45.fejezet

45.fejezet



/Kristen/




Egyik boldog nap követte a másikat.

Az idő hihetetlen gyorsan telt ilyen boldogságban. A házasságkötésünk óta elmúlt néhány hét talán életünk legszebb időszaka volt. De nemcsak ez, hanem minden pillanat, amit vele töltöttem, mióta ismerem.

Folyamatosan dolgoztunk a családbővítő terveinken, és reméltük, hogy mielőbb teljesül a vágyunk, és gyümölcse is lesz a szerelmünknek.

Mióta befejeztük a forgatásokat, folyamatosan zajlanak az utolsó simítások a filmeken. A bemutatóig van még néhány nap. Nagyon hamar eltelt az idő, és itt a bemutató. Robé és az én filmemé is.

Szerencsére nem egy napon, így ott tudunk lenni a másikén.

Bár nem nagyon dob fel a gondolat, hogy neki Emilie-vel kell állandóan pózolni. Hasonlóképp van ő is Mike-kal. Hiába tudja, hogy most aztán már végképp semmi oka ilyesmire.

Az első fotózásokon is túl voltunk mindketten, és már bejárták a világot a filmet népszerűsíti első képek és videók.

Innentől kezdve tényleg nem volt megállás. Kismillió helyen, ahol nyilvánosan jelentünk meg, már most hatalmas tömeg volt. És persze már kimozdulni sem tudunk úgy, mint régen.

Persze őt a Twilight miatt mindenki ismerte, de engem eddig nem. Most viszont ez már igencsak érint engem is, főleg mióta kiderült, hogy a lányok és nők bálványának, Robert Pattinsonnak a felesége vagyok.

Akárhova mentünk, autogramkérő rajongók és fotósok jelentek meg. Többnyire engem nem is zavart volna, ha utána nem minden velünk lett volna tele. De ahogy Rob mondta, ez csak a kezdet. Majd ha megjelennek a filmek, még nagyobb lesz az őrület.

De most ez sem érdekelt. Nem mondom, hogy élvezem ezt a felhajtást, ami körülöttünk van, de ez a szakma ezzel jár. És a legfontosabb mégis az, hogy Rob velem van, és csak ez számít.

Az én filmem a Második esély - Second Chance bemutatója holnap lesz, másnap pedig a Remember me-é.

Délelőtt a lányok ruhapróbára kísértek, ahol kiválasztottuk a ruhát a premierre. Rob is egy ilyenen vett részt, így csak később találkoztunk.

Ő végzett hamarabb, mivel nekem még ott volt a smink és frizura is, de nem volt éppen ínyére, amikor Mike társaságában talált rám az öltözőben.

Hazafelé, azt hiszem ennek hála, nem sokat szólt hozzám.

Amint hazaértünk, ő a szobába ment, én pedig a konyhába összeütni valami ennivalót.

Rob ritkán volt ilyen, de utáltam, mikor ilyen hangulatban van. Nem értem, miért akadt ki ezen, hiszen csak beszélgettünk, és Mike közeledni sem próbált.

Ha már most ilyen, akkor milyen lesz, amikor majd el kell utaznom vele. Szerencsére L.A.-n kívül csak három helyre utazunk, de számomra ez is sok lesz. Főleg Rob nélkül.

Épp a konyhában ügyködtem, mikor hirtelen karok fonódtak a derekam köré.

- Sajnálom - suttogtam a nyakamba Rob, miközben egy csókot lehelt rá.

- Reméltem, hogy megjön az eszed. Csak beszélgettünk.

- Akkor sem akarom a közeledben látni, főleg nem az öltöződben - fordított maga felé.

Erre viszont már nem hagyta, hogy válaszoljak, ugyanis ajkai, melyek lecsaptak az enyémre, megakadályoztak.

Amint nyelve a számba csúszott, a jól ismert táncot kezdték járni, miközben szorosan öleltük egymást, és a nap hátralevő részében egymás iránt érzett szerelmüket bizonyítottuk egymásnak.


