Ez kihagyhatatlan!
Ilyen képekre érdemes hazaérnie az embernek.
Elkezdődött ugye a BD forgatása Rioban, ahonnan meg is vannak az első videók és képek. És nem is akármilyenek. Nem is mondok semmit a képek magukért beszélni. Még sok sok ilyen.
A Csókos vidiért KATT IDE
2010. november 8., hétfő
Aki még nem látta volna :XD
2010. november 7., vasárnap
32.fejezet
Sziasztok! Először is bocsi, hogy ilyen sokára jött a friss, de mint kiírtam tegnap nem voltam itthon. És ezúton is köszönöm Szilnek és a csajoknak a tegnapi napot szuper volt (L). És persze szintén szívemnek a gyors javítást (LLL). Nektek a komikat az előzőhöz, remélem ide is jön pár :). Jó olvasást, pusszantás.
32.fejezet
/Kristen/
Fantasztikus volt újra Londonban lenni. Bár nem tudnám megmondani, a Robbal Los Angelesben töltött csodás hetek után, hogy ott vagy itthon jobb-e.
Itthon is nagyon jó, egyrészt mert ugye itt él mindkettőnk családja, de hiába töltöttem még csak igen kevés időt szerelmemmel az Angyalok városában, mégis nagyon a szívemhez nőtt, és kissé hiányzik.
Bár a lényeg csak egy, hogy akárhol is vagyok Rob mellettem legyen.
Legyen az itt Londonban vagy éppen LA-ben.
És mindketten ki akartuk használni ezt a kis időt, amit itthon töltünk, mielőtt munkába állunk. Ami még mindig hihetetlen számomra. Sokat töprengtem azon, mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy mindenem megvan, amire valaha vágytam.
Csodás családom, egy férfi, akit egyszerűen imádok, és aki viszontszeret, csodás otthon Los Angelesben, fantasztikus barátok, és egy készülőben levő film, amiben szerepelni fogok. Minden álmom valóra vált.
Néha kissé meg is ijedek ettől. Riasztóan boldog vagyok, és szinte félek, mikor jön valaki vagy valami, ami véget vet a boldogságunknak. Bár erre még csak gondolni sem akartam, és csak remélni tudom, hogy ez örökké fog tartani.
Töprengésemből Nick szakított ki, aki a mellettem ülő Nikkit hívta el táncolni, aki boldog mosollyal az arcán fogta meg Nick kezét, és elindultak a táncparkett felé.
- Nem zavar? - súgta oda nekem Rob.
- Nem. Ellenkezőleg. Annyira örülök nekik, és csak remélem, hogy ők is, ha összejönnek, olyan boldogok lesznek, mint mi - mondtam mire a Rob szemében tükröződő félelem eltűnt.
Ha nem is mondja ki, ilyenkor, ha felmerül Nick neve, vagy így hogy itt vagyunk, néha érzem rajta a félelmet. Talán amiatt, hogy még mindig érzek valamit iránta.
Bár tudhatná már, hogy nekem csak ő számít, ő az, akit az életemnél jobban szeretek. Ezért is éreztem, hogy muszáj megnyugtatnom emiatt, hogy ne agyaljon hülyeségeken.
- Mindig is szeretni fogom, de csak, mint egy barátot. Köztünk már nagyon régóta nem szerelem volt, azt csak egy valaki iránt érezem és fogom érezni örökké. És az Te vagy. Mindennél jobban szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve, ahol immár a félelem helyét a boldogság és a mérhetetlen szerelem váltotta fel.
- Ne haragudj a hülyeségem miatt, csak ilyenkor félek, hogy elveszítelek.
- Ilyenekre ne gondolj - mondtam és meg nem várva a válaszát megcsókoltam.
Ebben a csókban benne volt minden, amit egymás iránt érzünk. A szerelmünk, vágyaink, féltés és még sok minden.
- Szeretlek, nagyon - mondta miután ajkaink elszakadtak egymástól.
Időközben annyira elmerültünk a beszélgetésben és a csókolózásban, hogy nagyon fel sem tűnt, hogy már csak mi ülünk azt asztalnál. Vagyis ültünk.
- Látom, Kris eloszlatta a félelmeid - jött oda hozzánk Lizzy.
- Igen - felelte boldog mosollyal Rob és a karjaiba vont.
A társaság nagy része egy idő után megunta a táncot, így alkohol utánpótlásért indult. Mi pedig Lizzyvel és Vickel a mosdóba.
Visszafelé igyekeztünk, mikor szememmel Robot kutattam. És megtaláltam, nem is akárkivel.
A lányok és én is döbbenten, tátott szájjal a pultnál csókolózó Ninát és Robot.
Egy pillantás vetettem az asztalunk felé, de mindenki a másikkal volt elfoglalva. Nekem pedig mintha kést döftek volna a szívembe, amint ismét Robékra néztem.
Néhány perccel ezelőtt még nekem vallott szerelmet, engem csókolt, most pedig épp, hogy egy picit magára hagyom, Nina karjaiban köt ki. Ekkor akaratlanul is eszembe jutott, mikor még a kapcsolatunk elején szintén ez a nőcske miatt volt egy vitánk vele. Akkor, pont miután velem volt együtt, utána rögtön Ninával bújt ágyba.
Elnézve őket és visszaemlékezve, a sírás kerített hatalmába.
Rob elszakította magát Nina ajkaitól, majd tekintetünk egymásba fúródott.
Elléptem Lizzyék mellől, és az asztalunkhoz siettem a táskámért.
- Mi a baj? - kérdezte Ashley mikor meglátta az arckifejezésem.
- Ti nem láttátok? - kérdezte tőlük Vic.
- Kicsim, meg tudom magyarázni - ért oda hozzánk Rob, és megfogta a karom.
- Eressz el - téptem ki magam a kezei közül, mire akik nem látták nem értették, miről van szó.
- Kristen, kérlek, nem úgy van, ahogy gondolod! - jött a szokásos szöveggel, amit ilyenkor a pasik vetnek be.
- Persze, de tudod mit? Nem érdekel. Menj és csókolgasd tovább őt, vagy akár vidd magaddal őt vissza Los Angelesbe - vágtam kegyetlenül a képébe, de nem tehettem róla. Annyira dühös voltam rá a látottak miatt.
Semmi más nem akartam, csak elmenni innen.
- Kit csókolgattál? - kérdezte most cseppet sem humorosan Tom.
Erre meg sem akartam várni a választ, csak el akartam menni innen.
- Hazakísérünk - álltak fel a csajok rögtön. Ashley, Lizi, Nikki, Vic és Rob tesója Lizzy is.
Rob megpróbált utálnunk jönni, de ahogy hallottam, Vic elég rendesen beolvasott neki, és a fiúkkal a klubban maradt.
Haza nem akartam menni, de hozzájuk sem nagyon akartam menni ezek után. De végül a lányok meggyőztek, hogy menjünk hozzájuk, és majd alszok Lizzyék szobájában.
Bárhol, csak most őt ne kelljen látnom.
Bár lehet, hogy meg kellett volna hallgassam. Ha egyáltalán van ésszerű magyarázat erre. Nem akarok félreértések és ilyenek miatt összeveszni vele, de akkor, látva őket, képtelen voltam józanul gondolkodni.
De lehet, hogy tényleg Nina mászott rá? Róla el tudom képzelni, amennyire odavan Robért. De azért Rob sem nagyon ellenkezett és ezt fájt a legjobban.
- Ha akarod, beszélek vele, hogy mi a fene volt ez - ajánlotta Vic, miután elmeséltek a történteket nagyjából Ashelyéknek.
- Nem védeni akarom, de hallgasd meg. Egy ilyen nőcske miatt ne vesszetek össze - mondta Elizabeth.
- Nemtudom...
Lizzy adott egy kényelmesebb ruhát, amit felvettem, majd lementek a nappaliba és magamra hagytak egy kicsit. Befeküdtem Lizzy ágyába és csak gondolkoztam.
Remélni tudtam csak, hogy igazuk van, és hogy Nina mászott rá ismét Robra. De akkor is rosszul esett. Ha akarta volna, ellökhette volna magától rögtön, de nem tette.
Nem tudom meddig feküdtem, mikor eldöntöttem, kap egy esélyt, hogy megmagyarázza a dolgokat.
A lépcsőn mentem le, mikor hangokat hallottam a nappaliból. A srácok voltak ott mind, és persze a klubban történtek volt a téma.
- Én nem élem túl, ha egy ilyen hülyeség miatt elveszítem - hallottam meg a számomra legédesebb hangot és rögtön fülelni kezdtem.
- Nina miatt ne aggódj, csak lássunk meg még egyszer, a csinos pofikája fogja bánni - mondta harciasan Lizzy, majd mintha tudnák, hogy ott állok, amit persze nem tudhattak. Vic nagyjából összefoglalta a történteket.
- Nem akarom miatta elveszíteni Krist. Ő a mindenem - mondta szerelmem, mire sajgó szívem egyre hevesebb lüktetett a mellkasomban.
Ezek után előléptem a lépcső mellől és minden tekintet rám szegeződött, de én csak egyet láttam meg. Az Övét...
/Rob/
Mióta Kristen elment a lányokkal, csak átkozni tudtam a percet, amikor megismertem Ninát.
Akárhányszor megjelenik, összeveszünk Krissel.
Eszem ágában sem volt megcsókolni.
Épp az italokat kértem, mikor ő hirtelen a hátam mögé lépett, és hátulról átölelt. De először nem is tudtam, hogy ő az. Azt hittem Kristen az.
De Nina hirtelen szó szerint letámadott, és csak arra kaptam észbe, hogy egy nő csókol. Majd nem sokkal később közben jöttem rá, hogy nem Az a Nő csókol akinek kellene.
Ekkor löktem el magamtól és szembesültem a ténnyel, hogy Kristen helyett Ninát csókoltam. És a legrosszabb az egészben, hogy szerelmem ezt szinte páholyból nézte végig.
Döbbenetet és fájdalmat láttam csak a szemében, és a legszívesebben a pokolba küldtem volna Ninát. Amit miután a lányok elvitték Krist, legnagyobb döbbenetemre Nick tette meg helyettem.
Nina azzal próbált védekezni, hogy nem tudta, hogy ő és én együtt vagyunk. Ebben van valami, mert senkitől sem tudhatta. Mivel nem sokkal azután, hogy elmentem, és egy hónapig szenvedtük Krissel egymás hiányától, ő is elutazott és csak nemrég jött vissza Londonba.
Így aztán ránézésre is meglepte a hír, hogy Nick volt menyasszonya most az én párom.
Mindezt rezzenés nélkül vágta a képébe Nick, majd Nina elviharzott. Amit most nem is bántam, mert Krissel nem először veszünk össze miatta.
- Hát, ezt aztán jól kifogtad haver - szólalt meg Kellan.
- Meg sem akar hallgatni. Nem akarom elveszíteni - temettem a kezembe az arcom, majd valami erősebb pia után nyúltam.
- Ezzel nem oldasz meg semmit. Kicsit lehiggad és beszélj vele - mondta Nick.
Rendeztük a számlát, majd a katasztrofális este után, ami olyan szépnek indult mind elindultunk hozzánk. Igaz elég késő volt már, de a srácok is jönni akartak.
A nappaliban beszélgettünk, mikor hirtelen megjelent az ajtóban szerelmem.
Nem tudom mióta állhatott is, lehet, hogy mindent hallott.
- Én sem akarlak elveszíteni, csak nagyon fájt látni, hogy... - itt elakadt, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
Néhány lépéssel előtte termettem és szorosan magamhoz öleltem. És már az, hogy nem lökött el magától, hanem szorosan bújt a karjaimba, hihetetlen boldogsággal töltött el.
- Ne haragudj. Én nem akartam, ő támadott le és...
- Tudom.
- Sajnálom. Annyira szeretlek, bocsáss meg - kértem.
- Én is szeretlek. De nem ajánlom, hogy még egyszer a közeledbe merészkedjen az a nő, mert megbánja - mondta a még általam nem ismert, harcias Kristen.
- Mi segítünk - álltam a lányok Kris mellé, akinek az eddig szomorúságot tükröző szemei végre mosolyogtak.
Ajkaival felém hajol és megcsókoltam. Karjait a nyakam köré fonta, míg én az enyémeket a dereka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz, miközben nyelveink szenvedélyes táncot jártak.
- Mi örülünk nektek, csak ha egymásnak akartok esni, legalább menjetek fel - szólalt meg Tom.
- Igaz, ha jól hallottam, egy kis veszekedés után csak még jobb a szex - tette hozzá Kellan, mire mindenki mosolyogni kezdett.
Mi nem is foglalkoztunk velük, csak gyorsan elköszöntünk tőlük, és a szobám felé vettük az irányt.
A szobámba lépve rögtön körbepillantottunk, és Kris arcát elnézve ő is ugyanarra gondolhatott, mint én. Annyi szép pillanatot töltöttünk itt együtt. De most már annyi különbséggel, hogy senki előtt sem kell titkolni a szerelmünket.
A következő pillanatban villámsebességgel szabadultunk meg a ruháinktól, és merültünk el egymás kényeztetésében, aminek az éjszakát szenteltük.
Az éjszaka átélt gyönyörök után szerelmemmel a karjaimban nyomott el az álom.
Reggel ő még édesen aludt, csak egy takaró fedte testünket. Meztelen teste szorosan hozzám tapadt. Nem akartam felébreszteni, de vágyaimnak nem tudtam ellenállni.
Kezeim óvatosan cirógatták tökéletes testét a takaró alatt. Elérve melleihez mellbimbói rögtön megkeményedtek az érintésemre, és simogatásomra egyre többször hallottam felsóhajtani szerelmem.
Kezeim melleiről egyre lejjebb tévedtek. Szerelmem széjjelebb tárta lábait, hogy ujjaimmal hozzáférhessek nőiességéhez. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ébren van és megcsókoltam.
Rögtön ajkaim után kapott, és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy szinte úgy éreztem felgyulladok, ha nem tehetem rögtön a magamévá.
Csókunkat egy percre sem szakítva meg gyötörtem őt ujjaimmal, mire egyre többször nyögött be a csókunkba. Miközben kezei életre kelve kutatták fájóan vágyódó szervemet.
Ahogy megmarkolta férfiasságom, hangos morgás szakadt fel belőlem. Simogatásaival hamarosan az őrület határára sodort, miközben ujjaim játékának hála, Kristen testének remegése adta tudtomra, hogy elért a gyönyör kapujáig.
A következő pillanatba fölém kerekedett, lábait átvetve rajtam ült rám, és tüntette el magában férfiasságom. Egyszerre nyögtünk fel a ránk törő csodától, amit testünk egyesülése okozott.
Először kínzóan lassan mozgott rajtam, majd csípőjét fogva segítettem a gyorsabb mozgásban, amit az arcán tükröződő gyönyöröktől sejtettem, hogy neki sincs ellenére.
Kissé feljebb csúsztam az ágyon, még mindig rajtam ülő szerelmemmel, hogy felülve számba vehessem csodás melleit. Nyelvem kényeztetésnek hála, még több nyögés hagyta el a száját, amint csókjainkkal igyekeztünk elnyomni.
Néhány őrjítő csípőmozdulatának hála, egyszerre léptünk át a paradicsomba, amit egy forró csókkal köszöntöttük.
Szerelmem leszállt rólam, majd verítéktől nedves testét mellkasomra vontam, hogy kissé megnyugodjunk.
- Remélem, nem voltunk hangosak - mondta kissé elpirulva.
- Ne aggódj, szívem, mindenki tudja, hogy ez normális egy pár életében.
- De akkor is, kissé kényelmetlen lenne anyukádék miatt - mondta és egy csókkal megnyugtattam.
Egy kis ideig még élveztük egymás közelségét, majd legnagyobb bánatomra egy kicsit el kellett engedjem Krist.
Végül is, ennyit csak kibírok nélküle. És én is, ahogy ő is, akartunk egy kis időt tölteni a családunkkal, amíg itthon vagyunk.
De mielőtt szerelmem elment, Lizzyék körbeöleltek minket, mondván örülnek, hogy végül minden rendben. A délutáni programot is megszervezték már, ami sajnos egy közös vásárlás lesz a csajokkal. De ha Kristen velem van, még az is jöhet.
Este viszont anya csinált programot, vagyis Jules, ugyanis ma közös vacsora lesz Kristenéknél. Addig is viszont, míg nélkülöznöm kellett életem értelmét, össze akartam szedni a srácokat, és egy kis segítséget kérni összehozni a meglepetésemhez Kristennek...
Tessék komizni :)
32.fejezet
/Kristen/
Fantasztikus volt újra Londonban lenni. Bár nem tudnám megmondani, a Robbal Los Angelesben töltött csodás hetek után, hogy ott vagy itthon jobb-e.
Itthon is nagyon jó, egyrészt mert ugye itt él mindkettőnk családja, de hiába töltöttem még csak igen kevés időt szerelmemmel az Angyalok városában, mégis nagyon a szívemhez nőtt, és kissé hiányzik.
Bár a lényeg csak egy, hogy akárhol is vagyok Rob mellettem legyen.
Legyen az itt Londonban vagy éppen LA-ben.
És mindketten ki akartuk használni ezt a kis időt, amit itthon töltünk, mielőtt munkába állunk. Ami még mindig hihetetlen számomra. Sokat töprengtem azon, mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy mindenem megvan, amire valaha vágytam.
Csodás családom, egy férfi, akit egyszerűen imádok, és aki viszontszeret, csodás otthon Los Angelesben, fantasztikus barátok, és egy készülőben levő film, amiben szerepelni fogok. Minden álmom valóra vált.
Néha kissé meg is ijedek ettől. Riasztóan boldog vagyok, és szinte félek, mikor jön valaki vagy valami, ami véget vet a boldogságunknak. Bár erre még csak gondolni sem akartam, és csak remélni tudom, hogy ez örökké fog tartani.
Töprengésemből Nick szakított ki, aki a mellettem ülő Nikkit hívta el táncolni, aki boldog mosollyal az arcán fogta meg Nick kezét, és elindultak a táncparkett felé.
- Nem zavar? - súgta oda nekem Rob.
- Nem. Ellenkezőleg. Annyira örülök nekik, és csak remélem, hogy ők is, ha összejönnek, olyan boldogok lesznek, mint mi - mondtam mire a Rob szemében tükröződő félelem eltűnt.
Ha nem is mondja ki, ilyenkor, ha felmerül Nick neve, vagy így hogy itt vagyunk, néha érzem rajta a félelmet. Talán amiatt, hogy még mindig érzek valamit iránta.
Bár tudhatná már, hogy nekem csak ő számít, ő az, akit az életemnél jobban szeretek. Ezért is éreztem, hogy muszáj megnyugtatnom emiatt, hogy ne agyaljon hülyeségeken.
- Mindig is szeretni fogom, de csak, mint egy barátot. Köztünk már nagyon régóta nem szerelem volt, azt csak egy valaki iránt érezem és fogom érezni örökké. És az Te vagy. Mindennél jobban szeretlek - mondtam mélyen a szemébe nézve, ahol immár a félelem helyét a boldogság és a mérhetetlen szerelem váltotta fel.
- Ne haragudj a hülyeségem miatt, csak ilyenkor félek, hogy elveszítelek.
- Ilyenekre ne gondolj - mondtam és meg nem várva a válaszát megcsókoltam.
Ebben a csókban benne volt minden, amit egymás iránt érzünk. A szerelmünk, vágyaink, féltés és még sok minden.
- Szeretlek, nagyon - mondta miután ajkaink elszakadtak egymástól.
Időközben annyira elmerültünk a beszélgetésben és a csókolózásban, hogy nagyon fel sem tűnt, hogy már csak mi ülünk azt asztalnál. Vagyis ültünk.
- Látom, Kris eloszlatta a félelmeid - jött oda hozzánk Lizzy.
- Igen - felelte boldog mosollyal Rob és a karjaiba vont.
A társaság nagy része egy idő után megunta a táncot, így alkohol utánpótlásért indult. Mi pedig Lizzyvel és Vickel a mosdóba.
Visszafelé igyekeztünk, mikor szememmel Robot kutattam. És megtaláltam, nem is akárkivel.
A lányok és én is döbbenten, tátott szájjal a pultnál csókolózó Ninát és Robot.
Egy pillantás vetettem az asztalunk felé, de mindenki a másikkal volt elfoglalva. Nekem pedig mintha kést döftek volna a szívembe, amint ismét Robékra néztem.
Néhány perccel ezelőtt még nekem vallott szerelmet, engem csókolt, most pedig épp, hogy egy picit magára hagyom, Nina karjaiban köt ki. Ekkor akaratlanul is eszembe jutott, mikor még a kapcsolatunk elején szintén ez a nőcske miatt volt egy vitánk vele. Akkor, pont miután velem volt együtt, utána rögtön Ninával bújt ágyba.
Elnézve őket és visszaemlékezve, a sírás kerített hatalmába.
Rob elszakította magát Nina ajkaitól, majd tekintetünk egymásba fúródott.
Elléptem Lizzyék mellől, és az asztalunkhoz siettem a táskámért.
- Mi a baj? - kérdezte Ashley mikor meglátta az arckifejezésem.
- Ti nem láttátok? - kérdezte tőlük Vic.
- Kicsim, meg tudom magyarázni - ért oda hozzánk Rob, és megfogta a karom.
- Eressz el - téptem ki magam a kezei közül, mire akik nem látták nem értették, miről van szó.
- Kristen, kérlek, nem úgy van, ahogy gondolod! - jött a szokásos szöveggel, amit ilyenkor a pasik vetnek be.
- Persze, de tudod mit? Nem érdekel. Menj és csókolgasd tovább őt, vagy akár vidd magaddal őt vissza Los Angelesbe - vágtam kegyetlenül a képébe, de nem tehettem róla. Annyira dühös voltam rá a látottak miatt.
Semmi más nem akartam, csak elmenni innen.
- Kit csókolgattál? - kérdezte most cseppet sem humorosan Tom.
Erre meg sem akartam várni a választ, csak el akartam menni innen.
- Hazakísérünk - álltak fel a csajok rögtön. Ashley, Lizi, Nikki, Vic és Rob tesója Lizzy is.
Rob megpróbált utálnunk jönni, de ahogy hallottam, Vic elég rendesen beolvasott neki, és a fiúkkal a klubban maradt.
Haza nem akartam menni, de hozzájuk sem nagyon akartam menni ezek után. De végül a lányok meggyőztek, hogy menjünk hozzájuk, és majd alszok Lizzyék szobájában.
Bárhol, csak most őt ne kelljen látnom.
Bár lehet, hogy meg kellett volna hallgassam. Ha egyáltalán van ésszerű magyarázat erre. Nem akarok félreértések és ilyenek miatt összeveszni vele, de akkor, látva őket, képtelen voltam józanul gondolkodni.
De lehet, hogy tényleg Nina mászott rá? Róla el tudom képzelni, amennyire odavan Robért. De azért Rob sem nagyon ellenkezett és ezt fájt a legjobban.
- Ha akarod, beszélek vele, hogy mi a fene volt ez - ajánlotta Vic, miután elmeséltek a történteket nagyjából Ashelyéknek.
- Nem védeni akarom, de hallgasd meg. Egy ilyen nőcske miatt ne vesszetek össze - mondta Elizabeth.
- Nemtudom...
Lizzy adott egy kényelmesebb ruhát, amit felvettem, majd lementek a nappaliba és magamra hagytak egy kicsit. Befeküdtem Lizzy ágyába és csak gondolkoztam.
Remélni tudtam csak, hogy igazuk van, és hogy Nina mászott rá ismét Robra. De akkor is rosszul esett. Ha akarta volna, ellökhette volna magától rögtön, de nem tette.
Nem tudom meddig feküdtem, mikor eldöntöttem, kap egy esélyt, hogy megmagyarázza a dolgokat.
A lépcsőn mentem le, mikor hangokat hallottam a nappaliból. A srácok voltak ott mind, és persze a klubban történtek volt a téma.
- Én nem élem túl, ha egy ilyen hülyeség miatt elveszítem - hallottam meg a számomra legédesebb hangot és rögtön fülelni kezdtem.
- Nina miatt ne aggódj, csak lássunk meg még egyszer, a csinos pofikája fogja bánni - mondta harciasan Lizzy, majd mintha tudnák, hogy ott állok, amit persze nem tudhattak. Vic nagyjából összefoglalta a történteket.
- Nem akarom miatta elveszíteni Krist. Ő a mindenem - mondta szerelmem, mire sajgó szívem egyre hevesebb lüktetett a mellkasomban.
Ezek után előléptem a lépcső mellől és minden tekintet rám szegeződött, de én csak egyet láttam meg. Az Övét...
/Rob/
Mióta Kristen elment a lányokkal, csak átkozni tudtam a percet, amikor megismertem Ninát.
Akárhányszor megjelenik, összeveszünk Krissel.
Eszem ágában sem volt megcsókolni.
Épp az italokat kértem, mikor ő hirtelen a hátam mögé lépett, és hátulról átölelt. De először nem is tudtam, hogy ő az. Azt hittem Kristen az.
De Nina hirtelen szó szerint letámadott, és csak arra kaptam észbe, hogy egy nő csókol. Majd nem sokkal később közben jöttem rá, hogy nem Az a Nő csókol akinek kellene.
Ekkor löktem el magamtól és szembesültem a ténnyel, hogy Kristen helyett Ninát csókoltam. És a legrosszabb az egészben, hogy szerelmem ezt szinte páholyból nézte végig.
Döbbenetet és fájdalmat láttam csak a szemében, és a legszívesebben a pokolba küldtem volna Ninát. Amit miután a lányok elvitték Krist, legnagyobb döbbenetemre Nick tette meg helyettem.
Nina azzal próbált védekezni, hogy nem tudta, hogy ő és én együtt vagyunk. Ebben van valami, mert senkitől sem tudhatta. Mivel nem sokkal azután, hogy elmentem, és egy hónapig szenvedtük Krissel egymás hiányától, ő is elutazott és csak nemrég jött vissza Londonba.
Így aztán ránézésre is meglepte a hír, hogy Nick volt menyasszonya most az én párom.
Mindezt rezzenés nélkül vágta a képébe Nick, majd Nina elviharzott. Amit most nem is bántam, mert Krissel nem először veszünk össze miatta.
- Hát, ezt aztán jól kifogtad haver - szólalt meg Kellan.
- Meg sem akar hallgatni. Nem akarom elveszíteni - temettem a kezembe az arcom, majd valami erősebb pia után nyúltam.
