Sziasztok! Mint látjátok új külső van, ami remélem nektek is tetszik :). A fejlit nagyon köszönöm drága Lizámnak. (L)
A másik dolog a friss. Mivel még nemtudom, hogy alakul a holnapom ami számomra elég fontos lesz, így csak pénteken lesz fejli, de addig a maihoz várom a komikat, véleményeket.
És megnyugtatok mindenkit, a mai kis gubanc a párocskánk között hamar helyrejön :) aki olvasta már a fejlit tudja miért mondom. És sokan utáljátok Ninát, előbb utóbb ő is eltűnik majd. Csak ennyit akartam, olvassatok és komizzatok. puszi.
2010. szeptember 15., szerda
14.fejezet
Sziasztok! Itt hozom a következő fejezetet, remélem tetszeni fog. Köszi a komikat akik eddig írtak, természetesen ide is várom őket, remélem minnél több lesz :). Jó olvasást, és mint mindig a gyors és tökéletes bétázásért köszi szívemnek Szilnek! Pussz.
14.fejezet
/Robert/
- Mi van kettőtök között? - tette fel a kérdést Lizzy ismét.
- Semmi, mi lenne? - válaszoltam remélve, hogy elhiszi, míg Kristen idegesen járatta a tekintetét köztem és Lizzy között.
- Annak mondd, aki elhiszi - felelte Lizzy.
- Mégis miből gondoltad ez a hülyeséget? - kérdeztem nővéremtől.
- Ugyan, ne adjátok az ártatlant. Láttam reggel, vagyis hajnalban Krist kisettenkedni tőled - mondta Lizzy, mire összenéztünk Kristennel.
Az ő szemében is ugyanazt a félelmet véltem felfedezni, amit ő is láthatott az enyémben, mégpedig amiatt, hogy lebuktunk. És ha egyszer Lizzy valamire rájön, annak annyi. Azt tuti, hogy ezt nem dumáljuk ki előtte. Nincs más választásunk, mint vallani, és erre szerintem Kristen is rájött.
Csak az a kérdés, ha Lizzynek bevalljuk, amit más így is sejt vagy tud, elmondja-e Nicknek és a többieknek?
Közben szép lassan hazafelé indultunk, míg Lizzy továbbra is a válaszunk várta.
- Szóval? Most mi is van? - kérdezte türelmetlenül. - Ti ketten kavartok Nick háta mögött?
- Lizzy...
- Semmi Lizzy! Az igazat akarom hallani - mondta.
Kristenre néztem, aki egy kisebbet bólintott, hogy mondjam el, mivel ő is láthatta, hogy Lizzy előtt már lehetetlen lenne tagadni.
Így hát nem volt más választásom, mint mindent elmondani, míg ő egyelőre türelmesen hallgatta végig a mondandómat.
Végülis mondhatni én kevertem ebbe bele Kristent. Nem azt mondom, hogy neki semmi szerepe nincs ebben, mert ő is akarta, akarja, de ha még a legelején nem nyomulok rá, és békén hagyom, ahogy kérte, akkor talán most nem lenne ilyen kényes helyzetben. És nem csak ő, hanem én sem.
Bár az igaz, hogy ha ez kiderül, mindkettőnknek elég sok veszteni valója van. Először is én elveszítem a testvérem, és valószínű, hogy a családom többi tagja is utálni fog emiatt.
Kristen pedig elveszti Nicket, aki láthatólag is imádja őt, és vele együtt a családunkat is, akik nagyon szeretik őt.
- Szóval ti ketten már jó ideje együtt vagytok, vagy hogy is nevezzem - vonta le a következtetést Lizzy a hallottakból.
- Igen - feleltük egyszerre Krissel mindketten lehajtott fejjel.
- De mégis hogy képzeltétek ezt? És Nick? Rá nem gondoltok? - dőltek belőle a kérdések.
- El se tudod képzelni mennyit, de egyszerűen ez erősebb, mint mi - mondtam nővéremnek.
- Ti egymásba szerettetek? - jött a következő kérdés.
- Én szeretem Kristent - vallottam be immár Kristennek és a nővéremnek is.
- És te? - fordult Lizzy Kris felé.
- Nem tudom. Csak annyit, hogy Nicket is szeretem, de az, hogy távol tartsuk magunkat egymástól, az sem ment - vallotta Kris is.
- És ha meg szabad kérdeznem, meddig mentetek el? - érdeklődött Lizzy, és rögtön tudtuk mire kíváncsi.
- A legmesszebb - mondtam inkább én.
- Értem - mondta Lizzy, aki hirtelen nem is tudott mit mondani erre.
Hisz most, hogy ezt tudja, két tűz közé került. Vagy úgymond falaz nekünk és nem mond semmit Nicknek, vagy neki hazudik, hogy nekünk segítsen.
- És mi lesz, ha elmész? - fordult felém Lizzy.
Mivel ezt már mi is többször átbeszéltük Krissel, és mindig ugyanarra jutunk, miszerint, ez addig tart és élvezzük ki, amíg itthon vagyok, és ha elmegyek, akkor minden olyan lesz, mint régen. Legalábbis erre számítunk, és ezt elmondtuk Lizzynek is.
- Tudod, ez nem gondoltam volna rólatok. Azt még megértem, hogy vonzódtok egymáshoz, de, hogy ezt tegyétek, ráadásul szegény Nickkel… Hogy tudsz ezek után Nick szemébe nézni és vele lenni? - fordult Lizzy Kris felé.
Szegény, Lizzy nagyon letámadta.
- Hagyd abba - fordultam felé. - Nem az ő, inkább nagyrészt az én hibám. Kristen nem akarta ezt, én voltam az, aki utána jártam, míg nem végül nagy nehezen belement, hogy néha találkozzunk - mondtam el az igazat Lizzynek.
- Értem, de akkor is, előbb utóbb Nick is megtudja. Tudjátok, hogy szeretlek titeket, de mégsem tehetjük ezt Nickkel. Szóval ez a dolog és hazudozás meg titkolózás addig tart, míg el nem mész?
- Igen. Szeretem Kristent, bár tudom, hogy irántam is érez valamit, de emellett az is elfogadom, hogy nem fogja Nicket elhagyni és itt hagyni miattam, ezért kértem, hogy legalább addig hadd legyek a közelében, amíg itthon vagyok, hisz utána úgyis mindennek vége lesz - mondtam a nővéremnek.
- Oké. Próbálom megérteni és elfogadni, de nagyon nehéz. Azt mondod, szereted Krist, ha ez így van, akkor megértem, hogy neked is nehéz lehet, hogy pont belé lettél szerelmes, de jobb lesz, ha elmész. Akkor mindketten elfelejtitek ezt, ahogy én is, és minden olyan lesz, mint régen, igaz? - fordult Lizzy Krishez.
- Igen - helyeselt még mindig lehajtott fejjel.
Egyrészt tudom, hogy ez így lesz a helyes, hiába is tettük már meg ezt Nickkel, mégis megőrjít a tudat, hogy nekem el kell mennem, és Kristen vele marad. De ez ellen nem tehetek semmit. Az biztos, hogy minden lehetséges percet ki akarok használni, amit még vele tölthetek, már ha ezek után ő is akarja.
Pont, ahogy ezt kimondtam magamban, halottam meg Kristen hangját, kimondva azokat a szavakat, amiktől a legjobban féltem.
Kristen megállt és mindkettőnkkel szembe fordult.
- Lizzynek igaza van. Hiába is történt már meg a dolog, ezt most fogjuk abbahagyni - mondta többnyire nekem.
- De...
- Semmi de. Ezt nem folytathatjuk tovább. Így is eléggé belebonyolódtunk, ennél jobban nem szeretnék. Ezt itt és most abbahagyjuk - mondta most már végig a szemembe nézve.
Bármennyire is próbáltam, semmit sem tudtam kiolvasni belőle. Vagy csak egy nagyon hiteles álarcot vett magára, hogy azt tudja mutatni, ő már nem akarja, és nem érdeklem, vagy ami számomra a legrosszabb, ha tényleg így gondolja.
De ez képtelenség. Ha nekem nem is vallja be, tudom, hogy ő is szeret. Akárhányszor együtt voltunk mindig éreztette velem. A tetteivel, a csókjaival, és a teste sem hazudik, valahányszor a közelében vagyok.
- Sajnálom Rob, de Kristen helyesen döntött. Nem folytathatjátok ezt tovább. Amíg itthon vagy, próbáld távol tartani magad tőle, és tartsd tiszteletben a döntését - mondta Lizzy.
- Ezt akarod? - fordultam Kristen felé.
- Igen - mondta, de ezúttal nem nézett a szemembe, és mivel Lizzy itt volt, nem próbáltam meg közeledni felé.
- Jó, legyen így - volt a válaszom.
Időközben hazaértünk, én pedig el sem köszönve tőlük, felsiettem a szobámba.
Igaz, még sosem tettem ilyet, de legszívesebben így férfi létemre is elsírtam volna magam.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni, ha ezeket a szavakat hallom tőle. Hogy már nem akar engem. Hiába tudom legbelül, hogy így a helyes, legalábbis ezzel próbálom nyugtatni magam, mégis majd’ bele halok a tudatba, hogy ennyi, vége van.
És nem tudom, képes leszek-e kibírni nap mint nap a közelében lenni, és látni őt Nickkel.
Most kivételesen alig vártam az esti bulit, hogy jól leihassam magam. És mivel a srácok is ott lesznek, talán nem fenyeget a veszély, hogy Nina, vagy akár Nikki ágyában kötök ki. Bár Kristen rideg szavai után, amikkel kimondta, hogy hagyjuk abba, azok után talán már ez sem érdekelne.
A délutánt egyedül a szobámban töltöttem, majd mivel esteledett, ideje volt indulni Tomhoz és a srácokért. Mire lementem a csajok is készülődtek és megbeszéltük, hogy a klubban találkozunk.
Annyit még hallottam, mielőtt eljöttem, hogy Kris már jó ideje hazament a szüleihez, így nem valószínű, hogy ő is velünk jön, de Nick elmegy majd hozzá, hogy elcsalja.
Most az egyszer nem tudom akarom-e. Nem hiszem, hogy kibírnám, ha tovább kéne néznem őket együtt, anélkül, hogy valami hülyeséget csinálnék.
Ezekkel a gondolatokkal szálltam kocsiba. Elmentem, felvettem Tomot, majd a szállodába mentünk. A fiúk persze már kész voltak, mint mindig a lányokra kellett várni.
Addig sem úsztam meg egy kis vallatást a srácoktól, miután látták, milyen pocsék kedvem van. Elmeséltem nekik a délután történteket. Sajnálják, hogy így alakult, de szerintük is jobb így, talán hamarabb túl leszek rajta. Sőt, Kellan alig várja, hogy felszedjek valakit, főleg ha az a valaki Nikki lenne, aki állításuk szerint odavan értem.
Elnézve őket, főleg Tomot és Kellant, mintha csak testvérek lennének. Nagyon jól ki fognak jönni egymással.
Végre a lányok is elkészültek, kocsiba szálltunk és irány a klub.
/Kristen/
Nem túlzok, ha azt mondom egész délután a szobámban sírtam. Még szerencse, hogy anyáék nem zaklattak. Azok után, hogy Lizzy rájött, mi van köztünk, bármennyire is fájt ezt mondanom Robnak, így volt helyes. Magamra vett álarcomnak köszönhetően és talán, hogy Lizzy is ott volt, Rob elfogadta a döntésem. De láttam a szemében a fájdalmat, a csalódást.
Tudom, hogy szeret. És ha egyelőre csak magamban is, de ki merem mondani, akármilyen őrültség is, hogy én is szeretem őt. De ebben a helyzetben így volt a helyes.
Bármennyire is szeretem őt, csak remélni tudom, hogy jól döntöttem, de abban nem kételkedem, hogy Nick mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen. És én is azon leszek, hogy minden a régi legyen.
Emellett, abban is biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű, sőt nem tudom egyáltalán fog-e sikerülni, de el kell felejtsem Robot, és azt ami köztünk történt.
Attól, ahogy utoljára, többnyire csalódottsággal rám nézett, nem hiszem, hogy újra közeledni fog felém. És bármennyire is fog fájni a hiánya, és látni őt akár egy másik nővel, tudom, hogy így lesz a legjobb mindkettőknek. Ő visszamegy a saját eddigi életéhez és én is megpróbálok visszatérni a sajátomhoz, ahhoz, amit addig éltem, míg ő meg nem jelent.
Ezzel egyidejűleg eldöntöttem, megpróbálom mélyen elzárni magamban minden iránta érzett érzésemet, és eltemetni minden egyes vele töltött percet.
Sejtettem, hogy ez nehéz, sőt egyenest lehetetlen vállalkozás lesz, de bízok benne, hogy Nick és az irántam érzett szerelme segíteni fog túltenni magam ezen, hogy minden olyan lehessen, mint régen.
A délután a szobámban elzárva töltöttem, míg nem anya jött be hozzám.
- Minden rendben kicsim?
- Persze anya - feleltem egy magamra erőltetett mosoly kíséretében.
- Rendben. De gyere, mert Nick vár rád odalent.
- Megyek rögtön - mondtam anyának, aki magamra hagyott.
A fürdőben mentem, hogy legalább valami normális külsőt varázsoljak magamra, és hogy ne lássa rajtam Nick, hogy egész délután sírtam.
Amint ez nagy nehezen sikerült, fogtam magam és lementem hozzá. Ő épp apuval beszélgetett.
- Beszélgessetek csak, én felmegyek - köszönt el apa Nicktől és felment az emeletre.
- Tudom, hogy ma a szüleiddel akartál lenni, de itt vannak Rob barátai és lemennénk a klubba, jönnek a lányok is, és meg akartam kérdezni nem jönnél-e el – kérdezte, miközben a karjaiba vont.
- Nem is tudom...
Próbáltam kifogást keresni, amivel lemondhatnám, mert semmi kedvem most látni őt. Bár legbelül semmi másra sem vágyom jobban, de mivel ezt el kell felejtenem, így ezt most nem a legjobb ötlet.
Másfelől pedig Nicket sem rázhatom le folyton. És ki tudja, talán jót fog tenni egy kis kikapcsolódást, még így is, hogy ő is ott lesz. Így mivel Nick elmondása szerint elég sokan leszünk, és esélyem sincs hülyeséget csinálni, nagy nehezen belementem.
- Rendben, menjünk - adtam be a derekam. - Átöltözök és mehetünk - mondtam Nicknek majd a szobámba siettem.
Magamra kaptam valami dögösebb ruhát, már csak azért is, és lementem Nickhez.
- Gyönyörű vagy - mondta egy csókot nyomva ajkaimra.
- Köszönöm.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze - feleltem, majd szóltam anyuéknak, és egyenest a klub felé vettük az irányt.
Bármilyen nehéz is lesz eldöntöttem, hogy el fogom felejteni őt, és csak Nickre fogok koncentrálni, hogy sikerüljön elérnem, hogy minden olyan lehessen, mint mielőtt Ő belépett az életembe.
De amint a klubba léptünk és a többiek felé igyekeztünk, megláttam a csókolózó Ninát és Robot, az elhatározásaim, miszerint figyelembe se veszem őt, megdőlni látszottak. Csak a fájdalmat éreztem, ahogy együtt láttam őket.
De nem vethetem a szemére, hisz én akartam így, mégis rossz volt más nő karjaiban látni őt.
Végül nagy nehezen erőt vettem magamon, és újra magamra erőltettem azt a bizonyos álarcot, mosolyogva indultunk a többiek felé, miközben azon tanakodtam, mik fognak még történni ma este.
Íme ez lenne, várom a véleményeket és a kis gubanc miatt ne utáljatok nagyon :XD
14.fejezet
/Robert/
- Mi van kettőtök között? - tette fel a kérdést Lizzy ismét.
- Semmi, mi lenne? - válaszoltam remélve, hogy elhiszi, míg Kristen idegesen járatta a tekintetét köztem és Lizzy között.
- Annak mondd, aki elhiszi - felelte Lizzy.
- Mégis miből gondoltad ez a hülyeséget? - kérdeztem nővéremtől.
- Ugyan, ne adjátok az ártatlant. Láttam reggel, vagyis hajnalban Krist kisettenkedni tőled - mondta Lizzy, mire összenéztünk Kristennel.
Az ő szemében is ugyanazt a félelmet véltem felfedezni, amit ő is láthatott az enyémben, mégpedig amiatt, hogy lebuktunk. És ha egyszer Lizzy valamire rájön, annak annyi. Azt tuti, hogy ezt nem dumáljuk ki előtte. Nincs más választásunk, mint vallani, és erre szerintem Kristen is rájött.
Csak az a kérdés, ha Lizzynek bevalljuk, amit más így is sejt vagy tud, elmondja-e Nicknek és a többieknek?
Közben szép lassan hazafelé indultunk, míg Lizzy továbbra is a válaszunk várta.
- Szóval? Most mi is van? - kérdezte türelmetlenül. - Ti ketten kavartok Nick háta mögött?
- Lizzy...
- Semmi Lizzy! Az igazat akarom hallani - mondta.
Kristenre néztem, aki egy kisebbet bólintott, hogy mondjam el, mivel ő is láthatta, hogy Lizzy előtt már lehetetlen lenne tagadni.
Így hát nem volt más választásom, mint mindent elmondani, míg ő egyelőre türelmesen hallgatta végig a mondandómat.
Végülis mondhatni én kevertem ebbe bele Kristent. Nem azt mondom, hogy neki semmi szerepe nincs ebben, mert ő is akarta, akarja, de ha még a legelején nem nyomulok rá, és békén hagyom, ahogy kérte, akkor talán most nem lenne ilyen kényes helyzetben. És nem csak ő, hanem én sem.
Bár az igaz, hogy ha ez kiderül, mindkettőnknek elég sok veszteni valója van. Először is én elveszítem a testvérem, és valószínű, hogy a családom többi tagja is utálni fog emiatt.
Kristen pedig elveszti Nicket, aki láthatólag is imádja őt, és vele együtt a családunkat is, akik nagyon szeretik őt.
- Szóval ti ketten már jó ideje együtt vagytok, vagy hogy is nevezzem - vonta le a következtetést Lizzy a hallottakból.
- Igen - feleltük egyszerre Krissel mindketten lehajtott fejjel.
- De mégis hogy képzeltétek ezt? És Nick? Rá nem gondoltok? - dőltek belőle a kérdések.
- El se tudod képzelni mennyit, de egyszerűen ez erősebb, mint mi - mondtam nővéremnek.
- Ti egymásba szerettetek? - jött a következő kérdés.
- Én szeretem Kristent - vallottam be immár Kristennek és a nővéremnek is.
- És te? - fordult Lizzy Kris felé.
- Nem tudom. Csak annyit, hogy Nicket is szeretem, de az, hogy távol tartsuk magunkat egymástól, az sem ment - vallotta Kris is.
- És ha meg szabad kérdeznem, meddig mentetek el? - érdeklődött Lizzy, és rögtön tudtuk mire kíváncsi.
- A legmesszebb - mondtam inkább én.
- Értem - mondta Lizzy, aki hirtelen nem is tudott mit mondani erre.
Hisz most, hogy ezt tudja, két tűz közé került. Vagy úgymond falaz nekünk és nem mond semmit Nicknek, vagy neki hazudik, hogy nekünk segítsen.
- És mi lesz, ha elmész? - fordult felém Lizzy.
Mivel ezt már mi is többször átbeszéltük Krissel, és mindig ugyanarra jutunk, miszerint, ez addig tart és élvezzük ki, amíg itthon vagyok, és ha elmegyek, akkor minden olyan lesz, mint régen. Legalábbis erre számítunk, és ezt elmondtuk Lizzynek is.
- Tudod, ez nem gondoltam volna rólatok. Azt még megértem, hogy vonzódtok egymáshoz, de, hogy ezt tegyétek, ráadásul szegény Nickkel… Hogy tudsz ezek után Nick szemébe nézni és vele lenni? - fordult Lizzy Kris felé.
Szegény, Lizzy nagyon letámadta.
- Hagyd abba - fordultam felé. - Nem az ő, inkább nagyrészt az én hibám. Kristen nem akarta ezt, én voltam az, aki utána jártam, míg nem végül nagy nehezen belement, hogy néha találkozzunk - mondtam el az igazat Lizzynek.
- Értem, de akkor is, előbb utóbb Nick is megtudja. Tudjátok, hogy szeretlek titeket, de mégsem tehetjük ezt Nickkel. Szóval ez a dolog és hazudozás meg titkolózás addig tart, míg el nem mész?
- Igen. Szeretem Kristent, bár tudom, hogy irántam is érez valamit, de emellett az is elfogadom, hogy nem fogja Nicket elhagyni és itt hagyni miattam, ezért kértem, hogy legalább addig hadd legyek a közelében, amíg itthon vagyok, hisz utána úgyis mindennek vége lesz - mondtam a nővéremnek.
- Oké. Próbálom megérteni és elfogadni, de nagyon nehéz. Azt mondod, szereted Krist, ha ez így van, akkor megértem, hogy neked is nehéz lehet, hogy pont belé lettél szerelmes, de jobb lesz, ha elmész. Akkor mindketten elfelejtitek ezt, ahogy én is, és minden olyan lesz, mint régen, igaz? - fordult Lizzy Krishez.
