Sziasztok! Igaz a szavazás még él, ami a frisst elleti, de ma kaptok új fejezetet. Sőt nem is akármilyet(ördögi vigyor), na de nem lövöm le a lényeget. Tessék olvasni és megtudjátok. A komikat nagyon köszönöm az előzőhöz is, imádlak titeket. A bétázást ismét Szilnek (L). Jó olvasást, pusszancs.
9.fejezet
/Kristen/
Kézen fogva léptünk be az ajtón, miközben eldöntöttem, hogy akármilyen rossz is, amit tenni készülünk, ma semmi másra nem fogok gondolni, csak arra, hogy Ő itt van velem.
Ahogy becsukódott az ajtó, Rob rögtön a karjaiba zárt, én pedig - mint mindig - örömmel simultam az ölelésébe. Ajkaink egymásra találásával egy időben nyelveink édes táncba kezdtek.
Ahogy fogyott a levegőnk, elváltunk egymástól. Mosolyogva néztem bele csodás szemeibe, amelyek mindig rabul ejtettek.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem tőle, miközben a kabáttól és egy-két felesleges ruhadarabtól megszabadultunk.
- Nem ételre vagyok éhes - felelte a szemembe nézve, arcán huncut mosollyal.
Hívogatóan pillantottam rá. Vette is a jelet, és pillanatok alatt ismét a karjaiban voltam.
Nem tudtam, honnan jött a merészségem, hogy épp most készülök megcsalni a vőlegényem - aki nem mellesleg Rob testvére -, de magamban eldöntöttem, hogy ma este nem foglalkozok semmivel, csak kettőnkkel.
Az emelet felé húztam Robot egyenesen a szobámba. Beérve körbe nézett és a tekintete rögtön az ágyra tévedt, ahogy nekem is.
Míg Rob a szobám vizslatta, leoltottam a lámpát, így helyette néhány gyertya világította be a sötét szobát - még romantikusabbá téve azt.
Tudtam, és akartam is, hogy ma megtörténjen a dolog, és amióta a múltkor visszautasított, csak még jobban vágytam rá. Ezzel nem csak én voltam így, a szemébe nézve ugyanazt a vágyat láttam tükröződni, amelyet én magam is éreztem.
Egy lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot, és gyengéden ölelt magához, miközben ajkai az enyémet kutatták. Egyre szenvedélyesebben faltuk egymást, nyelveink is beszálltak a csatába, vadul kergetve egymást.
Kezei a derekamról lassan a pólóm szegélyéhez csúsztak, majd megéreztem magamon édes érintéseit, amitől a már jól ismert szikrák pattogni kezdtek közöttünk. Ujjait a hátamon simítottak végig, majd lassan levette rólam a felsőmet. Simogatásai forrón égették a bőröm, egyre jobban vágyva rá, hogy végre az övé legyek.
Egy percre sem engedve el egymás ajkait, levetkőztettük a másikat, míg már csak a fehérneműink választották el mostanra felhevült testünket.
Hirtelen eltűnt alólam a talaj. Rob a karjaiba kapott és finoman az ágyra fektetett.
Fölém helyezkedett, és végigsimított a karomon, mire jóleső borzongás futott végig rajtam. Apró csókokkal hintette be a nyakam, majd a szemembe nézett, amelyben hatalmas vággyal teli tűz lobogott. Először nem értettem tétovázásának okát, majd rájöttem, hogy ez amolyan engedélykérés a folytatásra.
Nem bírtam tovább, kezem közé fogtam az arcát, így húzva közelebb magamhoz, és éhes keselyűként kaptam ajkai után. Ezután ő sem fogta vissza magát; a hajamba túrva rántott magához, miközben egymás ajkait becézgettük.
Kezei a hajamról lejjebb vándoroltak, így elérték a melleimet. Puha ujjai finoman érintették bőrömet, majd csókunkat abbahagyva kezei helyét a szája vette át. Amint nyelve játékát megéreztem a mellbimbóimon, egyre sűrűbben törtek fel a sóhajaim.
Nyelvéve egyre lejjebb haladva csókolta végig testem, és mikor elért az ágyékomhoz, megszabadított az utolsó zavaró ruhadarabtól, a bugyimtól is.
Egy pillanatra abba hagyta, amit csinált, és vágytól perzselő szemekkel nézett végig előtte fekvő meztelen testemen. Pillantásaitól el is pirultam, amit hála a félhomálynak, valószínűleg nem látott.
Felültem és magamra rántottam, hogy egy vérforraló csókban forrjunk össze.
Kezei közben egy pillanatra sem pihentek, cél találva a lábaim közt tüntette el ujjait nőiességem forróságában. Amint megéreztem magamban, belenyögtem a csókunkba. Egyre hevesebben mozgatta őket bennem finoman, majd egymás ajkaitól elválva egyre hangosabb nyögések szakadtak fel belőlem.
Mindennél jobban élvezhettem édes kínzását, mikor ujjai helyét a nyelve vette át. Abban a pillanatban, mikor mélyebbre fúrta nyelvét nőiességemben, éreztem, hogy menten a csúcsra jutok. Ez nem is váratott sokáig magára, hatalmas robbanással adta tudtomra testem, hogy beléptem a mennyek kapuján. Rob az ajkaimhoz hajolt egy édes csók reményében, amit meg is adtam neki.
Szerettem volna viszonozni a nekem nyújtott örömöket, ezért hanyatt döntöttem és a boxerét lerángatva róla vettem a kezembe merev férfiasságát. Végigsimítottam rajta, mire egy halk sóhaj hagyta el a száját. Először a kezeimmel kényeztettem kőkemény vágyát, majd nyelvemet is bevetve juttattam egyre közelebb az általam már átélt csúcsok felé.
Robnál ekkor szakadt el az a bizonyos cérna. Maga alá gyűrt, széttárt lábaim közé feküdt. Már én is csak arra vágytam, hogy végre az övé legyek.
Óvatosan rám feküdt, égető csókokkal halmozta el a nyakam, miközben belém hatolt.
Ahogy megéreztem magamba csusszanni férfiasságát, nem bírtam ki, egy hangos sikoly hagyta el a számat. ekkor rám kapta a tekintetét, de megmozdítottam a csípőm, jelezve, hogy minden rendben, így biztatva a folytatásra.
Kínzóan lassan kezdett el mozogni bennem, miközben érzéki csókok sokaságával halmoztunk el egymást. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam, és fenekébe markolva próbáltam gyorsabb tempóra ösztönözni. Tudta is, mit akarok, és egyre gyorsabb, hevesebb lökésekkel sodort mindkettőnket a csúcs felé. Közben elszakadva ajkaimtól a mellbimbóimat vette a szájába, még nagyobb örömet okozva ezzel nekem.
A beteljesüléshez értem, amit hangos sikollyal adtam a tudtára, majd pillanatokkal később ő is követett, és egy érzéki csókban egyesültünk.
Kihúzódott belőlem, mellém feküdt, és nedves testemet a mellkasára vonva magához vont. Ránk húztam egy takarót, mialatt éreztem lágy cirógatásait, ahogy ujjai a bőrömön táncolnak.
Egy csókot leheltem ajkaira, majd fejem visszahajtottam mellkasára.
Ez volt életem egyik legcsodásabb éjszakája, és így, a karjaiban fekve, csak azt kívántam, bár sose érne véget. Ezekkel a gondolatokkal merültem édes álomba az Ő ölelésében.
Valamikor hajnaltájban Rob csókjaira ébredtem.
- Jó reggelt!
- Neked is, mennyi az idő? – kérdeztem tőle.
- Még elég korán van, de akármilyen nehezemre is esik megválni tőled, jobb lenne, ha mennék – felelte szomorúsággal a szemeiben.
- Tudom – válaszoltam és sem valami boldogan.
- Megbántad? – bökte ki hirtelen a kérdést.
- Bármilyen helytelen is volt, amit tettünk, soha – hangsúlyoztam ki ezt a szót. – soha nem tudnám ezt megbánni – válaszoltam az előbbi kérdésére.
A válaszomat meghallva hatalmas mosoly ült ki az arcára és szenvedélyes csókkal jutalmazott, mielőtt kimászott mellőlem az ágyból. Alighogy itt hagyott, szinte fájt a hiánya, hogy nincs velem. Öltözni kezdett, mire én is magamra kaptam valamit, utána kézen fogtuk egymást és a konyhába mentünk.
- Legalább egy kávé belefér? – fordultam felé.
- Jöhet – felelte.
Gyorsan megfőztem, töltöttem mindkettőnek, majd ő az asztalhoz ült és engem az ölébe vonva fogyasztottuk el a kávénkat. Ami után sajnos tényleg el kellett engednem.
Bármilyen nehezemre is esett ezek után megválni tőle, szomorúan vettem tudomásul, hogy véget ért az a csodás éjszaka, és bánatosan figyeltem, ahogy magára veszi a kabátját és itt hagyni készül engem.
- Mikor látlak újra? – fordult felém.
- Nem tudom. Ma itthon leszek, anyunak segítek ezt-azt, és mivel ma már Nick is bemegy az egyetemre, gondolom, csak délután jön értem, de akkor biztosan átmegyünk hozzátok – feleltem.
- Akkor remélem, hamar eltelik a nap, és ha egyenlőre csupán néhány lopott pillanatra is, de láthatlak.
- Meglátjuk – feleltem, mert fogalmam sem volt róla, mikor lesz - ha egyáltalán lesz - alkalmunk kettesben lenni.
Rob máris az ajtóhoz lépett, de megtorpant. Felém fordult, a karjaiba rántott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, mintha az élete múlna rajta. Én sem voltam rest viszonozni, majd nagy nehezen, de elváltunk egymástól.
Egy utolsó kis csókot lehelt ajkaimra, aztán elment. Szomorúan figyeltem távolodó alakját, majd becsuktam mögötte az ajtót és a konyhába mentem. Összeütöttem magamnak valami reggelit, amit gyorsan megettem.
Anyáék is hamarosan hazajönnek – jutott eszembe, így a szobámba indultam rendet rakni. Bánatosan, de ugyanakkor boldogan néztem végig az ágyamon, ahol nem olyan régen még Rob ölelő karjaiban feküdtem, és akivel életem talán legszebb pillanatait éltem át.
Lezuhanyoztam, majd magamra kaptam valami ruhát, és végigdőltem az ágyamon, felidézve magam előtt az éjszaka minden pillanatát.
Mialatt ezen gondolkodtam, eszembe jutott Nick. És hogy ezek után hogy leszek képes megcsókolni és vele lenni? Ha egyáltalán képes leszek… Mert a történtek után már semmi sem lesz olyan köztünk, mint volt.
Másrészt viszont a fejünk felett lebegett Rob távozása is, aki hamarosan elmegy.
Mi lesz velem akkor? – kérdeztem magamtól. Képes leszek elfelejteni őt? Ezt az éjszakát? Vagy idővel és a távolsággal, ami köztünk lesz, talán túl leszek rajta, és Nick segít elfelejteni őt? Ezekre a kérdésekre egyenlőre nem tudtam a választ. Abban viszont száz százalékig biztos voltam, hogy akármennyire is szemétség, amit teszünk, amíg Rob itt van, és amint lehet, minden percet ki akarok használni, amit vele tölthetek.
Ismét végigpörgettem magam előtt az éjszaka képeit, és rájöttem, hogy még senki, még Nick sem váltott ki belőle soha ilyen érzéseket, melyeket Robbal éreztem. De megnevezni nem tudtam, melyek is ezek - vagy csak nem mertem.
Töprengésemből a szüleim hazaérkezése térített vissza, akik a nagyszüleimnél töltötték az előző napot.
- Szia, kicsim – köszöntek nekem egyszerre apával.
- Sziasztok.
- Apád elmegy dolgozni, te eljönnél velem bevásárolni? – fordult felém anya.
- Persze.
- Köszönöm! Gyorsan átöltözök és mehetünk.
Megpróbáltam nem minden pillanatban Robra gondolni, és egy vásárlás anyával segíthet, ha csak egy kis ideig is, de száműzni őt a gondolataimból.
Hihetetlen volt, hogy még csak nemrég ment el, máris hiányzik a közelsége.
Nem sokkal később anya elkészült, és a délelőttöt vele és a vásárlással töltöttem. Közben Nick is felhívott, hogy érdeklődjön az estémről, és hogy szóljon, az egyetem után eljön hozzám. Ahogy az estéről kérdezett, elkezdett gyötörni a bűntudat, amiért ezt teszem vele.
Mivel Nick délutánra ígérte magát, addig anyának segítettem főzni. Időközben Cameron is hazaért a haverjaitól, persze csak egy villámzuhanyzásra és átöltözésre, majd ment is tovább.
Így, hogy egész nap volt mit csinálni, hamar telt az idő, de így sem volt olyan perc, hogy ne gondoltam volna Robra. Estefelé pedig megjött Nick. Felvetette, hogy ma maradjunk nálunk, így az éjszakát nálam töltöttük. Hála az égnek csak alvással. Mégis hiába aludt mellettem Nick, Rob hiánya gyötört, és a gondolat, hogy előző éjjel vele szeretkeztem itt.
Hiába imádtam minden percét az előző éjszakának, most hogy Nick aludt mellettem, szemétnek éreztem magam, amiért ezt tettem vele. Ekkor viszont arra gondoltam, ha Robbal vagyok, akkor viszont semmi sem érdekel. Néha nem értem magam, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer képes leszek ilyesmit csinálni, hűtlenkedni. De mégis megtettem, és nem bántam meg, csak talán egy kicsit, Nick miatt.
Sehogy sem akart álom jönni a szememre. Azon töprengtem, Rob vajon mit csinálhat éppen? Ekkor még nem is sejtettem, mi vár rám holnap.
Másnap reggel Nick velem maradt, csak délután kellett az egyetemre mennie, így délelőtt átmentünk hozzájuk. Egyrészt nagyon vártam már, hogy csak egy kicsit is, de Rob közelében lehessek.
Nem keltünk olyan korán, így egy késői reggeli után elköszöntünk a szüleimtől, és átmentünk hozzájuk.
- Sziasztok – köszöntek nekünk a többiek, ahogy megérkeztünk.
- Szia Kris, de jó, hogy jössz – ugrottak a nyakamba Lizzyék.
- Miért is? – kérdeztem félve tőlük, mert sejtettem, hogy mi lesz ennek a vége.
- Eljössz velünk vásárolni – jelentették ki a csajok. Tudtam, hogy ez ügyben hasztalan vitába szállnom velük, mert úgysem úszom meg.
- Rendben – adtam meg magam.
Mivel ebédidő közeledett és én nem voltam éhes, megvártam a csajokat, míg ebédelnek. Addig Nickkel a nappaliban ültünk le. A karjaiba vont és talán már csak megszokásból, de hozzábújtam. Ez közel sem volt annyira jó, mint Robhoz bújni.
Őt még nem is láttam, mióta megjöttünk, vajon nincs itthon? – tettem fel a kérdést magamban.
Hamarabb kaptam választ a ki nem mondott kérdésemre, mint gondoltam, de álmomban sem gondoltam volna, mi - vagy inkább ki – a távollétének az oka.
Nem sokkal később, mire a lányok is végeztek és készülődni kezdtünk, Nick is öltözött. Mi vásárolni, ő az egyetemre ment.
Az előszobában voltunk, mikor Nina lépdelt le a lépcsőn a nyomában Robbal.
- Sziasztok – köszöntek nekünk.
- Végre felébredtetek öcsi, hosszú volt a éjszaka mi? Vagy inkább túl rövid? – kérdezte Vic Robtól.
- Mi is volt éjszaka, tesó? – fordult Nick a testvéréhez, Nina meg csak vigyorgott.
- Ó, ha halottad volna őket! Hát biztos nem sakkoztak az éjjel – vágta be Lizzy, mire hirtelen teljesen lefagytam.
Szóval Rob Ninával volt az éjjel – vontam le a következtetést a hallottakból.
Tehát ennyire érdeklem őt – keseredtem el. Amint engem megkapott, másnap rögtön Ninával bújt ágyba. Hogy is gondolhattam, hogy számított neki az együtt töltött éjszakánk? Jól megjátszotta magát, mennyire érdeklem. Persze, hisz máshogy nem kapott volna meg. Úgy tűnt, mégiscsak igaz, amiket az újságok írnak róla, hogy igencsak sok nő fordul meg az ágyában.
Ebben csak azt volt a legrosszabb, hogy én is csak az egyik voltam.
Hogy dőlhettem be neki, és tettem meg ezt Nickkel, egy olyan valaki miatt, aki meg sem érdemli? – kérdeztem magamtól, miközben próbáltam nem elsírni magam a többiek előtt.
Végig Nina öntelt képét bámultam, Robra rá sem tudtam nézni.
- Megyünk végre? – fordultam talán kissé ingerülten a lányok felé.
- Mióta sietsz te ennyire vásárolni? – kérdezett vissza Lizzy.
- Mostantól – vágtam oda neki.
Nem törődtem Robbal, miközben Nick felé fordultam.
- Hívsz, ha végeztél? Aludhatnál nálam – mondtam neki.
- Persze, szívem! – felelte, és legalább ő mosolygott.
Nina közben elköszönt Robtól - nem is akárhogy. Legszívesebben sírva fakadtam volna, annyira rosszul esett látni, ahogy Rob nyakán lóg. Elköszönt és elment.
- Én megyek, kicsim – szólt nekem Nick.
- Mi is megyünk, majd hívj! – mondtam neki, mire megcsókolt. Nem tudtam, mi ütött belém, talán csak én is fájdalmat akartam okozni Robnak - ha egyáltalán érdekli, amit nem nagyon hiszek azok után, hogy Ninával töltötte az éjszakát - és elég szenvedélyesen csókoltam vissza. Nick kissé meglepődött hirtelen hevességemen, de készséggel viszonozta a csókom.
- Szeretlek, kicsim – súgta, mielőtt elment.
- Én is szeretlek – mondtam neki. Tudtam, hogy a múltkori hűtlen éjszaka után ez nem teljesen igaz, és csak Rob miatt mondtam ki, hogy ő is hallja.
Nick elment, a lányok pedig megindultak a kocsi felé. Én kissé lemaradtam, fel akartam venni a kabátom, mielőtt kilépek az ajtón, de ekkor Rob megragadta a karom.
- Eressz el! – szóltam rá dühösen.
- Kristen, meg tudom magyarázni – kezdett bele a mondókájába.
- Az lehet, de engem nem érdekel! Sőt, te sem, azt csinálsz, amit akarsz – vágtam ridegen a képébe és otthagytam.
Mivel Lizzyék a kocsinál vártak, hála az égnek nem tudott utánam jönni.
Átkoztam a percet - bármilyen jó is volt -, mikor odaadtam magam neki. Másnap pedig képes volt Ninával ágyba bújni. Ez fájt.
- Mi a baj, Kris? – nézett felém Vic.
- Semmi, menjünk – mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.
Soha többet egy percre sem fogok gondolni rá! – döntöttem el magamban, és próbáltam a vásárlásra koncentrálni.
A lányok rögtön a butikok kínálatába vetették magukat, alighogy megérkeztünk.
Míg ők az egyik helyen nézelődtek, én is bementem egy ruhás üzletbe, ahol kiválasztottam néhány farmert, hogy felpróbáljam. A lányok mondták, hogy majd utánam jönnek, és együtt nézünk valami jobb darabot szilveszterre.
Pont felvettem az egyik nadrágot, mikor kinyitva a próbafülke ajtaját belépett rajta valaki, aki nem Lizzy és nem is Vic volt.
- Te mit keresel itt? – kérdeztem tőle.
Na hát ennyi lenne, a végéért ne utáljatok, csak tessék sokat komizni és sietek a kövivel.