Másnap a délelőttöt Kellanékkal töltöttük, akik átjöttek hozzánk, délután pedig együtt mentünk a bemutatómra, amire persze ők is hivatalosak voltak.

Nem mellesleg Tom is, aki hála Emilie-nek még mindig nálunk vendégeskedik. Már amennyit otthon van. Ennek én csak örülni tudok, addig sem a férjemre veti ki a hálóját.

Amint megérkeztünk a lányok, Ashley és Elizabeth velem jöttek, míg a fiúk elmentek addig inni valamit, de persze figyelmeztettük őket, hogy csak óvatosan.

David, amint megérkeztünk, az öltözőbe zavart, ahol rögtön kezelésbe vettek. Haj, smink, és a ruha. Végül teljes harci díszben álltam.

- Rob szóhoz sem fog jutni, gyönyörű vagy - mondta Liz.

- Köszönöm.

Nem sokkal később pedig David Mike-kal az oldalán lépett be hozzám, hogy megnézzék, kész vagyok-e.

- Hű, azt hiszem most már biztos, hogy a férjed egy mázlista, szívem - ölelt meg David.

- Köszi.

- Akkor kezdhetjük? Mindenki ránk vár - mondta a rendező.

- Menjetek, mi megkeressük a fiúkat, és a szőnyegen találkozunk. Először a színészekkel kell pózolnod - mondta Ashley, majd ők előre mentek.

- Mehetünk szépségem? - kérdezte Mike.

Erre inkább nem válaszoltam, és örültem, hogy Rob nem hallja. Belékaroltam és Daviddel együtt a vörös szőnyeg felé indultunk.

És ami ezután történt, hihetetlen volt.

Amint kiléptünk, vakuk villogtak, és a sikításoktól szinte semmit se lehetett hallani. Körülnézve mindenütt rajongók sokasága, újságírók, fényképészek. Minden, amit Rob mondott, de képtelen voltam elhinni, hogy ez ilyen.

Mégis nagyon jó érzés volt, hogy ennyien számítanak ránk, és kíváncsiak a filmre. Az első filmemre.

Daviddel és Mike-kal karöltve rengeteget fotóztak minket, és persze csak úgy, hogy ketten Mike-kal, hiszen mi vagyunk a főszereplők.

A szőnyegen mellettük kezdtek megjelenni az igazi hollywoodi sztárok, akik a bemutatóra jöttek, de a férjemet sehol se láttam.

- A férjed nincs itt? - kérdezte Mike túlordítva a tömeget.

- De, itt van valahol - mondtam.

A fényképészek hada képek millióit készíthették rólunk, miközben néhány, a filmmel kapcsolatos kérdésre válaszoltunk a riportereknek immár David társaságában és a többi szereplővel együtt.

És jó pár autógrammot is kiosztottunk. A sikítozó lányok többen a "Robert Pattinson is itt lesz?" kérdéssel jöttek, és el se tudtam képzelni, mekkora őrület lesz, ha még ő is megjelenik.

Mike éppen néhány kérdésre válaszolt, mikor én autogramokat osztottam, amit hozzáteszem, azt hittem, sosem fogok.

Ekkor egy fülsüketítő sikolyra, vagy inkább sikolyokra lettem figyelmes, és az előttem álló lányok hangja hirtelen elakadt.

Nem értettem, mi történt, majd hirtelen ismét az történt velem, ami tegnap.

Egy kar ölelt át oldalról. Rögtön tudtam, hogy Ő az. Oldalra fordultam, és a férjem mosolyával találtam szembe magam.

Még mielőtt minden elkezdődött volna, Davidtől megérdeklődtük, mit szabad és mit nem kettőnknek mások előtt. Különösebb dolgot nem kért tőlünk, hiszen mindenki tudja, hogy házasok vagyunk. Annyit azért mégis, hogy ne a nyilvánosság előtt nyaljuk-faljuk egymást.