- Ezzel nem oldasz meg semmit. Kicsit lehiggad és beszélj vele - mondta Nick.
Rendeztük a számlát, majd a katasztrofális este után, ami olyan szépnek indult mind elindultunk hozzánk. Igaz elég késő volt már, de a srácok is jönni akartak.
A nappaliban beszélgettünk, mikor hirtelen megjelent az ajtóban szerelmem.
Nem tudom mióta állhatott is, lehet, hogy mindent hallott.
- Én sem akarlak elveszíteni, csak nagyon fájt látni, hogy... - itt elakadt, és egy könnycsepp gördült le az arcán.
Néhány lépéssel előtte termettem és szorosan magamhoz öleltem. És már az, hogy nem lökött el magától, hanem szorosan bújt a karjaimba, hihetetlen boldogsággal töltött el.
- Ne haragudj. Én nem akartam, ő támadott le és...
- Tudom.
- Sajnálom. Annyira szeretlek, bocsáss meg - kértem.
- Én is szeretlek. De nem ajánlom, hogy még egyszer a közeledbe merészkedjen az a nő, mert megbánja - mondta a még általam nem ismert, harcias Kristen.
- Mi segítünk - álltam a lányok Kris mellé, akinek az eddig szomorúságot tükröző szemei végre mosolyogtak.
Ajkaival felém hajol és megcsókoltam. Karjait a nyakam köré fonta, míg én az enyémeket a dereka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz, miközben nyelveink szenvedélyes táncot jártak.
- Mi örülünk nektek, csak ha egymásnak akartok esni, legalább menjetek fel - szólalt meg Tom.
- Igaz, ha jól hallottam, egy kis veszekedés után csak még jobb a szex - tette hozzá Kellan, mire mindenki mosolyogni kezdett.
Mi nem is foglalkoztunk velük, csak gyorsan elköszöntünk tőlük, és a szobám felé vettük az irányt.
A szobámba lépve rögtön körbepillantottunk, és Kris arcát elnézve ő is ugyanarra gondolhatott, mint én. Annyi szép pillanatot töltöttünk itt együtt. De most már annyi különbséggel, hogy senki előtt sem kell titkolni a szerelmünket.
A következő pillanatban villámsebességgel szabadultunk meg a ruháinktól, és merültünk el egymás kényeztetésében, aminek az éjszakát szenteltük.
Az éjszaka átélt gyönyörök után szerelmemmel a karjaimban nyomott el az álom.
Reggel ő még édesen aludt, csak egy takaró fedte testünket. Meztelen teste szorosan hozzám tapadt. Nem akartam felébreszteni, de vágyaimnak nem tudtam ellenállni.
Kezeim óvatosan cirógatták tökéletes testét a takaró alatt. Elérve melleihez mellbimbói rögtön megkeményedtek az érintésemre, és simogatásomra egyre többször hallottam felsóhajtani szerelmem.
Kezeim melleiről egyre lejjebb tévedtek. Szerelmem széjjelebb tárta lábait, hogy ujjaimmal hozzáférhessek nőiességéhez. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ébren van és megcsókoltam.
Rögtön ajkaim után kapott, és olyan szenvedéllyel csókolt, hogy szinte úgy éreztem felgyulladok, ha nem tehetem rögtön a magamévá.
Csókunkat egy percre sem szakítva meg gyötörtem őt ujjaimmal, mire egyre többször nyögött be a csókunkba. Miközben kezei életre kelve kutatták fájóan vágyódó szervemet.
Ahogy megmarkolta férfiasságom, hangos morgás szakadt fel belőlem. Simogatásaival hamarosan az őrület határára sodort, miközben ujjaim játékának hála, Kristen testének remegése adta tudtomra, hogy elért a gyönyör kapujáig.
A következő pillanatba fölém kerekedett, lábait átvetve rajtam ült rám, és tüntette el magában férfiasságom. Egyszerre nyögtünk fel a ránk törő csodától, amit testünk egyesülése okozott.
Először kínzóan lassan mozgott rajtam, majd csípőjét fogva segítettem a gyorsabb mozgásban, amit az arcán tükröződő gyönyöröktől sejtettem, hogy neki sincs ellenére.
Kissé feljebb csúsztam az ágyon, még mindig rajtam ülő szerelmemmel, hogy felülve számba vehessem csodás melleit. Nyelvem kényeztetésnek hála, még több nyögés hagyta el a száját, amint csókjainkkal igyekeztünk elnyomni.
Néhány őrjítő csípőmozdulatának hála, egyszerre léptünk át a paradicsomba, amit egy forró csókkal köszöntöttük.
Szerelmem leszállt rólam, majd verítéktől nedves testét mellkasomra vontam, hogy kissé megnyugodjunk.
- Remélem, nem voltunk hangosak - mondta kissé elpirulva.
- Ne aggódj, szívem, mindenki tudja, hogy ez normális egy pár életében.
- De akkor is, kissé kényelmetlen lenne anyukádék miatt - mondta és egy csókkal megnyugtattam.
Egy kis ideig még élveztük egymás közelségét, majd legnagyobb bánatomra egy kicsit el kellett engedjem Krist.
Végül is, ennyit csak kibírok nélküle. És én is, ahogy ő is, akartunk egy kis időt tölteni a családunkkal, amíg itthon vagyunk.
De mielőtt szerelmem elment, Lizzyék körbeöleltek minket, mondván örülnek, hogy végül minden rendben. A délutáni programot is megszervezték már, ami sajnos egy közös vásárlás lesz a csajokkal. De ha Kristen velem van, még az is jöhet.
Este viszont anya csinált programot, vagyis Jules, ugyanis ma közös vacsora lesz Kristenéknél. Addig is viszont, míg nélkülöznöm kellett életem értelmét, össze akartam szedni a srácokat, és egy kis segítséget kérni összehozni a meglepetésemhez Kristennek...
Tessék komizni :)
2010. november 4., csütörtök
31.fejezet
Sziasztok! Itt is a következő fejezet, ami remélem tetszeni fog. Most még nem annyira izgi, de higgyétek el az lesz :XD. Köszi akik komiztak az előzőhöz, remélem ide is minnél többet kapok. A bétázásért ismét hatalmas cuppanós drága Szilemnek (L). Jó olvasgatást. Pusszantás.
31.fejezet
/Rob/
Amint megérkeztünk Krissel, nem is kicsit lettem ideges.
Főleg, hogy hamarosan megismeri Mike-ot. És mi tagadás féltem.
Kristenben tökéletesen megbízom, csak Mike-ban nem. És van egy olyan érzésem, hogy rögtön be fog próbálkozni nála, főleg, ha megtudja, hogy Kristen velem van.
Bár Kris biztosított, hogy nincs mi miatt aggódnom, de még mindig nem dob fel a tudat, hogy heteken keresztül Mike közelében lesz.
Igaz kissé megnyugtat, hogy amikor csak tudom, elkísérhetem, és Liziék is mondták, hogy beszéltek már róla Krissel, hogy néha szívesen elkísérik őt a forgatásra.
Mi tagadás, ez megnyugtatott.
Én kissé lemaradtam odakint egy ismerőssel beszélgetni, és mire visszamentem, rögtön elfogott a félelem.
Kristen ugyanis éppen Mike-kal beszélgetett, akinek szinte csorgott a nyála, ahogy szerelmemet bámulta.
Na, de ebből nem eszel - gondoltam magamban, és odamentem hozzájuk.
Kristen pont háttal állt nekem, és hallottam Mike kérdését, mikor arról faggatta Kristent, van-e valakije.
Épp ekkor vett észre engem.
- Szia - köszöntem neki, kissé talán kimérten, de végül is megérdemli.
- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőlem Mike.
- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondtam neki.
- Ó, és ki a szerencsés?
- Én vagyok - felelte mosolyogva Kristen Mike-nak és boldog mosollyal az arcán bújt a karjaimba.
Bejött a tippem. Amint megtudta Mike, hogy Kristen velem van, máris lefagyott az az idióta vigyor a képéről.
- Kristen a párod?
- Igen - feleltem neki, és egy csókot leheltem szerelmem nyakára.
- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike.
- De még mennyire - felelte most én egy kissé talán önelégült mosollyal.
- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott Kristen arcára köszönésképp.
Most is csak az az egy szerencséje volt, hogy lelépett, különben kitekerem a nyakát.
- Nyugodj meg, szívem - fordult hozzám Kristen és megcsókolt.
Ő az, aki a puszta közelségével képes megnyugtatni. Boldogan csókoltam vissza, miközben a nyakam köré kulcsolta karjait, így öleltük tovább egymást.
Szerelmem körbepillantott a helyiségben, és nem csak én, hanem ő is észrevette, hogy szinte mindenki - remélem Mike is - minket tüntetett ki a figyelmével.
Ennek legbelül örültem, és valami hasonlót láttam Kristen arcán is.
Azt akartam, hogy mindenki, az egész világ tudja meg, hogy ez a csodás nő a szerelmem, és hogy ő hozzám tartozik, én pedig hozzá.
- Egész este téged bámult – mondtam, amint elindultunk.
- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nincs mit. Szeretlek - mondtam.
- Én is téged - jött a válasz.
Az utolsó forgatási hét hihetetlen gyorsasággal telt el, nekem és Kristennek, aki szintén hamarosan elkezd forgatni.
Addig viszont egy kis időre haza repülünk. Sőt Kellanék is velünk jönnek.
Az út kissé hosszú volt, bár szerelmem végig a karjaimba bújva töltötte az utat, aminél többet nem is kívánhatnék.
Leszállva a Londoni reptéren megpillantottuk Kris szüleit. Mivel én még elviszem a szállodába Kellanékat, szóltam anyuéknak, hogy ne jöjjenek ki, majd otthon találkozunk.
Kristen rögtön a szüleihez szaladt, akik boldogan ölelték magukhoz lányukat, majd engem is.
Jules rögtön faggatni kezdett minket, de Kris türelemre intette, legalább míg hazaérnek.
Így akármennyire nem akartam, egy kis időre el kellett szakadjak szerelmemtől, de csak estig, amikor is átjön hozzánk.
Egy kissé hosszúra nyúlt csók után elköszöntem tőle és a szüleitől, ők elmentek, én pedig a szállodába vittem a srácokat.
Akikkel megbeszéltük, hogy ők is pihennek egy kicsit, és este átjönnek hozzánk és Kellan szavaival élve csapunk egy kis bulit.
Mielőtt azonban haza mentem volna beugrottam Tomhoz, aki szintén alig várta, hogy hazaérjünk.
- Végre itthon, már halálra untam magam mióta elmentetek, és király, hogy Kellanék is jöttek, jó kis bulikat csapunk majd.
- Titeket össze kellene kötni, ő is pont ez mondta.
- És mesélj, milyen az élet Krissel? Hallom, egy házat és kocsit is kapott tőled.
- Minden tökéletes. Egy-két dolgot leszámítva.
- Na mesélj.
Elmeséltem neki mindent. Többek között, Kris filmjéről, Mike-ról. Na és persze, nem is ő lenne, ha egy két szaftos részre nem lett volna kíváncsi. Ő is olyan, mint Kellan.
- Hát akkor nem unatkoztatok. De jó ilyen boldognak látni téged, és gondolom Kris ilyen.
- Nekem mondod? Azzal a nővel élek, akit mindennél jobban imádok, többet nem is kívánhatnék - mondtam.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd mivel gondoltam, anyáék már be vannak sózva, mikor érek haza, így estig elköszöntem Tomtól és hazafelé indultam.
Kristen elmesélte, miről beszélgettek Nikkivel a múltkor, így Nicket illetően végképp megnyugodtam. Sőt örülnék neki, ha összejönne nekik a dolog. Nikki nagyon szép és fantasztikus nő, és Nick is megérdemli, hogy boldog legyen, azok után, amit értünk tett Krissel.
Amint hazaértem, először nem is anya, hanem a csajok vetették magukat a nyakamba. Majd jött anya és apa.
Igaz, csak egy két hónapja mentünk el, mégis annyira hiányoztak. Beljebb mentünk egészen a nappaliig, ahol nekem is - akárcsak gondolom Krisnek -, minden el kellett meséljek.
- Annyira örülök, hogy ilyen boldogok vagytok - ölelt meg anya. - És Kristen jön ma?
- Igen, csak ő is a szüleivel van, de este átjön.
- Már alig várjuk - szólaltak meg Lizzyék.
- És a srácok is átjönnek? - érdeklődött Vic gondolom egy kis hátsó szándékkal, mivel ha jól sejtem, nem Kellanra kíváncsi.
- Igen este ők is átjönnek. Jackson már teljesen be van sózva - válaszoltam Vicnek, mire boldog mosoly ült ki az arcára.
Nem sokkal később pedig hazaért Nick, akivel szintén megöleltük egymás. Emiatt is boldog lehettem, hisz azok után, ami történt, hála az égnek ugyanolyan jó a kapcsolatunk.
Ő viszont a legnagyobb meglepetésemre, rögtön Nikkiről érdeklődött, de megnyugtattam, akárcsak Vicet, hogy este ő is jön.
Talán mégis összejön nekik a dolog - gondoltam magamban, és alig vártam az estét, többek között amiatt, hogy láthassam Kristent.
Na és persze elmeséltem Kris új filmjét is, amin rendesen meglepődtek, de nagyon várják, hogy gratulálhassanak Kristennek.
Lizzy és Vic alig várják, hogy vásárolni cipelhessék Kristent, és persze Ashleyéket, ahová azt tervezik, nekünk pasiknak is menni kell.
De akármennyire is nem akarok elválni egy kis időre sem Kristől, az utolsó előtti itt töltött napunkra még valamikor meg kell szervezzem a neki szánt meglepetésem…
/Nick/
Ma hazajönnek. Az elmúlt hetekben mióta elmentek, talán csak az elején hiányzott Kristen, vagy furcsa volt, hogy nincs mellettem, hisz több mint egy évig voltunk együtt.
De már jó ideje nem szerelem az, ami köztünk volt, inkább mondanám barátságnak. Csak annyit szeretnék, hogy boldog legyen.
És ahogy hallom, Rob mellett az, és csak ez számít.
Ami engem illet, néhány napja felhívott Nikki.
Elmesélte, hogy beszélt rólunk Krissel, hogy higgadtan meg tudtak beszélni mindent. Ez kissé megnyugtatott.
Bár nagyon szép perceket töltöttem vele, de ahhoz keveset, hogy bármit is kialakuljon köztünk. És ez a nagy távolság köztünk nem sokat dob a helyzetünkön.
De most már, hogy nem kell titkolózunk, és ismét itt töltenek egy kis időt, talán mégis lesz valami a dologból.
Ő egy gyönyörű és csodás nő, akibe akármelyik férfi bele tudna szeretni. Talán én is. Már most is nagyon vonzódom hozzá, és úgy vélem, ez kölcsönös, így talán, ha együtt töltjük ezt az időt, amíg itt vannak, lenne esélyünk jobban megismerni egymást.
Bár a távolság köztünk még mindig akadály. De ki tudja, ha hasonlóként alakulna a kapcsolatunk, olyan erős lenne, mint Robé és Krisené, talán én is képes lennék, hogy mindent itt hagyjak és vele menjek.
De ez egyelőre még a jövő zenéje…
/Kristen/
A délután anyuékkal gyorsan eltelt. Cameronnal és apuval beszélgettem egy kicsit, de többnyire anyuval voltam, akinek muszáj volt mindent elmesélni.
Teljesen le volt nyűgözve, mikor képeket mutattam neki a házunkról, a kocsimról. A főleg a hírtől, miszerint egy igazi filmben fogok szerepelni.
Le sem lehet lőni, mióta megtudta, és alig várja, hogy valamikor majd ő is meglátogathasson minket.
Nagyon hiányoztak már, bár az is igaz, lehet, kissé önzőnek tűnök, de a legfontosabb, hogy Rob mellettem van, és az már nem számít, hogy hol.
De a lényeg, hogy most itthon vagyunk, a családunkkal, a barátainkkal.
Este anyuékkal vacsoráztam, szóltam is Robnak, majd utána átöltöztem, és indulni készültem hozzájuk.
- Egyik este, ha gondoljátok itt is vacsorázhatnánk, akár a barátaitokkal is, szívesen megismernénk őket - mondta anya mielőtt indultam volna.
- Ez jól hangzik, szerintem Robéknak is tetszeni fog az ötlet - mondtam, és megígértem, hogy megbeszélem velük.
Felvettem a kabátom és elindultam Robékhoz. Bár ez is furcsa volt, hisz LA-ben annyira más az időjárás, mint itt, és már ahhoz szoktam hozzá.
- Annyira hiányoztál - ölelt magához rögtön Rob, amint odaértem.
Még egy csókra sem volt időnk, mivel a lányok rögtön a nyakamba ugrottak. Majd Claire és Richard. Utána pedig Tom, aki már szintén itt volt Kellanékkel együtt, és végül Nick, akivel szintén megöleltük egymás.
Jó volt őt is újra látni, akárcsak a többieket. Nem tudom mire számítottam, mi lesz, ha újra találkozunk, de örömmel láttam, hogy ő is boldognak tűnik.
Amikor beljebb mentünk a nappaliba, rájöttem a boldogságának az okára, mikor megláttam, hogy szorosan Nikki mellé ül le, akinek az arcáról szintén levakarhatatlan a mosoly.
Szerelmem karjaiba fészkeltem magam, akitől végre megkaptam a reggel óta áhított csókomat.
Rob már mindent elmesélt nekik, így ezt megúsztam, de persze a lányokhoz híven, ők már Ashleyékkel előre terveztek egy közös csajos-pasis vásárlást.
Na és persze gratuláltak az első, hamarosan készülő filmemhez. És ő is látták a képeket, többek között a házunkról, amitől ők is ki voltak nyúlva.
Jó volt végignézni mindenkin, hogy milyen boldogok.
Csak remélni tudtam, hogy jó irányba alakul Nikki és Nick kapcsolata, valamint - ha jól láttam - Vic is igencsak boldognak tűnt Jacksonnal.
Peter és Lizi a múltkori látogatásuknál nem voltak itt Kellanékkal, így ők csak most ismerték meg Rob szüleit, az igaziakat, hisz ők a filmbeli szülei Robnak.
Lizi és Claire hamar megtalálták a közös hangot.
- Mit szólnátok, ha lenéznénk a klubba? - vetette fel az ötletet Tom.
- Ez király ötlet, tesó - pacsiztak össze Kellannel.
Persze, ők akár testvérek is lehetnének. Hogy mi lesz, haza ezek összekerülnek?
- Van kedved szívem?
- Persze felőlem mehetünk - mondtam.
- Peterék még úgysem voltak itt – szólt közbe Nikki.
- Akkor hajrá! - mondta Tom.
- Menjetek csak, gyerekek - mondta Claire, de előtte megemlítettem neki anya közös vacsoraötletét.
- Remekül hangzik. Beszélek majd Julesal és ketten összehozzuk - mondta Claire, aki imád ilyen kis - vagy éppen nagy - családi összejöveteleket szervezni.
Magunkra kaptuk a kabátjainkat, és mivel nincs messze a klub, mindenki fogta a párját és elindultunk.
Robbal kézen fogva, szorosan összebújva sétálunk, néha-néha egy-egy csókot váltva.
- Boldog vagy itthon? - kérdezte.
- Igen. De a másik otthonunkban is boldog vagyok. A lényeg, hogy te velem legyél - válaszoltam.
- Ezzel én is hasonlóképp vagyok - mondta, majd mivel hátul mentünk, megállított szorosan a karjaiba zárt, és szenvedélyesen megcsókolt.
Nyelveink érzéki táncba kezdtek, miközben karjaim szorosan a nyaka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz.
- Szeretlek - mondtuk egymásnak, miután elszakadtunk a másik ajkaitól mondhatni kissé sokára.
Vallomásunk után, Rob még mindig a karjaiban tartott, és édes csókjait a nyakamra lehelte, felébresztve a vágyat iránta.
- Szívem, ha nem akarod, hogy most a nyílt utcán essünk egymásnak, bármennyire is jó most így, abbahagyod - figyelmeztettem.
- Annyira kívánlak - mondta.
- Én is téged, de ki kell bírjuk, míg hazaérünk.
- Oké - mondta lemondóan, de én biztatóan megcsókoltam.
- Jobb, ha megyünk, a többiek jól lehagytak bennünket - mondtam, majd ismét kézen fogva indultunk a klub felé, és még nem is sejtettük, hogy ma lesz még egy talán számomra kellemetlen látogatónk.
Tessék komizni :)
31.fejezet
/Rob/
Amint megérkeztünk Krissel, nem is kicsit lettem ideges.
Főleg, hogy hamarosan megismeri Mike-ot. És mi tagadás féltem.
Kristenben tökéletesen megbízom, csak Mike-ban nem. És van egy olyan érzésem, hogy rögtön be fog próbálkozni nála, főleg, ha megtudja, hogy Kristen velem van.
Bár Kris biztosított, hogy nincs mi miatt aggódnom, de még mindig nem dob fel a tudat, hogy heteken keresztül Mike közelében lesz.
Igaz kissé megnyugtat, hogy amikor csak tudom, elkísérhetem, és Liziék is mondták, hogy beszéltek már róla Krissel, hogy néha szívesen elkísérik őt a forgatásra.
Mi tagadás, ez megnyugtatott.
Én kissé lemaradtam odakint egy ismerőssel beszélgetni, és mire visszamentem, rögtön elfogott a félelem.
Kristen ugyanis éppen Mike-kal beszélgetett, akinek szinte csorgott a nyála, ahogy szerelmemet bámulta.
Na, de ebből nem eszel - gondoltam magamban, és odamentem hozzájuk.
Kristen pont háttal állt nekem, és hallottam Mike kérdését, mikor arról faggatta Kristent, van-e valakije.
Épp ekkor vett észre engem.
- Szia - köszöntem neki, kissé talán kimérten, de végül is megérdemli.
- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőlem Mike.
- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondtam neki.
- Ó, és ki a szerencsés?
- Én vagyok - felelte mosolyogva Kristen Mike-nak és boldog mosollyal az arcán bújt a karjaimba.
Bejött a tippem. Amint megtudta Mike, hogy Kristen velem van, máris lefagyott az az idióta vigyor a képéről.
- Kristen a párod?
- Igen - feleltem neki, és egy csókot leheltem szerelmem nyakára.
- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike.
- De még mennyire - felelte most én egy kissé talán önelégült mosollyal.
- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott Kristen arcára köszönésképp.
Most is csak az az egy szerencséje volt, hogy lelépett, különben kitekerem a nyakát.
- Nyugodj meg, szívem - fordult hozzám Kristen és megcsókolt.
Ő az, aki a puszta közelségével képes megnyugtatni. Boldogan csókoltam vissza, miközben a nyakam köré kulcsolta karjait, így öleltük tovább egymást.
Szerelmem körbepillantott a helyiségben, és nem csak én, hanem ő is észrevette, hogy szinte mindenki - remélem Mike is - minket tüntetett ki a figyelmével.
Ennek legbelül örültem, és valami hasonlót láttam Kristen arcán is.
Azt akartam, hogy mindenki, az egész világ tudja meg, hogy ez a csodás nő a szerelmem, és hogy ő hozzám tartozik, én pedig hozzá.
- Egész este téged bámult – mondtam, amint elindultunk.
- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nincs mit. Szeretlek - mondtam.
- Én is téged - jött a válasz.
Az utolsó forgatási hét hihetetlen gyorsasággal telt el, nekem és Kristennek, aki szintén hamarosan elkezd forgatni.
Addig viszont egy kis időre haza repülünk. Sőt Kellanék is velünk jönnek.
Az út kissé hosszú volt, bár szerelmem végig a karjaimba bújva töltötte az utat, aminél többet nem is kívánhatnék.
Leszállva a Londoni reptéren megpillantottuk Kris szüleit. Mivel én még elviszem a szállodába Kellanékat, szóltam anyuéknak, hogy ne jöjjenek ki, majd otthon találkozunk.
Kristen rögtön a szüleihez szaladt, akik boldogan ölelték magukhoz lányukat, majd engem is.
Jules rögtön faggatni kezdett minket, de Kris türelemre intette, legalább míg hazaérnek.
Így akármennyire nem akartam, egy kis időre el kellett szakadjak szerelmemtől, de csak estig, amikor is átjön hozzánk.
Egy kissé hosszúra nyúlt csók után elköszöntem tőle és a szüleitől, ők elmentek, én pedig a szállodába vittem a srácokat.
Akikkel megbeszéltük, hogy ők is pihennek egy kicsit, és este átjönnek hozzánk és Kellan szavaival élve csapunk egy kis bulit.
Mielőtt azonban haza mentem volna beugrottam Tomhoz, aki szintén alig várta, hogy hazaérjünk.
- Végre itthon, már halálra untam magam mióta elmentetek, és király, hogy Kellanék is jöttek, jó kis bulikat csapunk majd.
- Titeket össze kellene kötni, ő is pont ez mondta.
- És mesélj, milyen az élet Krissel? Hallom, egy házat és kocsit is kapott tőled.
- Minden tökéletes. Egy-két dolgot leszámítva.
- Na mesélj.
Elmeséltem neki mindent. Többek között, Kris filmjéről, Mike-ról. Na és persze, nem is ő lenne, ha egy két szaftos részre nem lett volna kíváncsi. Ő is olyan, mint Kellan.
- Hát akkor nem unatkoztatok. De jó ilyen boldognak látni téged, és gondolom Kris ilyen.
- Nekem mondod? Azzal a nővel élek, akit mindennél jobban imádok, többet nem is kívánhatnék - mondtam.
Beszélgettünk még egy kicsit, majd mivel gondoltam, anyáék már be vannak sózva, mikor érek haza, így estig elköszöntem Tomtól és hazafelé indultam.
Kristen elmesélte, miről beszélgettek Nikkivel a múltkor, így Nicket illetően végképp megnyugodtam. Sőt örülnék neki, ha összejönne nekik a dolog. Nikki nagyon szép és fantasztikus nő, és Nick is megérdemli, hogy boldog legyen, azok után, amit értünk tett Krissel.
Amint hazaértem, először nem is anya, hanem a csajok vetették magukat a nyakamba. Majd jött anya és apa.
Igaz, csak egy két hónapja mentünk el, mégis annyira hiányoztak. Beljebb mentünk egészen a nappaliig, ahol nekem is - akárcsak gondolom Krisnek -, minden el kellett meséljek.
- Annyira örülök, hogy ilyen boldogok vagytok - ölelt meg anya. - És Kristen jön ma?