Szívem köszi a bétázást mint mindig te vagy a csúcs (L)
2010. szeptember 8., szerda
2010. szeptember 7., kedd
8.fejezet + még valami
Sziasztok! Kicsit korábban, de itt az új fejli. Nos először is mint látjátok tettem ki egy szavazást, amire örülnék ha kattolnátok, amivel segíthettek eldönteni milyen sűrűn legyen friss. Én döntök a végén, de mindenképp számítana a véleményetek, na és persze ha a napi friss mellett döntünk, akkor Szilem véleménye is, hogy így is tud e nekem segíteni :)És ha a mindennapi friss mellett voksoltok és én én is, akkor sem 100% hogy minden nap lesz, nekem is közbe jöhet akármi, de igyekszek majd :)
A fejliről pedig annyit, hogy ismét pusszancs Szilnek a javításért, remélem tetszeni fog. Köszi a komikat az előzőhöz, ide is várok minnél többet :).
UI: Sokan sajnáljátok szegény Nicket, hogy mi lesz vele, higyjétek el vele is minden oké lesz, na de mindent a maga idejében.
Jó olvasást és tessék szavazni, na és komizni! :)
8. fejezet
/Kristen/
- Rob, kicsim, ébren vagy még? - hallottuk meg Claire hangját a folyosóról.
Azonnal szétrebbentünk és riadtan néztünk az ajtó felé.
- Igen, anya, mi az?
- Bemehetek egy percre? - kérdezte Claire.
Reméltem, hogy Robnak eszében sincs beengedni őt. Mivel nem sok hely volt a szobában, ahova elbújhattam volna, az egyik szekrény mellé húzódtam. Ha Claire tényleg bejön, talán van esélyem, hogy nem vesz észre.
- Mondd, anya! - nyitotta ki neki az ajtót Rob, de csak annyira, hogy lássa Claire-t, és hála Istennek ő sem tolongott, hogy beljebb jöhessen. - Nem aludtál már? - kérdezte Rob az édesanyjától.
- Nem, apád még filmet nézett.
- És miért kerestél?
- Csak elfelejtettem szólni, hogy míg nem voltál itthon, Nikki és Kellan kerestek, hogy ha tudod, hívd fel őket.
- Köszi, anya, holnap rájuk csörgök.
- Rendben! Jó éjt, kicsim!
- Neked is, anya! - köszönt el Rob és becsukta az ajtót.
Kiléptem a szekrény mellől és az ajtóhoz mentem.
- Ne menj el! - lépett mellém Rob.
- Nem is szabadna itt lennem, az előbb is majdnem lebuktunk. Jobb, ha abbahagyjuk ezt - válaszoltam neki.
- Kérlek, aludj ma velem!
- Megőrültél? Arra nem gondolsz, hogy a testvéred a másik szobában van?
- Ne aggódj, Nick már alszik, és gondolom te is tudod, hogy ha egyszer elalszik, reggelig nem ébred fel - mondta Rob.
- Akkor sem lehet. És nem akarok még jobban belebonyolódni ebbe - mondtam, miközben ismét közelebb lépett hozzám.
- Kérlek, ha nem is egész éjjel, csak egy kicsit? - kérte ismét, de ekkor már a karjaiban voltam.
Akárhányszor a karjaiban tartott és a szemébe néztem, képtelen voltam nemet mondani neki, bármilyen őrültséget kérhetett volna tőlem. És az imént történtek után rájöttem, hogy amíg a közelemben van, sosem leszek képes teljesen távol maradni tőle, hiába van nekem Nick.
- Bezártad az ajtót? - kérdeztem tőle, mire tudta, hogy ismét engedek a csábításnak és az lesz, amit ő akar. A hátam mögé nyúlt és elfordította a kulcsot.
- Csak aludni, és nem sokáig! Vissza kell mennem Nickhez, mielőtt észreveszi, hogy nem aludtam vele - figyelmeztettem, de amióta beleegyeztem, levakarhatatlan volt a mosoly az arcáról.
- Rendben, nekem már az is elég, ha csak a közelemben tudhatlak - felelte.
- Azt hiszem, legalább a pizsamám fel kell vennem - néztem végig magamon.
Kizártam az ajtót, semmi perc alatt a fürdőben voltam, lezuhanyoztam, és felöltözve indultam vissza Rob szobájába.
El sem hiszem, hogy ezt teszem! - döbbentem le magamon. Hiába a Nickkel töltött idő, ha Rob a közelemben van, semmi sem érdekel. Lassan már meg sem lepődöm a tetteimen. Teljesen elvette az eszem…
Mielőtt visszamentem volna hozzá, halkan, nehogy felébresszem, belestem Nickhez, aki már mélyen aludt, majd Rob szobája felé indultam.
Amikor beléptem, egy szál alsónadrágban állt az ágya mellett. De máris előttem termett és a karjaiba vont, én pedig szinte már lelkiismeret-furdalás nélkül simultam az ölelésébe. Szavak helyett a csókjaink beszéltek. Egy gyengéd, de annál érzelmesebb csókot kaptam tőle, majd elengedett és az ágy felé vette az irányt.
Istenem, most készülök - ha nem is szó szerint - ágyba bújni a vőlegényem testvérével - döbbentem le azon, amit tenni készülök. De bármennyire nem tartottam helyesnek, hogy ezt tesszük, ha Robbal voltam, a józan gondolkodásomnak befellegzett. Ehhez elég volt csak rám mosolyognia és én elvesztem. Ezt ő is jól tudta – és ki is használta.
Lefeküdt az ágyra és hívogatón tárta ki felém a karjait. Nem kellett könyörögnie, befeküdtem mellé. Szorosan magához ölelt. Oldalra fordultam, ő követte a mozdulatom és hátulról ölelt izmos testéhez. Valahányszor - így most is - mikor megérintett, szinte remegtem a karjaiban.
Hihetetlen érzés volt szorosan hozzábújni, érezni a teste melegét. Nem túlzok, ha azt mondom, bármilyen régóta is vagyok együtt Nickkel, ilyen érzéseket sosem váltott ki belőlem.
Kissé ugyan féltem, hogy mi lesz, ha lebukunk, a félelem helyét mégis inkább a boldogság vette át, mert vele lehettem.
Ennek ellenére volt benne egy kis rettegés amiatt, amit Rob jelent nekem. Tudtam, mit érzek, ha vele vagyok, és bármennyire is jó volt, mégis megrémített. Azt is tudtam, hogy részemről ez több mint puszta vonzódás, vágy, amit érzek iránta. Arra még csak gondolni sem akartam - vagy csak nem merem bevallani magamnak -, hogy esetleg beleszerettem?
Az képtelenség lenne. Egyrészt mert éppen csak hogy megismertem, a legfőbb ok pedig Nick. Na és persze az is, hogy hiába van most velem, ha közben Ninával van együtt. De azt, hogy mi is van köztük pontosan, tulajdonképpen csak ő tudta, és nem is akartam megkérdezni tőle.
Reméltem, hogy ez a részéről és részemről is csak egy kis fellángolás, ami idővel és kellő távolsággal elmúlik, de minden percben egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és bármennyire is jó érzés volt vele és mellette lenni, mégis tudtam, hogy jobb lenne megtartani a három lépés távolságot. Hisz ő hamarosan úgyis visszamegy Los Angelesbe, és folytatja az ottani életét. Én pedig maradok itt Nickkel, és minden, ami most történik, a feledésbe merül.
Nem tudtam, egyáltalán el akarom-e ezt felejteni? Vagy legyen úgy, ahogy Rob mondta, és amíg itthon van, engedjem a közelbe, ha viszont elmegy, felejtsük el az egészet? De vajon ha most engedek neki, képes leszek elfelejteni? Vagy annyira belebonyolódunk, hogy képes lennék elhagyni miatta Nicket? Persze ha ő is ugyanúgy érezne, ahogy én…
Annyi kérdés és gondolat kavargott a fejemben. Hiába is döntenék úgy, hogy ez után az éjszaka után nem engedem közel magamhoz, az eddigiek alapján tudtam - legalábbis úgy hittem -, hogy képtelen lennék távol maradni tőle. De valahányszor vele vagyok, mindig ott lebeg a fejünk felett, hogy bármikor lebukhatunk - gyötrődtem.
Mit tegyek? - kérdeztem magamtól, mikor hirtelen töprengésemből Rob ajkai hoztak vissza a valóságba, melyek a nyakamat hintették be éppen édes csókjaival.
Felé fordítottam a fejem és a szájára tapasztottam az ajkaimat. Egyre hevesebben ostromoltuk egymást, mikor kissé eltoltam magamtól, ugyanis jobbnak láttam, ha nem megyünk túl messzire. Talán megbánthattam ezzel, mert levette rólam a kezeit, a hátára feküdt és a plafont kezdte bámulni.
- Ne haragudj, de képtelen vagyok uralkodni magamon, ha mellettem vagy - szólalt meg mire felé fordultam.
- Mi lesz ennek a vége? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom. Csak azt, hogy teljesen megőrjítesz, majd megöl a féltékenység, ha Nickkel látlak, és minden percben arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak, és megcsókolhassalak - vallotta be nekem.
Erre hirtelen nem tudtam mit mondani. Tudtam, hogy én is hasonlóképp érzék iránta, bármennyire nem helyes, és engem is megesz a fene, ha Ninával látom, de egyelőre nem voltam képes ezt bevallani neki.
- Igaz, hamarosan elmegyek, és nem tudom, utána mi lesz velünk. Valószínű, hogy minden olyan lesz, mint mielőtt megismerkedtünk, de addig, amíg itthon vagyok, ki akarok használni minden percet, amit veled tölthetek. Persze csak ha te is akarod. Azt is tudom és megértem, hogy nem fogod felrúgni a kapcsolatod Nickkel, ezért csak annyit kérek, hogy amikor lehet, hadd legyek veled.
- Nickkel kapcsolatban igazad van. És bármennyire is rosszul érzem magam amiatt, hogy ezt tesszük vele, azt is tudom, hogy amíg itt vagy, nem leszek képes távol maradni tőled - vallottam be neki én is.
A vallomásomat igennek vette előbbi kérésére. Közelebb bújtam hozzá, és egy újabb édes csókot loptam tőle. A mellkasára vont és szorosan összeölelkezve, egymás karjaiban nyomott el minket az álom.
Nem tudtam, mennyi volt az idő, amikor felriadtam, de Rob még édesen aludt mellettem. Az órára nézve megállapíthattam, hogy már hajnalodik, így jobbnak láttam, ha visszamegyek Nickhez.
Óvatosan kibújtam Rob mellől, hogy ne ébresszem fel, és az ajtó felé indultam. Nem lehettem elég halk, ugyanis épphogy kinyitottam az ajtót, meghallottam a hangját.
- Csak így itt akarsz hagyni? - nézett rám még álmosan, de a már jól ismert ellenállhatatlan mosollyal az arcán.
Visszaléptem hozzá és megcsókoltam. Egy kisebb csókot tervezetem adni neki, de amint megéreztem, hogy nyelve óvatos bebocsátást kér a számba, képtelen voltam nem megadni neki. Nyelveink érzéki táncot jártak, miközben Rob megfogta a derekam, és magára rántott.
Valahányszor őt csókoltam, az idő mintha megállt volna körülöttünk, csak azt számított, hogy a karjaiban vagyok.
- Most már megyek – mondtam, miután nagy nehezen elszakadtam ajkaitól, és lemásztam róla.
Szavak helyett csak mélyen egymás szemébe néztünk, majd kiléptem az ajtón, és reménykedtem benne, hogy nem botlok senkibe.
Sikeresen bejutottam Nickhez, aki még mindig aludt. Pont háttal nekem, így befeküdtem mellé. Bíztam benne, hogy egyszer sem ébredt fel, és nem tűnt fel neki, hogy nem aludtam itt.
Lehajtottam a fejem a párnára, de képtelen voltam visszaaludni. Mennyivel jobb volt az Ő karjaiban elaludni - gondoltam magamban.
Egyrészt utáltam magam, amiért hazudunk Nicknek, hisz tudtam, hogy ő soha nem tenné ezt velem, ugyanis szeret. De másfelől pedig, ha Robbal voltam, semmi sem számított, csak a vele töltött percek. Amik egyszer - nem is olyan sokára - véget érnek. Vajon képes leszek elfelejteni őt, és ismét úgy szeretni Nicket, mint régen? - kérdeztem magamtól.
Ezekre a kérdésekre magam sem tudtam a választ, de úgy voltam vele, hogy az idő és a sors eldönti. Ezekkel a gondolatokkal sikerült újra elszenderednem.
/Robert/
Reggel - ami tulajdonképpen már délben volt - legnagyobb sajnálatomra egyedül ébredtem. Némi bűntudattal fűszerezve. Ez főleg a testvérem miatt volt. Ő sosem tenne ilyet velem, én mégis valamiféle kapcsolatba bonyolódtam a menyasszonyával. Hogy mi fog kisülni ebből az egészből, fogalmam sincs, de hiába tiltott a dolog, ki akarom élvezni minden percét, amit vele tölthetek, még mielőtt újra el kell mennem.
Hogy utána mi lesz, nem tudom. Újra dolgozok, visszatérek az ottani életembe, ő pedig itt marad, és valószínűleg idővel hozzámegy a testvéremhez. Ennek még a gondolata is hatalmas fájdalmat okozott. Egyenlőre viszont csak arra akartam gondolni, ami idehaza vár rám - hogy mi lesz, ha elmegyek, azon most inkább nem tanakodtam.
Kimásztam az ágyból és felöltöztem. Később majd felhívom Kellanékat, hogy mit akartak - döntöttem el, majd lementem reggelizni, ami inkább beillett ebédnek.
A többiek igencsak korán kelhettek, mert Lizzyék már eltűntek itthonról, anya és apa pedig vásárolni mentek, legalábbis a cetli alapján, amit hagytak.
Épp a kávémat iszogattam, mikor Nick lépett a konyhába, nyomában Kristennel.
- Szia, tesó - köszönt nekem.
- Szia - köszöntünk egymásnak Kristennel.
Ők is leültek reggelizni, ami elég csendben telt, majd Nick felment felöltözni, hogy hazavihesse Kristent.
Ahogy eltűnt az emeleten, Kristen hátat fordított nekem, hogy elpakoljon. Nem bírtam magammal és mögé lépve a karomba zártam. Ismét éreztem megremegni az érintésemtől, és hatalmas boldogsággal töltött el, hogy ezt váltom ki belőle.
- Ne, megláthat! - próbált szabadulni az ölelésemből, de nem engedtem és magam felé fordítottam.
- Nem fog. Csak ezt akartam - mondtam, és meg sem várva válaszát csaptam le ajkaira.
Bármennyire is nagy volt az esélye, hogy lebukunk, örömmel vettem tudomásul, hogy ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza a csókom, mint eddig mindig. Sajnos nem élvezhettük sokáig a tiltott pillanatokat, ugyanis Nick olyan hangosan jött lefelé a lépcsőn, hogy volt időnk szétrebbenni.
- Mehetünk, kicsim? - fordult felé Nick.
- Persze, csak hozom a cuccaimat - válaszolta Nicknek, majd pillanatok alatt mellette termett a táskájával, egy sziával köszönt el tőlem, és elmentek.
Tudtam, hogy egyrészről hatalmas szemétség, amit művelek, de másfelől pedig képtelen voltam egyetlen percet is megbánni, amit Kristennel tölthettem és tölthetek.
Mivel csak én voltam itthon, nyugodtan lezuhanyoztam és felöltöztem, majd kicsit később hívtam Kellant.
- Én vagyok haver, kerestél - szóltam bele, alighogy Kellan felvette.
- Csá, haver! Igen anyukáddal tudtunk dumálni. Igazság szerint arra gondoltunk a srácokkal, hogy szilveszterkor átugranánk hozzád, és bulizhatnánk együtt.
- Csak azért átrepülnétek a fél világot? És kikkel jönnél? - érdeklődtem.
- Persze, egy jó kis bulit akarunk, és ha te nem tudsz jönni, mi megyünk hozzád. Én, Nikki, Ashley és Jackson mennénk. Na, mit szólsz?
- Ez király ötlet! Még tőled is…
- De vicces ma valaki! Csak nem szedtél össze egy csajt odahaza? - kérdezte Kellan, és szinte magam előtt láttam azt a kaján vigyort a képén.
- Majd beszélünk, ha itt vagytok - válaszoltam neki.
- Áhá, szóval tényleg nő van a dologban. Alig várom, hogy mesélj, tesó - mondta.
- Oké, és mikor jöttök? - kérdeztem.
- Már ledumáltunk mindent a srácokkal, csak veled akartam beszélni, szóval szilveszter előtt egy nappal és utána belevetjük magunkat a buliba.
- Oké. Beszélünk még, hogy mikor értek pontosan ide, és kimegyek elétek.
- Az klassz lesz, haver. Akkor majd dumálunk. És légy rossz! - köszönt el, majd leraktuk.
Ő már csak Kellan. De nagyon jó ötletnek tartottam a közös bulit, így a családomnak és Nickéknek is bemutathatom a srácokat. Amíg ezen agyaltam, megint megcsörrent a telefonom, csak most Tom hívott.
- Na, hogy állsz vele? - kérdezte rögtön persze Kristenre célzott.
- Hááát…
- Ne már, nem bírtál magaddal?
Nem volt más választásom, röviden felvázoltam neki, mi a helyzet. Persze ő is próbált eltántorítani a terveimtől, de mivel a barátom volt, biztosított róla, hogy mellettem van, és ha kell, segít, amiért hálás voltam neki.
Nem sokkal később anyuék is hazaértek, és Nick is, aki már ment is tovább, hogy az estét és az éjszakát a haverjainál töltse, aminek még sosem örültem ennyire. Így Kristennek lesz egy szabad estéje - ujjongtam magamban.
Már majdnem esteledett, mikor Lizzyék hazajöttek a vásárlásból - legnagyobb örömömre Kristennel együtt. Ő is nálunk vacsorázott, majd beállított Tom, hogy nincs-e kedvünk lemenni a klubba.
Vic és Lizzy benne voltak. Azt hittem, Kristen nem akar majd jönni, de ő is beleegyezett. A csajok felmentek átöltözni, majd csatlakoztak hozzánk, és sétálva indultunk a klubba, mivel nem volt messze.
Lizzy és Vic mentek elől, Tom utánuk, Kristen és én pedig hátul.
Nem akartam kockáztatni, hogy meglássanak, így hatalmas erőfeszítésembe telt, hogy ne csókoljam meg. A hidegnek hála beértem annyival, hogy belém karolt és hozzám bújt. Ahogy megéreztem csodás illatát, szinte megrészegített a közelsége.
A klubban helyet foglaltunk egy sarki boxban, majd Tommal elmentünk egy kis alkoholért.
- Látom, nem nagyon bírsz magaddal - mondta Tom, míg az italokra vártunk.
- Jól látod. Ha a közelemben van, képtelen vagyok türtőztetni magam.
- Legalább Lizzyék előtt próbáld meg.
- Majd igyekszem - feleltem, és visszamentünk a lányokhoz.
Egész kellemesen telt az este, leszámítva azt, hogy egyfolytában arról próbáltam lebeszélni magam, hogy ne itt mindenki előtt vessem rá magam Kristenre.
A lányok is jól érezték magukat, iszogattunk, beszélgettünk. Lizzy és Vic még táncpartnert is találtak, sőt a végén már Tom sem volt egyedül.
- Ha nem baj, én inkább mennék - szólalt meg egyszer csak Kristen.
- Persze, hazakísérlek.
- Rendben - mondta.
Elköszöntünk a többiektől, szóltunk nekik, hogy hazakísérem Kristent, majd a klubból kiérve, amint egy sötétebb helyre értünk, megállítottam őt, a karjaimba zártam és megcsókoltam.
Karjait a nyakam körén fonta, míg én a derekánál fogva húztam, ha lehet, még közelebb magamhoz, míg ajkaink teljes szinkronban mozogtak.
- Jobb, ha megyünk - szólalt meg, miután nagy nehezen elszakadtunk egymástól.
Remélve, hogy nem futunk össze senkivel, ismét szorosan összebújva indultunk el hozzá.
Ismerős helyzetben találtunk magunkat.
Összebújva sétálunk, hogy hazakísérjem. Az otthonukhoz érve láttuk, hogy – a múltkori esethez hasonlóan – most is sötétség borítja a házat. Kristen kinyitotta az ajtót és felém fordult. Tudtam, hogy ma Nick a haverjaival lesz, és ha minden igaz, már nem fogja keresni őt, így ez az este csak a miénk lehetne.