- Igen - helyeselt még mindig lehajtott fejjel.
Egyrészt tudom, hogy ez így lesz a helyes, hiába is tettük már meg ezt Nickkel, mégis megőrjít a tudat, hogy nekem el kell mennem, és Kristen vele marad. De ez ellen nem tehetek semmit. Az biztos, hogy minden lehetséges percet ki akarok használni, amit még vele tölthetek, már ha ezek után ő is akarja.
Pont, ahogy ezt kimondtam magamban, halottam meg Kristen hangját, kimondva azokat a szavakat, amiktől a legjobban féltem.
Kristen megállt és mindkettőnkkel szembe fordult.
- Lizzynek igaza van. Hiába is történt már meg a dolog, ezt most fogjuk abbahagyni - mondta többnyire nekem.
- De...
- Semmi de. Ezt nem folytathatjuk tovább. Így is eléggé belebonyolódtunk, ennél jobban nem szeretnék. Ezt itt és most abbahagyjuk - mondta most már végig a szemembe nézve.
Bármennyire is próbáltam, semmit sem tudtam kiolvasni belőle. Vagy csak egy nagyon hiteles álarcot vett magára, hogy azt tudja mutatni, ő már nem akarja, és nem érdeklem, vagy ami számomra a legrosszabb, ha tényleg így gondolja.
De ez képtelenség. Ha nekem nem is vallja be, tudom, hogy ő is szeret. Akárhányszor együtt voltunk mindig éreztette velem. A tetteivel, a csókjaival, és a teste sem hazudik, valahányszor a közelében vagyok.
- Sajnálom Rob, de Kristen helyesen döntött. Nem folytathatjátok ezt tovább. Amíg itthon vagy, próbáld távol tartani magad tőle, és tartsd tiszteletben a döntését - mondta Lizzy.
- Ezt akarod? - fordultam Kristen felé.
- Igen - mondta, de ezúttal nem nézett a szemembe, és mivel Lizzy itt volt, nem próbáltam meg közeledni felé.
- Jó, legyen így - volt a válaszom.
Időközben hazaértünk, én pedig el sem köszönve tőlük, felsiettem a szobámba.
Igaz, még sosem tettem ilyet, de legszívesebben így férfi létemre is elsírtam volna magam.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni, ha ezeket a szavakat hallom tőle. Hogy már nem akar engem. Hiába tudom legbelül, hogy így a helyes, legalábbis ezzel próbálom nyugtatni magam, mégis majd’ bele halok a tudatba, hogy ennyi, vége van.
És nem tudom, képes leszek-e kibírni nap mint nap a közelében lenni, és látni őt Nickkel.
Most kivételesen alig vártam az esti bulit, hogy jól leihassam magam. És mivel a srácok is ott lesznek, talán nem fenyeget a veszély, hogy Nina, vagy akár Nikki ágyában kötök ki. Bár Kristen rideg szavai után, amikkel kimondta, hogy hagyjuk abba, azok után talán már ez sem érdekelne.
A délutánt egyedül a szobámban töltöttem, majd mivel esteledett, ideje volt indulni Tomhoz és a srácokért. Mire lementem a csajok is készülődtek és megbeszéltük, hogy a klubban találkozunk.
Annyit még hallottam, mielőtt eljöttem, hogy Kris már jó ideje hazament a szüleihez, így nem valószínű, hogy ő is velünk jön, de Nick elmegy majd hozzá, hogy elcsalja.
Most az egyszer nem tudom akarom-e. Nem hiszem, hogy kibírnám, ha tovább kéne néznem őket együtt, anélkül, hogy valami hülyeséget csinálnék.
Ezekkel a gondolatokkal szálltam kocsiba. Elmentem, felvettem Tomot, majd a szállodába mentünk. A fiúk persze már kész voltak, mint mindig a lányokra kellett várni.
Addig sem úsztam meg egy kis vallatást a srácoktól, miután látták, milyen pocsék kedvem van. Elmeséltem nekik a délután történteket. Sajnálják, hogy így alakult, de szerintük is jobb így, talán hamarabb túl leszek rajta. Sőt, Kellan alig várja, hogy felszedjek valakit, főleg ha az a valaki Nikki lenne, aki állításuk szerint odavan értem.
Elnézve őket, főleg Tomot és Kellant, mintha csak testvérek lennének. Nagyon jól ki fognak jönni egymással.
Végre a lányok is elkészültek, kocsiba szálltunk és irány a klub.
/Kristen/
Nem túlzok, ha azt mondom egész délután a szobámban sírtam. Még szerencse, hogy anyáék nem zaklattak. Azok után, hogy Lizzy rájött, mi van köztünk, bármennyire is fájt ezt mondanom Robnak, így volt helyes. Magamra vett álarcomnak köszönhetően és talán, hogy Lizzy is ott volt, Rob elfogadta a döntésem. De láttam a szemében a fájdalmat, a csalódást.
Tudom, hogy szeret. És ha egyelőre csak magamban is, de ki merem mondani, akármilyen őrültség is, hogy én is szeretem őt. De ebben a helyzetben így volt a helyes.
Bármennyire is szeretem őt, csak remélni tudom, hogy jól döntöttem, de abban nem kételkedem, hogy Nick mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen. És én is azon leszek, hogy minden a régi legyen.
Emellett, abban is biztos vagyok, hogy nem lesz könnyű, sőt nem tudom egyáltalán fog-e sikerülni, de el kell felejtsem Robot, és azt ami köztünk történt.
Attól, ahogy utoljára, többnyire csalódottsággal rám nézett, nem hiszem, hogy újra közeledni fog felém. És bármennyire is fog fájni a hiánya, és látni őt akár egy másik nővel, tudom, hogy így lesz a legjobb mindkettőknek. Ő visszamegy a saját eddigi életéhez és én is megpróbálok visszatérni a sajátomhoz, ahhoz, amit addig éltem, míg ő meg nem jelent.
Ezzel egyidejűleg eldöntöttem, megpróbálom mélyen elzárni magamban minden iránta érzett érzésemet, és eltemetni minden egyes vele töltött percet.
Sejtettem, hogy ez nehéz, sőt egyenest lehetetlen vállalkozás lesz, de bízok benne, hogy Nick és az irántam érzett szerelme segíteni fog túltenni magam ezen, hogy minden olyan lehessen, mint régen.
A délután a szobámban elzárva töltöttem, míg nem anya jött be hozzám.
- Minden rendben kicsim?
- Persze anya - feleltem egy magamra erőltetett mosoly kíséretében.
- Rendben. De gyere, mert Nick vár rád odalent.
- Megyek rögtön - mondtam anyának, aki magamra hagyott.
A fürdőben mentem, hogy legalább valami normális külsőt varázsoljak magamra, és hogy ne lássa rajtam Nick, hogy egész délután sírtam.
Amint ez nagy nehezen sikerült, fogtam magam és lementem hozzá. Ő épp apuval beszélgetett.
- Beszélgessetek csak, én felmegyek - köszönt el apa Nicktől és felment az emeletre.
- Tudom, hogy ma a szüleiddel akartál lenni, de itt vannak Rob barátai és lemennénk a klubba, jönnek a lányok is, és meg akartam kérdezni nem jönnél-e el – kérdezte, miközben a karjaiba vont.
- Nem is tudom...
Próbáltam kifogást keresni, amivel lemondhatnám, mert semmi kedvem most látni őt. Bár legbelül semmi másra sem vágyom jobban, de mivel ezt el kell felejtenem, így ezt most nem a legjobb ötlet.
Másfelől pedig Nicket sem rázhatom le folyton. És ki tudja, talán jót fog tenni egy kis kikapcsolódást, még így is, hogy ő is ott lesz. Így mivel Nick elmondása szerint elég sokan leszünk, és esélyem sincs hülyeséget csinálni, nagy nehezen belementem.
- Rendben, menjünk - adtam be a derekam. - Átöltözök és mehetünk - mondtam Nicknek majd a szobámba siettem.
Magamra kaptam valami dögösebb ruhát, már csak azért is, és lementem Nickhez.
- Gyönyörű vagy - mondta egy csókot nyomva ajkaimra.
- Köszönöm.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze - feleltem, majd szóltam anyuéknak, és egyenest a klub felé vettük az irányt.
Bármilyen nehéz is lesz eldöntöttem, hogy el fogom felejteni őt, és csak Nickre fogok koncentrálni, hogy sikerüljön elérnem, hogy minden olyan lehessen, mint mielőtt Ő belépett az életembe.
De amint a klubba léptünk és a többiek felé igyekeztünk, megláttam a csókolózó Ninát és Robot, az elhatározásaim, miszerint figyelembe se veszem őt, megdőlni látszottak. Csak a fájdalmat éreztem, ahogy együtt láttam őket.
De nem vethetem a szemére, hisz én akartam így, mégis rossz volt más nő karjaiban látni őt.
Végül nagy nehezen erőt vettem magamon, és újra magamra erőltettem azt a bizonyos álarcot, mosolyogva indultunk a többiek felé, miközben azon tanakodtam, mik fognak még történni ma este.
Íme ez lenne, várom a véleményeket és a kis gubanc miatt ne utáljatok nagyon :XD
2010. szeptember 13., hétfő
13.fejezet
Sziasztok! Ahogy ígértem is itt a fejli. Köszi szépen csajok a komikat az előzőhöz akik írtatok (L). És Szilnek hogy rögtön javította a fejlit (L). Jó olvasást ehhez és persze ide is várom a véleményeket, pussz :)
13. fejezet
/Robert/
Vallomásom hallatán még a lélegzete is elakadt. Én sem gondoltam volna, hogy kimondom neki, mit is érzek valójában. Bár nem tudom, ez az érzés kölcsönös-e, hisz neki ott a testvérem, de abban viszont biztos vagyok, hogy valamit csak érez irántam is, hiszen akkor nem lenne velem.
- Én… - kezdett volna bele.
- Nézd, tudom, hogy ezzel most kissé megleptelek, csak akartam, hogy tudd, mit érzek irántad, hogy mennyire fontos vagy nekem. Én sajnos hamarosan elmegyek, tőled pedig nem kérhetem, hogy hagyd el a testvérem és gyere velem, bármennyire is szeretlek, és tudom, hogy már így is szörnyű amit Nickkel művelünk, de ezt akkor sem tudom megtenni vele. Másrészt viszont még a gondolatától is rosszul leszek, hogy tudom, hamarosan el kell hagyjalak - mondtam neki.
- Én sosem gondoltam volna, hogy ezt teszem valaha is. Szeretem a testvéred, de mióta ismerlek, már nem úgy, mint régen. Azt, amit régen éreztem iránta, most már irántad érzem, de ez meg is rémít.
- De miért? - kérdeztem tőle.
- Mert részben ő a testvéred, és régen nagyon szerettem őt, azt hittem a felesége leszek - mutatott a gyűrűjére - de ahogy megismertelek, minden a feje tetejére állt. És nem tudom képes lennék-e ezek után is hozzámenni Nickhez. De az is ott van, hogy te hamarosan elmész, és én nem mehetek veled. Bármennyire is fontos vagy nekem, mert igenis az vagy. De nem tudom, mit tegyek. Nem tehetem ezt Nickkel, és ha meg is tudná mi történt köztük, akkor nemcsak engem utálna meg, hanem téged is, és azt nem akarom - mondta.
- Megértelek, és én sem akarom elveszíteni a testvérem, de ha megtudja, biztos vagyok benne, hogy az életben nem áll többet szóba velem.
- Akármilyen nehéz is lesz, azt hiszem jobb, ha tartjuk magunkat az eredeti megállapodáshoz.
- Miszerint?
- Ez, akármi is van köztünk, addig folytatódik, amíg itt vagy. És mivel elmész, és sűrűn nem is fogsz hazajönni, így mindketten elfelejthetjük, vagy megpróbálhatjuk elfelejteni, és élni az életünket úgy, ahogy eddig.
- Te képes leszel elfelejteni? - kérdeztem tőle még mindig a karjaimban tartva.
- Nem tudom - suttogta, míg fejét a mellkasomra hajtotta.
- Talán a távolsággal, ami köztünk lesz menni fog. És bár úgy érzem, ezek után már soha nem fogok úgy érezni Nick iránt, mint régen, de meg fogom próbálni, mert a kettőnk kapcsolata reménytelen. Legalábbis anélkül, hogy valakit ne bántanánk meg, és én ezt nem akarom - mondta Kristen. - Már az elején sem kellett volna ebbe belebonyolódni, akkor most nem lenne ilyen nehéz - tette hozzá.
- Te megbántad? - kérdeztem.
- Egyetlen pillanatot sem - felelte a szemembe nézve, én pedig hallva válaszát megcsókoltam.
Ez a csók nem olyan volt, mint a legtöbb csókunk. Ha most egyelőre nem is mondta, vagy nem tudta kimondani, hogy szeret, tudom, hogy ő is így érez, és ezt most ezzel a csókkal is bizonyította.
- Akármi is lesz ezután, tudd, hogy én szeretlek - mondtam neki, ahogy elszakadtunk egymás ajkaitól.
Erre nem válaszolt, legalábbis nem szavakkal, hanem ismét egy gyöngéd, de annál több érzelemmel, szerelemmel teli csókot kaptam tőle.
- Itt maradsz velem? - kérdeztem reménykedve.
- Igen, de csak egy kicsit - mondta célozva, hogy mielőtt feltűnne Nicknek, vissza kell menjen hozzá, de egyelőre ez is több mint a semmi - gondoltam magamban.
Lefeküdtünk az ágyamra, Kristen a legnagyobb örömre szorosan hozzám bújt, majd egy gyöngéd csók váltása után szerelmemmel a karjaimban nyomott el minket az álom.
Ismét hajnalodott mikor felébredtem, Kristen pedig még mindig édesen aludt a karomban. Sajnos akármennyire nem akarom, fel kell ébresszem.
Először a nyakára hintettem csókjaimat, majd elérve a száját egy csókot leheltem rá, majd húzódtam volna el, mikor ajkaim után kapott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy azt hittem, menten felgyulladok.
- Jó reggelt - köszöntem a csókjai után egy hatalmas vigyorral az arcomon.
- Neked is - mondta még kissé álmosan.
- Mennem kell - bújt ki mellőlem és az ajtó felé indult, de utána léptem, a karjaimba rántottam és ő a nyakam köré fonva kezeit egyesültünk egy forró csókban. Majd ezután tényleg elengedtem, és egyedül feküdtem vissza az ágyamba, ahol máris hiányzott a közelsége.
/Kristen/
Életem talán sokadik Robbal töltött legszebb pillanatai után kissé szomorúan bújtam vissza Nick mellé, és örömmel láttam, hogy még mindig mélyen alszik.
Visszaaludni képtelen voltam, mindvégig Rob szavai jártak a fejembe, amint többször is kimondta, hogy szeret.
Ha neki nem is mertem akkor, de legalább magamnak be kell ismerjem, hogy én is szeretem őt. Kissé furán éreztem így kimondani ezt, mikor Nick itt alszik mellettem, de magam előtt nem tagadhatom le, hogy ez az igazság.
De egyszer, mint mindennek, ennek is vége szakad, mikor Rob elmegy. Aztán talán az én életem is visszatér a régi kerékvágásba, ha egyáltalán lehet valaha is olyan, mint régen.
A gondolkodás közepette sikerült mégis visszaaludni, reggel vagy inkább már majdnem dél körül járt, mikor Nick ébresztett.
Ő már felöltözött, én is lezuhanyoztam és felöltöztem, majd lementünk.
Úgy tűnik, ma mindenki későn kelt, mert még mindig a konyhában volt a reggelijét vagy inkább már az ebédet fogyasztva. Mindenki, Rob is.
Csak egy pillanatra tévedt rá a tekintetem, amiben csak szomorúságot láttam, ahogy meglátott Nickkel, de ez ellen nem tehetek semmit.
Miután végeztünk, átmentünk a nappaliba, ahol Rob felvázolta a terveit holnapra, szilveszterre. Néhány színésztársa, akikkel a Twilightban szerepelt, jönnek bulizni Londonba és már megbeszélték Tommal is, hogy itt nálunk lenne egy kis buli.
Ahogy ezt meghallották a lányok, le sem lehetett lőni őket. Claire és Richard a buli hallatán úgy döntöttek, addig Robék nagyszüleihez mennek, hogy velük töltsék a szilvesztert, mondván, hogy mi fiatalok addig bulizhassunk.
Az elmondottak alapján, mi leszünk, Rob barátai, Tom és még néhány itteni barátja Nicknek és Robnak.
Nem hangzott rosszul, csak reméltem, hogy jól fog elsülni ez a buli, nem lesz semmi gubanc.
Én is színészetet tanulok itt Londonban, de nekem már nem kell bejárnom a művészeti suliba az idén csak az ünnepeket után, de Nicknek még el kellett intézni ezt-azt, így ő elment, én maradtam otthon náluk a többiekkel.
Anyáékkal is ismertettem a terveim holnapra, így mivel az utóbbi időben elég keveset látnak megegyeztünk, hogy a ma estét velük töltöm.
Közben pedig Rob is elment, mivel jönnek a barátai és eléjük ment a repülőtérre. Vic vásárolni ment a bulira Clairel, Lizzy és én maradtunk csak itt Richardal. De mielőtt Rob elment volt, Lizzy félre hívott minket, hogyha Rob visszér szeretne kettőnkkel beszélni. Fogalmunk sem volt mit akarhat, majd megtudjuk később - gondoltam magamban.
/Robert/
Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlünk Lizzy, de gondolom, megint valami őrült ötlete támadt a bulit illetően. E miatt nem idegeskedtem, pedig ekkor még nem sejtettem drága nővérem mit tartogat nekünk.
Volt még egy kis időm, mielőtt a srácokért mentem a repülőtérre, addig beugrottam Tomhoz.
- Na, mi újság haver? – kérdezte, miközben így délben egy-egy sörrel leültünk nála a nappaliban.
- Nem sok, jönnek a srácok, eléjük megyek.
- Én nem erre gondoltam.
- Sejtettem. Semmi, minden a régi. Leszámítva, hogy bevallottam Kristennek, hogy szeretem.
- Te jó ég, tesó, és?
Elmeséltem neki mindent, ami az este történt.
- Hát, nem irigyellek. Ebben jól benne vagy. Elhiszem, hogy szereted meg minden, de ennek a kapcsolatnak úgysincs jövője. Hisz, ahogy te is mondtad, Kris nem fogja elhagyni a testvéred, és mivel te elég messze leszel, ezt a titokban-találkozgatunk dolgot sem folytathatjátok - mondta Tom, amit már eddig is tudtam.
- Abba kellene hagynod már most. Keresni egy másik csajt, amíg itthon vagy, úgy talán ha még most abbahagyjátok, könnyebb lenne elengedned őt.
- Lehet, hogy igazad van, de mit tegyek, ha képtelen vagyok rá - vallottam be.
- Figyelj, neki ott van Nick, te is keress magadnak valakit, úgy talán könnyebb lesz.
- Én azt nem hiszem. Egyelőre nem tervezek semmit, majd meglátjuk, hogy alakul.
- Te tudod, azért a bulin is légy óvatos, ne hogy lebukjatok - figyelmeztetett Tom.
- Majd igyekszek.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd ideje volt indulnom a reptérre.
Ahogy kiértem, nem sokkal később már a csajok lógtak a nyakamban. Ashley és Nikki. Bár Nikkivel együtt voltunk egy kis ideig, de már jó ideje szakítottunk, azóta csak haver. Legalábbis az én részemről.
- Hé, babám engem sosem ölelgetsz így - szólalt meg Kellan Ashley felé fordulva.
- Ki mit érdemel - vágott vissza neki Ash.
- Igen, na gyere csak ide - rántottam magához Kellan Ashleyt és megcsókolta. Igen, ők ketten nem olyan régóta egy párt alkotnak. Na Kellan egy igazi nőcsábász, de mióta Ashleyt megismerte, ő is megváltozott és jó együtt látni őket.
Köszöntem Kellannak és Jacksonnak is, majd a csajokkal együtt a kocsihoz igyekeztünk. Ők beültek, míg mi Kellanékkal a csomagokat intéztük.
- Alig várom, hogy mesélj, tesó, amint egyedül leszünk, úgysem úszod meg - szólalt meg Kellan.
- Mit kellene meséljen? - kérdezte Jackson.
- Rob cimboránk összeszedett valami csajt itthon - mondta neki Kellan.
- Ejnye haver, akkor tényleg lesz mit mesélned. Szegény Nikki alig várta, hogy lásson - mondta Jackson.
- Ő csak barát. Legalábbis részemről - feleltem neki.
- Hát jól mondod, a részedről, mert ő még mindig odavan érted - szólalt meg Kellan.
Fogalmam sincs, mire vállalkoztam ezzel a bulival. Nem elég hogy Nina folyton a nyakamon lóg, most még ez a dolog Nikkivel is.
Csak azt remélem, nem lesz emiatt semmi gáz Kristennel.