- Igen, csak ő is a szüleivel van, de este átjön.
- Már alig várjuk - szólaltak meg Lizzyék.
- És a srácok is átjönnek? - érdeklődött Vic gondolom egy kis hátsó szándékkal, mivel ha jól sejtem, nem Kellanra kíváncsi.
- Igen este ők is átjönnek. Jackson már teljesen be van sózva - válaszoltam Vicnek, mire boldog mosoly ült ki az arcára.
Nem sokkal később pedig hazaért Nick, akivel szintén megöleltük egymás. Emiatt is boldog lehettem, hisz azok után, ami történt, hála az égnek ugyanolyan jó a kapcsolatunk.
Ő viszont a legnagyobb meglepetésemre, rögtön Nikkiről érdeklődött, de megnyugtattam, akárcsak Vicet, hogy este ő is jön.
Talán mégis összejön nekik a dolog - gondoltam magamban, és alig vártam az estét, többek között amiatt, hogy láthassam Kristent.
Na és persze elmeséltem Kris új filmjét is, amin rendesen meglepődtek, de nagyon várják, hogy gratulálhassanak Kristennek.
Lizzy és Vic alig várják, hogy vásárolni cipelhessék Kristent, és persze Ashleyéket, ahová azt tervezik, nekünk pasiknak is menni kell.
De akármennyire is nem akarok elválni egy kis időre sem Kristől, az utolsó előtti itt töltött napunkra még valamikor meg kell szervezzem a neki szánt meglepetésem…
/Nick/
Ma hazajönnek. Az elmúlt hetekben mióta elmentek, talán csak az elején hiányzott Kristen, vagy furcsa volt, hogy nincs mellettem, hisz több mint egy évig voltunk együtt.
De már jó ideje nem szerelem az, ami köztünk volt, inkább mondanám barátságnak. Csak annyit szeretnék, hogy boldog legyen.
És ahogy hallom, Rob mellett az, és csak ez számít.
Ami engem illet, néhány napja felhívott Nikki.
Elmesélte, hogy beszélt rólunk Krissel, hogy higgadtan meg tudtak beszélni mindent. Ez kissé megnyugtatott.
Bár nagyon szép perceket töltöttem vele, de ahhoz keveset, hogy bármit is kialakuljon köztünk. És ez a nagy távolság köztünk nem sokat dob a helyzetünkön.
De most már, hogy nem kell titkolózunk, és ismét itt töltenek egy kis időt, talán mégis lesz valami a dologból.
Ő egy gyönyörű és csodás nő, akibe akármelyik férfi bele tudna szeretni. Talán én is. Már most is nagyon vonzódom hozzá, és úgy vélem, ez kölcsönös, így talán, ha együtt töltjük ezt az időt, amíg itt vannak, lenne esélyünk jobban megismerni egymást.
Bár a távolság köztünk még mindig akadály. De ki tudja, ha hasonlóként alakulna a kapcsolatunk, olyan erős lenne, mint Robé és Krisené, talán én is képes lennék, hogy mindent itt hagyjak és vele menjek.
De ez egyelőre még a jövő zenéje…
/Kristen/
A délután anyuékkal gyorsan eltelt. Cameronnal és apuval beszélgettem egy kicsit, de többnyire anyuval voltam, akinek muszáj volt mindent elmesélni.
Teljesen le volt nyűgözve, mikor képeket mutattam neki a házunkról, a kocsimról. A főleg a hírtől, miszerint egy igazi filmben fogok szerepelni.
Le sem lehet lőni, mióta megtudta, és alig várja, hogy valamikor majd ő is meglátogathasson minket.
Nagyon hiányoztak már, bár az is igaz, lehet, kissé önzőnek tűnök, de a legfontosabb, hogy Rob mellettem van, és az már nem számít, hogy hol.
De a lényeg, hogy most itthon vagyunk, a családunkkal, a barátainkkal.
Este anyuékkal vacsoráztam, szóltam is Robnak, majd utána átöltöztem, és indulni készültem hozzájuk.
- Egyik este, ha gondoljátok itt is vacsorázhatnánk, akár a barátaitokkal is, szívesen megismernénk őket - mondta anya mielőtt indultam volna.
- Ez jól hangzik, szerintem Robéknak is tetszeni fog az ötlet - mondtam, és megígértem, hogy megbeszélem velük.
Felvettem a kabátom és elindultam Robékhoz. Bár ez is furcsa volt, hisz LA-ben annyira más az időjárás, mint itt, és már ahhoz szoktam hozzá.
- Annyira hiányoztál - ölelt magához rögtön Rob, amint odaértem.
Még egy csókra sem volt időnk, mivel a lányok rögtön a nyakamba ugrottak. Majd Claire és Richard. Utána pedig Tom, aki már szintén itt volt Kellanékkel együtt, és végül Nick, akivel szintén megöleltük egymás.
Jó volt őt is újra látni, akárcsak a többieket. Nem tudom mire számítottam, mi lesz, ha újra találkozunk, de örömmel láttam, hogy ő is boldognak tűnik.
Amikor beljebb mentünk a nappaliba, rájöttem a boldogságának az okára, mikor megláttam, hogy szorosan Nikki mellé ül le, akinek az arcáról szintén levakarhatatlan a mosoly.
Szerelmem karjaiba fészkeltem magam, akitől végre megkaptam a reggel óta áhított csókomat.
Rob már mindent elmesélt nekik, így ezt megúsztam, de persze a lányokhoz híven, ők már Ashleyékkel előre terveztek egy közös csajos-pasis vásárlást.
Na és persze gratuláltak az első, hamarosan készülő filmemhez. És ő is látták a képeket, többek között a házunkról, amitől ők is ki voltak nyúlva.
Jó volt végignézni mindenkin, hogy milyen boldogok.
Csak remélni tudtam, hogy jó irányba alakul Nikki és Nick kapcsolata, valamint - ha jól láttam - Vic is igencsak boldognak tűnt Jacksonnal.
Peter és Lizi a múltkori látogatásuknál nem voltak itt Kellanékkal, így ők csak most ismerték meg Rob szüleit, az igaziakat, hisz ők a filmbeli szülei Robnak.
Lizi és Claire hamar megtalálták a közös hangot.
- Mit szólnátok, ha lenéznénk a klubba? - vetette fel az ötletet Tom.
- Ez király ötlet, tesó - pacsiztak össze Kellannel.
Persze, ők akár testvérek is lehetnének. Hogy mi lesz, haza ezek összekerülnek?
- Van kedved szívem?
- Persze felőlem mehetünk - mondtam.
- Peterék még úgysem voltak itt – szólt közbe Nikki.
- Akkor hajrá! - mondta Tom.
- Menjetek csak, gyerekek - mondta Claire, de előtte megemlítettem neki anya közös vacsoraötletét.
- Remekül hangzik. Beszélek majd Julesal és ketten összehozzuk - mondta Claire, aki imád ilyen kis - vagy éppen nagy - családi összejöveteleket szervezni.
Magunkra kaptuk a kabátjainkat, és mivel nincs messze a klub, mindenki fogta a párját és elindultunk.
Robbal kézen fogva, szorosan összebújva sétálunk, néha-néha egy-egy csókot váltva.
- Boldog vagy itthon? - kérdezte.
- Igen. De a másik otthonunkban is boldog vagyok. A lényeg, hogy te velem legyél - válaszoltam.
- Ezzel én is hasonlóképp vagyok - mondta, majd mivel hátul mentünk, megállított szorosan a karjaiba zárt, és szenvedélyesen megcsókolt.
Nyelveink érzéki táncba kezdtek, miközben karjaim szorosan a nyaka köré kulcsoltam, hogy még közelebb tudhassam magamhoz.
- Szeretlek - mondtuk egymásnak, miután elszakadtunk a másik ajkaitól mondhatni kissé sokára.
Vallomásunk után, Rob még mindig a karjaiban tartott, és édes csókjait a nyakamra lehelte, felébresztve a vágyat iránta.
- Szívem, ha nem akarod, hogy most a nyílt utcán essünk egymásnak, bármennyire is jó most így, abbahagyod - figyelmeztettem.
- Annyira kívánlak - mondta.
- Én is téged, de ki kell bírjuk, míg hazaérünk.
- Oké - mondta lemondóan, de én biztatóan megcsókoltam.
- Jobb, ha megyünk, a többiek jól lehagytak bennünket - mondtam, majd ismét kézen fogva indultunk a klub felé, és még nem is sejtettük, hogy ma lesz még egy talán számomra kellemetlen látogatónk.
Tessék komizni :)
2010. november 1., hétfő
30.fejezet
Sziasztok! Bizony, itt a 30.fejezet. Remélem tetszeni fog. Előre szólok egy kis khmmm azaz +18 as résszel indul :XD. Hatalmas pussz Szilnek ismét (L). A fejli végén van egy kép Kris ruhájáról, valamint állati klassz Robsten manipokat találtam tegnap, egy ilyet találtok a fejli elején. Jó olvasást, és aztán tessék komizni :). Pusszantás.
30.fejezet
/Kristen/
Az úszási terveim rögtön elszálltak, amint Rob bejött mellém a vízbe, és a karjaiba zárt. Éreztem ágyékomnak nyomódó kőkemény vágyát.
Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, miközben egymást kényeztettük.
Még Los Angeleshez képest is kissé lehűlt a levegő, így szerelmem legnagyobb bánatomra elszakadt tőlem, majd még mindig a karjaiban tartva indult el velem be a házba.
De nem jutottunk el a hálóig, csak a nappaliig.
Itt velem az ölében ült a kanapéra, ami vizes testünktől szintén nedves lett, de jelen pillanatban ez most cseppet sem érdekelt. A figyelmemet valami egészen más kötötte le.
Ajkaink továbbra is a szerelem táncát járták, Rob ujjai pedig a melleimen keresztül egyre lejjebb merészkedtek.
Puha ujjai nőiességem kapuját kényeztették, míg belém nem mártotta őket. Amint megéreztem magamban mozgó ujjait, melyek egyre édesebben gyötörve hajtottak a csúcs felé, egyre többször nyögtem bele csókunkba.
Végigsimítva szerelmem tökéletes mellkasán kezem elérte a célját. Végigsimítottam kőkemény vágyán, amit egyre hevesebben izgattam, ezzel Robból is egyre több morgás szakadt fel.
Ujjai még mindig bennem mozogtak, szinte remegve omlottam a karjaiba, amikor elértem a hatalmas tűzijátékszerű robbanást.
Egy édes csókkal köszöntem meg neki az imént átélt gyönyöröket, amiket én is viszonozni szerettem volna neki.
Elszakadva ajkaitól lemásztam az öléből, hogy elé térdelve jobban hozzáférjek vágyainak bizonyítékához.
Először kezemmel kényeztettem, fel - le ingereltem egyre jobban, utána a nyelvemmel simítottam végig férfiasságán, majd eltüntettem a számban. Ekkor szakadt el nála a cérna. Egyre jobban hajszoltam őt a mindent elsöprő robbanás felé, amit hála neki nemrég én is átélhettem.
Kényeztetésemnek meg lett az eredménye, amint nedveit éreztem a számba lövellni. Az ő ízével a számban váltottunk egy mindennél forróbb csókot, majd az ölébe kapva rántott magához.
Megemelkedtem és magamba vettem ismét tettre kész vágyát. Tövig elmerülve bennem mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel, és csókkal üdvözöltük testünk eggyé válását.
Miközben vadul faltuk egymás ajkait, egyre gyorsabb mozgással hajszoltuk a gyönyört. Kezeinkkel egymás testét barangoltuk be. Néhány gyorsabb lökéssel szinte egyszerre léptük át a mennyek csodás kapuját.
Leszálltam szerelmem öléből, akinek a tekintete egy pillanatra értetlenséget tükrözött.
A kanapé előtti bársonyos szőnyegre térdeltem négykézláb. Szerelmem ekkor értette meg, mit is szeretnék.
Nem habozott csatlakozni hozzám. Hátam mögé térdelve tüntette el bennem ismét férfiasságát. Felnyögtem az ismét rám törő csodás érzésektől, amit minden alkalommal érzek, amikor együtt vagyunk.
Ezúttal hevesebbek, szenvedélyesebbek voltunk. Miközben egyre gyorsabb lökésekkel ajándékozott meg, kezei a mellemre csúsztak.
Még mindig bennem volt, mikor löktem rajta egyet, hogy a földre üljön, és így hátulról az ölében ülve mozogtam rajta tovább.
Puha ajkai a nyakamra leheltek édes csókokat, miközben mindketten hevesen ziháltunk.
Pillanatokkal később pedig ismét köszönthettük a robbanás okozta gyönyöröket. Szerelmem kihúzódott belőlem. Karjaiba vonva feküdtünk el a kényelmes szőnyegen.
- Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét szerelmet.
Verítéktől nedves testünk szorosan simult egymáshoz, miközben gyengéd, de annál édesebb csókokkal igyekeztünk megnyugtatni felhevült testünket.
Még egy ideig így feküdtünk egymás karjaiban, mikor szerelmem felemelt és egyenest a fürdőig indult velem, ahol egy közös zuhanyzás után kissé fáradtan szenderedtünk el egymás karjában, miközben odakint immár az eső hozta hűvös szellő cirógatta testünket.
Reggel óvatosan másztam ki Rob mellől, hogy a konyhába induljak valami reggelit készíteni.
Kávét főztem, és összeütöttem egy kis reggelit, amit tálcára pakoltam, és indultam vissza a szobába, ahol szerelmem már ébredezett.
- Jó reggelt, édes - köszönt, mire én egy csókkal köszöntöttem.
- Energiapótlásként hoztam egy kis reggelit - mutattam a tálca felé.
- Azt hiszem, az most ránk fér - mosolygott rám, majd az ölébe vont, így fogyasztottuk el a reggelit.
Később nagy nehezen engedtük csak el egymást, mikor Rob dolgozni ment. Lizi nézett be hozzám később, mivel ő ma nem forgatott.
Meséltem neki, hogy mégis elfogadom a filmet, és csak gratulálni tudott a döntésemhez. Bár ahogy én, ő is rögtön Robra gondolt, de megnyugtattam, hogy ezt megbeszéltem vele is.
Kissé be kell valljam, várom a hétvégi stábos vacsorát, már csak amiatt is mert hajt a kíváncsiság. Kíváncsi vagyok arra a híres Mike-ra.
Remélem, azért nálam nem fog bepróbálkozni. Emiatt talán kissé félek, hogy Rob velem jön. Nem akarom, hogy véletlenül egymásnak essenek. És izgatott is vagyok a film miatt, hisz ez lesz az első alkalom, hogy igazi filmben fogok játszani.
- Ne aggódj, láttunk a próbán, és hidd el, fantasztikus leszel - nyugtatott meg Lizi.
- Ha Rob nem is tud, mert az Újhold után ő is újra forgat, ha gondolod, néha-néha elkísérünk a lányokkal.
- Ez jól hangzik, persze csak ha lesz időtök. Jó lenne, ha lenne mellettem valaki, mert nagyon ismeretlen lesz még a terep.
- Akkor ezt megbeszéltük. És szerintem Rob is nyugodtabb lenne.
- Ebben igazad van - válaszoltam.
Lizivel elmentünk vásárolni, ami hála az égnek paparazzi-mentesre sikerült. Most nem a butikokat és ruhákat részesítettük előnyben, hanem az élelmiszereket.
Felhívtam Robot, és megbeszéltük, ha végeztek. jöjjenek el a srácokkal, addigra Lizivel kiagyaltuk, hogy főzünk valamit.
Nem sokkal dél után be is toppantak Robék, akinek rögtön a karjaiba másztam. Hiába csak néhány órára megy el, néha az is egy örökkévalóságnak tűnik.
- Látom, hiányzott a vámpírod - szólalt meg Kellan.
- De még mennyire - mondtam, és egy szenvedélyes csókkal bizonyítottam is Robnak.
Kellanékkal és a lányokkal kiültünk ebédelni a kertbe, mivel az esti eső után ismét jó idő volt.
Na és persze meg is volt a program délutánra, mégpedig a nem olyan régen megbeszélt közös vásárlás, a fiúk legnagyobb örömére velük együtt.
Robnak semmi kifogása nem volt. Sőt, ő még örült is, csak együtt lehessünk, és ezzel én is így voltam.
Ebéd után ejtőztünk egy kicsit, majd gyorsan átöltöztem, a csajoknak hála egy igencsak szexis kis ruciba. Rob, amint meglátott, még a szája is tátva maradt.
- Csukd be a szád, haver, még a végén beleszáll egy légy - szólalt meg Kellan, mire mindenki nevetni kezdett.
- Szívem, ebbe nem jöhetsz - szólalt meg nagy nehezen Rob.
- És miért nem? - kérdeztem értetlenül.
- Talán nem tetszik? - incselkedtem vele.
- Ellenkezőleg. Nagyon is tetszik, édes. De ha nem akarod, hogy a város közepén teperjelek le, akkor átöltözöl.
- Azt hiszem, megkockáztatom - válaszoltam, tudva, hogy ezzel nem könnyítem meg a dolgát.
A többiek pedig csak mosolyogtak a kis szópárbajunkon.
- Arra nem gondoltál, hogy ha így jössz, minden pasi utánad fogja csorgatni a nyálát? Én meg kénytelen leszek legyilkolni mindenkit, aki csak fél szemmel is rád mer nézni - mondta Rob.
- Nézzenek. Én tudom, hogy ez - mutattam végig magamon - csak neked szól. Engem más nem érdekel.
- Engem igen. Te az enyém vagy, nem akarom, hogy minden pasi rajtad legeltesse a szemét - mondta miközben a karjaiba zárt.
- Jól mondod. Csak a tiéd - feleltem, és megcsókoltam.
- Azt hiszem, ezt a csatát elvesztettem. Akkor gyorsan essünk túl rajta - mondta Rob, majd kocsiba szállva elindultunk.
Most nem volt olyan szerencsénk, mint a múltkor, amikor vásárolni voltunk.
Los Angeles egyik legdrágább és legelegánsabb üzletközpontjába mentünk.
Ahol nem mellesleg nyüzsögtek a Twilight rajongók és persze az elmaradhatatlan paparazzik.
A srácok és Rob sem zavartatta magát. Az elején engem még mindig zavart kissé, ahogy ők mondják, még hozzá kell szokjak.
Robbal végig kéz a kézben sétáltunk, néha egy-egy szerelmes csókot váltva, amikor igencsak villogtak a vakuk.
Persze az elmaradhatatlan autogramkérő tinilányok sem hiányozhattak. De ettől függetlenül fantasztikusan telt a délután. Jól szórakoztunk a lányokkal, és a fiúk nagy bánatára kismillió ruhaüzletet jártunk végig, nekik pedig maradt a cipekedés.
Az estét otthonunk csendjében, immár végre kettesben töltöttük, csakis egymással törődve.
Az elkövetkezendő néhány nap, talán Rob nagy bánatára, nagyon gyorsan telt el.
Többször beszéltem Daviddel, hogy pontosítsuk a stábos vacsora részleteit, ami ma lesz, LA egyik elegáns, csak erre az alkalomra bérelt éttermében.
Ahová - hála Ashleyéknek, és Rob bánatára - egy elegáns kis ruhát aggattak rám.
Készülődés közben már éreztem a feszültséget Robon. Hiába próbáltam megnyugtatni, nem nagyon sikerült.
- Gyönyörű vagy - szólalt meg, amikor kijöttem a hálóból.
- Te sem panaszkodhatsz - néztem végig rajta, és egy csókot loptam tőle, majd elindultunk, életünk talán legérdekesebb estéje felé.
Rob kocsijával mentünk. Amikor megérkeztünk, én előre mentem, míg ő a bejáratnál összefutott valakivel.
Még a szavam is elakadt az étterembe lépve. Egy kisebb vacsoraszerű összejövetelre gondoltam, ehelyett egy igencsak nagyszabásúval találtam szembe magam.
Mindenhol elegáns emberek sokasága, de Davidnek nem tartott sokáig kiszúrnia engem.
- Csodaszép vagy - szólalt meg, amint odaért hozzám.
- Köszönöm.
- Ha gondolod, csapjunk a közepébe. Már szinte mindenki itt van.
A mindenki az összes szereplőt, a rendezőket, mindenkit magába foglalta.
A héten a forgatókönyvet is sikerült elolvasnom, amit David átküldött.
A történet lényege nagyjából annyi, hogy az én általam alakított karakter férje súlyos betegségben még a film elején meghal, és csak nehezen teszem túl magam rajta. De a felejtésben segítségemre lesz egy új szerelem, akit nem más, mint ez a híres Mike fog alakítani. De időközben kiderül, hogy a sok próbálkozásunknak meg lett az eredménye, és a férjem halála után mégsem maradok magamra, ugyanis teherbe estem. És ugye ekkor jönnek a bonyodalmak, hogy új szerelmem képes lesz-e ezzel együtt elfogadni.
Nos, a történet lényege nagyjából ennyi.
Rob legnagyobb örömére, csak egy szex jelenet lesz benne - bár ő ezt is sokallta -, és néhány csók.
Remélem, főleg az ő érdekében ezeket nem akarja majd végignézni. Bár említette, már ha lesz ideje és nem forgat éppen, szeretne elkísérni.
David bemutatott szinte minden stábtagnak és persze a szereplőknek. Mindenki nagyon kedvesen fogadott. Néhányukkal sikerült is beszélgetni egy kicsit, és úgy tűnik, mindenkivel sikerül megtalálni a közös hangot.
Viszont már nagyon hiányoltam szerelmem, aki sehol sem találtam a kisebb tömegben.
Daviddel beszélgettem pont, a forgatás kezdetét tárgyaltuk, ami három hét múlva kezdődik. Ebből a három hétből egy hetet forgat még Rob, és a maradék két hét szünetemet pedig Londonban töltjük, majd mire visszaérünk, Rob és én is munkába állunk.
Ő az én bánatomra Emilie-vel, én pedig Mike-kal, akihez még nem volt szerencsém.
- Gyere Mike-ot még nem ismered - invitált felé David.
- Mike Arangano, ő itt Kristen Stewart. Kristen, ő itt Mike - mutatott be minket egymásnak David.
- David sokat mesélt rólad, és ami a szépséged illeti, nem túlzott. Örvendek - fogtunk kezet Mike-kal.
Hát így első látásra nem tudom. Nem is értem azt a nőt, aki Robot elhagyta miatta. Nem azt mondom, hogy csúnya pasi, de Rob nyomába sem érhet - gondolkodtam el.
- Én is örülök - mondtam. Davidet elhívták, így kettesben maradtunk.
Mike kérdezgetett rólam ezt-azt, és én szintén. A filmről is beszélgettünk.
- Alig várom, hogy együtt dolgozhassunk, biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni - mosolygott rám.
- Én is - nyögtem ki nehezen.
Elég rámanős pasi. És kissé zavar, hogy szinte majd’ felfal a szemével. Hol van már Rob? - kérdeztem magamban.
Remélem a munka azért jól fog menni. Így első benyomásra semmi gond nem lesz vele, remélem, bár nem hagy nyugodni, amiket Rob mesélt róla.
És a gondolat, hogy akármikor megkörnyékezhet, nem dobott fel túlságosan.
- Parancsolj - adott a kezembe egy üveg pezsgőt, majd ő is fogott egyet.
Ismét szóba elegyedtünk az italok elfogyasztása után.
- David nem árulta el, van most egy szerencsés férfi, akié a szíved? - kérdezte egy önelégült mosollyal az arcán, ami sejtem pillanatokon belül lehervad majd.
És jól sejtettem. Ekkor jelent meg végre Rob.
- Szia - köszönt kissé kimérten Mike-nak.
- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőle Mike.
- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondta neki Rob.
- Ó, és ki a szerencsés?
- Én vagyok - feleltem mosolyogva Mike-nak és Rob ölelő karjaiba bújtam.
Az előbbi tippem bejött miszerint Mike arcáról rögtön lefagyott a mosoly, amint megtudta, hogy Robbal együtt vagyunk.
- Kristen a párod?
- Igen - felelte Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.
- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike Robnak.
- De még mennyire - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán Rob.
- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott az arcomra köszönésképp.
Rob szinte megdermedt mögöttem, és szikrákat szórt a szeme. Mike-nak szerencséje, hogy odébb állt.
- Nyugodj meg, szívem - fordultam felé, és karjaim a nyaka köré fontam, és megcsókoltam.
Miután elszakadtunk egymástól, tovább ölelve őt körbepillantottam a teremben, ahol elég sok szempár minket tüntetett ki a figyelmével, többek között Mike is.
Ennek örültem.
Azt akartam, hogy mindenki, de főleg ő tudja, hogy én Robhoz tartozom, és ő hozzám.
Szerencsére az este további részében nem jött oda hozzánk. Nem is bántam, mert Rob végig mellettem volt.
Bár kissé megnyugodott, amint Mike elment tőlünk.
- Egész este téged bámult - mondta Rob, amint elindultunk.
- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nincs mit. Szeretlek - mondta.
- Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam, majd hazafelé vettük az irányt.
Az utolsó forgatási hete Robnak is gyorsan telt. Én sem unatkoztam. A szöveget tanultam, valamint ruha próbákra kellett mennem.
Az Újhold forgatásának végét egy igencsak nagy bulival ünnepelték meg a srácok, és a stáb, ahonnan persze én sem hiányozhattam.
Hétvégén pedig csomagolni kezdtük a melegebb ruhákat, hogy elinduljunk Londonba. Kellan, Ashley, Nikki, Jackson, Lizi és Peter.
Ők már elintézték a szállodát, mi pedig értesítettük a szülőket, hogy hazamegyünk.
Rob és az én családom is majd kiugrottak a bőrükből, hogy hazalátogatunk. És ezzel mi sem voltunk másképp.
Az utolsó nap, mielőtt indultunk, viszont valami furcsát vettem észre Robon. Elég sokszor sutyorogtak össze a fiúkkal, és rögtön elhallgattak, amint a közelükbe mentem.
Nem tudtam mire vélni, és persze rögtön rosszra gondoltam, mert tudtam, hogy titkol valamit előlem.
És sajnos erről még a lányok sem tudtak. De Rob megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, és hogy Londonban mindent megtudok.
Sejtettem immár, hogy egy újabb meglepetésre készül, de ekkor még nem sejtettem, mi is lesz.
Kellanékkal a reptéren találkoztunk, ahonnan persze nem hiányozhattak a fotósok. De mind örültünk neki, hogy legalább míg Londonban leszünk nyugtunk lesz tőlük.