Az előző alkalommal én szúrtam el azzal, hogy nemet mondtam neki, de reméltem, hogy most jóvá tudom tenni.
- Bemehetek? - kérdeztem.
- Ma egyedül leszek itthon - felelte és felém nyúlt. Én egy percet sem habozva fogtam meg a kezét és együtt léptünk be a házba.
Ekkor fogtam csak fel igazán, hogy ma nem lesznek itthon a szülei, és kettesben leszünk. Tudtam, hogy kellene, de most semmi más nem számított, csak az előttünk álló éjszakára bírtam gondolni.
Komikat, és szavazzatok :)
A fejliről pedig annyit, hogy ismét pusszancs Szilnek a javításért, remélem tetszeni fog. Köszi a komikat az előzőhöz, ide is várok minnél többet :).
UI: Sokan sajnáljátok szegény Nicket, hogy mi lesz vele, higyjétek el vele is minden oké lesz, na de mindent a maga idejében.
Jó olvasást és tessék szavazni, na és komizni! :)
8. fejezet
/Kristen/
- Rob, kicsim, ébren vagy még? - hallottuk meg Claire hangját a folyosóról.
Azonnal szétrebbentünk és riadtan néztünk az ajtó felé.
- Igen, anya, mi az?
- Bemehetek egy percre? - kérdezte Claire.
Reméltem, hogy Robnak eszében sincs beengedni őt. Mivel nem sok hely volt a szobában, ahova elbújhattam volna, az egyik szekrény mellé húzódtam. Ha Claire tényleg bejön, talán van esélyem, hogy nem vesz észre.
- Mondd, anya! - nyitotta ki neki az ajtót Rob, de csak annyira, hogy lássa Claire-t, és hála Istennek ő sem tolongott, hogy beljebb jöhessen. - Nem aludtál már? - kérdezte Rob az édesanyjától.
- Nem, apád még filmet nézett.
- És miért kerestél?
- Csak elfelejtettem szólni, hogy míg nem voltál itthon, Nikki és Kellan kerestek, hogy ha tudod, hívd fel őket.
- Köszi, anya, holnap rájuk csörgök.
- Rendben! Jó éjt, kicsim!
- Neked is, anya! - köszönt el Rob és becsukta az ajtót.
Kiléptem a szekrény mellől és az ajtóhoz mentem.
- Ne menj el! - lépett mellém Rob.
- Nem is szabadna itt lennem, az előbb is majdnem lebuktunk. Jobb, ha abbahagyjuk ezt - válaszoltam neki.
- Kérlek, aludj ma velem!
- Megőrültél? Arra nem gondolsz, hogy a testvéred a másik szobában van?
- Ne aggódj, Nick már alszik, és gondolom te is tudod, hogy ha egyszer elalszik, reggelig nem ébred fel - mondta Rob.
- Akkor sem lehet. És nem akarok még jobban belebonyolódni ebbe - mondtam, miközben ismét közelebb lépett hozzám.
- Kérlek, ha nem is egész éjjel, csak egy kicsit? - kérte ismét, de ekkor már a karjaiban voltam.
Akárhányszor a karjaiban tartott és a szemébe néztem, képtelen voltam nemet mondani neki, bármilyen őrültséget kérhetett volna tőlem. És az imént történtek után rájöttem, hogy amíg a közelemben van, sosem leszek képes teljesen távol maradni tőle, hiába van nekem Nick.
- Bezártad az ajtót? - kérdeztem tőle, mire tudta, hogy ismét engedek a csábításnak és az lesz, amit ő akar. A hátam mögé nyúlt és elfordította a kulcsot.
- Csak aludni, és nem sokáig! Vissza kell mennem Nickhez, mielőtt észreveszi, hogy nem aludtam vele - figyelmeztettem, de amióta beleegyeztem, levakarhatatlan volt a mosoly az arcáról.
- Rendben, nekem már az is elég, ha csak a közelemben tudhatlak - felelte.
- Azt hiszem, legalább a pizsamám fel kell vennem - néztem végig magamon.
Kizártam az ajtót, semmi perc alatt a fürdőben voltam, lezuhanyoztam, és felöltözve indultam vissza Rob szobájába.
El sem hiszem, hogy ezt teszem! - döbbentem le magamon. Hiába a Nickkel töltött idő, ha Rob a közelemben van, semmi sem érdekel. Lassan már meg sem lepődöm a tetteimen. Teljesen elvette az eszem…
Mielőtt visszamentem volna hozzá, halkan, nehogy felébresszem, belestem Nickhez, aki már mélyen aludt, majd Rob szobája felé indultam.
Amikor beléptem, egy szál alsónadrágban állt az ágya mellett. De máris előttem termett és a karjaiba vont, én pedig szinte már lelkiismeret-furdalás nélkül simultam az ölelésébe. Szavak helyett a csókjaink beszéltek. Egy gyengéd, de annál érzelmesebb csókot kaptam tőle, majd elengedett és az ágy felé vette az irányt.
Istenem, most készülök - ha nem is szó szerint - ágyba bújni a vőlegényem testvérével - döbbentem le azon, amit tenni készülök. De bármennyire nem tartottam helyesnek, hogy ezt tesszük, ha Robbal voltam, a józan gondolkodásomnak befellegzett. Ehhez elég volt csak rám mosolyognia és én elvesztem. Ezt ő is jól tudta – és ki is használta.
Lefeküdt az ágyra és hívogatón tárta ki felém a karjait. Nem kellett könyörögnie, befeküdtem mellé. Szorosan magához ölelt. Oldalra fordultam, ő követte a mozdulatom és hátulról ölelt izmos testéhez. Valahányszor - így most is - mikor megérintett, szinte remegtem a karjaiban.
Hihetetlen érzés volt szorosan hozzábújni, érezni a teste melegét. Nem túlzok, ha azt mondom, bármilyen régóta is vagyok együtt Nickkel, ilyen érzéseket sosem váltott ki belőlem.
Kissé ugyan féltem, hogy mi lesz, ha lebukunk, a félelem helyét mégis inkább a boldogság vette át, mert vele lehettem.
Ennek ellenére volt benne egy kis rettegés amiatt, amit Rob jelent nekem. Tudtam, mit érzek, ha vele vagyok, és bármennyire is jó volt, mégis megrémített. Azt is tudtam, hogy részemről ez több mint puszta vonzódás, vágy, amit érzek iránta. Arra még csak gondolni sem akartam - vagy csak nem merem bevallani magamnak -, hogy esetleg beleszerettem?
Az képtelenség lenne. Egyrészt mert éppen csak hogy megismertem, a legfőbb ok pedig Nick. Na és persze az is, hogy hiába van most velem, ha közben Ninával van együtt. De azt, hogy mi is van köztük pontosan, tulajdonképpen csak ő tudta, és nem is akartam megkérdezni tőle.
Reméltem, hogy ez a részéről és részemről is csak egy kis fellángolás, ami idővel és kellő távolsággal elmúlik, de minden percben egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és bármennyire is jó érzés volt vele és mellette lenni, mégis tudtam, hogy jobb lenne megtartani a három lépés távolságot. Hisz ő hamarosan úgyis visszamegy Los Angelesbe, és folytatja az ottani életét. Én pedig maradok itt Nickkel, és minden, ami most történik, a feledésbe merül.
Nem tudtam, egyáltalán el akarom-e ezt felejteni? Vagy legyen úgy, ahogy Rob mondta, és amíg itthon van, engedjem a közelbe, ha viszont elmegy, felejtsük el az egészet? De vajon ha most engedek neki, képes leszek elfelejteni? Vagy annyira belebonyolódunk, hogy képes lennék elhagyni miatta Nicket? Persze ha ő is ugyanúgy érezne, ahogy én…
Annyi kérdés és gondolat kavargott a fejemben. Hiába is döntenék úgy, hogy ez után az éjszaka után nem engedem közel magamhoz, az eddigiek alapján tudtam - legalábbis úgy hittem -, hogy képtelen lennék távol maradni tőle. De valahányszor vele vagyok, mindig ott lebeg a fejünk felett, hogy bármikor lebukhatunk - gyötrődtem.
Mit tegyek? - kérdeztem magamtól, mikor hirtelen töprengésemből Rob ajkai hoztak vissza a valóságba, melyek a nyakamat hintették be éppen édes csókjaival.
Felé fordítottam a fejem és a szájára tapasztottam az ajkaimat. Egyre hevesebben ostromoltuk egymást, mikor kissé eltoltam magamtól, ugyanis jobbnak láttam, ha nem megyünk túl messzire. Talán megbánthattam ezzel, mert levette rólam a kezeit, a hátára feküdt és a plafont kezdte bámulni.
- Ne haragudj, de képtelen vagyok uralkodni magamon, ha mellettem vagy - szólalt meg mire felé fordultam.
- Mi lesz ennek a vége? - kérdeztem tőle.
- Nem tudom. Csak azt, hogy teljesen megőrjítesz, majd megöl a féltékenység, ha Nickkel látlak, és minden percben arra vágyom, hogy a karjaimban tarthassalak, és megcsókolhassalak - vallotta be nekem.
Erre hirtelen nem tudtam mit mondani. Tudtam, hogy én is hasonlóképp érzék iránta, bármennyire nem helyes, és engem is megesz a fene, ha Ninával látom, de egyelőre nem voltam képes ezt bevallani neki.
- Igaz, hamarosan elmegyek, és nem tudom, utána mi lesz velünk. Valószínű, hogy minden olyan lesz, mint mielőtt megismerkedtünk, de addig, amíg itthon vagyok, ki akarok használni minden percet, amit veled tölthetek. Persze csak ha te is akarod. Azt is tudom és megértem, hogy nem fogod felrúgni a kapcsolatod Nickkel, ezért csak annyit kérek, hogy amikor lehet, hadd legyek veled.
- Nickkel kapcsolatban igazad van. És bármennyire is rosszul érzem magam amiatt, hogy ezt tesszük vele, azt is tudom, hogy amíg itt vagy, nem leszek képes távol maradni tőled - vallottam be neki én is.
A vallomásomat igennek vette előbbi kérésére. Közelebb bújtam hozzá, és egy újabb édes csókot loptam tőle. A mellkasára vont és szorosan összeölelkezve, egymás karjaiban nyomott el minket az álom.
Nem tudtam, mennyi volt az idő, amikor felriadtam, de Rob még édesen aludt mellettem. Az órára nézve megállapíthattam, hogy már hajnalodik, így jobbnak láttam, ha visszamegyek Nickhez.
Óvatosan kibújtam Rob mellől, hogy ne ébresszem fel, és az ajtó felé indultam. Nem lehettem elég halk, ugyanis épphogy kinyitottam az ajtót, meghallottam a hangját.
- Csak így itt akarsz hagyni? - nézett rám még álmosan, de a már jól ismert ellenállhatatlan mosollyal az arcán.
Visszaléptem hozzá és megcsókoltam. Egy kisebb csókot tervezetem adni neki, de amint megéreztem, hogy nyelve óvatos bebocsátást kér a számba, képtelen voltam nem megadni neki. Nyelveink érzéki táncot jártak, miközben Rob megfogta a derekam, és magára rántott.
Valahányszor őt csókoltam, az idő mintha megállt volna körülöttünk, csak azt számított, hogy a karjaiban vagyok.
- Most már megyek – mondtam, miután nagy nehezen elszakadtam ajkaitól, és lemásztam róla.
Szavak helyett csak mélyen egymás szemébe néztünk, majd kiléptem az ajtón, és reménykedtem benne, hogy nem botlok senkibe.
Sikeresen bejutottam Nickhez, aki még mindig aludt. Pont háttal nekem, így befeküdtem mellé. Bíztam benne, hogy egyszer sem ébredt fel, és nem tűnt fel neki, hogy nem aludtam itt.
Lehajtottam a fejem a párnára, de képtelen voltam visszaaludni. Mennyivel jobb volt az Ő karjaiban elaludni - gondoltam magamban.
Egyrészt utáltam magam, amiért hazudunk Nicknek, hisz tudtam, hogy ő soha nem tenné ezt velem, ugyanis szeret. De másfelől pedig, ha Robbal voltam, semmi sem számított, csak a vele töltött percek. Amik egyszer - nem is olyan sokára - véget érnek. Vajon képes leszek elfelejteni őt, és ismét úgy szeretni Nicket, mint régen? - kérdeztem magamtól.
Ezekre a kérdésekre magam sem tudtam a választ, de úgy voltam vele, hogy az idő és a sors eldönti. Ezekkel a gondolatokkal sikerült újra elszenderednem.
/Robert/
Reggel - ami tulajdonképpen már délben volt - legnagyobb sajnálatomra egyedül ébredtem. Némi bűntudattal fűszerezve. Ez főleg a testvérem miatt volt. Ő sosem tenne ilyet velem, én mégis valamiféle kapcsolatba bonyolódtam a menyasszonyával. Hogy mi fog kisülni ebből az egészből, fogalmam sincs, de hiába tiltott a dolog, ki akarom élvezni minden percét, amit vele tölthetek, még mielőtt újra el kell mennem.
Hogy utána mi lesz, nem tudom. Újra dolgozok, visszatérek az ottani életembe, ő pedig itt marad, és valószínűleg idővel hozzámegy a testvéremhez. Ennek még a gondolata is hatalmas fájdalmat okozott. Egyenlőre viszont csak arra akartam gondolni, ami idehaza vár rám - hogy mi lesz, ha elmegyek, azon most inkább nem tanakodtam.
Kimásztam az ágyból és felöltöztem. Később majd felhívom Kellanékat, hogy mit akartak - döntöttem el, majd lementem reggelizni, ami inkább beillett ebédnek.
A többiek igencsak korán kelhettek, mert Lizzyék már eltűntek itthonról, anya és apa pedig vásárolni mentek, legalábbis a cetli alapján, amit hagytak.
Épp a kávémat iszogattam, mikor Nick lépett a konyhába, nyomában Kristennel.
- Szia, tesó - köszönt nekem.
- Szia - köszöntünk egymásnak Kristennel.
Ők is leültek reggelizni, ami elég csendben telt, majd Nick felment felöltözni, hogy hazavihesse Kristent.
Ahogy eltűnt az emeleten, Kristen hátat fordított nekem, hogy elpakoljon. Nem bírtam magammal és mögé lépve a karomba zártam. Ismét éreztem megremegni az érintésemtől, és hatalmas boldogsággal töltött el, hogy ezt váltom ki belőle.
- Ne, megláthat! - próbált szabadulni az ölelésemből, de nem engedtem és magam felé fordítottam.
- Nem fog. Csak ezt akartam - mondtam, és meg sem várva válaszát csaptam le ajkaira.
Bármennyire is nagy volt az esélye, hogy lebukunk, örömmel vettem tudomásul, hogy ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza a csókom, mint eddig mindig. Sajnos nem élvezhettük sokáig a tiltott pillanatokat, ugyanis Nick olyan hangosan jött lefelé a lépcsőn, hogy volt időnk szétrebbenni.
- Mehetünk, kicsim? - fordult felé Nick.
- Persze, csak hozom a cuccaimat - válaszolta Nicknek, majd pillanatok alatt mellette termett a táskájával, egy sziával köszönt el tőlem, és elmentek.
Tudtam, hogy egyrészről hatalmas szemétség, amit művelek, de másfelől pedig képtelen voltam egyetlen percet is megbánni, amit Kristennel tölthettem és tölthetek.
Mivel csak én voltam itthon, nyugodtan lezuhanyoztam és felöltöztem, majd kicsit később hívtam Kellant.
- Én vagyok haver, kerestél - szóltam bele, alighogy Kellan felvette.
- Csá, haver! Igen anyukáddal tudtunk dumálni. Igazság szerint arra gondoltunk a srácokkal, hogy szilveszterkor átugranánk hozzád, és bulizhatnánk együtt.
- Csak azért átrepülnétek a fél világot? És kikkel jönnél? - érdeklődtem.
- Persze, egy jó kis bulit akarunk, és ha te nem tudsz jönni, mi megyünk hozzád. Én, Nikki, Ashley és Jackson mennénk. Na, mit szólsz?
- Ez király ötlet! Még tőled is…
- De vicces ma valaki! Csak nem szedtél össze egy csajt odahaza? - kérdezte Kellan, és szinte magam előtt láttam azt a kaján vigyort a képén.
- Majd beszélünk, ha itt vagytok - válaszoltam neki.
- Áhá, szóval tényleg nő van a dologban. Alig várom, hogy mesélj, tesó - mondta.
- Oké, és mikor jöttök? - kérdeztem.
- Már ledumáltunk mindent a srácokkal, csak veled akartam beszélni, szóval szilveszter előtt egy nappal és utána belevetjük magunkat a buliba.
- Oké. Beszélünk még, hogy mikor értek pontosan ide, és kimegyek elétek.
- Az klassz lesz, haver. Akkor majd dumálunk. És légy rossz! - köszönt el, majd leraktuk.
Ő már csak Kellan. De nagyon jó ötletnek tartottam a közös bulit, így a családomnak és Nickéknek is bemutathatom a srácokat. Amíg ezen agyaltam, megint megcsörrent a telefonom, csak most Tom hívott.
- Na, hogy állsz vele? - kérdezte rögtön persze Kristenre célzott.
- Hááát…
- Ne már, nem bírtál magaddal?
Nem volt más választásom, röviden felvázoltam neki, mi a helyzet. Persze ő is próbált eltántorítani a terveimtől, de mivel a barátom volt, biztosított róla, hogy mellettem van, és ha kell, segít, amiért hálás voltam neki.
Nem sokkal később anyuék is hazaértek, és Nick is, aki már ment is tovább, hogy az estét és az éjszakát a haverjainál töltse, aminek még sosem örültem ennyire. Így Kristennek lesz egy szabad estéje - ujjongtam magamban.
Már majdnem esteledett, mikor Lizzyék hazajöttek a vásárlásból - legnagyobb örömömre Kristennel együtt. Ő is nálunk vacsorázott, majd beállított Tom, hogy nincs-e kedvünk lemenni a klubba.
Vic és Lizzy benne voltak. Azt hittem, Kristen nem akar majd jönni, de ő is beleegyezett. A csajok felmentek átöltözni, majd csatlakoztak hozzánk, és sétálva indultunk a klubba, mivel nem volt messze.
Lizzy és Vic mentek elől, Tom utánuk, Kristen és én pedig hátul.
Nem akartam kockáztatni, hogy meglássanak, így hatalmas erőfeszítésembe telt, hogy ne csókoljam meg. A hidegnek hála beértem annyival, hogy belém karolt és hozzám bújt. Ahogy megéreztem csodás illatát, szinte megrészegített a közelsége.
A klubban helyet foglaltunk egy sarki boxban, majd Tommal elmentünk egy kis alkoholért.
- Látom, nem nagyon bírsz magaddal - mondta Tom, míg az italokra vártunk.
- Jól látod. Ha a közelemben van, képtelen vagyok türtőztetni magam.
- Legalább Lizzyék előtt próbáld meg.
- Majd igyekszem - feleltem, és visszamentünk a lányokhoz.
Egész kellemesen telt az este, leszámítva azt, hogy egyfolytában arról próbáltam lebeszélni magam, hogy ne itt mindenki előtt vessem rá magam Kristenre.
A lányok is jól érezték magukat, iszogattunk, beszélgettünk. Lizzy és Vic még táncpartnert is találtak, sőt a végén már Tom sem volt egyedül.
- Ha nem baj, én inkább mennék - szólalt meg egyszer csak Kristen.
- Persze, hazakísérlek.
- Rendben - mondta.
Elköszöntünk a többiektől, szóltunk nekik, hogy hazakísérem Kristent, majd a klubból kiérve, amint egy sötétebb helyre értünk, megállítottam őt, a karjaimba zártam és megcsókoltam.
Karjait a nyakam körén fonta, míg én a derekánál fogva húztam, ha lehet, még közelebb magamhoz, míg ajkaink teljes szinkronban mozogtak.