A srácok előre foglaltak szobát egy szállodában, mivel sajnos ennyien már tényleg nem fértünk volna el nálunk, így oda vittem őket.
Mielőtt eljöttem Tomtól, még megbeszéltük, este kiruccanunk a klubba, ahol bemutatom a többieknek a srácokat.
Míg én értük jöttem, megkértem Tomot, szóljon haza a lányoknak.
Elvittem a szállodába a srácokat, ahol Ash és Nikki egy szobában, míg a fiúk is egy közös szobát kaptak. Ahogy beértünk hozzájuk egyből nekem estek.
- Na, mesélj már, ki az a csaj? Dögös legalább? - kérdezte Kellan.
- Neked nincs véletlen barátnőd? - fordultam felé.
- De van, és hidd el, imádom is Asht, de attól vak még nem vagyok - mondta vigyorogva.
Már jó ideje ismerem őket, és a forgatások alatt is már nagyon jól összebarátkoztunk, és tudom, ha elmondok nekik valamit, az köztük is marad. Így elmeséltem nekik, mik történtek velem itthon, de persze előtte meg lettek esketve, hogy senkinek, még a csajoknak sem szólhatnak egy szót sem.
- Öcsém, ez durva. A tesód menyasszonya? - döbbentek le mire én csak bólogattam.
- Ezt jól kifogtad és mihez akarsz, akartok kezdeni? - kérdezte Kellan, mintha csak Tomot hallottam volna.
Miután mindent elmondtam nekik, csak bámultak maguk elé. Ezzel még őket is megleptem, de biztosítottak róla, hogy velem vannak, és alig várják, hogy megismerhessék a csajt, aki a tesóm és az én eszem is elvette - ez a beszólás persze Kellantól jött, tőle nem is vártam mást, de ő már csak ilyen.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd elköszöntem tőlük és a lányoktól is, mondván, hogy este értük jövök, addig pihenjenek egy kicsit, és elmegyünk a klubba.
Amint hazaértem, még nem volt otthon csak anya, apa és a csajok Krissel. Nick még nem.
Lizzy rögtön jött is le a lépcsőn Kristenel, mondván, hogy még egy két dolog a bulihoz és hárman elmegyünk megvenni.
Gyalog indultunk el a szupermarket felé, ami tulajdonképpen csak ürügy volt, hogy Lizzy beszélhessen velünk. De mivel vásárolni jöttünk, vettünk is néhány dolgot.
Amint kiértünk, és senki nem volt hallótávolságban, Lizzy megállt és felénk fordulva támadott le minket a kérdésével, amitől mindkettőnkben még a vér is meghűlt.
- Mi van kettőtök között? - tette fel a kérdést Lizzy, mire mi idegesen néztünk össze Kristennel.
Várom a véleményeket :)
13. fejezet
/Robert/
Vallomásom hallatán még a lélegzete is elakadt. Én sem gondoltam volna, hogy kimondom neki, mit is érzek valójában. Bár nem tudom, ez az érzés kölcsönös-e, hisz neki ott a testvérem, de abban viszont biztos vagyok, hogy valamit csak érez irántam is, hiszen akkor nem lenne velem.
- Én… - kezdett volna bele.
- Nézd, tudom, hogy ezzel most kissé megleptelek, csak akartam, hogy tudd, mit érzek irántad, hogy mennyire fontos vagy nekem. Én sajnos hamarosan elmegyek, tőled pedig nem kérhetem, hogy hagyd el a testvérem és gyere velem, bármennyire is szeretlek, és tudom, hogy már így is szörnyű amit Nickkel művelünk, de ezt akkor sem tudom megtenni vele. Másrészt viszont még a gondolatától is rosszul leszek, hogy tudom, hamarosan el kell hagyjalak - mondtam neki.
- Én sosem gondoltam volna, hogy ezt teszem valaha is. Szeretem a testvéred, de mióta ismerlek, már nem úgy, mint régen. Azt, amit régen éreztem iránta, most már irántad érzem, de ez meg is rémít.
- De miért? - kérdeztem tőle.
- Mert részben ő a testvéred, és régen nagyon szerettem őt, azt hittem a felesége leszek - mutatott a gyűrűjére - de ahogy megismertelek, minden a feje tetejére állt. És nem tudom képes lennék-e ezek után is hozzámenni Nickhez. De az is ott van, hogy te hamarosan elmész, és én nem mehetek veled. Bármennyire is fontos vagy nekem, mert igenis az vagy. De nem tudom, mit tegyek. Nem tehetem ezt Nickkel, és ha meg is tudná mi történt köztük, akkor nemcsak engem utálna meg, hanem téged is, és azt nem akarom - mondta.
- Megértelek, és én sem akarom elveszíteni a testvérem, de ha megtudja, biztos vagyok benne, hogy az életben nem áll többet szóba velem.
- Akármilyen nehéz is lesz, azt hiszem jobb, ha tartjuk magunkat az eredeti megállapodáshoz.
- Miszerint?
- Ez, akármi is van köztünk, addig folytatódik, amíg itt vagy. És mivel elmész, és sűrűn nem is fogsz hazajönni, így mindketten elfelejthetjük, vagy megpróbálhatjuk elfelejteni, és élni az életünket úgy, ahogy eddig.
- Te képes leszel elfelejteni? - kérdeztem tőle még mindig a karjaimban tartva.
- Nem tudom - suttogta, míg fejét a mellkasomra hajtotta.
- Talán a távolsággal, ami köztünk lesz menni fog. És bár úgy érzem, ezek után már soha nem fogok úgy érezni Nick iránt, mint régen, de meg fogom próbálni, mert a kettőnk kapcsolata reménytelen. Legalábbis anélkül, hogy valakit ne bántanánk meg, és én ezt nem akarom - mondta Kristen. - Már az elején sem kellett volna ebbe belebonyolódni, akkor most nem lenne ilyen nehéz - tette hozzá.
- Te megbántad? - kérdeztem.
- Egyetlen pillanatot sem - felelte a szemembe nézve, én pedig hallva válaszát megcsókoltam.
Ez a csók nem olyan volt, mint a legtöbb csókunk. Ha most egyelőre nem is mondta, vagy nem tudta kimondani, hogy szeret, tudom, hogy ő is így érez, és ezt most ezzel a csókkal is bizonyította.
- Akármi is lesz ezután, tudd, hogy én szeretlek - mondtam neki, ahogy elszakadtunk egymás ajkaitól.
Erre nem válaszolt, legalábbis nem szavakkal, hanem ismét egy gyöngéd, de annál több érzelemmel, szerelemmel teli csókot kaptam tőle.
- Itt maradsz velem? - kérdeztem reménykedve.
- Igen, de csak egy kicsit - mondta célozva, hogy mielőtt feltűnne Nicknek, vissza kell menjen hozzá, de egyelőre ez is több mint a semmi - gondoltam magamban.
Lefeküdtünk az ágyamra, Kristen a legnagyobb örömre szorosan hozzám bújt, majd egy gyöngéd csók váltása után szerelmemmel a karjaimban nyomott el minket az álom.
Ismét hajnalodott mikor felébredtem, Kristen pedig még mindig édesen aludt a karomban. Sajnos akármennyire nem akarom, fel kell ébresszem.
Először a nyakára hintettem csókjaimat, majd elérve a száját egy csókot leheltem rá, majd húzódtam volna el, mikor ajkaim után kapott és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy azt hittem, menten felgyulladok.
- Jó reggelt - köszöntem a csókjai után egy hatalmas vigyorral az arcomon.
- Neked is - mondta még kissé álmosan.
- Mennem kell - bújt ki mellőlem és az ajtó felé indult, de utána léptem, a karjaimba rántottam és ő a nyakam köré fonva kezeit egyesültünk egy forró csókban. Majd ezután tényleg elengedtem, és egyedül feküdtem vissza az ágyamba, ahol máris hiányzott a közelsége.
/Kristen/
Életem talán sokadik Robbal töltött legszebb pillanatai után kissé szomorúan bújtam vissza Nick mellé, és örömmel láttam, hogy még mindig mélyen alszik.
Visszaaludni képtelen voltam, mindvégig Rob szavai jártak a fejembe, amint többször is kimondta, hogy szeret.
Ha neki nem is mertem akkor, de legalább magamnak be kell ismerjem, hogy én is szeretem őt. Kissé furán éreztem így kimondani ezt, mikor Nick itt alszik mellettem, de magam előtt nem tagadhatom le, hogy ez az igazság.
De egyszer, mint mindennek, ennek is vége szakad, mikor Rob elmegy. Aztán talán az én életem is visszatér a régi kerékvágásba, ha egyáltalán lehet valaha is olyan, mint régen.
A gondolkodás közepette sikerült mégis visszaaludni, reggel vagy inkább már majdnem dél körül járt, mikor Nick ébresztett.
Ő már felöltözött, én is lezuhanyoztam és felöltöztem, majd lementünk.
Úgy tűnik, ma mindenki későn kelt, mert még mindig a konyhában volt a reggelijét vagy inkább már az ebédet fogyasztva. Mindenki, Rob is.
Csak egy pillanatra tévedt rá a tekintetem, amiben csak szomorúságot láttam, ahogy meglátott Nickkel, de ez ellen nem tehetek semmit.
Miután végeztünk, átmentünk a nappaliba, ahol Rob felvázolta a terveit holnapra, szilveszterre. Néhány színésztársa, akikkel a Twilightban szerepelt, jönnek bulizni Londonba és már megbeszélték Tommal is, hogy itt nálunk lenne egy kis buli.
Ahogy ezt meghallották a lányok, le sem lehetett lőni őket. Claire és Richard a buli hallatán úgy döntöttek, addig Robék nagyszüleihez mennek, hogy velük töltsék a szilvesztert, mondván, hogy mi fiatalok addig bulizhassunk.
Az elmondottak alapján, mi leszünk, Rob barátai, Tom és még néhány itteni barátja Nicknek és Robnak.
Nem hangzott rosszul, csak reméltem, hogy jól fog elsülni ez a buli, nem lesz semmi gubanc.
Én is színészetet tanulok itt Londonban, de nekem már nem kell bejárnom a művészeti suliba az idén csak az ünnepeket után, de Nicknek még el kellett intézni ezt-azt, így ő elment, én maradtam otthon náluk a többiekkel.
Anyáékkal is ismertettem a terveim holnapra, így mivel az utóbbi időben elég keveset látnak megegyeztünk, hogy a ma estét velük töltöm.
Közben pedig Rob is elment, mivel jönnek a barátai és eléjük ment a repülőtérre. Vic vásárolni ment a bulira Clairel, Lizzy és én maradtunk csak itt Richardal. De mielőtt Rob elment volt, Lizzy félre hívott minket, hogyha Rob visszér szeretne kettőnkkel beszélni. Fogalmunk sem volt mit akarhat, majd megtudjuk később - gondoltam magamban.
/Robert/
Fogalmam sem volt, mit akarhat tőlünk Lizzy, de gondolom, megint valami őrült ötlete támadt a bulit illetően. E miatt nem idegeskedtem, pedig ekkor még nem sejtettem drága nővérem mit tartogat nekünk.
Volt még egy kis időm, mielőtt a srácokért mentem a repülőtérre, addig beugrottam Tomhoz.
- Na, mi újság haver? – kérdezte, miközben így délben egy-egy sörrel leültünk nála a nappaliban.
- Nem sok, jönnek a srácok, eléjük megyek.
- Én nem erre gondoltam.
- Sejtettem. Semmi, minden a régi. Leszámítva, hogy bevallottam Kristennek, hogy szeretem.
- Te jó ég, tesó, és?
Elmeséltem neki mindent, ami az este történt.
- Hát, nem irigyellek. Ebben jól benne vagy. Elhiszem, hogy szereted meg minden, de ennek a kapcsolatnak úgysincs jövője. Hisz, ahogy te is mondtad, Kris nem fogja elhagyni a testvéred, és mivel te elég messze leszel, ezt a titokban-találkozgatunk dolgot sem folytathatjátok - mondta Tom, amit már eddig is tudtam.
- Abba kellene hagynod már most. Keresni egy másik csajt, amíg itthon vagy, úgy talán ha még most abbahagyjátok, könnyebb lenne elengedned őt.
- Lehet, hogy igazad van, de mit tegyek, ha képtelen vagyok rá - vallottam be.
- Figyelj, neki ott van Nick, te is keress magadnak valakit, úgy talán könnyebb lesz.
- Én azt nem hiszem. Egyelőre nem tervezek semmit, majd meglátjuk, hogy alakul.
- Te tudod, azért a bulin is légy óvatos, ne hogy lebukjatok - figyelmeztetett Tom.
- Majd igyekszek.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd ideje volt indulnom a reptérre.
Ahogy kiértem, nem sokkal később már a csajok lógtak a nyakamban. Ashley és Nikki. Bár Nikkivel együtt voltunk egy kis ideig, de már jó ideje szakítottunk, azóta csak haver. Legalábbis az én részemről.
- Hé, babám engem sosem ölelgetsz így - szólalt meg Kellan Ashley felé fordulva.
- Ki mit érdemel - vágott vissza neki Ash.
- Igen, na gyere csak ide - rántottam magához Kellan Ashleyt és megcsókolta. Igen, ők ketten nem olyan régóta egy párt alkotnak. Na Kellan egy igazi nőcsábász, de mióta Ashleyt megismerte, ő is megváltozott és jó együtt látni őket.
Köszöntem Kellannak és Jacksonnak is, majd a csajokkal együtt a kocsihoz igyekeztünk. Ők beültek, míg mi Kellanékkal a csomagokat intéztük.
- Alig várom, hogy mesélj, tesó, amint egyedül leszünk, úgysem úszod meg - szólalt meg Kellan.
- Mit kellene meséljen? - kérdezte Jackson.
- Rob cimboránk összeszedett valami csajt itthon - mondta neki Kellan.
- Ejnye haver, akkor tényleg lesz mit mesélned. Szegény Nikki alig várta, hogy lásson - mondta Jackson.
- Ő csak barát. Legalábbis részemről - feleltem neki.
- Hát jól mondod, a részedről, mert ő még mindig odavan érted - szólalt meg Kellan.
Fogalmam sincs, mire vállalkoztam ezzel a bulival. Nem elég hogy Nina folyton a nyakamon lóg, most még ez a dolog Nikkivel is.
Csak azt remélem, nem lesz emiatt semmi gáz Kristennel.
A srácok előre foglaltak szobát egy szállodában, mivel sajnos ennyien már tényleg nem fértünk volna el nálunk, így oda vittem őket.
Mielőtt eljöttem Tomtól, még megbeszéltük, este kiruccanunk a klubba, ahol bemutatom a többieknek a srácokat.
Míg én értük jöttem, megkértem Tomot, szóljon haza a lányoknak.
Elvittem a szállodába a srácokat, ahol Ash és Nikki egy szobában, míg a fiúk is egy közös szobát kaptak. Ahogy beértünk hozzájuk egyből nekem estek.
- Na, mesélj már, ki az a csaj? Dögös legalább? - kérdezte Kellan.
- Neked nincs véletlen barátnőd? - fordultam felé.
- De van, és hidd el, imádom is Asht, de attól vak még nem vagyok - mondta vigyorogva.
Már jó ideje ismerem őket, és a forgatások alatt is már nagyon jól összebarátkoztunk, és tudom, ha elmondok nekik valamit, az köztük is marad. Így elmeséltem nekik, mik történtek velem itthon, de persze előtte meg lettek esketve, hogy senkinek, még a csajoknak sem szólhatnak egy szót sem.
- Öcsém, ez durva. A tesód menyasszonya? - döbbentek le mire én csak bólogattam.
- Ezt jól kifogtad és mihez akarsz, akartok kezdeni? - kérdezte Kellan, mintha csak Tomot hallottam volna.
Miután mindent elmondtam nekik, csak bámultak maguk elé. Ezzel még őket is megleptem, de biztosítottak róla, hogy velem vannak, és alig várják, hogy megismerhessék a csajt, aki a tesóm és az én eszem is elvette - ez a beszólás persze Kellantól jött, tőle nem is vártam mást, de ő már csak ilyen.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd elköszöntem tőlük és a lányoktól is, mondván, hogy este értük jövök, addig pihenjenek egy kicsit, és elmegyünk a klubba.
Amint hazaértem, még nem volt otthon csak anya, apa és a csajok Krissel. Nick még nem.
Lizzy rögtön jött is le a lépcsőn Kristenel, mondván, hogy még egy két dolog a bulihoz és hárman elmegyünk megvenni.
Gyalog indultunk el a szupermarket felé, ami tulajdonképpen csak ürügy volt, hogy Lizzy beszélhessen velünk. De mivel vásárolni jöttünk, vettünk is néhány dolgot.
Amint kiértünk, és senki nem volt hallótávolságban, Lizzy megállt és felénk fordulva támadott le minket a kérdésével, amitől mindkettőnkben még a vér is meghűlt.
- Mi van kettőtök között? - tette fel a kérdést Lizzy, mire mi idegesen néztünk össze Kristennel.
Várom a véleményeket :)
2010. szeptember 12., vasárnap
12. rész
Sziasztok! Néhány perc késéssel bocsi, de itt is vagyok csak most estem haza. Na itt is a kövi fejli. Várom ehhez is a véleményeket, és ez kis üzi Sziltől az elején. Ehhez csak annyit, hogy engem nem zavar szívem, sőt örülök neki mert Te fantasztikusan írsz, és én csak megköszönni tudom, hogy elvállaltad. Ja és sokatok örömére egy kis khmmm is van benne :). Na elég nem dumálok többet, ti olvassatok és várom a véleményeket. Pussz
Szil üzenete a fejezethez:
Sziasztok :)
Néhány valóban építő kritikát kaptam a tegnapi napon, ennek függvényében igyekeztem bétázni most már Lizzyke fejezetét. Aki tudja, hogy mi is volt ez, az érteni fogja, mire gondolok, amint elolvasta a fejezetet ;-) Köszönöm, lányok! (L)
Szil
12. fejezet
/Kristen/
Alighogy ajtót nyitottam, ott állt előttem ő, és mindkettőnk arcára boldog mosoly ült ki. Nem tudtam, mi ütött belém - újabban magamra sem ismertem -, de már meg sem lepődtem a tetteimen.
A kabátjánál fogva rántottam be az ajtón, és amint az becsukódott mögöttünk, rögtön a karjaiba vetettem magam és megcsókoltam.
Annyira hiányzott már az ölelése, a csókjai. Talán kissé meglephettem eme tettemmel, de örömmel vettem tudomásul, hogy ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza a csókom.
Fenekem alá nyúlt és az ölébe vett, míg én lábaimat a dereka köré kulcsoltam, így indult velem a nappaliba. Egy pillanatra sem szakítva meg a csókunkat ült le velem a kanapéra.
Egyre hevesebben ostromoltuk egymást, miközben a ruháinktól is semmi perc alatt megszabadultunk. Mikorra már csak egy-egy alsónemű választotta el testünket, semmi másra nem vágytam jobban, csak hogy újra az övé lehessek. És ahogy rajta éreztem, ezzel ő sem volt másképp.
Elszakadva ajkaimtól puha csókjaival nyakam hintette be, miközben kezei meztelen melleimet kényeztették. Kezei aztán egyre lejjebb csúsztak és szinte letépve rólam a bugyim csúsztatta belém ujjait. Közben újra egymás ajkait faltuk. Ahogy ujjai elkezdtek mozogni bennem, belenyögtem a csókunkba. Egyre hevesebben hajtott a gyönyör felé, mígnem egy hangos sikoly és testem remegése adta tudtára, hogy elértem a mennyek kapujába.
Rob szorosan ölelte magához még remegő testem, majd miután kissé lenyugodtam az imént átélt gyönyörök után, viszonozni kívántam az előbb nekem nyújtott élvezeteket.
Szenvedélyes csókot nyomtam a szájára, majd végigcsókolva meztelen felsőtestét egyre lejjebb haladva értem el célom. Most rajtam volt a sor, hogy letépjem róla a boxert, amint ez sikerült, rögtön kezembe is vettem merev szervét.
Ahogy simogatni kezdtem, egyre sűrűbben törtek fel belőle a kisebb morgások, amik tudatták velem, élvezi, amit csinálok. Egy idő után kezeimet a nyelvem váltottam fel. Ahogy számba vettem és úgy kényeztettem, a kanapén lévő párnákat markolta. Majd édes gyötrésem következményeként nem sokkal később éreztem, ahogy számba lövellnek élvezetének édes nedvei.
Felmásztam vissza az ölébe, és magamba vezettem vágytól lüktető férfiasságát, miközben egy vérforraló csókban forrtunk össze. Ahogy testünk egyesült, csókunkat megszakítva mindkettőnkből egy kéjes sóhaj tört fel.
Kínzóan lassan kezdtem el mozogni rajta, miközben nyelvével már kőkemény mellbimbóimat kényeztette. Mikor már nem bírta tovább édes gyötrésem, fenekem alá nyúlva segített a gyorsabb mozgásban.
Egyre hevesebben hajszoltuk a gyönyört, míg közben ott csókoltuk egymást, ahol értük. Mindketten egyszerre értük el a végső megsemmisülést, és kimerülten hulltam Rob testére.