Maximum egy kis puszi belefér. Titkolnivalónk nem volt, hiszen mindenki tudott rólunk, és eddig senkinek semmi baja nem volt ezzel. Rob a derekam ölelte, majd csak egy arca puszit kaptam tőle.

- Gyönyörű vagy - suttogta még, már amennyire ez lehetséges volt, majd a pillantása a mellettünk álló Mike-ra esett.

Biztos voltam benne, hogy látta, amikor vele fotóztak, de úgy tűnik, most nem akadt ki ezen.

Robbal is rengeteg kép készült rólunk, de ezt ezerszer jobban élveztem mint Mike-kal.

Kisvártatva viszont eljött, amire vártunk. Mind bevonultunk, magunk mögött hagyva a tömeget, hogy immár a nagyközönség előtt bemutassák a filmet.

Szerencsére Rob mellé ülhettem, kisebb szerencse, hogy a másik oldalamon Mike ült. És amikor kissé pikánsabb jelentekhez értünk, Rob a másik kezével a szék karfáját szorította.

Sötét is volt a terembe, és mivel mindenki a filmmel volt elfoglalva, felé fordultam.

- Nézz rám - kértem tőle, majd rám emelte a tekintetét. - Szeretlek. Téged, és örökké - mondtam a szemébe nézve, majd a sötét teremnek hála, végre rendesen is megcsókolhattam. Igen szenvedélyesre sikerült, de elértem a célom, és kissé megnyugodni éreztem őt.

- Én is téged - válaszolta, majd túljutva a kínos részen, tovább néztük a filmet. Aminek a végén hatalmas taps, és gratulációk sokaságát kaptuk.

Persze David kismillió embernek mutatott be, akik sokat számítanak ebben a szakmában, és Mike-kal együtt fogadtuk a gratulációkat.

Később, végre mikor kissé lenyugodtak a kedélyek, eljutottam a barátaimhoz, akik szintén mosolyogva gratuláltak a sikerünkhöz, ugyanis igencsak tetszett a film a közönségnek.

- Fantasztikus voltál - mondta Rob, mikor végre a karjaiba zárt.

- Alig várom már, hogy én is láthassalak.

- Holnapig kibírod.

- Bocsi, srácok, még elrabolnám egy percre Kristent - jött oda David, így nem volt más választásom.

Kicsit félrevonultunk és megbeszéltük az utazásokat. Három helyre utazunk, és sajnos már holnapután. Egy hétre összesen.

Ez a hír nagyon lerombolta a jókedvem. Mert sajnos Rob is körülbelül ekkor utazik el.

Persze nem volt mit tenni, erre nem mondhatok nemet. Amikor visszatértem, közöltem a hírt a férjemmel. Ő sem volt elragadtatva ettől.

- Muszáj lesz kibírnunk, kicsim - mondta szomorkásan.

- Ugyan, ennyit csak meglesztek egymás nélkül, utána majd előttetek az élet - mondta Kellan.

Mindketten beletörődően sóhajtottunk, majd a bemutató utáni partin még megmutattuk magunkat egy kicsit, mikor végre megtehettük azt, amire egész este vártunk és hazamehettünk.

Sejtettem, hogy minden a mi képeinkkel lesz tele, de remélem, csak jókat írnak majd a filmről. Hazaérve, igaz Londonban még hajnal volt, milliónyi üzenetet kaptunk a családunktól a gratulációkkal, ugyanis ők is látták a premier képei és videóit.

Robbal ekkor ez az este után, ami felejthetetlen volt, hiszen megkaptam Rob mellett azt, amire mindig is vágytam, és egy filmben játszhattam, ami úgy néz ki, nagyon tetszik a közönségnek.

Épphogy beértünk a házba, ami persze üres volt, mivel Tom nem volt itthon. Még tegnap elnézést kért, ugyanis az egész napot Emilie-vel töltötte, de megígérte, hogy bepótolja a maradását és majd kifaggat minket a premierről, és persze meglesi a képeket.