- Jobb, ha megyünk - szólalt meg, miután nagy nehezen elszakadtunk egymástól.
Remélve, hogy nem futunk össze senkivel, ismét szorosan összebújva indultunk el hozzá.
Ismerős helyzetben találtunk magunkat.
Összebújva sétálunk, hogy hazakísérjem. Az otthonukhoz érve láttuk, hogy – a múltkori esethez hasonlóan – most is sötétség borítja a házat. Kristen kinyitotta az ajtót és felém fordult. Tudtam, hogy ma Nick a haverjaival lesz, és ha minden igaz, már nem fogja keresni őt, így ez az este csak a miénk lehetne.
Az előző alkalommal én szúrtam el azzal, hogy nemet mondtam neki, de reméltem, hogy most jóvá tudom tenni.
- Bemehetek? - kérdeztem.
- Ma egyedül leszek itthon - felelte és felém nyúlt. Én egy percet sem habozva fogtam meg a kezét és együtt léptünk be a házba.
Ekkor fogtam csak fel igazán, hogy ma nem lesznek itthon a szülei, és kettesben leszünk. Tudtam, hogy kellene, de most semmi más nem számított, csak az előttünk álló éjszakára bírtam gondolni.
Komikat, és szavazzatok :)
2010. szeptember 5., vasárnap
7.fejezet
Sziasztok! Csak ideértem, bealudtam egy kicsit, de hozom is az új fejlit, amit már Szil bétázott. Hatalmas cuppanós neked, mint mindig fantasztikus munkát végeztél, és köszönöm. Ti pedig olvassatok és tessék komizni. Pussz
7. fejezet
/Kristen/
Magam sem tudtam, mit ütött belém, hisz eddig én voltam az, aki távolságot akartam tartani kettőnk között, most pedig én hívtam be magamhoz. De ebben a pillanatban - minden ésszerű gondolatom ellenére - mégis arra vágytam, hogy vele lehessek. Rajta viszont láttam, hogy tétovázik. Csak az okát nem értettem. Hisz eddig ő akart minden áron a közelemben lenni. Azt hittem, rögtön belemegy, de a válasza felettébb meglepett és megdöbbentett.
- Azt hiszem, jobb, ha én megyek. Nina már vár, elég régen eljöttem otthonról - felelte nyugalommal az arcán.
Annyira megleptek a szavai, hogy hirtelen nem tudtam mit mondani. De talán jobb is, hogy így döntött, mert legalább nem teszünk olyat, amit másnap megbánnánk - gondoltam.
- Persze, menj! Jó éjt! - köszöntem el tőle, és becsaptam előtte az ajtót.
Felvágtattam a szobámba, és vettem egy forró fürdőt. Közben pedig az elmúlt perceken gondolkodtam. Eleinte mérges, dühös voltam rá, amiért lerázott, de jobban átgondolva rájöttem, hogy ez volt a helyes. Tudtam, hiszen éreztem rajta is - akárhányszor a közelemben volt és megcsókolt -, hogy ugyanannyira akar engem, mint én őt, de most mégis képes volt nemet mondani. Ebből gondoltam, hogy neki sem lehetett könnyű, de szerintem tudhatta, hogy ha Ninát hozza fel, azzal magát és engem is észhez térít.
Én sem értettem magam, mi ütött belém, de ha nem ellenkezik, én biztos vagyok benne, hogy képes lettem volna megcsalni vele Nicket. Ennek még a gondolata is rosszul esett. Bármennyire is vonzódok Robhoz, soha többé nem tudnék Nick szemébe nézni, ha ezt most megtettem volna. Jobban belegondolva, bármennyire is rosszul esett, hálás lehetek Robnak, amiért volt benne annyi józanság, hogy nemet mondjon.
Mivel a mai este csak az enyém volt, készítettem valami vacsorát, és a szobámban fogyasztottam el egy film nézése közben. Elalvás előtt Nick hívott, hogy jó éjszakát kívánjon, majd nagy nehezen elaludtam.
A következő néhány nap hihetetlen gyorsasággal telt el, és egyre közeledett a hétvége. Robbal azóta az este óta nem találkoztam, és jobb volt ez így. Bár ennek az is lehetett az oka, hogy amennyire csak tudtam, kerültem őt, és nem is voltam azóta náluk. Általában Nick jött hozzám, és aludt is itt nálam. Ma pedig már túl voltam a csomagoláson a lányok segítségével, és éppen úton vagyunk hozzájuk, hogy Nickkel elinduljunk a hétvégénkre.
Nem tudtam, mi sül majd ki ebből, csak reméltem, hogy a kettesben töltött napoknak köszönhetően talán ismét helyre jövök én is - legalábbis az érzéseim -, és elfelejtek mindent, ami valaha is történt köztem és a testvére között. Minden erőmmel azon leszek, hogy így legyen.
Mire megérkeztünk Nickékhez, addigra ő is összecsomagolt, és a nappaliban várt ránk.
- Szia, édes! - köszöntött egy csókkal egybekötve.
- Szia, kicsim! Indulhatunk? - kérdeztem egy hihetetlen, de őszinte mosollyal.
- Persze, mehetünk, csak én még mindig nem tudom hová is?
- Ne légy kíváncsi, hamarosan megtudod.
- Oké - felelte lemondóan, miután rájött, hogy úgysem szedi ki belőlem.
- Máris mentek? - kérdezte Claire.
- Igen.
- Hát, szép hétvégét nektek - szólalt meg Richard.
- Köszi. Biztos csodás lesz, igaz édes? - ölelt meg Nick.
- Persze!
Alighogy ezt kimondtam, Rob jött le a lépcsőn, kézen fogva Ninával. Elköszöntünk mindenkitől, szép hétvégét kívántak nekünk, és mi is kézen fogva indultunk a kocsihoz. Egy utolsó pillantást vetettem Robra, mielőtt elindultunk. A szemében bánatot, és talán szomorúságot láttam megcsillanni.
Ne foglalkozz vele! - intettem le magam. Ezt követően csak az előttünk álló napokra gondoltam, és így indultunk el.
Körülbelül egy óra autózás után érkeztünk meg egy kis faluba, nem messze Londontól. A neve Surrey. Itt béreltem ki egy aranyos kis házikót magunknak. Ez volt mondhatni az én ajándékom Nicknek. Azzal a különbséggel, hogy mikor elterveztem, hogy ide jövünk, akkor még minden rendben volt. Ekkor jutottak eszembe az otthoni gondolataim, miszerint elfelejtem Őt. Ezzel az elhatározásommal szálltam ki a kocsiból, amint megérkeztünk.
- Itt töltjük a hétvégét? - kérdezte Nick, ahogy meglátta a kis házikót.
- Igen. Remélem, tetszik.
- Persze, hogy tetszik. Főleg mert csak kettesben leszünk - felelte mosolyogva és mellém érve a karjaiba zárt.
Egy csodás kis ház volt, egy rét közepén, aminek a szomszédságában egyetlen egy ház sem volt. A lányok és én már belülről is láttuk, ahol ugyanolyan szép volt, mint kívülről.
Nick bevitte a csomagokat, míg én - hogy kissé melegebb legyen - begyújtottam a nappaliban található kandallóba.
- Van nem messze a faluban egy kis bolt, el kellene menni valami ennivalóért - fordultam Nick felé.
- Persze. Gyalog messze lenne? Csak mert sétálhatnánk.
- Nincs messze, és még olyan hideg sincs. Tőlem sétálhatunk is, csak átöltözök - mutattam végig magamon, mivel - hála a lányoknak - nem épp hóban-sétáláshoz öltöztem.
- Menj csak, megvárlak - mondta Nick. Felvittem a csomagom az emeleti szobába, és átöltöztem. Amint kész lettem, csatlakoztam Nickhez, és kézen fogva sétáltunk el a faluba. Sikerült bevásárolni, de amint hazaértünk, Nick felküldött lezuhanyozni és átöltözni, mondván: addig ő készít vacsorát.
Tudtam, ha ő készít vacsorát - mert lepett már meg így -, akkor csak egyfajta vége lehet az éjszakának, amitől kissé tartottam. Egész vacsora alatt emiatt remegett a gyomrom. Teljesen olyan érzésem volt, mint egy tinilánynak, aki most készül először szeretkezni a barátjával.
De te nem először teszed - emlékeztettem magam.
A Robbal történtek után féltem ettől a pillanattól, de mint később, vacsora után kiderült, a félelmem alaptalannak bizonyult, és bármennyire nem gondoltam volna, sikerült minden képtelenséget kiűzni a fejemből, és csodálatos éjszakát töltöttünk együtt Nickkel. Tudtam, hogy erre van szükségem, egy kis időre csak vele, hogy rájöjjek, ő az, aki hozzám való és fontos nekem.
A másnapot is többnyire a ház meleg falai között töltöttünk, kivéve a délutánt, amikor ismét sétáltunk egy kicsit a közeli erdőben. Az este és az éjszaka pedig az előzőhöz hasonlóan telt. A végéhez közeledett a hétvége, amely minden várakozásomat felülmúlta, és ugyanolyan csodás volt, mint amilyeneket régen töltöttünk együtt.
De sajnos egyszer mindennek vége szakad. Így volt ez most is, és ideje volt visszatérni a valóságba. Nick és én összecsomagoltunk, majd hazaindultunk, magunk mögött hagyva ezt a fantasztikus helyet.
- Köszönöm, szerelmem, ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka - fordult felém a kocsiban Nick. Erre válaszképpen egy csókot kapott tőlem.
Mikor már majdnem otthon voltunk, megkértem Nicket, ha lehet, otthon tegyen ki, és majd később mennék át hozzájuk. Így is tett, majd egy hosszas búcsúcsók után hazament. Engem pedig anya támadott le rögtön. Tőle nem is vártam mást, így nem úsztam meg, és mindent el kellett mesélnem neki.
Nem tudtam miért, hiszen nem nagyon csináltunk semmit a hétvégén, mégis fáradtnak éreztem magam. Lezuhanyoztam, és egy kicsit lefeküdtem. Aludni viszont nem bírtam. Az elmúlt, Nickkel töltött két nap jutott eszembe. És az, hogy mennyire jól éreztem magam, és csak reménykedtem benne, hogy ez továbbra is így marad, minden olyan lesz, mint régen.
/Robert/
Kissé talán megbántam, hogy akkor nemet mondtam Kristennek. Bármennyire is nehezemre esett - mert egyáltalán nem volt könnyű csak úgy otthagyni őt, és főleg nem volt szép, hogy Ninát hoztam fel erre mentségnek -, de akkor így láttam jónak. Akármennyire is szerettem volna akkor ottmaradni vele, a józan eszem győzött, és az, hogy nem tehetem ezt meg a testvéremmel.
Aznap este és az éjszakát is Ninával töltöttem. Tudtam, az sem helyes, ha őt használom fel, hogy elfelejtsem Kristent, de Nina sem nagyon ellenkezett. És ahogy Kristen is mondta, hamarosan úgyis visszamegyek Los Angelesbe. Napokkal később, mikor Kristen Nickért jött, hogy elmenjenek arra meglepetés-hétvégére, rájöttem, még soha nem éreztem, hogy ennyire féltékeny lennék. Bármit megadtam volna, ha Nick helyében lehetek.
Ezt volt életem leghosszabb két napja. Minden pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy éppen Nickkel van együtt. Hiába volt mellettem Nina, képtelen voltam kiverni őket a fejemből. Egyik este irdatlanul sikerült berúgnunk Tommal, így legalább az idő alatt nem gondoltam rá. Ezzel sajnos az volt a baj, hogy nem lehettem állandóan részeg. De nagy nehezen csak eltelt ez a két nap is, és Nickék ma jönnek haza.
Délután Tom jött el értem, hogy elvigyen a kedvenc kocsmánkba. Ma nem akartam leinni magam, de elmentem vele.
- Szóval, ma jön haza a gerlepár? - kérdezte miközben leültünk egy sarki boxban.
- Ne kezd már te is - kértem.
- Ugyan, felejtsd el, haver.
- De ha egyszer nem megy.
- Pedig utoljára te voltál az, aki visszautasította.
- El sem tudod képzelni, mennyire nehéz volt - feleltem.
- Hát, csak azt tudom javasolni, mint eddig. Nina odáig van érted, használni ki, amíg itthon vagy, aztán úgyis elmész. Vagy keresünk neked itt valaki mást - mondta majd elkezdett körbenézni.
- Én nem te vagyok. Nem akarok más nőt.
- Oké, de őt sem akarhatod - ismertette velem a szomorú tényeket. - És mit fogsz csinálni, ha ma találkoztok? - kérdezte Tom.
- Nem tudom, megpróbálom elkerülni, ami talán életem legnagyobb kihívása lesz.
- Hát, sok sikert hozzá, haver! - biztatott Tom.
Az idő gyorsan elszaladt, már biztos nálunk vannak - gondoltam magamban.
- Én megyek, tesó, átjössz hozzánk? - kérdeztem Tomtól, aki igen csak kacsingatott egy szőke nőre.
- Azt hiszem, maradok még - felelte, de közben mindvégig a nőt bámulta.
- Oké, majd beszélünk - köszöntem el tőle.
- Aztán jól viselkedj! - szólt még utánam.
Hazafelé sétáltam, de elég lassan. Bár legszívesebben rohantam volna, hogy minél előbb láthassam imádatom tárgyát.
/Kristen/
Este Nick értem jött, hogy elvigyen hozzájuk, mondván, mostanság nagyon hanyagoltam a lányokat és Claire-éket is. Így hát nem volt más választásom. Összeszedtem a cuccaimat, és már úton is voltunk a Pattinson-házhoz.
Megérkezvén kissé félve léptem be. Már napok óta nem láttam Őt, és nem is nagyon gondoltam rá. Ezért is féltem idejönni. Féltem, hogy az újabb találkozás tönkreteszi azt, amit hétvége óta ismét érzek, főleg Nickkel kapcsolatban.
- Végre, Kris, alig vártuk, hogy elgyere - ugrott a nyakamba Lizzy, és utána Vic is.
- Gyere, mesélj csak a hétvégéről - kérték a lányok, és a nappaliba mentünk.
- Vacsoráztál már, kicsim? - kérdezte Claire.
- Igen, köszönöm!
- Menjünk fel, és ott mesélsz, jó? - kérték a lányok.
- Hagyjátok, csajok, én is elmeséltem már - próbált hatni rájuk Nick.
- De az nem ugyanaz, te addig menj a szobádba - rázta le őt Lizzy, majd magukkal rángatott az emeletre.
Vesztemre, mielőtt elindultunk volna felfelé a lépcsőn, Rob lépett be az ajtón. Rögtön megtorpantam, alighogy megláttam. A szívem pedig mintha ki akart volna ugrani a helyéről.
- Szia - köszöntünk egymásnak, de most az egyszer hálát adtam a lányoknak, amiért elrángattak onnan.
Ettől féltem, és bekövetkezett. Hiába tűnt úgy, hogy a Nickkel kettesben töltött idő segített elfelejtetni velem a Robbal töltött lopott perceket, tévedtem.
A lányokkal a szobájukba mentünk, ahol részletesen kifaggattak mindenről. Mivel ők voltak a legjobb barátnőim, velük akármit megbeszélhettem. Legalábbis idáig így volt, mert a Robbal történtekről eszemben sem volt beszámolni nekik. Az biztos, hogy abból katasztrófa lett volna, ha megtudják.
Ismét sikeresen el csevegtük az időt, és elég későre járt, mikor elköszöntem Lizzyéktől és Nick szobájába indultam. Azaz indultam volna, ha valaki nem ragad meg a karomnál fogva, és ráncigál be egy másik szobába. Egy olyanba, ahol még nem jártam. Szétnézve jöttem rá, hogy ez csak Rob szobája lehet, és amint feloltotta a villanyt, vele találtam szembe magam.
Fogalmam sem volt róla mit akar, de azt tudtam, hogy minnél hamarabb ki kell jussak innen. Fordultam volna, hogy nyissam az ajtót, de karon ragadott, és magához húzva az ajtónak döntött elzárva előlem a kiutat.
- Rob, mit akarsz? Engedj ki! - kértem most még szépen, remélve, hogy elenged.
De ő egyre csak közeledett felém, kezei a karomról a derekamra csúsztak, és szorosan magához ölelt, miközben én próbáltam nem a szemébe nézni, mert tudtam, hogy annak nem lenne jó vége.
- El sem tudod képzelni, mennyire rossz volt, hogy nem voltál itt, és tudtam, hogy Nickkel vagy - vallotta be, majd kezével felemelte a fejem, így mégis kénytelen voltam a szemeibe nézni, amelyek rögtön megbabonáztak.
Akárhányszor a karjaiban tartott, remegni kezdett a testem, és ez most sem volt másképp. Utáltam is magam érte, mert így mindig nyilvánvalóvá vált előtte, hogy milyen hatással van rám csupán az érintése.
- Ott voltam, ahol lennem kellett, de most egyáltalán nem itt kéne lennem, úgyhogy eressz el - próbáltam szabadulni az öleléséből, de minél inkább akartam, annál szorosabban húzott magához. - Kérlek, Rob engedj el - mondtam szinte már suttogva, mert lassan kezdett felbomlani az ellenállásom.
Ajkai ekkor a nyakamra vándorolva hintették be azt édes csókjaival, mire ismét remegni kezdtem, mint a kocsonya.
- Mondd, hogy el akarsz menni – súgta, miközben tovább csókolta a nyakam, engem az őrületbe kergetve ezzel.
Biztos voltam benne, hogy tudja, ha ezt csinálja velem, bármennyire is akarom, képtelen vagyok nemet mondani neki. És részben igaza volt. Tudtam, hogy akármilyen csodás volt Nickkel, míg Rob itt van, nem leszek képes teljesen kiverni őt a fejemből és a szívemből.
Ajkai már a számat súrolták, és én vadul kaptam utánuk. Olyan szenvedéllyel csókoltuk egymást, hogy azt hittem, menten felgyulladok. Nyelveink vad táncot jártak, miközben Rob kócos, de imádni való hajába túrva húztam még közelebb magamhoz. Kezei a fenekemre vándoroltak, majd lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Egy pillanatra sem eresztettük el egymás ajkait, miközben Rob az ágyig hátrált velem és a végtagjaimat lefejtve magáról ráfektetett.
Fölém kerekedett, nyelvünket ismét forró táncba hívva csókoltuk egymást megint, miközben édes érintéseit a melleimen érezhettem. Pólója alá nyúlva simítottam végig mellkasán, mialatt tovább faltuk egymást.
Egyre jobban belemelegedtünk mikor szerencsénkre - vagy szerencsétlenségünkre - kopogást hallottunk az ajtón...
Na ennyi lett, tessék komizni! :)
7. fejezet
/Kristen/
Magam sem tudtam, mit ütött belém, hisz eddig én voltam az, aki távolságot akartam tartani kettőnk között, most pedig én hívtam be magamhoz. De ebben a pillanatban - minden ésszerű gondolatom ellenére - mégis arra vágytam, hogy vele lehessek. Rajta viszont láttam, hogy tétovázik. Csak az okát nem értettem. Hisz eddig ő akart minden áron a közelemben lenni. Azt hittem, rögtön belemegy, de a válasza felettébb meglepett és megdöbbentett.
- Azt hiszem, jobb, ha én megyek. Nina már vár, elég régen eljöttem otthonról - felelte nyugalommal az arcán.
Annyira megleptek a szavai, hogy hirtelen nem tudtam mit mondani. De talán jobb is, hogy így döntött, mert legalább nem teszünk olyat, amit másnap megbánnánk - gondoltam.
- Persze, menj! Jó éjt! - köszöntem el tőle, és becsaptam előtte az ajtót.
Felvágtattam a szobámba, és vettem egy forró fürdőt. Közben pedig az elmúlt perceken gondolkodtam. Eleinte mérges, dühös voltam rá, amiért lerázott, de jobban átgondolva rájöttem, hogy ez volt a helyes. Tudtam, hiszen éreztem rajta is - akárhányszor a közelemben volt és megcsókolt -, hogy ugyanannyira akar engem, mint én őt, de most mégis képes volt nemet mondani. Ebből gondoltam, hogy neki sem lehetett könnyű, de szerintem tudhatta, hogy ha Ninát hozza fel, azzal magát és engem is észhez térít.