- Akkor irány a jó öreg London - vigyorgott Kellan, majd szerelmemmel kézen fogva indultunk a gépünkhöz, ami egyenest haza, a családunkhoz, a barátainkhoz, és életünk legszebb pillanataihoz repít, amiket ott éltünk át együtt.
Kristen ruhája: http://oi56.tinypic.com/73mrt0.jpg
Tessék komizni :)
30.fejezet
/Kristen/
Az úszási terveim rögtön elszálltak, amint Rob bejött mellém a vízbe, és a karjaiba zárt. Éreztem ágyékomnak nyomódó kőkemény vágyát.
Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, miközben egymást kényeztettük.
Még Los Angeleshez képest is kissé lehűlt a levegő, így szerelmem legnagyobb bánatomra elszakadt tőlem, majd még mindig a karjaiban tartva indult el velem be a házba.
De nem jutottunk el a hálóig, csak a nappaliig.
Itt velem az ölében ült a kanapéra, ami vizes testünktől szintén nedves lett, de jelen pillanatban ez most cseppet sem érdekelt. A figyelmemet valami egészen más kötötte le.
Ajkaink továbbra is a szerelem táncát járták, Rob ujjai pedig a melleimen keresztül egyre lejjebb merészkedtek.
Puha ujjai nőiességem kapuját kényeztették, míg belém nem mártotta őket. Amint megéreztem magamban mozgó ujjait, melyek egyre édesebben gyötörve hajtottak a csúcs felé, egyre többször nyögtem bele csókunkba.
Végigsimítva szerelmem tökéletes mellkasán kezem elérte a célját. Végigsimítottam kőkemény vágyán, amit egyre hevesebben izgattam, ezzel Robból is egyre több morgás szakadt fel.
Ujjai még mindig bennem mozogtak, szinte remegve omlottam a karjaiba, amikor elértem a hatalmas tűzijátékszerű robbanást.
Egy édes csókkal köszöntem meg neki az imént átélt gyönyöröket, amiket én is viszonozni szerettem volna neki.
Elszakadva ajkaitól lemásztam az öléből, hogy elé térdelve jobban hozzáférjek vágyainak bizonyítékához.
Először kezemmel kényeztettem, fel - le ingereltem egyre jobban, utána a nyelvemmel simítottam végig férfiasságán, majd eltüntettem a számban. Ekkor szakadt el nála a cérna. Egyre jobban hajszoltam őt a mindent elsöprő robbanás felé, amit hála neki nemrég én is átélhettem.
Kényeztetésemnek meg lett az eredménye, amint nedveit éreztem a számba lövellni. Az ő ízével a számban váltottunk egy mindennél forróbb csókot, majd az ölébe kapva rántott magához.
Megemelkedtem és magamba vettem ismét tettre kész vágyát. Tövig elmerülve bennem mindkettőnkből hangos sóhaj szakadt fel, és csókkal üdvözöltük testünk eggyé válását.
Miközben vadul faltuk egymás ajkait, egyre gyorsabb mozgással hajszoltuk a gyönyört. Kezeinkkel egymás testét barangoltuk be. Néhány gyorsabb lökéssel szinte egyszerre léptük át a mennyek csodás kapuját.
Leszálltam szerelmem öléből, akinek a tekintete egy pillanatra értetlenséget tükrözött.
A kanapé előtti bársonyos szőnyegre térdeltem négykézláb. Szerelmem ekkor értette meg, mit is szeretnék.
Nem habozott csatlakozni hozzám. Hátam mögé térdelve tüntette el bennem ismét férfiasságát. Felnyögtem az ismét rám törő csodás érzésektől, amit minden alkalommal érzek, amikor együtt vagyunk.
Ezúttal hevesebbek, szenvedélyesebbek voltunk. Miközben egyre gyorsabb lökésekkel ajándékozott meg, kezei a mellemre csúsztak.
Még mindig bennem volt, mikor löktem rajta egyet, hogy a földre üljön, és így hátulról az ölében ülve mozogtam rajta tovább.
Puha ajkai a nyakamra leheltek édes csókokat, miközben mindketten hevesen ziháltunk.
Pillanatokkal később pedig ismét köszönthettük a robbanás okozta gyönyöröket. Szerelmem kihúzódott belőlem. Karjaiba vonva feküdtünk el a kényelmes szőnyegen.
- Szeretlek - vallottunk egymásnak ismét szerelmet.
Verítéktől nedves testünk szorosan simult egymáshoz, miközben gyengéd, de annál édesebb csókokkal igyekeztünk megnyugtatni felhevült testünket.
Még egy ideig így feküdtünk egymás karjaiban, mikor szerelmem felemelt és egyenest a fürdőig indult velem, ahol egy közös zuhanyzás után kissé fáradtan szenderedtünk el egymás karjában, miközben odakint immár az eső hozta hűvös szellő cirógatta testünket.
Reggel óvatosan másztam ki Rob mellől, hogy a konyhába induljak valami reggelit készíteni.
Kávét főztem, és összeütöttem egy kis reggelit, amit tálcára pakoltam, és indultam vissza a szobába, ahol szerelmem már ébredezett.
- Jó reggelt, édes - köszönt, mire én egy csókkal köszöntöttem.
- Energiapótlásként hoztam egy kis reggelit - mutattam a tálca felé.
- Azt hiszem, az most ránk fér - mosolygott rám, majd az ölébe vont, így fogyasztottuk el a reggelit.
Később nagy nehezen engedtük csak el egymást, mikor Rob dolgozni ment. Lizi nézett be hozzám később, mivel ő ma nem forgatott.
Meséltem neki, hogy mégis elfogadom a filmet, és csak gratulálni tudott a döntésemhez. Bár ahogy én, ő is rögtön Robra gondolt, de megnyugtattam, hogy ezt megbeszéltem vele is.
Kissé be kell valljam, várom a hétvégi stábos vacsorát, már csak amiatt is mert hajt a kíváncsiság. Kíváncsi vagyok arra a híres Mike-ra.
Remélem, azért nálam nem fog bepróbálkozni. Emiatt talán kissé félek, hogy Rob velem jön. Nem akarom, hogy véletlenül egymásnak essenek. És izgatott is vagyok a film miatt, hisz ez lesz az első alkalom, hogy igazi filmben fogok játszani.
- Ne aggódj, láttunk a próbán, és hidd el, fantasztikus leszel - nyugtatott meg Lizi.
- Ha Rob nem is tud, mert az Újhold után ő is újra forgat, ha gondolod, néha-néha elkísérünk a lányokkal.
- Ez jól hangzik, persze csak ha lesz időtök. Jó lenne, ha lenne mellettem valaki, mert nagyon ismeretlen lesz még a terep.
- Akkor ezt megbeszéltük. És szerintem Rob is nyugodtabb lenne.
- Ebben igazad van - válaszoltam.
Lizivel elmentünk vásárolni, ami hála az égnek paparazzi-mentesre sikerült. Most nem a butikokat és ruhákat részesítettük előnyben, hanem az élelmiszereket.
Felhívtam Robot, és megbeszéltük, ha végeztek. jöjjenek el a srácokkal, addigra Lizivel kiagyaltuk, hogy főzünk valamit.
Nem sokkal dél után be is toppantak Robék, akinek rögtön a karjaiba másztam. Hiába csak néhány órára megy el, néha az is egy örökkévalóságnak tűnik.
- Látom, hiányzott a vámpírod - szólalt meg Kellan.
- De még mennyire - mondtam, és egy szenvedélyes csókkal bizonyítottam is Robnak.
Kellanékkal és a lányokkal kiültünk ebédelni a kertbe, mivel az esti eső után ismét jó idő volt.
Na és persze meg is volt a program délutánra, mégpedig a nem olyan régen megbeszélt közös vásárlás, a fiúk legnagyobb örömére velük együtt.
Robnak semmi kifogása nem volt. Sőt, ő még örült is, csak együtt lehessünk, és ezzel én is így voltam.
Ebéd után ejtőztünk egy kicsit, majd gyorsan átöltöztem, a csajoknak hála egy igencsak szexis kis ruciba. Rob, amint meglátott, még a szája is tátva maradt.
- Csukd be a szád, haver, még a végén beleszáll egy légy - szólalt meg Kellan, mire mindenki nevetni kezdett.
- Szívem, ebbe nem jöhetsz - szólalt meg nagy nehezen Rob.
- És miért nem? - kérdeztem értetlenül.
- Talán nem tetszik? - incselkedtem vele.
- Ellenkezőleg. Nagyon is tetszik, édes. De ha nem akarod, hogy a város közepén teperjelek le, akkor átöltözöl.
- Azt hiszem, megkockáztatom - válaszoltam, tudva, hogy ezzel nem könnyítem meg a dolgát.
A többiek pedig csak mosolyogtak a kis szópárbajunkon.
- Arra nem gondoltál, hogy ha így jössz, minden pasi utánad fogja csorgatni a nyálát? Én meg kénytelen leszek legyilkolni mindenkit, aki csak fél szemmel is rád mer nézni - mondta Rob.
- Nézzenek. Én tudom, hogy ez - mutattam végig magamon - csak neked szól. Engem más nem érdekel.
- Engem igen. Te az enyém vagy, nem akarom, hogy minden pasi rajtad legeltesse a szemét - mondta miközben a karjaiba zárt.
- Jól mondod. Csak a tiéd - feleltem, és megcsókoltam.
- Azt hiszem, ezt a csatát elvesztettem. Akkor gyorsan essünk túl rajta - mondta Rob, majd kocsiba szállva elindultunk.
Most nem volt olyan szerencsénk, mint a múltkor, amikor vásárolni voltunk.
Los Angeles egyik legdrágább és legelegánsabb üzletközpontjába mentünk.
Ahol nem mellesleg nyüzsögtek a Twilight rajongók és persze az elmaradhatatlan paparazzik.
A srácok és Rob sem zavartatta magát. Az elején engem még mindig zavart kissé, ahogy ők mondják, még hozzá kell szokjak.
Robbal végig kéz a kézben sétáltunk, néha egy-egy szerelmes csókot váltva, amikor igencsak villogtak a vakuk.
Persze az elmaradhatatlan autogramkérő tinilányok sem hiányozhattak. De ettől függetlenül fantasztikusan telt a délután. Jól szórakoztunk a lányokkal, és a fiúk nagy bánatára kismillió ruhaüzletet jártunk végig, nekik pedig maradt a cipekedés.
Az estét otthonunk csendjében, immár végre kettesben töltöttük, csakis egymással törődve.
Az elkövetkezendő néhány nap, talán Rob nagy bánatára, nagyon gyorsan telt el.
Többször beszéltem Daviddel, hogy pontosítsuk a stábos vacsora részleteit, ami ma lesz, LA egyik elegáns, csak erre az alkalomra bérelt éttermében.
Ahová - hála Ashleyéknek, és Rob bánatára - egy elegáns kis ruhát aggattak rám.
Készülődés közben már éreztem a feszültséget Robon. Hiába próbáltam megnyugtatni, nem nagyon sikerült.
- Gyönyörű vagy - szólalt meg, amikor kijöttem a hálóból.
- Te sem panaszkodhatsz - néztem végig rajta, és egy csókot loptam tőle, majd elindultunk, életünk talán legérdekesebb estéje felé.
Rob kocsijával mentünk. Amikor megérkeztünk, én előre mentem, míg ő a bejáratnál összefutott valakivel.
Még a szavam is elakadt az étterembe lépve. Egy kisebb vacsoraszerű összejövetelre gondoltam, ehelyett egy igencsak nagyszabásúval találtam szembe magam.
Mindenhol elegáns emberek sokasága, de Davidnek nem tartott sokáig kiszúrnia engem.
- Csodaszép vagy - szólalt meg, amint odaért hozzám.
- Köszönöm.
- Ha gondolod, csapjunk a közepébe. Már szinte mindenki itt van.
A mindenki az összes szereplőt, a rendezőket, mindenkit magába foglalta.
A héten a forgatókönyvet is sikerült elolvasnom, amit David átküldött.
A történet lényege nagyjából annyi, hogy az én általam alakított karakter férje súlyos betegségben még a film elején meghal, és csak nehezen teszem túl magam rajta. De a felejtésben segítségemre lesz egy új szerelem, akit nem más, mint ez a híres Mike fog alakítani. De időközben kiderül, hogy a sok próbálkozásunknak meg lett az eredménye, és a férjem halála után mégsem maradok magamra, ugyanis teherbe estem. És ugye ekkor jönnek a bonyodalmak, hogy új szerelmem képes lesz-e ezzel együtt elfogadni.
Nos, a történet lényege nagyjából ennyi.
Rob legnagyobb örömére, csak egy szex jelenet lesz benne - bár ő ezt is sokallta -, és néhány csók.
Remélem, főleg az ő érdekében ezeket nem akarja majd végignézni. Bár említette, már ha lesz ideje és nem forgat éppen, szeretne elkísérni.
David bemutatott szinte minden stábtagnak és persze a szereplőknek. Mindenki nagyon kedvesen fogadott. Néhányukkal sikerült is beszélgetni egy kicsit, és úgy tűnik, mindenkivel sikerül megtalálni a közös hangot.
Viszont már nagyon hiányoltam szerelmem, aki sehol sem találtam a kisebb tömegben.
Daviddel beszélgettem pont, a forgatás kezdetét tárgyaltuk, ami három hét múlva kezdődik. Ebből a három hétből egy hetet forgat még Rob, és a maradék két hét szünetemet pedig Londonban töltjük, majd mire visszaérünk, Rob és én is munkába állunk.
Ő az én bánatomra Emilie-vel, én pedig Mike-kal, akihez még nem volt szerencsém.
- Gyere Mike-ot még nem ismered - invitált felé David.
- Mike Arangano, ő itt Kristen Stewart. Kristen, ő itt Mike - mutatott be minket egymásnak David.
- David sokat mesélt rólad, és ami a szépséged illeti, nem túlzott. Örvendek - fogtunk kezet Mike-kal.
Hát így első látásra nem tudom. Nem is értem azt a nőt, aki Robot elhagyta miatta. Nem azt mondom, hogy csúnya pasi, de Rob nyomába sem érhet - gondolkodtam el.
- Én is örülök - mondtam. Davidet elhívták, így kettesben maradtunk.
Mike kérdezgetett rólam ezt-azt, és én szintén. A filmről is beszélgettünk.
- Alig várom, hogy együtt dolgozhassunk, biztos vagyok benne, hogy jól ki fogunk jönni - mosolygott rám.
- Én is - nyögtem ki nehezen.
Elég rámanős pasi. És kissé zavar, hogy szinte majd’ felfal a szemével. Hol van már Rob? - kérdeztem magamban.
Remélem a munka azért jól fog menni. Így első benyomásra semmi gond nem lesz vele, remélem, bár nem hagy nyugodni, amiket Rob mesélt róla.
És a gondolat, hogy akármikor megkörnyékezhet, nem dobott fel túlságosan.
- Parancsolj - adott a kezembe egy üveg pezsgőt, majd ő is fogott egyet.
Ismét szóba elegyedtünk az italok elfogyasztása után.
- David nem árulta el, van most egy szerencsés férfi, akié a szíved? - kérdezte egy önelégült mosollyal az arcán, ami sejtem pillanatokon belül lehervad majd.
És jól sejtettem. Ekkor jelent meg végre Rob.
- Szia - köszönt kissé kimérten Mike-nak.
- Nocsak, nocsak. Csak nem te is játszani fogsz a filmben? - kérdezte tőle Mike.
- Nem. Csak a szerelmem kísértem el - mondta neki Rob.
- Ó, és ki a szerencsés?
- Én vagyok - feleltem mosolyogva Mike-nak és Rob ölelő karjaiba bújtam.
Az előbbi tippem bejött miszerint Mike arcáról rögtön lefagyott a mosoly, amint megtudta, hogy Robbal együtt vagyunk.
- Kristen a párod?
- Igen - felelte Rob és egy csókot lehelt a nyakamra.
- Hát, gratulálok, szerencsés vagy - mondta Mike Robnak.
- De még mennyire - felelte egy hatalmas mosollyal az arcán Rob.
- Akkor hamarosan találkozunk - mondta Mike, majd közelebb lépett, és egy puszit nyomott az arcomra köszönésképp.
Rob szinte megdermedt mögöttem, és szikrákat szórt a szeme. Mike-nak szerencséje, hogy odébb állt.
- Nyugodj meg, szívem - fordultam felé, és karjaim a nyaka köré fontam, és megcsókoltam.
Miután elszakadtunk egymástól, tovább ölelve őt körbepillantottam a teremben, ahol elég sok szempár minket tüntetett ki a figyelmével, többek között Mike is.
Ennek örültem.
Azt akartam, hogy mindenki, de főleg ő tudja, hogy én Robhoz tartozom, és ő hozzám.
Szerencsére az este további részében nem jött oda hozzánk. Nem is bántam, mert Rob végig mellettem volt.
Bár kissé megnyugodott, amint Mike elment tőlünk.
- Egész este téged bámult - mondta Rob, amint elindultunk.
- Nem érdekel. Mondtam, hogy ne foglalkozz vele. Biztos direkt csinálta, de te ne add meg örömöt neki, hogy emiatt nekiesel. És köszönöm, hogy eljöttél velem.
- Nincs mit. Szeretlek - mondta.
- Én is téged - válaszoltam és megcsókoltam, majd hazafelé vettük az irányt.
Az utolsó forgatási hete Robnak is gyorsan telt. Én sem unatkoztam. A szöveget tanultam, valamint ruha próbákra kellett mennem.
Az Újhold forgatásának végét egy igencsak nagy bulival ünnepelték meg a srácok, és a stáb, ahonnan persze én sem hiányozhattam.
Hétvégén pedig csomagolni kezdtük a melegebb ruhákat, hogy elinduljunk Londonba. Kellan, Ashley, Nikki, Jackson, Lizi és Peter.
Ők már elintézték a szállodát, mi pedig értesítettük a szülőket, hogy hazamegyünk.
Rob és az én családom is majd kiugrottak a bőrükből, hogy hazalátogatunk. És ezzel mi sem voltunk másképp.
Az utolsó nap, mielőtt indultunk, viszont valami furcsát vettem észre Robon. Elég sokszor sutyorogtak össze a fiúkkal, és rögtön elhallgattak, amint a közelükbe mentem.
Nem tudtam mire vélni, és persze rögtön rosszra gondoltam, mert tudtam, hogy titkol valamit előlem.
És sajnos erről még a lányok sem tudtak. De Rob megnyugtatott, hogy nincs miért aggódnom, és hogy Londonban mindent megtudok.
Sejtettem immár, hogy egy újabb meglepetésre készül, de ekkor még nem sejtettem, mi is lesz.
Kellanékkal a reptéren találkoztunk, ahonnan persze nem hiányozhattak a fotósok. De mind örültünk neki, hogy legalább míg Londonban leszünk nyugtunk lesz tőlük.
- Akkor irány a jó öreg London - vigyorgott Kellan, majd szerelmemmel kézen fogva indultunk a gépünkhöz, ami egyenest haza, a családunkhoz, a barátainkhoz, és életünk legszebb pillanataihoz repít, amiket ott éltünk át együtt.
Kristen ruhája: http://oi56.tinypic.com/73mrt0.jpg
Tessék komizni :)
2010. október 29., péntek
29.fejezet
Sziasztok! Nos itt is a következő fejezet. De előtte egy két dolog. Először is a dizivel kapcsolatban, amit kissé meguntam így később keresek valami hasonlót mint az előzőek voltak pyzam-ost és olyat teszek fel. Remélem azért az is tetszeni fog majd. A másik dolog, valaki kérdezte komiba a frisseket. Igen régen volt egy szavazás, hogy legyen e napi friss, és egy ideig volt is. De mivel dolgozok így az már nem nagyon lesz, maximum majd talán ha a Lionos sztorit befejezem, de arra még egy kicsit várni kell. Így a szokásos heti 3 friss lesz. Igyekszek tartani a kiírt időpontot, de sajnálom ha nem mindig sikerül.
A komikat köszi mindenkinek aki írt az előzőhöz, persze ide is várom a véleményeket nagyon :). Pusszantás Szilemnek (L). Nektek jó olvasást, pussz.
29.fejezet
/Kristen/
- Szóval akkor átgondolod? - kérdezte David, megtörve a csendet.
Ismét Robra néztem, aki elég idegesnek tűnt, és nem tudtam, mit feleljek. Meg akartam tudni, miért váltott ki belőle ilyen reakciót ez a név.
Végül is csak az átgondolásra kell egyenlőre igent mondanom, nem a szerepre. Legfeljebb nemet mondok.
- Átgondolom - feleltem, még mindig Robra nézve.
- Remélem, jól döntesz. Biztos vagyok benne, hogy ez hatalmas lehetőség lenne számodra, és ilyen tehetséggel kár lenne kihagynod.
David megadta a névjegyét, és megbeszéltük, ha döntöttem, felhívom.
Robéknak mára véget ért a forgatás.
Ő még mindig nem szólt egy szót sem, csak elment átöltözni, és lemosni magáról a vámpírsminket.
- Ti tudjátok, miért lett ilyen, ugye? - állítottam meg Ashleyt és Lizit.
- Semmi komoly, ne aggódj. Biztos elmondja - mondta Ashley.
Elköszöntünk a srácoktól, és hazafelé indultunk.
Kissé feszült volt a hangulat a kocsiban. Nagyon meg sem mertem szólalni, gondoltam, ha úgy érzi, elmondja. De furdalt a kíváncsiság, vajon miért utálja ennyire azt a pasit, mert a reakcióját látva, a neve hallatán nem éppen kedveli őt.
Hazaérve a konyhába mentem, hogy igyak valamit, Rob pedig leült a nappaliban. Sejtettem, hogy lesz még egy érdekes beszélgetésünk, de ekkor még nem gondoltam, miket fogok megtudni tőle és róla.
- Szóval, elmondod, miért akadtál ki amiatt a pasi miatt? – kérdeztem, miközben leültem mellé.
- El. Nem titok, csak egy régi közös ügy – kezdte.
- Még a Twilight őrület legelején volt egy barátnőm, Camille. Nem sokkal azután ismertem meg, hogy idejöttem. Nagyon szerettem. Ő is színésznő. Egy nap elvállalt egy szerepet egy készülő filmben. Igaz, nem Mike volt a partnere, de ő is szerepelt benne. Ekkor kezdődtek a gondjaink - mesélte Rob.
- Egyre kevesebbet voltunk együtt, és ő egyre többet volt vele. Miatta hagyott el Camille, és Mike nyilvánosan is a képembe vágta, hogy elhódította a barátnőm. Ha jól tudom, már nincsenek együtt. Egyszer-kétszer egymásnak is estünk, ha találkoztunk, de azóta messziről elkerülöm őt - mesélte egy nagyjából a történteket.
Szóval volt előttem valamikor ez a csaj, akit annyira szeretett. És Mike úgymond elvette tőle, és még a képébe is vágta.
Azt hallva, mennyire sokat jelentett neki az a nő, és mennyire szerette, kissé rossz érzésem lett.
Ki tudja, ha egyszer újra találkoznának, lehet, hogy Rob rájön, hogy még mindig érez iránta valamit - gondoltam rögtön a legrosszabbra.
- Annak már régen vége. Nem is érdemelte meg, hogy szerettem, és már nagyon régóta nem is gondolok rá, ő már a múlt - mondta immár a szemembe nézve, mintha tényleg gondolatolvasó lenne, és hallotta volna az előbbi gondolataim.
És meg kell hagyni, kissé megnyugtattak a szavai, de most rajtam volt a sor, hogy megnyugtassam.
- Nem fogom elvállalni - mondtam.
- Miattam ne hagyd ki, csak…
- Csak?
- Félek, ha a közeledbe kerül, a történelem megismétli önmagát, és téged is elvesz tőlem - mondta lehajtott fejjel.
Mellőle szemből az ölébe másztam. Megfogtam az arcát, hogy a szemembe nézzen.
- Fogalmam sincs az elmondottakon kívül, ki ez a pasi, de nem is érdekel. Egyrészt, mert nem fogom elvállalni, másrészt pedig ilyen hülyeségekre ne is gondolj - kezdtem bele.
- Az életemnél is jobban szeretlek, és soha senki, főleg nem egy ilyen nem fog elválasztani minket. Soha senkit nem tudnék szeretni, csak téged - mondtam.
- De ez jó lehetőség lenne neked. Fogadd el. Majdcsak elviselem valahogy, ha a közeledben van.
- Nem akarom…
- Gondold át, jó? Emiatt ne hagyd ki. Bízom benned, csak benne nem. Biztos vagyok benne, hogy ha megtudja, hogy együtt vagyunk, ki fogja használni az alkalmat.
- Átgondolom. De ha mégis úgy döntök, hogy elfogadom, akkor sem kell aggódnod. Gondolj arra, amiket az előbb mondtam. Senkinek nem fogom hagyni, főleg nem egy ilyen pasinak, hogy közénk álljon. Ez csak egy film.
- Rendben, gondolkodj rajta.
- Oké, de most már ne gondoljunk erre. Soha senki nem fog közénk állni, nem fogom engedni. Szeretlek - mondtam.
- Ne haragudj, csak a gondolata is megőrjít, hogy elveszíthetlek - vallotta be.
- Én pedig mondtam, hogy ez soha nem fog megtörténni, szóval ezt zárjuk le.
- Rendben. Nagyon szeretlek, mindennél jobban - válaszolta, majd a világ legszerelmesebb csókjában egyesültünk.
Szerelmem felállt, velem az ölében, és a háló felé indult velem, ahol átadtuk magunkat a szerelemnek és hosszú órákon át szerettük egymást, de ezúttal a szenvedély és vadság helyett a gyengédség és a mindent elsöprő szerelem dominált.
Másnap délelőtt Rob magamra hagyott, és forgatni ment.
Addig én nagyjából rendet raktam, és reggeli után kiültem a kertbe, ahol a tegnap történteken gondolkodtam.
Épp, hogy megjöttünk, és máris mennyi bonyodalom. London tényleg sokkal nyugisabb volt. A kapcsolatunk szempontjából is.
Csak remélni tudtam, hogy Robnak igaza van, és ezek a dolgok, Emilie, ez a Mike és semmi, senki más nem fogja tönkretenni a kapcsolatunkat.
Másfelől viszont ott volt ez a szerep.
Valóban hatalmas lehetőséget jelentene, és egy álmom válna valóra ezzel, de ha ezzel netán árthatok a kapcsolatunknak, akkor nem fogadom el. De persze azt még nem tudhatom, hogy alakulna, ha elfogadnám.