Nem tudom, meddig feküdtem a karjaiban, de az imént átéltek után csak arra vágytam, hogy ez a pillanat örökké tartson.
Miután kellően lenyugodtunk, egy közös zuhanyzás után visszavettük a ruháinkat. Mivel sajnos még vásárolni is el kell mennem és anyuék is bármelyik percben betoppanhatnak, nem lenne valami okos dolog, ha Rob itt maradna, akármennyire is nehezemre esik most elengedni őt.
Egyetlen percet sem vesztegettünk el, amikor csak tudtuk, csókjainkkal kényeztettük egymást.
- Bármennyire nem akarom, menned kell, és nekem is, még be kell vásároljak - mondtam neki, miközben a földszinten felöltöztünk.
- Hadd kísérjelek el - fordult felém.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- Kérlek… - vetette be a csábos mosolyt, aminek persze nem tudtam ellenállni.
- Rendben - adtam meg magam.
- Köszönöm – felelte, és a karjaiba zárva egy csókkal jutalmazott.
Fogtam a pénztárcám és a táskám, majd miután felöltöztünk, sétálva indultunk el a szupermarketbe. Legnagyobb sajnálatomra, bármennyire is nem szerettem, itt az utcán meg kellett tartanunk a tisztes távolságot. Ahogy láttam ez Robnak sem volt ínyére.
Nagy sajnálatunkra a vásárlással hamar végeztünk. Hazamentünk hozzám, segített bevinni a vásároltakat, de mivel hamarosan jönnek anyuék, neki mennie kellett.
- Gondolom, mennem kell - fordult felém szomorú szemekkel, miközben az ajtóhoz mentünk.
- Igen, a szüleim bármikor itt lehetnek, és Nick is akármelyik percben jöhet - mondtam.
- Mikor láthatlak?
- Még el sem váltunk - mondtam mosolyogva miközben ismét a karjaiba zárt.
- Igen, de máris hiányzol - válaszolta, közben pedig a nyakamra lehelte édes csókjait, amibe ismét beleremegtem.
- Nem tudom, majd meglátjuk. Gondolom, az estét nálatok akarja tölteni Nick - feleltem.
- Értem - mondta ezt kissé gondterhelten.
Sejtettem, hogy nem lelkesíti az ötlet, hogy nálunk alszok, nem is ez a része, hanem az, hogy Nickkel. De nem akartam ezt ki is mondani, elrontva ezzel ezt a szép pillanatot és a csodás perceket, amiket együtt töltöttünk.
Megcsókoltam, amolyan ideiglenes búcsúcsókként, míg nem láthatjuk egymást újra, mikor a hátunk mögött kopogtak az ajtón.
Rögtön elszakadtunk egymástól és riadtan kaptunk tekintetünket az ajtóra. Kissé eltávolodtunk és megigazgattuk a ruhánkat, majd ajtót nyitottam.
- Szia, szívem - támadott le egy csókkal Nick.
- Szia - böktem ki nagy nehezen.
- Hát te? - fordult rögtön a hátam mögött álló testvéréhez.
- Csak összefutottunk, miközben Kristen vásárolni volt és hazakísértem - felelte Rob Nick kérdésére.
- Kösz, tesó.
- Ugyan, nincs mit. Én megyek is.
- Mi is átmegyünk hozzánk kicsim? - fordult felém Nick.
- Hát…
- Van programod a szüleiddel? - kérdezte.
- Nincs, csak a vásárlást bízták rám, de az megvan.
- Akkor?
- Oké, menjünk - adtam meg magam végül.
Gyorsan elpakoltam a konyhában, hagytam egy üzenetet anyuéknak, felöltöztem és indultunk is.
Hála az égnek, még így gyalog sem lakunk messze egymástól, így pillanatok alatt meg is érkeztünk hozzájuk. Kissé kényelmetlenül éreztem magam a kettejük társaságában. Rob végig mögöttünk jött, és szinte állandóan magamon éreztem a tekintetét.
Nick miatt sem éreztem magam jobban, hisz tudom, hogy szeret és valószínű ő ezt sose tenné meg velem, míg én épp nemrég feküdtem le a testvérével. Emiatt éreztem magam nagyon rosszul, másrészt viszont egyetlen percét sem bántam meg, amit vele töltöttem.
Tudom, sejtem, hogy Robnak sem lehetett könnyű. Már csak abból sem kiindulva, hogy én mit érzek, ha Ninával látom.
/Robert/
Ahogy megérkeztünk hozzánk, alig vártam, hogy a szobámba mehessek. Hiába volt nem régen még az én karjaimban Kristen, és volt az enyém, ha most ismét a testvéremmel van.
Tudom, hogy ez tőlünk szemétség, amiért ezt tesszük, de egyszerűen már képtelen vagyok távol lenni tőle. És a délután történtek után, ha lehet, még jobban szeretem őt.
Szeretem. Még magamban is most mondom ki ezt először. Az eddigi kapcsolataim alatt egy nő sem volt, akit valaha is csak feleannyira szerettem, ahogy Kristent. De be kellett érjem annyival, amit jelenleg kaphatok tőle.
Hazaérve Lizzyék az emeleten, míg anyuék a nappaliban voltak.
Kristen és Nick lent maradtak anyuékkal és a hozzájuk csatlakozó Lizzyékkel, hozzám pedig betoppant Tom, így mi pedig szokásunkhoz híven fogtuk magunkat és - hogy Tom kifaggathasson - lementünk a klubba.
Na persze most eszem ágában sem volt akár egy korty alkoholt is inni, nehogy megint Nina mellett kössek ki.
Amint letettünk magunkat, ő rögtön letámadott.
- Szóval, merre jártál délután amikor elméletileg velem voltál? De szerintem erre rá se kéne kérdeznem. Vele ugye?
- Igen - feleltem röviden.
- És gondolom nem sakkoztatok egész délután? Nem félsz, tesó, hogy lebuktok?
- Hát volt jobb elfoglaltságunk is, és nem kicsit félek, főleg, hogy mi lenne Nick reakciója, ha megtudná, de ha vele vagyok, akkor egyszerűen semmi sem érdekel - mondtam.
- Ez nagyon szép tesó, de ha elmész, ennek vége lesz - ébresztett rá a rideg valóságra.
- Tudom. De egyelőre azzal nem akarok foglalkozni, csak a jelennel. És tényleg jön néhány barátom szilveszterre, gondolom, velünk bulizol?
- Persze, kik jönnek? - kérdezte Tom.
- Csak Kellan, Nikki, Ashley és Jackson. Gondoltam csinálhatnánk nálunk egy kisebb bulit még pár ismerőssel - vetettem fel az ötletet.
- Ez jól hangzik, mindenképp összehozzuk - mondta Tom, aki persze minden buliban benne van. - És mikor jönnek?
- Holnap már itt lesznek - válaszoltam.
- Az klassz, jó kis bulit csapunk, de jobb lesz ha a biztonság kedvéért majd odafigyelek rátok, remélem bírtok magatokkal annyira, hogy ne legyen semmi gáz - mondta.
- Majd igyekszünk, én sem akarok balhét - zártam le ezzel a témát, de hálás voltam Tomnak, hogy segít.
Az estét a klubban töltöttük, én nem akartam úgy végezni, mint a legutóbb Ninával, így csak egy két sört ittam. Tom hazament később, majd én is hazaballagtam.
Sejtettem, hogy Nick ráveszi Krist, hogy aludjon nálunk, és nem is tévedtem. Hazaérve olyan látvány fogadott, amitől azt hittem felrobbanok. Nemcsak a méregtől, hanem a féltékenységtől is.
Elég későre járt, ahogy láttam már csak Nickék lehettek ébren, akik Kristennel együtt lépett ki a fürdőből, egy-egy törölközőbe csavarva.
Rögtön meg is torpantam, ahogy megláttam őket, és sajnos ők is észrevettek.
Hirtelen olyan szintű fájdalmat és féltékenységet éreztem, ami lassan felemésztett belülről. A látottak alapján gondolom, nem csak simán zuhanyoztak.
Egyből eszembe jutott, hogy Kristen nem olyan régen az én karjaimba volt, most pedig Nickkel volt együtt. Ekkor értettem meg, vajon mit érezhetett Kristen, mikor megtudta, hogy lefeküdtem Ninával.
Nem is bírtam rájuk nézni, rögtön szó nélkül a szobámba siettem és magamra zártam. Tudtam, hogy előbb utóbb ez bekövetkezik, hogy nem rázhatja le örökké Nicket, hogy nem akar vele lenni, mert akkor megtudná, hogy valami nincs rendben, de erre miért pont a mai estét kellett választaniuk? Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni a tudat, hogy vele is együtt volt. Bár nem lehettem száz százalékig biztos benne, de gondolom csak történt valami a közös zuhanyzás alatt.
Megpróbáltam elterelni a gondolataimat, mielőtt magam előtt látnám őket együtt és belebolondulok. Ledobáltam magamról a ruháimat, egy boxerre vetkőzve az ágyamba feküdtem, és magamra véve a fülhallgatómat, kezdtem el valami zenét hallgatni, remélve, hogy az majd kissé eltereli a gondolataimat róluk.
Nem sokáig bírtam így. Remélve, hogy már ők is visszavonultak a szobájukba és hogy esetleg a továbbiakban nem kell őket hallgatnom, mentem le a konyhába inni valamit.
Kivettem egy sört a hűtőből, és a konyhapultnak támaszkodva inni kezdtem. Majd lépteket hallottam a lépcső felől.
- Azt hittem, alszol már - szólt hozzám.
- Nem tudtam elaludni - vetettem oda neki visszagondolva arra, mikor megláttam őket együtt.
Leraktam a kezemből az üveget és fel akartam menni a szobámba, de elém állt és most ő volt az, aki nem engedett.
- Mi a baj? - kérdezte tőlem Kristen.
- Semmi.
- Persze, és ezt higgyem is el?
- Menj, Nick már biztos vár - vágtam oda neki talán kissé dühösen, hiába is tudom, hogy nekem semmi jogom ilyeneket a fejéhez vágni, de akkor is fájt látnom őt vele.
- Szóval ez a bajod - állapította meg.
- Igen.
- Nincs semmi jogod akármit is a fejemhez vágni - mondta nekem.
- Tisztában vagyok vele, de el se tudod képzelni, milyen rosszul esett látni téged vele, miután velem voltál.
- Akkor legalább tudod, mit éreztem, mikor te Ninával voltál - vágta a képembe.
Ebben igaza van. De neki nem kell magyarázkodnia nekem, hisz Nick a vőlegénye, nekem viszont, ha azt vesszük, semmi közöm Ninához.
- De ha tudni akarod nem voltunk együtt, csak zuhanyoztunk - tette hozzá az előbbi mondandójához.
Ha ez igaz is, számomra akkor sem jelent megnyugvást, hisz ha most nem is, akkor máskor lesz vele. Mert Nicknek joga van hozzá, ellentétben velem. Hiába így fogadtam el, hogy csak néhány lopott pillanat a miénk, számomra ez már sokkal több.
Nem feleltem neki semmit, csak elléptem mellőle és felmentem a szobámba.
Magamra csuktam az ajtót és nekidőltem. Tudom, hogy emiatt nem kellene összevesznem vele, hisz inkább örülnöm kellene, hogy legalább néha egy kis időt vele tölthetek, de ha meglátom Nickkel, rám tör a féltékenység és képtelen vagyok uralkodni magamon.
Ezen töprengtem, mikor halk kopogást hallottam. Mivel mindenki aludt, sejtettem, hogy csak ő lehet.
Belépett hozzám és ránk zárta az ajtót, bár fogalmam sem volt róla mire készül. Szavak nélkül is tudtuk, mit akarunk, mire vágyunk. Elém lépett, karjait a nyakam köré fonta és ajkaival az enyémre tapadt. Én pedig képtelen voltam nem viszonozni édes csókját. Nyelvünk szenvedélyes táncát járta, miközben a derekára tettem a kezem és úgy fogtam szorosan a karjaimba.
- Sajnálom, csak…
- Tudom, én is sajnálom, de tudod, hogy előbb-utóbb ez megtörténik, mert bármi is az, ami köztünk van, előbb utóbb elmész és vége lesz - mondta Kristen miután ajkaink elváltak egymástól.
- Én nem akarom, hogy vége legyen, mert szeretlek - mondtam ki neki most először. - Szeretlek, mindennél jobban - ismételtem meg előbbi vallomásom, végig szorosan az a karjaimban tartva, közben arcát fürkésztem, így a sötétben is, míg a holdfény világította be a szobát, és lélegzetvisszafojtva vártam, mit válaszol az előbbi vallomásomra.
Várom a komikat, pussza :)
Szil üzenete a fejezethez:
Sziasztok :)
Néhány valóban építő kritikát kaptam a tegnapi napon, ennek függvényében igyekeztem bétázni most már Lizzyke fejezetét. Aki tudja, hogy mi is volt ez, az érteni fogja, mire gondolok, amint elolvasta a fejezetet ;-) Köszönöm, lányok! (L)
Szil
12. fejezet
/Kristen/
Alighogy ajtót nyitottam, ott állt előttem ő, és mindkettőnk arcára boldog mosoly ült ki. Nem tudtam, mi ütött belém - újabban magamra sem ismertem -, de már meg sem lepődtem a tetteimen.
A kabátjánál fogva rántottam be az ajtón, és amint az becsukódott mögöttünk, rögtön a karjaiba vetettem magam és megcsókoltam.
Annyira hiányzott már az ölelése, a csókjai. Talán kissé meglephettem eme tettemmel, de örömmel vettem tudomásul, hogy ugyanolyan szenvedéllyel viszonozza a csókom.
Fenekem alá nyúlt és az ölébe vett, míg én lábaimat a dereka köré kulcsoltam, így indult velem a nappaliba. Egy pillanatra sem szakítva meg a csókunkat ült le velem a kanapéra.
Egyre hevesebben ostromoltuk egymást, miközben a ruháinktól is semmi perc alatt megszabadultunk. Mikorra már csak egy-egy alsónemű választotta el testünket, semmi másra nem vágytam jobban, csak hogy újra az övé lehessek. És ahogy rajta éreztem, ezzel ő sem volt másképp.
Elszakadva ajkaimtól puha csókjaival nyakam hintette be, miközben kezei meztelen melleimet kényeztették. Kezei aztán egyre lejjebb csúsztak és szinte letépve rólam a bugyim csúsztatta belém ujjait. Közben újra egymás ajkait faltuk. Ahogy ujjai elkezdtek mozogni bennem, belenyögtem a csókunkba. Egyre hevesebben hajtott a gyönyör felé, mígnem egy hangos sikoly és testem remegése adta tudtára, hogy elértem a mennyek kapujába.
Rob szorosan ölelte magához még remegő testem, majd miután kissé lenyugodtam az imént átélt gyönyörök után, viszonozni kívántam az előbb nekem nyújtott élvezeteket.
Szenvedélyes csókot nyomtam a szájára, majd végigcsókolva meztelen felsőtestét egyre lejjebb haladva értem el célom. Most rajtam volt a sor, hogy letépjem róla a boxert, amint ez sikerült, rögtön kezembe is vettem merev szervét.
Ahogy simogatni kezdtem, egyre sűrűbben törtek fel belőle a kisebb morgások, amik tudatták velem, élvezi, amit csinálok. Egy idő után kezeimet a nyelvem váltottam fel. Ahogy számba vettem és úgy kényeztettem, a kanapén lévő párnákat markolta. Majd édes gyötrésem következményeként nem sokkal később éreztem, ahogy számba lövellnek élvezetének édes nedvei.
Felmásztam vissza az ölébe, és magamba vezettem vágytól lüktető férfiasságát, miközben egy vérforraló csókban forrtunk össze. Ahogy testünk egyesült, csókunkat megszakítva mindkettőnkből egy kéjes sóhaj tört fel.
Kínzóan lassan kezdtem el mozogni rajta, miközben nyelvével már kőkemény mellbimbóimat kényeztette. Mikor már nem bírta tovább édes gyötrésem, fenekem alá nyúlva segített a gyorsabb mozgásban.
Egyre hevesebben hajszoltuk a gyönyört, míg közben ott csókoltuk egymást, ahol értük. Mindketten egyszerre értük el a végső megsemmisülést, és kimerülten hulltam Rob testére.
Nem tudom, meddig feküdtem a karjaiban, de az imént átéltek után csak arra vágytam, hogy ez a pillanat örökké tartson.
Miután kellően lenyugodtunk, egy közös zuhanyzás után visszavettük a ruháinkat. Mivel sajnos még vásárolni is el kell mennem és anyuék is bármelyik percben betoppanhatnak, nem lenne valami okos dolog, ha Rob itt maradna, akármennyire is nehezemre esik most elengedni őt.
Egyetlen percet sem vesztegettünk el, amikor csak tudtuk, csókjainkkal kényeztettük egymást.
- Bármennyire nem akarom, menned kell, és nekem is, még be kell vásároljak - mondtam neki, miközben a földszinten felöltöztünk.
- Hadd kísérjelek el - fordult felém.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne.
- Kérlek… - vetette be a csábos mosolyt, aminek persze nem tudtam ellenállni.
- Rendben - adtam meg magam.
- Köszönöm – felelte, és a karjaiba zárva egy csókkal jutalmazott.
Fogtam a pénztárcám és a táskám, majd miután felöltöztünk, sétálva indultunk el a szupermarketbe. Legnagyobb sajnálatomra, bármennyire is nem szerettem, itt az utcán meg kellett tartanunk a tisztes távolságot. Ahogy láttam ez Robnak sem volt ínyére.
Nagy sajnálatunkra a vásárlással hamar végeztünk. Hazamentünk hozzám, segített bevinni a vásároltakat, de mivel hamarosan jönnek anyuék, neki mennie kellett.
- Gondolom, mennem kell - fordult felém szomorú szemekkel, miközben az ajtóhoz mentünk.
- Igen, a szüleim bármikor itt lehetnek, és Nick is akármelyik percben jöhet - mondtam.
- Mikor láthatlak?
- Még el sem váltunk - mondtam mosolyogva miközben ismét a karjaiba zárt.
- Igen, de máris hiányzol - válaszolta, közben pedig a nyakamra lehelte édes csókjait, amibe ismét beleremegtem.
- Nem tudom, majd meglátjuk. Gondolom, az estét nálatok akarja tölteni Nick - feleltem.
- Értem - mondta ezt kissé gondterhelten.
Sejtettem, hogy nem lelkesíti az ötlet, hogy nálunk alszok, nem is ez a része, hanem az, hogy Nickkel. De nem akartam ezt ki is mondani, elrontva ezzel ezt a szép pillanatot és a csodás perceket, amiket együtt töltöttünk.
Megcsókoltam, amolyan ideiglenes búcsúcsókként, míg nem láthatjuk egymást újra, mikor a hátunk mögött kopogtak az ajtón.
Rögtön elszakadtunk egymástól és riadtan kaptunk tekintetünket az ajtóra. Kissé eltávolodtunk és megigazgattuk a ruhánkat, majd ajtót nyitottam.
- Szia, szívem - támadott le egy csókkal Nick.
- Szia - böktem ki nagy nehezen.
- Hát te? - fordult rögtön a hátam mögött álló testvéréhez.
- Csak összefutottunk, miközben Kristen vásárolni volt és hazakísértem - felelte Rob Nick kérdésére.
- Kösz, tesó.
- Ugyan, nincs mit. Én megyek is.
- Mi is átmegyünk hozzánk kicsim? - fordult felém Nick.
- Hát…
- Van programod a szüleiddel? - kérdezte.
- Nincs, csak a vásárlást bízták rám, de az megvan.
- Akkor?
- Oké, menjünk - adtam meg magam végül.
Gyorsan elpakoltam a konyhában, hagytam egy üzenetet anyuéknak, felöltöztem és indultunk is.
Hála az égnek, még így gyalog sem lakunk messze egymástól, így pillanatok alatt meg is érkeztünk hozzájuk. Kissé kényelmetlenül éreztem magam a kettejük társaságában. Rob végig mögöttünk jött, és szinte állandóan magamon éreztem a tekintetét.
Nick miatt sem éreztem magam jobban, hisz tudom, hogy szeret és valószínű ő ezt sose tenné meg velem, míg én épp nemrég feküdtem le a testvérével. Emiatt éreztem magam nagyon rosszul, másrészt viszont egyetlen percét sem bántam meg, amit vele töltöttem.
Tudom, sejtem, hogy Robnak sem lehetett könnyű. Már csak abból sem kiindulva, hogy én mit érzek, ha Ninával látom.
/Robert/
Ahogy megérkeztünk hozzánk, alig vártam, hogy a szobámba mehessek. Hiába volt nem régen még az én karjaimban Kristen, és volt az enyém, ha most ismét a testvéremmel van.
Tudom, hogy ez tőlünk szemétség, amiért ezt tesszük, de egyszerűen már képtelen vagyok távol lenni tőle. És a délután történtek után, ha lehet, még jobban szeretem őt.