Én sem értettem magam, mi ütött belém, de ha nem ellenkezik, én biztos vagyok benne, hogy képes lettem volna megcsalni vele Nicket. Ennek még a gondolata is rosszul esett. Bármennyire is vonzódok Robhoz, soha többé nem tudnék Nick szemébe nézni, ha ezt most megtettem volna. Jobban belegondolva, bármennyire is rosszul esett, hálás lehetek Robnak, amiért volt benne annyi józanság, hogy nemet mondjon.
Mivel a mai este csak az enyém volt, készítettem valami vacsorát, és a szobámban fogyasztottam el egy film nézése közben. Elalvás előtt Nick hívott, hogy jó éjszakát kívánjon, majd nagy nehezen elaludtam.
A következő néhány nap hihetetlen gyorsasággal telt el, és egyre közeledett a hétvége. Robbal azóta az este óta nem találkoztam, és jobb volt ez így. Bár ennek az is lehetett az oka, hogy amennyire csak tudtam, kerültem őt, és nem is voltam azóta náluk. Általában Nick jött hozzám, és aludt is itt nálam. Ma pedig már túl voltam a csomagoláson a lányok segítségével, és éppen úton vagyunk hozzájuk, hogy Nickkel elinduljunk a hétvégénkre.
Nem tudtam, mi sül majd ki ebből, csak reméltem, hogy a kettesben töltött napoknak köszönhetően talán ismét helyre jövök én is - legalábbis az érzéseim -, és elfelejtek mindent, ami valaha is történt köztem és a testvére között. Minden erőmmel azon leszek, hogy így legyen.
Mire megérkeztünk Nickékhez, addigra ő is összecsomagolt, és a nappaliban várt ránk.
- Szia, édes! - köszöntött egy csókkal egybekötve.
- Szia, kicsim! Indulhatunk? - kérdeztem egy hihetetlen, de őszinte mosollyal.
- Persze, mehetünk, csak én még mindig nem tudom hová is?
- Ne légy kíváncsi, hamarosan megtudod.
- Oké - felelte lemondóan, miután rájött, hogy úgysem szedi ki belőlem.
- Máris mentek? - kérdezte Claire.
- Igen.
- Hát, szép hétvégét nektek - szólalt meg Richard.
- Köszi. Biztos csodás lesz, igaz édes? - ölelt meg Nick.
- Persze!
Alighogy ezt kimondtam, Rob jött le a lépcsőn, kézen fogva Ninával. Elköszöntünk mindenkitől, szép hétvégét kívántak nekünk, és mi is kézen fogva indultunk a kocsihoz. Egy utolsó pillantást vetettem Robra, mielőtt elindultunk. A szemében bánatot, és talán szomorúságot láttam megcsillanni.
Ne foglalkozz vele! - intettem le magam. Ezt követően csak az előttünk álló napokra gondoltam, és így indultunk el.
Körülbelül egy óra autózás után érkeztünk meg egy kis faluba, nem messze Londontól. A neve Surrey. Itt béreltem ki egy aranyos kis házikót magunknak. Ez volt mondhatni az én ajándékom Nicknek. Azzal a különbséggel, hogy mikor elterveztem, hogy ide jövünk, akkor még minden rendben volt. Ekkor jutottak eszembe az otthoni gondolataim, miszerint elfelejtem Őt. Ezzel az elhatározásommal szálltam ki a kocsiból, amint megérkeztünk.
- Itt töltjük a hétvégét? - kérdezte Nick, ahogy meglátta a kis házikót.
- Igen. Remélem, tetszik.
- Persze, hogy tetszik. Főleg mert csak kettesben leszünk - felelte mosolyogva és mellém érve a karjaiba zárt.
Egy csodás kis ház volt, egy rét közepén, aminek a szomszédságában egyetlen egy ház sem volt. A lányok és én már belülről is láttuk, ahol ugyanolyan szép volt, mint kívülről.
Nick bevitte a csomagokat, míg én - hogy kissé melegebb legyen - begyújtottam a nappaliban található kandallóba.
- Van nem messze a faluban egy kis bolt, el kellene menni valami ennivalóért - fordultam Nick felé.
- Persze. Gyalog messze lenne? Csak mert sétálhatnánk.
- Nincs messze, és még olyan hideg sincs. Tőlem sétálhatunk is, csak átöltözök - mutattam végig magamon, mivel - hála a lányoknak - nem épp hóban-sétáláshoz öltöztem.
- Menj csak, megvárlak - mondta Nick. Felvittem a csomagom az emeleti szobába, és átöltöztem. Amint kész lettem, csatlakoztam Nickhez, és kézen fogva sétáltunk el a faluba. Sikerült bevásárolni, de amint hazaértünk, Nick felküldött lezuhanyozni és átöltözni, mondván: addig ő készít vacsorát.
Tudtam, ha ő készít vacsorát - mert lepett már meg így -, akkor csak egyfajta vége lehet az éjszakának, amitől kissé tartottam. Egész vacsora alatt emiatt remegett a gyomrom. Teljesen olyan érzésem volt, mint egy tinilánynak, aki most készül először szeretkezni a barátjával.
De te nem először teszed - emlékeztettem magam.
A Robbal történtek után féltem ettől a pillanattól, de mint később, vacsora után kiderült, a félelmem alaptalannak bizonyult, és bármennyire nem gondoltam volna, sikerült minden képtelenséget kiűzni a fejemből, és csodálatos éjszakát töltöttünk együtt Nickkel. Tudtam, hogy erre van szükségem, egy kis időre csak vele, hogy rájöjjek, ő az, aki hozzám való és fontos nekem.
A másnapot is többnyire a ház meleg falai között töltöttünk, kivéve a délutánt, amikor ismét sétáltunk egy kicsit a közeli erdőben. Az este és az éjszaka pedig az előzőhöz hasonlóan telt. A végéhez közeledett a hétvége, amely minden várakozásomat felülmúlta, és ugyanolyan csodás volt, mint amilyeneket régen töltöttünk együtt.
De sajnos egyszer mindennek vége szakad. Így volt ez most is, és ideje volt visszatérni a valóságba. Nick és én összecsomagoltunk, majd hazaindultunk, magunk mögött hagyva ezt a fantasztikus helyet.
- Köszönöm, szerelmem, ez volt életem legszebb karácsonyi ajándéka - fordult felém a kocsiban Nick. Erre válaszképpen egy csókot kapott tőlem.
Mikor már majdnem otthon voltunk, megkértem Nicket, ha lehet, otthon tegyen ki, és majd később mennék át hozzájuk. Így is tett, majd egy hosszas búcsúcsók után hazament. Engem pedig anya támadott le rögtön. Tőle nem is vártam mást, így nem úsztam meg, és mindent el kellett mesélnem neki.
Nem tudtam miért, hiszen nem nagyon csináltunk semmit a hétvégén, mégis fáradtnak éreztem magam. Lezuhanyoztam, és egy kicsit lefeküdtem. Aludni viszont nem bírtam. Az elmúlt, Nickkel töltött két nap jutott eszembe. És az, hogy mennyire jól éreztem magam, és csak reménykedtem benne, hogy ez továbbra is így marad, minden olyan lesz, mint régen.
/Robert/
Kissé talán megbántam, hogy akkor nemet mondtam Kristennek. Bármennyire is nehezemre esett - mert egyáltalán nem volt könnyű csak úgy otthagyni őt, és főleg nem volt szép, hogy Ninát hoztam fel erre mentségnek -, de akkor így láttam jónak. Akármennyire is szerettem volna akkor ottmaradni vele, a józan eszem győzött, és az, hogy nem tehetem ezt meg a testvéremmel.
Aznap este és az éjszakát is Ninával töltöttem. Tudtam, az sem helyes, ha őt használom fel, hogy elfelejtsem Kristent, de Nina sem nagyon ellenkezett. És ahogy Kristen is mondta, hamarosan úgyis visszamegyek Los Angelesbe. Napokkal később, mikor Kristen Nickért jött, hogy elmenjenek arra meglepetés-hétvégére, rájöttem, még soha nem éreztem, hogy ennyire féltékeny lennék. Bármit megadtam volna, ha Nick helyében lehetek.
Ezt volt életem leghosszabb két napja. Minden pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy éppen Nickkel van együtt. Hiába volt mellettem Nina, képtelen voltam kiverni őket a fejemből. Egyik este irdatlanul sikerült berúgnunk Tommal, így legalább az idő alatt nem gondoltam rá. Ezzel sajnos az volt a baj, hogy nem lehettem állandóan részeg. De nagy nehezen csak eltelt ez a két nap is, és Nickék ma jönnek haza.
Délután Tom jött el értem, hogy elvigyen a kedvenc kocsmánkba. Ma nem akartam leinni magam, de elmentem vele.
- Szóval, ma jön haza a gerlepár? - kérdezte miközben leültünk egy sarki boxban.
- Ne kezd már te is - kértem.
- Ugyan, felejtsd el, haver.
- De ha egyszer nem megy.
- Pedig utoljára te voltál az, aki visszautasította.
- El sem tudod képzelni, mennyire nehéz volt - feleltem.
- Hát, csak azt tudom javasolni, mint eddig. Nina odáig van érted, használni ki, amíg itthon vagy, aztán úgyis elmész. Vagy keresünk neked itt valaki mást - mondta majd elkezdett körbenézni.
- Én nem te vagyok. Nem akarok más nőt.
- Oké, de őt sem akarhatod - ismertette velem a szomorú tényeket. - És mit fogsz csinálni, ha ma találkoztok? - kérdezte Tom.
- Nem tudom, megpróbálom elkerülni, ami talán életem legnagyobb kihívása lesz.
- Hát, sok sikert hozzá, haver! - biztatott Tom.
Az idő gyorsan elszaladt, már biztos nálunk vannak - gondoltam magamban.
- Én megyek, tesó, átjössz hozzánk? - kérdeztem Tomtól, aki igen csak kacsingatott egy szőke nőre.
- Azt hiszem, maradok még - felelte, de közben mindvégig a nőt bámulta.
- Oké, majd beszélünk - köszöntem el tőle.
- Aztán jól viselkedj! - szólt még utánam.
Hazafelé sétáltam, de elég lassan. Bár legszívesebben rohantam volna, hogy minél előbb láthassam imádatom tárgyát.
/Kristen/
Este Nick értem jött, hogy elvigyen hozzájuk, mondván, mostanság nagyon hanyagoltam a lányokat és Claire-éket is. Így hát nem volt más választásom. Összeszedtem a cuccaimat, és már úton is voltunk a Pattinson-házhoz.
Megérkezvén kissé félve léptem be. Már napok óta nem láttam Őt, és nem is nagyon gondoltam rá. Ezért is féltem idejönni. Féltem, hogy az újabb találkozás tönkreteszi azt, amit hétvége óta ismét érzek, főleg Nickkel kapcsolatban.
- Végre, Kris, alig vártuk, hogy elgyere - ugrott a nyakamba Lizzy, és utána Vic is.
- Gyere, mesélj csak a hétvégéről - kérték a lányok, és a nappaliba mentünk.
- Vacsoráztál már, kicsim? - kérdezte Claire.
- Igen, köszönöm!
- Menjünk fel, és ott mesélsz, jó? - kérték a lányok.
- Hagyjátok, csajok, én is elmeséltem már - próbált hatni rájuk Nick.
- De az nem ugyanaz, te addig menj a szobádba - rázta le őt Lizzy, majd magukkal rángatott az emeletre.
Vesztemre, mielőtt elindultunk volna felfelé a lépcsőn, Rob lépett be az ajtón. Rögtön megtorpantam, alighogy megláttam. A szívem pedig mintha ki akart volna ugrani a helyéről.
- Szia - köszöntünk egymásnak, de most az egyszer hálát adtam a lányoknak, amiért elrángattak onnan.
Ettől féltem, és bekövetkezett. Hiába tűnt úgy, hogy a Nickkel kettesben töltött idő segített elfelejtetni velem a Robbal töltött lopott perceket, tévedtem.
A lányokkal a szobájukba mentünk, ahol részletesen kifaggattak mindenről. Mivel ők voltak a legjobb barátnőim, velük akármit megbeszélhettem. Legalábbis idáig így volt, mert a Robbal történtekről eszemben sem volt beszámolni nekik. Az biztos, hogy abból katasztrófa lett volna, ha megtudják.
Ismét sikeresen el csevegtük az időt, és elég későre járt, mikor elköszöntem Lizzyéktől és Nick szobájába indultam. Azaz indultam volna, ha valaki nem ragad meg a karomnál fogva, és ráncigál be egy másik szobába. Egy olyanba, ahol még nem jártam. Szétnézve jöttem rá, hogy ez csak Rob szobája lehet, és amint feloltotta a villanyt, vele találtam szembe magam.
Fogalmam sem volt róla mit akar, de azt tudtam, hogy minnél hamarabb ki kell jussak innen. Fordultam volna, hogy nyissam az ajtót, de karon ragadott, és magához húzva az ajtónak döntött elzárva előlem a kiutat.
- Rob, mit akarsz? Engedj ki! - kértem most még szépen, remélve, hogy elenged.
De ő egyre csak közeledett felém, kezei a karomról a derekamra csúsztak, és szorosan magához ölelt, miközben én próbáltam nem a szemébe nézni, mert tudtam, hogy annak nem lenne jó vége.
- El sem tudod képzelni, mennyire rossz volt, hogy nem voltál itt, és tudtam, hogy Nickkel vagy - vallotta be, majd kezével felemelte a fejem, így mégis kénytelen voltam a szemeibe nézni, amelyek rögtön megbabonáztak.
Akárhányszor a karjaiban tartott, remegni kezdett a testem, és ez most sem volt másképp. Utáltam is magam érte, mert így mindig nyilvánvalóvá vált előtte, hogy milyen hatással van rám csupán az érintése.
- Ott voltam, ahol lennem kellett, de most egyáltalán nem itt kéne lennem, úgyhogy eressz el - próbáltam szabadulni az öleléséből, de minél inkább akartam, annál szorosabban húzott magához. - Kérlek, Rob engedj el - mondtam szinte már suttogva, mert lassan kezdett felbomlani az ellenállásom.
Ajkai ekkor a nyakamra vándorolva hintették be azt édes csókjaival, mire ismét remegni kezdtem, mint a kocsonya.
- Mondd, hogy el akarsz menni – súgta, miközben tovább csókolta a nyakam, engem az őrületbe kergetve ezzel.
Biztos voltam benne, hogy tudja, ha ezt csinálja velem, bármennyire is akarom, képtelen vagyok nemet mondani neki. És részben igaza volt. Tudtam, hogy akármilyen csodás volt Nickkel, míg Rob itt van, nem leszek képes teljesen kiverni őt a fejemből és a szívemből.
Ajkai már a számat súrolták, és én vadul kaptam utánuk. Olyan szenvedéllyel csókoltuk egymást, hogy azt hittem, menten felgyulladok. Nyelveink vad táncot jártak, miközben Rob kócos, de imádni való hajába túrva húztam még közelebb magamhoz. Kezei a fenekemre vándoroltak, majd lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Egy pillanatra sem eresztettük el egymás ajkait, miközben Rob az ágyig hátrált velem és a végtagjaimat lefejtve magáról ráfektetett.
Fölém kerekedett, nyelvünket ismét forró táncba hívva csókoltuk egymást megint, miközben édes érintéseit a melleimen érezhettem. Pólója alá nyúlva simítottam végig mellkasán, mialatt tovább faltuk egymást.
Egyre jobban belemelegedtünk mikor szerencsénkre - vagy szerencsétlenségünkre - kopogást hallottunk az ajtón...
Na ennyi lett, tessék komizni! :)
2010. szeptember 4., szombat
Meg is van a bétám!
Bizony, egy csodás író személyében, aki nem más mint az én drága Szil-em! Ő mondhatni amolyan példakép, csodásan ír, és hatalmas cuppanós neked baba mert vállalod :)
Aki még nem olvasta az írásait, ne habozzon nézzen be:
Egy már rég elkezdett írása, ami már több kötetre nőtte ki magát:
http://szil-szil.blogspot.com/
És a legújabb RS sztorija:
http://harbouredpassion.blogspot.com/
Tehát ő lesz ezentúl a bétám, aki javítja a fejlijeimet.
Köszi babám (L)
Aki még nem olvasta az írásait, ne habozzon nézzen be:
Egy már rég elkezdett írása, ami már több kötetre nőtte ki magát:
http://szil-szil.blogspot.com/
És a legújabb RS sztorija:
http://harbouredpassion.blogspot.com/
Tehát ő lesz ezentúl a bétám, aki javítja a fejlijeimet.
Köszi babám (L)
2010. szeptember 3., péntek
6.fejezet a meglepi!
Sziasztok! Nos hát talán voltak akik sejtették, hogy a meglepi egy új fejezet lesz. Bizony!! Igaz mivel tegnap volt fejli, eredetileg csak vasárnapra terveztem újat. Köszönöm szépen azoknak akik komiztak a tegnapi fejezethez, hatalmas cuppanós nektek (L). Azért ide is örülnék jó sok kominak, szerintem meg lesztek elégedve a fejlivel. Az eddigiek közül nekem ez tetszik a legjobban, de majd ti eldöntitek. Tehát olvassatok és sok - sok komit!!!
Még valami.
A fejli külön ajánlom drága Szil-nek, ezt többnyire neked írtam baba, remélem tetszik, bár hozzád képest még mindig nem egy nagy szám, de tudod, hogy jobb kedved legyen :) hisz legalább ez boldoggá tesz minket. Imádlak baba, sok pussz neked :) (L)
6.fejezet
/Kristen/
-Te mit keresel itt? - kérdeztem.
-Bemehetek?
Nem válaszoltam, csak kitártam az ajtót és beengedtem.
Ahogy becsuktam magunk mögött a ház ajtaját ismét neki szegeztem a kérdést.
-Szóval? Miért jöttél vissza?
Nem válaszolt, csak a szememben nézett, ami hatalmas hiba volt, mert teljesen elvesztem, ahogy tekintetünk találkozott.
-Miattad - adta meg a választ előbbi kérdésemre Rob.
Erre válaszolni sem volt időm, ugyanis elém lépett, háttal az ajtónak nyomott és ajkait az enyémre tapasztotta.
Olyan szenvedéllyel csókolt meg, mintha az élete múlna rajta, és én sem voltam rest viszonozni a csókját.
Abban a pillanatban amint ajkaink találkoztak és a karjaiban találtam magam, minden józan gondolatom elszállt, és csak arra tudtam gondolni, hogy Ő tart a karjaiban és csókol.
Tudtam, hogy ezzel sokadjára szegem, szegjük meg az ígéretünket miszerint távol maradunk egymástól, de valahányszor közeledik felém egyszerűen képtelen vagyok neki megálljt parancsolni, csak hagyom, hogy magával ragadjon a szenvedély, amit az első pillanattól kezdve érzek, hogy megláttam őt.
Végig szorosan a karjaiban tartva faltuk egymás ajkait, míg én karom a nyaka köré kulcsoltam, hogy ha lehet még közelebb tudjam magamhoz.
Kezei a derekamról a fenekemre csúsztak, majd felemelt én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam, és egy percre sem szakadva el egymástól a nappali felé vitt.
Velem az ölében ült le a kanapéra ahol folytattuk csókcsatánkat.
Időközben megszabadítottam a kabátjától és a pulóverétől is, így csak egy testre simuló póló választott el tökéletes testétől.
Nyelveink érzéki és vad táncot jártak miközben kezeinkkel egymást testét barangoltunk be, és ismerősként üdvözöltük a köztünk pattogó szikrákat.
Egy idő után a levegő hiány miatt kénytelen voltunk egy kicsit elszakadni egymástól.
Rob karjai visszacsúsztak a derekamra, ahol édes érintéseivel kényeztetett, míg én fejem a mellkasára hajtva próbáltam levegőhöz jutni az előbbiek után.