Főként Rob miatt nem akarom. Tudom, hogy nehezen viselné, ha azzal a pasival látna, és mióta tudom ezeket róla, hiába nem ismerem még, van egy olyan érzésem, nem lennénk valami jóban.
És nem akarom ezzel Robot sem megbántani. Nem tudom, mit tegyek. Azt hiszem, ezen még gondolkodnom kell, vagy megvárom Robot és együtt eldöntjük. Igaz, ő azt mondta, ez az én döntésem, de mivel őt is érinti, meg akarom beszélni vele.
/Rob/
Ma nem igazán tudtam a munkára koncentrálni, és ezt a srácok is észrevették.
Először nem akartam elmondani ezt az egészet Kristennek. De végül megtörtént, amitől féltem.
Igaz, ő nem mondta ki, de láttam a szemében a félelmet Camille miatt.
Igaz, régen szerettem, de feleannyira sem, mint Kristent. És ahogy neki mondtam, az már a múlt.
Mike viszont, úgy tűnik, ismét az életem része lesz. Persze, ha Kristen elfogadja a szerepet. Nem akarom, hogy miattam hagyjon ki egy ilyen lehetőséget.
És bízom benne, valamint a szerelmünkben, és amit mondott, nagyon megnyugtatott és boldoggá tett.
Tudtom, hogy szeret, és hogy bármit képes átvészelni a kapcsolatunk. És ha úgy dönt, hogy el fogadja a filmszerepet, nem fogom még egyszer hagyni annak a szemét Mike-nak, hogy elvegye tőlem azt, akit szeretek. Főleg nem Kristent.
Bár biztos vagyok benne, hogy gyötrelmes hónapok elé nézek, ami a féltékenységet illeti, ha Kris elfogadja. Benne bízom, de Mike-ban nem. Ismerem már annyira, hogy tudjam, be fog próbálkozni, főleg ha megtudja, hogy Kristennel együtt vagyunk.
De csak egyszer merjen rámászni, azt biztos nem éli túl - gondoltam magamban.
- Mi az haver, elmondtad neki? - jött oda hozzám Kellan, Peter és Jackson.
- Igen, még este.
- Na és, mi volt? - kérdezték rögtön, én meg nagyjából elmeséltem a dolgokat.
- Látod, nincs miért aggódnod. Kris imád téged, és ő sem fogja hagyni, hogy egy ilyen kis senki közétek álljon. Ha gáz van, lecsapjuk az ürgét - mondta Kellan.
- Kösz, tudtam, hogy rád számíthatok.
- Nincs mit, tudod, egy jó kis bunyó bármikor jöhet - mondta.
- Kivel akarsz te bunyózni? - jöttek oda Ashleyék.
- Senkivel, édes. Csak Robnak ajánlottam fel az ökleim, ha gondja lenne Mike-kal - felelte Ashleynek.
- Kris hogy van? Döntött már? - kérdezte Lizi.
- Még nem. De sokat gondolkozik rajta. Kicsit félek, ha elfogadja, milyen hatással lesz ez a kapcsolatunkra - mondtam.
- Semmilyenre. Ő imád téged, és te is őt. Egy ilyen Mike nem állhat közétek. - mondta Lizi.
- Remélem.
- Így lesz kicsim, emiatt ne aggódj.
- Köszi, anya - pusziltam meg, mire elmosolyodott.
- Ha végeztünk, átjöttök? Veszünk valami kaját, és Krisre is ráférne egy kis kikapcsolódás, aztán ráér majd dönteni - mondtam.
- Ez jól hangzik - értett mindenki egyet.
Volt még néhány jelent, majd mind végeztünk.
Hazafelé beugrottunk valami kajáért, és persze némi alkoholért, aztán úton voltunk hozzánk.
/Kristen/
Kora délután sikerült beszélnek anyáékkal. Persze a szerepről egyelőre nem meséltem nekik. Még én sem tudom, mit akarok.
Délután volt még egy kis idő, amíg nem jött haza Rob, addig elvittem egy körré az új kocsim. Még mindig túlzásnak tartottam, de ha használom, és ezzel boldoggá teszem őt, akkor legyen.
Mire hazaértem, több kocsi is állt a ház előtt. Robé és ha jól ismertem fel, Kellané.
Elhozta a srácokat. Remélem a lányok is jöttek - gondoltam magamban.
- Sziasztok - köszöntem a nappaliban ülő társaságban.
- Szia, szívem - jött oda hozzám Rob, majd rögtön a karjaiba zárt, és megcsókolt.
Kissé hosszúra nyúlt a csókunk.
- Elég lesz fiatalok - vigyorgott Kellan.
- Merre jártál? - kérdezte Rob.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam, csak kocsikáztam egyet.
- Semmi baj - ölelt magához, és végre mosolyogva.
Hoztak kaját is, így megterítettünk az ebédlőben és elfogyasztottuk. Annyi különbség volt a mai estében, hogy Nikki is itt volt.
Vacsi után a srácok kiültek a kertbe a sörökkel és a lányokkal, én meg elpakoltam Nikkivel, aki felajánlotta, hogy segít. Sejtettem, hogy most fogunk túlesni azon a bizonyos beszélgetésen.
Miután végeztünk, leültünk a nappaliban.
Ő kezdett el beszélni.
Nagyjából - persze nem olyan részletesen - elmesélte mi történt velük Nickkel.
Nekem nem kellett, hisz nagyjából már mindent tudott rólunk Robbal.
- Szóval köztünk ez nem volt olyan komoly, mint köztetek. Látszik, hogy imádjátok egymást - mondta Nikki.
- Nem is akartál többet Nicktől? - kérdeztem rá.
Kissé furcsa volt, hisz a volt vőlegényemről beszélünk, de végül is már nem szeretem őt. Legalábbis nem szerelemmel.
- Nem tudom. Nem sok időt voltunk együtt. És ő nem jön ide, mint te Robhoz, így nem is nagyon van esélyünk, hogy esetleg jobban megismerhessük egymást.
- Hát, ki tudja, lehet, hogy Nick majd meggondolja magát. Én nem ítélkezhetek, hisz én is megcsaltam Robbal. Csak annyit akarok, hogy boldog legyen. És örülnék, ha akár melletted lenne az.
- Már nem érzel iránta semmit? - kérdezte.
- Szeretem, de már nem szerelemmel. Hanem mint egy barátot, testvért. Lehet, hogy így kimondva kegyetlenül hangzik, de a kapcsolatunk alatt sosem szerettem annyira, mint Robot.
- Megértem. Ő fantasztikus pasi, és örülök nektek. Gondolom, barátnők nem leszünk, de tisztázni akartam a dolgot - mondta Nikki.
- Végül is miért ne lehetnénk? Én csak örülnék neki, ha mégis lenne valami a kapcsolatotokból, nekem csak az a fontos, hogy Nick is boldog legyen, hisz ő is csak ezt akarta nekem, és neki köszönhetem, hogy most itt vagyok, együtt Robbal.
- Komolyan? Én is örülnék neki, csak azt hittem utálni fogsz emiatt, hogy…
- Nem foglak. Nickkel már megbeszéltük és lezártuk ezt. Rob az, aki most már az életem, és Nick is csak talál valakit, aki viszont szereti, és akit ő is szeret, ezt kívánom neki, mert megérdemli - mondtam.
- Hát meglátjuk, hogy alakul - mosolygott Nikki.
- Visszamegyünk? - kérdeztem.
- Persze menjünk. És köszönöm.
- Nincs mit - válaszoltam.
Örülök, hogy ezt is letudtuk, és végül nem lesz semmi konfliktus köztem és Nikki közt. Ő egy gyönyörű és helyes csaj, és ki tudja, talán egyszer összejön neki a dolog Nickkel.
Rob és a többiek rögtön elhallgattak, mikor együtt mentünk ki. Gondolom sejtették, hogy miről beszélgettünk. Legalábbis Rob biztos.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Persze - feleltük mosolyogva, együtt Nikkivel.
- Mit szólnátok, ha a forgatás után elmehetnénk valahová esetleg pihenni egy kicsit? - hozta fel Rob.
- Meddig forgattok még? - kérdeztem.
- Még körülbelül két hét.
- Utána a többségünknek új filmje lesz, majd csak később forgatjuk a harmadik filmet, lesz néhány hét szünetünk - mondta Kellan.
- És hova mehetnénk? - kérdezte Lizi.
- Nem tudom, mit szólnátok, ha egy kicsit kiruccannánk Londonba? - kérdezte Rob, mire felcsillant a szemem.
- Komolyan?
- Persze. Megnéznénk anyuékat és Tomot, olyan szép emlékek kötnek oda - mondta Rob.
- Á, Tom barátunk. Jó kis buli lesz, ha jövünk, talán velünk jönne egy kicsit, itt is lehetne majd bulizni egyet - csapta össze a tenyerét Kellan.
- Itt a lehetőség - néztem Nikkire.
- Tényleg nem zavar?
- Nem. Csak ha összejön a dolog, tedd boldoggá őt.
- Ha sikerül, úgy lesz.
- Kiről beszéltek? - kérdezte Kellan.
- Nickről - mondtunk egyszerre.
- Ohhh.
- Szóval akkor irány hamarosan London - vigyorgott Kellan.
- Ti is jöttök ugye? - nézett Rob Lizire és Peterre.
- Végül is, igaz, a családom miatt nem sokáig, de egy kicsit mi is elmehetünk - mondta Peter és Lizi is egyetértett.
Még mindig alig akartam elhinni, ha csak egy kicsit is, hazamegyünk a családunkhoz. De előtte még mindig várt rám egy elég nehéz döntés.
Az este további részét jól elbeszélgettük.
A srácok a Londoni bulit tervezték, Ashleyék pedig egy újabb vásárlást a Los Angeles-i butikok kifosztására, amiről persze én sem hiányozhattam. A fiúk legnagyobb örömére ők is velünk jönnek.
Miután a srácok elmentek, még beszélni akartam Robbal.
- Szóval, hogy döntöttél?
- Én nem tudom…
- Semmi baj, ha elfogadod. Nem akarom, hogy miattam hagyd ki. Megbeszéltük a Mike-os részét, nyugodtan - mondta.
- De…
- Szeretnéd?
- Egy kicsit.
- Akkor hajrá. Miattam ne aggódj. Melletted leszek, és mindenben segíteni fogok.
- Köszönöm - bújtam szorosan a karjaiba.
- Nincs mit megköszönnöd. Szeretlek.
- Én is téged. És ne aggódj, minden rendben lesz - csókoltam meg.
Másnap felhívtam Davidet.
Alig várta a hívásom, és persze kimondhatatlanul örült, hogy elfogadom a szerepet, ami miatt kissé bizonytalan voltam, hogy jól tettem-e, de most már nincs visszaút.
Elmondta, hogy minden kész van, a szereplők nagy része is megvan, így hamarosan kezdhetnénk a forgatást.
Viszont annyi kikötésem volt, hogy mikor kezdjük. Mivel Robék hamarosan végeznek, utána pedig egy kicsit haza akarunk menni. Így megbeszéltük, hogy amint tudom, mikor jövünk haza Londonból, szólok neki, addigra mindent elő lesz készítve.
Kissé ideges voltam a forgatás miatt, hisz még nem szerepeltem igazi filmben. De Rob megnyugtatott és David is, hogy minden rendben lesz.
Viszont mielőtt elmennénk, hamarosan lesz egy hasonló ismerkedős összejövetel a stábbal, és a szereplőkkel, mint nem olyan régen Robnak is az új filmje miatt.
Mikor rákérdeztem, mikor lenne, a válasza annyi volt, hogy ha minden igaz, akkor még a héten.
Ahogy elmondtam Robnak, rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.
- Szeretném, ha elkísérnél - mondtam.
- Oda neked kell mennem, nem rám kíváncsiak.
- De én azt akarom, hogy mellettem légy - kértem.
- Biztos? Kibírom.
- Biztos. Velem jössz, mert azt akarom, hogy velem legyél.
- Rendben, ha szeretnéd.
- És ne aggódj, minden rendben lesz - mondtam és megcsókoltam.
- Mit szólnál egy kis úszáshoz? - mosolyogtam rá miközben kifelé sétálva és elkezdtem levenni a ruháim, mire ő vágytól elsötétült szemmel kísérte végig a kis akcióm, majd követett.
Ha csak egy kicsit is, de el akartam felejteni mindent, csak kettőnkre koncentrálni és boldogan adni át magunkat a szerelmünknek.
Tessék komizni :)
A komikat köszi mindenkinek aki írt az előzőhöz, persze ide is várom a véleményeket nagyon :). Pusszantás Szilemnek (L). Nektek jó olvasást, pussz.
29.fejezet
/Kristen/
- Szóval akkor átgondolod? - kérdezte David, megtörve a csendet.
Ismét Robra néztem, aki elég idegesnek tűnt, és nem tudtam, mit feleljek. Meg akartam tudni, miért váltott ki belőle ilyen reakciót ez a név.
Végül is csak az átgondolásra kell egyenlőre igent mondanom, nem a szerepre. Legfeljebb nemet mondok.
- Átgondolom - feleltem, még mindig Robra nézve.
- Remélem, jól döntesz. Biztos vagyok benne, hogy ez hatalmas lehetőség lenne számodra, és ilyen tehetséggel kár lenne kihagynod.
David megadta a névjegyét, és megbeszéltük, ha döntöttem, felhívom.
Robéknak mára véget ért a forgatás.
Ő még mindig nem szólt egy szót sem, csak elment átöltözni, és lemosni magáról a vámpírsminket.
- Ti tudjátok, miért lett ilyen, ugye? - állítottam meg Ashleyt és Lizit.
- Semmi komoly, ne aggódj. Biztos elmondja - mondta Ashley.
Elköszöntünk a srácoktól, és hazafelé indultunk.
Kissé feszült volt a hangulat a kocsiban. Nagyon meg sem mertem szólalni, gondoltam, ha úgy érzi, elmondja. De furdalt a kíváncsiság, vajon miért utálja ennyire azt a pasit, mert a reakcióját látva, a neve hallatán nem éppen kedveli őt.
Hazaérve a konyhába mentem, hogy igyak valamit, Rob pedig leült a nappaliban. Sejtettem, hogy lesz még egy érdekes beszélgetésünk, de ekkor még nem gondoltam, miket fogok megtudni tőle és róla.
- Szóval, elmondod, miért akadtál ki amiatt a pasi miatt? – kérdeztem, miközben leültem mellé.
- El. Nem titok, csak egy régi közös ügy – kezdte.
- Még a Twilight őrület legelején volt egy barátnőm, Camille. Nem sokkal azután ismertem meg, hogy idejöttem. Nagyon szerettem. Ő is színésznő. Egy nap elvállalt egy szerepet egy készülő filmben. Igaz, nem Mike volt a partnere, de ő is szerepelt benne. Ekkor kezdődtek a gondjaink - mesélte Rob.
- Egyre kevesebbet voltunk együtt, és ő egyre többet volt vele. Miatta hagyott el Camille, és Mike nyilvánosan is a képembe vágta, hogy elhódította a barátnőm. Ha jól tudom, már nincsenek együtt. Egyszer-kétszer egymásnak is estünk, ha találkoztunk, de azóta messziről elkerülöm őt - mesélte egy nagyjából a történteket.
Szóval volt előttem valamikor ez a csaj, akit annyira szeretett. És Mike úgymond elvette tőle, és még a képébe is vágta.
Azt hallva, mennyire sokat jelentett neki az a nő, és mennyire szerette, kissé rossz érzésem lett.
Ki tudja, ha egyszer újra találkoznának, lehet, hogy Rob rájön, hogy még mindig érez iránta valamit - gondoltam rögtön a legrosszabbra.
- Annak már régen vége. Nem is érdemelte meg, hogy szerettem, és már nagyon régóta nem is gondolok rá, ő már a múlt - mondta immár a szemembe nézve, mintha tényleg gondolatolvasó lenne, és hallotta volna az előbbi gondolataim.
És meg kell hagyni, kissé megnyugtattak a szavai, de most rajtam volt a sor, hogy megnyugtassam.
- Nem fogom elvállalni - mondtam.
- Miattam ne hagyd ki, csak…
- Csak?
- Félek, ha a közeledbe kerül, a történelem megismétli önmagát, és téged is elvesz tőlem - mondta lehajtott fejjel.
Mellőle szemből az ölébe másztam. Megfogtam az arcát, hogy a szemembe nézzen.
- Fogalmam sincs az elmondottakon kívül, ki ez a pasi, de nem is érdekel. Egyrészt, mert nem fogom elvállalni, másrészt pedig ilyen hülyeségekre ne is gondolj - kezdtem bele.
- Az életemnél is jobban szeretlek, és soha senki, főleg nem egy ilyen nem fog elválasztani minket. Soha senkit nem tudnék szeretni, csak téged - mondtam.
- De ez jó lehetőség lenne neked. Fogadd el. Majdcsak elviselem valahogy, ha a közeledben van.
- Nem akarom…
- Gondold át, jó? Emiatt ne hagyd ki. Bízom benned, csak benne nem. Biztos vagyok benne, hogy ha megtudja, hogy együtt vagyunk, ki fogja használni az alkalmat.
- Átgondolom. De ha mégis úgy döntök, hogy elfogadom, akkor sem kell aggódnod. Gondolj arra, amiket az előbb mondtam. Senkinek nem fogom hagyni, főleg nem egy ilyen pasinak, hogy közénk álljon. Ez csak egy film.
- Rendben, gondolkodj rajta.
- Oké, de most már ne gondoljunk erre. Soha senki nem fog közénk állni, nem fogom engedni. Szeretlek - mondtam.
- Ne haragudj, csak a gondolata is megőrjít, hogy elveszíthetlek - vallotta be.
- Én pedig mondtam, hogy ez soha nem fog megtörténni, szóval ezt zárjuk le.
- Rendben. Nagyon szeretlek, mindennél jobban - válaszolta, majd a világ legszerelmesebb csókjában egyesültünk.
Szerelmem felállt, velem az ölében, és a háló felé indult velem, ahol átadtuk magunkat a szerelemnek és hosszú órákon át szerettük egymást, de ezúttal a szenvedély és vadság helyett a gyengédség és a mindent elsöprő szerelem dominált.
Másnap délelőtt Rob magamra hagyott, és forgatni ment.
Addig én nagyjából rendet raktam, és reggeli után kiültem a kertbe, ahol a tegnap történteken gondolkodtam.
Épp, hogy megjöttünk, és máris mennyi bonyodalom. London tényleg sokkal nyugisabb volt. A kapcsolatunk szempontjából is.
Csak remélni tudtam, hogy Robnak igaza van, és ezek a dolgok, Emilie, ez a Mike és semmi, senki más nem fogja tönkretenni a kapcsolatunkat.
Másfelől viszont ott volt ez a szerep.
Valóban hatalmas lehetőséget jelentene, és egy álmom válna valóra ezzel, de ha ezzel netán árthatok a kapcsolatunknak, akkor nem fogadom el. De persze azt még nem tudhatom, hogy alakulna, ha elfogadnám.
Főként Rob miatt nem akarom. Tudom, hogy nehezen viselné, ha azzal a pasival látna, és mióta tudom ezeket róla, hiába nem ismerem még, van egy olyan érzésem, nem lennénk valami jóban.
És nem akarom ezzel Robot sem megbántani. Nem tudom, mit tegyek. Azt hiszem, ezen még gondolkodnom kell, vagy megvárom Robot és együtt eldöntjük. Igaz, ő azt mondta, ez az én döntésem, de mivel őt is érinti, meg akarom beszélni vele.
/Rob/
Ma nem igazán tudtam a munkára koncentrálni, és ezt a srácok is észrevették.
Először nem akartam elmondani ezt az egészet Kristennek. De végül megtörtént, amitől féltem.
Igaz, ő nem mondta ki, de láttam a szemében a félelmet Camille miatt.
Igaz, régen szerettem, de feleannyira sem, mint Kristent. És ahogy neki mondtam, az már a múlt.
Mike viszont, úgy tűnik, ismét az életem része lesz. Persze, ha Kristen elfogadja a szerepet. Nem akarom, hogy miattam hagyjon ki egy ilyen lehetőséget.
És bízom benne, valamint a szerelmünkben, és amit mondott, nagyon megnyugtatott és boldoggá tett.
Tudtom, hogy szeret, és hogy bármit képes átvészelni a kapcsolatunk. És ha úgy dönt, hogy el fogadja a filmszerepet, nem fogom még egyszer hagyni annak a szemét Mike-nak, hogy elvegye tőlem azt, akit szeretek. Főleg nem Kristent.
Bár biztos vagyok benne, hogy gyötrelmes hónapok elé nézek, ami a féltékenységet illeti, ha Kris elfogadja. Benne bízom, de Mike-ban nem. Ismerem már annyira, hogy tudjam, be fog próbálkozni, főleg ha megtudja, hogy Kristennel együtt vagyunk.
De csak egyszer merjen rámászni, azt biztos nem éli túl - gondoltam magamban.
- Mi az haver, elmondtad neki? - jött oda hozzám Kellan, Peter és Jackson.
- Igen, még este.
- Na és, mi volt? - kérdezték rögtön, én meg nagyjából elmeséltem a dolgokat.
- Látod, nincs miért aggódnod. Kris imád téged, és ő sem fogja hagyni, hogy egy ilyen kis senki közétek álljon. Ha gáz van, lecsapjuk az ürgét - mondta Kellan.
- Kösz, tudtam, hogy rád számíthatok.
- Nincs mit, tudod, egy jó kis bunyó bármikor jöhet - mondta.
- Kivel akarsz te bunyózni? - jöttek oda Ashleyék.
- Senkivel, édes. Csak Robnak ajánlottam fel az ökleim, ha gondja lenne Mike-kal - felelte Ashleynek.
- Kris hogy van? Döntött már? - kérdezte Lizi.
- Még nem. De sokat gondolkozik rajta. Kicsit félek, ha elfogadja, milyen hatással lesz ez a kapcsolatunkra - mondtam.
- Semmilyenre. Ő imád téged, és te is őt. Egy ilyen Mike nem állhat közétek. - mondta Lizi.
- Remélem.
- Így lesz kicsim, emiatt ne aggódj.
- Köszi, anya - pusziltam meg, mire elmosolyodott.
- Ha végeztünk, átjöttök? Veszünk valami kaját, és Krisre is ráférne egy kis kikapcsolódás, aztán ráér majd dönteni - mondtam.
- Ez jól hangzik - értett mindenki egyet.
Volt még néhány jelent, majd mind végeztünk.
Hazafelé beugrottunk valami kajáért, és persze némi alkoholért, aztán úton voltunk hozzánk.
/Kristen/
Kora délután sikerült beszélnek anyáékkal. Persze a szerepről egyelőre nem meséltem nekik. Még én sem tudom, mit akarok.
Délután volt még egy kis idő, amíg nem jött haza Rob, addig elvittem egy körré az új kocsim. Még mindig túlzásnak tartottam, de ha használom, és ezzel boldoggá teszem őt, akkor legyen.
Mire hazaértem, több kocsi is állt a ház előtt. Robé és ha jól ismertem fel, Kellané.
Elhozta a srácokat. Remélem a lányok is jöttek - gondoltam magamban.
- Sziasztok - köszöntem a nappaliban ülő társaságban.
- Szia, szívem - jött oda hozzám Rob, majd rögtön a karjaiba zárt, és megcsókolt.
Kissé hosszúra nyúlt a csókunk.
- Elég lesz fiatalok - vigyorgott Kellan.
- Merre jártál? - kérdezte Rob.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam, csak kocsikáztam egyet.
- Semmi baj - ölelt magához, és végre mosolyogva.
Hoztak kaját is, így megterítettünk az ebédlőben és elfogyasztottuk. Annyi különbség volt a mai estében, hogy Nikki is itt volt.
Vacsi után a srácok kiültek a kertbe a sörökkel és a lányokkal, én meg elpakoltam Nikkivel, aki felajánlotta, hogy segít. Sejtettem, hogy most fogunk túlesni azon a bizonyos beszélgetésen.
Miután végeztünk, leültünk a nappaliban.
Ő kezdett el beszélni.
Nagyjából - persze nem olyan részletesen - elmesélte mi történt velük Nickkel.
Nekem nem kellett, hisz nagyjából már mindent tudott rólunk Robbal.
- Szóval köztünk ez nem volt olyan komoly, mint köztetek. Látszik, hogy imádjátok egymást - mondta Nikki.
- Nem is akartál többet Nicktől? - kérdeztem rá.
Kissé furcsa volt, hisz a volt vőlegényemről beszélünk, de végül is már nem szeretem őt. Legalábbis nem szerelemmel.
- Nem tudom. Nem sok időt voltunk együtt. És ő nem jön ide, mint te Robhoz, így nem is nagyon van esélyünk, hogy esetleg jobban megismerhessük egymást.
- Hát, ki tudja, lehet, hogy Nick majd meggondolja magát. Én nem ítélkezhetek, hisz én is megcsaltam Robbal. Csak annyit akarok, hogy boldog legyen. És örülnék, ha akár melletted lenne az.
- Már nem érzel iránta semmit? - kérdezte.
- Szeretem, de már nem szerelemmel. Hanem mint egy barátot, testvért. Lehet, hogy így kimondva kegyetlenül hangzik, de a kapcsolatunk alatt sosem szerettem annyira, mint Robot.
- Megértem. Ő fantasztikus pasi, és örülök nektek. Gondolom, barátnők nem leszünk, de tisztázni akartam a dolgot - mondta Nikki.
- Végül is miért ne lehetnénk? Én csak örülnék neki, ha mégis lenne valami a kapcsolatotokból, nekem csak az a fontos, hogy Nick is boldog legyen, hisz ő is csak ezt akarta nekem, és neki köszönhetem, hogy most itt vagyok, együtt Robbal.
- Komolyan? Én is örülnék neki, csak azt hittem utálni fogsz emiatt, hogy…
- Nem foglak. Nickkel már megbeszéltük és lezártuk ezt. Rob az, aki most már az életem, és Nick is csak talál valakit, aki viszont szereti, és akit ő is szeret, ezt kívánom neki, mert megérdemli - mondtam.
- Hát meglátjuk, hogy alakul - mosolygott Nikki.
- Visszamegyünk? - kérdeztem.
- Persze menjünk. És köszönöm.
- Nincs mit - válaszoltam.