Már a nappaliban lehámoztam magamról a ruhát, ami így este, sőt, éjszaka végére már kényelmetlen volt. Majd Rob meglátta, hogy nem viselek alatta semmit, csak egy apró bugyi volt rajtam, amit elnézve rögtön felkeltette az érdeklődést, vagy inkább a vágyait.

Pillanatok alatt szabadult meg ő is a ruháitól, ahogy én is az utolsó ruhadarabomtól, majd a karjaiba kapva vitt a fürdőig.

Csupán néhány mozdulattal képes volt az őrületbe kergetni. A langyos víz végigcsorgott a testünkön, de még ez is forrónak hatott felhevült testünk miatt.

Rob szorosan ölelt magához, mire én karjaimat a nyaka köré fontam, míg ő az ölébe kapott, lábaimmal a dereka köré csavarodva. A hűs fülke falának nyomta a hátam, miközben egyik kezével közénk nyúlt, és ujjait eltűntette bennem.

Rögtön felnyögtem, amint ujjai játékát megkezdte bennem. Közben szüntelenül faltuk egymás ajkait, néha elszakadva egymástól, de csak egy kis levegőért, addig ő a nyakamra lehelte tüzes csókjait.

Mikor megérezte testem remegését, ujjai által okozott örömeinek hála, kihúzta őket belőlem, és végre férfiasságát érezhettem tövig elmerülni magamban.

Mindketten hátravetett fejjel nyögtünk fel ebben az édes pillanatban. Először kínzóan lassan mozgott bennem, néha kissé kijjebb húzódva belőlem, hogy aztán újra belém merülhessen.

Kezei eközben melleim simogatták, ezzel még több hangot kicsalva belőlem. Lökései egyre gyorsultak, miközben együtt száguldottunk a végső megsemmisülés felé. Ujjaim a hátán köröztek, ezzel megborzongtatva őt.

Kisvártatva egy kis késéssel ő is követett a csúcsra. Szerelmes csókokkal köszöntöttük a gyönyöröket. Kihúzódott belőlem, de nem akartam, hogy vége legyen. Azonban nem csalódtam a következő tettében.

Háttal fordított magának, végigcsókolta víztől és verítéktől nedves hátam, majd kissé kidugtam neki a fenekem, mire végre ismét megéreztem magamban kőkemény vágyát.

A combjaiba mélyesztettem a körmeim egyre hevesedő lökései közben, miközben ujjai elölről tévedtek a lábaim közé, hogy ott izgasson a végtelenségig. Ajkai eközben a nyakam szívogatták.

Néhány utolsó lökéssel ismét, már sokadjára léptük át a mennyek mámorító kapuját, amit egymás karjaiba borulva, levegő után kapkodva töltöttünk…


/Rob/


Másnap az én premierem is hasonló volt, mint Kristené. Azzal a különbséggel, hogy én tudtam, mire számítsak, neki pedig ez volt az első. De nagyon büszke vagyok rá, hiszen fantasztikus volt.

Egyedül a partnere nem tetszett, na meg a gondolat, hogy holnap el kell engedjem őt. Egy hétre Mike-kal. Ennek még a gondolatára is elöntött a méreg.

Szerencsére Emilie engem nem akart folyton felfalni a szemeivel, mint ahogy Mike tette a feleségemmel. De legalább ma este nem volt itt.

Tom viszont most jelen volt. Persze, hiszen Emilie is itt volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy itt talál magának nőt, de ahogy Kris mondta, soha jobbkor nem jöhetett volna.

A premier után pedig az egész éjjelt együtt töltöttük, hiszen reggel el kell váljunk egymástól.

Kikísértem szerelmem a reptérre, ahol Mike önelégült vigyorával is szembe találtam magam, bár szívesen letörölném a képéről, de Kris miatt igyekeztem visszafogni magam.

- Nem akarlak elengedni.

- Én se téged.

- Csak néhány nap, addig vigyázok rá - jött oda David.