Felemeltem a fejem, ismét a szemébe nézve ugyanazt a vágyat láttam tükröződni benne amit valószínű ő is láthatott az enyémben.
Ajkai a nyakamra siklottak és hintették be édes csókokkal.
Minden egyes csókjától megremegtem amit ő is érzett, és ezek után hiába is tagadnám, hogy én semmit sem érzek ha vele vagyok, mert az hazugság lenne.
-Ezt abba kell hagynunk - suttogtam miközben tovább kényeztette lágy puszijaival a nyakam.
-Te képes leszel ezt elfejetni? - kérdezte ismét a szemembe nézve.
-Épp ez a baj. Ha tovább folytatjuk akkor olyat teszünk amit nem szabad - mondtam.
-Nem tehetjük ezt Nickel - tettem hozzá, mert tudtam ha kimondom a nevét talán ő is észhez tér és rájön, képtelenség amit művelünk.
-Tudom, és hidd el utálom magam amiért így érzek és ezt tesszük vele, de egyszerűen elvesztem a fejem ha a közelemben vagy, és ha nem, akkor pedig majd meghalok, hogy a közelemben tudhassalak. És igen is irigy vagyok rá, hogy ő elmondhatja magáról, hogy te az övé vagy - vallotta be.
-Azt ugye hiába is tagadnám, hogy én nem érzek semmit - kezdtem bele.
-Hát igen, azt bizony hiába - felelte egy önelégült mosollyal a képén, míg én még mindig az ölében ültem.
-De nem tehetjük ezt Nickel, én szeretem a testvéred, és a menyasszonya vagyok - mutattam neki a gyűrűm is.
-Tudom - sóhajtott fel.
- Bármilyen nehéz is lesz, ezt el kell felejtsünk, azt akarom, hogy csak olyan kapcsolat legyen köztünk amilyennek lennie kell. Én a bátyád menyasszonya vagyok, te pedig a vőlegényem testvére. Ezt kell észben tartanunk. És különben is te hamarosan ismét elmész, akkor elfelejtesz és minden visszatér a régi kerékvágásba - mondtam mivel tudtam, hogy nemsokára visszautazik az Egyesült Államokba és akkor végre talán én is megnyugodhatok, nem kell attól féltem mikor vesztem el a fejem és rohanok Rob karjaiba.
-Ez igaz. Csak 2-3 hetet leszek még itthon és elmegyek. De...
-De?
-Kérlek, addig hadd legyek néha a közeledben - kérte.
-Ezt nem lehet, te is tudod. És nem akarom, hogy Nick bármit is megsejtsen. Jobb ha távol maradunk egymástól.
-Képes leszel rá? - kérdezte rögtön.
-Igen - vágtam rá, talán túl gyorsan is.
-Biztos? - kérdezte ismét miközben újra a nyakam csókolgatta, és nekem kezdett megint porba hullani az ellenállásom, és ezt ő is tudta.
-Látod, ez nem fog menni.
-Ha nagyon akarjuk sikerülni fog. Foglalkozz Ninával még itthon vagy, ő úgy is odavan érted - mondtam neki.
-Nekem te kellesz - felelte.
Válaszolni se volt időm mert kopogást hallottam.
Amilyen gyorsan csak tudtam másztam le Rob öléből, ő pedig gyorsan magára kapta a ruháit, míg én is kissé rendbe szedtem magam és mentem ajtót nyitni.
-Szia édes - köszönt Nick és megcsókolt.
-Szia, gyere - hívtam be, remélve, hogy nem fog gyanakodni ha meglátja a nappaliban ülő testévérét.
-Hát te? - kérdezte rögtön Nick, ahogy meglátta Robot.
-Csak hazahoztam Kristent, és itt fogott az anyukája, de el kellett mennie és én is épp indulni akartam, Nina hamarosan átjön - tette még hozzá, ami nem esett jól, de tudtam ha ezt feleli akkor Nick biztos nem gyanakszik.
-Értem, kösz, hogy hazahoztad Krist.
-Ugyan tesó.
-Én megyek is, elhozom Ninát hozzánk - mondta Rob.
-Menj csak, aztán jók legyetek, később találkozunk - mondta Nick a testvérének.
-Ti is legyetek jók - felelte Rob, kissé bánatosan ahogy végignézett rajtunk,miközben Nick a karjába zárt.
-Köszi még egyszer, hogy elhoztál - köszöntem meg neki.
-Nincs mit - felelte.
Csak egy sziát köszönt mindkettőnknek, majd még Nick leült a nappaliban én kikísértem Robot.
-Szia - köszöntünk el egymástól, és láttam rajta, hogy azok után ami köztünk történt rosszul esik neki, hogy végül a testvérével maradok itt.
Legbelül én is rosszul éreztem magam e miatt, nem akarok egyikőjüknek se fájdalmat okozni, de a végén biztos az fog történni ha ezt tovább folytatjuk.
Rob egy hosszú puszit adott az arcomra, mire én újra megremegtem a közelségétől, majd már csak távolodó alakját láttam.
Tudtam, hogy vissza kell mennem a nappaliba ahol a vőlegényem vár, és úgy tenni mintha ez meg se történt volna.
Magam sem tudom, de Nick közelsége és kényeztetése segített nem gondolni Rá.
Este megjöttek anyáék, akik nagyon örültek Nicknek, és annak, hogy végre itthon is vagyok egy kicsit.
Így ma anya javaslatára Nick aludt itt nálunk.
Kicsit féltem az estétől, mert mióta Rob hazajött és megismertem őt, nem nagyon engedtem közel magamhoz Nicket vagy mindig történt valami ami miatt nem lehettünk annyit kettesben.
Azt hittem ma ha itt alszik közeledni fog és együtt akar lenni velem, de nem így történt.
Talán egy csöppnyit örültem neki, hogy ma éjszaka is csak összebújva aludtunk.
Mióta itt van Rob, nem tudom képes lennék e lefeküdni Nickel.
Azt viszont tudtam, hogy ez hétvégén mindenképp megtörténik, hisz kettesben leszünk.
Bár mindig is jó volt vele szeretkezni, ilyen téren sem volt problémánk soha, és csak remélni tudom, hogy az a hétvége elfeledtet velem minden képtelen gondolatot és minden ugyanolyan lesz köztünk mint mielőtt ezt Rob érkezése felborította volna.
Másnap délelőtt pedig átmentünk Nickékhez.
Nina ma is náluk vendégeskedett, de próbáltam tudomást sem venni róla.
Csak tegnap találkoztunk, de a lányok úgy örültek nekem mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.
Megebédeltünk, majd átmentünk egy kis mozizásra a nappaliba, mikor beállított Tom, Rob barátja.
Őt már ismerem, igaz csak egyszer kétszer beszéltünk, még Nick mutatta be.
Vele nem olyan nagy haverok mint Robbal, de jól kijönnek.
Ebéd után mozi teremmé alakítottuk a nappalit,majd Claire helyett a konyhába mentem egy kis pattogatott kukoricát készíteni.
Épp indultam volna vissza mikor ismerős szituációba kerültem.
Két kar fonódott a derekam köré, és valaki csókot lehelt a nyakamra.
Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki az.
Bármikor felismerném az érintését.
-Alig vártam, hogy végre láthassalak - súgta Rob a fülembe.
-Megőrültél, meglátnak - mondtam kissé ingerülten miután magamhoz tértem a kábulatból amit a közelsége váltott ki belőlem.
-Ne aggódj mind belemerültek a filmbe - suttogta miközben édes csókjaival hintette be a nyakam, én pedig ismét remegtem a karjaiban.
-Khmmm - köszörülte valaki a torkát az ajtóban, mire még a vér is meghűlt bennem és azonnal szétrebbentünk.
-Hol az a kukorica? - kérdezte vigyorogva és talán kissé értetlen fejet vágva Tom.
Ez nem lehet igaz.
Még az a szerencse, hogy nem Nick volt az.
Na nem mintha Tomnak jobban örülnék, főleg, hogy látott minket ilyen félreérthető helyzetben.
-Hagyjuk a filmet, sétálunk egyet haver? - kérdezte Tom Robtól.
-Menjünk - válaszolta Rob.
-Ne aggódj, ő nem fog beszélni - súgta nekem, majd miután Tom kiment és gyors csókot nyomott a számra és ő is kiment Tom után.
Istenem miért nem adtál több akaraterőt, hogy távol tudjam tartani magamtól? - kérdeztem magamtól és visszamentem a nappaliba a kukoricával.
Nick rögtön az ölébe vont, és úgy néztük a filmet.
Rob pedig Ninát itt hagyva elment Tommal, míg én próbáltam a filmre koncentrálni.
Anyu is hívott közben, hogy ma nem alszanak otthon, hanem még délután elmentek a nagyiékhoz, így ha otthon alszok csak egyedül leszek.
Eldöntöttem, hogy erről nem szólok Nicknek, majd anyuékra és a fáradságra hivatkozok, hogy ma ne kelljen itt aludnom.
Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
Még soha nem hazudtam neki, és utálom is, de muszáj egy kicsit egyedül lennem átgondolni a történteket.
/Robert/
Tommal elsétáltunk a kedvenc kocsmánkig, ahol ma nem voltak olyan sokan.
Kiválasztottunk egy eldugottabb sarkot és néhány italt rendelve Tom rögtön nekem esett a kérdéseivel.
-Mi a fene volt ez haver?
-Semmi tesó - mondtam neki, de tudtam, hogy addig úgysem nyugszik amíg mindent el nem mondok neki.
-Ugyan, láttam tesó. Mi van köztetek Krissel? És Nick?
Nem volt más választásom, néhány üveg sör elfogyasztása közben mindent elmeséltem neki.
-Te aztán jól benne vagy - mondta.
-Nekem mondod. Egyszerűen fogalmam sincs mi ütött belém, de megőrjít ez a nő. És hiába tudom, hogy Nick menyasszonya képtelen vagyok távol maradni tőle.
-Na igen, azt láttam. Csak le ne bukjatok, abból oltári botrány lenne.
-Az tuti. Azt én sem szeretném.
-De hamarosan elutazol akkor mi lesz? - kérdezte Tom.
-Semmi. Talán minden visszatér a régi kerékvágásba és csak remélni tudom, hogy elfelejtem őt.
-Úgy legyen, de amíg itthon vagy addig is próbálkozz vele, hidd el jobban jársz. Ne akard tönkretenni a kapcsolatát Nickel.
-Tudom mekkora szemét vagyok, hogy pont a bátyám szerelmét akarom, de nem tudok tenni ellene.
-Meg őrülök ha nincs velem, és majd megesz a féltékenység ha Nick ölelgeti és csókolgatja.
-Igen, de neki szabad, ellentétben veled.
-Kész agyrém, hisz épp, hogy megismertem.
-És Nina? Amíg itthon vagy találkozgass vele, láttam ma is vele voltál? Hátha segít, hogy távol tartsd magad Kristől.
-Hidd el megpróbáltam, de nem megy. Teljesen elvesztem a fejem ha a közelemben van. Voltak mások is előtte, de még egy lány sem volt rám ilyen hatással mint ő.
-Hát ez gáz haver.
-Tudom - feleltem lemondóan és egy újabb sört kértem.
Nem akartam leinni magam, pedig talán az jobb lett volna, akkor legalább egy kis időre kitudnám őt verni a fejemből.
Tom időközben összeszedett valami csajt, akivel lelépett így miután egyedül maradtam, fizettem és elindultam haza.
Kissé messzebb megtorpantam mikor már ráláttam a házunkra, ahol Kris és Nick épp az ajtóban búcsúzkodtak.
Gondolom Kristen ma otthon alszik.
Elköszöntek egymástól, egy igencsak hosszú csók után Nick becsukta az ajtót, Kris pedig elindult felém, de ekkor még nem látott.
Ahogy egyre közelebb ért vett csak észre.
-Hát te? - kérdezte.
-Csak megittunk valamit Tommal. Haza mész? - kérdeztem tőle.
-Igen.
-Azt hittem maradsz ma Nicknél - csúszott ki a számon.
-Nem, ma otthon alszok - jött a válasza.
-Hazakísérhetlek? - kérdeztem, de sejtettem hogy el fog utasítani.
-Ha szeretnél - mondta nagy meglepetésemre.
Nekem pedig nem kellett kétszer mondani.
Jaj, ha Tom most látna, tuti hülyének nézne, hogy ismét marhaságot készülök tenni.
De nem érdekel, most, hogy itt van, nem érdekel semmi.
Közelebb mentem hozzá, elég hideg volt.
Karjaival belém karolt, így indultunk el hozzájuk.
Nem laktak messze tőlünk az út nem tartott sokáig, de minden perc boldoggá tett amit vele tölthettem.
Szó nélkül sétáltunk egymás mellett, majd egészen az ajtóig kísértem.
Szembe fordultam vele, láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de tétovázik.
-Jobb ha bemész elég hideg van - mondtam neki, de nem nagyon akartam elengedni magam mellől.
-Bejössz? - tette fel a kérdést amire a legmerészebb álmaimban sem számítottam.
-Nem hiszem, a szüleid is itthon vannak, vagy jönnek hamarosan - mondtam mert sejtettem, hogy még senki nincs a házban.
-Ma nem alszanak itthon, egyedül leszek - felelte talán kissé félénken.
Mikor felfogtam miket mondott meg sem tudtam szólalni.
-Jössz? - kérdezte még egyszer és felém nyújtotta a kezét.
Semmire sem vágytam jobban, de másrészt ott volt előttem Nick arca is.
Nem tudtam dönteni, vajon az eszemre hallgassak és gyorsan menjek haza mielőtt olyat teszek amit nem lenne szabad, vagy a szívemre hallgatok és bemegyek vele.
Mérlegelve a dolgokat döntöttem.
Komizzatok, please!!!! :)
Még valami.
A fejli külön ajánlom drága Szil-nek, ezt többnyire neked írtam baba, remélem tetszik, bár hozzád képest még mindig nem egy nagy szám, de tudod, hogy jobb kedved legyen :) hisz legalább ez boldoggá tesz minket. Imádlak baba, sok pussz neked :) (L)
6.fejezet
/Kristen/
-Te mit keresel itt? - kérdeztem.
-Bemehetek?
Nem válaszoltam, csak kitártam az ajtót és beengedtem.
Ahogy becsuktam magunk mögött a ház ajtaját ismét neki szegeztem a kérdést.
-Szóval? Miért jöttél vissza?
Nem válaszolt, csak a szememben nézett, ami hatalmas hiba volt, mert teljesen elvesztem, ahogy tekintetünk találkozott.
-Miattad - adta meg a választ előbbi kérdésemre Rob.
Erre válaszolni sem volt időm, ugyanis elém lépett, háttal az ajtónak nyomott és ajkait az enyémre tapasztotta.
Olyan szenvedéllyel csókolt meg, mintha az élete múlna rajta, és én sem voltam rest viszonozni a csókját.
Abban a pillanatban amint ajkaink találkoztak és a karjaiban találtam magam, minden józan gondolatom elszállt, és csak arra tudtam gondolni, hogy Ő tart a karjaiban és csókol.
Tudtam, hogy ezzel sokadjára szegem, szegjük meg az ígéretünket miszerint távol maradunk egymástól, de valahányszor közeledik felém egyszerűen képtelen vagyok neki megálljt parancsolni, csak hagyom, hogy magával ragadjon a szenvedély, amit az első pillanattól kezdve érzek, hogy megláttam őt.
Végig szorosan a karjaiban tartva faltuk egymás ajkait, míg én karom a nyaka köré kulcsoltam, hogy ha lehet még közelebb tudjam magamhoz.
Kezei a derekamról a fenekemre csúsztak, majd felemelt én pedig a dereka köré kulcsoltam a lábam, és egy percre sem szakadva el egymástól a nappali felé vitt.
Velem az ölében ült le a kanapéra ahol folytattuk csókcsatánkat.
Időközben megszabadítottam a kabátjától és a pulóverétől is, így csak egy testre simuló póló választott el tökéletes testétől.
Nyelveink érzéki és vad táncot jártak miközben kezeinkkel egymást testét barangoltunk be, és ismerősként üdvözöltük a köztünk pattogó szikrákat.
Egy idő után a levegő hiány miatt kénytelen voltunk egy kicsit elszakadni egymástól.
Rob karjai visszacsúsztak a derekamra, ahol édes érintéseivel kényeztetett, míg én fejem a mellkasára hajtva próbáltam levegőhöz jutni az előbbiek után.
Felemeltem a fejem, ismét a szemébe nézve ugyanazt a vágyat láttam tükröződni benne amit valószínű ő is láthatott az enyémben.
Ajkai a nyakamra siklottak és hintették be édes csókokkal.
Minden egyes csókjától megremegtem amit ő is érzett, és ezek után hiába is tagadnám, hogy én semmit sem érzek ha vele vagyok, mert az hazugság lenne.
-Ezt abba kell hagynunk - suttogtam miközben tovább kényeztette lágy puszijaival a nyakam.
-Te képes leszel ezt elfejetni? - kérdezte ismét a szemembe nézve.
-Épp ez a baj. Ha tovább folytatjuk akkor olyat teszünk amit nem szabad - mondtam.
-Nem tehetjük ezt Nickel - tettem hozzá, mert tudtam ha kimondom a nevét talán ő is észhez tér és rájön, képtelenség amit művelünk.
-Tudom, és hidd el utálom magam amiért így érzek és ezt tesszük vele, de egyszerűen elvesztem a fejem ha a közelemben vagy, és ha nem, akkor pedig majd meghalok, hogy a közelemben tudhassalak. És igen is irigy vagyok rá, hogy ő elmondhatja magáról, hogy te az övé vagy - vallotta be.
-Azt ugye hiába is tagadnám, hogy én nem érzek semmit - kezdtem bele.
-Hát igen, azt bizony hiába - felelte egy önelégült mosollyal a képén, míg én még mindig az ölében ültem.
-De nem tehetjük ezt Nickel, én szeretem a testvéred, és a menyasszonya vagyok - mutattam neki a gyűrűm is.
-Tudom - sóhajtott fel.
- Bármilyen nehéz is lesz, ezt el kell felejtsünk, azt akarom, hogy csak olyan kapcsolat legyen köztünk amilyennek lennie kell. Én a bátyád menyasszonya vagyok, te pedig a vőlegényem testvére. Ezt kell észben tartanunk. És különben is te hamarosan ismét elmész, akkor elfelejtesz és minden visszatér a régi kerékvágásba - mondtam mivel tudtam, hogy nemsokára visszautazik az Egyesült Államokba és akkor végre talán én is megnyugodhatok, nem kell attól féltem mikor vesztem el a fejem és rohanok Rob karjaiba.
-Ez igaz. Csak 2-3 hetet leszek még itthon és elmegyek. De...
-De?
-Kérlek, addig hadd legyek néha a közeledben - kérte.
-Ezt nem lehet, te is tudod. És nem akarom, hogy Nick bármit is megsejtsen. Jobb ha távol maradunk egymástól.
-Képes leszel rá? - kérdezte rögtön.
-Igen - vágtam rá, talán túl gyorsan is.
-Biztos? - kérdezte ismét miközben újra a nyakam csókolgatta, és nekem kezdett megint porba hullani az ellenállásom, és ezt ő is tudta.
-Látod, ez nem fog menni.
-Ha nagyon akarjuk sikerülni fog. Foglalkozz Ninával még itthon vagy, ő úgy is odavan érted - mondtam neki.
-Nekem te kellesz - felelte.
Válaszolni se volt időm mert kopogást hallottam.
Amilyen gyorsan csak tudtam másztam le Rob öléből, ő pedig gyorsan magára kapta a ruháit, míg én is kissé rendbe szedtem magam és mentem ajtót nyitni.
-Szia édes - köszönt Nick és megcsókolt.
-Szia, gyere - hívtam be, remélve, hogy nem fog gyanakodni ha meglátja a nappaliban ülő testévérét.
-Hát te? - kérdezte rögtön Nick, ahogy meglátta Robot.