Örülök, hogy ezt is letudtuk, és végül nem lesz semmi konfliktus köztem és Nikki közt. Ő egy gyönyörű és helyes csaj, és ki tudja, talán egyszer összejön neki a dolog Nickkel.
Rob és a többiek rögtön elhallgattak, mikor együtt mentünk ki. Gondolom sejtették, hogy miről beszélgettünk. Legalábbis Rob biztos.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Persze - feleltük mosolyogva, együtt Nikkivel.
- Mit szólnátok, ha a forgatás után elmehetnénk valahová esetleg pihenni egy kicsit? - hozta fel Rob.
- Meddig forgattok még? - kérdeztem.
- Még körülbelül két hét.
- Utána a többségünknek új filmje lesz, majd csak később forgatjuk a harmadik filmet, lesz néhány hét szünetünk - mondta Kellan.
- És hova mehetnénk? - kérdezte Lizi.
- Nem tudom, mit szólnátok, ha egy kicsit kiruccannánk Londonba? - kérdezte Rob, mire felcsillant a szemem.
- Komolyan?
- Persze. Megnéznénk anyuékat és Tomot, olyan szép emlékek kötnek oda - mondta Rob.
- Á, Tom barátunk. Jó kis buli lesz, ha jövünk, talán velünk jönne egy kicsit, itt is lehetne majd bulizni egyet - csapta össze a tenyerét Kellan.
- Itt a lehetőség - néztem Nikkire.
- Tényleg nem zavar?
- Nem. Csak ha összejön a dolog, tedd boldoggá őt.
- Ha sikerül, úgy lesz.
- Kiről beszéltek? - kérdezte Kellan.
- Nickről - mondtunk egyszerre.
- Ohhh.
- Szóval akkor irány hamarosan London - vigyorgott Kellan.
- Ti is jöttök ugye? - nézett Rob Lizire és Peterre.
- Végül is, igaz, a családom miatt nem sokáig, de egy kicsit mi is elmehetünk - mondta Peter és Lizi is egyetértett.
Még mindig alig akartam elhinni, ha csak egy kicsit is, hazamegyünk a családunkhoz. De előtte még mindig várt rám egy elég nehéz döntés.
Az este további részét jól elbeszélgettük.
A srácok a Londoni bulit tervezték, Ashleyék pedig egy újabb vásárlást a Los Angeles-i butikok kifosztására, amiről persze én sem hiányozhattam. A fiúk legnagyobb örömére ők is velünk jönnek.
Miután a srácok elmentek, még beszélni akartam Robbal.
- Szóval, hogy döntöttél?
- Én nem tudom…
- Semmi baj, ha elfogadod. Nem akarom, hogy miattam hagyd ki. Megbeszéltük a Mike-os részét, nyugodtan - mondta.
- De…
- Szeretnéd?
- Egy kicsit.
- Akkor hajrá. Miattam ne aggódj. Melletted leszek, és mindenben segíteni fogok.
- Köszönöm - bújtam szorosan a karjaiba.
- Nincs mit megköszönnöd. Szeretlek.
- Én is téged. És ne aggódj, minden rendben lesz - csókoltam meg.
Másnap felhívtam Davidet.
Alig várta a hívásom, és persze kimondhatatlanul örült, hogy elfogadom a szerepet, ami miatt kissé bizonytalan voltam, hogy jól tettem-e, de most már nincs visszaút.
Elmondta, hogy minden kész van, a szereplők nagy része is megvan, így hamarosan kezdhetnénk a forgatást.
Viszont annyi kikötésem volt, hogy mikor kezdjük. Mivel Robék hamarosan végeznek, utána pedig egy kicsit haza akarunk menni. Így megbeszéltük, hogy amint tudom, mikor jövünk haza Londonból, szólok neki, addigra mindent elő lesz készítve.
Kissé ideges voltam a forgatás miatt, hisz még nem szerepeltem igazi filmben. De Rob megnyugtatott és David is, hogy minden rendben lesz.
Viszont mielőtt elmennénk, hamarosan lesz egy hasonló ismerkedős összejövetel a stábbal, és a szereplőkkel, mint nem olyan régen Robnak is az új filmje miatt.
Mikor rákérdeztem, mikor lenne, a válasza annyi volt, hogy ha minden igaz, akkor még a héten.
Ahogy elmondtam Robnak, rögtön lefagyott a mosoly az arcáról.
- Szeretném, ha elkísérnél - mondtam.
- Oda neked kell mennem, nem rám kíváncsiak.
- De én azt akarom, hogy mellettem légy - kértem.
- Biztos? Kibírom.
- Biztos. Velem jössz, mert azt akarom, hogy velem legyél.
- Rendben, ha szeretnéd.
- És ne aggódj, minden rendben lesz - mondtam és megcsókoltam.
- Mit szólnál egy kis úszáshoz? - mosolyogtam rá miközben kifelé sétálva és elkezdtem levenni a ruháim, mire ő vágytól elsötétült szemmel kísérte végig a kis akcióm, majd követett.
Ha csak egy kicsit is, de el akartam felejteni mindent, csak kettőnkre koncentrálni és boldogan adni át magunkat a szerelmünknek.
Tessék komizni :)
2010. október 26., kedd
28.fejezet
Sziasztok! Itt is a következő fejezet ahogy ígértem. Egy képpel a végén, hogy miről, azt ha elolvassátok megtudjátok. Szívemnek egy hatalmas cuppanós ismét (L). És köszi mindenkinek aki komizott az előzőhöz, és persze ide is várom a véleményeket. Pusszantás.
28.fejezet
/Rob/
A délutánt és az estét nálunk töltöttük a srácokkal, Kellannal, Jacksonnal és Peterrel. A kertben ücsörögtünk néhány üveg sör társaságában, mikor megszólalt Kellan.
- Na és milyen az új csaj?
- Kire gondolsz? Milyen csaj? - kérdezett vissza rögtön Jackson.
- Mivel hamarosan vége a forgatásnak, Rob elkezdi az új filmjét, amiben, ha jól hallottam, egy bomba kis csajjal szerepel majd - újságolta Kellan.
- Te ismered? - kérdeztem tőle.
- Miért, te nem? Együtt fogtok szerepelni, és azt sem tudod, kicsoda?
- Nem ismerem. Ma este lesz egy vacsora a szereplőkkel és stábbal. Ha minden igaz, ott ismerem meg. Csak a nevét tudom. Bár Krisnek elég volt ennyi, hogy kiakadjon - mondtam.
- Máris féltékeny?
- Valamilyen szinten megértem, sőt. Én sem örülnék, ha csak a vásznon is más pasik ölelgetnék és csókolgatnák - mondtam.
- Majd azért mesélj, milyen a csaj. Aztán jól viselkedj - szólt rám Kellan.
- Eszemben sincs semmi hülyeséget tenni. Eleget szenvedtem, szenvedtünk, hogy együtt lehessünk, és ezt nem fogom senki, egy akárki miatt félredobni - mondtam.
- Nagyon helyes - értett egyet Peter.
- Szerintetek mikor jönnek a lányok? - kérdezte Jackson.
- Remélem most már hamarosan.
- Na mi az, máris hiányzik? - vigyorgott Kellan.
- De még mennyire - válaszoltam.
Később, ahogy sötétedni kezdett, bementünk a házba ahol leültünk a tévé elé. De hamarosan végre megjöttek a csajok, és rögtön karjaimba zártam szerelmem.
Viszont nem élvezhettem sokáig a közelségét, mert hamarosan mennem kellett a vacsorára és még át kell, hogy öltözzek. Így elköszöntem a srácoktól, akik elmentek. Csak Lizi maradt, aki Krisszel lesz.
- Siess haza - mondta szerelmem mielőtt menni akartam.
Haza. Annyira jól esett ezt hallani a szájából. Haza, a közös otthonunkba. Ez a tudat mérhetetlen boldogsággal töltött el.
- Sietek szívem, amint lehet, jövök - válaszoltam, és egy szenvedélyes búcsúcsók után elindultam.
/Kristen/
Miután Rob elment, kissé rosszkedvem lett.
Még mindig azon a nőn járt azt eszem.
Hogy vajon, hogy néz ki? Szebb, mint én?
Ilyesfajta kérdések kavarogtak a fejemben, amiket meg is osztottam Lizivel, miután látta a rosszkedvem.
- Ne gondolj ilyenekre, Robnak csak te létezel. Rá sem tudna nézni másra, ez csak egy szerep.
- Tudom, csak ehhez még hozzá kell szokjak.
- Előbb utóbb menni fog. És Rob mesélte, hogy te is színészetet tanulsz, ki tudja, talán hamarosan te is kerülsz ilyen helyzetbe - mondta Lizi.
- Az szerintem még elég messze van - mondtam mosolyogva.
Lizinek sikerült feldobnia, és végül nagyon klassz esténk lett.
Odakint fantasztikus volt az idő, így a kertbe ültünk ki, és beszélgetés közben iszogattunk.
Főleg persze Rob volt a téma és a színészet, de sokat mesélt magáról is, így még jobban megismerhettem, és csak örültem, hogy ilyen jóban lettünk.
Kezdett késő lenni, így mondtam Lizinek, hogy menjen nyugodtan. Viszont Rob miatt ideges voltam, hisz elég későre járt, és folyton eszement gondoltatok jutottak eszembe.
Elköszöntem és megköszöntem Lizinek, hogy velem volt, majd miután elment, gondoltam, felavatom a medencénket, hogy addig se agyaljak hülyeségeken.
Előkerestem a fürdőruhám, majd úszással ütöttem el az időt a kellemes vízben.
Annyira élveztem és belemerültem, hogy észre sem vettem, amikor Rob megjött. Csak arra figyeltem fel, hogy az ajtónak dőlve engem figyel.
Amint meglátta, hogy észrevettem, közelebb jött. Én még mindig a medencében voltam, ő pedig leguggolt elém.
- Ne haragudj, nehéz volt megszabadulni tőlük, és sok megbeszélni valónk is volt.
- Semmi baj, csak hiányoztál - mondtam.
Neki sem kellett több, közelebb hajolt hozzám, és ajkaim után kapott. Nyelvünk egymásra találásával édes táncba kezdett, mikor hirtelen belém bújt a kisördög.
Kissé kijjebb emelkedtem a vízből a medence falánál, majd átkaroltam szerelmem nyakát és ruhástól rántottam be magamhoz. Hangos csobbanással esett mellém a vízbe.
- Te kis boszorkány - úszott rögtön mellém és zárt a karjaiba.
Így kócos, vizes hajjal is eszméletlen szexi látványt nyújtott. Bár jobban szerettem, ha nincs rajta ruha. De ezen a problémán hamar segítettünk.
Szorosan ölelt magához és pillanatok alatt szabadult meg ő a ruháitól, én pedig a fürdőruhámtól, majd a víz lágy hullámai közt lettünk egymáséi, utána pedig a hálóban szerettük tovább egymást egész pirkadatig.
Akkor nyomott el minket az álom egymás karjaiban.
Reggel én ébredtem előbb, és valami reggelit akartam készíteni. Miközben a konyhában ügyködtem, bekapcsoltam a tévét a nappaliban. Utóbb kiderült, talán jobb lett volna, ha nem teszem.
Épp a kávét töltöttem ki, mikor meghallottam, hogy Robról van szó.
Egy nem is tudom, milyen celebekről szóló műsorban tettek róla említést, és a tegnapi vacsoráról, amin részt vett. Persze csodálkoztam is volna, ha ma nem ezzel lenne minden tele.
Mióta hallottam róla, azóta vagyok kíváncsi arra a nőre, milyen lehet, és most láthattam. De nem is akárhogy.
”Úgy tűnik, a szívtipró vámpír nem éri be egyetlen nővel. Előző este egy ismeretlen lánnyal láthattuk kézen fogva, tegnap este pedig új filmjének leendő partnernőjével Emilie da Ravin-al bújtak össze meghitten" - mondták, és erről képeket is láttam.
Még a szavam is elakadt.
Azon a tegnapi vacsorán készült képeket mutatták, ahol Rob és egy szőke nő – aki az a híres Emilie – voltak igencsak közel egymáshoz. Sőt, ahogy mondták eléggé összebújva, és láthatóan nem zavartatták magukat.
Ezeket hallgatva és elnézve, a féltékenység és a düh mérhetetlen gyorsasággal tört rám. Csak meredtem magam elé, igaz, már másról beszéltek, mégis folyton a kettejükről készült képeket láttam magam előtt.
Épp, hogy megismerte, máris összemelegedtek. Szóval ezért jött olyan későn haza, nem a többiek hanem Emilie tartotta fel. Ezekre gondolva szinte fortyogtam a dühtől, és észre sem vettem, hogy Rob mögöttem áll, és ki tudja, mióta van itt.
Amint hallottam róla, tudtam, hogy előbb vagy utóbb bele fog kavarni a kapcsolatunkba, de nem gondoltam, hogy máris.
Szó nélkül hagytam ott a reggelit, elmentem mellette egyenest a szobánkba, és befeküdtem az ágyba.
Nem tudtam, mire gondoljak.
Egyrészt bízni akartam benne, mert tudom, hogy szeret, de akkor sem hagynak nyugodni azok a képek. Bár esélyt sem adtam neki, hogy elmondja mi történt, a képek alapján elég nyilvánvaló.
Lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgot, de kimondhatatlanul rosszul esik, mással látni őt, így meg pláne, hogy másnap az egész világ ezen csámcsog.
Hallottam bejönni őt, de pont háttal feküdtem neki, így nem láttam az arcát.
- Meghallgatsz? - kérdezte.
Nem válaszoltam, de a hallgatásomat igennek vette. Kíváncsi voltam, milyen magyarázat van erre, nem akartam semmiség miatt veszekedni vele.
- Semmi összebújás nem volt. Legalábbis részemről. Már az elején tudattam vele, hogy Te vagy nekem, és eszemben sincs akarni tőle bármit is. Nem tudom, mit gondolt, hisz épp, hogy megismertük egymást, de elég rámenős volt. De végül felfogta, mi a helyzet és nem nyomult tovább, felfogta, hogy maximum barátság és munkakapcsolat lehet köztünk, vagy különben megmondtam, keressenek mást a szerepre. Nem ér annyit az egész, hogy emiatt veszekedjünk, vagy veszítselek el - mondta, és sejtettem, hogy ennyi volt a mondandója.
Éreztem, hogy bemászik mellém az ágyba, én felé fordultam, és szorosan hozzá bújtam, mire ő boldogan ölelt magához.
- Ne haragudj, csak rosszul esett látni téged vele. Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy mindig a közeledben lesz. Sajnálom, igaz, nem ismerem őt, de benned megbízom, csak benne nem. Ki tudja, mikor mászik rád megint, és ha te nem tudsz neki nemet mondani?
- Erre ne is gondolj. Soha senkire nem is tudnék ránézni. Ha ez neki nem megy, az ő dolga. De neki is megmondtam elég világosan, hogy tartsa magát ehhez, vagy más partnere lesz.
- Ne haragudj - kértem bocsánatot ismét.
- Én sajnálom. És eszedbe ne jusson ilyenekre gondolni, ha akarod, minden nap magammal viszlek, hogy mellettem lehess, és te is megnyugodj, hogy lásd, csak együtt dolgozunk semmi több. Csak téged szeretlek, és eszemben sincs kockára tenni a szerelmünk ő, vagy akárki más miatt - mondta mire teljesen meghatódtam.
- Szeretlek - csak ennyire futotta tőlem, de a boldogság, ami a szemében ragyogott vallomásom hallatára mindent megért.
Ő először egy szerelemmel teli csókkal bizonyította érzéseit irántam.
- Én is szeretlek - mondta később.
Egy ideig csendben élvezve egymás közelségét feküdtünk egymás karjaiban, majd megreggeliztünk és Robnak mennie kellett a forgatásra.
Ma is szerette volna, ha elkísérem, de nem akartam zavarni, inkább itthon maradtam.
- Ja és estére lesz egy kis meglepetésem neked, remélem tetszeni fog.
- Egy újabb? Remélem, nem költöttél rá egy vagyont? - kérdeztem.
Nem szeretem, ha sokat költ rám, hisz itt ez a ház is. Hiába kettőnké, mégis egy egész vagyont adott ki rá. Remélem nem csinált megint őrültséget.
- Este meglátod - mondta egy csókot nyomva ajkaimra, de kissé hosszabbra nyúlt a búcsú, majd elment.
Mikor egyedül maradtam, rendet raktam a házban, és mivel tegnap nem foglalkoztam vele, ma elpakoltam a ruhákat, amiket a lányokkal vettünk tegnap.
Elég gyorsan telt az idő, de alig vártam, hogy Rob hazaérjen.
Kora délután viszont hívott Lizzy.
- Annyira hiányoztok - mondta.
- Ti is nekünk. Remélem minden rendben otthon, később beszélek anyuékkal is.
- Persze minden oké. És milyen az együttélés?
- Fantasztikus.
- Ennek örülök, remélem, hamarosan meglátogathatunk titeket.
- Annak mi is örülnénk.
- Rob?
- Dolgozik, én épp ruhákat pakolászok.
- Tényleg? Miket vettél? Gondolom, ott sokkal jobb idő van, mint itt.
- Igen. Ne aggódj, ha eljöttök, nem hagyunk ki egy kis vásárlást - nyugtattam meg. - Lizzy, .....
- Igen? - nem tudtam, kérdezzek-e rá, de tudni akartam, mi van vele.
- Nick hogy van?
- Egész jól. Bár néha kissé szomorúnak látom, de elvan. Suliba jár, és többnyire a barátaival lóg. Ne aggódj, ő rendben van.
- Oké. Remélem, előbb-utóbb ő is talál magának valakit - mondtam.
- Biztos. Ő is megtalálja majd a nagy Őt.
- Rendben, nekem mennem kell. Puszilom Robot és téged is, majd azért hívj.
- Én is titeket, anyuékat és mindenkit. És persze hívlak. Puszi - köszöntem el tőle és letettem.
Elbeszélgettük az időt Lizzyvel, közben Rob is hazaért, és elmeséltem neki, hogy mit beszéltem Lizzyvel, és hogy Lizzy puszilja őt.
- Majd én is telefonálok, nekem is hiányoznak.
- Mit szólnál, ha bemennénk a városban, vagy a partra sétálni?
- Jól hangzik - mondta egy csók után.
Elkerülve a tömeget és persze a paparazzikat lementünk a part egy kevésbe nyüzsgő részére. A látvány egyszerűen csodás volt.
Kézen fogva sétáltunk a homokban, és ekkor éreztem csak igazán boldognak magam. Este beültünk egy hangulatos kis étterembe, majd hazamentünk.
Beérve a kapun viszont, nem először állt el a szavam.
- Rob, mondd, hogy nem…
- De. Ez a tiéd. Ha nem is vagyok itthon, bárhová el tudsz menni, vagy bejönni hozzám - vette elő a csibészes mosolyát, hogy meggyőzzön.
- Nem kellene rám költened, ezt nem fogadhatom el.
- Azt hiszem ezt már megbeszéltük. Nekem örömet okoz ha boldoggá tehetlek, és kire költenék, ha nem arra, aki a legfontosabb nekem. Miért nem tetszik?
- Hogy nem tetszik? Ez gyönyörű - néztem az előttem álló csodás sportkocsit.
- Örülök, hogy tetszik - mondta, majd kezembe nyomta a kulcsokat és közelebbről is szemügyre vettem.
- Kipróbáljuk? Még úgysem láttalak vezetni - mosolygott rám.
- Menjünk - adtam meg magam, majd elvittük egy körre a vadi új kocsim.
Ez aztán már tényleg túlzás volt tőle, de mi tagadás, fantasztikus az ízlése.
Hazaérve rögtön egy csókkal köszöntem meg, hogy egyáltalán van nekem.
- Szeretlek - mondtuk egymásnak, tovább csókolva egymást, majd Rob a karjaiba kapva indult velem egyenest a hálószoba felé.
Az elkövetkezendő napok is hasonló boldogságban teltek. Azzal a különbséggel, hogy legtöbbször elkísértem Robot a forgatásra.
Ilyenkor szinte, amikor csak volt egy szabad perce, nem eresztett maga mellől, így Nikkivel azóta sem volt alkalmam beszélni. De tudtam, hogy egyszer ezen is túl leszünk, bár ezek után nem sok értelmét láttam, de ő mindenképp beszélni akart velem, és megbeszéltük, amint lehet, sort kerítünk rá.
Egyik nap ugyanúgy zajlott a forgatás, mikor váratlan dolog történt velem.
Rob bemutatott a rendezőnek, és ő egy másiknak, majd beszélgetni kezdtünk, és persze rákérdeztek mivel foglalkozom, így nem tagadhattam, hogy színészetet tanulok.
- Mit gondolsz, esetleg bemutatnád mit tudsz? - kérdezte az egyik rendező, David, aki épp egy filmet akar vászonra vinni, és ahhoz keres még szereplőket.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, nekem ilyen téren még nincs tapasztalom - ellenkeztem.
- Ugyan, szívem, próbáld meg, menni fog - győzködött Rob.
- Oké, és ha Robbal mutatnátok be valamit? - kérdezte David.
- Lehetne, ha már itt vagyunk Edward és Bella egy jelenete - mondta David.
Még szerencse, hogy volt időm olvasni a könyveket, és látni az eddigi filmet, így tudtam miről van szó. Ezek után nem ellenkezhettem.
Rob még mindig Edward bőrébe volt bújva, én pedig hirtelen Bella lettem, és pont az Újholdas szakításukat kellett eljátszanunk.
Eleinte teljesen kétségbe voltam esve, hisz még sosem kerültem ilyen helyzetbe, ráadásul Rob és ennyi befolyásos ember előtt kellett szerepeljek.
De amint elkezdünk játszani, úgy éreztem, mintha mindig is ezt csináltam volna.
- Ez tökéletes - intett le minket David és a srácok is tapsolni kezdtek, Rob pedig a karjaiba kapott.
- Ezt elhallgattad előlem, fantasztikus voltál - mondta majd megcsókolt.
- Talán korai, és hirtelen is, de gondold át, örülnék neki, ha a készülő filmben szerepelnél - szólalt meg David, és nekem az állam is leesett.
- Mi?
- Milyen film? - kérdezte helyettem Rob.
- Egy romantikus film. A férfi főszereplő megvan, de női még nem találtunk. Eddig - mondta.
- Kristen még ismeretlen ebben a szakmában, de ilyen tehetséggel biztos vagyok benne, ez nem tart sokáig, mit szólsz?
- Hát, én nem tudom…
- Ne válaszolj rögtön, gondold át - mondta David.
- Oké - bólintottam rá, még mindig döbbenten.
- És ki a férfi főszereplő? - kérdezte Rob. Persze, most ő is érzi, amit én Emilie miatt - gondoltam magamban, de emellett én is kíváncsi voltam - ha elfogadom - kivel kellene együtt játszanom, bár még mindig hihetetlennek tűnt ez az egész.
- A neve: Michael Arangano - mondta ki David, mire számomra érthetetlen okokból Rob arcáról lefagyott a mosoly, ahogy Ashelyékéről is.
Sejtettem, hogy van itt valami, amiről én nem tudok, de remélem kiderül, miért reagált így mindenki erre a névre.
Tessék komizni :)
Kristen kocsija: http://i56.tinypic.com/fp1kj6.jpg
28.fejezet
/Rob/
A délutánt és az estét nálunk töltöttük a srácokkal, Kellannal, Jacksonnal és Peterrel. A kertben ücsörögtünk néhány üveg sör társaságában, mikor megszólalt Kellan.
- Na és milyen az új csaj?
- Kire gondolsz? Milyen csaj? - kérdezett vissza rögtön Jackson.
- Mivel hamarosan vége a forgatásnak, Rob elkezdi az új filmjét, amiben, ha jól hallottam, egy bomba kis csajjal szerepel majd - újságolta Kellan.
- Te ismered? - kérdeztem tőle.
- Miért, te nem? Együtt fogtok szerepelni, és azt sem tudod, kicsoda?
- Nem ismerem. Ma este lesz egy vacsora a szereplőkkel és stábbal. Ha minden igaz, ott ismerem meg. Csak a nevét tudom. Bár Krisnek elég volt ennyi, hogy kiakadjon - mondtam.
- Máris féltékeny?
- Valamilyen szinten megértem, sőt. Én sem örülnék, ha csak a vásznon is más pasik ölelgetnék és csókolgatnák - mondtam.
- Majd azért mesélj, milyen a csaj. Aztán jól viselkedj - szólt rám Kellan.
- Eszemben sincs semmi hülyeséget tenni. Eleget szenvedtem, szenvedtünk, hogy együtt lehessünk, és ezt nem fogom senki, egy akárki miatt félredobni - mondtam.
- Nagyon helyes - értett egyet Peter.
- Szerintetek mikor jönnek a lányok? - kérdezte Jackson.
- Remélem most már hamarosan.
- Na mi az, máris hiányzik? - vigyorgott Kellan.
- De még mennyire - válaszoltam.
Később, ahogy sötétedni kezdett, bementünk a házba ahol leültünk a tévé elé. De hamarosan végre megjöttek a csajok, és rögtön karjaimba zártam szerelmem.
Viszont nem élvezhettem sokáig a közelségét, mert hamarosan mennem kellett a vacsorára és még át kell, hogy öltözzek. Így elköszöntem a srácoktól, akik elmentek. Csak Lizi maradt, aki Krisszel lesz.
- Siess haza - mondta szerelmem mielőtt menni akartam.
Haza. Annyira jól esett ezt hallani a szájából. Haza, a közös otthonunkba. Ez a tudat mérhetetlen boldogsággal töltött el.
- Sietek szívem, amint lehet, jövök - válaszoltam, és egy szenvedélyes búcsúcsók után elindultam.
/Kristen/
Miután Rob elment, kissé rosszkedvem lett.
Még mindig azon a nőn járt azt eszem.
Hogy vajon, hogy néz ki? Szebb, mint én?
Ilyesfajta kérdések kavarogtak a fejemben, amiket meg is osztottam Lizivel, miután látta a rosszkedvem.
- Ne gondolj ilyenekre, Robnak csak te létezel. Rá sem tudna nézni másra, ez csak egy szerep.
- Tudom, csak ehhez még hozzá kell szokjak.
- Előbb utóbb menni fog. És Rob mesélte, hogy te is színészetet tanulsz, ki tudja, talán hamarosan te is kerülsz ilyen helyzetbe - mondta Lizi.
- Az szerintem még elég messze van - mondtam mosolyogva.
Lizinek sikerült feldobnia, és végül nagyon klassz esténk lett.