- Ajánlom is - pillantottam itt Mike-ra.

- Nyugi, nem lesz semmi baj - mondta David, mikor láttam, hogy kire gondoltam.

Szerelmemmel forró csókokat váltottuk, de itt volt az idő elengedni egymást.

- Szeretlek, amint megérkeztünk, hívlak.

- Én is téged. Várni fogom.

- Imádlak, kicsim - súgta a fülembe, majd szorosan belém kapaszkodott, és egy mindent elsöprő szenvedélyes csókkal váltunk el egymástól.

Megvártam, míg eltűnik a látóteremből életem értelme, majd szomorúan egyedül indultam haza.

Ebből a szempontból jól jött, hogy holnap én is utazom, így legalább lefoglalom magam, amíg távol kell lennem a feleségemtől. Még csak most engedtem el, de máris hiányzik, és rettegek a gondolattól, hogy Mike-kal ment el. Vagy pontosabban vele is…

Néhány nappal később én az utolsó napomon jártam, éppen Spanyolországban mutatták be a filmet. Minden nap beszéltem szerelmemmel, akinek végre hamarosan szintén letelik a promózása legalábbis távol L.A.-től, és végre újra együtt lehetünk.

Ő most New Yorkban van, de volt már San Franciscóban és Louisianában. Én már túl vagyok Texason, Vancouveren, Torontóban is jártunk. Az utolsó hely Spanyolország, ahol most vagyunk. És mivel lesz néhány tévés szereplésünk L.A.-ben, így a Londoni premiert elhalasztottuk pár nappal, de így legalább reményeim szerint Kristen is hazajöhet majd velem.

Pokoli volt ez a néhány nap nélküle, és hallva őt, számára is. Amikor csak tehettük, egymással beszéltünk, de persze ez mégsem olyan, mintha itt lenne velem.

Az utolsó napon jártunk, szerencsére az utolsó városban, mielőtt holnap haza mennénk, mikor üzenetet jelzett a mobilom.

Nem szöveges, hanem egy képüzenetet. A szám ismeretlen volt, de megnyitottam. Ezután azt kívántam, hogy bár ne tettem volna.

A kép láttán még az ütő is megállt bennem. Kristen volt a képen. De nem akárhogy. Egy ágyban aludt meztelenül, Mike karjaiban…


/Kristen/

A napok legalábbis számomra, főleg Rob nélkül nagyon lassan teltek. Az utolsó állomáson úgymond, New Yorkban jártunk.

Egyetlen egy vágyam volt, látni végre a férjem, és magamhoz ölelni őt. Nem igazán dobott fel a gondolat, hogy Emilie-vel van, hiába van ő összebonyolódva Tommal.

Ilyenkor érzem át, mit érez Rob, mikor Mike-kal lát.

Davidékkel a New York-i premier és sajtótájékoztatók után este együtt vacsoráztunk. Eléggé ki is merültem, ezért fel akartam menni a szobámba. Amint felálltam, rögtön megszédültem.

Mike utánam kapott, hogy el ne terüljek a földön.

- Kristen, mi a baj? - kérdezte rögtön David, majd mivel az étteremnek azon részén ültünk, ahol közel volt a konyha az onnan terjengő illatoktól pedig a szédülésen kívül egy másik érzés tört rám. A hányinger. Kitépve magam Mike kezei közül a mosdó felé rohantam.

Miután kiadtam magamból mindent, kicsit jobban éreztem magam, de még mindig szédültem. Hirtelen egy dolog villant be. Rögtön számolni kezdtem magamban.

És mégis lehetséges - gondoltam, miután utánaszámoltam. Lehetséges, hogy terhes vagyok?!







Nos azt hiszem, a vége sokatoknak nem fog tetszeni, de már jó ideje tervezem ezt a nem kis balhét, aminek persze előbb utóbb happy lesz a vége, addig is egy kis bonyodalom. Ez van, lehet utálni, akinek emiatt nem tetszik vagy nem olvassa sajnálom.