Szeretem. Még magamban is most mondom ki ezt először. Az eddigi kapcsolataim alatt egy nő sem volt, akit valaha is csak feleannyira szerettem, ahogy Kristent. De be kellett érjem annyival, amit jelenleg kaphatok tőle.
Hazaérve Lizzyék az emeleten, míg anyuék a nappaliban voltak.
Kristen és Nick lent maradtak anyuékkal és a hozzájuk csatlakozó Lizzyékkel, hozzám pedig betoppant Tom, így mi pedig szokásunkhoz híven fogtuk magunkat és - hogy Tom kifaggathasson - lementünk a klubba.
Na persze most eszem ágában sem volt akár egy korty alkoholt is inni, nehogy megint Nina mellett kössek ki.
Amint letettünk magunkat, ő rögtön letámadott.
- Szóval, merre jártál délután amikor elméletileg velem voltál? De szerintem erre rá se kéne kérdeznem. Vele ugye?
- Igen - feleltem röviden.
- És gondolom nem sakkoztatok egész délután? Nem félsz, tesó, hogy lebuktok?
- Hát volt jobb elfoglaltságunk is, és nem kicsit félek, főleg, hogy mi lenne Nick reakciója, ha megtudná, de ha vele vagyok, akkor egyszerűen semmi sem érdekel - mondtam.
- Ez nagyon szép tesó, de ha elmész, ennek vége lesz - ébresztett rá a rideg valóságra.
- Tudom. De egyelőre azzal nem akarok foglalkozni, csak a jelennel. És tényleg jön néhány barátom szilveszterre, gondolom, velünk bulizol?
- Persze, kik jönnek? - kérdezte Tom.
- Csak Kellan, Nikki, Ashley és Jackson. Gondoltam csinálhatnánk nálunk egy kisebb bulit még pár ismerőssel - vetettem fel az ötletet.
- Ez jól hangzik, mindenképp összehozzuk - mondta Tom, aki persze minden buliban benne van. - És mikor jönnek?
- Holnap már itt lesznek - válaszoltam.
- Az klassz, jó kis bulit csapunk, de jobb lesz ha a biztonság kedvéért majd odafigyelek rátok, remélem bírtok magatokkal annyira, hogy ne legyen semmi gáz - mondta.
- Majd igyekszünk, én sem akarok balhét - zártam le ezzel a témát, de hálás voltam Tomnak, hogy segít.
Az estét a klubban töltöttük, én nem akartam úgy végezni, mint a legutóbb Ninával, így csak egy két sört ittam. Tom hazament később, majd én is hazaballagtam.
Sejtettem, hogy Nick ráveszi Krist, hogy aludjon nálunk, és nem is tévedtem. Hazaérve olyan látvány fogadott, amitől azt hittem felrobbanok. Nemcsak a méregtől, hanem a féltékenységtől is.
Elég későre járt, ahogy láttam már csak Nickék lehettek ébren, akik Kristennel együtt lépett ki a fürdőből, egy-egy törölközőbe csavarva.
Rögtön meg is torpantam, ahogy megláttam őket, és sajnos ők is észrevettek.
Hirtelen olyan szintű fájdalmat és féltékenységet éreztem, ami lassan felemésztett belülről. A látottak alapján gondolom, nem csak simán zuhanyoztak.
Egyből eszembe jutott, hogy Kristen nem olyan régen az én karjaimba volt, most pedig Nickkel volt együtt. Ekkor értettem meg, vajon mit érezhetett Kristen, mikor megtudta, hogy lefeküdtem Ninával.
Nem is bírtam rájuk nézni, rögtön szó nélkül a szobámba siettem és magamra zártam. Tudtam, hogy előbb utóbb ez bekövetkezik, hogy nem rázhatja le örökké Nicket, hogy nem akar vele lenni, mert akkor megtudná, hogy valami nincs rendben, de erre miért pont a mai estét kellett választaniuk? Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog fájni a tudat, hogy vele is együtt volt. Bár nem lehettem száz százalékig biztos benne, de gondolom csak történt valami a közös zuhanyzás alatt.
Megpróbáltam elterelni a gondolataimat, mielőtt magam előtt látnám őket együtt és belebolondulok. Ledobáltam magamról a ruháimat, egy boxerre vetkőzve az ágyamba feküdtem, és magamra véve a fülhallgatómat, kezdtem el valami zenét hallgatni, remélve, hogy az majd kissé eltereli a gondolataimat róluk.
Nem sokáig bírtam így. Remélve, hogy már ők is visszavonultak a szobájukba és hogy esetleg a továbbiakban nem kell őket hallgatnom, mentem le a konyhába inni valamit.
Kivettem egy sört a hűtőből, és a konyhapultnak támaszkodva inni kezdtem. Majd lépteket hallottam a lépcső felől.
- Azt hittem, alszol már - szólt hozzám.
- Nem tudtam elaludni - vetettem oda neki visszagondolva arra, mikor megláttam őket együtt.
Leraktam a kezemből az üveget és fel akartam menni a szobámba, de elém állt és most ő volt az, aki nem engedett.
- Mi a baj? - kérdezte tőlem Kristen.
- Semmi.
- Persze, és ezt higgyem is el?
- Menj, Nick már biztos vár - vágtam oda neki talán kissé dühösen, hiába is tudom, hogy nekem semmi jogom ilyeneket a fejéhez vágni, de akkor is fájt látnom őt vele.
- Szóval ez a bajod - állapította meg.
- Igen.
- Nincs semmi jogod akármit is a fejemhez vágni - mondta nekem.
- Tisztában vagyok vele, de el se tudod képzelni, milyen rosszul esett látni téged vele, miután velem voltál.
- Akkor legalább tudod, mit éreztem, mikor te Ninával voltál - vágta a képembe.
Ebben igaza van. De neki nem kell magyarázkodnia nekem, hisz Nick a vőlegénye, nekem viszont, ha azt vesszük, semmi közöm Ninához.
- De ha tudni akarod nem voltunk együtt, csak zuhanyoztunk - tette hozzá az előbbi mondandójához.
Ha ez igaz is, számomra akkor sem jelent megnyugvást, hisz ha most nem is, akkor máskor lesz vele. Mert Nicknek joga van hozzá, ellentétben velem. Hiába így fogadtam el, hogy csak néhány lopott pillanat a miénk, számomra ez már sokkal több.
Nem feleltem neki semmit, csak elléptem mellőle és felmentem a szobámba.
Magamra csuktam az ajtót és nekidőltem. Tudom, hogy emiatt nem kellene összevesznem vele, hisz inkább örülnöm kellene, hogy legalább néha egy kis időt vele tölthetek, de ha meglátom Nickkel, rám tör a féltékenység és képtelen vagyok uralkodni magamon.
Ezen töprengtem, mikor halk kopogást hallottam. Mivel mindenki aludt, sejtettem, hogy csak ő lehet.
Belépett hozzám és ránk zárta az ajtót, bár fogalmam sem volt róla mire készül. Szavak nélkül is tudtuk, mit akarunk, mire vágyunk. Elém lépett, karjait a nyakam köré fonta és ajkaival az enyémre tapadt. Én pedig képtelen voltam nem viszonozni édes csókját. Nyelvünk szenvedélyes táncát járta, miközben a derekára tettem a kezem és úgy fogtam szorosan a karjaimba.
- Sajnálom, csak…
- Tudom, én is sajnálom, de tudod, hogy előbb-utóbb ez megtörténik, mert bármi is az, ami köztünk van, előbb utóbb elmész és vége lesz - mondta Kristen miután ajkaink elváltak egymástól.
- Én nem akarom, hogy vége legyen, mert szeretlek - mondtam ki neki most először. - Szeretlek, mindennél jobban - ismételtem meg előbbi vallomásom, végig szorosan az a karjaimban tartva, közben arcát fürkésztem, így a sötétben is, míg a holdfény világította be a szobát, és lélegzetvisszafojtva vártam, mit válaszol az előbbi vallomásomra.
Várom a komikat, pussza :)
2010. szeptember 10., péntek
11.fejezet
Sziasztok! Itt is hozom az új fejlit, amiért sok cuppanós Szilnek, hogy ismét bétázta. Nektek pedig mielőtt vagy miután elolvassátok hálás lennék ha az előtte lévő bejegyzésem is elolvasnátok. Jó olvasgatás és persze várom a véleményeket is. Pussz
11. fejezet
/Kristen/
Visszaérve a nappaliba odaültem Nick mellé, aki rögtön megcsókolt. Rob és Tom utánam jöttek vissza. Rob a kis barátnője mellé ült, aki rögtön rá vetette magát.
- Míg ti a konyhában voltatok, beszéltük, hogy együtt lemehetnénk a klubba - vetette fel az ötletet Lizzy.
- Ez jó ötlet - mondta Rob és rögtön rám tévedt a tekintete.
- Mit szólsz, kicsim? - fordult felém Nick.
- Felőlem mehetünk, szívem - mosolyogtam rá.
- Nina, te is jössz? - kérdezte tőle Nick. Reméltem, hogy nemet mond, de sejtettem, hogy olyan szerencsém úgysem lesz.
- Ha téged nem zavar, édes - nézett Robra.
- Persze, hogy nem - vigyorgott rá Rob.
Fantasztikus estének néztünk elébe. Egész este figyelhetem, ahogy turbékolnak. A fenébe is, nem kéne, hogy zavarjon! - mordultam magamra.
- Jó szórakozást nektek, gyerekek! - köszöntek Claire-ék, majd felmentek.
- Mi is menjünk fel átöltözni és indulhatunk - állt fel Lizzy és Vic, magukkal húzva engem is.
Ugyan nem bulizáshoz öltöztem, de a lányok mindig találnak nekem valami ruhát. Ez most sem volt másképp. Hiába volt tél, egy kegyetlenül rövid ruhát erőltettek rám, mondván a klubban nem lesz hideg.
Ő is hasonlóan öltöztek, így én sem ellenkezhettem. Ruha, hajigazítás és egy kis smink felkenése után a fiúkhoz indultunk, akik az ajtóban vártak ránk.
- Csodásan festenek a hölgyek - szólalt meg Tom.
Rob szinte levetkőztetett a szemével - még jó, hogy más nem vette észre.
- Szabad? - fordult Lizzyék felé Tom, akik a kabátjaikat magukra kapva karon ragadták Tomot és ők vezették a sort, így indultunk gyalog a klubba.
Mint legtöbbször, Rob most is elég sűrűn pillantott rám. Nina egy percre sem eresztette, én pedig szorosan Nickhez bújtam. Ahogy engem is, úgy láttam, őt is majd meg eszi a fene emiatt. De megérdemli, ott van neki Ninácska - gondoltam. Azt azért ne higgye, hogy olyan hamar elfelejtem, hogy vele bújt ágyba.
Mire megérkeztünk, már elég szépen gyülekeztek az emberek. Kerestünk egy még üres boxot és leültünk. Legnagyobb sajnálatomra egyik oldalamon Nick ült, a másikon pedig Rob, mellette Nina.
Kértük is az első kör piát, de a tegnapiakból kiindulva csak reménykedni mertem, hogy Rob nem fog annyit inni, és nem előttem teperi le a kis barátnőjét.
Az italok fogyasztása közben beszélgettünk. Hála az égnek olyanok voltak az asztalok, hogyha alatta valaki hozzád ért, az a melletted ülő nem látta.
És ezt jelenleg a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
Egyik percben még a koktélomat fogyasztottam, a következőben pedig egy kéz simult a combomra. Testem ismerősként üdvözölte a szikrákat, melyeket érintése váltott ki belőlem, és egyből tudtam, hogy ezeknek ki a tulajdonosa.
Robra kaptam a tekintetem, mire ő egy szívdöglesztő mosolyt küldött felém, amikor a többiek épp nem figyeltek. Finom ujjai a bőröm simogatták, amit egyre nehezebben viseltem anélkül, hogy rá ne vetném magam.
Az asztal alá nyúltam, hogy elvegyem a kezét onnan, de ő most is másképp gondolta. Összefűzte az ujjainkat, majd ismét megajándékozott egy mosollyal. Ahogy egymás kezét fogtuk, éreztem a testéből felém áradó hőt, és egy jéghideg vödör víz sem tudott volna most lehűteni. Hiába ült a másik oldalamon Nick, most csak Rá vágytam, még annak ellenére is, amit tett.
Amíg meg nem ismertem őt, biztos voltam benne, hogy Nick számomra az igazi, és hogy őt az, akit a világon mindennél jobban szeretek. Sőt, addig így is éreztem, amíg meg nem ismertem Robot. De amint besétált az életembe, az eddigi elméletem megdőlni látszott. És akármilyen képtelenségnek is hangzott, ha másnak nem is, de magamnak be kellett ismernem, hogy talán mégis létezik szerelem első látásra, és hogy én ezt érzem, amióta megláttam őt. Ez pedig minden egyes érintésével csak erősebb lesz.
Képtelen vagyok elfelejteni. De most mit csináljak? - kérdeztem magamtól.
Mivel ő hamarosan elmegy, és ki tudja, mikor látom újra - ha egyáltalán látom még -, erre nem lehet alapoznom - töprengtem. És Nicket is képtelen lennék elhagyni. Ha nem is éreztem úgy iránta, mint Rob iránt, nagyon szerettem őt és fontos volt nekem. Nem tudnám ezt megtenni vele, ebben biztos voltam. És a Robbal való kapcsolata is egy életre tönkremenne, ha ez a dolog rólunk kiderülne.
Így nem maradt más választásom - választásunk -, mint hogy kihasználjuk azt a kis időt, amíg itt van, és amikor csak lehet, együtt legyünk. Na persze ha még akarja, de a tetteiből ítélve igenis akarta. Azt sem bántam volna, ha le tudja rázni Ninát. Igaz, nagyon fájt a tudat, hogy vele is lefeküdt, de én is meg szoktam tenni Nickkel. Jó az is igaz, hogy mióta együtt voltam Robbal, nem voltunk úgy együtt, és nem tudtam, egyáltalán képes leszek-e még rá: úgy lefeküdni vele, hogy közben ne Rá gondoljak.
Fogalmam sem volt, mit tegyek. De úgy gondoltam, hogy a jelen helyzetben az a legjobb, ha minden úgy marad, ahogy van. Kihasználjuk az időt, amíg lehet, és miután elmegy, megpróbálom elfelejteni? – kérdeztem magamtól.
Na ez az, ami szerintem sosem fog menni – válaszoltam is meg a saját kérdésemet. De egyelőre csak a jelenre koncentrálok, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő – döntöttem.
- Táncolunk, édes? - kérdezte Nina Robot.
- Menjünk - felelte neki, és nagy nehezen, de elengedte a kezem. Alighogy felállt mellőlem, máris hiányzott a közelsége. Pont egy gyorsabb szám ment, amikor Tom engedélyt kért Nicktől és táncolni hívott.
- Köszönöm - mondtam neki tánc közben, és ő is tudta, miért mondtam ezt neki.
Igaz, ők nem éppen puszipajtások Nickkel, ő Rob barátja, de azért Nickkel is jól kijött, és hálás voltam neki, amiért titokban tartja azt, ami köztünk van, sőt falaz is nekünk Robbal.
- Nincs mit - felelte mosolyogva és tovább táncoltunk.
Egy lassú szám közeledett, amit Tom szerencsére nem velem tervezett eltáncolni. Mivel Rob és Nina pont mellettünk lejtettek, lekérte Ninát, aki vele táncolt tovább, hozzám pedig Rob csatlakozott.
És mivel senki nem sejtett semmit abból, ami köztünk zajlik, nem fordítottak ránk különösebb figyelmet. Az asztalnál a többiek tovább iszogattak és beszélgettek.
Hála a lassú dalnak, Rob szorosan a karjaiba zárt, én pedig ösztönösen simultam az ölelésébe. Fejét a nyakamba fúrta, míg én a karjaimat a nyaka köré fontam.
- Annyira hiányzott a közelséged - suttogta.
- Ezzel akkor sincs teljesen elnézve, amit tettél, rosszul esett - mondtam neki, és tudta mire célzok.
- Tudom, és utálom is magam, amiért megtörtént. És azt is, hogy annyit ittam akkor. Ha józan vagyok, ez soha az életben nem történik meg - mondta. - Kérlek, hadd legyek a közeledben és veled néha, nem bírom elviselni, ha nem vagy velem - tette hozzá, miközben egyre közelebb vont magához, én pedig végre élvezhettem a közelségét, amire már annyira vágytam.
- Jó, legyen! - adtam meg neki a választ, mert tudtam, hogy nemet mondani képtelen lennék.
- Köszönöm - felelte most már komolyan rám pillantva, mégis egy hatalmas mosollyal az arcán. - Mindent megadnék, hogy most megcsókolhassalak - mondta.
A szemébe néztem, és ugyanazt a szenvedélyt és vágyat láttam benne, amit én is éreztem jelen pillanatban.
De nem válaszoltam, mivel vége lett a dalnak, és visszamentünk az asztalunkhoz. Nick, Tom és Nina Lizzyvel beszélgettek, míg Vic egy sráccal táncolt.
Jól éreztünk magunkat és az idő gyorsan telt, én pedig nem bírtam tovább.
- Kimegyek a mosdóba - szólaltam meg, és lopva Robra pillantottam.
Elindultam a mosdó felé, és majdnem oda is értem, mikor Rob csatlakozott hozzám, és egy sötét helyre rántott be. Valami öltözőszerűség volt. Alighogy beértünk, magunkra csukta az ajtót, és már érezhettem is az száját az enyémen.
Szorosan átkarolt, míg én a hajába túrva vontam közelebb magamhoz. Nyelveink vad táncba kezdtek. Kezei közben derekamról egyre lejjebb tévedtek, végül pedig megállapodtak a fenekemen. Ekkor felemelt mire lábaimat a dereka köré kulcsoltam.
Rögtön megéreztem ágyékomnak nyomódó vágyát. Mindennél jobban akartam, hogy ismét az övé lehessek, de mindketten tudtunk, hogy ezt itt és most lehetetlen, és hogy ennél tovább nem mehetünk.
Addig csókoltunk egymást, mígnem elfogyott a levegőnk - ekkor ajkaink elváltak egymástól. Rob zihálva fúrta arcát a nyakamba. Forró lehelete szinte égette a bőröm.
Nyelve végigsimított a nyakamon, majd ismét lecsapott ajkaimra. Csakhogy most is félbeszakítottak minket. Amikor kopogást hallottunk az ajtón, szinte halálra rémültem.
- Jó lenne, ha előbújnátok - szólt nekünk halkan Tom.
Egyszer még a frászt hozza rám - mondtam magamban.
Lemásztam Robról, aki egy utolsó szenvedélyes csókkal engedett ki a karjaiból, majd együtt léptünk ki a folyosóra.
- Köszönjétek Tom bácsinak, aki figyel rátok, mert már Nick akart utánad jönni - fordult felém.
- Kösz, haver! - felelte neki Rob.
- Én is köszönöm - mondtam.
- Jól van, elég a hálálkodásból, legalább nektek kijut egy kis izgalom - mondta kissé letörten.
- Na mi az, ma egy csaj sem jön össze? - poénkodott vele Rob.
- Úgy néz ki.
- Ne búsulj, van ilyen - mondta Rob.
- Ez van, de indulás, mert a többiek menni akarnak – mondta, majd hogy mégse legyen annyira feltűnő, én Tommal visszamentem a többiekhez, Rob pedig másfelől jött.
- Jól vagy, kicsim? - fordult hozzám Nick, amikor odaértünk.
- Persze szívem, csak sokan voltak a mosdónál - hazudtam neki.
Fizettünk, majd fogtunk magunkat, és hazaballagtunk.
Rob nem jött velünk, ő Ninát kísérte haza, akinek szerencsére eszében sem volt ma Robnál aludni. Hazaérve mindenki szinte rögtön ágyba zuhant, Tom is hazament, de előtte súgtam neki még egy köszönömöt.
Lezuhanyoztunk, majd mi is ágyba bújtunk Nickkel. Ő - mint mindig - hamar elaludt, de nekem nem jött álom a szememre.
Fogalmam sem volt mi ütött belém, csak reméltem, hogy ha eddig sikerült, nem most fogunk lebukni - így kimásztam Nick mellől, aki mélyen aludt tovább, és a folyosóra léptem.
Már mindenki aludt, úgyhogy nem tétováztam: fogtam magam és bementem Robhoz.
Még jócskán volt idő, mire hajnalodik, így csendben bemásztam mellé az ágyba. Az oldalán feküdt, én most épp szembe feküdtem vele. Közelebb húzódtam hozzá és egy csókot leheltem a nyakára.
- Szia - szólalt meg álmosan, amikor erre kinyitotta a szemét.
Én csak rámosolyogtam, ő pedig a hátára fordult, engem is magával húzva és a mellkasára vont.
Tudtam, hogy nem kicsit erkölcstelen amit művelünk, hisz én a vőlegényemet csalom meg, ő meg - ha ezt így ki lehet mondani - engem Ninával.
De mióta őt ismertem, lemondtam a józan gondolkodásomról, és beletörődtem, hogy sosem úgy cselekszek, ahogy helyes lenne, ahogy kellene.
Egy újabb édes csók után az ő karjaiban merültem álomba.