-Csak hazahoztam Kristent, és itt fogott az anyukája, de el kellett mennie és én is épp indulni akartam, Nina hamarosan átjön - tette még hozzá, ami nem esett jól, de tudtam ha ezt feleli akkor Nick biztos nem gyanakszik.
-Értem, kösz, hogy hazahoztad Krist.
-Ugyan tesó.
-Én megyek is, elhozom Ninát hozzánk - mondta Rob.
-Menj csak, aztán jók legyetek, később találkozunk - mondta Nick a testvérének.
-Ti is legyetek jók - felelte Rob, kissé bánatosan ahogy végignézett rajtunk,miközben Nick a karjába zárt.
-Köszi még egyszer, hogy elhoztál - köszöntem meg neki.
-Nincs mit - felelte.
Csak egy sziát köszönt mindkettőnknek, majd még Nick leült a nappaliban én kikísértem Robot.
-Szia - köszöntünk el egymástól, és láttam rajta, hogy azok után ami köztünk történt rosszul esik neki, hogy végül a testvérével maradok itt.
Legbelül én is rosszul éreztem magam e miatt, nem akarok egyikőjüknek se fájdalmat okozni, de a végén biztos az fog történni ha ezt tovább folytatjuk.
Rob egy hosszú puszit adott az arcomra, mire én újra megremegtem a közelségétől, majd már csak távolodó alakját láttam.
Tudtam, hogy vissza kell mennem a nappaliba ahol a vőlegényem vár, és úgy tenni mintha ez meg se történt volna.
Magam sem tudom, de Nick közelsége és kényeztetése segített nem gondolni Rá.
Este megjöttek anyáék, akik nagyon örültek Nicknek, és annak, hogy végre itthon is vagyok egy kicsit.
Így ma anya javaslatára Nick aludt itt nálunk.
Kicsit féltem az estétől, mert mióta Rob hazajött és megismertem őt, nem nagyon engedtem közel magamhoz Nicket vagy mindig történt valami ami miatt nem lehettünk annyit kettesben.
Azt hittem ma ha itt alszik közeledni fog és együtt akar lenni velem, de nem így történt.
Talán egy csöppnyit örültem neki, hogy ma éjszaka is csak összebújva aludtunk.
Mióta itt van Rob, nem tudom képes lennék e lefeküdni Nickel.
Azt viszont tudtam, hogy ez hétvégén mindenképp megtörténik, hisz kettesben leszünk.
Bár mindig is jó volt vele szeretkezni, ilyen téren sem volt problémánk soha, és csak remélni tudom, hogy az a hétvége elfeledtet velem minden képtelen gondolatot és minden ugyanolyan lesz köztünk mint mielőtt ezt Rob érkezése felborította volna.
Másnap délelőtt pedig átmentünk Nickékhez.
Nina ma is náluk vendégeskedett, de próbáltam tudomást sem venni róla.
Csak tegnap találkoztunk, de a lányok úgy örültek nekem mintha ezer éve nem láttuk volna egymást.
Megebédeltünk, majd átmentünk egy kis mozizásra a nappaliba, mikor beállított Tom, Rob barátja.
Őt már ismerem, igaz csak egyszer kétszer beszéltünk, még Nick mutatta be.
Vele nem olyan nagy haverok mint Robbal, de jól kijönnek.
Ebéd után mozi teremmé alakítottuk a nappalit,majd Claire helyett a konyhába mentem egy kis pattogatott kukoricát készíteni.
Épp indultam volna vissza mikor ismerős szituációba kerültem.
Két kar fonódott a derekam köré, és valaki csókot lehelt a nyakamra.
Hátra sem kellett néznem, hogy tudjam ki az.
Bármikor felismerném az érintését.
-Alig vártam, hogy végre láthassalak - súgta Rob a fülembe.
-Megőrültél, meglátnak - mondtam kissé ingerülten miután magamhoz tértem a kábulatból amit a közelsége váltott ki belőlem.
-Ne aggódj mind belemerültek a filmbe - suttogta miközben édes csókjaival hintette be a nyakam, én pedig ismét remegtem a karjaiban.
-Khmmm - köszörülte valaki a torkát az ajtóban, mire még a vér is meghűlt bennem és azonnal szétrebbentünk.
-Hol az a kukorica? - kérdezte vigyorogva és talán kissé értetlen fejet vágva Tom.
Ez nem lehet igaz.
Még az a szerencse, hogy nem Nick volt az.
Na nem mintha Tomnak jobban örülnék, főleg, hogy látott minket ilyen félreérthető helyzetben.
-Hagyjuk a filmet, sétálunk egyet haver? - kérdezte Tom Robtól.
-Menjünk - válaszolta Rob.
-Ne aggódj, ő nem fog beszélni - súgta nekem, majd miután Tom kiment és gyors csókot nyomott a számra és ő is kiment Tom után.
Istenem miért nem adtál több akaraterőt, hogy távol tudjam tartani magamtól? - kérdeztem magamtól és visszamentem a nappaliba a kukoricával.
Nick rögtön az ölébe vont, és úgy néztük a filmet.
Rob pedig Ninát itt hagyva elment Tommal, míg én próbáltam a filmre koncentrálni.
Anyu is hívott közben, hogy ma nem alszanak otthon, hanem még délután elmentek a nagyiékhoz, így ha otthon alszok csak egyedül leszek.
Eldöntöttem, hogy erről nem szólok Nicknek, majd anyuékra és a fáradságra hivatkozok, hogy ma ne kelljen itt aludnom.
Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
Még soha nem hazudtam neki, és utálom is, de muszáj egy kicsit egyedül lennem átgondolni a történteket.
/Robert/
Tommal elsétáltunk a kedvenc kocsmánkig, ahol ma nem voltak olyan sokan.
Kiválasztottunk egy eldugottabb sarkot és néhány italt rendelve Tom rögtön nekem esett a kérdéseivel.
-Mi a fene volt ez haver?
-Semmi tesó - mondtam neki, de tudtam, hogy addig úgysem nyugszik amíg mindent el nem mondok neki.
-Ugyan, láttam tesó. Mi van köztetek Krissel? És Nick?
Nem volt más választásom, néhány üveg sör elfogyasztása közben mindent elmeséltem neki.
-Te aztán jól benne vagy - mondta.
-Nekem mondod. Egyszerűen fogalmam sincs mi ütött belém, de megőrjít ez a nő. És hiába tudom, hogy Nick menyasszonya képtelen vagyok távol maradni tőle.
-Na igen, azt láttam. Csak le ne bukjatok, abból oltári botrány lenne.
-Az tuti. Azt én sem szeretném.
-De hamarosan elutazol akkor mi lesz? - kérdezte Tom.
-Semmi. Talán minden visszatér a régi kerékvágásba és csak remélni tudom, hogy elfelejtem őt.
-Úgy legyen, de amíg itthon vagy addig is próbálkozz vele, hidd el jobban jársz. Ne akard tönkretenni a kapcsolatát Nickel.
-Tudom mekkora szemét vagyok, hogy pont a bátyám szerelmét akarom, de nem tudok tenni ellene.
-Meg őrülök ha nincs velem, és majd megesz a féltékenység ha Nick ölelgeti és csókolgatja.
-Igen, de neki szabad, ellentétben veled.
-Kész agyrém, hisz épp, hogy megismertem.
-És Nina? Amíg itthon vagy találkozgass vele, láttam ma is vele voltál? Hátha segít, hogy távol tartsd magad Kristől.
-Hidd el megpróbáltam, de nem megy. Teljesen elvesztem a fejem ha a közelemben van. Voltak mások is előtte, de még egy lány sem volt rám ilyen hatással mint ő.
-Hát ez gáz haver.
-Tudom - feleltem lemondóan és egy újabb sört kértem.
Nem akartam leinni magam, pedig talán az jobb lett volna, akkor legalább egy kis időre kitudnám őt verni a fejemből.
Tom időközben összeszedett valami csajt, akivel lelépett így miután egyedül maradtam, fizettem és elindultam haza.
Kissé messzebb megtorpantam mikor már ráláttam a házunkra, ahol Kris és Nick épp az ajtóban búcsúzkodtak.
Gondolom Kristen ma otthon alszik.
Elköszöntek egymástól, egy igencsak hosszú csók után Nick becsukta az ajtót, Kris pedig elindult felém, de ekkor még nem látott.
Ahogy egyre közelebb ért vett csak észre.
-Hát te? - kérdezte.
-Csak megittunk valamit Tommal. Haza mész? - kérdeztem tőle.
-Igen.
-Azt hittem maradsz ma Nicknél - csúszott ki a számon.
-Nem, ma otthon alszok - jött a válasza.
-Hazakísérhetlek? - kérdeztem, de sejtettem hogy el fog utasítani.
-Ha szeretnél - mondta nagy meglepetésemre.
Nekem pedig nem kellett kétszer mondani.
Jaj, ha Tom most látna, tuti hülyének nézne, hogy ismét marhaságot készülök tenni.
De nem érdekel, most, hogy itt van, nem érdekel semmi.
Közelebb mentem hozzá, elég hideg volt.
Karjaival belém karolt, így indultunk el hozzájuk.
Nem laktak messze tőlünk az út nem tartott sokáig, de minden perc boldoggá tett amit vele tölthettem.
Szó nélkül sétáltunk egymás mellett, majd egészen az ajtóig kísértem.
Szembe fordultam vele, láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de tétovázik.
-Jobb ha bemész elég hideg van - mondtam neki, de nem nagyon akartam elengedni magam mellől.
-Bejössz? - tette fel a kérdést amire a legmerészebb álmaimban sem számítottam.
-Nem hiszem, a szüleid is itthon vannak, vagy jönnek hamarosan - mondtam mert sejtettem, hogy még senki nincs a házban.
-Ma nem alszanak itthon, egyedül leszek - felelte talán kissé félénken.
Mikor felfogtam miket mondott meg sem tudtam szólalni.
-Jössz? - kérdezte még egyszer és felém nyújtotta a kezét.
Semmire sem vágytam jobban, de másrészt ott volt előttem Nick arca is.
Nem tudtam dönteni, vajon az eszemre hallgassak és gyorsan menjek haza mielőtt olyat teszek amit nem lenne szabad, vagy a szívemre hallgatok és bemegyek vele.
Mérlegelve a dolgokat döntöttem.
Komizzatok, please!!!! :)
2010. szeptember 2., csütörtök
Meglepi
Hali! Csak egy gyors bejegyzés és lépek is. Ha kapok még sok komit ehhez az új fejlihez, akkor holnap kaptok meglepit, hogy mit az holnap kiderül.De cserébe tessék véleményt írni. Számot nem írok mennyit, minnél többet :) Tessék komizni :) Pussz
5.fejezet
Sziasztok! Nos egy nappal hamarabb mint terveztem hozom az új fejezetet. Először is köszi mindenkinek aki komizott az előzőekhez. Csak remélni tudom, hogy ez is tetszeni fog nektek. És persze a mi hamarabbi folytatásért cserébe tessék jó sok komit írni. Ha csak néhány szó vagy sor is, már az is sokat jelent. És persze aki olvas kattoljon a rendszeres olvasókra :).És bocs a hibák miatt, amit drága MoOa majd kitudja javítani kicserélem. Jó olvasást, pussz. Lizzyke
5.fejezet
/Kristen/
Egy ideig némám vesztünk el egymás tekintetében, majd egyre közelebb jött, míg végül leült mellém a kanapéra.
-Hogy hogy itt? Magára hagytad a barátnőd? - kérdeztem tőle egy kis éllel a hangomban.
-Alszik, én pedig nem voltam még álmos. És te? Nick? - kérdezte Rob.
-Ő is elaludt mire felmentem - válaszoltam.
Azon gondolkoztam jobb lenne ha inkább felmennék, különben ha Rob ismét bepróbálkozik nem akarod elgyengülni.
Bár elég lesz arra gondolnom, hogy nem olyan rég még Ninát csókolgatta, sőt nem is csak csókolta és erre gondolva biztos képes leszek megtartani a távolságot kettőnk között, ha át akarná lépni a határt.
Egy ideig egymás mellett ülve meredtünk magunk elé, mikor felakartam állni, hogy felmenjek de talán túl hirtelen tettem és megszédültem.
Rob időben kapott utánam, és vesztemre ismét a karjaiban találtam magam.
-Jó vagy? - kérdezte majd visszaültetett szorosan maga mellé, karjait még mindig a derekamon tartva.
-Persze, csak lehet, hogy hirtelen álltam fel. Jobb ha felmegyek - mondtam.
-Ne, maradj még - kérte.
-Rob, ezt megbeszéltük - mondtam felé fordulva miközben ajkaival ismét vészesen közeledett felém, ezzel pedig elérve, hogy ne tudjak józanul gondolkodni.
-Kérlek, csak még egyszer hagy csókoljalak meg - kérte miközben végig a szemembe nézett, és éreztem bármennyire sem helyes képtelen leszek nemet mondani neki, mert jelen pillanatban semmire sem vágyom jobban csak a csókjára.
Csak utoljára és aztán végleg elfelejtem - döntöttem el magamban, majd megcsókoltam.
Először meglepődött, hogy én csókoltam meg, majd viszonozta csókot.
Karjai még mindig a derekamon voltak, majd meg nem szakítva csókunkat háttal eldőlt a kanapén engem is magával húzva, így rajta feküdtem miközben tovább ízlelhettük egymás ajkait.
Nyelve bebocsájtást kért a számba amit én örömmel adtam meg.
Amint nyelveink egymásra találtak szenvedélyesen kergették egymást, míg édes érintései a derekamon táncoltak.
Miután már fogyott a levegőnk ajkaink elváltak egymástól, fejem a mellkasára hajtottam, míg kissé megnyugszunk.
Bár tudtam, hogy egyáltalán itt se kéne lennem, mégis hihetetlen nyugalmat és boldogságot éreztem a karjaiban fekve, miközben azt reméltem senkinek sem áll eszében most lejönni a nappaliba.
Egy kicsit még így feküdtem a karjaiban.
Felemeltem a fejem és még egyszer megcsókoltam.
Ő is tudta, érezhette, hogy ez most tényleg az utolsó lesz, mert olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy már annak is örültem ha képes leszek elszakadni tőle.
Vággyal teli csókunk után egy kis puszit leheltem a szájára, majd bármennyire is nehezemre esett felkeltem róla és magam mögött hagyva őt felmentem az emeleten alvó vőlegényemhez.
Rob megkapta amit akart, még egy csókot, sőt nem csak egyet.
Ő megkapta és én is.
De ennyi, ez többet nem fordul elő.
Holnaptól igyekezni fogok ennek és az előző estéknek is minden percét amit vele töltöttem kiűzni a gondolataimból és csak Nickre és az előttünk álló hétvégére gondolni.
Óvatosan ne, hogy felébresszem feküdtem be Nick mellé.
Lehajtottam a fejem a párnára, majd ismét a lent történtek képei villantak fel előttem.
Szinte nem is ismerek magamra, mióta Robot megismertem.
Olyan reakciókat és érzéseket vált ki belőlem amiket Nick soha.
Bármennyire is élveztem a vele töltött lopott perceket ennek itt a vége.
Minden vissza fog kerülni a régi kerékvágásba, legalábbis ha rajtam múlik.
Nem akarom felrúgni a Nickel való kapcsolatom és nem is tehetem ezt vele.
Addig töprengtem ezeken míg nem végre elnyomott az álom.
Hiába aludtam el később mégis hamarabb ébredtem mint Nick, sőt nem tudom mikor kerültem oda de a karjaiban ébredtem.
-Jó reggelt kicsim - köszönt rám álmosan.
-Neked is - adtam most én egy csókot neki.
-Hol voltál az éjjel? Felébredtem de nem voltál itt - kérdezte.
-Nem tudtam aludni és lementem inni egy pohár tejet - vallottam be, ami tulajdonképpen igaz is volt, leszámítva az utána történteket amikről eszem ágában sem volt beszélni Nicknek.
-Lemegyünk reggelizni? - kérdezte.
-Persze - feleltem majd kimásztam a karjaiból és magamra kaptam egy köntös amit itt szoktam használni ha itt alszom.
Nick is magára kapott valamit és lementünk a konyhába, ahol a lányok és Claireék már a reggelin ügyködtek.
-Jó reggelt - köszöntünk Nickel.
-Nektek is - jött a válaszuk.
-Jókor pont kész a reggeli - felelte Claire.
Leültünk az asztalhoz majd neki álltunk elfogyasztani a reggelit mikor megjelent az ajtóban Rob és Nina.
-Jó reggelt. Remélem nem baj anya, hogy Nina itt aludt - szólalt meg Rob.
-Dehogy kicsim, gyertek ti is enni - válaszolta Claire.
Rob leült, szerencsétlenségemre a mellettem lévő székre, Nina pedig az ölébe ült.
Próbáltam a reggelimre koncentrálni ami elég nehezen mert, ugyanis szinte mind végig magamon éreztem Rob tekintetét, ahelyett, hogy a karjaiban ülő barátnőjére figyelt volna.
- Kicsit később ha kinyit bevásárlóközpont mehetnénk is - szólalt meg reggeli után Lizzy.
-Megint vásárolni? - kérdezte Nick.
-Megint. De te nem jössz - vágta oda neki Vic.
-Miért is?
-Mert csak. Kris akar venni ezt azt, te addig pihenj - mondta Vic.
-Zavarna ha én is mennék? - kérdezte Nina felém fordulva.
-Engem nem - próbáltam úgy válaszolni, hogy ne lássa hogy igenis zavarna.
-Ha Nick nem is jöhet, te velünk jöhetnél édes - nézett Nina Robra, aki rám pillantott.
-Ha nem zavarja a lányokat miért ne, itt talán nem ismernek fel annyian - tette hozzá.
-Felőlünk jöhetsz. Kris? - fordult felém Lizzy.
-Felőlem is - mondtam, de közben nem néztem Robra.
-Oké, akkor elkészülünk és indulhatunk is - adta parancsba Lizzy.
Még jó, hogy én nem vagyok egy váráslás mániás, bár erre itt vannak helyettem a csajok - gondoltam magamban.
Az a gondolat viszont, hogy Rob és Nina is velünk jönnek cseppet sem dobott fel.
Felmentünk az emeletre és még az ágyban összebújva töltöttünk egy kis időt Nickel, majd mivel ő itthon marad én elmentem készülődni.
Lezuhanyoztam, felöltöztem és a nappaliban vártam a lányokat.
Pechemre Rob volt az aki utánam először elkészült.
Én ismét a kanapén ültem, de hála az égnek most nem jött közelebb csak megállt az ajtóban.
Pillanatokkal később jött meg Nina és rögtön Rob nyakába vetette magát.
Utána jött le Lizzy és Vic indulásra készen.
-Akkor indulás - szólaltak meg a lányok.
-Aztán siessetek haza - szólalt meg a hátunk mögül Nick.
-Igyekszünk, remélem hamar túlesünk rajta - próbáltam halkan mondani, hogy Lizzyék ne hallják, bár tudják, hogy én nem vagyok annyira oda a vásárlásért.
-Egy kis időt csak kibírtok külön, gondoljatok a hétvégére - mondta Lizzy.
Nick a karjaiba zárt és a szokottnál is szenvedélyesebben csókolt meg, amit én viszonoztam.
Ahogy eszembe jutott Rob csókja, rögtön el is űztem ezeket a gondolataimat.
-Szeretlek - mondta még egy puszi után.
-Én is - válaszoltam.
Nem tudom, hogy a történtek után mondhatom e ezt, de még mindig nagyon szeretem őt, csak nem tudom eléggé e ahhoz, hogy idővel majd hozzámenjek.
Ne is gondolj erre verd ki ezeket és őt is a fejedből - mondtam magamban és elűzve ezeket a gondolataimat csak a Nickel való hétvégére gondoltam, aminek a gondolata boldoggá tett.
Kocsival mentünk mivel a bevásárlóközpont nincs épp közel.
Megérkezvén Lizzyék belevetették magukat a butikok kínálatába engem is magukkal ráncigálva, sőt Nina és Rob is jöttek velünk.