Odakint fantasztikus volt az idő, így a kertbe ültünk ki, és beszélgetés közben iszogattunk.
Főleg persze Rob volt a téma és a színészet, de sokat mesélt magáról is, így még jobban megismerhettem, és csak örültem, hogy ilyen jóban lettünk.
Kezdett késő lenni, így mondtam Lizinek, hogy menjen nyugodtan. Viszont Rob miatt ideges voltam, hisz elég későre járt, és folyton eszement gondoltatok jutottak eszembe.
Elköszöntem és megköszöntem Lizinek, hogy velem volt, majd miután elment, gondoltam, felavatom a medencénket, hogy addig se agyaljak hülyeségeken.
Előkerestem a fürdőruhám, majd úszással ütöttem el az időt a kellemes vízben.
Annyira élveztem és belemerültem, hogy észre sem vettem, amikor Rob megjött. Csak arra figyeltem fel, hogy az ajtónak dőlve engem figyel.
Amint meglátta, hogy észrevettem, közelebb jött. Én még mindig a medencében voltam, ő pedig leguggolt elém.
- Ne haragudj, nehéz volt megszabadulni tőlük, és sok megbeszélni valónk is volt.
- Semmi baj, csak hiányoztál - mondtam.
Neki sem kellett több, közelebb hajolt hozzám, és ajkaim után kapott. Nyelvünk egymásra találásával édes táncba kezdett, mikor hirtelen belém bújt a kisördög.
Kissé kijjebb emelkedtem a vízből a medence falánál, majd átkaroltam szerelmem nyakát és ruhástól rántottam be magamhoz. Hangos csobbanással esett mellém a vízbe.
- Te kis boszorkány - úszott rögtön mellém és zárt a karjaiba.
Így kócos, vizes hajjal is eszméletlen szexi látványt nyújtott. Bár jobban szerettem, ha nincs rajta ruha. De ezen a problémán hamar segítettünk.
Szorosan ölelt magához és pillanatok alatt szabadult meg ő a ruháitól, én pedig a fürdőruhámtól, majd a víz lágy hullámai közt lettünk egymáséi, utána pedig a hálóban szerettük tovább egymást egész pirkadatig.
Akkor nyomott el minket az álom egymás karjaiban.
Reggel én ébredtem előbb, és valami reggelit akartam készíteni. Miközben a konyhában ügyködtem, bekapcsoltam a tévét a nappaliban. Utóbb kiderült, talán jobb lett volna, ha nem teszem.
Épp a kávét töltöttem ki, mikor meghallottam, hogy Robról van szó.
Egy nem is tudom, milyen celebekről szóló műsorban tettek róla említést, és a tegnapi vacsoráról, amin részt vett. Persze csodálkoztam is volna, ha ma nem ezzel lenne minden tele.
Mióta hallottam róla, azóta vagyok kíváncsi arra a nőre, milyen lehet, és most láthattam. De nem is akárhogy.
”Úgy tűnik, a szívtipró vámpír nem éri be egyetlen nővel. Előző este egy ismeretlen lánnyal láthattuk kézen fogva, tegnap este pedig új filmjének leendő partnernőjével Emilie da Ravin-al bújtak össze meghitten" - mondták, és erről képeket is láttam.
Még a szavam is elakadt.
Azon a tegnapi vacsorán készült képeket mutatták, ahol Rob és egy szőke nő – aki az a híres Emilie – voltak igencsak közel egymáshoz. Sőt, ahogy mondták eléggé összebújva, és láthatóan nem zavartatták magukat.
Ezeket hallgatva és elnézve, a féltékenység és a düh mérhetetlen gyorsasággal tört rám. Csak meredtem magam elé, igaz, már másról beszéltek, mégis folyton a kettejükről készült képeket láttam magam előtt.
Épp, hogy megismerte, máris összemelegedtek. Szóval ezért jött olyan későn haza, nem a többiek hanem Emilie tartotta fel. Ezekre gondolva szinte fortyogtam a dühtől, és észre sem vettem, hogy Rob mögöttem áll, és ki tudja, mióta van itt.
Amint hallottam róla, tudtam, hogy előbb vagy utóbb bele fog kavarni a kapcsolatunkba, de nem gondoltam, hogy máris.
Szó nélkül hagytam ott a reggelit, elmentem mellette egyenest a szobánkba, és befeküdtem az ágyba.
Nem tudtam, mire gondoljak.
Egyrészt bízni akartam benne, mert tudom, hogy szeret, de akkor sem hagynak nyugodni azok a képek. Bár esélyt sem adtam neki, hogy elmondja mi történt, a képek alapján elég nyilvánvaló.
Lehet, hogy csak én reagálom túl a dolgot, de kimondhatatlanul rosszul esik, mással látni őt, így meg pláne, hogy másnap az egész világ ezen csámcsog.
Hallottam bejönni őt, de pont háttal feküdtem neki, így nem láttam az arcát.
- Meghallgatsz? - kérdezte.
Nem válaszoltam, de a hallgatásomat igennek vette. Kíváncsi voltam, milyen magyarázat van erre, nem akartam semmiség miatt veszekedni vele.
- Semmi összebújás nem volt. Legalábbis részemről. Már az elején tudattam vele, hogy Te vagy nekem, és eszemben sincs akarni tőle bármit is. Nem tudom, mit gondolt, hisz épp, hogy megismertük egymást, de elég rámenős volt. De végül felfogta, mi a helyzet és nem nyomult tovább, felfogta, hogy maximum barátság és munkakapcsolat lehet köztünk, vagy különben megmondtam, keressenek mást a szerepre. Nem ér annyit az egész, hogy emiatt veszekedjünk, vagy veszítselek el - mondta, és sejtettem, hogy ennyi volt a mondandója.
Éreztem, hogy bemászik mellém az ágyba, én felé fordultam, és szorosan hozzá bújtam, mire ő boldogan ölelt magához.
- Ne haragudj, csak rosszul esett látni téged vele. Nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy mindig a közeledben lesz. Sajnálom, igaz, nem ismerem őt, de benned megbízom, csak benne nem. Ki tudja, mikor mászik rád megint, és ha te nem tudsz neki nemet mondani?
- Erre ne is gondolj. Soha senkire nem is tudnék ránézni. Ha ez neki nem megy, az ő dolga. De neki is megmondtam elég világosan, hogy tartsa magát ehhez, vagy más partnere lesz.
- Ne haragudj - kértem bocsánatot ismét.
- Én sajnálom. És eszedbe ne jusson ilyenekre gondolni, ha akarod, minden nap magammal viszlek, hogy mellettem lehess, és te is megnyugodj, hogy lásd, csak együtt dolgozunk semmi több. Csak téged szeretlek, és eszemben sincs kockára tenni a szerelmünk ő, vagy akárki más miatt - mondta mire teljesen meghatódtam.
- Szeretlek - csak ennyire futotta tőlem, de a boldogság, ami a szemében ragyogott vallomásom hallatára mindent megért.
Ő először egy szerelemmel teli csókkal bizonyította érzéseit irántam.
- Én is szeretlek - mondta később.
Egy ideig csendben élvezve egymás közelségét feküdtünk egymás karjaiban, majd megreggeliztünk és Robnak mennie kellett a forgatásra.
Ma is szerette volna, ha elkísérem, de nem akartam zavarni, inkább itthon maradtam.
- Ja és estére lesz egy kis meglepetésem neked, remélem tetszeni fog.
- Egy újabb? Remélem, nem költöttél rá egy vagyont? - kérdeztem.
Nem szeretem, ha sokat költ rám, hisz itt ez a ház is. Hiába kettőnké, mégis egy egész vagyont adott ki rá. Remélem nem csinált megint őrültséget.
- Este meglátod - mondta egy csókot nyomva ajkaimra, de kissé hosszabbra nyúlt a búcsú, majd elment.
Mikor egyedül maradtam, rendet raktam a házban, és mivel tegnap nem foglalkoztam vele, ma elpakoltam a ruhákat, amiket a lányokkal vettünk tegnap.
Elég gyorsan telt az idő, de alig vártam, hogy Rob hazaérjen.
Kora délután viszont hívott Lizzy.
- Annyira hiányoztok - mondta.
- Ti is nekünk. Remélem minden rendben otthon, később beszélek anyuékkal is.
- Persze minden oké. És milyen az együttélés?
- Fantasztikus.
- Ennek örülök, remélem, hamarosan meglátogathatunk titeket.
- Annak mi is örülnénk.
- Rob?
- Dolgozik, én épp ruhákat pakolászok.
- Tényleg? Miket vettél? Gondolom, ott sokkal jobb idő van, mint itt.
- Igen. Ne aggódj, ha eljöttök, nem hagyunk ki egy kis vásárlást - nyugtattam meg. - Lizzy, .....
- Igen? - nem tudtam, kérdezzek-e rá, de tudni akartam, mi van vele.
- Nick hogy van?
- Egész jól. Bár néha kissé szomorúnak látom, de elvan. Suliba jár, és többnyire a barátaival lóg. Ne aggódj, ő rendben van.
- Oké. Remélem, előbb-utóbb ő is talál magának valakit - mondtam.
- Biztos. Ő is megtalálja majd a nagy Őt.
- Rendben, nekem mennem kell. Puszilom Robot és téged is, majd azért hívj.
- Én is titeket, anyuékat és mindenkit. És persze hívlak. Puszi - köszöntem el tőle és letettem.
Elbeszélgettük az időt Lizzyvel, közben Rob is hazaért, és elmeséltem neki, hogy mit beszéltem Lizzyvel, és hogy Lizzy puszilja őt.
- Majd én is telefonálok, nekem is hiányoznak.
- Mit szólnál, ha bemennénk a városban, vagy a partra sétálni?
- Jól hangzik - mondta egy csók után.
Elkerülve a tömeget és persze a paparazzikat lementünk a part egy kevésbe nyüzsgő részére. A látvány egyszerűen csodás volt.
Kézen fogva sétáltunk a homokban, és ekkor éreztem csak igazán boldognak magam. Este beültünk egy hangulatos kis étterembe, majd hazamentünk.
Beérve a kapun viszont, nem először állt el a szavam.
- Rob, mondd, hogy nem…
- De. Ez a tiéd. Ha nem is vagyok itthon, bárhová el tudsz menni, vagy bejönni hozzám - vette elő a csibészes mosolyát, hogy meggyőzzön.
- Nem kellene rám költened, ezt nem fogadhatom el.
- Azt hiszem ezt már megbeszéltük. Nekem örömet okoz ha boldoggá tehetlek, és kire költenék, ha nem arra, aki a legfontosabb nekem. Miért nem tetszik?
- Hogy nem tetszik? Ez gyönyörű - néztem az előttem álló csodás sportkocsit.
- Örülök, hogy tetszik - mondta, majd kezembe nyomta a kulcsokat és közelebbről is szemügyre vettem.
- Kipróbáljuk? Még úgysem láttalak vezetni - mosolygott rám.
- Menjünk - adtam meg magam, majd elvittük egy körre a vadi új kocsim.
Ez aztán már tényleg túlzás volt tőle, de mi tagadás, fantasztikus az ízlése.
Hazaérve rögtön egy csókkal köszöntem meg, hogy egyáltalán van nekem.
- Szeretlek - mondtuk egymásnak, tovább csókolva egymást, majd Rob a karjaiba kapva indult velem egyenest a hálószoba felé.
Az elkövetkezendő napok is hasonló boldogságban teltek. Azzal a különbséggel, hogy legtöbbször elkísértem Robot a forgatásra.
Ilyenkor szinte, amikor csak volt egy szabad perce, nem eresztett maga mellől, így Nikkivel azóta sem volt alkalmam beszélni. De tudtam, hogy egyszer ezen is túl leszünk, bár ezek után nem sok értelmét láttam, de ő mindenképp beszélni akart velem, és megbeszéltük, amint lehet, sort kerítünk rá.
Egyik nap ugyanúgy zajlott a forgatás, mikor váratlan dolog történt velem.
Rob bemutatott a rendezőnek, és ő egy másiknak, majd beszélgetni kezdtünk, és persze rákérdeztek mivel foglalkozom, így nem tagadhattam, hogy színészetet tanulok.
- Mit gondolsz, esetleg bemutatnád mit tudsz? - kérdezte az egyik rendező, David, aki épp egy filmet akar vászonra vinni, és ahhoz keres még szereplőket.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet, nekem ilyen téren még nincs tapasztalom - ellenkeztem.
- Ugyan, szívem, próbáld meg, menni fog - győzködött Rob.
- Oké, és ha Robbal mutatnátok be valamit? - kérdezte David.
- Lehetne, ha már itt vagyunk Edward és Bella egy jelenete - mondta David.
Még szerencse, hogy volt időm olvasni a könyveket, és látni az eddigi filmet, így tudtam miről van szó. Ezek után nem ellenkezhettem.
Rob még mindig Edward bőrébe volt bújva, én pedig hirtelen Bella lettem, és pont az Újholdas szakításukat kellett eljátszanunk.
Eleinte teljesen kétségbe voltam esve, hisz még sosem kerültem ilyen helyzetbe, ráadásul Rob és ennyi befolyásos ember előtt kellett szerepeljek.
De amint elkezdünk játszani, úgy éreztem, mintha mindig is ezt csináltam volna.
- Ez tökéletes - intett le minket David és a srácok is tapsolni kezdtek, Rob pedig a karjaiba kapott.
- Ezt elhallgattad előlem, fantasztikus voltál - mondta majd megcsókolt.
- Talán korai, és hirtelen is, de gondold át, örülnék neki, ha a készülő filmben szerepelnél - szólalt meg David, és nekem az állam is leesett.
- Mi?
- Milyen film? - kérdezte helyettem Rob.
- Egy romantikus film. A férfi főszereplő megvan, de női még nem találtunk. Eddig - mondta.
- Kristen még ismeretlen ebben a szakmában, de ilyen tehetséggel biztos vagyok benne, ez nem tart sokáig, mit szólsz?
- Hát, én nem tudom…
- Ne válaszolj rögtön, gondold át - mondta David.
- Oké - bólintottam rá, még mindig döbbenten.
- És ki a férfi főszereplő? - kérdezte Rob. Persze, most ő is érzi, amit én Emilie miatt - gondoltam magamban, de emellett én is kíváncsi voltam - ha elfogadom - kivel kellene együtt játszanom, bár még mindig hihetetlennek tűnt ez az egész.
- A neve: Michael Arangano - mondta ki David, mire számomra érthetetlen okokból Rob arcáról lefagyott a mosoly, ahogy Ashelyékéről is.
Sejtettem, hogy van itt valami, amiről én nem tudok, de remélem kiderül, miért reagált így mindenki erre a névre.
Tessék komizni :)
Kristen kocsija: http://i56.tinypic.com/fp1kj6.jpg
2010. október 23., szombat
27.fejezet
Sziasztok! Nos ahogy ígértem itt is a következő fejezet, és bocsi a késésért. A sok dolga meg minden mellett köszi szívem a gyors javítást, imádlak (L). Nektek köszi a komikat az előzőhöz, remélem ide is lesz minnél több :). Ja az előző kis bejegyzésemhez feltettem a képet RobSten hálószobájáról amire sokan kíváncsian voltatok. Jó olvasást, pusszi.
27.fejezet
/Kristen/
Egy kis szorongás volt bennem még a vacsora előtt, mert féltem, mi lesz, ha esetleg nem fognak kedvelni Rob barátai. De legtöbbjüket ismertem még Londonból, csak Lizit és Petert nem.
Ashleyvel például rögtön megtaláltam a közös hangot. Róla mindig Lizzy és Vic jut eszembe. A családom mellett ők is nagyon hiányoznak, meg persze Robé is, hiszen ők már olyanok mintha az én családom is lennének.
Ashleyékkel megbeszéltük, holnap hátrahagyjuk egy kicsit a fiúkat, amint befejezték a munkát, és elmegyünk vásárolni. Robnak nem nagyon tetszett az ötlet, hogy el kell szakadjunk egymástól, hacsak egy kicsit is, de nem tudott mit tenni, a lányokkal lehetetlen lenne ellenkezni.
Egyetlen egy kis bökkenő volt a dologban. Hogy holnap már Nikkivel is találkoznom kell, mivel ő Rob főszereplőtársa a Twilightban, így ez elkerülhetetlen.
Nem arról van szó, hogy haragudnék rá, mert nem. Én is megcsaltam Nicket, nem is egyszer, így nem nagyon lehet egy szavam se, csak mégis furcsa lesz, hisz mégis akárhogy nézzük, a most már volt pasimmal feküdt le.
De majdcsak lesz valahogy, egyelőre ki akarom élvezni az estét.
Néha még mindig alig akarom elhinni, hogy itt vagyunk. Több szempontból annyira más Los Angeles mint London.
Egyrészt, ez egy sokkal nagyobb és nyüzsgőbb város, mint London, és az időjárás szempontjából sem ugyanaz.
Londonon kívül nem nagyon jártam még külföldön, így kissé furcsa, hogy nem az a folyton borús és esős hely, hanem pont az ellenkezője. Itt mindig napos és meleg idő van.
Egyelőre, ha lehet, minden szabad percemet Robbal akarom tölteni, utána lesz időm valami helyet keresni, ahol folytatni tudom a színészi tanulmányaimat.
Másrészt pedig itt vannak a paparazzik.
Otthon egyet sem lehetett látni, itt pedig Rob minden lépését követik. Ez a klubnál sem volt másképp. Fogalmunk sem volt, honnan tudták meg, hogy oda megyünk, de mire odaértünk, a hely telis tele volt fotósokkal.
Kiszálltunk az autóból, és csak a sok villanást láttam, meg éreztem, hogy Rob kézen fog, majd mondhatni már csak a klubban eszméltem fel, ahol szerelmemmel találtam szembe magam.
- Ne haragudj, ehhez még hozzá kell szokni, mindenhol ott vannak - mondta.
- Semmi baj. Nehéz lehet így élni, de majd megszokom. Ha veled vagyok, bármit – mondtam, mire felvillantotta a kedvenc csibészes mosolyom, amit úgy szeretek.
A karjaiba vont, és én boldogan simultam az ölelésébe, miközben csókot lehelt ajkaimra, ami egyre szenvedélyesebb lett. Kezei közben a derekamról egyre lejjebb merészkedtek, mire elszakadtam tőle.
- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe, amit most én magam is éreztem.
- Csak egy kicsit bírd ki hazáig - súgtam vissza.
- Nem tudom, menni fog-e - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében, majd elindultunk.
A hely belülről sokkal nagyobb volt, mint amilyennek tűnik. Telis tele volt fiatalokkal, de legalább itt bent Robék is olyanok lehettek, mint a hétköznapi emberek, itt nem zaklatták őket a rajongók, és elnézve őket, szerintem elég sűrűn megfordulnak itt.
A srácok már helyet foglaltunk a boxban, ahova követtük őket.
- Látom, Kris, neked ehhez még hozzá kell szokni - szólalt meg Kellan.
- Bizony - helyeseltem.
Leültünk, persze szorosan egymás mellé, majd hozták is a kért italokat. Kezdésnek mi csajok egy-egy koktélt kaptunk, amik ahhoz képes gyorsan elfogytak.
Nem volt olyan hangos a zene, tudtunk beszélgetni is, na meg persze táncolni.
Kellan elvitte Ashleyt, és mikor egy lassú összebújós szám ment, Rob sem habozott felkérni engem, megragadva az alkalmat, hogy végre ismét egymás karjaiban legyünk.
Tánc közben karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, míg ő az övét szorosan a derekam köré, miközben ajkaival nyakamra hintette csókjait, az őrületbe kergetve ezzel engem.
- Rob, ha nem akarod, hogy itt mindenki előtt essünk egymásnak, hagyd ezt abba - szóltam neki.
Általában tudott uralkodni magán, de most én is mindennél jobban kívántam őt. Ezzel ő sem volt másképp.
Kissé talán észhez tért, és rájött, nem valami jó ötlet, ha itt esünk egymásnak.
Visszamentünk a többiekhez, ahol egyre több alkohol fogyott.
Épp a lányokkal beszélgettem, mire hirtelen, mivel egy rövid kis ruhában voltam, Rob ujjait éreztem a ruhám alja alá furakodni.
Rögtön rápillantottam és csak hatalmas vágyat tükrözött felém a szeme. Kezeit egyre feljebb csúsztak a combomon, mire úgy éreztem, nem bírom tovább.
- Megkeresem a mosdót - szólaltam meg és másztam ki Rob mellől, mire a többiek kissé talán értetlenül néztek rám.
Épp elértem a mosdót, mikor két kéz ragadott meg, és rántott be egy sötét helyiségbe.
Halványan égett a villany, amint feloltottam, de így ugyanazt a mérhetetlen szerelmet és vágyat tükrözött felém a tekintete.
- Látom, nem bírod ki hazáig - mondtam, majd nem tudott rá válaszolni, mert ajkaira vetettem magam.
Nyelveink vadul kergették egymást, miközben gyorsan szabadultunk meg a ruháinktól.
Rob a karjaiba kapott, majd leült velem egy kanapé szerűségre, mert ha jól néztem, valami öltöző féleségben vagyunk.
Meztelenül ültünk egymás ölében, miközben testünk közé nyúlva ragadtam meg merev férfiasságát, és kezdtem simogatni, ezzel egyre hangosabb sóhajokat kicsalva belőle.
Kezei közben a melleimet kényeztették, míg ajkai a nyakam hajlatában kalandoztak. Puha érintései a melleimről egyre lejjebb tévedtek.
Nőiességem bejáratánál közöztek, mígnem belém mártotta őket, nekem pedig nagy erőfeszítésembe került nem felsikoltani a rám törő gyönyörtől.
Ujjait egyre gyorsabban mozgatta bennem, elérve a legérzékenyebb pontomat.
Hátravetet fejjel tűrtem édes gyötrését, miközben kezemmel rajta mozogtam.
Hirtelen csak annyit éreztem, hogy az ujjai eltűnnek belőlem, hogy helyüket beteljesülésre vágyódó férfiassága vegye át.
Rob magára húzott, egyszerre kiáltottunk fel, amint testünk végre ismét egyesült.
Lassú mozgásba kezdtem rajta, ami egyre gyorsabb lett, miközben csókjainkkal igyekeztünk elfojtani gyönyörünk édes hangjait.
Néhány gyorsabb lökéssel a csúcsra repített mindkettőnket, és zihálva borultunk egymás karjaiba, de Robnak ennyi nem volt elég.
Elfektetett a kanapén, majd miután kihúzódott belőlem, merev szervének helyét nyelve vette át. Már azt hittem ennél nagyobb gyönyöröket nem élhetek át, de egyre sebesebb nyelvcsapásaival erre rácáfolni igyekezett.
Nem hagyta abba kínzásom, míg nem még egy orgazmusig repített, hogy aztán újra belém hatoljon, majd testünk újra a szerelem táncát ropta.
Nem tudom már hányadszorra jutottunk el a megsemmisülés édes mezejére, de bármilyen jó is volt egymás karjaiba feküdni, ideje volt visszamenni.
- Szeretlek – súgta, miközben végignézte, ahogy magamra veszem a ruhámat.
- Jobban szeretlek nélküle - tette hozzá.
- Lehet, de nem hiszem, hogy díjaznád, ha más is így látna - mondtam.
- Az igaz. Te csak az enyém vagy - zárt a karjaiba miután felöltöztünk.
- Soha nem akarlak és nem is foglak elveszíteni - tette még hozzá.
- Én sem téged - csókoltam meg utoljára, majd kissé rendbe szedve magunkat mentünk vissza a többiekhez.
- Gondolod, tudják, hol voltunk?
- Biztos vagyok benne. De ne aggódj, ilyen mással, velük is fordult már elő - vigyorgott.
- Na végre, merre járt a gerlepár? De ne is válaszoljatok, elég kielégült fejet vágtok - szólalt meg Kellan, mire én örültem a félhomálynak, így talán nem látták, hogy fülig pirulok.
- Hagyd már őket, mellesleg te mostanság nem vagy ilyen tüzes - szólt neki Ashley.
- Még hogy nem? Na, várj csak, míg hazaérünk - csókolta meg Kellan Ashleyt.
Ők is aranyosak együtt, szép párt alkotnak. Látva őket együtt, nehéz elhinni, amit Rob mondott, hogy Ashley előtt Kellan mekkora nőcsábász volt.
Iszogattunk még egy kicsit, majd megszólalt Kellan.
- Mi lenne, ha mi mennénk, cica? - nézett Ashleyre.
- Menjünk - felelte ő mosolyogva, és sejteni lehetett, nekik is csodás éjszakájuk lesz.
- Menjünk mi is, holnap úgyis találkozunk a forgatáson - szólalt meg Peter.
- Oké, apuci - hülyéskedett Kellan.
- Akkor te is jössz holnap, Kristen? - kérdezte Jackson.
-Igen.
- Csak aztán Rob tudjon koncentrálni - mosolygott Kellan.
- Na akkor talán jobb lenne, ha… Még a végén elvonom a figyelmét a munkától.
- Eszedbe ne jusson. Azt akarom, hogy mindig a közelemben légy - ölelt magához.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Jobb lesz, ha hátul megyünk ki - mondta Lizi és így is tettünk.
Ide hozták az autókat és itt legalább nem voltak fotósok, de a lányok említették, hogy holnapra biztos mi leszünk a címlapon.
Elköszöntünk egymástól, mondván holnap úgy is találkozunk, majd kocsiba szálltunk, és úton voltunk haza.
Míg Rob vezetett, egyfolytában őt néztem, és azon gondolkoztam, mivel érdemeltem őt ki, és hálát adtam a sornak, hogy rá találtam, és hogy itt lehetek vele ilyen boldogan.
- Mi az? - kérdezte Rob, amint hazaérve leállította a kocsit, és észrevette, hogy őt nézem.
- Semmi, csak boldog vagyok - mosolyogtam rá.
- Ahogy én is. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy itt vagy velem - válaszolta.
- Ezzel én is így vagyok, de egy idő után csak megszokjuk, hogy ez tényleg a valóság, és hogy itt vagyunk együtt - mondtam.
Egy újabb csókot kaptam, majd bementünk a házba, ahol meg sem álltunk a hálóig, ahol egész éjjel szerettük egymást.
Reggel egymás karjaiban ébredtünk, miközben a nap sugarai sütöttek be ránk.
- Jó reggelt - köszöntött szerelmem egy mézédes csókkal.
- Neked is - csókoltam vissza.
Kimásztam mellőle, majd magamra vettem egy köntöst, és a konyhába mentem összeütni valami reggelit. Rob addig lezuhanyozott.