/Robert/
Soha nem aludtam még ilyen jól, nemhiába: hisz imádatom tárgya fekszik a karomban. Már ébren voltam egy ideje, és őt nézem, ahogy édesen szuszogva alszik a mellkasomon. Képtelennek érezte, hogy valaha megunjam.
Bár a Ninával történt óriási baklövésem után valami erre késztette, örültem, hogy nem küldött el a pokolba. Csak a kezdetekkor próbálta tagadni, hogy ő nem akarja, de örültem, hogy meg tudtam győzni az ellenkezőjéről, és hogy ennek hála most ismét itt van velem.
Mivel semmiképp sem akartam bonyodalmat, bármennyire is nehezemre esett, ébresztgetni kezdtem, mert ideje volt, hogy visszamenjen Nickhez. Ezt még gondolni is rossz volt, de nem akartam hangosan kimondani, hisz örültem neki, hogy egyáltalán ennyit kaphatok belőle.
Megcsókoltam, mert tudtam, hogy arra felébred. Még így álomból ébredve is hihetetlen szenvedéllyel viszonozta a csókom, ami hatalmas boldogsággal töltött el.
- Mennem kell- motyogta.
- Igen - mondtam lehangoltan. - De köszönöm, hogy itt vagy. Nem gondoltam volna, hogy meglepsz - céloztam arra, hogy átsettenkedett hozzám.
Miután kissé magához tért, kimászott az ágyból és az ajtóhoz sétált, én pedig követtem.
- Én… - kezdett bele.
- Igen?
- Nick délelőtt egyetemre megy, így ma, hacsak Cameron nem gondolja meg magát, egyedül leszek otthon - bökte ki végül kissé talán szégyenlősen.
- Szóval akár meg is látogathatlak? – kérdeztem, miközben magamhoz öleltem.
- Ha szeretnél - mondta.
- Ez nem is kérdés - feleltem, és egy utolsó csókot váltottunk, ami elég hosszúra nyúlt majd elengedtem, ő pedig kiment a szobámból.
Hatalmas boldogság lett úrrá rajtam, hogy mégsem tudott a pokolba küldeni, ahogy talán eleinte próbálta, és mérhetetlen boldogságot jelentett minden egyes perc, amit vele töltök, akkor is ha ezek csak lopott pillanatok.
Elég korán volt még, ezért visszafeküdtem egy kicsit, aludni persze már nem tudtam. Viszont később, mire lementem, Nick már elment az egyetemre, de előtte legnagyobb bánatomra Krist is hazavitte.
De vígasztalt a tudat, hogy hamarosan újra láthatom őt.
Megreggelizünk, majd a szobámba érve felhívtam Tom barátomat, hogy tudjon róla, hogy a ma délelőttöt elméletileg vele töltöm, majd elköszöntem a többiektől, és elindultam a most már mindenemet jelentő nőhöz.
/Kristen/
Ahogy visszaértem Nickhez, örömmel nyugtáztam, hogy még nem ébredt fel. Befeküdtem mellé, és próbáltam úgy tenni, mint aki alszik. Hajnal révén még igencsak korán volt, így jóval később ébredtünk Nickkel.
Felöltöztünk és mivel ő sietett be, csak egy gyors reggelire futotta. Elköszöntünk Richardéktól és Lizzyéktől is. Robtól nem tudtam, mert ő még nem jött le.
- Délután jövök, szívem! - köszönt el Nick tőlem is és megcsókolt.
- Rendben, várni foglak - mondtam a csókja után.
Nem azt mondom, hogy már nem volt jó őt csókolni, de valaki mást jobban – gondoltam, miközben a ház felé igyekeztem.
Anyáék csak egyetlen cetlit hagytak, hogy elmentek dolgozni, és majd csak este jönnek, valamint hogy legyek szíves bevásárolni. Mivel csak este érnek haza, az még ráér - döntöttem el magamban és felmentem lezuhanyozni. Magamra vettem egy másik ruhát, és ebben a pillanatban meghallottam a kopogást.
Lementem ajtót nyitni, és kinyitva ott állt előttem Ő.
Várom a véleményeteket!
11. fejezet
/Kristen/
Visszaérve a nappaliba odaültem Nick mellé, aki rögtön megcsókolt. Rob és Tom utánam jöttek vissza. Rob a kis barátnője mellé ült, aki rögtön rá vetette magát.
- Míg ti a konyhában voltatok, beszéltük, hogy együtt lemehetnénk a klubba - vetette fel az ötletet Lizzy.
- Ez jó ötlet - mondta Rob és rögtön rám tévedt a tekintete.
- Mit szólsz, kicsim? - fordult felém Nick.
- Felőlem mehetünk, szívem - mosolyogtam rá.
- Nina, te is jössz? - kérdezte tőle Nick. Reméltem, hogy nemet mond, de sejtettem, hogy olyan szerencsém úgysem lesz.
- Ha téged nem zavar, édes - nézett Robra.
- Persze, hogy nem - vigyorgott rá Rob.
Fantasztikus estének néztünk elébe. Egész este figyelhetem, ahogy turbékolnak. A fenébe is, nem kéne, hogy zavarjon! - mordultam magamra.
- Jó szórakozást nektek, gyerekek! - köszöntek Claire-ék, majd felmentek.
- Mi is menjünk fel átöltözni és indulhatunk - állt fel Lizzy és Vic, magukkal húzva engem is.
Ugyan nem bulizáshoz öltöztem, de a lányok mindig találnak nekem valami ruhát. Ez most sem volt másképp. Hiába volt tél, egy kegyetlenül rövid ruhát erőltettek rám, mondván a klubban nem lesz hideg.
Ő is hasonlóan öltöztek, így én sem ellenkezhettem. Ruha, hajigazítás és egy kis smink felkenése után a fiúkhoz indultunk, akik az ajtóban vártak ránk.
- Csodásan festenek a hölgyek - szólalt meg Tom.
Rob szinte levetkőztetett a szemével - még jó, hogy más nem vette észre.
- Szabad? - fordult Lizzyék felé Tom, akik a kabátjaikat magukra kapva karon ragadták Tomot és ők vezették a sort, így indultunk gyalog a klubba.
Mint legtöbbször, Rob most is elég sűrűn pillantott rám. Nina egy percre sem eresztette, én pedig szorosan Nickhez bújtam. Ahogy engem is, úgy láttam, őt is majd meg eszi a fene emiatt. De megérdemli, ott van neki Ninácska - gondoltam. Azt azért ne higgye, hogy olyan hamar elfelejtem, hogy vele bújt ágyba.
Mire megérkeztünk, már elég szépen gyülekeztek az emberek. Kerestünk egy még üres boxot és leültünk. Legnagyobb sajnálatomra egyik oldalamon Nick ült, a másikon pedig Rob, mellette Nina.
Kértük is az első kör piát, de a tegnapiakból kiindulva csak reménykedni mertem, hogy Rob nem fog annyit inni, és nem előttem teperi le a kis barátnőjét.
Az italok fogyasztása közben beszélgettünk. Hála az égnek olyanok voltak az asztalok, hogyha alatta valaki hozzád ért, az a melletted ülő nem látta.
És ezt jelenleg a saját bőrömön is megtapasztalhattam.
Egyik percben még a koktélomat fogyasztottam, a következőben pedig egy kéz simult a combomra. Testem ismerősként üdvözölte a szikrákat, melyeket érintése váltott ki belőlem, és egyből tudtam, hogy ezeknek ki a tulajdonosa.
Robra kaptam a tekintetem, mire ő egy szívdöglesztő mosolyt küldött felém, amikor a többiek épp nem figyeltek. Finom ujjai a bőröm simogatták, amit egyre nehezebben viseltem anélkül, hogy rá ne vetném magam.
Az asztal alá nyúltam, hogy elvegyem a kezét onnan, de ő most is másképp gondolta. Összefűzte az ujjainkat, majd ismét megajándékozott egy mosollyal. Ahogy egymás kezét fogtuk, éreztem a testéből felém áradó hőt, és egy jéghideg vödör víz sem tudott volna most lehűteni. Hiába ült a másik oldalamon Nick, most csak Rá vágytam, még annak ellenére is, amit tett.
Amíg meg nem ismertem őt, biztos voltam benne, hogy Nick számomra az igazi, és hogy őt az, akit a világon mindennél jobban szeretek. Sőt, addig így is éreztem, amíg meg nem ismertem Robot. De amint besétált az életembe, az eddigi elméletem megdőlni látszott. És akármilyen képtelenségnek is hangzott, ha másnak nem is, de magamnak be kellett ismernem, hogy talán mégis létezik szerelem első látásra, és hogy én ezt érzem, amióta megláttam őt. Ez pedig minden egyes érintésével csak erősebb lesz.
Képtelen vagyok elfelejteni. De most mit csináljak? - kérdeztem magamtól.
Mivel ő hamarosan elmegy, és ki tudja, mikor látom újra - ha egyáltalán látom még -, erre nem lehet alapoznom - töprengtem. És Nicket is képtelen lennék elhagyni. Ha nem is éreztem úgy iránta, mint Rob iránt, nagyon szerettem őt és fontos volt nekem. Nem tudnám ezt megtenni vele, ebben biztos voltam. És a Robbal való kapcsolata is egy életre tönkremenne, ha ez a dolog rólunk kiderülne.
Így nem maradt más választásom - választásunk -, mint hogy kihasználjuk azt a kis időt, amíg itt van, és amikor csak lehet, együtt legyünk. Na persze ha még akarja, de a tetteiből ítélve igenis akarta. Azt sem bántam volna, ha le tudja rázni Ninát. Igaz, nagyon fájt a tudat, hogy vele is lefeküdt, de én is meg szoktam tenni Nickkel. Jó az is igaz, hogy mióta együtt voltam Robbal, nem voltunk úgy együtt, és nem tudtam, egyáltalán képes leszek-e még rá: úgy lefeküdni vele, hogy közben ne Rá gondoljak.
Fogalmam sem volt, mit tegyek. De úgy gondoltam, hogy a jelen helyzetben az a legjobb, ha minden úgy marad, ahogy van. Kihasználjuk az időt, amíg lehet, és miután elmegy, megpróbálom elfelejteni? – kérdeztem magamtól.
Na ez az, ami szerintem sosem fog menni – válaszoltam is meg a saját kérdésemet. De egyelőre csak a jelenre koncentrálok, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő – döntöttem.
- Táncolunk, édes? - kérdezte Nina Robot.
- Menjünk - felelte neki, és nagy nehezen, de elengedte a kezem. Alighogy felállt mellőlem, máris hiányzott a közelsége. Pont egy gyorsabb szám ment, amikor Tom engedélyt kért Nicktől és táncolni hívott.
- Köszönöm - mondtam neki tánc közben, és ő is tudta, miért mondtam ezt neki.
Igaz, ők nem éppen puszipajtások Nickkel, ő Rob barátja, de azért Nickkel is jól kijött, és hálás voltam neki, amiért titokban tartja azt, ami köztünk van, sőt falaz is nekünk Robbal.
- Nincs mit - felelte mosolyogva és tovább táncoltunk.
Egy lassú szám közeledett, amit Tom szerencsére nem velem tervezett eltáncolni. Mivel Rob és Nina pont mellettünk lejtettek, lekérte Ninát, aki vele táncolt tovább, hozzám pedig Rob csatlakozott.
És mivel senki nem sejtett semmit abból, ami köztünk zajlik, nem fordítottak ránk különösebb figyelmet. Az asztalnál a többiek tovább iszogattak és beszélgettek.
Hála a lassú dalnak, Rob szorosan a karjaiba zárt, én pedig ösztönösen simultam az ölelésébe. Fejét a nyakamba fúrta, míg én a karjaimat a nyaka köré fontam.
- Annyira hiányzott a közelséged - suttogta.
- Ezzel akkor sincs teljesen elnézve, amit tettél, rosszul esett - mondtam neki, és tudta mire célzok.
- Tudom, és utálom is magam, amiért megtörtént. És azt is, hogy annyit ittam akkor. Ha józan vagyok, ez soha az életben nem történik meg - mondta. - Kérlek, hadd legyek a közeledben és veled néha, nem bírom elviselni, ha nem vagy velem - tette hozzá, miközben egyre közelebb vont magához, én pedig végre élvezhettem a közelségét, amire már annyira vágytam.
- Jó, legyen! - adtam meg neki a választ, mert tudtam, hogy nemet mondani képtelen lennék.
- Köszönöm - felelte most már komolyan rám pillantva, mégis egy hatalmas mosollyal az arcán. - Mindent megadnék, hogy most megcsókolhassalak - mondta.
A szemébe néztem, és ugyanazt a szenvedélyt és vágyat láttam benne, amit én is éreztem jelen pillanatban.
De nem válaszoltam, mivel vége lett a dalnak, és visszamentünk az asztalunkhoz. Nick, Tom és Nina Lizzyvel beszélgettek, míg Vic egy sráccal táncolt.
Jól éreztünk magunkat és az idő gyorsan telt, én pedig nem bírtam tovább.
- Kimegyek a mosdóba - szólaltam meg, és lopva Robra pillantottam.
Elindultam a mosdó felé, és majdnem oda is értem, mikor Rob csatlakozott hozzám, és egy sötét helyre rántott be. Valami öltözőszerűség volt. Alighogy beértünk, magunkra csukta az ajtót, és már érezhettem is az száját az enyémen.
Szorosan átkarolt, míg én a hajába túrva vontam közelebb magamhoz. Nyelveink vad táncba kezdtek. Kezei közben derekamról egyre lejjebb tévedtek, végül pedig megállapodtak a fenekemen. Ekkor felemelt mire lábaimat a dereka köré kulcsoltam.
Rögtön megéreztem ágyékomnak nyomódó vágyát. Mindennél jobban akartam, hogy ismét az övé lehessek, de mindketten tudtunk, hogy ezt itt és most lehetetlen, és hogy ennél tovább nem mehetünk.
Addig csókoltunk egymást, mígnem elfogyott a levegőnk - ekkor ajkaink elváltak egymástól. Rob zihálva fúrta arcát a nyakamba. Forró lehelete szinte égette a bőröm.
Nyelve végigsimított a nyakamon, majd ismét lecsapott ajkaimra. Csakhogy most is félbeszakítottak minket. Amikor kopogást hallottunk az ajtón, szinte halálra rémültem.
- Jó lenne, ha előbújnátok - szólt nekünk halkan Tom.
Egyszer még a frászt hozza rám - mondtam magamban.
Lemásztam Robról, aki egy utolsó szenvedélyes csókkal engedett ki a karjaiból, majd együtt léptünk ki a folyosóra.
- Köszönjétek Tom bácsinak, aki figyel rátok, mert már Nick akart utánad jönni - fordult felém.
- Kösz, haver! - felelte neki Rob.
- Én is köszönöm - mondtam.
- Jól van, elég a hálálkodásból, legalább nektek kijut egy kis izgalom - mondta kissé letörten.
- Na mi az, ma egy csaj sem jön össze? - poénkodott vele Rob.
- Úgy néz ki.
- Ne búsulj, van ilyen - mondta Rob.
- Ez van, de indulás, mert a többiek menni akarnak – mondta, majd hogy mégse legyen annyira feltűnő, én Tommal visszamentem a többiekhez, Rob pedig másfelől jött.
- Jól vagy, kicsim? - fordult hozzám Nick, amikor odaértünk.
- Persze szívem, csak sokan voltak a mosdónál - hazudtam neki.
Fizettünk, majd fogtunk magunkat, és hazaballagtunk.
Rob nem jött velünk, ő Ninát kísérte haza, akinek szerencsére eszében sem volt ma Robnál aludni. Hazaérve mindenki szinte rögtön ágyba zuhant, Tom is hazament, de előtte súgtam neki még egy köszönömöt.
Lezuhanyoztunk, majd mi is ágyba bújtunk Nickkel. Ő - mint mindig - hamar elaludt, de nekem nem jött álom a szememre.
Fogalmam sem volt mi ütött belém, csak reméltem, hogy ha eddig sikerült, nem most fogunk lebukni - így kimásztam Nick mellől, aki mélyen aludt tovább, és a folyosóra léptem.
Már mindenki aludt, úgyhogy nem tétováztam: fogtam magam és bementem Robhoz.
Még jócskán volt idő, mire hajnalodik, így csendben bemásztam mellé az ágyba. Az oldalán feküdt, én most épp szembe feküdtem vele. Közelebb húzódtam hozzá és egy csókot leheltem a nyakára.
- Szia - szólalt meg álmosan, amikor erre kinyitotta a szemét.
Én csak rámosolyogtam, ő pedig a hátára fordult, engem is magával húzva és a mellkasára vont.
Tudtam, hogy nem kicsit erkölcstelen amit művelünk, hisz én a vőlegényemet csalom meg, ő meg - ha ezt így ki lehet mondani - engem Ninával.
De mióta őt ismertem, lemondtam a józan gondolkodásomról, és beletörődtem, hogy sosem úgy cselekszek, ahogy helyes lenne, ahogy kellene.
Egy újabb édes csók után az ő karjaiban merültem álomba.
/Robert/
Soha nem aludtam még ilyen jól, nemhiába: hisz imádatom tárgya fekszik a karomban. Már ébren voltam egy ideje, és őt nézem, ahogy édesen szuszogva alszik a mellkasomon. Képtelennek érezte, hogy valaha megunjam.
Bár a Ninával történt óriási baklövésem után valami erre késztette, örültem, hogy nem küldött el a pokolba. Csak a kezdetekkor próbálta tagadni, hogy ő nem akarja, de örültem, hogy meg tudtam győzni az ellenkezőjéről, és hogy ennek hála most ismét itt van velem.
Mivel semmiképp sem akartam bonyodalmat, bármennyire is nehezemre esett, ébresztgetni kezdtem, mert ideje volt, hogy visszamenjen Nickhez. Ezt még gondolni is rossz volt, de nem akartam hangosan kimondani, hisz örültem neki, hogy egyáltalán ennyit kaphatok belőle.
Megcsókoltam, mert tudtam, hogy arra felébred. Még így álomból ébredve is hihetetlen szenvedéllyel viszonozta a csókom, ami hatalmas boldogsággal töltött el.
- Mennem kell- motyogta.
- Igen - mondtam lehangoltan. - De köszönöm, hogy itt vagy. Nem gondoltam volna, hogy meglepsz - céloztam arra, hogy átsettenkedett hozzám.
Miután kissé magához tért, kimászott az ágyból és az ajtóhoz sétált, én pedig követtem.
- Én… - kezdett bele.
- Igen?
- Nick délelőtt egyetemre megy, így ma, hacsak Cameron nem gondolja meg magát, egyedül leszek otthon - bökte ki végül kissé talán szégyenlősen.
- Szóval akár meg is látogathatlak? – kérdeztem, miközben magamhoz öleltem.
- Ha szeretnél - mondta.
- Ez nem is kérdés - feleltem, és egy utolsó csókot váltottunk, ami elég hosszúra nyúlt majd elengedtem, ő pedig kiment a szobámból.
Hatalmas boldogság lett úrrá rajtam, hogy mégsem tudott a pokolba küldeni, ahogy talán eleinte próbálta, és mérhetetlen boldogságot jelentett minden egyes perc, amit vele töltök, akkor is ha ezek csak lopott pillanatok.
Elég korán volt még, ezért visszafeküdtem egy kicsit, aludni persze már nem tudtam. Viszont később, mire lementem, Nick már elment az egyetemre, de előtte legnagyobb bánatomra Krist is hazavitte.
De vígasztalt a tudat, hogy hamarosan újra láthatom őt.
Megreggelizünk, majd a szobámba érve felhívtam Tom barátomat, hogy tudjon róla, hogy a ma délelőttöt elméletileg vele töltöm, majd elköszöntem a többiektől, és elindultam a most már mindenemet jelentő nőhöz.
/Kristen/
Ahogy visszaértem Nickhez, örömmel nyugtáztam, hogy még nem ébredt fel. Befeküdtem mellé, és próbáltam úgy tenni, mint aki alszik. Hajnal révén még igencsak korán volt, így jóval később ébredtünk Nickkel.
Felöltöztünk és mivel ő sietett be, csak egy gyors reggelire futotta. Elköszöntünk Richardéktól és Lizzyéktől is. Robtól nem tudtam, mert ő még nem jött le.
- Délután jövök, szívem! - köszönt el Nick tőlem is és megcsókolt.
- Rendben, várni foglak - mondtam a csókja után.
Nem azt mondom, hogy már nem volt jó őt csókolni, de valaki mást jobban – gondoltam, miközben a ház felé igyekeztem.
Anyáék csak egyetlen cetlit hagytak, hogy elmentek dolgozni, és majd csak este jönnek, valamint hogy legyek szíves bevásárolni. Mivel csak este érnek haza, az még ráér - döntöttem el magamban és felmentem lezuhanyozni. Magamra vettem egy másik ruhát, és ebben a pillanatban meghallottam a kopogást.
Lementem ajtót nyitni, és kinyitva ott állt előttem Ő.
Várom a véleményeteket!
2010. szeptember 9., csütörtök
10.fejezet
Sziasztok! Nos végre megvan a fejli. Az a vacak citromail-em folyton vacakol. Na de drága Szilem kijavította, egy hatalmas cuppanós neki (L), és már olvashatjátok is. Pussz.