Néhány bolt után Lizzyvel és Viccel előrébb voltunk, míg Robék lemaradtak.
Szerettem volna egy hasonló ajándékot Nicknek mint az én tőle kapott láncom, csak mondjuk egy karkötő formájában.
A lányok szerint jó ötlet, így egy ékszer bolt felé vettük az irányt.
Meg is találtuk a tökéletest amibe bele tudják gravírozni a feliratot mint az én láncomon.
-Mit gondoltok jó lesz rá? - kérdeztem a lányoktól a karkötő méretét nézve, mivel még ilyesmit nem vettem Nicknek.
-Egy pillanat - szólalt meg Lizzy majd kiment a bolt elé és Robal tért vissza, hála az égnek Nina nélkül.
-Robon kipróbálhatjuk, ha neki jó Nicknek is biztos jó lesz - mondta Lizzy.
Az eladónő ideadta a karkötőt, Rob közelebb jött hozzám és feltettem rá.
Ahogy egymáshoz értünk mintha ezernyi szikre pattogott volna köztünk, de próbáltam nem is figyelni erre, sőt még a szemébe se néztem.
-Ez nagyon szép, Nick biztos örülni fog neki - mondta, mire én nem válaszoltam.
-Na látjátok, mégis milyen jó, hogy Rob velünk jött.
Miután a méret jó így kipróbálva Robon, belegravírozták a feliratot, becsomagoltattuk és kifizettük.
-Ez nagyon szép lett, Nick odáig lesz - szólalt meg Vic ahogy kiértünk az üzletből.
-Oké, akkor kerítsünk még egy fehérnemű boltot - mondta Lizzy.
-Minek is? - kérdeztem.
-Ugyan, kerítünk néhány klassz darabot a hétvégére - mondták mosolyogva a lányok.
Ennél a kijelentésüknél inkább rá se néztem Robra, akihez időközben csatlakozott Nina is.
Rá is bukkantunk egy fehérnemű butikra, Rob pedig odakint megvárt minket a csomagokkal.
Lizzyék néhány elég kihívó darabot is rám erőltettek, de végül néhány hála az égnek szolidabbat vettünk meg.
Gyorsan telt az idő lassan dél körül járt mire végeztünk.
-Indulhatunk? - kérdezte Rob.
-Mi még szétnéznénk néhány helyen - mondta Lizzy.
-Oké, de mi megyünk - mondta Rob egyetértve Ninával.
-Hazaviszem Ninát, utána téged is, ha nem akarsz maradni a lányokkal - mondta felém fordulva.
Na az kéne még csak, hogy ismét kettesben legyünk.
-Igen, haza mennék, majd szólok Nicknek, hogy később átnézek, de nem fontos elvinned, elsétálok - mondtam neki.
-Ugyan, ilyen hidegbe hagyd, hogy Rob elvigyen. Kiteszitek Ninát utána hazafelé menet kirak téged otthon - mondta Vic.
-Mondom, nem fontos sétálok egyet.
-Ne makacskodj, menjetek - erősködött Lizzy, így nem volt más választásom.
Bár semmi kedvem nem volt azt nézni hogyan enyelegnek előttem egész úton.
Elköszöntünk Lizzyéktől, akik miután eljöttünk rögtön ismét belevetették magukat az üzletekbe.
Nina Rob mellé ült előre, én pedig hátra.
Út közben Rob néha hátra pillantott rám, de próbáltam tudomást sem venni róla.
-Köszi édes, később látlak? - kérdezte Nina ahogy megérkeztünk hozzá.
-Persze, este gyere át - mondta neki Rob.
-Akkor este - mondta Nina majd megcsókolták egymást, majd Nina kiszállt mi pedig elindultunk.
Út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz ami egy idő után elég zavaró volt, de végre megérkeztünk hozzánk.
Rob is kiszállt velem majd mellém jött, mikor épp nyílt a házunk ajtaja.
Cameron lépett ki aki épp indulni készült ahogy látom, anyával a nyomában hogy kikísérje.
Anya ahogy meglátott minket persze rögtön ránk vetette magát, így neki és Cameronnak is bemutattam Robot.
Anya teljesen fel volt pörögve mint mindig, így nem úszta meg sem Rob sem én, hogy anya bejebb invitálja.
Apa pont nem volt itthon.
Anya megkínálta Robot valamivel és nem kerülhettünk egy kis beszélgetést sem.
Mivel anya is sokat hallott már róla Nicktől, alig várta, hogy ő is megismerhesse.
Beszélgettünk egy ideig, majd anyu magunkra hagyott minket mert el kell mennie.
Végre - gondoltam magamban.
Kicsit vártam már ezt a percet, mert nem tudom meddig lettem volna még képes Rob közelében lenni.
Ő udvariasan elköszönt anyától, aki megígértette vele, hogy ha tud majd átjön még.
És ugye ki tudna nemet mondani anyának?
Míg anya készülődött az emeleten én ki kísértem Robot.
-Köszi, hogy elhoztál - mondtam neki az ajtóban állva.
-Nincs mit, később találkozunk - válaszolta, majd hozzám hajolt amitől megrémültem, hogy ismét megakar csókolni.
De szerencsémre vagy bánatomra csak egy puszit adott az arcomra, még egyszer egymás szemébe néztünk majd elment.
Becsukva magam mögött az ajtót a szobámba mentem, ahol az ágyon elfekve gondoltam át az utóbbi napok történéseit.
Nem tudom meddig feküdhettem a gondolataimba merülve, de anya már nem volt itthon mire lementem.
A konyha felé vettem az irányt mikor csengettek.
Biztos Nick az - gondoltam magamban, és mentem ajtót nyitni.
Tessék komizni sokat és hamar jön a kövi! :)
5.fejezet
/Kristen/
Egy ideig némám vesztünk el egymás tekintetében, majd egyre közelebb jött, míg végül leült mellém a kanapéra.
-Hogy hogy itt? Magára hagytad a barátnőd? - kérdeztem tőle egy kis éllel a hangomban.
-Alszik, én pedig nem voltam még álmos. És te? Nick? - kérdezte Rob.
-Ő is elaludt mire felmentem - válaszoltam.
Azon gondolkoztam jobb lenne ha inkább felmennék, különben ha Rob ismét bepróbálkozik nem akarod elgyengülni.
Bár elég lesz arra gondolnom, hogy nem olyan rég még Ninát csókolgatta, sőt nem is csak csókolta és erre gondolva biztos képes leszek megtartani a távolságot kettőnk között, ha át akarná lépni a határt.
Egy ideig egymás mellett ülve meredtünk magunk elé, mikor felakartam állni, hogy felmenjek de talán túl hirtelen tettem és megszédültem.
Rob időben kapott utánam, és vesztemre ismét a karjaiban találtam magam.
-Jó vagy? - kérdezte majd visszaültetett szorosan maga mellé, karjait még mindig a derekamon tartva.
-Persze, csak lehet, hogy hirtelen álltam fel. Jobb ha felmegyek - mondtam.
-Ne, maradj még - kérte.
-Rob, ezt megbeszéltük - mondtam felé fordulva miközben ajkaival ismét vészesen közeledett felém, ezzel pedig elérve, hogy ne tudjak józanul gondolkodni.
-Kérlek, csak még egyszer hagy csókoljalak meg - kérte miközben végig a szemembe nézett, és éreztem bármennyire sem helyes képtelen leszek nemet mondani neki, mert jelen pillanatban semmire sem vágyom jobban csak a csókjára.
Csak utoljára és aztán végleg elfelejtem - döntöttem el magamban, majd megcsókoltam.
Először meglepődött, hogy én csókoltam meg, majd viszonozta csókot.
Karjai még mindig a derekamon voltak, majd meg nem szakítva csókunkat háttal eldőlt a kanapén engem is magával húzva, így rajta feküdtem miközben tovább ízlelhettük egymás ajkait.
Nyelve bebocsájtást kért a számba amit én örömmel adtam meg.
Amint nyelveink egymásra találtak szenvedélyesen kergették egymást, míg édes érintései a derekamon táncoltak.
Miután már fogyott a levegőnk ajkaink elváltak egymástól, fejem a mellkasára hajtottam, míg kissé megnyugszunk.
Bár tudtam, hogy egyáltalán itt se kéne lennem, mégis hihetetlen nyugalmat és boldogságot éreztem a karjaiban fekve, miközben azt reméltem senkinek sem áll eszében most lejönni a nappaliba.
Egy kicsit még így feküdtem a karjaiban.
Felemeltem a fejem és még egyszer megcsókoltam.
Ő is tudta, érezhette, hogy ez most tényleg az utolsó lesz, mert olyan szenvedéllyel csókolt vissza, hogy már annak is örültem ha képes leszek elszakadni tőle.
Vággyal teli csókunk után egy kis puszit leheltem a szájára, majd bármennyire is nehezemre esett felkeltem róla és magam mögött hagyva őt felmentem az emeleten alvó vőlegényemhez.
Rob megkapta amit akart, még egy csókot, sőt nem csak egyet.
Ő megkapta és én is.
De ennyi, ez többet nem fordul elő.
Holnaptól igyekezni fogok ennek és az előző estéknek is minden percét amit vele töltöttem kiűzni a gondolataimból és csak Nickre és az előttünk álló hétvégére gondolni.
Óvatosan ne, hogy felébresszem feküdtem be Nick mellé.
Lehajtottam a fejem a párnára, majd ismét a lent történtek képei villantak fel előttem.
Szinte nem is ismerek magamra, mióta Robot megismertem.
Olyan reakciókat és érzéseket vált ki belőlem amiket Nick soha.
Bármennyire is élveztem a vele töltött lopott perceket ennek itt a vége.
Minden vissza fog kerülni a régi kerékvágásba, legalábbis ha rajtam múlik.
Nem akarom felrúgni a Nickel való kapcsolatom és nem is tehetem ezt vele.
Addig töprengtem ezeken míg nem végre elnyomott az álom.
Hiába aludtam el később mégis hamarabb ébredtem mint Nick, sőt nem tudom mikor kerültem oda de a karjaiban ébredtem.
-Jó reggelt kicsim - köszönt rám álmosan.
-Neked is - adtam most én egy csókot neki.
-Hol voltál az éjjel? Felébredtem de nem voltál itt - kérdezte.
-Nem tudtam aludni és lementem inni egy pohár tejet - vallottam be, ami tulajdonképpen igaz is volt, leszámítva az utána történteket amikről eszem ágában sem volt beszélni Nicknek.
-Lemegyünk reggelizni? - kérdezte.
-Persze - feleltem majd kimásztam a karjaiból és magamra kaptam egy köntös amit itt szoktam használni ha itt alszom.
Nick is magára kapott valamit és lementünk a konyhába, ahol a lányok és Claireék már a reggelin ügyködtek.
-Jó reggelt - köszöntünk Nickel.
-Nektek is - jött a válaszuk.
-Jókor pont kész a reggeli - felelte Claire.
Leültünk az asztalhoz majd neki álltunk elfogyasztani a reggelit mikor megjelent az ajtóban Rob és Nina.
-Jó reggelt. Remélem nem baj anya, hogy Nina itt aludt - szólalt meg Rob.
-Dehogy kicsim, gyertek ti is enni - válaszolta Claire.
Rob leült, szerencsétlenségemre a mellettem lévő székre, Nina pedig az ölébe ült.
Próbáltam a reggelimre koncentrálni ami elég nehezen mert, ugyanis szinte mind végig magamon éreztem Rob tekintetét, ahelyett, hogy a karjaiban ülő barátnőjére figyelt volna.
- Kicsit később ha kinyit bevásárlóközpont mehetnénk is - szólalt meg reggeli után Lizzy.
-Megint vásárolni? - kérdezte Nick.
-Megint. De te nem jössz - vágta oda neki Vic.
-Miért is?
-Mert csak. Kris akar venni ezt azt, te addig pihenj - mondta Vic.
-Zavarna ha én is mennék? - kérdezte Nina felém fordulva.
-Engem nem - próbáltam úgy válaszolni, hogy ne lássa hogy igenis zavarna.
-Ha Nick nem is jöhet, te velünk jöhetnél édes - nézett Nina Robra, aki rám pillantott.
-Ha nem zavarja a lányokat miért ne, itt talán nem ismernek fel annyian - tette hozzá.
-Felőlünk jöhetsz. Kris? - fordult felém Lizzy.
-Felőlem is - mondtam, de közben nem néztem Robra.
-Oké, akkor elkészülünk és indulhatunk is - adta parancsba Lizzy.
Még jó, hogy én nem vagyok egy váráslás mániás, bár erre itt vannak helyettem a csajok - gondoltam magamban.
Az a gondolat viszont, hogy Rob és Nina is velünk jönnek cseppet sem dobott fel.
Felmentünk az emeletre és még az ágyban összebújva töltöttünk egy kis időt Nickel, majd mivel ő itthon marad én elmentem készülődni.
Lezuhanyoztam, felöltöztem és a nappaliban vártam a lányokat.
Pechemre Rob volt az aki utánam először elkészült.
Én ismét a kanapén ültem, de hála az égnek most nem jött közelebb csak megállt az ajtóban.
Pillanatokkal később jött meg Nina és rögtön Rob nyakába vetette magát.
Utána jött le Lizzy és Vic indulásra készen.
-Akkor indulás - szólaltak meg a lányok.
-Aztán siessetek haza - szólalt meg a hátunk mögül Nick.
-Igyekszünk, remélem hamar túlesünk rajta - próbáltam halkan mondani, hogy Lizzyék ne hallják, bár tudják, hogy én nem vagyok annyira oda a vásárlásért.
-Egy kis időt csak kibírtok külön, gondoljatok a hétvégére - mondta Lizzy.
Nick a karjaiba zárt és a szokottnál is szenvedélyesebben csókolt meg, amit én viszonoztam.
Ahogy eszembe jutott Rob csókja, rögtön el is űztem ezeket a gondolataimat.
-Szeretlek - mondta még egy puszi után.
-Én is - válaszoltam.
Nem tudom, hogy a történtek után mondhatom e ezt, de még mindig nagyon szeretem őt, csak nem tudom eléggé e ahhoz, hogy idővel majd hozzámenjek.
Ne is gondolj erre verd ki ezeket és őt is a fejedből - mondtam magamban és elűzve ezeket a gondolataimat csak a Nickel való hétvégére gondoltam, aminek a gondolata boldoggá tett.
Kocsival mentünk mivel a bevásárlóközpont nincs épp közel.
Megérkezvén Lizzyék belevetették magukat a butikok kínálatába engem is magukkal ráncigálva, sőt Nina és Rob is jöttek velünk.
Néhány bolt után Lizzyvel és Viccel előrébb voltunk, míg Robék lemaradtak.
Szerettem volna egy hasonló ajándékot Nicknek mint az én tőle kapott láncom, csak mondjuk egy karkötő formájában.
A lányok szerint jó ötlet, így egy ékszer bolt felé vettük az irányt.
Meg is találtuk a tökéletest amibe bele tudják gravírozni a feliratot mint az én láncomon.
-Mit gondoltok jó lesz rá? - kérdeztem a lányoktól a karkötő méretét nézve, mivel még ilyesmit nem vettem Nicknek.
-Egy pillanat - szólalt meg Lizzy majd kiment a bolt elé és Robal tért vissza, hála az égnek Nina nélkül.
-Robon kipróbálhatjuk, ha neki jó Nicknek is biztos jó lesz - mondta Lizzy.
Az eladónő ideadta a karkötőt, Rob közelebb jött hozzám és feltettem rá.
Ahogy egymáshoz értünk mintha ezernyi szikre pattogott volna köztünk, de próbáltam nem is figyelni erre, sőt még a szemébe se néztem.
-Ez nagyon szép, Nick biztos örülni fog neki - mondta, mire én nem válaszoltam.
-Na látjátok, mégis milyen jó, hogy Rob velünk jött.
Miután a méret jó így kipróbálva Robon, belegravírozták a feliratot, becsomagoltattuk és kifizettük.
-Ez nagyon szép lett, Nick odáig lesz - szólalt meg Vic ahogy kiértünk az üzletből.
-Oké, akkor kerítsünk még egy fehérnemű boltot - mondta Lizzy.
-Minek is? - kérdeztem.
-Ugyan, kerítünk néhány klassz darabot a hétvégére - mondták mosolyogva a lányok.
Ennél a kijelentésüknél inkább rá se néztem Robra, akihez időközben csatlakozott Nina is.
Rá is bukkantunk egy fehérnemű butikra, Rob pedig odakint megvárt minket a csomagokkal.
Lizzyék néhány elég kihívó darabot is rám erőltettek, de végül néhány hála az égnek szolidabbat vettünk meg.
Gyorsan telt az idő lassan dél körül járt mire végeztünk.
-Indulhatunk? - kérdezte Rob.
-Mi még szétnéznénk néhány helyen - mondta Lizzy.
-Oké, de mi megyünk - mondta Rob egyetértve Ninával.
-Hazaviszem Ninát, utána téged is, ha nem akarsz maradni a lányokkal - mondta felém fordulva.
Na az kéne még csak, hogy ismét kettesben legyünk.
-Igen, haza mennék, majd szólok Nicknek, hogy később átnézek, de nem fontos elvinned, elsétálok - mondtam neki.
-Ugyan, ilyen hidegbe hagyd, hogy Rob elvigyen. Kiteszitek Ninát utána hazafelé menet kirak téged otthon - mondta Vic.
-Mondom, nem fontos sétálok egyet.
-Ne makacskodj, menjetek - erősködött Lizzy, így nem volt más választásom.
Bár semmi kedvem nem volt azt nézni hogyan enyelegnek előttem egész úton.
Elköszöntünk Lizzyéktől, akik miután eljöttünk rögtön ismét belevetették magukat az üzletekbe.
Nina Rob mellé ült előre, én pedig hátra.
Út közben Rob néha hátra pillantott rám, de próbáltam tudomást sem venni róla.
-Köszi édes, később látlak? - kérdezte Nina ahogy megérkeztünk hozzá.
-Persze, este gyere át - mondta neki Rob.
-Akkor este - mondta Nina majd megcsókolták egymást, majd Nina kiszállt mi pedig elindultunk.
Út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz ami egy idő után elég zavaró volt, de végre megérkeztünk hozzánk.
Rob is kiszállt velem majd mellém jött, mikor épp nyílt a házunk ajtaja.
Cameron lépett ki aki épp indulni készült ahogy látom, anyával a nyomában hogy kikísérje.
Anya ahogy meglátott minket persze rögtön ránk vetette magát, így neki és Cameronnak is bemutattam Robot.
Anya teljesen fel volt pörögve mint mindig, így nem úszta meg sem Rob sem én, hogy anya bejebb invitálja.
Apa pont nem volt itthon.
Anya megkínálta Robot valamivel és nem kerülhettünk egy kis beszélgetést sem.
Mivel anya is sokat hallott már róla Nicktől, alig várta, hogy ő is megismerhesse.
Beszélgettünk egy ideig, majd anyu magunkra hagyott minket mert el kell mennie.
Végre - gondoltam magamban.
Kicsit vártam már ezt a percet, mert nem tudom meddig lettem volna még képes Rob közelében lenni.
Ő udvariasan elköszönt anyától, aki megígértette vele, hogy ha tud majd átjön még.
És ugye ki tudna nemet mondani anyának?
Míg anya készülődött az emeleten én ki kísértem Robot.
-Köszi, hogy elhoztál - mondtam neki az ajtóban állva.
-Nincs mit, később találkozunk - válaszolta, majd hozzám hajolt amitől megrémültem, hogy ismét megakar csókolni.
De szerencsémre vagy bánatomra csak egy puszit adott az arcomra, még egyszer egymás szemébe néztünk majd elment.
Becsukva magam mögött az ajtót a szobámba mentem, ahol az ágyon elfekve gondoltam át az utóbbi napok történéseit.
Nem tudom meddig feküdhettem a gondolataimba merülve, de anya már nem volt itthon mire lementem.
A konyha felé vettem az irányt mikor csengettek.
Biztos Nick az - gondoltam magamban, és mentem ajtót nyitni.
Tessék komizni sokat és hamar jön a kövi! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)