Mire kész lett, én is elkészültem a reggelivel.
Mindketten ettünk, majd én vonultam el a fürdőbe zuhanyozni és felöltözni.
A biztonság kedvéért ruha helyett és könnyű farmert és egy pólót vettem magamra, hogy véletlenül se tereljem el Rob figyelmét.
Épp letette a telefont, mire visszaértem.
- Csak az ügynököm volt. Mivel már jó ideje forgatunk és nekem nincs is olyan sok szerepem a második filmben, hamarosan új filmet kezdek, ezért találkoznom kellene a rendezővel és a többi szereplővel. Este lenne egy vacsorával egybekötött megbeszélés - mondta.
- Persze, menj csak.
- De nem akarlak magadra hagyni. Gyere velem - kérte.
- Dehogyis, menj nyugodtan, addig én esetleg áthívom Liziéket hogy ne legyek egyedül, bár lehet, hogy a délutáni vásárláson úgyis kifárasztanak - mondtam.
- Rendben, de tényleg nem akarlak itt hagyni, miért nem jössz velem?
- Ugyan, neked kell menned. Majd sietsz haza - hallgattattam el egy csókkal.
- Rendben - adta meg magát.
- És milyen film lesz? - kérdeztem tőle, miközben úton voltunk a forgatásra.
- Egy romantikus dráma. Remember Me a címe - mondta.
- És a főszereplőnő? - érdeklődtem.
- Még nem ismerem, majd este. Emilie de Ravin a neve - mondta.
Valamiért hatalmas késztetést éreztem, hogy megtudjam, hogy néz ki és milyen a nő.
Nem voltam vagy vagyok az a féltékeny típus, de idegesít már a gondolat is, ha csak színészkedni is, de más nővel lássam őt.
Mintha igazából is gondolatolvasó lenne, megszólalt.
- Én csak téged szeretlek, rá se tudnék nézni más nőre, akármilyen szép is, bár nehéz lenne bárkinek is utolérnie téged - mondta ahogy megérkeztünk.
Válaszolni sem volt időm, érzéseit egy csókkal is bizonyította.
- Szeretlek - mondtam.
- Én is téged.
- Sziasztok - köszöntünk a többieknek, amint megláttuk őket, akik szintén most érkeztek.
Ezúttal már Nikkivel, de ő is ugyanúgy köszönt, mint a többiek, bár kissé talán feszélyezve éreztem magam miatta.
Nem beszéltünk, de volt egy olyan érzésem, ha most nem is, a délutáni vásárlás során vagy valamikor túl kell essünk ezen.
Bementünk egyenest az öltözőkig, ahol a srácokból és szerelmemből is vámpírt varázsoltak az öltöztetők és a sminkesek.
Mikor kész lettek, nem lepett meg, hogy Robnak még ez a holtsápadt bőr aranyszín szemmel is hihetetlenül jól áll.
- Na, mit gondolsz? Hogy tetszik a vámpírod? - jött oda hozzám Kellan oldalán a többiekkel.
- Így is imádom – mondtam, mire szerelmem a karjaiba zárt, majd rögtön hívták is őket felvételre.
Már csak néhány nap forgatás volt hátra Robnak, ami csak kora délutánig tartott. De egy percet sem unatkoztam.
Mivel én is színészetet tanulok, fantasztikus volt látni őt munka közben, és tudni, hogy zajlik egy ilyen forgatás.
És persze minden szabad percét az öltözőjében töltöttük, bár itt vissza kellett fogjuk magunkat.
Na és a kezembe is akadt valami pletykalap, aminek persze mi voltunk a címlapján. A kép este készült a klub előtt, ahová kézen fogva mentünk be. Gyorsan futottam csak át.
"A lányok legnagyobb bánatára, úgy tűnik, nemcsak a vásznon lett szerelmes kedvenc vámpírjuk, akit tegnap este kézen fogva láttak bemenni LA egyik előkelő klubjába egy ismeretlen, de annál szerencsésebb nővel, aki a nők bánatára valószínűleg birtokolja Robert szívét - állt a cikkben.
Robnak igaza volt, minden lap velünk van tele. De talán addig jó, míg nem tudnak rólam, rólunk semmit. De ez most nem is érdekelt, csak Rob.
A nap ezen része gyorsan eltelt.
- Na, hogy tetszett? - kérdezte Rob, miután a többiekkel már kifelé jöttünk.
- Fantasztikus volt - mondtam.
- Szóval, mi mit csinálunk, míg a csajok vásárolnak? - kérdezte Jackson.
- Elmehetnénk hozzánk - mondta Rob.
Elmondta nekik, hogy este arra a vacsorára kell menjen, és Lizi rögtön felajánlotta, hogy addig átjön hozzám.
- Ugyan, elleszek én.
- Dehogyis kicsim, ne legyél addig egyedül, majd beszélgetünk addig - mondta.
- De gondolom, van más dolgod is...
- Ma estére pont nincs, úgyhogy ne aggódj - mondta.
- Rendben - adtam meg magam.
Kiérve mi, lányok, én, Lizi, Nikki és Ashely egy kocsival akartunk nekivágni a vásárlásnak.
- Később találkozunk. Remélem, látlak még, mielőtt megyek - mondta Rob.
- Ne aggódj, látni fogod, csak egy kicsit raboljuk el tőled - mondta Ash, aki szintén elköszönt Kellantól.
Egy igencsak hosszú csókkal váltunk el egymástól, majd elindultunk a lányokkal.
De végül csak hármasban, mert mielőtt indultunk volna, Nikkiért jött valaki, de mielőtt elment megkért, ha lesz időnk, szeretne beszélni velem. Nemet nem mondhattam, így megbeszéltük, hogy összehozzuk.
Rögtön belevetettük magunkat a város és az üzletek végeláthatatlan sokaságába. Közben betértünk egy étterembe is enni valamit, na és persze rengeteget beszélgettünk.
Nem meglepő, hogy többnyire a pasik voltak a téma középpontjában.
A ruhavásárlás sem maradt el. Ha nem tértünk be kismillió butikba, akkor egybe sem. És egyikből sem jöttünk ki üres kézzel. De sikerült beszerezni néhány fantasztikus darabot is.
A csajokkal gyorsan elrepült az idő, de a végén már nagyon hiányzott Rob, így menni akartam.
Mivel valószínű, hogy a fiúk még nálunk vannak, hozzánk mentünk.
Kiszálltunk a kocsiból, a fiúk pedig épp jöttek ki, így nem haboztam Rob karjaiba rohanni, és megcsókolni őt.
- Ejnye, egy kicsit sem bírjátok egymás nélkül? - kérdezte Kellan, mire mi csak mosolyogtunk.
- Nem. Igaz tényleg csak egy kis idő volt, de nagyon hiányoztál - mondta szerelmem.
- Te is nekem. De gondolom, lassan menned kell.
- Igen - felelte ő is kissé lehangoltan.
- Mi megyünk is. Elvigyünk Jacks?
- Aha, jó lenne.
- Oké, akkor mi megyünk, holnap találkozunk.
- Persze, Rob, te meg készülődj és menj, addig mi elleszünk Krissel - mondta Lizi.
- Oké – mondta, és miután elköszönt a srácoktól, ment is öltözni.
Lizivel a házba mentünk, míg Rob készülődött.
Egyfolytában arra a vacsorára tudtam gondolni, és nem hagyott nyugodni az a nő.
Hogy vajon ki lehet és milyen ő?
Ekkor még nem is gondoltam, hogy nem lesz zökkenőmentes - ha nem is ez az este - a másnap reggel...
Tessék komizni.
27.fejezet
/Kristen/
Egy kis szorongás volt bennem még a vacsora előtt, mert féltem, mi lesz, ha esetleg nem fognak kedvelni Rob barátai. De legtöbbjüket ismertem még Londonból, csak Lizit és Petert nem.
Ashleyvel például rögtön megtaláltam a közös hangot. Róla mindig Lizzy és Vic jut eszembe. A családom mellett ők is nagyon hiányoznak, meg persze Robé is, hiszen ők már olyanok mintha az én családom is lennének.
Ashleyékkel megbeszéltük, holnap hátrahagyjuk egy kicsit a fiúkat, amint befejezték a munkát, és elmegyünk vásárolni. Robnak nem nagyon tetszett az ötlet, hogy el kell szakadjunk egymástól, hacsak egy kicsit is, de nem tudott mit tenni, a lányokkal lehetetlen lenne ellenkezni.
Egyetlen egy kis bökkenő volt a dologban. Hogy holnap már Nikkivel is találkoznom kell, mivel ő Rob főszereplőtársa a Twilightban, így ez elkerülhetetlen.
Nem arról van szó, hogy haragudnék rá, mert nem. Én is megcsaltam Nicket, nem is egyszer, így nem nagyon lehet egy szavam se, csak mégis furcsa lesz, hisz mégis akárhogy nézzük, a most már volt pasimmal feküdt le.
De majdcsak lesz valahogy, egyelőre ki akarom élvezni az estét.
Néha még mindig alig akarom elhinni, hogy itt vagyunk. Több szempontból annyira más Los Angeles mint London.
Egyrészt, ez egy sokkal nagyobb és nyüzsgőbb város, mint London, és az időjárás szempontjából sem ugyanaz.
Londonon kívül nem nagyon jártam még külföldön, így kissé furcsa, hogy nem az a folyton borús és esős hely, hanem pont az ellenkezője. Itt mindig napos és meleg idő van.
Egyelőre, ha lehet, minden szabad percemet Robbal akarom tölteni, utána lesz időm valami helyet keresni, ahol folytatni tudom a színészi tanulmányaimat.
Másrészt pedig itt vannak a paparazzik.
Otthon egyet sem lehetett látni, itt pedig Rob minden lépését követik. Ez a klubnál sem volt másképp. Fogalmunk sem volt, honnan tudták meg, hogy oda megyünk, de mire odaértünk, a hely telis tele volt fotósokkal.
Kiszálltunk az autóból, és csak a sok villanást láttam, meg éreztem, hogy Rob kézen fog, majd mondhatni már csak a klubban eszméltem fel, ahol szerelmemmel találtam szembe magam.
- Ne haragudj, ehhez még hozzá kell szokni, mindenhol ott vannak - mondta.
- Semmi baj. Nehéz lehet így élni, de majd megszokom. Ha veled vagyok, bármit – mondtam, mire felvillantotta a kedvenc csibészes mosolyom, amit úgy szeretek.
A karjaiba vont, és én boldogan simultam az ölelésébe, miközben csókot lehelt ajkaimra, ami egyre szenvedélyesebb lett. Kezei közben a derekamról egyre lejjebb merészkedtek, mire elszakadtam tőle.
- Annyira kívánlak - suttogta a fülembe, amit most én magam is éreztem.
- Csak egy kicsit bírd ki hazáig - súgtam vissza.
- Nem tudom, menni fog-e - mondta egy sokat sejtető mosoly kíséretében, majd elindultunk.
A hely belülről sokkal nagyobb volt, mint amilyennek tűnik. Telis tele volt fiatalokkal, de legalább itt bent Robék is olyanok lehettek, mint a hétköznapi emberek, itt nem zaklatták őket a rajongók, és elnézve őket, szerintem elég sűrűn megfordulnak itt.
A srácok már helyet foglaltunk a boxban, ahova követtük őket.
- Látom, Kris, neked ehhez még hozzá kell szokni - szólalt meg Kellan.
- Bizony - helyeseltem.
Leültünk, persze szorosan egymás mellé, majd hozták is a kért italokat. Kezdésnek mi csajok egy-egy koktélt kaptunk, amik ahhoz képes gyorsan elfogytak.
Nem volt olyan hangos a zene, tudtunk beszélgetni is, na meg persze táncolni.
Kellan elvitte Ashleyt, és mikor egy lassú összebújós szám ment, Rob sem habozott felkérni engem, megragadva az alkalmat, hogy végre ismét egymás karjaiban legyünk.
Tánc közben karjaimat a nyaka köré kulcsoltam, míg ő az övét szorosan a derekam köré, miközben ajkaival nyakamra hintette csókjait, az őrületbe kergetve ezzel engem.
- Rob, ha nem akarod, hogy itt mindenki előtt essünk egymásnak, hagyd ezt abba - szóltam neki.
Általában tudott uralkodni magán, de most én is mindennél jobban kívántam őt. Ezzel ő sem volt másképp.
Kissé talán észhez tért, és rájött, nem valami jó ötlet, ha itt esünk egymásnak.
Visszamentünk a többiekhez, ahol egyre több alkohol fogyott.
Épp a lányokkal beszélgettem, mire hirtelen, mivel egy rövid kis ruhában voltam, Rob ujjait éreztem a ruhám alja alá furakodni.
Rögtön rápillantottam és csak hatalmas vágyat tükrözött felém a szeme. Kezeit egyre feljebb csúsztak a combomon, mire úgy éreztem, nem bírom tovább.
- Megkeresem a mosdót - szólaltam meg és másztam ki Rob mellől, mire a többiek kissé talán értetlenül néztek rám.
Épp elértem a mosdót, mikor két kéz ragadott meg, és rántott be egy sötét helyiségbe.
Halványan égett a villany, amint feloltottam, de így ugyanazt a mérhetetlen szerelmet és vágyat tükrözött felém a tekintete.
- Látom, nem bírod ki hazáig - mondtam, majd nem tudott rá válaszolni, mert ajkaira vetettem magam.
Nyelveink vadul kergették egymást, miközben gyorsan szabadultunk meg a ruháinktól.
Rob a karjaiba kapott, majd leült velem egy kanapé szerűségre, mert ha jól néztem, valami öltöző féleségben vagyunk.
Meztelenül ültünk egymás ölében, miközben testünk közé nyúlva ragadtam meg merev férfiasságát, és kezdtem simogatni, ezzel egyre hangosabb sóhajokat kicsalva belőle.
Kezei közben a melleimet kényeztették, míg ajkai a nyakam hajlatában kalandoztak. Puha érintései a melleimről egyre lejjebb tévedtek.
Nőiességem bejáratánál közöztek, mígnem belém mártotta őket, nekem pedig nagy erőfeszítésembe került nem felsikoltani a rám törő gyönyörtől.
Ujjait egyre gyorsabban mozgatta bennem, elérve a legérzékenyebb pontomat.
Hátravetet fejjel tűrtem édes gyötrését, miközben kezemmel rajta mozogtam.
Hirtelen csak annyit éreztem, hogy az ujjai eltűnnek belőlem, hogy helyüket beteljesülésre vágyódó férfiassága vegye át.
Rob magára húzott, egyszerre kiáltottunk fel, amint testünk végre ismét egyesült.
Lassú mozgásba kezdtem rajta, ami egyre gyorsabb lett, miközben csókjainkkal igyekeztünk elfojtani gyönyörünk édes hangjait.
Néhány gyorsabb lökéssel a csúcsra repített mindkettőnket, és zihálva borultunk egymás karjaiba, de Robnak ennyi nem volt elég.
Elfektetett a kanapén, majd miután kihúzódott belőlem, merev szervének helyét nyelve vette át. Már azt hittem ennél nagyobb gyönyöröket nem élhetek át, de egyre sebesebb nyelvcsapásaival erre rácáfolni igyekezett.
Nem hagyta abba kínzásom, míg nem még egy orgazmusig repített, hogy aztán újra belém hatoljon, majd testünk újra a szerelem táncát ropta.
Nem tudom már hányadszorra jutottunk el a megsemmisülés édes mezejére, de bármilyen jó is volt egymás karjaiba feküdni, ideje volt visszamenni.
- Szeretlek – súgta, miközben végignézte, ahogy magamra veszem a ruhámat.
- Jobban szeretlek nélküle - tette hozzá.
- Lehet, de nem hiszem, hogy díjaznád, ha más is így látna - mondtam.
- Az igaz. Te csak az enyém vagy - zárt a karjaiba miután felöltöztünk.
- Soha nem akarlak és nem is foglak elveszíteni - tette még hozzá.
- Én sem téged - csókoltam meg utoljára, majd kissé rendbe szedve magunkat mentünk vissza a többiekhez.
- Gondolod, tudják, hol voltunk?
- Biztos vagyok benne. De ne aggódj, ilyen mással, velük is fordult már elő - vigyorgott.
- Na végre, merre járt a gerlepár? De ne is válaszoljatok, elég kielégült fejet vágtok - szólalt meg Kellan, mire én örültem a félhomálynak, így talán nem látták, hogy fülig pirulok.
- Hagyd már őket, mellesleg te mostanság nem vagy ilyen tüzes - szólt neki Ashley.
- Még hogy nem? Na, várj csak, míg hazaérünk - csókolta meg Kellan Ashleyt.
Ők is aranyosak együtt, szép párt alkotnak. Látva őket együtt, nehéz elhinni, amit Rob mondott, hogy Ashley előtt Kellan mekkora nőcsábász volt.
Iszogattunk még egy kicsit, majd megszólalt Kellan.
- Mi lenne, ha mi mennénk, cica? - nézett Ashleyre.
- Menjünk - felelte ő mosolyogva, és sejteni lehetett, nekik is csodás éjszakájuk lesz.
- Menjünk mi is, holnap úgyis találkozunk a forgatáson - szólalt meg Peter.
- Oké, apuci - hülyéskedett Kellan.
- Akkor te is jössz holnap, Kristen? - kérdezte Jackson.
-Igen.
- Csak aztán Rob tudjon koncentrálni - mosolygott Kellan.
- Na akkor talán jobb lenne, ha… Még a végén elvonom a figyelmét a munkától.
- Eszedbe ne jusson. Azt akarom, hogy mindig a közelemben légy - ölelt magához.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- Jobb lesz, ha hátul megyünk ki - mondta Lizi és így is tettünk.
Ide hozták az autókat és itt legalább nem voltak fotósok, de a lányok említették, hogy holnapra biztos mi leszünk a címlapon.
Elköszöntünk egymástól, mondván holnap úgy is találkozunk, majd kocsiba szálltunk, és úton voltunk haza.
Míg Rob vezetett, egyfolytában őt néztem, és azon gondolkoztam, mivel érdemeltem őt ki, és hálát adtam a sornak, hogy rá találtam, és hogy itt lehetek vele ilyen boldogan.
- Mi az? - kérdezte Rob, amint hazaérve leállította a kocsit, és észrevette, hogy őt nézem.
- Semmi, csak boldog vagyok - mosolyogtam rá.
- Ahogy én is. Néha még mindig alig tudom elhinni, hogy itt vagy velem - válaszolta.
- Ezzel én is így vagyok, de egy idő után csak megszokjuk, hogy ez tényleg a valóság, és hogy itt vagyunk együtt - mondtam.
Egy újabb csókot kaptam, majd bementünk a házba, ahol meg sem álltunk a hálóig, ahol egész éjjel szerettük egymást.
Reggel egymás karjaiban ébredtünk, miközben a nap sugarai sütöttek be ránk.
- Jó reggelt - köszöntött szerelmem egy mézédes csókkal.
- Neked is - csókoltam vissza.
Kimásztam mellőle, majd magamra vettem egy köntöst, és a konyhába mentem összeütni valami reggelit. Rob addig lezuhanyozott.
Mire kész lett, én is elkészültem a reggelivel.
Mindketten ettünk, majd én vonultam el a fürdőbe zuhanyozni és felöltözni.
A biztonság kedvéért ruha helyett és könnyű farmert és egy pólót vettem magamra, hogy véletlenül se tereljem el Rob figyelmét.
Épp letette a telefont, mire visszaértem.
- Csak az ügynököm volt. Mivel már jó ideje forgatunk és nekem nincs is olyan sok szerepem a második filmben, hamarosan új filmet kezdek, ezért találkoznom kellene a rendezővel és a többi szereplővel. Este lenne egy vacsorával egybekötött megbeszélés - mondta.
- Persze, menj csak.
- De nem akarlak magadra hagyni. Gyere velem - kérte.
- Dehogyis, menj nyugodtan, addig én esetleg áthívom Liziéket hogy ne legyek egyedül, bár lehet, hogy a délutáni vásárláson úgyis kifárasztanak - mondtam.
- Rendben, de tényleg nem akarlak itt hagyni, miért nem jössz velem?
- Ugyan, neked kell menned. Majd sietsz haza - hallgattattam el egy csókkal.
- Rendben - adta meg magát.
- És milyen film lesz? - kérdeztem tőle, miközben úton voltunk a forgatásra.
- Egy romantikus dráma. Remember Me a címe - mondta.
- És a főszereplőnő? - érdeklődtem.
- Még nem ismerem, majd este. Emilie de Ravin a neve - mondta.
Valamiért hatalmas késztetést éreztem, hogy megtudjam, hogy néz ki és milyen a nő.
Nem voltam vagy vagyok az a féltékeny típus, de idegesít már a gondolat is, ha csak színészkedni is, de más nővel lássam őt.
Mintha igazából is gondolatolvasó lenne, megszólalt.
- Én csak téged szeretlek, rá se tudnék nézni más nőre, akármilyen szép is, bár nehéz lenne bárkinek is utolérnie téged - mondta ahogy megérkeztünk.
Válaszolni sem volt időm, érzéseit egy csókkal is bizonyította.
- Szeretlek - mondtam.
- Én is téged.
- Sziasztok - köszöntünk a többieknek, amint megláttuk őket, akik szintén most érkeztek.
Ezúttal már Nikkivel, de ő is ugyanúgy köszönt, mint a többiek, bár kissé talán feszélyezve éreztem magam miatta.
Nem beszéltünk, de volt egy olyan érzésem, ha most nem is, a délutáni vásárlás során vagy valamikor túl kell essünk ezen.
Bementünk egyenest az öltözőkig, ahol a srácokból és szerelmemből is vámpírt varázsoltak az öltöztetők és a sminkesek.
Mikor kész lettek, nem lepett meg, hogy Robnak még ez a holtsápadt bőr aranyszín szemmel is hihetetlenül jól áll.
- Na, mit gondolsz? Hogy tetszik a vámpírod? - jött oda hozzám Kellan oldalán a többiekkel.
- Így is imádom – mondtam, mire szerelmem a karjaiba zárt, majd rögtön hívták is őket felvételre.
Már csak néhány nap forgatás volt hátra Robnak, ami csak kora délutánig tartott. De egy percet sem unatkoztam.
Mivel én is színészetet tanulok, fantasztikus volt látni őt munka közben, és tudni, hogy zajlik egy ilyen forgatás.
És persze minden szabad percét az öltözőjében töltöttük, bár itt vissza kellett fogjuk magunkat.
Na és a kezembe is akadt valami pletykalap, aminek persze mi voltunk a címlapján. A kép este készült a klub előtt, ahová kézen fogva mentünk be. Gyorsan futottam csak át.
"A lányok legnagyobb bánatára, úgy tűnik, nemcsak a vásznon lett szerelmes kedvenc vámpírjuk, akit tegnap este kézen fogva láttak bemenni LA egyik előkelő klubjába egy ismeretlen, de annál szerencsésebb nővel, aki a nők bánatára valószínűleg birtokolja Robert szívét - állt a cikkben.
Robnak igaza volt, minden lap velünk van tele. De talán addig jó, míg nem tudnak rólam, rólunk semmit. De ez most nem is érdekelt, csak Rob.
A nap ezen része gyorsan eltelt.
- Na, hogy tetszett? - kérdezte Rob, miután a többiekkel már kifelé jöttünk.
- Fantasztikus volt - mondtam.
- Szóval, mi mit csinálunk, míg a csajok vásárolnak? - kérdezte Jackson.
- Elmehetnénk hozzánk - mondta Rob.
Elmondta nekik, hogy este arra a vacsorára kell menjen, és Lizi rögtön felajánlotta, hogy addig átjön hozzám.
- Ugyan, elleszek én.
- Dehogyis kicsim, ne legyél addig egyedül, majd beszélgetünk addig - mondta.
- De gondolom, van más dolgod is...
- Ma estére pont nincs, úgyhogy ne aggódj - mondta.
- Rendben - adtam meg magam.
Kiérve mi, lányok, én, Lizi, Nikki és Ashely egy kocsival akartunk nekivágni a vásárlásnak.
- Később találkozunk. Remélem, látlak még, mielőtt megyek - mondta Rob.
- Ne aggódj, látni fogod, csak egy kicsit raboljuk el tőled - mondta Ash, aki szintén elköszönt Kellantól.
Egy igencsak hosszú csókkal váltunk el egymástól, majd elindultunk a lányokkal.
De végül csak hármasban, mert mielőtt indultunk volna, Nikkiért jött valaki, de mielőtt elment megkért, ha lesz időnk, szeretne beszélni velem. Nemet nem mondhattam, így megbeszéltük, hogy összehozzuk.
Rögtön belevetettük magunkat a város és az üzletek végeláthatatlan sokaságába. Közben betértünk egy étterembe is enni valamit, na és persze rengeteget beszélgettünk.
Nem meglepő, hogy többnyire a pasik voltak a téma középpontjában.
A ruhavásárlás sem maradt el. Ha nem tértünk be kismillió butikba, akkor egybe sem. És egyikből sem jöttünk ki üres kézzel. De sikerült beszerezni néhány fantasztikus darabot is.
A csajokkal gyorsan elrepült az idő, de a végén már nagyon hiányzott Rob, így menni akartam.
Mivel valószínű, hogy a fiúk még nálunk vannak, hozzánk mentünk.
Kiszálltunk a kocsiból, a fiúk pedig épp jöttek ki, így nem haboztam Rob karjaiba rohanni, és megcsókolni őt.
- Ejnye, egy kicsit sem bírjátok egymás nélkül? - kérdezte Kellan, mire mi csak mosolyogtunk.
- Nem. Igaz tényleg csak egy kis idő volt, de nagyon hiányoztál - mondta szerelmem.
- Te is nekem. De gondolom, lassan menned kell.
- Igen - felelte ő is kissé lehangoltan.
- Mi megyünk is. Elvigyünk Jacks?
- Aha, jó lenne.
- Oké, akkor mi megyünk, holnap találkozunk.
- Persze, Rob, te meg készülődj és menj, addig mi elleszünk Krissel - mondta Lizi.
- Oké – mondta, és miután elköszönt a srácoktól, ment is öltözni.
Lizivel a házba mentünk, míg Rob készülődött.
Egyfolytában arra a vacsorára tudtam gondolni, és nem hagyott nyugodni az a nő.
Hogy vajon ki lehet és milyen ő?
Ekkor még nem is gondoltam, hogy nem lesz zökkenőmentes - ha nem is ez az este - a másnap reggel...
Tessék komizni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)