10.fejezet
/Robert/
Hazafelé sétáltam Kristentől, és egy másodpercre sem tudtam kiverni a fejemből a vele töltött éjszakát. Nem hittem volna, hogy valaha is engedni fog a csábításnak és az enyém lesz. Már csak Nick miatt sem.
Nem azt mondom, hogy nem szereti őt, de ezek szerint mégsem annyira, mint kellene. Hisz az együtt töltött éjszakánk is ezt bizonyítja.
Ezek után bátran kimondhatom, hogy még egyetlen nővel sem éreztem ezt, amit Kristennel. És most, ha egyenlőre csak magamnak is, de be kell valljam, hogy teljesen beleszerettem. Imádom őt.
Emellett csak azt rontja el a boldogságom, hogy ő soha nem lehet teljesen az enyém. Csak míg itthon vagyok, és van alkalmunk egy kicsit együtt lenni. Bármennyire is imádom őt, nekem csak ennyi jut nekem belőle. Ellenben Nickkel, aki elmondhatja magáról, hogy egy ilyen csodás nő a menyasszonya.
Azt hittem, a hétvége, amit Nickkel töltött, majd még közelebb hozza őket egymáshoz, és titokban féltem is ettől, hogy ezek után már semmi esélyem sem lesz, hogy akár csak egy kis részt is kapjak a figyelméből.
De úgy tűnik, tévedtem. Elég volt, hogy újra találkozzunk, és legnagyobb örömömre, egyetlen érintésemmel ugyanazt a hatást váltottam ki belőle, mint eddig. Nem akartam nagyképűnek tűnni, de ez elégedettséggel töltött el.
Már csak abban reménykedtem, hogy mihamarabb ismét vele lehessek. Mióta belekóstoltam a tiltott gyümölcsbe, még inkább vágytam rá.
Az a tény viszont, hogy hamarosan elmegyek, cseppet sem javított a dolgokon. Fogalmam sem volt, hogy leszek képes ezek után itt hagyni őt. Pedig nem lesz más választásom, nem kérhetem tőle, hogy hagyja el Nicket és jöjjön velem. Tudom, hogy a testvérem imádja őt, bár ez - akármilyen szemétség is - az éjszaka nem nagyon érdekelt, de ezt azért mégsem tenném meg vele. Ha csak Kristen nem akarná, de ebben nem is mertem reménykedni.
A sok tanakodás közben haza is értem. Reméltem, hogy senkivel sem futok össze, akinek magyarázatot kellene adnom, hol is töltöttem az éjszakát. Mivel Lizzyék is ott voltak, és ők is látták Tomot, aki gondolom a végén nem egyedül távozott, most nem mondhatom, hogy nála aludtam.
Óvatosan próbáltam csendben felsettenkedni a szobámba, és hála az égnek sikerült is. Remélem, hogy esetleg van olyan szerencsém, hogy nem vették észre, nem aludtam itthon, így gyorsan felvettem valami alvós ruhát, és végigdőltem az ágyamon.
Elég korán volt még, de elaludni képtelen voltam. Már most hiányzott, pedig nemrég váltunk el. Annyira jó lenne úgy itt feküdni, hogy a karjaimban tartom őt - ábrándoztam. Ahogy most én itt, ő is egyedül fekszik odahaza.
Elaludnom nem sikerült, de később mászkálást hallottam odakintről, így lementem.
- Jó reggelt, kicsim! - köszönt anya.
- Neked is, anya! A többiek?
- A lányok, ahogy te is, elég későn értek haza, Nick pedig bement az egyetemre, délután meg Krishez megy - mondta anya.
A monda vége cseppet sem tetszett. Sőt…
Nem sokkal később előkerült apa, és a lányok is. Mivel ők is későn értek haza, és rögtön ágyba zuhantak - meg sem nézve egyáltalán hazajöttem-e -, nem kellett magyarázkodnom nekik.
Az biztos, hogy hatalmas botrány lenne, ha megtudnák mi műveltem az éjjel - gondoltam.
A délelőttöt otthon töltöttem a szüleimmel és a csajokkal, végül már esteledett, mikor Tom jött el hozzám, és invitált el a bárba.
Eszemben sem volt ellenkezni, legalább addig sem arra gondolok, hogy Kristen épp Nickkel van, és hogy vajon mit csinálhatnak.
Tudtam, hogy Nicknek joga van hozzá - ellentétben velem -, de még a gondolata is megőrjített, hogy az éjszakát együtt töltik. Hogy őt öleli és csókolja Kristent.
Hogy csak egy kicsit is ki tudjam verni ezt a fejemből, most szükségem volt a jó öreg Tom barátomra és egy kis piára.
Tommal leültünk a szokásos helyünkre, de a megfelelő alkoholmennyiség megrendelése után rögtön nekem esett.
- Mi volt ez este, miért vele mentél el? - nézett felém.
Tudom, hogy ő a legjobb barátom, de ő óva intett, hogy belemásszak ebbe, én mégis megtettem, és nem tudtam mit fog szólni, ha megtudja, hogy megtettem.
- Nekem elmondhatod, bármennyire is őrültségnek tartom, vagy fogom tartani, tudod, hogy számíthatsz rám - mondta.
- Oké, hát…
- Hát? Te jó ég, mit műveltél? Csak nem…?
- Ha arra gondolsz, vele töltöttem-e az éjszakát, és az enyém lett-e, a válasz igen - mondtam, és reméltem, hogy nem akad ki rám nagyon.
- Jaj, haver, sejtettem, hogy nem fogod sokáig bírni, hogy távol maradj tőle, és gondolom, ha megtettétek, ő sem. De most, hogy megkaptad, talán már lehiggadtál - mondta.
Tudtam, hogy ő ilyen. Egy-egy éjszakára tartja a nőket, így ezen kijelentésén nem is lepődtem meg.
- Tévedsz. Most még inkább akarom őt. Imádom ezt a nőt, beleszerettem, haver.
- Ó, tesó, na ez már gáz, főleg, hogy a bátyád csaja, vagyis menyasszonya. De mit tesztek most? És mit akar Kris? - záporoztak belőle a kérdések.
- Nem fogja elhagyni Nicket, ezzel tisztában vagyok, de amíg azt a kevés időt itthon töltöm, minden lehetséges percben vele akarok lenni.
- És aztán? Mi lesz, ha visszamész L.A.-be?
- Nem tudom. Arra egyelőre gondolni sem akarok. Arra, hogy elszakadjak tőle. Csak nemrég ismertem meg, de lassan már olyan számomra, mint a levegő. Szükségem van rá. És az a legrosszabb, hogy tudom, soha nem lesz teljesen az enyém. De ha elmegyek, talán idővel túlteszem magam rajta, csak azt remélem, hogy legalább Nick majd boldoggá teszi - mondtam szomorúan.
- Hát, ez szívás haver. Nem lehet könnyű. Jól beletrafáltál. Hazajössz és belezúgsz a tesód nőjébe. De igazad van, ha elmész, könnyebb lesz elfelejteni őt. Mert ahogy látom, amíg egymás közelében vagytok, ez nemigen fog menni - mondta Tom.
- Tényleg nem, és ezért akarok kihasználni minden lopott percet, amit kaphatok tőle, mert tudom, hogy ennek hamarosan vége szakad.
- Ajaj - szólalt meg Tom.
- Nina.
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Ott jön - mutatott az ajtó felé, és ő egyenest felénk tartott.
- Lazíts kicsit és legalább próbálj meg ne állandóan rá gondolni, ahogy látom, Ninát úgysem tudod ma lerázni - mondta Tom egy vigyorral az arcán. Válaszolni sem volt időm, mert Nina ideért hozzánk.
- Sziasztok, fiúk! - köszönt nekünk.
Mi is viszonoztunk a köszönését, majd csatlakozott hozzánk. Csak nem zavarhatjuk el - gondoltam magamban.
Így hát leült hozzánk. Beszélgettünk, időközben Tom ismét rávetette magát egy csajra, így vesztemre kettesben maradtam Ninával. Azok után ami Kristennel történt köztünk, eszemben sem volt bármit is csinálni vele. De ő nem így gondolta.
Egyre több alkohol fogyott el, és ezen az a gondolat sem segített, mikor magam előtt láttam együtt Kristent Nickkel. Így aztán én is elég sokat ittam, és kezdtem elveszteni a fonalat.
Reggel otthon ébredtem a saját ágyamban és legnagyobb döbbenetemre nem egyedül. Nina feküdt a karjaimban és mivel mindketten meztelenek voltunk, nem volt nehéz kitalálni, mit csináltunk az éjjel, bár nekem nem sok emlékem maradt meg belőle.
Nem sokkal később Nina is felébredt, és bebizonyosodtak a legrosszabb sejtéseim, miszerint az éjjel lefeküdtem vele.
Tudtam én, hogy nem kellett volna annyit innom. Bár nem foghattam a piára - ha nagyon akartam volna, ellenkezhettem volna. De általában, ha túl sokat iszom - amit nem sűrűn teszek meg -, olyankor olyan dolgokat is megteszek, amiket, ha józan lennék, nem tennék. És ez is egy ilyen dolog.
Lefeküdtem Ninával. Ennek még a gondolatától is kiborultam. Azért nem akartam rátámadni, mert nyilván neki is köze van ehhez, hiszen ő volt az, aki egyre csak itatott minket, és végül ez lett az eredménye.
Egyből Kristen jutott eszembe, és elborzadtam a gondolattól, hogy ezt tettem. Hisz előző éjjel még vele voltam. Másnap pedig Ninával feküdtem le. Te jó ég, hogy lehettem ekkora barom? Nem is kellett volna elmennem Tommal, akkor most nem lenne ez.
Abban nem is reménykedek, hogy nem tudja meg, mert tuti, hogy a fülébe jut a dolog.
Bár ő nem az enyém, de akkor sem akartam ezt tenni vele. Bele sem mertem gondolni, ha megtudja, miket fog gondolni rólam. Akkor még annak az esélyét is elveszítem, hogy legalább amíg itthon vagyok, a közelében lehessek - és teszem hozzá, az én hülyeségem miatt.
Nina felöltözött, míg én lezuhanyoztam.
Az ő arcáról viszont levakarhatatlan volt a vigyor. Bár ez az én hibám is, hisz az elején én biztattam, de akkor is csak azért közeledtem felé, hogy Krist elfelejtsem. És most aztán jól megcsináltam.
Lementünk a lépcsőn és pont Kristenékbe ütköztünk, aki Nickkel és a lányokkal pont indulni készült.
Neki sem kellett sok idő, hogy leessen neki, miért van itt Nina. Ahogy meglátta őt lejönni velem, azóta rám sem nézett.
- Sziasztok – köszöntünk nekik.
- Végre felébredtetek, öcsi! Hosszú volt az éjszaka, mi? Vagy inkább túl rövid? – kérdezte Vic.
- Mi is volt éjszaka, tesó? – fordult felém Nick, Nina pedig csak mosolygott.
- Ó, ha halottad volna őket! Hát biztos nem sakkoztak az éjjel – vágta be Lizzy.
Remek. Tehát ők hallották is. És pont Kristen előtt kellett beszólniuk. Na, ezzel aztán egy életre elvágtam magam előtte. Bár teljes mértékben csak magamat okolhattam ezért.
Végig őt néztem, próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de amikor egy pillanatra rám nézett, csak szomorúságot és talán csalódást láttam a tekintetében.
Nem azt mondom, hogy ő nem szólhat egy szót sem, mert neki meg ott van Nick, de én ezt az elejétől fogva tudtam, és így fogadtam el. De azok után, hogy előző este vele voltam együtt, utána meg Ninával, az neki is fájhatott.
Nem nézett a szemembe, de tudtam, hogy így próbálja nem kimutatni a fájdalmat, amit okoztam neki. És ezért is csak magamon okolhattam.
- Megyünk végre? – szólalt meg Kristen, kissé mérgesen.
- Mióta sietsz te ennyire vásárolni? – kérdezte tőle Lizzy.
- Mostantól – vágta oda neki.
- Hívsz, ha végeztél? Aludhatnál nálam – fordult Kristen Nick felé.
- Persze, szívem! – felelte neki mosolyogva Nick, miközben én majd meg őrültem a féltékenységtől.
Nina megcsókolt és miután elköszönt tőlem, elment. Nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, tudja, mi van velem és Krissel, és mintha direkt csinálta volna pont előtte. Átkoztam a percet is, amikor engedtem neki, és csak arra használtam, hogy Kristent elfelejtsem. És most biztos voltam benne, hogy többet rám sem fog nézni, nemhogy a közelemben akarjon lenni.
- Én megyek, kicsim – szólalt meg Nick.
- Mi is megyünk, majd hívj! - mondta Kris.
Nick ezután megcsókolta őt, és Kristen még tőle nem látott hevességgel viszonozta Nick csókját. Nálam ekkor telt be a pohár. Legszívesebben kitéptem volna Nick karjaiból. Majd megőrültem őket elnézve.
- Szeretlek, kicsim – mondta Nick.
- Én is szeretlek - válaszolta neki Kris, ezzel megadva nekem a kegyelemdöfést.
Tudtam, hogy ezek után még annyi esélyem sincs, hogy ezt az édes szót egyszer majd nekem suttogja, mint amennyi eddig volt.
Nick elment, nyilván az egyetemre. A lányok is indulni készültek, Lizzyék minden bizonnyal vásárolni rángatták el Krist.
Lizzy és Vic mentek előre, de én beszélni akartam Kristennel. A karjai után nyúltam és megállítottam.
- Eressz el! – szólt rám dühösen.
- Kristen, meg tudom magyarázni – próbáltam volna érvelni, de nem hagyta.
- Az lehet, de engem nem érdekel! Sőt, te sem, azt csinálsz, amit akarsz – vágta az arcomba szemrebbenés nélkül, majd kitépte magát a szorításomból és a lányok után ment.
Szerencséjére Lizzyék vele voltak, különben biztos nem hagytam volna ennyiben.
De így, hogy tudja mi történt Ninával, örülhetek, ha ezek után köszön nekem, nemhogy a közelébe engedjen.
De valamit muszáj volt tennem, nem akartam, hogy olyasmit gondoljon, hogy nekem csak arra kellett, hogy kihasználtam, mert ez nem volt igaz, bár biztos voltam benne, hogy ő most ezt hiszi.
/Kristen/
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle, miközben belépett mögém és ránk zárta a próbafülke ajtaját.
- És egyáltalán, hogy kerültél ide?
- Követtelek, muszáj beszélnünk.
- Nem hiszem, hogy lenne miről, elég világos volt minden. Ami történt, egyszeri hiba volt, felejtsd el, én is azt teszem - mondtam neki, közben próbáltam közönyös arcot magamra varázsolni, hogy elhiggye, amit mondok.
- Kérlek, hadd magyarázzam meg! - kérte Rob.
- Nem sok értelme van, mert nem érdekel, de mond.
Felé fordultam, mire röviden tömören elmondta, mi történt az este.
Nem tartottam jó mentségnek, hogy részeg volt. Az nem változtatott a helyzeten, hogy lefeküdt Ninával. Ha nem történik köztünk az, ami, akkor talán nem is zavart volna ennyi.
- Tudom, hogy ez nem mentség arra, amit tettem, csak az alkohol miatt volt, és mert képtelen voltam elviselni a tudatot, hogy Nickkel aludtál.
- Igen, jól mondod vele aludtam - hangsúlyoztam ki a mondat végét. - És te tudtad, hogy vele vagyok és elfogadtad. Szóval ne mond azt, hogy én kergettelek Ninával az ágyba - vágtam hozzá. Igyekeztem halkan beszélni, hogy ne hallja senki, na meg reméltem, hogy Vicék még egy darabig nem keresnek.
- Azt nem mondtad, de…
- Semmi de. Különben is, semmi jogom, hogy számon kérjelek, hisz a testvéred menyasszonya vagyok.
Bár igaz volt, amit mondtam, mégis rosszul esett, fájl látni, hogy szinte rögtön utánam mással feküdt le. De jól mondtam, semmi közöm hozzá és ehhez fogom tartani magam - tettem hozzá gondolatban.
- Egy éjszaka volt, semmi több, felejtsd el - mondtam neki.
- Lehetetlen, amit kérsz - mondta.
- Tegnap éjjel könnyen ment - vágtam vissza.
- Tudom, ezt elcsesztem, de kérlek…
- Mondtam, nem érdekelsz, ennyi volt. Mindketten elfelejtjük, és éljünk tovább az eddigi életünket - mondtam neki.
- Te eltudod felejteni azt az éjszakát? - kérdezett vissza.
A szemébe néztem, és a magamra vett álarc mögé bújva válaszoltam neki.
- Igen, el - hazudtam a szemébe - reméltem, elég ügyesen, mert legbelül tudtam, hogy ez egyáltalán nem igaz. Soha nem leszek képes elfelejteni, életem legszebb pillanatai voltak. De ezt ő nem tudhatja meg.
Így neki is, és nekem is könnyebb lesz. Nyugodtan maradhat a kis Ninával.
- Nem hiszek neked - mondta és egyre közeledett felém. Karjait a derekamra akarta csúsztatni, de mivel tudtam, hogy akkor képtelen leszek ellenállni neki, így bármilyen nehéz is, volt eltoltam magamtól, és a Ninával való reggeli jelentre gondolva rögtön sikerült.
- Higgy, amit akarsz - válaszoltam és kiléptem mellőle a fülkéből.
Ő nem jött utánam, de szerencsétlenségemre Lizzy és Vic pont ekkor léptek be az üzletbe.
- Végre megvagy, mit találtál?
- Csak néhány farmert próbáltam, de mehetünk - mondtam, miközben azt reméltem, Rob is hallja a lányokat és eszében sincs kijönni.
- Mehetünk? - kérdezték.
- Persze - válaszoltam, majd kifizettem a választott darabot és végre kiléptünk az üzletből.
Most az egyszer hálát adtam, hogy megjelentek Lizzyék és így le tudtam rázni Robot. Valahogy túl kell ezen tennem magam, és ahogy neki is mondtam elfelejteni őt a történtekkel együtt.
A lányok, ha vásárlásról volt szó, fáradhatatlanok voltak, így szinte egész nap az üzleteket jártunk, és találtunk is megfelelő ruhát szilveszterre.
Délután értünk vissza hozzájuk, ahol az egész család összegyűlt. Claire és Richard a nappaliban voltak, és persze nem hiányozhatott Nina és Rob sem. De Rob mellett ült még Tom.
Nem sokkal később ért haza Nick, majd megvacsoráztunk és a nappaliban beszélgettünk.
Tom és Rob egymás mellett ültek, Rob súgott neki valamit. Vajon miben mesterkednek megint? Ne foglalkozz vele - intettem le magam.
Többnyire a ritkán hazalátogató Rob volt a téma. Végül is megértettem, hisz Claire és Richard nagyon ritkán látták őt, és ha itthon volt, minél több időt akartak vele tölteni.
Végig Nick karjaiban ültem, aki néha egy-egy csókot lopott tőlem. Nem akartam Robra nézni, bár nehezemre esett kibírni, miközben elég sűrűn magamon éreztem a pillantását.
Kimásztam Nick öléből, és a konyhába mentem inni valamit. Ha tudtam volna, hogy ismét ez történik, be sem teszem a lábam ide. Kész átok számomra ez a konyha.
Épp a poharat tettem le a kezemből, mikor két kar a derekamra kulcsolódva megragadott, megfordított és felültetett a pultra.
Nem nagy meglepetésemre Robbal találtam szembe magam.
Időt sem hagyott arra, hogy megszólaljak, ajkait az enyémre nyomta. Próbáltam ellenkezni és szabadulni, de annál erősebben szorított magához. Ahogy nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, bármennyire is haragudtam rá, minden ellenállásom a porba hullott, és utat adtam kutató nyelvének. Forrón viszonoztam a csókját.
Ismét éreztem a már jól ismert szikrákat pattogni köztünk, és testem remegése sem maradhatott el - amint a karjaiba zárt, tudatta vele, hogy igenis hatással van rám az érintése, a csókja.
- Mit művelsz? Eressz el, bárki bejöhet – nyögtem ki, ahogy ajkaink elváltak egymástól.
- Ne aggódj, Tom figyel rájuk – mondta, miközben a nyakamra lehelte csókjait.
- Akkor is eressz - téptem ki magam a karjaiból, bármennyire is jól esett az ölelése.
Épp, hogy elengedett, megjelent az ajtóban Tom.
- Jobb, ha jöttök, Nick már hiányol - mondta nekem.
- Megyek – mondtam, miközben - rá sem nézve Robra - elsétáltam mellőle vissza a nappaliba, nem is sejtve, mi vár még rám, ha itt alszom.
Nos ennyi lenne. Örülnék, ha csak egy rövidke kis komiban is kifejtenétek a véleményetek :)Úgyhogy tessék sokat komizni :)
10.fejezet
/Robert/
Hazafelé sétáltam Kristentől, és egy másodpercre sem tudtam kiverni a fejemből a vele töltött éjszakát. Nem hittem volna, hogy valaha is engedni fog a csábításnak és az enyém lesz. Már csak Nick miatt sem.
