz, aki mellettünk fog állni, és képes lenne ezt is megtenni értünk.

- Nagyon szeretlek titeket, és ezt ne értsd félre. Már nem úgy, mint régen, de nagyon szeretlek,.

- Tudom. És én is téged - mondtam, majd hozzábújtam.

Szorosan magához ölelt, miközben belőlem előtört a zokogás. Nick karjaiban mégis biztonságban éreztem magam. Örülök, hogy így alakult, és megtalált. És, hogy tudom, bármiben számíthatok rá.

Miután sikerült megnyugodnom kicsit, hanyagoltuk ezt a témát és csak a babáról beszélgettünk. Jó volt egy kicsit kikapcsolni, és nem erre az egész helyzetre gondolni.

Gyorsan eltelt a délután és az este. Csak azt sajnáltam, hogy este Nicknek mennie kellett.

- Vigyázzatok magatok, és ha tudok, jövök, és hívlak is - mondta, majd megölelt minket.

- Köszönök mindent és . . . .

- Ne aggódj, senki nem tudja meg.

- Vigyázz rájuk - ölelte meg Ashleyt is, majd elment.

Visszamentünk a nappaliba.

- Nem gondoltam volna, hogy Nick ilyen rendes. Örülök, hogy ő is velünk van. És rá is számíthatsz.

- Én is. Azt hiszem, megyek és lepihenek kicsit.

- Ha akarod, készítek valamit vacsorára nektek.

- Nem kell, majd.. . . .

- Menj, pihenj le, rögtön viszem.

- Rendben - adtam meg magam.

Felmentem és lezuhanyoztam.

Ágyba bújtam, majd Aseely már hozta is nekem a vacsorát. Miután megettem, olvastam még egy kicsit, majd lefeküdni készültem, mikor csörgött a telefon.

- Csak jó éjszakát akartam kívánni nektek - szólt bele Nick.

Váltottunk pár szót, majd olyan dolog történt, hogy hirtelen még a szívem is megállt egy pillanatra.

Nickkel beszéltem éppen, amikor Rob hangját hallottam meg a háttérből. Ő is ott van.

- Ő az, ugye? - kérdeztem Nicktől.

- Igen - érkezett a válasz.

- Nem akarsz. . . - akarta kérdezni, gondolom, hogy nem akarok e beszélni vele, de gyorsan rávágtam a választ.

- Nem.

- Rendben. Holnap estefelé megyek, ha neked az jó - mondta.

- Persze, Ashley betervezett nappalra, Bradlyvel megyünk vásárolni,de este nyugodtan jöhetsz.

- Nem tetszik nekem az a pasi.

- Nick, kérlek, hagyjuk ezt.

- Oké. Akkor holnap. Pihenj jól. Holnap találkozunk. Ha bármi van, hívj! - mondta, majd elköszöntünk és letette.

Nem is igazán figyeltem, miket mondott a végén. Végig csak egy dologra tudtam gondolni. Hogy hallottam a hangját. Amit már hónapok óta nélkülöznöm kellett.

Elég Kristen, felejtsd el - rivalltam magamra, majd a pocakomat simogatva nyomott el az álmom. . . .





/Rob/



Mégis megtettem. Kinyitottam.

Kellan csak várta a reakciómat a képekre.

Én pedig alig akartam elhinni, hogy ez igaz lehet. Ekkor nyertek értelmet Nick szavai.

"Hidd el, meg fogod még bánni ezt, de akkor már késő lesz. Félek, hogy már most is az."

Azt hiszem, most már mindent értek. Kellan elmondta, amit kiderített. Így már minden világos lett.

Egyet tudtam csak. Meg kell találnom őt, és beszélnem kell vele.

Eszembe jutott az esti gondolatom. Hogy Nick tudja, hol van. Eldöntöttem, hogy ennek én is utána járok......... És megpróbálom a lehetetlen, és csak remélem, hogy még nincs késő, ahogy Nick mondta. . .






Várom a véleményeket :)