Nem azt mondom, hogy nem szereti őt, de ezek szerint mégsem annyira, mint kellene. Hisz az együtt töltött éjszakánk is ezt bizonyítja.
Ezek után bátran kimondhatom, hogy még egyetlen nővel sem éreztem ezt, amit Kristennel. És most, ha egyenlőre csak magamnak is, de be kell valljam, hogy teljesen beleszerettem. Imádom őt.
Emellett csak azt rontja el a boldogságom, hogy ő soha nem lehet teljesen az enyém. Csak míg itthon vagyok, és van alkalmunk egy kicsit együtt lenni. Bármennyire is imádom őt, nekem csak ennyi jut nekem belőle. Ellenben Nickkel, aki elmondhatja magáról, hogy egy ilyen csodás nő a menyasszonya.
Azt hittem, a hétvége, amit Nickkel töltött, majd még közelebb hozza őket egymáshoz, és titokban féltem is ettől, hogy ezek után már semmi esélyem sem lesz, hogy akár csak egy kis részt is kapjak a figyelméből.
De úgy tűnik, tévedtem. Elég volt, hogy újra találkozzunk, és legnagyobb örömömre, egyetlen érintésemmel ugyanazt a hatást váltottam ki belőle, mint eddig. Nem akartam nagyképűnek tűnni, de ez elégedettséggel töltött el.
Már csak abban reménykedtem, hogy mihamarabb ismét vele lehessek. Mióta belekóstoltam a tiltott gyümölcsbe, még inkább vágytam rá.
Az a tény viszont, hogy hamarosan elmegyek, cseppet sem javított a dolgokon. Fogalmam sem volt, hogy leszek képes ezek után itt hagyni őt. Pedig nem lesz más választásom, nem kérhetem tőle, hogy hagyja el Nicket és jöjjön velem. Tudom, hogy a testvérem imádja őt, bár ez - akármilyen szemétség is - az éjszaka nem nagyon érdekelt, de ezt azért mégsem tenném meg vele. Ha csak Kristen nem akarná, de ebben nem is mertem reménykedni.
A sok tanakodás közben haza is értem. Reméltem, hogy senkivel sem futok össze, akinek magyarázatot kellene adnom, hol is töltöttem az éjszakát. Mivel Lizzyék is ott voltak, és ők is látták Tomot, aki gondolom a végén nem egyedül távozott, most nem mondhatom, hogy nála aludtam.
Óvatosan próbáltam csendben felsettenkedni a szobámba, és hála az égnek sikerült is. Remélem, hogy esetleg van olyan szerencsém, hogy nem vették észre, nem aludtam itthon, így gyorsan felvettem valami alvós ruhát, és végigdőltem az ágyamon.
Elég korán volt még, de elaludni képtelen voltam. Már most hiányzott, pedig nemrég váltunk el. Annyira jó lenne úgy itt feküdni, hogy a karjaimban tartom őt - ábrándoztam. Ahogy most én itt, ő is egyedül fekszik odahaza.
Elaludnom nem sikerült, de később mászkálást hallottam odakintről, így lementem.
- Jó reggelt, kicsim! - köszönt anya.
- Neked is, anya! A többiek?
- A lányok, ahogy te is, elég későn értek haza, Nick pedig bement az egyetemre, délután meg Krishez megy - mondta anya.
A monda vége cseppet sem tetszett. Sőt…
Nem sokkal később előkerült apa, és a lányok is. Mivel ők is későn értek haza, és rögtön ágyba zuhantak - meg sem nézve egyáltalán hazajöttem-e -, nem kellett magyarázkodnom nekik.
Az biztos, hogy hatalmas botrány lenne, ha megtudnák mi műveltem az éjjel - gondoltam.
A délelőttöt otthon töltöttem a szüleimmel és a csajokkal, végül már esteledett, mikor Tom jött el hozzám, és invitált el a bárba.
Eszemben sem volt ellenkezni, legalább addig sem arra gondolok, hogy Kristen épp Nickkel van, és hogy vajon mit csinálhatnak.
Tudtam, hogy Nicknek joga van hozzá - ellentétben velem -, de még a gondolata is megőrjített, hogy az éjszakát együtt töltik. Hogy őt öleli és csókolja Kristent.
Hogy csak egy kicsit is ki tudjam verni ezt a fejemből, most szükségem volt a jó öreg Tom barátomra és egy kis piára.
Tommal leültünk a szokásos helyünkre, de a megfelelő alkoholmennyiség megrendelése után rögtön nekem esett.
- Mi volt ez este, miért vele mentél el? - nézett felém.
Tudom, hogy ő a legjobb barátom, de ő óva intett, hogy belemásszak ebbe, én mégis megtettem, és nem tudtam mit fog szólni, ha megtudja, hogy megtettem.
- Nekem elmondhatod, bármennyire is őrültségnek tartom, vagy fogom tartani, tudod, hogy számíthatsz rám - mondta.
- Oké, hát…
- Hát? Te jó ég, mit műveltél? Csak nem…?
- Ha arra gondolsz, vele töltöttem-e az éjszakát, és az enyém lett-e, a válasz igen - mondtam, és reméltem, hogy nem akad ki rám nagyon.
- Jaj, haver, sejtettem, hogy nem fogod sokáig bírni, hogy távol maradj tőle, és gondolom, ha megtettétek, ő sem. De most, hogy megkaptad, talán már lehiggadtál - mondta.
Tudtam, hogy ő ilyen. Egy-egy éjszakára tartja a nőket, így ezen kijelentésén nem is lepődtem meg.
- Tévedsz. Most még inkább akarom őt. Imádom ezt a nőt, beleszerettem, haver.
- Ó, tesó, na ez már gáz, főleg, hogy a bátyád csaja, vagyis menyasszonya. De mit tesztek most? És mit akar Kris? - záporoztak belőle a kérdések.
- Nem fogja elhagyni Nicket, ezzel tisztában vagyok, de amíg azt a kevés időt itthon töltöm, minden lehetséges percben vele akarok lenni.
- És aztán? Mi lesz, ha visszamész L.A.-be?
- Nem tudom. Arra egyelőre gondolni sem akarok. Arra, hogy elszakadjak tőle. Csak nemrég ismertem meg, de lassan már olyan számomra, mint a levegő. Szükségem van rá. És az a legrosszabb, hogy tudom, soha nem lesz teljesen az enyém. De ha elmegyek, talán idővel túlteszem magam rajta, csak azt remélem, hogy legalább Nick majd boldoggá teszi - mondtam szomorúan.
- Hát, ez szívás haver. Nem lehet könnyű. Jól beletrafáltál. Hazajössz és belezúgsz a tesód nőjébe. De igazad van, ha elmész, könnyebb lesz elfelejteni őt. Mert ahogy látom, amíg egymás közelében vagytok, ez nemigen fog menni - mondta Tom.
- Tényleg nem, és ezért akarok kihasználni minden lopott percet, amit kaphatok tőle, mert tudom, hogy ennek hamarosan vége szakad.
- Ajaj - szólalt meg Tom.
- Nina.
- Mi van vele? - kérdeztem.
- Ott jön - mutatott az ajtó felé, és ő egyenest felénk tartott.
- Lazíts kicsit és legalább próbálj meg ne állandóan rá gondolni, ahogy látom, Ninát úgysem tudod ma lerázni - mondta Tom egy vigyorral az arcán. Válaszolni sem volt időm, mert Nina ideért hozzánk.
- Sziasztok, fiúk! - köszönt nekünk.
Mi is viszonoztunk a köszönését, majd csatlakozott hozzánk. Csak nem zavarhatjuk el - gondoltam magamban.
Így hát leült hozzánk. Beszélgettünk, időközben Tom ismét rávetette magát egy csajra, így vesztemre kettesben maradtam Ninával. Azok után ami Kristennel történt köztünk, eszemben sem volt bármit is csinálni vele. De ő nem így gondolta.
Egyre több alkohol fogyott el, és ezen az a gondolat sem segített, mikor magam előtt láttam együtt Kristent Nickkel. Így aztán én is elég sokat ittam, és kezdtem elveszteni a fonalat.
Reggel otthon ébredtem a saját ágyamban és legnagyobb döbbenetemre nem egyedül. Nina feküdt a karjaimban és mivel mindketten meztelenek voltunk, nem volt nehéz kitalálni, mit csináltunk az éjjel, bár nekem nem sok emlékem maradt meg belőle.
Nem sokkal később Nina is felébredt, és bebizonyosodtak a legrosszabb sejtéseim, miszerint az éjjel lefeküdtem vele.
Tudtam én, hogy nem kellett volna annyit innom. Bár nem foghattam a piára - ha nagyon akartam volna, ellenkezhettem volna. De általában, ha túl sokat iszom - amit nem sűrűn teszek meg -, olyankor olyan dolgokat is megteszek, amiket, ha józan lennék, nem tennék. És ez is egy ilyen dolog.
Lefeküdtem Ninával. Ennek még a gondolatától is kiborultam. Azért nem akartam rátámadni, mert nyilván neki is köze van ehhez, hiszen ő volt az, aki egyre csak itatott minket, és végül ez lett az eredménye.
Egyből Kristen jutott eszembe, és elborzadtam a gondolattól, hogy ezt tettem. Hisz előző éjjel még vele voltam. Másnap pedig Ninával feküdtem le. Te jó ég, hogy lehettem ekkora barom? Nem is kellett volna elmennem Tommal, akkor most nem lenne ez.
Abban nem is reménykedek, hogy nem tudja meg, mert tuti, hogy a fülébe jut a dolog.
Bár ő nem az enyém, de akkor sem akartam ezt tenni vele. Bele sem mertem gondolni, ha megtudja, miket fog gondolni rólam. Akkor még annak az esélyét is elveszítem, hogy legalább amíg itthon vagyok, a közelében lehessek - és teszem hozzá, az én hülyeségem miatt.
Nina felöltözött, míg én lezuhanyoztam.
Az ő arcáról viszont levakarhatatlan volt a vigyor. Bár ez az én hibám is, hisz az elején én biztattam, de akkor is csak azért közeledtem felé, hogy Krist elfelejtsem. És most aztán jól megcsináltam.
Lementünk a lépcsőn és pont Kristenékbe ütköztünk, aki Nickkel és a lányokkal pont indulni készült.
Neki sem kellett sok idő, hogy leessen neki, miért van itt Nina. Ahogy meglátta őt lejönni velem, azóta rám sem nézett.
- Sziasztok – köszöntünk nekik.
- Végre felébredtetek, öcsi! Hosszú volt az éjszaka, mi? Vagy inkább túl rövid? – kérdezte Vic.
- Mi is volt éjszaka, tesó? – fordult felém Nick, Nina pedig csak mosolygott.
- Ó, ha halottad volna őket! Hát biztos nem sakkoztak az éjjel – vágta be Lizzy.
Remek. Tehát ők hallották is. És pont Kristen előtt kellett beszólniuk. Na, ezzel aztán egy életre elvágtam magam előtte. Bár teljes mértékben csak magamat okolhattam ezért.
Végig őt néztem, próbáltam leolvasni valamit az arcáról, de amikor egy pillanatra rám nézett, csak szomorúságot és talán csalódást láttam a tekintetében.
Nem azt mondom, hogy ő nem szólhat egy szót sem, mert neki meg ott van Nick, de én ezt az elejétől fogva tudtam, és így fogadtam el. De azok után, hogy előző este vele voltam együtt, utána meg Ninával, az neki is fájhatott.
Nem nézett a szemembe, de tudtam, hogy így próbálja nem kimutatni a fájdalmat, amit okoztam neki. És ezért is csak magamon okolhattam.
- Megyünk végre? – szólalt meg Kristen, kissé mérgesen.
- Mióta sietsz te ennyire vásárolni? – kérdezte tőle Lizzy.
- Mostantól – vágta oda neki.
- Hívsz, ha végeztél? Aludhatnál nálam – fordult Kristen Nick felé.
- Persze, szívem! – felelte neki mosolyogva Nick, miközben én majd meg őrültem a féltékenységtől.
Nina megcsókolt és miután elköszönt tőlem, elment. Nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, tudja, mi van velem és Krissel, és mintha direkt csinálta volna pont előtte. Átkoztam a percet is, amikor engedtem neki, és csak arra használtam, hogy Kristent elfelejtsem. És most biztos voltam benne, hogy többet rám sem fog nézni, nemhogy a közelemben akarjon lenni.
- Én megyek, kicsim – szólalt meg Nick.
- Mi is megyünk, majd hívj! - mondta Kris.
Nick ezután megcsókolta őt, és Kristen még tőle nem látott hevességgel viszonozta Nick csókját. Nálam ekkor telt be a pohár. Legszívesebben kitéptem volna Nick karjaiból. Majd megőrültem őket elnézve.
- Szeretlek, kicsim – mondta Nick.
- Én is szeretlek - válaszolta neki Kris, ezzel megadva nekem a kegyelemdöfést.
Tudtam, hogy ezek után még annyi esélyem sincs, hogy ezt az édes szót egyszer majd nekem suttogja, mint amennyi eddig volt.
Nick elment, nyilván az egyetemre. A lányok is indulni készültek, Lizzyék minden bizonnyal vásárolni rángatták el Krist.
Lizzy és Vic mentek előre, de én beszélni akartam Kristennel. A karjai után nyúltam és megállítottam.
- Eressz el! – szólt rám dühösen.
- Kristen, meg tudom magyarázni – próbáltam volna érvelni, de nem hagyta.
- Az lehet, de engem nem érdekel! Sőt, te sem, azt csinálsz, amit akarsz – vágta az arcomba szemrebbenés nélkül, majd kitépte magát a szorításomból és a lányok után ment.
Szerencséjére Lizzyék vele voltak, különben biztos nem hagytam volna ennyiben.
De így, hogy tudja mi történt Ninával, örülhetek, ha ezek után köszön nekem, nemhogy a közelébe engedjen.
De valamit muszáj volt tennem, nem akartam, hogy olyasmit gondoljon, hogy nekem csak arra kellett, hogy kihasználtam, mert ez nem volt igaz, bár biztos voltam benne, hogy ő most ezt hiszi.
/Kristen/
- Te mit keresel itt? - kérdeztem tőle, miközben belépett mögém és ránk zárta a próbafülke ajtaját.
- És egyáltalán, hogy kerültél ide?
- Követtelek, muszáj beszélnünk.
- Nem hiszem, hogy lenne miről, elég világos volt minden. Ami történt, egyszeri hiba volt, felejtsd el, én is azt teszem - mondtam neki, közben próbáltam közönyös arcot magamra varázsolni, hogy elhiggye, amit mondok.
- Kérlek, hadd magyarázzam meg! - kérte Rob.
- Nem sok értelme van, mert nem érdekel, de mond.
Felé fordultam, mire röviden tömören elmondta, mi történt az este.
Nem tartottam jó mentségnek, hogy részeg volt. Az nem változtatott a helyzeten, hogy lefeküdt Ninával. Ha nem történik köztünk az, ami, akkor talán nem is zavart volna ennyi.
- Tudom, hogy ez nem mentség arra, amit tettem, csak az alkohol miatt volt, és mert képtelen voltam elviselni a tudatot, hogy Nickkel aludtál.
- Igen, jól mondod vele aludtam - hangsúlyoztam ki a mondat végét. - És te tudtad, hogy vele vagyok és elfogadtad. Szóval ne mond azt, hogy én kergettelek Ninával az ágyba - vágtam hozzá. Igyekeztem halkan beszélni, hogy ne hallja senki, na meg reméltem, hogy Vicék még egy darabig nem keresnek.
- Azt nem mondtad, de…
- Semmi de. Különben is, semmi jogom, hogy számon kérjelek, hisz a testvéred menyasszonya vagyok.
Bár igaz volt, amit mondtam, mégis rosszul esett, fájl látni, hogy szinte rögtön utánam mással feküdt le. De jól mondtam, semmi közöm hozzá és ehhez fogom tartani magam - tettem hozzá gondolatban.
- Egy éjszaka volt, semmi több, felejtsd el - mondtam neki.
- Lehetetlen, amit kérsz - mondta.
- Tegnap éjjel könnyen ment - vágtam vissza.
- Tudom, ezt elcsesztem, de kérlek…
- Mondtam, nem érdekelsz, ennyi volt. Mindketten elfelejtjük, és éljünk tovább az eddigi életünket - mondtam neki.
- Te eltudod felejteni azt az éjszakát? - kérdezett vissza.
A szemébe néztem, és a magamra vett álarc mögé bújva válaszoltam neki.
- Igen, el - hazudtam a szemébe - reméltem, elég ügyesen, mert legbelül tudtam, hogy ez egyáltalán nem igaz. Soha nem leszek képes elfelejteni, életem legszebb pillanatai voltak. De ezt ő nem tudhatja meg.
Így neki is, és nekem is könnyebb lesz. Nyugodtan maradhat a kis Ninával.
- Nem hiszek neked - mondta és egyre közeledett felém. Karjait a derekamra akarta csúsztatni, de mivel tudtam, hogy akkor képtelen leszek ellenállni neki, így bármilyen nehéz is, volt eltoltam magamtól, és a Ninával való reggeli jelentre gondolva rögtön sikerült.
- Higgy, amit akarsz - válaszoltam és kiléptem mellőle a fülkéből.
Ő nem jött utánam, de szerencsétlenségemre Lizzy és Vic pont ekkor léptek be az üzletbe.
- Végre megvagy, mit találtál?
- Csak néhány farmert próbáltam, de mehetünk - mondtam, miközben azt reméltem, Rob is hallja a lányokat és eszében sincs kijönni.
- Mehetünk? - kérdezték.
- Persze - válaszoltam, majd kifizettem a választott darabot és végre kiléptünk az üzletből.
Most az egyszer hálát adtam, hogy megjelentek Lizzyék és így le tudtam rázni Robot. Valahogy túl kell ezen tennem magam, és ahogy neki is mondtam elfelejteni őt a történtekkel együtt.
A lányok, ha vásárlásról volt szó, fáradhatatlanok voltak, így szinte egész nap az üzleteket jártunk, és találtunk is megfelelő ruhát szilveszterre.
Délután értünk vissza hozzájuk, ahol az egész család összegyűlt. Claire és Richard a nappaliban voltak, és persze nem hiányozhatott Nina és Rob sem. De Rob mellett ült még Tom.
Nem sokkal később ért haza Nick, majd megvacsoráztunk és a nappaliban beszélgettünk.
Tom és Rob egymás mellett ültek, Rob súgott neki valamit. Vajon miben mesterkednek megint? Ne foglalkozz vele - intettem le magam.
Többnyire a ritkán hazalátogató Rob volt a téma. Végül is megértettem, hisz Claire és Richard nagyon ritkán látták őt, és ha itthon volt, minél több időt akartak vele tölteni.
Végig Nick karjaiban ültem, aki néha egy-egy csókot lopott tőlem. Nem akartam Robra nézni, bár nehezemre esett kibírni, miközben elég sűrűn magamon éreztem a pillantását.
Kimásztam Nick öléből, és a konyhába mentem inni valamit. Ha tudtam volna, hogy ismét ez történik, be sem teszem a lábam ide. Kész átok számomra ez a konyha.
Épp a poharat tettem le a kezemből, mikor két kar a derekamra kulcsolódva megragadott, megfordított és felültetett a pultra.
Nem nagy meglepetésemre Robbal találtam szembe magam.
Időt sem hagyott arra, hogy megszólaljak, ajkait az enyémre nyomta. Próbáltam ellenkezni és szabadulni, de annál erősebben szorított magához. Ahogy nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, bármennyire is haragudtam rá, minden ellenállásom a porba hullott, és utat adtam kutató nyelvének. Forrón viszonoztam a csókját.
Ismét éreztem a már jól ismert szikrákat pattogni köztünk, és testem remegése sem maradhatott el - amint a karjaiba zárt, tudatta vele, hogy igenis hatással van rám az érintése, a csókja.
- Mit művelsz? Eressz el, bárki bejöhet – nyögtem ki, ahogy ajkaink elváltak egymástól.
- Ne aggódj, Tom figyel rájuk – mondta, miközben a nyakamra lehelte csókjait.
- Akkor is eressz - téptem ki magam a karjaiból, bármennyire is jól esett az ölelése.
Épp, hogy elengedett, megjelent az ajtóban Tom.
- Jobb, ha jöttök, Nick már hiányol - mondta nekem.
- Megyek – mondtam, miközben - rá sem nézve Robra - elsétáltam mellőle vissza a nappaliba, nem is sejtve, mi vár még rám, ha itt alszom.
Nos ennyi lenne. Örülnék, ha csak egy rövidke kis komiban is kifejtenétek a véleményetek :)Úgyhogy tessék sokat komizni :)
Eredmény!
Sziasztok! Először is hamarosan jön az új fejli, de előtte itt a szavazás vége. Mint láthatjátok a többség döntött, így napi 1 friss lesz. Nem ígérem biztosra, mert nekem is közbe jöhet bármi, de ha minden jól megy akkor minden nap lesz friss, ahová persze ahogy eddig is várom a véleményeteket. :) Pussz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)